Januári nyitóoldal
JANUÁR
IANUARIUS A római hagyomány szerint az elsõ 10 (a mezei munkák szempontjából számbaveendõ) hónapnak a városalapító Romulus adott nevet. A fennmaradó téli holtidõt az i.e. 700 körüli naptárreform idején iktatták be az új 12 hónapos holdnaptárba. Ianuarius névadója Janus isten, a kétarcú, a kezdet és vég istene. Ennek is köszönhetõ, hogy a rómaiak a márciusi, majd a szeptemberi évkezdés helyett egy idõ után január 1-jén kezdték az új évet. Janus jelentése egyes értelmezések szerint ajtó, kapu, s mint minden ház bejárata, kezdete a kapu, így istene minden kezdetnek, az évkezdetnek is. Más értelmezés szerint Janus a napév kezdetének kapuõre, a téli és nyári napfordulók által kettéosztott év õsi napistene. Csillagászati szempontból az év elsõ hónapját a megfelelõ csillagkép alapján Vízöntõ havának is nevezték, bár a csillagászati hónapok a napév fordulóihoz igazodva a naptári hónap utolsó dekádjában kezdõdnek, tehát a Vízöntõ hava valójában január 21-én kezdôdik. A magyar hagyományban január régi neve Boldogasszony hava. Bár Mária-tisztelet szempontjából január pont két fontos dátum, Karácsony (Mária szülése, december 24.) és Mária tisztulásának (február 2.) ünnepe közé esik, a magyarországi Mária-kultusz ismeretében érthetõ, hogy eleink az év elsõ hónapját neki szentelték.
6
2008 BOLDOGASSZONY HAVA 1
K
Újév, Fruzsina
2
Sze Ábel
3
Cs
Genovéva, Benjámin, Dzsenifer
4
P
Titusz, Leona
5
Szo Simon, Edvárd
6
V
Boldizsár
7
H
Attila, Ramóna, Ramón
8
K
Gyöngyvér, Keve
9
Sze Marcell
10
Cs
Melánia
11
P
Ágota
12
Szo Ernô, Tatjána, Ernesztina
13
V
Veronika, Vera
14
H
Bódog
15
K
Lóránt, Loránd
16
Sze Gusztáv
17
Cs
Antal, Antónia
18
P
Piroska
19
Szo Sára, Márió
20
V
Fábián, Sebestyén, Szebasztián
21
H
Ágnes
22
K
Vince, Artúr
23
Sze Rajmund, Emerencia, Zelma
24
Cs
Timót
25
P
Pál
26
Szo Vanda, Paula
27
V
Angelika, Angyalka
28
H
Károly, Karola
29
K
Adél
30
Sze Martina, Gerda
31
Cs
Marcella
Január 1. 60 éve történt (1948) Államosították, majd felszámolták az 1840-es éveket követôen rohamos fejlôdésnek indult Pesti Hazai Elsô Takarékpénztár Kálvin téren álló bankját. Üzletágait az Országos Takarékpénztár vette át. 260 éve történt (1748) Bazelben elhunyt Johann Bernoulli svájci matematikus, fizikus és orvos. 390 éve történt (1618) Megszületett Sevilla-ban Bartolomé Esteban Murillo festô, a spanyol barokk egyik legismertebb mestere. 570 éve történt (1438) Magyar királlyá koronázták Székesfehérvárott Habsburg Albertet. Felesége a magyar királyné Erzsébet, Luxemburgi Zsigmond volt magyar király és Cillei Borbála királyné gyermeke volt. Január 5. 150 éve történt (1858) Milánóban 91 éves korában meghalt Josef Wenzel Radetzky gróf osztrák tábornagy, akinek custozzai gyôzelme hírére id. Johann Strauss a Radetzky-induló címû szerzeményt komponálta. Január 12. 130 éve történt (1878) Megszületett Molnár Ferenc író, drámaíró, újságíró (A Pál utcai fiúk). 160 éve történt (1848) Megnyílt az elsô szupermarket Nagy-Britanniában. 160 éve történt (1848) Palermóban, a Nápoly-Szicíliai Királyságban felkelés robbant ki, a Bourbon-uralmat biztosító csapatokat elûzték a forradalmárok. A tömegmozgalmak hatására kikiáltották Szicília függetlenségét.
Január 19. 130 éve történt (1878) Meghalt Szigligeti Ede (eredeti nevén Szathmáry József) drámaíró, fordító, szakíró, a magyar népszínmû mûfajának megteremtôje, színész, színházi rendezô. Január 20. 60 éve történt (1948) Meggyilkolták Mahatma Gandhi indiai békeharcost. Január 21. 40 éve történt (1968) Grönlandon lezuhant egy B-52-es amerikai bombázógép, amelynek négy hidrogénbombája eltûnt. 80 éve történt (1928) Megszületett Kornai János világhírû közgazdász. Január 22. 100 éve történt (1908) Megszületett Lev Davidovics Landau szovjet fizikus, aki 1962-ben fizikai Nobel-díjat kapott a kondenzált állapotokra vonatkozó úttörô elméletéért, különös tekintettel a folyékony héliumra. Január 24. 550 éve történt (1458) I. (Corvin) Mátyást, Hunyadi János ifjabb fiát választották királlyá V. László halála után az összegyûlt rendek. Január 25. 90 éve történt (1918) Létrejött az Orosz Szovjet Köztársaság, a Szovjetunió. Január 28. 60 éve történt (1948) Budapesten megszületett Kern András színész, rendezô, forgatókönyvíró. Január 30. 190 éve történt (1818) Megszületett Görgey Artúr 1848-as honvédtábornok.
Január 13. 120 éve történt (1888) Washington D.C.-ben megalakult a National Geographic Társaság.
Január 31. 50 éve történt (1958) Az Amerikai Egyesült Államok Föld körüli pályára bocsátotta elsô mesterséges holdját, az Explorer1-et, ezzel belépett az ûrkorszakba.
Január 18. 220 éve történt (1788) Megérkeztek az elsô angol telepesek Ausztráliába, és megalapították az elsô fegyenctelepet.
90 éve történt (1918) Oroszországban bevezették a naptárreformot. E naptól a Gergely-naptárt használták, ezért január 31. után február 14. következett.
