Sajátos helyzetben Hallgatói jegyzet. Mindig van választás

s á t z s a l á v n a v g i d n Mi Sajátos helyzetben Hallgatói jegyzet

SZERZŐ: NAGYNÉ ZÖLDE MÓNIKA, PETRÓCZI FERENC LEKTOR: DÁVID ANDREA NYELVI LEKTOR: GÖDÉNY ISTVÁNNÉ SZERKESZTŐ: NÉMETH VIKTÓRIA

KIVITELEZŐK: PERFEKT GAZDASÁGI TANÁCSADÓ, OKTATÓ ÉS KIADÓ ZRT. SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT

A TANANYAG A TÁMOP 2.2.2 – „A PÁLYAORIENTÁCIÓ RENDSZERÉNEK TARTALMI ÉS MÓDSZERTANI FEJLESZTÉSE” PROJEKT KERETÉBEN KERÜLT KIDOLGOZÁSRA.

PROGRAMVEZETŐ: BORBÉLY-PECZE TIBOR BORS A PROJEKT AZ EURÓPAI UNIÓ TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP ÉS A MAGYAR ÁLLAM TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL VALÓSUL MEG.

FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOCIÁLIS HIVATAL www.afsz.hu www.epalya.hu www.npk.hu

2009

Sajátos helyzetben Munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatási esélyeinek növelése

TÁMOP 2.2.2. „A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesztése” című projektjéhez kapcsolódó módszertani segédanyag

7. modul

Készítette: Nagyné Zölde Mónika Petróczi Ferenc

Székesfehérvár 2009.

SAJÁTOS HELYZETBEN – A FOGYATÉKOS EMBEREK, ROMA NÉPCSOPORTHOZ TARTOZÓ EMBEREK, IDŐS EMBEREK

TARTALOMJEGYZÉK IV.1. Lecke. Sajátos élethelyzet és a használt fogalmak értelmezése

8

IV.1.1. Tanulási feladat

8

IV.1.1.1. A sajátos élethelyzet, hátrányos helyzet

8

IV.1.1.2. A tananyag részletes bemutatása

8

IV.1.1.3. Önellenőrzés

13


14

IV.1.2.1. Munkaerő-piaci integrációt támogató eszközök a kirekesztettség ellen

14


14


16


17

IV.1.3.1. A tananyagban használt fontosabb fogalmak

17


17


22

IV.2. Lecke. Munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű csoportok főbb jellemzői

25


25

IV.2.1.1. Megváltozott munkaképességű, fogyatékkal élő emberekkel kapcsolatos fontosabb kérdések és munkaerő-piaci jellemzők

25


25


29


30

IV.2.2.1. Sajátos helyzetű csoportok részletes bemutatása

30


30


38

IV.3. Lecke. A hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piacra jutását támogató eszközök 40 IV.3.1. Tanulási feladat

40

IV.3.1.1. Munkaerő-piaci alapismeretek

40


40


48

IV. 3.2. Tanulási feladat

49

IV. 3.2.1. A munkaerő-piaci szolgáltatások rendszere

49


49


57


58

IV.3.3.1. A munkaerő-piaci támogatások rendszere

58


58


62

SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT

2


IV. 4. Lecke. Munkaerő-piaci programok, jó gyakorlatok bemutatása IV. 4.1. Tanulási feladat

63 64

IV.4.1.1. Munkaerő-piaci programokról általában

64


64


65

IV. 4.2 Tanulási feladat

65

IV.4.2.1. Az ESZA közreműködésével megvalósuló programok

65


65


71

IV. 4.3. Tanulás feladat

71

IV.4.3.1. Egyéb központi, illetve regionális munkaerő-piaci programok

71


71


76

IV. 4.4 Tanulási feladat

77

IV.4.4.1. Egyéb programok

77


77


80


80

IV.4.5.1. Jó gyakorlatok

80


80


95

Szakirodalom jegyzék I.

3

Mellékletek 1.sz. melléklet: Jogszabályok



I. A MODULFÜZET ALAPADATAI

A modul megnevezése: Sajátos helyzetben

A modul célja: A hátrányos helyzetű csoportok társadalmi helyzetének megismerése, a munkavállalási esélyeket növelő, az esélyegyenlőséget erősítő munkaerő-piaci támogató rendszerek, programok, az állami és a civil szervezetek által nyújtott szolgáltatások megismerése. A modul elvégzését követően a hallgatók ismerjék az esélyegyenlőség növelését támogató jogszabályokat, és szerezzenek jártasságot a szakirodalom feldolgozásában, valamint a jó gyakorlatok megismerésében és terjesztésében. A modul további célja, hogy a hallgatók választ kapjanak az alábbi fő kérdéscsoportokra: • • • • •

Melyek azok a legfontosabb társadalmi rétegek, amelyek valamilyen szempontból speciális helyzetben vannak? Milyen nehézségek hátráltatják a munkaerő-piaci integrációt, reintegrációt? Milyen speciális támogatási lehetőségek állnak rendelkezésre a munkaerő-piaci esélyek növelésére? A támogatási lehetőségek között milyen fejlesztésekre, együttműködésre van szükség az esélyegyenlőség növelése érdekében? Milyen speciális szabályok hivatottak az esélyegyenlőséget biztosítani?

A modul időtartama:

30 óra

A modul során elsajátítandó kompetenciák: A hallgató a modul befejezése után: • Felismerés szintjén ismerje a „sajátos helyzetben” lévő társadalmi csoportokat, ismerje meg a legfontosabb meghatározásokat. • Megnevezés szintjén ismerje a hátrányos helyzetet kiváltó tényezőket. • Önálló alkalmazás szintjén ismerje a támogató szolgáltatásokat, rendszereket. • Önállóan legyen képes meghatározni a hátrányos helyzetű csoportok számára hozzáférhető támogatásokat. • Legyen képes a szakmai irodalom feldolgozására és a jó gyakorlatok bemutatására, elterjesztésére, alkalmazására.


2


A modulban alkalmazott értékelési módszerek: Számonkérések formája

Modulzáró vizsga, modul közbeni értékelés

Számonkérések rendszeressége

Modul végén, modul folyamán

Számonkérések tartalma

A modul tananyagának feldolgozása, tudásmérő tesztek és gyakorlati feladatvégzés formájában

A felnőttek tudásszintjének ellenőrzésére szolgáló módszer(ek)

Modulzáró dolgozat, gyakorlati feladatvégzés, a tananyagban való előrehaladást ellenőrző dolgozat

Megszerezhető minősítések

Megfelelt, kiválóan megfelelt

Megszerezhető minősítésekhez tartozó követelményszintek

60%, 90%

Sikertelen teljesítés következménye

Modulzáró vizsga ismétlése

II. HASZNOS TUDNIVALÓK A TANULÁSHOZ

A tanulásban való előrehaladás rendszere: •

A modulfüzet tananyagát leckékre bontottuk. A leckékre való felbontás alapját a modul során elsajátítandó kompetenciák adják. Az egyes leckéken belüli tanulási feladatok a leckéken belüli rész célkitűzések szerint kerültek felosztásra. Minden tanulási feladat végén önellenőrző kérdések találhatók, melyek segítségével a hallgató ellenőrizheti, milyen mértében sikerült elsajátítania a tanulási feladatban ismertetett fogalmakat. A leckék végén, azok tananyagára épülő felmérések találhatók, melyek segítségével az instruktor ellenőrizni tudja a hallgató előrehaladását a modul adott célkitűzésére vonatkozóan. A modul modulzáró feladattal zárul, melynek segítségével az instruktor komplex módon ellenőrizni tudja, hogy a hallgató felkészültsége mennyire felel meg a modul célkitűzéseinek.

A tanulást segítő rendszerek: • Oktatástechnikai eszközök alkalmazása. • A hallgató teljesítményét önmaga önellenőrző feladatokkal, oktatója modulzáró vizsga segítségével értékeli. • Interneten elérhető jogszabályok, szakirodalom, jó gyakorlatok bemutatása.

3



Piktogramok a tananyagban való előrehaladás segítésére:

Olvassa el figyelmesen

Fontos rész

Megértést könnyítő példa

Önellenőrző feladat

Önállóan feldolgozandó feladat


4


III. A MODUL TARTALMA

Lecke sorszáma

5

Témakör

Időtartam (óra)

1.

Sajátos élethelyzet és a használt fogalmak értelmezése

6

2.

Munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű csoportok jellemzői

6

3

A hátrányos helyzetű csoportok munkaerőpiacra jutását támogató eszközök. Jogszabályi háttér és szakmai törekvések, megoldások bemutatása

6

4.

Jó gyakorlatok bemutatása

10

5.

Modulzáró vizsga

2



IV. A MODUL TANANYAGA IV.1. Lecke. Sajátos élethelyzet és a használt fogalmak értelmezése Tudnivalók a lecke elsajátításához Bevezetés Ebben a leckében a társadalmi problémák szociológiai megközelítéséhez szükséges alapvető fogalmak és összefüggések megismertetésével foglalkozunk. Ezek a fogalmak és összefüggések segítenek eligazodni a „sajátos” helyzet értelmezésében, a fogyatékkal élők, megváltozott munkaképességű emberek, roma származásúak, idősek és nők körében tapasztalható hátrányok leírásában, megértésében. A lecke bemutatja a problémakört, a sajátos helyzetű csoport értelmezésének módszertanát, a fogalomrendszert. A lecke elvégzése után a hallgató önálló alkalmazás szintjén ismerje a hátrányos helyzet fogalmát, tartalmát, a hátrányos helyzetet kiváltó okokat és annak elemeit, valamint az ezzel összefüggésben használt fogalmakat . A tanulási feladatokhoz tartozó részcélkitűzések A hallgató a tanulási feladatok elvégzése után képes lesz: 1. A problémakör megértésére. 2. Fogalmak egységes értelmezésére, összefüggések feltárására. 3. A szociológiai megközelítési mód megismerésére, megértésére. IV.1.1. Tanulási feladat IV.1.1.1. A sajátos élethelyzet, hátrányos helyzet

IV.1.1.2. A tananyag részletes bemutatása Az ezredfordulón Magyarországon a lakosság 40 %-a élt biztonságos vagyoni, anyagi és kulturális körülmények között. Ezt a társadalmi csoportot tekinthetjük a huszadik század utolsó évtized társadalmi, gazdasági és politikai rendszerváltozás nyerteseinek. Ők azok, akik rendelkeztek a gazdasági, politikai, kulturális tőkével és az átalakulás akadályait sikeresen vették. Megmaradt a munkahelyük, sőt a piaci körülmények között kedvezőbb pozíciót tudtak elfoglalni, növekedett a jövedelmük, sikeresen vettek részt a privatizációban, volt befektetni való vagyonuk, piacképes tudásuk révén magas pozíciókat tudtak elérni, lakóhelyük fejlődő régióban volt és azokkal a sajátosságokkal rendelkeztek, amelyek a sikerességhez vezettek. Az 1990-es évek munkaerő-piaci folyamatainak vesztesei azok lettek, akik nem rendelkeztek piacképes tudással, közöttük sokan alacsony iskolai végzettségűek voltak, gazdasági fejlődésben lemaradt régiókban éltek, gazdasági s politikai tőkével nem rendelkeztek. Ez a társadalmi csoport a TÁRKI –Társadalomkutatási Intézet –


6


Társadalmi Prognózis 2000. című kutatása szerint a népesség 60%-át tette ki az ezredfordulón. A TÁRKI un. Háztartáspanel felmérései a társadalmi érvényesülés keretfeltételeit és ennek megfelelően az egyenlőtlenség szerkezetét vizsgálva arra a megállapításra jutottak, hogy a marginalizálódás és a társadalmi együttműködés kereteiből való kiszorulás meghatározó tényezői között öt nagyobb társadalmi csoport jellemezhető hátrányos helyzetűként. 1 1. Családi életciklus hátrányai alapján • legalább három gyereket nevelő háztartások, • azok a háztartások, ahol a háztartásfő 40 évnél fiatalabb, • gyereket egyedül nevelő szülők, • egyedül élő idős egyének. 2. Munkaerőpiac hátrányai alapján • munkanélküli háztartásfővel rendelkező háztartások, • tartós munkanélküliek, • munkanélküliség halmozódása egy háztartáson belül, • alkalmi munkából élők. 3. Regionális egyenlőtlenséget figyelembe véve • az ország keleti részén élés, • tanyán és községekben élés. 4. Képzettségi hátrányok alapján • befejezetlen általános iskola vagy legfeljebb általános iskolai végzettség, • szakmai végzettség hiánya. 5. Etnikai hovatartozás alapján • cigány etnikumhoz való tartozás. A TÁRKI anyag a fogyatékkal élőket, rokkantakat, női munkavállalókat, ötven év felettieket nem kezeli külön. A fenti csoportokhoz tartozók akkor kerülnek a hátrányos helyzetű minősítésbe, ha az öt kategória valamelyikében is megjelennek. Ez azt jelenti, hogy például egy fogyatékkal élő embert akkor tekinthetünk hátrányos helyzetűnek, ha nincs munkajövedelme, nem dolgozik, vagy 3 gyermeket nevel. A „sajátos helyzet” fogalomhasználat még nem jelenti azt, hogy a megnevezett csoport tagja hátrányos helyzetűnek tekinthető, bár ha egyéb jellemzőket is figyelembe veszünk, akkor a társadalmi helyzetkép pontosabbá válhat. A hátrányos helyzet leírásának pontosítását segíti Kolosi Tamás által kidolgozott szempontrendszer, amely társadalmi státuszdimenziók mentén írja le a hátrányos helyzetet és veszélyeztetettség fogalmat is használja.

1

Kerülő Judit, Hátrányos helyzetű csoportok és felnőttoktatás.http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kat=esély-kerülo-hatranyos

7



A hátrányos helyzet és a veszélyeztetettség A sajátos helyzetű csoportoknál meglévő hátrányok veszélyeztetik a munkába állást, munkahely megőrzését, az egészséget, a biztonságos életet, az általános jólétet, a gyermeknevelés biztonságát, mindazon dolgokat, amelyek egy civilizált társadalomban mindenki számára elérhető kell hogy legyenek. Az un. státuszdimenziók azok, amelyek mentén leírható a társadalmi státusz. Az egyének és családok tipikus élethelyzetét nevezzük társadalmi státusznak. Ez meghatározó a hátrányos helyzet kialakulása szempontjából. A hátrányos helyzet és a veszélyeztetettség fogalmi elhatárolása nem mindig könnyű, sokan szinonim fogalmaknak is tekintik ezeket. A veszélyeztetettek nem mindig hátrányos helyzetűek, és a hátrányos helyzetűek sem biztos, hogy veszélyeztetettek, de a hátrányos helyzet tartós fennállása veszélyeztetettséget okozhat. A hátrányos helyzet fogalma a politikai szóhasználatból ered, mai jelentését szociológiai értelmezése adja. A hátrányos társadalmi helyzetben azok a személyek, illetve családok élnek, akiknek a szükséglet- kielégítési lehetőségei, életkörülményei, lehetséges életmódja a társadalom többségénél lényegesen rosszabb. A fogalom operacionalizálásához, a hátrányok mérhetővé tételéhez a társadalmi státusz meghatározó tényezőit kell ismernünk. Ez a helyzet több dimenzió együtteseként alakul ki. A dimenziók (Kolosi Tamás szerint): Fogyasztás: a kedvező státuszpontszámhoz hozzájárul, ha a család gyakran fogyasztott húst, sajtot, különleges fűszereket, déligyümölcsöt; fodrászhoz, kozmetikushoz, étterembe járt; nem vásárolt használt, vagy leszállított árú ruhát, a családtagoknak viszonylag új télikabátjuk volt; vendéget hívtak, a gyerekek születésnapján összejövetelt rendeztek, a gyerekeket különórára járatták. Kultúra, életmód: iskolai végzetség, kulturális intézmények látogatása, olvasási szokások, a házi könyvtár nagysága, üdülés. Érdekérvényesítés: társadalmi és politikai szervezetekben betöltött funkciók, munkahelyi beosztás, munkahelyi jutalom, üdülés beutalóval, valamint annak szubjektív megítélése, hogy munkahelyi hátrányokat ki tudna- e védeni, elképzelhetőnek tartja-e, hogy a munkahelyéről elbocsátják és ebben az esetben mennyi idő alatt tudna elhelyezkedni. Lakás: a lakás nagysága, komfortossága, lakberendezési tárgyak. Lakókörnyezet vagy más néven terület: a település fejlettsége és a lakóövezet jellege (például városi zöld övezet), valamint ellátottsága kereskedelmi és más intézményekkel. Anyagi színvonal: jövedelem és olyan vagyoni elemek, mint a nagy összegű takarékbetétkönyv, nyaraló, személygépkocsi, tartós fogyasztási eszközök. Munkamegosztás: a foglakozási kategóriák átlagos iskolai végzettségből és keresetéből, valamint egy nemzetközi presztízsskálából számított foglalkozási pontszám, valamint a munkakörülmények különböző jellemzői, mint az egészségi


8


ártalom, műszakbeosztás, a munka nehézségének, egyhangúságának, önállóságának szubjektív megítélése. Ezek tehát azok a státuszdimenziók, amelyek meghatározzák az egyének és családok tipikus helyzetét. Tapasztalati alapon ezekhez soroljuk még az egészségi állapotot (tartós betegség, fogyatékosság), a nemet (férfiak előnyei a nőkkel szemben), az etnikumhoz tartozást (cigánysággal szembeni előítéletek) és esetenként az életkort (fiatalok előnyei az idősekkel szemben). A társadalmi státus általában inkonzisztens, ellentmondásos kategória. Vagyis az emberek többségének társadalmi státusa kedvező és kedvezőtlenebb státusdimenziókból tevődik össze. Ritkán fordul elő minden dimenzióban egyaránt előnyös vagy hátrányos státuspontszám. A hátrányok általában vonzzák egymást, az előnyök átválthatósága korlátozott. Hátrányos társadalmi helyzetűnek ezek után, - a társadalmi státus fogalmát is felhasználva – azokat nevezhetjük, akiknél egynél több hátrány jelentkezik, amit nem tudnak kompenzálni, és élethelyzetük javítására önmaguk nem képesek. A háromnál több hátrány egy időben történő előfordulása „ fokozottan hátrányos” megkülönböztető jelzéssel jelöljük. A sajátos helyzetű csoportok éppen ezen szempontok mentén írhatók le, és értelmezhető társadalmi helyzetük. Néhány példa a sajátos helyzetű csoportok hátrányos helyzetét kiváltó tényezők halmozódására: Statisztikai adatokból tudjuk azt, hogy a mozgásfogyatékossággal élő emberek iskolai végzettség szerinti megoszlása kedvezőtlenebb, mint a társadalmi átlag, kevesebb a diplomás és kevesebb a középiskolát végzettek aránya, mint a népesség egészében, így a képzettségi hátrány megjelenése magasabb arányú ebben a „sajátos helyzetben” lévő csoportban. Ehhez társul egy olyan lakókörnyezet, amely nem akadálymentesített, olyan lakóhely, amely közelében nincs akadálymentes munkalehetőség, és az anyagi színvonal is alacsony, akkor bizton beszélhetünk hátrányos helyzetről. Ismert az a statisztikai adat is, hogy a cigány származású emberek között nagyon magas az aránya a funkcionális analfabétáknak és az előítéletes munkaadói magatartás sem szűnik meg, ez gyakran párosul rossz lakáskörülménnyel, jövedelemhiánnyal, az érdekérvényesítő képesség hiányával. Az is ismert, hogy a börtönből szabadultak társadalomba való visszailleszkedését segítő eszközrendszer hatásfoka alacsony és magas a visszaeső bűnelkövetők száma. Nő az un. megélhetési bűnözés aránya és a vagyon elleni bűncselekmények száma. A családi kapcsolatok hiánya, gyakran rossz egészségi állapot, befogadó munkahely hiány már a hátrányok halmozódását jelentheti. A gyermeket nevelő nők visszatérése a munkába sem egyszerű, sokaknak a GYED és GYES évei alatt a szaktudása elértéktelenedik, vagy a munkahelye megszűnik. A gyermeknevelés időszaka alatt az anyagi biztonság szintje csökken, elfogynak a tartalékok, a jövedelem-kiesés kihat a fogyasztásra, a hátrányos helyzet sajnos egyértelmű. 9



A pályakezdő fiatalok munkatapasztalat nélkül nehezen találnak „első munkahelyet”, főleg az ország iparral nem rendelkező térségeiben. Felnőtt életet kezdeni, családalapításon gondolkodni lehetetlen munkajövedelem nélkül. Az érdekérvényesítő képessége is általában alacsony ennek a sajátos helyzetű csoportnak. Amennyiben a családi háttér, támogató szülők hiányoznak a hátrányos helyzet biztos. A hajléktalanok munkába állási esélyei is alacsony szinten vannak. Többek között a lakosság többi rétegéhez képest rosszabb az egészségi állapotuk, az álláskeresésük is bizonytalan, és a munkábajárás háttere (rendezett lakhatási körülmények, telekommunikációs eszközök) is hiányzik. Az 50 év feletti életkort elérő munkanélküliek sem keresettek a munkaerőpiacon. Az okok között szerepel az egészségi állapot, az életkor miatti magasabb bérigények, az új, korszerű technológiák ismeretének hiánya, a rugalmasság, terhelhetőség csökkenése. Az egészségi állapot 50 fölött már gyakran megkopott, a fogyasztás beszűkül, az iskolai végzettségi, illetve szakképzettségi hiányokat is nehéz pótolni. A hátrányok halmozódhatnak.

IV.1.1.3. Önellenőrzés Ismertesse a hátrányos helyzet mérhetővé tételéhez használatos dimenziók tartalmát! Fogyasztás: ......................................................................................................................... ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. Kultúra, életmód: ............................................................................................................... ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. Érdekérvényesítés: ............................................................................................................. ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. Lakás: ................................................................................................................................. ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. Lakókörnyezet vagy más néven terület: ............................................................................ ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. Anyagi színvonal: .............................................................................................................. ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. Munkamegosztás: .............................................................................................................. ……………………………………………………………………………………………. …………………………………………………………………………………………….


10


IV.1.2. Tanulási feladat IV.1.2.1. Munkaerő-piaci integrációt támogató eszközök a kirekesztettség ellen

IV.1.2.2. A tananyag részletes bemutatása A társadalomi integráció egyik legfontosabb színtere a munka világa. Akinek munkája van és munkajövedelemhez jut, az a társadalmi javakért folytatott „küzdelemben” kedvezőbb helyzetbe kerül, mint az, aki csak társadalmi jövedelemből – rokkantsági nyugdíjból, járadékból, családi pótlékból, GYES-ből, segélyekből- kénytelen eltartani saját magát, családját. A sajátos élethelyzetben lévő csoportok munkaerő-piaci integrációja során, több dimenzió egyszerre történő figyelembe vétele szükséges, amely egyúttal azt is jelenti, hogy egy multidiszciplináris alapokon álló komplex munkaerő-piaci program képes biztosítani a hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatottsági szintjének növelését. A tartós foglalkoztatottság biztosításához, a tágabb értelemben vett szociális – és foglalkoztatáspolitika vezethet, amely magába foglalja a munka melletti képzést, egészségügyi rehabilitációt és szociális támogató rendszert is. Az Európai Unión belül az inaktív népesség számarányának növekedése, a hátrányos helyzetű csoportok kirekesztése a munkaerőpiacról problémát okoz. Ezért is került sor az un. lisszaboni folyamat elindítására, a kirekesztés elleni küzdelemre. A Társadalmi Befogadásról szóló közös Memorandum (Joint Inclusion Memorandum – JIM) azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az uniós tagállamok polgárai számára biztosítsa a szociális biztonságot, elsősorban a foglalkoztatottság növelésén keresztül. Meghatározták azokat a főbb kockázati tényezőket, amelyek egy embert, egy családot a társadalomból kirekeszthetnek. Ezek az alábbiak: • nem megfelelő lakhatási körülmények, lakhatás hiánya, • munkanélküliség, • rossz egészségi állapot, • fogyatékosság, • etnikai hovatartozás, különösen a roma népcsoport esetében, • alacsony vagy elavult iskolai végzettség, • gyermekvállalás (GYES/GYED) utáni időszak, • bűnözés, devianciák. Az Európai Unióba való belépést követően Magyarországon is felerősödtek a kirekesztés elleni szakpolitikai tevékenységek. A hazai foglalkoztatást támogató szolgáltatások fejlesztésében a munkaügyi központok és a civil szervezetek vettek részt. Már 1995-től elindultak azok a kísérleti programok, amelyek a sajátos helyzetű csoportok munkaerő-piaci integrációját támogatták. Az új szolgáltatások az addigi passzív eszközök helyett már sokkal inkább az aktív eszközökről szóltak. Ahhoz, hogy egy munkavállaló biztonságban mozogjon a munkaerőpiac sajátos körülményei között az alábbi tényezőkre kell figyelmet fordítani:

11



• •

• •

Képzés, átképzés a piacképes szaktudás megszerzéséhez. Felkészítés a munkaerő-piaci szerepvállalásra. Szükség szerint: o egészségügyi rehabilitáció, o pszichológiai felkészítés, o szociális rehabilitáció, o foglalkoztatási rehabilitáció. Munkakereséssel összefüggő kompetenciák fejlesztése, álláskeresési technikák tréning. Munkavállalással összefüggő kompetenciák, jogi ismeretek fejlesztése, érdekérvényesítő képesség erősítése. A munkahely megtartásának támogatása, mentori szolgáltatások biztosítása.

Az Unióban meghirdetett élethosszig tartó tanulás koncepciója (life-long learning), is azt a célt szolgálja, hogy az állandóan változó munkaerő-piaci körülmények között a munkavállalók mindig rendelkezzenek a szükséges kompetenciákkal a munkahelyük megtartásához. A sajátos helyzetben lévő csoportok az átlagosnál rosszabb képzettségi szinttel rendelkeznek. Ezért a képzés, továbbképzés biztosítása e csoport részére alapvetően fontos és kiemelt terület kell hogy legyen. Az NFT (Nemzeti Fejlesztési Terv) és ÚMFT (Új Magyarország Fejlesztési Terv) keretében több olyan foglalkoztatási lehetőséget bővítő program indult, amelyek ezt a célt szolgálják. A sajátos helyzetben lévő csoportok általában kapcsolódnak az egészségügyi ellátórendszerhez, leginkább a megváltozott munkaképességű emberek, fogyatékkal élők, de a GYES-ről visszatérők, hajléktalanok is, akiknél az egészségtelen életmódból adódnak problémák. Az ötven év feletti munkavállalók egészségi állapota is gyakran gátolja a munkavállalást. Az Európai Uniós csatlakozásunk előtt végzett kutatások eredményei a magyar népesség - különösen a hátrányos helyzetben lévők- egészségi állapotát az európai átlagpolgár állapotához képest sokkal rosszabbnak írták le. A rendszerváltást követően a munkaerő-piaci szerkezetváltás miatt a munkanélküliség elől az egyik menekülési útként a „leszázalékolás” lehetősége nyílt meg, ez azért is bizonyult könnyű megoldásnak, mert az iparban, bányászatban, mezőgazdaságban dolgozók egyébként is rossz egészségi állapotban voltak. A szociális területen dolgozó szakemberek tapasztalata szerint, a szegénység és inaktivitás beteggé teszi az embert. Statisztikai adatok tanúsága szerint, például azok a pszichiátriai problémával küzdő emberek, akik a kezelés mellett munkaerő-piaci reintegrációban is részt vesznek, sokkal jobban reagálnak a terápiára, mint azok, akik nem. A stabilabb anyagi helyzet és a hasznosság, önmegvalósítás érzése, megfelelő egészségügyi rehabilitációval összekapcsolva sokat javít egy ember életminőségén. A pszichológiai felkészítés, a mentálhigiénés rehabilitáció a sajátos helyzetű csoportok esetében különösen fontos. Gyakran megfigyelhető az állást vesztett emberek között a „hullámvasút effektus”, amikor egy ember kikerül egy állásból, akkor a kezdeti elkeseredettséget felváltja egy tenniakarás és arra törekszik, hogy minél előbb új lehetőséget, kihívást találjon. A sorozatos kudarcok azonban elkeserítik, amely ismét visszaveti az aktivitását. Ezt a szakaszt egy újabb fellángolás követi, amely azonban már sokkal óvatosabb. Ha ezután is kudarcot vall az egyén, a folyamat még ismétlődik SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT

12


egy darabig, de a remény egyre alább hagy, még végül teljesen elvész, és elérkezik a feladás időszaka. A napi megélhetési problémák, a „most kell előteremtenem” helyzet, pedig meggátolják a jövőkép kialakulását. A másik pszichés tényező a felelősségvállalástól való szorongás. Ha valaki évekig távol volt a munkaerőpiactól, vagy esetleg soha nem dolgozott – generációs munkanélküliség – akkor teljesen érthető, hogy a mai, nagyfokú önállóságot igénylő körülmények között, nehezen találja meg a helyét. Fontos a félelmek pszichés feldolgozása, a megküzdési stratégiák elsajátítása is, amely már a szociális rehabilitáció területe. A szociális rehabilitációnak ez az egyik legfontosabb feladata. A szociális szakemberek tevékenységükkel arra törekszenek, hogy képessé tegyék a klienseket arra, hogy azok az ellátórendszer támogatása nélkül is megállják a helyüket, ez az önállóságra való felkészítés, amely szintén fontos területe a sajátos helyzetű csoportokkal kapcsolatos szociális munkának. A lehetőségek felismerésének és kihasználásának képessége a hátrányos helyzetű emberek esetében kiemelten fontos az önmegvalósításhoz.

IV.1.2.3. Önellenőrzés Ismertesse és értelmezze azokat a főbb kockázati tényezőket, amelyek egy embert, egy családot a társadalomból kirekeszthetnek! ........................................................................ ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. Ismertesse az egészségügyi rehabilitáció lényegét!........................................................... ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. Ismertesse a szociális rehabilitáció lényegét! .................................................................... ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. Ismertesse a foglalkoztatási rehabilitáció lényegét............................................................. ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. Érveljen a sajátos helyzetű csoportok pszichés, mentális felkészítésének fontossága mellett! ................................................................................................................................ ……………………………………………………………………………………………. …………………………………………………………………………………………….

13



IV.1.3. Tanulási feladat IV.1.3.1. A tananyagban használt fontosabb fogalmak

IV.1.3.2. A tananyag részletes bemutatása A társadalmi egyenlőtlenségek Amióta szervezett, társadalmi közösségekben él az ember, teljes egyenlőségről nem beszélhetünk. Az emberek között a születési előjogok, vagyoni helyzet, lakóhely, illetve információval való ellátottság alapján, bizonyos fokú rétegződés figyelhető meg. Az egyenlőtlenségek leírására a szociológiában a társadalmi rétegződés fogalmát használják. A rétegződést a különböző embercsoportok közötti strukturált egyenlőtlenségekként határozhatjuk meg. A társadalmak hierarchiába rendezett rétegekből állnak, melynek négy alapvető rendszere: rabszolgaság, kasztrendszer, rendi tagozódás, osztálytagozódás. Társadalmi mobilitás A „mobilitás” fontos szerepet játszik az egyének életében. A „helyzetváltoztatás” kedvező hatásai lehetnek a jobb életkörülmény, magasabb jövedelem, magasabb életszínvonal. Az intergenerációs mobilitás a generációk közötti „elmozdulást” jelenti, azt hogy a szülők iskolai végzettségéhez képest a gyermek már magasabb szintet ér el. Szakmunkás szülőnek diplomás gyermeke az intergenerációs mobilitást valósította meg. Az intragenerációs mobilitás során az egyén önmagához képest válik kedvezőbb társadalmi helyzetűvé, például elköltözik faluról városba, vagy házasságot köt és így változnak meg a „lehetőségei”. Hátrányos helyzet Azokat a személyeket, akik kedvezőtlen társadalmi helyzetben vannak, hátrányos helyzetűeknek nevezzük. A kifejezés tulajdonképpen a 70-es évek óta használatos fogalom. Általában hátrányos helyzetűnek nevezzük az átlagosnál nehezebb körülmények között élő, különböző környezeti, társadalmi „ártalmaknak” kitett személyeket. Tartósan akadályozott személyek a munkaerőpiacon A fogalmi tisztázatlanságok miatt használt gyűjtőfogalom, mely magában foglalja a hazai terminológiában használatos megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékossággal élő személyeket, illetve mindazokat, akik munkavállalást, munkamegtartást és előmenetelt nehezítő funkciózavarral küzdenek, függetlenül a kiváltó okoktól, illetve a keletkezés időpontjától. Az EU dokumentumaiban jellemzően a disabled people; people with disabilities (fogyatékos emberek) kifejezést használják, de ezek tartalmi vonatkozásai az egyes országokban, sőt az egyes szakpolitikákban is nagyon eltérőek. Bár az utóbbi években történtek kísérletek egységes kategóriák kialakítására, de a téma rendkívüli bonyolultsága miatt ez még nem sikerült


14


Esélyegyenlőség Mindenkinek egyenlő hozzáférési esélye van az erőforrásokhoz, lehetőségekhez. Nem korlátozza semmi, hogy megvalósítsa önmagát, sem fizikális (akadálymentes környezet), sem szellemi értelemben. Egyenlő bánásmód Senkivel nem lehet különbséget tenni, sem vallása, etnikai hovatartozása, sem egészségi állapota, sem nemi identitása, stb. miatt. Tehát ez sokkal inkább egy védelem, míg az esélyegyenlőség inkább a mindenki számára adott lehetőségek és erőforrások biztosítása. A fogyatékosság A fogyatékosság meghatározásánál kezdetben a betegségből indultak ki, aminek következtében aztán létrejön a károsodás. A WHO 1980-ban közzétett meghatározása szerint három fogalom különböztethető meg ezzel kapcsolatban, amelyek egyfajta fokozatosságot mutatnak: • Az egyik a károsodás, amely az ember pszichológiai, fiziológiai szerkezetének, funkciójának bármiféle rendellenességét, esetleg hiányosságát (hiányzó vagy sérült testrész, szerv) jelenti. A magyarban ennek megfelelője az „egészségkárosodás” fogalma lehet. • A másik fogalom a fogyatékosság, amely az ember bizonyos tevékenységeinek módosult, csökkent képességét jelöli (közlekedés, étkezés, ivás, tisztálkodás, mosakodás, munka, írás; stb.). • A legsúlyosabb, a károsodásból vagy fogyatékosságból eredő társadalmi hátrány, amely korlátozza, egyes esetekben megakadályozza azt, hogy az egyén betöltse a mindennapi élethez kapcsolódó szerepeit. A hátrány (vagy rokkantság) azt jelenti, hogy a károsodás, a fogyatékosság társadalmivá válik, amely súlyos következményekkel jár az egyén mindennapi életének gazdasági, társadalmi, kulturális és egyéb vonatkozásaiban. Magyarországon az 1998. évi XXVI. a Fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény szerint: „a fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni. 4. § a) pontja kimondja, hogy „fogyatékos személy: az, aki érzékszervi – így különösen látás-, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során.” Fogyatékos „az a személy, akinek állásszerzési, állásban maradási és előmeneteli kilátásai lényegesen romlottak, testi vagy értelmi képességeinek hivatalosan megállapított csökkenése miatt (ILO egyezmények).” 2 „A 2001. évi népszámlálás a fogyatékosság fogalmát az ENSZ 2000. évi ajánlása szerint határozta meg. Ennek értelmében azt a személyt tekintette fogyatékosnak, akinek olyan végleges, az egész további életére kiható testi vagy értelmi, illetve

2

Dr. Gere I.−Szellő J. (szerk.) A foglalkozási rehabilitáció helyzete Magyarországon Kutatási zárótanulmány 2005. (OFA támogatással)

