Augusztus
AUGUSZTUS
AUGUSTUS A régi római naptárban Sextilis (Hatodik). I. e. 8-ban szenátusi határozattal kapta Augustus császárnak hódoló nevét. A princeps ugyanis ebben a hónapban nyerte el elsõ konzulátusát, és ekkor hódította meg Egyiptomot. Az álmosító augusztusi kánikulát Rómában vízzel kapcsolatos ünnepek enyhítették. 17én a Portunalia ünnepe (Portunus a kikötõi Janus), valamint a Tiberinalia, ami a Portunalia Tiberis folyó istenének szánt mása, akiben Vulcanust tisztelték, kinek külön ünnepe is volt 23-án (Vulcanalia). A 27-i Volturnalia is folyóünnep, Volturnus (ma Volturno) bíztatására, hogy töltse fel ismét vízzel kiszáradt medrét (Itáliában a folyók zöme nyár végére majdnem teljesen kiapadt). Augusztus a betakarítás hónapja is, 19-én ülték meg a Vinalia Rustica falusi szüretünnepet, 21-én pedig Consus isten napját, a Consualiát, amikor a szabin nõk elrablásáról szóló cirkuszi játékokat mutattak be, de egyben az aratás ünnepe is volt. Végül a betakarítási ünnepségsorozatot az Ops Consiva zárta, a bõségmegõrzõ Ops istennõ napja (valójában Ceres). Augusztus régi magyar neve: Kisasszony hava, és a Szûz hava, összhangban utalnak a nagy augusztusi Mária ünnepre: Nagyboldogasszonyra, valamint a hónap asztrológiai jegyére. A Kisaszszony hava elnevezés nyilván még abból az idõbõl származik, amikor a nagyboldogaszszony Szent Anna neve volt. A tulajdonképpeni Kisasszony (Kisboldogasszony) napja ugyan még a Szûz havába esik, de már szeptemberre.
2009 KISASSZONY HAVA 1
Szo Boglárka, Boglár
2
V
Lehel, Özséb
3
H
Hermina, Kíra
4
K
Domonkos, Dominika
5
Sze Krisztina, Kriszta
6
Cs
Berta, Bettina
7
P
Ibolya, Afrodité
8
Szo László, Eszmeralda
9
V
Emôd
10
H
Lôrinc
11
K
Zsuzsanna, Tiborc
12
Sze Klára, Letícia
13
Cs
Ipoly
14
P
Marcell, Maximilián
15
Szo Mária
16
V
Ábrahám, Rókus
17
H
Jácint, Réka
18
K
Ilona, Ilka
19
Sze Huba
20
Cs
Állami ünnep, István, Vajk
21
P
Sámuel, Hajna
22
Szo Menyhért, Mirjam
23
V
Bence, Szidónia
24
H
Bertalan, Jonatán
25
K
Lajos, Patrícia
26
Sze Izsó, Tália
27
Cs
Gáspár
28
P
Ágoston
29
Szo Beatrix, Erna
30
V
Róza
31
H
Erika, Bella, Hanga
1959. augusztus 21. (50 éve történt) Hawaii lett az 50. állama az Egyesült Államoknak.
1934. augusztus 2. (75 éve történt) Meghalt Paul von Hindenburg Németország elnöke, halála után ezt a tisztséget is Adolf Hitler töltötte be.
1929. augusztus 22. (80 éve történt) Megtartották a Magyarok I. Világkongresszusát Budapesten, ahol mintegy 172 külföldi magyar egyesület képviseletében 365 fô jelent meg, de rajtuk kívül magánemberként még több mint százan érkeztek.
1949. augusztus 2. (60 éve történt) Megszületett Farkas Bertalan, a mindeddig egyetlen magyar ûrhajós. 1884. augusztus 4. (125 éve történt) Megszületett Balázs Béla költô, író, filmesztéta. 1899. augusztus 8. (110 éve történt) A. T. Marshall szabadalmaztatta a hûtôgépet. 1949. augusztus 9. (60 éve történt) Megszületett Faragó Laura énekes (Szivárvány havasán, Júlia szép leány, A magyar dal évszázadaiból). 1919. augusztus 11. (90 éve történt) Meghalt a jótékonysági akcióiról híres, skót származású Andrew Carnegie, az amerikai acélbirodalom megalapítója.
1989. augusztus 22. (20 éve történt) Meghalt Alekszandr Szergejevics Jakovlev, szovjet repülôgép-tervezô, akadémikus. Számos JAK típusú repülôgép ôrzi nevét. 1919. augusztus 22. (90 éve történt) Megszületett Dávid Géza turkológus, történész. 1929. augusztus 23. (80 éve történt) Megszületett Czibor Zoltán olimpiai bajnok labdarúgó, a legendás Aranycsapat balszélsôje. 1939. augusztus 23. (70 éve történt) Aláírták a szovjet-német megnemtámadási szerzôdést.
1889. augusztus 13. (120 éve történt) William Gray szabadalmaztatta az érmével mûködô telefont.
1849. augusztus 23. (160 éve történt) Meghalt Maderspach Károly kohómérnök, a róla elnevezett függôhíd feltalálója.
1959. augusztus 14. (50 éve történt) Budapesten meghalt Jávor Pál színész (Hyppolit a lakáj, Havi 200 fix, Fizessen, nagysád!, Halálos tavasz, Egy csók és más semmi, A beszélô köntös).
1929. augusztus 24. (80 éve történt) Megszületett Paul Lendvai magyarországi születésû osztrák újságíró, szerkesztô.
1769. augusztus 15. (240 éve történt) Megszületett Bonaparte Napóleon. 1969. augusztus 15. (40 éve történt) Több mint 300 000 ember sereglett össze a woodstocki rockfesztiválra. 1534. augusztus 15. (475 éve történt) Párizsban Loyola Ignác teológus és pap megalapította a jezsuita rendet Jézus Társasága (Societas Jesu) néven. 1859. augusztus 17. (150 éve történt) Elôször használtak légipostát. Egy hôlégballon szállított 100 levelet New Yorkba a 44 kilométerre levô Lafayette-bôl. 1949. augusztus 18. (60 éve történt) Adi Dassler bejegyeztette a vezeték- és keresztnevébôl alkotott adidas márkanevet.
1929. augusztus 24. (80 éve történt) Megszületett Jasszer Arafat, fedônevén Ammar Abu, Nobel-békedíjas palesztin politikus, a Palesztin Autonómiatanács elnöke. 1789. augusztus 26. (220 éve történt) A francia Nemzetgyûlés kiadta világtörténelmi jelentôségû deklarációját az emberi jogokról. Az Emberi Jogok Nyilatkozata az amerikai Virginiai Nyilatkozat mintájára kimondta a demokratikus alapjogokat: szabadság, egyenlôség, testvériség, valamint személyi szabadság, jogegyenlôség és világpolgárság. 1749. augusztus 28. (260 éve történt) Megszületett Johann Wolfgang Goethe német költô, regény- és drámaíró. Legismertebb mûve a Faust. 1799. augusztus 29. (210 éve történt) Francia fogságban, egy Firenze melletti kolostorban meghalt VI. Pius pápa.