7
JANUÁR
Évfordulók
JANUÁR
Lelki útravaló
Az újesztendõ küszöbén gondolatok a boldogságról a Prédikátor Könyvének 9. fejezete alapján Azért edd csak örömmel kenyeredet és idd jókedvvel borodat, mert mindig ez volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd! Ruhád legyen mindig fehér és fejedrõl ne hiányozzék az olaj! Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt, mulandó életed minden napján, mert ez jutott neked az életben és munkád révén, amit fáradsággal végzel a nap alatt. Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik és amihez erõd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkodás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahova menned kell! A napokban megint egy újévet köszönthettünk. Ilyenkor nemcsak a hivatalok készítenek statisztikákat, a cégek zárszámadást, hanem mi is. Végigtekintünk, mit adott és mit vitt el az elmúlt esztendõ? A sikerek, sikertelenségek felett lehet örvendezni és szomorkodni, de akármire is jutottunk, a végsõ szónak a köszönetmondásnak kellene lennie a Gondviselõ Isten felé, akinek kegyelmébõl megérhettük ezt az újabb esztendõt! Az újév fordulóján azonban elõre tekintünk inkább, naptárt vásárlunk, ajándékozunk. Úgy gondoljuk, hogy az újesztendõ naptárainak üres kockái új távlatokat nyitnak, most majd beteljesedhetnek álmaink, kárpótlásul a múlt hiányosságaiért, kudarcaiért. Hisszük, hogy mi tartjuk kezünkben az életünket, urai vagyunk mindennapjainknak, errõl tanúskodnak az ünnepekre küldött sablonos üdvözlõ lapjaink: amelyekben mi kívánjuk a békés, boldog újesztendõt. Értjük-e még ezeknek a szavaknak az értelmét? Amikor egy félreértésre felnõtt és a gyermek egyaránt ütéssel válaszol? A reklámok a boldogságról, mint a szerzés és a birtoklás örömérõl szólnak. Sokan az életük végére megkeseredve érnek: miért nem voltak boldogok?! Az igazi boldogságra Jézus tanít minket a hegyi beszédben. Ezek szerint az Isten szerinti boldogok a föld leggazdagabb örökösei: Isten tenyerén érezhetik magukat. Vigasztalást, irgalmasságot nyernek, Isten fiainak neveztetnek. A mi Istenünktõl kapott üdvözlõlap, amit inkább nevezhetnénk Üdvözítõlapnak, nem csak az ünnepek alkalmával szól hozzánk, hanem a Biblia szavain keresztül nap mint nap. A mi kívánságaink sokszor üres szavak, Isten szava pedig élõ és ható. Az õ szava, útmutatása ad és adhat igazi biztonságot, békességet és boldogságot. Isten mindenre kiterjedõ gondviselõ szeretetét bizonyítja nekünk, amikor nem hiábavalóan szól az imádságunk a mindennapi kenyérért. Sõt, nem egyszerûen csak megadja, hanem örömforrásként adja. Szeretetbõl és szeretettel adja. Az Isten számára a testünk-lelkünk fontos. Tehát edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig ez volt Isten jóakarata... Isten követendõ divatot is állít elénk: Ruhád legyen mindig fehér, és fejedrõl ne hiányozzék az olaj! A fehér ruha, mint az Ószövetségbõl és a Jelenések Könyvébõl is kiderül, az Istennek való kiválasztottság, tisztaság és szentség jelképe. Lélekben legyünk tiszták, soha ne feledkezzünk el Istenrõl és áldásairól, életünk minden napján érezhetjük szeretetének melegét. Nemcsak az Ószövetség embere érezhette Isten naponkénti áldását, átélhetjük ezt mi is ebben az új, 2008-as esztendõben is. Istennek nemcsak a földi mindennapjainkra van figyelme és gondoskodása, hanem örök életünkre is: Mert úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. GYÕRFFY ESZTER
8
JANUÁR
18 éve Ferencváros élén Interjú Dr. Gegesy Ferenc polgármesterrel Ön már 18 éve polgármester, de az elején talán maga sem gondolta, hogy ez ekkora sikertörténet lesz. Hogy indult ez a karrier? Erre a feladatra én soha nem készültem. Amikor 1989-ben elindultak a változások, én szívvel-lélekkel részt vettem a napi küzdelmekben a lakóhelyemen, Újpesten, annak ellenére, hogy négy gyerekem volt, stabil munkahelyem a KSH-ban amely 100 évvel ezelõtt is volt, és biztos 100 év múlva is lesz. Tehát a fõosztályvezetõ-helyettesi állásban minden az ellen szólt, hogy az akkori politizálásban aktívan részt vegyek, de úgy gondoltam, hogy van esély a változásra, de csak akkor, ha ebben minél több ember részt vesz. Én akkor az 1989-es évet a leghagyományosabb módon plakátozással, kopogtatócédula-gyûjtéssel, rendezvényszervezéssel, sõt tüntetéssel végigcsináltam. A háromoldalú kerekasztal tárgyalásokon is részt vettem a Parlamentben. Amikor lezajlott a négyigenes népszavazás, akkor úgy gondoltam, a dolgok érdemben eldõltek. Magánemberként nem kenyerem a politika. Szó volt arról, hogy el fogunk költözni Újpestrõl, ezért nem indultam parlamenti képviselõként, és õsszel az önkormányzati választáson sem indultam körzetben, mert ha tudom, hogy el fogunk költözni, hogy néz az ki, hogy nem ott lakom. A listán való indulás rendben van, mert ha bekerülök az önkormányzatba, és a gazdasági szakértelmemmel tudok valamit tenni, segíteni, akkor azt szívesen megteszem, nem kell, hogy ott lakjak; és ha nem megy, minden további nélkül vissza tudom adni a mandátumot. Lezajlott a választás, bekerültem Újpesten a képviselõtestületbe és akkor ért a megkeresés, hogy nem szeretnék-e Ferencvárosban polgármester lenni? Leesett az állam, és kértem fél óra gondolkodási idõt. Végiggondoltam, hogy ez egy nagyon nagy kihívás. Fõleg azért, mert a feladatra magára nem készültem, Ferencvárost sem ismertem jobban, mint egy másik kerületet. Tudtam persze, hogy nem egy gazdag kerület, a Dzsumbujról már akkor voltak információim, és az akkori Angyal utcáról is. Ez egy akkora kihívás volt nekem 40 évesen, ami az embert életében csak egyszer éri. Tudom-e vállalni, hogy minden idõmet erre fordítom és megméretem magam, és ha kiderül, hogy mégsem tudom úgy csinálni, ahogy kellene, akkor visszaadhatom a mandátumom és a képviselõk választhatnak maguk közül vagy kívülrõl egy másikat. Ugyanis 1990ben még a képviselõk választották a polgármestert, nem közvetlenül a választók. Tehát így kezdõdött. Eltelt egy év és úgy láttam, nem indokolt, hogy visszaadjam a mandátumom, mert tudom vinni, kezelni az ügyeket. Talán elindultunk valamilyen irányba, és ha az ember a ciklus végét megvárja, a választásokon kiderül, hogy mások is úgy látják-e, hogy haladtunk elõre vagy más a véleményük. Szerintem az a tisztességes, ha négy évig itt vagyok, akkor kiállok a megmérettetésre, azért is, mert a 90-es nem közvetlen megmérettetés volt. Eljött tehát a 94-es önkormányzati választás, és
9
JANUÁR
nagyon jó eredmény született, 2/3-os többséggel megválasztottak, és azóta is négyévenként ez a megmérettetés megtörténik, és nagyon örülök, hogy az eredmény mindig kedvezõ a számomra. 