Saly Erika Az iskola belső szépítése Lehetőségek az iskola belső, környezetbarát szépítésére Egyszerű, természetes, „észrevétlen” (belőlünk fakadó) módon – ha akarjuk, ha nem valamiképp mindig alakítjuk iskolánk belső tereit. (Mint az otthonunkat!) Hiszen mindenképpen be kell rendezkednünk a tanév kezdetén valahogy, aztán szinte magától értetődően nyomot hagyunk tanév közben, munkánk során a termek falain, a folyosókon! Folyton „él”, változik a körülöttünk lévő tér, ahogy mi magunk is változunk, fejlődünk. Az iskola helyiségei, a berendezés, a díszítés mind-mind az ott dolgozók szemléletéről, az iskola szellemiségéről árulkodnak. Az osztályterem még finomabb képet mutat: egy tükröt az osztályfőnök és a gyerekközösség lelkéről. Belépve egy „üres” terembe is érezzük, látjuk, hogy barátságos, otthonos-e, hogy együttműködésre építő módszereket használnak-e az ott tanulók, dolgozók (diákok, tanárok), hogy a környezettudatosság része-e életüknek. Az iskola belső terének környezetbaráttá varázsolása éppen a fenti természetes folyamatnak köszönhetően tűnik egyszerűnek. Csak hiteles szemléletbeli elhivatottság és tudatos odafigyelés kérdése. A lehetőségek egy része az épület és a meglévő berendezések adottságaiból ered. Másokat teremtünk (díszítés, virágosítás). Mindezt igényeinknek megfelelően, környezetbarát szempontok alapján, ezek figyelembevételével, hitelességre törekedve alakíthatjuk, formálhatjuk. Az igények fakadhatnak belőlünk, pedagógusokból (pl. minél több használati tárgyunk saját tervezéssel, közös munka során készüljön el: batikolt vagy levéllenyomatos vászonfüggönyünk, együtt szőtt falvédőnk), vagy éppen a diákokból (pl. kisiskolások kuckóvágya), az ott dolgozó takarítóból (pl. rend a szelektív hulladékok gyűjtése folytán), ill. akár egy-egy tantárgyhoz kapcsolódóan (pl. százas számkör bővítése gesztenyelánccal, vagyis száz felfűzött gesztenyével). Lehetőségek: • Az épület adottságaiból fakadóan • A berendezés funkcióit, színét, formáját tekintve • A díszítés terén • A virágosítás kapcsán • A működtetés során (pedagógus, diák, takarító, karbantartó) Alapelvek 1. Tisztázni kell a falak, padok, különböző belső terek szerepét! 2. Szolgálják jól a termek az ott folyó munkát! 3. Igényességre törekedjünk! 4. Tükrözze, formálja ízlésünket! Legyen esztétikus, szép! 5. Törekedjünk az egyszerűségre! 6. Együtt zöldítsünk a gyerekekkel, együtt találjuk ki, milyen legyen a termünk, együtt dolgozzunk rajta! 7. Tükrözze az osztálybelső, hogy ott közös munka folyik, élet van! 8. A környezetbarát eszközöket, anyagokat, módszereket részesítsük előnyben az átalakítás során! 9. Kevés hulladékot hagyjunk magunk után! 10. A pénztelenség kreatívvá tesz! Az újrahasznosítható hulladékot használjuk fel, ha lehet!
11. 12. 13. 14.
Az életkorból fakadó igényeket is vegyük figyelembe! Legyünk következetesek, hitelesek! Az átalakítás során a környezetbarát szempontokat mindvégig tartsuk szem előtt! A természetes anyagokat részesítsük előnyben a felhasználás során!
