Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXIV. (2006), pp

Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXIV. (2006), pp. 397-396 AZ SZABADSÁGVESZTÉSRE ÍTÉLTEK MUNKAJOGI MEGÍTÉLÉSE MAGYARORSZÁGON AZ ÁLTALÁNOS ÉS A SPECIÁLIS MUNKAJOGI SZABÁLYOK TÜKRÉBEN MENYHÁRT SZABOLCS* 1. Alapvetés Az emberiség története során igen hosszú távra nyúlik vissza mind az emberi szabadság korlátozása, mind pedig ezen személyek munkáltatása. Ezen gyakorlat az idők folyamán igen sokat és sokféleképp változott. Az ókori államokban a bűncselekmények elkövetőit gyakorta teljesen megfosztották személyi szabadságuktól és így, mint rabszolga volt kénytelen élete hátralévő leélni és ingyen, majd minden garanciális védelem nélkül ingyenes munkatevékenységet folytatni. A középkor világában is megtalálhatjuk az egyes bűnelkövetők személyi szabadságának korlátozását, de ezen periódusban - Európában - már a nem jellemző a rabszolgaság intézménye, hanem a szabadságvesztés büntetést már zárt intézményekben, speciálisan várbörtönökben hajtották végre. Mindazonáltal az elítéltek munkáltatása ekkor is igen fontos szerepet játszott. Az elítéltek munkáltatása ekkor sem volt garanciális szabályokkal körülbástyázva. Az újkorban korszerűsödnek a börtönintézmények és a fogvatartás-munkáltatás körülményei is sokat humanitáriusodtak. Megjelennek a büntetés-végrehajtás során az elítéltek szempontjából igen fontos garanciák rendszere. Sokat vitatott kérdés a rabmunka, hiszen gyakorta a civil foglalkoztatás konkurenciájává vált.' A XX. szazadban teret nyer a jogállamiság államfelfogása, mely a büntetés-végrehajtás során is érvényesül. Ennek megfelelően az elítéltek munkáltatása már nem önkényes és ellenőrizhetetlen, hanem jogszabályok által rögzített és számos garanciális elem védi az elítélt munkavállalók jogait, érdekeit. Jelen tanulmány azzal a céllal készült, hogy áttekintse és összevesse az általános munkajogi szabályokat és azon speciális normarendszert, amely az elítéltek munkáltatásával foglalkozik. Természetesen munkavégzési tevékenységet az elítéltek nem csak a szabadságvesztés végrehajtása során fejtenek ki, hanem például a közérdekű munka végrehajtása során is, de a szabadságvesztés időtartama alatti munkavégzés rendelkezik a legspeciálisabb munkajogi jegyekkel. Ennek megfelelően a következőkben is csak ezen speciális, a szabadság' DR. MENYHÁRT SZABOLCS doktorjelölt Miskolci Egyetem ÁJK, Munkajogi és Agráijogi Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros Lőrincz József - Nagy Ferenc: Börtönügy Magyarországon.

BVOP, Budapest, 1997, 87. o.

398

Menyhárt Szabolcs

vesztés időtartama alatt végzett munkáltatási szabályok összehasonlító vizsgálatára kerül sor. 2. Az elítéltek munkáltatásának alapvető rendelkezései Az elítéltek munkavégzésével kapcsoltban a legfőbb rendelkezéseket az 1979. évi 11. törvényerejű rendelt (Bv. tvr.) tartalmazza. Ezen kódexjellegű jogszabály rendelkezik az összes büntetés és intézkedés végrehajtás szabályrendszeréről. A kódex IV. fejezete foglalkozik a szabadságvesztés végrehajtásával, ahol számos olyan alapvető elv fogalmazódik meg, amelyik a szabadságvesztés végrehajtása során érvényesül. Az alapelvek között találunk olyan deklarációt is, amely szoros összefüggésben áll az elítéltek munkáltatásával. Már maga a szabadságvesztés végrehajtásának célja is összefügg a munkáltatással, hiszen a 19. § értelmében a szabadságvesztés végrehajtásának célja az, hogy a joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől.2 A büntetés végrehajtásával elérhető, hogy az elítélt hasznos tagja lesz közösségének, és ennek alapvető feltétele a munkavégzés, a becsületes munkából való megélés. Ehhez a „nevelő munkához" kapcsolódik szorosan, hogy a büntetésvégrehajtás során egy sajátos fegyelmi rend érvényesül annak érdekében, hogy az büntetés-végrehajtási eljárás célt érjen. 3 A fegyelem elérése, megszilárdítása, az elítéltek nevelésével, munkáltatásával valósítható meg elsődlegesen. Az elítéltek nevelése érdekében fel kell használni a szükséges gyógyító, oktató, erkölcsi és szellemi erőforrásokat, biztosítani kell a rendszeres munkavégzés feltételeit.4 Az alapelveken túl az elítéltek alapvető jogai és kötelezettségei között is találunk olyanokat, melyek nagymértékben összefüggenek a munkavégzéssel, munkáltatással. Az elítélt kötelességei között kiemelést érdemel, hogy a részére kijelölt munkát szakismereteinek és a képességeinek megfelelően, fegyelmezetten elvégezni, a munkavédelemmel és a környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokat megtartani, illetőleg a büntetés-végrehajtási intézet tisztántartását és ellátását szolgáló munkában díjazás nélkül részt venni. 5 Az elítélt alapvető jogai között is található több, a munkáltatással szoros kapcsolatban levő jogosultság. Az elítélt jogosult: 2 3 4 5

társadalmilag hasznos munka végzésére, a munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemre, munkavédelemre; a nők és a fiatalkorúak a rájuk vonatkozó sajátos védelemre; 1979. évi 11. törvényerejű rendelet a büntetés-végrehajtásról 19. § Uo. 21. § ( 2 ) bek. Uo. 39. § (2) bek. Uo. 33. §

A szabadságvesztésre ítéltek munkajogi megítélése Magyarországon...