145
AUGUSZTUS
Évfordulók
AUGUSZTUS
1849-re emlékezve... Augusztus
1-jén Kossuth és a minisztertanécs Szegedrõl Aradra tette át székhelyét. Erdélyben Miklósfalván, Szerdahelyen vereséget szenvedtek a magyar fegyveres erõk. 2-án Dembinski tábornok feladta Szegedet, kiharcolva ezzel a magyar vezérkar A Nagy Retiráló jelzõjét. Csíkszeredát megszállták az oroszok. 3-án Klapka és Komárom várvédõi megrohamozták az ostromlókat és a szabadságharc utolsó gyõztes ütközetében egészen Gyõrig nyomultak elõre, elfoglalva a várost is. Újoncozni kezdtek, s a vár védõinek száma 20.000-re emelkedett. Debrecen mellett Nagysándor József tábornok meggondolatlanul harcra parancsolta hadtestét Paszkevics fõseregével szemben, amely hétszeres túlerõben volt. A magyar sereg nagy veszteségeket szenvedve vonult vissza Szeged irányába. A hadügyminisztérium Kmety hadtestét is Temesvár alá rendelte. 6-án Bem serege Nagyszebennél megsemmisítõ vereséget szenvedett. 7-étõl gyakorlatilag egész Erdély a cs.kir. és az orosz erõk kezébe került. Bem azonban elérte, hogy az ellenséges csapatok mégsem jutottak ki a Bánság területére, a magyar fõsereg hátába. A Bánságban Dembinski egészen Aradig hátrált 78 ezer magyar katonájával. 9-én Bemet nevezte ki Kossuth a magyar erõk fõparancsnokának. Bem azonnal csatát állt Haynau serege ellen, és nem esély nélkül. A magyarok 60 ezres serege állt szemben Haynau 30 ezres hadával. A rögtönzés, a szervezetlenség, a lõszerhiány azonban megbosszúlta magát: a cs. kir. seregek gyõztek, Bem leesett lováról és kulcscsontját törte. A magyar szabadság sírja Temesvárott volt-fogalmazta meg késõbb Klapka György. A magyar sereg maradékai Lugos felé hátráltak. Haynau bevonult Temesvárra, Görgei pedig vezérkarával Aradra, a Fehér Kereszt (ma Ardealul) szállóba. 10-én a magyar minisztertanács végsõ kétségbeesésében felajánlotta a magyar koronát az orosz cári családnak. Az este folyamán az aradi várban utoljára találkozott Görgei és Kossuth. Mindketten súlyosnak ítélték a magyar szabadságharc helyzetét, és a temesvári csata kimenetelétõl tették függõvé további lépéseiket. 11-én Kossuth a temesvári csatavesztésrõl értesülve lemondott kormányzóságáról, s diktátorrá nevezte ki Görgeit. Görgei vezérkarának egyetértésével levelet íratott Rüdigernek, hogy a magyar sereg leteszi a fegyvert az oroszok elõtt. Kossuth a török határ felé indult kíséretével. 12-én Görgei megmaradt csapatai Pankotára és Világos alá vonultak. A világosi Bohus kastélyban Görgei az oroszokkal aláírta az okmányokat a másnapi feltétel nélküli megadásról. Kossuth és kísérete Lugosra ért. 13-án Görgei Artúr tábornok és a megmaradt magyar fõsereg, számos magyar politikussal együtt Szöllõs falu és Világos vára közötti síkon megadta magát az oroszoknak kényre-kedvre. 29 ezer katona 9 ezer lóval és 144 löveggel kapitulált a legnagyobb rendben, katonás fegyelemmel. A közeli Déva várát felrobbantotta a szikrát kapott lõporraktár. Komárom várába visszavonult Gyõrbõl a magyar sereg. 14-én Görgeit Paszkevicshez vitték, a magyar tiszteket Gyulára, a legénységet pedig Nagyváradra. 15-én a határ felé vonuló magyar fegyveres erõk fõleg a Kmety hadtestbõl még egy utolsó ütközetet vívtak Lugosnál a cs.kir. csapatokkal. Valószínûleg a határ felé menekülõ magyar fõ-
146
A világosi fegyverletétel 147
AUGUSZTUS
tisztek, politikusok fedezése volt az összecsapás egyetlen célja. A magyar katonaság Facsét felé hátrált. 16-án a facséti mezõn még összeült egy magyar haditanács. Bem, Guyon, Vécsey nem jutottak egyezségre, hogy mi legyen a vert sereggel. Bem, mint érvényben lévõ fõparancsnok a harc folytatását sürgette, a többiek azonban az oroszok elõtti fegyverletételre szavaztak. Bem Déva felé indult híveivel, Vécsey tábornok több ezer katonával Soborsin felé. 17-én Kossuth Orsovánál elhagyta Magyarországot. Sok vezetõ politikus és szabadságharcos katona tette ugyanezt, Mészáros Lázár, Perczel Mór, Guyon, Kmety, Bem és mások. Damjanich tábornok átadta Arad várát az oroszoknak. Damjanich Jánost is Gyulára szállították. 18-ától a kapitulált magyar csapatokat és tisztjeiket Arad várába kísérték. Ott a legénységi állomány legnagyobb része kényszerbesorozott lett a cs. kir. hadseregbe, feleskették õket a császári zászlóra és továbbindították õket kijelölt állomáshelyükre. A procedura körülbelül egy hétig tartott. Ugyanígy tettek azon honvédtisztekkel, akik a szabadságharc elõtt soha nem tartoztak a cs. kir. hadsereg tiszti állományába. Minden volt cs. kir. katonatiszt azonban Arad várában maradt vizsgálati fogságban, számos magasrangú politikussal együtt. Augusztus 3-4. hetében többezer magyar katona fordult meg ilyen módon a várban. Beke János ezredes az erdélyi hadsereg maradványaival letette a fegyvert Dévánál. 19-én Karánsebesnél Lázár Vilmos ezredes és Dessewffy Arisztid tábornok kapitulált hadseregével a cs. kir. csapatok elõtt.
AUGUSZTUS
20-án a Soborsin felé indult magyar hadak Borosjenõ fõutcáján letették a fegyvert az oroszok elõtt. Vécsey tábornok és tisztikara Nagyváradon cselekedte ugyanezt. Õket is az aradi várba indították vagy szállították. Útközben az oroszok minden foglyul ejtett magyar szabadságharcost átadtak az osztrákoknak. 21-én Komárom várában a Világoson történtekrõl értesülve Klapka György tábornok és tisztikara 14 nap fegyverszünetet kötött az ostromló cs. kir. csapatokkal. 22-én Aradon rögtönítélõ bírósági tárgyalás után Haynau felakaszttatta az elfogott Ormay Norbert ezredest, a magyar vadászezredek parancsnokát, Kossuth bizalmi emberét. A felelõsségrevonás tehát elkezdõdött, egymás után likvidálták a szabadságharcos katonákat az osztrákok és az oroszok. Még ebben a hónapban az oroszok kivégezték Rulikowszki volt orosz zászlóst, az osztrákok Murmann Sámuel õrnagyot, Hruby Gyula századost,
s a vértanúk száA VILÁGOSI SÍK ma nõttön nõtt. Nem csak itt, hanem a pesti Új-épület udvarán is állandósultak az Isten ily szabályos síkot akasztások és a lõpor és golyó általi kivégmég egyet nem simított. zések. A táj, mint Isten tenyerén 23-án Gyulán a szabadságharc legfõbb 14 egy arany tálca, amelyen fõtisztjét az oroszok az osztrákoknak adták Béliál egy hon legjobb fiait át. Az országból menekülõ Szemere Bertafelfalni kínálja, vagy mint egy lan miniszterelnök és kísérete az országhatár dob kifeszített háta, elõtt egy mocsaras szigeten elásta ládástól a hogy minden ledobott fegyveren magyar koronát. a fájdalom az égre peregjen. 24-én Zsibón Kazinczy Lajos ezredes és Felül, a harmadik dimenzióban, hadtestének maradéka is megadta magát. mint gyöngy ül Világos vára 25-én több kocsival a szabadságharc 14 és a rekkenõ melegben magyar tábornoki rangú illetve beosztású kaa kapitulációt vigyázza, tonáját Arad várába szállították. Még aznap hol már nincs ló- sem öngyilok, megkezdõdtek a perek a már ott székelõ csak Görgey lova nyakán zokog. osztrák hadbírók elõtt. Elõször Kiss Ernõ alA síkon alkalmi négyzet: tábornagy kihallgatására került sor. út-falu-malom csatorna26-án Munkács vára kapitulált. Haynau és az oroszok szuronya, közölte Görgeivel: õ egyedüliként kapott keés az oroszok sárga fogú szája hadarja: gyelmet a volt honvéd vezérkarból és Karin Psa juga vengerszka... thiába fogják internálni. A kecske magyarja újra a falnak ugrott! 30-án Olmützben halálra ítélték gróf sercintett rá jót Fjodorov. Batthyány Lajos volt magyar miniszterelnököt. Egyik fõ vádpont vele szemben az 1848. Másfél század. A kecskének szarvacskás, október 6-án Bécsben felakasztott Latour betört koponyája a malom csatornából hadügyminiszter elleni merénylet állítólagos kifordult lábam elé a földre, magyar felbujtása, sõt pénzelése volt. Az ítés tekintetemet fürkészi let kihirdetésekor azonban mindenki biztos sártól fénylõ szemgödre. volt abban, hogy Batthyány amnesztiában Dinyés László fog részesülni. Az orosz csapatok megkezdték kivonulásukat a megszállt Magyarország Psa juga vengerszka történelmi dokumentum: területérõl. ,,Lázadó vérû magyar (Egerváry P. Ödön)
