Ölelések sorozat 1: Angyali menedék
[B1] megjegyzést írt: Ezek eléggé elkoptatott szavak, valami eredetibb kellene
1. fejezet: Tükör Jaewon: Jaewon csak akkor hagyta abba a munkát, amikor már összefolytak a szeme előtt a monitoron a hangsávok. Egész nap az új dalán dolgozott, felénekelt pár dallamot, és megpróbálta megírni hozzá az alapot, de a szám sehogy sem akart összeállni. Hiába próbálkozott, nem tudta megragadnitalálta azt a hangzást, ami a fejében élt. Bosszantotta, hogy nem sikerül. Munka után, kisebb lazításként fellépett a Letterchest online levelező oldalra, hogy megnézze, kapott-e új üzenet. Az utóbbi időben a hobbijává vált, hogy idegenekkel ismerkedjen. Mivel nem akarta kiadni magát – hiszen nem újabb rajongókra vágyott, hanem normális, emberi kapcsolatokra – álnevet használt; a chinmae27-ről senki nem feltételezte, hogy ő lenne, ha a valódi nevét kérdezték, az internet világában így mutatkozott be. Azért választotta, mert igazat jelent, és ilyenkor a valódi, sztárdicsfény nélküli énjét akarta megmutatni. Három olvasatlan üzenet várta. Megnyitotta az elsőt. DianaMJ írta, egy ausztrál lány, akivel a szörfözésről beszélgettek. Diana aznap is kint hódította a hullámokat, és gyönyörű képeket küldött a tengerről. Jaewon élvezte, hogy ennyi újdonságot láthat anélkülúgy, hogy repülőre sem kell ülnie. Itt nem tudták az emberek, hogy híres, nem akarták darabokra tépni egy-egy szuvenírért és mindenki, aki beszélgetett vele, azért tette, mert érdekelték a gondolatai. Először azért regisztrált, hogy lányokkal flörtöljön, hiszen a kiadója nem engedte, hogy barátnője legyen, nehogy a felbőszült rajongók magára hagyják, és ezzel sok-sok wontól fosszák meg a tulajdonosokat. Bár néha-néha felszedett valakit, vagy akár maga a menedzsere szerzett neki egy profi, diszkrét szeretőt, de egy idő után megcsömörlött tőlük. Arra tökéletesen megfeleltek, hogy a pillanatnyi vágyait kielégítsék, de komoly kapcsolatra alkalmatlanok voltak. Írt pár sort Dianának, amiben a tenger kékségét dicsérte, és ő is küldött képet a Han folyóról. „Magadról mikor küldesz végre?” – kérdezte a lány, de Jaewon nem esett pánikba, galádul ellopta az unokatestvére ballagási képét, és azt küldte el mindenkinek, aki az arcáról érdeklődött. A második üzenet doubleJuntól érkezett, egy egyetemista sráctól, akivel meglehetősen jól megértették egymást. Kibeszélték a legutóbbi angol sikersorozatok részeit – ezért Jaewon a szoros időbeosztása ellenére is képes volt fennmaradni éjszaka –, és élménybeszámolókat tartottak egymásnak Seoul éjszakai bárjairól. „Egyszer már tényleg eljöhetnél velem bulizni” – kérte Jun, de Jaewon újabb kifogást eszelt ki. Sejtette, hogy a fiú egyszer majd megelégeli a folytonos visszautasítást, de húzni akarta még egy kicsit. Nem mondhatta, hogy nincsenek barátai, hiszen Hichun mindenben segített neki, bármit megoszthatott vele, és ha igazán lelkizni vágyott, Minwo is meghallgatta. Mégis, valami hiányzott az életéből. Nem lóghatott folyton a két srác nyakán, így a magányos estéit,
[B2] megjegyzést írt: használj erősebb igéket formázott: Betűtípus: Dőlt
[B3] megjegyzést írt: Érezni, hogy az olvasó felé magyarázol. Nézd meg, ez lendületesebb: Egy ideje imádott idegenekkel ismerkedni, normális, emberi kapcsolatokra vágyott, nem rajongókra. A Chinmae27 nicket azért választotta, mert „igazat” jelent, és itt végre önmaga lehetett. [B4] megjegyzést írt: Ugrálsz. Ez a mondat az előző gondolathoz tartozik. [B5] megjegyzést írt: Megint magyarázkodsz, plusz ez a bekezdés szintén a korábbi gondolathoz tartozik, nem az ausztrál lányhoz.
