SARAH. Szöllősi János

SARAH Szöllősi János

Sarah

1. rész 1. A 1800-as évek Angliájában járunk. A földesurak élete egyre nehezebb a királyi családok egyre több nemesi jogot vesznek vissza. John Bagley birtokai melletti szomszédos területet egy nemesi család veszi meg. A 30 év körüli férfi már jó ideje egyedül vezeti a birtokot, hiszen édesapja tragikus körülmények között korán meghalt egy lovasbalesetben. Bár nemesi felmenői több évszázadra nyúlnak vissza John szeret egyszerűen öltözködni, ruházata alapján sokszor nem veszik észre, hogy ki ő. Viszonylag magas, és nemesi előjogai ellenére is munkában megedződött és kidolgozott erős testalkattal rendelkezik. A jó kapcsolatok ápolása érdekében az új jövevények azonnal bált rendeznek, hogy megismerhessék a környéken lakó nemeseket. Johnnak egyéb elfoglaltságai miatt le kell mondania a meghívást, nem tud el menni. A férfi néhány nap múlva meghívja barátait egy vadászatra. Minden jól megy, hiszen rengeteg vadat sikerül lelőni, mikor John a távolban egy közeledő lovast pillant meg, aki egyenesen feléjük tart és pontosan abból az irányból, amerre a vadászok is lőni szeretnének. Int társainak, hogy tegyék le a fegyvereiket, nehogy rá lőjenek a közeledő vendégre. Az érkező elé lovagol, hogy üdvözölje, és egyben figyelmeztesse is a veszélyre. John a kezével jelzi a lovasnak, hogy 1

Sarah figyelmeztesse is a veszélyre. John a kezével jelzi a lovasnak, hogy

álljon meg. A kecses léptű fehér kanca hangosan felnyihog, majd megáll. A lovon egy vonzó fiatal még 18 éves korát sem betöltő lány ül. Középmagas, vékony alkatú, világos és finom bőre van. Nemes kecses vonásaihoz nagy világosszürkés szemek társulnak. Minden porcikájából sugárzik a nemesi vérvonal. Sötét egészen mély, vöröses szőke hosszú haj teszi teljessé szépségét. Finom ruha van rajta, a szoknyája teljesen szétterül a ló hátán. Kezeit kis kesztyűk borítják, hátát pedig egy a nyakán összekötött köpeny fedi. - Kisasszony kit tisztelhetek önben? - Ezt én is kérdezhetném uram! - válaszolja felszegett állal a lány. - Hölgyem ön lovagolt bele a vadászatom kellős közepébe és elriasztotta az összes vadat. Egyébként John Bagley, ennek a birtoknak az ura vagyok. Az érkező kicsit zavartan néz körbe. A férfi pedig összehúzza a szemöldökét kissé mérgesen. Nem szokott hozzá, hogy egy nő ilyen hangon merészeljen beszélni hozzá. - Ez itt az ön birtoka lenne? - kérdezi kétkedve. - Igen kisasszony, ez a föld már több mint kétszáz éve a családom tulajdonában van. Talán kicsit eltévedt? - Nem tévedtem - válaszolja a lány magabiztosan még mindig felszegett állal, majd végignéz a férfin. - Ha nem tévedt el, akkor biztosan látogatóba érkezett.... Elnézést nem vártam vendéget, de természetesen egy ilyen hölgyet szívesen fogadok vendégként. - Eszem ágában sincs feltartani önt uram! - folytatja lekezelően. - Kisasszony éppen egy vadászat kellős közepén van. Nem túl biztonságos itt. Még valamelyik vendégem le találja önt lőni, mert vadnak nézi. - Akkor ön mit keres itt? - kérdezi mélyen a férfi szemébe nézve. Ha engem vadnak néznek, akkor tán túl sok bort ittak a vadászat előtt. John nem kapja el a tekintetét, visszanéz ugyanolyan mélyen a lány 2

John nem kapja el a tekintetét, visszanéz ugyanolyan mélyen a lány Sarah szemébe. - Nem nézem vadnak, csak éppen abból az irányból érkezett, ahonnan a terelők hajtják a vadakat felénk. Elég éles a nyelve önnek! - Akkor elég rosszul végezhetik a munkájukat... magán kívül még senkit sem láttam. Úgy gondolja? - kérdezi a lány sértetten és kihúzza magát a lovon. - Kisasszony még mindig nem tudom ki ön, és hogy mit keres itt. A munkásaimmal meg majd foglalkozok én. - Jobban is tenné, ha nem az én időmet rabolná Mr Bagley. - Honnan jött? Mert itt most nincs jó helyen - a vadászat miatt értem. - Oda megyek, ahová akarok... A nevem Sarah McNamara. Most vettük meg a birtokot... úgy tűnik az öné mellett. - Áh maguk az új birtokosok. Örvendek! - Adtunk egy bált is... nemrég. De úgy tűnik ön nem jött el - feleli kicsit sértett hangon. - Franciaországba kellett mennem. A segédem intézte addig a birtok ügyeit. - Nem kértem, hogy magyarázkodjon előttem - válaszolja lekezelően. - Nem hiszem, hogy ön előtt magyarázkodnom kellene. Egyedül a király előtt maximum. A lány szájának szegletében gúnyos kis mosoly látszik. - Nos... további kellemes... lovaglást... vagyis vadászatot. - Köszönöm kisasszony! Önnek pedig kellemes napot kívánok. Egyébként a birtokhatár az ön mögött elterülő erőd széle. Remélem, mielőbb találkozunk újra. - Magamtól is tudtam - válaszolja haragos szemmel majd megfordítja nemes vonású könnye kancáját és könnyed kis galoppban hazafelé indul. John meredten bámul a távozó után. Soha életében nem találkozott még ilyen szemtelen ugyanakkor rendkívül bájos lánnyal.

2. 3

Sarah

Sarah dühösen vágtatatott haza. Egész nap szidja apja füle hallatára a szomszédot. Hogy milyen egy pökhendi és beképzelt alak. Apja csak legyint rá a dologra, és jókat mosolyog. Néhány nappal később Sarah édesapja egy kora délután átlovagol a Bagley birtokra. A szolgáló bejelenti a vendég érkezését. Díszes öltözetben, kalapban érkezik, fekete hosszú lovaglópálcával a kezében. Nyájas képű férfi, aki nem túl magas már kicsit pocakos és ősz hajú. John ezúttal elegánsan jelenik meg, Bár szereti az egyszerűséget, vendégeinek megadja a tiszteletet. - Jó napot kívánok! John Bagley vagyok. Miben segíthetek uram önnek? - Csupán arra gondoltam, hogy meglátogatom önt. Éppen a birtokomon lovagoltam, mikor eszembe jutott, hogy önnel még nem is találkoztam. - Hallottam, hogy a lányommal már találkozott. - Sajnos a bálra nem tudtam elmenni, külföldi ügyeimet intéztem. Ki is az ön lánya? - Sarah McNamara. Úgy tudom áttévedt az ön birtokára is. A nevem Arthur. - Igen, már emlékszem. - Remélem nem volt nagyon sértő a viselkedése - mondja reménykedve. - Nem volt sértő - feleli John füllentve. - Tudja... őt nem mindig egyszerű kordában tartani - mondja kicsit elmerengve, majd a férfira mosolyog. - Minden bizonnyal ön sem ellenzi egy jó szomszédi viszony kialakítását. Nincs kedve átjönni vacsorára? - Milyen vacsora lesz? - Egy egyszerű vacsora, csak magunk között. - Szívesen elfogadom. Köszönöm a meghívását. - A feleségem nagyon fog örülni - válaszolja összecsapva kezeit. Nos, akkor este hét körül várjuk - folytatja kifelé indulva a házból. - Rendben, pontban 7 órakor ott leszek. A távozó férfi biccent majd elmegy. 4

