HOROSZKÓP
Mit ígérnek a csillagok 2001. május hónapra?
Az asztrológia védelmében fontosnak tartom elmondani, hogy egy ember sorsát csak a személyes horoszkópjából lehet kiolvasni. Abban tíz égitest helyzete az irányadó, még ennél a prognózisnál csak a Napot tudjuk figyelembe venni. Ezért érzi néha úgy, hogy nem annyira passzol Önre a leírás, mégis érdemes elolvasni, mert ráirányítja a figyelmét az adott idõszak fontos tendenciáira. Személyes horoszkópkészítés, tanácsadás: 06-28-496-153 Csíkos Lilla KOS (március 21 - április 20.) Ön ebben a hónapban is a csillagok kegyeltje! Használja ki ezeket a kozmikus lendítõerõket, és bátran kezdeményezzen az élet minden területén. A szerelem, vállalkozás, kereskedelem, kommunikáció, külföldi kapcsolatok terén sikerre és baráti, protektori segítségre számíthat.
BIKA (április 21 - május 20.) A májusi Bikáknak boldog születésnapot kívánok! A Szaturnusz csak 28 év múlva tér vissza az Ön jegyébe. Most minden új lendületet vesz, kedélye, körülményei sokat változnak pozitív irányba. Hivatásában akadályok merülhetnek fel, esetleg némi vita a fõnökével. Pénzügyeit megfontoltan intézze, legyen takarékos, és ne költekezzen feleslegesen! Májusban nem várt bevétele lehet, ha módjában áll, tartalékolja nehezebb idõkre. IKREK (május 21 - június 21.) Isten éltesse a májusi Ikreket! Sajnos a Szaturnusz az Ön jegyébe lépett, és 2003 júniusáig ebben a jegyben folytatja égi útját. Ez kissé megnehezíti ezt az idõszakot, úgy érzi az élete nem halad elõre, minden területen akadályokba ütközik. Maradjon higgadt és nyugodt, körültekintõen, kapkodás nélkül intézze a dolgait. Komolyabbá és megfontoltabbá válik, ami elõnyös változás egy Ikrek szülöttnél. Társával ok nélkül ne vitatkozzon, legyen kedves és megértõ.. RÁK (június 22- július 22.) A sok munka tölti ki mindennapjait, de ez elõmenetelt és anyagi elismerést is hoz. Igaz, az irigyei is kicsit megszaporodnak, de ha nem dicsekvõ, és csak szûk családi körben vitatja meg a dolgait, nincs mirõl beszélniük. Fárasztó hétköznapjai után egy jó kis pecázás, vízparti elvonulás csodákat tesz. Vigye magával a családját is! OROSZLÁN (július 23 - augusztus 23.) A hónap elsõ napjaiban a Hold az Ön jegyében lesz, az otthon, a család fontossága elsõdlegessé válik. Kedveskedjen édesanyjának, lepje meg a feleségét. Ha építkezésen, felújításon gondolkodik, ez a hónap sok jót és gyors haladást ígér ezen a területen. Vonja be barátait, rokonait a munkába, mert Önnek a hivatása is mozgalmas napokat tartogat. Ha nagyon elfáradt, és megengedheti magának, utazzon el, és pihenje ki magát, így kellemes és szép élményekkel gazdagodhat. Gyermekei is sok örömet okoznak. SZÛZ (augusztus 24 - szeptember 23.) Ötleteivel sziporkázik, fõleg kollégáit kápráztatja el jobbnál jobb megoldásaival. Egyébként is kitûnõ idõszak a kereskedelem, kommunikáció területén. Fõnökei felfigyelnek Önre, és munkahelyén felpezsdül az élete, elárasztják testhezálló megbízásokkal. A tanulás is fontos szerepet kaphat életében, és a sikeres vizsgáknak is most van itt az ideje. MÉRLEG (szeptember 24 - október 23.) A nyilvánosság elismeréssel tekint Önre, természetes bája, kedvessége sokakat elkápráztat. Határozottságával, lendületével párját is magával ragadja, kapcsolatukban a szerelemre helyezõdik a hangsúly. Együtt sikeres vállalkozásba kezdhetnek, mely hosszútávú és anyagi biztonságot jelentõ. Jogi ügyeit most intézze el. SKORPIÓ (október 24 - november 22.) Mindennapi munkájában kiélheti alkotókedvét, szépérzékét. Fõnöke elismeri, egzisztenciális stabilitást, népszerûséget érhet el. Mindez örömmel tölti el, és az anyagi megbecsülés sem jön rosszkor. Anyagi természetû probléma vitákat okozhat a családjában, párjával. Ne felejtsék el: a pénz nem minden, a szeretet és az összetartozás mindennél többet ér. NYILAS ( november 23 - december 21.) A Nyilas jegyében tartózkodó Mars energikussá teszi, ugyanakkor fokozza vitatkozókedvét is. A házassága is kissé meginog ennek hatására, de a sok õszinte beszélgetés feloldja a feszültségeket. Otthonuk szépítésére fordítsák inkább energiájukat, mert annak is itt van az ideje. A gyerekek is sok örömet hoznak az életébe, velük is töltsön több idõt, szükségük van Önre. Túláradó energiáját a mindennapi munkában eredményesen vezetheti le. BAK (december 22 - január 20.) Most sok a munkája, tervezhet, alkothat, anyagilag gyarapodhat. Pénzét családjára, otthonára költi, amivel szeretteinek nagy örömet okoz. Meg is érdemlik, mert nagy szeretettel veszik Önt körül. Vállalkozása új lendületet vehet, amit érdemes kihasználni. A szerelem is élete részévé vált, és esetleg egy szerzõdéssel is megpecsételi érzelmeit, és házasságra lép a nagy Õ-vel. VÍZÖNTÕ (január 21 - február 19.) Magnetikus kisugárzása szerelmet ébreszthet valakiben, és ennek hatására felpezsdül az élete. Vidám és boldog, mindenkihez van egy kedves szava. Kereskedelmi tevékenységgel anyagi haszonra tehet szert. A családban valamilyen hirtelen döntése heves vitákat válthat ki. Beszéljen meg mindent partnerével, ne lepje meg Õt váratlan dolgokkal. HALAK (február 20 - március 20.) Nagy a nyüzsgés az otthonában. Nagy családi találkozásokat tartanak, ott van mindenki, de az is lehet, hogy otthont vált, vagy munkálatokat végeznek családi összefogással. Ezeknek a tevékenységeknek kedvez ez a hónap, sõt anyagi helyzete is kedvezõen alakul. 2 OLDAL
Összeállította: Csíkos Lilla
KÖSZÖNTŐ
„Aki a legdrágább nekem...”
A
naptárak ugyan nem kiemelt ünnepként jelölik, mégis van egy nap, mely évtizedek óta mindannyiunk számára ugyanazt jelenti. Tartalma és értelmezése nem változott a rendszerváltásokkal sem. Nem is változhatott. Hiszen nincs olyan kor, nincs olyan rendszer, nincs olyan nemzet és egyén, akinek mást jelentene a szó: édesanya. Egy csodálatosan zengõ, naponta észrevétlenül is többször kimondott szó: édesanya. És mondhatjuk: anya, anyuka, anyuci, mama, mami, vagy akár más népek nyelvén, számunkra a szó egyet jelent. Egy fáradhatatlan, önzetlen, aggódó, áldozatkész asszonyt. Az anyák önzetlensége és áldozata a legszemélytele-
nebb. A hivalkodva hozott áldozatok is meghatóak, mert áldozatok. Ám a legigazibb áldozatok azok, amelyektõl meghatódni sem tudunk, mert észre sem vesszük õket… vagy mégis? Az év egy napján tudatosan akarjuk észrevenni, és egy rövidke idõre megállva, hálánkat kifejezni irántuk. Ez a nap május elsõ vasárnapja, az édesanyák, nagymamák napja. Gyermekeinkkel mi is már hetek óta készülünk nagy-nagy titoktartással, izgalommal és örömmel erre az ünnepre. Egy kisgyermek számára megfogalmazhatatlan, amit édesanyja jelent számára. Szavaival talán csak testi szükségleteinek kielégítõjét tudja megfogalmazni. De a sorok
K
edves Olvasó! Fogadja szeretettel a kis elsõ osztályosok vallomásait. Alighogy megtanulták a betûvetés tudományát, még akadozva jár kis kezük. Nagy igyekezettel és szeretettel készítették el elsõ fogalmazásukat anyák napjára, melyek mindegyike õszinte szeretetet sugároz. Néhányat közülük megosztunk Önökkel. Fábián Anna Nagyon szeretem, hogy olyan okos és aranyos és kedves. Szép és szeretem. Drága anya! Szeretem, amikor valamit hoz, és azt is, hogy szelíd. Szeretem, amikor sajnál, szeretem, amikor segít.
Jankovics Franciska Nagyon sokat segít nekem. Õt én senkiért nem cserélném el. Jószívû, és sohase hazudik nekem. Nagyon szeretem. Ha õ nem lenne, én se lennék. Szeretem az anyukámat, kölcsön se adnám senkinek, és nem cserélném el.
Orosz Zsófi Aranyos, jószívû, igazságos, szeretetgazdag, pakolókedvû. A mami jószívû, szorgalmas, nem cserélném én el senkire. Õ az én édesanyám, boldog vagyok miatta.
Oros Gergõ Fõz, terít, segít a leckében, reggelit csinál. Elmegy a boltba, hoz csokit, megfürdet, lefektet, rendbe hozza a táskát. Ad gyógyszert, ha beteg vagyok, tesz a táskámba ennivalót, megtanít az órára.
között rejtetten megbúvik az a mérhetetlen szeretet és hála, amit az anyák iránt éreznek. Saját szavaik helyett az ünnepen is inkább a költõk beszélnek. Hiszen ez az õ feladatuk. Mi pedig, akiknek még lehetõségük van édesanyát ünnepelni, legyünk ezért nagyon hálásak, és szeretetünket hétköznapi tetteinkben bizonyítsuk! „Nincs a földön szentebb vallomás Zengje a szívünk ….. mintha hallanám, Egyszer mindenki megvallja a szót: Nincs drágább senki, mint az én anyám!” Dimitrov Judit tanító
Nádasi Krisztina Az én anyukámat azért szeretem, mert segít nekem a tanulásban. Azért is szeretem, mert mindig elkísér az iskolába. Az én anyukám nagyon aranyos. Ha bánatom van, mindig megkérdezi, ha szünet van, mindig játszik velem. Senki mást nem fogadnék el anyukámnak. Az én anyukám mindig süt nekem valami finomat. Néha elmegyünk sétálni és vásárolni. Márkus Csenge Az én édesanyám olyan kedves, mindig segít a házi feladatban, anya mindig segít, ha elakadtam. Esténként mindig énekel, még mesélni is szokott. Mindig átvisz az iskolába. Õt senkivel se lehet összecserélni. Ha beteg vagyok, ki venné meg nekem a gyógyszereket?
Bobály Orsolya Nagyon szép. Ha nem lenne anyukám, mindig ilyen anyukát szerettem volna. Nagyon szeretem. Õ a legjobb anya. Mindig segít. Mindig mesél, játszik velem. Énnekem õ a legkedvesebb. Mindig segít, ha beteg vagyok. Finomakat fõz. Mindent megenged nekem.
Kõvári Imre Azért szeretem az anyukámat, mert segít a leckémben. El sem tudnám képzelni, ha nem lenne az életemben. Azért szeretem, mert nagyon kedves, olvas mesét, és megvesz mindent. Elvisz az iskolába. Ha beteg vagyok, akkor megcsinál mindent. Olyan kedves, nem bánt senkit. Megengedi, hogy ott aludjak a szobájukban, és fára másszak, és hogy a mamáméknál aludjak. 3 OLDAL
KÖZÉLET HÍREI
Tervezik Pécelt
A FÕBER Rt. vezetõ tervezõje Szenczi Ottó megbeszélésre hívta meg a péceli civil szervezeteket 2001. április 24-re a Mûvelõdési Házba. A péceli településszerkezeti és szabályozási terv elkészítésével megbízott ingatlanfejlesztõ és mérnöki cég azért tartotta ezt a megbeszélést, hogy már az elõkészítõ szakaszban megismerjék az itt lakók elképzeléseit, javaslatait, véleményét. Az Újtelep fölötti részen korszerû, tanyaszerû gazdálkodó területet kívánnak létrehozni a tervezõk. A Kelõ-dûlõben lakóterület kialakítását képzelték el, önálló intézményi ellátással, a vasút innensõ oldalán pedig a már meglévõ ipari területet kívánják növelni. A Maglódi út feletti dombháton idegenforgalmi és szabadidõ parkot szeretnének kialakítani. Az Apáca-domb melletti terület is beépítésre kerül majd. A tervekkel kapcsolatban Szenczi úr hangsúlyozta, hogy fokozatosan kerül-
nének megvalósításra. A tervezés a fejlesztések, a belterületbe vonások ütemét is meghatározná. A céljuk, hogy a városban lakók életminõségét javítsák, valamint az, hogy a befektetõk számára vonzóbbá tegyék Pécelt. A tervezõk kérdései címszavakban: - A település kedvezõ adottságai - Településfejlesztési elvárások, meg oldásra váró feladatok - környezetvédelmi problémák - közmû szolgáltatások - településkép - tájvédelem - településszerkezeti meghatározottság - telekstruktúra - közterületek - településfunkciók hiánya, elégtelensége - zöldterületek Települési és lakossági igények - fejlesztési célok - környezetvédelem
Pécel Város Önkormányzat Képviselõ-testülete április havi ülései Idõpont: 2001. április 2. 17.00 óra Helyszín: Zeneiskola hangversenyterme Napirendi javaslat: 1. Polgármesteri beszámoló a két ülés közötti idõszakról elõadó: Márkus János polgármester 2. A Pénzügyi és Városgazdálkodási Bizottság elõterjesztései: 2/1. Topolyosban lévõ Önkormányzati földterület hasznosítása 2/2. Kastély vendéglõ pályázatának elbírálása 2/3. KHVM-tõl elnyert 79,6 millió Ft felosztásáról szóló beszámoló megtárgyalása 2/4. A Péceli KHT-nak az önkormányzati ingatlanok kezelésére vonatkozó szerzõdéstervezet megtárgyalása 2/5. Péceli KHT. Felügyelõ bizottságába tag delegálása 2/6. Csatornatársulásra vonatkozó Képviselõtestületi határozatok visszavonása 2/7. ÁFA visszaigénylése a Vízmû Kft-nél 2/8. Vízmû Kft. ügyvezetõjének illetmény emelése 2/9. Önkormányzati bérlemények bérleti díjának kérdése 2/10. Kovács Péter és Kovács Mihály területvásárlási kérelme. 2/11. Hodosy 3236/3 hrsz-ú ingatlan részletre történõ megvásárlásának ügye. 2/12. 3,2 Ak megvásárlása 2/13. Közbeszerzési eljárásra pályáztat 2/14. 65 év feletti péceli polgárok hulladékelszállítási ügye elõadó: Klász László Pénzügyi és Városgazdálkodási Bizottság elnöke 3. A Mûszaki Bizottság elõterjesztései: 3/1. Polgármesteri Hivatal II. számú épületének továbbépítése, tervezési árajánlat elfogadása. 3/2. 13 ha-os ipari park lakótelkekké történõ átminõsítésének kérdése 3/3. Nagy László - Török Sándor Petõfi utcai társasházaknál lévõ út felújítási kérelme. 3!4. Gyalogos átkelõhelyek tervezési árajánlatok elbírálása.
3/5. Hegyi Pálné és társai külterületi ingatlanok belterületbe vonási kérelmének megtárgyalása. 3/6. Paziczki Lajosné belterületbe vonási kérelme. 3/7. ifj. Szûcs Géza és társa külterületi ingatlan vásárlás iránti kérelme 3/8. Gyüre Pál kérelme. 3/9. Lukács Jenõ toldaléképítéséhez tulajdonosi hozzájárulási kérelme. 3/10. Petõfi iskola kazánházának felújítása, korszerûsítése. 3/11. Zeneiskola tetõfelújítása 3/12. Rákóczi út folytatása 3/13. Gelencsér Jánossal kötendõ területfejlesztési szerzõdés 3/14. Rét utcai felszíni csapadékvíz elvezetése 3/15. A Polgármesteri Hivatal parkolójának kialakítása elõadó: Bors Pál Mûszaki Bizottság elnöke 4. Oktatási Bizottság elõterjesztései 4/1. Nevelési Tanácsadó szerzõdése 4/2. Városi ünnepségek megrendezése Elõadó: Lestyán Péter az Oktatási Bizottság elnöke 5. Pécel Fejlõdéséért közalapítvány Alapító okiratának módosítása Elõadó: Kiss József alpolgármester, kuratórium elnöke 6. Pécel fejlõdéséért közalapítvány kuratóriumi tagok díjazása elõadó: Márkus János polgármester és Bors Pál képviselõ, a kuratórium FEB. elnöke 7. Oktatási Bizottság külsõs tagjának lemondása miatt új tag választása elõadó: Márkus János polgármester 8. ESE kérelme 9. Bérleti szerzõdés megkötése 3154 hrsz-ú ingatlanra vonatkozóan elõadó: Márkus János polgármester 10. Talapa Jánosné kérelme tulajdonosi hozzájárulás megadása elõadó: Márkus János polgármester
4 OLDAL
Idõpont: 2001. április 19. 17.00 óra Helyszín: Polgármesteri Hivatal tanácskozó terme Napirendi javaslat:
- intézményrendszer - zöldterület - gazdasági élet - közlekedés - közmû ellátás Azt szeretnénk, hogy a péceliek minél szélesebb köre ismerje meg a készülő terveket, ezért összejövetelt szervezünk 2001. május 14-én 17 órára az ESE Teréz anya termébe. A meghívottak között vannak: a FŐBER Rt. munkatársai, Polgármesteri Hivatal, Csávás Ferenc (ÉKE elnöke), Várady István (tervező), Szombathy Márta (Madárfióka Egyesület), Pannonhalmi Zsuzsanna (Péceli Parnasszus Alapítvány), Jeney Istvánné, Török Mihály, Juhász Jenő, Cser László. Várunk minden érdeklődő, a város fejlődéséért tenni akaró péceli lakost. 1. Polgármesteri beszámoló a két ülés közötti idõszakról elõadó: Márkus János polgármester 2. A Pénzügyi és Városgazdálkodási Bizottság elõterjesztései: 2/1. Az Önkormányzat 2000. Évi Zárszámadásának megtárgyalása 2/2. ÖNHIKI támogatásra pályázat beadása 2/3. Orvosi mûszerek beszerzésére pályázat benyújtása 2/4. Péceli Zeneiskola tetõelújítására pályázat benyújtása 2/5. Fáy András Mezõgazdasági Szakközépiskola tetõfelújítására pályázat benyújtása 2/6. Petõfi Sándor Általános Iskola emelet ráépítésére pályázat benyújtása 2/7. Szennyvízcsatornázásra pályázat benyújtása 2/8. Megállapodás a Purátor Kft-vel 2/9. Szemétszállítási díj kompenzálása 2/10. Talapa János bérleti szerzõdés hosszabbítási kérelme 2/11. Frigyesi Sándor területvásárlási kérelme 2/12. Kastély vendéglõ bérbeadására pályázat 2/13. Pécel Kishársasban hulladéklerakó rekultivációs tervének árajánlata (közös elõterjesztés a Mûszaki bizottsággal) 2/14. ESE kérelme 2/15. Pécel Piactéri bérlemények felmondása és új bérlõ részére történõ kiadása 2/16. Borsos Zsoltné telekvásárlási kérelme elõadó: Klász László Pénzügyi és Városgazdálkodási Bizottság elnöke 3. A Mûszaki Bizottság elõterjesztései: 3/1. Maglódi u. 7. Szám alatti szennyvízcsatorna építésére Vízmû Kft. ajánlata 3/2. Suzuki gépkocsi cseréje 3/3. Bérlakás építési program 3/4. Csatornabekötések az Árpád és Faiskola utcákban 3/5. Várhegy utcában út és árok karbantartása elõadó: Bors Pál a Mûszaki Bizottság elnöke 4. A helyi önkormányzati képviselõk és tisztségviselõk tiszteletdíjáról és egyéb juttatásairól szóló rendelet módosítása elõadó: Márkus János polgármester
KÖZÉLET HÍREI
A pénz beszél II. rész
E
gy település éves költségvetésének számai történetekrõl, cselekvési tervekrõl, kötelezettségekrõl és a lehetõségekrõl szólnak. Könnyû helyzetben van az olvasó a számok és az ezekhez kapcsolódó cselekvési hangsúlyok értelmezésénél, hiszen a számok mögötti tartalom önmagáért beszél. Az önkormányzat közfeladatot, településre szabott állami feladatot lát el, ezért az állam 2001-ben 502.949 eFt-ot ad Pécelnek. Pécel városa saját bevételeket is tervez 350.700 eFt összegben. Az önkormányzat lehetõséget kapott helyi adók beszedésére, bírságok kivetésére, közösségi szolgáltatások bevezetésére, és ezeket 2001. évre 154.037 eFt értékben tervezte. Abból, hogy 284.832 eFt értékben hitelfelvételt tervezett a város, sejthetõ, hogy jelentõs fejlesztési tervei vannak. Ezt a tervezett beruházások 439.249 eFt bruttó összege is megerõsíti. Az idei és a következõ évek beruházásaihoz terveket kell készíteni. Az önkormányzat több mint 45 millió Ft-ot épített be a tervek elkészítésére. A Magyar Közlönybõl értesülhettünk, hogy a csatorna pályázatot 59.675 eFt értékben Pécel város elnyerte, így a 2001. évre tervezett csatornaépítés elkezdõdhet. Tudja-e Ön kedves olvasó, hogy az önkormányzati intézmények 2001. évi költségvetése 447.921 eFt? És hogy az intézményekben 244 fõ dolgozik a köz szolgálatában alkalmazottként, gyógyítóként, tanítóként, segítõként? Hogy a Polgármesteri Hivatalban a közszolgálati feladatokban dolgozó 54 fõ és képviselõ-testületi munkához szükséges személyi kiadások 171.937 eFt-ot tesznek ki? A részletes 2001. évi költségvetés kiadási számai, a szociális kiadások alakulásának tendenciája mutatja azokat a cselekvési lehetõséget, kereteket, terveket, melyet a város vezetése ez évben meghatározott.