399

_

a már megállapított nyugellátások és baleseti nyugellátásának a meghatalmazott személy kezéhez vagy a büntetés-végrehajtási intézethez folyósítására, üzemi baleset esetén baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi szolgáltatásra; - a szabadulása utáni munkába állása és letelepedése érdekében a munkáltató, valamint karitatív szervezetek megbízottjával és pártfogóval való érintkezésre; - általános iskolai, indokolt esetben középfokú, valamint felsőfokú tanulmányok folytatására, a vizsgákra való felkészüléshez a jogszabályban meghatározott tanulmányi és vizsgaszabadságra; 6 Megállapítható, hogy a fentebb kiemelt jogosultságok csak tágabb értelemben függnek össze a munkavégzéssel, de mindenképp kapcsolódnak hozzá. Gondoljunk csak az oktatásban résztvevő elítélt munkaidő-kedvezményére. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtása során szólnunk kell még az elítélt munkavégzéssel kapcsolatos alkotmányos alapjogairól. A Magyar Köztársaság Alkotmánya számos munkajogi alapjogot nevesít, így a munkához való jogot, a munka szabad megválasztásának joga, az egyenlő bánásmód elvét, munkavédelemhez való jogot, (egyenlő) bérezéshez való jogot, szabadsághoz való jogot, érdekképviseleti jogot, munkaküzdelemhez való jogot. 7 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezen jogosultságok nem, vagy csak meghatározott korlátozással érvényesülnek a szabadságvesztés végrehajtása során.8 Ennek megfelelően az elítélt munkához való joga átmenetileg, a munkába állítást akadályozó ok fennálltáig szünetel9, illetőleg sztrájkhoz való jogát nem gyakorolhatja. 10 Természetesen vannak olyan munkajogi alapjogok is, melyek nem korlátozhatók a büntetés-végrehajtás során sem, mint például a munkavédelemhez, pihenéshez, vagy a bérezéshez való jog. Említést érdemel, hogy néhány alapjog korlátozásáról a Bv. tvr. nem tesz említést, de mégis a büntetés-végrehajtás jellegéből fakadóan korlátozást szenvednek, gondoljunk csak a munka szabad megválasztásának jogára, vagy a munkához való jog azon aspektusára, hogy az ember maga döntheti el azt is, hogy kíván-e munkaviszonyt létesíteni, avagy sem. Az alapjogok korlátozása szempontjából figyelmet érdemel az a garanciarendszer, ami ezen korlátozásokat ellenőrzi. Igen lényeges szabály az alapjogok vonatkozásában, hogy alapjogra vonatkozó rendelkezést csak törvény állapíthat meg, de lényeges tartamát az sem korlátozhatja." A korlátozhatatlanság 6

Uo. 36. § Vö. 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról XII. fejezet Vö. Horváth Tibor (szerk.): Büntetés-végrehajtási jog. Rejtjel, Budapest, 2003, 99. o. 1979. évi 11. törvényerejű rendelet a büntetés-végrehajtásról 36. § (5) bek b.) pont 10 Uo. 36. § (6) bek. c.) pont 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról 8. § (2) bek.

400

Menyhárt Szabolcs

nem abszolút kategória, mert az alkotmányos alapjogokat korlátozni - amint ez az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatában konzekvensen megfigyelhető csak egy másik alkotmányos alapjog védelme érdekében a feltétlenül szükséges mértékben lehet, ha a korlátozás megfelel a szükségesség és arányosság követelményeinek. Rá kell mutatnunk, hogy a Bv. tvr. törvényerejű rendeletként alapjogokat korlátoz, holott erre alkotmányos felhatalmazása csak törvénynek van. Mindazonáltal a formai alkotmánysértés mégsem valósít meg lényegi jogsértést, mert a rendszerváltás óta a törvényerejű rendeleteket csak törvénnyel lehet módosítani, mivel a NET megszüntetésre került. Megnyugtató tény, hogy az új Bv. kódex elfogadásával ezen formai alkotmányellenesség is megszüntetésre kerül. 3. Az elítéltek munkajogi helyzete a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása során 3.1 .Az elítéltek munkáltatását szabályozó jogforrási rendszer és a munkáltatás általános szabályai Mielőtt sor kerülne az elítéltek munkajogi helyzetét meghatározó szabályrendszer bemutatására, célszerű néhány sorban szólni azon jogforrásokról, melyek meghatározzák azt. Az elítéltek munkáltatását és a munkáltatás alapvető rendelkezéseit az 1979. évi 11. tvr. a büntetés-végrehajtásról határozza meg. Ugyancsak ezen jogszabály ad felhatalmazást az igazságügyi miniszternek, hogy a végrehajtás részletszabályait rendeletében 12 határozza meg. Ezen jogszabály kimondja, hogy az elítéltek munkáltatására alapvetően az Mt. vonatkozik, azonban rendelkezéseit a 6/1996. IM rendeletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Munka törvénykönyve, mint a munkajog alapdokumentuma arról rendelkezik, hogy munkaviszonyra vonatkozó szabályt törvény, illetőleg törvényi felhatalmazás esetén egyéb jogszabály írhat elő13. Sajnálatos módon a hatályos Bv. kódex csak törvényerejű rendeleti szintű jogforrás, ami igencsak fontos garanciális kérdésként merül fel, hiszen törvényi felhatalmazás nincs arra vonatkozólag, hogy a büntetés-végrehajtás során rendezzék ily módon az elítéltek munkáltatását. Megnyugtató tény, hogy az Bv. kódex megszületésével az ilyen formális problémák is ki lesznek küszöbölve, hiszen az már törvényi szintű szabályozás lesz, s mint ilyen, felhatalmazás nélkül is rendelkezhet munkaviszonyra vonatkozó kérdésről.

