Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXII. (2004), pp. 4 2 3 - 3 9 2
EURÓPAI TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI RENDSZEREK: AZ OSZTRÁK TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JOGVISZONY ALAPVETŐ RENDELKEZÉSE MENYHÁRT SZABOLCS*
1. AZ OSZTRÁK TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS ALAPVETŐ KÉRDÉSEI 1.1. A társadalombiztosítás fogalma A társadalombiztosítás egy adott állam állampolgárait, illetve meghatározott esetekben jogszabályi követelmények teljesítése esetén az adott állam területén tartózkodó más természetes személyeket felölelő társadalmi kockázatközösség, amelyben törvényben megállapított szabályok szerint a részvétel kötelező. Kötelező társadalombiztosítási rendszer esetén a biztosítási elv, a társadalmi szolidaritás és a tulajdonhoz fűződő jogok alkotmányos keretek közötti korlátozása együttesen érvényesül. A társadalombiztosítás történhet kötelező biztosítási, illetve önkéntes alapon. Jellemző a társadalombiztosításra az is, hogy jogszabályi kereteit általában magas szintű jogi normával, általában törvénnyel jelölik ki. Az alacsonyabb szintű jogalkotás, mint például a kormányrendelet, esetleg miniszteri rendelet a végrehajtási szabályok kialakítása során bírnak jelentőséggel. 1.2. A társadalombiztosítás jogi jellege Most, hogy tisztában vagyunk a társadalombiztosítás fogalmával, megvizsgálhatjuk, milyen jogi jelleggel bír a társadalombiztosítás. E kérdést célszerű lenne a tradicionálisnak nevezhető közjog-magánjog elhatárolás irányából megvilágítani. Először is felvetődik a kérdés: - közjogi vagy magánjogi jellegű jogviszonyok összességét jelenti a társadalombiztosítás? Vagy másként feltéve a kérdést: A társadalombiztosítás alapján létrejövő jogviszonyok közjogi vagy ma* DR. MENYHÁRT SZABOLCS doktorjelölt Miskolci Egyetem ÁJK, Munkajogi és Agrárjogi Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros
424
Menyhárt Szabolcs
gánjogi jellegűek-e? A kérdés eldöntéséhez azt kell megvizsgálnunk, hogy a jogviszonyban résztvevő felek egyenlőségi vagy alá-fölérendeltségi viszonyban vannak egymással. Főszabály szerint a társadalombiztosítási jogviszony egyik pólusán mindig egy állami szerv, vagy állami felhatalmazással rendelkező egyéb személy áll. Tekintve, hogy az állam tipikus közjogi személy, beláthatjuk, hogy egy olyan jogviszony, amelynek egyik pólusát ő birtokolja aligha nevezhető magánjogi jellegűnek. A közjogi jellegből következik, hogy az esetek többségében a felek megállapodása sem szükséges az adott jogviszony létrejöttéhez. Az is a jogviszony közjogi jellegét erősíti, hogy az állami akaratot megtestesítő fél esetlegesen állami kényszereszközökkel is élhet. Az is közjogi jellegű, hogy a társadalombiztosítás működése során általában a közigazgatás személyzete hoz különböző aktusokat, mely aktusok meghozatalára a közigazgatás eljárásjoga lesz a mérvadó. A fenti felsorolás kétség kívül folytatható, de nézetem szerint bizonyítják a társadalombiztosítás közjogi jellegét. 1.3. Az osztrák társadalombiztosítási jog forrásai 1.3.1. Az osztrák társadalombiztosítási
jog forrásairól
általában
Összevetve a Magyar és Osztrák szociális jogra vonatkozó jogforrási hierarchiát, megfigyelhetjük, hogy a mi szociális jogunk hierarchiája miként fog majd megváltozni hazánk Európai Uniós csatlakozása alakalmával. Az osztrák szerzők egyöntetűen az Európai Uniós jogszabályokat helyezik a hierarchia csúcsára. Ezt követi a Ausztria nemzetközi joga, majd a belső alkotmányjogi szabályok, végül a belső szabályozás. 1.3.2. Az Európai Unió joga
Az Osztrák Szövetségi Köztársaság 1995 óta az Európai unió tagja. Ennek következtében Ausztria is köteles alkalmazni és érvényre juttatni az „Aquis communitaire"-t. Ez a joganyag számos jogforrásból tevődik össze, és az élet majd minden területét átfogja. Témánk szempontjából csakis a szociális jogi tárgyú közösségi normák jelentősek. (Itt kívánom megjegyezni, hogy a közösségi jogforrási hierarchiával, ezek egymáshoz, illetve nemzeti joghoz való viszonyával nem foglalkozom, mivel nem tartoznak vizsgálódásom közvetlen tárgyához.) Az Európai Unió elsődleges jogforrásai egyáltalán nem tartalmaznak a szociális jogra vonatkozó konkrét normákat. Ez leginkább azzal magyarázható,
Európai társadalombiztosítási
rendszerek.