148
2008. augusztus 20. Szent István király Abban az idõben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dõlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedõlt, és nagy romhalmaz lett belõle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. (Mt 7,24-29) Elmélkedés: Király és apostol A magyarok elsõ királyára és a magyar nép apostolára, Szent Istvánra emlékezünk a mai ünnepen, aki méltán nyerte el több mint 1000 esztendõvel ezelõtt a római pápától az apostoli király címet. E cím elárulja nekünk, hogy Szent István olyan uralkodó volt, aki az ország vezetése, a földi haza közigazgatásának megszervezése, területének és határainak védelme és a külfölddel való kapcsolatteremtés mellett nagy gondot fordított arra is, hogy az égi haza felé vezesse ennek a népnek tagjait. Elsõ szent királyunknak meggyõzõdése volt, hogy nem elegendõ csupán földi hazát teremteni, hanem az égi hazára is szüksége van a magyarságnak. A mai ünnepen arról elmélkedjünk, hogy mit jelent a királyság és az apostolság Szent István esetében. Szent István királyi jellem volt. Királyságát azonban nem uralkodói elnyomásra használta fel, hanem népének szolgálatára. Egész életét arra szentelte, hogy minden erejével, Istentõl kapott tehetségével és képességeivel Krisztust és a magyar nemzetet szolgálja. Királyi erénye abból tûnik, ki, hogy mind alattvalóinak, mind pedig saját magának is tudott parancsolni. Uralkodói sikerei nem tették õt elbizakodottá és gõgössé, és a kudarcok sem törték meg lelki erejét. Uralkodóként és családapaként egyaránt példakép keresztény életvitelében. Korának más uralkodóival ellentétben õ már nem volt híve annak, hogy háborúk révén gyarapítsa országának területét és vagyonát, hanem a béke embere volt, aki a szomszédos népekkel békére törekedett. Miután megnéztük, hogy miért volt Szent István valóban király, a magyarok legnagyobb királya, most tekintsünk másik nagy erényére, az apostoli buzgóságra. Szent István király a keresztény hit elterjedése érdekében bencés szerzeteseket hívott Bajorországból és Itáliából, s kolostorokat létesített számunkra, amelyek missziós központokká váltak. Annak érdekében, hogy az emberek a vasárnapi pihenõnapot megszentelhessék és szentmisén vehessenek részt, elrendelte, hogy minden tíz falu építsen templomot, ahol a hívek összegyülekezhetnek az istentiszteletre. Az 1000. esztendõ õszén Asztrik, pécsváradi apát vezetésével elõkelõ küldöttség érkezett Rómába, hogy a magyarok vezetõje számára királyi címet és koronát kérjen a római pápától. Miután II. Szilveszter pápa a küldöttek elmondásából megismerte a fiatal uralkodó, István fejedelem jellemét, népének a kereszténységre való elvezetésének szándékát, és ennek érdekében végzett eddigi tevékenységeit, a pápa nagy lelkesedésében e szavakkal fordult a küldöttekhez: Én csak apostoli vagyok, õ azonban valóságos apostol. II. Szilveszter pápa Péter apostol utódaként még önmagánál is buzgóbbnak ismerte meg Istvánt, aki saját országában Krisztus egykori apostolainak lelkesedésével fáradozott a hit terjesztésén. Az ezredforduló táján nem volt rit-
149
AUGUSZTUS
Lelki útravaló
AUGUSZTUS
ka, hogy az európai országok uralkodói igen sokat törõdtek a keresztény hit terjesztésével, nem kis anyagi áldozatot is vállalva. Az azonban ritka, hogy ilyen rövid idõ, tulajdonképpen egyetlen emberöltõ leforgása alatt egy egész nép kereszténnyé vált volna. S nem csupán felszínes vagy külsõleges volt a magyarság megkeresztelkedése, hanem mély lelki hatással is járt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy 1000 esztendõn keresztül fontosnak tartottuk megõrizni azt a lelki kincset, amelyet Szent Istvántól kaptunk örökségként. Sõt, éppen a kereszténység kincse adott népünknek lelki erõt az elmúlt évszázadok nehézségei során. Szent István királyunk mai ünnepe arra figyelmeztet minket, hogy nem elég hangzatos szavakkal beszélnünk a hazaszeretetrõl, s nem állhatunk meg azon a szinten, hogy elkeseredetten szemléljük a vallási buzgóság hanyatlásának jeleit, hanem arra kell törekednünk, hogy Isten törvényei irányítsák nemzetünk és családjaink életét. Szent István példája szerint úgy fáradozzunk földi hazánk építésén, hogy közben a mennyei haza felé is törekedjünk! HORVÁTH ISTVÁN SÁNDOR
475 ÉVE TÖRTÉNT: MEGALAKULT A JEZSUITA REND Párizsban Loyola Ignác teológus és pap 1534. augusztus 15-én megalapította a jezsuita rendet Jézus Társasága (Societas Jesu) néven. Rendalkotmányukat III. Pál pápa 1540. szeptember 7-én hagyta jóvá. A Jézus Társasága jelenleg a Katolikus egyház legnagyobb létszámú szerzetesrendje. Világszerte mintegy 20.000 jezsuita él 126 országban. Elsõsorban lelkigyakorlatokkal, neveléssel és oktatással, a médiával, valamint szociális és egyéb lelkipásztori munkákkal foglalkoznak. A jezsuiták célja, hogy nemcsak saját üdvösségükön és tökéletesedésükön, hanem a hit védelmén és terjesztésén, valamint másoknak a keresztény hitéletben való elõrehaladásán is fáradozzanak. Újabb megfogalmazásban a jezsuiták küldetése a hit szolgálata és az igazságosság elõmozdítása. A jezsuiták a hármas hagyományos szerzetesi fogadalom mellett (szegénység, tisztaság, engedelmesség) felajnálják szolgálatukat Róma püspökének, a pápának, mint Krisztus helytartójának, hogy az egyházfõ bármikor szabadon rendelkezhessen a jezsuitákkal, ahol belátása szerint a legnagyobb szükség mutatkozik munkájukra. A jezsuiták neve után szerplõ S.J. a rend latin nevének kezdõbetûit képezi (Societas Jesu), s a jezsuita rendhez tartozást jelzi. Jelszavuk latinul: Omnia ad maiorem Dei gloriam (O.A.M.D.G., azaz magyarul: Mindent Isten nagyobb dicsõségére M.I.N.D.) Címerükben az IHS Jézus görögösen írt nevének rövidítése látható. Loyolai Szt. Ignác rendalapítót gyakran ábrázolják az IHS monogrammal, amelyet õ így oldott fel: Jesum habemus socium (Jézus a mi társunk), vagy Jesu humilis societas (Jézus alázatos társasága). Ehhez a monogramhoz késõbb egy kereszt is járult, valamint három szeg a címer alján, amely Krisztus keresztrefeszítésére emlékeztet. A rendalapítás idején javában terjed a reformáció, és ez döntõen meghatározta az alakulófélben lévõ jezsuita rend szellemiségét. A protestáns hitújítókhoz hasonlóan, a jezsuiták is az egyház megújulásáért szálltak síkra, de anélkül, hogy elszakadtak volna a katolikus egyháztól, amelyet szerintük a római pápához való hûségük biztosít. A jezsuiták gyakorlatilag megállították a reformáció további terjedését, sõt, több országban (közöttük Magyarországon is) jelentõs tömegeket térítettek vissza a Katolikus Egyházba. A sikeres missziók és az oktatásban kifejtett tevékenységük következtében a jezsuiták jelentõs befolyásra tettek szert világszerte, ami oda vezetett, hogy Európa abszolút uralkodói végül korlátozva érezték hatalmukat. 1773-ban, a Bourbonok nyomásának engedve, XIV. Kelemen pápa kénytelen volt feloszlatni a Társaságot. Számos történész a Jézus Társasága pápai betiltását a szabadkõmûvesség egyik legjelentõsebb egyházellenes sikerének tekinti. A Habsburg Birodalom részét képezõ Magyarországon a jezsuiták tevékenységének Mária Terézia vetett véget. 1814. augusztus 7-én VII. Pius pápa visszaállította a jezsuita rendet. Amikor az erre vonatkozó bullát kihirdették, többen még éltek a régi jezsuiták közül. A II. világháború után több kommunista országban újra betiltották a Jézus Társaságát, közöttük Magyarországon is. 1950-ben Magyarországon közel 400 jezsuitát internáltak munkatáborokba, intézményeiket pedig államosították. A jezsuita rend magyarországi mûködése csak az 1989. évi II. törvénnyel válhatott ismét legálissá.