12

Ld.: 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól 13 1992. évi XXII. törvény a Munka törvénykönyvéről 13. §


401

A munkáltatás általános szabályai között megtaláljuk a munkáltató és az elítélt(munkavállaló) legfontosabb kötelezettségeinek rendszerét, melyek a munkáltatás egésze során terheli őket. 3.2. Az elítélt munkáltatásának

fogalma

Munkáltatásnak minősül az elítélt szervezett foglalkoztatásának az a formája, amikor a munkavégzés rendszeresen, díjazás ellenében történik. A munkáltatás megvalósulhat bv. intézet, vagy az e célra alapított gazdálkodó szervezet keretein belül. Arra is van azonban lehetőség, hogy a munkáltató szerződése alapján az elítélt más gazdálkodó szervezetnél végezzen munkát.' 4 Ezen utóbbi esetnek ésszerű korlátai vannak.15 A munkáltatás fogalmánál már megfigyelhető az elítélt munkához való jogának korlátozása, hiszen meghatározott azon munkáltatók köre, ahol ő munkáltatható. Ezen korlátozás természetesen nem ésszerűtlen, de mindenképp fontos eltérésként értelmezhető a „normál" munkáltatáshoz képest. Az Mt 16 alapján a munkáltató és a munkavállaló csaknem teljesen szabadon állapodnak meg a munkaviszony létesítésében, formájában, tartalmában, módosításában, megszüntetésében. Az elítéltek munkáltatásának fogalmánál meg kell említenünk egy nagyon fontos, speciálisan a büntetés-végrehajtáshoz kapcsolódó jogintézményt, a díjazás nélküli munkavégzést. 17 Az elítélt köteles a büntetés-végrehajtási intézet tisztántartását és ellátását szolgáló munkában díjazás nélkül, alkalomszerűen részt venni.18 Ezen munkavégzés napi maximum 4 óra lehet és havi szinten nem haladhatja meg a 24 órát. Ezen munkavégzés során is érvényesülnek az általános munkajogi szabályok (munkavédelem), de fizetség nem jár az elítéltnek. Az elítélt egészségére tekintettel lehetőség van ezen időtartam csökkentésére.

14 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól 101. § 15 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól 101. § (4.) bek. értelmében az elítélt a szerződés alapján más gazdálkodó szervezetnél nem végezhet munkát, ha ott a szabadságvesztés megkezdése előtt vezető tisztségviselő vagy tulajdonos volt, üzletrésszel rendelkezett, illetve ezen körülmények bármelyike a szabadságvesztés végrehajtása alatt is fennáll, vagy olyan munkakörben foglalkoztatnák, amelyet jogszabály rendelkezése szerint csak büntetlen előéletű személy tölthet be, illetőleg közeli hozzátartozójával [Ptk. 685. § b) pont] kerülne alá-fölérendeltségi vagy elszámolási viszonyba. Mt.: 1992. évi XXII. törvény a Munka törvénykönyvéről Lőrincz J ó z s e f - Nagy Ferenc: Börtönügy Magyarországon. BVOP, Budapest, 1997, 89. o. 1979. évi 11. törvényerejű rendelet a büntetés-végrehajtásról 33. § (1.9 bek. e.) pont

402

Menyhárt Szabolcs

A fenti jogintézmény igen lényeges az elítéltek munkáltatása szempontjából, hiszen itt érhető leginkább tetten a munkavégzéssel kapcsolatos alapjogok korlátozása, hiszen ezen esetben egy olyan munkavégzési kötelezettséggel állunk szemben, amely teljesítésért díjazás nem jár. Mindazonáltal értékelendő azon garanciális szabály, hogy az elítélt ilyen jellegű munkára csak korlátozottan vehető igénybe. Megállapítható, hogy ezen munkáltatás döntően hozzájárul az elítéltek neveléséhez, fegyelmezéséhez és ekképp pedig a büntetés célját igyekszik megvalósítani. 3.3. A munkaviszony

létrejötte

Általános esetben a munkaviszony alanyai a munkáltató és a munkavállaló.19 A munkáltató jogalanyiságát vizsgálva elmondhatjuk, hogy munkáltató minden jogképes személy lehet: természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság. A munkavállalói oldalon a jogalanyiság minimális feltétele a 16 éves életkor. A munkajog speciális esetben lehetővé teszi fiatalabb személyek munkavállalását is.20 Az elítéltek munkáltatása során is alapvetően érvényesülnek a fenti rendelkezések azonban vannak specialitások. Munkáltató lehet a bv. intézet, az erre a célra létrehozott társaság, illetőleg a munkáltató szerződése alapján az elítélt más társaságnál végzi a munkát. Természetesen ezen személyek megfelelnek az általános követelményeknek, de kétség kívül specialitásokkal rendelkeznek. A munkavállalói oldalon speciális feltételként jelentkezik, hogy a munkavállaló szabadságvesztés büntetését töltő elítélt. A munkaviszony az elítéltek vonatkozásában is az általános munkajogi szabályok szerint jön létre. Érvényesül a kötelező írásbeliség elve, a munkáltató írásbeli tájékoztatási kötelezettsége. Lehetőség van pályáztatásra, illetve próbaidő kikötésére.21 Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az elítéltek számára a munkavállalás nem jogosultság, hanem kötelezettség.22 3.4. A munkaviszony

tartalma

A munkajog fogalomrendszerében a „munkaviszony tartalma" kifejezés alatt a munkaviszony fennállta alatt érvényesülő szabályrendszert értjük, mely alkalmazásával a munkáltató és munkavállaló kapcsolata zökkenőmentes lehet, s 19