425
hogy a tagállamok belső jogrendszeriben fennálló különbségek nem tették lehetővé a szociális kérdések ilyen magas szintű közösségi kodifikációját.1 A másodlagos közösségi jogforrások között már találunk a szociális jog kérdéseivel foglalkozókat. Ebbe a körbe tartoznak az Európai unió Tanácsának rendeletei (Verordnung) és irányelvei (Rechtlinie). A rendeletek közvetlen módon hatályosulnak, azaz nem kell egy belső norma, ami azt kihirdeti. Az irányelv más jogi természettel bír, ugyanis ez csak „terelgeti" a nemzeti jogokat egy közös európai jog felé, azonban, ha a jogalkotó nem teljesíti az irányelvben foglaltakat, annak közvetlen alkalmazására is lehetőség nyílik. A teljesség igénye nélkül, csupán példálózó jelleggel említek néhányat: 1408/71. sz. EGK Tanács rendelete, 1612/68. sz. EGK Tanács rendelete, 1979/7. sz. EGK Tanács irányelve, 1986/378. sz. EGK Tanács irányelve, 1968/613. sz. EGK Tanács irányelve. 1.3.3. A nemzetközi
jog
Az Osztrák Szövetségi Köztársaság tevékeny részt vállal a nemzetközi jogközösség életében. Több nemzetközi szervezetnek tagja, számtalan nemzetközi szerződés részese. Az Ausztria által kötött számos nemzetközi egyezmény szociálisjogi tárgyú. Példaként említhető az 1LO 102. számú konvenciója, valamint az Európa Tanács által elfogadott és Ausztria által ratifikált Európai Szociális Karta. Ezen nemzetközi egyezmények csupán a részes államokkal szemben kötelezik Ausztriát, míg például az Európai Emberijogi Egyezmény alkotmányi szintű normaként érvényesül. Az Európai Emberijogi Bíróságnak is lehetnek szociális témájú döntései, amit végre kell hajtani Ausztriában. 1.3.4. Az alkotmányjogi
szabályok2
Sajnálatos módon az Osztrák Szövetségi Köztársaság alkotmánya nem tartalmaz a szociális jog igényeit kielégítő szabályokat. Problémás, hogy nincsenek tisztázva pontosan a szociális biztonságot meghatározó szervek, intézmények hatásköre. Mindezek ellenére azonban nem lehetséges a jogterület ellenőrzés nélküli át- és átformálása, mivel az Alkotmánybíróság éberen őrködik az alkotmányosság fölött. Itt kell megemlíteni az úgynevezett „megkövülés" elméletet.3 Ezen elméletnek megfelelően az Alkotmánybíróság vigyáz arra, hogy minden egyes hatásköri szabályt úgy értelmezzen, mint azt az Alkotmány megalkotásakor a korabeli jogalkotó tervezte 1925-ben. Ezen tevékenységnek kö1
Tomandl Theodor, Grundriss des österreichischen Sozialrechts 21. o. Tomandl Theodor, Grundriss des österreichischen Sozialrechts 23. o. 3 Tomandl Theodor, Grundriss des österreichischen Sozialrechts, 22. o. 2
Menyhárt Szabolcs
426
szönhetően Ausztriában egy igen stabil társadalombiztosítás alakulhatott ki, mely rendkívül jól szolgálja az állampolgárok érdekeit. Természetesen az osztrák alkotmány is tartalmazza az alapvető szociális jogokat, melyek ismertetésére jelen fejezetben nem térek ki. 1.3.5. A belső jogi
szabályozás
A legtöbb országhoz hasonlóan, Ausztriában is, a szociális jogi normarendszer zömét a belső jogforrások adják. Ezen belül is legnagyobb súlya a törvényeknek van, hiszen ezek alakítják ki egy adott állam szociális rendszerét. Fontosak az egyéb belső jogi normák is, mint például a rendeletek, utasítások. Mivel ezek általában valamely törvényhez szorosan kapcsolódva, azok végrehajtási normáiként szoktak megjelenni, s mint ilyenek leginkább végrehajtási, eljárásjogi szabályokat tartalmaznak és nem anyagi jogi jellegűeket, e tanulmány szempontjából érdektelenek, ezért felsorolásukat mellőzöm. Fontos kiemelni, hogy a következőkben felsorolásra kerülő törvények mindegyike szövetségi törvény, melyeket az osztrák szövetségi törvényhozás, a Bundesparlament alkot, és minden osztrák tartományra kiterjedő hatállyal bírnak. Az osztrák szociális jog alapvető fontosságú forrása az 1955. szeptember 9-én elfogadott 189. számú szövetségi törvény az Altalános Társadalombiztosításról (Allgemeines Sozialversicherungsgesetz, ASVG). Ezen jogszabály foglalkozik a munkavállalók egészség-, balest-, és nyugdíjbiztosítás általános kérdéseivel. Általánosságban határozza meg a biztosítási jogviszony kezdetét, végét, tartalmát, a felek jogait, kötelességeit. A törvény szerkezetét nem vázolom fel. de tartalmával a későbbiek során részletesen foglalkozom. Az osztrák gyakorlatban is megfigyelhető, hogy egyes munkavállalói csoportokra, illetve egyes speciális szociális jogi területekre külön törvények vonatkoznak. Ezek a következők: 1978/559. sztv.4 A parasztok társadalombiztosításáról, 1978/560. sztv. Az ipari társadalombiztosításáról, 1978/624. sztv. A szabadfoglalkozásúak társadalombiztosításáról, 1967/200. sztv. A hivatalnokok egészség* és balesetbiztosításáról, 1977/609. sztv. A munkanélküliek társadalombiztosításáról, 1965/340. sztv. A szövetségi hivatalnokok nyugdíjbiztosításáról, 1972/288. sztv. A bűncselekmények áldozatainak megsegítésének engedélyezéséről, 1967/376. sztv. A családokra nehezedő terhek ellentételezéséről, 2001/103. sztv. A gyereknevelési támogatásról. A fentebb felsorolt külön törvényekkel e dolgozat keretein belül nem fogok részletesen foglalkozni, csak olyan mélységig fogok velük foglalkozni, 4
sztv = szövetségi törvény
Európai társadalombiztosítási
rendszerek.
427
amennyire azt vizsgálódásom célja szükségessé teszi. Fontos megjegyezni, hogy a külön törvények szerkezete az ASVG szerkezetéhez hasonít, felépítése az általános jogszabályét követi. Tartalmukat tekintve megállapítható, hogy csak az általánoshoz képesti különbségeket tartalmazzák. Amint az a törvények számozásából is kiderül, Ausztriában a társadalombiztosításról elég régi jogszabályok rendelkeznek. Ez nem jelenti azonban a biztosítási rendszer elavultságát, hiszen a jogalkotó, felismerve a mindig változó társadalom elvárásait, időről-időre ezen társadalmi elváráshoz igazíja a normákat. Az ASVG elfogadása óta, már több mint 150 módosításon ment keresztül. Miután megismertük az osztrák szociális jog forrásait, nem nehéz belátnunk, hogy a rendszer tényleges megalapozását és működését a belső jogi normák teszik lehetővé. Ez nem jelenti azt természetesen, hogy a nemzetközi jogforrások jelentősége nem lenne olyan nagy. Épp ellenkezőleg, a belső jogszabályok kialakítanak egy osztrák rendszert, míg nemzetközi egyezmények, szerződések - beépülve a belső jogrendszerbe - elősegítik, hogy az osztrák társadalombiztosítás mindinkább hasonló legyen az Európai Unió tagállamainak rendszereihez, ezzel is elősegítve az európai egység minél hatékonyabb megvalósulását. 1.4. Az osztrák társadalombiztosítási rendszer szerkezeti felépítése Az osztrák jogalkotó célja a kockázatmegosztás volt. Ennek megfelelően a társadalombiztosítást három kockázatalapra osztotta fel: Egészségbiztosítás (Krankenversicherung), Balesetbiztosítás (Unfallversicherung), Nyugdíjbiztosítás (Pensienversicherung),5 A társadalombiztosítás e hármas felosztása jelenti a társadalombiztosítás szűkebb értelmét az osztrák jogirodalomban. Tágabb értelemben is használják e fogalmat nyugati szomszédunknál: ide sorolják a munkanélküliség elleni biztosítást (Arbetslosenversicherung). Azért csak tágabb értelemben tartozik a társadalombiztosítás rendszeréhez, mivel e jogintézmény szabályozásánál - a tárgy hasonló volta ellenére - teljesen más szervezeti koncepciót alkalmaztak. 1.5. A társadalombiztosítás biztosítási jogviszonyainak tipizálása6 A társadalombiztosítás általános kérdéseinek jelentékeny részét képzik a jogviszonyok egymáshoz való viszonya. Meg kell vizsgálnunk, hogy a különböző 5
Tomandl Theodor, Grundriss des österreichischen Sozialrechts 28. o. Bővebben Id.: Menyhárt Szabolcs: Az osztrák tb jogviszonyok tipizálása IN: Doktorandusz
6
Menyhárt Szabolcs
428
állami társadalombiztosítási biztosítási viszonyok milyen feltételekkel létesülnek, hiszen e tény tartalmukra, illetve további létükre döntő hatással van. Az osztrák társadalombiztosítás jogviszonyai alapvetően két nagy típusra bonthatók: kötelező és önkéntes biztosításra. Az önkéntes biztosítás további altípusokkal rendelkezik: továbbiztosítás (Weiterversicherung), önbiztosítás (Selbstversicherung), kiegészítő biztosítás (Höherversicherung) és többlet biztosítás (Zusatzversicherung). Tudományos szempontokból különbséget tehetünk a teljes- és részbiztosítás, illetve a többszörös biztosítás között.
2. AZ OSZTRÁK TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JOGVISZONY 2.1. A társadalombiztosítási jogviszony keletkezése Kötelező biztosítás esetén a foglalkoztatottak, munkavállalói jellegű szabadfoglalkozásúak, és egyéb az ASVG hatálya alá tartozó jogalanyok tekintetében a biztosítási jogviszony a díjazás ellenében kifejtett tevékenység napján keletkezik függetlenül attól, hogy bejelentési kötelezettségüknek eleget tettek-e vagy sem. Az iskolásoknak, illetve a felsőoktatási intézmények hallgatóinak a biztosítási jogviszonya azon a napon kezdődik, amikor az oktatás kezdődik. A hivatalnokoknak, illetve a megbízási jogviszonnyal rendelkezőknek a szolgálat felvételének napján kezdődik e jogviszony. Az önállóan kereső személyek biztosítási viszonya az önálló tevékenység megkezdésének napján kezdődik. Az önkéntes biztosítás keletkezése függ az adott biztosítási típustól. Eszerint: •
• •
•
továbbiztosítás esetén, az egészségbiztosításban a jogviszony rendszerint a kötelező biztosítás befejeztével kezdődik, míg a nyugdíjbiztosítás területén a biztosítás kezdőpontjára az ajánlattevő tesz ajánlatot; önbiztosítás esetén a biztosítási jogviszony az ajánlattételt követő nap kezdődik. a balesetbiztosítás terén érvényesülő kiegészítő biztosítás_esetében a jogalkotó az adott biztosító szabályzatára bízza a szerződés hatályba lépését. többlet biztosítás esetében a GSVG szerint a javaslattételt követő hónap elsején lesz hatályos a szerződés.
Európai társadalombiztosítási
rendszerek.
429
2.2. A társadalombiztosítási jogviszony alanyai A társadalombiztosítási jogviszony alanyainak nevezzük azokat a személyeket, akikre nézve a jogviszony jogokat és kötelezettségeket tartalmaz. Az alanyok a következők lehetnek: a társadalombiztosító (röviden: biztosító), biztosított, a biztosított foglalkoztatója., 2.2.1. A
a biztosított
hozzátartozója.
társadalombiztosító
Jelenleg Ausztriában a társadalombiztosítás rendszerét 26 jogi személyiséggel rendelkező, az önkormányzatiság elvén alapján megalapított köztestület biztosítja. E köztestületeket az állam hozza létre a jogalkotás eszközével és teremti meg szervezetüket. Az állam közvetlen behatást a szervek működésére nem gyakorol, csupán az ellenőrzést szolgáló jogszabályok útján. Azokat a társadalombiztosítókat, melyek az egészségbiztosítás területén fejtik ki tevékenységüket, Betegkasszának (Krankenkasse) nevezik. A 26 társadalombiztosítási szervet az Ausztriai Társadalombiztosítók Főszövetsége (Hauptverband
der Sozialversicherungsträger
Österreichs)
fogja
össze. Az osztrák társadalombiztosítási intézményrendszer igen változatos, mármár kusza képet mutat. A jogalkotó egymás mellett, és gyakran ok nélkül hozott létre szakmai, regionális, illetőleg társadalombiztosítási ágazati szerveket. A társadalombiztosítás intézményrendszerét bőven a 2.3. fejezetben fogjuk megismerni. 2.2.2. A
biztosított7
Biztosítottnak nevezzük azt a természetes személyt, aki törvényben meghatározott önálló vagy nem önálló tevékenység elkezdése, folytatása révén kötelező jelleggel, illetőleg önkéntes alapon, jogszabályban meghatározott esetekben a társadalombiztosítóval társadalombiztosítási jogviszonyba kerül. 2.2.3. A biztosított
foglalkoztatója
A biztosított foglalkoztatójának nevezzük a nem önálló tevékenysége alapján társadalombiztosítási jogviszonnyal rendelkező biztosított munkáltatóját. Ezt a kategóriát azért kell definiálnunk, mivel a társadalombiztosítási jogviszonyban őt is illetik jogok, illetve terhelik kötelezettségek (pl.: járulékfizetés). 7
Bővebben lásd: Tomandl Theodor, Grundriss des österreichischen Sozialrechts 3.2 fejezet.
Menyhárt Szabolcs
430 2.2.4. A biztosított
hozzátartozója
Ausztriában a jogalkotó az egységes társadalombiztosítás koncepcióját vallja, vagyis a társadalombiztosítás három ágát nem külön-külön egészség-, baleset stb. biztosításként érti, hanem egységes Sozialversicherungban gondolkodik. Mindezeken túl a jogbiztonság elve is megköveteli az egységes rendszeren belüli egységes fogalmi alapvetést. •
ASVG: hozzátartozónak minősül: házastárs; a házasságban született, az elismert és örökbe fogadott gyermek; nő nemű biztosított házasságon kívül született gyermeke; férfi biztosított házasságon kívül született gyermeke, ha apasága teljes hatályú elismerésen, vagy bírósági ítéleten alapszik; a mostohagyermek és az unoka, ha a biztosítottal egy háztartásban él; a nevelt gyermek, ha a biztosított ingyenesen neveli, vagy a nevelési jogviszony hatósági engedélyen alapszik8
Szükségesnek látszik azonban, néhány további kategória bővebb ismertetése. Ezek után a gyerek, a házastárs, az élettársi kapcsolat, illetve a volt házastárs, özvegy kategóriákhoz füzük értelmező magyarázatot.
•
•
•
8 9
A gyerek: a jogalkotó lényegében mindhárom rendszerben azonosan értelmezi ezen fogalmat. Nem tesz különbséget a gyerek származása szerint (házasságban született, házasságon kívüli, törvényes, örökbefogadott). A jogalkotó a gyerekeknek a 18. életév betöltésétől számítva a 27 éves koruk elértéig „meghosszabbítja" gyerek jogállásukat, vagyis társadalombiztosítási ellátásokra való jogosultságukat, amíg oktatás, képzés alatt állnak.9 A házastárs: házastársként csak az osztrák jog szerint megkötött és tényleges életközösségen alapuló kapcsolat résztvevőit érti. Ennek megfelelően nem minősül házastársnak a személy, ha a házasságot már felbontották, az együttélés megszakadt, illetve a házasság maga semmis. Az élettársi kapcsolat: társadalombiztosítási értelemben, akkor minősül egy párkapcsolat élettársi kapcsolatnak, ha az életközösség
ASVG 123.§ (2.) bek. ASVG 123., 218., 252. §§ B-KUV 56. §, BSVG 78., 119. §§,'GSVG 83., 128. §§
Európai társadalombiztosítási
rendszerek.
431
már legalább 10 hónapja fennáll, és a háztartás költségeit közösen viselik.10 •
A volt házastárs, az özvegy: volt házastársnak minősül az a személy, kinek házasságát felbontották, semmisnek nyilvánították, vagy elvált házastársától. Özvegy az, akinek házassága a házastárs halálának időpontjában fennállott.
2.3. A társadalombiztosítási jogviszony szerkezete A társadalombiztosítási jogviszony megértéséhez igen fontos tisztában lennünk a jogviszony szerkezetével. Erre azért is nagy szükség van mivel az osztrák társadalombiztosítás rendszere, ily módon a társadalombiztosítási jogviszony felépítése is eltéréseket hordoz a magyar szabályozással ellentétben. Egy adott jogviszony szerkezetét, természetesen a jogviszony alanyainak egymással szemben fennálló, illetve keletkező jogaik és kötelezettségeik összessége alkotja. Ezek után joggal vetődhet fel az olvasóban, hogy a fejezet címe miért nem „A társadalombiztosítási jogviszony tartalma" címet viseli. Szándékosan címeztem ekképp e fejezetet, mivel itt csupán a jogviszonyt alkotó viszonyok csoportosítására kerül sor, mely csoportosítás alapján a dolgozat további része kerül megírásra. E rövid, de annál fontosabb bevezető rész után, lássuk, miként alakul Ausztriában a társadalombiztosítási jogviszonyának szerkezete. A társadalombiztosítási jogviszonyt Ausztriában is a biztosító, a biztosított, illetve harmadik személyek jogai és kötelezettségei alkotják. Ezen jogok, illetve kötelezettségeket számtalan szempont szerint lehet csoportosítani. A fejezet során az egyszerűség kedvéért a társadalombiztosítási jogviszonyt csak a biztosító és biztosított közti jogviszonyként tételezzük. Didaktikai és rendszertani szempontból, azonban célszerű, ha a kérdést a társadalombiztosítási jogviszonyt alkotó két fő viszony irányából világítjuk meg. Eszerint a társadalombiztosítási jogviszonyt társadalombiztosítási ciklusok képezik, amik viszont a biztosítási (Versicherungs-) és a szolgáltatási viszonyból (Leistungsverháltnis) állnak. A Versicherungverhálnis gyakorlati értelemben nem más, mint a ciklus praestare szakasza, mikor is a biztosító mindig készen kell álljon egy esetleges teljesítésre. A második szakasz, a Leistungsverháltnis, pedig az a periódus, mikor a biztosító tényleges módon helyt áll. A társadalombiztosítási jogviszony azért tételezhető ciklusok sokaságának, mivel a társadalombiztosítási jogviszony - főszabály szerint - a biztosító 10
ASVG 123. § (7.)
432
Menyhárt Szabolcs
teljesítésével nem szűnik meg, hanem csak a törvényben meghatározott feltételek beálltával (pl.: biztosított halála, kereső tevékenység felhagyása stb.). S a körfolyamat újra indul a teljesítést követően. A nyugdíjbiztosítás annyiban más, hogy ott egy ciklus jelenti magát a jogviszonyt is. Hiszen a jogviszony itt is a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség alá eső tevékenység megkezdésével indul, a biztosítási viszony végpontja itt a nyugdíjkorhatár elérése (tipikus esetben). A szolgáltatási viszony pedig a biztosítási esemény (nyugdíjkorhatár elérése) beálltától a biztosítási jogviszony végéig tart, ami rendszerint a biztosított halála. Ekképp fogalmilag is kizárt a ciklus újra indulása. 2.4. A társadalombiztosítási ciklus „praestare" szakasza11 Praestare szakasznak nevezzük a társadalombiztosítási ciklus azon periódusát, amikor a biztosító mindig készen kell álljon egy esetleges biztosítási esemény bekövetkezte miatti teljesítésre. A következőkben megvizsgáljuk, hogy e periódus tartalmát a felek milyen jogai és kötelezettségei képezik. A jogok és kötelezettségek két fő kategóriába sorolhatók: adminisztratív és pénzügyi jellegűek. A fejezet során e két kategóriába csoportosítom a legjelentősebb jogokat, kötelezettségeket, melyek a praestare szakasz gerincét képezik. Altalánosságban elmondható, hogy túlsúlyban vannak a kötelezettségek, s e kötelezettségek rendszerint a biztosított, illetve harmadik személyek oldalán jelentkeznek. A jogviszony eme szakaszát alapvetően az adminisztratív és pénzügyi jellegű jogok és kötelezettségek alakítják. Az adminisztratív jogokról és kötelezettségekről elmondható, hogy a jogviszony megfelelő nyilvántartását segítik elő. A jogalkotó azért kodifikálta őket, hogy a társadalombiztosítás rendszere mindig pontos és naprakész legyen. Ezen felül pedig egy precíz társadalombiztosítás a jogbiztonság fokozásához is hozzájárul. Ide tartoznak a bejelentési kötelezettség, a tájékoztatási kötelezettség, a nyilvántartási kötelezettséggel, mint a leglényegesebbek. A jogviszony praestare szakaszának legfontosabb jogintézménye: a járulék, illetve a járulékfizetési kötelezettség. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ezen kötelezettség a jogviszony ezen szakaszának főkötelezettsége. A jogalkotó egyik legfőbb kötelessége a társadalombiztosítási jog terén, hogy jogbiztonságot teremtve, a járulékfizetés szabályait pontosan, előrelátható módon, az állampolgár számára is kiszámíthatóan szabályozza. Azért is nagy 11
Bőveben ld: Menyhárt Szabolcs: Az osztrák tb jogviszony tartalma, Cég és Jog, 2003/12. 40-44. o.
Európai társadalombiztosítási rendszerek..
433
szükség van a precizitásra, mivel e kötelezettség jövedelem-elvonásként jelenik meg a biztosított oldalán, s így e területre sokkal nagyobb odafigyelés összpontosul. 2.5. A társadalombiztosítási ciklus „szolgáltatási" szakasza 2.5.1. A „szolgáltatási"
viszonyról
általában
Amint azt a társadalombiztosítási jogviszony tanulmányozásánál megfigyelhettük, a jogviszony ciklusait a praestare és szolgáltatási viszonyok képezik. A praestare szakaszban a biztosítónak minden pillanatban készen kell állnia az esetleges teljesítésre. A szolgáltatási szakaszban pedig a tényleges teljesítés történik meg. Ha definiálni szeretnénk e jogfogalmat a következőket mondhatjuk: a társadalombiztosítási jogviszony ciklusának azon periódusa, mely során a biztosító meghatározott szolgáltatásokat nyújt a biztosított, illetve hozzátartozói részére, előre meghatározott történés, illetve tény beállta folytán. A fenti definícióból kitűnik, hogy e szakaszban alapvető szerepcsere történik az alanyok között, már ami a jogokat, kötelezettségeket, illetve ezek terjedelmét illeti. Hiszen itt a biztosító lesz a főkötelezett, hiszen ő nyújt a biztosítottnak meghatározott szolgáltatásokat. (Emlékezzünk vissza, hogy a praestare szakasz gerincét épp a biztosított által a biztosítónak fizetendő járulék jelentette.) A szolgáltatási szakasz kezdetet illetőleg elmondható, hogy az a szolgáltatási kötelezettség beálltával kezdődik és a szolgáltatási kötelezettség megszűntéig tart. Ezen szolgáltatási kötelezettség a balesetbiztosítás területén a munkahelyi baleset bekövetkeztével azonnal ipso iure beáll12, míg az egészség- cs a nyugdíj biztosítás esetében egyéb feltételek, illetve a biztosított kérelme fogja a fenti joghatást kiváltani. Mielőtt az e fejezetben elmondandókra térnék ki, szükségesnek tartom, hogy bevezessük a szolgáltatási viszony szűkebb, illetve tágabb értelmét: • szűkebben értelmezzük a fogalmat, amikor a társadalombiztosítás szolgáltatásainak csak általános részét értjük. Vagyis minden szolgáltatási ág minden szolgáltatás-típusára általános jelleggel igaz és érvényes kijelentéseket fogalmazunk meg, mint például biztosítási esemény, szolgáltatás megtagadása, szolgáltatások fajtái, alanyok általános jogai, kötelezettségei. • tágabb értelemben e fogalomhoz tartoznak az egyes biztosítási ágak (KV, UV, PV) minden szolgáltatás-típusainak tételes jogi szabályozása. Másként fogalmazva a fentebb felsorolt általános 12
ASVG 86., 361 .§§, B-KUVG 32., 43., 102.§§, BSVG 51. §
434
Menyhárt Szabolcs tartalmon kívül beleértendő például a táppénz, a kórházi kezelés, baleseti járadék, nyugdíj, szülési szabadság, stb. teljes szabályanyaga.
Ezen írás során a szolgáltatási szakasz szűkebb értemét fogom használni, hiszen mind az áttekinthetőség, mind pedig az osztrák társadalombiztosítás felépítését követve ez a módszer tűnik célszerűbbnek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az egyes szolgáltatásokról (táppénz, kórházi kezelés, baleseti járadék, nyugdíj, szülési szabadság stb.) nem esik szó. 2.5.2. A szolgáltatási
E fejezet során zők:'4 • • • • • •
viszony
alapfogalmai13
több alapfogalommal fogunk megismerkedni. Ezek a követkebiztosítási esemény, másodlagos szolgáltatási feltétel, szolgáltatási váromány szolgáltatás igénylése, szolgáltatási kötelezettség megnyílta, szolgáltatás nem teljesítése.
Mielőtt sorra vennénk a legfontosabb alapfogalmakat álljon itt ismét a szolgáltatási viszony definíciója: •
a szolgáltatási viszony a társadalombiztosítási jogviszony ciklusának azon periódusa, mely során előre meghatározott biztosítá-
si esemény beállta folytán a biztosító meghatározott szolgáltatásokat nyújt jogszabályban meghatározott mértékben és időtartamig a biztosított,
illetve hozzátartozói
részére,
Ha megfigyeljük a fenti definíciót, észrevehetjük, hogy kettő kivételével már minden fogalmi elemmel találkoztunk a dolgozat során (társadalombiztosítási jogviszony, annak ciklusa, biztosító, biztosított, hozzátartozó), azonban az utolsó elem ismeretlen. 13
E szerkezeti felosztást alkalmazza Theodor Tomandl a Grundriss des österreichischen Sozialrechts című művében. Lásd: Tomandl, Theodor, Grundriss des österreichischen Sozialrechts, 4. fejezet Allgemeines zum Leistungsrecht, 73-88^0. 14 Tomandl, Theodor, Grundriss des österreichischen Sozialrechts, 4.1 fejezete szerkezete alapján.
Európai társadalombiztosítási
rendszerek..
435
A fogalmi meghatározás vastaggal szedett elemei arra utalnak, hogy ezen periódus mikor kezdődik és meddig tart adott cikluson belül. Számunkra a szolgáltatás kezdete bír igen nagy jelentőséggel. A jogalkotó egy speciális jogfogalomhoz köti a szolgáltatási ciklus „hatályba léptét", nevezetesen a biztosítási eseményhez. Biztosítási esemény: A fent elmondottakkal el is érkeztünk a szolgáltatási jog egyik alapvető fogalmához. Most vizsgáljuk meg, mit is jelent e jogfogalom! Ha formális definíciót akarunk adni, azt mondhatjuk: minden biztosítási esemény, amit az arra feljogosított szerv, a jogalkotó annak minősít. De ezzel a magyarázattal sajnos nem kerültünk közelebb a megoldáshoz. Az anyagi fogalom-meghatározás már több sikerrel kecsegtet. Eszerint biztosítási esemény minden olyan tény, esemény, történés amely megvalósulása a társadalombiztosítás szolgáltatási kötelezettségét váltja ki.15 Ezen eseményeket is csak a jogalkotó nyilváníthatja biztosítási eseménnyé. Az osztrák jogi doktrína16 ismeri a másodlagos szolgáltatási feltétel fogalmát is. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatás kötelezettség beálltához nem elégséges a biztosítási esemény megtörténte, hanem szükséges a biztosított részéről is valamilyen feltétel teljesítése, illetve teljesülése. Ilyen másodlagos szolgáltatási feltételt határoz meg az osztrák jog, amikor kimondja, hogy a biztosítottnak az öregségi nyugdíj igénybe vételéhez nem elég csupán elémi a nyugdíjkorhatárt, hanem törvényben meghatározott időtartamú munkaviszonnyal (biztosítási jogviszonnyal) kell rendelkeznie, amit bizonyítani is köteles. Szolgáltatási váromány akkor keletkezik, amikor a társadalombiztosítás szolgáltatási kötelezettsége még nem áll fenn, mivel még nem teljesült a szolgáltatás minden konjunktív feltétele. Főszabály szerint, a szolgáltatási váromány nem alapoz meg igényt egy későbbi szolgáltatásra, azonban néhány kivételes esetben erre lehetőség nyílik. A szolgáltatás igénylése azt jelenti, hogy a biztosító - a balesetbiztosítás esetkörét kivéve - nem hivatalból, hanem az ügyfél, a biztosított kérelmére fog teljesíteni. Az igénybejelentésig tehát a biztosító szerv egyetlen társadalombiztosítási juttatást sem teljesíthet. Szolgáltatási kötelezettség megnyíltát külön tárgyalja az osztrák jogi irodalom.17 Ez azt jelenti, hogy amikor a társadalombiztosítási szolgáltatás összes
15
Tomandl, Theodor, Grundriss des österreichischen Sozialrechts, 73. o. lásd Theodor Tomandl, Walter Schrammel, Thomas Brodil művei 17 lásd Tomandl, Theodor, Grundriss des österreichischen Sozialrechts, 75. o. 16
436
Menyhárt Szabolcs
anyagi és alaki feltétele fennáll, a biztosítónak beáll az adott juttatásra nézve a szolgáltatási kötelezettsége, a biztosítottnak pedig igénye e szolgáltatásra.18 E fogalomtól megkülönböztetendő, az adott szolgáltatás esedékessége. Tehát e jogfogalom arra ad választ, hogy a szolgáltatást, melyre nézve a biztosítónak teljesítési kötelezettsége keletkezett, jogszerűen meddig teljesítheti a biztosítottnak. A biztosított oldaláról nézve ez úgy értelmezhető, hogy a biztosított, azt a szolgáltatást, melyre nézve törvényes igénye van meddig köteles megkapni, illetve, mikor fordulhat joga érvényesítése érdekében adott bírósági fórumhoz. A szolgáltatás nem teljesítése egy komplex fogalom, hiszen ide tartozik a szoláltatásra való jog elvesztése, a szolgáltatás megtagadása, illetve a szolgáltatás teljesítésének a szünetelése.19 Az első kategória arra utal, hogy a már jogos, törvényes szolgáltatás teljesítését a biztosító törvényesen megtagadja, vagyis a biztosító nem fog késedelembe esni szolgáltatásával a nem teljesítés esetén, és a biztosított sem veheti igénybe a bírósági igényérvényesítés lehetőségét joga érvényesítése érdekében. E lépésre mindig jogszabály, törvény jogosítja fel a biztosító szervet. A szolgáltatás megtagadása azt jelenti, hogy a biztosító határozattal mondhatja ki adott szolgáltatás nem teljesítését. Míg az előző kategóriánál a biztosító szolgáltatása ipso iure nem jár, addig ebben az esetben határozatban kell megtagadni a szolgáltatást. E jogintézmény alaki értelemben nem más, mint a mellékkötelezettségek nem teljesítése miatti szankció. 20 Lehetőség van arra is, hogy az adott szolgáltatás teljesítése szüneteljen. Erre akkor kerül sor, ha a szolgáltatás szükségletének ideiglenes megszűnése folytán a társadalombiztosítás szolgáltatásai nem kerülnek teljesítésre. 2.5.3. A biztosítási
időszak
Ezen jogi fogalmat speciálisan a nyugdíjbiztosítás ismeri. Azt jelenti, hogy a biztosított mekkora biztosítási jogviszonnyal (biztosítási idővel) kell rendelkezzen ahhoz, hogy a törvényben meghatározott nyugdíjat nyugdíjkorhatára elérése után megkapja. 1 A biztosított oldaláról azt jelenti, hogy mennyi ideig kell fizessen nyugdíjjárulékot, hogy öregségére nyugdíjban részesülhessen. Az osztrák társadalombiztosítási jog ismeri az úgynevezett pótlólagos biztosítási időszakot. E jogintézmény szociálpolitikai célokat szolgál, mivel jogi értelemben biztosítási időszaknak nem minősülő időintervallumokat biztosítási
18
ASVG 86. §, BSVG 51. §, GSVG 55. § Tomandl, Theodor, Grundriss des österreichischen Sozialr^chts című műve nyomán 20 Tomandl, Theodor, Grundriss des österreichischen Sozialrechts, 77. o. 21 ASVG 224. §, BSVG 105. §, GSVG 114. § 19
Európai társadalombiztosítási rendszerek..
437
időszakoknak minősít.22 Ilyen időszaknak minősül például a gyereknevelés, tanulmányok folytatása, háborús, illetve védekezési szolgálat, a fogság, az Anyák védelméről szóló szövetségi törvény értelmében az anyaságot követő munkavégzési tilalom, táppénz folyósítása, munkanélküli ellátás stb. Ismeretes továbbá a semleges időszak fogalma is. Ennek minősül minden időszak, melyet a jog nem ismer el biztosítási időnek, de nem is vonja maga után a biztosítási jogviszony megszűnését. 2.5.4. A társadalombiztosítási
szolgáltatások
fajtái
Társadalombiztosítási szolgáltatásnak nevezzük társadalombiztosítási jogviszonyból eredően a biztosító jogi normában rögzített helytállását, melyet előre meghatározott biztosítási esemény beállta folytán hivatalból vagy a biztosított kérelmére a biztosítottnak, illetőleg harmadik fél részére teljesít. A társadalombiztosítás szolgáltatásait az osztrák irodalom két nagy kategóriába sorolja: 1. pénzszolgáltatás, 2. természetbeli szolgáltatás.23 Az egészség, illetve balesetbiztosításra inkább a dologszolgáltatások a jellemzőek (például: orvosi ellátás, kórházi kezelés, müfogsor stb.), míg a nyugdíjbiztosítás döntően pénzbeli szolgáltatásokat nyújt (lásd: nyugdíjak). A fenti különbségtétel mellett aszerint is differenciálhatunk a szolgáltatások között, hogy milyen terjedelmű a biztosító helytállási kötelezettsége. Egyes szolgáltatásoknál - mint például a kórházi ellátás - a biztosító teljes helytállással tartozik, míg egyeseknél - példaként a gyógyszerár térítés említhető - a biztosító csak egy részét téríti a biztosított által igénybe vett szolgáltatásnak, a másik rész pedig maga a biztosított téríti.24. A társadalombiztosítás szolgáltatásainak nagy része úgynevezett kötelező szolgáltatás, vagyis nem a biztosító kénye-kedve dönti el, hogy ki kap ellátást és ki nem. A jogalkotó azonban diszkrecionális jogkört statuálva a biztosítónak felhatalmazhatja, hogy bizonyos esetekben önállóan döntsön egyes szolgáltatások odaítéléséről.25 2.5.5. A felek jogai és
kötelezettségei
A társadalombiztosítási jogviszony e szakaszáról is elmondható, hogy gyakorlatilag a jogviszony alanyinak egymással szemben fennálló jogai, illetve kötelezettségei építik fel, adják a gerincét. Hasonlóan a jogviszony praestare szakaszá22 23
részletesen lásd: ASVG 227-229. §§, BSVG 107. §, GSVG 116. § Tomandl, Theodor, Grundriss des österreichischen Sozialrechts, 79.o. lásd: Tomandl, Theodor, Grundriss des österreichischen Sozialrechts, 79. o. lásd: Tomandl, Theodor, Grundriss des österreichischen Sozialrechts, 80. o.
438
Menyhárt Szabolcs
nak vizsgálatánál e fejezetben is követni fogjuk az adminisztratív-financiális kötelezettség felosztást.26 E felosztás alkalmazása azért tűnik igen előnyösnek, mivel így tud felcsillanni az a változás, ami a felek kötelezettségeiben (jogaiban) a jogviszony két szakaszának felcserélődése folytán állott be. 2.5.5.1. Az adminisztratív jellegű kötelezettségek Összességében elmondható, hogy az adminisztratív kötelezettségek a társadalombiztosítási ciklus ezen szakaszának mellékkötelezettségeit képezik. Az is elmondható, hogy e kötelezettségek majd mindegyike a biztosított, a szolgáltatás élvezőjének oldalára telepíti a jogalkotó, ezzel is segítve a főkötelezettség teljesülését. Minden társadalombiztosítási szolgáltatás jogosultja köteles az illetékes biztosítóval közölni minden változást, mely lakhelyében, illetőleg kapott szolgáltatással összefüggésben állott be (bejelentési kötelezettség).21 Ezen kötelezettségének a változás beálltától számított két héten belül köteles eleget tenni.28 A társadalombiztosítási ellátás szolgáltatása során igen nagy jelentőséggel bír a felek együttműködése. Tekintve azonban, hogy a jogosultaknak nem áll minden esetben érdekükben a pontos, precíz együttműködés, a jogalkotó kötelezte az összes olyan jogalanyt, aki a társadalombiztosítás valamely ágától meghatározott ellátásban részesül, hogy a biztosítónak minden kérdésére felvilágosítást adjon (információadási kötelezettség). Felvetődik a kérdés, hogy mely felvilágosítást köteles az ellátás jogosultja a biztosítónak megadni. A jogszabályok értelmében minden felvilágosítást meg kell adni a biztosító képviselőjének, ami a biztosítási jogviszonyra, illetve a biztosító által visszakövetelt szolgáltatásra vonatkozik.29 A felvilágosítást a megkereséstől számított két héten belül kell megadni.30 2.5.5.2. A pénzügyi jellegű kötelezettségek Talán itt a legszembetűnőbb az a változás, mi a felek pozícióját illeti a társadalombiztosítási szakaszok felcserélődése folytán. Hiszen míg a praestare szakaszban a biztosított volt a főkötelezett, mivel ő fizette a biztosítónak a járulékot,
26
Természetesen e jogokat és kötelezettségeket is lehet alanyok szerint (biztosító jogai, kötelezettségei, biztosított, társadalombiztosítási szolgáltatás jogosultjának jogai, kötelezettségei), jog, kötelezettség jellege szerint (fö és mellék kötelezettség), stb. osztályozni. 27 ASVG 40. §, B-KUVG 15. §, BSVG 18. §, GSVG 20. § 28 ASVG 40. §, B-KUVG 15. §, BSVG 18. §, GSVG 20. § „ 29 ASVG 43. §, BSVG 20. §, GSVG 22. §, B-KUVG 17. § 30 ASVG 43. §, BSVG 20. §, GSVG 22. §, B-KUVG 17. § J
Európai társadalombiztosítási
rendszerek..
439
addig e szakasz során a biztosító köteles a biztosított részére a főkötelezettségnek minősülő társadalombiztosítási ellátást, szolgáltatást. Lássuk, mely pénzügyi jellegű kötelezettségek terhelik a biztosítót! A biztosító köteles a jogszerű társadalombiztosítási ellátásokat azok jogosultjainak teljesíteni. A szolgáltatás - mint azt az előző fejezetben megismerhettük - pénz-, illetve dologszolgáltatás lehet. A biztosítónak attól függően, hogy dologi -vagy pénzszolgáltatást köteles teljesíteni, másak a kötelezettségei. Pénzszolgáltatás esetén a biztosító köteles a meghatározott pénzösszeget - 2002. január 1-től euróban (€) a jogosult rendelkezésére bocsátani. A teljesítés történhet mind készpénzfizetéssel, mind postai utalványozással, mind pedig banki átutalás révén. Ha a biztosító dologszolgáltatásra köteles, akkor köteles megtenni minden olyan szervező, előkészítő tevékenységet, mely következtében a dologszolgáltatás sikeresen megtörténhet.31
Summary The social insurance system is a risk community of the citizens of the state. The participation in this system is obligatory by power of law. It is also possible to participate in private social insurance systems as well. The legal relationship of the compulsory social insurance system managed by the state is a public legal relation. In Austria there are several sources of social law: international contracts, EU norms, Austrian Constitution, national acts and regalements. The main legal nor is the Federal Act of 189/1955. called ASVG. The Austrian Social Insurance System is built up of the Health-, Accident- and Pension Insurance Pillars. The participants of the legal relation are the Social Insurance Institute, the insured, the employer of the insured and in some times the relatives of the insured. The contest of the social insurance relation can be characterized with rights and duties of the participants. The rights and duties can be typified as administrative and financial rights and duties.
31
Tomandl, Theodor, Grundriss des ősterreichischen Sozialrechts, 80. o.