150
Galéria a Ferencvárosban A vidék kulturális kisugárzása Budapesten (és nem fordítva) számomra mindig élmény. Noha született budapestiként nagyon is szeretem szülõvárosomat, mindig örülök, amikor valaki nem lemegy és nem felmegy Budapestrõl és Budapestre, hanem elmegy. Ez az utóbbi felfogás az egész magyarság értékeibõl képes meríteni, és így nem rekeszt ki, hanem gazdagít. Ez az öröm töltött el, amikor egy, majd mégegy cikket olvasva a Ferencváros újságban elmentem az Üllõi út 3. alatti Museion No.1 Galériába, és elbeszélgethettem Kormos Emesével, a galéria rendkívül elkötelezett mûvészeti vezetõjével. Eközben érezhettem meg, amire mindig is vágyom, az egységes magyar kultúra sugárzását, jelen esetben a vidék kisugárzását Budapestre. Úgy harminc évvel ezelôtt Probstner János kerámikus Kecskeméten alapította meg és máig vezeti a Nemzetközi Kerámia Stúdiót. Mára az alapítvány formájában mûködõ szervezet odáig fejlõdött, hogy a szakmában világhírûvé vált jelentõs technológiai infrastruktúrával rendelkezik, a Nyugat-magyarországi Egyetem (Sopron) Szilikátmûvészeti Tanszékévé vált. Nemzetközi ismertsége abból is lemérhetõ, hogy ilyen stúdió az egész világon csak három helyen, Japánban, Hollandiában és Dániában létezik. Az egész világról pályáznak jelentõs rangú iparmûvészek alkotói tevékenység végzési lehetõségére, szemináriumokra. A stúdió az infrastruktúráját és a szállást adja. Ezekre az alkotói elmélyülésekre csak jelentõs mûvészek pályázatát fogadják el. A pályázatokról a Mûvészeti Tanács dönt. A mûvészek között nagyszerû kapcsolatok alakulnak ki, és ami nagyon fontos, mûvészetükkel egymásra termékenyítõleg hatnak. Kölcsönhatás mutatkozik a szilikátmûvészeti ágak között is, sõt a Galéria 2008 nyári programján szereplõ kiállításon egymás kiegészítésére és társítására is találunk példákat. A stúdiónak igen jelentõs, mintegy 3000 darabból álló kortárs szilikátmûvészeti gyûjteménye van. Ezekbõl rendszeresen mutatnak be válogatásokat. Fontos lett a stúdió életében a vezetõje által kezdeményezett Nemzetközi Szilikátmûvészeti Triennálé, amely nemzetközi megmérettetésként és a szilikátokra épülõ mûvészetek seregszemléjeként ennek a mûvészeti ágnak igen fontos világfóruma és nemzetközi eseménye. Ebben a vonatkozásban arra is kell gondolni, hogy a szilikátok nagy anyagválasztéka, kimeríthetetlen tartaléka és változatos technológiái egyre jobban képesek hatni a térbeli mûvészeti ágak fejlõdésére. A szilikátmûvészeti mûvek éppen technológiai jellegzetességük miatt mindenki számára elérhetõ, sorozatban elõállított díszítõ és használati tárgyak prototípusaivá válhatnak. A 2008-ban rendezett második kiállításra 200-nál több pályamunkával jelentkeztek az egész világról, és a nemzetközi zsûrinek a világ különbözõ helyein Ausztráliában, Dániában, Németországban és Magyarországon egyidõben ítélkezõ tagjai elektronikus konferencián döntöttek a beküldöttek közül 70 mû elfogadásáról. A Museion No.1 Galéria alapját az vetette meg, hogy a kerületi önkormányzat az Üllõi út 3-ban a korábban üressé vált utcai üzlethelyiséget galéria céljára meghirdette. A ferencvárosi kulturális élet nagy kezdeményezõje és szervezõje Orbán György közremûködött a Galéria megvalósulásában és részévé tette az általa irányított Kultucca és Europoetica rendezvényeknek is. A Galéria éves programterv alapján rendezi kiállításait, részben a Stúdió igen gazdag gyûjteményébõl, részben egyes mûvészek önálló kiállításaiból. Egy-egy kiállítás megnyitója kulturális esemény, zenével gazdagítva. A kiállított mûvekbõl egyes kiállításokon vásárolni is lehet. LÁSZLÓ GYÖRGY
151
AUGUSZTUS
Museion No.1
AUGUSZTUS
A hites fotográfus Beszélgetés Vattay Elemérrel Úgy tudom, hogy beiratkoztál a Színmûvészeti Fõiskola filmrendezõi szakára, s mégis fotográfusként váltál ismertté. Hogyan, miért váltottál? Csak fél évig járhattam oda, azután kirúgtak, mert nem voltam hajlandó aláírni a Mindszenty hercegprímás kivégzését követelõ nyilatkozatot, s amikor késõbb visszakerülhettem volna, addigra már elmúlt az ambícióm (és hol voltak már addigra a régi osztálytársaim: Galgóczi Erzsébet, Huszárik Zoltán!) A kirúgás után a Hídépítõ Vállalatnál helyezkedtem el segédmunkásként, itt dolgoztam a Petõfi-híd pesti oldalán, a budai oldalon meg volt gimnáziumi osztálytársam, egyben legjobb barátom, Latinovits Zoli. Biztosan tudod, hogy õ itt a közelben, a Mester utcában nõtt fel. Késõbb még úgyis beszélünk Róla. Te is õs-ferencvárosi vagy, mint õ? Szolnokon születtem, egyedüli gyerek vagyok, az apám a Hitelbank ottani fiókjánál dolgozott, és tizenegy éves voltam, amikor felhelyezték ôt revizornak a központba, Budapestre. Ez 1942ben történt, azóta lakom ebben a lakásban. Ezt a házat egyébként a csepeli Weiss Manfréd építtette, még most is látszanak a kiváló építészeti megoldások, pedig a háború után sokat romboltak rajta. Pikivel (Latinovits Zoltán KF) a budai ciszterekhez jártunk, velünk járt még Abodi Béla és Vajda Miklós is. 49-ben érettségiztünk, akkor államosították az egyházi iskolákat. Édesapám a háborúban hadifogságba került, s a bank megengedte, hogy odajárjunk ebédelni, ami akkor fõnyereménynek számított. Nos, a hídépítõknél hegesztõi oklevelet szereztem, hegesztõként dolgoztam, ami azért volt jó, mert nem kellett nehezet emelnem. Kedvtelésbõl már fényképezgettem, amit egyébként a Sevcsiktõl tanultam. Egy alkalommal felkeresett egy nagyon kedves ismerõsöm, akit korábban tanítottam fényképezni, és megkérdezte, nem volna-e kedvem az õ fõnöksége alatt fotósként dolgozni az Autókísérleti Állomáson. Boldogan igent mondtam, egyáltalán nem bántam otthagyni a hegesztést, és jól is döntöttem, mert például ebédelni hazajárhattam, és a munka is érdekes volt. Igen ám, de én munkaidõn kívül hittanra tanítottam gyerekeket, amibõl Ávós ügy lett házkutatással, fegyelmivel. A munkahelyemen szerettek, s a humánus fegyelmi bizottságban azt találták ki, hogy a fegyelmi tárgyalást a személyzetis szabadsága idején folytatják le, s ezen azt tanácsolták, hogy gyorsan lépjek ki, mindjárt át is helyeztek a Csepel Vas- és Fémmûvekhez az anyagvizsgáló laboratóriumba. Itt elektronmikroszkóppal dolgoztam mint fotós, aminek az az elõnye lett, hogy öt év korkedvezménnyel mehettem nyugdíjba. Igaz ugyan, hogy a munka nem volt érdekes, nagyon untam fényképezni a vasakat, szemben a korábbi, mozgalmasabb élettel, amikor az útviszonyokat kellett fotózni. Azt vizsgálták itt például, hogy a különbözõ betonutakon mennyi az autók fogyasztása, nos, bármennyire hihetetlen, de
152
153
AUGUSZTUS