[B6] megjegyzést írt: túl szabatosan fogalmazol
[B7] megjegyzést írt: nagyon sok a töltelékszó a szövegben [B8] megjegyzést írt: túl szabatos [B9] megjegyzést írt: szóismétlés [B10] megjegyzést írt: Hichun, az xy… kéne jelezni, hogy ő kicsoda [B11] megjegyzést írt: itt is jelezni kéne
arctalanul, a saját gondolataival élte a virtuális világban, ahol olyan sok érdekes embert megismert az utóbbi hónapokban. A harmadik üzenetnek örült legjobban. Angela, a magas, dekoratív ír nő imádott utazni, és mindent megtett volna a macskákért. Az utóbbival Jaewon tökéletesegyen azonosult, Jaeji és Yura, a két nőstény macskája az élét jelentették. A lány az álmairól mesélt neki, hogy szeretne állatorvos lenni, és nyitni egy rendelőt, hogy a környék összes állatát megmentse. „Minden apró gazdi arcára mosolyt szeretnék varázsolni” – magyarázta a lány. Jaewon hamar legépelte a választ: „Igazán irigyellek, hogy képes vagy így küzdeni az álmaidért. Ez engem is motivál. Ha veled beszélek, képes vagyok elhinni, hogy nincs akadály.” Senki nem válaszolt neki azonnal, általában hosszú órákat kellett várnia a reakciókra, Jun tanult, a többiek pedig az időeltolódás miatt vagy aludtak, vagy éppen az ebédeltek.jüket fogyasztották. Miután kijelentkezett a fiókjából, lecsukta a laptop tetejét. Az énekesek közül csak ő maradt bent hajnali háromig, a többiek már éjfélkor leléptek, hogy igyanak egyet. Elfáradt az egész napos felvételben, a haja szerteszét állt a fülhallgatótól, és folyt róla a veríték. A városban mindenki nehezen viselte a kínzó nyári hőséget. Az ajtóban még odaintett búcsúzásul az éjjeliőrnek, majd hátrasétált a garázshoz, ahol a sötétkék sportautó szélvédőjén már fürtökben lógtak a szerelmeslevelek. Gyorsan lekapta a borítékokat az üvegről, és az anyósülésre dobta. Hiába védték a helyet biztonsági őrök, a rajongói mindig megtalálták a módját annak, hogy áthágják a szabályokat. Mielőtt beszállt volna, gyanakodva körbenézett, rejtőzik-e valahol egy őrült megszállott, de aznap megúszta.ra pihenőt adtak neki. A sportkocsi kellemesen duruzsolt, amikor beindította, majd felkapcsolta a lámpákat, és kigurult a parkolóból. A rádiót olyan halkra állította, hogy csak éppen megtörje a zavaró csendet. Fáradtan nézett bele a visszapillantó tükrébe. Rájött, egy hamarosan meg kellett állapítania, egya zöld autó a kiadó óta követi. Hiába tett kerülőket, fordult be olyan utcákba, ahol előtte sosem járt még, a sofőr mindig a nyomában maradt. Dühítette, hogy ráakadtak, mindennél jobban utálta, ha autóval követik. Azt is borzasztónak találta, ha a lányok futnak utána a parkolókban, vagy nem engedik kijutni a reptérről, de az autósüldözés a rémálma volt. Megrázta a fejét, hogy elűzze a rossz emlékeket, és beletaposott a gázba. A követője is azonnal felgyorsult, de egy Audi R8-assal nem vehette fel a versenyt. Jaewon a sebességkorlátot csúnyán megszegve száguldott végig a főúton, és csak akkor lassított le, amikor az utcájához ért. Szándékosan költözött Seodaemun kerületbe, Gangnambe nem vágyott, Seoul legbulisabb környékén nem kerülhetné ki, hogy valamelyik ismerőse partizni ne cipelje. A kertes házak között – gondolva a szomszédjaira – nem bőgette a motort, csak lágyan begurult a portája elé, gyorsan kipattant, hogy kinyissa a kovácsoltvas nagykaput, és beállt a terasz elé. Amikor bezárta a kaput, észrevette, hogy a rikítószínű autó befordul az emelkedő után, így gyorsan berohant a házba. A függöny mögül leskelődve figyelte, ahogy a kocsi kissé lelassít a háza előtt, majd pár perc múlva tovább hajt. Dühösen túrt bele sötétvörösre festett hajában, majd hogy kissé megnyugtassa tépázott idegeit, lehajolt a macskáihoz. Jaeji és Yura boldogan simultak a tenyerébe, és miután
[B12] megjegyzést írt: túl szabatos [B13] megjegyzést írt: eddig zeneszerzőnek tűnt
[B14] megjegyzést írt: Konkretizálni kéne, hol játszódik. A nevekből ítélve, nem egy fiktív hely, hanem kifejezetten Távol-Kelet.
