Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék
A szülői felügyeleti jog, különös tekintettel a gyermek gondozására, nevelésére
SZAKDOLGOZAT
Konzulens:
Készítette:
Kovácsné Dr. Kaiser Klára Egyetemi tanársegéd
Szalontai Beáta V. éves joghallgató
Miskolc 2014.
1
University of Miskolc Faculty of Law Institute of Civilian Sciences
The child custody particularly the child’s care, upbringing
THESIS
Consultant:
Author:
Kovácsné Dr. Kaiser Klára Teaching Assistant
Szalontai Beáta fifth-year law student
Miskolc 2014.
2
Tartalomjegyzék Bevezető gondolatok………………………………………………………5 1. Témaválasztás indoklása……………………………………………. .5 2. Történeti kitekintés a szülői felügyeleti jog alakulására……………7
I. ELMÉLETI ALAPVETÉS…………………………...…..……..10 3. A gyermek jogai a családjogban……………………………………10 4. A gyermekért való felelősség…………………………..……………19 4.1. Együttműködési kötelezettség…………………………………….………..19 4.2. A szülők egyenjogúságának az elve és a gyermektől különélő szülő jogai………………………………………………………………………….21
II. A szülői felügyeleti jog konkrét tárgyai………………………24 5.
A gyermek gondozása és nevelése…………………………………24
5.1. A gyermek lakóhelye…………………………….…………………………26 5.2. A gyermek végleges külföldre távozása………..…………………………..30 5.3. A gyermek kiadása: a jogellenesen külföldre vitt gyermek…………….….33 5.4. A gyermek életpályájának megválasztása……………...…………………..37 6. Az új Polgári Törvénykönyv változtatásai
- a szülői felügyeleti jogot illetően különös tekintettel a gyermek gondozására, nevelésére…………….……………………….……….39
IV. A szülői felügyeleti jog bírósági gyakorlatban történő megvalósulása……………………………………………………44 V. Zárógondolatok………………………………………………….……52 Felhasznált irodalom………………………………………………….…54 Jogszabályjegyzék………………………………………………….……55 Jogesetmutató……………………………………………………………56 3
„A gyermeknek az Isten két kicsi kezet adott, az egyik keze az apja kezét fogja, a másik az anyjáét. Nem lehet ezt a láncot büntetlenül elszakítani.” (Gárdonyi Géza)
4
Bevezető gondolatok 1. A témaválasztás indoklása Szakdolgozatom témájának a családjog egy nagyon fontos területét, a szülői felügyeleti jogot választottam. Mivel a szülői felügyeleti jog szabályozása elég nagy terjedelmű, ezért dolgozatomban nem általánosságban, hanem a gyermek gondozására és nevelésére vonatkozó részjogosítványokat kívánom kifejteni. Dolgozatomban alapvetően a hatályos jogi szabályozást, és az e mellett kialakult bírói gyakorlatot mutatom be, külön fejezetben utalva a dolgozat végén az új Polgári Törvénykönyv vonatkozó szabályozására. Véleményem szerint a szülői felügyelet problémáinak megoldása és gyakorlatban történő végrehajtása jelentős változásokon ment keresztül. Ez az a terület, amellyel kapcsolatban Magyarországon is alapvető gondok jelentkeznek. Ezt bizonyítják a személyes tapasztalatok, a bíróság és gyámhatóságok gyakorlatai is. Azonban ezen kérdések sosem tűnnek fontosnak, amíg a házasság tart, és minden rendben van a szülők kapcsolatában. A helyzet a válás által kiváltott, véget nem érő jogi viták, személyi összeütközések, a kialakult különböző problémák következtében egyet nem értést hoz létre a szülők között. Az ezeket leggyakrabban kiváltó okok, hogy a különélő szülők közül ki mondja meg, a gyermek mit sportoljon, melyik iskolába járjon, mit tanuljon. Ezeket figyelembe véve a szülői felügyeleti jog tehát érzékeny területeket érint. Azonban ezek „tönkreteszik” sok gyermek életét, azokét, akiket a jogszabálynak és a joggyakorlatnak védenie kell a koruknál és helyzetüknél fogva. Pusztán jogi eszközökkel természetesen a kedvezőtlen jelenségek nem oldhatók meg, a megfelelő szabályozás azonban lehetőséget biztosíthat a problémák rendezéséhez. A gyakorlat és a tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a közös szülői felügyeleti jog fenntartása szolgálja legjobban a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődését, persze ha nem ütközik a gyermek érdekeibe. A gyermekek 70-80%-át az édesanya gondozásában helyezik el, de - a gyakorlatilag mégis negatívan diszkriminált édesapákat is ugyan olyan jogok illetik meg. A gyakorlat azonban sokszor nem azt mutatja, hogy ez így is történik. A nő, mert az esetek 80%-ban a nő az, aki a gyerekeket kapja, tisztában van azzal, a válást követően megteheti, hogy a gyerek(ek) apjával nem áll szóba, nem tartja vele semmilyen formában a kapcsolatot, sőt nem is fog törekedni 5
arra, hogy a válás ellenére a jó kapcsolat fennmaradjon. Tudja, hogy a gyerek(ek)et az apa ellen hangolhatja, mert ennek sem lesz gyakorlati következménye, így könnyen törhet borsot a másik fél orra alá. Hiszen senki nem fogja tudni kideríteni, hogy mi az igazság bizonyítási nehézségek miatt. Tehát a jelenlegi jogi szabályozás és joggyakorlat alapján ne felejtsük el, ha valaki akarja, el tudja érni, hogy teljesen kizárja a másik szülőt a saját és a gyereke(i) életéből, és így nem kell alkalmazkodni egy olyan emberhez, akitől már nem akar semmit. Ma, amikor a válások száma ennyire magas, és a felbomló házasságok mintegy 60 százalékában van több /2-3/ kiskorú gyermek, ezek alapján a jövő generációjának több, mint a fele érintett lesz egy gyermek-elhelyezési perben. A közös szülői felügyeleti jog fenntartása a gyermek mindenek felett álló érdeke, aminek hosszú távú hatásai vannak az egész társadalomra is, hiszen a válások, gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti perek, valamint a tartásdíj- és kapcsolattartás-végrehajtási eljárások számának csökkenése hosszú távú hatásként jelentkezhet. Az Európai Unió tagállamaiban ezen a területen az elmúlt évtizedben változások következtek be. Ide tartozik például Németország, Spanyolország, Csehország és Belgium. Vannak olyan tagállamok, ahol a közös szülői felügyeleti jog megállapításán túllépve már a közös elhelyezésről is /joint physical custody/ dönthet a bíróság – vagyis a gyermekek közel annyi időt töltenek az egyik szülő háztartásában, mint a másikban; ezek például Belgium, Franciaország, Finnország és Svédország. Az EU tagállamok többségében a válást követően a bíróság elsősorban a közös szülői felügyeleti jog fenntartása mellett dönt, és csak kivételes esetekben, a gyermek érdekére tekintettel kap kizárólagos jogot csupán az egyik szülő. Azt gondolom, hogy ideje lenne a gyermekek érdekében változtatni, mint sok más jogvitánál, úgy itt is a józan ésszel, belátással és a gyermek érdekeinek feltétlen szem előtt tartásával való egyezségre törekvés vezethet eredményre.1
1
http://www.ugyvedvilag.hu/rovatok/szakma/miert-nincs-kozos-szuloi-felugyelet-magyarorszagon#
6
2. Történeti kitekintés a szülői felügyeleti jog alakulására Az atyai hatalom intézményét jogunk a római jogból vette át. Azonban a keresztény vallás befogadásának következtében enyhébb és korlátozottabb hatalmat jelentett.2 A római polgárok kezdettől fogva családi állapotuk szerint két fő csoportra oszlottak. Önjogúak voltak a családfők, azaz azok a római polgárok, akik családfői hatalom alatt nem állottak. Hatalomalattiaknak minősült a család minden tagja (feleség, gyermek, unokák stb.), ők a családfő hatalma alatt állottak. Teljes jogképessége csak a páter familiasnak lehetett a római jog szerint. A római család kezdettől fogva alapelvként a monogám házasságon és a családfő hatalmán épült fel. Az agnat família magában foglalta mindazokat, akik páter familias hatalma alatt állottak. Ez a hatalom a családfő, illetve a hatalomalatti élete végéig állt fenn, s a családfő életében csak a családfő akaratából szűnhetett meg. A családfő halálával ez a legszorosabban vett agnat familia felbomlott, s mindazok, akik közvetlenül az apa hatalma alatt álltak, önjogúvá lettek. Tágabb értelemben azonban az agnatio magában foglalta mindazokat, akik ugyanazon családfő hatalma alatt állottak vagy állnának, ha a közös családfő élne még. Az agnat rokonság mindaddig fennállt, amíg a rokoni kapcsolat kimutatható volt. A cognat családon a rómaiak az apai és anyai ági vérrokonságon alapuló családot értették, szemben az agnat családdal, ahol csak a férfiági vérrokonságnak volt jelentősége. Cognat rokonoknak azok minősültek, akik közül az egyik a másiktól közvetlenül (szülő és gyermek) vagy közvetve (nagyszülő és unoka) származott (egyenes ági rokonok), vagy pedig mindketten (testvérek) közös őstől származtak (oldalági rokonok). A rendi és területi széttagoltság következtében a társadalom különböző rétegeinek családjogi viszonyaira különböző, egymástól eltérő jogi szabályozás érvényesült. Másmás szabályokat alkalmaztak általában a földesúri osztály és a parasztság tagjainak említett viszonyaira, és a városokban létrejött, céhekbe tömörülő iparosok családivagyoni viszonyaira. A területi széttagoltság abban jelentkezett, hogy a házastársak közötti vagyoni viszonyok, valamint a szülők és gyermekeik közötti kapcsolatok jogi szabályozása terén egy-egy országon belül is területileg különböző rendelkezések 2
Dr. Csíki Ottó – Dr. Filó Erika: Magyar családjog. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest. 2001. 243.p.
7
érvényesültek.3 A polgári jogfejlődés eredményének tekinthető, hogy jogilag is rendezték a szülők és a gyermekek közötti jogviszonyokat. Az örökbefogadás országonként eltérő szabályozása is bizonyítja, hogy a polgári társadalmak jogában is ismert és alkalmazott volt ez a jogintézmény. A magyar családjog alakulása tekintetében a férj és az apa korlátlan családfői hatalmának egyes nyomai még a korai feudális magyar állam jogában is fellelhetők voltak: pl. a férj a házasságtörő asszonyt büntetésből megölhette, feleségét, gyermekeit adósságai fejében rabszolgaként zálogba adhatta. A gyermekek (leánygyermek a férjhez menésig, fiúgyermek teljes korának eléréséig) apai hatalom alatt álltak, és az apa birtokukat számadási kötelezettség nélkül kezelte.4 Az atyának a ház népe feletti uralmát a Werbőczy-féle Hármaskönyv biztosította, de a gyermek nevelésének, eltartásának kötelezettsége az atyai hatalmi jogok között nem szerepelt. Ezt a szülők természetből fakadó feladatának vélték. Az atya a gyermekét megfenyíthette, elzárhatta, bármikor bárkitől visszakövetelhette. A gyermekek és a szülők közötti jogviszonyokat szabályozta a gyámi és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. törvény, a Hármaskönyv szabályozását továbbra is fenntartotta és bővítette is azokat. A szülők együttesen gyakorolták a kiskorúak feletti felügyeletet. Ez alatt a bírói gyakorlat a gondviselést és a nevelés jogát értette.5 A család feje a férj volt. A nőnek kötelessége volt, hogy kövesse férjét lakóhelyére, vezesse a háztartást és indokolt esetben a közös háztartásban házi munkát végezzen. A közös háztartás költségeinek és kiadásainak megszabása és biztosítása azonban a férj joga és kötelessége volt. A törvény biztosította a férj gyermek feletti atyai hatalmát, a gyermek nevelése és gondviselése tekintetében is az apát illette meg a döntő szó, és ő volt a gyermek törvényes képviselője is. Az anya csak másodsorban válhatott a gyermek törvényes képviselőjévé, ha az apa e jog gyakorlásából nem zárta ki. A házasságon kívül született gyermek, akit "törvénytelen gyermeknek" bélyegeztek, a társadalom kitaszítottjává vált. Kizárta a jog nemcsak az apja, hanem az anyja rokonságából is. Csak 1906-ban ismerte el a Kúria, hogy a végrendelet nélkül elhalt anya hagyatékára nézve a törvénytelen gyermeknek is van öröklési joga. Ismerte jogunk a törvényesítést (államfői kegyelemmel) is, ennek útján azonban a gyermek csak apjával jutott törvényes rokonsági kapcsolatra, apai 3
Heinerné Barzó Tímea: Családjog, Novotni Kiadó, Miskolc, 2002. 13.p. Heinerné Barzó Tímea: Családjog, Novotni Kiadó, Miskolc, 2002. 14.p. 5 Dr. Csíki Ottó – Dr. Filó Erika: Magyar családjog. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest. 2001. 243.p 4
8
rokonaival nem! Az apa csak az anya társadalmi állásához igazodó, általában alacsonyan meghatározott tartásdíj szolgáltatására volt köteles. Még ebben sem részesülhetett azonban, ha a tartás iránti perben alperesként szereplő férfinak sikerült az anya feslettségét bizonyítania. Az 1946. évi XXIX. te. Európában elsőként szüntette meg a házasságon kívül született gyermek hátrányos megkülönböztetését.6 Az 1894. évi XXXI. törvény 103.§-a biztosította a szülőnek azt a jogot, hogy a „gondviselésére nem bízott gyermekével" rendszeresen érintkezhessen és nevelését ellenőrizhesse. Ez azt jelentette, hogy a gondviselő szülőnek a gyermek nevelésére és személyére vonatkozó fontosabb intézkedések megtétele előtt a másik szülő hozzájárulását is ki kellett kérnie. Ettől a jogától a szülőt csak a gyámhivatal és csak a gyermek érdekében foszthatta meg.7 Az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága 84/4. számú ajánlásának a szülőgyermek jogviszony a tárgya. Célja, hogy biztosítsa a szülők közötti egyenlőséget, a gyermek személyiségének és érdekeinek védelmét. Ez az ajánlás a szülői-felügyeletet úgy határozza meg, mint „azon jogok és kötelezettségek összességét, amelyeknek a célja a gyermek erkölcsi és anyagi jólétének biztosítása, elsősorban a gyermek személyes ellátás, a vele való személyes kapcsolat fenntartása, iskoláztatása, tartása, törvényes képviselete és vagyonának kezelése általa”. A gyermek nagykorúságával a szülői felügyelete megszűnik, de néhány szülői kötelezettség egyes különös esetekben továbbra is fennmarad. Ilyen például a nagykorú gyermek tartásának kötelezettsége tanulmányainak befejezéséig.8 Az 10470/1945. ME. sz. rendelet az atyai hatalom helyett szülői hatalomról rendelkezik. Ezzel a háttérrel váltotta fel többek közt a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikket és a gyámi és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. törvényt, majd az 1946. évi XXIX. törvényt a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.), mely több területen is újítással élt. Eltörölte például a házasságból és házasságon kívül született gyermekek közti megkülönböztetést, az addig évszázadokon át domináló „atyai hatalmat” felváltotta a „szülői felügyelet”. Ez igen jelentős változást jelentett ahhoz képest, hogy a törvényt megelőzően az anyának milyen korlátozottak voltak a lehetőségei gyermekeivel kapcsolatosan, pl. az atya halála esetén nem automatikusan az anya lett a természetes és törvényes gyámja, hanem akit 6
Heinerné Barzó Tímea: Családjog, Novotni Kiadó, Miskolc, 2002. 15.p. Uo. 114.p. 8 Emberi Jogi Füzetek, HVG-ORAC, Budapest, 1999/3. 22.p. 7
9
az apa a halála előtt maga helyett erre a feladatra végrendeletileg kijelölt, és csak akkor láthatta el ezt a feladatot az anya, ha ilyen nevezett gyám nem volt. E mellett a jogszabályt megelőzően törvény rögzítette a férj gyermek feletti atyai hatalmát, a gyermek nevelése és gondviselése tekintetében az apáé volt a döntő szó, és ő volt a gyermek törvényes képviselője is. A jelenleg is hatályos Csjt. a szülői felügyelet gyakorlását mindkét szülőre bízta.