15



érzékszervi fogyatékossága van, amely gátolja őt a normális, a megszokott, a hagyományosan elvárható életvitel gyakorlásában.” 3 Megváltozott munkaképesség Nincs pontos definíciónk arra vonatkozólag, hogy kit nevezünk megváltozott munkaképességűnek. Általánosságban a megváltozott munkaképességűek csoportjába a veleszületett fogyatékkal élők, és azok a személyek tartoznak, akik egészségügyi okok miatt a tanult foglalkozásukat nem tudják ellátni. Az 1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról a támogatások szempontjából fogalmazza meg, hogy ki tekintendő megváltozott munkaképességű személynek. 58. § (5) bekezdés m) pontja alapján megváltozott munkaképességűnek minősül: aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek. 4 A megváltozott munkaképességű munkavállaló fogalma az egyes végrehajtási rendeletekben, és az egyes támogatásra való jogosultsági feltételek, vagy a rehabilitációs hozzájárulás megfizetésére való kötelezettség szempontjából differenciáltabb lehet. Rehabilitáció A rehabilitáció latin eredetű szó, amely eredetileg egy adott személy valami iránti képességét, talentumát, jártasságát jelölte. Legkorábban 1843-ban Ritter von Buss használta, a gyógyítható betegek korábbi állapotukba való visszahelyezése kapcsán. Fontosnak tartotta, hogy a betegeknek egészségük mellett „személyes méltóságuk és rangjuk érzését” is vissza kell nyerniük. Később a fogalom jelentése bővült, mert használni kezdték a politikailag hátrányt szenvedettek, a börtönviseltek és a társadalom peremére szorult emberek rehabilitációja esetén is. Salgó (1996.) megfogalmazásában a rehabilitáció az a komplex tevékenység, mely a fogyatékos egyén testi és szellemi képességeinek felhasználásán és fejlesztésén alapul, s a társadalmi részvétel minél magasabb szintjének a megvalósulására irányul. DeLisa-Currie-Martin (1998.) szerint a rehabilitáció az a folyamat, amely segíti az adott személyt teljes maximumának az elérésében az élet minden területén, a károsodás természetének, a környezeti adottságoknak és az egyén vágyainak, életről alkotott elképzelésének figyelembevételével. A Rehabilitációs Szakmai Kollégium állásfoglalása a WHO definíción alapul: „rehabilitáción azt a szervezett tevékenységet értjük, amelyet a társadalom biztosít a huzamosan vagy véglegesen fogyatékos vagy rokkant embereknek, hogy megmaradt képességeikkel ismét elfoglalhassák helyüket a közösségben. A rehabilitáció orvosi, nevelési, foglalkoztatási és szociális intézkedések tervszerű, együttes és összehangolt, az egyénre szabott alkalmazása, amelyben a rehabilitálandó ember tevőleges részvétele nélkülözhetetlen.” Legtágabb értelmezésben a rehabilitáció célja, hogy megakadályozza a fogyatékos emberek rokkanttá válását, vagy ha ez nem lehetséges legalább csökkentse a rokkantság mértékét. A rehabilitáció a társadalomba való visszailleszkedés megkönnyítésére, olyan helyzet létrehozására törekszik, amelyben a fogyatékkal élő ember képessé válik a számára kielégítő, megelégedett és hasznos élet megteremtésére, fenntartására. Részei: 3 4

Dr. Gere I.−Szellő J. (szerk.) u.o. 1991. évi IV. törvény 58. § (5) bekezdés m) pontja


16


az orvosi, a pedagógiai, a foglalkozási, a szociális, és a mentálhigiénés rehabilitáció. A rehabilitáció tehát nem csupán a beteg szervezetre, testrészre, hanem az egész emberre és környezetére vonatkozik. 5 Komplex rehabilitáció Az egészségügyi, oktatási-képzési, foglalkoztatási és szociális rendszerekben megvalósuló folyamat, amelynek célja a fogyatékos személy képességeinek fejlesztése, szinten tartása, a társadalmi életben való részvételnek, valamint az önálló életvitelének elősegítése. Az orvosi (egészségügyi) rehabilitáció célja a funkcióképesség helyreállítása, mely megalapozza a lehető legjobb életminőség elérését. Az oktatási-képzési rehabilitáció egyrészt a sajátos nevelési igényű gyermekek speciális oktatását, gyógypedagógiai nevelését, másrészt a felnőtt korúak felzárkóztató-, illetve szakmai képzését, átképzését jelenti. A szociális rehabilitáció a társadalomba, a közösségbe való visszatérést célozza a szociális szolgáltatások rendelkezésre állásának ellenőrzése, szükség esetén pótlása útján. Eszköztára a mindennapi életvitelhez szükséges készségek, valamint a szociális együttélési stratégiák fejlesztése, a visszaesés megelőzése. A szociális rehabilitáció intézkedései közé tartozik az anyagi támogatás és a szociális gondozás, személyes segítés mellett a rehabilitációs segédeszközökkel való ellátás, a megfelelő lakás és közlekedési lehetőségek biztosítása, a szabadidő kulturált és egyenrangú eltöltésének elősegítése, az érdekképviseleti szervek egyes szolgáltatásai és a társadalom szemléletének formálása is. A mentálhigiénés rehabilitáció a tartósan akadályozott személy és családja pszichés támogatását biztosítja az új helyzet elfogadásában, a veszteség feldolgozásában és megoldásában. 6 Foglalkozási rehabilitáció „Az a folyamat, amely képessé teszi a fogyatékossággal élő embereket a megfelelő munka vállalására, megtartására és az előmenetelre, ezáltal javítja a társadalomba való beilleszkedésüket, illetve újra-beilleszkedésüket (ILO egyezmények).” 7 A foglalkozási rehabilitáció célja tehát, hogy megteremtse a tartósan akadályozott emberek munkaerő-piaci integrációjának feltételeit, hogy az érintettek alkalmassá váljanak a képességeikkel elérhető legmagasabb szintű foglalkoztatásra, érdekeltek legyenek a munkavállalásban és a munkáltatók befogadóvá váljanak a fogyatékos emberek iránt. A fogyatékkal élő emberek között növekedjen a foglalkoztatottak, elsősorban az integráltan foglalkoztatottak aránya. Olyan segítő folyamat, amelynek során a megváltozott munkaképességű személyeknek adott helyzetből (állapotára, munkavállalási képességeire, tudására, építve), egy másik helyzetbe (a konkrét munkavállalás helyzetébe) kell eljutniuk.8 Ez az orvosi rehabilitáció után következhet, és gyakran kapcsolódik hozzá a szociális rehabilitáció igénye is. A megváltozott munkaképességű dolgozó foglalkoztatásának (foglalkozási rehabilitációjának) célja, az orvosi rehabilitációt követően, egészségi állapotának, szakképzettségének megfelelő munkavégzés biztosítása. 5 6 7 8

Kálmán Zs.−Könczei Gy: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig Osiris Kiadó, Budapest, 2002. Frey Mária - Gere Ilona - Juhász Gábor - Tamási Ildikó - Tausz Katalin Szociális és munkaügyi fogalomtár https://www.szmi.hu/kozpontiprogram/?q=node/42 Dr. Gere I.−Szellő J. (szerk.) A foglalkozási rehabilitáció helyzete Magyarországon Kutatási zárótanulmány 2005. (OFA támogatással) Horváth A.−Stierné Szenes G.−Szellő J. (szerk.). A képességek alapján történődiagnosztikai eljárás és protokokl a foglalkozási rehabilitáció területén Módszertani kézikönyv. ÁFSZ Somogy Megyei Munkaügyi Központ Kaposvár, 2006.

17



Foglalkoztathatóság (foglalkoztathatóság javítása) Az Európai Foglalkoztatási Stratégia központi kategóriája. Jelentése: az emberek alkalmassága és képessége arra, hogy foglalkoztassák őket. Egyfelől képesség- és képzettségbeli megfelelést jelent, másfelől pedig azokra az ösztönzőkre és lehetőségekre vonatkozik, amelyekkel az egyéneket álláskeresésre késztetik. Ennek megfelelően magában foglalja a fellépést a szociális kirekesztődéssel szemben, mivel morális és politikai szempontból egyaránt elfogadhatatlan, hogy a társadalom egyes csoportjainak – még ha különböző segélyek folytán alapvető megélhetésük biztosított is – esélyük sincs arra, hogy a szegénységi csapdából kikerülve életszínvonaluk érzékelhetően javuljon. Nyílt foglalkoztatás a tartósan akadályozott munkavállalók szempontjából Nyílt munkaerő-piaci foglalkoztatónak tekinthetők: • a versenyszférában működő szervezetek; a közszféra intézményei és a nem kifejezetten rehabilitációs célra létrejött nonprofit szervezetek; • azok a szervezetek, amelyek eladható termékeket vagy szolgáltatásokat állítanak elő, és azokkal meg is jelennek a piacon; • azok a szervezetek, amelyeknek nem a hátrányos helyzetű (pl. fogyatékos) emberek foglalkoztatása az elsődleges célja, hanem termékek előállítása, szolgáltatások nyújtása; illetve ahol a foglalkoztatottak döntő hányada nem hátrányos helyzetű (pl. fogyatékos ember). Ezért a kijelölt célszervezetek, a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek nem tekinthetők nyílt munkaerőpiaci foglalkoztatóknak; • amelyek egyenlő esélyeket biztosítanak a foglakoztatásban, azaz a bérezésben, előmenetelben, a munkavállalói jogok gyakorlásában, kötelezettségek teljesítésében. Speciális eljárás csak abban az esetben fogadható el, ha az a tartósan akadályozott ember foglalkoztatásához (annak elősegítéséhez) szükséges (pl. munkahely, munkaeszköz átalakítása, segédeszközök, speciális szoftverek stb. biztosítása). • ahol a foglalkoztatás munkaviszonyban, határozott vagy határozatlan idejű munkaszerződés megkötésével történik, és a munkavállaló számára munkajövedelmet biztosít. Támogatott foglalkoztatás A támogatott foglalkoztatás olyan speciális munkaerő-piaci szolgáltatás, amely hátrányos helyzetű emberek munkába állítását valósítja meg. Lényege, hogy megtalálja a megfelelő személyt, a megfelelő munkára. A munkaközvetítés során az ügyfél és az őt foglalkoztató munkáltató részére teljes körű segítséget nyújt a sikeres és hosszú távú foglalkoztatás érdekében. Egyaránt ügyfelének tekinti, és személyre szabottan támogatja a munkát kereső személyt, és az állást kínáló munkáltatót. Célja, hogy csökkentse a sérült emberek szegregációját, elősegítse a teljes szociális és gazdasági integrációt. 9

9

Csányi Zs.−Jásper É.−Sipos A. Támogatott Foglalkoztatás Szolgáltatás Módszertani kézikönyv. Fogyatékos emberek a nyílt munkaerőpiacon. Salva Vita Alapítvány-Fekete Sas Kiadó Budapest, 2007.


18


Tranzitfoglalkoztatás Híd szerepet tölt be a hátrányos helyzetű emberek be- és visszailleszkedésében a munkaerő-piacra. Támogatott projektek formájában bonyolítják a nonprofit szervezetek. Három típusára szoktak hivatkozni: a termelőiskolákra, a foglalkoztatási társaságokra és a szociál-ökonómiai üzemekre. A termelőiskola dán kezdeményezés, a foglalkoztatási társaság német, a szociál-önokómiai üzem pedig osztrák. A tranzitfoglalkoztatási projekteknél egyik esetben sem lehet cél az önfenntartás. Magyarországon az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) 1996. óta támogatja tranzitfoglalkoztatási projektek megvalósítását. Ezek a munkaerőpiacon leginkább hátrányos helyzetű, általában fiatal munkanélküliek foglalkoztathatóságának a javítására irányulnak, és munkaerő-piaci (re)integrációjuk elősegítését szolgálják. Az OFA értelmezésében a tranzitfoglalkoztatási projektek olyan, a foglalkoztatással szerves egységben megvalósított, iskolarendszeren kívüli, OKJ-s szakképesítést nyújtó képzést megvalósító projektek, amelyeket alaposan előkészített kiválasztás után pályaorientáció, felzárkóztatás, vagy ismeretfelújítás, motiválás előz meg és kísér. Ezt a foglalkoztatottak egyéni pszichoszociális problémáinak megoldását segítő folyamatos szolgáltatások egészítik ki, amit a projektből kilépők elhelyezése követ, végül utógondozásuk zár le. Védett foglalkoztatás Az EU tagállamaiban a fogyatékos emberek foglalkoztatását elősegítő speciális foglalkoztatási forma. Többféle formája ismert (például más résztvevőkhöz viszonyítva előírhatják a fogyatékos emberek minimális arányszámát), és céljai is különbözők lehetnek (lehetséges, de nem szükségszerű cél az integrálás a nyílt munkaerőpiacra). A védett foglalkoztatás versenynek nem kitett környezetben valósul meg, és olyan fogyatékossággal élő emberek számára tartják fenn, akik nem juthatnak be a nyílt munkaerőpiacra. Ebben a formában foglalkoztatják a legtöbb fogyatékos embert. Szociális foglalkoztatás Az intézményi jogviszonyban álló, szakosított szociális ellátásban részesülő személy intézményen belüli foglalkoztatása, aminek két típusa van: munkarehabilitációs és a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás. A munkarehabilitáció célja az általános testi és lelki fejlesztés, a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásra való előkészítés. A munkarehabilitációt az intézményi jogviszony keretében végzik, elsősorban az intézményi környezet fenntartásában, javításában végzett munka, aminek időtartama szolgálati időre jogosít. A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás célja az önálló munkavégzési képesség kialakítása, felkészítés a nyílt munkaerő-piacra való belépésre. A fejlesztő-felkészítő foglalkozásba külső foglalkoztató is bevonható, időtartama munkaviszonynak számít. 10

IV.1.3.3. Önellenőrzés Mi tekinthető nyílt munkaerő-piaci foglalkoztatásnak? ..................................................... ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. 10

Frey Mária - Gere Ilona - Juhász Gábor - Tamási Ildikó - Tausz Katalin Szociális és munkaügyi fogalomtár https://www.szmi.hu/kozpontiprogram/?q=node/42

19



Ismertesse a foglalkozási rehabilitáció fogalmát!............................................................... ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. Ismertesse a komplex rehabilitáció tartalmát! ................................................................... ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. Milyen típusú támogatott foglalkoztatási formákat ismer? ................................................ ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. Mit jelent a megváltozott munkaképesség? ........................................................................ ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. Felmérés az IV.1. leckéhez Név: ............................................................................ Dátum: ....................................................................... Mért kompetencia: • A képzés résztvevője önálló alkalmazás szintjén ismerje a hátrányos helyzet fogalmát, tartalmát, • Ismerje a hátrányos helyzetet kiváltó okokat és annak elemeit valamint megnevezés szintjén az ezzel összefüggésben használt fogalmakat . Feladat: Válaszoljon a leckéhez kapcsolódó kérdésekre! (Maximálisan elérhető pontszám 30 pont) 1. Értelmezze a gazdasági, politikai, kulturális tőke fogalmakat! Gazdasági tőke: ………………………………………………………………………………………….. ………………………………………………………………………………………….. ………………………………………………………………………………………….. Politikai tőke: ………………………………………………………………………………………….. ………………………………………………………………………………………….. ………………………………………………………………………………………….. Kulturális tőke: ………………………………………………………………………………………….. ………………………………………………………………………………………….. ………………………………………………………………………………………….. ( 3 pont)


20


2. Milyen hátrányok alapján különböztetjük meg a sajátos helyzetű társadalmi csoportokat? ………………………………………………………………………………………….. ………………………………………………………………………………………….. (5 pont) 3. Sorolja fel azokat a kockázati tényezőket, amelyek hozzájárulnak a társadalmi kirekesztettséghez! ………………………………………………………………………………………….. ………………………………………………………………………………………….. (8 pont) 4. Ismertesse a Társadalmi mobilitás fogalom tartalmát! ………………………………………………………………………………………….. ………………………………………………………………………………………….. (4 pont) 5. Röviden ismertesse ki az alábbi fogalmak lényegét! Esélyegyenlőség ………………………………………………………………………………………….. ………………………………………………………………………………………….. Egyenlő bánásmód ………………………………………………………………………………………….. ………………………………………………………………………………………….. Oktatási-képzési rehabilitáció ………………………………………………………………………………………….. ………………………………………………………………………………………….. Szociális rehabilitáció ………………………………………………………………………………………….. ………………………………………………………………………………………….. Foglalkozási rehabilitáció ………………………………………………………………………………………….. ………………………………………………………………………………………….. (10 pont) Teljesítményszintek: Összes elérhető pontszám: 30 pont Megfelelt: 18 ponttól ( 60%) Kiválóan megfelelt: 27 ponttól ( 90%)

21



IV.2. Lecke. Munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű csoportok főbb jellemzői Tudnivalók a lecke elsajátításához Bevezetés Ebben a leckében a tartós munkanélküliek, pályakezdők, GYES-ről, GYED-ről visszatérők, 50 év feletti álláskeresők, roma származásúak, fogyatékkal élő, megváltozott munkaképességű emberek, hajléktalanok, büntetés-végrehajtási intézetből szabadultak főbb jellemzőt mutatjuk be kiemelve a munkaerő-piaci szempontból lényeges elemeket. A lecke elvégzése után a hallgató ismeri a sajátos helyzetű csoportok főbb jellemzőit. A tanulási feladatokhoz tartozó részcélkitűzések A hallgató a tanulási feladatok elvégzése után képes lesz: 1. a problémakör megértésére, 2. a fogalmak egységes értelmezésére, összefüggések feltárására, 3. a szociológiai megközelítési mód megértésére, 4. a felvetett problémák kapcsán megoldási javaslatok megfogalmazására. IV.2.1. Tanulási feladat IV.2.1.1. Megváltozott munkaképességű, fogyatékkal élő emberekkel kapcsolatos fontosabb kérdések és munkaerő-piaci jellemzők

IV.2.1.2. A tananyag részletes bemutatása Alapvető kérdés, hogy a sérült emberek kisebbségnek, vagy a többség egy csoportjának tekinthetők társadalmi szempontból. A kisebbségpártiak azt mondják, hogy a sérült emberek csoportja jól körülhatárolható jellemzőkkel, jellegzetes közös vonásokkal rendelkezik. Ezen a kisebbségen belül megkülönböztetnek még: • többségi (későbbi életkorban sérültté vált, a többségi társadalomban felnőtt és ahhoz alkalmazkodott), • és kisebbségi kisebbségieket (a születésüktől fogva fogyatékossággal élők, akik a kisebbségi létre szocializálódtak). A kisebbségeknek joguk van a kisebbségük megőrzését fenntartó kiváltságokhoz. A siket emberek például nem tekintik magukat a fogyatékosok csoportjába tartozónak, és küzdenek azért, hogy az épek egyik nyelvi, kulturális kisebbségeként ismerjék el őket. Akik a többség egy csoportjának tekintik a sérült embereket, azzal érvelnek, hogy nincs olyan jellegzetes közös jellemzőjük, ami alapján egységes csoporttá válhatnának. Eszerint a sérültség vagy fogyatékosság az emberi létezés egyik formája, ezért csupán ugyanazoknak a jogoknak a biztosítása szükséges a számukra, mint ami bármely állampolgárnak jár. 11 11

Kálmán Zs.−Könczei Gy: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig Osiris Kiadó, Budapest, 2002.


22


Ezek a felfogások más-más nézőpontból indulnak ki, ezért nehéz lenne az egyiket vagy a másikat jobbnak minősíteni. A kiindulópont eltérő, abban azonban egyetértés van, hogy a társadalmi cselekvést formáló nemzetközi jogi törekvések a következő elvek köré rendeződjenek: 1. A normalizáció elve: a fogyatékos emberek számára is normális életfeltételeket biztosító, az ép emberek életkörülményeit legjobban megközelítő feltételek elvárása minden fogyatékos ember számára, valamint az intézeti életforma átalakítása, háttérbe szorulása. 2. Az integráció elve: az együttélés olyan formája, ahol a társadalom befogadó készségét, és a fogyatékossággal élő emberek alkalmazkodó képességét egyaránt fejleszteni szükséges. Tasnádi Ágnes az integrációs folyamat több formáját is leírja, eszerint van spontán, helyi, szociális, funkcionális, fordított, teljes integráció és a tudatos befogadás. 12 3. Önrendelkezés, önállóság, autonómia elve: az önálló döntések, az önrendelkező élet segítése, a függőség csökkentése. 4. A participáció (részvétel) elve: a környezet, a társadalom életébe való bekapcsolódás igénye és annak elősegítése. Ehhez biztosítani kell az egyenlő esélyeket, az akadálymentes fizikai, morális környezetet, a hátrányos megkülönböztetés mentességet. 5. A prevenció és a rehabilitáció elve: a károsodások, fogyatékosságok, társadalmi hátrányok megelőzése és a rehabilitációs folyamatban való érdemi közreműködés. 13 Egy másik jelentős jogi és egyben társadalmi kérdés, hogy mi a célravezetőbb: a segélyezés vagy a foglalkoztatás? A fogyatékosság miatti jövedelem-kiesések részleges pótlását célozzák a kompenzációs törvények, amelyek alacsony színvonalú, de biztosnak tűnő megélhetéshez juttatják a rászorulókat. A segélyezés a halmozott fogyatékossággal élők számára segítséget jelent, de a kisebb mértékű fogyatékosok esetében a valódi megoldást inkább a foglalkoztatás jelentené. Ezt indokolja az integráció elve, a függőség, a szegregáció megszüntetésének elve és a mindennapi gyakorlat is. A segélyezés makroszinten a rejtett munkanélküliséget is növeli. 14 A fogyatékos embereket érzékenyen érintő kérdés az is, hogy milyen módon csökkenthető a hátrányos megkülönböztetés? Erre a problémára világszerte próbálnak törvényi megoldást találni, egyelőre nem túl sok sikerrel. A negatív diszkriminációt szinte lehetetlen bizonyítani, hiszen a munkáltatók nem a fogyatékos állapottal indokolják a sérült munkavállaló elutasítását. A munkaerő-piaci diszkrimináció csökkenetését célozza a kvótarendszeres szabályozási forma is, amelynek lényege, hogy az állam központilag kötelezi a munkáltatókat, hogy az általuk foglalkoztatottak létszámának bizonyos százalékában fogyatékos dolgozókat alkalmazzanak. Amennyiben ezt nem teljesítik, akkor a vállalatnak a teljes bérköltség bizonyos hányadát be kell fizetnie egy pénzalapba, amit rehabilitációs munkahelyek létrehozására fordítanak. Ezt a kvótát Nagy-Britanniában vezették be először az 1940-es évek közepén, és azóta is számos országban alkalmazzák. Azonban a munkaadók úgy „védték ki” ennek a kötelezettségnek a teljesítését, hogy saját vállalatukon belül 12

Tasnádi Ágnes: Rehabilitáció I. Továbbképzési füzetek 80. A befogadó munkahelyekért, a fogyatékos emberekkel kapcsolatos munkáltatói szemlélet kedvező irányú megváltoztatásáért 2. füzet. Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2006. 13 Bujdosó B.−Kemény F. : Fogyatékosság és rehabilitáció. Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet Budapest, 2008. 14 Kálmán Zs.−Könczei Gy: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 23



megkeresték a valamilyen fogyatékossággal rendelkező dolgozókat, és ők képezték a továbbiakban az előírt létszámot. Tehát nemhogy segítette volna ez a rendelkezés a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatását, hanem tulajdonképpen akadályozta azt. Ráadásul az előírt létszámba átkerült, korábban átlagos munkavállalót ezután fogyatékossággal élőnek kezdték tekinteni munkatársai. Több országban ezt a végsőkig fenntartott „hárítást” propaganda- és nevelőkampányok segítségével igyekeztek oldani, de ezek sem vezettek eredményre, sőt gyakran egy sor nemkívánatos mellékhatás is megjelent ennek hatására. 15 Munkaerő-piaci jellemzők Magyarországon az Európai Uniós átlaghoz viszonyítva magas a megváltozott munkaképességű, fogyatékkal élő emberek aránya a népességen belül. Mielőtt az adatok ismertetésére térnénk, és összevetnénk ezeket az uniós adatokkal, érdemes tisztázni a hazai és európai fogalomrendszer különbségeit. A tartósan akadályozott emberekre vonatkozó definíciók rendkívül sokszínűek az Európai Unió tagállamaiban. Az egészségi okok miatt társadalmi hátrányokkal küzdő emberekre a szakirodalmakban ugyan jellemzően a „people with disabilities” (fogyatékos emberek; fogyatékossággal élő emberek) kifejezést használják, de ezek tartalmi vonatkozásai az egyes országokban, sőt az egyes szakpolitikákban is nagyon eltérőek. Bár az utóbbi években történtek kísérletek egységes kategóriák kialakítására, a téma rendkívüli bonyolultsága miatt ez még nem sikerült. Magyarországon az 1998. évi XXVI. törvény A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról 4 § a) pontja szerint fogyatékos az a személy, aki érzékszervi, így különösen látás-, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során. A krónikus betegek tehát nem tartoznak a törvény által nevesített fogyatékos személyek körébe. A hazai terminológiában külön célcsoportot képeznek a megváltozott munkaképességű személyek, akiknek foglalkoztatási hátrányt okozó egészségkárosodása a gazdasági aktivitás szakaszában következett be. Sok esetben az ellátások és a rehabilitáció területén is eltérő szabályok vonatkoznak a megváltozott munkaképességű, illetve a fogyatékos (fogyatékossággal élő) személyekre. A 2001. évi népszámlálás a fogyatékosság fogalmát az ENSZ 2000. évi ajánlása szerint határozta meg. Ennek értelmében azt a személyt tekintette fogyatékosnak, akinek olyan végleges, az egész további életére kiható testi vagy értelmi, illetve érzékszervi fogyatékossága van, amely gátolja őt a normális, a megszokott, a hagyományosan elvárható életvitel gyakorlásában. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint 577 ezer fogyatékos ember élt Magyarországon, a népesség 5,7 százaléka. Az aktív korú (17-60-év közötti) egészségkárosodott emberek száma közel 300 ezer főre tehető, évente átlagosan 50 000 fő kerül az Országos rehabilitációs és Szociális Intézethez vizsgálatra, illetve szakértői véleményezésre, maradó képességek felmérésére. Közülük kerülnek ki azok, akik foglalkozási rehabilitációs ellátást kapnak. A foglalkozási rehabilitációba kerülők száma még alacsony, tekintettel az alig két éve bevezetett új ellátási formára. 15

Kálmán Zs.−Könczei Gy: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Osiris Kiadó, Budapest, 2002.


24


A mozgássérültek, mozgásszervi egészségkárosodott emberek aránya a fogyatékos csoporton belül közel 40 %. Ők képezik a foglalkozási rehabilitációba vonható sajátos helyzetű csoport nagyobb részét. A megváltozott munkaképességű emberek alig 10%-a dolgozik jelenleg, ez 40 -50 ezer főt jelent, ebből 25-30 ezer fő akkreditált szervezetnél dolgozik bértámogatással. A vakok közül (5,8 százalék), a mozgássérültek közül (6,3 százalék) dolgozik, a dolgozó értelmi fogyatékosok 7 százalékos aránya is az átlagnál alacsonyabb. Ugyanakkor a nagyothallók, illetve a gyengénlátók körében a foglalkoztatottak aránya 10,7, illetve 15,7 százalékot ért el. A támogatási rendszer jogi kereteinek kialakítására – lehetőség szerint átmeneti szabályok biztosításával – 2005. őszén került sor. [176/2005 (IX. 2.), 177/2005. (IX. 2.) Kormány rendeletek; 14/2005. (IX. 2.), 15/2005. (IX. 2.), 26/2005. (XII. 27.) FMM rendeletek; 25/2005. (XII. 27.) FMM-Eüm-ICsSzEM-PM együttes rendelet]. Új eleme a rehabilitációs foglalkoztatásnak 2006. novemberétől a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkaadók akkreditációs rendszere.[Jogszabályok: 176/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet, 14/2005. (IX. 2.) FMM rendelet, 26/2005. (XII. 27.) FMM rendelet]. Részletes tájékoztatót lásd: www.afsz.hu! Gazdasági aktivitás tekintetében az ország területileg erősen megosztott, a nyugati régiókban magasabb, a keleti régiókban alacsonyabb a foglalkoztatottság. Ez a megállapítás a fogyatékos és a nem fogyatékos emberek foglalkoztatottságára egyaránt igaz. A fogyatékos emberek körében a legmagasabb a foglalkoztatottak aránya a középmagyarországi régióban (11,1 százalék) és a legalacsonyabb Észak-Magyarországon (6,3 százalék). Településtípus szerint vizsgálva az adatokat, míg a Budapesten lakó fogyatékosok 12,5 százaléka dolgozott, addig ez a mutató a községek esetében csak 6,7 százalék volt. Az alapvető különbség a város és község között van, mert a megyei jogú városokban lakó fogyatékosok 11,5 százaléka, a többi városban élők 8,9 százaléka talált magának munkát. Általánosságban is figyelemre méltó, hogy a fogyatékos emberek döntő többsége valamilyen jövedelemmel – főleg nyugdíjból származóval – rendelkezik, ebből a szempontból az értelmi fogyatékosok vannak nehezebb helyzetben, mivel körükben legnagyobb az eltartottak aránya. (Ez természetesen azzal is összefügg, hogy ebben a kategóriában a legnagyobb a gyermekkorúak aránya, amit az is jelez, hogy az összes 014 éves fogyatékos gyermek közel 37 százalék értelmi fogyatékos.) A megváltozott munkaképességű személyek alacsony foglalkoztatási szintjét az alábbi a munkavállalást akadályozó tényezők is eredményezik (természetesen a munkáltatók gyakran előítéletes magatartása és a támogatási rendszer nem mindig ösztönző volta mellett). Az egészségkárosodásból eredő átmeneti vagy tartós önértékelési problémák: Ezek a problémák már rövidtávon is jelentkezhetnek, de minél hosszabb idő telik el a munka világából, a közösségből való kiesésben, ezek annál komolyabb problémaként jelennek meg. Gyakori jelenség, hogy az érintett ember tagadja, hárítja, hogy ilyen problémái lennének, mert ezt szégyellni valónak tartja. Semmiképpen sem szabad e tényezőket lebecsülni, mert kezelésük elmaradása lehetetlenné teszi a rehabilitációt.

25



A korábbi munka elvesztéséből vagy korábbi munkavégzéssel kapcsolatos kudarcokból eredő önbizalom, motiváció csökkenés: Ezek a jelenségek különösen akkor válnak határozottá, ha az előző munka elvesztése során sérülések, sértések, méltánytalanságok érték az embert. A korábbi képzettség, végzettség - egészségkárosodással összefüggő – elértéktelenedése Nagyon gyakori, hogy a rehabilitációra szoruló személy már nem lesz képes a korábbi munkakörét ellátni, mert arra egészségi állapotának változása miatt fizikailag vagy mentálisan képtelenné vált. A célcsoport relatív „alulképzettsége” - képzéssel kapcsolatos „alulmotiváltsága” - félelem az átképzéstől, „elszokottság” a tanulástól: - a célcsoport döntő többsége korábban fizikai munkát végzett a statisztikai adatok szerint – az átképzést, továbbképzést megalapozó alapképzettség hiányos, - a képzési, átképzési lehetőségek szakmai és fizikai korlátai a célcsoport számára. A munkavégzéssel kapcsolatos sztereotípiák, feltételezések: elképzelések pl: alacsonyabb munkateljesítményre való képesség, magasabb betegállomány-igény, beilleszkedési, elfogadási problémák. A tényezők elsősorban a potenciális munkáltatók gondolkodásmódjában jelennek meg és előfordul, hogy van valós, tapasztalati alapjuk is, de gyakoribb, hogy a munkáltatók csak „hallottak” ezekről a problémákról vagy csak feltételezik azokat. A célcsoport munkavégző képességének lehetséges korlátai: pl.: az egészségkárosodás jellegétől függő alacsonyabb fizikai, esetleg pszichikai terhelhetőség, a stressz, a kudarc, a monotónia tűrő képesség korlátai, kommunikációs, és közlekedési nehézségek. A célcsoport lehetséges ellenérdekeltsége: a rokkantsági ellátásra, mint „biztos pénzre” való törekvés, rokkantsági ellátásban részesülő rendelkezik biztosítással, és a rokkantsági ellátás melletti jövedelemkorlát alulmotiváltságot eredményez. Az egészségkárosodás bekövetkezése és a rehabilitációs eljárás közötti időszakban bekövetkező elszegényedés: A táppénz alacsony, a gyógykezelés költségei magasak (paraszolvencia, kórházi tartózkodás, magán-gyógykezelés, nem támogatott gyógyító eljárások, gyógyszer, segédeszköz többletköltségek, stb). Az elszegényedés következtében a munkába állásnak hiányozhatnak az induló feltételei. (pl. ruházat, első utazási költségek megelőlegezése, megélhetés az első fizetésig, stb.) A lakóhely okozta mobilitási nehézségek (kistelepülés, tömegközlekedés, stb.): A statisztikai adatok szerint a célcsoportban igen magas a kistelepüléseken élők aránya. A felsorolt tényezők természetesen eltérő módon és intenzitással jelennek meg a rehabilitációs eljárás során, amely részben a rehabilitációt igénybevevő ember egyéni sajátosságaitól, részben a befogadó közegtől függ.

IV.2.1.3. Önellenőrzés Ismertesse a normalizáció elvet: ........................................................................................ ……………………………………………………………………………………………. Ismertesse az integráció elvet: ........................................................................................... ……………………………………………………………………………………………. Ismertesse az önrendelkezés, önállóság, autonómia elvet: ................................................ ……………………………………………………………………………………………. Ismertesse a participáció (részvétel) elvet: ........................................................................ ……………………………………………………………………………………………. Ismertesse a prevenció és a rehabilitáció elvet: ................................................................. …………………………………………………………………………………………….