[B15] megjegyzést írt: Ez is túl szabatos, túl modoros.
[B16] megjegyzést írt: szabatos [B17] megjegyzést írt: általában a férfiak a márkát veszik észre
[B18] megjegyzést írt: sablon [B19] megjegyzést írt: túl szabatos
[B20] megjegyzést írt: Korábban zöld volt. (Rikító autóval miért követnének valakit? )
megunták a kényeztetést, nyávogva követelték a vacsorát. Jaewon kiadagolta a fémtálakba a konzervet, még egyszer megsimogatta az aranyos kobakokat, és elkezdte a készülődést. A függönyöket behúzta, az ajtót gondosan bezárta, és minden lehetséges rést eltakart, mielőtt alsóra vetkőzne. Nem egyszer előfordult már vele, hogy az őrült rajongói kínos képeket készítettek róla, amíg aludt, vagy fürdött. Mióta felkerült az internetre, ahogy egy szál, kacsás alsónadrágban gyakorolja legújabb táncmozdulatait, sokkal óvatosabbá vált. A szennyest egy hanyag mozdulattal bedobta a mosógépbe, amiben már szép halom várta a mosást, majd elővett egy tiszta bokszxert. Boldogan szállt be a kabinba, hogy lemossa magáról az aznapi stresszt, de a telefon csengéseőhangja most is megakadályozta. ebben. – Hallgatlak, Kwang – szólt bele mérgesen a telefonba, de a menedzsere meg sem hallotta a hűvös élt, azonnal sorolni kezdte a másnapi teendőket. Jaewon nagyon vágyott már egy kis pihenésre, de a következő szabadnapjáig – amit hosszas könyörgés után végül megkapott –, több mint egy hetet kellett várnia. – El ne felejtsd, hogy holnap reggel fotózásod lesz – figyelmeztette a reszelős hang, Jaewon szinte látta, ahogy a telefon másik végén a köpcös alak rágyújt egy újabb cigarettára. – Nem felejtem – ígérte, és megszakította a beszélgetést. Még a rezgést is levette a készülékről, hogy többet ne zargassák. A sminkesek képesek voltak a legcsúnyább karikákat is eltűntetni a szeme alól, és a rengeteg koffein, amit magába öntött, ébren tartotta, de kezdte már érezni, ahogy a kimerültség egyre többször rázza a tagjait. Napok óta alig aludt valamit, odabent hajtották, hogy a legújabb kislemeze elkészüljön, miközben minden egyes szabad percét kitöltötték interjúkkal, rádiós beszélgetésekkel és fotózásokkal. Örül, ha van mit csinálnia, szereti hasznosan eltölteni az idejét, de egyszer ő is elfárad. Miután kiszállt a zuhanykabinból, éppen csak áttörölte magát a törölközővel, hiszen a vízcseppek jólesően lehűtötték a testét. Amit azonban a tükörben látott, egy cseppet sem nyerte el a tetszését. Az