1992. évi XXII. törvény a Munka törvénykönyvéről 71. § Bővebben ld.: 1992. évi XXII. törvény a Munka törvénykönyvéről 72-75. §§ 21 Uo. 75/A-81. §§ 22 Horváth Tibor (szerk.): Büntetés-végrehajtási jog (A szabadságelvonással járó nyek végrehajtása). Rejtjel Kiadó - Rendőrtiszti Főiskola, Budapest, 1999, 139. o. 20

jogkövetkezmé-


403

amely betartásával elérhető, hogy a munkaviszony tartalma alatt egyik fél sem s z e n v e d el jogsértést a másiktól. A munkaviszony tartalma során meg kell vizsgálnunk a munkavégzés szabályait, a munkaidők és pihenőidők rendszerét, a munka díjazását, valamint a kártérítési jogot. A munkavégzés szabályai során elsődlegesen a felek jogainakkötelezettségeinek a rendszerét kell megvizsgálnunk. A munkáltató kötelezettségeit egyrészről az elítéltek munkáltatásával foglalkozó jogszabály, másrészt az Mt. tartalmazza az alábbiak szerint: A munkáltató kötelezettségei a 6/1996. IM rendelet szerint: - az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit a jogszabályokban előírtak szerint biztosítani; - a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni, az előírt oktatásokat megtartani; - a munka jellegének és a munkában részt vevő elítéltek összetételének megfelelő munkarendet kialakítani; - a munkát folyamatosan szervezni; - a végzett munkáért díjazást fizetni; - a munkafolyamatokat, illetve a munkaköröket munkavédelmi szempontból veszélyességi fokozatokba sorolni; - a munkáltatásból az elítélteket megillető jogok gyakorlását biztosítani; - a munkába állítás előtt, azt követően pedig a jogszabály előírása szerint az elítéltet munkaköri alkalmassági orvosi vizsgálatra küldeni.23 - a munkavállaló adatainak nyilvántartása. - A munkáltató kötelezettségei az Mt. szerint: - foglalkoztatási kötelezettség - költségtérítés megfizetése - a munkavégzéshez szükséges ismeretek elsajátításának biztosítása.24 A jogszabályok a munkavállaló (elítélt) számára is megfogalmaznak olyan kötelezettségeket, amelyek betartása a munkaviszony fennállta alatt kötelező. Ezen esetben is vannak az Mt. , illetve az idézett IM. rendelet alapján fennálló kötelezettségek, melyeket az alábbiban részletezek. A munkavállaló kötelezettségei a 6/1996. IM rendelet szerint: - a kijelölt időben és helyen a munkát a munkáltató utasítása szerint elvégezni; - munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és technológiai utasítások szerint végezni. 25 23

6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól 106. § Gecse Istvánné (szerk.): Jogi ismeretek II. Novotni Kiadó, Miskolc, 2003, 122-123. o.

404

-

Menyhárt Szabolcs

A munkavállaló kötelezettségei az Mt. szerint: munkaidő munkával való töltése munkatársakkal való együttműködés, szakszerű és gondos munkavégzés személyes munkavégzés a munkavégzés előkészítő és befejező munkáját elvégezni, üzleti titok megőrzése versenytilalmi kötelezettség utasítás megtagadásának kötelezettsége/joga bizonyos esetekben további jogviszony létesítésének bejelentése tanulmányi szerződéskötés tényének bejelentése (ha azt mással köti) oktatáson való részvétel ideiglenesen köteles munkakörébe nem tartozó utasításokat elvégezni, más munkakört ellátni.26

A munkaviszony tartalmának ismertetése során említést érdemelnek azon esetek, amikor a(z) (elítélt) munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. Ezen eseteket az elítéltek munkáltatásainak részletszabályait tartalmazó 6/1996. ÍM rendelet tartalmazza a következők szerint: Az elítélt mentesül az elítélt a munkavégzési kötelezettség alól: - amíg állampolgári kötelezettségét teljesíti, - közeli hozzátartozója súlyos betegsége vagy halála esetén legalább két munkanapon át, ha a parancsnok a látogatást, illetve a temetésen való részvételt engedélyezte, - ha keresőképtelen beteg, - a kötelező orvosi vizsgálat teljes időtartamára, valamint a véradás miatt távol töltött időre, de legfeljebb egy munkanapra, - ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni, - a munkáltató engedélye alapján.27 A munkaidők és pihenőidők tekintetében már több eltérés mutatkozik az általános munkajogi szabályok,28 valamint az elítélt munkavállalókra vonatkozó mun-

25

6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól 106. § 26 Gecse Istvánné (szerk.): Jogi ismeretek... 123-124. o. 27 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól 104. § 28 Lásd bővebben: Tóth Hilda - Prugberger Tamás: A munkaidő és pihenőidő szabályainak érvényesülése a gyakorlatban. Valóság, (2001) 1, 22-37. o., Prugberger Tamás: Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog. KJK-Kerszöv, Budapest, 2002, 291-306. o.