26


IV.2.2. Tanulási feladat IV.2.2.1. Sajátos helyzetű csoportok részletes bemutatása

IV.2.2.2. A tananyag részletes bemutatása A.) Pályakezdők A foglalkoztatáspolitika kiemelten kezeli a pályakezdők munkába állásának támogatását. Ennek ellenére sajnos még mindig szembesülnünk kell azzal, hogy évről évre vannak olyan fiatalok, akik kilépve az iskolarendszerű oktatásból nem találnak megfelelő munkát és aktív életüket kénytelenek azzal kezdeni, hogy munkajövedelem nélkül legtöbbször családi támogatással keresik helyüket a társadalomban. A pályakezdő munkanélküliek számát pontosan meghatározni nehéz, sokan rejtve maradnak, illetve kényszermegoldásként emeltszintű szakképzésbe, nyelvtanfolyamokba kapcsolódnak be. Őket legtöbbször a család támogatja ebben az átmeneti időszakban. Sokan vannak azok is, akik szembesülnek azzal, hogy amit addig tanultak az nem piacképes tudás. Az iskolarendszerből kilépve rögtön a felnőttképzés intézményrendszerét választják. Róluk tudunk a legtöbbet, mert a képzési költségeket a munkaerő-piaci alapból finanszírozza az állam. A harmadik csoportja a pályakezdő munkanélkülieknek külföldön próbál szerencsét – általában, megfelelő feltételek fennállása esetén -, vagy a szürke gazdaságot választja, legtöbbször rokoni vállalkozásban alkalmazva. Őket még nem izgatja sem a társadalombiztosítás, sem a nyugdíjbiztosítás hiánya és azzal sem igen foglalkoznak, hogy közteherviselési kötelezettségük lenne. A pályakezdő munkanélküli fiataloknak kevésbé vannak terveik, felkészületlenek az álláskeresés kihívásaira. A leginkább hátrányos helyzetben a kistelepülésen élő fiatalok vannak, akik olyan térségben élnek, ahol a munkalehetőségek hiányoznak, magas a munkanélküliek száma. A pályakezdő munkanélküliek nincsenek kellően felkészítve a munkahelykeresésre, hiányoznak azok a kompetenciák, amelyek erősítenék az elhelyezkedés esélyét. A regisztrált pályakezdő munkanélküliek száma 2006 –tól folyamatosan növekszik. 2009. júliusában 52 600 fő pályakezdő álláskereső szerepelt a nyilvántartásban, ami 22%-al több mint egy évvel korábban. Teljes körű adatok nem állnak rendelkezésre a pályakezdő munkanélküli fiatalok összetételéről. A munkaügyi központok régiós adatai alapján az iskolai végzettség szerinti megoszlás az alábbiak szerint alakul. A pályakezdők egynegyede az alapfokú végzettségű, szakképesítés nélküliek csoportjába tartozik, mivel csupán általános iskolát végzett, további 3-4 % pedig még a nyolc osztályt sem tudta befejezni, így alapfokú végzettséggel sem rendelkezik. Középfokú végzettségű, szakképesítéssel rendelkezők aránya 15-18% közé tehető, ők azok, akik szakmunkásképzőt, szakiskolát, speciális szakiskolát végeztek. 27



A szakközépiskolai érettségit 20-22% szerzett, és további 5-7 % a technikusi minősítést is megszerzők aránya, így a középiskolai végzettségű szakképzettek aránya közel 30% a pályakezdők között. A gimnáziumi érettségivel rendelkezők 14-17%-ot tesznek ki, ők alkotják a középiskolai végzettségű szakképzetlenek táborát. Főiskolai és egyetemi diplomával az összes páylakezdő fiatal közel 10%-a rendelkezik. Összességében a pályakezdő álláskeresők több mint fele, 50-55%-a szakképzetttséggel rendelkezik. B.) GYES-ről, GYED-ről visszatérők A sajátos helyzetű csoportokhoz tartozó gyermekvállalás után munkába visszatérő nők helyzete sem könnyű. A korai visszatérést általában azok a nők preferálják, akik vezető beosztásban dolgoztak, és a túl sok idő kihagyás eddig elért eredményeiket, pozíciójukat negatívan érintené. A kisgyermekes anyukák nagy része szívesebben maradna otthon gyermekével három (két) évig, az esetleges anyagi nehézségek ellenére is. Ma egyébként Magyarországon a védelmi időszak és az ebből következő foglalkoztatási tilalom 8 héttel a szülést megelőzően kezdődik (illetve ha az anya és a gyermek élete, egészsége a munkavégzés folytatása esetén veszélyben van, akkor már korábban), és 8 héttel a szülést követően ér véget. Azaz, ha az édesanya úgy akarja, a gyermek születését követően akár 8 hét múlva munkába állhat. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy általában a szülők mindenképpen megvárják az egyéves kort, és azután adják bölcsődébe a gyermeket. A 2009-ben jelentős jogszabályi változás történt, lényegesen rövidebb lett a gyermeknevelés támogatott időszaka, a GYED és GYES igénybevétel szabályai megváltoztak. Ez újabb kihívást jelent a kisgyermeket nevelő családok számára. A munkába visszakerülés nehézségei mellett számolni kell a gyermek biztonságos, napközbeni intézményi elhelyezés nehézségeivel is. Hiányoznak a bölcsődei férőhelyek és ezzel nehezítik az anyák visszatérését a munkaerőpiacra. További nehézséget jelenthet a gyermekvállalás után, – főként a két vagy több gyermekkel folyamatos GYED, GYES ellátáson lévők esetében – hogy a több éves inaktivitás időszaka alatt szaktudásuk elavult vagy megkopott, álláskeresési, munkavállalási képességeik, készségeik csökkentek. Az ezredfordulóra a korábbi időszakhoz képest a dolgozó fiatal nők sikereket értek el a gazdasági élet területein. Csökkentek a férfiak és a nők keresetei közötti korábban megfigyelhető különbségek. Az iskolai végzettség tekintetében a nők lassan elérik a férfiakat. Mégis a munkába visszatérést nehezíti a munkáltatók egy részének negatív hozzáállása, melyek jellemzően abból indulnak ki, hogy a kisgyermeket nevelő anyák munkahelyi hiányzása a „gyermekbetegségek” miatt magas lesz és nem tekintik őket „jó” munkaerőnek. Ezt a munkaadói viselkedést nyugodtan nevezhetjük diszkriminációnak és bár az Egyenlő Bánásmód Hatósága tevékenyen részt vesz a negatív megkülönböztetés megállításában, mégis létező problémáról beszélhetünk. A gyermekvállalási időszak nehézségeinek megoldását segíthetik az atipikus foglalkoztatási formák, amelyek még nem elég elterjedtek Magyarországon. A


28


részmunkaidős foglalkoztatás, távmunka elterjesztésére születtek támogató programok, de számottevő elmozdulás nem tapasztalható. C.) Roma származásúak

2001. évi népszámlálás szerint Magyarországon 190 046 fő volt a cigány lakosság lélekszáma. A népszámlálási adatok ugyanakkor jelentősen eltérnek a társadalomkutatók felmérési eredményeitől. Egy 1994-es felmérésnél azt vették alapul, hogy a nem cigány környezet kiket tekint cigánynak (ez nem feltétlenül jelent valós cigány származást). Eszerint több mint 500 000 fő a magyarországi cigányok lélekszáma (kb. az összlakosság 5%-a). Mások 6-700 000 között becsülik a magyarországi cigányság számát, míg egyes roma értelmiségiek szerint ez a szám az egymilliót is eléri. A népszámlálás szerint Magyarország 3200 települése közül 2000-ben élnek cigányok. Vidéken a három északi megyében legnagyobb a népességük. A fővárosi cigányság lélekszámát 90 ezer körülire becsülik. A cigányság társadalmi integrációjával kapcsolatos viták során a legnagyobb problémának tartják sokan, hogy a roma népességen belül nagyon alacsony az iskolai végzettség. Legtöbben még a nyolc osztályt sem tudják befejezni, nagyon kevés a szakmát szerzők és elenyésző a diplomások száma is. A társadalomba való integrálódás egyik fontos eleme a munka világa. A munkanélküliek között az országos átlagot többszörösen meghaladó aránnyal szerepelnek a cigány származásúak. Ennek legfőbb oka a szakképzetlenség, alacsony iskolai végzettség. A problémakört folyamatosan újra kell értékelni mert a körülmények is változnak. •

• • •

A cigány tanulók oktatásának problémái a sok tekintetben gyökeresen megváltozott körülmények között másképpen vetődnek fel. Az elmúlt években jelentősen módosult a közoktatási jogi-, tartalmi szabályozása és finanszírozása, kialakult a kisebbségi jogrendszer, kisebbségi önkormányzatok alakultak, mindezzel párhuzamosan az előző rendszerben kialakult munkaerőpiaci összeomlás katasztrofális mértékben rontotta a cigányság helyzetét. A közgondolkodás és a cigány politikai elit által kialakított stratégiák kezdenek mind markánsabb határvonalat húzni integráció és asszimiláció közé húzni. Az utóbbi években mind több kutató figyelme fordult a probléma felé, így empirikus adatok is rendelkezésre állnak. Nagyobb számban indultak oktatáspolitikai kezdeményezések és pedagógiai kísérletek.

A cigány tanulók megdöbbentően kevés kivétellel szinte mindannyian sikertelennek bizonyulnak a magyar iskolarendszerben. Sajnos más szomszédos országokban is ez a helyzet. Az okok keresése közben nehéz egyértelmű adatokkal alátámasztani a jelenség hátterét, de az látszik hogy a sikertelenség elsősorban a cigány tanulók gyenge iskolaérettségében, a családi szocializáció elégtelenségében keresendő. Nagy jelentősége van a probléma kialakulásában az iskolának, a magyar iskolák nincsenek felkészülve a cigány tanulók oktatására.

29



A cigány családokban halmozódva jelennek meg a problémák: szegénység, rossz lakás, munkanélküliség, rendszertelen életmód tekintetében. A másik problémakör, hogy a cigány tanulóknak maradéktalanul alkalmazkodni kell a magyar iskola elvárásaihoz és követelményeihez. Elsősorban az iskolának kellene alkalmazkodnia a sok tekintetben eltérő kulturális és nyelvi adottságokkal rendelkező cigány gyerekekhez. A cigány tanulók iskolai sikertelensége nem egyetlen problémára vezethető vissza. A különböző problémák egymást erősítik: • alacsony tanulási motiváció, • eltérő szocializáció, • rossz szociális helyzet, • nyelvi hátrány, • a cigánysággal szembeni előítéletesség, • iskolán belüli szegregáció, • az alkalmazott programok alkalmatlansága, • az alkalmazott pedagógiai módszerek alkalmatlansága. A cigány tanulók iskolai sikertelenségének okai között fontos a cigány gyerekek korai szocializációjának problémája is. A család életének strukturálatlansága miatt az időélmény és időfogalom nem, vagy alig alakul ki. A szociális tér és ingerek gazdagsága nyugodt érzelmi miliőt biztosít. Az érzelmek, indulatok kinyilvánítását semmi sem akadályozza, ez az azonosulás mintája. A nyelvi hátrány nagyban befolyásolja cigány tanulók eredményességét. A cigány tanulók felzárkóztatásánál éppen ezen a területen lenne a legnagyobb tennivaló. A szegregáció sajnos jellemző a cigány tanulók oktatásában. Az iskolarendszeren belüli szegregációnak három oka van. • A többségi társadalom előítéletessége miatt a cigány tanulók számának növekedése a nem cigány tanulók más iskolába áramlását váltja ki. • A magasabb iskolai végzettségű nem cigány lakosság jobb belső migrációs lehetőségei bizonyos magas munkanélküliséggel sújtott régiókban a cigányság arányának növekedéséhez vezetnek. • A cigányság migrációja elsősorban a kialakuló városi gettók felé irányul, így e városi kerületekben növekszik a cigányság aránya. A cigány tanulók lemorzsolódása a nyolcadik osztály elvégzése előtt jelentős. A szociális problémák szorosan összefüggnek a többi problémával: az alacsony tanulási motivációval, a cigány tanulókkal szembeni előítéletességgel, a nyelvi hátrányokkal, a cigány kultúra alacsony presztízsével. D.) Hajléktalanok A hajléktalanság hivatalosan és nyíltan a rendszerváltást követő években jelent meg Magyarországon. A társadalmi egyenlőtlenségek kiéleződése, a munkanélküliség elharapódzása, az életszínvonal rohamos csökkenése, a lakásköltségek növekedése és a szociális intézményi rendszer hiányosságai következtében drasztikusan megnőtt a SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT

30


hajléktalanok száma. Ahány fedél nélküli, hajléktalan, lakástalan, otthontalan ember van, annyi sors, annyi körülmény, annyi különböző élethelyzet és perspektíva. Szinte lehetetlen meghatározni a hajléktalan életmódot folytatók számát, hiszen sokan rejtőzködő életmódot folytatnak, utcákon, köztereken laknak. A „Február Harmadika Munkacsoport” (Győri Péter, Gurály Zoltán, Mezei György, Pelle József) vezetésével 1999. óta minden év február 3-án szociológiai felmérésre került sor a Budapesten élő hajléktalan emberek körében. A közvélemény és a sajtó állandó érdeklődésének eleget téve 2005. február 3-án megpróbálták közösen – az aktív városlakók bevonásával – „megszámolni”, hányan élnek-alszanak egy-egy éjszaka Budapesten és Magyarország néhány nagyobb városában fedél nélkül, az utcán, köztereken, nyilvános és nem nyilvános területeken. A felmérés eredménye: Budapesten 8000 fő, ebből közel 3000 ember alszik fedél nélkül Budapesten, másik 1800 ember éjszakai menhelyeken tölti az éjszakát, további 2800 ember átmeneti szállókon lakik. Debrecenben 267 fő, Győrben 478 fő, Pécsett 247 fő, Szegeden 13 fő, Székesfehérváron 109 fő, Szolnokon 49 fő, Szekszárdon 70 fő, Miskolcon 694 fő. Kecskeméten 42 fő. Győri Péter kutatásai szerint a következő kategóriákba sorolhatók a hajléktalanok: • családjuktól elszökő fiatalok, • állami gondozásból elszökő fiatalok, • kábítószeres fiatalok, • alkoholbetegek, pszichés és szomatikus betegek, • idős, leépült csavargók, • tudatosan csövezők, börtönből szabadultak, alvilágiak, • alkalmi munkások, volt ingázók, munkásszállás-lakók, • elváltak, • kilakoltattak. A rendelkezésre álló eszközök híján a súlyosbodó problémával szemben mind az állam, mind a civil szervezetek tehetetlennek bizonyultak: 1996-ig csupán 6000 hajléktalan szálláshely létesült. Bár ettől az időponttól kezdve a gazdasági fellendülés lehetőséget nyújtott a megfelelő intézmény-hálózat megteremtéséhez és modernizációjához. Az egy adott időpontban vagy időszak alatt fedél nélkül lévők, illetve effektív hajléktalanok számának meghatározása sem egyszerű feladat, azonban semmivel sem könnyebb arról képet alkotni, hogy hány embert él ma Magyarországon lakástalan vagy éppen otthontalan (homeless) körülmények között. Az alábbi táblázat is Győri Péter és csoportja adatai alapján készült.

Nem lakásban élők összesen Nem lakásban élők közül Lakott egyéb lakásegységben lakók Intézeti háztartásban élők 31

Ország összesen 260 653 fő

Ebből Budapest 44 799 fő

12 267 fő

941 fő 43 858 fő

248 386 fő



Ebből: átmeneti elhelyezést biztosító szociális intézményben ebből: hajléktalanellátóban munkásszállásokon, felvonulási építményekben (barakkokban), alkalmazotti szálláshelyeken stb. menekülteket befogadó állomáson eü. gyermekotthonokban, kórházakban csecsemő- és gyermekotthonokban, nevelőintézetekben, gyermekvárosokban szociális otthonokban, szeretetházakban stb. büntetés-végrehajtási intézetekben laktanyában

5851 fő 3934 fő

1760 fő

10 000 fő

4075 fő

1697 fő 3657 fő

52 fő 1623 fő

128 000 fő

23 000 fő

62 000 fő 17 000 fő

6270 fő 4 000 fő

13 000 fő

2 000 fő

E.) Tartós munkanélküliek, 50 év felettiek 2009-ben munkaügyi kirendeltségeken regisztrált munkanélküliek száma meghaladta az 500 ezer főt, közülük az 50 éven felüliek száma közel 20 %. Melynek legalább a fele a 6 hónapnál hosszabb ideje munkanélküli. Elhelyezkedésüket több ok gátolja, ezek gyakran együttesen is hatnak. Az 50 éven felüli munkanélküliek iskolai végzettség szerinti összetétele rendkívül kedvezőtlen • 56%-uk egyáltalán nem rendelkezik szakképzettséggel, • 48%-uk legfeljebb általános iskolai végzettséggel bír. • 45%-uk rendelkezik szakmunkás végzettséggel, • 4%-uk pedig felsőfokú végzettséggel. A munkaügyi központok tapasztalatai alapján azonban szakképzettségük struktúrája nem egyezik a helyi munkaerőpiac igényeivel, illetve szakmai ismereteik nem eléggé korszerűek. Elhelyezkedésüket gyakran akadályozza a hosszabb munkanélküliség miatt kialakult mentális betegségek, a családi kötelékek meggyengülése, szakmai kapcsolataik gyors avulása. Különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik munkahelyhiányos térségekben laknak, mivel mobilitási készségük alacsony. A munkaadók körében tapasztalható diszkrimináció is a célcsoport irányában.

Mindezek miatt a munkavállalási motivációjuk is meggyengülhet. Az 50 éven felettiek elhelyezkedési esélyei sokkal rosszabbak, mint a fiatalabbaké, gyakrabban válnak tartósan munkanélkülivé. Esélyeik növelése többféle módszert, differenciált, személyre szabott, komplex támogatást igényel. StartExtra kártya: Az 50 éven felüli tartós munkanélküliek esélynövelő központi programja. A program a szokásos és az új elemek alkalmazása mellett, mint lehetséges kimenetet magában foglalja a munkaadói közteher csökkentésére, kialakításra kerülő járulék-támogatást az 50 éven felüliek alkalmazásának elősegítése érdekében. F.) Büntetés végrehajtási intézményből szabadultak Magyarországon a büntetés végrehajtási intézetekben 2009-ben közel 13 000 férőhelyet tartottak nyilván, a büntetést töltők létszáma megközelítette a 15 000 főt. Évente átlagosan 1700-2000 fő szabadul, közöttük néhány hónapos büntetést letöltők és több évtizedet a börtön falai között élők is megtalálhatók.


32


Az elitéltek összetételéről kevés adat áll rendelkezésre, de az tudható, hogy börtönökben magas arányban vannak az alacsonyabb iskolai végzettségűek, szakmanélküliek, korábban tartósan munkahellyel nem rendelkezők, rossz lakáskörülmények között élők, civil életükben is szociális hátrányokkal küzdő emberek. Ez a csoport adja azt a kört, aki leginkább segítségre szorul, mert családi kapcsolatai meggyengültek, vagy egyáltalán nincsenek. Nem rendelkezünk pontos adattal arról sem, hogy közülük hányan vannak a funkcionális analfabéták, krónikus betegek. A börtönélet kemény évei után a társadalomba való beilleszkedés kihívást jelent a börtönből szabadulónak és a társadalomnak egyaránt. Szinte kizárt, hogy a hosszabbrövidebb időt elzártan töltő személy segítség nélkül képes legyen megkapaszkodni a szabad világban. A társadalomba való visszailleszkedésnek a folyamata már a börtön falain belül megkezdődik. A szociális szakemberek, pszichológusok folyamatosan készítik fel az elitélteket a szabadulásra. Lehetőség van arra is, hogy már a büntetés letöltésének ideje alatt a felnőttképzés keretében szakmai tanfolyamon, kulcskompetencia fejlesztésben vagy akár az alapfokú iskolai végzettség megszerzésében aktivizálják magukat. Jellemzően az Állami Foglalkoztatási Szolgálat intézményrendszeréhez tartozó szervezetek szerveznek szakmai képzéseket. A szakmai tanfolyamokra túljelentkezés a jellemző, mert ez már a „kiilleszkedés” első lépését jelenti az elitélteknek is. Az Európai Uniós csatlakozást követően megnyíltak azok a pályázati alapok, amelyek a civil szervezetek, egyházak e célcsoportra szervezett célzott programjait is támogatják. 2006. január 1. napjától az Igazságügyi Minisztérium Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Országos Hivatala, melynek neve 2006. január 1-jén Igazságügyi Hivatalra változott feladatkörébe tartozik többek között a börtönből szabadultak utógondozása. Az utógondozás célja az, hogy a szabadságvesztésből szabadultaknak segítséget nyújtson a társadalomba való beilleszkedéshez, és az ehhez szükséges szociális feltételek megteremtéséhez. A szabadságvesztésből szabadult elítélt segítséget és támogatást kérhet, különösen a munkába állásához, a letelepedéséhez, szállásbiztosításához, a megkezdett tanulmányai folytatásához, gyógykezeléséhez és gyógyító eljáráshoz. • Az utógondozást a pártfogó felügyelő végzi, a helyi önkormányzatok, a munkáltatók, a karitatív és öntevékeny szervezetek közreműködésével. • A büntetés-végrehajtási intézet megállapítja, hogy az elítélt a szabadulása után hol kíván letelepedni és rendszeresen munkát végezni; elősegíti, hogy az elítélt rendezze a szabadulása utáni letelepedésével és munkába állásával kapcsolatos ügyeit. A feladatok teljesítése érdekében a büntetés-végrehajtási intézet az elítéltet meghallgatja, szükség esetén megkeresi azt a pártfogó felügyelőt, akinek az illetékességi területén az elítélt letelepedni kíván, hogy nyújtson segítséget a letelepedéséhez és a munkába állásához, illetőleg a megkezdett tanulmányok folytatásához. • A pártfogó feladatai között szerepel az is, hogy ha a szabadságvesztésből szabadult személynek nincs megfelelő munkahelye és szállása, elő kell segíteni az olyan munkáltatónál való elhelyezkedését, amely szállást is nyújt, 33



és a büntetés-végrehajtási szervekkel, valamint a pártfogó felügyelővel együttműködve szervezetten támogatja a szabadságvesztésből szabadult személyek beilleszkedését a társadalomba. • A szabadult személyt a helyi önkormányzat külön jogszabály szerinti szociális segélyben vagy kölcsönben részesítheti. • A szabadságvesztésből szabadult személyek szállásával és munkába állásával kapcsolatban a büntetés-végrehajtási szervek és a pártfogó felügyelők rendszeresen kapcsolatban állnak az ezek megoldására szakosodott szociális, karitatív és öntevékeny szervezetekkel. A börtönpártfogolás a szabadulás várható idejét megelőzően legalább 6 hónappal elkezdődik. Mind az utógondozás, mind a börtönpártfogolás ugyanazon a szakmai módszertani alapon nyugszik, és a célja végül is ugyanaz, a társadalomba való visszailleszkedés elősegítése, és az újabb bűncselekmény elkövetésének ( a visszaesésnek) a megelőzése. Az utógondozás önként vehető igénybe, a szabadulás után az utógondozás megkezdésétől a szakma szabályai szerint 1 évig tarthat. A fenti feladatok, amelyek a 2003. évi LXXX. törvényben fogalmazódtak meg, egyértelműek és amennyiben lennének befogadó munkahelyek, lakhatási lehetőségek, nem lenne különösebb gond. Sajnos a magas munkanélküliségi szint, a gazdasági válság, forráshiány a támogató rendszerekben, a foglalkoztatást támogató aktív eszközök beszűkülése nem segíti az évente szabaduló, közel 2000 ember visszailleszkedését a munka világába és azzal a társadalomba. A sajátos helyzetű csoportok közül talán a börtönből szabadulók jelentik a legnagyobb kihívást a szociális, foglalkoztatási, munkaügyi szakembereknek és a társadalom egészének. Az Igazságügyi Hivatal adatai szerint a börtönből szabadultak alig 10%-a veszi igénybe az utógondozást. Az utógondozottak körében magas a munkába helyezési arány: 80%. Azok, akik nem veszik igénybe a pártfogói szolgáltatást nehezen nyomon követhetőek és feltételezhető, hogy többségük nem nyilvántartott álláskereső, és amennyiben dolgozik a fekete gazdaságban talál munkát. Az iskolai végzettség, szakképzettség, jelentősen javítja a pártfogoltak munkavállalási esélyeit. A roma származású pártfogoltak aránya nagyobb a munkanélküliek és az alacsony iskolai végzettségűek között, mint a pártfogoltak között. Összefoglalás Összességében elmondható, hogy a tartósan akadályozott emberek foglalkoztatásának legfőbb akadálya alacsony foglalkoztathatósági szintjük. Ez azt jelenti, hogy e célcsoportnak lényegesen alacsonyabb az iskolai végzettsége; kevesen rendelkeznek keresett szakmai képzettséggel; munkavállalási, munkavégzési képességeik, készségeik megkoptak, így a munkáltatók számára nem értékes munkaerők. Munkaerő-piaci integrációjuk érdekében ezért fontos foglalkoztathatóságuk javítása, mely az alábbi területeken valósítható meg: •

Iskolázottsági, képzettségi szint növelése (hiányzó alap- és középfokú végzettség pótlása; szakmai ismereteket megerősítő, aktualizáló, növelő képzés biztosítása; piacképes szakképzettség megszerzése; munkavállalás


34


• •

esélyét növelő kiegészítő képzések (informatika, nyelvi képzés és kompetenciák megszerzését célzó tréningek) biztosítása. Képzéshez, munkavállaláshoz szükséges készségek, képességek erősítése, újraépítése. Tanulást és munkavállalást akadályozó pszichoszociális tényezők feltárása és gondozása.

Foglalkoztathatóság javítása a nemzeti fejlesztési tervben is megjelenik: Az Új Magyarország Fejlesztési Terv egyik fő célja – megfelelően az európai foglalkoztatási célkitűzéseknek – a foglalkoztathatóság javítása. Ennek érdekében, a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) második prioritása az alkalmazkodóképesség javítását helyezi középpontba, mert a kormány úgy véli, hogy a gazdaság és a munkaerőpiac változása folyamatos alkalmazkodást kíván meg a munkavállalóktól és a vállalkozásoktól egyaránt. „A foglalkoztathatóság javítása azt jelenti, hogy az emberek tudását, készségeit fejleszteni kell annak érdekében, hogy alkalmassá váljanak a foglalkoztatásra, ösztönözni és segíteni kell az álláskeresést, a munkaerőpiacra való belépést vagy visszatérést. Ez a prioritás azokat a szolgáltatásokat és programokat (aktív foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket) támogatja, amelyek célja a munkanélküli és inaktív emberek foglalkoztathatóságának javítása olyan programokon keresztül, amelyek igazodnak az egyes munkavállalói csoportok sajátos helyzetéhez, speciális szükségleteihez, az egyéni képességekhez, készségekhez, valamint a helyi munkaerőpiaci sajátosságokhoz és gazdasági lehetőségekhez” (TÁMOP Akcióterv). 16

IV.2.2.3. Önellenőrzés Írjon 5-5 jellemző „élethelyzetet”, amelyek hozzájárulnak a munkaerő-piaci hátrányos helyzet kialakulásához! Pályakezdők ........................................................................................................................ ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. GYES-ről, GYED-ről visszatérők .............................................................................................. ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. Roma származásúak ................................................................................................................. ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. Hajléktalanok .................................................................................................................................................

……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. Tartós munkanélküliek, 50 év felettiek..................................................................................... ……………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………………. Büntetés végrehajtási intézményből szabadultak ............................................................................ ……………………………………………………………………………………………. 16

Frey Mária - Gere Ilona - Juhász Gábor - Tamási Ildikó - Tausz Katalin Szociális és munkaügyi fogalomtár https://www.szmi.hu/kozpontiprogram/?q=node/42 35



Felmérés az IV.2. leckéhez Név: ............................................................................ Dátum: ....................................................................... Mért kompetencia: • A képzés résztvevője ismerje a hátrányos helyzetű csoportok főbb jellemzőit • Legyen képes a problémakör megértésére, a fogalmak egységes értelmezésére, összefüggések feltárására, • a felvetett problémák kapcsán megoldási javaslatok megfogalmazására. Gyakorlati feladat: A hallgató válasszon ki a környezetében egy sajátos helyzetű csoporthoz tartozó személyt, és készítsen vele egy interjút az alábbi interjúvázlat alapján: 1. Az interjúalany bemutatása (életkor, lakóhely, rövid életút, iskolák, családi háttér, sajátos helyzet megnevezése). 2. A sajátos helyzetbe kerülés folyamata. 3. Az interjúalany élethelyzetének, körülményeinek bemutatása. 4. A munkába állást nehezítő tényezők bemutatása. 5. Az interjúalany próbálkozásai a hátrányos helyzetből való kilépésre, elképzelései a jövőt illetően, aspirációk. A beszélgetésről készítsen egy 3-5 oldalas esettanulmányt az instruktor útmutatása alapján!


36


IV.3. Lecke. A hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piacra jutását támogató eszközök Tudnivalók a lecke elsajátításához Bevezetés Ebben a leckében azokat a szolgáltatásokat támogató eszközöket ismerik meg a hallgatók, amelyek a hátrányos helyzetben lévő emberek munkaerő-piaci integrációját, reintegrációját segítik. A lecke elvégzése után a hallgató ismerje azokat a támogató mechanizmusokat és alkalmazott aktív eszközöket, amelyek segítik a foglalkozási rehabilitációt, illetve csökkentik a diszkriminációt, növelik a nők, idősek, fogyatékosok, romaszármazású emberek esélyét a munkajövedelem megszerzésére. A tanulási feladatokhoz tartozó részcélkitűzések A hallgató a tanulási feladatok elvégzése után képes lesz: 1 a problémakör megértésére, 2 a különböző szakmai megoldások és eredmények felhasználására, 3 a jogszabályok értelmezésére és használatára. IV.3.1. Tanulási feladat IV.3.1.1. Munkaerő-piaci alapismeretek

IV.3.1.2. A tananyag részletes bemutatása Munkanélküliségről, munkaerőpiacról általában A munkanélküliség közgazdasági értelemben a nem teljes foglalkoztatottságot jelenti. Három fő típusát különböztethetjük meg: a frikciós munkanélküliség abból ered, hogy az emberek gyakran változtatják lakóhelyüket és munkahelyüket. A ciklikus (konjunkturális) munkanélküliség a gazdaság hullámzásaiból adódik. A strukturális munkanélküliség az, amikor a munkaerő-szükséglet és a munkaerő-kínálat szakmai összetétele nem fedi egymást, nincs összhangban. Magyarországon a legjellemzőbb típus a strukturális munkanélküliség, kialakulása a társadalmi és gazdasági rendszerváltáshoz köthető. A regisztrált álláskeresők összetételét különböző, a munkaügyi szervezet által összeállított statisztikákból ismerhetjük meg. Ezt vizsgálva azt láthatjuk, hogy ez az összetétel nem kedvez egy fejlődő és nagyobb szakmai tudást igénylő piacgazdaságnak, az álláskeresők többsége valamilyen hátránnyal bír a munkaerőpiacon. Kockázati csoportjai: az alacsony iskolai végzettségűek, a pályakezdők, az egészségkárosodottak, a nők és a roma származású álláskeresők. A munkaerőpiac az adott időszakban, adott gazdasági feltételek mellett a munkaerő adás-vételével kapcsolatos viszonyok összessége. A munkaerő-kereslet a munkáltatók azon igénye, hogy egy meghatározott időszakban milyen létszámú és összetételű 37



munkaerőt kívánnak foglalkoztatni. A munkaerő-kínálat az adott időszakban rendelkezésre álló munkanélküliek és álláskeresők számát és összetételét jeleníti meg. A jól működő munkaerőpiac jellemzői, hogy átlátható; gyorsan reagál a változásokra; alacsony a munkanélküliségi ráta; az álláskeresők gyorsan találnak munkát; a munkaerőpiacot jól működő képzési rendszer segíti; viszonylagos egyensúly van a kereslet és kínálat között; társadalmi csoportokat nem zárnak ki; hatékony a forrásfelhasználás. A munkaerőpiac legfontosabb szereplői: álláskeresők, munkaadók, önkormányzatok, munkaügyi központok. Munkaerő-piaci folyamatok az Európai Unióban, az Európai Unió vonatkozó szabályozásainak alapelvei, kialakulásuk rövid története. Az Európai Unió tagállamaiban az 1990-es évek közepétől jelentős filozófiaváltás történt a tartósan akadályozott emberek munkaerő-piaci integrálása kérdésében. A hangsúly a passzív rendelkezésekről áthelyeződött az aktív megoldásokra. Alkalmazkodás helyett az integráció került előtérbe. Ennek oka, hogy az érintettek növekvő száma, a gazdaság visszaesése és a passzív ellátások prioritása miatt jelentősen nőttek az államháztartás terhei, és Európa országaiban olyan mértékben csökkent a foglalkoztatottak száma, amely már összehangolt cselekvést, a hátránykezelés korszerű szemléletére épülő eszközrendszer kialakítását tette szükségessé. Ugyanakkor felismerték, hogy a tartósan akadályozott emberek egy olyan csoportot képeznek, amely extra munkaerő-kínálatot jelent. Ennek a felismerésnek a jelentősége egyre nyilvánvalóbbá válik, miután a munkaképes korú lakosság aránya a demográfiai folyamatok következtében Európa szerte csökken. A fejlett országokra is jellemző magas inaktivitási arányok okai országonként eltérőek. A munkavállalók részéről fő elbátortalanító tényező a járadékcsapda és a járadékok elvesztésének a kockázata munkába állás esetén, de nehezítik a tartósan akadályozott emberek foglalkoztatását az épített környezet hiányosságai, valamint az egyenlő bánásmód elvét nem kellően érvényesítő jogszabályok, foglalkoztatáspolitikai intézkedések is. Az Európai Unióban – természetesen ideértve Magyarországot is – az inaktív népesség jelentős része olyan (gyakran kumulálódó) hátrányokkal él, amelyek erősen befolyásolják munkavállalási, továbbtanulási esélyeit. Az érintettek többnyire alacsony iskolai végzettséggel; elavult, hiányos szakmai ismeretekkel; elbizonytalanodott személyiséggel; megkopott kulcsképességekkel; labilis szociális háttérrel rendelkeznek, és hátrányaikat csak tudatosan épített, összehangolt segítséggel lehet csökkenteni. Mivel ezek a foglalkoztatást akadályozó tényezők a legtöbb hátrányos csoportra (tartós munkanélküliek, alacsony iskolai végzettségűek, fogyatékossággal élők, etnikai kisebbséghez tartozók stb.) jellemzőek, az Unióban a korszerű hátránykezelési stratégiákban csak mérsékelten kapnak szerepet a hátrányok kiváltó okai. Sokkal inkább koncentrálnak ezek a stratégiák az egyéni szükségletek felmérésére, a szükségleteknek megfelelő szolgáltatások és támogatások biztosítására, mintsem a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzet okaira. „Mivel a tagállamok foglalkoztatási szintjének jelentős növelése érdekében szükség van a gazdaságilag inaktív népesség bevonására is, az elmúlt évtizedben a hangsúly minden SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT

38


foglalkoztatási nehézséggel küzdő csoport tekintetében áthelyeződött a passzív munkaerő-piaci rendelkezésekről az aktív megoldásokra. A foglalkoztatás hiányából fakadó hátrányokat aktív és passzív programokkal kezelik. A passzív programok a jövedelmek pótlására szolgálnak, míg az aktív programok – melyek lehetnek főáramúak, illetve speciálisak – az újrafoglalkoztatást segítik elő. A speciális programok kizárólag egyes hátrányos csoportok – így például a fogyatékossággal élők – munkaerő-piaci integrációját segítik, míg a főáramba helyezett programok minden azonos élethelyzetben vagy azonos társadalmi problémával (pl. munkanélküliség, alacsony képzettség, fejletlen régióban élés stb.) küzdő személy számára kínálnak segítő megoldásokat. Célkitűzés az unióban, hogy a tartósan akadályozott személyek esetében is elsősorban a főáramú programokat kell alkalmazni, s csak ezek eredménytelensége, elérhetetlensége esetén szabad az egyes célcsoportok számára működtetett speciális eszközökhöz folyamodni. Sokkal inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy a segítő beavatkozások személyre szabottak legyenek, és tényleges szükségleteket elégítsenek ki, azaz minden alkalmazott eszköznek a hátrányos helyzetű ember munkaerő-piaci re-integrációját kell elősegítenie.” 17 Vannak olyan országok, amelyekben a hátrányos helyzetű embereket már elsősorban főáramú programokba (pl.: intenzív tanácsadás, képzési programok, foglalkoztatási ösztönzők, közvetlen munkahelyteremtés, vállalkozás-indítási ösztönzők) vonják be, más országok viszont döntően még mindig a speciális programokat preferálják. A speciális programok intézkedései rendkívül sokfélék a tagországokban, a legelterjedtebb közülük: • • • • •

az alacsonyabb termelékenységet kompenzáló bértámogatás, a munkahelyi környezet szükséges ki- és átalakításának támogatása, építészeti akadályok eltávolítása, a személyre szabott munkahelyi ügyintézéshez nyújtott támogatások, a munkavállalást, munkában maradást segítő szolgáltatások, intézkedések támogatása, • próbafoglalkoztatás, tranzitfoglalkoztatás. (A főáramú és speciális a programokról bővebb információ a „Foglalkozási rehabilitációs jegyzet” 13-15. oldalain a www.fszk.hu/rpi/szakmai_anyagok/Fogl_rehab.pdf oldalon található.) Az új megközelítésben a célok - hogy a tartósan akadályozott emberek újra foglalkoztathatóvá váljanak azáltal, hogy felvértezik őket a munkavégzéshez szükséges szaktudással, hogy a környezetet az igényeikhez alakítják, növelik a keresletet az ilyen dolgozók iránt, megfelelő támogatást nyújtanak és a legjobb eszközöket használják a hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatásának előmozdítása érdekében – nem változtak, csak az eszközök, illetve ezek alkalmazási módja módosult. Ilyen új eszközök: • • • • • 17

39

aktív munkaerő-piaci programok ráfordításainak növelése, foglalkoztathatóság javítása, személyre szabott megközelítés erősítése, befogadó munkahelyek számának növelése, az Állami Foglalkoztatási Szolgálatok (továbbiakban ÁFSZ) szerepének átértékelése, Foglalkozási rehabilitációs jegyzet www.fszk.hu/rpi/szakmai_anyagok/Fogl_rehab.pdf SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT


• segélycsapdák eltávolítása, • foglalkoztatást elősegítő jogalkotói tevékenység bővítése. A fenti eszközök közül most csak a témánk szempontjából (pályaválasztás, pályakorrekció, képzésbe vonás, foglalkoztatás) legjelentősebb elem, a foglalkoztathatóság javítása ismertetésére térünk ki részletesebben. Az eszközrendszer többi eleméről további információk állnak rendelkezésre a „Foglalkozási rehabilitációs jegyzet” 16-24 oldalain, a www.fszk.hu/rpi/szakmai_anyagok/Fogl_rehab.pdf weboldalon. A hátrányos helyzetű munkavállalók iránti alacsony munkáltatói kereslet legfőbb oka, hogy a munkaerő-piaci igények és a tartósan akadályozott személyek felkészültsége, szakmai tudása és munkavállalói értékei között jelentős a különbség. Ezért munkaerőpiaci integrációjuk legfontosabb feltétele foglalkoztathatóságuk javítása. Ennek megvalósítási területei: • iskolai végzettség, szakképzettség növelése • munkavállaláshoz, munkavégzéshez szükséges készségek fejlesztése, képességek erősítése • munkavállalást akadályozó tényezők (pl. szociális, mentális, egészségi) feltárása, a megoldás segítése „Az akadályokkal küzdő emberek hiányzó iskolai végzettségének pótlásához, az aktuális munkaerő-piaci igényeket kielégítő szakismeretek megszerzéséhez többnyire nem elegendőek a mindenki számára rendelkezésre álló főáramú képzési lehetőségek puszta biztosítása. Számukra ezeket a képzési lehetőségeket minden szempontból elérhetővé kell tenni (pl. fizikai, kommunikációs és módszertani akadálymentesítéssel, rugalmas, moduláris formák működtetésével).” 18 A felnőttképzésben kiindulópont a felnőtt tanuló iskolázottságának, szakképzettségének, illetve szakma-specifikus ismereteinek figyelembevétele, az előzetes tudás felmérése. Így a képzés megkezdésekor meghatározott tudásszint ismeretében, ahhoz igazodva egyéni tanulási tervek készíthetők, amelyek hatékonyabban segíthetik a sikeres tanulást, mint a differenciálatlan képzések. Szükség van továbbá a képzésre való felkészítés személyre szóló formáira is. Az egyéni szükségleteket figyelembe véve az alapvető kommunikációs képességek (beszéd, írás, olvasás), a kulcskompetenciák (informatikai, nyelvi, technikai készségek), illetve a gondolkodási képességek fejlesztése, felzárkóztatása nélkül nehezen képzelhető el a szakmai képzések eredményes megvalósítása. A lemorzsolódás megakadályozása érdekében pedig nagyon fontos a folyamatos mentorálás, azaz figyelemmel kell kísérni a hátrányos helyzetű álláskereső részvételét, hiányzásait és fenyegetettség esetén fel kell kínálni a segítséget, másfelől pedig az ügyfél számára nagy biztonságot jelent, ha gond esetén tudja, hogy van kihez fordulnia. A hátrányos helyzetű célcsoportok esetében fontos szerepe lehet a moduláris rendszerű képzéseknek 19 , illetve a kompetencia-elvű képzéseknek. 20

18

Foglalkozási rehabilitációs jegyzet www.fszk.hu/rpi/szakmai_anyagok/Fogl_rehab.pdf Modulnak nevezzük a képzés olyan egységét, amelynek sikeres elvégzése a teljes szakmai tudás önálló egységének elsajátítását eredményezi, és illeszkedik a képzési rendszer többi 19


40


Foglalkoztatásuknak komoly akadályai lehetnek a hosszabb passzív időszak okozta kedvezőtlen személyiségváltozások, a munkavállalás szempontjából fontos készségek, képességek meggyengülése. Ezért az újrafoglalkoztatás esélyének növeléséhez elengedhetetlen bizonyos kulcs-képességek fejlesztése, mint például: • • • • • • •

az önismeret, önérvényesítés, a kooperációs képesség, az együttműködési készség; a kommunikációs képesség (verbális, non-verbális), a döntési képesség, a felelősségvállalási képesség, az önállóság és teljesítőképesség stb.

