Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXIV. (2006), pp. 387-396 A HITELEZŐ ÉS A KEZES KÖZÖTTI JOGVISZONY EGYES KÉRDÉSEIRŐL LESZKOVEN LÁSZLÓ* Bevezető gondolatok Aligha lehet vitás, hogy a polgári jog - azon belül is a kötelmi jog - az a jogterület, mely a legerőteljesebben reagál a gazdasági élet változásaira. A rendszerváltást követően magánjogi kódexünk, a Polgári Törvénykönyv is számos, kisebb-nagyobb módosításon esett keresztül, melyek a piacgazdaságra való áttérés jogi alapjait igyekeztek megteremteni illetve szolgálni. Ez a folyamat ma is zajlik, ráadásul az új Polgári Törvénykönyv készítése során új kihívásokkal is szembe kell néznie a jogalkotónak. E dolgozatban a személyi biztosítékok „klasszikusaként" elismert kezesség jogintézményének egyes - átgondolásra váró - kérdéseivel kívánunk foglalkozni. Bár kétségtelen, hogy a hitelbiztosítékok jogának átrajzolása - az intézményeket alapjaiban megmozgató újraértelmezése - terén a viták kereszttüzében a dologi biztosítékok (ezen belül is a birtoklással nem járó ingó dologi biztosítékok) állnak, a figyelem nem kerüli el a személyi hitelbiztosítékokat sem. Átalakulóban van a kezesség hagyományos joga is, melynek - egyébként nagyfokú azonosságot mutató - szabályait az egyes nemzeti jogok nagy gonddal őrzik. A fejlesztés és a további egységesítés mozgatórugója vitán felül az országhatárok „lebontása" a vállalkozások előtt, a tőke szabad áramlása, a külföldi befektetések elősegítése és támogatása. A kezesség alapvető szabályai ugyanakkor nem a gazdasági szféra igényeire szabottak: a módosításoknak egyszerre kell szem előtt tartaniuk az üzleti élet érdekeit és a fogyasztóvédelem alaptételeit is. Ehelyütt nem kívánunk a kezesség intézményének átfogó magyarázatába bocsátkozni, sokkal inkább hitelező és a kezes közötti, a kezességvállalással keletkező kötelmi jogviszony néhány, megítélésünk szerint újragondolást igénylő szabályát vesszük górcső alá. A kezesi megtérítési igény jogi indokai A Ptk. 276. § (1) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint az adós helyett teljesítő kezesre a fizetés erejéig átszáll a hitelezőt megillető követelés, egy törvényi engedmény (cessio legis), az átszálláshoz ugyanis külön jogcselekményre ' DR. LESZKOVEN LÁSZLÓ egyetemi adjunktus Miskolci Egyetem ÁJK, Polgári Jogi Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros
388
Leszkoven László
nincs szükség: a fizetés, mint jogi tény keletkezteti a követelés-átszállást egyben a jogosulti alanycserét.1 A követelés-átszállás jogi indoka - végső mozgatórugója - vitán felül annak elismerése, hogy a kezes nem átvállalja a föadós kötelezettségét és nem elvállalja azt. Kolosváry határozottan jelzi is: „a kezes idegen tartozásért helytállásra kötelezi magát, de azt saját tartozásává ezzel még nem teszi". 2 A kezesi nem vesz magára véglegesen idegen adósságot: helytállási kötelezettségének indoka a hitelező jogi pozíciójának erősítése, a hitelezői követelés biztonságának előmozdítása. A kezes nem önálló adós, a vele szembeni követelés nem a saját, hanem a főkötelezett tartozása akkor is, ha a kezes (példának okáért a készfizető kezes) önállóan perelhető.3 Ez akkor is így van, ha a jogi köznyelv a készfizető kezes és az adós felelősségét - dogmatikai szempontból hibásan - egyetemlegesnek tekinti:4 egyetemlegesség esetében ugyanis valamennyi kötelezett egyetlen oszthatatlan szolgáltatással tartozik a hitelező irányában (e szolgáltatás pedig mindegyik kötelezettnek teljes egészében a sajátja), a készfizető kezes ezzel szemben idegen tartozásért helytállási kötelezettséget vállaló személy. Ennek következtében úgy igazságos, hogy amennyiben helytáll az adós helyett, megszerezze ezt a követelést és - nyilván az adós fizetésképtelenségének veszélyét is valamilyen mértékben vállalva - a hitelezői érdek kielégítése után maga kísérelje meg a tartozás eredeti adósán a követelést behajtani. Ebből a szempontból a Ptk. 276. § (1) bek. rendelkezése által megfogalmazott követelés-átszállás célja megkönnyíteni a kezes jogi helyzetét azáltal, hogy nem kell külön megtérítési igényt bizonyítania a főadóssal szemben. Ahogyan Villányi megfogalmazta „a követelés átszállása azért is előnyös a kezesre nézve, mert a főadóssal szemben nem kell egyéb jogcímet bizonyítania, mint azt, hogy érte kezesként fizetett."5 Előfordulhat persze az is, hogy a kezes és a főadós (főkötelezett) egymás közötti jogviszonyából az következik, hogy a kezes pl. szívességből vállalta a helytállást, vagy ezzel egy tartozását tudta le (és pl. a beszámítással ezek a szembenállók egyből meg is szűnnek). A követelés a törvény rendelkezéséből fakadóan ilyen esetben is átszáll, ám ekkor a kezes az átszálló követelés ellenére a kötelezettel szemben igényt mégsem igényt nem érvényesíthet (vagy az ingyenesség miatt, vagy a beszámítás folytán megszűnt mértékben), a kette-
1 Villányi László: A kötelem alanyai (Szladits Károly /szerk./: Magyar Magánjog. Kötelmi jog. Általános rész. című III. kötet, Budapest, 1941.) 102. o 2 Kolosváry Bálint: A magyar magánjog tankönyve (Politzer-féle Könyvkiadóvállalat, Budapest, 1907.) II. kötet. 277. o. 3 Készfizető kezesre nézve pl. BH 2006/60. sz. közzétett jogeset. 4 Vö. pl. EBH 2000/219. „A készfizető kezes és az adós felelőssége a jogosulttal szemben egyetemleges, ezért a készfizető kezes a társkötelezett - egyenes adós - követelését beszámításra nem használhatja fel." 5 Villányi László: 1. lábjegyzetben idézett mű 102. o.
A hitelező és a kezes közötti jogviszony egyes kérdéseiről
389
jük közötti jogviszonyból az adós a „megtérítési igény" teljesítésével szemben kifogást emelhet. Melyek az „átszálló biztosítékok"? A Ptk. 276. § (1) bekezdésében foglaltak szerint amennyiben a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá száll. A kódex megfogalmazása két irányban is felvet kérdéseket. Vitás lehet, melyek azok a követelést biztosító jogok, melyek a fizető kezesre a törvényi engedmény folytán ipso iure átszállnak. Egyértelműen ilyennek tűnik a kézi- és a jelzálogjog, 6 az óvadék és a kezesség. Nem ilyen egyszerű azonban a helyzet a bírói gyakorlat által elfogadott, ám az elméletben helyenként vitatott tulajdoni biztosítékok (pl. biztosítéki céllal átruházott tulajdonjog 7 ), a zálogjoggal együtt vagy attól függetlenül kikötött (ugyancsak biztosítéki célú) vételi jog, 8 vagy akár a Ptk. 368. § által is elismert tulajdonjog-fenntartás esetében, de problémát vethet fel annak eldöntse is, hogy átszáll-e a követelés fedezeteként kiállított és a jogosult számára átadott (fedezeti) váltó9. E dolgozatban azonban inkább a Ptk. 276. § (1) bekezdése azon fordulatának szentelünk figyelmet, mely szerint a fizető kezesre csak a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogok (a megelőzően keletkezett biztosítékok) szállnak át. A jogszabály szövegezése ellentmondást nem tűrően határozott, amit - különösebb magyarázat nélkül - a törvény Magyarázata is megismétel, 10 a jogintézménnyel kapcsolatban közzétett eseti döntések is hasonlóképpen szólnak. A kérdés azért is érdekes, mert a Ptk. hatálybalépését megelőzően a Mtj. 1210. § és 1211. § másképpen rendelkezett. Az előbbi kimondta, hogy „amenynyiben a kezes a hitelezőt kielégíti, a hitelezőnek a főadós elleni fennálló követelése a kezesre száll át", utóbbi szerint pedig „ha a hitelező lemond a követeléssel egybekötött oly zálogjogról, jelzálogjogról vagy elsőbbségi jogról, amelyet 6
Bár ebből a szempontból érdekes lehet a Legfelsőbb Bíróság BH 2005/152. szám alatt közzétett határozatának - megítélésünk szerint vitatható - jogi okfejtése, mely szerint meghatározott jogviszonyból fakadó követeléseket biztosító keretbiztosítéki jelzálogjog esetében akkor, ha csak a jogviszonyból fakadó követelés engedményezésére kerül sor (a jogviszony átszállása nélkül), abban az esetben a követelés (a határozat indokolásából kivehetően legalábbis) egyszerű, nem zálogjogos követelésként száll át a jogszerzőre. 7 Pl. BH+ 2001/11/522., BH+ 2002/3/126., BH 2002/182, BH+ 2003/10/476., EBH 2003/857. 8 Pl. BH 1996/603., BH 1999/415., BH 2002/182. Hasonló kérdés vetődött fel a BH 2004/245. sz. alatt közzétett jogeset tényállásában is. „A kezes a reá átszálló jogokat csak azokkal szemben érvényesítheti, akik őt megelőzően nyújtottak biztosítékot." A Polgári Törvénykönyv magyarázata (KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2001., a továbbiakban Magyarázat) 910. o.
390
Leszkoven László
még a kezesség elvállalása előtt vagy azzal egyidőben szerzett: a kezes felszabadul annyiban, amennyiben a főadós elleni fennálló követelésének átszállása következtében a követeléssel egybekötött jogok érvényesítésével kielégítést nyerhetett volna." Ennek megfelelően tárgyalta és ismertette az átszálló biztosítékok körét a jogi irodalom. A Ptk. jelenlegi rendelkezéseiből kiolvasható „szűkítésből" ezért a jogalkotó határozott álláspontjára lehet következtetni, a hatályos törvényi megoldás azonban de lege ferenda nem tartható fenn. A jelenlegi jogszabályi rendelkezések alapján ugyanis nem száll át a kezesre pl. a kezességvállalásával egy időben kikötött, létesített jelzálogjog. Nem segít a Ptk. 259. § (2) bekezdésének zálogjogi szabálya sem. Ez ugyanis úgy rendelkezik, hogy „ha a jogosultat egyébként nem a személyes kötelezett elégíti ki, akkor zálogjog a követelés, illetőleg a kielégítés alapján keletkező megtérítési igény erejéig a kielégítő személyre száll át." A két jogszabályi rendelkezés között eltérés fedezhető fel. A Ptk. 276. § (1) bekezdése értelmében a fizető kezesre a követelés átszáll, ám a követelést csak a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogok követik, míg a Ptk. 259. § (2) bekezdése értelmében a zálogjog a követelés vagy a kielégítés alapján keletkező megtérítési igény erejéig átszáll a hitelezőt kielégítő személyre: nem differenciál viszont a jogalkotó aszerint, vajon a zálogjog mikor keletkezett. Anka-Gárdos-Nemes értelemszerűnek tekintik, hogy a kezesre csak a kezességvállalást megelőzően keletkezett zálogjog száll át, a fent hivatkozott ellentmondást tehát a kezességi szabályok prioritásával „oldják meg".11 Megjegyzik azonban a szerzők, hogy más a jogi helyzet abban az esetben, ha a kezes a zálogtárgy tulajdonosának kifejezett hozzájárulásával elégíti ki a hitelezőt, vagy a tehermentesítéshez törvényes érdeke fűződik, és erre tekintettel teljesít az adós helyett: ilyenkor a megtérítési igénye erejéig megszerzi a zálogtárgyat, bármikor is keletkezett a zálogjog, illetve bármikor is támadt a törvényes érdeket megalapozó jogosultság (jogviszony). Ha tehát a kezesnek - puszta kezesi jogállásán kívül - egyéb törvényes érdeke is fűződik a teljesítéshez, úgy a szerzők szerint a zálogjog átszállásának már nincs akadálya, függetlenül attól, hogy az mikor (a kezességvállalást megelőzően vagy utóbb) keletkezett. A fenti értelmezés által felvetett probléma megítélésünk szerint még szembetűnőbb, ha a fizető kezes készfizető kezes is egyben. A készfizető kezes jogi helyzete ugyanis nagyban hasonlít az adóstársaival egyetemlegesen kötelezett adós jogi helyzetéhez, még ha nem is teljesen egyezik meg azzal. Ha azonban az egyetemleges kötelezettek közül az egyik adós - a ráeső résznél többet fizetve - elégíti ki a jogosult követelését, akkor a többiekkel szemben a Ptk. 338. § (1) bekezdésének utolsó mondata értelmében megtérítési igénye támad, a jogosultat megillető
11
Anka Tibor - Gárdos István - Nemes András: A zálogjog kézikönyve (HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2003.) 85. és köv. o.
A hitelező és a kezes közötti jogviszony egyes kérdéseiről
391
biztosíték (ezen belül pl. a zálogjog, jelzálogjog is) pedig e megtérítési igény erejéig rá átszáll (Ptk. 338. § /3/ bek.). Ebben az esetben sincs jogi relevanciája annak, hogy a biztosíték a kötelezettségvállalással (kötelembe kerüléssel) együtt, netán azt megelőzően vagy azt követően keletkezett. A jogszabályi rendelkezések közötti ellentmondásra Salamonná is felhívja a figyelmet a szerződési biztosítékokról szóló összefoglaló munkájában. Megítélése szerint azonban a probléma - helyes értelmezéssel - olyképpen oldandó meg, hogy az adós helyett teljesítő (dologi) zálogkötelezettre is csak a zálogjog létesítését megelőzően keletkező egyéb jogosultságokat (más zálogjogot, korábban vállalt kezességet) kellene az átszálló biztosítékok körébe sorolni.12 A Ptk. 276. § (1) bekezdésének rendelkezését tárgyalva alapvetően Zámbó Tamás is úgy foglalt állást, hogy a fizető kezesre csak azok a biztosítékok szállnak át, melyek a kezességvállalás időpontjában már fennálltak. Arra az esetre azonban, ha a kezességvállalás és a zálogjogi biztosíték létesítése egy időben történt, Szladits Károlyt idézve - egyéb magyarázat nélkül - alkalmazhatónak tartja korábbi magánjogunk azon szabályát, mely szerint a kezes és a jelzálogadós egymás közötti jogviszonyában (akár az egyetemleges kezestársak között) arányosan oszlik meg a tartozás terhe és így a kezesre fizetés esetében ebben az arányban átszáll a zálogjog.13 A fent kifejtettekkel szemben úgy véljük, hogy az idegen tartozásért helytállni köteles kezes szempontjából nem csak az a tény bír jelentőséggel, hogy milyen biztosítékok erősítették a jogosult követelését akkor, amikor ő a kötelezettséget elvállalta. Nem szükséges „ többlet" törvényes érdeket kutatni és kimutatni ahhoz, hogy a kezes megtérítési igényét valóságossá tevő biztosítékokat a jog megtartsa és ne engedje a kezes számára elveszni. Éppen ezért - AnkaGárdos-Nemes álláspontjával és a hatályos Ptk. rendelkezésével szemben - az idézett jogszabályhely módosítását javasoljuk. Elképzelhetőnek tartunk egy olyan jogi szabályozást, mely szerint az Mtj. 1210. § és 1211. § fent hivatkozott rendelkezéséhez hasonlóan a kezességvállalást megelőzően, vagy azzal egy időben keletkezett jogok szálljanak át a fizető kezesre. Mindenképpen megfontolandó Nizsalovszkynak az a felvetése is, hogy a főkötelezett helyett teljesítő kezesre - függetlenül attól, hogy készfizető vagy sortartó kezesről van szó - a kezességvállalással egy időben vagy azt megelőzően keletkezett, a követelést biztosító jogokon kívül törvényi engedmény útján szálljanak át azok a biztosítékok is, amelyeket a személyes kötelezett maga nyújtott,14 Nincs ugyanis semmilyen jogpolitikai indoka annak, hogy a kezes által teljesített fizetés megszüntessen egy, a 12
Salamonné Solymosi Ibolya: A szerződések biztosítékai (Agrocent Kiadó, Bp., 2002.) 186. o. Zámbó Tamás: A zálogszerződés (KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Bp., 2001.) 212. o. 14 Nizsalovszky Endre: A mellékkötelezettek jogállása egymás irányában (Emlékkönyv Dr. Szladits Károly tanári működésének harmincadik évfordulójára. Grill Kiadó, Budapest, 1938.) 195.0. 13
392
Leszkoven László
személyes adós által esetleg a kezesi kötelezettségvállalást követően (pótlólagosan) nyújtott zálogjogot, holott ebből a kezes adott esetben jó eséllyel kereshetne kielégítést.15 A hitelezőt terhelő gondosság a biztosítékok fenntartása terén A Ptk. 276. § (2) bekezdéséhez fűzött magyarázat szerint abból az általános tételből kell kiindulni, hogy a kezes helyzete nem válhat rosszabbá annál, mint amilyen a kezesség elvállalásakor volt}6 A törvény ezért a kezes mentesülését mondja ki arra az esetre, ha a hitelező lemond a követelést biztosító olyan jogokról, melyek alapján a kezes a rá átszálló követelésre kielégítést kaphatott volna. A Ptk. 276. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezései tehát a jogalkotói cél tekintetében szorosan összefüggenek: az (1) bekezdés rögzíti a fizető kezes megtérítési igényét és megállapítja annak biztosítékait, a (2) bekezdés ugyanakkor a mentesülési lehetőség megteremtésével közvetetten szankcionálja a hitelező „felelőtlen" magatartását. A hitelezőt terhelő magatartás azonban sajátos kötelmi kötelezettség, amolyan - a következő cím alatt tárgyalt behajtási gondossághoz hasonló „ álobligáció ". Ez alatt azt kell értenünk, hogy a jogosultnak a jogszabály a követelést biztosító jogokról (elsősorban zálogjogról) való lemondást, a zálogkötelezettnek a kötelemből való elengedését stb. nem tiltja meg, ilyen irányú nyilatkozata érvényes és hatályos. A mellékkötelezettségek fenntartását a jog kikényszeríteni csak közvetett eszközzel tudja: a kezes automatikus mentesülésének jogkövetkezményét fűzi ugyanis az ilyen jellegű joglemondásokhoz. A hitelezőt a kezessel szemben terhelő kötelmi védőkötelezettségnek ez a konkrét szabálya jól példázza a fizető kezes jogi helyzetének jogvédett pozícióként való elismerését. Más a helyzet ellenben akkor, ha a jogosult a kezesi teljesítést követően kíván a követelést megerősítő mellékjogokról rendelkezni. Miután a biztosítékok a kezes részéről megejtett fizetés pillanatában a törvény erejénél fogva szállnak át, világos, hogy azok felett a hitelező tovább nem diszponálhat. Az átszálló jelzálogjogról a hitelező már nem mondhat le, törlési engedélyt nem adhat ki, a kézizálogjog tárgyát vagy az óvadékot az adósnak vissza nem adhatja. Helytállóan fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság az egyik közzétett eseti döntésében, hogy a kezes általi fizetés esetén a hitelezőt megillető jelzálogjoggal biztosított követelés a teljesítés erejéig törvényi engedményként a kezesre száll át, a jogosulti 15
Ez a rendelkezés a főkötelezett által saját vagyontárgya felett engedett zálogjog ranghelye és a későbbi jogosultak hátrébb szorítása szempontjából is lényeges - adott esetben életbevágó - lehet a fizető kezesre nézve, különösen, ha az adós által felajánlott zálogtárgy a zálogjogi határértékig eCTéb zálogjogokkal is terhelt. Magyarázat 910. o.
A hitelező és a kezes közötti jogviszony egyes kérdéseiről
393
oldalon ezért a kötelem - az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés nélkül is többalanyúvá válik. A kezes részteljesítés esetében is a biztosítékul szolgáló jelzálogjog jogosultja lesz, ezért hozzájárulása nélkül a zálogjog a nyilvántartásból többé nem törölhető. 17 A hitelezőt terhelő behajtási gondosság kérdése A főkötelezett helyett teljesítő kezest megillető megtérítési igény egyik alappillére, hogy a fizetés tényével - mint korábban említettük - automatikusan átszáll rá a követelés. Szót ejtettünk arról is, milyen komoly jelentőséggel bír azon jogosultságok körének meghatározása, melyek ezt a törvényi engedmény folytán átszálló követelést megerősítik, láttuk azt is, hogy a törvény miként sújtja „közvetett szankcióval" a kezes jövőbeni biztosítékaival hanyagul bánó hitelezőt. A másik lényeges - de már nem ennyire szem előtt lévő - kérdés, hogy a hitelező is meg kell tegyen mindent annak érdekében, hogy a kezes visszkeresete ne üresedjen ki. A Ptk. 276. § (2) bekezdésének második fordulata ezt a követelményt szűkszavúan a következőképpen fogalmazza meg: „a kezes felszabadul,... amennyiben a követelés a jogosult hibájából egyébként behajthatatlanná vált. " E jogszabályhely értelmét egy példa segítségével igyekszünk megvilágítani. A konkrét esetben a perben nem álló főadós határozott lejáratú kölcsöntartozásáért az alperes (aki semmilyen összefonódásban nem állt az adóssal) készfizető kezességet vállalt. A hitelező a pénzkövetelését a főkötelezettel szemben sem a tartozás lejártakor, sem később nem érvényesítette. Az adós gazdasági társasággal szemben felszámolási eljárás indult, majd a cég a cégnyilvántartásból törlésre került. A hitelező a törlést követően fél évvel, az elévülési idő elteltét megelőzően egy hónappal peres eljárást kezdeményezett a készfizető kezessel szemben, akit a jogerős ítéletet hozó bíróság a kereseti kérelem szerint marasztalt. Az eljáró bírói fórumnak az volt az álláspontja, hogy a Ptk. 276. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre - mely szerint a kezes felszabadul, amenynyiben a követelés a jogosult hibájából behajthatatlanná válik - nem hivatkozhat a készfizető kezes, mert e jogszabályhely kizárólag a sortartó kezes javára szolgál. Következésképpen az említett esetben - szól az ítélet - a hitelező az elévülési időn belül bármikor érvényesítheti a követelést a kezessel szemben is. Ezzel az okfejtéssel - melyet egyébként Villányi és Eörsi is vallott - több szempontból sem tudunk egyetérteni. A kezesség egyoldalú (ún. unilaterális) kötelem, ami alatt azt kell érteni, hogy nem jellemzi a szerződési szinallagma. A kezesi helytállási kötelezettség megállapításával a kötelemnek lényegében az egyetlen célja az, hogy megerősítse a hitelező pozícióját, ezzel a praestare jellegű szolgáltatási
17
BH 2000/117.
394
Leszkoven László
kötelezettséggel szemben pedig a hitelező részéről domináns ellenszolgáltatási kötelezettség nem áll fenn. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a hitelező és a kezes közötti jogviszony kötelmi jogviszony, melyben azért a hitelezőt is terhelik kötelmi kötelezettségek. Beck Salamon szemléletes megfogalmazásában „a hitelező felelősséggel tartozik a kezessel szemben azért, hogy megtesz mindent arra vonatkozólag, ami a követelésnek az egyenes adóssal szemben való behajtására szükséges. Itt tehát megszűnik az a bizonyos szabadkéz politikája, amely az elévülési időn belül teljesen a hitelező szuverén elhatározásának körébe utalja át azt, hogy megteszi, vagy nem teszi meg a szükséges behajtási lépéseket és ezért ő, a hitelező, senkinek felelősséggel nem tartozik." 18 A szerző e behajtási kötelezettséget - szemléletesen és helyesen - „ dogmatikus álobligatio "-ként aposztrofálja, mert ennek megvalósítására, kikényszerítésére a kezesnek jogi eszköze nincs. Nem lehet vitatni e megközelítés helytálló voltát: a behajtási gondosság, mint később látni fogjuk, a kezes és a hitelező közötti kötelmi jogviszonynak részét képezi ugyan, de nem hordozza magán a kénytetőséget, a jogilag szoríthatóságot, ahogyan Grosschmid a kötelem lelkét nevezte. A hitelező ugyanis a kezes által nem kötelezhető arra, hogy a követelés behajtása érdekében valamilyen tevőleges magatartást tanúsítson: az elévülési időn belül ugyanis szabad a hitelezőnek hanyagnak lenni, szabad a saját követelését az utolsó napon perelni, vagy akár veszni hagyni. A hitelezőt terhelő behajtási gondosság számonkérésére a magánjog csupán közvetett eszközt bocsát a kezes rendelkezésére. Annak ugyanis semmi akadálya, hogy - ismét Beck Salamon szavaival élve - a kezesnek a hitelezővel szemben védelmi eszközök álljanak rendelkezésre: ez pedig a saját kötelezettség megszűnésének ellenvethetősége, a mentesülést eredményező (hatályos jogunkban a Ptk. 276. § (2) bekezdésének rendelkezésére hivatkozó) ellenkérelem, kifogás. A hitelezőt a helytállásra szorított kezessel szemben terhelő e kötelezettséget a kötelmi jogi irodalom a kötelem szövedékébe tartozó ún. védőkötelezettségként (a német jogban Schutzpflichten, Treupflichten) tartja számon. E védőkötelezettségek - miként kötelmi jogi tankönyvében Szászy helyesen hangsúlyozza - nem csak a kötelezettet, hanem a jogosultat is terhelik, sőt, olyan kötelmi jogviszonyok esetében is fennállnak, ahol az egyik felet bármilyen oknál fogva (mint pl. jelen esetben a hitelezőt a kötelem egyoldalú jellegéből fakadóan) szolgáltatási kötelezettség nem is terheli.19 „a védőkötelezettség kötelembeli szerepe az, hogy úgy a szerződés megkötésénél, mint annak fennállása és lebonyolítása során vagyis a kötelem egész élettartama alatt a felek mindegyikétől távoltartsa... mindazokat az érdeksérelmeket és k á r o s o d á s o k a t , 18
Beck Salamon: A többszemélyes magánjogi helyzet (Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Részvénytársaság, Szeged, 1935.) 7. o. 19 Szászy István: A kötelmi jog általános tanai (Grill Károly Kiadóvállalata, Budapest, 1943.) 11. o.
A hitelező és a kezes közötti jogviszony egyes kérdéseiről
395
amelyek őket ... a szerződés normális tartalmához képest indokolatlanul érhetik."20 Tisztán kell látni azt is, hogy e kötelezettségek nem elvont, élettelen szabályok, ellenkezőleg: a tételes jog olyan alapelvi rendelkezéseiből merítik élete r e j ü k e t , mint a jóhiszeműség és tisztesség (Ptk. 4 . § /l/ bek.) alapelve, az együttműködési kötelezettségnek a kódexben több helyen kifejezésre juttatott követelménye (így pl. Ptk. 4. § l\l bek., 205. § IV bek., 277. § /4/ bek. stb.), az a l a n y i jogok és törvényes érdekek védelme (Ptk. 2. § /1 / bek.) stb. Kelemen találó megfogalmazásában a védőkötelezettség „karakterisztikonja a másik fél érdekében megkívántató cselekvő közbelépés abból a célból, hogy azt ne érje a kötelem erőmozgásai révén olyan károsodás, amely a jogviszony közvetlen tartalma szerint nem indokolt. Ebben rejlik védelmi jellege, s az az oltalom, amit nyújt, a forgalmi jóhiszeműség és tisztesség vezérelvének egyik legszebb gyümölcse."21 A kötelmi jogi irodalom - helyesen - a hitelezőt terhelő védőkötelezettségek egyik bírói gyakorlatban is elfogadott eseteként említi a kezes irányában megvalósuló azon kötelezettséget, hogy „egyes jogokat az elévülési határidőn belül, meghatározott rövidebb idő alatt kell érvényesíteni", 22 azzal, hogy a hitelező - nem kizárólag akkor, ha behajthatatlanság veszélye fenyeget, hanem általában is - minden tőle telhetőt el kell kövessen annak érdekében, hogy a követelés a főadóson behajtható legyen, s a kezes visszkeresetének biztosítékai megóvassanak.23 Ugyanígy foglalt állást - általában a kezességre nézve - Villányi is, amikor kifejtette: Jogunkban a hitelező nemcsak a mellékjogok fenntartására köteles a kezes irányában, hanem arra is, hogy a főadós elleni behajtási lépéseket kellő időben és kellő gondossággal szorgalmazza, nehogy ennek elmulasztása miatt az adós fizetésképtelenné váljék és így a kezes a visszkeresetétől elessék." Magánjogunknak ez a szabálya a sortartó vagy egyszerű kezesre nézve egészen biztosan alkalmazást talál. Ha az a hitelezőnek felróható okból vált a tartozás az eredeti adós vagyonából behajthatatlanná, a kezes alappal hivatkozhat a mentesülését kimondó jogi normára. A kérdés abban áll (visszakanyarodva kiinduló példánkhoz), hogy érvényesíthető-e a kezes kötelemből való felszabadulását kimondó rendelkezés a készfizető kezes esetében is? Véleményünk szerint egyértelműen igen, bár ebben a tekintetben már nem egyértelmű a jogirodalom. Villányi - aki, mint láttuk, a behajtási gondosság elvét vallja - abból indult ki, hogy készfizető kezesség esetében a hitelező közvetlenül fordulhat a kezeshez, úgy is, hogy meginti és ezzel teljesítésre hívja fel, 20
Kelemen László: A szerződésen alapuló kötelem (Acta Universitatis Szegediensis, Szeged, 1941.) 57. o. 21 Kelemen előző lábjegyzetben idézett mű 51. o. Kelemen, 64. o. Kelemen, uo.
396
Leszkoven László
de határozott lejárat esetén megintés nélkül is felléphet vele szemben. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy ilyen esetekben nem mentesül a készfizető kezes („aki magától fizethetett volna"), ha úgymond hagyta a követelést a hitelező kezén behajthatatlanná válni.24 Ugyanígy vélekedik Eörsi is, amikor kijelenti, hogy a Ptk. 276. § (2) bekezdésének szabálya kizárólag sortartó kezesség esetébenjöhet figyelembe.25 Megítélésünk szerint azonban ezek a szabályok a készfizető és egyszerű kezesre egyaránt alkalmazandóak. A Polgári Törvénykönyv idevágó szabályaiból nem olvasható ki ezzel ellentétes, a készfizető kezes mentesülést célzó kifogását kategorikusan elvágó rendelkezés, de a kezesség általános jellemvonásával is ellenkezne az ilyen végkövetkeztetés. A kötelmi jogviszonyokra általánosan jellemző védőkötelezettség tartalma, jogi lényege mindkét kezességi formára irányadó. 26 Ha nem is illeti meg a készfizető kezest a sortartás kifogása, a megtérítési igény érvényesíthetőségéhez fűződő kezesi érdek a készfizető kezes esetében is méltányolható és támogatásra érdemes. A törvényi engedményen nyugvó és az adós helyetti teljesítéssel ipso iure aktívvá váló megtérítési igény ugyanis nem attól függ, hogy a kezes milyen formában vállalta a helytállási kötelezettséget, hanem annak következménye, hogy a kezes nem önálló adós: az általa teljesített szolgáltatás nem a saját kötelezettsége, hanem az eredeti adósé. Úgy tűnik, ezen az állásponton van Salamonné is. Idézett művében úgy foglalt állást, hogy a kezes behajthatatlanság okából való felszabadulása általában sortartó kezesség esetében fordul ugyan elő, ám nem kizárt, hogy a hitelezővel szemben a készfizető kezes is hivatkozhasson a jogosult behajtás körüli hibájára}1 Ennek egyik lehetséges eseteként említi, amikor a határozatlan idejű szerződés lejárttá tételéről (felmondásáról) a hitelező a kezest nem értesíti, így a készfizető kezes nem kerül abba a helyzetbe, hogy az esedékessé vált követelést „magához váltsa" és maga gondoskodhasson annak behajtásáról.
24
Villányi, 1. lábjegyzetben idézett mű 108. o. A készfizető kezességhez hasonló okfejtéssel szolgál pl. a BH 2006/60. számú közzétett döntés. 5 Eörsi Gyula: Kötelmi jog. Általános rész (Tankönyvkiadó, Budapest, 1983.) 217. o. 26 A magánjogi törvényjavaslat tervezetéhez kapcsolódó kitűnő elemző munkájában Meszlénv Artúr is ezt az álláspontot vallotta: „létező jogunk szerint - némi ingadozás után - megállapodott tétel az, hogy a készfizető kezes is felszabadul, ha a hitelező a főadós ellen a követelésének behajtása körül oly késedelmes volt, hogy az őt a közvetlen adós ellen megillető visszkereseti igény sikerrel többé nem érvényesithető." Meszlény Artúr: Magánjog-politikai tanulmányok (IV. A hitelező positiója a Tervezetben, Politzer Zsigmond és Fia Kiadása, Budapest, 1901.) 117. o. Ugyanígy Szászy István: „a hitelezőnek a főadós elleni behajtási lépéseket a kellő időben és a kellő gondossággal kell szorgalmaznia, és felelős (készfizető kezesség esetében is), ha az ő hibájából válik behajthatatlanná a követelés a főadóson." Szászy, 19. lábjegyzetben idézett mű 181. o. 27 Salamonné, 12. lábjegyzetben idézett mű 189. o.