alkatát rendben találta, a kiadó nagy gondot fordított arra, hogy a feminim vonásait férfias kockákkal ellensúlyozza. Mindig úgy hivatkoztak rá, hogy ő a tökéletes angyal, aki egyszerre bájos, és mérhetetlenül vonzó, és a jobb napjain még ő is elhitte, hogy ez igaz. A szüleinek hála nagy szemeket, telt ajkakat, és puha bőrt örökölt, és a fodrásza mindig gondoskodott arról, hogy az arcához legjobban passzoló frizurát vágja neki. Mégis, most a szemei alatt ott virítanak a kialvatlanság karikái, a szép ajkai cserepesek a kevés folyadéktól, és bárhogy vizslatja a tekintetét, csak szomorúságot lát benne. Elfordult a tükörtől, és lekapcsolta a lámpát. Amennyire imádta viszontlátni a plakátokon a képmását, annyira utálta ilyenkor. Mintha lehullott volna a maszk, amit ráfestettek. Az ágya üresen várta, csak a macskák vigasztalták a magányos éjszakákon. Valaki olyanra vágyott, aki hozzá bújik esténként, akinek megcsillogtathatja a konyhai tudását, és aki végre nem a sztárt, hanem önmagát szereti. Hülyeség… – gondolta mérgesen, és lekapcsolta a lámpát. A macskák fáradtan nyúltak el a lábánál, és szinte azonnal elaludtak. Jaewon még sokáig forgolódott a párnák között a gondolataiba merülve, mire végre elnyomta az álom. Amíg aludt, régi emlék kúszott a szeme elé, pedig nem akart visszagondolni rá. Az anyja és a nagybátyja kiskoruk óta nagyon közel álltak egymáshoz, így azt szerették volna, ha a gyerekeik is jól kijönnek. Jaewon nyílt, kedves kisfiú volt, aki könnyen barátkozott. Az unokatestvére – aki öt évvel idősebb nála – azonban pontosan az ellentéte;
[B21] megjegyzést írt: valahogy bevett szókapcsolatként alkalmazod, és ettől üres lesz a kifejezés [B22] megjegyzést írt: ez jó [B23] megjegyzést írt: keleten nem megszokott, hogy mosógép van otthon.
[B24] megjegyzést írt: ez is túl van fogalmazva
[B25] megjegyzést írt: A kezdő írók tipikus fogása, hogy a szereplő külsejét egy tükörrel mutatják be. Ez nagyon elcsépelt, jobb lenne kivenni.
[B26] megjegyzést írt: Itt gyengébb a szöveg, túl sok a sablon a leírásban. Gyakorolni kéne a szereplők külső leírását. [B27] megjegyzést írt: erőltetett [B28] megjegyzést írt: ez jó
[B29] megjegyzést írt: klisé, át kéne fogalmazni
[B30] megjegyzést írt: Azon tűnődöm, hogy vajon tudode, mi a közeli és a távoli E/3. Végig mintha közeliben mesélnél, de AHOGY megteszed, az inkább egy külső szemszög. Ez például távoli E/3.