I. ELMÉLETI ALAPVETÉS 3.
A gyermek jogai a családjogban A családjogi törvénynek a gyermek névviselésére, a kiskorú gyermek tartására, a
szülői felügyeletre és a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezései közvetlenül is érintik a gyermekjogokat. A gyerekek jogképessége teljes körű, ugyanúgy és ugyanannyi joguk és kötelezettségük lehet, mint minden más állampolgárnak. A jog tételesen meghatározza, hogy melyek azok a jogok és kötelezettségek, amelyek a gyerekeket természetes módon, életkoruk miatt nem illethetik (házasságkötés, örökbefogadás, választójog, haza védelme, büntethetőség). Ez a gyerekek mint állampolgárok jogegyenlőségét jelenti, amit életkoruk miatt csak képviselőjük útján tudnak gyakorolni. A Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény kizár mindenfajta diszkriminációt a jogok érvényesülésében. A nemzetközi okmányok többnyire nyilatkozat formájában jelentek meg, így nem volt kikényszerítő lehetőségük. Ezen változat az 1989. november 20-án megszületett Gyermekek Jogairól Szóló New York-i Egyezmény, ami a legszélesebb körű emberi jogi előírásokat tartalmazza a gyermek életkorának megfelelően. De az egyezményeken és törvényeken kívül szervezetek is harcolnak a gyermekek jobb életkörülményeiért. A gyermek jogainak biztosítására és gyermekvédelem megvalósítására alakult nemzetközi szervezetet az ENSZ tagállamai a gyerekek szenvedéseinek enyhítésére hozták létre 1946. december 11-én a Közgyűlés első ülésszakán az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Gyermeksegélyalapja, azaz UNICEF néven.9 9
http://www.unicef.hu/
10
A Gyermek Jogairól szóló Egyezmény kihirdetését követően megkezdődött az egyezménynek megfelelő jogszabályok megalkotása. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.) esetében megállapításra került, hogy nem tartalmaz az egyezménnyel ellentétes rendelkezéseket, csak néhány kérdésben kellett módosítani. Az Egyezmény 3. cikke tartalmazza azt az alapelvet, amely eljárásjogi és jogalkotási követelményt fogalmaz meg: ez a gyermek mindenekfelett álló érdeke. A Csjt. 1. § (2) bekezdése szerint: „E törvény alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni.”10 A gyermek névviseléshez való joga „A gyermeket születésekor anyakönyvezik és ettől kezdve joga van ahhoz, hogy nevet kapjon, állampolgárságot szerezzen (…).”11 A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerint: „Minden gyermeket közvetlenül születése után anyakönyvezni kell és nevet kell neki adni”.12 Hazánkban az Alkotmánybíróság a névhez és annak viseléséhez való jogot [az 58/2001. (XII.7.) határozatával (névhatározat)] önálló, alapvető jog rangjára emelte. A névviseléshez való joggal kapcsolatos általános szabályokat a Csjt. 42.§ (1) bekezdésében határozza meg: „A gyermek - szüleinek megállapodása szerint - apjának vagy anyjának családi nevét viseli. A házasságban élő szülők valamennyi, a házasság fennállása alatt született közös gyermekének csak azonos családi neve lehet. Közös házassági nevet viselő házastársak gyermeke csak a szülők közös házassági nevét viselheti. A saját nevüket viselő szülők megállapodása alapján a gyermek az apa és az anya családi nevét együtt is viselheti. A gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet.” A (2) bekezdés az apasági vélelem esetére az alábbiak szerint rendelkezik a gyermek nevéről: „Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek az anyja családi nevét viseli mindaddig, amíg a képzelt apát az anyakönyvbe be nem jegyezték. Az anya a képzelt személy apaként való bejegyzésére irányuló eljárás során bejelentheti, hogy a gyermeke továbbra is az ő családi nevét viseli.” 10
Dr. Filó Erika – Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika: Gyermekvédelem, gyámügy, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1998. 22-23.p. 11 Gyermek Jogairól szóló Egyezmény 7. Cikk 12 Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 24. Cikk 2. pont
11
„A gyámhivatal állapítja meg a gyermek nevét, ha a szülői felügyeleti jogot csak az egyik szülő gyakorolja, aki az anyakönyvvezető vagy a gyámhivatal felhívása ellenére a gyermek utónevét - a felhívás közlésétől számított harminc napon belül nem határozza meg; a szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők a gyermek családi, illetve utónevének meghatározásával kapcsolatos megállapodásukat a gyámhivatal felhívásától számítva 30 napon belül nem jelentik be; a különélő szülők a gyermek nevével kapcsolatosan nem tudnak egyetértésre jutni, és a gyámhivatal felhívása ellenére - a felhívás közlésétől számított harminc napon belül - nem igazolják a bírósági eljárás megindítását.”13 A név meghatározására az anyának és az apának egyenlő joga van, kivéve, ha a különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság korlátozta, szüneteltette vagy megszüntette, mert ilyen esetben a név meghatározása a felügyeletet egyedül gyakorló szülő joga. Ha a szülők nem tudnak megállapodni a névben, annak megállapítására a gyámhatóság jogosult. Ez a döntés azonban a bíróság hatáskörébe kerül, amennyiben olyan különélő szülők gyermekéről van szó, akik a szülői felügyeleti jogot közösen gyakorolják.14 A gyermek nevének megállapítására természetesen más módon kerül sor, amennyiben mindkét szülő ismeretlen, azaz talált gyermekről van szó. Ilyen esetben a gyámhatóság rögtön intézkedik képzelt személyek nevének szülőként való bejegyzése iránt. Célszerű sokak által használt családi név választása, és alapvető követelmény, hogy a név ne utaljon a gyermek megtalálásának körülményeire, származásának ismeretlenségére. Nem állapítható meg a gyermekre sérelmes családi név sem, és a név megállapítása sem sértheti mások jogos érdekét. Ha az apa kiléte nem állapítható meg, szintén képzelt név bejegyzésére kerülhet sor, bár az anya ilyenkor dönthet úgy is, hogy a gyermek az ő családi nevét viselje. Erről az anya a gyermek három éves kora előtt dönthet. A harmadik életév betöltése után a gyámhatóság hivatalból intézkedik.15 A 2008-ban közzétett Szakértői Javaslat és a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) rendelkezései szerint a szülői felügyeleti jogok fontos eleme a gyermek nevének meghatározása. Ami a képzelt apa bejegyzését illeti már a Szakértői
13
149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról (Gyer.) 20.§ 14 Dr. Csiky Ottó – Dr. Filó Erika: Családjog I., Pécs, 1995. 116-117.p. 15 Dr. Csiky Ottó – Dr. Filó Erika, Magyar családjog, HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2001. 198.p.
12
Javaslat szakított azzal, hogy erre mindenképpen az anya akarata ellenére is sort kell keríteni, mert kimondta, hogy a képzelt apa bejegyzésére irányuló eljárásban az anya bejelentheti, hogy a gyermek továbbra is az ő családi nevét viseli. Az új Ptk. tovább erősíti az anya szülői autonómiáját azzal, hogy az erre vonatkozó nyilatkozat hiányában a gyermek az anya családi nevét viseli tovább, tehát képzelt apa kizárólag az anya kezdeményezésére jegyezhető be az anyakönyvbe. A nagykorúvá vált gyermek pedig – ha addig az apai státusz betöltetlen maradt – kérheti maga is a képzelt apa bejegyzését, sőt kezdeményezheti a korábban bejegyzett képzelt apa nevének törlését, egyúttal nyilatkozhat arról is: kívánja-e a jövőben a képzelt apa családi nevét viselni [4:150. § (4) és (5) bek.].16 A gyermek tartása
Családjogi törvényünk előírja, hogy a szülő saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Ez alól a szigorú kötelezettség alól pedig csak akkor mentesülhet, ha a gyermeknek megfelelő vagyona van, ami tartására elegendő, illetve ha a kiskorúnak más, tartásra kötelezhető rokona van. Tartási kötelezettségét a gyermekétől különélő szülőnek is teljesítenie kell gyermektartásdíj fizetésével; ha pedig a gyermek nála van látogatóban, akkor természetben nyújtott tartással tesz eleget. A tartási kötelezettségét elmulasztó szülőt a Büntető Törvénykönyv is büntetéssel fenyegeti. Csjt. szerint tehát „A szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek tartása vagyonának jövedelméből kitelik, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van. (2) A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben szolgáltatja (gyermektartásdíj).”17 A gyermek tartására vonatkozó szabályok vizsgálatakor a Gyermekjogi Egyezmény, illetve az Alaptörvény is tartalmaz rendelkezéseket. A New York-i Egyezmény 27. Cikkének 1. és 2. pontja szerint a részes államok elismerik minden gyermeknek a jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi testi, szellemi, erkölcsi és társadalmi fejlődését. Az Alaptörvény szerint „Minden gyermeknek joga van a
16 17
http://ptk2013.hu/szakcikkek/koros-andras-a-csaladjog-jovoje-ii-resz-csj-20134-1-8-o/2807 Csjt. 69/A. §
13
megfelelő
testi,
szellemi
és
erkölcsi
fejlődéséhez
szükséges
védelemhez
és
gondoskodáshoz..”18. Ha a gyermek szükségletei tartását a szülők – saját megélhetésük veszélye nélkül – saját jövedelmükből nem tudják biztosítani, akkor a gyámhivatal engedélyével felhasználhatják a gyermek jövedelmét, vagyonát. A tartás terhe csak akkor hárul más egyenesági rokonra, ha sem a szülők, sem pedig a gyermek vagyonának jövedelme nem elégséges a gyermek tartására. A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben szolgáltatja.19 A tartásra köteles személy a Csjt. 69/D.§ (1) bekezdése alapján akkor is kötelezhető tartásdíjfizetésre, ha a gyermek az ő háztartásában él ugyan, de tartásról nem gondoskodik. A gyermeket természetben gondozó (szülői felügyeletet gyakorló) szülő a tartásdíjat köteles a gyermek szükségleteire fordítani, s bár a szülőt erre vonatkozóan nem terheli számadási kötelezettség, kötött az azzal való rendelkezés joga. A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt.20 A mostohagyermekkel szembeni tartási kötelezettséget a Csjt. 62.§-ának (1) bekezdése a következők szerint határozza meg: „A házastárs vagy bejegyzett élettárs köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársának vagy bejegyzett élettársának olyan tartásra szoruló kiskorú gyermekét (mostohagyermek), akit házastársa vagy bejegyzett élettársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba.” A tartási kötelezettség mindkét házastársat, illetve bejegyzett élettársat egy sorban terheli. A törvényben meghatározott rangsor alapján megjegyzendő, hogy a mostohaszülő tartási kötelezettsége nem érinti a vér szerinti szülő tartásdíj-fizetési kötelezettségét.21 A nagykorú gyermek két okból szorulhat tartásra. Ez a kötelezettség azonban már több szempontból is korlátozott. Egyfelől azért, mert a nagykorú gyermek csak akkor és olyan mértékben részesülhet tartásdíjban, ha és amennyiben a kötelezett saját szükséges tartásán felül azt megfizetni képes. Másfelől pedig azért, mert a szükséges tanulmányok körébe
az
életpályára
előkészítő
szakképezettség
megszerzéséhez
szükséges
tanfolyamok, valamint a főiskolai és egyetemi tanulmányok végzése tartozik. A nagykorú gyermek egészségi állapota, betegsége, munkaképtelensége miatt szorulhat rá, másrészt a Csjt. 60.§ (2) bekezdése kimondja, hogy „tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul”. A (3) 18
Alaptörvény XVI. cikk Csjt. 69/A.§ (2) 20 Csjt. 69/B.§ 21 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet a családjogi törvény végrehajtásáról, valamint a családjogi törvény módosításáról szóló 1986. évi IV. törvénnyel kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről 7.§ 19
14
bekezdés ezt a jogosultságot a nagykorú gyermek érdemtelensége okából kizárja. Nem köteles a szülő tartani munkaképes, nagykorú gyermekét akkor sem, ha az szükséges tanulmányokat folytat, de:
a gyermek továbbtanulásra alkalmatlan;
a gyermek a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő közeli hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amelyre tekintettel a társadalmi felfogás szerint a tartásra nem méltó (érdemtelenség);
ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.