405

káltatási rendelkezések között. Alapjaiban azonban ezen rendelkezések is az Mt. szabályait hivatkozzák. A munkaidő beosztása tekintetében igen széles jogosítványai vannak a m u n k á l t a t ó n a k , aki azonban a helyi intézeti sajátosságokra is tekintettel kell legyen. Főszabály szerint az elítélt napi munkaideje igazodik az általános szabályokhoz29, tehát napi 8 óra, de egyes munkaköröknél ennél kevesebb is megállapítható, de munkaidő-keret is alkalmazható. Az elítéltek munkáltatása során is lehetőség van az elítélt több műszakban történő, megszakítás nélküli munkarendben történő, idénymunka jellegű foglalkoztatására. A munkavégzés idejét, a munkaidő kezdetét, végét, a munkaközi szünet időtartamát és a műszakok beosztását a munkarendben kell meghatározni. 30 Fontos garanciális szabály, hogy az elítéltek műszakbeosztását - többműszakos munkarend esetén - kéthetente módosítani kell. Megállapítható, hogy ilyen kötelezettség az „általános" munkáltatót nem terheli munkavállalóval szemben. Speciális szabályok vonatkoznak a fiatalkorú, illetve „kismama" elítéltekre. 3 ' Az őket védő rendelkezések összhangban vannak az általános munkajogi rendelkezésekkel. Az oktatásban résztvevő elítéltek32 munkaidejét úgy kell beosztani, hogy az összeegyeztethető legyen munkájukkal. Ezen szabály is eltérő az Mt. szabályaitól, hiszen ott sokkal kevésbé van tekintettel a munkáltató a munkavállaló oktatásban töltött idejére. A szabadságvesztés végrehajtásának céljával összhangban a munkáltatás során érvényesülnek az oktatási-nevelési elvek, hiszen kiemelten támogatják az elítéltek oktatását, mely a munkáltatás során speciális munkaidő-kedvezményként jelentkezik. Ha az elítélt általános-, közép-, vagy szakiskolai tanulmányokat folytat, tanévenként legalább 5 napra fel kell menteni a munkavégzés alól. Ezen kedvezményen felül - az oktatási időt nem számítva napi egy óra munkaidő-kedvezmény illeti meg az oktatásban résztevő elítélteket az oktatási napokon. 33 Nagyon lényeges szabály, hogy a munkával ily módon nem töltött időre bérezés jár az elítéltnek. Természetesen a „civil" munkajog is lehetővé teszi a munkavállalók továbbképzését, de távolról sem biztosít ilyen széles kedvezményeket. Ennek alapvető formája a munkáltató és munkavállaló között létrejövő tanulmányi szerződés.34 Egyedül az általános iskolai tanulmáLőrincz József- Nagy Ferenc: Börtönügy Magyarországon... 89. o. 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól 109. § (1.) bek. 31 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól 110. § 32 az oktatásban, szakképzésben résztvevő elítéltek számára vonatkozóan lásd: Lőrincz József Nagy Ferenc: Börtönügy Magyarországon... 90-91. o. 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól 112. § Ld.: bővebben: Gecse Istvánné (szerk.): Jogi ismeretek... 132-133. o. 30

406

Menyhárt Szabolcs

nyokat folytató munkavállalók részesülnek távolléti díjban az oktatás és a vizsgákra való felkészülés idejére. Tanulmányi szerződés esetén a munkáltató további kedvezményeket nyújthat. Az elítéltet a folyamatos és pontos munkavégzésre való képesség érdekében pihenőidő illeti meg. Ezen pihenőidő lehet munkaközi szünet, melynek mértéke, ha a munkaidő a 6 órát meghaladja, illetőleg további 3 óránként legalább 20 perc. Az elítélt munkavállaló napi pihenőidőre jogosult a napi munkavégzés befejezése és a másnapi munkavégzés kezdete között, továbbá a heti pihenőnapokon. 35 Megállapítható, hogy az elítéltekre vonatkozó szabályok a pihenőidők tekintetében alapjaiban megfelelnek az általános munkajogi szabályoknak, azoktól csak jelentéktelen mértékben térnek el, mely eltérések döntően azért vannak, hogy egyrészről az intézeti sajátosságoknak, másrészről a szabadságvesztés végrehajtás céljának a szabályok megfeleljenek. Bizonyos esetekben lehetőség van arra is, hogy az elítélt munkavállaló rendkívüli munkavégzését rendeljék el. Tekintettel arra, hogy hazánkban nagyon magas a börtön-munkanélküliség erre csekély mértékben kerül sor, mert a büntetés-végrehajtási intézetek igyekeznek minél több elítéltet munkába állítani.36 Rendkívüli munkavégzésnek minősül a munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidő kereten felüli munkavégzés, illetve az ügyelet és a készenlét. 37 A rendkívüli munkavégzés szabályai az általános szabályokon alapulnak, de igazodnak a büntetés-végrehajtás specialitásaihoz. Ennek megfelelően az általános szabályok38 ismertetésétől eltekintek és csak az eltéréseket fogom bemutatni. Az elítélt munkavállaló havonta legfeljebb 16 óra (évente maximum 192 óra) túlmunkára kötelezhető 39, ami kevesebb az általános 200 óránál. Garanciális szabályként érvényesül, hogy két, egymás követő napon az elítélt részére maximum 4 óra túlmunka rendelhető el. Túlmunka elrendelése esetén biztosítani kell a munkavállaló intézeti étkezésének lehetőségét.40 Az elítéltet évi 20 munkanap fizetett szabadság illeti meg.41 Ezen rendelkezés eltér az általános munkajogi szabályoktól, hiszen ott kedvezőbb szabályok érvényesülnek. A munkavállalót megillető alapszabadság mértékét sávosan 35

6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól 113-116. §§ 36 Intézetlátogatás a Budapesti Fegyház és Börtönben, 2000., Igazgatói tájékoztatás 37 1992. évi XXII. törvény a Munka törvénykönyvéről 126. § 38 Ld. bővebben: Prugberger Tamás: Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog... 291-306 o. 39 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól 117. §(2.) bek. 40 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól 118. § 41 1979. évi 11. törvényerejű rendelet a büntetés-végrehajtásról 45. § (6.) bek.