minden rosszaságban részt vett, és folyamatosan kihasználta, hogy ő a rangidős. Az iskolában Jaewon a nagy, erős Yoong társaságát kereste, aki viszont rosszul viselte a közelségét. Tízévesen csalódott benne először. A zongoraórája végeztével hazafelé indult, és amikor meglátta, hogy Yoong rá vár a kerítésnél, boldogan odaszaladt oda hozzá. Az unokatestvére dühösen szorongatott egy almát a markában, és amikor meglátta őt, egyszerűen hozzávágtahogy mellé ér, teljes erejéből neki vágta. Jaewon nem értette, mitől ilyen dühös.ért kapta a támadást. – Mi a baj, bátyus? – kérdezte ártatlanul, és felvette a földről a gyümölcsöt. – Az, hogy egy rohadt kis selyemfiú vagy – rivallt rá a másik, majd faképnél hagyta. Jaewon még állt a kapuban egy pár percig, értelmezve a szavak jelentését, majd a nagyobb után futott. – Mi az, amit mondtál nekem? Mit jelent? – kérdezte, de minden mondatával csak az idősebb haragját szította. Hazáig nyaggatta a fiút, akinél a parkban szakadt el a cérna, és egy hatalmas pofont kevert le neki, mielőtt újabb kérdésbe kezdhetett volta. Jaewon hazáig sírt a durvaság miatt. Az anyja persze azonnal észrevette arca vörösségét, és követelte tőle, hogy fedje fel az elkövetőt, de mélyen hallgatott. Nem akarta bajba keverni Yoongot. Egész este a történteken gondolkodott, visszapörgette magában a nap eseményeit, hátha rájön, mit árthatott az unokatestvérének, de semmi olyat nem talált, amiért pofont érdemelne. A kétségeivel küszködve kopogott be az anyukájához, aki éjfélkor még az elnyűtt ruhákat varrta át, hogy a szomszédoktól plusz pénzhez jussanak. – Anya, kérdezhetek valamit? – ült le az ágy szélére. – Persze. Mi lenne az? – Sunhee félretette a munkát, és a teljes figyelmét a fiára fordította. – Mit jelent az, hogy selyemfiú? Nem lehetett nem észrevenni a hatalmasra nyílt szemeket, és a hófehér arcot. Jaewon biztosra vette, hogy borzasztó bajba került. – Ez mégis kitől hallottad? – Egy sráctól az iskolában. – Szép, mondhatom! – csattant fel a nő, és beletúrt hosszú, fekete hajába. – Nem kell tudnod, hogy mit jelent, ez egy csúnya szó. Jaewon korábban is sejtette, hogy Yoong nem kedvességből mondta neki, így ezzel a magyarázattal nem jutott előrébb, és mivel nem engedhették meg maguknak a számítógépet, a szó megfejtéséhez másnapig várnia kellett. Hogy elkerülje a kellemetlen kérdéseket, úgy döntött inkább a könyvek segítségét kéri. A becsöngetés előtti szünetben a könyvtár végében, egy hatalmas lexikon társaságában nyomozott, és hosszas keresgélés után rátalált a rejtélyes megnevezésre. Többször el kellett olvasni a sorokat, hogy megértse a tartalmukat, és amikor teljesen körvonalazódott a fejében a jelentés, azonnal Yoong keresésére indult. Az unokatestvére a barátaival beszélgetett a folyosón, és észre sem vette, hogy a feldúlt kisfiú felé tart. Jaewon, nem törődve a többi hetedikessel, meglökte a magas fiút, aki a hirtelen támadástól a földön kötött ki. – Mit csinálsz, taknyos? – mordult rá Yoong.
[B31] megjegyzést írt: Túl szabatos
[B32] megjegyzést írt: túl szabatos
[B33] megjegyzést írt: szabatos
[B34] megjegyzést írt: szabatos
[B35] megjegyzést írt: túl szabatos… simán csak „rájött” [B36] megjegyzést írt: távoli E/3 [B37] megjegyzést írt: Túl szabatos. Nézd, így élőbb lenne: „Jaewon nekirontott és a földre lökte a rohadékot.” [B38] megjegyzést írt: Nem hiszem, hogy egy gyerek ezt mondja a másiknak. A „hülye barom, mit csinálsz” a valószínűbb.