a háború elõttieken kisebb volt a fogyasztás, pedig az útkészítés elvben ugyanúgy történt. Abban a csepeli laboratóriumban olyan nagyító géppel dolgoztam, amelyiknek az ára felért egy akkori Volvo gépkocsiéval. A munkád során nagyon sok mûvésszel kerültél közeli kapcsolatba, beszélnél errõl? Az történt, hogy egyik munkahelyemre, a Diafilmgyártó Vállalathoz, ahol négy-öt évig voltam, több kitûnõ mûvész is bejárt dolgozni. Nem fizettek nekik sokat, legfeljebb 2-300 forintot egy rajzért, de egy-egy mûvésztõl megvettek 25-30 rajzot is, ami már jó jövedelemnek számított. Járt oda például Zórád Ernõ, a régi Tabán megörökítõje, azután László Gyuszi (László Gyula régészprofesszor, tanult képzõmûvész KF) is, meg még sokan. Az õ munkáikat kezdtem fotózni, mert diavetítéses elõadásokon mutatták be azokat, és annyira meg voltak elégedve a fotózással, hogy egyre-másra ajánlottak a barátaiknak. Egyre több képzõmûvésszel, majd íróval kerültem személyes jó viszonyba, egyik hozta a másikat, s én akkor vettem egy Terta szalagos magnót, és nemcsak fényképeket, de hangfelvételeket is készítettem velük, róluk. Hamarosan a színes fényképezést is elkezdtem, és egyre jobban érdekelt a festészet is. A festõk ettõl kezdve már színes diákat kaptak tõlem. Kondor Béla hites fotográfus-nak hívott. Járt ott például Szabó Pál, Féja Géza, Déry Tibor, Sinka, Kassák, és még nagyon sokan, a magnóra azt mondtak, amit akartak, én hagytam beszélni õket. Néha az is elõfordult persze, hogy én mentem el hozzájuk. Nem tudom megmutatni a gyûjteményt, mert néhány évvel ezelõtt megvette a Petõfi Irodalmi Múzeum, ötvennél is több ember hangja, gondolatai õrzõdtek így meg. Azután itt, a falakon látható képek alkotói: Bálint Bandi, Samu (Kondor Béla KF), Kassák Lajos, Ferenczy Béni, Boromissza Zsolt, Gadányi Jenõ, Újváry Lajos, Kárpáti Tamás, Vámos István, Gyarmathy Tihamér, Anna Margit, Paizs Goebel Jenõ, és még sokan; a szobor a baltás fafaragó Polyák Imre mûve, tõle kaptam. Bénitõl van itt korai kép is, és abból az idõbõl is, amikor a jobboldali bénulása után megtanult bal kézzel dolgozni, de ekkor már csak kisebb képeket és szobrokat csinált. Pilinszky Jancsit egyszer Samu hozta el hozzám: Ti éppen jók lesztek egymásnak mondta, és nagyon igaza volt, legjobb barátaim egyike lett. Latinovits és Pilinszky állt hozzám legközelebb. Éppen szemben veled látható a fényképük, én készítettem; Pikirõl éppen a halála elõtti napok egyikén a budai hegyekben lévõ kertünkben. Ennek az a története, hogy itthon járt Amerikából Béni fia, és kimentünk a kertbe, õt akartam ott lefotózni. Nem tudtam, hogy édesanyám meghívta oda ebédre Évát (Ruttkai Éva színmûvésznõ KF) és Pikit, már ott voltak, amikor mi odaértünk. Ekkor készült ez a fotó, s amit látsz még rajta, az egy Tõle kapott levél részlete, rádolgozva a képre. Ott van a pulikutyája is, a Bagó. Latinovits erõsen depressziós volt, de már javulóban, és arról beszélt, hogy Cserhalmi Györggyel, aki korábban aktívan sportolt, fog majd edzeni. Nagyon kedvelték egymást. Az embernek legföljebb négy-öt igazán jó barátja lehet, az enyéim sajnos elmentek: Béni, Kassák, Samu, Piki, Éva, Jancsi már mind odaát vannak és várnak. Jó, de még ráérsz, egyikük sem sürget, inkább beszélj még róluk, kérlek.
AUGUSZTUS
Bálint Bandi az egyik születésnapját azzal ünnepelte, hogy megajándékozott egyik képével, rá is írta: születésnapomra. Kondor Béla csinálta az esküvõi rézkarc-meghívónkat. Pilinszky Jancsi Szálkák címû verseskötetét Boromissza Zsolt illusztrálta. Ez a sok kép és szobor mind-mind ajándékként került hozzám, igen bõkezûek és könnyelmûek voltak, egyet sem vásároltam. Idõnként cserélem õket a falakon, mint a múzeumokban, mert egyszerre nem tudok mindent kihelyezni. Elárulom neked, hogy ezekben én nem az értéket látom, hanem az emlékeket. Csodálatos visszagondolni ezekre az emberekre. A fotózásuk nekem nem jelentett pénzkereseti forrást, egyszerûen csak jó volt együtt lenni azokkal az emberekkel, akiket szerettem és akik érdekeltek is. Különösen szerettem bennük, hogy nem ismerték a szót: árulás. Azt tudod, hogy a Ferenczyk kommunisták voltak, de Béni 1956 után magához tért. Korábban, ha mentem hozzá, mindig követtek az Ávósok, de be nem jöttek, sem oda, sem ide. Béni elküldte nekem Valér (Ferenczy Valér festõmûvész, Béni fivére KF) egyik korábbi levelét, a következõ megjegyzéssel: Valér levele még kommunista korából. Van itt egy fénykép is tõle, a nagypapával, Ferenczy Károllyal együtt látható rajta. Mesélte, hogy a nagyapának az volt a véleménye róluk kiskorukban, hogy õ, mármint Béni kitûnõ mérnök lesz, Noémi nagyszerû szakácsnõ, s az egyedüli tehetség a Valér. Érdekes, ugye? Különben Béni és Noémi, az ikertestvére szakítottak 56 után, mert Noémi kommunista maradt. Béninél egyébként mindig úri légkör volt. Gondolom, érdekel, hogy miért kaptam ezt a levelet? Hát azért, mert tudta, hogy kéziratokat is gyûjtöttem, és ezzel kért fel, hogy fényképezzem le ôt. Van itt kézirat például Kassáktól és a feleségétõl, Ferenczy Bénitõl, a feleségétõl, Pilinszkytõl, Vajda Miklóstól, Kányádi Sándortól; elég sok van, néhányat meg is mutathatok, sajnos korábban egy párat úgy tettem ki a falra, hogy rájuk sütött a nap, és emiatt nagyon megfakultak. Amott láthatod Nagy Gazsi írását, akit te is ismertél; nagyszerû ember, nagyszerû költõ, borzasztó nagy kár, hogy fiatalon elment. Egyébként az Irodalmi Múzeum ezek iránt is érdeklõdött, csináltak róla egy mûsort is. A Magyar Televízió néhány éve szintén készített velem egy közel háromnegyed órás mûsort, amelyben fõleg ezekrõl a kapcsolatokról beszéltem. Fiatal koromban éveken keresztül bridzspartnerem volt a nagy Keserû (Keserû Ilona festõmûvész KF), akinek volt egy kicsi lakása a Délinél, olyan kicsi, hogy a kis Keserûnek (Keserû Katalin mûvészettörténész KF) csak így hívtuk õket , ha meglátogatta a nõvérét még fõiskolás korában, akkor a fürdõkádban kellett aludnia. A nagy Keserû késõbb végleg Pécsre költözött, de elõbb még laktak a Belgrád rakparton is, közel a filozófus Lukács Györgyhöz, akit szintén fotóztam, feleségével együtt. Nagy koponya, de fiatal korában iszonyú dolgokat mûvelt Tanácsköztársasági népbiztosként, ami megbocsáthatatlan; és az is érthetetlen, amit késõbb Madách mûve ellen tett. Az imént mondottakról eszembe jutott a mûvészettörténész Dr Supka Magdolna, egyszer már 80 fölött járt akkoriban azt mondta nekem: tudja, öregségemre rájöttem, hogy nem is a mûvészet, hanem a mûvészek érdekesek és Szalay Lajost, Tóth Menyhértet, Koffán Károlyt, Aba Novák Vilmost, Kondor Bélát említette. Van benne igazság. Azt tudtad, hogy Supka Manna (azt mondtad, hogy nem szerette ezt a megszólítást, mégis mindenki így hívta) apja, a Supka Géza híres szabadkõmûves volt? Egyébként vagy nyolcvan évvel ezelõtt õ vetette föl az ünnepi könyvhét gondolatát. Visszatérve: amikor nyugdíjba mentem, abbahagytam a fotózást, mert itthon nem volt laboratóriumom, az túl drága lett volna. A fotóalanyaim meg itt hagytak, meghaltak. Igaz, ha a kincseimmel, ahogy mondtad korábban, kereskedtem volna, építhettem volna egy laboratóriumot, de nem volt ilyen célom. Nem is hiányzik a fényképezés, mint mondtam, nem az volt akkor sem a lényeg. A fotókkal sem kereskedtem, sõt a negatívok is valamelyik szekrényben vannak eltéve. Azt sem tudom, melyik pozitív fénykép minõsül eredetinek, soha nem érdekelt. Egyetlenegy festményt, egy