407

határozták meg, vagyis a munkavállaló „öregedésével" egyre több alapszabadságra jogosult (max. 30 nap).42 A rendes szabadság tekintetében számos eltérés figyelhető meg az elítélt munkavállalók vonatkozásában: 43 - Egyévi munkavégzésnek kétszázötvennégy munkában töltött nap számít;44 _ az évi fizetett szabadságot legkésőbb a munkában töltött kétszázötvennegyedik munkanapot követő három hónapon belül kell kiadni. Betegség, vagy más akadály esetén a szabadságot legkésőbb az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül kell kiadni; _ A fizetett szabadság kiadásának időpontját - a munkáltatóval történt előzetes egyeztetés alapján - az intézet határozza meg; _ Ha a munkáltatónál a munkáltatás szünetel, vagy az elítélt munkáltatása bármely okból megszűnik (pl. átszállítás) és az elítélt még ki nem adott időarányos fizetett szabadsággal rendelkezik, a megállapított szabadságát ki kell adni, ha ez nem lehetséges, úgy pénzben kell megváltani; - Fizetett szabadság kiadásánál a munkarend szerinti munkanapokat kell figyelembe venni; - A fizetett szabadság idejére járó díjazás mértéke az előző havi ledolgozott egy munkanapra járó munkadíj és a szabadságos napok szorzatának összege; - Az elítélt szabadsága kivételesen, fontos okból megszakítható; - Ha az elítélt a szabadulás időpontjáig a szabadságra jogosító idő tartamát nem éri el, részére a tényleges munkavégzése után járó napokat időarányosan kell kiadni, amennyiben ez nem lehetséges, úgy azt pénzben kell megváltani. A munka díjazása az elítéltek munkáltatása esetén is igen jelentős kérdés,45 hiszen a munkáltatás fogalmi elemei közé tartozik a (munka)díj-fizetési kötelezettség. Amíg az általános szabályok szerint foglalkoztatott munkavállaló munkabért (személyi alapbért) kap munkája ellentételezésekét, addig a fogva tartottak munkadíjban részesülnek.46 Habár ezen eltérés nem okoz összeütközést a jog-

" Prugberger Tamás: Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog... 297306. o. " 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a 119-123. §§ M 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól 120. §: A szabadság számításánál munkanapként kell figyelembe venni: a fizetett szabadságon töltött időt, az alap- és a középfokú, valamint a szakmunkás iskolarendszerű képzésben, továbbá a szakképzésben részt vevő elítélteknek az elméleti oktatáson, illetve a vizsgára való felkészüléshez biztosított idő miatt a munkahelyről távol töltött időt, az állásidőt, a ledolgozott fél munkanapot. Teljes munkanapként kell figyelembe venni a részmunkaidőben, és a csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak ledolgozott munkanapjait. Horváth Tibor (szerk.): Büntetés-végrehajtási jog... 146. o. 46 Vö.: 1992. évi XXII. törvény a Munka törvénykönyvéről 141-142. §§ és a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól 124. §

408

Menyhárt Szabolcs

szabályok között, de célszerű volna az azonos fogalom meghatározásokat és fogalomhasználatot megteremteni az egyes jogszabályok között. Az elítéltek munkadíját, megegyezően a civil foglalkoztatottakéval, időbérben teljesítménybérben, illetőleg ezek kombinációjában kell meghatározni. A munkadíj meghatározása viszont eltér az általános szabályoktól. A Munka törvénykönyve alapján - a minimálbér 47 figyelembe vételével - a felek szabadon állapodnak meg a munkavállaló munkájának ellentételezéseként fizetendő munkabér mértékében. Mint látjuk ezen rendszer csaknem teljes szabadságot ad a feleknek, s a minimálbér alkalmazása is csak a munkavállalók érdekét szolgálja. Az elítélt munkavállalók esetében gyakorlatilag nem érvényesül a megállapodás szabadsága semmilyen formában, mert egyrészről jogszabályi úton, másrészt a munkáltató rögzíti a béreket. Az elítélt munkadíját alapmunkadíj figyelembe vételével, a besorolási rendszer alapján állapítják meg. Az alapmunkadíj összege megegyezik a kifizetés évét megelőző év első napján érvényes minimálbér egy harmadával. 48 Ezen összeget legalább meg kell kapja a teljes munkaidőben foglalkoztatott elítélt. A munkáltató szabályzatban besorolási rendszert állít fel, melyben az elítélt által ellátható munkákat, illetve munkaköröket a szakképzettség és a munkafeltételek alapján minősíti és kategóriákba sorolja, valamint az alapmunkadíj figyelembevételével megállapítja a besorolás szerinti munkadíjakat. 49 A betanuló munkavállalónak tanulódíjat kell fizetni, ami az alapmunkadíj 60%-a.50 A munkáltatónak lehetősége van pótlékok meghatározására, mely a munkadíj feléig terjedhet. Az állásidőre az elítéltet munkadíjának fele illeti meg. Ekkor tartási költségeihez is csak fele részben járul hozzá.51 Megállapítható, hogy az elítélt munkavállalók hátrányosabb helyzetben vannak szabadon lévő társaiknál, hiszen azonos munkáért lényegesen kevesebb bért kaphatnak. Véleményem szerint ezen különbségtétel indokolatlan, mert ezzel nem lehet hatékonyan elősegíteni a büntetés nevelő célját, hanem épp ellenkezőleg, erősíti az elítéltben a tudatot, hogy tisztességes munkából nem lehet megélni. 52 A munkáltatói oldalon pedig aránytalan előnyöket eredményez. A munkaviszony tartalma témakörben végül, de nem utolsó sorban említést kell tennünk a munkaviszonnyal összefüggő kártérítési kérdésekről. Ezen kérdést egyrészt a munkavállaló által a munkáltatónak, munkaviszonnyal összefüggésben okozott károk tekintetében, másrészt pedig a munkáltatónak, e minő47