A munkaképes nagykorú gyermek részére a szükséges tanulmányai folytatásának idejére járó tartásdíj összegének megállapításánál a gyermek indokolt szükségleteit és a kötelezett teherbíró képességét kell alapul venni. A gyermek kapcsolattartási joga
A Csjt. a különélő szülő kapcsolattartáshoz való jogát nem sorolja a szülő felügyeleti jog tartalmi körébe. A kiskorú gyermek gondozásának, nevelésének, vagyona kezelésének, valamint törvényes képviseletének joga és kötelessége, továbbá a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárás joga mellett a szülő azon joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, nem a szülői felügyeleti jog része, hanem attól relatíve független, önálló szülői jogként jelenik meg. A szülő tehát a kapcsolattartás jogát szülői felügyeleti jog szünetelése mellett is gyakorolhatja, sőt köteles gyakorolni. A szülői felügyeleti jog megszüntetése esetében pedig - a megszüntetés ellenére kivételesen és a gyermek érdekében feljogosítható a kapcsolattartásra. Ez előfordulhat akár abban az esetben is, amikor az átmeneti nevelt gyermek szülőjének felügyeleti jogát a bíróság éppen azért szüntette meg, mert a szülő - neki felróhatóan - a gyermek érdekét súlyosan sértő módon nem volt együttműködő, és gyermekével nem tartott kapcsolatot. Sőt a bíróság a jövőre nézve visszaállíthatja a szülői felügyeletet, ha az az ok, amely miatt azt megszüntették (jelen esetben a kapcsolattartás elmulasztása), már nem áll fenn, feltéve, hogy nincs egyéb olyan ok sem, amely alapul szolgálna a megszüntetésre. A kapcsolattartási jog szülői felügyeleti jog részjogosítványaihoz viszonyított relatív önállságát indokolja az is, hogy a szülő mellett vagy helyett jogosultként bármikor beléphet nagyszülő, nagykorú testvér, adott esetben egyéb hozzátartozó is. 15
Megállapítható azonban, hogy összességében a szülő felügyeleti és kapcsolattartási joga olykor egymásra hatással van, de alapvetően egymástól függetlenül érvényesül. A Csjt. szabályozása alapján, 92. § (1) A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermekétől különélő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen (a kapcsolattartás joga). A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. (2) A szülőnek - kivéve, ha a külön jogszabályban meghatározott ideiglenes megelőző távoltartó határozat, megelőző távoltartó határozat, illetve ha gyermek sérelmére elkövetett cselekmény miatt a büntetőeljárásban elrendelhető távoltartás kényszerintézkedés hatálya alatt áll - joga van gyermekével kapcsolatot tartani akkor is, ha szülői felügyeleti joga szünetel. (3) Kivételesen indokolt esetben, a gyermek érdekében azt a szülőt is fel lehet jogosítani a gyermekkel való kapcsolattartásra, akinek a szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette, vagy akinek szülői felügyeleti joga a 48. § (3) bekezdése alapján szűnt meg és a gyermek örökbefogadására nem került sor. Erről a szülői felügyeletet megszüntető bíróság vagy - ha a gyermeket nevelésbe vették - a gyámhatóság dönt.22 A gyermekkel való kapcsolattartásra nemcsak a szülő, hanem a nagyszülő, illetve – ha a szülő és a nagyszülő nem él vagy a kapcsolattartás tartósan akadályozott – a gyermek nagykorú testvére, szülőjének testvére, valamint szülőjének házastársa is jogosult.23 A kapcsolattartási joggal kapcsolatban a New York-i Egyezményre is hivatkozhatunk, amelynek 9. cikk 3. pontja az alábbiak szerint rendelkezik. „…a részes államok tiszteletben tartják a mindkét szülőjétől vagy ezek egyikétől különélő gyermeknek azt a jogát, hogy személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét szülőével, kivéve, ha az a gyermek mindenek felett álló érdekeivel ellenkezik.” Az Egyezmény 10. cikke a kapcsolattartást még a különböző államokban élő szülők számára is biztosítja.24
22
Csjt. 92.§ (1) (2) és (3) bekezdése Gyer. 28.§ (1) bek. 24 Dr. Filó Erika – Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika: Gyermekvédelem, gyámügy, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1998. 26.p. 23
16
A Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelve is megfogalmazza, hogy a gyermeknek az egyik szülőnél való elhelyezése nem érinti a másik szülőnek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermekét rendszeresen látogassa, szeretetét kinyilvánítsa. A gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el tehát az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja és ellene hangolja. A kapcsolattartás kérdésében – mint minden más, a gyermek életét érintő lényeges kérdésben – elsődleges a szülők megegyezése. A bíróság végzésével jóváhagyott egyezség során is minden esetben a gyermek érdekeit kell szem előtt tartani. Az egyezségben kell rendelkezni a kapcsolattartás gyakoriságáról, időtartamáról, idejéről és módjáról, valamint az elmaradt kapcsolattartás pótlásáról. A kapcsolattartás formája lehet folyamatos vagy időszakos. Szülői megegyezés hiányában általában a gyámhatóság dönt. Ha a szülők közt házassági vagy gyermek-elhelyezési per van folyamatban, a kapcsolattartásról a bíróság dönt. A bíróság hatáskörébe tartozik a döntés akkor is, ha a kapcsolattartás kérdésében bíróság döntött, és ennek megváltoztatatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül kérik.25 Lehetőség van kapcsolattartásra a szülő és a gyermek között akkor is, ha a szülőt végrehajtandó szabadságvesztésre vagy kényszergyógykezelésre ítélik, előzetes letartóztatását vagy ideiglenes kényszergyógykezelését rendelik el. Ilyen eset(ek)ben a gyámhivatal akkor mozdítja elő a gyermek és a szülő kapcsolattartását, ha az nem veszélyezteti a gyermeket. A terhes, illetve a kisgyermekes elítélt nőnek sem korlátozhatóak a gyermeke fejlődését szolgáló jogai.26 A gyermeknek a meghallgatáshoz és véleménynyilvánításhoz való joga A Csjt. szabályozza a gyermek meghallgatását, és a bíróság illetve a gyámhatóság kötelezettségévé teszi a szülői felügyelettel, a gyermek elhelyezésével, valamint az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos eljárás során, hogy indokolt esetben hallgassa meg a kiskorút is. Ilyen indokolt esetnek tekinthető az is, ha azt a gyermek maga kéri. „A bíróságnak és a gyámhatóságnak a szülői felügyelettel, illetve a gyermek elhelyezésével, valamint az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos eljárása során elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét szülőt meg kell hallgatnia. Indokolt esetben, így akkor is, ha azt a gyermek maga kéri, közvetlenül vagy szakértő útján meg 25 26
Gyer. 31.§ (5) bek Somfai Balázs, Kapcsolattartás, mint a gyermek emberi joga, Doktori értekezés – Kézirat, Pécs 2007
17
kell hallgatni a gyermeket is. Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, az elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható, kivéve, ha az általa választott elhelyezés fejlődését veszélyezteti. A bíróság a gyermeknek az elhelyezésével kapcsolatos álláspontjáról a szülők erre vonatkozó egyező nyilatkozata útján is tájékozódhat.”27 A meghallgatási kötelezettség a gyámhatóságot nem csak a gyermek-elhelyezési ügyekben terheli. A Csjt. szabályai szerint például azt, hogy a gyermek milyen életpályára készüljön, a gyermek hajlama, testi és értelmi képessége, valamint az egyéb körülmények figyelembevételével a szülői felügyeletet gyakorló szülők és a gyermek közösen döntik el. Ha azonban a szülő és a gyermek között az életpálya kijelölésével kapcsolatban vita merül fel, akkor a gyámhatóság dönt. Márpedig az 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (továbbiakban: Gyer.) a gyámhatóság kötelezettségévé teszi, hogy a gyermeket az őt érintő kérdésekben közvetlenül vagy más módon, így különösen a Gyermekjóléti Szolgálat, valamint a Gyvt. 132. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szerv vagy személy útján hallgassa meg, mivel a gyermek személyiségével kapcsolatos jelentős tény, körülmény megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, elsősorban nevelési tanácsadó, szakértő- és rehabilitációs bizottság, pszichiátriai szakellátó intézmény vagy családvédelemmel foglalkozó szerv, illetve szakértői névjegyzékbe felvett személy. A gyámhatóság akkor sem mellőzheti a gyermek közvetlen meghallgatását, ha azt az ítélőképessége birtokában lévő gyermek maga kéri vagy ha azt jogszabály rendeli el. Természetesen előfordulhatnak olyan helyzetek, hogy a kiskorú meghallgatásától el kell tekinteni, ezeket az eseteket azonban garanciális okból az említett rendelet nevesíti. Eszerint a gyámhatósági eljárásban a meghallgatást akkor lehet mellőzni, ha a meghallgatás miatti késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna.28 A Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelve szerint a gyermek meghallgatása akkor célszerű, ha az előreláthatólag hozzá fog járulni a kiskorú érdekének megállapításához. A gyermeket akkor tekinti ítélőképessége birtokában lévőnek, ha koránál és helyzeténél fogva képes önállóan és befolyásmentesen kialakítani véleményét. 27
Csjt. 74 § Dr. Csiky Ottó – Dr. Filó Erika, Magyar családjog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2001. 246-247. .p.
28
18
„A szülői felügyeletet a kiskorú gyermek érdekeinek megfelelően kell gyakorolni. A szülőknek biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük az őt érintő döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson. A gyermek véleményét korára, érettségére figyelemmel - tekintetbe kell venni.”29
A meghallgatási kötelezettséggel kapcsolatban gyakran merült fel az a probléma, hogy a kiskorú hány éves korától hallgatható meg az eljárás során. A jogszabályban szereplő „érettségi fokot” ugyanis életkorhoz kívánták kötni a jogalkalmazó szervek az egyszerűbb megítélés érdekében. A kérdés eldöntése azonban azért jelenthet problémát, mert egyes esetekben a Csjt. is eltérően kezeli a különböző életkorú gyermekeket. A 16. életévét betöltött kiskorúakra éppúgy tartalmaz néhány külön rendelkezést (pl. engedéllyel munkát vállalhatnak, házasságot köthetnek, elhagyhatják a szülői házat), mint a 12 évesnél idősebbekre, akiket - ha gyámság alatt állnak - a gyámhatóság határozathozatal előtt köteles meghallgatni a fontosabb ügyeikben. A bíróságok a 14 éven felüli gyermeket szinte mindig meghallgatták régebben is, de nem volt ritka a 1012 év körüli gyermek meghallgatása sem. A Csjt. 1995. évi módosítása már rögzítette, hogy ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható, kivéve, ha az általa választott elhelyezés fejlődését veszélyezteti.30 Közvetlen meghallgatás mellőzése esetén pszichológus szakértő bevonásával kell a meghallgatást eszközölni. A szabályozás még mindig széles mozgásteret ad a bíróságoknak, gyámhatóságoknak, hiszen ezen életkor alatt, illetve ha nem a gyermek elhelyezésről folyik a vita, még mindig a jogalkalmazónak kell eldöntenie, hogy indokoltnak tartja-e a kiskorú meghallgatását, és ha igen, annak melyik korábban említett módját választja.
4. A gyermekért való felelősség Minden szülő felelősséggel tartozik gyermekéért, köteles gondoskodni róla. A Gyermek jogairól szóló Egyezmény egyértelműen megfogalmazza a szülői felelősséget, továbbá a szülői felelősség elsődlegességét: „Az Egyezményben részes államok minden 29 30
Csjt. 71 § (1). Csjt 74. §
19
erejükkel azon lesznek, hogy biztosítsák annak az elvnek az elismerését, amely szerint a szülőknek közös a felelősségük a gyermekük fejlődéséért és fejlődésének biztosításáért. A felelősség a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért elsősorban a szülőkre…hárul. Az Egyezményben említett jogok biztosítása és előmozdítása céljából a részes államok megfelelő segítséget nyújtanak a szülőknek … a gyermek nevelésével kapcsolatos reájuk háruló felelősség gyakorlásához, és gondoskodnak gyermekjóléti intézmények, létesítmények és szolgálatok létrehozásáról.”31
4.1.Együttműködési kötelezettség A házastársak kötelessége a család, a házasság védelme, mindketten kötelesek biztosítani a családban élő gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges feltételeket. Mindkét szülőnek egyaránt joga és kötelessége e célok elérésének elősegítése. Ez következik a Csjt.-nek abból a rendelkezéséből is, amely szerint a házastársak jogai és kötelességei egyenlőek, a házasfeleknek közösen kell dönteniük a házasélet ügyeiben. A szülők - eltérő megállapodásuk vagy a bíróság ellentétes döntése hiányában - a szülői felügyeletet is együttesen gyakorolják tekintet nélkül arra, hogy együtt élnek-e vagy sem. Előjogok tehát egyik házastársat sem illetik meg. Az egyenjogúság alapján egyaránt felelősek a gyermek ellátásáért, a neveléssel kapcsolatos feladatok teljesítéséért, valamint a családon belüli munkák elvégzéséért. A családi közösség fenntartása, a gyermek neveléséhez a legmegfelelőbb légkör kialakítása és megőrzése mindkét házastárs feladata, ezekben kötelesek együttműködni. A szülői felügyeleti jogot a szülők együttesen gyakorolják – ellentétes megállapodásuk hiányában – akkor is, ha már nem élnek együtt. A szülők kérhetik a bíróságtól, hogy a gyermekelhelyezéssel egyidejűleg rendeljen el közös szülői felügyeletet, illetőleg az ilyen tartalmú egyezségüket hagyja jóvá. Ilyen tartalmú bírói döntésnek alapvető feltétele, hogy azt a szülők közösen kérjék, mely kérelmükben nyilatkozniuk kell arról, hogy milyen módon kívánnak együttműködni a közös szülői felügyeleti jog gyakorlása során, különös tekintettel a gondozási, nevelési tevékenység ellátására. Ha ugyanis nem tudnak együttműködni, ez a közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezségük jóváhagyásának, illetve az ilyen tartalmú bírói döntés meghozatalának akadálya, hiszen ez a közös szülői felügyelet megszüntetésének oka. Megszüntethető a közös szülői 31
A Gyermek Jogairól Szóló Egyezmény 18. cikke
20
felügyelet, ha a szülők között megromlik a viszony, és nem tudnak eleget tenni gondozó-nevelő kötelezettségüknek. A szülői felügyelet megszüntetése iránt a másik szülő, visszaállítása iránt pedig bármelyik szülő indíthat pert. Mindkét estben jogosult a per megindítására a gyermek, a gyámhatóság és az ügyész is. Továbbá a Csjt. 75. § (1) bekezdése alapján: „A szülői felügyelet körében a szülők kötelessége, hogy a gyermeket gondozzák, tartsák, a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését elősegítsék.” A gondviselés magában foglalja az életfeltételek (anyagi) együttesét, magatartás, amely a konkrét gondozásban jelenik meg, továbbá a gyermek szocializációjának a biztosítása.
4.2. A szülők egyenjogúságának az elve és a gyermektől különélő szülő jogai A Csjt. l.§-ának értelmében a törvény egyik fontos célja, hogy biztosítsa a házasságban és a családi életben a házastársak egyenjogúságát. Ezt fejezi ki a Csjt. 23.§-ának (1) bekezdése is, amely rögzíti, hogy a házastársak jogai és kötelességei egyenlők, a házasélet ügyeiben közösen kell dönteniük. Ilyen alapvető közös ügy a közös kiskorú gyermek gondozása és nevelése.32 Amennyiben a szülők a szülői felügyeleti jogot közösen gyakorolják, a törvény erejénél fogva vagy a bírósági döntés alapján közös felügyeleti joguk van, ha a másik szülő döntési jogköre a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekre korlátozódik, abban az esetben is a szülői felügyeletet azonos joggal gyakorolják.
A Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelve rámutat arra, hogy a házasság felbontásával nem szűnik meg a szülők közös felelőssége a gyermek sorsáért. Ezt támasztja alá a Csjt.-nek az a rendelkezése, amely szerint a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, a különélő szülőnek pedig joga és kötelezettsége, hogy kapcsolatot tartson a gyermekével, vele rendszeresen érintkezzen. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A házasság felbontása ennél fogva nem járhat
32
A családjog kézikönyve 2007 II. kötet, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest, 2007, 630.p.