Sarah

3. Este pontosan érkezik John a vacsorára. Egy szolgáló bevezeti a nappaliba, ahol Arthur már fogadja a vendégeket. A férfin kívül még olyan tizenkét fő van jelen, a környező birtokosok. - Örülök, hogy eljött - mondja barátságosan, majd bemutatja a feleségének. A nőn látszik, hogy fiatal korában nagyon csinos nő lehetett, most hallgatag, kedves mosolyú asszony. Johnt bekísérik az ebédlőbe egy hatalmas asztalhoz. Már többen helyet foglalnak ott és a vendégek ismerősként üdvözlik az érkezőt. Sarah szeme meglepetten kerekedik el, amikor felismeri a férfit. Ezúttal John elegánsan van öltözve, szinte belőle is árad a nemesség. A teljes ruházata ezt sugallja. A lánnyal szemben ültetik le és Sarah fürkészve keresi a férfi tekintetét. John zavarban van, de külső szemlélő ezt egyáltalán nem látja rajta. A lány rendívül szép ruhában van és kecses alakja akaratlanul is mágnesként vonzza a férfi tekintetét. - Nocsak, a nagy vadász - mondja kicsit elmosolyodva az érkező szemébe nézve, mire többen feléjük néznek. - Sikerült valamit ejteni Mr Bagley, vagy a hajtói végleg elkallódtak? - Üdvözlöm Sarah kisasszony. A hajtóim látták önt és emiatt nem terelték felénk a vadakat. Amúgy is a lovával messzire elijesztette őket. - Fogalmazzunk úgy inkább, csak hatékonyabb volt a terelésem, mint a hajtóké. - De azért nem maradtam éhen - feleli mosolyogva. - Mellesleg megismerhettem önt. - Fogott tán egy nyulat? - kérdezi gúnyosan, miközben elkezdenek felszolgálni. Az emberek néha nevetnek a beszélgetésen, és ide-oda jár a szemük a két beszélgető között. Sarah apja kínosan mosolyog. - Hagyni kell a következő vadászatra is. Én pedig csak nagyvadakra megyek - válaszolja célozgatva. - Ezt mondják azok, akik nem ejtenek el semmit. 5

Sarah

Édesapja megköszörüli a torkát, és dühös szemvillogtatásba kezd lánya felé. Sarah édesen visszamosolyog rá, majd hamarosan mindenki enni kezd. Érdektelen dolgokról megy a csevely a birtokosok között. Sokan a saját helyzetüket fényezgetik. John meglepően szótlan és több vendég is csodálkozik ezen. Máskor ő szokott lenni a társaság központjában, hiszen az emberek szerettek vele társalogni. De most csak némán eszik, és a lányt figyeli. Többen próbálják bevonni a társaságba a férfit, de aztán egymásra lesnek a szótlanság láttán. Sarah tüntetőleg még felé se néz a férfinek. John két fogás között feláll és kimegy levegőzni. Sokan felnéznek a kimenete miatt még Sarah is. A birtoknak csodás kertje van, amit elmélyülten néz. Arthur zavartan néz vendége után, majd próbálja valami tréfával elütni, de azért feláll, és utána megy. - Nagyuram... talán nem ízlett a vacsora? - Semmi baj nincs uram. Kicsit kijöttem levegőzni, olyan jó friss a levegő. - Ha esetleg a lányom sértette meg... - mondja aggódva. John megköszörüli a torkát: - Ugyan dehogy, csak kijöttem egy kicsit. Erőt vesz magán, és újra mosolyogni kezd. Úgy dönt, hogy bekapcsolódik a társaságba. Bemegy, és jóízűen beszélgetni kezd a többi vendéggel. Nem szeretné, ha házigazdája kellemetlenül érezné magát lánya miatt. Arthur megkönnyebbülve nevet a többiekkel, ahogy John különféle érdekes kalandokat mesél. Sarah a helyén, némán ül és figyeli vendégüket. - Uram, elnézést a kérdésemért, de gondolom a gyönyörű lányáért sorban állnak a kérők a birtoka határa előtt - mondja mosolyogva. A lány dühösen pirul el és arca, valamint szeme szinte égeti a férfi bőrét. - Miért? Látott valakit is a birtok előtt? - kérdezi felcsattanva. - Nem úgy értettem. Elnézést. Apja nem is figyel rá. Csak kínosan néz Johnra. Mindenki elhallgat, és érdeklődve figyel. John megköszörüli a torkát: - Kisasszony, gondolom a szépsége más számára is nyilvánvaló, és 6

- Kisasszony, gondolom a szépsége Sarah más számára is nyilvánvaló, és sokan lennének boldogok önnel - ebből gondoltam. - Főleg az olyanoknak, mint ön, akik még a vadat sem találják meg az erdőben. - Nos természetesen, amint megtaláltam a lányomnak megfelelő férfit, megtartjuk a lakodalmat - feleli kerülve a választ. John nem válaszol erre, már nem tudja, mit mondhatna. Nem szeretné súlyosbítani a helyzetet. Sarah Johnt nézi, majd feláll az asztaltól és szoknyáját kicsit megemelve, kiviharzik a teremből. Apja dühösen utána szól, de rá sem hederít, mire kínos mosollyal kér elnézést a vendégektől és próbálja másra terelni a szót.

7

Sarah

2. rész 1. - Uram elnézést kérek a viselkedésemért. Nem akartam az ön lányát megbántani. Szörnyen sajnálom... - Ugyan, semmi gond - mondja legyintve. A vacsora kicsit feszülten zajlik tovább, majd a vendégek szállingózni kezdenek. Sarah édesapja kikíséri őket majd Johnhoz lép. - Van kedve meginni velem valamit? - kérdi a szalon felé mutatva. - Igen uram. Bevezeti vendégét, és hellyel kínálja. Kényelmes, nagy fotelekben foglalnak helyet. A kandallóban ropog a tűz. Leülnek, és jóízűen kortyolgatják az italukat. - Remélem, nem riasztotta el a ma este teljesen? - Nem. Miért? - Tudja, a lányomnak sok mindenről saját elképzelése van... a férjhez menetelről is. - Értem. - Már nem egy kérője volt, de akit a szépségével magához vonz, azt a nyelvével el is riasztja. - Tudja, hogy mit akar. Ez nem baj. Megosztaná az elképzelését velem? - De baj, ha jobban tudja, mint az apja. Makrancos és vad... márpedig a 18-ik születésnapjára akkor is férjhez adom. - Biztos szerencsés férfi lesz a jövendőbelije. 8

Sarah

- Remélem süket lesz. John jókedvűen elmosolyodik. Arthur is elneveti magát, majd tölt még italt vendége számára. - Ön, hogy-hogy még nem állapodott még meg? - Tudja valahogy nem volt időm. Apám, akkor halt meg, amikor még csak 16 éves voltam. Helyette nekem kellett a birtokot irányítani. A testvéreim meghaltak a háborúban és édesanyámnak csak én maradtam. Emiatt nem volt időm a szerelemmel foglalkozni. Pedig már ideje lenne nekem is megállapodni. - Pedig higgye el nekem... egy birtok asszony nélkül üres - mondja legyintve. - Tudom én azt. De igen kevés már az eladósorban lévő lány. Főleg aki közel is lenne. És már lassan öregnek is érzem magam. Arthur rá néz Johnra, és elgondolkozva figyel, majd a szeme is felcsillan. - Nagybirtok az öné. Jól mondom? - kérdi az italba kortyolva. - Igen, nagyon nagy. Szegény apám nem gondolta, hogy a testvéreim meghalnak. - Lehetne jóval nagyobb is... - mondja Johnra nézve. - Mire gondol uram? - Maga elég türelmes fickónak tűnik... gazdag... elég idős hozzá, hogy hideg fejjel tudjon gondolkozni - mondja téged méregetve. John megköszörüli a torkát. - Ön mondta, hogy tetszik magának a lányom. - Nézze uram, őszinte leszek. Nagyon tetszik a lánya. De nem hinném, hogy ez kölcsönös. Én pedig már az új felfogások szerint élek. Csak azzal házasodok, aki saját maga is akarja. - Azaz? - kérdi szemöldökét ráncolva. - Ugyan már! Ha erre várok, akkor 60 éves korában is az én nyakamon marad - mondja legyintve. - Nézze uram! Én lennék a legboldogabb ember a világon, ha a lány az én feleségem lehetne. Arthur szeme felcsillan. - Nézze, beszéljünk a másik részéről... a birtok hatalmasra dagadna... üzletileg is jól járna... 9