Költségvetési kiadások ezer forintban
Az önkormányzati intézményekben ellátottak száma: Bölcsõde: 37 gyermek Óvodai nevelés: 371 gyermek Iskolai oktatás: 987 tanuló Zeneiskola: 289 tanuló Napközis foglalkozás: 326 tanuló Ha maradnak kérdések a költségvetési tételek vonatkozásában, kérjük, írják meg szerkesztõségünknek. Megígérjük, hogy utána járunk. Némethy Mária Rendszeres pénzbeni és természetbeni szociális ellátások
5 OLDAL
ISKOLÁINK HÍREI
EGÉSZSÉGNAP 2001 2001. április 7-én a Petõfi Sándor Általános Iskolában immár negyedik alkalommal került megrendezésre a városi egészségnap. A város polgárait 10 órakor a Péceli Zeneiskola fúvósainak ünnepi megnyitója után Tánczos Vilmosné igazgató köszöntötte. Az Amarilis tánccsoport 70 növendéke, valamint Dudás Tibor és partnere színvonalas táncbemutatója után kezdetét vehette az egészségnap rendezvénysorozata. A felnõtteknek szánt programok közül kiemelkedõen sikeres volt a csontritkulásmérés, amelyre több mint 30 negyven év feletti hölgy jelentkezett. Igen népszerûnek bizonyult az IRISZ OP TIKA teljes körû szemvizsgálata, valamint Faragó Szabolcs gyógy-masszázs- szalonja, melyeknek a zárás után is voltak érdeklõdõi. A lúdtalpmérést 150, a vérnyomásmérést 350, a vércukormérést 100, a koleszterinmérést 75, a triglicerinmérést 50 városlakó vehette igénybe. A nap folyamán 3 különbözõ témában hallhattunk elõadást: a cukorbeteg gyermekek étrendjérõl Balla Ágnes, a szív- és érrendszeri megbetegedésekrõl Horváth László professzor tájékoztatott. A harmadik elõadás a biokertészetrõl és a szelektív hulladékgyûjtésrõl szólt. Az iskola aulájában mindenki kedve szerint válogathatott ZEPTER termékek, AVON kozmetikumok, gyógyitalok, könyvek között. A gyerekek körében igen népszerû volt a tini kozmetika a Magyar Vöröskereszt támogatásával, a fogápolási tanácsadásdr. Török Jolán irányításával, valamint az arcfestés AVON termékekkel. A gyerekek szabadidejének hasznos eltöltését szolgálta a tornateremben felállított mászófal, Milassin Lóránd tanár úr ötpróbája, a négyfordulós egészségügyi TO TÓ K ripner Györgyné tanárnõ kérdéseivel, valamint az udvaron megrendezett aszfaltrajzverseny Belláné Jenei Sára tanárnõ irányításával. Szintén az udvaron tekinthettük meg a karate, a kickbox valamint a step aerobic bemutatókat. Szomjunkat Mitró Ilona és Sebõk Gáborné gyógyteáival, éhségünket EISBERG salátákkal és a KNORR salátaönteteivel csillapítottuk. A nap végén, 14 órakor Belláné Jenei Sára díjazta a város iskolái között elõre meghirdetett fotó- és rajzpályázat legeredményesebb alkotóit, akiknek a munkáiból nyílt kiállítást az is-
Kéz és lábtörés nélkül Ez a vidám kis csapat április 6-15. között volt Franciaországban, Poraloupon síelni. Az idõ kedvezõ, a hóviszonyok meglehetõsek voltak. Úgy tervezik, hogy jövõre február elején Olaszországba szerveznének egy túrát. A cél Borenio Livigno. Akit érdekel az ötlet, netán szeretne részt venni, érdeklõdjön Hámori Jánosnál a 453-381 telefonszámon. Találkozunk a sípályákon! A csapat nevében: Bózsváriné Göbölyös Eszter 6 OLDAL
kola aulájában lehet megtekinteni. Zárásként az iskola akrobatikus tánccsoportjának produkcióját tekinthettük meg. A nap programjai nem lehettek volna ingyenesek, a Péceli Önkormányzat, a Péceli Takarékszövetkezet, az FMH BT, a Pécel Ifjúságáért Alapítvány, a Péceli Postahivatal, a GBGANZ, a TRI TON TELECOM RT, a HJ Investment KFT, a Kiss Gumi KFT, a Gépész KFT, a BITUSPÉC KFT, a Magyar Közösségi Iskolák Szövetsége, a SUKI KFT, Burián Gyula, Tesánszki János, Szolga Lajos anyagi támogatása, valamint a Magyar Vöröskereszt, a Gombai és Tóth BT, a Péceli Egymást Segítõ Egyesület, a Szent Korona Gyógyszertár, a Chió, a Schöller, a Tarcsai pékség, a Balogh húsbolt, a Danone, Badics József, a Pharmavit RT és a Péceli Gazdabolt adományai nélkül. Végezetül megköszönöm a Petõfi Sándor Általános Iskola pedagógusainak, technikai dolgozóinak és tanulóinak áldozatkész munkáját, akiknek összefogása nélkül a Városi Egészségnap nem jöhetett volna létre. Kóródi Mária
MŰVÉSZET
Egy kiállítás kapcsán… ... Nem is olyan túl régen egy nagyszerû rendezvénysorozat keretében kortárs képzõmûvészek alkotásait láthattuk a Ráday-kastélyban. A kiállítás megnyitóján ismerkedtem meg Darányi Katalin grafikussal. Katalin akkor elmondta nekem, hogy nagy tervet melenget a szívében: festõmûvész nagyapja születésének 100. évfordulója tiszteletére 2001ben emlékkiállítást szeretne rendezni. A tárlat helyszíneként többen a Zeneiskola hangversenytermét javasolták a rendezõknek. Akkor ennyiben maradtunk. Néhány hónappal késõbb a Zeneiskolában találkoztunk, majd januárban a Darányi házaspár meghívott otthonába, hogy megmutathassa a kiállítandó képek egy részét. Már akkor rácsodálkoztam a festményekre. Az élmény késõbb sem lett kisebb, mikor a hangversenytermünkben szemléltem a kiállított mestermûveket. Katika fantasztikus érzékkel helyezte el a képeket témakörök szerint a falakon. Nem vagyok mûvészettörténész, sõt rajztehetséggel sem áldattam meg, mégis sok minden eszembe jutott a látvány kapcsán. Az ajtóval szemközti falról Lingauer István képe és rövid életrajzi ismertetõje köszöntötte a belépõt. Az elsõ falszakaszra a század eleji Pécelrõl készült képek, a szemközti oldalra pedig magyar tájak és magyar életképek kerültek. Itt kellene egy pillanatra elidõznünk. Mind a péceli, mind a magyar tájak és életképek színtónusai sötétek, szinte komorak. Mintha a magyarság lelki világát is belefestette volna! Talán azért használt sötét színt a magyar életérzés kifejezésére, mert maga is átélte a szegénységet, a nélkülözést. Külföldi utazásainak emlékeit visszaidézõ képei világosak, derûsek, és kicsit hidegek. Hidegek, mert õ mindig magyar maradt lelkében, és nem csábította sem a könnyebb külföldi élet, sem az esetleges külhoni karrier. Minden festmény igazi „csemege”, mely elõtt órákig lehetett állni és gyönyörködni, de azt hiszem mindenkire legnagyobb hatással „A vihart lecsendesítõ Krisztus” c. kép volt. Krisztus szemeibe olyan tüzet és erõt varázsolt a mûvész, mely Jézus arcáról szinte nem engedi levenni az emberi tekintetet. A hívõ ember alázata és a Megváltó iránti csodálata sejlik át az alkotáson. A kiállításhoz méltó megnyitó ünnepélyt is szervezett az unoka. Katalin a házigazda tisztére és a beszéd megtartására Juhász Jenõ magyar-latin szakos gimnáziumi tanárt, helytörténészt kérte fel. A tanár úr a tõle megszokott nagyszerû felkészültséggel és szép magyar beszéddel mutatta be Lingauer Istvánt és Darányi Katalint az érdeklõdõknek. Lingauer Péter, a festõmûvész fia is beszélt édesapja életérõl, és méltatta mûvészi munkásságát. Az emlékezõ gondolatok között néhány zeneiskolás növendék (név szerint: Szilágyi Anna hegedû, Várady Tímea -csembaló, Szilva Orsolya -fuvola) hangszerjátékával tette még színesebbé ezt az alkalmat.
A cikk végén néhány nagyon személyes élményt is szeretnék megosztani az olvasókkal. Tudatosan nem írtam eddig arról, hogy nemcsak a 100 éves mester képeit láthattuk, hanem a szellemi örökséggel bíró grafikus unokáét, Darányi Katalinét is. Tettem mindezt azért, mert bár valóban szerényen, csak néhány saját képet állított ki Katika, nagyon nagy élményt jelentettek az õ alkotásai is. Gyönyörû pasztell színeivel légies világba viszi a nézõt. Természetesen más a mûvészi stílusa, mint a nagyapáé, hisz Katalin egy másik korban él és alkot. Meg kell említenem azt is, hogy ezt a rengeteg munkát a Darányi házaspár olyan szeretettel és tapintattal végezte, hogy a kiállítás berendezési és lebontási munkálatai sem okoztak semmiféle gondot vagy fennakadást a zeneiskola mindennapi munkamenetében. Végül szeretném megköszönni Darányi Katalinnak és férjének, Ignácnak, hogy Zeneiskolánkat megtisztelték szeretetükkel, és elhozták hozzánk kincseiket, emlékeiket. Nagyon szerettük ezt a kiállítást, gyönyörû volt! Kovács Ernõné
7 OLDAL
Mûvészet magas hõfokon
A KINCSEKET FEL KELL TÁRNI
Interjú Pannonhalmi Zsuzsa keramikus mûvésszel III. rész – Neked szót fogad minden anyag, az üveg, az agyag, a porcelán? – Sok kudarc ér, több hét munkája mehet tönkre pillanat alatt, amikor az anyag nem fogad szót, vagy én nem fogadok szót neki. A fegyelmezetlenséget nem viseli el az agyag. Ha például kerámiafalat csinálsz, ki kell nyújtanod a képet, 2 cm-nél vastagabb agyag nem lehet, mert a kemencében szétrobban. Az etruszkok által használt technikát választottam, vázrendszert kell építeni, ki kell találni a statikáját. A vázrendszert vonom be kerámiával. Férjem, Gál István alkotótársam lett egy svájci munka után. (1982. Bassersdorf, 6 db faliplasztika.) Nem kis rábeszélés kellett, hogy egyéni sikeres mérnöki munkáját feladja. Nélküle már nem tudnék dolgozni. – A keramikusok zárt világban élnek? – Viszonylag zárt a világ. Száz jelentkezõ fiatalból hármat vesznek fel a fõiskolára. Professzionális keramikus kb. 200 él Magyarországon. 1952 óta van fõiskolai szintû képzése. – Te mikor jöttél divatba mint keramikus? – Én nem jöttem divatba. Nem hiszem, hogy érdemes divatban lenni. Nagyon szeretnék egy tisztességes munkasorozatot magam mögött hagyni. Remélem, hogy sikerül. – Te megszólítod munkáiddal a világot, és a világ visszaszól Neked, így történik egy új munkára való felkérés? – Lehet, hogy így. A kiállításaimon mindig történik valami, megrendelése-
Nappali
ket kapok. Nem vállalok el mindent, csak ami megejt. Persze az ésszerûség határain belül válogatok, hiszen élnünk kell, fizikai lényünk szükséglete is be8 OLDAL
folyásol. Nagyon sok mindentõl függ, hogy elvállalok valamit. Tulajdonképpen milliomosok lehetnénk, ha fiatalabb korban elvállaltam volna tömegtárgyak gyártását. De nem éreztem feladatomnak ezt. Így hát szabadlelkû lehetek, persze ez nem kifizetõdõ anyagilag. Az érdemes ügyekért mozdulok. – A Petõfi Sándor Általános Iskola dombormûve is egy ilyen érdemes ügy volt? – Még nem járt a kislányom iskolába, amikor megkeresett Tóth István tanácselnök. Nem ismertük egymást, de megkedveltem, ahogy a kismotorIllés ral járta a falut, érzõdött, hogy kedves neki Pécel. nyenSzóba elegyedett az emberekkel. Szívesen mozdultam a kérésére. Aztán ahogy Ancsa iskolába került, Dér Jutka lett a tanítója. Két évet tanította, és ez a két év meghatározó volt a gyerekem életében. Jó, hogy ilyen emberrel összehoz a sors, pláne a gyerek tanítójaként! Könnyen mozdultam hát az iskoláért, már csak Dér Jutkáért is. A Petõfi utcai réthez is érzelmek fûztek, tulajdonképpen e-zért a rétért költöztünk Pécelre. Végül is iskola épült a helyén, de abba a képbe beleálmodtam a réten játszó gyereksereget is. Mára már több sérülése van a falnak, gondoltam már arra, hogy érdemes késztetésre ki kellene javítanom. – Szeretsz most is Pécelen lakni? – A mikrokörnyezetem nem tetszik, nagyon sok problémát látok a közéleti viszonyokban, az értékrend színvonalában. Az itt élõk teszik ilyenné, ebben persze én is benne vagyok. – A kulturális élet Pécelen? – Nagyon sok szép megmozdulás van a Zeneiskolában, vagy a Kastélyban.
Sok ember mozdult meg például a kastély könyvkiállításán. A magasabb igényszint népszerûsítése nehéz, hiszen mindig mindenütt ugyanazok az emberek jönnek össze. Valami rémísztõ is van ezen a településen. – Ezt érzem én is. A kultúra, a mûvészet közkinccsé válásához egy olyan közéleti igényszint, értékrend szükséges, amely alkotásra készteti az embereket, a tanítókat, az értelmiséget, a mûvészeket. Kulturális forradalom kellene Pécelen, mert különben el kell menni innen, de ki tudna ezért igazán tenni valamit? – Pécelnek két arca van. Az alvó agglomerációs településekre jellemzõen két egymástól elváló réteg él itt. Az emberek elhúzódnak saját falaik mögé. Pécel gyönyörû vidéken van. Csodálatos a történelme, nagyon sok olyan ember él itt, aki a jóra hajlandó volna, de ebben a közegben nem érvényesül a jó. A közélet nem gyûjti maga köré a gondolkodó, alkotó embereket. Budapest közel van. Itt marad az alvóváros. Hogyan tudnánk tenni valamit? Valószínûleg sok alkotó ember külön-külön hiszi azt, hogy nincs mit tenni, de ezt meg sem beszélik egymással. Így alakul ki a perifériára jellemzõen az igényszintek elválása. – A kultúrának, a mûvészetnek útmutató és értékközvetítõ szerepe van. Társadalmunk meg tud felelni ennek ma? – Anyagi értékrendû világban a lassú üzletek, mint az oktatás, a kultúra, a mûvészet nem tûnnek kifizetõdõnek, ezért kevésbé népszerûsítik a pénz kö-
rül forgó vezetõk. – A Zámbó Jimmy jelenség hogyan alakulhat ki a társadalomban? – Óriási üzlet van e jelenség mögött, gyorsan megtérülõ, tõkeerõs üzlet. Bejött. Az üzletnek van köze ehhez, nem a mûvészetnek. – A mûvészet, a kultúra magasabb rendû megközelítése mögött elidegenedés is van a tömegtõl. Nem lehetséges ez? – Talán az ilyen felfuvalkodó jelenség mögött is üzlet van, a kiváltságosoknak szolgáltatott "mûvészet" is kétségtelenül létezõ. Az alázatosság is jelenvaló a mûvészetben és a kultúrában, de mivel nem gyors üzlete az emberiségnek, ezért csendben mûködik, kevés a hírverés körülötte. – A millennium miatt most több esély van a hírverésre, a népszerûsítésre? – Az országos politika támogatása kétségtelenül lehetõséget ad a településeknek a kulturális és mûvészeti értékek õrzésére, bemutatására. Ezzel különbözõ módon lehet élni. Ha valaki például Bárczy István emlékiratait elolvassa, ráérezhet, hogyan lehet másképpen. – Válaszaidból sokszor éreztem, hogy Pécelrõl, történelmérõl sokat tudsz. Ma április 24-e van, a Mûvelõdési Házból jöttél, ahol Pécel város általános rendezési terveinek elõzetes megbeszélése volt. Pécel jövõjének látképe készül a rendezési tervvel. Mit látsz belõle, vagy mit szeretnél látni? – Két dolgot kérdeztél. Kezdeném azzal, hogy mi a volt a mai megbeszélésen. Ami a legnagyobb változást jelenti, gazdaságilag, településszerkezetileg az az M0-ás tervezett nyomvonala Rákoscsaba és Pécel között. A beépíthetõ területbõvítés ijesztõen nagynak tûnik.