2006 óta már parlamenti képviselõ is. Biztos mindenki ezt kérdezi, mégis, nem megterhelõ együtt ez a két funkció? De, nagyon megterhelõ. Gondoltam, hogy ez azt is jelenti majd, hogy a szabadidõ, mint olyan, meg fog szûnni, de azt is gondoltam, hogy még racionálisabb munkaidõ-beosztással eleget tudok ennek tenni. Azt õszintén szólva nem gondoltam, hogy a Parlamentben, azon túlmenõen, hogy természetesen én mint Ferencvárosban megválasztott képviselõ, a Ferencvárost közvetlen érintõ ügyekben fogok eljárni és abban aktívan szerepelni, hogy ezen kívül bekerülök a Költségvetési Bizottságba, ami lehet azt mondani, hogy a Parlament legfontosabb bizottsága, és az ezzel együttjáró feladatok mennyiségben lényegesen meghaladják az átlagos képviselõi feladatkört. Tehát valóban nagyon sok a munka, így nekem már valóban nincs szabadidõm, de az önkormányzati ügyek változatlanul haladhatnak tovább. Mennyire szereti ezt az új feladatkört? Annak ellenére, hogy nyilván nagy teher, gondolom, megvannak a szépségei is. Igazából ez nem olyan egyértelmû, mert az ember azt szereti, ha valamit dolgozik, annak legyen eredménye. Nem újságcikkrõl van szó, nem a nyilvánosságra gondolok, de tudjam, hogy ebben a folyamatban a jó döntésben tudtam segíteni, esetleg egy rossz döntést sikerült megakadályozni vagy csökkenteni a károkat. Az ilyen értelmû hatékonyság értékelésekor gyakran szembesülök azzal, hogy a parlamenti szavazás nem arról szól, hogy melyik a jó döntés, hanem, hogy ki mondja. Néha sikerül áthidalni ezt a szakadékot és akkor nagyon örülök, de sokkal gyakrabban van, hogy nem sikerül, és akkor elkedvetlenedik az ember. Mi a véleménye a polgármesteri-képviselõi összeférhetetlenségrõl? Ha valaki komolyan veszi a kettõt, és egy közepes város, vagy pláne nagyváros polgármestere, valamint a Parlamentben is valami érdemi tevékenysége van, akkor ez nagyon sok munka. Nem azt mondom, hogy ez lehetetlen, hiszen én is ezt csinálom, de akkor az nagyon sok munka. Lehet ezt persze úgy csinálni, hogy minden munkavégzést az önkormányzatban az alpolgármesterekre bíz, vagy a Parlamentben csak a hétfõ délutáni szavazásokra jár be és egyébként nem. Csak én ezt így nem szeretem, én nem így gondoltam a két dolog együttvitelét. Ferencvárosról mindenkinek a rehabilitáció jut eszébe. Megkerülhetetlen kérdés, hogy hogyan lett ez ekkora siker, hogyan indult? Az, hogy ez így alakult, nem teljesen elõzmények nélkül való. A nyolcvanas évek második felében elindult egy érdekes, akkor új szemléletû felújítási folyamat, új tervezõi elképzelésekkel, és hozzáteszem, fõvárosi és állami pénzzel. 1990-ben a fõvárosi és állami részvétel teljesen megszûnt. Ekkorra 3 tömb készült el 70%-ban, miközben 43 tömb van. Tehát a munka 5%-a készült el addig fõvárosi és állami pénzbõl, és akkor az ember hirtelen szembesül a 95%-kal, amit csak saját pénzbõl kell megcsinálni. 1-2 év elment csak azzal, hogy az ember kereste a formákat, lehetõségeket. Amikor nagyjából 1992-re megtaláltuk azt a dolgot, amivel a folyamatot el lehet
10
11
JANUÁR
indítani és valameddig látványosan el lehet jutni, attól kezdve az önkormányzat a pénzét alapvetõen erre fordítja. 1990-92-ben igazából rehabilitációra nem költöttünk. Az elején én azt mondtam, a pénzt inkább olyasmire költsük, ami szintén nagyon fontos és látható eredményeket tudunk elérni. Az iskoláinkat tettük rendbe, a szociális rendszerünket fejlesztettük, az egészségügyet rendbe tettük. Pár évig ezek voltak a fõ területek. A rehabilitáció csak a 90-es évek második felétõl vált a legfontosabb önkormányzati tevékenységgé. A 2010-ig szóló tervek szerint már csak 1-2 problémás rész maradna, a Gát utca környéke, a Tûzoltó-Viola sarok. Erre a részre van a József Attila-terv, ugye? Igen, ez a térkép pont azért készült, mert pályázunk EU-s pénzekre egy, a közeljövõben kiírásra kerülõ pályázaton, és ha sikerül nyernünk, akkor vagy ezt a két tömböt, vagy két másikat helyre tudjuk tenni. Ebben az esetben a 2010-es állapot olyan lehet, hogy bár lesznek még elszórtan rossz területek, de az az összefüggõ, a Ferenc körúttól a Haller utcáig terjedõ egykori lepusztultság teljesen a feledés homályába vész majd. A rehabilitáció mellett egyre több Egyetem költözik Ferencvárosba, új épületek épülnek. Tekinthetõ-e lassan Ferencváros egyetemi városnak és kulturális központnak? A rehabilitáció alatt mi nem csak azt értjük, hogy a lakóházakat felújítjuk, hogy csökkentett forgalmú, kvázi sétálóutcákat csinálunk, vagy parkokat, kisebb-nagyobb zöld tereket alakítunk ki, hogy a lakóházak belsõ területén is parkokat, játszótereket csinálunk, hanem igyekszünk a városrésznek nem csak a középsõnek, hanem a belsõnek is új jellegzetességeket, funkciókat találni; s ebbõl kettõt találtunk eddig. Éppen az az egyik, amit Ön is említett, az egyetemek világa. A 2007-es év kifejezetten sikeres volt, hiszen tavasszal leraktuk a SOTE-nak az alapkövét, szeptemberben részt vettem a Corvinus új épületének felavatásán, októberben részt vettem a KözépEurópai Egyetem alapkõletételén és remélem, hogy novemberben köszönthetem a Zenemûvészeti Egyetemnek a két tanszékét, ami szintén ide költözik. Tehát ez már a nyolcadik egyetem, fõiskola, amelyik részben vagy egészben a kerületben fog mûködni. A másik vonulat pedig a kultúra, amit fõként a Ráday utca fémjelez, itt, illetve a Ráday utcához kapcsolódva egész belsõ Ferencvárosban lépten-nyomon vannak olyan kulturális szervezetek, mint például könyvkiadók, szerkesztõségek, kis galériák, kis múzeumok, kis filmesház, amik úgy gondolom, látványosak, és a nagy intézményekhez, mint kulturális háttérintézmények, hozzátartoznak. Örülök annak, hogy végre a Fõváros is eldöntötte a Közraktárak felújítását, amelynek szintén kulturális funkciója lesz. A Mátyás utcában épül egy Modern Zenei Központ Eötvös Intézettel, és vannak még fantasztikusabb elképzelések is, de ezeknek még nincsenek meg a reális alapjai, ezért ezeket inkább nem sorolnám. A lényeg, hogy a kultúra, a felsõoktatás, az ifjúság városrésze kíván lenni Ferencváros. Ha már az ifjúság szóba került, a fiatalok beköltöznek ezekbe az újépítésû lakásokba és nagyon sokszor 3-4-5 év múlva esetleg elköltöznek, mert az épülõ lakásoknak a többsége kicsi, 1 szobás. Beköltöznek a fiatalok, megszületnek esetleg a gyerekek és akkor már nem találják elég tágasnak. Lehet-e arra ösztönözni a befektetõket, hogy nagyobb lakások is épüljenek? Erre nem nagyon van eszközünk, mert ha egy befektetõ tõlünk vagy mástól megvett egy telket és ott az építési elõírások azt mondják, hogy ilyen magasra ilyen négyzetmétert lehet beépíteni, hogy belsõ területeket nem lehet beépíteni, zöld területet kell kialakítani, parkosítani, játszóeszközöket telepíteni. De azt, hogy egy lakóépületben hány szobás lakások épüljenek, erre nincs meg a jogi eszközünk. Ez egy jogos kritika, hogy az épülõ lakásoknak a nagyobb része kis lakás, viszont ezek a beruházók, akik esetleg már 5-10-15 éve építenek, szinte hobby jelleggel, az üzleti szempontok ellenére építik a nagyobb lakásokat, mert azok értékesítése bizony sokáig eltart. Amíg egy épülõ házban, mondjuk van 20 új lakás, amely 30-40 max. 50 négyzetméter,
JANUÁR
azokra gyorsan van vevõ, és mire az épület elkészül, ezekre már aláírt, kifizetett szerzõdések vannak. Az a kettõ, amelyik 60-70, esetleg 80 négyzetméteres, csak hosszabb idõ alatt értékesíthetõ. Természetesen van olyan, hogy egy érdeklõdõ meglát egy lakóépületet és az egész felsõ szintet megveszi, akkor a beruházó annak megfelelõen alakít ki egy 210 négyzetméteres lakást. Erre is van példa, de természetesen ebbe nem tudunk beleszólni. A sok kis lakás mellett van esetleg egy-kettõ ún. penthouse lakás a legfelsõ emeleten tetõterasszal, ami inkább luxus és nem a fiataloknak szól, akik ide költöznének családalapítási szándékkal évtizedekre. Sajnos ez így van, mert az önkormányzat maga nem épít. Nekünk sok embert meg kell mozdítani, ha elbontunk egy épületet. De akkor is, ha felújítunk, mert három régi kis lakásból csinálunk két újat, tehát egy családot ki kell mozdítani. 