Sarah

- Hát, ami azt illeti, akartam a birtokot már növelni. De nem nagyon akarták eladni nekem. Hmmmm... ez egy nagy lehetőség lenne. - Igen, nagyon nagy - bólogat. A birtok hatalmas lehetne...én negyedét se használom. - De én akkor is úgy vélem, hogy a lányának kellene döntenie. Egy 17 éves gyerek nem dönthet ilyen kérdésekben, ön is beláthatja hogy ez a mi dolgunk. Johnban felülkerekedik az érzés, hogy megszerezze magának Sarah-t így vagy úgy. - Uram, elfogadom az ajánlatát! Arthur nagyot csap a térdére örömében. - Ez a beszéd - mondja felpattanva, szinte egészen megelevenedik a hírre. Vállon veregeti Johnt, majd tölt még italt. - Mikor mondja el a lányának? - Elintézzük az üzleti részét, aláírjuk a birtok papírokat ...de elmondom neki, rögvest mondja bólogatva. - Holnap átjövök az írnokommal és elintézzük az anyagiakat. Ma már nem vagyok olyan állapotban, hogy aláírjak bármit is. - Nagyszerű, nagyszerű - mondja mosolyogva a bajszát pödri. Reggel várni fogom. - Rendben. John felhajtja a megmaradt italt. Elköszönnek egymástól. Arthur kikíséri vendégét, a vállát veregeti. Nézi, ahogy John elmegy. Évek óta nem volt ilyen elégedett, az utóbbi években messze ez, ami volt a legjobb üzlete. Megszabadult a földgondjától, és ami még fontosabb végre a lánya is elkelt, amin már évek óta fáradozik.

2. Reggel John megérkezik segítőjével az „üzlet” aláírására. - Jó reggelt uram! - Jó reggelt - mondja Arthur is mosolyogva. - Hoztam az írnokomat Charlie-t. - Talán menjünk a dolgozó szobámba - mondja terelgetve és sietve. A papírok már az asztalon vannak. A nagyfotelbe ülteti Johnt és 10

A papírok már az asztalon vannak. Sarah A nagyfotelbe ülteti Johnt és odaadja őket. - Akkor talán nézze meg őket. És ha úgy gondolja...írja alá. - Az írnokom átolvassa helyettem és természetesen én is. Az írnok beleegyezően bólint nekem. - Azt hiszem nincs semmi akadálya az üzletkötésnek. - Nagyszerű. - De megkérdezhetem uram miért ilyen nagy a hozománya a lányának? Ez egy kész vagyon. Arthur feszülten figyel, hogy aláírja, de közben italokat tölt. - Szeretném, ha jó létben élne biztos háttérrel. - Értem. - Van testvére a lányának? - Nincs...egyedüli gyermek. Ha aláírja a birtok nagy része az öné, ahogy a hozomány és a lányom is. - Hoztam a lányának egy kis ajándékot. Semmiség. Lehívná őt? Valamint a feleségét is hívja ide, legyen szíves. - Talán...előbb aláírhatná...tudja, ő még alszik. John aláírja a papírokat. - Az eljegyzést mikor tartjuk? Arthur elveszi a szerződés egyik példányát és elteszi. - Amikor önnek megfelel akár már a hétvégén is. - Rendben. Nagyszerű. - Azaz - mondja bólogatva. - Nagyon boldog vagyok. - Ha gondolja, körbe vezetem a birtokon... - mondja készségesen. - Rendben. Nézzük meg. Kivezeti a házból és hoznak neki is egy lovat, felkapaszkodik és elindulnak. Készségesen viselkedik, látszik nagyon boldog, körbekörbe vezetgeti kifejezve örömét, hogy most már a családba tartozik. Ebédidő van, mire visszaérnek. Természetesen vendégül akarja látni vejét. Ahogy megérkeznek, éppen a kertben sétál Sarah, és oldalra biccentett fejjel nézi az érkezőket. Édesapja leszáll, és sietve elmegy, mondván intézkedik az ebédről. A lány John felé sétál lassan. 11

Sarah

- Mi a baj Mr James...talán eltévedt? Az ön birtokhatára a nagy fáknál kezdődik. - Örülök, hogy látom. Az apja nem beszélt önnel? - kérdezem zavartan. John érdeklődve néz a lányra. - Beszélni? Vagy talán újabb vadászaton van - kérdezi elmosolyodva. - Közös lesz a birtok. Eljegyzésünkről és az esküvőről kellett volna beszélnie. Sarah zavartan pislog. John csöndben várja a reakciót, fél csípős nyelvétől. Elkerekedik a szeme, és döbbenten sápad el, csak meredten néz rá, mint aki a szeme előtt növesztett szarvakat. Ajkai megvonaglanak, mintha mondani akarna valamit. Aztán a szoknyáját megemelve a ház felé kezd sietni. John vágyakozva néz utána és követi messziről.

12

Sarah

3. rész 1. Néhány óra múlva John aggódva kereste meg Arthurt: - Még mindig nem érkezett vissza? - Nem, még nem. Nem kell aggódnia, most duzzog, de majd lenyugszik. Már ön is tapasztalhatta, hogy elég makacs természettel áldotta meg a jó Isten. - Főként amiatt aggódok - mutatott a fellegek felé. - Látom persze. De ne aggódjon, ha komolyabbra fordulna, akkor ő is hazafelé fog indulni. Makacs ugyan, de nem buta. Tudja, hogy veszélyes nagy viharban a szabad ég alatt tartózkodni. Látom nem igazán hisz a szavaimban. Nyugodtan maradjon és várja meg míg visszaérkezik. - Láttam, hogy elég feldúlt állapotban lovagolt ki. Talán valami baja eshetett. - Ugyan már. Tud magára vigyázni. Majdnem hamarabb tanult meg lovagolni, mint járni. A vihar viszont váratlanul jóval hamarabb feljött, mint az bárki is gondolta. Egy óra alatt szinte teljesen besötétedett a borult égtől és szitázva elkezdett esni az eső egyre sűrűbb cseppekben. - Most már nagyon aggódok. Már vissza kellett volna érnie. - Nyugodjon meg. Biztos tudta, hogy nem tud visszaérkezni és keresett valami menedéket. - Utána megyek! Érzem, hogy valami baj történhetett. - Ne menjen! Még valami baja esik. 13

Sarah

- Sajnálom, de nem tudok itt karbatett kézzel várni. Tennem kell valamit. John nagy vágtában indult el annak a helynek az irányába, ahova feltételezhetően a lány is indult. Egy bővízű patak folyt néhány mérfölddel arébb és Sarah odavolt a szép természeti dolgokért. Hatalmas szél fújt és olyan sűrű cseppekben esett az eső, hogy néhány méterre csökkent a látótávolság. A lovat nagyon nehéz volt ösztökélni, hogy haladjon a nagy vihar ellenére. Tudta viszont, hogy ha bármi probléma történt, akkor nem szabad késlekednie. Már úgy érezte, hogy órák óta lovagol. Teljesen letapasztotta magát a ló hátára, de ennek ellenére is nagyon csípős volt a szél és az eső miatt alig látott. Mivel teljesen egyedül volt különféle gondolatok jártak a fejében. Mi van ha Sarah már rég elindult amíg ő keresi csak elkerülték egymást. Vagy mi van akkor, ha teljesen máshova ment és biztonságban van és ő pedig feleslegesen kockáztatja az életét. De ezek sem tántorították el céljától. A szíve mélyén úgy érezte, hogy valami nincs rendben. A viharlámpa amit magával hozott a koromsötétben nagyon sokat jelentett, de sajnos messzire nem világított el. Így a keresést nem igazán segítette. A távolban nagy sokára egy ló alakja rajzolódott ki. A saját lovát még nagyobb vágtatásra kényszerítette. Közelebb érve megismerte, hogy Sarah lova az. De őt nem látta. Leszállt és odarohant a ló mellé. Akkor vette észre, hogy van egy nem túl mély gödör amiben ő fekszik. Már egy jó ideje ledobhatta a ló a hátáról, hiszen csuromvíz és tiszta sár volt a ruhája és ő maga is. A ruhája az esés következtében több helyen is elszakadt, de most az volt a legfontosabb, hogy minél előbb meleg és biztonságos helyre érjen vele. - Sarah! Itt vagyok szerelmem. A lány mozdulatlanul feküdt és nem reagált a szeme sem. Ahogy megfordította a hasáról a hátára észrevette, hogy a fején egy nagy seb éktelenkedik. Valószínűleg az esés következtében üthette be a fejét. Tudta, hogy most nem érdemes húznia az időt ő már úgy sem tud segíteni rajta. A pokrócot, amit vízhatlan anyagba csomagolva hozott most elővette. Maga elé vette a lovon és úgy nyargaltak vissza a 14