– Hogy mondhattad azt rám? Hogy merted? – kiabált vele. A fiú barátai hatalmas szemekkel néztek az ideges támadóra, de nem avatkoztak bele a csetepatéba, inkább csendben élvezték a furcsa műsort. – Nem ártottam neked semmit. Yoong a gallérjánál fogva rángatta el a fiút a mosdóig, és bár Jaewon próbálta megakadályozni, hogy elrabolják, az ereje kevésnek bizonyult az idősebbel szemben. Amikor odaértek az egyik kabin elé, Yoong visszaadta a korábbi sértést, a padlóra lökte. Mint félelmetes árnyékként hajolt fölé, az arca kivörösödött az elfojtott dühtől. – Haneul miattad dobott engem. – Miattam? – kérdezte kétségbeesetten Jaewon, tudta, hogy a lány tetszik az unokatestvérének, és a fiú teljesen begőzöl, ha más hímneműt lát a közelében. – Még soha nem beszéltem vele. – Bevallottam neki, hogy mit érzek iránta, és tudod mit mondott? – A kérdésre nem várt választ, azonnal folytatta. – Azt mondta, hogy neki nem tetszenek az erősvonású fiúk, inkább az olyan angyalokat szereti, mint amilyen te vagy. Az olyanokat, akiknek szép a bőre, hatalmas a szeme és mindig ártatlannak és gyönyörűnek tűnik. – Yoong undorodva köpte felé a szavakat, a nyála ráfröcsögött, és Jaewon nem merte megtörölni az arcát. Attól félt, ha megmozdul, mindennek vége. – Elvetted tőlem! az istennőmet! Az első rúgás a lábát érte, de nem maradt ideje, hogy sokáig fájlalja, hamar érkeztek az újabb cipőnyomok a testére. Amikor Yoong végre abbahagyta, már keservesen zokogott, és az unokatestvére szó nélkül, mindennemű megbánás nélkül otthagyta a hideg kövön. Jaewon csak nagyon sokára mozdult meg, és az egész teste fájt, egyedül az arca maradt épségben, mert a karjával rögtön azt védte az ütések elől. Amikor belenézett a tükörbe, elszörnyedt a látványtól. A szemei feldagadtak, az arca vörös lett a sírástól, és amikor ezt az ábrázatot kémlelte, semmi sem látott, ami egy angyalra emlékeztetné. Aznap utálta először az arcát. Zihálva ébredt fel a rémálomból, megizzadt testére rátapadt a vékony huzat, amit takarónak használt, és egyáltalán nem érezte kipihentnek magát. A gyomra kavargott, a feje lüktetett, és minden tagja sajgott a tompa fájdalomtól. Kitapogatta az éjjeliszekrényén a telefonját, és csalódottan felnyögött, amikor leolvasta a számokat. Négy?! Alig aludtam fél órát. Mivel sosem tudott magától visszaaludni, kapkodó mozdulatokkal feltúrta az éjjeliszekrény fiókját, és kivette az altatós dobozt. Már alig maradt pár szem a műanyag alján, így gyorsan feljegyezte a telefonjába, hogy másnap mindenképpen keresse meg Dr. Kimet, és írasson fel vele néhány pirulát. Ha jól hazudik, talán nem veszi észre, hogy gyorsabban fogyott a kelleténél. Amikor lenyelte a fehér bogyót, azonnal érezte, ahogy szétárad a testében a nyugalom. A rémálom okozta hideglelést elfújta a szél, nem maradt más dolga, csak beállítani a telefonját, hogy a lehető leghangosabban ébressze. Még maradt két órája a kelésig, ki kell használnia.
A történet érdekes lehetne, hiszen egy sztár, aki szeretne emberi kapcsolatokat, nagyon jó téma. Nagyon népszerű is, és sok jó szituációt rejt magában. De ezt a szöveg nem erős, és három dolog miatt nem az. 1. Stilisztikai gond
[B39] megjegyzést írt: túl szabatos
[B40] megjegyzést írt: ez is szabatos
[B41] megjegyzést írt: Itt ügyesen jelen van a külső leírás. A tükrös jelenetnél jóval erősebben, és hitelesebben.
[B42] megjegyzést írt: Nem írsz igazi testérzeteket, megint kívül maradsz, és az olvasót is kívül hagyod.