Együttműködési terv, kivitelezés Az ötleteken túl a megvalósítást is együttműködve érdemes véghezvinni. A kivitelezésbe elengedhetetlenül fontos a gyerekeken túl a szülők, nagyszülők, takarító néni, karbantartó bevonása is. Ha azonosulni tudnak mindazzal, amit látnak, tapasztalnak, segítői és nem megkeserítői lesznek az átalakítási folyamatnak. Ha számukra is örömet szerez az adott tevékenység, akkor büszkék lesznek majd arra, hogy ennek a folyamatnak a részesei lehettek. Pl. a papírmaséból készített Naprendszer bolygóit a takarító néni meszeléskor szívesen fogja kerülgetni, s óvja majd a sérülésektől azokat. Sokszor, sokat kell beszélgetni, közösen dolgozni ennek érdekében az érintett személyekkel: • Vállaljuk önmagunkat, környezetbarát szemléletünket a szülők, gyerekek, munkatársak előtt! Várhatóan ők lesznek társaink az átalakításban. • Minden alkalmat meg kell ragadnunk a szülők „nevelésére”, szemléletformálására: szülői összejövetelek, a témakörhöz kapcsolódóan műhely szervezése, közös tevékenységekbe való bevonásuk, előadásokra való meghívásuk. • Témanapok közös szervezése: foglalkozást vezethetnek a pedagógusokon kívül a szülők, a karbantartók, a takarító néni. A dicséretek, megerősítő visszajelzések, előremutató értékelések sose maradjanak el! A tervezés lépései: 1. Az épület adottságainak felmérése: fekvése, helyiségek száma, funkciója, nyílászárók anyaga, szigetelése, fajtája, az épület alapanyaga, kora, padlóburkoló anyaga 2. A berendezés adottságai: bútorok minősége, anyaga, színe, mosdókagylók, WC-csészék, csapok állapota 3. A működtetés felmérése (világítás, fűtés, vízhasználat, szigetelés, szelektív hulladékgyűjtés, takarítás) 4. Az épület, a berendezés, a működés vizsgálata környezetbarát szemmel 5. Hiányosságok és igényeink összegyűjtése 6. Az adottságokból adódó lehetőségeink 7. Egyéb lehetőségek teremtése (díszítés, virágosítás) 8. Ötletek gyűjtése a helyiségek átalakításához funkció szerint (közös terek, tantermek) 9. Feladatok, felelősök, segítők, anyagok, eszközök összeírása, költségterv készítése 10. Kivitelezés, folyamatos munka 11. Értékelés Jó, ha a cél felé apró lépésekkel, észrevétlenül haladunk, s a közös munka öröme lesz mindannyiunk hajtóereje. A gyerekek leginkább saját, közvetlen környezetük átalakítása kapcsán éreznek majd rá felelősségükre, lehetőségeikre, a közösség erejére, s teremtett „alkotásaikat” jobban fogják félteni, óvni. Konkrét példa, esettanulmány A Ványai Ambrus Általános Iskola Dévaványán öt épületben működik jelenleg. Ennek a település nagy területen való elhelyezkedése a fő oka. A felsős gyerekek a város központjában,
egy új, modern épületben tanulnak. Az alsós kisdiákok négy különböző, öreg épületben, melyek egykoron is iskolaként szolgáltak. Közülük a Kossuth utcában található épületet alakítottuk át környezeti nevelési telephellyé, melynek környezetbarát szempontok alapján próbáltuk külső (ld. Iskolánk udvara c. fejezet), belső arculatát átformálni. Az épület és a berendezés adottságai: Épületünk közel 100 éves. Régen Csepegős kúti iskolának nevezték a közelében lévő lassan csöpögő artézi kút miatt. Magas alapra, téglából épült. Az északi végében kialakított szolgálati lakás alatt pince is volt egykor. Az épület két részre tagolt. Az első felében két osztályteremhez jutunk az odavezető lépcsőkön, a másik felében egy osztálynyi hely van, valamint a mosdók. Folyosóink kicsik, szűkösek, de világosak a faltól falig ablakok miatt. Termeink tágasak, mindegyik 3-4 régi kétszárnyú, fából készült ablakon át kapja a természetes fényt. A mesterséges fényt neoncsövek biztosítják. Gázfűtés van, a magas, vastag falak jól szigetelnek. A termek burkolata parketta, a folyosókon, mellékhelyiségekben kőlapok találhatók. A tantermek ablakai keletre néznek. Padjainkban még déd- és nagyszüleink tanultak. Egymáshoz rögzíthetőek, ketten férnek el egymás mellett benne, középen tintatartó lyuk. Barnák és kopottak. Tábláink: tantermenként egy kicsi mágneses, egy vonalas és egy négyzethálós. Fából készültek, zöldre mázoltak, piros vonalakkal. Alattuk krétatartó. Fogasaink, szekrényeink, polcaink, tanári asztalaink, székeink, cipőtartóink is a régi idők emlékét őrzik. Négy mosdókagylónk van. Egy a folyosón, kettő a lányok WC-jében, egy a fiúkéban. Hogyan éltünk az adottságok adta lehetőségekkel? Szeretném kihangsúlyozni: az öreg épülethez, a muzeális értékű berendezéshez való viszonyulásunk teljesen pozitív volt. A múltnak eme fennmaradó „kis szigetét” nagyon fontos értéknek hisszük a mai napig, s megőrzését, védelmét szívünk legmélyén célul tűztük ki. Nem álmodtunk meg látványos átalakítást, felújítást, nem dobtunk ki semmit azért, mert öreg, ütöttkopott volt. Mi szépnek, kedvesnek láttuk a mesélős múltú ódon tárgyakat. Mégis mit tettünk? • A szolgálati lakás megszűnte után elkértük az épületrészt az önkormányzattól. Nagyobb helyiségeiből fejlesztő- (a falnál pingpongasztal, az egyik sarokban korongozógép, a falakon gyerekek által készített képek), és tornaszobát alakítottunk ki (a falon bordásfal, a padlón tornaszőnyegek, az ablakon háló). Az egykori konyhát a gyerekekkel használjuk sütésre, főzésre, saláták, bodzaital készítésére. A vizes munkák (pl. nemezelés, gipszöntés, sógyurmázás) is itt kapnak helyet. A fedett terasz jó kuckó, kedves helyszín kiscsoportos munkáknál. A padlásfeljáró alatt tároljuk a több zsáknyi napraforgómagot, amit a nemzeti parktól kapunk évente ajándékba, hogy etethessük madárvendégeinket. • Három tantermünkből kettőben délelőtt folyik a tanítás, a harmadik terem délután ad helyet a napközis gyerekeknek. Mindegyiket a tanítók irányításával a gyerekek alakítják, formálják saját ízlésük, kedvük szerint. Egységre nem törekszünk, őrizzük a sokszínűségünket. A környezetbarát anyagokat előtérbe helyezzük a díszítés során, újrahasznosítunk, ha lehet, sok-sok cserepes virággal zöldítjük tereinket, termenként külön gyűjtjük a papírt, szárazelemet, komposztálandó hulladékot, valamint „tornyot” építünk a kimosott iskolatejes, műanyag poharainkból, melyekről mindig leszedjük az alumínium tetőt. A vegyes „szemetes” vödörbe alig-alig teszünk valamit, mivel az esetleg megmaradó
tízórai, ill. uzsonna a táskákban lévő zacskóba kerül vissza, hogy madárlátta ennivalóként az otthoni házi kedvencek „csemegéje” lehessen. • A folyosó, a mellékhelyiségek díszítésében a pedagógiai asszisztens, a takarító néni is részt vesz. „Zöld füzetünk” bejegyzései alapján karbantartóink is segítenek, ha erre kérjük őket valamilyen munka kapcsán. • Hőmérőt szereltünk föl kintre és bentre egyaránt. A gyerekek minden reggel leolvassák a kinti hőmérsékletet, s figyelik a bentit is. Megegyezésünk szerint a 20 foknál alacsonyabb kinti hőmérséklet esetén felvesszük a kabátot, ha kimegyünk az udvarra. Hogyan is néz ki a másodikos „kincskeresők” terme? • A terem előtti folyosón két lóca, egy cipőszekrény, meg egy kis polc van, rajta a gyerekek névvel ellátott pohara. Az egyik falon textillel bevont hungarocell-tábla, melyen gyermekmunkák, meg hirdetések, felhívások kapnak helyet. A többi falon, az ablakpárkányokon virágtartók, bennük üde, zöld növények. Mellettük néhány védett növényt és állatot bemutató poszter. A még üresen maradó falfelületet régi diákjaink kézimunkái díszítik. A belépő zöld filcszőnyeg jó szolgálatot tesz esős időben. A sarokban seprű, lapát, a vízcsap alatt felmosó vödör, feltörlő ruha. Mint otthon! Nagyon fontos ezek megléte, mivel biztonságot adnak. Kiborul a tej, leesik egy cserép virág, kiszebáb készítéskor a szalma könnyen szétszóródik. Sebaj! Mindez megtörténhet, de mindent helyre is lehet hozni. Ha adottak a kellékek, s ismerjük azok használatát, valamint vannak segítőtársaink, akkor észrevétlenül, egykettőre helyreállhat a rend. A tanítónak csak egyetlen mosollyal kell nyugtáznia mindezt. • A terem öreg, kétszárnyas ajtaján a „mesefa”. Rajta az osztályjelzés, a „Kincskeresők” felirat, valamint az osztály „mesehősei” név szerint, no meg a „terelőjük” (tanítójuk) neve. Természetesen ajtódíszként koszorút is fonnak a már adventi koszorú-készítésben jártas gyerekek… Hol ezzel, hol azzal a kerti virággal, terméssel, levéllel díszítik. Attól függ, mit találnak hozzá az udvaron. Ez a „birodalom” a sajátjuk. • Az ajtón belépve tágas terembe jutunk. Magas falak, az ajtóval szemben három, kétszárnyas ablak. Keletre néznek. Középen egy nagy szőnyeg. Körülötte félkörben az öreg, kétszemélyes, felújított (sárgára, zöldre festett), táskaakasztóval ellátott padok, melyek mindegyikét háttámlával szereltük fel. A félkörből egy mozdulattal szembefordítható egymással 2-2 pad, s így összeülhetnek 4 fős kiscsoportjaink. • Az ajtó belsején, csomagolópapírra írva látható a gyerekek által javasolt, majd mindenki által elfogadott „Megállapodásunk”. • Az ajtó melletti, magunk készítette farácson (ágakból kötöztük rafiával) illatozik mézes órarendünk. A mézeskalács négyszögeket magunk sütöttük a manófalvi búbos kemencében, majd kitaláltuk a foglalkozások jelzéseit, s ráírókáztuk azokat. • Az ajtó mögött lévő sarokban kaptak helyet szelektív hulladékos tároló edényeink. Mindegyiken felirat: mibe mi kerüljön. Szárazelemes kis vödör, fedett vödör a napi komposztálandó anyagnak, papíros láda, „szemetes” kosár (a be nem sorolható hulladéknak). Ez utóbbi általában félig sem telik meg. A műanyag tejes poharakat (kimosva, fóliától megtisztítva) is ebben a sarokban építjük toronymagasra. Az első osztály első napjaitól természetes a gyerekeknek a válogató hulladékgyűjtés. Sosem okozott gondot nekik! • Egyik polcunk két ablak között van a falon. Rajta lexikonok, szótárak, óra, fából készült hatalmas dobókockák, ritmushangszerek, kis kosárban száraz falevélcsokor, meg két cserepes virág. A másik polcunk a táblákkal szemközti falnál található. A felső részén a gyerekek számára mesekönyvek, versek, újságok, rajzoláshoz színes ceruzák, írólapok, alul mindenkinek egy-egy saját maga díszítette irattartó doboz. A polc fölött „zsebesmindenes” falvédő, melybe a még használható, bármikor jó szolgálatot tehető dolgok kerülnek (pl. zacskók, dobozok).
• Berendezésünkhöz tartoznak még: három asztal a taneszközöknek, beszedett könyveinknek, füzeteinknek, az írásvetítőnek, számmérlegnek, golyós számolónak, valamint két szekrény (ajtajukon „mindenki szülinapja”, naptár) és fogasok kabátjainknak. Ezek alatt gyékény falvédő, fölötte „A mi kertünk”. Az utóbbiba mindenki elkészítette saját virágát papírból, a szirmokba értékeléskor a gyerekek jó tulajdonságát gyűjtögetjük. Ezek a virágok jelzik egyben azt is, melyik fogas kié. • A táblák függönnyel eltakarhatók. Középen feltekerhető vetítővászon, fölötte a Göncöl csillagai, mellette festett számkígyó, elérhető magasságban óralap, mérőrúd, hőmérő, gesztenyelánc. • Hátul, kis rongyszőnyegeink mellett játékos kosár. • A falon lévő, vidám színű hungarocell-táblákon gyerekmunkák. Mindenkié. Büszkén mutogatják, melyiket ki alkotta. Ezek időközönként, témáinkhoz igazodva kicserélődnek. Most éppen az IDŐ témanap keretében papírtányérból készített óráink diagrammja látható az egyik falon. Beállítottuk rajtuk, ki mikor kelt aznap. A másik falon „gombakiállítás” látható. Kerékpártúránkhoz kapcsolódóan olvasgattunk róluk. Nosza! Máris mozaikképet készítettünk a különböző gombákról. Kiscsoportjaink is szeretnek együtt alkotni. Legutóbbi játékunk a síkidomokhoz kapcsolódott. Különböző színű és más-más formájú síkidomot kellett mindenkinek kinyírnia a csoportban, s később egyetlen nagy papíron ezek felhasználásával képet terveztek. Most ezek a közös alkotások is termünket díszítik. Máskor meg a piacon voltunk, hogy megfigyelhessük, milyen gyümölcsöket árulnak ősszel. Hű, milyen jót ettünk a magunk vásárolta gyümölcsből! Ennek kapcsán meg az almacsősz kerti manókat alkottuk meg fonalból… Ma már ezek kiscsoportjaink kabalái! • A táblák melletti sarokban egy bábparaván kapott helyet. A kesztyűbábok a kis kosárból gyakran a tanító néni kezére kerülnek, s jöhet a mese! Aztán sok-sok mese, vers, megénekelt állat kapcsán elkészülnek a saját síkbábok is. A kisdiákok lelkesen találják ki saját meséiket, s adják elő azokat. A paraván előtti mesemondószék mosolygós párnájával sosem marad üresen. • Ritmushangszernek diócsörgőt készítettek régebbi tanítványaim. Ma is használjuk ezeket. Mellette jó szolgálatot tesznek kedvenc kavicsaink, s a lemorzsolt kukoricaszemek. • A Naprendszer bolygóit is őrizzük. Ezeket papírmaséból alkották még a „tücskök” (jelenleg középiskolás diákjaim). Karbantartóink segítsége nélkül nemigen kerülhettek volna a megálmodott helyre, az igen magas plafonra. • Minden év legelején megtervezzük a „közös fánkat”. Egy nagy csomagolópapíron megfestem a FÁT, majd a gyerekekkel visszaemlékezve az előző év eseményeire, ráírjuk a törzsre, mi mindent tettünk már; a lombkorona leveleire kerül, hogy az idén mi mindent szeretnénk csinálni; s a gyökérzetbe írjuk, hogy mi kell ahhoz, hogy mindez az álom megvalósulhasson. A FÁT a szülőknek megmutatjuk, s kérjük őket, hogy legyenek társaink a megvalósításban. Központi helyet foglal el termünkben a FA. • A cserepes virágok zömét tavasszal, takarító nénink segítségével kiültetjük a kertbe, s ősszel újra behozzuk azokat. Nemrégen egy 13 éves, óriási zöld fikusz kért nálunk befogadást. Egy egész sarkot felszabadítottunk a számára! Aztán a növénysarokba, szekrények tetejére, a polcra még számtalan kisebb cserepes virág is került. Mind-mind a szülők, nagyszülők kertjéből. „Mint egy virágbolt!” – mondogatják a gyerekek. Gondozásuk, megfigyelésük sokféle lehetőséget teremt a tanuláshoz. • Régi üveges szekrényeinkbe a vászon függönyöket szorgos anyukák varrták, majd lepréselt őszi faleveleinket (textilfestékbe mártva) nyomdázásra használtuk, s így készítettük el színes, gyönyörű darabjainkat. Falvédőnket hulladék rongyokból alkottuk meg, amikor a felszíni formákról, vizeinkről tanultunk. Egy kék vászonanyagra gyorsan ráöltöttük a kiszabott hegyeket, dombokat, köztük ott voltak a völgyek, a kanyargó folyók, távolabb kis tavacska. Betlehemes játékunkhoz kosárkötő fűz vesszőjéből készítettük el sövényfonással a betlehemet, mely adventi ablakunk párkányát díszítette sokáig. A kis
Jézust, Máriát, Józsefet, a szamarat, a bárányt, s a többi szereplőt hol csuhéból, csutkából, hol sógyurmából vittük színre. Folytathatnám az örömteli visszaemlékezéseket, mesélhetnék még sokat arról, hogyan formáltuk, alakítottuk munkánk során a termünket. Helyette inkább mindenkit biztatok: pénz nélkül, közös munkával is környezetbaráttá varázsolható egy-egy kis birodalom! Annyi öröm, büszkeség tölti majd el mindenki lelkét, olyan jó lesz majd részesének érezni magunkat ennek a folyamatnak. A takarító néni arcán elégedettség, lám az ő munkáját megbecsülik, hisz alig kell takarítania, vigyázunk a rendre, s bízunk benne. A szülők, nagyszülők szívesen kukkantanak be hozzánk, s már törik a fejüket, miből készüljön a zöld télapó meglepetés csomagja (volt már vászonból varrva, papírzacskóból, zokniból; volt, hogy csomagolás nélkül hozta a postás; volt, hogy a puttonyból kis kaktuszok, vagy könyvek kerültek elő.). A karbantartók arcán is friss kutakodás: miben is segíthetnének. A kis tó nádvágásában, a padok javításában? Az igazi teremtői, s élvezői ennek az együtt munkálkodásnak mégiscsak a gyerekek és a tanító. Nagyon is életszagú, természetes mindez. Maga a csoda teremtése. Irodalom Szobanövények. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987 Könczey Réka, S. Nagy Andrea: Zöldköznapi kalauz. Föld Napja Alapítvány, 1993 Demjén I., Geiszler J., Schmidt G.: Az iskolai zöldkörnyezet fejlesztésének módszerei. Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Budapest, 1993 Papst, S.; Braun, Ch.: Környezeti nevelés szobában és szabadban. Környezetnevelési Munkacsoport, ARGE, Bécs, 1991