most elővette. Maga elé vette a lovon Sarah és úgy nyargaltak vissza a lehető leggyorsabban. Már Arthur is aggódott és kint tartózkodott az udvaron a szakadó eső ellenére, amikor a távolban megpillantotta közeledő alakjukat. John leszállt a lóról és a karjában vitte a bejárathoz a lányt. - Jöjjön! Az orvost elővigyázatosságból már kihívtam. Felvitte az emeletre ahol már a cselédek várták. Kiküldték, mert hamarosan az orvos felment hozzá, de előtte még levetkőztették, hogy megszabadítsák a vizes ruháktól. John aggódva foglalt helyet a szoba előtti széken. Az orvos egy idős férfi pillanatokon belül felért az emeletre és elkezdte a vizsgálatokat. A várakozás óráknak tűnt John számára, de Arthur felesége is ott volt mellette. - Soha nem bocsátom meg magamnak, ha valami komoly baja esett a lányának. - Nem az ön hibája. Bízzunk benne, hogy semmi komoly. Nagyon kemény fából faragták. - De az egész az én hibám. Amikor meghallotta, hogy feleségül akarom venni, akkor lovagolt ki és így történt vele az egész. Talán még sem volt jó ötlet így a „kegyeibe” férkőznöm. Idővel a doktor kijött a sérült szobájából. Sarah szülei és John aggódva figyelték a mondanivalóját: - Ne aggódjanak. A felszíni sérüléseken kívül nem találtam nála semmit. Még azt javasolnám, hogy egy kicsit figyeljenek rá, ha esetleg valamilyen belső sérülése van. De ennek igen kicsi a valószínűsége. Már magához tért és valamelyikük bemehet hozzá. Csak arra kérném, hogy kíméljék és ne fárasszák le. Még vissza kell nyernie az erejét. - Martha menjen be nyugodtan, hiszen ön áll hozzá a legközelebb. Az asszony csak néhány percig volt bent. - Hogy van? Rendbe fog jönni? - Megtudhatja személyesen tőle John. Magával szeretne beszélni. Már a doktornak is mondta, hogy szeretné önt látni. John aggódva lépett be a lány szobájába. Soha nem érezte ezt az érzést, ami most kerülgette. Rendkívül vonzotta Sarah, ugyanakkor nagyon tartott csípős nyelvétől és szúrós tekintetétől. Még mindig 15

nagyon tartott csípős nyelvétől ésSarah szúrós tekintetétől. Még mindig élénken élt emlékezetében a délutáni vitájuk ami után olyan hirtelen hagyta ott őt és ment el. Belépve a szobába semmi sem emlékeztetett a délutáni vitára. Az ágyon fáradtan és megtörten feküdt Sarah. A mindig csillogó tekintete is most szinte tompának tűnt. - Szia! - köszönt John belépve. - Örülök, hogy bejöttél. A délutániak után azt hittem, hogy messzire elkerülsz engem és az egész birtokot is. De örülök, hogy nem így tettél. Köszönöm, hogy megmentetted az életemet. Ha nem jössz utánam már talán nem is élnék. - Szívesen tettem. Mit mondott a doktor? - Mindent rendben talált. Egy kis agyrázkódás, semmi komoly. Figyelnek rám, hogy nincs-e esetleg valamilyen belső sérülésen. Ennek kicsi az esélye, ugyanis a sáros föld nem volt szerencsére túl kemény. - Sajnálom, ami veled történt, úgy érzem csak és kizárólag az én hibám. - Hagyd abba ezt kérlek... most nincs erőm vitatkozni veled. Ez egy baleset volt, ami az én felelőtlenségem miatt történt. Bár igazán elmondhatta volna, hogy mik a terveid a házassággal kapcsolatban... - Akartam, de nem bírtam rávenni magam. Elég hirtelen történt az egész... - Pedig sokszor megtehette volna. De fátylat rá. A földön fekve elég sok mindent sikerült átgondolnom. Tudom elvileg nem voltam magamnál, de én úgy éreztem mintha minden helyrerázódott volna. Végig kedves volt velem, és én úgy viselkedtem, mint egy hárpia. Csoda, hogy nem adta fel. Tudom, hogy édesapám támogatta a házassági törekvéseit. De ön volt az első akit nem ijesztett el a viselkedésem... A lány fáradtan ásít egyet, majd a férfi kezét az arcához húzza és lehunyja a szemét. Simogatja az arcát és te lassan álomba merül. Halkan becsukom az ajtót és távozik. Édesapja lent szivarozik megkérdi minden rendben van-e. - Jól van, alszik. Rendbe fog jönni. Úgy érzem irányomba is megenyhült. 16

Sarah

Elmosolyodva bólint. - És az esküvő? - Majd az eljegyzés után. De erről nem mertem még beszélni vele. - Itt alszik? - Lehet? - Hogyne - mondja nevetve. - Igen. - Az emeleten szobája mellett van egy nagy vendégszoba. - Rendben. - Mindent megtalál benne, ha mégse a cselédek majd segítenek. - Köszönöm. - A lovamat meg legyen szíves majd valahova elszállásolni. - Bízza csak rám. Menjen feküdjön le nyugodtan. - Köszönöm. Megyek. Elfáradtam. A szobában a cselédek éppen befejezik a szoba előkészítését. Pukedliznek majd távoznak. Leveszi a csizmáját és ruhástól fekszik az ágyra. De nem tud még elaludni. Sarah-n jár az agya és a változásán az irányába. Lassan végül őt is elnyomja az álom.

2. Másnap reggelre kitisztul az ég és John beszélgetést hall a folyosóról. Az orvos kint beszélget Arthurral majd már kora reggel el is megy. Felkel és kimegy és egyből Sarah apját kérdezi: - Mit mondott az orvos? - Minden rendben van jól van - mondja elégedett mosollyal. - Az első kérdése maga volt - mondja vigyorogva. - Igen? - Mit kérdezett? - Hogy hol van és maga jól van-e. 17