A tartósan akadályozott munkavállalók esetében még további olyan direkt segítségre is szükség lehet, amely nélkül a jó színvonalú fejlesztés, megerősítés, esetleg piacképes szakma biztosítása ellenére sem tud az ügyfél elhelyezkedni vagy tartósan munkában maradni. Ilyen személyre szóló szolgáltatási forma lehet például: • A munkavállalásra való felkészítés (pl. motiváció erősítése, a munkavállalással kapcsolatos szabályoknak, kötelezettségeknek és jogoknak a megismertetése és elfogadtatása); • A munkavállalást akadályozó tényezők (pl. szociális, mentális, egészségi) feltárása és megoldásuk segítése. Az Európai Unióban ma mindenekelőtt a nyílt munkaerőpiacon megvalósuló foglalkoztatást tekintik a hátránykezelés fő eszközének, és ismerik el eredménynek. Emiatt az egyes országok támogatási rendszerében egyre nagyobb teret kap a nyílt foglalkoztatás támogatása. Több országban külön programot működtetnek a hátrányos helyzetű munkavállalók számára a nyílt munkaerő-piacon rendelkezésre álló munkahelyek megtartása, megvédése érdekében is. {Például az elbocsátás elleni védelem; határozatlan idejű munkaszerződés támogatása; helyettesítési támogatások (fogyatékos dolgozó betegsége esetén a helyettesítő dolgozó béréhez való állami hozzájárulás) stb.} Természetesen a fent ismertetett elveknek és folyamatoknak megfelelő szabályozási elemek jelennek meg az Unió témánkkal összefüggő közösségi jogi szabályaiban is, melyet hazánk uniós tagsága okán ismerni és alkalmazni kell. Részletes ismertetésükre most nem kerül sor, csak említést teszünk a főbb szabályozási elemekről. A jogi szabályok részletes listája megtalálható a www.fszk.hu/rpi/szakmai_anyagok/Fogl_rehab.pdf oldalon. A legalapvetőbb elsődleges közösségi jogi szabály, a Római Szerződés (1957.) (Szerződés), amely garanciális, általános alapelvi jellegű rendelkezéseket tartalmaz. A másodlagos közösségi szabályok ezen a területen általában irányelvek, melyek a tagállamok, így Magyarország irányába fogalmaznak meg elvárásokat. A közösségi jogi szabályozásnak is hangsúlyos területe az egyenlő bánásmód, melynek foglalkoztatási vetületére a Tanács 2000. november 27-i 2000/78/EK irányelve ír elő eleméhez/moduljához. 20 A kompetencia-elvű képzések jellemzően egy konkrét munkakör betöltésére irányulnak, és csak olyan irányú és mértékű képzést biztosítanak, amely feltétlenül szükséges az adott munkakör ellátásához 41



célokat, azaz a faji, etnikai, vallási, stb. alapú megkülönböztetésen alapuló diszkrimináció elleni küzdelem kereteinek kialakítását a foglalkoztatásban. Az Európai Tanács 2000. márciusában Lisszabonban tartott értekezlete döntő fontosságú az Európai Unió politikai és cselekvési iránya szempontjából. A csúcstalálkozó legfontosabb üzenete a tudásalapú gazdaság és társadalom megteremtésének szükségessége, melynek eszközrendszere: a tudás versenyképességének fejlesztése, másfelől a társadalmi kohézió, a hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatása, az esélyegyenlőség biztosítása. E csúcstalálkozó fontos eredménye volt annak deklarálása is, hogy 2010-re a fogyatékos emberek munkanélküliségi rátája azonos kell, hogy legyen a nem fogyatékos emberek rátájával. Az Európai Közösségek Bizottsága 2005-ben deklarálta, hogy „mindenki számára egyenlő és diszkriminációmentes hozzáférést kell biztosítani a munkához, szakképzéshez és az egyes foglalkozásokhoz”. Az integráló programokban komoly hangsúlyt kapott a munkaerő-piaci hátrányokkal küzdő személyek foglalkoztathatósági szintjének javítása, a befogadó munkahelyek számának növelése, valamint a felzárkóztatáshoz szükséges eszközök működtetését végző állami és civil szervezetek megerősítése is. Módszertanilag az egyéni szükségletekre épített programokat, szolgáltatásokat tekintik a hátránykezelés legeredményesebb formájának. Itt érdemes egy kis kitekintést tenni a közösségi jogon túlra, a nemzetközi jog területére. A hátrányos helyzetű személyek védelmére is több nemzetközi szervezet keretei között születtek egyezmények, szabályok, ezek közül ismerjünk meg néhányat. Az alapvető emberi jogok tekintetében kiemelendő az Európa Tanács munkája eredményeként 1961. október 8-án Torinóban aláírt Európai Szociális Karta, mely hazánkban az 1999. évi C. törvénnyel került kihirdetésre. Szólnunk kell még az Egyesült Nemzetek keretében 2006. december 13-án New Yorkban elfogadott, a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményről, mely a 2007. évi XCII. törvénnyel (MK. 90. szám) lett a magyar jog részévé. Az Egyezmény alapelvei: • a veleszületett méltóság, az egyéni autonómia tisztelete, a hátrányos megkülönböztetéstől való mentesség; • teljes és hatékony társadalmi részvétel és befogadás; • a fogyatékossággal élő személyek különbözőségének tisztelete és elfogadásuk az emberi sokszínűség, valamint az emberiség részeként; • esélyegyenlőség; a nők és férfiak közötti egyenlőség; • hozzáférhetőség; • a fogyatékossággal élő gyermekek formálódó képességeinek tisztelete, és a fogyatékossággal élő gyermekek identitásuk megőrzéséhez fűződő jogának tiszteletben tartása.

Az ENSZ szakosított szerveként működik a munkaügyi, szociális kérdésekkel foglalkozó Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), melynek Magyarország 1922. óta tagja. A szervezet tevékenységi körében keletkezett egyezmények sorából szót kell ejteni a Genfben, 1983. június hó 20. napján kelt, a szakmai rehabilitációról és a foglalkoztatásról szóló 159. számú egyezményről, ami az 1985. évi 9. törvényerejű rendelet által lett a magyar jog részévé. Az egyezmény Magyarországgal szemben olyan elvárásokat fogalmazta meg, mint szolgáltatások biztosítása a szakmai rehabilitációra


42


szoruló személyek számára, elősegítve a társadalomba való beilleszkedésüket, illetve visszailleszkedésüket.

Az egyenlő bánásmód témakörében született a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1958. évi 42. ülésszakán elfogadott 111. számú Egyezmény, melynek szabályai a 2000. évi LX. törvényben köszönnek vissza. Az Egyezmény tilalmaz minden olyan különbséget, kizárást vagy előnyben részesítést, amely az esélyek és a bánásmód egyenlőségének megszűnését vagy korlátozódását eredményezi a következő területeken: • a szakmai képzéshez való jog, • a foglalkoztatáshoz és az egyes foglalkozásokhoz való jog, valamint • a foglalkoztatás feltételei. Munkaerő-piaci folyamatok Magyarországon, a foglalkoztatáspolitika specifikus céljai A rendszerváltáshoz kapcsolódó gazdasági átalakulás során Magyarország foglalkoztatási szerkezete jelentősen átalakult. A vállalatok profitorientáltságának növekedésével a jól képzett, terhelhető munkaerő vált keresetté, a hátrányos helyzetű, tartósan akadályozott emberek kiszorultak a munkaerőpiacról. Megoldásként a rokkantsági nyugdíj és a megváltozott munkaképességűek szociális ellátásai, és egyéb szociális rendszerhez tartozó támogatások, juttatások kínálkoztak. Magyarországon a rendszerváltás utáni időszakban a foglalkozási rehabilitáció egyik legfontosabb mérföldköve volt, hogy a Foglalkoztatási Törvény magát a foglalkozási rehabilitációt az ÁFSZ illetve a megyei, 2007-től a regionális munkaügyi központok tevékenységi körébe integrálta. Ennek megfelelően 1998-tól a munkaerő-piaci szervezet megkezdte a foglalkozási rehabilitáció szolgáltatási rendszerének kiépítését. Fontos célkitűzés volt, hogy a lehetőségek az országban minden megyében, minden kirendeltségen megjelenjenek. Kialakultak a megyei rehabilitációs munkacsoportok a kirendeltségeken önálló rehabilitációs ügyintézők kezdték meg munkájukat. Megkezdődött a hatékony foglalkozási rehabilitációhoz nélkülözhetetlen kapcsolatrendszer kialakítása (foglalkozás-egészségügyi szakellátóhelyek, munkaadók, civil szervezetek, stb.), a megváltozott munkaképességű munkavállalók elhelyezkedését elősegítő támogatási és szolgáltatási rendszer kialakítása. Az elmúlt időszakban ugyanakkor jelentős változások történtek, és a következő években további módosulások várhatók a foglalkozási rehabilitáció területén. Megváltozott a támogatások tartalma, formája és 2008-tól módosult az egészségkárosodáson alapuló ellátások lehetősége, az egészségkárosodás minősítése és a kapcsolódó szolgáltatások rendszere. Mindez szervezeti átalakulással, új munkamegosztással és kompetenciákkal párosul. A foglalkozási rehabilitáció területén lényegesen nagyobb hangsúlyt kap a komplexitás, a személyközpontúság és a partnerség. Magyarország fejlesztéspolitikáját a stabilitás mellett a rugalmasság és kiszámíthatóság; a kiegészítő/mozgósító jelleg; a hosszú távú fenntarthatóság; az átláthatóság, a számonkérhetőség és a megfelelő szabályozottságon alapuló munkahelyteremtés elve határozza meg. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (II. Nemzeti Fejlesztési Terv) átfogó célja a foglalkoztatás bővítése és a tartós növekedés elősegítése. A foglalkoztatás bővítésének legfontosabb kritériumai a következők: • az egyén foglalkoztathatóságának javítása és munkaerő-piaci aktivitásának 43



• •

növelése, a munkaerő-kereslet bővítése, vagyis több és jobb munkahely teremtésének ösztönzése, a kereslet és kínálat összhangját biztosító munkaerő-piaci környezet fejlesztése.

A fejlesztés során törekedni kell az esélyegyenlőség biztosítására: a nők és a férfiak társadalmi egyenlőségének érvényesítésére, valamint a tartós egészségkárosodással, illetve fogyatékossággal élő emberek speciális szempontjainak fokozott figyelembevételére. Különös figyelmet kell fordítani a roma emberek és közösségeik összetett hátrányainak enyhítésére. 21 Ahhoz, hogy az ÁFSZ minél eredményesebben tudjon részt venni a foglalkoztatáspolitikai célkitűzések megvalósításában több területen is tervezett fejlesztéseket kell végrehajtania: • Ügyfélkapcsolatok javítása, szervezeti viselkedési formák átalakítása: Az ÁFSZ-nek versenyképes szolgáltatásokat kell tudnia nyújtania. Ehhez szolgáltatásaival nyitnia kell a munkáltatók és a munkahelyüket változtatni kívánó munkavállalók irányába. E nyitáshoz elengedhetetlen: • a szolgáltatások megújítása, minőségük és elérhetőségük javítása; • az ügyfélkapcsolatok erősítse, kiszélesítse; • a szolgáltatói szerepkör betöltéséhez szükséges szemléletváltás és viselkedési formák átalakítása. • Integrált szolgáltatás, egyablakos rendszer kiépítése a munkaerő-piaci és a szociális ellátások ügyfeleinek: Létre kell hozni egy olyan rendszert, és ennek megfelelően kell a szervezetet átalakítani, amelyen keresztül biztosítható, hogy azok a munkavállalási korú és munkaképes emberek, akik megváltozott munkaképességük miatt rehabilitációs ellátásban részesülnek, vagy munkajövedelem hiányában szociális ellátásért folyamodnak bármely állami szervhez, először mindenképpen az elérhető álláslehetőségekkel, keresést segítő szolgáltatásokkal találkozzanak.

21

•

Komplex foglalkozási rehabilitációs rendszer kiépítése: Az egészségügyi, a mentálhigiénés, a szociális, a képzési és a foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások egységes rendszerbe, folyamatba illesztése, illetve bővítése.

•

Külső szolgáltatói hálózatok igénybevétele: Ki kell alakítani azt a rendszert, amelyben a szolgáltatások kisebb vagy nagyobb részét az ÁFSZ felügyeli, de az ellátását partnerei (társ szervezetek, civil szervezetek, piaci szereplők) útján biztosítja, amelynek segítségével a szolgáltatások szerkezete, összetétele, tartalma rugalmasabban, a munkaerőpiaci igényekhez igazodóan alakítható. Az álláskeresők és a szociális ellátásban részesülők folyamatosan az elérhető legmagasabb szintű szolgáltatásokhoz jussanak hozzá, amelyek rugalmasan követik az ügyfelek igényeit, a munkaerő-piaci helyzet változását. www.szmm.gov.hu


44


•

Partnerkapcsolatok intézményesítése: Az ÁFSZ szervezetei által létrehozott - szerteágazó, de meglehetősen egyenetlen, töredezett és gyakran véletlenszerű - térségi kapcsolati rendszert egységes elvek alapján áttekinthetővé kell tenni, újrarendezni, ahol szükséges intézményesíteni.

IV.3.1.3. Önellenőrzés Mit nevezünk munkanélküliségnek? .................................................................................. …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mi a munkaerő-piac, és kik a szereplői?............................................................................. …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Milyen két fő típusa van a hátránykezelő programoknak az Európai Unióban? ................ …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mik az Európai Unió hátránykezelési stratégiáinak új eszközei?....................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mi volt a Lisszaboni értekezlet legfontosabb üzenete a hátrányos helyzetű rétegek társadalmi integrációjának tekintetében?............................................................................ …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mi az ILO?.......................................................................................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… A foglalkozási rehabilitáció mikor, milyen állami szervezet keretében kezdett kialakulni Magyarországon?................................................................................................................ …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mi az Új Magyarország Fejlesztési Terv átfogó célja? ...................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Milyen fejlesztések szükségesek ahhoz, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat eredményesen tudjon résztvenni a hazai foglalkoztatáspolitikai célkitűzések megvalósításában? .............................................................................................................. …………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………

45



IV. 3.2. Tanulási feladat IV. 3.2.1. A munkaerő-piaci szolgáltatások rendszere

IV.3.2.2. A tananyag részletes bemutatása A munkaerő-piaci szolgáltatásokról általában A munkaerő-piaci szolgáltatások azon tevékenységek összessége, amelyek biztosítása az egyén tényleges szükségleteire építve segíti a tartósan akadályozott emberek munkaerő-piaci integrációját (információk biztosítása, képességek vizsgálata, egyéni és csoportos tanácsadás, tréningek, munkahelyek felkutatása, munkaközvetítés, utógondozás, stb.).

Olyan humán szolgáltatás, amelynek középpontjában az ember áll, személyes érdekeivel, egyedi életfelfogásával, tapasztalataival, magában foglalja a résztvevők mindazon egyediségét, ami a szolgáltatást igénylőt, illetve a szolgáltatást végzőt jellemzik. A humán szolgáltatás támogató jellegű, nem irányítás és nem a felelősség átvállalása. A szolgáltatásoknak szigorúan az egyén szükségleteire kell építeniük, és minden eszközével a foglalkoztatásba kerülést, a foglalkoztathatóság javítását kell szolgálniuk. A szolgáltatási tevékenység tartalmát tekintve sokrétű, bizonyos fokú komplexitást igényel és három egymással összefüggő logikai, szakmai szakaszra – prevenció, közvetlen együttműködés és nyomon követés (utógondozás) - tagolható 22 . A foglalkoztatási jogszabályok szűkebben értelmezik ezt a tevékenységet. E szerint: Az állami foglalkoztatási szerv a munkahely-keresést, a munkához, valamint megfelelő munkaerőhöz jutást, továbbá a munkahely megtartását szolgáltatások nyújtásával is elősegíti 23 Az Állami foglalkoztatási szervezet és civil szolgáltatók munkaerő-piaci szolgáltatásai A regionális munkaügyi központ önmaga, vagy szolgáltatást nyújtó természetes személyek, illetve szervezetek támogatásával biztosítja munkaerő-piaci szolgáltatásokról, valamint az azokhoz kapcsolódóan nyújtható támogatásokról szóló 30/2000. (IX. 15.) GM rendeletben szabályozott szolgáltatási formákat mindazon személyek számára, akik hozzájárulnak adataik e célból történő nyilvántartásba vételéhez. A humán szolgáltatások közé információnyújtás, és különböző csoportos vagy egyéni tanácsadási formák tartoznak. A.) MUNKAERŐ-PIACI ÉS FOGLALKOZÁSI INFORMÁCIÓ Célja, hogy elősegítse az elhelyezkedést és az üres álláshelyek betöltését. A foglalkozásokra, a térségben elérhető képzésekre, a régió, a megye, valamint a kistérség 22

Munkaerő-piaci segítő szolgálat Módszertani kézikönyv, szerk.: Szellő János SZCSM Budapest 2003. 23 Frey Mária - Gere Ilona - Juhász Gábor - Tamási Ildikó - Tausz Katalin Szociális és munkaügyi fogalomtár https://www.szmi.hu/kozpontiprogram/?q=node/42 SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT

46


munkaerő-piaci helyzetére, a munkaerő kereslet és kínálat helyi jellemzőire vonatkozó információk összessége, illetve a foglalkoztatást elősegítő támogatások, a munkanélküli ellátások, valamint az ezzel összefüggő jogszabályokkal kapcsolatos ismeretek összessége. B.) MUNKATANÁCSADÁS Egyéni munkatanácsadás során a munkapiaci folyamatok megismerésén, a munkavállalást elősegítő ill. korlátozó tényezők feltárásán, az elhelyezkedési akadályok elhárításán, valamint a szükséges támogatási eszközök meghatározásán keresztül, segíti az álláshoz jutást és az állás megtartását. A tanácsadói beszélgetés során a tanácskérő megerősítést kaphat elképzelésében, bizonytalanságát, kétségeit eloszlathatja, s a megszerzett tudása, készségei, munkatapasztalatai birtokában, igényeihez igazodó döntést hozhat további szakmai pályafutásával kapcsolatban, és az elhelyezkedésére irányuló tervet dolgozhat ki, ill. valósíthat meg. Csoportos formái: •

reintegráló csoportos foglalkozás,

•

újraorientáló csoportos foglalkozás,

•

kulcsképesség-fejlesztő csoportos foglalkozás,

•

motivációs csoportos foglalkozás

Reintegráló csoportos foglalkozás: munkaviszonnyal már rendelkezett, tartós munkanélküliek részére szervezett olyan csoportos foglalkozás, ahol az egyén saját helyzetének tudatosítása, elemzése történik meg. A csoportfoglalkozás alapja a nyílt beszélgetési technika, az eljárás a személyiség tudatosabb magatartását és a döntéshozatalban történő megerősítését szolgálja. A foglalkozás egyéni tervvel zárul, amely alapja lehet a további együttműködésnek. Időtartama 1 nap. Újraorientáló csoportos foglalkozás: munkaviszonnyal már rendelkezett, tartós munkanélküliek részére szervezett olyan foglalkozássorozat, amelynek célja a csoporttagok igényeinek tisztázása és munkavállalási aktivitásuk fokozása. A munkanélküliség személyiségkárosító hatásának feloldása. A tartósan állás nélküli ügyfelek csoportos formában való segítése önismeretük kialakításában, képességeik megismerésében. A csoportos beszélgetések és az irányított gyakorlatok segítségével azoknak a szakmai feltételeknek az összegyűjtése, amelyekkel megkönnyíthetik az ügyfelek munkavállalását, a munkaerő-piacra való visszakerülését. Tájékoztatás az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szolgáltatásairól, azok igénybevételének lehetőségeiről. A foglalkozások egyéni tervvel zárulnak, amelyek a továbblépés lehetőségeit tartalmazzák. Időtartama 3 nap. Kulcsképesség fejlesztő foglalkozás: a kulcsképesség a szakmák feletti képességek csoportját jelöli, mint együttműködési képesség, problémamegoldó gondolkodás képessége. A csoportfoglalkozásokon a résztvevők e képességcsoportok fejlesztését szolgáló gyakorlatokat végeznek. Időtartama 5 nap.

47



Motivációs csoportos foglalkozás (5 napos) Az inaktív álláskeresők mobilizálása, munkára kész állapotba hozása. A munkanélküliség személyiségkárosító hatásának feloldása, a csoporttagok önismeretének bővítése, akadályok leküzdése, feszültségeinek kontrollálása, a résztvevők indítékainak mobilizálása, hogy az életpályában elmozdulás történjen. A tréningeken való részvétel önkéntes. Mindegyik foglalkozás kulcsfogalma: a munkanélküliség okozta ártalmak enyhítése. A csoportfoglalkozások után is egyéni terv készül, van út az egyéni tanácsadásba, de minden egyéb szolgáltatásba egyaránt. C.) A PÁLYATANÁCSADÁS Célja az azt igénybe vevő személy pályaválasztásának, pályamódosításának elősegítése, érdeklődésének, képességének, személyiségének és munkaerő-piaci igényének megfelelő pályaterv kialakítása. A tanácsadói beszélgetések során a tanácskérő a számára leginkább megfelelő pályák, foglalkozások körét határozhatja meg, és tudatosan megtervezheti az életpályáját. Egyéni pályaválasztási tanácsadás során, különböző önismereti kérdőívek kitöltésével a pályaválasztásukban vagy önmagukban bizonytalan ügyfelek pályaismeretének, önismeretének bővítése, illetve a reális pályaválasztási döntésének segítése. Egyéni pályamódosítási tanácsadás keretében nyújt segítséget azon ügyfelek részére, akik életpályájuk módosítását tervezik. A pályamódosítás oka lehet külső (munkaerőpiaci szempontból nem piacképes szakma) vagy belső (már nem nyújt kellő sikerélményt). A tanácsadás középpontjában a pályaelképzelések, a képzési lehetőségek, a tanulási képesség felmérése és döntési készségek fejlesztése áll. Csoportos formái: • pályaorientációs csoportos foglalkozás • pályamódosítási csoportos foglalkozás Pályaorientációs csoportos foglalkozás: a leendő pályájukban és önmagukban bizonytalan, határozatlan pályakezdő fiatalok számára oldott biztonságos közeget nyújt ahhoz, hogy különböző társas helyzetekben kipróbálhassák magukat, és fejlesszék önismeretüket, pályaismeretüket. A résztvevők segítséget kapnak abban, hogy végre el tudják dönteni, milyen szakma, pálya volna számukra leginkább megfelelő, és fel tudják mérni, mit kell tenniük céljaik elérése érdekében. A foglalkozás időtartama 3 nap. Pályamódosítási csoportos foglalkozás: a pályaváltási helyzetbe (nem piacképes szakma, téves pályaválasztás, kényszerpálya esetén) került fiatalok szakmai pályájának módosításához nyújt segítséget. A program része a pályaelképzelések, a képzési lehetőségek, valamint a tanulási képességek felmérése, összeegyeztetése és a döntési készségek fejlesztése. A foglalkozás időtartama 3 nap. D.) ÁLLÁSKERESÉSI TANÁCSADÁS Célja azok elhelyezkedésének elősegítése, akik munkát akarnak vállalni, de nem rendelkeznek az álláskereséshez szükséges ismeretekkel, gyakorlattal. Az egyéni álláskeresési tanácsadás: az álláskeresési folyamat egy-egy lépéséhez nyújt személyre szabott szakmai segítséget (pl. önéletrajz írása, pályázat elkészítése, felvételi SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT

48


interjúra történő felkészülés, beilleszkedés, a munka megtartása). Az „álláskeresési ismeretek oktatása csoportfoglalkozáson” a résztvevők egy rövid előadás formájában – iskolai osztályfőnöki óra keretében vagy csoportos létszámleépítés során megismerik az álláskeresés módszereit, az elhelyezkedés jogi vonatkozásait, hallanak a munkaügyi központokban igénybe vehető munkaerő-piaci szolgáltatásokról és támogatásokról Csoportos formái: • álláskeresési technikák oktatása, • álláskereső klub. Álláskeresési technikák oktatása: a munkanélküliek munkába helyezését elősegítő humánszolgáltatás. Az álláskeresési technikákat a kirendeltségeken oktatják rövidített idejű formában (2-3 nap). Az álláskeresési technikák oktatásával a munkanélküliek olyan ismereteket sajátítanak el szerepjátékokon keresztül, melyek segítségével (bemutatkozás, önéletrajzírás, állásra történő jelentkezés telefonon stb.) sikeresen és rövid idő alatt álláshoz juthatnak. Álláskereső Klub: a tartósan munkanélküli ügyfelek részére nyújtott csoportos munkatanácsadás eszköze, amelynek célja, hogy az álláskeresők a lehető legrövidebb időn belül álláshoz jussanak. Az Álláskereső Klub programjának középpontjában az eredményes álláskereső viselkedés elsajátítása áll. Azok a munkanélküliek, akik próbáltak elhelyezkedni, de álláskeresésük nem járt sikerrel, gyakran passzívvá válnak és visszavonulnak a munkaerőpiacról. Mások sok állást megpályáznak, de sehol sem alkalmazzák őket. Az Álláskereső Klubba kerülve korábbi álláskeresési viselkedésük megváltozik: ismét aktívvá válnak és új álláskeresési stratégiákat, technikákat alkalmazva többnyire sikerül elhelyezkedniük. A foglalkozások időtartama három hét. E.) REHABILITÁCIÓS TANÁCSADÁS Az egészségi okokkal összefüggő munkaképesség változással kapcsolatos foglalkozási rehabilitáció lehetőségét veszi számba, és olyan ellátásokhoz, társadalmi támogatásokhoz való hozzáférést igyekszik biztosítani az érintettek számára, amelyek a munka világába való visszatalálás reális lehetőségei felé nyithatnak új utakat. A tanácsadói beszélgetés során a tanácskérő egészségi állapotának megfelelő speciális ismeretekre és mélyebb önismeretre tesz szert, személyes problémái tisztázásával reális képet alkothat munkapiaci kilátásairól. Érdeklődésének, megmaradt képességeinek feltárásával képessé válik saját értékeivel kapcsolatban valóságos ítéletet alkotni, és egyéni munkavállalási tervet tud kidolgozni és megvalósítani. Ez a tanácsadási forma a foglalkozási rehabilitáció irányának a meghatározására irányul, olyan megváltozott munkaképességű személyek számára, akik a képzettségüknek megfelelő munkakörbe fokozott segítséggel helyezhetők, illetve az általuk utoljára legalább 1 évig betöltött munkakörbe megváltozott munkaképességük miatt nem közvetíthetők. A tanácsadói beszélgetés során a tanácsadó feltárja a megváltozott munkaképességű személy munkavállalását és munkavégzését akadályozó egészségi tényezőket. Közösen feltárják a tanácskérő elvárásait, értékorientációját, képességeit, érdeklődését, személyiség-tulajdonságait, motivációját, illetve az ügyfél megmaradt képességeire alapozható elhelyezkedési lehetőségeket. Mindezekhez figyelembe veszi a foglalkozásegészségügyi szakellátó-hely szakvéleményét. A tanácsadási folyamatban megoldási tervet dolgoznak ki, amely során számba veszik, hogy a megváltozott munkaképességű 49



álláskereső foglalkoztatása milyen szolgáltatás vagy támogatás nyújtásával segíthető elő. Ennek során a megváltozott munkaképességű ügyfél szakmai gyakorlatát, iskolai végzettségét és életkorát együttesen mérlegeli a tanácsadó. F.) PSZICHOLÓGIAI TANÁCSADÁS A munkavállalást elősegítő ill. akadályozó lelki folyamatok, pszichés problémák, életvezetési nehézségek feltárására és megoldására irányul. A pszichológus segíti a tanácskérőt személyiségének jobb megismerésében, a belső erőforrásainak feltárásában, pályairányultságának, pályaalkalmasságának tisztázásában, az esetleges kudarcai feldolgozásában, a bizonytalan vagy megingott jövőkép helyreállításában, motivációinak megerősítésében, munkavégzési és alkalmazkodási készségei fejlesztésében, az egyéni életút kiteljesítéséhez szükséges távlati célok megfogalmazásában, valamint a munka világába való visszataláláshoz vezető út konkrét lépéseinek kidolgozásában. G.) HELYI (TÉRSÉGI) FOGLALKOZTATÁSI TANÁCSADÁS Célja szakmai, módszertani segítségnyújtással hozzájárulni a térségben a foglalkoztatási helyzet javításához, a gazdasági élet résztvevői közötti együttműködés kialakulásához, a foglalkoztatási feszültségek kezeléséhez, a vállalkozási tevékenység élénküléséhez, továbbá új munkahelyek teremtéséhez. H.) A MUNKAERŐ KÖZVETÍTÉS Arra irányul, hogy elősegítse a munkát keresők és a munkát kínálók találkozását (munkaviszony létesítését). Az állami munkaügyi szervezet szolgáltató alapegységei a kirendeltségek, melyek munkaerő-piaci alapszolgáltatásként látják el a munkaközvetítői tevékenységet. A munkaközvetítés a keresleti oldalon megjelenő munkaerőigények feltárását, kielégítését, valamint a kínálati oldalon megjelenő álláskeresők munkához juttatását célozza, ami a gyakorlatban a munkaerő-piaci résztvevők (munkaadók és munkavállalók) azonos érdekek alapján történő kapcsolatba hozását jelenti. Az aktív, tevékeny foglalkozási rehabilitációt szolgáló munkaközvetítés középpontjában az áll, hogy a megváltozott munkaképességű ember egyenlő eséllyel teljesíthesse részvételét a képzési folyamatba, amelynek alapját a kompetencia alapú képzés biztosíthatja. I.) MENTORI SZOLGÁLTATÁS A munkaügyi központ mentori szolgáltatás igénybevételét biztosíthatja az álláskereső vagy a munkaügyi központ más szolgáltatását igénybevevő, illetőleg a munkaügyi központtól támogatásban részesülő személy számára, ha a személyes konzultáció alapján megállapítható, hogy az együttműködési kötelezettség teljesítéséhez, a szolgáltatások, támogatások igénybevételéhez, az állami vagy más szervekkel való kapcsolattartáshoz, az önálló munkába álláshoz, vagy a munkahelyen történő beilleszkedéshez személyes segítségre van szüksége. A mentori szolgáltatást a mentor nyújtja. A rehabilitációs járadékban részesülő személy számára történő rehabilitációs mentor kijelölésének szabályairól külön jogszabály rendelkezik.