154
155
AUGUSZTUS
finom kis Kassák olajképet kellett eladnom a Kassák Múzeumnak, amikor ezt a lakást megvettük, a többi mind megvan. Az a kép pedig szintén ott van még a múzeumban. Nagy örömet okozhattál ezzel a múzeum akkori igazgatójának, Dr. Csaplár Ferencnek, aki egy személyben a múzeum takarítója is volt, teljesen a magáénak érezte, úgy szerette. Szép gyûjteményt hozott össze Óbudán. Pedig egészen más pályán indult, a híres Szegedi Fiatalok Kollégiumával foglalkozott. Tehát ismerted! Nagyon kedves ember volt, nagy nõ- és zenebarát volt, több kiállítást csináltunk együtt. Sajnos pár éve öngyilkos lett, az okát nem tudom. Kassákot személyesen ismerte, õ kereste fel, amikor a mûveivel találkozott, és mindjárt a híve is lett. A Múzeumot õ szervezte meg és hozta létre, kissé kellemetlen szájízzel ugyan, de azért, hogy Kassák mûvei ne kallódjanak el, s fõleg ne kerüljenek külföldre. Emiatt persze Kassák özvegye, Klári megorrolt rá, korábban ugyanis seftelt Kassák mûveivel, autót is vett, amit én vezettem, mert jogosítványa nem volt. Kiállításokról szólva elmondom, hogy nekem is volt néhány, a meghívóik kisebb gyûjteményt tesznek ki, nézz bele. Ezek a kiállítások közösek voltak, vagyis egy-egy mûvész-ismerõsöm alkotásai mellett az én fényképeim mondhatni: reflexióim a mûvekrõl, és természetesen a mûvészrõl. Bodry Feri mûvészettörténész kezdeményezte ezeket a kiállításokat, a legelsõhöz különös történet is fûzõdik. A Zsámbék-medencei Bajnán volt ez a Kassák-kiállítás, 1976. október 20-ra terveztük a megnyitást Ruttkai Évával, neki azonban fellépése volt aznap, ezért a megnyitót át kellett tenni 23-ára. A meghívón az is szerepelt, hogy közvetlen autóbuszjárat a Széna térrõl. Hát ebbõl nagy botrány lett, döbbenetes: 20 évvel a forradalom után! a mûvelõdési ház igazgatóját, Szilasi Zoltánt ki is rúgták, más azonban nem történt. Az országban nagyon sokfelé volt kiállításom, Sárvártól Jászberényig és Kecskeméttõl Debrecenig, és Budapesten is sok helyen: kiállítási termekben, mûvelõdési házakban, színházakban. Arra nem gondoltam, hogy ezeket a képeket könyvben is meg kellene jelentetni. A Petõfi Irodalmi Múzeumban is volt fotókiállításom. Az utolsó kiállítást Tihanyban rendeztük, az akkori-mostani perjel atya, Korzenszky Richárd, volt gimnáziumi évfolyamtársad köszöntött. Jelenits Pistának (Jelenits István piarista szerzetes, tanár KF) kellett volna megnyitnia, de sajnos nem tudott eljönni. Egyébként ô temette Latinovits Zolit, és a Piarista kápolnában minden hónapban tart Biblia-órát. Szeretnék hallani a családodról, és a Ferencvároshoz való kötõdésedrõl! A feleségem melletted áll, az egyik munkahelyemen ô volt a brigádvezetõm, és ebbõl házasság lett. Két lányunk van, egyikük, Kata Bécsben él, oda ment férjhez. Három fia van, rendszeresen jönnek, a gyerekek itt is nyaralnak. Kinga, a fiatalabb lányom Pesten él, szintén három gyermekkel, õk bármikor esedékesek. Az itthoni vejem szenvedélyes teniszezõ, az utánpótlás edzõje, és mindent gyûjt, ami a tenisszel kapcsolatba hozható. Az itt látható ikonok tõle vannak kölcsön, illetve cserébe. A kerületben, sõt ebben a lakásban élek gyerekkoromtól, több mint hatvanhat éve. Idekötnek a gyerekkori emlékek, a barátságok, fõleg Pikivel, itt nõttek fel a gyerekeink. Nem szívesen mozdultam ki a környékrõl. Most azonban inkább szeretnék csöndesebb helyen lakni, több zöldet látva a környezetemben. Sajnos, gyakran jut eszembe a háború, amikor anyámmal együtt kizavartak az oroszok, úgy jártunk vissza néha lopkodni a holminkat. Marx György fizikus professzor nagynénjeinél húztuk meg magunkat az édesanyámmal. A háborúról persze eszembe jut a forradalom is, de nem csak a dicsõséges része, hanem a pusztítás is. De nem vagyok pesszimista, az a lényeg, hogy mindent túléltünk, élünk, itt vagyunk. Azt kívánom, hogy még sokáig élvezd, szeretteiddel együtt, ezt a nagyszerû gyûjteményt. Köszönöm a beszélgetést. KEÖVES FERENC
AUGUSZTUS
A korabarokktól a kortársig Látogatás az Ádám Jenõ Zeneiskolában Rövidesen kerek évfordulók követik egymást a ferencvárosi zeneéletben. 2009-ben a kerületi zeneiskola bázisán létrejött Ádám Jenõ Zenekar 25 éves, maga a ferencvárosi Ádám Jenõ Zeneiskola pedig 2010-ben éppen százéves lesz. Megalapításakor, a XX. század elején az alapfokú zeneoktatás szervezetileg hasonló volt a maihoz: a tanárok kijártak az iskolákba megtartani az órákat. Akkor azonban még nem volt zenekar, ahol a legjobb még tanuló vagy már végzett diákok és a tanárok együtt zenélhettek volna. Az együttes negyedszázados története egybeesik alapítója, Szentmáry Kálmán zeneiskolai igazgatóságával. A Postás Szimfonikus Zenekar egykori, az Ádám Jenõ Zeneiskola jelenlegi, 1999-ben a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével kitüntetett igazgatója örömmel számolt be nekem a zenekar és az iskola történetérõl. Bár az I. kerületben lakik, bevallása szerint Ferencvárost ismeri jobban, idejének nagyobbik részét itt tölti, az itteni történések érdeklik inkább. Ferencváros méltán lett a második otthona: 25 éve, 1984 óta vezeti a zeneiskolát, amely 1968 óta a kerület fennhatósága alatt mûködik. Közben számos zenei ismeretterjesztõ elõadást tartott, és klarinétjátékot oktatott. Kezdetben a Mester utca 19-ben volt a zeneiskola központja, itt, és a kerület többi iskolájában, tantermekben folyt a zeneoktatás. 1992-ben aztán Antall József miniszterelnök személyes közbenjárásával megkapták a Köztelek utca 8. alatti épület második és harmadik emeletét. A reprezentatív épületben a háború elõtt gazdaszövetkezet volt, majd a szocializmus évtizedei alatt a kerületi MSZMP pártszervezet, KISZ, munkásõrség székhelyeként mûködött. A zeneiskola örömmel költözött be a korábbinál tágasabb, és zeneoktatásra jóval alkalmasabb épület termeibe. A házban kiváló akusztikájú, 250 fõt befogadó díszterem is van, amely koncertek rendezésére, sõt CD-felvételek készítésére is alkalmas, mindkettõre számos esetben került már sor az iskola történetében. Kisebb koncerteket a kamarateremben tartanak. A házban egyébként minden a zeneoktatást szolgálja: az alsó szinteket néhány hónapja felsõ szintû képzés tölti be. Ide költözött ugyanis a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem két részlege, a frissen alapított népzenei-, és a korábban Újpesten mûködõ jazz-tanszék. Elfér még (itt próbál) a zeneiskola zenekara is, amely 25 év alatt számos sikert ért el Szentmáry igazgató úr vezetésével. Az Ádám Jenõ zenekar fellépett már Németországban, Ausztriában a Bécsi Ünnepi Játékok keretében , a magyar Országház kupolatermében. Nyaranta promenádkoncerteket adtak Leányfalun és Fonyódon, minden tavasszal bemutatkoznak a Néprajzi Múzeumban. De a ferencvárosiak is számos módon találkozhatnak a zenekarral. Hagyomány, hogy az adventi idõszakban a kerületi templomokban (Szent Kereszt Templom, Örökimádás Templom, Kálvin tér) koncerteznek. Rendszeresen fellépnek a ferencvárosi Polgármesteri Hivatalban és a kerületi nyugdíjas szakszervezet összejövetelén. Minden évben négy alkalomból álló koncertbérletet állítanak össze, melyek során a növendékek és tanáraik is bemutatkoznak. A Ferencvárosi Mûvelõdési Központtal együttmûködve pedig hangszerismertetõ elõadássorozatot tartanak gyerekeknek Barangolás Hang-