21
azzal a következménnyel, hogy szüleinek egyikét a gyermek elveszítse. Mind a szülőnek, mind a gyermeknek törekednie kell a szülő-gyermek kapcsolat fenntartására, mert a gyermek érdekében az áll, ha továbbra is maga mellett tudja mindkét szülőjét, és különösen az élet sorsfordulóinál, tanulmányai megválasztásában, az életre való felkészülésében számíthat a segítségükre. Az, hogy a gyermeket a bíróság az egyik szülőnél helyezi el, nem érinti a másik szülőnek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermeket rendszeresen látogassa, szeretetét kinyilvánítsa, s fenntartsa a gyermekével való meghitt viszonyt. Éppen ezért a bírói gyakorlat szerint a gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja, és ellene hangolja. A gyermek érzésvilágára ez károsan és kiszámíthatatlanul hat, s az is bekövetkezhet, hogy a gyermek szembefordul mindkét szülőjével. A szülőnek az említett mélyen elítélendő magatartása károsan befolyásolja a gyermek fejlődését, és alapot ad arra a következtetésre, hogy ez a szülő nem alkalmas a gyermek nevelésére. Végső soron az ilyen szülői magatartás a gyermek elhelyezésének a megváltoztatására is vezethet. Az a szülő ugyanis, akinél nincs a gyermek elhelyezve, a gyermekkel való kapcsolattartást nem használhatja fel a gyermeket tartó szülő vagy a vele lakó hozzátartozó elleni hangulatkeltésre, olyan remények táplálására, hogy nála a gyermek kedvezőbb helyzetben lenne. A szülőknek kölcsönösen a gyermek érdekében kell cselekedniük. Ha a házasság véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott, és a házasság fenntartása a gyermek érdekét sem szolgálja, arra kell törekedni, hogy a házassági életközösség megszakítása, a házassági kötelék felbontása ne járjon azzal a következménnyel, hogy a gyermek bármelyik szülőjétől érzelmileg elszakad. Csjt. 72/B. § (1) A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a gyermek elhelyezését követően - közös szülői felügyelet hiányában is - együttesen gyakorolják jogaikat, kivéve, ha a különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság korlátozta, szüneteltette vagy megszüntette. (2) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdés: a kiskorú gyermek nevének meghatározása, illetve nevének megváltoztatása, tartózkodási helyének kijelölése, továbbá iskolájának, valamint élet-pályájának megválasztása. (3) A gyermekétől különélő szülőt a bíróság feljogosíthatja a vagyon kezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet jogával is, illetve ha a gyermek érdekei megkívánják, az őt egyébként megillető szülői felügyeleti jogokat - így a gyermek sorsát érintő valamely lényeges kérdésben való döntés jogát - korlátozhatja vagy megvonhatja, illetve egyes jogosítványok gyakorlásának szünetelését rendelheti el. 22
A gyermek tartózkodási helyének kijelölésével kapcsolatban közös döntésre a Csjtr. II. 34 §-a értelmében akkor kerülhet sor, ha a szülői felügyeletet gyakorló szülő a gyermeket tartósan állandó lakásán kívül, más személynél, intézményben (pl. kollégiumban) vagy tartósan, egy évet meghaladóan külföldön kívánja elhelyezni. A gyermek családon kívüli elhelyezése, még akkor is, ha ez csak ideiglenes jellegű, olyan horderejű kérdés, amely a szülők együttes döntését igényli. Nem terjed ki a közös döntés arra az esetre, amikor a szülő, akinél a gyermeket elhelyezték, gyermekével új lakóhelyre, esetleg az ország másik végébe költözik vagy gyermekével huzamosan az állandó lakóhelyén kívül tartózkodik. A gyermek külföldre utazása esetén: az eseti külföldi tartózkodás (pl. nyári szabadság) kérdésében nem kell a szülők közös döntése, a tartós (1 évet meghaladó) külföldön tartózkodáshoz (pl. külföldi tanulmányok végzése) azonban már kell a különélő szülő beleegyezése is. A végleges külföldön tartózkodáshoz szintén kell mindkét szülő döntése és még a gyámhivatal engedélye is. A gyermek iskolájának, életpályájának megválasztása a gyermek sorsát érintő lényeges kérdés kategóriájába tartozik, így mindenképpen kell a különélő szülő döntése is az ügyben. Abban a kérdésben, hogy a gyermek milyen életpályára készüljön, a gyermek hajlama, testi és értelmi képessége, valamint az egyéb körülmények figyelembevételével a szülői felügyeletet gyakorló szülők és a gyermek közösen döntik el. Ez a kérdés értelemszerűen a 6 éves kiskorú beiskolázásakor még nem merül fel. A gyermek nevének meghatározása és annak megváltoztatása esetén is mindkét szülő együttes döntésére van szükség. Abban az esetben merülnek fel kérdésként, ha a gyermek a szülők házasságának felbontását követően születik, illetve ha a gyermek nevének meghatározására a származás megállapítása iránti perrel összefüggésben kerül sor. Fontos szabály azonban, ha a gyermek érdekei meg kívánják, akkor a bíróság a különélő szülőt egyébként megillető szülői felügyeleti jogokat - így a gyermek sorsát érintő valamely kérdésben való döntés jogát - korlátozhatja vagy megvonhatja, illetve egyes jogosítványok gyakorlásának szünetelését rendelheti el. Vagyonkezelés, törvényes képviselet esetén főszabályként nem illetik meg a különélő szülőt ezek a jogosítványok. Kivételesen azonban a gyermekétől különélő szülőt a bíróság feljogosíthatja a vagyonkezelés és a törvényes képviselet jogával is, ha 23
a gyermek érdekei megkívánják. Gyámnevezés vagy abból való kizárás a különélő szülőt soha nem illeti meg. A gyermek örökbefogadásával kapcsolatos jogok tekintetében a meghatározott kivételektől eltekintve a különélő szülő beleegyezése is kell az örökbefogadáshoz. Csjt. 73.§ (1) bekezdése szerint: „Ha e törvény másként nem rendelkezik, a szülői felügyelet körébe tartozó olyan kérdésekben, amelyekben a szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők nem tudnak egyetértésre jutni - a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdések kivételével - a gyámhivatal dönt (2) Ha a különélő szülők a közösen gyakorolt szülői felügyeleti jog; tekintetében nem tudnak megegyezni, a döntés - a 16. életévét betöltött kiskorú tartózkodási helyének kijelölése kivé telével - a bíróság hatáskörébe tartozik.”33
II. A szülői felügyeleti jog konkrét tárgyai A gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll. Ha a szülők nem élnek, ismeretlenek, a felügyelet ellátásában akadályozottak vagy arra képtelenek, akkor arra más alkalmas személy látja el a gyermek érdekében a jogok és kötelezettségek gyakorlását. A Csjt. 71. § (2) bekezdése tartalmazza a szülői felügyeleti jog részjogosítványait, amelyek a gyermek gondozása, nevelése; vagyonának kezelése; törvényes képviseleti jog és annak gyakorlása; a gyámnevezés és a gyámságból való kizárás joga.34
5. A gyermek gondozása és nevelése A gyermek gondozásának és nevelésének jogát és kötelességét a Csjt. 75-78. §- ai tartalmazzák. A gyermek körüli tevékenység azonban nem merül ki gondozásban, nevelésben, mivel csak egy része a gondoskodásnak, gondviselésnek. A gyermek felnevelésének biztosítása, életpályájának irányítása, megszabása stb. gondviselés, és az ehhez szükséges feltételek biztosítása ennél tágabb, tehát leginkább e szó fedi e tevékenységi 33
Uo. 680-684.p. Dr. Filó Erika – Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika: Gyermeki jogok, gyermekvédelem. HVG-ORAC Lapés Könyvkiadó Kft., Budapest, 2006. 79.p.
34
24
kört. A gyermek számára a lakás és anyagi javak biztosítása nem gondozás, hanem gondviselés, gondoskodás. A gondviselés magában foglalja az életfeltételek együttesét, amelyek a gyermek lakhatását, ruházkodását, táplálkozását jelenti. A másik része az a szándékolt magatartás, ami konkrét gondozásban jelenik meg, míg a harmadik e gyermek szocializációját jelenti. A szülő feladata a gondviselés körében, hogy biztosítsa a gyermek fejlődéséhez a szükséges életkörülményeket. A gondviselés jelenti a gyermek ellátását az állam segítségével, gondozását, nevelését ugyancsak állami segítséggel.35 A Csjt. 75. § (1) bekezdése alapján a szülői felügyelet körében a szülők kötelessége, hogy a gyermeket gondozzák, tartsák, a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését elősegítsék. (2) A gyermek köteles szülei iránt tisztelettel viseltetni, nekik engedelmeskedni és fáradozásaik eredményességét tőle telhetőleg elősegíteni. A Csjt. megpróbálja általánosságban körülírni, hogy a szülőnek és a gyermeknek milyen jogai és kötelezettségei vannak a gondozás és nevelés területén. A szülői felügyelet részjogosítványai közül a gyermek számára a leglényegesebb a gondozása és nevelése, hiszen a mindennapok szintjén a szülő-gyerek viszonyt ez a kapcsolat, együttlét határozza meg. A szülői felügyeletet gyakorló szülőknek kötelességük, hogy gyermekeiket gondozzák, gondoskodjanak az eltartásukról, és elősegítsék testi, szellemi, értelmi és erkölcsi fejlődésüket. Jelenti továbbá a gyermek fizikai eltartását, a vele való törődést, és iskolai tanulmányainak figyelemmel kísérését, segítését. A szülő felelőssége folyamatos jelentétet, odafigyelést feltételez, illetve olyan magatartásmintát, példát jelent, amely biztosítja a gyermek megfelelő testi, értelmi és erkölcsi fejlődését. A különélő szülő ebben elsősorban tartási kötelezettségének teljesítésével, a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a gyermek érdekét szem előtt tartó döntésekkel, illetve intenzív, szoros kapcsolattartással tud részt venni.36
35
Dr. Csiky Ottó – Dr. Filó Erika, Magyar családjog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2001. 250-251.p. 36 A családjog kézikönyve 2007 II. kötet, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest, 2007, 690691.p.
25
A Csjt. 1986-os módosításakor a 75. § (1) bekezdésében a tartási kötelezettség is szabályozásra került. A tartási kötelezettség alapja a rokonság, mivel annak a szülőnek is kötelessége a gyerek tartása, akinek szünetel a szülői felügyeleti joga.37 Amennyiben ezen kötelezettségét a szülő nem teljesíti, és ez a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének veszélyeztetését vagy sérelmét jelenti, amely miatt különböző szankciókat fogalmaz meg a törvény, úgy a szülői felügyelet megszüntetését, szünetelését, illetve a kiskorúról való állami gondoskodást teheti szükségessé, ha a szülő gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sérti vagy veszélyezteti.38 A gyermekek viszont kötelesek a szüleiknek engedelmeskedni és irántuk tisztelettel viseltetni, valamint támogatniuk kell a szüleik gyermekneveléssel kapcsolatos fáradozásait is. 39 A jogok és kötelezettségek részletesebb meghatározására a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény vállalkozik, amely kimondja, a szülőnek a gyermek gondozásával és nevelésével kapcsolatos kötelezettsége (illetve a gyermek joga) egyebek mellett, hogy: 1. gyermekét családban gondozza, nevelje és a gyermeke testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételeket - különösen a lakhatást, étkezést, ruházattal való ellátást -, valamint az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutást biztosítsa; 2. gyermekét az őt érintő kérdésekről tájékoztassa, azokkal kapcsolatos véleményét figyelembe vegye; 3. gyermekének jogai gyakorlásához iránymutatást, tanácsot és segítséget adjon; 4. együttműködjön
a
gyermeke
ellátásában
közreműködő
szervekkel
és
személyekkel. A törvényben rögzítettek szerint a gyermeki kötelességek közé tartozik, hogy:
37
Dr. Filó Erika – Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika: Gyermeki jogok, gyermekvédelem. HVG-ORAC Lapés Könyvkiadó Kft., Budapest, 2006. 80.p. 38 Csjt 88. §., 91. §. 39 Csjt. 75. §. (2) bekezdése
26
1. gondozása és nevelése érdekében szülőjével vagy más törvényes képviselőjével, gondozójával együttműködjön; 2. képességeinek megfelelően tegyen eleget tanulmányi kötelezettségének; 3. tartózkodjék az egészségét károsító életmód gyakorlásától és az egészségét károsító szerek használatától.40
5.1. A gyermek lakóhelye A Csjt. 77. § (1) bekezdése szerint: „A szülők saját háztartásukban kötelesek gondoskodni a kiskorú gyermekük állandó lakásáról. A gyermek állandó lakásának ha jogerős ítélet vagy gyámhatósági határozat másként nem rendelkezik - a szülők állandó lakását kell tekinteni, akkor is, ha a gyermek ideiglenesen máshol tartózkodik. A 75. §-ban már megfogalmazott szülői gondozási és nevelési kötelezettség szempontjából alapvető az, hogy a szülő gyermeke lakhatását biztosítsa. A szülők általában a saját háztartásukban kötelesek gondoskodni kiskorú gyermekük állandó lakásáról, de ha nem ők biztosítják a tényleges gondozást, akkor is kötelességük az állandó lakcím bejelentését megtenni kiskorú gyermekük részére, mivel sokféle jog érvényesítése a lakóhely szerint lehetséges. Azonban a későbbi jogai megóvása érdekében is nagyon fontos, ilyen eset lehet a szülők halála. Ha ugyanis a szülők önkormányzati lakás esetén a lakás bérlői voltak, akkor a bérleti jogviszony folytatását a gyermek kérheti. A Gyermekvédelmi törvény is megfogalmazza, hogy a szülő jogosult és köteles arra, hogy gyermekét családban gondozza, nevelje és különösen lakhatását biztosítsa. A gyermeknek pedig joga és kötelessége, hogy a szülő által biztosított helyen tartózkodjon. A gyermek tartózkodási helyét mint a gyermek sorsát érintő lényeges kérdést a gyermek egyik szülőnél történő elhelyezése estén is közösen állapítják meg.41 A gyermek a szülők lakását általában családtagi minőségben használja, és a szülő arra történő hivatkozással, hogy a gyermek nem bérlőtárs vagy tulajdonos, a lakáshasználati jogát nem szüntetheti meg. A gyermek lakáshasználati jogát a volt
40
Csjt. Kommentár A családjogi törvény magyarázata, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2002. 964965.p.
41
27
közös lakásban kell biztosítani, kivéve, ha más állandó lakása van.42 Továbbá az is egyértelmű, hogy a gyermek lakhatása vagyoni értéket képvisel, ez forintosítva is megjelenik. (BH1992. 237., BH1994. 183., BH1995.99.)43 Csjt. 31/A. § (2) A házasság felbontása esetén a bíróság csak a kiskorú gyermek lakáshasználati jogára figyelemmel rendezheti a lakás használatát a házastársak megállapodásától eltérően. 31/B. § (2) A házastársak kiskorú gyermekének lakáshasználati jogát életkörülményeinek megfelelően - általában a volt közös lakásban kell biztosítani, kivéve, ha más állandó lakása van. (3) Ha a közös lakás valamelyik házastárs különvagyona vagy önálló bérlete, a lakáshasználati jog ezt a házastársat illeti meg. A bíróság a másik házastársat kivételesen, és csak abban az esetben jogosíthatja fel a lakás megosztott vagy kizárólagos használatára, ha a lakáshasználatra jogosult gyermek nála van elhelyezve. Szolgálati lakás esetében azonban a bérlőt a lakás elhagyására nem lehet kötelezni. 31/C. § (3) A távozó házastárs a használati jog ellenértékének arra a részére tarthat igényt, amely őt a visszamaradt volt házastársra és a lakáshasználatra jogosult gyermekek számára figyelemmel, arányosan megilleti. A távozó házastárs igényelheti az értéknövelő - meg nem térült - ráfordítások költségét is, ha a ráfordítás a használati jog ellenértékében nem fejeződik ki. A jogosultnak járó összeg - különös méltánylást érdemlő esetet kivéve - a használati jog ellenértékének egyharmadánál kevesebb nem lehet, kivéve, ha a bíróság az egyik házastárs különvagyonában levő lakás vagy szolgálati lakás elhagyására kötelezte a másik házastársat, vagy ha a lakásnak a házasságkötést megelőzően önálló bérlője a lakásban maradó házastárs volt.