10 éve felmerült, hogy az önkormányzat építsen házat a saját telkén. Ez fel is épült, érdekes módon drágább lett, mint egy beruházói lakásépítés, nagyon sok idõt foglalkozott vele a képviselõtestület és ez a 20 lakás az önkormányzatnak lényegesen többe került, mintha egy beruházó csinálta volna. Ha vásárolunk 20 használt lakást arra a célra, hogy a megmozgatott lakókat elhelyezzük, kb. a felébe került volna. Szóba került korábban a Ráday utca, mint kulturális központ, de talán mondhatjuk, hogy nem csak a szûkebben értelmezett kultúra központja, hanem gasztronómiai szempontból is a kerület impozáns kulturális-gasztronómiai központja lett. Önnek melyik a kedvenc étterme? Soul Cafe. Hadd tegyem hozzá, hogy a 90-es évek elején itt csak 1-2 büfé, illetve kávézó és étterem volt és évekig nem is volt igény többre. Mikor az elsõ kis sétáló utca szakaszt megcsináltuk, akkor kezdõdtek a változások. Ennek én nagyon örültem; ez mára elért egy olyan szintet, amikor azt mondom, hogy az önkormányzatnak már nem kell ösztönöznie, mert ez már üzleti dolog. Amit én forszírozok, a kultúra, azt nem lehet üzleti alapon csinálni, azt az önkormányzatnak kifejezetten támogatnia kell. Örülök, hogy emellett itt van ez a vendéglátói kínálat, hiszen természetes, hogy a kulturális programokra látogatók és nem csak õk utána leülnek és ott kávéznak, esetleg megisznak egy sört; ez egy teljesen normális szimbiózis, együttmûködés, aminek a hatásai remélhetõleg egymást erõsítik. Visszatérve a politikai feladatokra, munkája során mit tart önmagával és másokkal szemben a legfõbb emberi erénynek, amit sikerült megvalósítani? Nem tudom, hogy nekem kell-e ezt most megítélni, de azt gondolom, eddig azzal voltam leginkább eredményes, hogy el tudtam különíteni azt, hogy az elhangzott szöveget ki mondta, de még attól is, hogy milyen megfogalmazásban adta elõ. Tehát, ha esetleg személyében egy nagyon antipatikus ember mond egy szöveget, ami 90%-ban nem stimmel, sõt felháborító, de 10%-ban érdekes, megfontolandó dolgot mond, vagy arra tesz javaslatot, erre arcrándulás nélkül én is azt tudom mondani, el tudom képzelni és akkor ezt csináljuk. Arra kell koncentrálni, mi az, amit érdemes megcsinálni, nem arra, amit nem lehet, vagy amit hátsó szándék mozgat. Nem a 90% cáfolatával töltöttem az idõmet és pláne nem az esetleges visszaválaszolásokkal. Azt gondolom, hogy az elmúlt 17 évben ilyet nem hallottak tõlem. Ha persze négyszemközt vagyunk egy kocsmában, akkor az ember esetleg szabadabban veszi az egészet, de az egy más mûfaj. Záró kérdésként: elképzelhetõ, hogy egyszer majd lesz szobra Gegesy polgármesternek? Erre mondanék egy frappáns választ. Az elõzõ választási kampányban, tehát 2006-ban, a vége felé, az egyik kampánytermékben megjelent egy olyan kitétel nevet, pártot természetesen nem mondok , hogy lehet, hogy Gegesy úrnak késõbb esetleg szobrot is lehetne állítani a Ferencvárosban, de hiba lenne õt most megválasztani. Az illetõ úrnak a választás estéjén mondtam, hogy a békésség kedvéért nem tartok igényt a szoborra, én annak örülök, hogy megválasztottak. BOLDIZSÁR LÁSZLÓ
12
JANUÁR
A nemzet zenekara A Mûvészetek Palotájával nemcsak világszínvonalú koncertterem és kulturális központ gazdagítja Ferencvárost: a ház ad otthont a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár szervezetének, az ország legjelentõsebb zenei intézményének. Itt mûködik a zenekar menedzsmentje, itt próbálnak a zenészek Kocsis Zoltán fõzeneigazgató vezetésével. A nagy múltú zenekar történetétével Kovács Géza, a zenekar fõigazgatója ismertetett meg bennünket. 1923-ban Székesfõvárosi Zenekarként jött létre egy együttes kezdi a visszaemlékezést beszélgetõpartnerem. Majd nem sokkal késõbb, 1930-ban alakult egy másik, amely munkanélküli, de Zeneakadémiát nemrég végzett, rendkívül tehetséges muzsikusokból állt. Õk Budapesti Hangversenyzenekar néven kezdték meg mûködésüket, és hamar Európa egyik legrangosabb együttesévé tornázták fel magukat, miközben folyamatosan veszélyeztette õket a pénzhiány. 1939ben a fõváros egyesítette ezt a két zenekart, és rövidesen ez az együttes lett a magyar zenei élet zászlóshajója. A fõigazgató büszkén sorolja azokat a kiváló zenészeket, akiknek a nevéhez ez az idõszak fûzõdik: többek között Somogyi László, Fricsay Ferenc vezényeltek itt. Majd 1952ben két fiatal mûvész: Tátrai Vilmos hegedûmûvész és Újfalussy József zenetudós aki az akkori Népmûvelési Minisztérium zenei osztályát vezette szövetkeztek arra, hogy az akkor éppen létrehozott Országos Filharmónia keretei közé emeljék e nagyszerû együttest. A Filharmónia maga leginkább olyan, szovjet mintára készült, országos hatókörû szervezet volt, amely a kor monolitikus struktúrájából eredõen egy kézben tartotta a zenei életet. Az akkorra már komoly anyagi gondokkal küszködõ zenekart lényegében a két nagyszerû muzsikus lobbizása mentette meg. Szintén többé-kevésbé szovjet mintára át is keresztelték Magyar Állami Hangversenyzenekarrá, és az akkoriban az Operaházban több konfliktussal küzdõ Ferencsik Jánost szemelték ki zeneigazgatónak, aki korábban már, mondhatni másfél-két évtizede, bizonyította rendkívüli tehetségét. Ferencsik János tekintélye és a régi zeneakadémia, elsõsorban a vonósiskola eredményezte azt, hogy az együttest az akkori kultúrpolitika a kultúrdiplomácia egyik elsõ számú eszközévé emelte a szintén akkoriban megalakult Állami Népi Együttessel együtt, hiszen a zene nem ismer határokat, nyelvi nehézségek nem merülnek fel. A zenekar fõleg az ötvenes évek végétõl elkezdett utazni, bejárta az egész világot. A korhoz természetesen hozzátartozott, hogy a mûvészet, a kultúra a propagandagépezet egyik Ferencsik János legfontosabb eszköze volt. Az a fajta monolitikus társadalmi rend, amely maga intézett mindent a magán- és közéletben, a zenével is azt szerette volna demonstrálni, hogy ez a társadalmi berendezkedés emberközpontú, az embert szolgálja, és kimagasló eredményekre képes. Természetesen ezt nem a mûvészek meggyõzõdése diktálta, mert õk továbbra is Mozartot, Lisztet, Csajkovszkijt vagy éppen Bartókot játszottak. De nyilvánvaló, hogy
13
JANUÁR
a kultúrpolitika használta ezt az együttest. A Filharmónia a belügyekért, a hasonló monopóliumot képviselõ Interkoncert a külügyekért volt felelõs. Aztán a Filharmónia a nyolcvanas évek közepén, a gazdasági problémák jelentkezésével megrendült. Kovács Géza szerint ezt több mint egy évtizedes tétovaság követte: a kultúrpolitika sem a rendszerváltozás elõtt, sem közvetlen utána nem tudott mit kezdeni ezzel a hatalmas monstrummal. Idejétmúlttá vált az akkori programszerkesztõk (többnyire jó szándékú és képzett muzsikusok) gondolkodása, hogy a következõ évadban, mondjuk november 12-én, 19 óra 30kor Zalaszentgróton a közönség mely mûvek befogadására kell, hogy kész legyen. A Filharmónia politikai alapon létrejött monopóliuma korábban is kétséges volt, hiszen akkor is mûködtek rajta kívül más hangversenyrendezõk. Nem magánrendezõk a Magyar Rádiónak, a Budapesti Filharmóniai Társaságnak is voltak önálló bérleti sorozatai, koncertjei. A kilencvenes években aztán sorra megjelentek az ezek helyét átvevõ magánvállalkozások a zenei és elõadó-mûvészeti életben is. Ez a versenyhelyzet megrendítette a Filharmóniát is. Három regionális koncertszervezõ közhasznú társaság alakult helyette. A zenekar természetesen megmaradt és ma többszörös átalakítás után ismét az ország vezetõ zenekara. Kovács Géza nem mulasztja el, hogy a másik együttesrõl, a többnyire a zenekar árnyékában lévõ Nemzeti Énekkarról is szóljon. A Filharmóniával egy idõben alakult meg az Állami Népi Együttes, amelyhez Csenki Imre karnagy egy kórust is létrehozott, hiszen az akkori Mojszejevtípusú, revü-jellegû, népi elõadásmód ezt kívánta. A kor egyik kimagasló mûve a mûfajban Kodály Kállai kettõse, amit a mester az Állami Népi Együttes zenekarának és énekkarának komponált. Aztán a nyolcvanas évek közepén gyõzött az az irányzat, amely az autentikus népi elõadásmódot preferálta. A kórust átvette a Filharmónia és Állami Énekkar néven kezdett mûködni, mára Nemzeti Énekkar lett. A Kottatár is említésre méltó: 1952-tõl gyarapította állományát, és jelenleg a magyar zenei élet legfõbb bázisa, kölcsönkottatárként, kölcsönkönyvtárként mûködik. Teljesen közszolgálati körülmények között, rendkívül olcsón adják kölcsön a mûveket. Nemcsak zenekari, hanem szóló, kamarazenekari és énekkari mûvek is föllelhetõk ebben a kottatárban.
2002-ben ezt a költségvetési intézményt közhasznú társasággá alakították át. Így rugalmasabbak lettünk, de kissé bizonytalanabb is a létünk fogalmaz Kovács Géza. A zenekar 106 fõt, az énekkar 80 fõt foglalkoztat, és ehhez járul egy kb. húszfõs menedzsment, amely a manapság
14
SZABÓ ZSOLT
15
JANUÁR
nélkülözhetetlen munkaterületek (PR, kommunikáció, gazdasági adminisztráció stb.) felelõseit is magában foglalja. Közvetlenül a kulturális tárca felügyelete alatt mûködnek, a tárca nevezi ki a felügyelõ bizottságot és a fõigazgatót, és költségvetésük meghatározó része, több mint 90%-a költségvetési pénz. A fõzeneigazgató 1997 októbere óta Kocsis Zoltán, aki az MTV 1974-es karmesterversenyének gyõztesét, Kobajasi Kenicsírót váltotta ezen a poszton. Kocsis Zoltán az elõzõ 30 évben mindenki számára egyértelmûvé tette, hogy rendkívüli mûvész, ha úgy tetszik mindent tud a zenérõl. Lehet vitatkozni az elõadásmódján, mentalitásán, sok mindenen mondja Kovács Géza , egyetlenegyet nem lehet: kétségbe vonni, hogy fölényes tudással és tehetséggel közelít a Kobajasi Kenicsíró zenéhez. Ô, ha nincs öltözõ, együtt öltözik a muzsikus társakkal. Együtt Kocsis Zoltán utazik turnén a busszal, sokszor a zenekarral együtt ül be az étterembe a cintányéros, a koncertmester és Kocsis Zoltán. Nem épít maga köré olyan nimbuszt, mint ahogy azt például Herbert von Karajan tette. Viszont ha kell, fortissimóban instruál, hogyha egy akkord negyedszerre sem úgy szólal meg, ahogy õ szeretné. Mára büszkén mondhatom, hogy régi fényében ragyog a zenekar és az énekkar is büszkélkedik a fõigazgató. A legnagyobb boldogság az, teszi hozzá, hogy 70-80 felé járó szakemberek, akik még hallották ezt a zenekart a háború elõtt is, kiskamaszként, azt mondják, hogy így, ilyen jól még sohasem szólt. Telt házak elõtt játszanak itthon és külföldön egyaránt. És szemben a világtendenciával, nagyon sok a fiatal is a koncertjeiken. Igaz, ezért elég sokat is tesznek. Vannak speciális ifjúsági koncertsorozataik, illetve a mûsorok bátor, rendhagyó összeállítása eredményeként, nagyon sokan eljönnek olyanok is, akik egyébként nem jönnének. Kocsis Zoltán azzal, hogy hagyományos koncertszervezõi szemmel hajmeresztõ programokat állít össze, nagyon-nagyon sok muzsikust, illetve rengeteg fiatalt csábít be. Új otthonukról, a Mûvészetek Palotájáról is örömmel nyilatkozik. A zenekar egyébként különösebb kivételezés nélküli lakó a Palotában, azt egy tõlük teljesen független szervezet, a Mûvészetek Palotája Kft. mûködteti, akikkel persze kiváló az együttmûködés. Maga a Bartók Béla Nemzeti Koncertterem fantasztikusan jó: az a New York-i cég tervezte az akusztikáját és részben a belsõépítészeti rendszerét, amely már nagyon sokat bizonyított a Carnegie Hall felújításakor, a dallasi, a birminghami, a singapore-i koncerttermek felépítésével. Szomorú, hogy lapzárta elõtt néhány héttel hunyt el a terem akusztikus atyja, Russell Johnson, akit a szakma legelismertebb öregjeként tartottak számon már évek óta. Emlékét a mi budapesti koncerttermünk is õrzi. Tény, hogy erre a teremre régóta égetõ szükség volt Budapesten, ahol eddig valójában soha nem épült koncertterem. A Zeneakadémia nagyterme sem annak készült, a Kongresszusi Központ meg aztán végképp nem a Vigadóról meg talán jobb nem is beszélni e tekintetben. Az igazi feladat persze ránk, az itt kulturális programokat kínálókra hárul: Mûvészetek Palotáját nekünk és persze az új generációknak kell élettel megtölteni zárja a beszélgetést Kovács Géza.
JANUÁR
Kézmûvesek dicsérete...
Díszüveg mûhely a Tinódi utcában (Faragó László 1950) A rendszerváltást követõen Faragó László autóvillamossági mûszerész gondolt egy nagyot és merészet, és újrakezdett. Barátaival, munkatársaival önálló céget hoztak létre, és robogók javításával foglalkoztak. Aztán mégsem robogott ez az üzlet annyira, és nem lett könnyebb a fizikai terhelés sem, lépnie kellett. Péntekrõl szombatra megszületett a döntés, hétfõn már egy díszüveg készítõnél dolgozott: újra tanult egy szakmát. Az elejétõl kezdve. Õ maga második újrakezdésnek nevezi. Rajzokat mutat, és lépésrõl lépésre sorra vesszük a Tiffany technikát: tervrajz, a papír alap után az üveg lapocskák kivágása, minden darabra rákerül a fólia, a kalodában összeáll a teljes mozaik, és az egészet rögzíti a jellegzetes forrasztás. A hagyományos ólomüveghez ott vannak a speciális H, I és Y profilok, a csatlakozási pontokon forrasztás rögzíti azt is. Szóba kerül a szecesszió, Róth Miksa és a múlt század elejének színezett üvegei. Ma már az alapanyag mind amerikai import. Lehet az üveget homokkal fújni, laminálni/rétegezni, ilyformán színezni, savazni, edzeni, hogy törhetetlen legyen és robbantani is! A robbantott üveg valami olyasmit jelent, hogy a kristályszerkezet mentén repedezett üveget mint speciális mozaiktechnika eredményét használják. És akkor még nem is beszéltünk a mestervágásról ahogy kivezetik a vágást a szélre, hogy ne törjön az üveg. De vízzel is vágnak már, milliméteres pontossággal, sõt kézbe kerül olyan darab, ahol nincs mestervágás, sem vízzel vágó csodagép, hanem fúróval, kézi csiszolással kialakított forma. Büszkén mutatja a mester azt a nagyméretû üveg faliképet, melyet Hundertwasser festmény alapján készített egy budai villába, amit a megrendelõ kérésére aláírt, lézer gravírozással. Mint az igazi mûvészek! Elsõ mûhelye a Nagycsarnok közelében volt, és bizony rászáradt az elsõ 10 kg gitt, amibõl manapság már mázsaszámra is fogy. A Tinódi utcait viszont már sokan ismerik, nem csak a kerületben. Budapest minden részérõl jönnek, akik különleges, szép, egyedi üveget szeretnének. Faragó úrnál készülnek portálok, üzletberendezések, nagy és kisebb ablakok lakásba, bútorra, bárhová. A fémhez volt köze, most üveggel dolgozik. Kétszer kezdett újra, de volt mire alapoznia. Na nem pénzre gondolok, hanem munkaszeretetre, vállalkozó kedvre, kreatív fantáziára. A rendszerváltás után mindenki csak eladni akart, de dolgozni nem. Pedig híres volt a magyar szerszámgyártás, híres volt a magyar szakértelem kalandozunk el kicsit. A díszüveget többfelé tanítják, de igazán csak a gyakorlatban lehet elsajátítani. A Faragó mûhely a díszüveg mellett elfogad szinte minden munkát, van aki a törött portálüveget cserélteti, van, aki képet kereteztet, és jól teszi, ha hallgat a tanácsra. Szívük szerint mégiscsak a szakmailag izgalmas, valódi kézmûves tudást igénylõ díszüveg az elsõ. ORBÁN GYÖRGY
16
100 ÉVE TÖRTÉNT (1908. január 15.) 100 éve született Teller Ede. A középiskolát a Trefort utcai Minta Gimnáziumban végezte. Rendkívül vonzotta a matematika és szeretett volna ezzel foglalkozni, de édesapja kérésére vegyésznek kezdett tanulni, elõszõr Budapesten a Mûszaki Egyetemen. Pár hónap után Németországban folytatta tanulmányait és itt ismerkedett meg a kvantummechanikával. Két év vegyészeti tanulmány után véglegesen elkötelezte magát a fizika mellett. Tanulmányi évei alatt megismerkedett szinte mindenkivel, aki a fizika új területén jelentõs szerepet játszott (pl.: Heisenberg, Sommerfeld, Fermi stb.). Hitler hatalomra jutásakor átköltöztek Angliába. 1935-ben az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol a George Washington Egyetemen tanított. 1939-ben hallott elõször O. Hahn Németországban elért eredményéirõl, a maghasadás vizsgálatáról, majd Wigner Jenõvel és Szilárd Leóval együtt meggyõzi Einsteint ama történelmi jelentõségû levél megírására, melynek hatására az atombomba gyártása megindul. Késõbb dolgozott Los Alamosban az atombomba kutatásokon, de 1942-tõl igazán a hidrogénbomba érdekelte. Az atombomba ledobását is ellenezte és ez vezette a hidrogénbomba kutatások szorgalmazásában is. 1952. november 1-én volt az elsõ kísérleti robbantás. Sokat foglalkozott az atomreaktorokkal is. Elnöke volt az Egyesült Államokban a Reaktorbiztonsági Tanácsnak. Felismerte az urán-grafit-víz típusú reaktorok veszélyforrását (Teller-effektus) és Amerikában be is zárták ezeket. Késõbb Csernobilban többek között ez vezetett a katasztrófához. A 70-es években az amerikai kormány nukleáris fegyverkezési tanácsadója lett. 1982-83-ban õ javasolta Reagan elnöknek a csillagháborús tervként is emlegetett stratégiai védelmi kezdeményezést (SDI). Munkásságáért számos kitüntetést kapott, egyebek között az Albert Einstein-díjat, az Enrico Fermi-díjat, a Nemzeti Tudományos Érdemérmet, 2003-ban pedig George Bush elnöktõl a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet. A Magyar Tudományos Akadémia 1991-ben tiszteletbeli tagjává választotta. A világhírû tudós 1994ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést, s 2001ben elsõként neki ítélték oda az újra bevezetett Corvin-lánc kitüntetést.
17
JANUÁR
30 ÉVE TÖRTÉNT (1978. január 6.) A Szent Korona hazatér. Budapesten, az Országházban az amerikai népet jelképezõ küldöttség ünnepélyesen visszaadta a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. Több mint három évtized után tért haza a magyar állam önállóságának és függetlenségének ezeréves jelképe, a magyar nép legdrágább történelmi ereklyéje. 1945 elején Szálasi Ferenc nyilas vezetõnek menekülnie kellett, s a koronát magával vitte, mivel az volt a véleménye, hogy a Szent Korona és az államfõ elválaszthatatlanok egymástól. A német kormány adott volna menedékhelyet a korona és a koronázási jelvények számára. A Szent Koronát tartalmazó ládát elõször Kõszegen õrizték, majd Szálasi intézkedésére Velem községbe, onnan osztrák (akkor német birodalmi) területre, a Mürzzuschlag melletti volt császári vadászkastély óvóhelyére vitték, majd a Salzburgtól keletre fekvõ Atterseebe, végül a szomszédos Mattseebe szállították. 1945 áprilisában a Szent Korona megmentése és biztonságba helyezése érdekében a Szálasi által tartott utolsó koronatanács, majd a minisztertanács elhatározta, hogy a koronát elássák. Az amerikaiak megszerezték a koronázási ládát, ami azonban üres volt, végül az egyik koronaõr elárulta, hogy Szálasi rendeletére Mattsee mellett, egy mocsárban elásták a koronát. Megtalálták az olajoshordót, amelyben egy láda volt, abban vászonba csavarva a korona, amelynek belseje, bélése a szövetrész már teljesen el volt rothadva, ki is kellett szedni belõle. Az Amerikai Egyesült Államok õrizetébe került. Elôbb a németországi Augsburgba, onnan Frankfurtba került. 1951 és 1978 között az USA Texas államában lévõ Fort Knox katonai támaszponton tárolták csaknem három évtizeden át. A korona visszadását a magyar kormány nemzetközi fórumokon többször is szóvá tette, de eredménytelenül. A hivatalos nyilatkozat szerint: a koronát úgy tekintik, mint a magyar nép különleges helyzetben lévõ tulajdonát, amely az Egyesült Államok hatóságainál van letétben.
JANUÁR
Adjátok vissza a hegyeimet! Koltay Gábor új filmje Wass Albertrõl A XX. századi magyar irodalom kimagasló személyisége, Wass Albert születésének 100. évfordulójára emlékezünk 2008. január 8án. Koltay Gábor 2003 óta készíti filmjét az író életérõl, amelynek 2007. november 24-én volt a bemutatója. Wass Albertrõl, a filmrõl, és az életmû aktuális üzenetérõl beszélgettünk a rendezõvel. Wass Albert
Miért tartotta fontosnak, hogy Wass Albert életérõl filmet készítsen? Wass Albert egész élete, mûvei, küzdelmei, hányattatásai, s életének befejezése jellegzetesen trianoni magyar sors. A Wass Albert-film esetében sokfajta játékfilmes részlettel telített filmrõl van szó, amely átmenet a dokumentum- és játékfilm között. A filmben a sokoldalú, nagy elhitetõ erõvel rendelkezõ Rékasi Károly megszemélyesítésében a film fõhõse keresi, kutatja Wass Albert 15 éve tapasztalható páratlan népszerûségének, olvasottságának az okát, valamint annak az irracionális gyûlöletnek az eredõjét, amely õt egyes személyek, kisebb csoportok, olykor meglehetõsen hangos és befolyásos közszereplõk részérõl övezi. Wass Albert mûveibõl indulok ki, s végigkövetem az egész pályát, nem megkerülve a személyével kapcsolatban felmerülõ aktuális kérdéseket. Wass Albert élete sajátos fordulatokban gazdagnak tûnik, talán az is kijelenthetõ, hogy különleges, egyedi sors az övé! A film elkészültét követõen helytállónak tartja-e ezt? Ezért mondtam azt, hogy jellegzetesen trianoni sors az övé, akit 1920-ban elválasztanak hazájától, húsz évvel késõbb megéri a nagy ünnepet, majd újabb négy év elteltével menekülnie kell, sõt háborús bûnössé nyilvánítják, akit halálra ítélnek. Kalandos úton Amerikába kerül, a demokrácia és a szabadság hazájába, hiszen úgy vélte, itt lehet a leghatékonyabban képviselnie Erdély ügyét, az igazságot. Keservesen csalódnia kell, nemcsak a nemzetközi politikában, hanem a közel másfél milliós amerikai magyarságban is. De megéri a századvégi közép-európai rendszerváltozásokat, ez élete alkonyán talán reményeket is kelt benne, majd keserûen tapasztalnia kell, hogy a hivatalos Magyarországnak nincs rá szüksége. Gondoljunk csak bele, 90-tõl haláláig, 98-ig nyolc alkalommal kaphatott volna Kossuth-díjat, de szóba sem került a neve. Ismeretes a magyar állampolgárságával kapcsolatos herce-hurca. Olyan jelentõs írószemélyiségrõl van szó, aki gazdag és értékes közéleti tevékenységet is folytatott, s akinek életmûve fontos, mai, korszerû üzeneteket is tartalmaz. Filmje révén kerülnek-e napvilágra olyan részletek az író életébõl, amelyeket eddig nem ismerhettünk, illetve amelyeket rejtély, homály övezett? Legfontosabbak a háborús bûnössé nyilvánításával és halálra ítélésével kapcsolatos kérdések, amelyekben a film a Securitate irattárában fellelhetõ teljes anyagot végigkutató Vekov Károly kolozsvári történész segítségével hangsúlyozza Wass Albert ártatlanságát, leleplezi a koncepciós per hazug állításainak indítékait. Azt gondolom, ez a legfontosabb kérdés, amelyet folyamatosan fel kell vetnünk annak érdekében, hogy Romániában végre a perújrafelvétel bekövetkezzék. Kik mûködtek közre a film elkészítésében?