50


Mivel a fejezetben már utaltunk a hátrányos helyzetű, inaktív személyek munkaerőpiacra való visszahelyezésében a mentorálás jelentőségére, erről a szolgáltatásról egy kicsit bővebben szólunk. Az elmúlt évtizedben a munkanélküliek összetételében bekövetkezett változások, a különféle hátrányok kezelésének kényszere miatt a hazai munkaügyi szervezetben és civil szerveződéseknél is megkezdődött az elhelyezkedést hatékonyan segítő, személyes igényekre épülő szolgáltatási formák kialakítása. A foglalkozási rehabilitáció intézményrendszerének kiépítése során pedig az általános és tematikus tanácsadások, a támogatott foglalkozások és képzési lehetőségek szélesítése mellett kialakult és egyre jobban terjed a „munkába segítés” direkt formája. Ez az európai gyakorlattal kompatibilis szolgáltatás a munkáltató és munkavállaló egymásra találását és a rehabilitált dolgozók tartós munkában maradását segíti. Közhasznú szervezetek számára kiírt pályázatok sok megyében tették lehetővé az ún. mentorok (foglalkoztatás-szervező menedzserek, munkaasszisztensek) működését, akik személyre szólóan segítenek az állásfeltárásban, az elhelyezkedésben és az utógondozásban. Mint ahogy fent említettük, munkaerő-piaci szolgáltatást nem kizárólag a munkaügyi szervezet, hanem annak támogatásával más természetes személyek, illetve szervezetek is nyújthatnak. Amennyiben a munkaügyi központ kapacitása nem elegendő a felmerülő szolgáltatási igények kielégítésére, akkor a regionális munkaügyi központ központi szervezeti egysége pályázati eljárás eredményeként támogatást nyújthat: •

•

a legalább egy éve szolgáltatási tevékenységet végző közhasznú szervezetnek, ha az munkaerő-piaci és foglalkozási információt nyújt térítésmentesen elmaradott térségekben vagy a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő rétegek számára, továbbá olyan természetes személynek, jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságnak, aki, illetőleg amely munka-, pálya-, álláskeresési, rehabilitációs és pszichológiai tanácsadást nyújt azoknak az álláskeresőknek, akiknek a munkaügyi központ e szolgáltatások igénybevételét felajánlotta, vagy helyi (térségi) foglalkoztatási tanácsadást végez.

Az ezredfordulót követően a munkaügyi szervezet, illetve az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány által „felnevelt” civil munkaerő-piaci szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások és programok egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az aktív eszközök körében, mert alkalmasnak bizonyulnak a tartós, hátrányos helyzetű, inaktív álláskeresők összetett problémáinak kezelésére, a hatékony és eredményes támogatás biztosítására. Az elmúlt tíz évben ezek a munkaerő-piaci szolgáltatások a helyi szükségletekre, a célcsoportok speciális igényeire reagálva rugalmasan, eltérő módon fejlődtek. Az egyes szolgáltatások módszertani fejlettségében is jelentős szórás tapasztalható, megbízható és egységes nyilvántartási és statisztikai rendszerük kialakulatlan. A civil, illetve közhasznú szervezetek is végezhetnek magán-munkaközvetítői tevékenységet, ha megfelelnek a munkaerő-kölcsönzési és a magán-munkaközvetítői tevékenység nyilvántartásba vételéről és folytatásának feltételeiről szóló 118/2001. (VI. 30.) Kormány rendelet előírásainak. E rendelet alkalmazásában a magán-munkaközvetítés: „a munkaügyi központ munkaközvetítői tevékenységén kívül végzett olyan tevékenység, amely arra irányul, 51



hogy elősegítse a munkát keresők és a munkát kínálók találkozását, foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítse céljából,” 24 . A szolgáltatások eredményességét befolyásoló tényezők, fejlesztési irányok A szolgáltatások eredményességének mérésére a munkaügyi szervezeten belül és a civil szolgáltatóknál sincs egységes értékelési rendszer. Nincsenek meghatározva azok a kritériumok, amik alapján a szolgáltatások eredményei számszerűsíthetők mérhetők lennének. Erre csak az olyan központi munkaerő-piaci programoknál 25 , illetve uniós pénzből finanszírozott pályázati programoknál van lehetőség, ahol a kritériumrendszer a pályázatot kiíró szervezet által előre meghatározott. (Bár ezek a programok is elsősorban mennyiségi és nem minőségi mutatókkal dolgoznak.) Annak ellenére, hogy mind a két előzőekben hivatkozott jogszabály (munkaerő-piaci szolgáltatásokról, azok támogatásáról és a magán-munkaközvetítő tevékenység nyilvántartásba vételéről és feltételeiről szóló rendeletek) rendelkezik a szolgáltatást nyújtóval szemben támasztott bizonyos tárgyi, technikai és nem utolsó sorban megfelelő képesítéssel, képzettséggel bíró személyi feltételekről, hiányoznak a munkaügyi szervezet egységes, és pontosan meghatározott elvárásai a vásárolni kívánt szolgáltatásokkal kapcsolatban. Ezek az elvárások pedig szükségesek lennének a szolgáltatás minőségi szempontú értékelhetőségéhez. Ezért szükséges egy olyan monitoringrendszer kidolgozása, amivel átláthatóvá tehetők a munkaerő-piaci szolgáltatások, valamint az egyes elemek mind szakmai, mind eredményességi szempontból mérhetővé, értékelhetővé tehetők. „A szolgáltatóknak nyújtott támogatások ellenére a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés lehetőségét nem sikerült biztosítani, s ezen túl a megjelenő újabb szükségletekre sem lehetett adekvát választ adni. A rendeletben szabályozott szolgáltatási formák önmagukban nem is alkalmasak a rehabilitációs szükségletek kielégítésére, ezért a szolgáltatási rendszert újabb szolgáltatási elemekkel szükséges bővíteni, továbbá az egészségügyi, szociális stb. szolgáltatásokhoz való hozzájutást a szolgáltatásoknak fokozottan elő kell segíteni a foglalkozási rehabilitáció eredményes megvalósulása érdekében.” 26 Mára világossá vált, hogy a hátrányos helyzetű álláskeresők munkaerő-piaci helyzetét, foglalkoztathatóságát a hagyományos aktív eszközök és szolgáltatások önmagukban nem képesek megfelelő eredményességgel és hatékonysággal javítani, ezért az aktív eszközök körében egyre nagyobb mértékben és arányban kell hogy megjelenjenek a komplex, hosszabb időtartamú munkaerő-piaci szolgáltatások. A hátrányos helyzetű célcsoport esetében az újrafoglalkoztatás esélyének növeléséhez még további olyan direkt segítségre is szükség lehet, amely nélkül a jó színvonalú fejlesztés, megerősítés, esetleg piacképes szakma biztosítása ellenére sem tud az ügyfél elhelyezkedni vagy tartósan munkában maradni. Ilyen személyre szóló szolgáltatási forma lehet például: • A munkavállalásra való felkészítés (pl. motiváció erősítése, a munkavállalással kapcsolatos szabályoknak, kötelezettségeknek és jogoknak a megismertetése és elfogadtatása); 24

118/2001. (VI. 30.) Korm. rendelet a munkaerő-kölcsönzési és a magán-munkaközvetítői tevékenység nyilvántartásba vételéről és folytatásának feltételeiről 2.§ (1) a) 25 A munkaerő-piaci programokról a fejezet során, illetve az 4. fejezetben még részletesebben beszélünk. 26 Foglalkozási rehabilitációs jegyzet www.fszk.hu/rpi/szakmai_anyagok/Fogl_rehab.pdf SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT

52


• •

•

•

•

•

A munkavállalást akadályozó tényezők (pl. szociális, mentális, egészségi) feltárása és megoldásuk segítése; A megfelelő munkahely megtalálásának segítése. E célcsoport esetében különösen fontos azt vizsgálni, hogy a munkahely és a munkavállaló kölcsönösen megfelelnek-e egymásnak. Az ő esetükben ugyanis fokozott kockázata van a csak formai megfelelést vizsgáló közvetítésnek. Az a tény önmagában, hogy az érintett személy képzettsége megfelel a munkakör betöltéséhez szükséges elvárásoknak, ebben az esetben kevés. Értékelni kell például azt is, hogy a kiesett idő nem okozott-e – legalábbis átmenetileg – olyan mértékű teljesítmény csökkenést, amelyet az adott munkáltató nem tud tolerálni. Munkáltatók megnyerése. A hátrányos helyzetű ügyfelek esetében még akkor is szükség van a munkáltatók befogadásának erősítésére, ha egyébként az ajánlott személy minden szempontból megfelel a munkakör elvárásainak. A többnyire sztereotípiákon nyugvó előítéletek, az ebből fakadó fenntartások oldásának egyik leghatékonyabb módja, ha pontosan tájékoztatjuk a munkáltatót a közvetítendő személy munkavállalói értékeiről, hátrányt okozó jellemzőiről és azokról a szolgáltatásokról, amelyeket igénybe vehet a tartósan akadályozott személy felvétele esetén. Általános információkkal is szolgálhatunk azokról a támogatásokról, kedvezményekről, amelyeket az ÁFSZ nyújt hátrányos helyzetű munkavállaló foglalkoztatása esetén, illetve felvilágosítást adhatunk a munkáltató foglalkoztatási, rehabilitációs kötelezettségeiről is. Mindenképpen e célcsoport Munkatapasztalat-szerzés elősegítése. munkavállalási esélyeit növelhetnénk azzal a szolgáltatási formával, amely a passzív időszak ellenére – adott tevékenység begyakoroltatásával - jó teljesítmény elérésére tenné képessé a tartósan akadályozott személyt. Szükség esetén a személyközpontú szolgáltatás fontos színtere lehet a munkavégzés támogatása is. Ez elsősorban a fizikai, kommunikációs és egyéb akadályok elhárítását, valamint a munkáltatók és munkatársak felkészítését jelentheti a tartósan akadályozott dolgozó fogadására. Szóba jöhet még – elsősorban értelmileg akadályozott munkavállalók esetében – a személyi segítő biztosítása. Néhány esetben szükség lehet olyan speciális szolgáltatásokra is, amely a tartósan akadályozott munkavállaló foglalkoztatásának tartóssá válását segítheti. Ilyen lehet például beilleszkedésük segítése (pszichológiai tanácsadás, közösségi- és önálló életre nevelés, hiányos szocializáció pótlása, csoportkohéziót erősítő tréningek, konfliktuskezelés) vagy a munkában-tartás egészségügyi, pszicho-szociális támogatása.

Mint a fentiekből látható, nagyon sok területen lehetne személyre szabott szolgáltatásokkal a foglalkozási rehabilitáció folyamatát eredményesebbé, a tartós elhelyezéseket sikeresebbé tenni. Jelenleg azonban igen sok akadálya van a szolgáltatások széleskörű alkalmazásának. Ilyen típusú szolgáltatásokhoz rendszerszerűen jelenleg a tartósan akadályozott embereknek csak igen szűk köre jut hozzá. Az integrációt segítő szolgáltatások megvalósításának formája, mélysége és szabályozottsága igen eltérő az egyes megyék gyakorlatában. A módszertani bizonytalanságok sok esetben hátráltatták a segítő szolgálatok kiépülését, illetve 53



jelentősen visszafogták a munkaügyi szervezet azon szándékát, hogy a tartósan regisztrációban maradó munkanélküliek elhelyezésének segítésére igénybe vegyen ilyen szolgáltatásokat. Mára igen nagy különbségek alakultak ki a szolgáltatások minőségében, eredményességében és hozzáférhetőségében is. Így viszont nem minden esetben valósulnak meg a segítő szolgáltatásokkal szemben támasztandó alapkövetelmények, azaz, hogy: • • • • • •

mindenki számára hozzáférhető legyen, személyre szóló, valós igényeket elégítsen ki, az integrált foglalkoztatás elérését célozza, ne lépje túl a kompetencia határokat a szolgáltatást végzők megbízható szakmai felkészültséggel rendelkezzenek, a segítségnyújtás az elhelyezkedést, a diszkrimináció elleni küzdelmet és a beilleszkedés stabilitását szolgálja.

Összefoglalva ennek a részfejezetnek a tartalmát, elmondhatjuk, a hátrányos helyzetű munkavállalók/álláskeresők szolgáltatásai tekintetében a fő fejlesztési irányok: • • • • •

szolgáltatásbővítés, személyre szabott szolgáltatások beemelése az ügyfél igényeihez, szükségleteihez igazodva, egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása, a szolgáltatások egységes minimumstandardjának kidolgozása, egységes értékelési rendszer kialakítása, kiegyensúlyozott kapcsolati háló kialakítása a munkaügyi szervezet és munkaerő-piaci szolgáltatók között, szolgáltatást nyújtók tudástárának folyamatos bővítése, képzések, tanfolyamok, módszertani segédanyagok összeállítása, a jó gyakorlatok folyamatos nyomon követése, összegyűjtése

IV.3.2.3. Önellenőrzés Mit nevezünk munkaerő-piaci szolgáltatásnak? ................................................................. …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Kik nyújthatnak munkaerő-piaci szolgáltatást? .................................................................. …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Milyen munkaerő-piaci szolgáltatási formákat ismer? ....................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Milyen személyre szóló szolgáltatási formákat ismer? ...................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mik a segítő szolgáltatások alapkövetelményei?................................................................ …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mik a hátrányos helyzetű munkavállalók/álláskeresők számára nyújtott szolgáltatások rendszerének főbb fejlesztési irányai? ................................................................................


54


IV. 3.3. Tanulási feladat IV.3.3.1. A munkaerő-piaci támogatások rendszere

IV.3.3.2. A tananyag részletes bemutatása Ellátásban - jogszabályban meghatározott feltételek teljesülése esetén - minden álláskereső, támogatásban mind a munkaügyi szervezetben nyilvántartott álláskereső, mind a munkáltató részesülhet. Álláskeresők számára nyújtott ellátások és támogatások A regisztrált álláskereső részére ellátásként (álláskeresési támogatásként) álláskeresési járadék, álláskeresési segély állapítható meg. Álláskeresési járadék annak az álláskeresőnek állapítható meg – további jogszabályi feltételek egyidejű fennállása esetén -, aki az álláskeresővé válását megelőző négy éven belül legalább 365 nap munkaviszonnyal rendelkezik. A járadék folyósításának legrövidebb időtartama 73 nap, míg a leghosszabb időtartama 270 nap. Az álláskeresési járadékfolyósítási idő két szakaszra oszlik: •

•

Az első szakasz időtartama a folyósítási idő fele, de legfeljebb 91 nap, amelyben az álláskeresési járadék összege a korábbi átlagkereset 60 százaléka (alsó határa a mindenkor hatályos minimálbér 60 százaléka, vagy ha a korábbi átlagkereset ezt az összeget nem éri el, akkor az átlagkeresettel megegyező összeg, a felső határ, pedig a mindenkor hatályos minimálbér 120 százaléka). A második szakasz időtartama a hátralévő jogosultsági napok száma, legfeljebb 179 nap. A járadék mértéke ebben a szakaszban egységesen a minimálbér 60 százaléka.

Az álláskeresési segély határozott összegű támogatás, mértéke a mindenkor hatályos kötelező legkisebb munkabér 40 százaléka. Álláskeresési segélyre azok az álláskeresők szerezhetnek jogosultságot, akik • • •

részére az álláskeresési járadékot legalább 180 nap időtartamra állapították meg, és ez a folyósítási időtartam már lejárt; az álláskeresővé válásukat megelőző négy éven belül legalább 200 nap munkaviszonnyal rendelkeznek, és álláskeresési járadékra nem jogosultak; a kérelem benyújtásának időpontjában a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb öt évük hiányzik, és legalább 140 napon át álláskeresési járadékban részesültek.

Regisztrált álláskeresők számára nyújtható támogatások: Költségtérítés címén az álláskereső részére az álláskeresők támogatása, valamint a vállalkozói járadék megállapításával, valamint a munkahelykereséssel kapcsolatos tömegközlekedési eszköz igénybevételével felmerült indokolt helyközi utazási költséget meg kell téríteni.

55



Képzési támogatás: Az álláskeresők, a munkanélküliséggel veszélyeztetett munkavállalók munkaerő-piaci képzésének elsődleges célja, hogy a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő ismeretek megszerzésével hatékonyan segítse elő az ismételt munkába állást, illetve a munkahely megtartását. Ide tartozik: az álláskeresők képzésének támogatása, a munkaviszonyban állók képzésének támogatása. Képzési támogatásként • keresetkiegészítés vagy keresetpótló juttatás (kivéve rehabilitációs járadékos) állapítható meg, valamint • a képzéssel kapcsolatos költségek részben vagy egészben megtéríthetőek. Az álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatások: Pályázati eljárás során támogatás adható azon álláskeresőnek, aki a munkaügyi központ által legalább három hónapja nyilvántartott, vagy aki rehabilitációs járadékban részesül, és aki önmaga foglalkoztatását egyéni vállalkozás keretében, gazdasági társaság személyesen közreműködő tagjaként, illetve mezőgazdasági őstermelőként oldja meg. Munkáltatók számára nyújtott támogatások rendszere Munkahelyteremtés támogatása: Munkahelyteremtés támogatásaként vissza nem térítendő tőkejuttatás nyújtható olyan új munkahelyek teremtéséhez, meglévő munkahelyek bővítéséhez, új technológia bevezetéséhez szükséges tárgyi eszközök és immateriális javak beszerzéséhez, amelyek a munkavállalók létszámának növelésével tartós foglalkoztatást biztosítanak. A támogatás csak beruházással egybekötött munkahelyteremtés esetén nyújtható. Munkahelymegőrzés támogatása: Munkahelymegőrzés támogatása annak a munkaadónak nyújtható, aki működésével összefüggő okból a munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással (a továbbiakban: felmondás) kívánja megszüntetni. A támogatás legfeljebb egy évig, havonta utólag folyósítható, amennyiben a munkáltató vállalja a munkavállalónak a támogatás folyósítása alatti foglalkoztatását, valamint azt követően legalább a támogatott foglalkoztatás időtartamával megegyező időtartamú továbbfoglalkoztatását. A foglalkoztatás bővítését szolgáló támogatások: A foglalkoztatás szempontjából a munkaadók által kevésbé preferált munkavállalói rétegek (hátrányos helyzetűek, megváltozott munkaképességűek) elhelyezkedését elősegítő szubvenciók, melyek a munkavállalás első időszakában a bér jellegű költségek részbeni átvállalásával valósulnak meg (bértámogatás). Járulékkedvezmény: A mikro-, kis- és középvállalkozásokra, civil szervezetekre, valamint az általuk alkalmazni kívánt, illetve alkalmazott személyre kiterjedő hatályú törvény 27 lehetőséget ad speciális járulékkedvezményre. Abban az esetben jogosult rá a fent nevezett munkáltató, amennyiben legalább 3 hónapja nyilvántartott álláskeresőt, vagy az ennél rövidebb ideje nyilvántartott, de a foglalkoztatás megkezdése előtti 365 napban kereső tevékenységet nem folytatott álláskeresőt, vagy olyan álláskeresőt foglalkoztat, akinek a jogviszonya a foglalkoztatás megkezdését megelőző 3 hónapon belül csoportos létszámcsökkentésre tekintettel szűnt meg.

27

A foglalkoztatás bővítése és rugalmasabbá tétele érdekében szükséges intézkedésekről szóló 2005. évi CLXXX. törvény SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT

56


Közhasznú munkavégzés támogatása: Azon munkaadók támogatása a foglalkoztatásból eredő közvetlen költségek részbeni finanszírozásával, akik a munkaügyi központ által kiközvetített munkanélküliek időszakos alkalmazásával a lakosságot, vagy a települést érintő közfeladatokat, illetve az önkormányzat által önként vállalt feladatokat látnak el, és a foglalkoztatással nyújtott szolgáltatás ellenértékeként más szervtől díjazásban nem részesülnek. A támogatás lehetséges alanyai: - települési önkormányzatok, közfeladatokat ellátó intézmények és szervezetek (pl. óvodák, iskolák, múzeumok, kórházak, egészségügyi intézmények, stb.), - közhasznú társaságok, ha a közfeladat ellátására nem üzletszerű gazdasági tevékenység keretében kerül sor. Foglalkoztatási (munkaerő-piaci) programok támogatása: A Munkaerőpiaci Alap előre meghatározott, összetett célok érdekében biztosíthatja olyan programok megvalósításának pénzügyi fedezetét, amelyek térségi foglalkoztatási célok megvalósítására, munkaerő-piaci folyamatok befolyásolására, valamint a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő rétegek foglalkoztatásának elősegítésére irányulnak. A programok keretében a munkaerő-piaci szolgáltatások és foglalkoztatást elősegítő támogatások egyidejűleg és egymásra épülve is nyújthatók. Pályázati eljárás alapján a munkaügyi központ támogatást nyújthat jogi személynek, gazdasági társaságnak, valamint egyéni vállalkozónak munkaerő-piaci program kidolgozásához, illetőleg annak részben vagy egészben történő megvalósításához. A csoportos létszámleépítés hátrányos következményeinek enyhítését célzó támogatása: A Munkábahelyezést Elősegítő Bizottságok (MEB) működtetését elősegítő eszköz, melynek célja a munkavállalók újbóli elhelyezkedésének támogatását szolgáló hatékony, preventív módszer alkalmazása, amely segíti a létszámcsökkentésben érintettek mielőbbi munkába állását, motiválja az önálló munkahelykeresést, valamint kezdeményezi - önfoglalkoztatás keretében – egyéni, illetve társas vállalkozás indítását. A bizottság alapvető feladata a létszámcsökkentésben érintett munkavállalók igényeinek felmérése, rendszeres munkaerő-piaci információkkal való ellátásuk, számukra megfelelő egyéni vagy csoportos foglalkozások, jogi, vállalkozási és szociális tanácsadás, álláskeresési technikák oktatásának, új munkalehetőségek felkutatásának megszervezése, illetőleg minden olyan program biztosítása, amely segíthet a minél gyorsabb, újbóli elhelyezkedésben. A különböző támogatási formákon belül eltérő, illetve külön szabályok vonatkoznak a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű rétegen belül a megváltozott munkaképességű álláskeresőkre, akiket foglalkoztató munkáltatók számára a központi költségvetésből finanszírozott támogatási formák is rendelkezésre állnak. Ezek részletezésére itt nem térünk ki, csupán főbb fajtáit említjük meg, melyek a következők: A védett foglalkoztatók költségkompenzációs támogatása, illetve a rehabilitációs költségtámogatás pályázati eljárás alapján nyerhető el. Ezekre a pályázatot a minisztérium írja ki, és a miniszter bírálja el. E két támogatásnak a lényege tulajdonképpen a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatása miatt felmerült többletköltségek megtérítése (költségkompenzációs támogatás), illetve a nyílt munkaerőpiacon nem foglalkoztatható munkavállalókat foglalkoztatók igényelhetik (rehabilitációs költségtámogatás), amennyiben megfelelnek a külön jogszabályban meghatározott rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeinek. A rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő bértámogatás alanyai a megváltozott munkaképességű munkavállalókat munkaviszony keretében foglalkoztató, a Munka Törvénykönyve 73. §-a hatálya alá tartozó munkáltatók lehetnek, akik akkreditációs tanúsítvánnyal rendelkeznek, és teljesítik a rehabilitációs foglalkoztatási 57



kötelezettségüket. Nem támogathatóak a közigazgatási szervek, illetőleg az állami és helyi önkormányzati költségvetési szervek. Ezekről a támogatásokról bővebb információ a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány honlapján (www.fszk.hu) a http://foglrehab.fszk.hu linkre kattintva elérhető foglalkozási rehabilitációs módszertani anyag 5.4. fejezetében található. Egyéb, közvetett támogatási formák is léteznek, a hátrányos helyzetű munkavállalók foglalkoztatásához, melyek közül néhány a megváltozott munkaképességű munkavállalók más részük pedig általában a hátrányos helyzetű munkavállalók foglalkoztatása esetén vehető igénybe: Rehabilitációs hozzájárulás elengedése foglalkoztatás fejében: A foglalkoztatási törvény 41/A. § szerint minden 20 főnél több munkavállalót foglalkoztató munkaadó legalább 5 %-ban (kvóta) tartozik megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztatni, ennek hiányában a hiányzó létszámra pedig rehabilitációs hozzájárulást fizetni. Amennyiben a foglalkoztatási kötelezettségének a munkáltató eleget tesz, természetesen mentesül a hozzájárulás megfizetése alól. Megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásának támogatása az adótörvényekben: A foglalkoztatásra nem kötelezett (rehabilitációs hozzájárulás fizetése alól a foglalkoztatási törvény szerint mentesülő) munkáltatói körből az a társasági adóalany gazdálkodó szervezet, akinek a tárgyévi statisztikai állományi létszáma a 20 főt nem haladja meg, továbbá az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelők rehabilitációs foglalkoztatás esetén az adórendszerben biztosított kedvezményre jogosultak. Hátrányos helyzetű álláskeresők foglalkoztatását elősegítő támogatások: Adott élethelyzetben lévő (pályakezdés, gyermek, vagy közeli hozzátartozó ápolása, idősödő, 50 év feletti életkor, vagy alacsony, alapfokot nem meghaladó iskolai végzettség) álláskeresők foglalkoztatásához kötött támogatás. Formái: A START-kártya célja a pályakezdők munkatapasztalat-szerzésének elősegítése oly módon, hogy az őt foglalkoztató munkáltató számára járulékfizetési kedvezményt biztosít. A START-plusz kártya a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű csoportok nyílt munkaerő-piacra történő be/visszalépését, támogatását alanyi jogon járó foglalkoztatási járulék-kedvezménnyel biztosítja. A START-extra kártya a tartósan álláskereső személyek közül a munkaerő-piaci szempontból leghátrányosabb helyzetben lévő 50 éven felüliek, vagy életkorra tekintet nélkül legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkező munkavállalók foglalkoztatását segíti elő munkaadói kedvezmény biztosításával.


58


IV.3.3.3. Önellenőrzés Milyen ellátásokat biztosít a munkaügyi szervezet a regisztrált álláskeresők számára? ... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Milyen támogatásokat biztosít a munkaügyi szervezet a regisztrált álláskeresők számára?.............................................................................................................................. …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Milyen elemei vannak az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkáltatók számára biztosított támogatási rendszerének? .................................................................................. …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Milyen egyéb, közvetett támogatási formákat ismer? (Legalább két formát nevezzen meg!)................................................................................................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Felmérés a IV.3. leckéhez Név: ............................................................................ Dátum: ....................................................................... Mért kompetencia: •

A lecke elvégzése után a hallgató ismerje azokat a támogató mechanizmusokat és alkalmazott aktív eszközöket, amelyek segítik a foglalkozási rehabilitációt, illetve csökkentik a diszkriminációt, növelik a nők, idősek, fogyatékosok, romaszármazású emberek esélyét a munkajövedelem megszerzésére.

Feladat: 1. Ismertesse az Európai Unióban alkalmazott aktív és passzív hátránykezelő programok jellemzőit! Válaszában térjen ki a speciális programok jellemző intézkedéseire is!

(40 pont)

............................................................................................................................................ ............................................................................................................................................ ............................................................................................................................................ 2. Ismertesse a pályatanácsadás célját, egyéni és csoportos formáit!

(40 pont)

............................................................................................................................................ ............................................................................................................................................ ............................................................................................................................................ 59



3. Válassza ki azt a munkáltatói támogatási formát, amely Ön szerint a lehető leghatékonyabban szolgálja a hátrányos helyzetű rétegek foglalkoztatási szintjének növelését, és ismertesse a támogatás tartalmát! Választását röviden indokolja!

(20 pont)

............................................................................................................................................ ............................................................................................................................................ ............................................................................................................................................ Teljesítményszintek: Összes elérhető pontszám 100 pont. Megfelelt 60 ponttól. Kiválóan megfelelt 90 ponttól. IV. 4. Lecke. Munkaerő-piaci programok, jó gyakorlatok bemutatása Tudnivalók a lecke elsajátításához Bevezetés Ebben a fejezetben azokkal a megoldási módokkal foglalkozunk, amelyek a különböző munkaerő-piaci programok keretében hatékony megoldást jelenthetnek a hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatási szintjének javításában. A programok részletes ismertetése – néhány kivételtől eltekintve – nem célunk, sokkal inkább fel kívánjuk hívni a hallgatók figyelmét a programok eredményességét szolgáló komplex megközelítési módra, ami nem önmagában kezeli a foglalkozási rehabilitációt, hanem a komplex rehabilitációs rendszer részeként. A lecke elvégzése után a hallgató: • általános ismeretekkel rendelkezik a munkaerő-piaci programokról, azok formáiról és finanszírozási lehetőségeiről, • meg tudja nevezni a főbb operatív programokat és azok célját, kapcsolódását nemzeti fejlesztési tervekhez és • információkkal rendelkezik az eredményes alkalmazható országos, illetve regionális helyi programokról, • a hallgatók ismerjék meg a munkaerő-piaci programok általános jellemzőit, a jó gyakorlatokat, begyakorlás szintjén legyenek képesek arra, hogy részt vegyenek az eredmények elterjesztésében. A tanulási feladatokhoz tartozó részcélkitűzések A hallgató a tanulási feladatok elvégzése után képes lesz: 1. a jó gyakorlatok megértésére, befogadására és az eredmények terjesztésére.


60


IV. 4.1. Tanulási feladat IV.4.1.1. Munkaerő-piaci programokról általában

IV.4.1.2. A tananyag részletes bemutatása Az előző leckében ismertetett munkaerő-piaci szolgáltatások és támogatások közül, most a munkaerő-piaci programokkal foglalkozunk részletesebben. Ennek oka, hogy ezek a programok egyesítik magukban a különböző szolgáltatások és támogatások bizonyos elemeit egy meghatározott cél, jellemzően a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű csoportok, inaktív rétegek foglalkoztathatóságának javítása, foglalkoztatási szintjének emelése érdekében. Ismétlésként vegyük át a munkaerő-piaci program fogalmát Munkaerő-piaci programok fogalma, formái és finanszírozása A munkaerő-piaci programok előre meghatározott, összetett célok érdekében kialakított programok, amelyek: • • •

térségi foglalkoztatási célok elérésére, munkaerő-piaci folyamatok befolyásolására, valamint a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő rétegek foglalkoztatásának elősegítésére irányulnak. E programok esetében a munkaerő-piaci szolgáltatások és foglalkoztatási támogatások egyidejűleg és egymásra épülve is nyújthatók. Ha a program által elérni kívánt cél megvalósítása indokolja, a foglalkoztatást elősegítő támogatásokra vonatkozó szabályoktól – meghatározott feltételekkel és módon – eltérhet a támogatást nyújtó szerv. Ennek szabályait a 6/91996. (VII. 16.) sz. MüM rendelet rögzíti. Munkaerő-piaci program kidolgozásához, és részben vagy egészben történő megvalósításához is nyújtható támogatás. Ennek mértéke a program kidolgozásával, megvalósításával kapcsolatban felmerülő költség. A támogatás jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéni vállalkozó részére folyósítható. A munkaerő-piaci program lehet: • központi munkaerő-piaci program (országos), • regionális munkaerő-piaci program, • uniós munkaerő-piaci program. A munkaerő-piaci programok finanszírozására a Munkaerő-piaci Alap szolgál. Ez a Munkanélküliek Szolidaritási Alapja, a Foglalkoztatási Alap, a Szakképzési Alap, a Rehabilitációs Alap, valamint a Bérgarancia Alap összevonásával létrehozott elkülönített állami pénzalap. Eredetileg a munkanélküli-ellátások és a foglalkoztatást elősegítő támogatások fedezetét biztosította, mára több pénzügyi alaprész gyűjtőfogalma: Ezek a: • szolidaritási alaprész, • foglalkoztatási alaprész, • bérgarancia-alaprész, • képzési alaprész, 61



• rehabilitációs alaprész, • vállalkozói alaprész. Az ESZA 28 típusú programok hazai önrészét is a Munkaerő-piaci Alap biztosítja. Munkaerő-piaci Alappal kapcsolatos jogokat, illetőleg kötelezettségeket Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete (MAT) gyakorolja, illetve teljesíti. A MAT a munkaadók, a munkavállalók és a kormány képviselőiből álló testület, megbízatása négy évre szól. Döntéseiről határozatot hoz. A MAT határozatai megtalálhatók az Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján, (www.szmm.gov.hu) és megjelennek a Magyar Közlönyben, ill. a Munkaügyi Közlönyben is.

IV.4.1.3. Önellenőrzés Milyen céllal jöttek létre a munkaerő-piaci programok?.................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Milyen formái vannak a munkaerő-piaci programoknak?.................................................. …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mi az a Munkaerő-piaci Alap és mi a szerepe? .................................................................. …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Milyen testület gyakorolja a Munkaerő-piaci Alappal kapcsolatos jogokat, és kik a testület tagjai? ..................................................................................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… IV. 4.2 Tanulási feladat IV.4.2.1. Az ESZA közreműködésével megvalósuló programok

IV.4.2.2. A tananyag részletes bemutatása Európa regionális politikája a pénzügyi szolidaritáson alapul. Lehetővé teszi a gazdagabb tagállamok befizetéseiből származó Közösségi költségvetés több mint 35 százalékának újrafelosztását a leghátrányosabb helyzetű régiók között, így valamennyi régió hozzájárulhat az Unió versenyképességének növeléséhez. Ezt szolgálják a négy Strukturális Alap 29 által kínált források is.

28 29

Jelentését lásd lentebb A Strukturális Alapok, az EU regionális politikájának fő pénzügyi eszközei. 1988-óta nevezik az Európai Regionális Alapot (ERDF), az Európai Szociális Alapot (ESF) és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Részét (EAGGF GF) együttesen Strukturális Alapoknak, melyekhez ma már az utolsó bővítés során felállított Halászati Orientáció Pénzügyi Eszközei (FIFG) is hozzátartozik.