42
Dr. Filó Erika – Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika: Gyermeki jogok, gyermekvédelem. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2006. 80.p. 43 A családjogi törvény magyarázata, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2002. 965.p
28
A szülői ház elhagyása Csjt. 77. § (2) A tizenhatodik életévét betöltött gyermek a szülői házat vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási helyet a gyámhatóság engedélyével a szülők beleegyezése nélkül is elhagyhatja, ha az fontos okból érdekében áll. Előfordulhat olyan eset, amikor a tizenhatodik életévét betöltött kiskorú a szülői házat el kívánja hagyni, és ezzel a szülők közvetlen gondozási tevékenysége is háttérbe szorul. Ez azt jelenti, hogy a kiskorú gyermek tartózkodási helye megváltozik, ennek feltétele a szülők beleegyezése. A gyámhatóság azonban a szülők tiltakozása ellenére is engedélyezheti a szülői ház elhagyását fontos okból. Továbbá amennyiben a gyermek a szülői házat már elhagyta, engedélyezheti az új tartózkodási helyen való maradását, ha ez a gyermek érdekében áll. Számos oka lehet annak, hogy a gyermek a szülői házat el akarja hagyni, például munkavállalás, tanulmányok folytatása, szülőtől való érzelmi eltávolodás stb. A gyámhatóság engedélye azonban nem jelenti a gyermek elhelyezését, elhelyezés megváltoztatását, és nem érinti a szülői felügyeletet sem. Azonban annak sincs akadálya, hogy a gyámhatóság pert indítson a gyermeknek a másik szülőnél vagy harmadik személynél történő elhelyezésére, azonban erre ritkán kerül sor a gyermek életkorára való tekintettel. A törvény ezen rendelkezését azonban célszerűségi indokok motiválják, egy tizenhatodik életévét betöltött gyermek már nehezen kényszeríthető arra, hogy az általa nem kívánt környezetben tartózkodjon.44 Az engedélyt a gyermek a törvényes képviselője hozzájárulása nélkül is kérheti a gyámhatóságtól. A szülői felügyeletet gyakorló szülő, de az a harmadik személy is kezdeményezheti, akihez a gyermek költözni kíván.45 A Gyer. 21. § (1) bekezdése szabályozza, hogy: „A szülői ház elhagyásával kapcsolatos eljárás a gyermek, a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő, illetve a gyermeket gondozó vagy a gyermek gondozását vállalni szándékozó személy kérelmére indul.”
44
A családjog kézikönyve 2007 II. kötet, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest, 2007, 693694.p. 45 A családjogi törvény magyarázata, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2002. 966.p.
29
Az engedély megadása előtt a gyámhatóság meghallgatja a gyermeket és szüleit, amennyiben szükséges, legközelebbi rokonait is. Beszerzi a nevelési tanácsadó vagy egyéb szakértő véleményét is. Az eljárás során a szülők és a gyermek közötti megegyezésre törekszik a gyámhatóság. A Gyer. 21 § (2) bekezdése szerint: „A gyámhivatal a szülői ház vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási hely elhagyásának engedélyezése során [Csjt. 77. § (2) bek.] vizsgálja, hogy a gyermek törvényes képviselete, lakhatása és tartása a kérelemben megjelölt helyen miképpen biztosítható. (3) A gyámhivatal a (2) bekezdésben megjelölt eljárása során, ha a gyermek nem intézménybe, hanem magánszemélyhez kíván költözni, köteles a magánszemélyt is meghallgatni és nála környezettanulmányt készíteni.” A kérelmet el kell utasítani, ha a szülői ház elhagyása nem szolgálja a gyermek fontos érdekét, továbbá akkor is, ha a gyermek törvényes képviseletének gyakorlása, tartása, nevelése nem biztosított. A Gyer. 21. § (5) bekezdése alapján: „Ha a gyámhivatal a kérelmet elutasítja és a gyermek a szülői házat már engedély nélkül elhagyta, egyidejűleg kötelezi a gyermeket a visszatérésre. Ugyanígy jár el abban az esetben is, ha az engedély megadását követően a feltételek megváltozása miatt az engedélyt visszavonja.” A szülői ház elhagyását engedélyező határozat a szülői felügyelet kérdésében nem rendelkezik. A szülői felügyelet változatlanul is fennállhat, szünetelhet vagy részben szünetelhet.46 Azonban a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet 2003-ban történt módosításával szűkszavúan rendezi, hogy a szülői ház elhagyásakor a szülői felügyelet részjogosítványaiból melyeket érint.47 A Gyer. 21 § (4) bekezdése szerint: „Ha a gyámhivatal a szülői ház elhagyását engedélyezi, egyúttal megállapítja, hogy a szülői ház elhagyásának engedélyezése – a gondozás, nevelés kivételével – a szülők szülői felügyeleti jogát és tartási kötelezettségét nem érinti.”
5.2. A gyermek végleges külföldre távozása 46
Dr. Csiky Ottó – Dr. Filó Erika, Magyar családjog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2001. 253-254.p. 47 Dr. Filó Erika – Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika: Gyermeki jogok, gyermekvédelem. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2006. 82.p.
30
A Csjt. 77. §. (3) bekezdése szerint: „A szülőnek a gyermek végleges külföldre távozására vonatkozó nyilatkozatához a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.” Mára
társadalmi
jelenséggé
vált
Magyarországon
az
időszakos külföldi
munkavállalás és a kivándorlás, azaz a végleges külföldre költözés. Ez egyre több "ügyet" eredményez a családjog területén is a bíróságokon és a gyámhivataloknál, hiszen ezeknek a személyeknek gyakran van velük együtt költöző kiskorú gyermekük is, akinek van egy másik szülője is. Különbséget kell tenni aszerint, hogy valaki 1 évet meghaladóan vagy annál rövidebb időre tervezi a külföldi tartózkodást a gyermekével együtt.
1 éven belüli külföldre távozás esetén csak a kapcsolattartás pótlásáról, illetve esetleges újraszabályozásáról kell megegyezni. Megegyezés hiányában a gyámhivatal vagy a bíróság dönt.
1 éven túli külföldi tartózkodás esetén a gyermek külföldre távozásához már a gyámhatóság engedélye is szükséges. Az engedély kiadását megelőzően meghallgatják a különélő szülőt is, és az ő véleményét is kikérik. Ha ő beleegyezik a külföldre távozásba, akkor is szükséges a gyámhatóság jóváhagyása. Ha a különélő szülő nem ért egyet a külföldre költözéssel, akkor bírósági eljárás lefolytatása válik szükségessé. Lényeges különbség van a gyermek ideiglenes, illetve végleges külföldre
utazására vonatkozó szabályozás között. Az ideiglenes külföldre vitel azt jelenti, hogy valamely uniós tagállamba való ideiglenes elvitelhez - mint például nyaralás, külföldi tanulmány folytatása – elegendő mindkét szülő hozzájáruló jognyilatkozata és a kiskorú gyermek személyi igazolványa vagy útlevele. A szülői hozzájárulásra jogszabály nem ír elő írásbeliséget, azonban az esetleges ellenőrzés esetére célszerű írásbeli hozzájáruló nyilatkozatot vinni az otthon maradó szülőtől. Vannak azonban olyan jogszabályok, amelyek betartása miatt a szülőnek szükséges bejelenteni a gyermek külföldre távozását. Ilyen például a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény, melynek 45. § (1) bekezdése szerint Magyarországon az e törvényben meghatározottak szerint – minden gyermek köteles az 31
intézményes nevelés-oktatásban részt venni, tankötelezettségét teljesíteni. A 45. § (8) bekezdése alapján a járási hivatal gondoskodik a tankötelesek nyilvántartásáról, a nyilvántartásból rendszeresen adatot közöl az állami intézményfenntartó központ és a tanuló lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője számára, továbbá hivatalból elrendeli és felügyeli a tankötelezettség teljesítését. A szülők másik lényeges kötelezettsége a gyermek külföldi letelepedésének bejelentése a magyarországi lakóhely szerint illetékes járási hivatalnál. A gyermek végleges külföldre távozására abban az esetben kerül sor, amikor a gyermek tartózkodási helyének megváltoztatása egyben egy másik országban való letelepedést is jelent. Ebben az estben függetlenül attól, hogy a gyermek egyedül vagy szülővel együtt hagyja-e el az országot vagy sem, illetve a szülők egyetértenek vagy sem, a külföldre távozáshoz, a szülőknek a gyermek végleges külföldre távozására vonatkozó nyilatkozatának érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. A szülőknek okirattal kell igazolniuk, hogy a gyermek fejlődése, iskoláztatása megfelelően lesz biztosítva külföldön.48 A Gyer. 22. § (1) bekezdése: „A gyermek végleges külföldre távozására vonatkozó nyilatkozat jóváhagyása [Csjt. 77. § (3) bek.] iránti kérelemhez csatolni kell azokat az okiratokat (különösen: a külföldi hatóság által kiállított környezettanulmányt, iskolalátogatási igazolást, jövedelemigazolást, befogadó nyilatkozatot), amelyekből megállapítható, hogy a gyermek nevelése, tartása, ellátása, tanulmányainak folytatása külföldön biztosítva van. (2) A gyermek végleges külföldre távozására vonatkozó jognyilatkozat elbírálása során mérlegelni kell, hogy a kapcsolattartást szabályozó bírósági vagy gyámhivatali határozat végrehajtása nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában biztosíthatóe.” Amennyiben csak az egyik szülő kívánja a gyermeket véglegesen külföldre vinni, a szülők között felmerülő vitában a bíróság dönt.49 A Gyer. 2 § (3) bekezdése szerint: „Ha a különélő szülők a gyermek külföldi tartózkodási helyének kijelölésében nem tudnak egyezségre jutni, a gyámhivatal tájékoztatja a feleket a bírósági eljárás megindításának lehetőségéről.”
48 49
A családjog kézikönyve 2007 II. kötet, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest, 2007, 695.p. Csjt. 73 § (2) bek.
32
A gyakorlatban a bírósági döntés pótolja a különélő szülő hozzájáruló nyilatkozatát. A jogalkalmazási gyakorlat nem egyértelmű abban, hogy ilyen esetben szükség van-e a gyámhatósági eljárásra is vagy elegendő a bíróság döntése. A gyámhivatali eljárás során az kerül megvizsgálásra, hogy a gyermek tartása, nevelése az adott országban biztosított-e.50 A törvény a gyermek végleges külföldre való távozásának feltételeit szabályozza, a határok átjárhatóságának megvalósulásával, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozással ez a meghatározás azonban már idejét múltnak látszik, mivel a gyermek szülőjével bármikor visszatérhet és újból letelepedhet Magyarországon. A szabályozás azt az esetet kívánja lefedni, amikor huzamosabb ideig kívánnak külföldön tartózkodni. A kapcsolattartás szinte minden esetben újra szabályozásra kerül a gyermek végleges külföldre távozása esetén.51 Ezt szabályozza a Gyer. 22 § (4) bekezdése: „A gyermek végleges külföldre távozása esetén a gyámhivatal tájékoztatja a) a gyermek törvényes képviselőjét a lakcímváltozásra vonatkozó jogszabályban előírt bejelentési kötelezettségéről, továbbá arról, hogy kérheti a kapcsolattartás újraszabályozását, b) a kapcsolattartásra jogosult szülőt arról, hogy a külföldre költözést követő 3 hónapon
belül
kérheti
a
gyámhivataltól
a
kapcsolattartás
szabályozását,
újraszabályozását, ha a gyermek a törvényes képviselőjével az Európai Unió valamely tagállamába jogszerűen távozik.” A gyermek a vele költöző szülők közelségét élvezi, azonban elszakad közeli rokonaitól. Evégett a gyámhatóságnak a jóváhagyó döntése meghozatalakor figyelemmel kellene lennie arra, hogy a gyermekkel való kapcsolattartásra mind a szülő, mind a nagyszülő, mind a nagykorú testvér, továbbá – ha a szülő és a nagyszülő nem él, illetőleg a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van vagy kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja – a gyermek szülőjének testvére, valamint szülőjének házastársa is jogosult.52 Továbbá a gyermeket szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad 50
Dr. Csiky Ottó – Dr. Filó Erika, Magyar családjog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2001. 255.p. 51 A családjog kézikönyve 2007 II. kötet, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest, 2007, 695.p 52 Gyer. 28 § (1) bek.
33
családjától elválasztani. A gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével kapcsolatot tartson abban az esetben is, ha a szülők különböző államokban élnek.53
5.3. A gyermek kiadása: a jogellenes külföldre vitt gyermek A szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve a gyámhatóság a gyermek kiadását követelheti attól, aki a gyermeket jogtalanul tartja magánál.54 A gyermeket jogtalanul magánál tartó személy lehet az, akinél a bíróság nem helyezte el a gyereket, szemben azzal a szülővel, akinél elhelyezte. A gyermek kiadása iránti perben nem vizsgálható az, hogy a perindításra jogosult mennyiben alkalmas a gyermek gondozására és nevelésére vagy a másnál való elhelyezés indokolt lenne-e. Azt kell tisztázni, hogy aki ellen a pert indították, a gyermeket jogtalanul tartja-e magánál. A gyermek kiadása az az eset is, amikor a jogellenesen külföldre vitt gyermek visszahozatalára kerül sor.55 A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a gyermek elhelyezését követően - közös szülői felügyelet hiányában is – együttesen gyakorolják jogaikat, kivéve, ha a különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság korlátozta, szüneteltette vagy megszüntette. A (2) bekezdés alapján a gyermek sorsát érintő lényeges kérdés: a kiskorú gyermek nevének meghatározása, illetve nevének megváltoztatása, tartózkodási helyének kijelölése, továbbá iskolájának, életpályájának megválasztása.56 Az a szülő, akinek szünetel a szülői felügyeleti joga, a gyermek tartózkodási helyének kijelölése kérdésében döntési joggal rendelkezik, valamint joga van – a törvényben meghatározott kivételekkel - a gyermekkel való kapcsolattartásra is.57 A „tartós” szó és a „tartózkodási hely kijelölése” kifejezés pontos tartalma a családjogi törvény végrehajtásáról, valamint a családjogi törvény módosításáról szóló 1986. évi IV. törvénnyel kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről szóló 4/1987. (VI.14.) IM rendelet 34. §-ában foglaltakból vezethető le. A rendelet 33. § (1) bekezdése alapján 53
Gyvt. 7 § (1) és (5) bek. Csjt. 72. § (4) bek. 55 Dr. Filó Erika – Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika: Gyermeki jogok, gyermekvédelem. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2006. 85-86.p 56 Csjt. 72/B. § (1) és (2) bek. 57 Csjt. 91. §. (3) bek. 54
34
a közösen gyakorolt szülői felügyeleti jog [Csjt. 72/B. § (1) és (3) bek.] körében a különélő szülők közötti vita esetén bármelyik szülő kérelmére a gyermek lakhelye szerint illetékes bíróság nemperes eljárásban soron kívül határoz. A (2) bekezdés szerint a kérelem alapján a bíróság a szülőket személyes meghallgatásra idézi, és indokolt esetben meghallgatja a kiskorút is. A 34. § alapján a gyermek tartózkodási helyének kijelölése kérdésében - a különélő szülők közötti vita esetén - a bíróság akkor dönt, ha a szülői felügyeletet gyakorló szülő a kiskorút tartósan állandó lakásán kívül más személynél (intézményben) vagy tartósan (egy évet meghaladóan) külföldön kívánja elhelyezni. A Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia munkájának eredménye az a nemzetközi egyezmény, amely Hágában, 1980. évi október hó 25. napján kelt Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló szerződés, melyet Magyarország az 1986. évi 14. törvényerejű rendelettel hirdetett ki; a tvr. rendelkezéseit 1986. július hó 1. napjától kell alkalmazni. Az Egyezmény gyors segítséget ad a másik, az Egyezményhez csatlakozott országba elvitt vagy ott elrejtett gyermek visszahozatalához, a gyermekkel való megfelelő kapcsolattartáshoz, az ún. láthatás jogához.58 A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 284. számú állásfoglalása a gyermek jogellenes külföldre vitelével kapcsolatban tartalmazza a hatályos magyar rendelkezéseket, amelyeket az ún. Hágai Szerződés végrehajtása során alkalmazni kell. A magyar jog szerint akkor jogellenes a gyermek Magyarországról való elvitele vagy külföldön történő elrejtése, ha: a)
együtt élő szülők esetében a szülői felügyeleti jogot együttesen gyakorló szülők közül az egyik szülő a másik szülő hozzájárulása nélkül viszi külföldre a gyermeket, kivéve, ha a gyámhatóság döntése ezt lehetővé tette;
b)
különélő szülők esetében a szülő a nem nála elhelyezett gyermeket a másik szülő hozzájárulása nélkül viszi külföldre;
c)
különélő szülők esetében a szülő a nem nála elhelyezett gyermekkel tartósan vagy végleges letelepedés szándékával külföldön marad, holott a másik szülő csak a kiutazáshoz járult hozzá, a kintmaradáshoz nem;
58
Dr. Filó Erika – Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika: Gyermeki jogok, gyermekvédelem. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2006. 85-86.p.
35
d)
különélő szülők esetében a szülő a nála elhelyezett gyermeket a másik szülő beleegyezése nélkül tartósan vagy végeleges letelepedés szándékával viszi külföldre, kivéve, ha bírósági döntés ezt lehetővé tette;
e)
olyan szülő viszi külföldre a gyermeket, akinek szülői felügyeleti jogát megszüntették vagy akinek a szülői felügyeleti joga szünetel; a jogellenességet a szülői felügyeleti jogot gyakorló másik szülő hozzájárulása nem szünteti meg;
f)
harmadik személy a szülői felügyeletet gyakorló szülők bármelyikének hozzájárulása nélkül, illetőleg - a kiutazáshoz történt hozzájárulás esetében tartósan vagy végleges letelepedés szándékával viszi a gyermeket külföldre, kivéve, ha bírósági döntés ezt lehetővé tette;
g)
a szülő a gyermek végleges letelepedés szándékával történő külföldre távozásához hozzájárult, ezt a nyilatkozatát azonban a gyámhatóság nem hagyta jóvá. Annak eldöntésénél, hogy a szülő tartósan vagy a végleges letelepedés
szándékával viszi-e külföldre a gyermeket, a külföldi tartózkodás tervezett ideje a döntő. Abban az esetben ugyanis, ha a szülő a nála elhelyezett gyermekkel egy évnél rövidebb időre távozik külföldre, a gyermek elvitele nem jogellenes. Ebben az esetben a belföldön maradt szülő a gyermek visszaadását csak akkor kérheti, ha előbb a gyermek elhelyezésének megváltoztatása iránt pert indít, és a bíróság a gyermeket nála helyezi el. Ha viszont az a szülő, akinél a gyermeket elhelyezték, egy évnél hosszabb ideig kívánja a gyermeket külföldön tartani, ehhez már vagy a belföldön maradt szülő hozzájárulása, vagy a tartózkodási hely kijelölése kérdésében ezt megengedő bírósági döntés szükséges. A szülő hozzájárulása vagy a bíróság döntése nélkül a gyermek külföldön tartása tehát ez utóbbi esetben jogellenes lesz. A jogellenességhez nem szükséges, hogy a gyermek egy évet meghaladó időtartamú külföldi tartózkodása meg is valósuljon: elegendő, ha a szülő ilyen szándékkal viszi külföldre a gyermeket. A szülő szándékát mindig az adott eset összes körülményeinek értékelése alapján kell megállapítani. Valamennyi esetben a jogellenesség megállapításának további feltétele, hogy a szülő (a gyám) a felügyeleti jogát ténylegesen gyakorolta vagy annak gyakorlásában az elvitel vagy elrejtés akadályozta meg. Ennek megállapítása viszont az egyes ügyekben már a tényállásra tartozó kérdés lesz.
36
Ha a gyermeket az előbbiek szerint jogellenesen vitték külföldre, illetve jogellenesen tartják ott, a belföldön maradt szülő jogosult a gyermek visszahozatala iránt az eljárás megindítására. Ha a kiskorú nem áll szülői felügyelet alatt (szülei nem élnek, illetőleg a szülő felügyeleti jogát megszüntették vagy szülői felügyeleti joga szünetel), gyámja (intézeti gyámság esetében az intézeti gyám) gyakorolja azokat a felügyeleti jogokat, amelyek egyébként a szülőt illetik meg. A fentieken túl a gyámhatóság is jogosult eljárást kezdeményezni, ha a felügyeleti joggal rendelkező szülő a felügyeleti jogot ténylegesen nem gyakorolta vagy jogellenesen hozzájárult a gyermek külföldre viteléhez, illetőleg a szülőnek a gyermek végleges letelepedési szándékával történő külföldre távozásához hozzájáruló nyilatkozatát a gyámhatóság nem hagyta jóvá. 59 A Hágai Szerződés értelmében a Magyarországról jogellenesen elvitt vagy külföldön elrejtett gyermek visszajuttatása kérdésében annak a külföldi államnak a hatósága hoz döntést, amelynek területére a gyermeket vitték. Döntésénél azonban a magyar jogot kell alkalmazni annak eldöntésében, hogy a külföldre vitel, illetőleg a külföldön tartás jogellenes-e.
5.4. A gyermek életpályájának megválasztása Csjt. 78. § (1) Azt, hogy a gyermek milyen életpályára készüljön, a gyermek hajlama,
testi
és
értelmi
képessége,
valamint
az
egyéb
körülmények
figyelembevételével a szülői felügyeletet gyakorló szülők és a gyermek közösen döntik el. (2) A szülő és a gyermek között az életpálya kijelölésével kapcsolatban felmerült vitában a gyámhatóság dönt. A gyermek iskolájának és életpályájának a meghatározása szintén a gyermek sorsát lényegesen érintő kérdések közé tarozik. Ebben a kérdésben a szülőknek és a gyermeknek mindig közösen kell dönteniük. Amennyiben a gyerek olyan életkorba kerül, hogy átlátja e kérdés jelentőségét, és arról kialakult véleménye van, akkor a törvény biztosítja számára azt jogot, hogy ez a szülőknek vele együtt meghozott közös döntése legyen.60 Előfordul azonban, hogy a szülő elfogult, rosszul méri fel a gyermek képességeit, nem veszi figyelembe hajlamát, esetleg a saját ambícióit szeretné a 59 60
PK. 284. állásfoglalása A családjogi törvény magyarázata, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2002. 968.p.
37
gyermekével megvalósítani. De előfordulhat az is, hogy a gyermek továbbtanulással, pályaválasztással kapcsolatos elképzeléseinek nincs realitása. A gyámhivatal a szülő vagy a gyermek kérelmére indítja meg az eljárást az életpálya megválasztásával, az iskola megválasztásával, a gyermek taníttatásával kapcsolatban. Kérelem hiányában a gyámhivatal a közoktatási intézmény jelzésére hivatalból jár el.61 A gyermek önállóan akkor terjesztheti be kérelmét, ha 12. életévét betöltötte. Az eljárás során vizsgálja és mérlegeli képességeit, eddigi tanulmányait és annak eredményességét, fizikai, egészségügyi adottságait. Továbbá fontos a gyermek értelmi színvonalának megismerése. Be kell szereznie a gyámhatóságnak a nevelési tanácsadó vagy a nevelési, oktatási intézmény véleményét, esetleg gyermekpszichiátriai gondozó vagy egyéb egészségügyi intézmény szakvéleményét.62 A döntésnél a szülők kívánságát figyelembe véve a gyermek érdekeit kell elsősorban figyelembe venni. A gyámhivatalnak az eljárás során elsősorban a szülők és a gyermek közötti megegyezésre kell törekednie.63 A szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők közötti véleménykülönbség esetén a gyámhivatal dönt, kivétel a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdések.64 Amennyiben a különélő szülők a közösen gyakorolt szülői felügyeleti jog tekintetében nem tudnak megegyezni, abban az esetben a bíróság dönt, kivéve a 16. életévét betöltött kiskorú tartózkodási helyének kijelölésében.65 A szülőknek kötelességük gyermeküket megfelelő élethivatásra, szakmára, foglalkozásra, esetleg továbbtanulásra felkészíteni, pályaválasztásukat irányítani, oktatáshoz, tanuláshoz szükséges feltételeket biztosítani. A gyermek képzésének olyannak kell lennie, amely megfelelő mesterség vagy hivatás elsajátítását biztosítja. Ehhez az szükséges, hogy a szülők szociális helyzete összhangban álljon a gyermek
61
Gyer. 23. § (1). bek. Gyer. 23. § (3) és (4) bek. 63 Gyer. 23. § (2). bek. 64 Csjt. 73. § (1) bek. 65 Csjt. 73. § (2) bek. 62
38
oktatásával. A szülők anyagi körülményeit, a testvérek számát stb. nem lehet figyelmen kívül hagyni az életpálya kiválasztásával kapcsolatos vita eldöntése esetén. Célszerű, hogy a gyermek életpályáját a tehetsége, a szülők anyagi helyzete, testi, szellemi képessége, az oktatási intézmény véleménye és egyéb fontos körülmények figyelembe vételével a szülők határozzák meg.66 Azonban a Csjt. 78. §-ában meghatározott esettől meg kell különböztetni, amikor a szülők között vita merül fel a gyermek iskolájának, életpályájának meghatározása kapcsán, mivel ez a gyermek sorsát érintő lényeges kérdés. Ebben az esetben a szülők közös döntése szükséges, a különélő szülők esetén is.
6. Az új Polgári Törvénykönyv változtatásai a szülői felügyeleti jogot illetően, különös tekintettel a gyermek gondozására, nevelésére A 2014. március hó 15. napján hatályba lépő kódex-jellegű 2013. évi V. törvény az új Ptk. a családjog anyagát beépíti a törvénykönyvbe. A szülői felügyeletre vonatkozó rendelkezések tekintetében lényeges változásokat hoz, hiszen a bírói és a gyámhatósági gyakorlatban számos esetben gondok jelentkeztek ezen a területen. A korábbinál világosabb, áttekinthetőbb szerkezetű, ahol szükséges, ott részletesebb szabályozást tartalmaz. Azonban ebben a fejezetben az a célom, hogy kizárólag a gyermek gondozását és nevelését érintő változásokat ismertessem. A 4:152. § szabályozza: A gyermek gondozása, lakóhelyének és tartózkodási helyének meghatározását. (1) A szülők joga és kötelezettsége, hogy a gyermeket gondozzák, a gyermek megélhetéséhez és felnevelkedéséhez szükséges feltételeket biztosítsák. (2) A szülők a saját háztartásukban kötelesek a gyermekük lakhatását biztosítani. A gyermek lakóhelye – ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik – a szülei
lakása
akkor
is,
ha
a
gyermek
66
átmenetileg
máshol
tartózkodik.
Dr. Filó Erika – Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika: Gyermeki jogok, gyermekvédelem. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2006. 93-94.p.
39
(3) A szülő vagy a gyámhatóság a gyermek kiadását követelheti attól, aki a gyermeket jogtalanul tartja magánál. (4) A tizenhatodik életévét betöltött gyermek a szülők lakóhelyét vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási helyet a gyámhatóság jóváhagyásával a szülők beleegyezése nélkül elhagyhatja, ha az az érdekeivel nem ellentétes. A szülők lakóhelyének vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási hely elhagyása önmagában a szülői felügyeletet – a személyes gondozás és nevelés kivételével – nem érinti. (5) A gyermek huzamos időn át – így tanulmányok folytatása, munkavállalás vagy más hasonló célból – önállóan vagy egyik szülőjével mindkét szülő egyetértésével tartózkodhat külföldön. (6) A gyermek letelepedés céljából történő külföldre távozásához erre vonatkozó szülői engedély szükséges. Az új szabályozás (3) bekezdése új rendelkezést vezet be, mely szerint a szülő vagy a gyámhatóság a gyermek kiadását követelheti attól, aki a gyermeket jogtalanul tartja magánál, és ezzel a gyermek és a szülői felügyeletet gyakorló szülővel való közös lakásban, közös otthonban való nevelkedését, illetve élését akadályozza. Ez a szabály a Csjt.-ben a gyermek elhelyezésére vonatkozó részben szerepelt. Azonban a bíróság számos esetben tévesen gyermeknevelés alkalmasságára vonatkozó eljárást folytatott le a szülővel szemben, azonban a per tárgya a gyermek kiadása volt. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésekben határolta el a gyermek kiadására és elhelyezésére vonatkozó pereket. A
jelenlegi
szabályozás
egyértelműen
rendelkezik
arról,
hogy
nem
gyermekelhelyezésről van szó. A (4) bekezdés új rendelkezései szerint a korlátozottan cselekvőképes, 16. életévét betöltött kiskorú a szülők lakóhelyét, a szülők által kijelölt tartózkodási helyét kívánja elhagyni
szülők
beleegyezése
nélkül,
gyámhatósági
jóváhagyással.
A
Csjt.
szabályozásához képest azonban a korábbinál hangsúlyosabban érvényesül a megfelelő belátási képességgel rendelkező gyermek autonómiájának tiszteletben tartása. Továbbá rögzítésre került, hogy a gyermek elköltözése nem érinti a szülő felügyeleti jogát, csak a személyes gondoskodás és nevelés vonatkozásában nem tudja ellátni. A gyámhatóság hozzájárulása továbbra is szükséges a szülői ház elhagyásához, azonban a döntés meghozatala során nem azt kell mérlegelnie, hogy a szülői otthon elhagyása a gyermek
40
érdekében áll-e, hanem hogy ez a lépés a gyermek érdekeivel nem ellentétes. Ez a gyámhatóság vétó lehetőségét szűkíti. Az (5) bekezdés új rendelkezései alapján a gyermek tényleges tartózkodási helye rövidebb-hosszabb ideig a szülői felügyeletet gyakorló szülő lakóhelyétől, tehát a szülői házon kívül, esetleg külföldön tölt el néhány napot, hetet, illetve huzamosabb időt akár valamelyik szülőjével, esetleg egyedül. Annak azonban, hogy a gyermek néhány napot, hetet nyaralás, illetve családlátogatás céljából más tartózkodási helyen vagy esetleg külföldön töltsön el a szülői felügyeletet gyakorló szülőjével, semmi akadálya nincs. Ehhez a különélő szülő hozzájárulása nem szükséges. De vitatott volt, hogy a különélő, kapcsolattartásra jogosult szülőt, gondozó szülőt megilleti-e, illetve a gyámhatóság hozzájárulása nélkül van-e rá lehetősége, hogy a gyermeket rövid időtartamra külföldre vigye. Ezt a kérdést a 4:180. § (2) bekezdése rendezi, mivel a kapcsolattartás joga kiterjed arra, hogy a szülő a gyermeket ebben az időszakban külföldre vigye, kivéve, ha a bíróság vagy a gyámhatóság erről eltérően rendelkezik a gyermek érdekében. Amennyiben „huzamosabb időn át” kerülne sor a gyermek külföldi tartózkodására - a „huzamosabb idő” alatt a tervezet a példálózó felsorolásból is kitűnően azt érti, amikor a szülő munkavállalás céljából megy külföldre, a gyermek pedig ott folytatja tanulmányait, tehát nem csupán nyaralni vagy rokonlátogatásra mennek -, erre az esetre az új PTK tervezete – valószínűleg nem véletlenül – már kifejezetten előírja mindkét szülő egyetértését, tehát a jövőben erre csak így lesz lehetőség. A korábbi szabályozás csak az 1 évet meghaladó külföldi tartózkodás esetében kívánta meg a különélő szülő hozzájárulását, azonban ez számos esetben visszaélésre adott lehetőséget. Például a gondozó szülő, hogy a közös döntés szükségességét elkerülje, néhány nappal az egy éves időtartam letelte előtt rövid időszakra hazatért gyermekével, majd ismét visszautazott külföldre, így nem érte el a gyermek külföldön való tartózkodása az egy
41
évet. Ez a szabály nehezítette a Hágai Egyezmény, illetve a Brüsszel-II. A. Rendelet alkalmazhatóságát.67 A végleges kifejezés helyett konkrétan megjelöli a Ptk. az időtartamot, és példálózva utal a lehetséges esetekre. A gyermek külföldi tartózkodási helyének kijelölése a gyermek lényeges sorsát érintő kérdés, amely a szülők együttes döntését követeli meg akkor is, ha külön élnek. Amennyiben nem egyeznek meg ebben a kérdésben, akkor a gyámhatóság dönt. A gyermek huzamosabb illetve végleges külföldre távozásához nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására.68 A (6) bekezdés rendelkezése szerint a gyermek letelepedés céljából való, tehát végleges külföldre költözéséről van szó. Ebben az esetben a másik szülőnek a gyermek külföldön történő letelepedéséhez kell hozzájárulnia, mivel tisztában kell lennie azzal, hogy a gyermekkel való további kapcsolattartást megnehezíti vagy akár teljesen ellehetetleníti. Azonban ezen információ visszatartása a gyermek jogellenes külföldre elvitelét és visszavitelének elrendelését vonhatja maga után a Hágai Egyezménynek, illetve a Brüsszel-II. A. Rendelet rendelkezéseinek megfelelően. A szülők megegyezése esetén nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására. A 4:153. megválasztását.
§
(1)
jogosultak
A
szülők
szabályozza: a
a
gyermek
gyermek
nevelésének
nevelésének
és
életpályájának
módját
megválasztani.
(2) A gyermek képességeinek figyelembe vételével a szülők és a gyermek közösen döntik el, hogy a gyermek milyen életpályára készüljön. (3) Az életpálya kijelölésével és ezzel összefüggésben a gyermek taníttatásával, iskolájának megválasztásával kapcsolatban a szülő és a gyermek között felmerülő vitában a gyámhatóság dönt. Azonban a Csjt. erre vonatkozó rendelkezésivel összevetve lényeges eltérés nem található. Az (1) bekezdés, amely új, és amelyben a Gyermekjogi Egyezmény szabályai
67
Polgári Jog. Családjog (Az új Ptk. magyarázata III/IV.), HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013. 243-245.p. 68 A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2013. 328.p.
42
tükröződnek vissza, kimondja, hogy a gyermek nevelésének módját a szülők határozzák meg, és ez egyúttal a szülők közös felelősségét is jelenti.69 A 4:154. § szabályozza: a gyermekekkel tényleges családi kapcsolatban álló személy részvételét a gyermek gondozásában és nevelésében. A gyermek gondozása, nevelése során egyes jogok és kötelezettségek gyakorlásában – a felügyeletet gyakorló szülő hozzájárulásával – részt vehet az a személy, akinek saját vagy a szülővel közös háztartásában a gyermek huzamos időn át nevelkedik. Ez egy új rendelkezés, amely korábban nem került szabályozásra a Csjt.-ben. A rendelkezés azon személyek részére is nevesített szerepet biztosít a gyermek nevelésében, gondozásában, akik a szülői felügyeletet gyakorló szülőt a feladatai ellátásában úgy segítik, hogy a törvény erre feljogosítaná vagy kötelezné, és feltehetően szoros, bizalmi kapcsolat alakult ki a gyermek és e személy között, mivel közös háztartásban nevelkedik a saját vagy szülői felügyeletet gyakorló szülőjével. Ilyen személy a szülő újabb házastársa vagy élettársa, aki szívesen vállal szerepet, nyújt segítséget a gyermek neveléséhez, gondozásához. Ezért a törvény lehetővé teszi számára, hogy a jövőben a törvény által elismerten is megtehesse ezt, tehát jogokat, illetve kötelezettségeket a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogán, de önállóan elláthasson. Nem zárja ki azonban a törvény azon személyek körét sem, akik távoli rokonok, gyermekkori barátok, feltéve, ha a gyermekkel való huzamosabb együttlakásra tekintettel a szülő szerint alkalmas a gyermek nevelésében, gondozásában történő közreműködésre. Írásbeli megállapodásra, gyámhatósági jóváhagyásra nincs szükség, a törvény erre vonatkozóan nem tartalmaz rendelkezést. A különélő szülő azonban nem vétózhatja meg a tényleges családi kapcsolatban álló személy közreműködését, feltéve, hogy a gyermek fejlődését nem veszélyezteti.70
69
Uo. 328. p. Polgári Jog. Családjog (Az új Ptk. magyarázata III/IV.), HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013. 247.p.
70
43
IV. A szülői felügyeleti jog bírósági gyakorlatban történő megvalósulása Ebben a fejezetben az eddig ismertetett jogi szabályozást kívánom a bírói gyakorlatban bemutatni néhány jogeset ismertetésével. 1698/2007. számú polgári elvi határozat A volt házastársi közös lakás használatára vonatkozó szerződéstől önmagában azon az alapon, hogy a kiskorú gyermekeknek ugyanabban a városban kisebb, de megfelelő életteret nyújtó másik lakásban kell tovább élniük, a bíróság nem térhet el (Csjt. 31/A. §). A peres felek 1996 májusától élettársak voltak, 1999. október 2-án kötöttek házasságot, melyből G. L. és Z. Sz. nevű gyermekeik születtek. A felek 1999-ben ügyvéd által ellenjegyzett okiratban foglalt házassági vagyonjogi szerződést kötöttek, melyben házasságkötési szándékukra figyelemmel az általános szabályoktól eltérően rendezték a házassági vagyonjogi viszonyaikat. Rögzítették, hogy mely vagyontárgyak kerülnek különvagyonba, konkrétan megjelölve, hogy a Sz. város V. utca 4. szám alatti lakásingatlan az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésnek megfelelően a felperes kizárólagos tulajdonát képezi. A szerződés 6. pontja szerint a felek által közösen használt mindenkori lakóingatlan használatáról úgy rendelkeztek, hogy a házasság felbontása esetén a nem tulajdonos fél a házasság jogerős felbontásától számított 15 napon belül az ingatlant elhelyezési és térítési igény nélkül ingóságaival együtt elhagyja. A felek utolsó közös lakása a felperes különvagyonát képező Sz. város V. utca 4. I/1. szám alatti három szobás, 96 m2-es lakás volt. Életközösségük 2004-ben végleg megszűnt, ekkor a felperes a lakásból elköltözött, és az elköltözés után bérelt lakásban lakott. A felperes módosított keresetében a házasság felbontását kérte, nem ellenezte a gyermekek alperesi elhelyezését, tartásdíj fizetését vállalta, és kérte a kapcsolattartás rendezését. Keresetet terjesztett elő az utolsó közös lakás kizárólagos használata iránt, utalva a házassági vagyonjogi szerződésre. Az alperes viszontkeresetében maga is kérte a házasság felbontását, a gyermekek nála való elhelyezését, a tartásdíj és a kapcsolattartás bírói 44
rendezését, továbbá azt, hogy az utolsó közös lakás használatára ő legyen jogosult. Az eljárás során bejelentette, hogy a házassági vagyonjogi szerződéstől a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján eláll, mert a szerződés 13. pontja szerinti előírások nem teljesültek. Az elsőfokú bíróság ítéletével a házasságot felbontotta, a közös gyermekeket az alperes anyánál helyezte el, rendelkezett a felperes tartásdíj-fizetési kötelezettségéről és a kapcsolattartásról. Az utolsó közös lakás kizárólagos használatára az alperest jogosította fel, egyebekben a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. Az érvényes vagyonjogi szerződés félretételére a bíróság a Csjt. 31/A. §-ának (2) bekezdése alapján látott lehetőséget azzal, hogy a bíróság a kiskorú gyermek érdekeire tekintettel a lakáshasználatot a felek megállapodásától eltérően rendezheti. Az adott ügyben a gyermekek érdekeinek vizsgálata folytán arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gyermekek érdekét a volt közös lakásban maradásuk szolgálja, ezért indokoltnak látta az alperes kizárólagos lakáshasználatra történő feljogosítását. Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet lakáshasználatra vonatkozó rendelkezése ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Jogszabálysértésként a Csjt. 31/A. § (2) bekezdésének nem megfelelő alkalmazását jelölte meg. A felperes felülvizsgálati kérelme alapos. A felek a Csjt. 27. §-ának (2) bekezdése szerint megkötött, érvényes vagyonjogi szerződésükbe foglalták az utolsó közös lakás használatának a házasság felbontása esetére vonatkozó, a Csjt. 31/A. §-ának (1) bekezdésén alapuló megállapodásukat is. A szerződés 6. pontjában rögzítették, hogy "a felek által közösen használt mindenkori lakóingatlan használatáról a házasság felbontása esetére úgy rendelkeznek, hogy az a fél, amely a lakóingatlannak nem tulajdonosa, azt elhelyezési és térítési igény nélkül a házasság jogerős felbontásától számított 15 naptári napon belül ingóságaival együtt elhagyni tartozik.." A vagyoni viszonyok mellett a házastársi lakáshasználat rendezésének is elsődleges módja a felek megállapodása, melynek tartalmát a felek szabadon állapítják meg. Az előzetes rendezés körében ezért lehetőségük lett volna arra is, hogy a többszöri egyeztetést követően megkötött, egyébként igen részletes szabályokat tartalmazó szerződésben a házasságból várhatóan születendő gyermekeik lakáshasználatáról is rendelkezzenek. Erre azonban nem került sor, amiből az következik, hogy a felek a közös
gyermekeikre
tekintettel
a
szerződéstől
nem
kívántak
eltérni,
tehát
lakáshasználatukra a Csjt. 31/A. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés 6. pontja az irányadó. 45
A perbeli esetben az első és másodfokon eljárt bíróságok tévedtek, amikor a lakáshasználat tárgyában a gyermekek érdekeire hivatkozva tértek el a felek érvényes szerződésétől. A Csjt. 77. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szülők saját háztartásukban kötelesek gondoskodni a kiskorú gyermekük állandó lakásáról. A bíróságnak eszerint azt kellett vizsgálnia, hogy a szerződés teljesítése esetén az alperes rendelkezik-e olyan lakáskörülményekkel, amelyek alkalmasak arra, hogy a nála elhelyezett kiskorú gyermekek lakhatását - a gyermekek alapvető érdekeinek sérelme nélkül - a saját háztartásában tudja biztosítani. A peres adatok szerint az alperes a tulajdonában álló, de a gyermekek megfelelő elhelyezésére nem alkalmas egyszobás lakás mellett bérlője egy Sz. belvárosában lévő 1 + 2 félszobás lakásnak is. Ez a lakás a városon belüli elhelyezkedésénél és méreténél fogva is alkalmas arra, hogy az alperes ott a gyermekeknek megfelelő gondozását ellássa. A Csjt. 31/A. §-a (2) bekezdésének alkalmazása során nem jelentheti a gyermekek értékelhető érdeksérelmét az, ha a szülők válása után ugyanabban a városban kisebb, de megfelelő életteret nyújtó, más lakásban kell élniük, az ilyen jellegű változás a gyermekek állandósághoz és biztonsághoz fűződő jogos igényeit nem befolyásolja. Az első- és másodfokú bíróság ezért a használat tárgyában alaptalan indokokkal tért el a felek által kötött, az adott jogviszonyban elsődleges szabályként alkalmazandó szerződéstől. Megállapítható ugyanakkor, hogy a lakás kiürítésére a szerződés szerint rendelkezésre álló 15 napos határidő a kialakult helyzetben teljesíthetetlen, és ennek érvényre juttatása valóban a kiskorú gyermekek érdekeit sértené. Az alperes saját lakásának a beköltözhetővé tétele, illetve a gyermekek elhelyezésére alkalmas berendezése, a gyermekek felkészítése a körülmények változására megfelelő időt igényel. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a lakás elhagyására a szerződéstől eltérően - a Csjt. 31/A. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazása melletti - méltányos (8 hónapos) határidőt engedélyezett az alperes részére, mely alkalmas és elegendő az új helyzetnek a gyermekek érdekeihez igazodó kialakítására. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a lakáshasználatra vonatkozó jogerős ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte, és - mivel a rendezéshez a szükséges adatok rendelkezésre állottak - a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott, amellyel az Sz. város V. u. 4. I/1. alatti lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, míg az alperest kötelezte, hogy a lakást kiürítve bocsássa a felperes rendelkezésére. (Legf. Bír. Pfv. II. 20.667/2007.) 46
1.1.
A kiskorú gyermektől a vele együtt élő szülő magatartására hivatkozással
az ajándékot súlyos jogsértés címen nem lehet visszakövetelni
(BH2010.152)
A felperesek az alperesek anyai nagyszülői. A kiskorú alperesek törvényes képviselői az ő szüleik: a felperesek leánya és a felperesek veje. A három generációs család egy kétszintes családi házban él. A nagyszülők az alsó szinten, a felső szinten a szülők és a gyermekek laknak. A felperesek által biztosított 13 300 000 forint vételárért a kiskorú alperesek megvásárolták a szomszédos lakóházat. A vásárláshoz felvett hitel törlesztő részletét a felperesek fizetik. A felperesek és leányuk, valamint vejük viszonya megromlott. A megajándékozott alperesekkel - unokákkal – a felperesek a kapcsolatot tartják, bár értelemszerűen ez a szülőkkel való viszony megromlása miatt nem teljesen zavartalan. A felperesek keresetükben az ingatlan ajándékukat visszakövetelték. A Ptk. 582. § (2) bekezdésére hivatkoztak, mely szerint a gyermekükkel együttélő szüleik, tehát a közeli hozzátartozóik súlyos jogsértést követtek el az ajándékozóik terhére. A Ptk. 582. § (3) bekezdésére is hivatkoztak, mely szerint az a felvetésük, amelyre tekintettel az unokáikat megajándékozták – nevezetesen, hogy a szülőkkel változatlanul jó viszonyban élnek, őket szükség esetén segítik – a gyermekük és vejük magatartása miatt meghiúsult. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A bíróság azonban a felperesek keresetének adott helyt. Az alperesek az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbeztek. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. Azonban a felperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. Jogszabálysértésként a Ptk. 582. § (2) és (3) bekezdését, és a Ptk. 4. §-át jelölték meg. Az alperesek felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felperesek arra hivatkoztak helyesen, hogy a súlyos jogsértéssel kapcsolatban a súlyos jogsértés fogalmának a megítélésekor nem a büntetőjogi megítélés az irányadó. Az egyedi eset összes körülményét kell figyelembe venni és állást foglalni, miszerint az ajándékot visszakövetelő fél által sérelmezett megajándékozotti magatartás vagy folyamatosan tanúsított magatartássorozat kimeríti-e a megajándékozott rovására 47
elkövetett súlyos jogsértést, ami az ajándék visszakövetelésére ad alapot. A megajándékozottak kiskorúságának azonban nem tulajdonítottak kellő jelentőséget. A megajándékozott kiskorúságára tekintettel nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ők a Csjt. 70 §-a alapján szülői felügyelet alatt állnak, és a 75. § (2) bekezdése szerint szüleik iránt tisztelettel viseltetni, nekik engedelmeskedni kötelesek. A kiskorúak a Ptk. 12/B. § (1) bekezdése alapján a 14. életévük alatt cselekvőképtelenek, a Ptk. 12/A. § (1) bekezdése alapján pedig a 14. és 18. év koruk között korlátozottan cselekvőképesek, akik a szüleik magatartásáért szubjektív és objektív felelősséggel nem tartoznak. A szüleiknek felperes által sérelmezett magatartásáért a megajándékozott gyermekek nem felelnek, és a nekik adott ajándék visszaszolgáltatási kötelezettségével ők nem szankcionálhatók. A BH1997. 442. szám alatt közzétett bírósági eseti döntés is erre utal. A felpereseknek azt kellett volna bizonyítaniuk, hogy a gyermekük-vejük súlyosan jogsértő magatartása, velük a viszony megromlása a megajándékozott unokák magatartására vezethető vissza vagy legalább közrehatásuk vélelmezhető. Azonban ezt a felperesek nem állították (Legf. Bír. Pfv. II. 21.182/2009.). 1.2.