Sarah

- Én kicsit rosszul aludtam. Aggódtam érte, hogy minden rendben van-e. - Menjen be hozzá nyugodtan...vagy lejönne inkább reggelizni? - Meglátogatom - válaszolja mosolyogva. - Helyes, fiam - mondja az apja aztán komótosan lebaktat a lépcsőn. Kopog és a engedélye után belép a szobába. Ép az ágy szélén ül hosszú finom anyagú köntösben, a haja szétterülve a hátán majdnem a derekáig ér. Ahogy a férfi felnéz rá elmosolyodik. - Szia. Hogy aludtál? - Remekül....hallom...itt aludtál nálunk - mondja felállva. - Gyönyörű vagy - nyögöm ki. John közelebb lép. A szemét nézi kicsit mosolyogva izgatottan. Odalép mellé, átkarolja a derekát és gyengéden közeledik az ajka, hogy megcsókolhassa. Érzi a száján, ahogy hevesen lélegzik, a szeme kicsit riadttá válik. Megfeszül a férfi karjaiban, de nem mozdul. Az ajkaik összeérnek. Sarah zihál, de nem utasítja el a csókot. A férfi szenvedélyesen csókolja. A lány még kicsit estelenül bizonytalanul, de viszonozni kezdi. A kezeit a nyaka köré fonja az ajkai szinte simogatják. Összeforrnak ajkaik, szinte bizsereg a levegő. John még közelebb vonja magához, mint ha soha nem akarná elengedni. Sarah egyre szenvedélyesebb, szinte falja a száját, és a nyelve játszadozik a férfiéval. Levegőt is szinte alig kapnak. John teljesen izgatott, mint akinek az első csókja lenne. Teljesen rabul ejti a lány, nem bír a 18

akinek az első csókja lenne. Teljesen Sarahrabul ejti a lány, nem bír a csókokkal betelni. Sarah teste nekifeszül a mellei a mellkasához nyomódnak, zihál bele a szájába. A férfi kezei a fenekére csúsznak és gyengéden megmarkolja. Szinte a köntösön keresztül is érzi át a teste melegét. John érzi hogy nem hagyja hidegen a csókja. A lány mellbimbói majd átszúrják az ingét. Sarah kipirulva zihál, ahogy a szemét nézi lassan elhúzódik tőle. Kopogtatnak az ajtón. - Sarah kisasszony készen van a reggeli, a szülei már várják Önt. A lány ijedten megrezzen, mintha valami rossz dolgot csinált volna és a szájára szorítja a kezét. De a szemei huncutul csillognak a férfi felé. - Azt hiszem menjünk reggelizni. Megigazítja a ruháját, mert a csók közben kicsit összegyűrődött. Sarah izgatottan nézi. - Csak...előbb felöltöznék. - Pardon, természetesen. Várlak az asztalnál kedves. Sarah elmosolyodik, majd ahogy elmegy a cselédlányok bejönnek és segítenek felöltözni.

19

Sarah

4. rész 1. Hamarosan Sarah is csatlakozott az asztaltársasághoz. A két szerelmes között szinte izzott a levegő. Édesapja hol lányára, hol pedig a férfire néz kicsit zavartan, de lelkesen. A két fél szinte felfalta egymást a tekintetével. Már a vak számára is látható volt, hogy megváltozott a viszonyuk. Sarah Johnra mosolygott miközben a székén mocorgott. - Nos... gondolkodtatok már az esküvőn? - kérdezi édesapja lányától, miközben Johnra néz. Sarah ráles a férfire az asztal fölött. -

A lányával megbeszéltük. Sarah mikorra szeretnénk az esküvőt?

A lány meglepetten néz rá. -

Ühm... mi... hát... hamarosan.

A férfi még mindig zavarban van. Az előbbi csók szinte teljesen elvette az eszét. Apja kérdően Johnt nézi. De ő sem tud értelmes választ adni. -

Hát... csak a vendégek miatt kérdezem... időben kéne mindenkit 20

-

Hát... csak a vendégek miatt kérdezem... időben kéne mindenkit Sarah

értesíteni. John ekkor felállt az asztaltól, hisz érzi, hogy egy fontos momentum kimaradt. Mindannyian kíváncsi néztek rá. - Ms. McNamara és Mr. McNamara szeretném a lányuk kezét megkérni. Sarah édesanyja rámosolyog, édesapja meg büszkén néz rá és kihúzza magát. John odalép Sarahhoz és a lány eközben feláll. - Én már áldásomat adtam rá - mondja komolyan, de látszik jól esik neki a figyelmessége. Sarah a férfit szemét nézi fürkészve. Ahogy odalép letérdel előtte. -

Sarah McNamara hozzám jössz feleségül?

John a lány szemébe néz és várja annak válaszát. Sarah szintén nézi a szemét, majd szüleire tekint, ismét visszanéz rá komolyan, majd lassan elmosolyodik. -

Megtisztel Mr. Bagley.

Zsebéből előhúzza az eljegyzési gyűrűt és Sarah ujjára húzza. John ahogy feláll Sarah a gyűrűt nézi. Odalép vőlegényéhez és lábujjhegyre állva finoman megcsókolja. A csók most rövid a szülők jelenléte miatt, mindenketten feszélyezve érzik magukat. Így a csók után ismét visszaülnek. Sarah tekintete hol a gyűrűre, hol Johnra terelődik. Sarah alig eszik, csak turkálja az ételt. John már csak azt várja, hogy vége legyen a reggelnek. Ő is csak turkálja az ételt. Sarah édesapja lassan feláll, hogy aznapi teendői után nézzen. Az anyja a csalédeket utasítja az asztal elpakolásáról. Sarah is feláll és a férfira mosolyog rá. Kifelé indul és vissza-vissza néz. John követte a lányt. Vissza-vissza néz rá, szinte csalja be a ház oldalánál végighúzódó virágos lugasok felé. A férfi gyorsítja léptei, hogy minél előbb újra a karjaiban érezhesse. Sarah bevárja egy rózsás lugasnál és mosolyogva 21

karjaiban érezhesse. Sarah bevárja egy rózsás lugasnál és mosolyogva Sarah nézi. John visszamosolyog rá miközben odaér mellé. -

Megleptél ma - mondja a szemét nézve.

-

Igen?

Felmutatom a kezem. -

Azt hittem ez neked nem számít.

- Nézd, elvetted az eszem, de szeretném ha minden úgy történne, ahogy annak történnie kell. Az apja hozzám akarta adni, de én azt akarom, hogy te is maximálisan elégedett legyél mindennel. Valamint ez a rendes módja a lánykérésnek. Nem az amit tettem veled kirábban - és lehorgasztja a fejét megbánva a korábbi megállapodást a lány apjával. Sarah elmosolyodik odalép hozzá és végigsimítja az arcát. -

Azt akarom, hogy elvegyen - mondja halkan komolyan.

- Soha nem láttam még ilyen szépet - mondja mosolyogva és még mindig mélyen a szemébe nézve. Örömmel veszlek feleségül. Én leszek a legboldogabb ember a földön. A lány felcsimpaszkodva a szája felé hajolt, majd lehunyt szemmel megcsókolta. A férfin ismét úrrá lesz a szenvedély. Magához öleli, szinte szorítja. Sarah engedelmesen bújik a karjaiba és csókolja egyre türelmetlenebbül. Úgy érzik, hogy szinte forró a levegő körülöttük. Teljesen megszűnik a külvilág számukra. Sarah szűk ruhájából a fűzővel felnyomott mellei éppen csak nem buggyannak ki, ahogy izgatottan kapkodja a levegőt. A férfi érzi kebleit a mellkasán és ahogy a mellbimbói ismét hegyesen állnak. Közben a hátát simogatja, majd kezei ismét a fenekére térnek át és simogatja óvatosan. A lány 22

majd kezei ismét a fenekére térnek át és simogatja óvatosan. A lány Sarah minden porcikájával érezni akarja a férfi érintését. Sarah kezei végigcsúsznak John mellkasán, majd az oldalán a combjait simogatják. Sarah kicsit bátortalanul, de kíváncsian várja a folytatást. Lassan John nadrágjában is keményedni kezd valami és már nem tudja elrejteni. Igencsak látható jelei vannak a dolognak. Sarah érzi hozzá simuló ágyékával, lenéz, majd vissza Johnra kíváncsian. Majd elmosolyodik. John rendkívül kívánja a lányt, de nem tudja, hogy a másik fél mennyire szeretné, ezért kicsit habozik. Sarah John szemét fürkészi izgatottan, mintha megtorpant volna. -

Valami baj van? - kérdezi aggódva.

- Nincs baj. Rettentően kívánlak, de nem biztos, hogy készen állsz és pont ezen a helyen a legalkalmasabb. Sarah körbeles. -

Igen, azt hiszem igazad van.

- Nem szeretném elkapkodni ezen a helyen. Minden porcikádat ki akarom élvezni, de ez a hely nem a legjobb és lehet, hogy korainak is tartod. Még az esküvő sem volt meg. -

Akkor tartsuk meg - mondja Sarah elmosolyodva.

-

A nászéjszakán szerelmem?

Sarah bólint. - Hosszú idő lesz az még. De nem akarom, hogy megbecstelenítselek, hogy még az esküvő előtt. -

Tartsuk meg most hétvégén - mondja a lány a reménykedve. 23

Sarah

-

Rendben. Az óhajod számomra parancs.

Sarah elneveti magát. -

Azért nem úgy tűnik, mintha nagyon ellenkeznél.

- Miért ellenkeznék szerelmem? Nem tudok nélküled élni. A csókod éltető elem számomra. -

Helyes - feleli Sarah magabiztos mosollyal.

-

Arra vágyom, hogy boldoggá tegyelek.

-

Akkor gyere és szóljunk a szüleimnek.

2. Kéz a kézben mennek a szülőkhöz és bejelntik a nagy eseményt. Apja először kicsit megrökönyödik, hogy pár nap múlva már meg akarják tartani. De aztán legyint csak, hogy fiatalság, bolondság és gőz erővel áll neki a szervezésnek. Néhány napon belül eljön a nagy nap. Hatalmas a sürgölődés. Látszik, hogy a pénz nem számít. Több száz fős vendégsereg jelent meg. A két szerelmes már az esküvőt megelőző napon se találkozhatott, mert el lett Sarah tiltva a férfitől. Mindenki itt van aki csak számít. A ház feldíszítve, hatalmas az ünnepség. Az esküvő gyönyörű és fenséges, minden pompával. Órák telnek el és az ünnepség a házban a lakodalommal folytatódik. Hatalmas és gyönyörű ruhát készítettek az ifjú feleségnek. Igaz éjjel-nappal dolgoztak a varrónők és éppen csak, hogy készen lett. John teljesen le van nyűgözve ifjú arája látványától, majdnem elájul tőle. A lakodalom pompás, minden fel van díszítve, tekintélyes emberek a vendégek. John csak Saraht keresi a tekintetével. De a protokollok fontosak. Már estefelé jár az idő. A hangulat a tetőfokán, szinte egész 24

fontosak. Már estefelé jár az idő. Sarah A hangulat a tetőfokán, szinte egész nap nem voltunk együtt ezek miatt. Már rengeteg emberrel beszéltek, de már nagyon unják és csak egymásra vágynak már. Sarah is többször elles férje felé. Mindig próbál eljutni felé, de folyton eltérítik. Segélykérően pislog John felé. Később végre valahogy a férfinek sikerül elszabadulnia és odalép Sarahhoz. - Már alig bírok magammal. Meddig lesz még itt ez a sok ember? Csak az érintésedre vágyom. -

Hagyjuk itt őket - súgja Sarah kérve.

-

Itt az ünnep kellős közepén?

Sarah elmosolyodik: -

Biztosan megértik.

- Rendben - mondja kacsintva John. - És hova menjünk szerelmem? A lány elmosolyodik. -

Menjünk át hozzád, a ház most üres.

-

Rendben drága, szólok a kocsisnak. Gyere menjünk.

Sarah bólint, majd amíg eltűnik, szóval tartja az embereket. John közben megbeszéli a kocsissal a dolgokat. Hamarosan kioson utána, a hatalmas ruhánál segíteni kell, miközben a kocsiba száll. Johh beszáll mellé és a kocsi elhajt. John a hatalmas fodros szoknya miatt nem tud hozzáférni. Sarah is próbál hozzáhajolni, aztán nevetve abbahagyja. A férfi emiatt türelmetlenül várja az út végét. Csak pár szolga maradt otthon a házra vigyázni. Hamarosan megérkeznek. A szolgálók szeme meglepődve kerekedik el, amikor megáll a hintó a 25

szolgálók szeme meglepődve kerekedik el, amikor megáll a hintó a Sarah ház előtt. El telik kis időbe, míg Sarah is ki tud szállni. John udvariasan lesegíti. A szolgák kitárják az ajtókat. Azonnal begyújtják a kandallót és gyertyákat visznek a hálószobába. Az ifjú pár belép a szobába. Várják, hogy elkészüljenek mindennel. John utasításba adja, hogy ha befejezték menjenek a dolgukra. Az izgatottságtól mindketten kipirulnak, de lassan kiürül a szoba. Mindenki elmegy a további dolgára. Ahogy kész a szoba pukedliznek, meghajolnak majd az emeletről is elmennek. Sarah a férfit nézi izgatottan és zihálva. Szinte el sem hiszi, hogy most itt vannak. John megfogta a kezét és a szemébe nézett. -

Talán le kellene venni ezt a nagy szoknyát - mondta mosolyogva.

Hevesen bólogat és közben a hatalmas fátylat is leveszi a fejéről, majd a földre dobja. Egyedül szenved a nagy abroncsos szoknyával, mivel alig lehet hozzáférni. De végül sikerül és a földre csúszik a súlyos anyag. John elégedetten felsóhajt. Sarah is a szemébe tekint, így már egészen megközelíthető és emberi. A férfi közelebb lép hisz a lány csókjára vágyik már jó régen. Gyönyörű a fehér ruha a lányon, John számára mint egy Istennő benne. Sarah válasz nélkül csak megcsókolja, mohón, szenvedélyesen már kicsit sem félve. Mint két kiéhezett ember egymásnak esik. - Segíts - mondja halkan Sarah és hátat fordít a férfinek. A hátán a fűző szoros szalagjaival nem boldogul, a válla felett Johnt nézi, izgatottan vágyakozva. Mögé lép és kioldja a fűzőt és közben belecsókol a nyakába. Imádni valóan szépnek találja a nyakát is. Sarah felsóhajt a csóktól. Ahogy kioldja a fűzőt, a lány kibújik belőle és az alsó szoknyából is már csak egy rétegnyi vékony finom kis anyag takarja. John felé fordul, kíváncsian nézi az arcát és kicsit zavarban van. A férfit lenyűgözi a látvány, tökéletes testet pillant meg, minden arányos és szép. 26

Sarah

-

Ilyennek képzeltél? - kérdezi halkan, kicsit elcsukló hangon.

- Még annál is szebb vagy - és az ő hangja is megcsuklik. Istenem, hogy teremtett ilyen gyönyörűséget? John közelebb lép, majd ismét megcsókolja. A lány a szemét nézi és visszacsókol, majd a karjai közzé simul. A csókjuk szenvedélyes. Ismét mintha meg akarnának fulladni. Zihálnak, lassan felizgulnak egymás érintéseire. Sarah lassan kibontakozik az ölelésből és az ágy felé hátrál a férfi szemét nézve. Az utolsó kis ruhának a pántjait lassan lecsúsztatja a vállairól és hagyja végigcsúszni a bőrén le a földre. Előbukkan a teste teljes valójában. Formás kerek mellei vannak, rózsaszín kis bimbókkal, amelyek most hegyesen merednek a férfi felé. Vékony, karcsú dereka, lapos hasa, hosszú izmos combjai vannak, melyeket világos puha bőr és szőkés kis pihék a szeméremdombján egészítik ki. Lassan az ágyra ült, majd felmászott rá és Johnt nézi izgatottan zihálva. A férfi kigombolja az ingét és leveszi. Majd miután lehúzza a nadrágját már csak egy alsóban van. A cipőtől még korábban megszabadult. Odalép a lányhoz. Sarah mellbimbói peckesen állnak, szinte hívogatják őt. A kezével megérintette, majd megsimogatta. Sarah felnyögött, ahogy John a melleivel kezdett játszani. A lány felsóhajtott majd lassan hanyatt dőlt a puha takarók és párnák közzé. John a mellei közzé dugta a fejét és a nyelvével kezdte el cirógatni a kebleit. Sarah zihálva, kéjesen felsóhajt miközben férje hajába túr. A szemeit lehunyja, a meztelen combjai az odalát simogatják, a kezei pedig bátortalanul a vállait simogatják. - Gyönyörű vagy! - nyögi ki a férfi, majd folytatja a lány kényeztetését. Sarah az izgalom hatására érzi, hogy lassan benedvesedik. - Szeress engem - sóhajtja a fülébe miközben a puha ajkai hozzá érnek. 27

Sarah

- Szerelmem, most egy olyan dolgot mutatok amiről még nem biztos, hogy hallottál. John lassan lejjebb megy és nyelvével megkeresi gyönyörű punciját. Amikor megnyalja ott, akkor felnyög, még soha nem érzett ilyet. Sarah megrándul és halk sikkantás hagyja el a száját, egész testén borzongás fut végig. Az ágyéka lüktet, szinte forr. A férfi nagyon lassan kezdi el nyalni, a rózsaszín kis punci nedvesen csillog. A nedvei patakokban folynak, ahogy érzi, hogy lehetséges, nagyobb tempóra kapcsol, Sarah csak vergődik az ágyon. A feszes kis combjai a férfi feje mellett remegnek. Sarah nyög, nyüszít, a lepedőt gyűri maga mellett. A csípőjét emelgeti, tekergeti. John tudja, hogy jó úton jár, ezért nem hagyja abba. Sarah vonaglik a gyönyörtől és érzi, ahogy egyre közelebb ér valamihez, amit még nem tud, hogy az orgazmus. Folytatja tovább, már tiszta lucsok, mert nem bír minden nedvet felnyalni. Sarah a fejét hátra feszíti, a teste ívbe feszül, minden izma remeg, majd szenvedélyes sikoly szakad ki belőle. A teste finoman összerándul, ütemesen. Az egész ház beleremeg, John nézi és csodálja ahogy élvez. Az orgazmustól a lány vonaglik az ágyon, a kezei görcsösen a takarót markolják. Alig tud lecsillapodni, az ágyéka meg-megrándul, a kipirult arcát zihálva a fehér párnába fúrja. John számára a látvány lenyűgöző és érzi, hogy alsónadrágját feszíti egy érzés. Sarah kába tekintettel mered maga elé, még soha nem érzett ilyet, mintha újjá született volna. A férfi gyengéden megsimogatja az arcát. -

Minden rendben? - kérdezi.

A lány erőtlenül bólint. Az öklei lassan szétnyílnak a takaró gyűrött ráncairől. -

Pedig messze nincs vége az estének. 28

Sarah

Sarah a szeme sarkából ráles. -

Ma ünnepled a születésnapodat.

Kéjes kis mosoly szökik az arcára. -

Hoztam egy bort, kis pihenés gyanánt.

Odalép a borosüveghez és kitölt két pohárral, majd odalép a lányhoz és megkínálja. Felül lassan, szemével követi a férfit, a kezével végigsimítja óvatosan a kis punciját, még mindig nagyon érzékeny. -

Boldog szülinapot!

Elveszi mosolyogva a poharat. -

Ez eddig mind közül a legszebb.

- Ma igazi nő leszel, erről gondoskodom - és hamiskás mosollyal ránéz. A szemét nézve kíváncsian a borba kortyol. Látja, hogy a férfi alsója feszül, majd kirobban belőle a farka. Együtt isznak és nézik egymást. Sarah egyre kíváncsibban pillant az ágyéka felé. -

Szeretnélek látni... teljesen.

Mindketten megisszák a borukat és John elveszi a poharat. -

Rendben szerelemem.

Lehúzza az alsót és szinte előpattan belőle nemes testrésze. Így már teljesen meztelen ő is. Meglepetten kerekedik el Sarah szeme, aztán elpirulva rámosolyog. 29

Sarah

-

Ez miattad ilyen, ilyen hatással voltál rám.

Sarah a férfihez hozzábújik. A kezével végigsimítja a mellkasát és a nyakába csókol puhán. A csípője a szerszámához ér, John pedig érzi a lány bőrét. A lány óvatosan megfogja és megsimogatja a selymes bőrt. Érzi milyen nagyon kemény, lüktet a markában. Közben a férfi szemébe néz. Csodálkozik, hogy ez a hatalmas szerszám, hogy fog beférni. Kicsit félve pislog felé, majd elmosolyodik, lejjebb hajol és a haja végigcirógatja a férfi hasfalát. A férfi érzi rajta a leheletet, majd Sarah finoman megérinti a nyelvével és végignyalja. Cirógatja vele körbe a feszülő makkot. John felsóhajt. Megérzi, ahogy a puha ajkai közzé csúszik és finoman szívogatni kezdi. Eközben a kecses ujjai a golyóit cirógatják, halkan cuppog, majd a férfire néz a szájában a kemény farokkal. A nyelve hol csak cirógatja, hol masszírozza. Lassan mozogni kezd rajta előre-hátra, puha ajkai csúszkálnak rajta egyre több van a forró szájában. John farka csillog a nyálától. Sarah nézi a férfi arcát közben és látja, hogy élvezi, ezért bátrabban folytatja. Meg-meg szívja és erősen nyeli be a szerszámot. -

Ohhh - nyög fel John.

Teljesen odavan az érzéstől, ahogy érzi a forró száját, fantasztikus érzés számára. A lány lassan abbahagyja és a férfi mellkasához bújik, a combjai hozzáérnek a farkához. John is érzi, hogy hol jár éppen testrésze. -

Akarod? - súgja a fülébe.

Kicsit elhúzódik a férfitől és az ágyra fekszik, a szemét nézi, a kezét pedig az arcához húzza. John ráfekszik és megcsókolja, közben a farkát gyengéden a hüvelybejárathoz igazítja és gyengéden behatol. A lány számára teljesen új az érzés. Először kicsit fáj, egy kis vér kiserken, majd lassan elkezd mozogni benne, miközben a gyönyörű 30

kiserken, majd lassan elkezd mozogni Sarah benne, miközben a gyönyörű szemeit nézi. Nem akar fájdalmat okozni, ezért csak lassan jár benne. Szerencsére már annyira nedves, hogy a fájdalom érzését átveszi egy másik.

31

Sarah

5. rész 1. A lány lassan, egyre jobban élvezi azt, amit a férfi tesz vele. Szokatlan, ugyanakkor nagyon kellemes érzés járja át törékeny testét. A fájdalom már tovaszáll és teljesen az új érzések veszik át a szerepet. A csodás éjszaka után szép reggelre ébredtek. Éljen! Éljen! Éljen! - szállt kiáltás a tiszta levegőben. A szolgahad élén az ünneplőbe öltözött John határozott kézcsókkal üdvözölte jövendőbeli úrnőjét.

Teltek a napok, Sarah egyre vidámabb lett és jókedvvel, fáradhatatlanul sürgött-forgott a házban, égett a keze alatt a munka, s vidámsága, tenni akarása átragadt a személyzetre is. John határtalanul tisztelte ifjú úrnőjét, úton útfélén lelkesen magasztalta. -

Nem mindennap látni olyan asszonyt, mint a mi úrnőnk!

Udvaron élő paraszt gyerekek, akik eleinte csak messziről figyelték, hamarosan felbátorodtak s a közelébe férkőztek, és üdvözlésre nyújtották apró kezecskéjüket. Lassan Sarah születésnapja közeledett, arra tartogatta a csodás hírt. 32

Lassan Sarah születésnapja közeledett, arra tartogatta a csodás hírt. Sarah

Áldott állapotban volt férjétől. Szerelmük közös gyümölcsét hordta a szíve alatt. Egy éve születésnapján lett nő és most a nagy napon akarta bejelenteni, hogy szülők lesznek.

A nagy napra John hatalmas ünnepséget szervezett. Bár nem volt oda az ilyenekért, de tudta, hogy felesége szereti a pompát és a csodás bálokat. Rengeteg vendég érkezett. Még nagy méltóságok is, bárók, grófok. John minden bevetett, hogy az arisztokrácia krémje eljöjjön, a szerelme tiszteletére tartott rendezvényre. Mindenki jól érezte magát. A bál közepén John látta, felesége elvonul. Utána eredt. Mi csinálsz itt te, egy szál magadban - kérdi. - Miért nem jössz ki a többiekhez? -

Téged várlak.

Engem? Olyan komoly vagy. Az Isten szerelmére, talán nincs valami rossz híred? Dehogyis, éppen ellenkezőleg! Mondd csak, nem vettél észre rajtam semmi változást? Ami azt illeti, elég sápadt vagy… de várj csak, most ahogy mondod... olyan más a tekinteted. Nem tudom miért, de… A létező legnagyobb földi boldogság vár ránk. Gyerekünk lesz. Képzeld, igazi édes csöppség. Hát nem csodálatos? A fiatalasszony viharos örömmel, vegyes, szent komolysággal számolt be az újdonságról. John szóhoz se jutott a meghatottságból, csak némán magához 33

John szóhoz se jutott a meghatottságból, csak némán magához Sarah ölelte és homlokon csókolta. -

Isten áldása rajtad! - suttogta megindultan.

Majd kiugrott a bőréből. -

Ha tehetném, üveg búra alá tennélek - mondta mosolyogva.

Hidd el, semmi szükség a túlzott kényeztetésre. Kitűnően érzem magam. Most már gyere, csatlakozzunk a többiekhez! Hozzad a poharakat, nehogy szomjan haljanak! Sarah mosolyogva bólintott, visszamentek a vendégekhez. leült.

Most már veletek maradok - nyugtatta meg felesége őket és

Olyan vagy kislányom, mint a virágzó tavasz. Mi tagadás, idekinn a birtokon sokkal szebb minden, mint öreg apád házában mondta Arthur mosolyogva, elismerően, miután szemügyre vette lányát. A fiatalasszony egy pillanatra férjére emelte tekintetét, majd megszorította apja kezét. Erre nem tudok úgy válaszolni, ahogy szeretnék, kedves édesapám, hogy sohasem felejtem el, amit értem tettél. De egyszer talán sikerül bebizonyítani, milyen hálás vagyok neked mindenért. Ugyan, menj már, hagyd a csodában a hálálkodást! Azt hiszed, nem veszem észre, az igazi élet most kezdődik számodra? Külön tehetséged van hozzá, hogy feleslegesen lelkiismeret furdalást érezz. 34

Sarah

Csak éppen könnyebben viselem, ha mások igazságtalanok velem, mint azt, hogy én legyek az valakivel. Emlékszel, kislánykorod óta attól rettegsz, nehogy igazságtalanságot kövess el valakivel szemben. Túlzottan becsületes vagy. Arthur jobbján Sarah édesanyja ült. Eddig csöndben figyelte az eseményeket. John is csatlakozott hozzájuk. A férfi neje mellé ült rámosolygott feleségére és megszorította a kezét. -

Szeretnénk valamit bejelenteni - kezdte mondanivalóját.

Fiam, nem kell mondanod - mosolygott a szerelmes párra Arthur felesége. - A lányomat ne feledd én neveltem, ismerem, talán még nálad is jobban. Sejtem, hogy mi történhetett. Anya, John gyermekét várom. De akkor, ezek szerint, már előtted nem volt titok. Arthur csodálkozva, de láthatóan nagy örömmel fogadta a bejelentést. Gratulált Johnnak és sok boldogságot kívánt számukra. A pár majd kicsattant a boldogságtól. John átölelte kedvesét, de már látszott rajta, hogy a baba miatt ezt óvatosabban és még jobban vigyázva teszi. Örömmel telt a nyár, kivették részüket a gyümölcsszedésben, öröme telt a munkában. A nyár utolsó heteiben, Sarah nem tudott kimozdulni otthonról.

2. Szeptember tizennegyedikén, kora reggel, egy kislánynak adott életet. Monnie-nak nevezték el. 35

Sarah

Az édesanya nagyon gyenge volt, az orvosok aggódtak életéért. Egyre csak Johnt hívja, ha lehet, jöjjön azonnal. Nagyon betegnek érezte magát. Boldog lehetsz kismama! Isten óvjon téged is, meg a babánkat szívem. Hát nem aranyos az én édes lányom? - kérdezte a büszke édesanya. - John, biztosan fiút szerettél volna, ugye? Férje forrón kezet csókolt neki. Te csak azt hiszed szívem. Nekem a kislány is éppolyan kedves. Az a legfontosabb, hogy te mielőbb felgyógyulj. x John megsimogatta a haját. Sarah szeme megtelt könnyel, elveszítette önuralmát, annyira kedves volt most is John. Megfogta gyengéden férje fejét és közelebb húzta magához, majd szenvedélyesen megcsókolta a férfit. Remélem, mihamarabb felgyógyulok, és több időt tölthetek majd veled. Ne legyél türelmetlen. Az a lényeg, hogy mindketten egészségesek vagytok. Most pihenned kell, de én mindig itt vagyok neked. Egy örömcsepp csordult le a férfi szeméből. Annyira jó volt néznie ezt a csodálatos nőt, aki megajándékozta egy babával őt. Bár most sápadt és fáradt volt, de a férfi ugyanazt a csodás asszonyt látta benne, mint a szülés előtt. Sőt! Talán ez még, szebbé is tette. A kislány talán tudhatta, hogy most zavarná őket a sírása, csak békésen és édesdeden szunyókált az ágy melletti bölcsőben. A fiatalasszony a csecsemő fölé hajolt, és hallgatózott. John fogta, és a pólyával együtt kiemelte a bölcsőből. 36

Sarah

Átviszem a kicsit a másik szobába, akkor nyugodtabban alhatsz. -

Nem, nem, hagyd csak itt mellettem!

De hát nyugalomra van szükséged, az orvos rendelte így, nem akarja, hogy megzavarjon a pihenésben. De hiszen nem zavar, olyan jó kislány, sohasem sír. Hagyd itt, kérlek John, nélküle már nem is érzem jól magam! -

Légy nyugodt, semmit nem teszünk az akaratod ellenére. Húzd egészen közel a bölcsőt az ágyamhoz, légy szíves!

Sarah nagyon jó anya lett… Egy nap a szalonban üldögélt és az ablakon keresztül álmodozva nézte, a behavazott téli álomba merült kertet. Tárult az ajtó és John lépett a szobába. Szótlanul odament a kandallóhoz és rákönyökölt a párkányra. Sarah zavartan rámosolygott és megjegyezte: Nem is tudom, mit gondoljak John. Fényes nappal, félbehagyod a munkát, eljössz hozzánk ...és hallgat. Hidd el, szerelmem, egyszerűen képtelen vagyok dolgozni. Egy perc nyugtom sincs odaát. Órák hosszat ácsorgok tétlenül, és rátok gondolok. Megértem, hogy fontosak vagyunk neked - az asszony mindkét kezével átölelte a nyakát, és az arcához simult. -

Eddig mindig fontos volt, hogy kivegyem a részem a 37

-

Eddig mindig fontos volt,Sarah hogy kivegyem a részem a

munkából. De módomban áll ezt rábízni másra. Én veled akarok lenni minél többet, és a kis Monnie mellé, még talán vállalhatnánk kicsikéket. A családunk - mióta te vagy nekem - mindennél fontosabb lett! John egész testében remegve magához ölelte. Érezték, hogy most igazi és boldog család lettek. Sarah és John nem tudtak megválni egymástól. Amikor Arthurék átmentek látogatóba a fiatalokhoz, együtt találták őket. Boldogságtól sugárzó arccal, egymást átölelve álltak az ablaknál. Arthur és neje szavak nélkül is megértett mindent, mindkettőjüket egyszerre a karjukba zárták. Boldog vagyok gyermekeim, hogy hosszú bolyongás után egymásra találtatok. Akárcsak az a hervadásnak indult növény átültetés után, most ti is jó talajba kerültetek, az igaz szeretet földjébe. Azt kívánom, ne legyetek soha gyökértelenek.

John nagy szeretettel, és gyengédséggel vette körül feleségét. Sarah viszonozta ezt az érzést. Alaposan megküzdöttek mindketten a boldogságért, amely most már örökre velük marad.

38