62


A Strukturális Alapokból származó támogatások felhasználására Magyarországon a 2004-2006 közötti időszakra Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) és a 2007-2013 időszakot átfogó Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) szolgál, amelyek meghatározzák a fejlesztéspolitikai célokat és prioritásokat. Az elkövetkező évek legfontosabb feladata a foglalkoztatás bővítése és a tartós növekedés feltételeinek megteremtése. A megfogalmazott célok megvalósítása operatív programokon keresztül történik, melyek közül több az ESZA közreműködésével valósul meg. Az ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. (ESZA Nonprofit Kft.) 2000. októberében jött létre – akkor még közhasznú társaságként, kizárólagos állami tulajdonú kiemelten közhasznú minősítésű szervezetként, az akkori minisztériumok (OM, GM, SZCSM) együttműködésében. A tulajdonosi jogokat jelenleg a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) gyakorolja. 2009. május 20-tól működik nonprofit szervezeti formában. Az ESZA Nonprofit Kft. az NFT során a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programban (HEFOP), az ÚMFT során pedig a Társadalmi Megújulás (TÁMOP), a Társadalmi Infrastruktúra (TIOP) és a Közép Magyarországi (KMOP) Operatív Programokban tölt be közreműködői szerepet. Az általa kezelt pályázati programok és kiemelt projektek olyan területeket érintenek, mint a foglalkoztathatóság fejlesztése, a munkaerőpiacra való belépés ösztönzése, az alkalmazkodóképesség javítása, a társadalmi befogadás, részvétel erősítése, illetve a mindezt támogató infrastruktúra fejlesztése. Az alábbiakban most csak a TÁMOP ismertetésére kerül sor, a fejlesztési tervekről és a hozzájuk kapcsolódó egyéb operatív programokról bővebb információ a www.esza.hu és a www.nfi.hu és oldalakon található, Társadalmi Megújulás Operatív Programról (TÁMOP) A Társadalmi Megújulás Operatív Program az Európai Szociális Alapból 2007–2013 között finanszírozott humánerőforrás-fejlesztési projektek összessége, melyek célja a gazdaság tartós növekedése által generált munkahelyek betöltéséhez szükséges munkaerő-kínálat növelése, és javítása, annak érdekében, hogy időben és elegendő mennyiségben rendelkezésre álljon a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan létrejövő új munkahelyek betöltésére alkalmas, megfelelő képzettségű munkaerő. A TÁMOP átfogó célja a munkaerő-piaci részvétel növelése a humán erőforrás minőségének javításával. Fontos hangsúlyozni, hogy a foglalkoztatás növekedését pusztán a munkakínálat nagyságának és minőségének javítása még nem teremti meg, az aktivitás növelésén túl az is szükséges, hogy a gazdaságfejlesztési programok a munkahelyteremtést, a munkaerő iránti kereslet növekedését segítve hozzájáruljanak a kínálati oldalon megjelenő potenciál kihasználásához. Specifikus célok: • a munkaerő-piaci kereslet és kínálat összhangjának javítása, • az aktivitás területi különbségeinek csökkentése, • a változásokhoz való alkalmazkodás segítése, • az egész életen át tartó tanulás elősegítése, • az egészségi állapot és a munkavégző-képesség javítása, • a társadalmi összetartozás erősítése, az esélyegyenlőség javítása. 63



TÁMOP 1. prioritása a „A foglalkoztathatóság fejlesztése, a munkaerőpiacra való belépés ösztönzése”. E prioritáson belül több intézkedés van, egyikük a TÁMOP 1.1. „Komplex munkaerő-piaci programok a munkanélküli és inaktív emberek foglalkoztatásáért”. Ez további két alkomponensre bomlik, egyik a TÁMOP 1.1.1 „Megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése”, másik a TÁMOP 1.1.2 „Decentralizált programok a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásáért”. Részletesebben csak ez utóbbi programot fogjuk bemutatni. TÁMOP 1.1.2 „Decentralizált programok a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásáért” A 2004 - 2008 évi HEFOP 1.1 „A munkanélküliség megelőzése és kezelése” elnevezésű program tapasztalataira építve indult el 2008. január 1-vel a TÁMOP 1.1.2 „Decentralizált programok a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásáért” program, melyet a Szociális és Munkaügyi Minisztérium és a hét regionális munkaügyi központ által alkotott konzorcium valósít meg, az egész országra kiterjedően. Azokra a problémákra és problémacsoportokra koncentrál, amelyek a hagyományos eszközökkel és módszerekkel nehezebben kezelhetők, és az eredményességhez több, személyre szabott szolgáltatást, támogatást, illetve forrást célszerű mozgósítani. A program célja a hátrányos helyzetű álláskeresők munkaerőpiacra való belépésének segítése, komplex, személyre szabott, a helyi munkaerő-piaci lehetőségekhez és igényekhez igazodó szolgáltatásokkal és támogatásokkal. TÁMOP 1.1.2 program célcsoportjai: • a legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezők, • a pályakezdők, • a programba történő bevonás időpontjában az ötvenedik életévüket betöltött személyek, • akik a programba való belépést megelőző 12 hónapon belül gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban vagy ápolási díjban részesültek. A felsoroltakon kívül a regionális munkaügyi központok legfeljebb további egy-egy, általuk kiválasztott, a saját régiójukban hátrányos helyzetűnek ítélt célcsoportnak a programba vonásáról is dönthettek. A TÁMOP 1.1.2 programelemei: A program megvalósítói a regionális munkaügyi központok. Az egyes munkaügyi központok úgy alakítják ki az egyes célcsoportokra vonatkozó regionális programokat, hogy azok a helyi munkaerő-piaci igényekre, a munkáltatói keresletre alapozva nyújtsanak segítséget a munkaerő-piaci visszatéréshez. A regionális munkaügyi központ az általa alkalmazott programelemeket a regionális programtervében tervezi meg. Minden résztvevővel – vele közösen – egyéni programtervet készítenek, melynek során személyre szabottan választják meg az egyes programelemeket és határozzák meg azok sorrendjét. Főbb programelemek: • képzések támogatása (képzési költség, képzéshez kapcsolódó helyi, helyközi utazási, étkezési, szállás költség, képzés ideje alatt igénybevett gyermekfelügyelet vagy hozzátartozó gondozásához kapcsolódó költségek


64


• • • • •

• •

támogatása, képzéssel kapcsolatos alkalmassági vizsgálat költségének megtérítése ), bértámogatás (foglalkoztatás bővítését szolgáló támogatás), munkakipróbálás, munkatapasztalat-szerzés és munkagyakorlat-szerzés (együtt: munkatapasztalat-szerzés) céljából bérköltség támogatás, munkába járáshoz, munkatapasztalat-szerzéshez kapcsolódó helyi, helyközi utazás költségeinek megtérítése, önfoglalkoztatás támogatása, szolgáltatás (például munkaerő-piaci és foglalkozási információ nyújtása, munkatanácsadás, pályatanácsadás, álláskeresési tanácsadás, rehabilitációs tanácsadás, pszichológiai tanácsadás, mentori segítségnyújtás) díjának, a szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódó helyi és helyközi utazás költségeinek támogatása, megtérítése, szolgáltatásban való részvétel idejére igénybe vett gyermekfelügyelet, vagy hozzátartozó gondozása költségeinek támogatása, foglalkozás-egészségügyi vizsgálat költségeinek megtérítése.

A TÁMOP 1.1.2 program megvalósítása még jelenleg is tart, ezért csak tervezett országos eredményeket tudjuk ismertetni. A tervezés adatai szerint a cél, hogy a 2008. január 1- től 2009. december 31-ig terjedő szakaszban: • • • •

a programba bevont személyek száma legalább a 19 755 főt érje el, a programot sikeresen befejezők száma legalább a 15 855 főt érje el, a képzésben résztvevők száma legalább a 12 266 főt érje el, az egyéni program befejezése utáni 180. napon foglalkoztatottak száma, legalább a 5 608 főt, illetve a sikeresen befejezők 35 %-át érje el.

A következő program még a 2004-2006 közötti időszakra szóló Nemzeti Fejlesztési Tervben foglaltaknak megfelelően a HEF OP keretében indult, de folytatására a TÁMOP lehetőséget biztosít. Ez azért is kedvező a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű rétegek foglakoztatása szempontjából, mert a program már elindulásakor nagy népszerűségre tett szert a célcsoport körében. „Lépj egyet előre” program A kormány a 100 lépés program keretében az élethosszig tartó tanulás, illetve a felnőttképzés korszerűsítésével kapcsolatos feladatok sorába emelte a képzettségi színvonal emelésével összefüggő teendőket. Az Európai Unió támogatásával „Lépj egyet előre” címmel hirdetett projektet a munkavállalók szakmai ismereteinek bővítésére, képzettségi színvonalának növelésére. A „Lépj egyet előre” – eredetileg négymilliárd forintos végül több mint hatmilliárd forint költségvetésű – program célja a magyar felnőtt lakosság képzettségi színvonalának növelése érdekében olyan képzések indítása volt, amelynek során a korábbi képzettségi, tudásszintjüktől egy szinttel magasabb szintre kerülnek. A képzés a résztevők számára ingyenes volt, vagyis a képzésbe bekapcsolódó felnőttek a képzési költségek, plusz egy havi minimálbér mértékéig támogatást kaptak. A program háttere: Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben teljesen megváltoztak a beiskolázási arányok. 1991-ben még mintegy 250 ezer fiatal választotta a szakiskolai 65



képzést, egy évtized múlva azonban ennek a felére esett vissza a beiskolázási létszám. Közben a munkaerőpiacon olyan tendenciák alakultak ki, amelyek következtében a szakképzettséggel nem rendelkező emberek könnyen kiszorulnak a munkahelyekről. A vállalkozások 15 százaléka nem talált az igényeinek megfelelő szakembert, több mint 30 ezer állás volt betöltetlen, mert nem találtak megfelelően képzett munkavállalókat. Az Európai Unióban csaknem minden második felnőtt bekapcsolódik a felnőttképzésbe. Magyarország versenyképességének is egyik meghatározó eleme, hogy a gazdaságnak rendelkezésére áll-e a megfelelő mennyiségű és minőségű munkavállaló. Ma hazánkban több mint kétmillió ember, a munkavállalói korban lévők 40 százaléka nem rendelkezik szakképesítéssel. A felnőttképzésben több mint 800 ezren szereznek ismereteket, a hallgatók nagyobb része azonban a magasabb végzettségűek soraiból kerül ki. Lényegesen kevesebben tanulnak az alacsonyabb végzettségű munkavállalók közül. Erre való tekintettel, és a vállalkozások igényeit figyelembe véve dolgozták ki a szaktárcánál a Lépj egyet előre! programot. A programban eredetileg 11 000 fő kiképzése szerepelt, de már az első hónapban mintegy 15.000 jelentkezőt regisztráltak, ezért a létszámot 15.000-re emelték. A Lépj egyet előre! projekt első szakasza 2007. december 31-én zárult, de a többszörös túljelentkezés miatt 2008 májusától december 31-ig újabb folytatás következett. A pótlólag bevont forrásokkal együtt összesen 6,2 milliárd forintot fordítottak a programban részt vevő 20 107 felnőtt képzésére. A Lépj egyet előre! programban: • alapfokú iskolai végzettséget szerezhettek azok a felnőttek, akik azzal nem rendelkeztek, de a 6. osztály befejezését igazoló bizonyítványuk volt (az alapfokú iskolai végzettség megszerzése után szakképesítést adó képzésekbe is bekapcsolódhattak); • akik kevesebb mint hat osztályt végeztek, a program során megszerezhették a szakképzés megkezdéséhez szükséges közismereti és szakmai kompetenciát, majd ezután szakképesítést is szerezhettek; • az általános iskolát befejezettek számára mód nyílt szakképesítés megszerzésére a hiányszakmákban vagy a munkáltató által igényelt munkakörhöz kapcsolódó szakmákban; • az érettségivel rendelkező felnőttek lehetőséget kapnak, hogy érettségire épülő szakmát szerezzenek; • a már szakképesítéssel rendelkezők számára lehetőség nyílt meglévő szakképesítésükre épülő új szakképesítés megszerzésére a hiányszakmákban, valamint betöltött munkakörükhöz kapcsolódó, illetve a munkáltató által igényelt munkakörben. A képzésbe olyan Magyarországon bejegyzett, akkreditált képzőintézmények kapcsolódhattak be, amelyek rendelkeznek a szükséges tárgyi és személyi feltételekkel és állami képesítést nyújtó vagy akkreditált képzési programmal a képzés helyszínén. A felnőttképzési tapasztalatokhoz hasonlóan a Lépj egyet előre! programban is a képzettebb munkavállalók ismerték fel először a programban rejlő lehetőségeket. A nyolc általánossal nem rendelkezők számára biztosított keretek lassan töltődtek fel. (2006. március végéig mindössze 14-en jelentkeztek. Budapesten 11 fő, Heves megyében mindössze három fő nyolc általánossal nem rendelkező felnőtt korú szánta rá magát a tanulásra.) SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT

66


A nyolc általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők bátorítására, segítésére mentorokat alkalmazott a program, akik elsősorban az alacsonyabb iskolázottságú emberek képzését segítették. Az alábbiakban egy olyan uniós támogatással megvalósuló programot ismertetünk, mely szintén a piacképes szakképzettség megszerzésére, így a foglalkoztathatóság javítására irányul. Bár a program célcsoportja nem kifejezetten a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű, inaktív réteg, számukra is sok lehetőséget biztosít, ha egyéb munkaerő-piaci jellemzőik alapján a program alanyaivá válnak. Új pálya program A Társadalmi Megújulás Operatív Program 2.3.1. számú Új Pálya projektje az Európai Unió és a kormányzat által kezdeményezett kiemelt program, melynek célja, hogy különböző, a munkavállaláshoz szükséges képzések támogatásával segítse elő elsősorban a közszférában dolgozók központi leépítése kapcsán szakma-, illetve munkahelyváltásra kényszerülők elhelyezkedését. Országos, széles réteget érintő, kiemelt projekt, költségvetése közel 2 milliárd forint, melyből 5500 ember átképzése oldható meg. Az Új Pálya program projektgazdája a Pécsi Regionális Képző Központ. A program fő célkitűzése a közszférát érintő szerkezetváltási folyamatok kedvezőtlen foglalkoztatási hatásainak mérséklése azáltal, hogy a programban résztvevő munkavállalók számára piacképes ismeretek megszerzését teszi lehetővé, illetve már az állás elvesztését megelőzően és azt követően is segítséget nyújt a pályamódosításra szoruló közszférában dolgozók számára. A program célcsoportja: • mindazok, akiknek a munkaviszonya 2006. július 1-jét követően létszámleépítés miatt szűnt meg, • vagy a munkáltató írásban nyilatkozott, hogy a munkavállaló munkaviszonya egy éven belül megszűnik, • vagy akinek a teljes munkaidős foglalkoztatása a 2006. július 1-jét követő államigazgatási, illetve közigazgatási reformok kapcsán sorra kerülő változások következtében alakult át részmunkaidős foglalkoztatássá, (kivéve, akik prémium évek program alanyai lesznek), • valamint regisztrált álláskereső pedagógus és egészségügyi végzettségű személyek (beleértve a pályakezdőket is) A választható képzések listája már több mint 500 piacképes, a munkavállaló elhelyezkedését lehetővé tevő képzést tartalmaz, és képzési lista folyamatosan bővül. A képzések között szerepelnek a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő, piacképes ismeretek megszerzését célzó szakmai jellegű képzések (pl.: gazdasági, informatikai jellegű képzések), emellett a program támogatja a résztvevők nyelvtanulását, valamint az önfoglalkoztatáshoz is segítséget nyújt a saját vállalkozás indításával és működtetésével kapcsolatos jogi-, gazdasági ismeretek elsajátításán keresztül. Képzésre jelentkezni lehet közvetlenül a www.ujpalya.hu honlapon szereplő képző intézményeknél, valamint a helyi tarifával hívható 06-40/918-012-es telefonszámon, ahol a programiroda munkatársai nyújtanak segítséget az érdeklődők számára. 67



A programról felvilágosítást adnak a Regionális Munkaügyi Központok Kirendeltségein is, ahol tanácsadással segítik a képzési irány kiválasztását, és tájékoztatják az érdeklődőket az Új Pálya programban résztvevő képző intézményekről és a jelenleg is elérhető képzésekről.

IV.4.2.3. Önellenőrzés Milyen tevékenységet lát el az ESZA Nonprofit Kft.? ....................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mi a TÁMOP? .................................................................................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mi a TÁMOP átfogó célja? ................................................................................................ …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Milyen a TÁMOP keretében megvalósuló programokat ismer? ....................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mi a célja a TÁMOP 1.1.2 „Decentralizált programok a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásáért” című programnak? ............................................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mi a célja a Lépj egyet előre! programnak? ....................................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mi az Új pálya program fő célkitűzése? ............................................................................. …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… IV. 4.3. Tanulás feladat IV.4.3.1. Egyéb központi, illetve regionális munkaerő-piaci programok

IV.4.3.2. A tananyag részletes bemutatása Az operatív programokon kívül egyéb központi, illetve regionális munkaerő-piaci programok is segítik a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű személyek elhelyezkedését, foglalkoztatási szintjének növelését. Ezek részletes ismertetésére most nem kerül sor, egy program kivételével, csupán példálózó jellegű felsorolásukra van lehetőségünk.


68


„Út a munkához” A 2009. év talán legismertebb központi munkaerő-piaci programja az „Út a munkához” program, amely komplex intézkedések sorozatával kívánja elérni azt, hogy a munkára képes, tartós munkanélküli személyek a korábbiaknál fokozottabb mértékben vegyenek részt valamely közfoglalkoztatási formában, annak érdekében, hogy rendszeres jövedelemhez jussanak. A szociális ellátórendszereknek is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az ellátásokat igénybe vevők foglalkoztatása szervezett keretek között történjen, az egyéni élethelyzetet, képességeket figyelembe véve, a munkára való ösztönzést segítse. Ennek érdekében megfelelő munkakapcsolatban kell, hogy együttműködjenek az önkormányzatok és a munkaügyi szervek, illetve a szociális szolgáltatásokat biztosítók. A szociális törvény (1993. évi III. tv.) módosítása 2009. január 1-től új ellátásokat tartalmaz az „Aktív korúak ellátása” érdekében. Az ellátás igénylésére kérelmet kell benyújtani a települési önkormányzathoz. Elsőként a kérelmező ellátásra való jogosultságát kell megvizsgálnia az önkormányzat jegyzőjének. A jegyző aktív korúak ellátására való jogosultságot állapít meg annak az aktív korú személynek, aki/akinek: • egészségkárosodott, vagy • az álláskeresési támogatás folyósítási időtartama lejárt, vagy • az álláskeresési támogatás folyósítását keresőtevékenység folytatása miatt szüntették meg, és a keresőtevékenységet követően álláskeresési támogatásra nem szerez jogosultságot, • a kérelem benyújtását megelőző két évben az állami foglalkoztatási szervvel legalább egy évig együttműködött, vagy • ápolási díj, gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék, rehabilitációs járadék és más társadalombiztosítási ellátások megszűnését követően a kérelem benyújtását megelőzően az állami foglalkoztatási szervvel legalább 3 hónapig együttműködött, feltéve, hogy saját maga és családjának megélhetése más módon nem biztosított 30 , és keresőtevékenységet (ide nem értve a közfoglalkoztatást és az alkalmi munkavállalói könyvvel végzett munkát) nem folytat. A jogosultság alapján, a jegyzőnek határozatot kell hozni arról, hogy milyen típusú ellátás folyósítható a kérelmezőnek: 1.) Rendszeres szociális segélyre (RSZS) jogosult, aki: • egészségkárosodott (munkaképességét legalább 67 %-ban elvesztette, illetve legalább 50%-os mértékű egészségkárosodást szenvedett, vagy vakok személyi járadékában, vagy fogyatékossági támogatásban részesül), vagy • az 55. életévét betöltötte, vagy • 14 éven aluli kiskorú gyermeket nevel - feltéve, hogy a gyermek napközbeni ellátását a családban, vagy napközbeni ellátást biztosító intézményben nem tudják biztosítani. 30

Akkor nem biztosított a megélhetés, ha a családnak az egy fogyasztási egységre jutó havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 90 %-át (ez 2009. évben 25.650.-Ft) és vagyona nincs.

69



Azzal a segélyezettel, aki közcélú foglalkoztatást szeretne vállalni, az önkormányzat egy évre köthet megállapodást (ha tudja biztosítani a közfoglalkoztatást számára), de akkor már a rendelkezésre állási támogatás szabályai vonatkoznak rá is. 2.) Rendelkezési állási támogatásra (RÁT) jogosult, aki: • közfoglalkoztatásban neki fel nem róható okból nem vesz részt és táppénzben vagy távolléti díjban nem részesül, vagy • olyan képzésben vesz részt, amelyhez a foglalkoztatási törvény szerint keresetpótló juttatást részére nem állapítottak meg. A támogatásban részesülőnek kötelező álláskeresőként történő nyilvántartásba vételét kérni az illetékes munkaügyi kirendeltségnél, és teljesíteni az elhelyezkedése érdekében a kirendeltséggel megkötött álláskeresési megállapodásban foglaltakat, illetve közfoglalkoztatásban részt venni. Az a személy, aki a 35. életévét nem töltötte be és általános iskolai végzettséggel nem rendelkezik, képzésben köteles részt venni. Ennek feltételeit az álláskeresési megállapodásban rögzíti a kirendeltség. A támogatásra jogosultat elsődlegesen közcélú foglalkoztatásba 31 kell bevonni, ha erre nincs mód, akkor folyósítja számára az ellátást az önkormányzat. Ahogyan már említettük, a programban a munkaügyi szervezettel együttműködjenek az önkormányzatok, illetve a szociális szolgáltatásokat biztosítók, és saját tevékenységi körükön belül meghatározott feladatokat látnak el a foglalkoztatás javítása érdekében. Az együttműködők feladatairól részletesebben a http://internet.afsz.hu/engine.aspx?page=full_utamunkahoz oldalon tájékozódhatnak. A Távmunkahelyek létesítését elősegítő támogatási program Szintén központi munkaerő-piaci program, ami egy pályázati úton elérhető támogatási forma, amivel a Szociális és Munkaügyi Minisztérium ösztönözni kívánja az elektronikus munkavégzés fejlesztését. A pályázat a nagy hangsúlyt fektet a távmunka végzéshez szükséges ICT eszközök használatára, az online kapcsolattartásra, a korszerű munkaszervezetek vagyis a távmunka környezeti feltételei megteremtésének támogatására. Fenti szempontok mellett fontosnak tartja a távmunka programokban résztvevő munkáltatók és munkavállalók szervezett formában történő képzését, de hangsúlyos eleme a pályázatoknak a vállalatok és intézmények egyedi megoldásai alapján az atipikus munkakapcsolat kialakításához szükséges belső képzés is. Ezért a nyertes pályázóknak a minisztérium kiegészítő bértámogatást, távmunka helyek kialakításához kapcsolódó eszközbeszerzési támogatást és képzési támogatást nyújt a távmunkahelyeket létesítő gazdasági társaságoknak, a közfeladatokat ellátó intézményeknek és önkormányzati társulásoknak. A pályázat távmunkahelyek létrehozásának és konverziójának (hagyományos munkahely átalakítása távmunkahelyre) támogatására is törekszik a közszférában. A vállalkozások azonban csak akkor részesülnek támogatásban, ha az általuk létesített távmunkahellyel az munkavállalói létszámát emeli, továbbá a bővített létszámot a 31

Közcélú munkavégzésre – legalább 6 órás napi munkaidővel, valamint legalább évi 90 munkanap munkavégzési időtartammal – határozott idejű munkaviszonyt kell létesíteni.


70


foglalkoztatás további nyolc hónapi időtartama alatt megtartja. A támogatott távmunkás munkahelyek 1/3-ában megváltozott munkaképességű, vagy tartós álláskereső személyt kell alkalmazni. A regionális munkaerő-piaci programok Amellett, hogy szem előtt tartják az általánosan és országosan megfogalmazott foglalkoztatáspolitikai célokat, elsősorban a régión belül jelentkező munkaerő-piaci problémák megoldására koncentrálnak, a munkaerő-piac helyi szereplőinek igényeire építve. Komplex munkaerő-piaci programokat indítanak a többszörösen hátrányos helyzetű álláskeresők, így többek között a nők, illetve az idősebb korosztályhoz tartozók foglalkoztatásának elősegítésére. A programok lehetőséget biztosítanak arra, hogy összetett problémáik kezelésére egyszerre több támogatást kapjanak az érintettek. Így a személyiségfejlesztő szolgáltatásokon túl a képzettségbeli hiányosságok javítása érdekében képzésen vehetnek részt, valamint támogatott foglalkoztatás keretében lehetőségük van a munkaerő-piacra történő visszatérésre. Ezekről a programokról bővebben a saját lakóhely szerint illetékes munkaügyi kirendeltségek, illetve regionális munkaügyi központok tudnak bővebb tájékoztatást nyújtani, de nézzünk néhány példát az elmúlt időszak regionális munkaerő-piaci programjaiból: A Dél-dunántúli régió „Mentor-tanár” programjának célja a tanulási nehézségekkel küzdő 7-8. és/vagy 9-10. osztályos tanulók esélyegyenlőségének növelése, felzárkóztatásuk elősegítése és iskolai eredményességük javítása tanórán kívüli foglalkozások rendszerében. Legfontosabb eredménymutatói: a hiányzási mutatók 50-60 % javulást mutattak a mentorált tanulóknál az általános iskolában, 40-50 %-ot a középiskolákban. Mindkét iskolafokozatban a bukás, lemorzsolódás aránya lényegesen kisebb volt az előző tanévhez viszonyítva. Az Észak-alföldi Regionális Képző Központ olyan képzési programot indított, ahol az iskolai tanulmányaikat félbehagyók lehetőséget kaptak arra, hogy 7-8 osztályos felzárkóztató képzésen vegyenek részt. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 50 fővel, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 18 fővel indult a program. Az Észak-magyarországi Regionális Képző Központ olyan speciális felépítésű tanfolyamot indított, ahol lehetővé tették, hogy az iskolai tanulmányaikat félbehagyók az előzetesen megszerzett ismereteik figyelembe vételével kapcsolódhassanak be a képzésbe. Az Észak-alföldi Regionális Munkaügyi Központ „Alacsony iskolai végzettségű munkanélküliek Ibrány térségében” felzárkóztató munkaerő-piaci programja 20 fővel indult 40.776eFt felhasználásával. Másik programjuk, az „Esélyteremtés hátrányos helyzetűeknek a megye 4 térségében” program 100 fő bevonásával 92.418eFt felhasználásával valósult meg. A 2006-ban elkezdődött „Pályakezdők a közoktatásban” elnevezésű programjuk 24 fő részvételével, 2007 évben 9.867,-eFt felhasználásával folytatódott és 2009 júliusáig tart.

71



A Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ munkaerő-piaci felkészítő tábort szervezett 35 fő 16-26 év közötti önálló életvitelre alkalmas fogyatékkal élő, hátrányos helyzetű fiatal részére, melynek költsége megközelítőleg 1 millió Ft volt. A „Csellengők” program keretében a „Grundsulival” együttműködve a 16-30 év közötti rászoruló fiatalok részére kulcsképesség fejlesztő, személyiségfejlesztő, tanulást segítő tréningeket tartottak. A 3 év időtartamra tervezett „Patrónus” elnevezésű program keretében 100 álláskereső pedagógus bevonásával 76 intézménynél kiemelten foglalkoznak a pályaválasztásukban veszélyeztetett fiatalokkal. Hangsúlyozzuk, hogy a programok bemutatása korántsem teljes. Nem említettük a fenti programok között, de témánk szempontjából meghatározó jelentőségűek az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) által kiírt és kezelt pályázatok, valamint az EQUAL Közösségi Kezdeményezés keretében kialakított fejlesztések is. Az OFA közreműködésével induló programok is kiemelt célcsoportnak tekintik a hátrányos helyzetű munkanélküliek foglalkoztatásának elősegítését. Pl. Csongrád megyében 100 fő diplomás számára egy éves "Pályázat-író" képzést indítottak, a képzés befejezését követően pedig a végzettek számára a munkaügyi központ egy éves foglalkoztatási támogatást biztosított a HEFOP keretében. Jelenleg futó programjai közül megemlíthetjük a "Hajléktalanok megoldásközpontú kiscsoportos pályakorrekciós tréninggel egybekötött átmeneti foglalkoztatása" elnevezésű program megvalósítására kiírt pályázatát. A program keretében 90 millió forint áll rendelkezésre. A támogatás forrása a Munkaerő-piaci Alap, a forrás biztosítója a Szociális és Munkaügyi Minisztérium. A pályázaton elnyert támogatás formája minden esetben vissza nem térítendő támogatás. A program célja: A tréning és a munkagyakorlat-szerzés célja a munkahelyüket gyakran és rövid időn belül váltó, a munkaerőpiacra tartósan visszailleszkedni aktuálisan képtelennek tűnő, a munkavállalás szempontjából diszfunkcionális, deficites és problematikus életvezetést folytató kliensek pályamódosításának és tartós elhelyezkedésének támogatása. A program ennek megfelelően komplex humánszolgáltatással kísért munkavégzést valósít meg, melynek várt eredménye, hogy a bevont célcsoport elhelyezkedési, szakmai előmeneteli esélyei a köztes-, vagy elsődleges munkaerőpiacon növekedjenek A program célcsoportjai Effektív hajléktalanok, vagy ezen állapottal veszélyeztetett személyek. Effektív hajléktalanoknak tekintjük a program szempontjából azokat, akik: • vagy "fedél nélküliek", • vagy semmilyen stabil, tartós lakhatási lehetőséggel nem rendelkeznek, nap mint nap "meg kell dolgozniuk" azért, hogy éjszaka valahol megaludjanak legyen az akár lakás, melybe szívességből befogadják, vagy nem-lakás, de lakhatást szolgáló helyiség (például hajléktalanellátó intézmény). Az OFA pályázatairól, tevékenységéről, szerepéről bővebb információt a www.ofa.hu weboldal tartalmaz. Az EQUAL Közösségi Kezdeményezés célja a munkaerőpiachoz kapcsolódó hátrányos megkülönböztetés és egyenlőtlenségek megszüntetését segítő innovatív megközelítések SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT

72


és újszerű módszerek kidolgozása és elterjesztése volt. A magyar EQUAL program munkaerő-piaci kísérleti kezdeményezéseket támogatott európai uniós és hazai források felhasználásával. A támogatott projektek a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű emberek képzését, munkához jutását, foglalkoztatását segítették elő. Ide tartoznak az etnikai, nemzeti vagy nemi hovatartozásuk, az életkoruk miatt hátrányosan megkülönböztetett emberek (pl. romák, 50 év feletti nők, menedékkérők), a fogyatékosságuk, betegségük, szenvedélybetegségük miatt munkát vállalni nem tudók, az alacsony iskolai végzettségűek és a szakképzetlenek. . Magyarországon az EQUAL keretében a 20042006-os időszakra 40,4 millió euró (10,3 milliárd Ft) állt rendelkezésre, ennek 75 %-át az Európai Szociális Alapon keresztül az EU biztosította. A fennmaradó részt a központi költségvetésen keresztül a Magyar Kormány finanszírozta. Az elmúlt négy év munkájának eredményeként a - Magyarországon komoly problémát jelentő - munkahelyi gyakorlatok hiányára keresett megoldásokat a programban részt vevő 180 szervezet, 38 EQUAL projekt keretében. Ilyenek az „Újra eséllyel” és az „Esély bölcsődéje” EQUAL projektek, amelyeknek köszönhetően a GYES-ről, GYED-ről munkába visszatérő nők képzésére sikeres módszerek születtek. A megvalósított kísérleti program alapján országos szintű program valósítható meg, amely elősegíti a munkaerő-piacra visszatérő kismamák reintegrációját, illetve különböző támogató szolgáltatásokat, pl. gyermekmegőrzést biztosít. Egy másik EQUAL projektnek köszönhetően a hajléktalanok munkaerő-piaci reintegrációja javult. A modellértékű program komplex módon kezelte a hajléktalan életforma következtében kialakuló egzisztenciavesztést és egyénre szabott válaszokat igyekszik adni a rászoruló embereknek. A jelenlegi hajléktalanellátó rendszer intézményeinek alaptevékenységén túl intenzív és komplex támogatást és segítséget biztosít a hajléktalan emberek szociális, foglalkoztatási rehabilitációja, egészségügyi, lakhatási problémáinak párhuzamos kezelése terén. Az EQUAL program konkrét eredményei tehát már jól azonosíthatók és kezdenek beépülni a hazai fejlesztéspolitikába. Egyes eredményekre már építenek az új uniós forrásokból megvalósuló foglalkoztatási programok. Az EQUAL eredményeit több helyen integrálták az Új Magyarország Fejlesztési Terv 2009-10-es akciótervei, így több pályázatnál már ezekkel az új módszerekkel és technikákkal találkozhatunk. A programokról bővebb információkat a http://equal.nfu.hu/ weboldal tartalmaz.

IV.4.3.3. Önellenőrzés Melyik hátrányos helyzetű réteg foglalkoztatási szintjének növelését tűzte ki célul az Út a munkához program?......................................................................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Az aktív korúak ellátásának milyen két formája van? ........................................................ …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Az aktív korúak ellátásának melyik formájában kötelező az álláskeresőként való nyilvántartásba vétel és együttműködés a munkaügyi kirendeltséggel? ............................ …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………… ........ ………… 73



Mik a regionális munkaerő-piaci programok általános jellemzői? .................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mi az EQUAL Közösségi Kezdeményezés célja?.............................................................. …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Hogyan jelennek meg az EQUAL programok eredményei a hazai foglalkoztatáspolitikában? .................................................................................................. …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… IV. 4.4 Tanulási feladat IV.4.4.1. Egyéb programok

IV.4.4.2. A tananyag részletes bemutatása Mint annyiszor elhangzott, a hátrányos helyzetű csoportok alacsony foglalkoztatási szintjének egyik fő oka az alacsony iskolai végzettség, illetve a szakképzettség hiánya. Ennek kezelése nem kizárólag a szociális és munkaügyi tárca feladata, hanem szorosan kötődik más minisztériumok (pl.: egészségügyi, oktatási) intézkedéseihez, és intézményrendszereihez. Az alábbiakban olyan kezdeményezéseket mutatunk be, amelyek közvetetten a munkaerő-piaci hátrányok kezelésére szolgálnak, de mégsem sorolhatjuk őket a munkaerő-piaci programok közé. Mentorprogram Az oktatási tárca esélyegyenlőségi stratégiájának részeként 2005. óta működik a hátrányos helyzetű fiatalok felsőfokú tanulmányait elősegítő esélyegyenlőségi program. A program célja az érintett fiatalok felsőfokú tanintézménybe való bekerülési esélyeinek növelése, a követelmények sikeres teljesítése és a későbbiekben a munkaerőpiacon való elhelyezkedés lehetőségének bővítése. A program több elemet tartalmaz: • a szociálisan hátrányos helyzetű fiatalok felsőfokú tanintézményekbe a felvételi eljárás során kedvezményekkel való bejutásának biztosítása • az érintettek számára a Mentorprogram segítségével a felsőoktatási intézménybe történő beilleszkedés megkönnyítése, a lemorzsolódás lehetőségének csökkentése A Mentorprogram szakmai szolgáltatásai (feladatai): • a programban részt venni szándékozók teljes körű tájékoztatása az előnyben részesítés lehetőségéről, annak feltételeiről •

a felvett fiatalok felsőoktatásba történő beilleszkedésének megkönnyítése a mentorhálózat (mentorok) segítségével

A programba bekerült első éves fiatalokat - a lemorzsolódás veszélyének elkerülése érdekében - a hátrányos helyzetű fiatallal azonos szakon és karon tanuló felsőbb éves hallgató segíti, aki két fél éven keresztül végzi munkáját. Mentorként az a feladata, SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT

74


hogy a mentorált hallgatót tanulmányi, adminisztrációs ügyeiben segítse, naprakészen informálja az igénybe vehető szakmai és ösztöndíj-lehetőségekről, felkészítse az önálló egyetemi/főiskolai létre. A program célcsoportja: A felvételi eljárás során alapképzésre, egységes, osztatlan képzésre, felsőfokú szakképzésre, mesterképzésre történő jelentkezésedkor "előnyben részesítéssel" többletpontokban részesülhet a felvételiző fiatal, ha: • hátrányos helyzetű felvételiző (25 pont), • halmozottan hátrányos helyzetű felvételiző (50 pont), • fogyatékkal élő felvételiző (50 pont), • illetve gyermekgondozás esetén (50 pont) A felvételi eljárás során hátrányos helyzetűnek minősül az, aki a - felvétel esetén, a beiratkozás időpontjában - még nem töltötte be 25. életévét és középfokú tanulmányai alatt, rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesült, vagy rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre volt jogosult, illetve szociális és anyagi körülményei figyelembevételével a jegyző védelembe vett, vagy állami gondozott volt, azaz a gyámhatóság ideiglenes hatállyal családba, intézetbe utalta, illetve akit a gyámhatóság átmeneti nevelésbe vett. A felvételi eljárás során halmozottan hátrányos helyzetűnek minősül az, akinél a hátrányos helyzet valamely tényezője fennáll, továbbá a törvényes felügyeletet ellátó szülő(k) a beiskolázáskor, azaz általános iskolai tanulmányok megkezdésekor legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányai(ka)t fejezte/fejezték be sikeresen, illetve, akit tartós nevelésbe vettek. Útravaló Ösztöndíjprogram Az Útravaló program célja az ösztöndíj-rendszer megújítása, a hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének javítása. A program illeszkedik a kormány olyan intézkedéseinek (pl. Fészekrakó program, családi támogatások) sorába, melyek célja, hogy az állam a születéstől a nyugdíjig támogassa a rászorulókat, amikor erre szükség van. Az oktatási rendszer jelenleg nem biztosítja az esélyegyenlőséget valamennyi fiatalnak: a hátrányos társadalmi helyzetű, de tehetséges fiatalok előtt nem nyílnak olyan lehetőségek, amelyek nyitottak a megfelelő családi és anyagi háttérrel rendelkező diákok előtt. A kormány egyik legfontosabb feladata a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődésének megakadályozása, amelynek érdekében a hátrányos helyzetű tanulókat nagyobb mértékben kell támogatni. Ezt a célt szolgálja a 2005. óta működő új ösztöndíj program, amely a hátrányos helyzetű gyereket, illetve az őket segítő mentor pedagógusokat támogatja. A program több alprogramból áll: 1. Út a középiskolába program Célja a 7-8. évfolyamon tanuló diákok felkészítése érettségit adó középiskolában való továbbtanulásra. Az alprogram keretében a tanulót egy mentori feladatokat ellátó tanár segíti tanulmányaiban és a pályaválasztásban. A mentori feladatok ellátásában részt 75



vehet az Oktatási és Kulturális Minisztérium által 2008. május 29-én meghirdetett pályázat keretében "Tehetséggondozó Középiskola" címet elnyert középiskola tanára is. Az alprogram során mind a mentor, mind a tanuló ösztöndíjban részesül. A tanulók havi 3.500 Ft, a mentortanárok pedig havi 4.000 Ft összegű ösztöndíjban részesülhetnek. 2. Út az érettségihez program Célja az érettségit adó képzésben 9-12. évfolyamon, illetve 6 vagy 8 évfolyammal működő középiskolában 7-12. évfolyamon vagy nyelvi előkészítő évfolyamon 9-13. évfolyamon vagy két tanítási nyelvű oktatás keretében 9-13. évfolyamon tanuló diákok támogatása a középiskola befejezése érdekében. Az alprogram keretében a tanulót egy mentori feladatokat ellátó tanár segíti tanulmányaiban, és felkészíti a sikeres érettségire. Az alprogram során mind a mentor, mind a tanuló ösztöndíjban részesül. A tanulók havi 4.500 Ft, a mentortanárok pedig havi 4.000 Ft összegű ösztöndíjban részesülhetnek. 3. Út a szakmához program Célja a hiányszakmát oktató szakiskolával tanulói jogviszonyban álló, a felzárkóztató oktatásban, vagy 9-10. évfolyamon tanuló, vagy szakiskolával tanulói jogviszonyban álló, a szakiskola valamely szakképző évfolyamán hiányszakmát tanulók esetében megteremteni a kapcsolatot a munkaerőpiac igényei és a beiskolázás között. Az alprogram keretében a tanulót egy mentori feladatokat ellátó tanár segíti tanulmányaiban, és felkészíti a szakmaválasztásra, tanulószerződés megkötésére. Az alprogram során mind a mentor, mind a tanuló ösztöndíjban részesül. A tanulók és a mentortanárok egyaránt havi 4.000 Ft összegű ösztöndíjban részesülhetnek. 4. Út a tudományhoz program Célja a természettudományok, a műszaki tudományok és a matematika területe iránt kiemelt érdeklődést mutató legalább 10. évfolyamos középiskolai tanulók tehetséggondozása. Az alprogram a tehetségek szakszerű támogatását vállaló középfokú közoktatási intézményekben dolgozó pedagógusok és a tehetséget mutató diákok együttműködésére épít. A pályázatot kizárólag középfokú közoktatási intézmények nyújthatják be, amelyek a kutatási projektek megvalósítására maximum 400.000 Ft támogatásban részesülhetnek. Az esélyegyenlőség biztosítását szolgáló alprogramok keretében a hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű, családba fogadott, átmeneti nevelésbe vett, ideiglenes hatállyal elhelyezett, valamint utógondozásban vagy utógondozói ellátásban részesülő tanulók választott mentortanárukkal együtt, oktatási intézményük közreműködésével pályázhatnak. Az Útravaló Ösztöndíjprogramról szóló 152/2005. (VIII.2) Kormányrendelet és a 2008. évi pályázati felhívás értelmében a mentor tanár feladata: • a tanulmányi év elején a tanulóval és a tanuló törvényes képviselőjével közösen meghatározza az elérendő célokat, mely célokat a tanuló Egyéni előrehaladási naplójában rögzít. • rendszeres személyes kapcsolattartás a tanulóval, melynek során legalább heti 3 órában köteles a tanuló felkészítésével foglalkozni. • rendszeres kapcsolattartás a tanuló szülőjével/ törvényes képviselőjével, családlátogatás a tanuló családjánál.


76


• rendszeres kapcsolattartás a tanuló osztályfőnökével, illetve szükség esetén a szaktanárokkal. • legalább három havonta értékeli a tanuló haladását, fejlődését, illetve az ezeket hátráltató okokat. Az értékelésre meghívja a tanuló szülőjét/ törvényes képviselőjét, a tanulót, indokolt esetben a gyermekjóléti szolgálat, a gyámhatóság, illetve a nevelési tanácsadó képviselőjét. Költségtérítéses képzésben résztvevő roma fiatalok támogatása a 2008/2009. tanév első félévére vonatkozóan Az Oktatási és Kulturális Minisztérium pályázatot hirdetett a magyarországi egyetemeken és főiskolákon folyó, államilag elismert első - vagy másoddiploma, és első tudományos fokozat (PhD) megszerzésére irányuló képzésben résztvevő, roma fiatalok számára. A pályázat célja a felsőfokú tanulmányokat folytató roma fiatalok képzési költségeihez történő hozzájárulás, akik az első diploma megszerzésére irányuló költségtérítéses képzésben, illetve másoddiploma és az első tudományos fokozat (Phd) megszerzésére irányuló költségtérítéses képzésben vesznek részt.

IV.4.4.3. Önellenőrzés Milyen nem a szociális és munkaügyi tárca kezelésébe tartozó programokat ismer?........ …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mi a „Mentorprogram” két fő szolgáltatási eleme?............................................................ …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mik a „Mentorprogram”-ban résztvevő mentorok feladatai?............................................. …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mi az Útravaló Ösztöndíjprogram célja? ........................................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Milyen alprogramjai vannak az Útravaló Ösztöndíjprogramnak?...................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… IV. 4.5. Tanulási feladat IV.4.5.1. Jó gyakorlatok

IV.4.5.2. A tananyag részletes bemutatása A fejezet befejező részében olyan lezárult, illetve még jelenleg is működő programokat kívánunk bemutatni, melyek elsősorban komplex szemléletükkel hatékonyan képesek befolyásolni a hátrányos helyzetű célcsoportok elhelyezkedési esélyeit. 77



A.) Megoldás Munkáltatóknak és Megváltozott munkaképességű Munkavállalóknak (4M) A 4M program célja a fogyatékkal élő illetve megváltozott munkaképességű, inaktív személyek megmaradt képességeikre épülő, személyre szabott foglalkoztathatóságának elősegítése a nyílt munkaerőpiacon, valamint ezt elfogadó, befogató jellegű társadalmi környezet és szemlélet kialakítása. Ennek megfelelően a program célcsoportja a legalább 50% -ban megváltozott munkaképességű, (illetve 40% össz-szervezeti egészségkárosodással rendelkező) aktív korú, gazdaságilag inaktív munkavállalók, valamint a nyílt (elsődleges) munkaerőpiacon működő munkáltatók, valamint partnerszervezetek. A program létrehozása szorosan kapcsolódik az Európai Unió Madridi Nyilatkozatában megfogalmazott célokhoz, mely szerint a megváltozott munkaképességgel / fogyatékkal élő emberek társadalomba való reintegrálásának a kulcsa a foglalkoztatásuk megteremtése, lehetőleg a nyílt munkaerőpiacon. Magyarországon az 1998 –hatályba lépett esélyegyenlőségi törvény (1998 XXVI. tv) és a törvényhez kapcsolódó Országos Fogyatékosügyi Program az állami szervek feladatává tette, hogy biztosítsa a megváltozott munkaképességgel, fogyatékkal élő emberek egyenlő esélyeit a munkavállalás terén és az élet egyéb területein egyaránt: A fenti célok elérése érdekében a brit valamint a magyar szociális, munkaügyi minisztériumok már az 1990 -es évek közepétől szorosan együttműködtek egymással, és a magyar fél számos projekt keretén belül kapott segítséget a hazai foglalkoztatáspolitika és munkaerő-piaci programok kidolgozásához. E program egyike az 1999 -ben elindult együttműködés a magyar Szociális és Családügyi Minisztérium és a brit Munka és Nyugdíjügyi Minisztérium között /DWP/, amelynek egyik fő területét a fogyatékkal élő emberek társadalmi beilleszkedését elősegítő akcióterv kidolgozása képezte. A projekt kezdetben régiós kiterjesztésű megvalósítási tervvel indult - NyugatDunántúli Régió (Zala- Vas és Győr-Moson-Sopron megye), melynek gesztora Zala megye. 2002. tavaszán realizálódott, hogy a projekt csak egy minta megyében - Zala megyei helyszínekkel - kerül megvalósításra, melynek eredményei majd alapul szolgálnak majd a későbbi országos elterjesztéshez. 2005. évben már 9 civil szervezet működteti a programot, 7 megyében, 13 helyszínen, 23 személyi tanácsadó és 1 program koordinátor közreműködésével. A program a célcsoportoknak nyújtott szolgáltatását egységes standardok mentén, egységes munkafolyamatokkal, képzett tanácsadók segítségével, országos szinten folyamatosan bővülő hálózat formájában végzi. A szakemberek részéről az új szolgáltatás jellege és irányultsága a készségek, és kompetenciák újszerű kombinációját követeli meg. (Pl.: marketing- és reklámismeretek, tárgyalási és befolyásolási készségek) A szolgáltatás folyamata Kapcsolatteremtés - a megváltozott munkaképességű célcsoporttal és külső segítő szervezetekkel, illetve munkáltatókkal való személyes kapcsolatfelvétel és a kapcsolatok ápolása. A megváltozott munkaképességű embereken a motiváció felkeltése, ébrentartása. SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT

78


Szükségletek felmérése - a célcsoport egyéni képességeinek, szükségleteinek foglalkoztatási nehézségeinek felmérése, majd a felmérés eredményének megfelelően Akcióterv készítés, rehabilitációs tanácsadás - egyéni rehabilitációs akcióterv készítése és megvalósítása a résztvevőkkel. Tájékoztatás, jogi tanácsadás - naprakész információ, jogszabályi tájékoztatás biztosítása. Munkahelyfeltárás - a munkáltatókkal való rendszeres kapcsolattartás üres álláshelyek felderítésére a rehabilitációban érintett személyek foglalkoztatásának érdekében. Munkaközvetítés - az érintett munkavállalók foglalkoztatásába vonása, elhelyezése a nyílt munkaerőpiacon. Egyéb szolgáltatások - képzésre irányítás, információs csatornák kialakítása, elérhetőségének biztosítása. A 4M szolgáltatás működtetésének eltelt időszakában az alábbi tapasztalatokat szerezték a 4M tanácsadói: A kapcsolattartás és a munkavégzés során reális képet kaptak: • a helyi munkaerőpiac sajátos szerkezetéről, • a munkáltatói álláskínálatokról, elvárásokról, előítéletekről, • a megváltozott munkaképességű célcsoport munkaerő-piaci sajátosságairól, egyéni igényeiről, • a célcsoport reintegrációját szabályzó jogszabályokról. A megváltozott munkaképességű munkavállalókkal történt foglalkozás igazolta, hogy: • megmaradt munkaképességükkel jól gazdálkodnak, hatékonyan használják, • kompenzálásképpen egyes készségeik (pl.: monotóniatűrés, kitartás, precizitás) megerősödtek, • megbízható munkaerők, • összességében nem hiányoznak többet egészséges társaiknál, • fontos szerepet játszik életükben hasznosságuk bizonyítása, erős a közösséghez való tartozás igénye. 4M program keretében nyújtott szolgáltatások előnye, hogy ingyenes és önkéntes, bármelyik célcsoport számára könnyen hozzáférhető. Elérhetőségének, rugalmasságának következtében helyben, személyre szabottan tud szolgáltatást nyújtani a hivatali formák kiküszöbölésével. Megbízhatóság, pontosság, szakértelem biztosítja a "megfelelő munkavállalót a megfelelő munkakörbe" elv érvényesülését, és munkájában széleskörű partnerkapcsolat segíti B.) ”Híd a munkaerőpiacra” Célcsoportját tekintve hasonló a Székesfehérvári Regionális Képző Központ (SZRKK) által, a HEFOP-2.3.2. keretében megvalósított program, ami a megváltozott munkaképességű embereknek, munkáltatóknak, valamint a foglalkozási rehabilitációban érintett szervezeteknek nyújtott támogató szolgáltatásokat. A program indítását az indokolta, hogy Székesfehérváron, illetve Fejér megyében – hasonlóan az országos átlaghoz – az Európai Uniós átlag alatti az aktívkorú emberek foglalkoztatási szintje. A hátrányos helyzetű, ezen belül is a megváltozott

79



munkaképességű emberek munkaerő piacra való jutása jelenti a legnagyobb kihívást a foglalkoztatáspolitika intézményeinek. Fejér megyében a megyei adatokat figyelembe véve alacsony a megváltozott munkaképességű emberek részére kialakított munkahelyek száma, kevés a foglalkoztatásukat nyíltan vállaló munkahely, illetve az akkreditált foglalkoztató. A legrosszabb helyzetben azok a megváltozott munkaképességű emberek vannak, akik kistelepülésen élnek, szociális járadékot kapnak, amely mértéke a nyugdíj minimumot sem éri el. Ezeken a településeken munkalehetőség nincs, az álláskereséshez segítséget nem kapnak, helyzetük kilátástalan, a szociális problémák szinte kezelhetetlen mértéket érnek el. A Híd Támogató és Szolgáltató Iroda létrehozásával, a tevékenysége során olyan munkaerő piaci szolgáltatásokat biztosított a képzőközpont, amelyek addig nem, vagy nehezen hozzáférhetők voltak. A programban hangsúlyt helyeztek az egyéni fejlesztésekre, a kulcskompetenciák fejlesztésére és a munkaerő-piaci mentori tevékenység biztosítására. A program keretében megfogalmazott célok • A megváltozott munkaképességű emberek jövedelemszerző képességének növelése, az érintett családokon belül a munkajövedelem arányának növelése. • Az érintett célcsoport képzettségi szintjének javítása. • A piaci szervezeteken belüli foglalkoztatási lehetőségek bővítése. • A munkáltatók előítéletességének csökkentése. • Komplex támogató szolgáltatások működtetése a megváltozott munkaképességű munkavállalók és a munkaadók részére. • Lakóhelyen elérhető pályaorientációs és képességfelmérő szolgáltatás. Program, szakmai tartalmát tekintve, három fő szakaszra tagolódott. 1. Előkészítő szakasz: • A megváltozott munkaképességű emberek tájékoztatása, információval való ellátása és motiválás annak érdekében, hogy minél többen válasszák a foglalkozási rehabilitáció által biztosított szolgáltatásokat. • A munkaadók feltérképezése, igényeik, fogadókészségük megismerése, motiválásuk és együttműködési szintjük feltérképezése. • A halmozottan hátrányos helyzetű megváltozott munkaképességű emberek programba vonása. • A mentorok kiválasztása, felkészítése. 2. Egyéni fejlesztés, felkészítés a munkába állásra • támogató szolgálat tevékenységének megszervezése, a szakmai stáb felállítása pszichológus, foglalkozás egészségügyi szakorvos, szociális munkás, munkatanácsadó megbízása a mentori csoporttal a munkamegosztás kialakítása. • Egyéni fejlesztési tervek készítése. • Kulcskompetencia fejlesztése során a programba kapcsolódó megváltozott munkaképességű emberek „szükséglete” szerint rövid tréning programok szervezése. SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT

80


• • • •

Mentori tevékenység szupervízió biztosításával és rendszeres esetmegbeszélésekkel. Kapcsolat kiépítése a munkáltatokkal Atipikus foglalkoztatási elemek megtervezése és terjesztése. Pszicho-szociális tanácsadás, ami a program teljes ideje alatt biztosította a célcsoport „stabilitását”.

3. Munkába helyezés, nyomon követés szakasza • Képzés időszaka alatt kihelyezett gyakorlat megszervezése a fogadó munkahelyeken. • Álláskeresési tréning. • Munkába helyezés, és folyamatos kapcsolat a munkavállalókkal • Híd Iroda szolgáltatásainak fejlesztése A program eredményei: A Híd Információs és Támogató Szolgálat működésének első szakaszában a fő feladat volt a projekt széles körben történő megismertetése. Újságcikkek segítségével, tájékoztató – toborzó fórumok tartásával, az SZRKK és partnerei ügyfélszolgálatain keresztül a projekt első szakaszában megvalósult 370 fő tájékoztatása, motiválása. Az így biztosított nyilvánosság eredményeként 239 fő megváltozott munkaképességű munkavállalási szándékkal rendelkező jelentkezett a programban való részvételre és további 178 ember regisztrálása történt meg az alprojekt megvalósítása során, így összesen több mint 400 megváltozott munkaképességű emberrel került kapcsolatba a program. A foglalkozási rehabilitációs képzési programban a főprojekt keretében 167 fő vett részt. A munkába helyezést mentori team segítette, munkahelyek feltárásával és a munkavállalók folyamatos támogatásával. A program első szakaszában 40 fő, a második szakaszban 25 fő munkába helyezését teljesítették. A program keretében elhelyezett megváltozott munkaképességű emberekkel és munkáltatóikkal a mentorok folyamatosan tartják a kapcsolatot, így biztosítva, hogy a kezdeti esetleges nehézségek, döccenők nehogy meghiúsítsák a hosszú távú foglalkoztatást. Ez az elhelyezkedési arányszám jól bizonyítja a módszer hatékonyságát, melynek legfontosabb jellemzője, hogy az egyéni szükségletekhez igazodik, mentorokat von be a programban maradás biztosítékaként, és célcsoportjaként tekinti a munkáltatói oldalt is. A megváltozott munkaképességűek csoportján belül egy szűkebb réteg, a fogyatékos személyek munkaerő-piaci reintegrációjának sikeres megvalósítását a budapesti székhelyű Salva Vita Alapítvány nevéhez kötődő, valamint a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítványon keresztül megvalósuló programokon mutatjuk be. C.) Támogatott Foglalkoztatás (TF) Program A program a Salva Vita Alapítvány (SVA) kezdeményezése, az értelmi sérült (tanulásban, illetve értelmileg akadályozott) munkavállalók nyílt munkaerő-piaci reintegrációja érdekében. A Supported Employment rendszerét az Amerikai Egyesült Államokban dolgozták ki a 70-es évek végén, majd az amerikai tapasztalatok alapján a 80-as években az Európai

81



Unió tagállamaiban is megjelentek a TF szolgáltatást nyújtó szervezetek. A magyarországi viszonyokra a Salva Vita Alapítvány adaptálta a módszert 1996-ban. 2003-ban megkezdődött a TF szolgáltatás telepítése. Az Alapítvány ebben a programban módszergazda feladatot lát el. A telepítésben résztvevő szervezetek számára tréningeket, tanácsadást, konzultációt nyújt, szakmai programokat szervez, szakmai-módszertani fejlesztéseket kezdeményez illetve dolgoz ki, ahol kiemelt figyelmet szentel a minőségbiztosítási szempontoknak. A Támogatott Foglalkoztatás olyan speciális munkaerő-piaci szolgáltatás, ami nemcsak az értelmi sérült ügyfél, hanem a munkáltató számára is teljes körű segítséget nyújt a sikeres, hosszantartó foglalkoztatás érdekében. Felméri, felkészíti a munkáltatót, a leendő munkatársakat az értelmi sérült munkavállaló érkezésére, amennyiben szükséges segítséget nyújt a munkakörülmények megfelelő kialakításában. Felméri a munkavállaló készségeit, képességeit, figyelembe veszi elképzeléseit, foglalkoztatására irányuló szándékát, és a kettő (munkavállaló, munkáltató) megfeleltetésével, választja ki az ügyfél számára megfelelő munkakört. A programban részt vevő ügyfél személyi segítője a munkahelyi betanulás időszakában jelen van a munkáltatónál, segítséget nyújt mindkét fél számára. Később fokozatosan „magára hagyja” a munkavállalót, de a folyamatos nyomon követés, és szükség szerinti segítségnyújtás nem szűnik meg, a munkavállaló, annak családja, valamint a munkáltató számára mindig rendelkezésre áll a segítő szakember. Az Intézményi Támogatott Foglalkoztatás (ITF) program a TF program kiterjesztéseként a bentlakásos intézményekben élő, valamint nappali intézetekben ellátott felnőtt értelmi sérült emberek nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedését segítő szolgáltatás bevezetését tűzte ki céljául. Az ITF elterjesztése pályázati rendszerben történik, a nyertes pályázók munkatársait egy a teljes módszertant átadó 5 napos intenzív felkészítő képzés keretében készítik fel a program keretében végzett feladataik ellátásra. A program eredményessége: Az SROI elemzés az Salva Vita Alapítvány Támogatott Foglalkoztatás (TF) programja 2006. január–december közötti időszakának eredményeire épül. Ez az első Magyarországon készített SROI elemzés, mely az SVA és a Lodestar – egy brit székhelyű tanácsadó szervezet – együttműködésének terméke. A társadalmi megtérülést úgy számították ki, hogy a végső hozzáadott értéket elosztották a programba befektetett összeggel. A vizsgálat eredménye szerint minden 1 Ft, amit 2006. január 1. és 2006. december 31. között a Salva Vita Alapítvány Támogatott Foglalkoztatás programjába befektettek, az elkövetkező 5 év során 4, 77 Ft megtérülést eredményez helyi vagy országos szinten. Kevesebb, mint egy év (11 hónap) szükséges ahhoz, hogy az Alapítvány a TF program eredményeként a program költségével megegyező értéket hozzon létre. A TF program kedvezményezettjei közül azok, akik fizetett álláshoz jutottak, a programba belépésüktől számítva átlagosan már 6 hónapon belül elhelyezkedtek. A vizsgálat bizonyítja, hogy a program nem csupán pozitív változást idéz elő az értelmi sérült emberek életében, hanem mindezt gazdaságosan is teszi.


82


D.) Munkahelyi Gyakorlat (MHGY) Program Szintén a Salva Vita Alapítvány kezdeményezése a speciális szakiskolákban tanuló értelmi sérült diákok számára. A programba bevont tanulók az iskolai képzésbe beépítve külső munkahelyen, ép munkatársak között, heti 1 alkalommal, 3-4 órában, kis létszámú munkacsoportokban (két tanuló egy kísérővel), kéthavonkénti forgásban bérezés nélküli munkát végeznek, azaz szakiskolai gyakorlatukat töltik. A program célja, hogy a tanulók már az iskola évei alatt megismerjenek munkalehetőségeket, felkészüljenek a munkavégzésre. A program hozadéka, hogy a nyílt munkaerő-piaci munkáltatók is megismerik a program célcsoportját, a téves előítéletekből eredő diszkriminatív beállítódásuk megváltozik. A program országos elterjesztését szolgálja, hogy az iskolák pályázat útján, anyagi és szakmai segítségnyújtás mellett kapcsolódhatnak be a programba, amit később önállóan folytathatnak. (2002-ben az FMM, az OM támogatásával, az MPA Rehabilitációs Alaprész és a Fogyatékos Gyermekek, Tanulók Felzárkóztatásáért Országos Közalapítvány finanszírozásával a Salva Vita Alapítvány szakmai vezetésével indult el a program telepítése.) A TF Programhoz hasonlóan ezt a módszertani fejlesztést is kiterjesztették az intézményben, illetve családban élő értelmi sérült emberekre, így jött létre az Intézményi Munkahelyi Gyakorlat (IMHGY) program, valamint a Munkahelyi Gyakorlat Program felnőtt korosztályra adaptál módszertana (CSMHGY), melynek célja a bentlakásos intézményekben élő, valamint nappali intézetekben ellátott, családban élő felnőtt értelmi sérült emberek nyílt munkaerő-piaci felkészítése. A program végrehajtásához itt is módszertani segítséget nyújt az Alapítvány, többek között a módszertant átadó 5 napos intenzív felkészítő képzés keretében. A cél, hogy a felkészített szervezetek növelni tudják e speciális felkészítő program segítségével lakóik, illetve gondozottjaik foglalkoztatási esélyeit. A program eredményessége: Az Alapítvány ilyen irányú kutatása 2006 szeptemberében fejeződött be. A vizsgálat célja az volt, hogy feltérképezze a program hatásait, a program indukálta változásokat. A vizsgálatban 17 Munkahelyi Gyakorlatot működtető speciális és készségfejlesztő speciális szakiskola vett részt. Segítségük révén 420 kérdőív eredményeit dolgozták fel. A kutatásban a programban résztvevő tanulók, szüleik, illetve gyámjaik, valamint a munkáltatók, az iskolai dolgozók és a programmal együttműködő munkaügyi központok véleményét összegezték. A hatásvizsgálat néhány számszerűsíthető eredménye: • •

• •

83

A megkérdezett fiatalok 96,6%-a szeretne iskola után dolgozni. A fiatalok azzal kapcsolatban, hogy milyen munkákat tudnak jól végezni, 102féle (!) munkatípust soroltak fel. Általában reálisan látják munkavégző képességüket. A felsorolt „vágyott-munkák” és azok, melyeket úgy gondolnak, hogy el tudnak látni, megközelítőleg egyeznek. A kérdőívekben 101-féle (!) gépet illetve szerszámot neveztek meg a diákok, melyeket használni tudnak. Az iskolai felmérés szerint az MHGY programban részt vevő tanulók száma 2002-től folyamatosan emelkedett. A 2005/2006-os tanévben 138 tanuló kezdte meg a gyakorlatot. SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT


•

A 2002-től 2006-ig tartó időszakban összesen 54 olyan MHGY-s diákról tudtak beszámolni az iskolaigazgatók, akik a nyílt munkaerőpiacon helyezkedtek el. • A megkérdezett munkáltatók 78,8 %-a ajánlaná más munkahelyek számára is a programot, s 38%-uk vélekedett úgy, hogy a munkahely felkészült értelmi sérült emberek foglalkoztatására. • A gyakorlatosok képességeit tekintve a munkavezetők 95,5%-a szerint a tanulók túlnyomórészt illetve teljes mértékben megfeleltek a rájuk bízott feladatnak. • A munkavezetők 97,7%-a úgy ítélte, hogy az adott munkahely dolgozói részben vagy teljesen felkészültek arra, hogy értelmi sérült emberekkel együtt dolgozzanak, s emellett magukat a tanulókat is részben vagy teljesen felkészültnek tartják a munkavállalásra. Az MHGY Program a munkáltatói érdekeltségi rendszer részeként is kezelhető, annak ellenére, hogy nem jelent tényleges anyagi támogatást a munkáltató számára. A programban résztvevő diákok a gyakorlati helyen bérezés nélkül végzik a számukra megjelölt munkakörhöz kapcsolódó tevékenységeket, és a kísérő pedagógusok jelenléte megfelelő munkáltatói felkészítéssel minimálisra csökkenti a munkáltató munkavégzés minőségére vonatkozó kockázatát. A kutatás összegzése, valamint a programok részletes ismertetése a www.salvavita.hu honlapon megtalálható. E.) Látássérültek elemi és foglalkozási rehabilitációja A program megvalósításához pályázati rendszerben biztosít pénzügyi támogatást az SZMM a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítványon keresztül azzal a stratégiai céllal, hogy a felnőtt korban látássérültté váló emberek számára komplex rehabilitációs szolgáltatást nyújtó központok létesüljenek, illetve működjenek. A program célja, hogy modellezze a látássérült személyek egészségügyi-, elemi- és foglalkozási rehabilitációjának összekapcsolódását és egymásra épülésének lehetőségeit. A program végrehajtása során a támogatott szervezet vállalja, hogy a munkavállaló korú látássérültek számára az elemi rehabilitációs szolgáltatások nyújtásával lehetőséget biztosít a közlekedés, tájékozódás, a mindennapi tevékenységek újratanulásához, a kommunikációt segítő eszközök használatának megtanulásához, a funkcionális látásvizsgálatot követő funkcionális látástréning alkalmazásával pedig a megmaradt látásfunkció minél teljesebb és hatékonyabb kihasználásához. Erre épülve a foglalkozási rehabilitációs szolgáltatásnyújtás feltárja a sérült ember munkavállalásra vonatkozó elképzeléseit, érdeklődését, eddigi munkatapasztalatát, segíti a pályakorrekciót (amennyiben ez szükséges), elősegíti a szükséges ismeretek megszerzését, a megfelelő munkahely megtalálását, a munkahely felkészítését a látássérült munkavállaló fogadására, így mind a munkavállaló, mind a munkáltató számára nyújtott szolgáltatásokkal elősegíti a sikeres rehabilitáció, végső soron a társadalmi reintegráció megvalósulását. Mindezt az egyéni szükségletek figyelembe vételével teszi úgy, hogy az egyes programelemeket egymáshoz kapcsolja, a rehabilitáció egyes lépései közötti átmenetet biztosítja. SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT

84


A programban elsőként támogatott három szervezet (Fehér Bot Alapítvány, Szempont Alapítvány, Vakok Állami Intézete) részvételével 2008. decemberében került sor a program záró konferenciájára, a módszertani fejlesztések bemutatására. A három szervezet tapasztalatait felhasználva született meg az „Útmutató látássérült emberek rehabilitációjával foglalkozó szakemberek számára” című módszertani kézikönyv, amelyet a Közalapítvány eljuttat az érintett szervezetekhez, a munkaügyi szervezethez, megyei könyvtárakhoz, egyetemi könyvtárakhoz, az orvosképzés intézményeihez, és az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézethez (ORSZI). A programról és a Közalapítvány egyéb programjairól, szakmai anyagairól bővebben a www.fszk.hu oldalon található információ. Nem kizárólag a megváltozott munkaképességű, fogyatékos személyek foglalkoztatási szintjének növelését célzó programok között számolhatunk be jelentős eredményekről, bár tagadhatatlan, hogy ennek a célcsoportnak a foglalkozási rehabilitációja nyúlik vissza a legrégebbi időkre. F.) Gyes-ről, Gyed-ről visszatérő nők munkaerő-piaci integrációját elősegítő szolgáltatások: A gyermekvállalás után munkaerőpiacra visszatérő nők elhelyezkedési esélyeit növeli a kisgyermekes családok segítése érdekében létrejött székesfehérvári Csemete Alapítvány, melynek célja, hogy egy olyan gyermekcentrumot működtessen, ahol a Székesfehérváron és környékén élő kisgyermekes családok többféle gyermekgondozást, -nevelést segítő szolgáltatást vehetnek igénybe, megfizethető áron, illetve az önkormányzat normatív támogatásával ingyenesen bölcsődei férőhelyeket biztosítsanak. Ezek a szolgáltatások lehetőséget teremtenek a család és a munkahely elvárásainak összeegyeztetésére, a szülők munkavállalási és munkahely-megtartási esélyeinek növelésére. A szolgáltatás kialakításának háttere: Mivel a térségben egyelőre kevés a részmunkaidős állás és a távmunka-lehetőség, sok GYES-ről, GYED-ről visszatérő nő kénytelen teljes munkaidőben munkát vállalni. A bölcsődei, óvodai férőhelyek hiányában nem minden család számíthat nagyszülői felügyeletre, így újbóli munkavállalásuk akadályokba ütközik. Az alapítvány szolgáltatásai: otthoni gyermekfelügyelet: csecsemőkorú gyerekektől egészen az általános iskolás korosztályig igénybe vehető szolgáltatás, ami elsősorban a több műszakban, vagy változó munkarendben dolgozók számára hasznos, de a gyermek hosszabban elnyúló betegsége esetén is sokat segíthet ez a megoldás, hiszen a munkahelyek többsége általában nem tolerálja a hosszú idejű otthonmaradást. gyermekcentrum: családi napközi szolgáltatással és a Mikkamakka játéktárral biztosítja a bölcsődei, óvodai, vagy napközis ellátás hiányában, illetve annak időtartamán túl a gyermekfelügyeletet és a gyermekek életkorának megfelelő fejlesztést, hasznos szabadidő-eltöltést. Szolgáltatásaik az Otthon Segítünk Alapítvány kismamáknak szóló Hídépítő tréningjeivel kiegészülve, hozzájárulnak a nők munkaerő-piaci esélyeinek növeléséhez. A Hídépítő tréning célja, hogy javítsa a foglalkoztathatóságot azáltal, hogy a munkavállaláshoz, munkavégzéshez szükséges kompetenciák fejlesztésével, 85



kommunikációs technikák oktatásával hidat képez az otthon világából a munka világába. G.) Segítek magamon! Projekt A Hajléktalanokért Közalapítvány HEFOP-2.3.2 keretében megvalósított hajléktalan emberek munkaerő-piaci integrációját erősítette a legális munkaerő-piacon történő elhelyezkedésre és a munkahely megtartására, szakmásító képzés elvégzésére fókuszáló szociális munkával (a projekt szóhasználatában egyéni tanácsadással), és az egyéni készségek és képességek fejlesztésével. A program elemei: Az egyéni tanácsadás módszerei a szociális munka klasszikus eszközei voltak: helyzetfelmérő interjú, megállapodás, ügyintézés, tanácsadás, az életvezetést folyamatában kísérő segítő beszélgetés. Az egyéni tanácsadás újdonsága a szociális munka tartalma volt: a hajléktalan-ellátásban klasszikus kríziskezelés és ártalomcsökkentés mellett erőteljes hangsúlyt kapott az életmód változtatására irányuló törekvés, melynek eszköze a legális és folyamatos munkavégzés. Újdonság volt továbbá a klasszikus segítői eszközöknek az integrációs célhoz alakított használata: szállásnyújtás kríziskezelésként, ártalomcsökkentésként és a munkába állás, munkában maradás elősegítésére. Az ügyintézés kiterjedt a munkaügyi központtal való kapcsolatra, a munkába állást akadályozó múltbeli problémák rendezésére (megszakított kapcsolat a munkaügyi központtal, szabálysértési ügyek, adósságok), az életvezetési segítés az értékek formálására (legális munkaviszony, folyamatos munkaviszony, anyagi tartalékok képzése, a szolgáltatások árának –pl. utazás – megfizetése, rendezett megjelenés). A program során fontos volt, hogy a képzésbe lépés, munkába állás feltételeinek kialakításához képzési támogatás címen mód nyílt egyéni anyagi támogatásra. A projektbe jelentkező hajléktalanok számára interjú-időt, ill. az álláskeresésre, képzéskeresésre, munkahelyi jelentkezésekre, telefonos ügyintézésre mindhárom közalapítványi telephelyen információs irodát működtettek, ahol az egyéni tanácsadók adtak ügyeletet és nyújtottak ügyintézési segítséget. A készségek és képességek fejlesztése egyéni és csoportos formában folyt. A projekt ezen szolgáltatásainak használatáról az egyéni tanácsadók egyenként, a helyzetfelmérő interjú után állapodtak meg a kliensekkel. A projekt fejlesztő szolgáltatásai: Egyéni fejlesztés: Egyéni – és néhány esetben páros – beszélgetés, kifejezetten a tartós és folyamatos munkavállalást akadályozó életvezetési probléma feltárására. A néhány órás fókuszált beszélgetéseket gyógypedagógus-pszichopedagógus végzettségű szakember vezette. Munkába állító tréning: Csoportos mentálhigiénés fejlesztés és viselkedési tréning a múltbeli munkaerő-piaci kudarcok feldolgozására, a leendő munkaerő-piaci szereplés erősítésére. Három csoportot szerveztek, 45-45 órában. A tréningek folyamatosan, egymást követő munkanapokon zajlottak, ezért a tréning napjain a résztvevők megélhetését étkezés és képzési támogatás formájában biztosítottak. Számítógépes felhasználói ismeretek: „Informatika a hétköznapokban” címmel csoportos számítógépes képzés, a felhasználói alapokkal való ismerkedésre. A fejlesztés időben mindig közvetlenül követte a munkába állító tréninget, hogy az ott elsajátítottakhoz (önéletrajz írás, álláskeresési módszerek) informatikai hátteret biztosítson. Az informatikai fejlesztés három csoportban, csoportonként 40 órában, a hét SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT

86


egymást követő hétköznapjain folyt, étkeztetés és képzési támogatás biztosításával. A Közalapítvány mindhárom telephelyén egy-egy személyi számítógépet biztosítottak a megszerzett ismeretek gyakorlására, használatára, és az Internet hozzáférésre. Támogató csoport: A projektbe bevontak és belépni szándékozók számára szervezett folyamatos és nyitott csoport, az életvezetési gyakorlatokra, a munkaerő-piaci szereplés problémáira tematizálva. A csoportülésekre hetente, alkalmanként három órában került sor. Közösségi programok: Értelmes elfoglaltságként szerveztek időnként közösségi programokat. A cél a „szabadidő” polgári értékének megjelenítése, a hajléktalan lét előtti elfoglaltságokba való újbóli „belekóstolás”, valamint a résztvevők közötti kapcsolat erősítése volt. Kapcsolat a hajléktalanok munkaügyi irodájával: Az egyéni tanácsadók rendszeresen kijártak az irodába, és az ügyintézésre váró hajléktalan emberekkel ismertették a program – elsősorban az információs irodák - szolgáltatásait, a közalapítványi szálláslehetőségeket, valamint a programot ismertető szórólapokat helyeztek el az irodában. A megvalósítók munkáját havonta egyszer tartott szupervízió kísérte, a megvalósítók szakmai team-megbeszéléseire minimum havonta egyszer került sor. A projekt eredményessége: A programba 179 főt vont be a Közalapítvány, 147 férfit, és 32 nőt. A bevontak többsége a 25-49 év közötti korosztályba tartozott. Legtöbben általános iskola nyolc osztályát, illetve szakiskolát, szakmunkásképzőt végzettek voltak. A vállalt indikátorok elérése mind az egyéni tanácsadók, mind a hajléktalan emberek részéről rengeteg munkát kívánt. Ennek oka, hogy az életmód (és ennek megalapozásaként az értékek) átalakítása felnőtt emberek esetében eleve heroikus feladat. A célcsoport esetében a motiváció szintjének folyamatos követésére, a kliens-vállalások rendszeres ellenőrzésére és a klienssel történő közös értékelésére, a korábbi és a projekt során bekövezett kudarcok feldolgozására volt szükség. A programba bevonatk közül 17 fő szakképzettséget szerzett, a projekt időtartama alatt a bevontak közül legalább 4 hónapig folyamatos munkaviszonyban álló személyek száma 41 fő volt. Most egy olyan programmal folytatjuk a jó gyakorlatok bemutatását, aminek még mérhető eredménye a program “fiatalsága” okán nincs, de mindenképen jó péda a helyi, regionális összefogásra, és közös megoldáskeresésre. H.) „Szakdolgozati Pályázat: Klaszterek és Hallgatók Együttműködése” – Pályázat pályakezdő fiataloknak a helyi klaszterek bevonásával székesfehérvári önkormányzat a Regionális A Székesfehérvári Önkormányzat a Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvánnyal és a Budapesti Műszaki Főiskola Regionális Oktatási és Innovációs Központjával (BMF ROIK) közösen dolgozta ki a „Szakdolgozati Pályázat: Klaszterek és Hallgatók Együttműködése” című programot, melynek célja, hogy a végzős hallgatók elhelyezkedési esélyeit már a szakdolgozatírás időszakában előmozdítsa.