18
19
JANUÁR
Mindenekelõtt Rékasi Károly nevét kell megemlítenem, aki rendkívüli átéléssel oldotta meg meglehetõsen nehéz feladatát. A filmben kutat, tûnõdik, gondolkodik, egymás mellé rakja a mozaikkockákat, s így próbálja megfogalmazni saját maga, következésképp a nézõ számára, hogy ki is Wass Albert, mirõl is van szó valójában. Honnan és mibõl erednek ezek az irracionális szenvedélyek? Keresése közben történészekhez, irodalmárokhoz, a legkülönfélébb emberekhez jut el, akik egy-egy gondolati útbaigazítással segítenek neki. Ezek közül megemlíthetem Vekov Károlyon kívül Takaró Mihály, Pomogáts Béla, Medvigy Endre, Bertha Zoltán, Márkus Béla, a marosvásárhelyi Nagy Pál irodalomtörténészeket. Raffay Ernõ történésztõl ezúttal is sok segítséget kaptam, akárcsak Bartha József holtmarosi református lelkésztõl. Fontos szerepe van a filmben Kincses Elõdnek, aki a perújrafelvétel rendíthetetlen harcosa Romániában. De a Wass család is jelen lesz a filmben. Wass Albert máig élõ családtagjai hogyan fogadták kezdeményezését, hogy filmet készít felmenõjükrõl? Wass Albertnek öt felnõtt családos gyermeke van, közülük négyen Amerikában élnek, a legfiatalabb Endre pedig a németországi Hamburgban. A család sokoldalú segítsége, fõleg ami a dokumentumok biztosítását, az emlékek felidézését jelentették, már négy éve segíti erõfeszítéseimet, közös utunk is volt Erdélybe. Nekik is fontos, hogy sokszázezer ember számára látható és átélhetõ, teljeskörû képet tudjunk felmutatni errõl a jelentõs személyiségrõl. Milyen fogadtatásra számít? Milyen fogadtatásra számítsak egy olyan országban, ahol a Trianon- és a Horthy-filmemet egyetlen országos közszolgálati vagy kereskedelmi televízió sem hajlandó vetíteni, s Wass Albert szobrát számos helyen, kiváltképp a kétmilliós metropolisban, Budapesten még mindig nem lehet felállítani. Szánalmas, de jellemzõ helyzet, minõsíti a Fõvárosi Önkormányzatot. Mi a félelem tárgya valójában? Miért mondja azt a filmben egy idõs erdélyi néni tapasztalván a szobordöntögetéseket Erdélyben , hogy holtában is félnek tõle? Miért félnek a rossz lelkiismeretû emberek, politikusok ettõl az életmûtõl és annak nagyon is aktuális mai üzenetétõl? Tehát a fogadtatással kapcsolatban nagy vitákra számítok, de ez már nem újdonság számomra. Nagyon szeretném, ha százezrek néznék meg munkámat és magától értetõdõen el kell majd viselni a sajtóban feltehetõen megjelenõ gyalázkodásokat. Ez egy ilyen ország, de azt is tudjuk, hogy ez sem lesz mindig így. Sokkal fontosabb számomra, hogy ez a film is lehetõséget biztosít arra, hogy kutassuk, felmutassuk, átélhetõvé tegyük a közösséggé, nemzetté válás szükségességének gondolatát, a korszerû XXI. századi magyar nemzettudat újjáalakulásának fontosságát, amely nélkül néhány évtized alatt felolvadunk, s tartás nélküli szolgáló és szolgáltató néppé züllünk a XXI. század világfolyamatai közepette. Filmje széleskörû társadalmi összefogás eredményeként valósulhatott meg. A film elkészítésében valóban nagy segítségemre volt az a lelkes összefogás, amelynek eredményeként sokmillió forint gyûlt össze. Ugyanis a film költségvetésének nagyobb részén túl önerõbõl már nem tudott a gyártó többet áldozni a filmre, mivel manapság egyetlen televíziótól vagy filmes pénzosztó helytõl egy ilyen film támogatásában nem reménykedhettünk. Ide jutottunk a rendszerváltozás tizenhetedik esztendejében. Hát ezért fontos számunkra ez az életmû, amely mindent elmond a magyarság huszadik századi lelki-szellemi szétesésével kapcsolatban. A trianoni folyamat éppen 87 éve tart. Ha megértjük ennek az életmûnek az igazi jelentését, akkor világossá válik számunkra, mit jelent magyarnak lenni, s mi a kötelességünk saját nemzetünkkel szemben a mai világban. Remélem, hogy az Adjátok vissza a hegyeimet! segítséget nyújt ezen felismerések széles körben történõ tudatosításához. LÁSZLÓ GYÖRGY
JANUÁR
100 éve indult a Nyugat Az irodalmi folyóirat története 1908. január 1-jén jelent meg a Nyugat elsô száma. Fôszerkesztôje Ignotus Pál volt (1929-ig). A magyar irodalom egyik fénykorának legjelentôsebb irodalmi és kritikai folyóirata, a XX. századi irodalom legnagyobb hatású fóruma. Szellemi irányítója és fô kritikusa Osvát Ernô volt, anyagi támogatói: Hatvany Lajos és Fenyô Miksa. Ignotus legendás Kelet népe címû programadó írása orientáció és iránymutatás volt. Maga a névválasztás is magáért beszél. A nap s az emberiség s a történelem keletrôl nyugatra tart. Kelet népének is ez az útja, s ha járja: azon nap alatt jár, annak az emberiségnek felese, annak a történelemnek alakítója, mint a legnagyobb nemzetek. A címlapon végigkíséri a lapot Beck Ö. Fülöp szép Mikes emlékérme, amely sokaknak az egyszerû magyar deákot, a literátor hagyományt, másoknak a bujdosót jelentette, s azt, hogy a világító gyertyafény és a toll mindenképpen megmaradt a legemberpróbálóbb idôkben is. Az elsôsorban Osvát szerkesztôi normáit, a politikamentességet érvényesítô folyóirat a korszerû, azaz a kor világirodalmi jelenségeivel szinkron, új törekvések támogatója volt. A magyar irodalmat a nyugateurópai irodalmak színvonalára emelte. Szerkesztôi nem törekedtek az írók egységbe tömörítésére, a folyóirat szemléleti, kifejezésbeli sokarcúsága csak az epigonizmussal és a polgári fejlôdést gátló irányultsággal szemben mutatott elutasítást. 19291933 között Móricz Zsigmond, Babits Mihály és Gellért Oszkár szerkesztették a lapot, majd 1933-ban kivált Móricz, 1939-ben Gellért, Babits Mihály 1941-ben bekövetkezett haláláig egyedül szerkesztette. A Nyugat emelte Adyt a századelô irodalmi vezérévé, fóruma volt Babitsnak, Kosztolányinak, Karinthy Frigyesnek, Móricz Zsigmondnak, Tersánszky Józsi Jenônek, Tóth Árpádnak, megjelenési lehetôséget kínált Gellért Oszkárnak, Kaffka Margitnak, Szomory Dezsônek, Szép Ernônek, Somlyó Zoltánnak. A folyóirat a köré csoportosult írókkal mozgalommá tágult, az új magyar irodalmat, a társadalmi progressziót képviselô nyugatos szellemiségben formálódó új nemzedék fóruma lett. Az 1920-as években jelentkezett a Nyugat második nemzedéke: Erdélyi József, Fodor József, Illyés Gyula, Márai Sándor, Kuncz Aladár, Németh László, Déry Tibor, Sárközy György, Szabó Lõrinc, Gelléri Andor Endre, Pap Károly, Zsolt Béla. E jeles alkotók egy része idõvel elfordult a Nyugattól, s a népi mozgalom vagy az avantgárd felé tájékozódott. Különösen megerõsödött ekkortájt az irodalomkritika szerepe olyan neves mûbírálók révén, mint Halász Gábor, Cs. Szabó László, Illés Endre, Szerb Antal, Kardos László és Keresztury Dezsõ (az esszéíró nemzedék). Ebben az idõszakban zajlott le a Nyugat szerkesztõváltása; Osvát halála után gyakorlatilag Babits kapta a fõszerepet a lapnál. Ez bizonyos beszûküléssel járt (többek között az új hangon jelentkezõ József Attila kiszorításával) és azzal, hogy az ekkor már szép számban jelentkezõ népi írók a Nyugaton kívül kerestek fórumot. Az 1930-as években, az ún. harmadik nemzedék által utoljára megújult a Nyugat. Ekkor jelentkezett a Jékely Zoltán, Radnóti Miklós, Vas István, Weöres Sándor nevével fémjelezhetõ ge-
20
Egészségügyi tanácsok Téli szíves tanácsok
Télen az egészséget alapvetõen négy esemény befolyásolja. Az idõjárás változásai, a mozgásszegény életmód, a vitaminhiányos, és sok esetben indokolatlanul kalóriadús, a gyomrot, a szervezetet megterhelõ étkezés, valamint a fertõzéses meghûlések. Télen általában behúzódunk a szabadból a meleg lakásba. Életmódunk mozgásszegénnyé válik. Ráadásul az unalmas estéken sokszor többet is eszünk a kelleténél. Ellustulunk, talán néhány kilogrammot is felszedünk. A teli gyomor terheli a keringést és sokszor vált ki szívpanaszt. Nehezen megyünk ki a szabadba vagy azért, mert hideg van, vagy éppen azért, mert lucskos az idõ. Aztán leesik az elsõ hó és felkapjuk a szánkót, a korcsolyát, a sílécet vagy éppen a hólapátot és hirtelen mozogni kezdünk. Sokat hangoztattuk már, hogy a kellõ bemelegítés nélküli sportolás sérülésekhez vezethet. Talán kevesebb szó esik arról, hogy a fokozatos mozgás-felépítés nélkül, hirtelen kezdett sportolás, erõs fizikai munka a lappangó szívbetegségeket aktiválja. A bemelegítés nélküli fizikai megterhelés kórosan emelheti a vérnyomást, ami akár agyi vérkeringési zavarokat, stroke-ot is okozhat. A fellépõ oxigénhiány kiválthat ritmuszavart éppen úgy, mint szívizomelhalást vagy keringési elégtelenséget. Télen, könnyen léphet fel szívkoszorúér görcs a hideg hatására. Tapasztalhatjuk hideg, szeles idõben, hogy az utcára lépve hirtelen elakad a lélegzet, s mellkasi nyomás lép fel. A szívbetegség megelõzése érdekében a téli hónapokban is idõt kell fordítani a rendszeres mozgásra. Ez lehet reggeli torna, szobakerékpározás ugyanúgy, mint egy kiadós séta a szabadban. Amennyiben nagyon hidegre fordul az idõ mínusz 8-10 fok , jól fel kell öltözni, sapkát, sálat sem szabad otthon hagyni. A nagyon hideg idõben védeni kell a szájat is, hogy ne közvetlenül lélegezzük be a hideg levegõt. Tudvalevõ, hogy a hideg könnyen kiválthat mellkasi fájdalmat, koszorúér görcsöt is. Amint hozzászoktunk a hideghez, már bátrabban szívhatjuk be a friss levegõt a tüdõbe. Gondot kell fordítani a vitaminpótlásra is. Télen tanácsos rendszeresen citrusfélét és almát fogyasztani, mert a természetes C-vitamin tartalmuk segít a fertõzések leküzdésében. Nem szabad zsíros, nagyon nehéz ételeket fogyasztani, fõként este óvakodjunk ettõl. Inkább kerekedjünk fel egy rövid sétára. A testsúly megõrzése, a fizikum karbantartása sokat segít a keringési rendszer megóvásában. Figyeljük a vérnyomásunkat, idõnként ellenõriztessük a koleszterin, triglicerid, húgysav és vércukor szintünket. Dr. Szirmák Eszter Viola Kardiológia www.violakardiologia.hu 1094. Budapest, Viola utca 50.
21
JANUÁR
neráció, a prózaírók közül pedig Szentkuthy Miklós és Ottlik Géza. A két háború közötti kulturális élet nevezetes, demonstratív eseményei voltak a Nyugat-matinék, amelyek mintegy összefogták a polgári humánum eszméit követõ értelmiséget. Babits halála után, 1941-ben a Nyugat megszûnt. Illyés Gyula 1943-ban újraindította már egészen radikális szellemben, Magyar Csillag néven, de ez a folyóirat csak másfél évet ért meg. SÁNDOR GÁBOR
WA S S A L B E R T:
Üzenet haza Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esônek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kô marad, a kô marad. Üzenem a földnek: csak teremjen, ha sáska rágja is le a vetést. Ha vakond túrja is a gyökeret. A világ fölött ôrködik a Rend s nem vész magja a nemes gabonának, de híre sem lesz egykor a csalánnak; az idô lemarja a gyomokat. A víz szalad, a kô marad, a kô marad. Üzenem az erdônek: ne féljen, ha csattog is a baltások hada. Mert erôsebb a baltánál a fa s a vérzô csonkból virradó tavaszra új erdô sarjad gyôzedelmesen. S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda a gyilkos vasat rég felfalta már s a sújtó kéz is szent jóvátétellel hasznos anyaggá vált a föld alatt... A víz szalad, a kô marad, a kô marad. Üzenem a háznak, mely fölnevelt: ha egyenlôvé teszik is a földdel, nemzedékek ôrváltásain jönnek majd újra boldog építôk és kiássák a fundamentumot s az erkölcs ôsi, hófehér kövére emelnek falat, tetôt, templomot. Jön ezer új Kômíves Kelemen, ki nem hamuval és nem embervérrel köti meg a békesség falát, de szenteltvízzel és búzakenyérrel és épít régi kôbôl új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt: a fundamentom Istentôl való és Istentôl való az akarat, mely újra építi a falakat. A víz szalad, a kô marad, a kô marad. És üzenem a volt barátaimnak, kik megtagadják ma a nevemet: ha fordul egyet újra a kerék, én akkor is a barátjok leszek és nem lesz bosszú, gyûlölet, harag. Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk és leszünk Egy Cél és Egy Akarat: a víz szalad, de a kô marad, a kô marad. És üzenem mindenkinek, testvérnek, rokonnak, idegennek, gonosznak, jónak, hûségesnek és alávalónak, annak, akit a fájás ûz és annak, kinek kezéhez vércseppek tapadnak: vigyázzatok és imádkozzatok! Valahol fönt a magos ég alatt mozdulnak már lassan a csillagok a s víz szalad és csak a kô marad, a kô marad. Maradnak az igazak és a jók. A tiszták és békességesek. Erdôk, hegyek, tanok és emberek. Jól gondolja meg, ki mit cselekszik! Likasszák már az égben fönt a rostát s a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok. És lészen csillagfordulás megint és miként hirdeti a Biblia: megméretik az embernek fia s ki mint vetett, azonképpen arat. Mert elfut a víz és csak a kô marad, de a kô marad.