156
157
AUGUSZTUS
szerországban címmel. A kerületi fesztiváloknak is állandó szereplõi. A zeneiskola legkisebb növendékei a tücsök koncerteken szerepelnek, egyénileg és a Tücsökzenekarban is. Az Ádám Jenõ Zenekar egyébként nyitott, kívülrõl is fogad jelentkezõket. Ha tehát a kedves olvasók közül valaki 5-6 évnyi vonós, vagy 3-4 évnyi fúvós tapasztalattal kedvet kap a csatlakozáshoz, keresse meg õket bátran. A zeneiskola 1993 óta viseli a sokoldalú zenész, az 1896-ban született Ádám Jenõ nevét. A Kossuth-díjas zenepedagógus, zenetudós, számos népdalfeldolgozás szerzõje Kodály tanítvány volt, a mester javaslatára szerkesztett általános iskolai ének-zene tankönyvet, amely ma is használatban van. Az elsõ világháborúban kalandosra fordult a sorsa: orosz hadifogságba került, majd 1919-ben Szibériában, Tatarszkban zeneiskolát alapított. Hazatérve a zenetanítás mellett zenei ismeretterjesztõ munkát is folytatott, televíziós mûsort is készített. Életének utolsó 10 évében 8 tengerentúli utat tett meg, felkeresve és lelkesítve a szórvány-magyarságot Amerikában. 1982ben halt meg. Emlékét õrzi a róla elnevezett zenekar mûveinek rendszeres mûsorra tûzésével. Korábban a mûvészi pálya volt a kevés lehetõség egyike a külföldre jutáshoz, világlátáshoz, mára a zenei pálya vonzereje és megbecsültsége csökkent. Ennek ellenére a korábbi 1015 helyett a zeneiskola tanulói közül évente még ma is 4-6-an tanulnak tovább hivatásos zenésznek. Az iskola nagy sikere volt, hogy 1993-ban, a televízió nyilvánossága elõtt a zeneiskolák versenyében országos III. helyezést értek el, a fõvárosi zeneiskolák közül pedig a legjobban szerepeltek. 2001-ben pedig megkapták a Ferencvárosért emlékérmet. Az igazgató úr emellett örömmel számolt be arról is, hogy az oktatási és kulturális miniszter által felkért Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmények Szakmai Minôsítô Testülete a 2007-es idôszak vizsgálatának eredményeként a zeneiskolát a kiválóra minôsített címmel tüntette ki. Szentmáry igazgató úr mindig hangsúlyozza, hogy a zeneiskola sikereit nagyrészt kollégáinak köszönheti, akikrõl a hivatalos elismerések odaítélése során gyakran megfeledkeznek. Pedig generációkat oktatott például Kovácsné Angyal Magda csellóra, Varasdy Ernõ ütõhangszerekre, Bodonyi István hegedûre. Számos tanulóból és zenekari tagból lett hivatásos együttes tagja, profi zenész, például Durkó Péter zeneszerzõ, Vashegyi György karmester, vagy Kállay Gábor, aki több régizene-együttes tagja, és egyedülálló módon alapfokon régizenét oktat, és fúvósegyüttest vezet náluk (a vele készült beszélgetést a 205. oldalon olvashatják). Vele együtt öt olyan tanár tanít, aki egykor itt volt diák. A zeneiskola több fõvárosi zenei versenynek, rendezvénynek adott már otthont: ütõhangszeres találkozónak, csellóversenynek. Az Ádám Jenõ Zenekar 25 éves fennállása során számos ritkaságot bemutatott: Vass Lajos Magyar koncertjét, melyet a zenekarnak írt, de említhetnénk Berkesi Sándor, a debreceni Kántus karnagya, vagy Tamás Alajos ferences szerzetes mûveit. Negyedszázados jubileumi koncertjük a Mûvészetek Palotájában lesz, 2009. június 25-én, erre népszerû mûvekbõl álló mûsorral készülnek (többek között Händel, Vivaldi, Mozart, Schubert, Sibelius, Csajkovszkij, Prokofjev, Joplin és persze Bartók, Erkel és Ádám Jenõ mûveivel). A koncertre a Ferencvárosi Fesztivál keretében kerül majd sor, jegyek a fesztivál jegyirodáiban válthatók. Hûen névadójuk, Ádám Jenõ szellemiségéhez, a zenei sokoldalúságot, változatosságot igyekeznek bemutatni a közönségnek. SZABÓ ZSOLT
AUGUSZTUS
Tavaly történt... Elhunyt Szolzsenyicin
A huszadik-huszonegyedik századi orosz irodalom egyik legnagyobb, de mindenképpen legnagyobb hatású írójától, Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicintõl búcsúztunk tavaly augusztusban. Egy ismerõsének írt magánlevélben néhány bíráló szót írt Sztálinról 1945-ben, ez elég volt arra, hogy letartóztassák és éveket töltsön munkatáborokban. Az itt szerzett élményeket írta meg késõbb felkavaró hatású mûveiben. A GULÁG szó az õ munkássága nyomán lett világszerte ismert kifejezés a szovjet koncentrációs táborokra. Elsõ nagyobb mûve, az Ivan Gyenyiszovics egy napja volt. Egy évek óta munkatáborban sínylõdõ egyszerû emberrõl szól, aki tisztában van vele, hogyha le is telik majd valamikor a büntetése, nem sok reménye marad arra, hogy valamikor is a szabad emberek között élhet, hiszen még csak azután következett az internálás, számûzetés. Valóban, szinte percrõl-percre, óráról órára írja le a Suhov nevû elítélt egy napját, de, mint vízcseppben az egész óceánt, bemutatja az egész kegyetlen, embertelen világot, ami a létezõ szocializmus élenjáró országa, a Szovjetunió volt. Azért írok részletesebben errõl a kisregényrõl, mert aki olvasta a Gulág-szigetcsoportot, a Rákosztályt vagy a Vörös kerék címû regényfolyamot, annak nem kell beszélni a szerzõrõl. Ha azonban valakit elriaszt az említett mûvektõl azoknak vastagsága, a Gyenyiszoviccsal bárki megbirkózhat. Igazán olvasható, szinte letehetetlen, talán kedvet csinál a nagyobb olvasási kalandra is. Apró részlet a vékonyka könyvbõl: Két észt, mint két édestestvér üldögélt egymás mellett egy alacsony betonlapon, és felváltva szívtak egy szipkába szorított fél cigarettát. Mind a két észt egészen világosszõke, mindkettõ magas, szikár, mindkettõnek hosszú az orra, nagy a szeme. Úgy ragaszkodnak egymáshoz, mintha az egyik a másik nélkül lélegzeni sem tudna. A brigadéros sosem választja el õket. Mindent felesben esznek, és együtt is alszanak a felsõ priccsen. Amikor a menetoszlopban álldogálnak, vagy a munkába indulásra várakoznak, vagy lefeküdni készülnek, állandóan halkan és tempósan beszélgetnek egymás között. Holott még csak nem is rokonok, itt a 104-esben ismerkedtek össze. Az egyik, ahogy mondották, tengerparti halász volt, a másikat pedig még gyermekkorában Svédországba vitték a szülei, amikor még Észtországot a Szovjetunióhoz csatolták. Közben felnõtt, és úgy határozott, visszajön Észtországban akarta elvégezni a fõiskolát. Lám, azt mondják, a nemzetiség nem jelent semmit, és mindenfajta nemzetiségben akadnak rossz emberek. Ahány észtet eddig ismert Suhov, egyetlen gonosz embert sem talált köztük. Suhov priccsszomszédja a baptista Aljoska volt. Például mi volt Aljoska bûne? Az, hogy baptista volt. Ezek a szerencsétlenek: csak imádkoztak, de kinek ártottak ezzel? Mégis valamennyire egyformán huszonöt évet sóztak. Mert hát most az a mód járja: huszonöt év mindenkinek, válogatás nélkül.
158
159
AUGUSZTUS
Suhov bûnét nem írom itt le, annyira elképzelhetetlen mai ésszel, hogy ez bûnként felfogA kommunistánál kártékonyabb és veható! Aki elolvassa a regényt, megborzad az akszélyesebb embertípust még nem prokori valóságtól. dukált a történelem. Cinizmusuk, szemMagam felsõtagozatos általános iskolásként telenségük, hataloméhségük, gátlástaolvastam Suhov kalandjait, a hatvanas évek eleji lanságuk, rombolási hajlamuk, kultúrabizonyos mértékû enyhülés idején kiadott könyés szellemellenességük elképzelhetetlen vet. Egy másik kisregénnyel egybekötve adták ki, minden más, normális, azaz nem koma másik kisregény címe szerepelt címként, így munista ember számára. A kommunista mikor a hetvenes évek elején Debrecenben, konem ismeri a szégyent, az emberi mélra ifjúságom színhelyén jártam, még megvolt a tóságot, és fogalma sincs arról, amit a kötet a kis közkönyvtárban, elkerülte a bezúkeresztény etika így nevez: lelkiismeret. zást. A kommunista eltorzult lélek! EgészséAz író a legfontosabb díjakat, így az irodalmi ges szellemû európai ember nem lehet Nobel-díjat is megkapta, élete végén nagy megkommunista! Nincs olyan vastag bõrt becsülés övezte, mégsem érezte jól magát Ameigénylõ hazugság, amit egy kommunisrikában, ahová távoznia kellett, mikor hazájáta szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ból kiutasították és megfosztották állampolgárha azt a mozgalom érdeke vagy az elvságától. társak személyes boldogulása így kíMég egy saját emlék. Katona voltam, tizenkivánja. lenc évesen nem vettek fel az egyetemre kleAlekszandr Iszajevics Szolzsenyicin rikális származásom miatt és akkor tudósítottak az újságok a Szolzsenyicin ellen indult üldözésrõl. Az volt a bûne, hogy mivel hazájában nem jelenhettek meg a mûvei, külföldre juttatta és ott jelentette meg õket. Nagy naivságomban tollat ragadtam és írtam az Élet és Irodalom fõszerkesztõ-helyettesének, Faragó Vilmosnak talán valaki még emlékszik rá és finoman szólva kifejeztem rosszallásomat. És láss csudát: néhány hét múlva levelet hozott a posta, a fõszerkesztõ-helyettes válaszolt. Azt írta: Nagy figyelemmel olvastam sorait és a múlt héten moszkvai utazásom alatt hivatkoztam is rá. A mûvészet alárendelése a napi politikának életveszélyes alárendelés. Mindenesetre Szolzsenyicin valóban megsértette a fennálló törvényeket, amelyek tiltják mûvei külföldi megjelenését. Az író a szovjet rendszer megérdemelt összeomlása után néhány évvel visszatért Oroszországba, nagy reményekkel. Az ország legkeletibb csücskében lépett hazája partjaira, majd hosszú hetek alatt végigvonatozta egész Oroszországot. Amit tapasztalt, nagyon elkeserítette. Meggyõzõdése volt, hogy Jelcin tönkretette az országot. Az amerikai rendszer anyagiassága ugyanúgy riasztotta, mint az orosz valóság. Várakozásaiban mert az egész ország újjászületésében reménykedett végzetesen csalódva, négy hónappal kilencvenedik születésnapja elõtt halt meg. Egy nagy író, egy nagy ember távozott közülünk, õrizzük meg az emlékét kegyelettel, szeretettel. NIKODÉM LAJOS
Radnóti naplójából
1939. szeptember 2. Papírkorlátozási rendelet. A lapok szerint Anglia és Franciaország holnap üzennek hadat Németországnak. A lapokban fehér foltok, csökkentett terjedelem. Fanni mégis kicsípett magának egy kis maradék francia selymet valahol Párizsban s ma lett kész a ruha. Áll a tükör elôtt, forog, nézi magát, meggyújtja a lámpát, eloltja, meggyújtja a másikat, fordít a tükrön, pár percig édes, hiú kislány, a kontya kibomlik, most varkocsa van, aztán megszólal. Lelkiismeretfurdalásai vannak. Életében az elsô valódi selyem ruha ma. A szomszédból áthallik a rádió, egy álhírt cáfol, Varsó nem áll lángokban. 1939. szeptember 3., Istenhegy A hányingerek folytatódnak, egész nap fekszem. Anglia és Franciaország hadiállapotba került Németországgal. Hitler bejelenti, hogy a keleti hadszíntérre megy. 1939. szeptember 4., hétfô Önkínzás a kávéházban. Az Új Magyarság alkalmi tudósítójától hangulatkép Párizsból: Bloch és Aragon-Arnstein zsidó kommunista újságírók... 1939. szeptember 5. Du. H. doktornál, alaposan megvizsgál, térdreflex, szemreflex, has... Idegösszeomlás. Másfél órát ültem a várószobában, félórát vizsgált, két óra ilyen marhaságra! Ha ideges vagy, rossz napod van, akkor ne egyél nehéz ételeket! Csirkét, becsináltat, ha ezeket unod, ehetsz süllôt! Nevetek. Kérdôn néz rám. Azt eszem, ami épp van, mi vagyok én, nábob! És utazzam el esetleg a piramisokhoz, mi? Hát nem lehet, mert Egyiptom, hadiállapotba került Németországgal, ahogy ma mondják. H. Bácsi dühös lesz a gúnyolódásra. Azt megmondhatod reggel, hogy ne fôzzenek nehéz ételeket, és egyél pirított kenyeret! Nevetni kezd. Legszívesebben egy másik világot rendelnék neked, de nem áll módomban, helyette itt van ez. Idegcsillapító, vedd meg a patikában. És mérsékelni a dohányzást! A kapuban rágyújtok és megállapítom, hogy a feketekávéról elfeledkezett. Nem tiltotta meg. A Szt. István körúton rögtön iszom egy csészével. Most nem émelygek. A várószobában nyolcan ültek, mikor érkeztem. Idôsebb emberek, egy kisfiú s szembe velem egy fiatal, barnára sült, lenszôke anya, csodálatoss lenszôke kislányával. Négyéves lehet. Unatkozik. Kutat az anyja táskájában, s kihúz egy képeslapot. Ez az, amit kaptam? Ez! Olvasd el... Az anya halkan, de dallamosan, zengô hangon, kedvesen olvasni kezdi: Szépreményû Marcsika úrleánynak, Budapest, .... ucca 7, második emelet 6. A gyerek elbûvölt földöntúli mosollyal hallgatja és vékonyka hangon közbekérdez: Szépreményû? Igen, nevet az anyja, ez te vagy! Olvasd tovább mondja jólesô, apró nyögéssel a kislány. Kedves Marcsikám! Nagyon szépen köszönöm névnapi üdvözletedet és a rajzot, amelyik igazán nagyon szép volt. Apukát, Anyukát és téged sokszor csókol Feri bácsi. Közvetlenül elôttem mentek be a rendelôbe. Másfél órát ültünk együtt. A másfél óra alatt a kislány tizenegyszer követelte anyjától a levelezôlap olvasását. Már elôre mondta szövegét. Az anya gyönyörû hangján, türelmesen és apró nevetésekkel olvasta újra és újra. