Sectio Juridica et Politika, Miskolc, Tomus XXIV. (2006), pp

Sectio Juridica et Politika, Miskolc, Tomus XXIV. (2006), pp. 281-279 A FAKTORING JOGVISZONNYAL KAPCSOLATOS TÖRVÉNYI KEZESSÉG ELÉVÜLÉSÉNEK PROBLEMATIKÁJA NAGY ZOLTÁN*

A magyar bírói gyakorlat az elmúlt években szembesült a mellékkötelezettségek elévülésének problémájával, amelynek szabályozatlansága, a polgári jogi szabályozás hiányossága miatt több peres eljárás indult. Jelen tanulmány a probléma felvetésén túl a megoldási javaslatokat is taglalja, amely a bírói gyakorlat során 2005-re kicsiszolódott a hazai jogban. Ahhoz azonban, hogy a problémát körbe járjuk a faktoring szabályozást kell elemeznünk a közjog és magánjog területén egyaránt, eljutva az engedményezés szabályrendszerén keresztül a kezesi felelősség kérdésköréig. 1. A faktoring közjogi és magánjogi szabályai A faktoring definíciója a közjog területén található, míg a mögöttes szabályozást a Polgári Törvénykönyv kötelmi jogi szabályai között találjuk meg. Fontos kiemelni, hogy a közjogi és a magánjogi besorolása a faktoring ügyletnek eltér, ezért mindkét szabályozást elemezni kell. A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény a pénzkölcsön fogalmán belül különíti el a faktoringot, mint a kölcsön egyik speciális típusát.1 A közjogi szabályozás tehát a faktoringot pénzkölcsönnyújtásnak tekinti, amely követelésnek a megvásárlása, megelőlegezése, valamint leszámítolása útján valósul meg (az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül), függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi. A közjogi szabályozást az indokolja, hogy a faktoring tevékenység üzletszerű végzése engedélyköteles tevékenység és csak kizárólag a pénzügyi szolgáltatásokra szakosodott pénzügyi intézmények (hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások) végezhetik, továbbá a tevékenység végzése is szigorú folyamatos ellenőrzés alatt áll a Felügyelet (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) által. ' DR. NAGY ZOLTÁN egyetemi adjunktus Miskolci Egyetem ÁJK, Pénzügyi Jogi Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros ' 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról (rövidítése: Hpt.), 2. sz. melléklet 10.2.b. pontja

282

Nagy Zoltán

Ezzel szemben a magánjog területén a Polgári Törvényben nem találjuk a faktoring szerződést a nevesített szerződéstípusok között, azaz magánjogi szabályozás értelmében a faktoring szerződést atipikus szerződésnek kell tekintenünk.2 Nem sorolható tehát a faktoring szerződés, mint atipikus szerződés a bank- és hitelviszonyok szabályai körébe, nem tekinthető sem bankhitelszerződésnek, sem kölcsönszerződésnek. A polgári jogi szabályozás a bankhitelszerződést olyan szerződésnek tekinti, amelynek során a pénzügyi intézmény kötelezettséget vállal arra, hogy a hitelszerződésben meghatározott keretben kölcsönszerződéseket fog kötni, vagy egyéb hitelműveletet fog végezni.3 Ez még nem jelenti a közjogi és magánjogi szabályozás konfliktusát, de ha megnézzük a kölcsönszerződés fogalmát látjuk, hogy magánjogi értelemben a faktoring nem bankkölcsönügylet. A bankkölcsönszerződés alapján a pénzügyi intézmény vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. 4 A faktoring szerződés más jogviszonyt takar, ugyanis a jogviszony a faktor (engedményes) és a jogosult (engedményező) ügyfél között létrejött hárompólusú jogviszony, amelynek lényege a követelés átruházása.5 Kereskedelmi ügyletekből, szállítási szerződésekből eredő követelések átruházásaként illetve engedményezésként fogja fel az UNIDROIT a nemzetközi követelés-vételről szóló egyezmény is a faktoring ügyletet, amely alapján a faktornak el kell látnia a szállító finanszírozását, előleg folyósítását, a követelésekkel kapcsolatos nyilvántartási feladatokat illetve az adósok fizetési késedelme elleni „védelmet". 6 2

Földes Gábor: Pénzügyi jog. Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 326. o. Gellért György: A Polgári Törvénykönyv magyarázat. 2. rész. KJK-Kerszöv, Budapest, 2002, 1739. o. 4 Gellért György: A Polgári Törvénykönyv magyarázat... 1740. o 5 Barta - Fazeskas - Harsányi - Miskolczi - Osváth - Újváriné: Egyes kereskedelmi szerződések. Novotni Alapítvány, Miskolc, 2000, 248. o. 6 Barta - Fazeskas - Harsányi - Miskolczi - Osváth - Újváriné: Egyes kereskedelmi szerződések... 247. o. Az 1997. évi LXXXV. törvény a nemzetközi követelés - vételről szóló, Ottavában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről. A törvény 1. cikkének 2. pontja pontosan meghatározza a faktoring , a „követelés-vételi szerződés" feltételeit: „2. Az Egyezmény alkalmazásában „követelés-vételi szerződés" az a szerződés, amelyet egyik fél (a szállító) a másik szerződő féllel (faktor) köt, és amelynek alapján a) a szállító a faktorra engedményezi vagy engedményezni fogja az olyan adásvételi szerződésből keletkezett kinnlévőségeit, amelyek a szállító és vevői (adósai) által kötött szerződésekből erednek, ha ezek nem olyan szerződések, amelyeknek tárgyát az adós személyes, családi vagy háztartási használat céljából szerezte meg, b) a faktornak az alábbiak közül két tevékenységet el kell látnia: a szállító megelőlegezése, ideértve kölcsönöket és előleg folyósítását, kinnlévősegekkel kapcsolatos számlavezetés (könyvelés), 3

A faktoring jogviszonnyal kapcsolatos törvényi kezesség..

283

Megállapíthatjuk tehát, hogy magánjogi értelemben az engedményezés szabályai irányadóak a faktoring szerződésre. Ki kell emelnünk, azonban, hogy az engedményezés mögöttes szabálya a faktoringnak, de a faktoring szerződés ettől lényegesen szélesebb, a szerződő felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályokat foglal magában. A szabályozás anomáliáit az új Polgári Törvénykönyv kodifikációjánál is érzékelték a szerkesztésben résztvevő szakemberek. Az üzleti élet változása új igényeket támasztott, és egyben kialakított a hatályos polgári jogi szabályozásban új szerződéstípusokat, mint például a lízing, a faktoring, franchaise. 7 Ezek nevesített szerződéstípusként való szabályozása a kereskedelmi magánjogba, a Polgári Törvénykönyvbe való illesztése sajnos a kodifikáció során elmarad. A szerződés megszűnésének egyes esetei között kerül szabályozásra a Polgári Törvénykönyvben az engedményezés, mint a követelésnek az átruházása szerződés útján, (Korábbi jogunk az 1930-as években hitelezők közötti követelés átruházásáról beszél, azaz az engedményezés a követelés átruházása eddigi hitelezőről az új hitelezőre.)8 A jelenlegi jogi szabályozás az engedményezést az engedményező (az eredeti jogosult) és az engedményes (az új jogosult) szerződéseként szabályozza, amely szerződés keretében az eredeti jogosult követelését másra, az új jogosultra ruházza.9 Az új jogi Polgári Törvénykönyv koncepciója az engedményezés fogalmi kereteit alkalmassá kívánja tenni a gazdasági élet új jelenségeinek a kezelésére, így az engedményezés szabályozását kiegészíti illetve alkalmassá teszi ezen funkciók kielégítésére.10 Három területen kíván változtatni a jogalkotó. A faktoring szerződés feltételeit az engedményezés szabályrendszerébe kívánja illeszteni, továbbá új jogi megoldásokat dolgoz ki a szerződésengedményezésre és a biztosítéki (fiduciárius) engedményezésre vonatkozóan. A koncepció sajnos nem részletezi, hogy ezen a területen milyen új szabályokat kíván életbe léptetni.

kinnlévőségek beszedése, védelem az adós fizetési késedelme vagy mulasztása esetére... A kinnlévőségek engedményezéséről az adósokat értesíteni kell." Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései. HVG-ORAC Kft, Budapest, 2001, 56. o. Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata. Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Budapest, 1933, 122. o. ^Petrik Ferenc: A szerződések joga. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1993, 324. o. 1003/2003. (I. 25) Korm. hat. az új Polgári Törvénykönyv koncepciójáról és tematikájáról (rövidítése: Ptk. koncepciója), Magyar Közlöny, 2003. évi 8. szám, 100-101. o.

284

Nagy Zoltán

2. Az engedményező felelőssége az engedményezett követelésért A Polgári Törvénykönyv szabályozása alapján az engedményezőt felelősség terheli az engedményezett követeléséért, mégpedig kezesi felelősség főszabály, ként." Kivételes eset a felelősség kizárása, illetve a bizonytalan követelés esete amikor nem terheli felelősség az engedményezőt. így a faktoring esetén is megkülönböztetünk „visszkeresetes" és „visszkereset nélküli" faktoringot. A banki gyakorlat az előbbit részesíti előnyben az ügylet kockázatának mérséklése miatt, hiszen egyéb biztosíték - az ügylet jellegéből adódóan, külön kikötés hiányában - , nem áll rendelkezésre a faktor cég számára. A visszkeresetes faktoring esetében viszont a felelősség nem csak az adóst, hanem az engedményezőt is terheli. A második világháború előtti jogunk is ismerte az engedményező felelősségét, „szavatosságát", amely azonban nem kezesi felelősséget jelentett, tehát a jelenlegi szabályozás szigorúbb a felelősség kérdésében. 12 Korábbi jogunk is különbséget tett aszerint, hogy ellenérték fejében vagy ingyenesen történt az engedményezés. Az ellenérték fejében történő engedményezés esetén a felelősség addig az ellenértékig terjedt, amit a követelésért kapott az engedményező, ez pedig a követelés fennállásáért és behajthatóságáért való felelősséget jelentette. Ingyenes engedményezés esetén kártérítési felelősség terhelte az engedményezőt. Jelenlegi jogi szabályozásunk az ingyenes engedményezést hasonló felelősségi alakzatként kezeli, míg az ellenérték fejében történő engedményezésre már szigorúbb, kezesi felelősséget határoz meg. Ki kell emelnünk, hogy egyre több probléma merül fel az alapjogviszonnyal kapcsolatban a faktoring szerződések területén, így véleményem szerint a faktoring széleskörű elterjedését segítené elő ha többek között a jelenlegi szabályozásban rögzített egyszerű kezességet készfizető kezességre szigorítaná a jogalkotó. A faktoring tevékenység a 2000-2005-ös években elsősorban az építőiparban teijedt el, illetve a nagy áruházak beszállítóinak forgóeszköz finanszírozására szolgál. Ezekben az esetekben az alapjogviszonynak illetve az alapjogviszonyban résztvevő engedményező szerződésszerű magatartásának különösen nagy jelentősége van. A felmerülő, alapjogviszonnyal kapcsolatos polgári jogi igények, jogviták, „zavarólag" hatnak a faktoráló társaság és az adós viszonyában. Az egyszerű kezességnél ugyan nem kizárt az együttes perelési jog, azaz a jelenlegi szabályozás lehetővé teszi, hogy a kezes és az adós együttes perlésre kerüljön, de a behajtási elsőbbség az adósnál érvényesül. Az egyszerű kezes felelőssége csak „mögöttes" felelősség. Ezt a problémát feloldaná a készfizető kezesség intézménye, amely felgyorsítaná a faktor

" 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.), 330 § (1) bek. 12 Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata... 126. o.


285

cég (engedményes) igényérvényesítését, visszakövetelhetné a követelés ellenértékét az engedményezőtől, aki az alapjogviszonyból eredő jogait az adóssal szemben közvetlenül érvényesíthetné. A készfizető kezesség előnyösebb lenne a faktor cég számára. Először is nem kellene az alapjogviszonnyal kapcsolatos jogvitában részt vennie, ahol az adós érvényesítheti azokat az igényeket, amelyeket az engedményezővel szemben érvényesíthetne, így a faktoráló cég olyan jogvitában kényszerül részt venni, ahol nem áll számára rendelkezésre sem elég bizonyíték, sem elég szakmai felkészültség a jogvita „megvívására". Másodsorban az engedményező nem biztos, hogy érdekelt az alapjogviszonnyal kapcsolatos jogvita mielőbbi lezárásában, hiszen ha beáll az alapjogviszonnyal kapcsolatos felelőssége, akkor a törvényi kezesség alapján a követelésért kapott ellenértéket vissza kell fizetnie. 3. Az idő múlása, az elévülés problematikája a törvényi kezességnél Az elévülés intézményének a szabályozásánál nem találunk rendelkezéseket a szerződést biztosító mellékkötelezettségekkel (zálogjog, bankgarancia, kezesség stb.) kapcsolatban, a hatályos Polgári Törvénykönyv csak a mellékkövetelések (kamat, bánatpénz stb.) elévüléséről ejt szót. Ezt tekinthetjük úgy is, hogy a jogalkotó egyértelműnek tekinti a mellékkötelezettségek elévülését és nem kívánta ezt külön szabályozni, azonban az ezzel kapcsolatos peres ügyek „fejtörést" okoztak a bíróságok számára olyannyira, hogy az ítélőtáblai döntések mellett a Legfelsőbb Bírósági Polgári Kollégiumának Tanácselnöki Ertekezlete is foglalkozott a problémával, illetve egyedi ügy kapcsán is hozott döntést a Legfelsőbb Bíróság, elvi bírósági határozat formájában. 13 A hatályos polgári jogi szabályozásban csak egyetlen utalást találunk a mellékkötelezettségekkel kapcsolatban, mégpedig a kézizálogból való kielégítés elévülésére vonatkozó szabályozást.14 A Polgári Törvénykönyv magyarázata tér ki a mellékkövetelések elévülésének szabályainál a mellékkötelezettségek elévülésére, mintegy analóg módon alkalmazva a mellékkövetelések elévülési

13

A bírói gyakorlatban a konszernjogi felelősséggel kapcsolatban merült fel a mögöttes felelőssel szembeni igény elévülése, de a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 2005. október 12. napján megtartott Tanácselnöki Értekezlete a mögöttes felelősség más eseteire kiterjedően alakította ki az álláspontját. (Bírósági Határozatok. 2006/1. szám, HVG-ORAC Kft., Budapest 2006. 78-79. o.) Az ügyben egyedi döntés is született a Fővárosi ítélőtáblán 16. G.f. 40 039/2005./7. szám alatt az ÁPV Rt-nek az 1990. évi VII. törvény 12 § (2) bek. és az 1992. évi LIV. Törvény 53 § (1) bek. alapján fennálló törvényi kezességének elévülésére. Továbbá a Legfelsőbb Bíróság elvi bírósági határozatot is hozott az ügyben EBH 2005.1217. szám alatt 1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári törvényéről (Ptk.) 324 § (3) bek. „A követelés elévülése az azt biztosító kézizálogból való kielégítést nem akadályozza."

286

Nagy Zoltán

szabályait a mellékkötelezettségekre.15 A mellékkövetelések elévülésénél a törvényi szabályok és a magyarázat kettős felfogást taglal. Részben kimondják, hogy a mellékkövetelések a főkövetelésekkel szoros gazdasági egységet alkotnak, azaz elévülésük a főkövetelés elévüléstől függ, így önálló elévülésről nem beszélhetünk. 16 Ha azonban a mellékkövetelés a főkötelezettségtől külön válik (pl. óvadék) abban az esetben az elévülése is önálló lesz, azaz a főkövetelés elévülésétől függetlenedik, így a főkövetelés elévülése esetén is kielégítést kereshet a jogosult az óvadékból. A Ptk. utal rá, hogy a járulékos jelleg megszűnése azt is eredményezheti, hogy a mellékkövetelés önállóan elévül, de a főkövetelés nem. A mellékkötelezettségeknél azonban sem a Ptk. sem a magyarázat nem ad számunkra megnyugtató választ, mégpedig azért, mert vélhetően nem ismeri el a mellékkötelezettségek önálló elévülését. A járulékos jelleget erősíti a magyarázat visszautalva az eseti döntésekre, amikor kimondja, hogy a követelés elévülése megszünteti az azt biztosító jelzálogjogot, illetve az elévült követelés bírósági úton nem érvényesíthető a kezessel szemben sem.17 Kivételes szabályként kell értelmeznünk a Ptk. kézizálogra vonatkozó szabályát, amelyből nem vezethető le a mellékkötelezettségek önálló elévülése, a Ptk. csak a kielégítési jogra vonatkozó speciális szabályt ad. A jogalkalmazás, az eseti bírói döntések ellentmondó álláspontra helyezkedtek. A Fővárosi ítélőtábla álláspontja, hogy nem elfogadható a mellékkötelezettségek önálló elévülése, így kezesség esetén sem beszélhetünk erről. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság álláspontja, hogy feltételhez kötötten de el kell ismernie a mögöttes felelősök, így a kezesi felelősség önálló elévülésének a lehetőségét. Mindenesetre érdemes megvizsgálni az eseti döntésekben is a pro és kontra érveket, mivel ezek segíthetik a jogalkotást abban, hogy jogszabályi szinten is tisztázza a kérdést. Tekintsük tehát át a törvényi kezességvállalás önálló elévülése mellett szóló érvéket az eseti döntések alapján. 18 A mellékkötelezettségek önálló elévülése mellett érvelők a járulékosság eltérő értelmezéséből vezetik le logikailag álláspontjukat. A járulékosság értelmezésére a Polgári Törvénykönyv határozott iránymutatást ad a kezességről szóló részében. 19 A járulékosságot a kezesség tekintetében szélesebb jogosít15

Gellért György: A Polgári Törvénykönyv magyarázat... 1051-1052. o. Uo. 1052. o. 17 Uo. 18 Fővárosi ítélőtábla 16. G.f. 40.039/2005/7. számú eseti döntése és az ezzel kapcsolatos beadványok tartalmazzák többek között a pro és kontra érveket egyaránt. Továbbá eseti döntés a Fővárosi Bíróság 32. G. 40.479/2004,/10. számú nem jogerős ítélete 19 Ptk. 273 § (l)-(3) bek. A járulékosság négy eleme ragadható meg a törvény alapján: - a kezes kötelezettsége az eredeti adós kötelezettségéhez igazodik, - érvényesítheti a kezes az eredeti adós kifogásait, - a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé mint amilyen elvállalásakor volt, 16


287

ványként fogják fel az ellentábor képviselői, mégpedig a „kifogásolási többletjogok" oldaláról közelítve. Véleményük szerint a kezes hivatkozhat arra, hogy a követelés a kötelezettel szemben elévült, illetve előadhatja saját elévülési kifogását. A felfogás alapján a kezest az alábbi kifogások illetik meg:20 _ hivatkozhat elévülési kifogásra saját jogán, mint bármely más egyidejű kötelezett; _ hivatkozhat elévülési kifogásra a főkötelezett jogán; _ hivatkozhat a sortartásra is. A kifogásolási jogból levezethetőnek tekinti ez a felfogás a kezessel szembeni jogosulti követelés önálló elévülést, azaz lehetségesnek tekinti azt az esetet, amikor a követelés a kezessel szemben elévült, de főkötelezettel szemben nem. Ez a felfogás azonban véleményem szerint több jogi problémát is felvet. A egyik az igényérvényesítéssel kapcsolatos. Ha elfogadjuk a kezessel szembeni igény önálló elévülésének a lehetőségét, akkor azzal kell számolnunk, hogy a kötelezettel szembeni igényérvényesítés automatikusan nem szakítja meg a kezesi kötelezettség elévülését, azaz külön kezeshez intézett jognyilatkozat nélkül elévülhetne a kezessel szembeni igény. Ez az elképzelés a jogosulti igényérvényesítést, mint kötelezettséget és nem mint jogot fogja fel elsősorban, másrészt nem számol azzal az esettel, hogy a jogosult és kötelezett közötti jogviszonyban módosulás következhet be, mint például a fizetési halasztás, amely haladék a jogosult oldalán az igényérvényesítésre is, azaz nem kerül sor az elévülés intézményére. Ebben az esetben ha nem intéztek jognyilatkozatot a kezeshez, a jogosult az elévülés problémájával nézne szembe, és szűkülne a szerződésbiztosító mellékkötelezettségek köre. Az érvelés elfogadása esetén nem csak a kezességnél szembesülnénk az elévüléssel, hanem a zálogjognál illetve a többi mellékkötelezettségnél egyaránt, ami véleményem szerint ellentmond polgári jogi jogintézmény céljának. További probléma, hogy a jogosultnak választási, döntési jogát korlátozná az önálló elévülés szabálya, illetve esetlegesen a mellékkötelezetteket is nehezebb helyzetbe hozhatná. Előfordulhat ugyanis, hogy a jogosult csak elsődlegesen a kötelezettel szemben kíván igényt érvényesíteni és csak ennek sikertelensége esetén fordulna igénnyel a kezes ellen. Ez a joga fennáll, de ha elfogadjuk a fenti érvelést egy elhúzódó jogvitával és a kezessel szembeni igény nem érvényesítésével a kezesség elévülését kockáztatná. A jogosulti jog így „jogérvényesítési kötelezettséggé" válna.

bírósági úton nem érvényesíthető követelés kezesével szemben a követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni ' Köteles Ügyvédi Iroda 32.G .40.479/2004. sz. ügyben benyújtott fellebbezési ellenkérelemben közölt álláspont 2005. május 4. 6. o.

288

Nagy Zoltán

A problémával összefüggésben már eseti döntések születtek, amelyek a probléma feloldására adnak iránymutatást. Volt olyan eseti, nem jogerős bírósági döntés, amely részlegesen elismerte a kezesség önálló elévülésének a lehetőségét, akként, hogy ha a törvényi kezesi felelősség beáll a kezessel szemben és megnyílik az igényérvényesítési jog. 21 A Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik.22 Ez az esedékesség, az álláspont szerint megnyitja az igényérvényesítési jogot a kezessel szemben is, azaz az elévülés intézménye önállóan érvényesülhet a jogosult és a kezes viszonyában egyaránt. A Fővárosi ítélőtábla eseti döntésében ezzel a felfogással szemben foglalt állást és kimondta, hogy a kezesi kötelezettség önálló elévüléséről nem lehet szó.23 Az ítélőtáblai döntés a jogi érvelést a kezesség járulékos jellegéből vezeti le, azaz kimondja, hogy a járulékos jelleg folytán a kezessel szemben a kötelezettség érvényesíthetőségét a főkötelezettség érvényesíthetősége, határozza meg. Kifejti az eseti döntés, hogy a követelés esedékességének időpontjában a jogosultnak nemcsak a kötelezettel, hanem a kezessel szemben is megnyílik az igényérvényesítési joga, de az együttes igényérvényesítés jogosultság és nem kötelezettség.24 Mindebből következik, hogy a főkövetelés elévülésének megszakadása kihat a kezes kötelezettségére is, még abban az esetben is ha, a megszakadást kiváltó jogcselekmények a kezessel szemben nem kerültek alkalmazásra. A kezessel szembeni követelés mindaddig nem évülhet el, amíg a főkötelezettel szembeni követelés elévülése nem következett be, így a kezes kötelezettsége osztozik járulékos jellegénél fogva a főkötelezettség jogi sorsában. Véleményem szerint a fentebb kifejtettek miatt ez a legpontosabb és leghelyesebb álláspont az ügyben, mivel ettől eltérő álláspont a korábban leírt érvelés miatt gyengíthetné a mellékkötelezettség jogintézményét és a jogintézmény célját. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja kevésbé szigorú az ítélőtáblai állásponthoz kepest. 25 A Legfelsőbb Bíróság kimondja, hogy a jogosultnak a főadóssal szemben és a mögöttes felelőssel szemben fennálló követelése azonos, ezért a jogosult és a mögöttes felelős viszonylatában is akkor kezdődik az elévülés, amikor a főadósnak a jogosult felé teljesítenie kell. A kezességnek nem a járulékos jellegéből indul ki ez a felfogás, hanem a követelés jogcímének és magának a követelésnek az azonosságából. Kifejti a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogosult a fó21

A Fővárosi Bíróság 32.G.40.479/2004/10.SZ. ítélete (2004. december 02.) 4. o. Ptk. 326. §. (1) bek. 23 Fővárosi ítélőtábla 16. G.f. 40.039/2005/7.szám alatti jogerős eseti döntése 24 Ptk. 274. § (1) bek-e lehetővé teszi a kötelezett és a kezes együttes perlését. 25 A Legfelsőbb Bíróság a korábban említett Tanácselnöki Értekezlet mellett az EBH.2005.1217. számú döntésében fejti ki még álláspontját 22


289

és a mögöttes felelőstől ugyanazt a szolgáltatást ugyanazon jogcímen követeli, tehát annak ellenére, hogy a főkötelezett és a kezes személye eltér, a két követelés azonos. A követelés azonosságából következik, hogy a teljesítés időpontjának, és esedékességének is azonosnak kell lennie. Ezzel az állásponttal gyakorlatilag elismeri a kezesség, illetve a mögöttes felelősök, mellékkötelezettck viszonyában az önálló elévülés lehetőségét, azonban egy kiegészítő szabálylyal feltételhez köti a jogintézmény érvényesülését. Kimondja tehát az elvi bírósági határozat, hogy a mögöttes felelőssel szemben a követelés elévülése mindaddig nyugszik, amíg fennáll a reális lehetősége annak, hogy a követelés a főkötelezettől behajtható. 26 Tehát a követelés elévülése nem azonos módon folyik le, fejeződik be a mögöttes felelős és a főadós vonatkozásában. Az álláspont a kérdést a jogosulti oldalról vizsgálja, és kimondja, hogy a jogosulttól nem várható el, hogy a mögöttes felelős személlyel szemben addig igényt érvényesítsen, míg az a teljesítést megtagadhatja, hiszen a behajthatatlanság esetére a mögöttes felelős általi teljesítés elmaradását nem lehet vélelmezni, ennek hiányában pedig felesleges a perlés. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja, véleményem szerint helytelen és több kérdést nyitva hagy, generálva újabb jogvitákat és továbbra is bizonytalanságban hagyva a polgári jogviszony alanyait. Az egyik kérdés a „a behajthatatlanság reális lehetőségének" értelmezése.27 Erre vonatkozóan nem ad határozott iránymutatást az állásfoglalás, sőt az elvi bírósági határozatban maga a Legfelsőbb Bíróság is elismeri, hogy nem lehet elvi éllel, egységesen megállapítani, hogy egy hitelező mikor van abban a helyzetben, hogy egyértelműen megállapíthatja, az eredeti adós vagyona követelését nem fedezi. Különösen igaz ez a felszámolási eljárás esetén, ahol lehet, hogy a felszámolási eljárás során készített közbenső mérleg, de lehet hogy a felszámolást lezáró mérleg lesz erre irányadó. Az állásfoglalás ezt mérlegelés tárgyává teszi. Ugyanakkor ennek ellentmondó bírósági gyakorlat is van, amely már a kezességgel összefüggésben megállapította, hogy a felszámolási eljárás megindulása, az adós felszámolási eljárás alá kerülése önmagában véve igazolja a behajthatatlanság tényét. Tehát mit is tekintünk a behajthatatlanság reális lehetőségének? Mikortól tekinthető a követelés behajthatatlannak? A követelés behajthatatlanságára, illetve a kezesi felelősségre vonatkozóan születtek eseti döntések, így a Legfelsőbb Bíróság korábban rámutatott

adóstól

26

Az elévülés nyugvásáról a Ptk. 326. §. (2) bek. rendelkezik. Amennyiben a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni követelését, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül - a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy egy évnél, illetve három hónaptól kevesebb van hátra. "7 EBH. 2005.1217.sz. Legfelsőbb Bírósági határozat.

290

Nagy Zoltán

arra, hogy a tartozás behajthatatlanságát nemcsak a végrehajtási eljárás sikertelenségével, hanem oly módon is bizonyítani lehet, hogy az adós ellen indult felszámolási eljárásban a követelés behajtására nem áll rendelkezésre kellő fedezet.28 Ugyanezen jogeset rámutat arra, hogy az állandósult bírói gyakorlat szerint a követelést akkor is behajthatatlannak kell tekinteni, ha a körülmények ismeretében annak behajtása időben aránytalanul elhúzódik. (Az idézett jogesetben 7 évig nem jutott hozzá a követeléshez a jogosult, amely körülményt úgy értékelte a bíróság, hogy a követelés behajthatatlan.) Tehát a fizetésképtelenség mellett az időmúlás is megalapozza a követelés behajthatatlanságát. Erre az esetre kitér a Ptk. magyarázata is, amely kimondja, hogy a behajthatatlanság abban az esetben is megállapítható, ha a tényleges behajtás üteme mellett a jogosult az érdekei súlyos sérelmével juthatna kielégítéshez.29 A másik probléma, hogy a Legfelsőbb Bíróság álláspontja nem ad választ teljes mértékben a mellékkötelezettségek elévülésére. A készfizető kezességvállalás esetére sem vonatkoztatható az indoklás, hiszen a jogosult közvetlenül fordulhat a készfizető kezes ellen, nem szükséges a behajthatatlanság bizonyítása az egyenes adósnál. Mindez mutatja, hogy ez az álláspont nem zárja le megnyugtatóan a vitát, hanem újabb jogvitákat gerjeszt. 4. Összegzés: javaslat a Polgári Törvénykönyv módosítására Világhy Miklós foglalja össze az elévülés lényjegét rámutatva arra, hogy az állam a jog kikényszeríthetőségét közérdekből csak meghatározott időre adja meg.30 Az elévülés jellemzésére négy tényezőt határoz meg:31 - az idő múlásával a jogosultnak az igényhez fűződő érdeke is múlik, - a jog nem érvényesítése arra mutat, hogy a jogosított maga sem fektet nagy súlyt annak érvényesítésére, - elenyésznek a bizonyítékok, - az időmúlásból a kötelezett is arra következtet, hogy a jogosult nem kíván fellépni, azaz a követelést elengedte. Kérdés, hogy ezeket a tényezőket külön kell értelmeznünk a kötelezettel és a kezessel szemben, vagy elegendő az elévülés szabályait a jogosult és a főkötelezett viszonyában alkalmazni és ez automatikusan kihat a jogosult és kezes viszonyára is. Beszélhetünk-e a kezessel szembeni igény önálló elévüléséről? Jelen tanulmányban rámutatok arra, hogy a Polgári Törvénykönyvben a mellékkötelezettségek elévülése illetve egyéb mögöttes felelősökkel szembeni követelés el28 29 30

31

BH. 1998./547. sz. Legfelsőbb Bírósági határozat Gellért György: A Polgári Törvénykönyv magyarázat... 666. o. RudolfLóránt: Az elévülés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1961, 10. o.

Uo.


291

évülésére rendelkezést nem találunk, ezért szükséges lenne a Polgári Törvénykönyv elévülésre vonatkozó szabályainak módosítása. Pontosan meg kellene határozni a mellékkövetelések elévülési szabályai mellett a mellékkötelezettségek, így a törvényi kezesség elévülésének szabályait. Hogy mi legyen ez a szabály arra vonatkozóan a jogalkotónak a bírósági gyakorlatból kellene merítenie. Három álláspontot elemezve ismerhetünk meg a bírósági gyakorlatból: a) Az első álláspont szerint teljes mértékben el kell ismerni mellékkötelezettekkel szembeni igény önálló elévülését. Az elévülés a követelés esedékességével elkezdődik mind az egyenes adóssal, mind a kezessel szemben. b) A második álláspont szerint részlegesen feltételhez kötve érvényesülhet a mellékkötelezettekkel szembeni igény önálló elévülése. A feltétel, hogy a mögöttes felelőssel szembeni követelés elévülése mindaddig nyugszik, amíg fennáll a reális lehetősége annak, hogy a követelés a főkötelezettől behajtható. c) A harmadik álláspont cáfolja, hogy lehetőség lenne a mellékkötelezettségek önálló elévülésére, amelyet a mellékkötelezettségek, illetve a kezesség járulékos jellegével indokol. Véleményem szerint a harmadik álláspont képezheti a Polgári Törvénykönyv módosítását, hiszen ez teremt tiszta jogi helyzetet, illeszkedik a törvényi szabályozásba. Megerősíti egyrészt a mellékkötelezettség, mint jogi intézmény célját, szerepét, másrészt a mellékkövetelések szabályozása is hasonló a Polgári Törvénykönyvben. Mindenképpen fontos, hogy a probléma jogi rendezése törvénymódosítási szinten megvalósuljon mivel a bírósági gyakorlat többféle álláspontot képvisel és többféle eltérő álláspontú jogerős ítélet született már e tárgyban, amely elbizonyíthatja a jogalkalmazókat és a polgári jogviszony alanyait egyaránt.

Summary The essay deals with the problem of the lapse of the legal surety ship regarding the factoring in the Hungarian Law. The problem came up in connection with the factoring contracts too, but in the judicial practice, in the case law of the courts only opinions can be found with regard to the liability of the surety in the concern law. There is a lack of the clarification regarding the abovementioned question, that is why it is important to make some issues clear on this topic. The essay deals with the question, whether it is enough to apply the provisions of the laps in the relationship of the obligee and the principal obligor, and whether it effects the relation of the obligee and the surety. Shall we treat this issue as the independent laps of claim against the surety? The essay points out that provisions can not be

292

Nagy Zoltán

found regarding the laps of the collateral claims in the Civil Code, and also other laps of claims against the liable obligors of a behind nature. That is why it would be crucial to amend the provisions of the Civil Code with regard to the provisions of the laps. Beside the laps of the collateral claims the provisions of the collateral obligations should be defined precisely, i.e. the provisions of the laps of the legal surety. What these provisions shall be, the legislator should get the answer from the courts' practice. Three opinions could be mentioned according to the courts 'practice: - The laps of the claims against the collateral obligors should be recognized entirely. The period of limitation commences upon the due date of the claim against the debtor and the surety too. - The independent laps of the claims against the collateral obligors could be realized partially in the event of conditions. The condition is that the laps of the claims against the collateral obligors shall remain enforceable, until there is a hope for the enforcement of the claim against the principal obligor. - The third opinion denies the possibility of the independent laps of the claims against the collateral obligors, which comes from the collateral nature of the collateral obligations and the surety. According to the opinion of the text's author the third opinion could be a possible amendment of the Civil Code's mentioned provisions, because it points out clearly the legal situation. Firstly, it reassures the aim of the collateral obligation as a legal institution, secondly, the provisions of the collateral claims are similar in the Code Civil. The amendment is crucial to solve the legal problem, because the courts' practice varies and it has many disadvantages relating the legal security.

Sectio Juridica et Politika, Miskolc, Tomus XXIV. (2006), pp

Recommend Documents