Műterem
A KINCSEKET FEL KELL PÉLTÁRNI
A Budapest közeli agglomeráció nyugati része betelt. Most az M0-ás apropóján a keleti részre kerülne a sor. Nagyon fogy a zöld terület Budapest körül. A Fõber részérõl jóindulatú kezdeményezés volt ez a fórum, megpróbálták a lakosságot is bevonni a tervezési szakasz elõtt. Fölkészülten jöttek a tervezõk a fórumra. Egy év szükséges a tervek elkészítéséhez. Érdeklõdés, tanácskérés szintjén folyt a résztvevõk kölcsönös ismerkedése a témában. Pécel jelenlegi területe megduplázódna, majdnem minden irányban, de változó település szerkezetben, beépítésben. A részvevõk elképzelése a túlzott bõvítés iránt erõteljesen megnyilvánult. – Részletesen fogunk írni a rendezési koncepcióról. Te mit szeretnél, milyen legyen Pécel arculata, egyáltalán lehet valami jellemzõ egyedisége, amitõl ráismer a világ: igen, ez Pécel? – Foglalkoztatás, meg gazdasági szempontból Pécel alvó város maradna, ahol dicsõ altató dalok és történelmi regék vigyázzák az itt lakók álmait. Pécelnek lelke van, az idegen szellemiségtõl óvni kell. Akkor tud Pécel fejlõdni, ha megkeresi saját történelmét, és ehhez igazítja a jövõt. Pécel egy Árpád kori település. A Fáy kastély, a Pekári villa, a Ráday kastély, a Szemere-ház, az Erdei-Grúz villa a településen egy tömböt, egy történelmi városrészt jelent, amit egyszerûen csak használni kellene, és nekünk mindenképpen védeni kell, a vasúton túli villasorokkal együtt. Persze, az Indiában már több épület szenvedett jelentõs kárt, de nem helyrehozhatatlant. Valószínû a pénztelenség okozta, hogy nem voltak jelentõs „modern” beavatkozások a történelmi épületeknél. Szerencsések is vagyunk. A Ráday kastélynak jó gazdája volt. A 60-as években a kórház fõorvosa a dísztermet is restauráltatta. Szép példák vannak a Zeneiskola épületének megõrzésében is. Vathy Zsuzsa mondta egyszer Pápán egy ünnepségen, hogy Magyarországon a kis városok építészeti megõrzésében a megmentõ sokszor a pénztelenség volt: nem volt pénz buldózerekre. Pécelen ezen túl is szerencsés volt, hiszen a történelmi épületekben mûködõ intézmé-
Tűzoszlop
nyekben mindig volt valaki, aki felfedezte és vigyázta az építészeti örökséget is. – A város rendezési tervének készítõi sok szempontot vesznek figyelembe. Attól, hogy a jelen gazdasági érdekek erõteljesek és az M0-ás, vagy a területeladások bevétele nagyon izgató lehet pár évre vonatkozóan, még nem következnék az, hogy a tervezõk nem látnák meg a múlt századokból kapott egyetemes értékek „befektetési” lehetõségét a távlatokra. Van reményünk, hogy a tervekben Pécel város történelmi arculata megformálódjon? – Nagyon megnyerõ a tervezõk nyitott, mindent megismerni vágyó hozzáállása. A többi rajtunk múlik, pécelieken. Még a gondolattal eljátszani is felemelõ: a patak partoktól induló séta téren padok, fák, virágok övezte környezetben gyalogosan betérni a Ráday kastély kávézójába! A többirõl majd ott beszélgetünk… (folytatjuk) Némethy Mária 9 OLDAL
EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD
A testmozgás és a csontritkulás A csont ismétlõdõ fizikai igénybevétel hatására átépül és erõsebbé válik. Ez fordítva is igaz: a mozgáshiány csontvesztést eredményez. A gyors csontvesztést csupán megfelelõ étrenddel, tápanyag-kiegészítõkkel, illetve gyógyszerekkel kivédeni nem lehet. A testmozgás tehát kétségtelenül kulcsfontosságú szerepet játszik a csontritkulás megelõzésében. Ha nem mozgatjuk az izmainkat (pl. begipszelés esetén), akkor viharos gyorsasággal elvékonyodnak, nem csoda, hogy a csontjaink is elsatnyulnak, ha nem használjuk õket arra, amire alapvetõen szolgálnak, azaz a test alapvázának a megtartására mozgás és fizikai igénybevétel esetén. A nõk, akik elkezdenek rendszeresen tornázni, meg tudják elõzni a változókori csontvesztést, illetve vissza tudják szerezni az elvesztett csonttömeget. Optimális egészségi állapotra akkor számíthatunk, ha a tornagyakorlatokat korai életkorban elkezdjük, és idõs korban is folytatjuk. A csontritkulás megelõzésére a fiatalabbaknak a súlyterheléses gyakorlatokat javaslom, ami hatékonyan növeli a csonttömeget. Ebbe a kategóriába tartozik a gyaloglás, a futás, az ugrókötelezés, teniszezés, kerékpározás. Az ilyen intenzív gyakorlatok esetén azonban a sérülés kockázata is nagyobb, ezért
mindenkinek érdemes elõtte mérlegelni az elõnyöket és a veszélyeket. Az úszás nem növeli olyan mértékben a csonttömeget, mint a súlyterheléses gyakorlatok, de kíméletes, nem jár ízületi sérülésekkel, és hatékonyan erõsíti az izom- és csontrendszert. Ma már a torna elvégzéséhez szakszerû gyógytornakazetták állnak a rendelkezésre. A gyakorlatsor összeállításánál a legjobb, ha egyénre szabott gyakorlatsorokat választunk, figyelembe véve más sérüléseket és betegségeket, mint pl. ízületi gyulladás, magas vérnyomás stb. A mozgásprogram kiválasztásakor a helyes testtartás, a gerincmozgások helyreállítása, megtartása és a hátizomzat erõsítése a fõ szempont. Szükség esetén érdemes kikérni a gyógytornász tanácsát. A legfontosabb, hogy valamilyenfajta rendszeres testmozgást mindenképpen kezdjünk el, heti 3-4 alkalommal kb. 30 percnyit tornázzunk. A rendszeres testmozgás nem csak a csonttömeget növeli, hanem bizonyítottan a szívbetegség, a cukorbaj, a rák, a magas vérnyomás, a fáradtság, a depresszió, a szorongás, az alvászavar és más gyakori problémák kialakulásának valószínûségét csökkenti. Szénégetõ Viktória
GYÓGY TORNAGYAKORLA TOK Egy pár gyakorlatot javasolok, ami a csontritkulásban szenvedõ betegek mindennapi tornájánál alapul szolgálhat. Tehermentesítõ helyzetben, fekve végezzük a gyakorlatokat! Figyeljünk a légzéstechnikára, hogy minden mozgást lassan, a véghelyzetig végezzünk, és ott tartsuk meg! Nem lendületbõl dolgozunk, a tempót a légzés ritmusa diktálja. Ezek a gyakorlatok segítenek a gerinc helyes tartásának a megérzésében, és erõsítik a hátizmokat.
1
1. Kiinduló helyzet: hátonfekvésben vagyunk, két lábunk kis terpeszbe nyújtva, két kar a test mellett, és szájon át a levegõt kifújjuk. Gyakorlat: Fölemeljük a két kart egész a fej mellé, megnyújtózunk két kézzel és két sarokkal, mély levegõt veszünk orron át. Majd a két kart visszaengedjük a test mellé, és kifújjuk a levegõt. Tízszer megismételjük. 2. Kiinduló helyzet: hátonfekvésben vagyunk, két lábunk talpon, két kezünk vállunkon. Gyakorlat: a két könyököt érintjük, fejet felemeljük, és kifújjuk a levegõt, majd oldalra visszük a két kart, fejet letesszük, könyököket beleszorítjuk a talajba, és mély levegõt veszünk, majd megint érint a könyök. Tízszer ismételjük. 3. Kiinduló helyzet: hasonfekvésben vagyunk, homlokunkon támaszkodunk, lábunkat zárjuk, két kar a test mellett tenyéren támaszkodva. Gyakorlat: lapockát zárjuk, vállunkat megemeljük, majd hozzáemeljük a fejünket (lefele nézünk) és mellkasunkat, mély levegõt veszünk, majd vissza lazán lefekszünk, és kifújjuk a levegõt. Tízszer megismételjük.
2
Kedves egészségükre! 3
A képek az ESE fizioterápiás rendelõjében készültek.
A gyakorlatokat Szénégetõ Viktória mutatta be.
10 OLDAL
Szénégetõ Viktória
GYÓGYTORNA OTTHON Hát- és derékfájás (gerincsérv), serdülõkori gerincfejlõdési rendellenességek (gerincferdülés), ízületi fájdalmak, panaszok, baleseti sérülések, törések, bénulásos tünetek
és más gyermek-, felnõtt- és idõskori mozgásszervi problémával forduljon bizalommal Szénégetõ Viktória okl. gyógytornászhoz. Telefon: 06-20-916 0044 Várom jelentkezését!
PÉCELI GYÓGYÍTÓK
Péceli Gyógyítók Orvosaink közül dr. Grozner István a legfiatalabb, három éve dolgozik városunkban. Fiatalos lendülettel, lelkesen látja el a betegeket. Sorozatunk következõ részében vele beszélgetünk. – Bizonyára sokan nem ismerik még a doktor urat, kérjük, hogy mutatkozzon be az olvasóknak! – Budapesten születtem 1964ben, ott végeztem az orvosi egyetemet, és jelenleg is ott élek gyógytornász feleségemmel és két kisfiammal. Egyelõre Budapestrõl járok ki Pécelre. Nagyon megtetszett ez a dimbes-dombos kisváros, terveim között szerepel, hogy ide költözök, amint lehetõségem lesz rá. Az egyetemet 11 évvel ezelõtt végeztem el, majd a MÁV Kórházban kezdtem el dolgozni. Kezdettõl fogva érdeklõdtem a háziorvoslás iránt, úgy érzem, hogy ez sokkal közelebb áll a hozzám, mint a kórházi munka. Elõször a MÁV Kórház Rehabilitációs Osztályán dolgoztam egy évig, majd egy év katonaság következett. Ezt követõen több, eltérõ profilú belgyógyászati osztályon nyílt alkalmam tapasztalatokat szerezni. A kórházi munka mellett több budapesti kerületben is rendszeresen ügyeltem. 1997ben tettem le a belgyógyász szakvizsgát. – Mióta dolgozik Pécelen? – 1997 nyarán még a MÁV Kórház péceli osztályára kirendelt ügyeletesként tetszett meg elõbb az ódon Ráday-kastély, majd a város. A szakvizsga letétele után, 1998 januárjától veszek részt a péceli ügyeleti munkában. 1998. október 1-tõl az ügyeletek mellett néhány hónapig Benkõ doktornõt – tanulmányai ideje alatt – helyettesítettem. Ezzel egyidõben lettem az Ady Endre úti szociális otthon intézeti orvosa. 1999 májusától közösen látjuk el Varga fõorvos úrral praxisát, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ha a fõorvos úr befejezi aktív háziorvosi tevékenységét, akkor majd átvegyem a körzetét. – Hogyan érzi magát városunkban? – Nagyon tetszik itt. Jelenlegi lakóhelyem, Zugló is a zöldövezethez tartozik, családi házas környezettel, de Pécelen sokkal nagyobb a csend és a nyugalom. Kedves, falusias hangulata van, amely nagyon megnyugtató. Barátságosak az emberek, nagyon szeretem az egyszerû, õszinte, bölcs idõseket, élmény velük beszélgetni. – Milyen a kapcsolata a kollégákkal?
– Ez is egy nagyon fontos tényezõ volt, ami itt tartott Pécelen. A kórházi légkör után itt a rendelõben szinte paradicsomi állapotokat találtam. Nagyon jó a kollektíva, az asszisztensnõkrõl csak jókat mondhatok, mivel alkalmam volt már valamennyiükkel együtt dolgozni. Az orvosok között nincs rivalizálás, ha kell kisegítjük egymást. Persze, „kifelé” sajnos nem tudunk mindenkinek megfelelni. – Kórházi orvosként vagy háziorvosként könnyebb ellátni a betegeket? – A kórházban a jobb eszközfelszereltség mellett lehetõség van arra, hogy megbeszéljük a problémás eseteket a kollégákkal. Háziorvosként egyedül kell döntenünk a beteg sorsáról. Határozni kell arról, hogy helyben el tudjuk–e látni a beteget, vagy esetleg kórházba kell utalnunk. Sajnos az eszközeink (pl. EKG) sem olyan jók, mint a kórházakban. Korábban egy-egy laborvizsgálatot is nehéz volt megszervezni, fõleg a fekvõbetegeknél. Varga fõorvos úrnak köszönhetõen az idén márciustól ez a probléma megoldódott Pécelen, mert már itt helyben is lehet laborvizsgálatot kérni. Egy héten kétszer, hétfõn és csütörtökön szállítják el a levett vért a kerepestarcsai Flór Ferenc Kórház laborjába. – Mostanában sok ember fordul a természetes gyógymódok felé, ott próbál megoldást keresni a betegségére. Mi a véleménye errõl? – Én mindent elhiszek, amit tapasztalok. Azt szeretem, ha az eredmények bizonyíthatóak és nem csak szóbeszéden alapulnak. Nyitott vagyok minden új módszerre, de kicsit szkeptikusan közelítek az újabb és újabb „csodaszerekhez”. Elfogadom, hogy vannak hasznos módszerek, mint például az akupunktúra,
amely sok esetben valóban használ a betegeknek, de ezek sem mindenre jó eljárások, és igazán komoly betegségek esetén rendszerint elégtelennek bizonyulnak. Ráadásul a természetes gyógymódok legtöbbször nagyon sok pénzbe kerülnek, úgy érzem, sok esetben csak kihasználják azokat az embereket, akik a betegségük miatt kétségbeesésükben sok mindent elhisznek. A természetgyógyászok, ugyanakkor általában semmiféle garanciát nem nyújtanak a drága kezelésekre. – A munkája során akkor találkozik az emberekkel, amikor azok betegek, kiszolgáltatottak, fájdalmaik vannak, esetleg gyógyíthatatlan betegségben szenvednek. Hogyan tudja ezt feldolgozni? – Úgy gondolom, egy orvosnak a rendkívül fontos empátia, együttérzés mellett, meg kell tanulnia valamelyest emocionálisan kívül maradnia az eseményeken, mert csak így tud objektíven, jól dönteni, és megfelelõ pszichés támogatást nyújtani a beteg családjának is. Különösen nehéz megélni azokat a helyzeteket, amikor évek óta már szinte jó ismerõsként hozzánk járó betegeink válnak súlyos, esetleg gyógyíthatatlan beteggé. De, aki közülünk ezt nem képes önmagában valamiképp feldolgozni, az nem tudja ezt a hivatást gyakorolni. – Milyen tervei vannak szakmai téren és magánemberként? – Egyrészt idõvel Varga fõorvos úr praxisát szeretném folyamatosan átvenni. Hosszú távú terveim között szerepel a rendelõ mûszerezettségének javítása, a számítógéppark felújítása, internetes hozzáférés biztosítása. Fontosnak tartom az egészségünk megõrzésével kapcsolatos hatékonyabb felvilágosító munkát, a szûrõvizsgálatok népszerûsítését, hogy minél több péceli vegyen részt a korának, nemének megfelelõ szûréseken: pl. vérnyomás- és koleszterinszint-mérésen, a hölgyek a rendszeres nõgyógyászati vizsgálaton stb. Pécel nagyon megtetszett, szeretnék családommal a jövõben ide költözni. Két fiamat szeretném egészségben felnevelni. Nyugodt, családcentrikus embernek tartom magam. Az idõm túlnyomórészét a munkám és a családom tölti ki. – Köszönjük a beszélgetést, további munkájához jó erõt kívánunk! Bohácsné Vilimek Ágnes 11 OLDAL
Épületek, építmények
ÉRTÉKŐRZŐ
Cser László nyugalmazott középiskolai tanár, a péceli Ráday Gimnázium alapító igazgatója, tiszteletbeli építõmester ebben az évben lép életének nyolcvanadik esztendejébe. Munkássága alapjaiban határozta meg településünk XX. századi történetét. Pedagógusként határtalan tisztelet övezi mind régi kollégái, mind hajdani tanítványai körében. Õ a GIMNÁZIUMÉPÍ TÕ. Nyugalmáról, higgadtságáról vagy akár emberségérõl, hivatásszeretetérõl ma is legendákat mesélnek. Pályája, élete szolgáljon példaként. Fundamentum (1922-1945) Nem szívesen vállalkoztam erre a beszélgetésre. Elõször arra gondoltam, hogy vannak nálam érdemesebb emberek is, másodszor pedig arra, hogy elég szerencsésen alakult az életem, és ha azt elmesélem, talán dicsekvésnek tûnik. Pszichológusok szokták mondani, hogy a gyermekkori élmények döntõen befolyásolják a legtöbb ember életét, én is így érzem. Úgy alakult, hogy három dolog követte végig életem. Ezek a tanítás, a mezõgazdasági munkák és az építés. Neves, nagy emberek gyakran írják életrajzukban, hogy nehéz gyermekkoruk volt. Magam nem tartozom a nagy emberek közé, de bizony elmondhatom én is, hogy igen nehéz gyermekkorom volt. Édesapámnak, híres lakatosmesterként Budapesten, a Garai utcában volt szép nagy mûhelye. 1929-ben, a gazdasági válság idején tönkrement. Nemcsak a mûhelyt veszítette el, de hosszú évekig elhelyezkedni sem tudott. Alkalmi munkákból tartotta el családját, három iskolás gyermekét. Így aztán hiába jött el a negyedik elemi befejezése után vitéz Cserey József igazgató-tanító úr a szüleimhez, hogy írassanak engem gimnáziumba, nem tudták megtenni, mert akkoriban csak a beiratkozási díj is húsz pengõ volt - óriási pénz. Így kerültem polgári iskolába itt Pécelen. Tulajdonképpen ebbõl is szerencsés dolog fakadt, mégpedig azért, mert a tanárok hamar felismerték, hogy szorgalmas, jól tanuló gyerek vagyok. Azt is tudták, milyen nehéz körülmények között élünk. Javasolták, hogy fogadjak tanítványokat évfolyamtársaim és a kisebb gyerekek közül, fel is vállaltam két-három „saját diákot”. Három vagy öt pengõt kaptam egy hónapra, így már én is tudtam szüleimnek segíteni. Közben persze szorgalmasan tanultam. Harmadik osztályban én kaptam meg a legjobb 12 OLDAL