87



A program közvetlen célcsoportja a BMF ROIK végzős hallgatói és a Közép-dunántúli Regionális Informatikai Klaszter, melynek tagjai közt közel 20 informatikai vállalkozás található. Az együttműködés célja, hogy a főiskola a gazdaságból – praktikusan az IT klaszter tagjaitól – érkező valós szakmai feladatok megvalósítására írjon ki szakdolgozati témákat. Ezeknek a szakmai feladatoknak szakdolgozati formában történő elkészítése hozzájárulhat a pályakezdő fiatalok könnyebb elhelyezkedéséhez azáltal, hogy a feladat sikeres elvégzését követően, az informatikai cég, aki a szakmai konzulenst és a szakdolgozat témájául szolgáló feladatot is adta, akár munkaszerződést is kínálhat a feladat további folytatására, megvalósítására. A 2009. februárjában megtartott első találkozóra a klasztertagok elkészítették a valós fejlesztési igényeiket, mely fejlesztéseket az adott cégeken belül már korábban tervbe vettek, ám azokra idő vagy pénz hiányában még nem került sor. Ez a találkozó jó alkalmat teremtett arra, hogy az első kapcsolatok kialakuljanak a cégek, valamint a főiskola hallgatói között. A következő találkozóra májusban került sor, melyre a hallgatók az elmúlt hónapok munkáját bemutató prezentációkkal készültek: a projekt előrehaladásáról készült beszámolók alapján pozitív kép rajzolódott ki az együttműködés lehetőségeiről. A hallgatóknak e néhány hónap alatt valóban volt lehetőségük egy olyan kapcsolatot kialakítani a cégeken belüli konzulenseikkel, melyek eredménye a későbbiekben akár egy állás elnyerése is lehet. Mindez persze a klasztertagoknak is előnyös, hiszen így a jövő legjobb szakembereit tudhatják majd magukénak. Mivel pilot-projektről volt szó, a jövőre nézve is számtalan tapasztalat született, sőt új taggal, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Geoinformatikai Karával bővült a klaszter. A tagok abban is megállapodtak, hogy folytatják az együttműködést, és szakdolgozatok, valamint tudományos diákköri (TDK) dolgozatok elkészítésében próbálnak majd segítséget nyújtani a hallgatóknak. Az eredményes együttműködéshez azonban az is kell, hogy a hallgatók és a cégek már jóval korábban felvegyék egymással a kapcsolatot, hiszen egy valóban értékes, a cég számára használható dolgozat elkészítéséhez több hónapra is szükség lehet. I.) Vissza a társadalomba – a Zalai Népfőiskolai Egyesület Börtönprogramja A szabadulás nem csak felhőtlen öröm: félelem az embertársaktól, a hivataloktól, az előítéletektől, félelem a „Volt büntetve?“ kérdéstől. Mindez sok-sok probléma, ami egy büntetett előéletűre vár odakint. Ezek feloldására, megoldására valósított meg második alkalommal sikeres programot a Zalai Népfőiskolai Egyesület a zalaegerszegi megyei büntetés-végrehajtási intézetben. A fogva tartottak és szabadultak társadalomba visszailleszkedésének elősegítését, munkaerő-piaci esélyeinek javítását, a speciális élethelyzetükből következő lelki sérülések csökkentését szolgálta „Vissza a társadalomba” elnevezésű projektjük. A Nemzeti Felnőttképzési Intézet pályázati támogatásából előbb egy három és fél hónapos programot valósítottak meg, a 2006. december végén befejeződött 14 hónap időtartamú projektjük pedig az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatásából jöhetett létre. Első alkalommal a munkaerőpiacra jutást segítették különféle képzésekkel, a második projekt célja a foglalkoztatás elősegítése volt, célul tűzték ki, hogy a résztvevő 66 főből 20 fő el tudjon helyezkedni szabadulását követően. A programban résztvevők SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT

88


kiválasztásában a zalaegerszegi büntetés-végrehajtási intézet nyújtott segítséget. A program elemei: A projekt a lebonyolítók képzésével indult, a projektvezető és a három szociális munkás önismereti és konfliktuskezelő tréningen vett részt. Tevékenységüket munkavállalási tanácsadó és pszichológus is segítette. A szociális munkások hetente 2-3 alkalommal jártak be az intézetbe, egyéni beszélgetéseket és csoportos tréningeket folytattak a fogva tartottakkal, és a munkába a családtagokat is bevonták. Rendkívül fontos része volt a projektnek az AVP-tréning, ami egy amerikai módszer arra, hogy az elítéltek felismerhessék az önmagukban, valamint a környezetükben rejlő erőszakot, és képesek legyenek tenni ellene. Emellett OKJ-s informatikai kurzus is része volt a kínálatnak, az ezen résztvevő 20 fő mindegyike sikeres ECDL-vizsgát tett. (Két szabaduló ennek köszönhetően tudott elhelyezkedni.) A projekt eredményessége: A program résztvevői közül – szabadulásukat követően – 20 fő elhelyezkedése valósult meg. Javult a szabadult személyek élethelyzete munkába állításukkal, emellett a projekt hasznos időtöltést biztosított a résztvevőknek, értéket, kultúrát és humanizmust közvetített számukra. A büntetés-végrehajtási intézet vezetője és munkatársai szerint a fogva tartottak fegyelme is javult a projekt időszaka alatt. J.) A roma származású álláskeresők foglalkoztatására irányuló programokról. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium Foglalkoztatási és Képzési Szakállamtitkársága a roma népesség társadalmi integrációjának előmozdítását célzó középtávú kormányzati programok alapján az oktatás, a felnőttképzés lehetőségeinek fejlesztése, valamint a foglalkoztatás növelése érdekében végzi a cigányság munkaerő-piaci helyzetének javítását célzó tevékenységét. A programokat részben a Felnőttképzési és Szakképzési, illetve Foglalkoztatási Főosztálya, valamint a Közmunkatanács kezdeményezték, illetve bonyolították le. A lebonyolításban meghatározó szerep jutott a kapcsolódó háttérintézményeknek: Foglalkoztatási Hivatal, (mai nevén Foglalkoztatási és Szociális Hivatal) megyei/fővárosi, (illetve ma regionális) munkaügyi központok és a regionális képző központok, valamint az Országos Foglalkoztatási Közalapítványnak, amelyek az elmúlt években nagy hangsúlyt fektettek a hátrányos helyzetűek, kiemelten a romák és a fogyatékossággal élők képzésének, foglalkoztathatóságának javítására. Ennek érdekében több projektet kezdeményeztek és sikeres képzési programokat bonyolítottak le, melyek keretében a romák munkaerő-piaci helyzetének javítását kiemelten kezelték. A Regionális Képző Központok alapításuk óta kiemelten kezelik a hátrányos helyzetű csoportok képzésének szervezését, különösen a cigány származású munkanélküliekkel való foglalkozást. Az elmúlt tíz évben megvalósított programok közül kettőre hívjuk fel a figyelmet. A Székesfehérvári Regionális Képző Központ történetének egyik legnagyobb vállalkozása volt a 3R – Regionális Roma Reintegrációs - program megvalósítása, 89



amelynek lényege, hogy komplex módon foglakozott a célcsoporttal, nagy hangsúlyt kapott a felzárkóztatás valamint a szakmai képzéseknél a kísérő szolgáltatások biztosítása. A PHARE támogatással 2001. júliusában indult el a pályázat megvalósítása. A régió azon településein folyt a szervezés, ahol nagyobb számban élnek roma emberek. A "kiválasztás" során a régió tíz településén volt tájékoztató az illetékes munkaügyi központokkal közösen. Ennek eredményeként 9 csoportban 234 fő részvételével a lakóhelyen, vagy annak közelében zajlott 100 órás képzési program. Ennek keretében pályaalkalmassági és munkakipróbáló vizsgálaton is átestek a résztvevők és akik a szakmai képzésre megfeleltek szakirányonként integrált csoportokba, szakmai képzésbe kerültek. A programban 160 fő vett részt szakirányú képzésben. Azok részére, akik nem érték el az ehhez szükséges szintet előkészítő programot szerveztek Tatabányán. A résztvevők pszichoszociális támogatás kaptak, valamint a program végén munkába helyezési szolgáltatást biztosítottak. A pályázatban 200 fő reintegrációja és mintegy 80 fő szakmai képzése valósult meg, valamint elkészültek azok a tananyagok, módszertani fejlesztések, amelyek feltételei voltak a megvalósításnak. A Pécsi Regionális Képző Központ 2006-ban komplex programot valósított meg a romák esélyeinek javítása érdekében. A képzést megelőző kutatás a romák foglalkoztatási diszkriminációját elemezte, eredménye és ajánlásai beépültek a képzési programba. A háromnapos képzésen az ország valamennyi megyéjéből/a fővárosból 6-6 fő vett részt: 3 fő köztisztviselő a munkaügyi szervezetből és 3 fő a munkáltatók képviseletében. Az előadásokból és tréning elemekből felépített képzésen téma volt a Roma Integráció Évtizede Program, romológiai alapismeretek, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló törvény, valamint a romák elhelyezkedésének/foglalkoztatásának problémái. A regionális képző központok folyamatosan kínálnak képzéseket hátrányos helyzetű felnőttek, kiemelten a romák számára. Több képzési programot is kidolgoztak és akkreditáltattak kifejezetten romák számára. Ilyenek pl. a roma szervező, roma közösségfejlesztő asszisztens, roma polgárőr, roma családsegítő. Felkérésre rendszeresen szerveznek képzéseket a roma szervezetek, kisebbségi önkormányzatok munkatársainak is. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium kezdeményezésére 2005-ben kétéves központi képzési program indult a halmozottan hátrányos helyzetűek számára, amelyet a regionális képző központok bonyolítanak. A központi program az alacsonyan iskolázott és/vagy szakképzettség nélküli munkanélkülieket célozta, 3000 fő számára biztosítva a tanfolyamokon való részvételt és feltételként előírva, hogy a résztvevők legalább 50%-a roma legyen. A képzések iránt nagy az érdeklődés, sok felnőtt számára lehetővé tette az általános iskola befejezését és olyan szakma elsajátítását, amelynek birtokában eséllyel indulhatnak a munkaerőpiacon. A foglalkoztatás bővítése érdekében megvalósított megyei projektek: 2005-2006-ban a megyei munkaügyi központok által bonyolított 27 roma, vagy roma érintettségű komplex programban mintegy 2700 fő vett részt. Néhány jelentősebb program:


90


Baranya megyében a „Kaipen”-Akarat program keretében az általános iskolát be nem fejezett 18-35 év közötti, főként roma fiatalok számára képzés és közhasznú foglalkoztatás keretében 2006 júniusáig 60 fő részére szerveztek programot. Bács-Kiskun megyében „Jó szakmával a biztos foglalkoztatásért” címmel a szakképesítéssel nem rendelkező tartós munkanélküliek részére bonyolítottak le 2004 júniusa és 2006 júniusa között 80 fő részvételével a szociális gondozást, képzést, bértámogatást, illetve a járulékok átvállalását tartalmazó programot. Csongrád megyében „Esélyegyenlőség” címmel az általános iskolai, vagy annál alacsonyabb végzettségű szegedi munkanélküliek számára mintegy 500 fő részvételével 2004 év közepétől 2006 júliusáig 130 millió Ft-os programot szerveztek. Hajdú-Bihar megyében a „Romák felzárkóztatása 2005-től” című program zajlott. Ennek keretében képzés, bértámogatás, járulékok átvállalása történt meg 31 fő bevonásával Nógrád megyében „Hátrányos helyzetűeket a munkaerőpiacra” címmel 2004 márciusától 2006 novemberéig 400 fő részvételével a tartós, szakképzetlen 45 év feletti roma munkanélküliek munkába helyezését célzó programot valósítottak meg. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Roma közösségfejlesztő asszisztens c. programot két alkalommal is megszervezték, a másodikat 2004 júliusa és 2007 szeptembere között. Központi programok: Az elmúlt években központi kezdeményezésre a Munkaerő-piaci Alapból három roma program indítására került sor összesen 570 millió Ft összegben. Az országos roma foglalkoztatás-szervező menedzseri hálózati program keretében a munkaügyi központokban és a Foglalkoztatási Hivatalban 2004. őszétől roma diplomás pályakezdő fiatalok gyakorlatszerző képzés keretében tevékenykednek. A program a roma lakosság munkaerő-piaci integrációjának előmozdítása érdekében segíti a foglalkoztatást elősegítő intézményrendszer és a társadalmi szervezetek együttműködését, figyelemmel kíséri a romák integrációját segítő programok, intézkedések végrehajtását. A Roma származású munkanélküliek közoktatási intézményekben történő foglalkoztatása és képzése c. program keretében a résztvevők közoktatási intézményekben munkaviszony keretében dolgoznak, egyben mentorok támogatásával, alapképesítést - érettségi- és szakképesítés szereznek egyéni tanulás formájában. A 2007-ben záruló és 2 éves továbbfoglalkoztatást biztosító program a roma családok és a közoktatási intézmények közötti kapcsolat erősítését, valamint a roma gyerekek iskolai lemorzsolódásának csökkentését kívánja elősegíteni. A Roma zenészek foglalkoztatása c. kísérleti program célja a roma zenészek munkaerőpiaci versenyképességének javítása, társadalmi befogadásának segítése legális munkajövedelmet biztosító tartós foglalkoztatása. A program célja a regisztrált álláskereső roma zenészek jövedelemszerző tevékenységének támogatása, munkaerőpiaci helyzetének javítása. Egyre jelentősebb a hátrányos helyzetű rétegek – köztük romák – társadalmi integrációjának elősegítésére, esélyhátrányaik csökkentésére fordítható nemzetközi pénzforrások nagysága.

91



Uniós forrás felhasználásával megvalósult programok: A Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Programja keretében több intézkedés is kiemelten foglalkozott a romák helyzetének javításával. Az OP keretében került meghirdetésre 2004-ben és 2005-ben a HEFOP/2004/ 2.3. Hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci képzése és foglalkoztatása intézkedés két alprogramja. A teljes támogatási keret 2004 és 2006 között összesen 10,2 milliárd Ft. Az EQUAL program támogatásaiban részesülő 39 projekt közül 11 foglalkozik kifejezetten a roma célcsoporttal. Az elnyert támogatási összeg 3,749 milliárd Ft. A Roma Integráció Évtizede Program nemzetközi és hazai meghirdetése A Roma Integráció Évtizede Program (RIÉP) hivatalos nemzetközi meghirdetési ünnepségére 2005. február 2-án, Szófiában került sor. Az eseményen az alapító kelet- és közép-európai országok miniszterelnökei, kormánypolitikusai, valamint a nemzetközi partnerszervezetek magas rangú képviselői aláírásukkal szentesítették az Évtized Nyilatkozatot, és megerősítették azon politikai akaratukat, amely a romák társadalmi és gazdasági integrációjának felgyorsítására irányul. A Roma Integráció Évtizede Program célja és keretei A RIÉP célja, hogy felgyorsítsa a romák társadalmi és gazdasági integrációját, és egyben hozzájáruljon a romákról alkotott kép pozitív irányú átalakulásához. A RIÉP-ben résztvevő országok a közösen megállapított keretek között saját gazdaságés szociálpolitikájukkal összhangban fogalmazzák meg és valósítják meg nemzeti roma stratégiájukat. Emellett a közösen elfogadott célkitűzések megvalósítási folyamatát rendszeresen ellenőrzik (monitoring), és a stratégiai terveket szükség szerint módosítják. A tervezés és a megvalósítás szintjein egyaránt biztosítják a roma szakemberek részvételét, illetve kiépítik és/vagy továbbfejlesztik a már meglévő azon roma szakemberekből álló hálózatokat, amelyek a döntéshozatali folyamatokban is részt tudnak venni. A Stratégiai Terv és a kétéves intézkedési tervek A RIÉP megvalósítására dolgozták ki a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervét, mely négy prioritási területen (oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és egészségügy), az egyenlő bánásmód érvényesítésével kapcsolatban, továbbá a kultúra, a média és a sport területén határoz meg átfogó célokat, a célokhoz kapcsolódó konkrét feladatokat, az ezekhez rendelt mutatókat, továbbá a feladatok eléréséhez szükséges intézkedéseket. A feladatokban és az intézkedésekben mindenhol meg kell jeleníteni az esélyegyenlőség, egyenlő hozzáférés elvét, mely segíthet a romák érdekeinek hatékonyabb érvényesítésében. A fejlesztések tervezésekor és megvalósításakor elengedhetetlen, hogy az érintettek (különös tekintettel az önkormányzatokra) kiemelt figyelmet szenteljenek az alábbi szempontoknak: • • •

a fejlesztéseket úgy kell megvalósítani, hogy azok ne növeljék a lakhatási és iskolai szegregációt; a forrásokhoz való hozzáférés feltétele legyen a lakhatási és iskolai szegregáció megszüntetése. A feladatokban és az intézkedésekben - a tervezés és a megvalósítás szintjein egyaránt - biztosítani kell a roma szakemberek részvételét, illetve ki kell


92


építeni a roma szakemberekből álló hálózatokat, amelyek a döntéshozatali folyamatokban is részt tudnak venni. A Stratégiai Tervet a kormány 2007. április 26-án fogadta el, majd ezt követően az országgyűlés is napirendjére tűzte A Stratégiai Terv 2007. június 25-i parlamenti elfogadását követően az abban meghatározott feladatok végrehajtására a kormány kétévente intézkedési tervet fogalmaz meg, melyben meghatározza a konkrét feladatokat, annak felelőseit, a határidőket és a megvalósításhoz szükséges forrásokat. Továbbá az intézkedési tervek megvalósulásáról, a Stratégiai Terv előrehaladásáról kétévente beszámolót készít.

IV.4.5.3. Önellenőrzés Kiknek nyújt szolgáltatást a 4M program? ......................................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Milyen szolgáltatásokat nyújt a 4M program? ................................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mi a 4M program keretében nyújtott szolgáltatások előnye?............................................. …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Milyen szervezet indította útjára a Támogatott Foglalkoztatás és a Munkahelyi gyakorlat programokat? ..................................................................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mi a Támogatott Foglalkoztatás? ....................................................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Kiknek szól a „Segítek magamon” program, és milyen főbb szolgáltatási elemekkel segíti a munkaerő-piaci (re)integrációt? ............................................................................. …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Milyen, a munkaerő-piaci (re)integrációt segítő programot ismer büntetés-végrehajtási intézményből szabadulók számára?.................................................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Milyen, a munkaerő-piaci (re)integrációt segítő programot ismer pályakezdő fiatalok számára?.............................................................................................................................. …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Milyen, a munkaerő-piaci (re)integrációt segítő programot ismer Gyes-ről, Gyed-ről visszatérő nők számára?...................................................................................................... …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Mi a Roma Integráció Évtizede Program célja? ................................................................. …………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………… Felmérés az IV.4. leckéhez 93



Név: ............................................................................ Dátum: .......................................................................

Mért kompetencia: • • • •

a hallgató általános ismeretekkel rendelkezik a munkaerő-piaci programokról, azok formáiról és finanszírozási lehetőségeiről, meg tudja nevezni a főbb operatív programokat és azok célját, kapcsolódását nemzeti fejlesztési tervekhez és információkkal rendelkezik az eredményes alkalmazható országos, illetve regionális helyi programokról, a hallgatók ismerjék meg a munkaerő-piaci programok általános jellemzőit, a jó gyakorlatokat, begyakorlás szintjén legyenek képesek arra, hogy részt vegyenek az eredmények elterjesztésében.

Feladat: 1. Ismertesse a Lépj egyet előre! program hátterét (kialakításának indokait), és jelentőségét a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatásában! (30 pont) ............................................................................................................................................ ............................................................................................................................................ 2. Részletezze a regionális képzőközpontok szerepét a roma származású álláskeresők foglalkoztatására irányuló programokban!

(30 pont)

............................................................................................................................................ ............................................................................................................................................ ............................................................................................................................................ 3. Ismertessen egy Ön által hatékonynak tartott, hátrányos helyzetű rétegek számára meghirdetett programot!

(20 pont)

............................................................................................................................................ ............................................................................................................................................ ............................................................................................................................................ Teljesítményszintek: Összes elérhető pontszám 80 pont. Megfelelt 48 ponttól. Kiválóan megfelelt 72 ponttól.


94


V. Modulzáró vizsga Név:............................................................................. Dátum: ........................................................................

Mért kompetenciák: • Felismerés szintjén ismerje a „sajátos helyzetben” lévő társadalmi csoportokat, ismerje meg a legfontosabb meghatározásokat • Megnevezés szintjén ismerje a hátrányos helyzetet kiváltó tényezőket • Önálló alkalmazás szintjén ismerje a támogató szolgáltatásokat, rendszereket • Önállóan legyen képes meghatározni a hátrányos helyzetű csoportok számára hozzáférhető támogatásokat. • Legyen képes a szakmai irodalom feldolgozására és a jó gyakorlatok bemutatására, elterjesztésére, alkalmazására.

95



Feladat: A tananyag 2. leckéjéhez tartozó gyakorlati feladat során elkészített interjú anyagát felhasználva tegyen javaslatot a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű személy foglalkoztatásához szükséges intézkedésekre! Az intézkedéseket az alábbi módok valamelyikét kiválasztva határozhatja meg: Munkaerő-piaci integrációt segítő • szolgáltatások, támogatások megnevezése, vagy • a 4. leckében megismert, a szolgáltatások, támogatások különböző kombinációit tartalmazó munkaerő-piaci integrációt célzó program(ok) megnevezése, vagy • a leckében megadott internetes tájékozódási lehetőségek során az Ön által kiválasztott egyéb program megnevezése, a program rövid ismertetésével. A foglalkoztatást segítő intézkedésekre tett javaslatát az alábbi kérdések mentén fogalmazza meg: 1. Milyen objektív és szubjektív információkat szerzett az interjúkészítés során? A kérdés megválaszolásához az információkat szét kell választani, és csoportosítani kell. Az objektív információk azok, melyek tárgyszerűen megjelentek a tanácskérő életében, ill. adminisztratív úton is megismerhetőek. Az objektív elemek azt jelzik, hogy a tanácskérő milyen tényeket tud felsorakoztatni önmagához kapcsolódóan és milyen tényeket tart érdemesnek kiemelni eddigi életútjából. Az objektív adatok fő csoportjai: személyes jellemzők, életkor, jelenlegi társadalmi státus családi állapot, családi jellemzők nem, kor, foglalkozás lakáskörülmények, anyagi lehetőségek, terhek iskolai végzettség, ezen belül konkrét eredmények, szakmai eredmények, sikerek, kudarcok • munkahely, beosztás, eredmények, szakmai tanulmányok • • • • •

A szubjektív elemek csoportjába azok az információk tartoznak, amelyeknek a segítségével a tanácskérő leírja saját állapotát, érzelmeit, viszonyát az adott helyzethez. Sokszor a szubjektív elemek hangsúlyozása elmarad, melynek egyik oka, hogy a tanácskérő személyiségéből adódóan nehezen tudja megfogalmazni az érzelmi helyzetét, kevéssé képes kinyilvánítani a véleményét az indítékokról, értékekről és a személyes tulajdonságairól. A szubjektív elemek körébe tartozik minden olyan információ, mely a tanácskérő életútjának érzelmileg v. intellektuálisan feldolgozott élményeire vonatkozik, melyet sokszor értékelő megjegyzés formájában hoz tudomásunkra. 2. Milyen, a munkavállalás szempontjából meghatározó problémákkal, hátrányokkal küzd az interjú alanya?


96


A problémák meghatározásakor nem elsősorban a hátrányos helyzet konkrét kiváltó okait kell felsorolni (pl: Gyes-ről, Gyed-ről visszatérő, pályakezdő, fogyatékkal élő, egészségkárosodott), hanem a hátrányos helyzet mibenlétét. Ilyenek lehetnek a következők: • alacsony iskolai végzettség, • szakképzettség hiánya, • elavult szaktudás (tartós inaktivitás, vagy a munkaerő-piac markáns átalakulása miatt), • munkavégzéshez szükséges képességek, készségek alacsony szintje (pl: alkalmazkodó képesség a munkahelyi elvárásokhoz) • motiválatlanság, alacsony motivációs szint (pl: ellenérdekeltség, félelem az eddigi ellátás elvesztésétől) • önértékelési problémák • munkavállalást akadályozó egészségi problémák • munkavállalást akadályozó szociális, családi problémák 3. Melyek a foglalkoztatás szempontjából alapvető szükségletek? Annak eldöntése, hogy az előző pontban meghatározott problémák közül melyek azok, amelyek a leginkább veszélyeztetik a munkába helyezést, tartós foglalkoztatást. 4. Milyen erőforrások használhatók a problémák megoldása során? Annak azonosítása, hogy a hátrányos helyzetű személy szűkebb-tágabb környezetében milyen személyekkel, és/vagy szervezetekkel lehet együttműködni, a problémák megoldásában. (Pl.: támogató családi háttér, családsegítő szolgálat, háziorvos, hajléktalangondozási intézmény, munkaügyi kirendeltség, esélyek háza, stb.) 5. Eddigi ismeretei alapján az alapvető szükségletek kielégítésére milyen szolgáltatások, támogatások, illetve munkaerő-piaci programok léteznek? Annak megítélése, hogy a leckék során megismert szolgáltatások, támogatások és programok, valamint a megadott információk alapján megismert egyéb programok közül, melyek alkalmasak az alapvetőnek értékelt szükségletek kielégítésére. 6. Az ismert segítő szolgáltatások, támogatások és programok közül, melyik a legmegfelelőbb az adott személy esetében? A választás alapja, hogy az előző pontban azonosított szolgáltatások, támogatások, vagy programok közül melyik érhető el a lakókörnyezetben, az adott térségben, melyik kínál esetleg olyan speciális megoldási módokat, amellyel a foglalkozási rehabilitáció eredményessége még inkább valószínűsíthető. Teljesítményszintek: Összes elérhető pontszám 80 pont. Megfelelt 48 ponttól. (60%-tól) Kiválóan megfelelt 72 ponttól. (90 %-tól) Interjú részletessége, az interjú vázlat szerinti megfelelőség: 20 pont Szempontok szerinti válaszokra adható pontszám: 60 pont 97



I. függelék Szakirodalom jegyzék, nyomtatott és internetes kitekintő: 1. A foglalkozási rehabilitáció módszertani kérdései (Szerk: Szellő János), Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, 2009. 2. A fogyatékos emberek Európába mennek / [szerk. Ignácz Beáta] ; [szerzők Borbély Szilvia et al.] ; [kiad. a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége]. - Budapest : MEOSZ, 2003. 3. Bánfalvi Csaba: A munkanélküliség szociálpszichológiájáról – Akadémia Kiadó 2003. 4. Baján Ilona – Dávid Andrea – Gyarmati Renáta – Jásper Éva – Móricz Rita – Pozsgai Attila – Réti Ferencné: Támogatott Foglalkoztatás, Értelmi sérült munkavállalók a nyílt munkaerő-piacon – Kézikönyv, Salva Vita Alapítványa, Budapest, 2000. 5. Dávid Andrea - Dr. Gabó Márta - Csákvári Judit: Látássérült emberek elemi és foglalkozási rehabilitációja, Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségért Közalapítvány, Budapest, 2008. 6. Frey Mária: Az Európai Unió Foglalkoztatási Stratégiája In: Fazekas Károly - Varga Júlia (szerk.) Munkaerőpiaci Tükör 2004, MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest, 2004. 7. Foglalkozási rehabilitációs jegyzet (Szerk.: Dr. Gere Ilona - Szellő János) fogyatékos személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, 2007. 8. Dr. Gere Ilona: Foglalkoztatási stratégia a tartósan akadályozott emberek integrációja érdekében http://szmi.hu/images/dok/gerei.doc 9. Dr. Gere Ilona: A támogatott foglalkoztatás és a foglalkozási rehabilitáció tapasztalatai: megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának gyakorlata egyes magyarországi non-profit szervezeteknél (2004) 10. Dr. Gere Ilona: Adalékok a foglalkozási rehabilitáció magyarországi gyakorlatához: megváltozott munkaképességű emberek bekapcsolása a munka világába 2000. 11. Gyulavári Tamás: Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban és Magyarországon 12. Kertesi Gábor: A társadalom peremén, romák a munkaerőpiacon – Osiris Kiadó 2005. 13. Kálmán Zsófia-Könczei György: ESÉLYEGYENLŐSÉGIG- Osiris Kiadó 2002


A

TAIGETOSZTÓL

AZ

98


14. Dr. Szilágyi Klára: Az egyéni tanácsadás – Módszertani kézikönyv a munkavállalási, munka-, pályatanácsadók számára, Gödöllő, 1997.

99



1.sz. melléklet Irányadó jogszabályok a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci integrációja, ellátásai, támogatásai tekintetében • • • • • • • • • •

• • • • •

• • • • • • • • • •

Illetékességi, eljárási kérdések 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól (Ket.), 213/2007. (VIII. 7.) Kormányrendelet az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézetről, valamint eljárásának részletes szabályairól 291/2006. (X. 17.) Kormányrendelet az Állami Foglalkoztatási Szolgálatról 13/2007. (III. 28.) SZMM rendelet a regionális munkaügyi központok illetékességéről Az egyenlő bánásmódról, fogyatékos személyek támogatásáról 2007. évi XCII. törvény a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról (Ebt.) 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról 218/2003. (XII. 11.) Kormány rendelet .a mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványáról 141/2000 (VIII.9.) Kormány rendelet a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól 164/1995 (XII.27.) Kormány rendelet a súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeiről A komplex rehabilitációról 2007. évi. LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadékról (Rjtv.) 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról (Szoctv) 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről (Eütv.) 321 /2007. (XII. 5.) Kormány rendelet a komplex rehabilitációról 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről Társadalombiztosítási és szociális ellátásokról 1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól (Ebtv.) 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról (Szoctv) 136/2009. (VI. 24.) Kormány rendelet a krízishelyzetbe került személyek támogatásáról 387/2007. (XII. 23.) Kormány rendelet az egészségkárosodott személyek szociális járadékairól 63/2006. (III. 27.) Kormány rendelet .a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól 218/2003. (XII. 11.) Kormány rendelet .a mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványáról 223/1998. (XII. 30.) Kormány rendelet a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról 217/1997 (XII.1.) Kormány rendelet a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló SZÉKESFEHÉRVÁRI REGIONÁLIS KÉPZŐ KÖZPONT

100


• • • • • • •

• • • • • • • • • • •

• • •

1997. évi LXXXIII. Törvény végrehajtásáról 168/1997 (X.6.) Kormány rendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról 83/1987 (XII.27.) MT rendelet a rokkantsági járadékról A munkaviszonyról 1996. évi LXXV. törvény a munkaügyi ellenőrzésről (Met.) 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről (Mtv.) 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről (Mt.) 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmassági orvosi vizsgálatról és véleményezésről A foglalkoztatás elősegítéséről 2005. évi CLXXX. törvény a foglalkoztatás bővítése és rugalmasabbá tétele érdekében szükséges intézkedésekről 2004. évi CXXIII. törvény a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglakoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról 1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról (Flt.) 177/2005. (IX. 2.) Kormány rendelet a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglakoztatásához nyújtható költségvetési támogatásról 176/2005. (IX. 2.) Kormány rendelet a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkáltatók ellenőrzésének szabályairól 14/2005. (IX. 2.) FMM rendelet a rehabilitációs akkreditációs eljárás és követelményrendszer szabályairól 15/2005. (IX. 2.) FMM rendelet a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásához nyújtott költségvetési támogatás megállapításának részletes szabályairól 18/2005. (X.18.) FMM rendelet az álláskeresők nyilvántartásba vételéről, a nyilvántartásból való törlésről, valamint az álláskeresési megállapodásról 118/2001 (IV.30.) kormányrendelet a munkaerő-kölcsönzési és a magánmunkaközvetítői tevékenység nyilvántartásba vételéről és folytatásának feltételeiről 30/2000. (IX. 15.) GM rendelet a munkaerő-piaci szolgáltatásokról, valamint az azokhoz kapcsolódóan nyújtható támogatásokról 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet a foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, valamint a Munkaerő-piaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásról Felnőttképzésről, képzésről 2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről 152/2005. (VIII. 2.) Kormány rendelet az Útravaló Ösztöndíjprogramról

101


A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg.

Állami Foglalkoztatási Szolgálat TÁMOP 2.2.2 projektiroda: 459-2080 [email protected] • www.afsz.hu

Sajátos helyzetben Hallgatói jegyzet. Mindig van választás

Recommend Documents