[B43] megjegyzést írt: ezt rögtön a veréshez kellene tenni, hogy erősebb hatása legyen
[B44] megjegyzést írt: ez jó [B45] megjegyzést írt: ez jó, itt rendesen megjelenik a testérzet
A narráció módjával kinyírod a történetet. Egyik baj, hogy minden mondat annyira szabatos, jólfésült, hogy élettelenné válik tőle a szöveg. Egy-két helyre odaírtam, de igazából szó szerint minden mondat ilyen. Nem tudom, mi lehet az oka. Akkor látok ilyet, ha valaki jogász, vagy EU-s pályázatíró. Vagy amikor egy amatőr írókör végigmegy rajta, és kivasalja a regényt, egészen addig, amíg nem maradt benne élet. A mondatok tökéletesek, szinte nem is javítottam benne. A probléma az, hogy tökéletesen halottak is. Elveszett a lendület, az őszinteség. De akkor is lehet ilyen baj, ha egy nagyon gyenge írást húz fel egy szerkesztő. Vagy ha az írónak épp kezd kialakulni egyfajta modoros, de élvezhető stílusa, de még kiforratlan, és nem elég erősek a stíluselemek. Nem tudom, melyik eset áll fönn, de át kéne gondolni, mi lehet az oka, és változtatni rajta, mert egy érdekes történetet lapossá teszel ezzel a mesélési móddal. Másik gond a narrációs váltás. A közeli E/3 azt jelenti, hogy csak azt tudja és látja az olvasó, amit a szereplő is. A mondatok 90%-ban így mesélsz, de a maradék tíz százalékban kilépsz belőle. Le kéne tisztulnia ennek is, mert minden váltáskor kizökkented az olvasót. Aki igazából nem tudja megmondani, miért nem tud elmerülni benne, csak azt érzi, hogy kívül marad a szövegen, nem vonod be érzelmileg. Nem kezd izgulni, hogy még olvashassa. Ha blogregényként kiteszel ilyesmit, ott a szituációkkal még be lehet húzni az olvasót, de papíron ez már nem fog működni, félbehagyhatják a könyvet. Stilisztikai gond még (amit ez a túlcsiszolt írásmód hozott magával), hogy rengeteg a töltelékszó… is, csak, majd, még, amikor, nem… ezeket csökkenteni kéne, és erősebb igéket és jelzőket érdemes használni helyettük.
2. Gond van a leírásokkal Nem elég plasztikus a környezet. Van egy szereplőd, aki egy stúdióban dolgozik, majd hazamegy és lefekszik aludni. Szinte csak a vizualitásra támaszkodsz, hangokat, bőrérzeteket, netán szagokat is bele kellene tenni, így túl steril a környezet. A testi érzetek sok helyen olyanok, hogy látszik, nem a saját testedet figyelted meg, hanem regényekből veszel át szófordulatokat. Menj ki az utcára, és nézd meg a világot. Írd le, mit látsz! Egy író nem tud boldogulni, ha a fejében él, kellenek a megfigyelések, és az élettapasztalat is. 3. karakterábrázolás Látszólag minden elem rendben, a visszaemlékezés js a helyen van… Azonban a stílus miatt egyszerűen nem hiszem el, hogy ez egy fiatal srác, akinek gondja van. Nem jön át a sorokból a személyisége, egy papírfigura marad. Ezen úgy segíthetsz, hogy gyakorlatként ezt a jelenetet megírod E/1-ben. Hogy mesélne ez a srác önmagáról? Valószínűleg jóval lazábban és szlengben. Mit vesz észre egy fiú a környezetből, hogy reagál, hogy mesél? Ha megírtad, akkor jobban megérted a saját szereplődet, és csak utána érdemes kijavítani ezt a jelenetet. Van egy rejtett karakterábrázolási gond is, de ez tényleg rejtett, és nem is akkora baj. Az, hogy nőként írsz egy férfiról. A nyelvi részben nem feltűnő, ellenben a gondolkozásmódban
igen. Az apró cselekvések, melyeket a srác csinál, inkább női reakciók. Pl nem a lány alakját nézi meg, hanem a tengert, vagy a követésre nem reagál szitkozódva és némileg agresszívebben, de a macska simogatása is ilyen. Nézd meg élőben, hogyan simogat egy fiú egy macskát, sokkal másabb életérzésekkel teszi. Ez amúgy a női olvasóknak nem fog feltűnni, de a férfiakat zavarná, szóval tudj róla, ha később más jellegű történetet írsz. Összességében érdekes indítás, és jó eséllyel népszerű sztori kerekedik ki belőle, de ne félj ennyire. Süt a sorokból, hogy ez egy biztonsági játék, nem pedig kaland. A jó íráson érezni, hogy az író örömből írta, lendülettel, lelkesedéssel. Légy bátrabb, keresd meg a szívedet, és tedd bele a regénybe. Ez nem egy EU-s pályázat, hanem egy élő, hús-vér srác története Sok sikert! Varga Bea