harmadikosnak járó ezüst Csengeri Érmet, negyedik év végén pedig az arany Csengeri Érmet, mint az iskola legjobb tanulója. Egyébként megjegyzem, hogy az öszszes iskolát, az egyetemet is beleértve kitûnõen végeztem. Ezt nem dicsekvésbõl mondom, hanem csupán azért, mert késõbb, már iskolaigazgatóként volt erkölcsi alapom arra, hogy azokat a kollégáimat, akik csak a kiváló tanulókat dicsõítették – ezt én úgy hívtam, hogy jegyfetisizmus –, befolyásolhassam, hiszen sokszor elõfordult, hogy a kevésbé jó tanulók az életben nagyon jól megállták a helyüket, és fordítva. Így csöppentem gyermekként a tanításba. Mezõgazdaság… Szerettem nagyon az állatokat. Szüleim megengedték, hogy a tanítási keresetembõl vegyek magamnak egy kis malacot. A szomszédok adtak ételmaradékot, a kertbe kukoricát ültettem. Mire felnevelgettem és levágásra került, nagyon szomorkodtam miatta, de öröm is volt, mert a családnak tudtam segíteni. Az idõs úrnak – ahol laktunk – óriási kertje volt, benne nagy lugas, talán több száz méter hosszan. Megtanított a szõlõt kötözni, kezelni, tetejezni. Tíz fillér órabért kaptam tõle, így a szõlõvel is nagyon korán kapcsolatba kerültem. A polgári iskola elvégzése után szüleim még mindig nem tudtak középiskolába íratni. Egy évre itthon maradtam. Tanítgattam és építésen kezdtem dolgozni segédmunkásként. Akkor épült a lelkigyakorlatos ház – késõbb szociális otthon lett – a mai Köztársaság téren. Tettek velem egy kis erõpróbát: téglahordás, malterhordás és egyebek. Tehát alkalmaztak. Megfigyeltem, hogyan dolgoznak a szakemberek. Késõbb egy építõmesterhez szegõdtem, aki megtanított a fontosabb fogásokra, a kisebb javításokra, vakolásra, egyszerûbb falazásokat is végeztem. Így kerültem közel az építéshez. Ami kevés pénzt gyûjtöttem, azzal már bele mertem vágni a középiskolába, szerencsére szüleim is kicsit jobb anyagi helyzetbe kerültek. Pesten végeztem, és érettségi után elhatároztam, hogy tovább tanulok. Addigra erõsen kialakult bennem, hogy tanár szeretnék lenni. Szüleim nem tudtak segíteni abban, hogy felsõfokú tanulmányokba fogjak, újabb egy esztendõre elhelyezkedtem, magántisztviselõként dolgoztam. Az összegyûjtött pénzzel beiratkoztam az egyetemre. Az elsõ év elvégzése után behívtak katonának. Nyíregyházára, a IV. Honvéd Huszárezredhez vonultam, és a tiszti iskola
elvégzése után kivittek minket a frontra. Megint csak szerencsés voltam, mert én, ha lehetett, a felderítést vállaltam, így a közvetlen harcokban nemigen kellett részt vennem, a nagy ütközetekbõl lényegében kimaradtam. Késõbb, mikor visszavonták a csapatot a Pripjatymocsarak melletti csatákból, egy majorságba kerültünk. Itt egy ezredünnepély alkalmával, tábortûz mellett elmondtam egy magam írta versezetet, melyben tréfásan, de nem bántóan elmeséltem a velünk történteket. Ott volt egy magas-rangú tiszt, egy vezérkari ezredes, aki végighallgatta a versem. Miután elévezettek, azt mondta nekem: – Ide figyelj! Kár neked itt megdögleni – mert ilyen katonásan fogalmazott –, ha akarod, hazavezényellek egy katonai képességvizsgáló iskolába, segéd tanerõnek. Így elõbb haza, késõbb a háborús események elõrehaladtával Németországba kerültem. A háború végén önállósítottam magam, és a vezénylésektõl függetlenül árkon-bokron, hegyeken át – soha nem fõutakon – szépen hazajöttem. Ahogy átléptem a magyar határt, szereztem mindjárt civil ruhát, megtudakoltam, hol van katona fiú, ott hagytam a kincstári szerelést. Falazat, szerkezet (1945-1987)
Mikor hazakerültem megtudtam, hogy szegény öcsém itt, a falu határában egy felrobbanó aknától meghalt. Szüleimet nagyon rossz lelkiállapotban találtam. Tetézte ezt a háború utáni nyomor, az éhínség, továbbtanulásról persze szó sem lehetett. Megintcsak mezõgazdasági munkákat végeztem. Úgy alakult szerencsére, hogy akkoriban elég nagy pedagógushiány volt, és alapítottak egy olyan tanítóképzõt, mely teljes tananyaggal, de délutáni oktatással mûködött, a dolgozók is részt vehettek a képzésben. Ezt elvégeztem, így 1947 szeptemberében már itt, a katolikus iskolában tudtam tanítani. Onnan átkerültem az Isaszegi útra, ahol már nem elemi, hanem általános iskola mûködött. 1950 tavaszáig dolgoztam itt. Csak azért addig, mert akkoriban volt a Mindszenthy per, és minket, pedagógusokat elég erõsen késztettek arra, hogy a fõpap elleni tiltakozó iratot írjuk alá. Én ezt nem tettem. Továbbá nem mentem tsz-t szervezni, mert az agitációra is befogtak minket. Gyûltek a rossz pontjaim, végül a zaklatások miatt kiléptem. Megint csak a mezõgazdaság maradt. Földeket béreltem, és elkezdtem
ÉRTÉKŐRZŐ gazdálkodni. Rendszeresen olvastam a szakkönyveket, képeztem magam, úgyhogy hamarosan egész ügyes mintagazdaság kerekedett a „birtokomból”. Tenyészbikát neveltem, nagy pénzt – egy ház árát - adtak érte azokban az idõkben. Részt vettem a péceli exportparadicsomtermesztés szervezésében. Felesben, mert egyedül nem gyõztem volna, dinynyét is termeltem. Abból is sok pénz volt. Nagyon jól ment a gazdálkodás, annak ellenére hogy akkor még leadási, beszolgáltatási idõk voltak. Gondosan megtermeltem, begyûjtöttem a takarmányt. Sokszor annyi volt, hogy még az állami gazdaság is hozzám jött, ha szûkölködtek. Az 1956-os õszön már lehetett érezni a változásokat, új idõk új szelei fújtak. Bennem feléledt a régi vágy és hivatásérzet. Jelentkeztem újra pedagógusnak, de Lehoczky Endre igazgató úr mondta, hogy most Pécelen nincs szabad státus. Elkerültem Ikladra – Aszód mellé –, és ott dolgoztam két évig. Közben beiratkoztam az egri fõiskola matematika-fizika szakára. Két esztendõ múltával hazakerültem Pécelre, s miután befejeztem a fõiskolát, rövidesen igazgatóhelyettes lettem. Kialakítottuk az általános iskolával közös igazgatású gimnáziumot. Miután Lehoczky Bandi bácsit Gödöllõre helyezték osztályvezetõnek, én követtem õt az igazgatói poszton. Késõbb, mikor visszajött, és a két intézmény szétvált, én a gimnázium vezetõje lettem, Bandi bácsi ragaszkodott az általános iskolához. Az épület akkoriban rettentõen leromlott állapotban volt. Egyetlen elõnye az volt, hogy nagyon jó, mondhatni optimális helyen volt, ahogy mai napig is jó helyen fekszik. A diákokkal, szülõkkel közösen toldozgatni, alakítgatni kezdtük közösségi, társadalmi munkában, végül sikerült elviselhetõvé, az oktatási feladatok ellátására, még ha minimálisan is, de alkalmassá tenni. Végül 1971-72-ben teljesen átépítettük és – emlékszem – pont az ötvenedik születésnapomon, 1972. augusztus 26-án avattuk ezt a mostani, a régihez képest újnak számító iskolát. Nagyon örültem. Azután ott volt még egy nagy munka. 1974 teljes nyarán tanulókkal elhordtuk az udvaron a domboldalt, és lelátókkal, esti világítással rendelkezõ szép sportpályát építettünk, amely a mai napig üzemel. Késõbb a megyei mûvelõdési osztály vezetõi arra kértek, hogy vállaljam el az aszódi gimnázium vezetését. Jelezték, hogy az ottani épület igen rossz állapotban van, még a háborús károktól sújtottan áll. Aszódra utaztam, egy napot rászántam, körülnéztem, és bizonyos gondolkodás után elvállaltam a feladatot. Pontosan tizenegy évig tartott – amíg
ott dolgoztam –, mire mindent meg csi nál tunk. Kicseréltük a tetõt, a falakon belül esztétikailag és mûszakilag rendbehoztuk a termeket, lakhatóvá és szerethetõvé formáltuk a gimnáziumot. Egy sajnálatos esemény okán határoztam el, hogy fedett uszoda épí1987. Az aszódi uszoda avatása tésébe fogunk. Az egyik gödöllõi iskola balatoni táborában ahol a Varga-féle értékeket megfelelõen egy kislány a tóba fulladt. Nem tudott kiegészítve kiállíthatnánk. Ezen a téren úszni szegény. Megrendítõ volt. Bele- évtizedes késésben vagyunk, de bízom gondoltam, hogy mi nem tudunk a víz- abban, hogy egyszer akad megfelelõ zel, mint fontos közeggel együtt élni, hely erre. egyszerûen azért, mert nincs hol úszni Még ma is hetente egyszer eljárok a batanítani a gyermekeket. Így döntöttem el, rátaimmal horgászni. Szerencsés vahogy ha törik, ha szakad építünk Aszó- gyok, mert jelenleg jó egészségi állapodon egy tanuszodát. Volt egy mérnök ba- tom van. Magamnak fõzök, de közben rátom, aki megtervezte a létesítményt, én még ellátom teljesen vak nõvéremet, õt voltam az építésvezetõ. Sokat dolgoz- is én gondozom. tunk a tanulókkal, a tanárokkal, a szüValójában sok mesélnivalóm volna lõkkel. Végül sikerült átadni az igen kor- még. Nem beszéltem 1956 péceli esemészerû, vízforgatóval is ellátott, nagyon nyeirõl, nem szóltam az ESE-építkezésszép fedett uszodát. Maga az építés négy rõl, a sok-sok véradásról, azok szervezényáron át tartott, és pontosan akkor lett sérõl, nem említettem Baczonyhoz való készen, mikor nyugdíjba mentem, 1987. kötõdésemet, nem nyilatkoztam a sok augusztus 20-án avattuk fel. ezer adag általam építkezéseken megfõKözben még voltak munkában töltött zött pörköltrõl, paprikás krumpliról …, nyarak. A Thököly utcában, ahol lakom, majd egy más alkalommal. Riedigel Béla barátommal megszervezMost, hogy idén nyolcvanadik élettük a csatornaépítést. Õ, mint szakember évembe lépek, azt tartom, hogy legyen a munkák irányítását is végezte. A kö- az ember olyan õs a családjában, akire az vetkezõ nyáron pedig mûutat építettünk utódok bátran visszatekinthetnek. Igyeaz utcánkban. Ez egyetlen fillérjébe se keztem betartani a törvényeket, de legkerült az akkori tanácsnak. Ha ezt ma alább ilyen fontosnak tartottam a saját kellene megcsináltatni, hozzávetõlegesen értékrendemet is. Most, ha számvetést húszmillió forintból lehetne kivitelezni. készítek életemrõl, úgy érzem elmondA lakossági összefogás erejét hirdeti a hatom, megcselekedtem, amit a haza Vásártéri ÁFÉSZ ABC falán található megkövetelt. márványtábla. Tizenöt olyan nyarat tudLejegyezte: Dalocsa Vilmos nék számbavenni, mikor iskola- és óvodaépítési munkákban vettem részt. Cser László: A pillangó kérdése Tetõszerkezet, cserepek (1987Csillogó színes szárnyam ha lebben Hatvanöt évesen nyugdíjba mentem, isa fényre szomjas fátyolos éjben, mét haza kerültem. Azóta is aktív életet perzselõ vágyam lehet-e szebben élek immár családom javára is. A lányatûzben oldani, örök veszélyben imnak adtam azokat a telkeket, melyeket körözve bátran, bûvölten egyre munkás éveim során vásároltam. Az önfeledt céllal, nem várva kegyre, egyiken, itt a Pihenõ utcában van egy kis mezõk hívó illatát feledve, szõlõ, azt mûvelem, jó bort termelek, egy percig boldogan, s lángba zuhanva, borversenyen elsõ díjat nyertem. Rendunt barna homályból fényes béke, szeresen olvasok és írogatok újságcikkeszállok a fénybe, halálba suhanva ket, elsõsorban helytörténeti vonatkozás ne szánjatok, hogy szegénynek vége! súakat. Nagy fájdalmam az, hogy itt xxx Pécelen a mai napig nem sikerült kialaÓ emberek, csak az volna bölcsebb, kítani egy helytörténeti gyûjteményt, hogy életem hálótokban töltsem? 13 OLDAL
KÖZÉPPONTBAN A KÖZLEKEDÉS
Az igények és a lehetõségek találkozása az M0-ásnál
Az ESE Híradó januári számában tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy a Nemzeti Autópálya Rt. ígérete szerint még az id én elkezdõdik az M0-ás autópálya keleti szakaszának építése. A híradásokban azóta is értesülünk egy-egy kisebb eseményrõl. Garádi Istvánt, a Pest Megyei Önkormányzat közlekedési tanácsnokát kértük meg, foglalja össze az elmúlt néhány hónap történéseit, ecsetelje a további terveket, lépéseket. Az elmúlt egy hónapban fontos események történtek. Volt egy hosszabb tárgyalásom a Nemzeti Autópálya Rt. kapcsolati igazgatójával, dr. Bakonyi István úrral, akit egészen a szlovén határig kísértem. Ott volt egy autó-pályafórum, Lendván, az M70-es autópályával kapcsolatban. Elsõsorban tehát a Zala megyét érintõ és az M7-es somogyi szakaszával valamint a határon túli utakkal kapcsolatban, de az alkalmat megragadtam arra, hogy meggyõzzem a kapcsolati igazgató urat illetve a Nemzeti Autópálya Rt.-t, hogy mi is jó igazán a mi térségünknek. Természetesen ezt a meggyõzést nem a saját kútfejembõl merítettem, hanem polgármesterekkel, megyei vezetõkkel tárgyalva jutottunk arra a következtetésre, hogy két dolgot kell nagyon-nagyon szorgalmazni. Az egyik az, hogy az M0-ás autópálya Gyáltól a 31-esig épüljön meg elõször, ne pedig az 51-es és Gyál közötti szakasza, hiszen ma is lehetõség van arra, hogy az M0-ás jelenlegi csomópontján illetve az M5-ös autópályán keresztül eljussunk Gyálig. Ehhez ugyan egy háromszög két befogóján kell jelenleg haladni. Az átfogóra bizony szükség van, levágva ezt a nagy kerülõt. Jelen pillanatban is gyorsforgalmi úthálózati kapcsolat van egészen Gyálig, ezért a 4-es út felé történõ építést tartjuk szükségesnek. Ezt a kapcsolati igazgató úr teljesen megértette, sõt támogatta. A kb. 10 nappal ezelõtt Gyálon rendezett találkozón, ahol a péceli polgármester úr is jelen volt, a Nemzeti Autópálya Rt. igazgatója el is mondta, hogy ebben az ütemben végzik majd az építést. A 4-es úttól kissé északra, Vecsés és Üllõ térségében, tulajdonképpen üllõi területen a régészeti feltárás már megindult. Ez a MOL vecsési gázátadó állomásától kissé északkeletre van. Ebbõl négy irányba indul meg az építkezés. Északkelet felé és délnyugat felé az M0-ásnak, északnyugat és délkelet irányába pedig a 4-es elkerülõ útnak az építése részben Vecsés, részben Üllõ felé. A másik nagyon nagy dolog, amit a 14 OLDAL
Nemzeti Autópálya Rt. szintén a magáévá tett, hogy a 4-es elkerülõ út Üllõig autópályaként fog megépülni. Az eredeti elképzelés szerint a Ferihegy 2 bejáratánál lévõ Shell kúttól Vecsést északról megkerülve a már említett új csomópontig (ahol a régészeti munka már megkezdõdött) tartott volna ez pálya, innen 2x1 sávban ment volna tovább. Kérésünkre a Nemzeti Autópálya RT. úgy döntött, hogy a további részen, egészen Üllõ északkeleti csücskéig szintén 2x2 sávban épül meg a 4-es autópálya. Ez azért lényeges, mert itt Gyömrõ felé kapcsolat épül ki azzal az úttal, mely a 31-es út irányából – a Jászságból – biztosít kapcsolatot. Így nem fogja a jelenlegi nagy átmenõ forgalom érinteni Üllõ nagyközséget. Üllõtõl keletre a 4-es elkerülõ egy vasúti felüljáró után éri el a mai 4-es utat. Mint ahogy ez a két kiemelt téma is jelzi, a Nemzeti Autópálya Rt. mind velem, mint megyei közlekedési tanácsnokkal, mind a polgármesterekkel rendkívül korrekt kapcsolatot tart fenn, és minden kérésünket, elképzelésünket igyekszik megvalósítani. Fontos kérdés, hogy mikor jut a 31esen tovább ez az M0-ás. Jelenleg errõl tanulmányterv készül, a kiviteli tervek még nem készültek el. Két irányba halad majd út a 31-es csomópontból. Pécel