I. Kiskorú gyermek bentlakásának figyelembevétele a volt házastársak
ingatlanán fennálló közös tulajdon megszüntetése esetén a megváltási ár megállapításánál II. A felülvizsgálati kérelemben konkrétan meg kell jelölni a jogszabálysértést, nem elegendő korábbi beadványokra utalni
(BH1995. 99)
A peres felek 1975-ben kötött házasságát a bíróság ítéletével felbontotta. A felek közös tulajdonában lévő házas ingatlan kizárólagos használatára az alperest jogosította fel, aki az ingatlant a házasságból született gyermekekkel együtt lakja. A felperes az ingatlanból elköltözött, lakáshasználati jogának ellenértéke fejében az alperes 200 000 forintot fizetett. Az elsőfokú bíróság ítéletével az ingatlanon fennálló közös tulajdont akként szüntette meg, hogy a felperes tulajdoni hányadát 238 544 forint megváltási ár ellenében az alperes tulajdonába adta. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet rendelkező részét azzal egészítette ki, hogy ingatlanhasználatidíj-fizetési kötelezettségét felemelte. A 48
jogerős ítélet indoklása szerint az ingatlan forgalmi értéke a szakértői vélemény alapján 1 060 000 forint, amelyet az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak és a bírói gyakorlatnak megfelelően a bentlakó kiskorú gyermekekre tekintettel helyesen csökkentett a beköltözhető és a lakott forgalmi érték különbözetének 20%-ával. További csökkentés nem indokolt. A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Véleménye szerint az ingatlan forgalmi értékét a bíróságnak a beköltözhető és a lakott forgalmi érték különbözetének 40%-ával kellett volna csökkentenie, és téves a többlethasználati díj összegének a megállapítása. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A volt házastárs ingatlanán fennálló közös tulajdon megszüntetése esetén a megváltási ár megállapításánál valóban figyelembe kell venni, hogy a bentlakó tulajdonostárs a lakását nemcsak a saját, hanem a vele együtt lakó kiskorú gyermek érdekében használja. A Csjt. 77 §-ának (1) bekezdése értelmében a kiskorú gyermek lakhatásának biztosítása mindkét szülőnek a kötelezettsége. Ezért a bírói gyakorlat szerint abban az esetben, ha az ingatlant a bentlakó volt házastársa váltja magához, a bentlakás által okozott értékcsökkenés következményeit nem vagy csak bizonyos mértékben lehet reá hárítani. Nincs azonban olyan jogszabály vagy bírói gyakorlat, amely általánosságban, valamennyi esetre kiterjedően határozná meg, hogy az értékcsökkenést gyermekenként milyen mértékben kell megállapítani. Ezt a bíróság az eset összes körülményének mérlegelésével határozza meg. A beköltözhető és a lakott forgalmi érték különbözetének 20%-os csökkentése indokolt, mivel a bíróság minden körülményt figyelembe vett, így a felülvizsgálati eljárásban a felülbírálatra nincs jogi lehetőség. A többlethasználati díjjal kapcsolatban alperes nem jelölte meg, hogy milyen alapon támadja A Legfelső Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta (Legf. Bír. Pfv. II. 20. 325/1994. sz.).
49
1.3.
I. Az árvajáradékra és a családi pótlékra az a személy jogosult, aki a
háztartásban a gyereket neveli II. A 16. életévét betöltött gyermek kérheti a gyámhatóságtól a szülői ház elhagyásának engedélyezését (BH1997. 80) Az alperes és a betegségben elhunyt felesége házasságából két gyermek született. A két gyermek ellátását az anyai nagymama és a felperes vállalta. Viktória az alperesnél, Gábor azonban a nagyszülőknél maradt. Az alperes a gyermek kiadása iránt pert indított, de ez a per megszűnt, mivel Gábor az alpereshez került gondozásba. Gábor azonban később az apa hozzájárulásával a nagyszülőkhöz visszatért. Ezt követően a 15. életévét betöltött fiúgyermek a felperes gondozásában nevelkedett. Alaptalan az alperesnek az a hivatkozása, hogy a fiúgyermeket jogellenesen tartotta magánál. A gyermek az alperes hozzájárulásával került a nagyszülőkhöz azzal, hogy kívánsága szerint térjen vissza hozzá. Az államigazgatási eljárás során a nagyszülőnél való elhelyezést mellőző másodfokú határozat meghozatalakor a gyermek betöltötte a 16. életévét, így a Csjt. 77 §-ának (2) bekezdése szerint kérhette a gyámhatóságtól a szülői ház elhagyásának engedélyezését. Az alpereshez való visszatérésre a 12/1987. (VI.29.) MM. rendelet 33. §-ának (1) bekezdése szerint a kérelem elutasításakor lett volna köteles, a kerületi gyámhatóság azonban a kérelemnek helyt adott. Ezt a határozatot a másodfokú gyámhatóság helybenhagyta. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában tartotta (Legf. Bír. Pfv. II. 22. 482/1993. sz.). 1.4. I. A gyermek külföldre vitelével a kapcsolattartás megnehezítése olyan körülmény, amelyet a bíróság a gyermek elhelyezése során más szempontokkal együtt értékel II. A kapcsolattartás szabályozása külföldön élő gyermek esetén (BH2003. 32) A peres felek házasságon kívüli kapcsolatából E.K. nevű gyermek született, akire nézve az apa teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tett. Az alperes román állampolgár, aki Magyarországon él, a gyermek Magyarországon született, magyar állampolgár. A felek kapcsolata 1996-ban megromlott, de az alperes nem ellenezte, hogy a gyermek a hétvégéken az apánál tartózkodjon. Azonban az alperes a kapcsolat megromlása és 50
egzisztenciás gondjai miatt visszaköltözött Romániába. A felperest erről előzetesen nem értesítette, úgy szerzett tudomást róla, hogy egy látogatás alkalmával az alperes testvére levelet adott át részére. A felperes keresetében a gyermek nála való elhelyezését és kiadását, és a kapcsolattartás szabályozását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes a gyermekről nem megfelelően gondoskodik, és jelenlegi körülményei lényegesen rosszabbak. Az alperes ellenkérelmet terjesztett elő. A bíróság környezettanulmányt készített a felek lakóhelyéről, de a gyermek korára való tekintettel pszichológus szakértőt nem látott szükségesnek. A bíróság megállapította, hogy a gyermek nevelésére mindkét szülő alkalmas, a további gondozás megfelelőségét pedig a Legfelsőbb Bíróság többször módosított 17. számú irányelve szerint vizsgálta. Továbbá megállapította, hogy a kapcsolattartás elmaradása nem róható kizárólag az alperes terhére, a felperes sem tesz meg mindent a gyermekével való találkozásért. Alapul vette, hogy a gyermek egészséges fejlődését segíti, ha megszokott környezetében nevelkedhet. Azt az okot, hogy a felperes jobb anyagi körülmények között él, nem tekintette döntő jelentőségűnek. A felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Tévesen értelmezte a felperes a Csjt. 72/B. §ának (1) és (2) bekezdéseit. A jogszabály valójában a különélő szülők együttes joggyakorlását írja elő a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben, melyek közt a gyermek lakóhelyének kijelölését is felsorolja. Az alperes azonban elköltözésével nem saját állandó lakásán kívül, hanem saját otthonában kívánta a gyermek lakhatását biztosítani. A gyermek végleges külföldre távozásának a lehetősége is felmerült az elhelyezéssel kapcsolatban, amelyhez a Csjt. 77. §-ának (3) bekezdése értelmében a gyámhatóság hozzájárulása is szükséges. Az alperes ilyen hozzájárulást nem szerzett be, ezzel magatartása ennyiben jogellenes volt, de ez nem jelenti azt, hogy a bíróság ezért a másik szülőnél helyezze el a gyermeket. A jogellenesség elhárítása érdekében a felperes a 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 33. §-ának (1) bekezdésében biztosított jogérvényesítési lehetőséget nem vette igénybe, és a Hágában az 1980. október hó 25. napján kelt, Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló nemzetközi szerződés alkalmazását sem kérte. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta (Legf. Bí. Pfv. II. 21.043/2000. sz.).
51
V. Zárógondolatok Dolgozatomban arra tettem kísérletet, hogy összefoglaljam és bemutassam a szülői felügyeleti jogon belül a gyermek gondozására, nevelésére vonatkozó rendelkezéseket. A dolgozat megírását követően megállapítható az, hogy a szülői felügyeleti jog egy igen szerteágazó és elterjedt része a családjognak, amelynek teljes, részletes ismertetése igen terjedelmes lenne. A jogintézmény e területe a bírói gyakorlat szerves részét képezi, és az esetek során hozott határozatok tevékenyen közreműködtek a mai hatályos szabályok kialakításában. Az elmúlt évtizedekben a társadalmi és azon belül a családjogi élethelyzetek változása, a magántulajdonon alapuló piacgazdaság kialakulása és ezzel párhuzamosan a fogyasztók fokozottabb jogi védelmére való igény olyan mértékű és horderejű módosulásokat eredményeztek a magánjogi viszonyok területén, hogy régóta megszületett az a felismerés: ezek jogi rendezése már csak átfogó reform útján, egy új Polgári Törvénykönyv megalkotásával érhető el. Az első, jelenleg is hatályos Ptk. több, mint fél évszázada, 1960 májusában lépett hatályba, és évtizedekig jól betöltötte rendeltetését. Az új kódex életszerűbb szabályokkal erősíti a jogbiztonságot, valamint rendezi a magánszemélyek, a gazdasági szereplők és a fogyasztók magánjogi jogviszonyait, és a bírói gyakorlati tapasztalatok beépítésének köszönhetően képes lesz megkönnyíteni a jogalkalmazók és a jogkeresők eligazodását az új szabályokban. Az új Ptk. komplex módon tekinti át a magánjogi szabályozás hatályos jogszabályi rendszerét, beépíti a felsőbírósági gyakorlat maradandó vívmányait, eleget tesz Magyarország európai uniós és más nemzetközi kötelezettségeinek, s tekintettel van a hazai és külföldi tudományos munkák eredményeire is. A szülői felügyelet szabályai terjedelmileg és tartalmilag is változnak, a szülők felelősségét helyezik a középpontba, elsődleges szerepet szán a szülők megállapodásának, aminek korlátja csupán a gyermek kiegyensúlyozott életvitelének biztosítása.71 Én személy szerint fontosnak tartom a gyermeki jogok érvényre juttatását, a gyermek érdekeinek mindenekelőtt való fontosságát, mert ez talán egyik formája lehet a 71
www.kormany.hu/ hu/kozigazgatasi-es-igazsagugyi-miniszterium/hirek/parlament-elott-az-uj-polgaritorvenykonyv-tervezete
52
kiskorú törvénytisztelő, a társadalomba beilleszkedő állampolgárrá nevelésének. Köztudott ugyanis, hogy a gyermekek fejlődését, viselkedését, egész szocializációját nagyban befolyásolja az őt körülvevő környezet, ezen belül is kiemelkedően a család. Mindkét szülő szükséges ahhoz, hogy a gyermek a számára legmegfelelőbb nevelést, gondozást kapja. Azonban ehhez az együttműködésük elengedhetetlen. Gabriel Tarde francia büntetőjogász ezt a következő módon fogalmazta meg: „Az ember se jónak, se rossznak nem születik, hanem a társadalmi környezettől függ, hogy milyenné válik: erkölcsössé vagy bűnözővé.”72 Összefoglalóan megállapítható, hogy a mai „rohanó világ” legnagyobb vesztesei a gyermekek, hiszen az egyes társadalmi rétegek elszegényedése, a társadalomban uralkodó értékek válsága, a gyermekekre fordítható idő nagy arányú csökkenése, a családok széthullása mind a negatív következmények közé sorolhatók. Természetesen pusztán a paragrafusok nem fogják megóvni a gyermekeket, pedig a változás pozitív eredményeként éppen a részletesebb jogi szabályozás, a Gyermekjogi Egyezményhez csatlakozás, a gyermekvédelmi törvény és az új Polgári Törvénykönyv elfogadása említhető.
72
Dr. Orell Ferenc: A gyermekvédelem rendszerének, illetve a fiatalkorúak büntetőjogának gyakorlatából ügyészi szemmel, Magyar Jog 1994. 8. szám
53
Felhasznált irodalom A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2013. A családjogi törvény magyarázata, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2002. A családjog kézikönyve 2007 II. kötet, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest, 2007. Dr. Csíki Ottó – Dr. Filó Erika: Magyar családjog. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest. 2001. Dr. Csiky Ottó – Dr. Filó Erika: Családjog I., Pécs, 1995. Dr. Filó Erika – Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika: Gyermeki jogok, gyermekvédelem. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2006. Dr. Filó Erika – Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika: Gyermekvédelem, gyámügy, HVGORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1998 Dr. Orell Ferenc: A gyermekvédelem rendszerének, illetve a fiatalkorúak büntetőjogának gyakorlatából ügyészi szemmel, Magyar Jog 1994. 8. szám Emberi Jogi Füzetek, HVG-ORAC, Budapest, 1999/3. Heinerné Barzó Tímea: Családjog, Novotni Kiadó, Miskolc, 2002. Polgári Jog. Családjog (Az új Ptk. magyarázata III/IV.), HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013. Somfai Balázs: Kapcsolattartás, mint a gyermek emberi joga, Doktori értekezés – Kézirat, Pécs 2007. http://www.unicef.hu/
54
http://www.ugyvedvilag.hu/rovatok/szakma/miert-nincs-kozos-szuloi-felugyeletmagyarorszagon# www.kormany.hu/hu/kozigazgatasi-es-igazsagugyi-miniszterium/hirek/parlament-elottaz-uj-polgari-torvenykonyv-tervezete http://ptk2013.hu/szakcikkek/koros-andras-a-csaladjog-jovoje-ii-resz-csj-20134-1-8o/2807
Jogszabályjegyzék 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet a családjogi törvény végrehajtásáról, valamint a családjogi törvény módosításáról szóló 1986. évi IV. törvénnyel kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról Gyermek Jogairól szóló New York-i Egyezmény Brüsszel II. A. Rendelet, a Tanács 2003. november 27-i 2201/2003/EK rendelete 1980. október 25-én kelt, a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló Egyezmény (Hágai Egyezmény) Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya A Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelve Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 284. számú állásfoglalása Magyarország Alaptörvénye
55
2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről Csjt. Kommentár
Jogesetmutató BH2010.152 BH2003. 32 BH1997. 80 BH1995. 99 1698/2007. számú polgári elvi határozat
56