Jelenleg (2005-re) 57.000,- forint a 327/2004. Kor. rend 2. § Ennek megfelelően 2005. október 5-én történő kifizetés esetén az alapmunkadíj megegyezik a 2004. január 1-i, 53.000,-forintos minimálbér egy harmadával, azaz 17.667,- forint. 49 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a 125. § 50 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a 126. § (1.) bek. 51 Uo. 128. § 52 Vö. Lőrincz J ó z s e f - Nagy Ferenc: Börtönügy Magyarországon... 88. o. 48


409

ségében, a munkaviszonnyal összefüggésben az elítélt munkavállalónak okozott károk vonatkozásában vizsgáljuk. Nem tartoznak tehát ide az elítélt által a bv. intézetnek, illetőleg fogva tartott társainak okozott károk megtérítése. A munkaviszonnyal összefüggő munkáltató, munkavállalói kárigényekre a munkajog általános elvei szerint kell megoldást találni, míg az egyéb károk tekintetében a polgári jog általános szabályai az irányadók.53 A munkáltató kárfelelőssége fokozott az Mt. szabályai szerint. Főszabály szerint a munkáltató vétkességére való tekintet nélkül felel minden olyan kárért, amely a munkavállalót a munkaviszonyával összefüggésben szenvedett el. Mentesülni csak akkor tud, ha bizonyítja, hogy a kár működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok miatt, vagy kizárólag a munkavállaló elháríthatatlan magatartása miatt következett be. A munkáltató a kártérítés során a munkavállaló elmaradt jövedelmét, dologi kárát és indokolt költségét téríti meg.54 A munkavállaló munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért felelősséggel tartozik.55 Gondatlanság esetén - főszabály szerint - egyhavi átlagkeresetének 50%-ig terjedhet. A szándékosan okozott kárt teljes mértékben meg kell téríteni. Vétkességre tekintet nélkül a teljes kárért felel a munkavállaló, ha a megőrzésre átadott dolgokban, pénz és értéktárgyakban hiány keletkezik, valamint leltárhiány lép fel. 56 A munkavállaló csak abban az esetben mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem teljesítette. 3.5. A munkaviszony megszűnése és megszüntetése A munkaviszony megszűnése és megszüntetésének rendszere azt fejezi ki, hogy az adott jogviszony milyen esetekben, milyen módon érhet, ér véget. Az elítélt munkavállalók munkaviszonya esetében a munkajog általános elvei szerint lehet a jogviszonyt megszüntetni. Különbséget kell tennünk a munkaviszony megszűnése és megszüntetése között. A megszűnés esetében a jogviszony a felek akaratától függetlenül megszűnik, míg a megszüntetéshez a felek egyikének, vagy mindegyikének erre irányuló jognyilatkozata szükséges.57 A munkaviszony megszűnik: 55

1979. évi 11. törvényerejű rendelet a büntetés-végrehajtásról 34-35. §§ Ld.: bővebben: Gecse Istvánné (szerk.): Jogi ismeretek... 197-200. o. 55 1992. évi XXII. törvény a Munka törvénykönyvéről 166. § Ld. bővebben: Prugberger Tamás: Európai és magyar összehasonlító munka- és jog... 340-344. o. "Bővebben ld.: uo. 354-419. o.

közszolgálati

410 A -

Menyhárt Szabolcs

a munkavállaló halálával, a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével, a határozott idő lejártával, ha a munkáltató munkáltatói jogutódlás folytán a jogutód munkáltató közalkalmazotti, vagy a köztisztviselői törvény hatálya alá kerül.58 munkaviszony megszüntethető: a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésével; rendes felmondással; rendkívüli felmondással; azonnali hatállyal a próbaidő alatt; A határozott időre szóló munkaviszony csak közös megegyezéssel vagy rendkívüli felmondással, illetőleg próbaidő kikötése esetén azonnali hatállyal szüntethető meg. A munkáltató az előzőektől eltérően is megszüntetheti a határozott időre alkalmazott munkavállaló munkaviszonyát, a munkavállalói azonban egyévi, ha a határozott időből még hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre jutó átlagkeresete megilleti. 59

4 . ÖSSZEGZÉS

A tanulmány során áttekintésre került, hogy a szabadságvesztés büntetés során az elítéltek milyen szabályok szerint végeznek munkatevékenységet. Mindenek előtt áttekintésre került a büntetés-végrehajtás, illetőleg a szabadságvesztés végrehajtás célja é általános szabályai, elvei. A tisztánlátás érdekében, összehasonlító elemzés módszerével bemutatásra került az elítélt munkavállalók munkajogi helyzete a vonatkozó jogszabályok tükrében. Az elítéltek munkajogi alapjogai érvényesülnek a Magyar Köztársaságban, de több tekintetben ésszerű korlátozás alá esnek. Megállapítást nyert, hogy az elítéltek munkáltatása alapjaiban megfelel az általános munkajogi elveknek, azonban érvényesülnek a büntetés-végrehajtás sajátosságai. Ennek következtében fokozottabban érvényesülnek a munkáltatás során oktató, nevelő célzatok, s maga a munkáltatás nem az elítélt szabad elhatározásán alapszik, hanem ezen eszközzel a büntetés célját igyekeznek elérni. Arra is fény derült a vizsgálódások során, hogy a hatályos szabályok a szabadságvesztésre ítéltek munkáltatásával „csak" az elítélt nevelését kívánják elérni és nem célja a foglalkoztatásnak, hogy az elítélttel „helyrehozassák" az általa okozott károkat, a kárt elszenvedő személy, vagy közösség tekintetében.

58 59

1992. évi XXII. törvény a Munka törvénykönyvéről 86. § Uo. 87. §, 88. §


411

Sajnálatos módon nem, vagy nem megfelelően érvényesülnek a modern restoratív büntetés jegyei. A szerző véleménye szerint a restoratív büntetés lehetőségét a szabadságvesztés büntetést töltő elítéltek vonatkozásában is érvényre kellene juttatni, hiszen a sérelmet elszenvedő társadalom is „visszakaphatna valamit" az elszenv e d e t t e k b ő l és maga az elkövető is „többet tanulhatna" az esetből. Álláspontom szerint az elítéltek munkáltatása igen fontos része a büntetés-végrehajtásnak, de volna arra lehetőség, hogy az elítélt munkáltatása ne teljes munkaidőben, hanem részmunkaidős foglalkoztatás keretében valósuljon meg, és a fennmaradó időben megvalósítható lenne a teljes mértékben ingyenes, káijóvátételként végzendő közösségi munka. Mindazonáltal célként fogalmazható meg az elítéltek által végzett munka díjazásának reformja, hiszen ekképp az elítélt által végzett munka is méltó módon honorálható lenne. Bár a hatályos szabályoknak figyelemre méltók az elítélt oktatását, nevelését, szakképzését előmozdító rendelkezései, de véleményem szerint ezeken is javítani lehetne, és elérhető volna, hogy az intézetekből kikerülő elítéltek úgy kerülnek vissza a civil társadalomba, hogy tényleges, hasznos, felhasználható tudással rendelkeznek, melyek a munkaerőpiacon komoly versenyelőnyt biztosítana számukra. Ekképp, a munka világában elhelyezkedve nagyobb eséllyel indulhatnának a bűnözésmentes civil életben. Az áhított fenti célok magvalósításához az állami szerepvállalás elkerülhetetlen. A Magyar Köztársaság mind anyagi javakat, mind emberi erőforrásokat kellene biztosítson a célok megvalósításához. Szükség volna a pártfogói szolgálat további megerősítésére, hogy szakértői hálózatával minél több elkövetőt segítsenek a bűnmentes társadalmi reintegráció során. Meg kellene valósítani a civil társadalom és a büntetés-végrehajtás kapcsolatát, hogy a helyi közösségek fogadni tudjanak sérelmet orvosolni akaró elkövetőket. Szükség volna továbbá az elítéltek ösztönzése is, hogy amennyiben részt vállalnak a sértett személy, közösség kártalanításában, a kiszabott büntetés végrehajtása során kedvezményekben részesülnek. A büntetés-végrehajtási jog fejlesztése, modernizálása során jelentős mérföldkő lesz a közeljövőben elfogadandó új Büntetés-végrehajtási Kódex, amely megteszi a legelső kezdeti lépéseket a XXI. századi büntetés-végrehajtás megvalósítása érdekében, bár tudva levő, hogy a társadalmi felfogás megváltoztatása nem megy egyik napról a másikra. A szerző mégis bizakodását fejezi ki, hogy immáron az Európai Unió teljes jogú tagjaként, a fokozottabb belügyi együttműködés kötelezettjeként, hazánk mihamarabb teret enged a modern büntető, büntető-eljárásjogi és büntetés-végrehajtási elveknek, irányzatoknak.

412

Menyhárt Szabolcs

Irodalomjegyzék Prugberger Tamás: Európai és magyar összehasonlító munka és közszolgálati jog. KJKKerszöv, Budapest, 2002. Gecse Istvánné (szerk.): Jogi ismeretek II. Novotni Kiadó, Miskolc, 2003. Tóth Hilda - Prugberger Tamás: A munkaidő és pihenőidő szabályainak érvényesülése a gyakorlatban. Valóság, (2001) 1, 22-37. o. Kiss György: Munkajog. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. Kádár András Kristóf - Kőszeg Ferenc (szerk.): Kettős mérce - Börtönügy Magyarországon. Magyar Helsinki bizottság, Budapest, 2002. Belovics Ervin - Lajtár Ferenc - Pacsek József - Vókó György: A büntetés-végrehajtási jog magyarázata. HVG-ORAC, Budapest, 2001. Horváth Tibor (szerk.): Büntetés-végrehajtási jog. Rejtjel, Budapest, 2003. Horváth Tibor (szerk.): Büntetés-végrehajtási jog (A szabadságelvonással járó jogkövetkezmények végrehajtása). Rejtjel Kiadó - Rendőrtiszti Főiskola, Budapest, 1999. Lőrincz József: A fiatalkorúak büntetés-végrehajtása. Citoyen, Budapest, 1998. Vókó György: A magyar büntetés-végrehajtási jog. Dialóg Campus, Budapest - Pécs, 1999. Lőrincz József- Nagy Ferenc: Börtönügy Magyarországon. BVOP, Budapest, 1997.

Summary The paper gives an overview on regulations on working activities permitted for convicts when spending their punishment including the execution of punishment, and the aim, general rules and principles of the execution of imprisonment. In the light of the concerning legal rules of labour code, we will use the method of comparative analysis in order to instantiate the legal situation of convicts. The fundamental rights of convicts are insured in the Republic of Hungary, rationally constrained in some respects, however. We established that fundamental principles of employing convicts correspond to the general principles of labour law; specialities of the execution of punishment are observable as well. Consequently, instructive and educational designs are applied to a greater extent and the employment is not based on the own the convict's own decision but is designed to serve punishment purposes. Furthermore, the paper st ates that the employment of the imprisoned serves only their education. The forthcoming Punishment Execution Code will be a significant milestone in the improvement and modernisation of punishment-execution law.

Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXIV. (2006), pp

Recommend Documents