után elágazik részben Gödöllõ felé, részben pedig folytatja útját a fõváros határát követve a Duna felé. Ez a nyomvonal a tervek szerint a Pécel és Rákoscsaba közötti nagy távvezeték Budapest felõli oldalán fog vezetni. A péceli polgármester úrral tárgyalva szóba került az is, hogyan készüljön el itt a csomópont. Olyan csomópontot szeretnénk elérni, amely Pécel városnak a vasút mindkét oldalán lévõ területét kiszolgálja. Tehát egy párhuzamos út épülne az M0-ással, amely a felvezetést és a levezetést mind a két irányba, a vasúton túli és a vasúttól délre lévõ területre is meg tudja oldani. Ami nagy probléma, hogy a XVI. kerületben még mindig nincs egyezség. A XVI. kerületi országgyûlési képviselõ egy Csömört kívülrõl megkerülõ nyomvonalat támogat. Jelen pillanatban a megye számára inkább a Csömör és Árpádföld közötti nyomvonal az elfogadhatóbb. Mind a kettõre vonatkozóan egy nagyon korrekt környezetvédelmi hatástanulmány készült, amit lakossági fórumon be is mutattak. Ezen jelen voltam. Egyértelmû volt, hogy a XVI. kerületi Vidámvásár, Ostoros, és Szlovák úton lakó polgárok szorgalmazzák, hogy épüljön meg az M0-ás. Az átmenõ forgalom – ott éppen úgy, mint Pécelen – kezd elviselhetetlenné válni. Visszatérve az M0-ásra, megerõsítem,
KÖZÉPPONTBAN A KÖZLEKEDÉS hogy az elsõ ütem a 31-es útig fog eljutni. A pécelieknek ez is jelentõs segítség lesz. Egyelõre még nem fogja megoldani a jelenlegi problémákat, hiszen 2003 októberében kívánják az M0-ás M5 és 31-es út közötti szakaszát átadni a 4-es elkerülõvel együtt. Ez megvalósulhat, még akkor is, ha közmûprobléma, esetlegesen régészeti gondok merülnek fel. Egy példát hadd említsek! A gyáli csomópontban, ahol az M5-ös autópálya és az M0-ás találkozik három óriási távvezeték is keresztezi az M5-ös autópályát, aminek az oszlopait ebbõl a csomópontból el kell vinni. Szó volt arról is, hogy az autópályát viszik kicsit nagyobb ívben, de ennek a költsége sokkal nagyobb, mint a három távvezeték áthelyezése. Gondolom, hogy ilyen problémák bárhol felvetõdhetnek. Érdekes egyébként, hogy ez a nyomvonal nagyon sok helyen a távvezeték mellett halad. (Pécelnél is közvetlen a távvezeték Rákocsaba felõli oldalán). A másik téma, ami szintén érdekes dolog, hogy Üllõ nagyközség érdekében sikerült megállapodni egy rövid kis elkerülõ szakaszról. Ez az ún. 4603-as út jelen pillanatban komoly sóderszállító forgalmat bonyolít le. Az Ócsa és Bugyi környéki sóderbányákból viszik a Jászság irányába a sódert ezen az úton keresztül. Üllõ nagyközség közepén, pontosan a községháza közelében van egy csomópontja a 4-es és a 4603-as útnak. Itt mindennapos a torlódás, óriási a forgalom. A település rettenetesen szenved, részben a 4-es út átmenõ, részben a 4603-as út kamion és sóderszállító forgalmától. Ezt szeretnénk korrigálni egy rövid, 2 km-es szakasz megépítésével. Közvetlen Üllõ déli-délnyugai határától a délkeletiig a települést el lehet majd kerülni. Az M4-es illetve a 4-es elkerülõ út pedig majd északról fogja elkerülni a települést. Ezt április közepén ismertettem az üllõi képviselõ-testülettel, õk ezt elfogadták, és köszönetüket fejezték ki ezért. Úgy gondolom, hogy hasonló módon kell majd lobbizni a további kiviteli tervek készítésekor Pécel város
és a többi település érdekében is. Miért mondom a többi települést? Hiszen Ecsertõl délre is van egy autópálya-csomópont az M0-áson, amibõl egy egészen rövid, nyúlfarknyi út vezet északnyugat irányba (a 3101-es) a Vecsés-Ecser összekötõ útra. Vajda Pál fõpolgármester-helyettes úrnál jártam húsvét elõtt röviddel. Megemlítettem neki, hogy Maglódnak, Ecsernek, a XVII. kerületnek van egy olyan igénye, hogy a már nagyon túlterhelt 31-es úttól délre egy újabb bevezetést csináljunk a fõvárosba. A fõpolgármester-helyettes úr örömmel tájékoztatott, hogy tuladonképpen nyílt kapukat döngetünk. A fõváros decemberben megrendelte és elkészítette a 31-estõl délre vezetõ új városi útnak a tanulmánytervét, amit a Közlekedés Fõvárosi Tervezõ Iroda Kft. el is készített. Ez annyiban érdekes, hogy jelentõs mértékben fogja a Pesti utat tehermentesíteni. Mindenki ismeri ezt a péceliek közül, hiszen aki beérkezik Rákoskeresztúr autóbuszvég-állomáshoz, a Ferihegyi úthoz, onnan csúcsforgalomban csak rendkívül lassan tud haladni a fõváros irányába. Ezért ennek a Rákoshegyet délrõl elkerülõ útnak igen nagy jelentõsége lesz. A pécelieknek azért, mert sokkal kisebb lesz a forgalom a Pesti úton, illetve a 31-es úton. Az M0-ás autópályának a már említett ecseri csomópontjától nyugat felé haladva, a Ferihegyi repülõtér második kifutópályájától északra, közvetlen amellett (a Merzse mocsártól délre) egy 2x2 sávos városi autópálya épül, több csomó-ponttal. Az elsõ csomópont a már említett 3101-es útnál lesz. A második csomópont a rákoskeresztúri Öszszekötõ úttal biztosít kapcsolatot (ez Rákoskerttõl nyugatra van). A következõ csomópont a Ferihegyi útnál lesz, tulaj-donképpen a Ferihegyi út meghosszabbítását jelenti Rákoshegy mellett. Utána a Helikopter útra fog rávezetni ez a városi autópálya, és úgy biztosít kapcsolatot részben a majdani Kõér utcai, és a Külsõ kerületi körúttal, amelyek ma még szintén csak a tervezõasz-
talon léteznek. Azt hiszem, hogy jelentõs fejlõdés várható ebben a térségben, és az egész térség felértékelõdik, ha ezek az utak megépülnek. Lényegesen jobbá válik a forgalom. Bízzunk benne, hogy ez nem csak papíron marad meg, hanem a valóságban is létre fog jönni. A megvalósítás érdekében társulást hozott létre Gyömrõ, Maglód, Ecser, a XVII. kerület, a Fõvárosi Önkormányzat és Pest Megye Önkormányzata, hogy a kiviteli-engedélyezési terveit is megcsináltassuk ennek a városi autópálya-hálózatnak, és hogy folytassuk ezt az M0 után Maglódtól, Gyömrõtõl délre a 31esig. Ezzel még Gyömrõ elõtt lekapcsolnánk a 31-es út forgalmát a Pesti és a Jászberényi útról. Ilyen módon a Pesti út fellélegezhetne. Ennek a társulásnak a vezetõje az ecseri polgármester lett. Hadnagy Zsolt megyei alelnök úr, mint a térség lakója rendkívüli módon támogatja a terveket. Az erre vonatkozó önkormányzati határozatok május hónapban fognak elkészülni. Utána pedig nemzetközi és hazai pályázatokon szeretnénk forrást szerezni a tervek elkészítésére, majd pedig a megvalósítására. Hangsúlyozom, hogy ezen kapcsolódó utak terveit a Nemzeti Autópálya Rt. közvetlenül, anyagilag nem támogatja. Természetesen mindenféle segítséget megadnak, hogy kapcsolatot találjunk a közlekedési tárca azon fõosztályai felé, akik ebben az országos közúthálózat részeként felelõsek, és a fejlesztésekrõl hosszú távon gondoskodnak. Garádi István tanácsnok úr igen részletes, összefoglaló beszámolója szerint a térség fejlõdése remélhetõen nagy léptekben megindul. Ígéretet kaptunk, hogy a továbbiakban is tájékoztatja az ESE Híradó olvasóit a közlekedéssel kapcsolatos lépésekrõl, fejlesztésekrõl, tervekrõl. Garádi úr, nagyon köszönjük! Apróné Orosz Margit
AZ ÚJ BEVEZTÔ ÚT TERVE
15 OLDAL
„Szelídek fogják bírni a Földet!” HITVALLÁSA: SZERETET
Hír: Halász Endre plébános úrnak Keszthelyi Ferenc váci megyéspüspök úr a Pro Dioecesi Vaciensi kitüntetést adja át 2001. április 1-jén.
A Petõfi utcai virágboltba lépve egy égszínkékbe borult virágbokrot pillantottam meg. A boldogság kék virága? A szépség az égbolt színével takarózik? A tervezett egy szál fehér szegfû ajándék helyett gondolkodás nélkül hajoltam a száznál is több kék csillagvirágot bontó cserépért. Azt mondom majd Halász atyának, hogy Pécel küldi a kék nefelejcsek csillagjait. Péceltõl alig félóra autóval a Rezsõ téri templom melletti magasföldszinti szürke háztömb, ahová Halász Endrét befogadták, és ahol, mint a hírben olvashattuk, életének elsõ egyházi kitüntetését át fogja venni. A félóra autóút egy ismert útvonalon sok gondolat felvetésére ad lehetõséget. Az élet bonyolult dolog. Csak arra kellene rájönni, hogy maga az ember, vagy a természet, vagy a sors kuszálja megoldhatatlanná, kilátástalanná egyenként az emberi létet, az embert körülvevõ kis világokat. Ezekben a sokszor érthetetlen, érdekek feszítette kusza életekben egyenként az embernek megtalálni a bölcsek kövét, az egyetlen igazat, követve az egyetlenegy elrendelt vagy a választott utat –, nem lehet. Egyenként az embernek nem. A technika, a tudomány nem segít ebben. Az emberi tudás gyermeke a technika, a gép hálátlan gyermekként követel újabb és újabb szülõi áldozatot, míg
A kitüntetés átadása
végül áldozattá válik maga az ember a gépei között. Öregségére elhagyják a korábban nélkülözhetetlen indító kulcsok, felesleges lesz a gép, mert kapaszkodni nem lehet benne. A Kõbányai út vasárnap reggeli, nemzetközileg is ismert gyalogos- és teherforgalma az itt haladó autósoktól nagy figyelmet kíván. A Hol is vagyunk? Hová is tartunk? sorskérdései helyett a kiskocsit toló, a színes szatyrokat cipelõ, közlekedési lámpák jelzéseit nem elismerõ forgatag tiszteletben tartásához a húsz év elõtti vasárnapok reggeli
Halász Endre, Fazekas Ottó és Sánta János
16 OLDAL
szelídségét idézem fel. A péceli nagytemplom orgonája és orgonistája lélekbe síró „Óh, Uram, nem vagyok én méltó” – dalával hívta a gyerekeket az áldozásra. A szelídség gyerekké tesz! ismertem fel titkát a régi péceli vasárnapi miséknek. Van hát ebben az óriási sokadalomban és forgatagban valami örök egyszerûség, amelyben a Teremtõ arcvonásai tükrözõdnek! A megrázó eszmélet pillanatai tiszták. „A szelídség gyerekké tesz” – titok felismerésén érzett egyszerû örömben parkoltam a Bláthy Ottó u. 10. sz. elõtt. Egy nagy, sötétkék autó és a benne ülõ sofõr személye érzékeltette, hogy méltóságteljes látogatói vannak ennek a háznak. A kék csillagvirágú bokrot az elõszobaasztalra tettem le, és beléptem. Halász atya reverendában, szelíd egyszerûséggel, egyenes tartással ült egy karosszékben. A díjátadó egyházi méltóságok és a vendégek tizenketten voltak. Igen, éppen tizenketten. A méltató beszéd alatt nem vettem le tekintetemet Halász atya arcáról. A díjátvételhez szükséges felálláshoz Majláth Edina segítsége kellett, mint ahogy a mindennapi mozdulataihoz is. De azután szálfa egyenes gerinctartással vette el elsõ egyházi kitüntetését. Köszönöm! – mondta szelíden. A „szelídség gyermekké tesz” titkát Halász Endre a bölcsõbe kapta pólyának, és elviszi a koporsóba szemfedõnek. Mert bár az
HITVALLÁSA: SZERETET
Az ünnepi beszéd, a kitüntetés átadása
Keszthelyi Ferenc püspök úr és kísérete
öröm fénye tekintetének kékjében csillagvirágokat sejtetett, mégsem volt senki ott a jelenlévõ földi halandó között, ki e csillagfénybõl az égbe látott volna. 85 év nagy idõ, még az égboltok történetében is. Eszembe jutott, amit kislányom több mint húsz éve mondott Halász atyáról: „Anyu, én azt hittem, hogy õ a Jézuska.” A gyermeki látomások örökítése a követõ szelídek feladata lesz? Halász atya szótlanul ült. A visszaemlékezõ felszólalásoknál szeme és mosolya jelezte, hogy emlékei idézõdnek. Meszlényi László az elsõ találkozásukról mesélt. „Halász Endre az elsõ pap volt, akivel találkoztam. 15 évvel ezelõtt történt. Hallottam arról, hogy van egy pap, aki …! Eljöttem ide, a Betániába. Az elsõ kérésre azonnal fogadott. Elmeséltem Halász atyának az életemet. Ránéztem az arcára. Láttam, hogy a szemébõl könnyek folynak. Sírt. Az együttérzése változtatta meg az életemet. Azóta hét önsegítõ csoport alakult.” Jakos Ottó paptársa eltévedt pásztorként találta meg Halász atyát, és most õ viszi tovább a missziót, a feltétel nélküli szeretet cselekvõ misszióját az alkoholbetegek gyógyításában. A díjátadó ünnepség lassan befejezõdött. Átadtam a kék virágot. – A péceliek küldték – ismételte Halász atya. Edina, kérlek, tedd az íróasztalomra! - és követte a kék csillagokat tekintetével. Miért szerette ennyire Pécelt Halász Endre? – gondoltam magamban. De mégis a kitüntetésrõl kérdeztem inkább, arról, hogy mit érzett, amikor átvette az elsõ egyházi elismerést. – Nem tudom, mit illik ilyenkor érezni. Mindenesetre köszönöm, amit kaptam. Szeretnék valami érdemest
tenni érte. Pécelt sajnos eléggé elhagytam – nézett rám, majd folytatta: Szeretnék még valami érdemet szerezni Pécelen is, de nem tudom, lesze erre alkalom. – Mit üzensz a péceli fiataloknak, a pécelieknek? – Hozzanak dicsõséget Pécelre! – felelte egyszerûen, és alig erõlködve felállt a karszékbõl. Az íróasztalához ment. Leült. A virágot nézte. Majláth Edina kérlelte: – Pihenned kell, feküdj le. - Halász Endrét az apró szobácska ágyára fektették. Szemeit behunyta. A szelídség titokzatos kéksége már csak belülrõl látható. Az ember rendeltetésének egyszer vége van, de a szelídek fogják bírni a Földet, az emberiség végezetéig. Némethy Mária
Halász Endre c. ny. plébános 1915. október 19-én született Budapesten. A papszentelés kegyelmébe Vácott részesült 1939. június 29-én. Elsõ állomáshelyei voltak: Pereg, Lajosmizse és Kecskemét, majd 1974-tõl 1951-ig karkáplán volt a váci székesegyháznál. 1951-ben lett plébános Pécelen, ahol több mint három évtizedet töltött lelkipásztorként, egészen 1983-ig. Ez idõ alatt olyan plébániai életet alakított ki, amelynek híre sokfelé eljutott. Kitûnõ szervezõkészségével, vonzó papi egyéniségével sokakat állított Isten útjára, és a késõbbi papi generációnak is több tagja volt mellette káplánként, akik lelkipásztori tapasztalataiból merítettek. Halász Endre atya 1985-ben indította el a késõbb országos jelentõségûvé nõtt katolikus alkoholistamentõ mozgalmat Ez hosszú éveken át magánháznál mûködött, majd 1986-tól kezdve a máriabesnyõi lelkigyakorlatos házban talált otthonra. A mozgalom isten áldotta hatására mi sem jellemzõbb, mint az, hogy azok közül is kikerültek munkatársak, akik maguk is szenvedélybetegek voltak korábban. Az alkoholistamentõ mozgalom jelenleg évente 6 alkalommal tart összejövetelt és lelkigyakorlatot Máriabesnyõn, és a munkatársainak Halász atya már át tudta adni a nemes és roppant nehéz szolgálat folytatását. Mindezen érdemeinek elismeréséül Keszthelyi Ferenc váci megyéspüspök úr Halász Endre atyának a Pro Dioecesi Vaciensi kitüntetést adományozta. A kitüntetést Sánta János, a Megyei Püspöki Iroda igazgatója adta át, Keszthelyi Ferenc megyéspüspök úr jelenlétében.
„Hozzanak dicsőséget Pécelre!”
17 OLDAL
CIVIL OLDAL
Péceli Nagycsaládosok Madárfióka Egyesülete – Munkalehetõségek felkutatásával igyekszünk enyhíteni az anyagi gondokon. – Kulturális értékek közvetítése (múzeumok, hangversenyek látogatása). – Közösen részt veszünk a NOE országos rendezvényein. – Hagyományt teremtettünk a családi napok évszakonkénti megrendezésével. – Kirándulásokat szervezünk. – Elindítottunk egy környezeti nevelési programot, közvetlen környezetünk megóvása és gyermekeink egészséges környezethez való jogának biztosítása érdekében. – Megjelentettünk egy városunk múltját bemutató helytörténeti kiadványt.
A Nagycsaládosok Országos Egyesülete péceli Madárfióka csoportját 10 család alapította meg 1997 októberében. Az elért eredmények és a jövõben ellátandó új tevékenységek vállalása szükségessé tette, hogy a közösség – jogilag és gazdaságilag – önálló helyi egyesületté alakuljon. Ez 1999 októberében megtörtént, az egyesület jelenlegi tagsága 130 család, közel 700 fõ (ebbõl 500 gyermek és fiatal). Minden feladatot a tagság soraiból önkéntesek látnak el. A több gyermeket tudatosan elfogadó nagycsaládok a nemzet számára pótolhatatlan értéket hordoznak, ugyanakkor súlyos anyagi gondokkal küzdenek. Ennek az ellentmondásnak az enyhítésére szervezzük programjainkat. A rendszeres találkozások során alkalom nyílik egymás gondjainak megismerésére, a lehetséges megoldási módok megbeszélésére, a többgenerációs tapasztalatok cseréjére. Átadjuk egymásnak ötleteinket az egyszerû praktikáktól kezdve (háztartás, barkácsolás, kertmûvelés stb.), a gyermeknevelésen, a hivatali útvesztõkben való eligazodáson át, egészen a munka- és jövedelemszerzési lehetõségek felkutatásáig. Tapasztalatunk szerint ma a gyerekek egyre kisebb hányada kerül olyan közösségbe, csoportba, ahol a tanórán és a mindennapi tantervi kötelezettségeken túl együtt lehet kortársaival. Fontosnak tartjuk olyan helyek, helyszínek, nevelési színterek létrehozását, ahol senki nem akar semmiféle ideológiát, tantervet, ismeretanyagot rákényszeríteni a gyermekekre, ugyanakkor értékes és vonzó életmintákat kívánunk eléjük tárni. Szûkös anyagi lehetõségeink ellenére tevékenységünk szerteágazó: – Elõadások, beszélgetések a családok helyzetérõl, jövõjérõl, lehetõségeirõl, túlélési stratégiáiról. – Folyamatosan kezdeményezzük a helyi önkormányzattal az együttmûködést a családokat érintõ területeken. – Rendszeresen megemlékezünk nemzeti történelmünk jeles eseményeirõl. – Kedvezményes akciókat szervezünk, adományokat gyûjtünk. 18 OLDAL
Programjainkat meghatározzák az egyesület alapszabályában megfogalmazott cél szerinti feladatok. A szervezés során különös tekintettel vagyunk arra, hogy: – a családok minden tagja jelen lehessen, mert a családi környezetben szerzett benyomások sokkal erõsebben hatnak, és a példamutatás is meghatározó (szülõ gyermeknek, gyermek szülõnek, családok egymás között), – a családok (gyerekek, szülõk, nagyszülõk) nem szakemberek, ezért különösen figyelni kell a közérthetõségre, az egyszerûen befogadható formákra, – a családok anyagi lehetõségeiktõl függetlenül, minél nagyobb számban bekapcsolódhassanak a közös tevékenységekbe. Közhasznú egyesületünk folyamatos mûködéséhez a tagdíjakból befolyó szûk keret nem elegendõ, programjainkat különbözõ pályázatokon nyert támogatásokból és adományokból tudjuk megvalósítani. Abban bízunk, hogy ha az egyesület rendszeressé és folyamatossá tudja tenni programjait, akkor kialakul környezetünkben egy olyan családmodell és közösségi modell, ami hosszútávon javítja a település közérzetét és közéletét, hozzájárul az esélyegyenlõség kialakításához és a helyi demokrácia erõsítéséhez. Szombathy Márta
CIVIL OLDAL
Mi lesz veled Járó? J áró István vendéglõje az 1920-as
évektõl kedvelt szórakozóhelye volt a péceli polgárságnak. Vadásztársaságok találkozóhelye, bálok, zenés, táncos rendezvények színtere volt az étterem. Bár a homlokzatára a Sportvendéglõ felirat került, a köztudatban mindig „Járó” maradt. Értetlenül megyünk el mi, péceliek a pusztulásnak indult épület mellett. Vakolata mállik, ajtaja, ablaka bedeszkázva, udvarát felveri a gaz. Évek óta magányosan, bezárva áll. Az, hogy 2001-ig kinek a tulajdonában, kezelésében volt az ingatlan, egy külön fejezetet érdemelne. A lényeg az, hogy a Járónak új gazdája lett! Jövõje nem a pusztulás, hanem az újjáépítés. A péceli Nagycsaládosok Madárfióka Egyesülete gondolt egy merészet: pályázott, és sikerrel járt. Az egyesület vezetõjével, Szombathy Mártával beszélgettünk az ingatlan sorsáról. – Hogyan került a tulajdonotokba az ingatlan? – Tavaly õsszel írt ki pályázatot az Állami Kincstári Vagyonigazgatóság olyan állami tulajdonban lévõ ingatlanokra, amelyeknek nem volt gazdája, a hasznosításuk nem volt megoldva. Akkor mi is beadtuk a pályázatunkat. Megvolt az elképzelésünk, tudtuk, hogy mit szeretnénk csinálni, volt egy jó programunk, helyünk viszont nem. Így szinte kínálta magát ez a lehetõség. Az idén februárban hozták meg a döntést, és szóban már megkaptuk a tájékoztatást arról, hogy nyertünk. – Ez nagyszerû eredmény, de csak az elsõ lépés, hiszen még rengeteg munka és pénz kell ahhoz, hogy újra használható legyen az épület. Honnan lesz forrásotok ehhez az óriási feladathoz? – Újabb pályázatokat kell beadnunk. Elsõsorban a Szociális és Családügyi Minisztérium segítségére számítunk. A tulajdonba adási szerzõdést már aláírtuk, a hivatali bejegyzés folyamatban van. Ezután következik a mûszaki felmérés, tervezés. – Tudjátok már, hogy mennyibe fog kerülni a helyreállítás? – Igazából nem tudjuk mennyire rossz az épület állapota, mert eddig még nem mehettünk be. Költségvetést addig nem tudunk készíteni, amíg a mûszaki felmérés nem történt meg. Csak ezután derül majd ki, hogy mennyi pénzre lesz szükségünk. – Milyen terveitek vannak, milyen programokat terveztek? – Jó lenne az épület régi hangulatát visszahozni. Azt szeretnénk, ha ez egy közösségi ház, egy családi találkozóhely lenne. Kulturált környezetet szeretnénk teremteni a kertjében, padokkal, ahová le lehet ülni – ilyen a városban szinte alig van. Játszóteret fogunk építeni, ahol a kicsik jól érezhetik magukat. Számunkra a hagyomány, a kultúra és a környezet tisztelete nagyon fontos. Ez a ház adna otthont a nagycsaládos egyesület programjainak, a táncháznak, a játszóháznak is. Programokra már adtunk be pályázatokat, amelyekkel majd megtöltjük a házat. – Nyitott lesz a ház a város összes családja számára, vagy csak a nagycsaládosoknak ad majd otthont? – Természetesen mindenkit szeretettel várunk, fiatalt, nyugdíjast, egyedülállót és nagycsaládost egyaránt. – Mikor szeretnétek birtokba venni az épületet?
– Június 10-én tervezzük a „honfoglalást”, egyelõre még csak a kertben. Õsszel szeretnénk már az épületben mûködni. – Mi lesz a ház neve? – Még nem tudjuk, ez még a jövõ zenéje. Valószínû pályázatot fogunk kiírni, és valami nagyon frappáns nevet választunk. – Milyen távlati terveitek vannak? – Szeretnénk a tetõteret beépíteni, talán jövõre sikerül majd. Teleházat tervezünk idehozni, és azon keresztül olyan tanfolyamokat szerveznénk, amelyek szakmát adnának a GYES-en lévõ kismamáknak, miközben a gyerekekre itt helyben vigyáznánk. Reméljük, a Munkaügyi Kirendeltség jó partner lesz ebben. A péceli fiatalok számára kulturált szórakozási lehetõséget biztosítanánk. Jó lenne, ha a családok itt együtt töltenék a szabadidejüket, szép környezetben, jól éreznék magukat. – Kitõl vártok segítséget a megvalósításhoz? – Mindenkitõl. Biztos vagyok abban, hogy minden péceli örömmel segíti ezt a szép ügyet. Várunk mindenkit, munkákra és a programokra egyaránt. – Köszönjük a beszélgetést, munkátokhoz kitartást és sikert kívánok. Azt hiszem, minden péceli polgár örömmel üdvözli ezt a nagyszerû kezdeményezést. Bohácsné Vilimek Ágnes
19 OLDAL
A PÉCELI HULLADÉKKEZELÉS TÖRTÉNETE
TÉNYFELTÁRÁS
TÉNYFELTÁRÓ RIPORT
A Pécel ESE Híradó megalakulásakor fölvállalta, hogy a várost érintõ kérdésekben konkrét tájékoztatást ad. Megkérdeztük Márkus Jánost Lakossági levelek és telefonok sokasága késztetett arra, hogy fölkeressem Pécel város polgármesterét, Márkus János urat az egész várost érintõ témában, a hulladéklerakó ügyében. – Polgármester úr, nincs szándékunkban újra indulatokat gerjeszteni. Mégis meg kell kérdeznünk Öntõl, hogy áll ma Pécel város hulladékszállítási helyzete. Mi a sorsa a hulladéktelepnek? – Ahhoz, hogy megértsük a mai helyzetet, vissza kell mennünk a kezdetekhez. A hulladéktelep területe a magyar állam tulajdona, és Pécel város a kezelõje a 0275/2 számú tulajdoni lap bejegyzése szerint. 1986-ban volt a terület használatbavétele szemétlerakó céljára. A lerakót a péceli tanács ill. késõbb az önkormányzat kezelte. 1996-ban létre jött a Pécel Glob Kft a szemétkezelésre az Imográf KFT és a Péceli Önkormányzat 50-50% tulajdonával. Nekem akkor mint képviselõnek, a pénzügyi bizottság elnökének tudomásul kellett vennem a testület döntését. Az 5050%-os Pécel Glob létrehozásában nem tetszett az, hogy az alapító okiratban az áll „Vélelmi eltérés esetén a másik félnek van igaza”. Számomra mint Pécel város lokálpatriótájának ez már akkor is visszataszító volt. Az akkori rossz érzésemet a mai események tökéletesen igazolták. – Ha ez így van, miért bízták meg mégis a Pécel Glob KFT-t a hulladékszállítással és a telep kezelésével? – Megbíztuk a vállalkozót, a Pécel Glob KFT-t a kommunális szemétkezeléssel, mert kötelessége az önkormányzatnak a szemétszállításról gondoskodni. Ekkor történt a hiba, ugyanis nem volt pályáztatás a törvénynek megfelelõen. De ezt a Közigazgatási Hivatal már aztán adta tudtunkra törvényességi észrevételeivel, mikor a szerzõdés már meg volt kötve a szemétszállításra a Pécel Globbal. Farkasné Furulyás Ibolya akkor képviselõ volt, s mire megfogalmazták a végleges szerzõdést a nyolcas pontjában ez áll: „Pécel területére kívülrõl kommunális és veszélyes hulladék nem szállítható be”. Én ezt úgy értelmeztem, hogy Pécel területére semmilyen idegen hulladékot sem szállíthatnak. A szerzõdést mindenki másként értelmezte. Az évek során ez komoly viták okozója volt köztem és Farkas úr között, amikor mint polgármesternek tudomásomra jutott, hogy tonnaszám szállíttat be regionális hulladékot, sittet és 20 OLDAL
még ki tudja mi mindent. – Polgármester úr, sokunkban most felmerül a kérdés: négy hosszú év telt el, és a Közigazgatási Hivatal határozatának nem tudtak érvényt szerezni? – Nagyon nehezen jutott el a második fokra a törvényességi felülvizsgálat. Ez A hulladéklerakó a Belügyminisztérium Közigazgatási Hivatalába az államtitkár úrhoz, dr. Kara Pálhoz került, aki szintén leírta, hogy törvénytelen a megállapodás, nem lett volna szabad megkötni. Ekkor ment el a bíróságra a vállalkozó, hogy érvényt szerezzen a vállalkozási szerzõdésnek. Ez a per folyt hosszú éveken keresztül. – Lezárult-e már a per, és ha igen mi az eredmény? – A Magyar Köztársaság bírósága a múlt év közepén megerõsítette a Közigazgatási Hivatal álláspontját. A vállalkozási szerzõdés érvénytelen, semmis. Ezek után idõhúzásképpen újra fellebbeztek. Ennek eredményeként 2001.02.15-én a Legfelsõbb Bíróság helybenhagyta az elsõ fok ítéletét: a szerzõdés érvénytelen, fellebbezésnek helye nincs. – Ezután történt, hogy az önkormányzat bezáratta a hulladéklerakót? – A hulladéklerakó bezárásában az önkormányzati törvény által biztosított jogkörömben eljárva egyedül döntöttem. Ezután tájékoztattam a képviselõ-testületet. Nagyon fontosnak tartottam, hogy a Pécel Glob által szállított, lerakott hulladék összetételét megvizsgáltassam, ehhez be kellett zárni a telepet. Azóta semmit sem szállított oda senki. Átmenetileg a péceli Vízmû KFT. van megbízva a hulladékszállítás szervezésével, aki ezt alvállalkozóra bízta. Március 11-én érkezett meg a geodéziai mérések eredménye. Az eredeti vázrajz szerint 1,5 hektár terület állt rendelkezésre. 1985-96 között 85000 köbméter szemetet szállított be az önkormányzat. A Glob KFT. négy éves mûködése alatt 121000 köbméter hulladék került a telepre. A terület jelenleg 8 ha, 718 négyzetméterrel több a megengedettnél. A terület tájvédelmi körzettel határos. A terület megnövelésével nekik kell elszámolni a tájvédelmi körzet felé. Záros határidõn belül lezárul a szakértõi vizsgálat a hulladékteleppel
kapcsolatban. – Polgármester úr! A 2001. március 7én megjelent alpolgármesteri tájékoztatóban olvastuk: „A vállalkozási szerzõdésben foglalt rekultivációs terv és a helyreállítás nem történt meg. A tervkészítés 5 millió, a helyreállítás 30-50 millió Ft is lehet.” Ki fogja ezt megfizetni? – A vizsgálat kiterjed a veszélyes anyagok jelenlétére is. Szívbõl reméljük, hogy ilyen szennyezõ anyag nincs jelen a telepen. Elképzelhetetlen, hogy mennyi pénzbe kerülne onnan elszállítani. Farkas úrnak pénze, vagyona feltételezhetõen annyi nincs, vele elvitetni nem lehet. Marad a jogutód, az önkormányzat. 2001-ben felszólította a Környezetvédelmi Fõfelügyelõség az önkormányzatot a rekultivációs tervek pótlására. Megpályáztatni sem tudjuk a szemétszállítást, amíg nem készül el a terv. Az uniós tervek szerint maximum 2005-ig tudnak mûködni azok a szemétlerakók, amelyek megfelelõ védelemmel nincsenek ellátva. A péceli lerakó az utóbbi négy évben teljesen megtelt, a felelõtlen rablógazdálkodásnak köszönhetõen. Az is lehet, hogy már nem mûködhet, mint kommunális szemétlerakó. – Ha ilyen súlyos a helyzet, Pécel városa miért nem csatlakozott a térségben készülõ település együttesek hulladékkezelési koncepciójához? – Tíz éves szerzõdés kötött bennünket a Pécel Globhoz. Egyébként meg is kell várnunk, hogy a hulladéklerakóval mi lesz. Mennyi pénzt fog fölemészteni, és mire marad még. Hiszen a meglévõ és a nehezen megteremtett pénzbõl fejlesztéseket szeretnénk megvalósítani. Talán még nem késett el a lehetõség, ha rendezõdnek a dolgok csatlakozhatunk valamelyik programhoz. Remélem, hogy képviselõtársaimmal együtt a város jövõjét figyelembe vevõ, megfontolt döntéseket hozunk. – Tudja Ön, hogy a lakosság a kommu-
TÉNYFELTÁRÁS nális hulladék elszállítással meg volt elégedve? – Igen tudom. Mint péceli polgár én is elégedett voltam. A városban óramû pontossággal mûködött a hulladék elszállítása. A polgármesternek és a képviselõknek azonban ennél tovább kell látniuk. Engem maximális mértékben az nyugtalanított, ami az általam is elfogadható kommunális hulladékszállítás mögött húzódott meg: az a napi több száz köbméter Pécelen kívülrõl és ellenõrizetlenül beszállított hulladék volt, és ezért a 13 ezer fõs lakosság érdekében döntöttem így. Meg kell nyugtatnom polgártársaimat, hogy az ASA, aki átmenetileg a feladatot ellátja, ugyanilyen pontos lesz, ha már kellõ helyismerettel rendelkezik. Megköszönve Márkus János polgármester úr szíves tájékoztatását kicsit a múltba szerettünk volna visszatekinteni. Megkérdeztük Bagó Istvánt A jelenlegi hulladéklerakó kialakításáról beszélgettünk Bagó Istvánnal. – Bagó úr, ön tanácstag is volt abban az idõben, amikor a Petõfi út végén üzemelt a szemétlerakó. Most a PÉCEL Építeni Kell Egyesületben kamatoztatja tapasztalatait. Idézze fel kérem, az akkori helyzetet! – 1962-tõl tanácstagként, majd 1975-tõl tanácselnök helyettesként dolgoztam. A Csúnya terület egyik alkalmas szakadékát töltöttük fel akkor szeméttel a költségvetési üzem kezelésében. Lovaskocsik és egy traktor gyûjtötte össze a szemetet, majd tolólapos traktor fedte le. Sok pénz akkor sem volt, elég felületes volt a kezelése a szemétnek. Állandó problémát okozott az öngyulladása és az északnyugati szél a község felé hozta a bûzt és a füstöt. Tarthatatlan állapotok uralkodtak. 1984-ben már kerestük a megoldást, hol lehetne szemétlerakót létesíteni. A Maglódi út végén lévõ erdõsáv és lapály alkalmasnak tûnt. Sokunk véleménye azonban az volt, hogy ez is közel lesz a községhez. Az álláspont, hogy kb. 4 kilométerre legyen a községtõl, költség szempontból lett volna fontos. A gyönyörû természetért akkor Karsai Zsiga bácsi és a természetvédõk komolyan felléptek. A Csúnya területét rekultiválták és 1986ban visszaadták a természetnek. Megkérdeztük Csávás Ferencet A péceli nagyközség mûszaki csoportjának fõelõadója volt 1979-1989 között Csávás Ferenc. Tõle is megkérdeztük: – Csávás úr, milyen volt akkor a hulladékgazdálkodás? – A költségvetési üzem kezelésében lévõ hulladéktelep körülményeirõl nagyon sok panasz érkezett az akkori tanács felé. 1985-ben jómagam és Némethy Mária feladatként kaptuk meg, mint mûszaki-
sok, hogy megfelelõ helyet keressünk külterületen. Több helyszín közül a Kishársas mögötti területre esett a választás. A Monori Állami Gazdaság 1986-ban megadta az engedélyt a terület hulladéklerakóként való üzemeltetésére. Hidrológiai, geológiai és még sok szakhatósági engedélyre volt szükség. – Hogyan sikerült kiépíteni és ki mûködtette az új lerakót? – Emlékszem, akkor sem volt pénz és nagyon nehéz volt. Pályázati pénzbõl a makadám út és a betonút kiépült. A költségvetési üzem vállalta a kiépítést, és a hulladéktelep mûködtetését. 1986-tól a költségvetési üzem kezelésében volt a terület. A szemétkezelésre sem volt pénz. Úgy láttuk, hogy a Kishársasnál kijelölt terület Pécel kommunális hulladékkezelési gondját 20 évre megoldja, ha más településrõl nem történik beszállítás. – Pécel hulladéklerakó híreitõl volt hangos a sajtó. Mint az Építeni Kell Egyesület elnöke hogy látja az eseményeket? – Azt, hogy az önkormányzat a törvényesség betartására törekszik, csak üdvözölni tudom. Jövõt építeni csak megfontolt döntésekkel, békés utat keresve, összefogással lehet. A hulladékkezelés jövõjét a regionális szemétkezelésben látom. Csatlakozni kellene a Gödöllõ környéki nyolc település közös programjához, amelyet az ESE Híradó is bemutatott. Megkérdeztük Csáky Pétert A szerkesztõség vendége volt Csáky Péter úr, a Gödöllõi Dombvidék Tájvédelmi Körzetének terület-felügyelõje
– kertészmérnök. - Kérem, engedje meg, hogy az alkalmat megragadva rövid tájékoztatást kérjek a Híradó olvasói számára a péceli hulladéklerakó helyzetérõl. Mi a természetvédelem álláspontja? - Rövid visszatekintéssel kezdeném. A péceli szeméttelep 1986-tól mûködik. Az akkori ügyintézés nem volt teljes. Így 1996-ban és 2000-ben a péceli önkormányzat számára szükségessé vált a telepre vonatkozó iratok elõvétele, hogy legalizálni lehessen a szeméttelep mûködését. A telep 1990 óta védett területen van. Mûködéséhez szükséges volna a pontos teleklehatárolás és a mûvelési ág változásának bejegyeztetése a földhivatalnál, ami mind a mai napig nem történt hivatalos módon. Pécel általános rendezési tervének tárgyalásakor (1995-96 folyamán) már javasoltuk az önkormányzatnak, hogy alakítson ki hosszú távú szemételhelyezési stratégiát, amely nem számol a védett területen lévõ teleppel. 2001. februárjában kint jártunk a helyszínen. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a telep üzemeltetõje önhatalmúan területet birtokol el a Tájvédelmi Körzet rovására. A feltöltési szint magassága ugyan maradt, de elõl, hátul és oldalt megnövelték a hulladéklerakó méretét. A Természetvédelmi hatóság álláspontja az, hogy rekultiváció után vissza kell adni a természetnek ezt a területet, valamint Pécel városának meg kell találnia a helyét a regionális hulladékkezelési programban. - Szeretnénk Öntõl még a péceli tájvédelmi körzetrõl is tájékoztatást kérni a késõbbiekben. Addig is köszönjük segítségét a tényfeltárásban. Ugi-Rácz Erzsébet
Felhívás
a tavaszi-nyári száraz időszak szabadtéri tűzeseteinek megelőzésére
Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a tavaszi-nyári szárazabb időszakokban jelentősen megnő a szabadtéri – avar, bozót, nádas, erdő – tűzesetek száma. Ezek a tüzek jelentős kárt okoznak a természetes növényzetben és a tűz útjába kerülő épületekben. Sokszor pár négyzetméteres avartűz hátráltatja jelentősen a tűzoltóság milliós káresetekhez történő vonulását. E jelentős anyagi és természeti kárral járó tüzek elkerülése érdekében kérjük, hogy az alábbi – több éves tapasztalatokon alapuló - tanácsainkat fogadják meg. 1. Száraz gazt, növényi hulladékot égetni csak szélcsendes időben szabad, úgy, hogy a tűzrakás környéke mentes legyen a tűz továbbterjedésére alkalmas anyagoktól. 2. Az égetés során a tűz oltására alkalmas anyagot, eszközt (víz, lapát) tartsunk készenlétben. 3. Erdőben nyílt lángot ne használjunk, tüzet csak a kijelölt tűzrakó helyen gyújtsunk. 4. A szabadban rakott tüzet az égés ideje alatt őrizetlenül ne hagyjuk, az égetés befejezésekor gondoskodjunk a teljes eloltásról (vízzel locsolás, földtakarás). 5. Gépjárművek vagy vonat ablakából égő cigarettavéget, gyufát kidobni nem szabad. 6. Ha tüzet észlelünk, a tűzoltóság értesítése mellett (tel.: 105) kezdjünk hozzá a tűz eloltásához az arra alkalmas eszközzel. 7. Hívjuk fel gyermekeink, gondozottaink figyelmét a tűzgyújtás, a tűzzel való játék veszélyeire. 8. Általános tűzgyújtási tilalom esetén mindennemű tűzgyújtás tilos! Gödöllői Tűzoltóparancsnokság 21 OLDAL
A KÖZ SZOLGÁLATÁBAN
RENDÕR-ÁLOM I.
Az álmok világa a tudatalattink izgalmas területe. Mi álmodunk, és vannak akik ezt próbálják megfejteni. Van ennek bibliai gyökere is, hisz József a Fáraó álmát megfejtvén Egyiptom gazdasági vezetõjévé vált. Mi is álmodunk, sokszor titkoljuk ezeket, még talán magunk elõl is. Álmodunk, sõt álmodozunk egy szebb jövõrõl, egy tisztességes társadalomról, ahol rend és biztonság uralkodik. Álmunkban nem kell félnünk a bûnelkövetõktõl, mert azokra lecsap az igazságszolgáltatás. Mirõl álmodik a péceli rendõr örsparancsnok? Arról, hogy minél kevesebb munkája legyen? De akkor nem lesz szükség ennyi rendõrre! Gyöngyi Ferenc r. fõhadnagy örsparancsnok arról álmodik, hogy egyszer Pécelen is kapitányság lesz. Ez még természetesen csak a távoli jövõ. De mi most a helyzet Pécelen? Kezdjük egy kicsit távolabbról… A napokban meghívást kapott az ESE Híradó Ignácz István rendõr dandártábornok, megyei fõkapitány úrtól egy tájékoztatóra, amelynek témája Pest megye közbiztonsági és bûnügyi helyzete. A rendezvényre a Teve utcai úgynevezett "Zsaru palotában" került sor, ahol a megyei rendõrkapitányságok vezetõi, valamint országgyûlési képviselõk is jelen voltak. Úgy tûnt, egy új fejezet kezdõdik a rendõrség életében. Ignácz István személye, a személyes beszélgetésekben és a tájékoztatón megnyilvánuló emberi tulajdonságai ennek garanciái. A megyei fõkapitány teljes nyitottsággal nevén nevezte a problémákat, de nem hallgatta el az eredményeket sem. Merthogy vannak, még ha saját bõrünkön nem is érzékeljük azokat. Kevés viszont a rendõr. Amíg országos szinten 384 lakosra jut egy rendõr, addig a gödöllõi kapitányság területén 583 lakosra. A fluktuáció megdöbbentõen magas, 24%. Négy rendõrbõl évente egy leszerel. A fõkapitány nem titkolta, hogy a bûnözõk vonatkozásában büntetéspárti. Több nyugati országban volt tanulmányúton, és ottani tapasztalatai ebben megerõsítették. Az Egye22 OLDAL
sült Államokban például az a gyakorlat, hogy ha valaki rabolt, azért 40 év börtönbüntetést is kiszabhatnak rá. Ha beismerõ vallomást tesz, akkor „csak” 20 évet. Ez a módszer nagyon megkönnyíti az ottani serifek munkáját. Célszerû lenne ezeket a módszereket átvenni a tengeren túlról. Ígéret hangzott el arról, hogy az ilyen jellegû tájékoztatók rendszeressé fognak válni… … és úgy tûnik városi szinten is. Gyöngyi Ferenc, a péceli rendõrörs vezetõje, egyik legfontosabb segítségének a nyilvánosságot érzi. És nem is ok nélkül. Hisz mi vagyunk azok, akik ha gyanús jelenséget, személyeket észlelünk, jelezhetjük feléjük. Az alábbi interjúban errõl is és még sok mindenrõl szó esik. Megismerhetjük rendõrörsünk problémáit, eredményeit, közbiztonsági helyzetünket. És a kilátásokat… ESE Híradó: Bejöttem ide az örsparancsnoki irodába, és mállik a fal, omlik a vakolat. Tavaly is hasonló volt a helyzet, úgy tûnik, nem változott semmi. Illetve talán mégis. Többször kell porszívózni a salétromos fal mellett. R: A rendõrség csak bérli a helyet az Önkormányzattól. A helyiségek rendbetételéhez pénz kellene. EH: Mennyibe kerülne az örs felújítása? R: Volt költségvetésünk: 300-400 ezer forint közötti összegért az egész örsöt kifestenék, mázolással együtt. A szerzõdés szerint ezt a bérlõnek kell biztosítania, nekünk kell karbantartani a létesítményt. EH: De ha valaki besegít? R: Az nagyon jó lenne. EH: Ahogy bejöttem az örsre, autókat láttam a bejárat mellett. Úgy hallottam, hogy valamelyik már nem is megy. R: Valóban van egy Lada 1500-as autónk, amiben van 450 ezer km. A torka is véres, már be sem indul. Sem új vásárlására, sem felújításra nincs pénz. Abban reménykedünk, hogy hátha az Önkormányzat segít majd. Van rá esélyünk, már beszélgettünk róla, hogy a Péceli Önkormányzat besegítene a gépkocsivásárlásba. Van egy új, Níva autónk, amiben 10 000 km van. Szuperül megy, csak éppen annyit fogyaszt, mint két Zsiguli. Egy másik autónkban 380000 km van, azt most javítjuk föl, és van egy alapítványi autónk, amiben van 70 000 km, az rendesen mûködik. EH: Tehát akkor ezek szerint négy autóból három üzemel. És magán autókat is lehet használni?
R: Lehet használni, de nem fizetik. EH: Ezekkel az autókkal hogyan lehet utolérni egy gyorshajtót? R: Ha a Nívával kezdenénk üldözni, 20 litert fogyasztana, a másik pedig szétesne. Ha ez az autónk elromlik, igazából nincs másik, tehát erre nagyon vigyázni kell. EH: Motoros rendõrt nem láttam Pécelen. Nem is lesz? Az azért növelné a mobilitást. R: Nincs motor. Ha valamelyik Önkormányzat, akár a péceli, akár az isaszegi, venne nekünk motort, akkor lehetne. Vagy kapnánk két segédmotort, akkor is könnyebb lenne. Sokkal olcsóbb lenne üzemeltetni. EH: Beszéltünk az egy évvel ezelõtt készült interjúban arról, hogy a polgárok hangulatát javítja, ha rendszeresen találkoznak rendõrrel. Most úgy tudom, több rendõr van Pécelen, bár ez nem érzékelhetõ a közterületen. Talán a háttérmunka erõsödött? R: Igen, sokkal jobb lett a háttérmunka. Hadd mondjam el, hogy két helységünk van: Pécel és Isaszeg. Ehhez naponta 4 rendõrre és 2 gépkocsira lenne szükség, ám csak két fõ pótlékaira van keret. Megvannak ennek a jogi keretei, háttere. Többet vannak kint a rendõrök, az állampolgárok is mondják, hogy többször látják. Mind a két helységben helyt kell állni. Ha az egyiket elhanyagolnám, a másik helyen lenne a hátulütõje. Tavaly Isaszegen több bûncselekmény volt, mint Pécelen. Az idei három hónapban ez az arány megfordult. Olyan helyeken történtek bûncselekmények - 4-5 üzlet-, kocsmabetörés -, amik be voltak kötve egy riasztórendszerbe, mégsem jelzett a rendszer két esetben, máshol a riasztó nem szólalt meg. Tavaly egyetlen ilyen sem volt. Következõ számunkban az interjú folytatásaként olvashatunk arról, hogy mit kell tennünk a betörések ellen valamint még sok érdekes témáról. A RENDÕR-ÁLOM folytatódik. Durkó Sándor László
MUNKÁT KÍNÁL
Péceli székhelyű német vállalat keres tiszta – szerelési, stancolási – munkára ügyeskezű munkatársakat jó kereseti lehetőséggel. Jelentkezés telefonon: (28) 453-770 vagy személyesen a Weiler Kft-nál. Cím: Pécel, Határ út 3.
VÍZMŰ
Hírek a Vízmûbõl Az ESE Híradó szerkesztõségébe eljutott a hír, hogy a Vízmû Kft. megszerezte az MSZ EN ISO 9001:1996 szabvány szerinti minõségi tanúsítványt. Vajon mit jelent ez nekünk, akik igénybe vesszük a cég szolgáltatását? Javít-e ez az idõnként fellépõ vízhiányon, csõtörésen? A Vízmû Kft. ügyvezetõ igazgatója, Klász László foglalta össze a minõségügyi rendszer lényegét. „Nekem elejétõl fogva szívügyem volt, hogy a MSZ EN ISO 9001:1996 minõségi szabványt bevezessük a cégnél. A szabványból fakadó elõnyök két részre bonthatók. A szervezeten belüli változások, elõnyök és a szervezeten kívüliek. A belsõ változás alapvetõen a szolgáltatás minõségét és stabilitását célozza különbözõ területeken. A vízmû a városban kivitelezési munkálatokat is végez, hogy egyfajta vállalkozási tevékenységgel a szolgáltatás alacsony árából adódó hiány egy részét fedezze. Konkrétan meg lett határozva mindenkinek a feladata, a felelõssége és a hatásköre. Részletesen le vannak írva minden tevékenységnek, technológiai fázisnak a lépései. Ez a dokumentáltság a rendszer lényege. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a mûszaki színvonal magasabb lett a cégnél. Ez csak azt jelenti, hogy az adott mûszaki körülményekhez képest egy bizonyos szolgáltatási szintet tudunk tartani stabilan, minden nap. Magyarországon ma mintegy háromezer ilyen tanúsítványt elért cég létezik, tehát egy igen elõkelõ társaságba kerültünk be. Szeretném, ha ezekkel a lehetõségekkel élni is tudnánk. Pontosabb és udvariasabb lesz az ügyfélszolgálat. Hatékonyabban tudunk a fellépõ hibák esetén reagálni. Azt is jelenti, hogy folyamatosan igyekszünk fejleszteni. Például nemrég vettünk egy modern árokásó gépet. Lecseréltük a régi szervízjármûveket. A kitermelhetõ víz mennyiségéért nem sokat tudunk tenni, a rendelkezésre álló készletekkel igyekszünk gazdálkodni. Törekszünk arra, hogy az adott körülményekhez képest a szolgáltatást minél magasabb színvonalon végezzük, a kellemetlenségeket elviselhetõbbé tegyük.” Köztudottan egy ilyen tanúsítvány megszerzése pénzbe kerül. A rendszer fejlõdési lehetõségérõl, a változtatások módjáról, gazdasági hasznáról ezt mondta Klász úr: „Egy ilyen tanúsítvány három évre szól. Évente felülvizsgál bennünket a tanúsító testület, hogy ennek a szabványnak megfelelõen mûködünk-e. Azon kívül magunk is tartunk úgynevezett belsõ auditokat, így magunk is ellenõrizzük, hogy a rendszer az elképzeléseknek megfelelõen mûködik-e. Amennyiben nem, akkor hibajavító tevékenységet kell végezni. A tanúsítvány megszerzése természetesen
pénzbe került. Mivel a Magyar Szabványügyi Testület minõségügyi és környezetvédelmi testületének vezetõ auditora is vagyok, ezért láttam nálunk már elõbbre tartó cégek példáját, azokat az elõnyöket, amiket ez a mûködési mód magában hordoz. Azoknak a vállalkozásoknak, amelyek az EU csatlakozást túl akarják élni, a szemléletváltás kötelezõ. Ennek egyik eszköze ez a rendszer. Ma már komolyabb munkát, ha egy cég ilyen tanúsítással nem rendelkezik, nem lehet megkapni. Közbeszerzési pályázatokon sem indulhat. Már egyetlen munkánál megterülhet tehát az ára.” A Magyar Közlöny 39. számában megjelent 49/2001. (IV.3.) kormányrendelet Pécelt a nitrátérzékeny területen lévõ települések közé sorolja. Ez mit jelent, van-e egyáltalán veszély és mekkora? Dombi János mûszaki és minõségi vezetõ szavaiból kiderül, hogy mennyire fontos körültekintõen bánni környezetünkkel. „A nitrát az oxigént helyettesíti a vérben, nagy mennyiségben veszélyes. Ez a nitrátszennyezés valamikor a 70-es években kezdõdött Magyarországon. Oka, hogy a vízellátás megvalósult, de a szennyvízelvezetés nem. Ennek az lett a következménye, hogy az ivóvizet a lakosság felhasználta, beszennyezte fürdéssel, mosással, és a szennyvizet nem volt hova elvezetni. Emésztõkbe, kutakba vezették be, ezzel a talaj felsõ 20-30 méteres rétegét szennyezve. Az intenzív mezõgazdasági mûvelés, a trágyázás szintén ezt a földréteget szennyezte. Ez a felszíni szennyezés bemosódik a következõ, az 50 méter alatti rétegekbe, ahonnan a vizet nyerjük. Pécelen 50, 120, 200 méter mélységû rétegekre települtek kútjaink. A víz minõségét folyamatosan ellenõrizzük. (Ez is hozzátartozik az ISO minõsítési rendszerhez, hogyan, kivel vizsgáltatjuk be a vízmintát.) A legfelsõ rétegben már minimális mennyiségben ugyan, de megjelent a nitrát. Jó az, hogy a szennyezés nem gyorsul. Ennek az az oka, hogy viszonylag gyorsan történt Pécelen a csatornázás, és egyre többen kötnek rá a szennyvízcsatornára. Pécel 90 %-a csatornázott. Gyakorlatilag az új, a 90-es években épült területek és a település szélén, viszonylag drágán megépíthetõ részek csatornázása maradt el. A meglévõ utcákban sajnos még nem mindenki, csak a lakosok mintegy 60 százaléka kötött rá. Remélhetõen az önkormányzat megtalálja a módját, hogy valahogy rávegye a lakosokat, hogy a meglévõ utcákban mindenki kössön rá. Ez egyrészt a költségeinket csökkentené, másrészt a már említett nitrátszennyezés emelkedését is gátolná.” Klász László ügyvezetõ igazgató úr pedig hangsúlyozta, hogy ha ez a szennyezés növekszik, akkor tisztítani kell a vizet. Ez pedig
jelentõsen megdrágítja a víz árát, és rontja a minõségét. Rövid idõn belül az Klász László országgyûlés be fogja vezetni a környezetterhelési díjat, amit azoknak kell majd fizetni, akik bár lehetõségük van rá, mégsem veszik igénybe a csatornát. Ez az összeg várhatóan többszöröse lesz a csatornadíjnak. A még csatornázatlan részek bekapcsolására a múlt év végén társulást akartak létrehozni, ami végül is nem alakult meg. Klász úr mint a Pénzügyi és Városgazdálkodási Bizottság elnöke ez ügyben az alábbi tájékoztatást adta lapunknak: „Az önkormányzat törekszik rá, hogy a még hiányzó területeken a csatornázás megtörténjen. A tervezés (birtokengedélyek, talajmechanikai vizsgálatok) befejezõdtek. Az önkormányzat megpróbál forrásokat teremteni ahhoz, hogy ezek a beruházások meg is valósuljanak. Benyújtotta pályázatát tavaly õsszel a környezetvédelmi alapból elnyerhetõ öszszegre, ami mintegy 60 millió forint. 12 település nyert az országban, ezért ezt igen szép eredménynek lehet elkönyvelni. Tavasszal a központi alapokból is pályázott az önkormányzat a kivitelezéshez szükséges kb. 300 millió forintra. Várhatóan nyár közepére rendelkezésre fog állni az összeg, és a kivitelezés is megtörténhet. Reményeink szerint az õszszel megkezdõdhetnek a munkálatok. A kivitelezésre pályázatot fog az önkormányzat kiírni. A Vízmû Kft. is pályázni fog. Sok helyrõl hallottam pejoratív megjegyzésként, hogy: „persze ezt is a Vízmû fogja végezni”. Annak a munkának a haszna, amit a Vízmû végez, a városban marad. És ha mi hibázunk, akkor saját magunknak hibázunk, hiszen ezt a rendszert nekünk kell majd fenntartani, rendben tartani. Ennek a vállalkozói hasznából tudunk kompenzálni ahhoz a díjhoz, amit a polgárok fizetnek. Nekünk is kényelmesebb lenne csak szolgáltatni, az elvégzett javításokért benyújtani a számlát az önkormányzatnak vagy a polgároknak. Szeretnénk, ha a kialakult pejoratív kép megváltozna.” Arról, hogy hol fogják kezdeni a munkát, nem kaptunk felvilágosítást. Klász úr errõl ezt mondta: „Személy szerint az Apáca-hegyen kezdõdõ munkát szorgalmazom. Az ott lakók szándékoznak egy úttársulást megalakítani, ezzel anyagilag is hozzájárulnak saját körülményeik javításához. Egyébként is ez a legnagyobb egybefüggõ terület.” Apróné Orosz Margit 23 OLDAL
PÉCELI SEGÍTSÉG A KÁRPÁTALJAI ÁRVÍZKÁROSULTAKNAK
GONDOSKODÁS
Március elején a híradásokban látott romba dõlt falvak látványának hatására sokakban megmozdult a segíteni akarás. Kaszap Mártiék és Széplaki Erzsikéék külön kezdték a szervezést. Az összegyûjtött adományokat Orosz Istvánnak és Ritának, egy tiszaújhelyi görögkatolikus családnak adta át mindkét csapat. Ez a közös ismeretség az oka, hogy együtt történt a március 16-17-i utazás. Az utazó barátok voltak: Csire Feri, Tanos Gábor, Galambos Mihály egy személyautóval Székesfehérvárról, Kaszap István és Széplaki Erzsike egy mikrobusszal Pécelrõl, Farkas István és Kaszap Márti egy személyautóval Pécelrõl, Miklós Tibor egy kis mikrobusszal Székesfehérvárról (Nyíregyházáig). Pénzadományok: Széklesfehérvárról 155000 Ft Garay Andrásék közössége 39000 Ft Kaszap István munkahelye és közössége 145000 Ft Bisztraiék 30000 Ft Ráday P. Gimn. Pécel 67600 Ft Bokor Hazai Rászorulók Alapítvány 100000 Ft Mráz Gusztáv barátai még nem érkezett meg, nem tudjuk a pontos összeget Ez összesen 536600 Ft Természetbeni adományok: Egymást Segítõ Egyesület, Pécel: 12 doboz ruhanemû (Némethy Mária szervezte) Ráday Pál Gimnázium, Pécel: takarók, párnák, mindenféle ruhanemû (Tasnádi Katalin szervezte) péceli családok: ruhanemût, élelmiszert hoztak (Bárány, Krassovics, Zalatnay). Székesfehérvárról rengeteg ruhanemû érkezett, a koordinálást Cseh Andrásék és Magyar Laciék szervezté k, Pécelrõl Széplaki Erzsike szervezésével bekapcsolódott a gyûjtésbe, szállításba, ügyintézésbe Szekeres Ági és Fityus Zsuzsa. Sok ruhanemû, tisztítószer, papíráru, élelmiszer gyûlt össze. Öcsiék is bekapcsolódtak. Rákosligetrõl szintén Széplaki Erzsike szervezésében ruhanemût, tisztítószert, papírárut, édességet kaptunk. Finta Gáborné Márti szervezésében rengeteg tisztítószert, papírárut kaptunk. Garay Bandiék közössége, Farkas Pistáék, Széplaki Rózsikáék és Ilikéék családjai ruhanemût, élelmiszert hoztak, sokat. Dévai Zoli és Marika, Kaszap István és Márti, Széplaki Erzsike az utazás feltételeit készítették elõ, többek között rengeteg telefonálással. Az élelmiszer kiviteléhez Marika megszervezte az állatorvosi hatósági kiviteli engedélyt.
24 OLDAL
Farkas Pista, Tanos Gábor és a háziak
Az alapítványok adományaihoz tartozó vásárlásokat Széplaki Erzsike és Rózsika, Kaszap Gábor és Márti intézte. A segítõ útról Három nap alatt két mikrobusznyi áru jött össze. Csomagoltunk, címkéztünk, pakoltunk délig, és másnap hajnalban indultunk. Délután négy óra körül érkeztünk meg Tiszaújhelyre az ismerõs családhoz, ahol elszállásoltak ben- Feketeardó nünket. Mi heten voltunk, õk az öt gyerekkel úgyszintén. A Nyírségbõl települtek át misszióba 11 évvel ezelõtt. A késõi ebéd után elvittük az adományt a megjelölt címre. De elõtte még Nagyszõlõsön a Vámhivatalnál várakoztunk, pecsét, aláírás kellett, majd ugyanez még egyszer a Városházán is. Besötétedett mire a helyszínre értünk. A kipakolás azután már gyorsan ment, „láncban” dolgoztunk. Másnap, reggeli után gumicsizmákat húztunk, kesztyûkkel, munkaeszközökkel felszerelkezve indultunk házat bontani Feketeardóra. Feketeardóra beérve drámai kép fogadott. „Tájkép csata után” vagy mikor a földrengés pusztít! Volt olyan része a falunak, ahol házsorok tûntek el. Csak a kõbõl épült házak menekültek meg az összeomlástól, de oda is méteres magasságig befolyt a víz, szétáztatva mindent. Szívszaggató volt látni, hogy a derékbatört, összeroskadt házaknál ott laktak a családok. Nem költöztették õket ideiglenes lakásokba vagy rokonokhoz, mint nálunk, hanem az épen maradt nyárikonyhában vagy sufniban húzódtak meg gyerekeikkel együtt. Szegényszagú, drámai, fekete táj - FEKETEARDÓ! „Áll még a Templom és az Iskola”…! Itt történik a munkabrigádok elosztása. A katonai paracsnok, a polgármester és más elöljáró vitatja meg, kiket hová. Civilek is odasereglenek, vita kerekedik, mindenki szeretne segítséget kapni. Tábori konyhát állítottak fel, és õk fõztek a hadsereg részére. Munkánk végeztével egy bácsi elkérte a gumicsizmát a lábamról, a kesztyûket a kezünkrõl (amúgy is oda szántuk). Így szabadultunk meg minden fölöslegünktõl, csak az volt zavaró, hogy sokszor kellett nemet mondanunk. Elmagyaráztuk, hogy minket nem egy szervezet küldött vagy a kormány, hanem csak egy baráti közösség vagyunk. Jó volt lezuhanyozni, és elfogyasztani Rita fõztjét. Magunkkal visszük a sugárzó tekinteteket a búcsúzkodásnál, a szavaknál beszédesebb kézszorításokat. Igen, úgy érzem, ezekért a pillanatokért érdemes élni! Hazaérve két napig mindannyian a hatása alatt voltunk a látottaknak. Pluszba nekem még ideggyulladás is lett a bal vállamban, mégis azt mondom: megérte! Nemcsak adtunk, kaptunk is, sok szeretetet és Istenben bízó új barátokat. Kaszap Márti és Széplaki Erzsike írásaiból állítottuk össze a beszámolót.
SZÓT KÉR A TERMÉSZET
A VÁROS PEREMÉN
M
A KOVÁCSLAPOS JELENE, JÖVÕJE
ájus 19-e a madarak, fák napja, ebbõl az alkalomból kértük föl a Gödöllõi Dombvidék Tájvédelmi Körzetének terület-felügyelõjét, Csáky Péter kertészmérnök urat a beszélgetésre. Pécel város peremén található egyik legszebb terület a Kovácslapos. – Csáky úr, Ön mikor járt arra? – 2001 februárjában jártam kint a területen. – Akkor bizonyára látta, hogy a halódó természet segítséget kér? – Igen láttam, hogy szemét borítja a bejáratot, az erdõ szélét, a völgyet. A Kovácslapos állami tulajdon. Kezelõje a Pilisi Parkerdõ Rt. Valkói Erdészete. Az Erdészet felelõs az erdõgazdálkodásért (fakitermelés és erdõnevelés) a területen. 1995-ben a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság pályázatot nyert, ekkor kitisztították a vízfolyást, az idõszakosan mûködõ forrást és a körülötte lévõ területet. A tisztás kaszálható lenne, ami biztosan megtörténik nyári idõszakban. Az erdõ védelmében a bejárathoz sorompót helyezett el az Erdészet, de sokak számára így sem akadály, hogy lerakják a szemetet a területen. Ismerek olyan önkormányzatot, amelyik elszállíttatja az ilyen szemetet, és olyat is, amelyik nem tud megbirkózni a feladattal. Sajnos, ha körbejárjuk a város peremét, az erdõket, mindenütt ugyanezt tapasztaljuk, mindenütt sok a szemét. Sok múlik az itt lakó polgárok gondolkodásmódján is. A Kovácslapos helyzete mindenképpen vitás, hiszen ha a szemét az úton van az önkormányzat, ha az erdõben, akkor az erdõgazdaság a felelõs az elszállíttatásáért. – Ez így patthelyzet. Van megoldás? – A környezetvédelemre pénzt kell fordítani. Ma Magyarorszá-
gon a környezetvédelem háttérbe szorult, pedig itt legnagyobb a gond! Nevelõ programokra lenne szükség az ifjúság körében. Környezetbarát termékek gyártására, újrahasznosítására. Az összefogás tudatosítására kellene nevelni az embereket. A Kovácslapos jövõje is összefogáson múlik. A terület hasznosításától a természetvédelmi hatóság nem zárkózik el. Az 1991-ben készült kirándulóhely és tábor megvalósítása nem lehetetlen, jól átgondolt tervek alapján. A péceli önkormányzat pályázati pénzbõl sok mindent meg tudna valósítani, és a Nemzeti Park Igazgatóság is támogatná az ésszerû hasznosítást. Gondolok itt arra, hogy minimális látogatottság mellett esõbeállók és tûzrakó helyek létesítése lenne jó, az autóforgalom teljes kizárásával. Ahol az autó megjelenik, sajnos sérül a természet. – Tehát gyalogos turistaforgalomra gondol? – Mindenképp az lenne a megoldás. Ez az önkormányzat számára sem okozna nagyobb beruházási gondot. Kerékpáros, gyalogos turizmusra gondolok. Minimális mennyiségû pad, egy-két tûzrakó hely, szemétgyûjtõ felállítására. Semmiképpen sem lenne jó nagy tömegek fogadása, hiszen sérülne a természet, a védett és ritka fajok károsodnának, kipusztulnának. Ha megvalósulna a terv, nem tûnne úgy, hogy gazdátlan a Kovácslapos, nem válna szemétlerakó hellyé. Sok helyen mûködik az országban turisztikai egyesület. Ilyen csoport kellene Pécelen is, aki karbantartja a turistautakat, a turistajelzéseket átfestené, s föllépne a természet pusztítóival szemben. Megvédené a fákat, az erdõt, a madarak és állatok otthonát. – Köszönjük a beszélgetést! Ugi-Rácz Erzsébet
KINEK KELL A VOLT SZOVJET LAKTANYA?
E
BAJTEMETÉS TETEJE
gy hosszú gyalogtúra során az erdei út végén szinte sokkolt az elém táruló látvány. Olyan, mint egy halott inka város. Elõször nem is mertem közelebb menni, csak messzirõl csodáltam a körülvevõ tájjal együtt. Munkatársaimtól érdeklõdtem és elõször velük jártam végig az objektum maradványait. A Bajtemetés a legmagasabb pontja a határnak, háromszáz méter magasan a tengerszint felett. Alatta délre elterülõ vidéken elszórt apró falvakra gyönyörû kilátás nyílik. A terület jó fekvésû, szép helyen van. A legideálisabb volt megfigyelõ bázis kialakítására a kíváncsiskodóknak. Érdeklõdésemet egyre jobban fölkeltette, így kezdtem kutakod-
ni, miért is van elhagyatva, szétrombolva. Az emberek már ezt is fölfedezték, mint potenciális szemétlerakó helyet. Az országban talán háromnál alig több ilyen objektum létezik, silókkal, hangárakkal, abból az egyik ez itt, Pécel tetején a régi idõk kísérteties és megbontott monstruma. Egy ideig az Állami Vagyonügynökség õriztette, náluk is érdeklõdtünk a tervekrõl. A keskeny, kacskaringós aszfaltúton szinte minden péceli család járt már kíváncsiságból vagy a kilátásban gyönyörködni. Egy kicsit titok lengi körül ma is a volt laktanya területét, amelyhez több tulajdonos kapcsolódik. A Monori Erdõgazdaság területén áll egy geodéziai alappont, amely torony a terület szélén található. Az erdõgazdaság 11001300 hektár területébõl a Mezõgazdasági Szakiskola 100 hektárt kapott. Magánkézbe került 150-200 hektár. Tehát megközelítõleg 900-1000 hektár, ami a kincstár kezelésében van. 1990.10.23.-án a képviselõ-testületi ülés 3. napirendi pontja volt, a szovjet katonai objektum önkormányzati hasznosítása. Nagyon komoly beruházást igényelne a létesítmény helyrehozatala. Az lenne csodálatos, ha Pécel városnak is hasznot hozó beruházás valósulna meg a területen. Sok a kérdés az objektum jövõjét illetõen. A válaszokat mi sem tudjuk, de a következõ számban utána járunk ennek. Várjuk olvasóink leveleit a témával kapcsolatban. Ugi-Rácz Erzsébet. 25 OLDAL
HÍREK. INFORMÁCIÓK
PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Kedvezményes családi üdültetésre
Az ESE kedvezményes üdültetést szervez a rászorult családok részére a Szociális és Családügyi Minisztérium támogatásával. A pályázat célja: kedvezményes családi üdültetés szervezése olyan szociálisan rászorult családoknak, akik a Magyar Nemzeti Üdülési Közalapítványon keresztül nem részesülnek üdültetésben (üdülésicsekk rendszerben) 2001 évben. A támogatás mértéke maximum 10000 forint/fõ. A pályázati támogatás feltételei: - nyilatkozat, hogy 2001 évben a család más üdülési támogatást nem vesz igénybe - a szociálisan rászorultság feltételeinek valamelyike a családra nézve fennáll: o kiegészítõ családi pótlékban részesül o ápolási díjban részesül o terhességi, gyermekágyi segélyben részesül o gyermekgondozási díjban részesül o gyermeknevelési támogatásban részesül - az üdülési segélyre pályázónak minimális önrészt kell vállalnia, melynek legalacsonyabb értéke 1000 Ft/fõ. A nyertes pályázónak az önrészt az üdülés megkezdését megelõzõen 5 nappal kell az erre a célra rendszeresített csekken befizetni, mely elszámolásra kerül az étkeztetés közös költségében. - az üdülési segély odaítélése és kifizetése a jelen program belsõ szabályzata szerint történik - az ESE a kedvezményes családi üdüléshez a kiválasztott üdülõk jegyzékét, az idõpontokat 2001. május 22-június 15-ig részletes feltételekkel a nyertes pályázókkal egyezteti. - az üdülés turnusa minimum 1 vagy 2 hét A pályázatnak tartalmaznia kell: Név (az üdülési támogatást kérõ családtagok neve és életkora), lakcím, telefonszám. A család szociális rászorultságának leírása (támogatási feltétel szerint). Az üdülési turnusok: 2001. június 18-tól kezdõdõ 7 vagy 14 napos turnusokban augusztus 20. közötti idõpontig. Kérjük megjelölni a kért idõpontokat, a résztvevõk tervezett létszámát is. A pályázat beadási módja: írásban személyesen vagy postai úton 2001. május 20-ig. További felvilágosítás telefonon a 28/454 076 számon vagy személyesen Némethy Máriánál. AP RÓ HIR DE TÉS TÉS Bejárónõt keresek heti 3 alkalomra, alkalmanként 4 órában. Érdeklõdni lehet Bozó Zoltánnénál a 28/452465 telefonon. SZÍN JÁT SZÓ KÖR Júniusban induló színjátszó körbe általános iskolás gyerekek jelentkezését várom. Az érdeklõdõk Bozó Zoltánnétól kaphatnak információt a 28/452-465 számon. 26 OLDAL
HELY RE IGA ZÍ TÁS Ezúton tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Szeret Leányai Páli Szent Vincérõl nevezett Irgalmas Nõvérek Rendje és Pécel Város Önkormányzata között 2001. február 14-én a megállapodás létrejött, tehát az egyház és az önkormányzat közötti egyezség a Szemere Pál Általános Iskola ügyében hála Istennek megszületett. (Pécel ESE Híradó 2001/4. 23. oldal)
MEGELÕZÉSSEL AZ EGÉSZSÉGÉRT Az ESE nõvérkéi ismét megmérik az érdeklõdõk vérnyomását, tanácsot adnak, hogyan javíthatnak állapotukon, mit változtathatnának életmódjukon, akik valamilyen krónikus betegségben szenvednek. Találkozzunk 2001. május 12-én, szombaton 8 órától 11-ig a Ráday téren az ABC Áruház elõtt. Továbbra is kérjük, mondják el gondjaikat, problémáikat, örömeiket, sikereiket, mik foglalkoztatják Önöket, hogy írhassunk róla az ESE Híradóban.
ISMÉT FELVÉ TELTHIRDETNEK A RENDÉSZE TI SZAKKÖZÉPISKOLÁK A 2001 SZEP TEMBERÉBEN INDULÓ TANÉVRE Milyen iskola a rendészeti szakközépiskola? A felnõttoktatás rendszerében, érettségire épülõ, 2 éves, nappali tagozatú képzéssel a rendõrség és határõrség részére hivatásos állományú tiszthelyetteseket képez. Mit nyújt a tanulóknak? – korszerû szakmai ismereteket, idegen nyelvi, informatikai és önvédelmi képzést, – államilag elismert rendõr, határrendész szakképzettséget, – B kategóriájú gépjármûvezetõi engedélyt, – mindkét tanévben a tanulmányi eredménytõl függõ ösztöndíjat, – diákigazolványt, – térítésmentes étkezést, tanulói szállást, iskolai ruházati ellátást, – a szakközépiskola eredményes elvégzésével a tanuló mentesül a sorkatonai szolgálat teljesítésétõl, – a rendõrség ill. határõrség szerveinél a szakképzettségének megfelelõ foglalkoztatást. A jelentkezés feltételei – magyar állampolgárság, – a tanév kezdéséig betöltött 18. életév, de nem idõsebb 33 évesnél, – állandó belföldi lakóhely, – sikeres érettségi vizsga letétele 2001. június 30-ig, – vállalja a hivatásos szolgálatot, személyes adatainak kezeléséhez hozzájárul. Meddig és hol lehet jelentkezni? A jelentkezési egységcsomagot a Gödöllõi Rendõrkapitányságon (Gödöllõ, Petõfi u. 6-10.) vagy valamennyi rendészeti szakközépiskolában lehet átvenni. Részletes tájékoztatást a Gödöllõi Rendõrkapitányságon Akantisz Heléna r. õrnagy ad a 28/420-333/21026-os telefonszámon. Jelentkezési határidõ: folyamatos. ÁL LÁS HIR DE TÉS Otthon végezhető munkára keresünk megváltozott munkaképességű (40-50 %-ban egészségkárosodott) munkaerőt (1 főt) textil hulladék válogatására és gombolyítására. A textil hulladék szállításáról, a munkafolyamat betanításáról gondoskodunk. Érdeklődni munkaidőben az ESE Szociális Központban Imre Gabriellánál vagy Bohács Ágnesnél a 28/454 076 telefonszámon lehet.
REJTVÉNY
Ka l en d á r i u m Május – Tavaszutó hó Május elseje Õsi tavaszünnep, a majálisok napja. Sok helyen a megelõzõ estét a legények az erdõben töltik, s hajnalban hazajõve feldíszített májusfát állítanak kedvesük udvarába. Az emberek az egész napot vidám táncmulatságok közepette a szabadban töltik. Május 4. Flórián Ezen a napon az ország nyugati felében sok helyen õsi módon gyújtottak „új tüzet”. Flórián a tûzoltók, a kéményseprõk, a kovácsok és a serfõzõk patrónusa. Május 8. János „Babevõ János” napjának is nevezik, ekkor vetik a hüvelyeseket, a babot, a borsót, a lencsét. Május 12. Pongrác Május 13. Szervác Május 14. Bonifác A fagyosszentek napjai az idõ átmeneti lehülését jelzik. E napokon nem vetnek, nem palántáznak. A májusi fagyok a gyümölcsösökben, a veteményesben sokszor nagy pusztítással járnak, ezért tûzgyújtással, füstöléssel védekeznek ellenük. Május 15. Zsófia Erre a napra esõt jósolnak. Május 18. János Nepomuki vagy népiesen „neszepuszi” János a vízen járók patrónusa. Hajósok, halászok, vízimolnárok ezen a napon tûzijátékos felvonulást tartanak. Május 25. Orbán Ekkor kezdenek a méhek rajzani, ezért a méhek „Orbán bogarai”. Donát mellett a vincellérek, szõlõsgazdák védõszentje, szobra gyakran megtalálható a szõlõhegyeken. Ha Orbán jó idõt hoz, akkor szobrát felvirágozzák, ha rosszat, akkor besározzák. Sok helyen az utolsó fagyosszentnek tartják. Ha „kiseprûzik” Orbánt, nem lesz már hideg. 27 OLDAL
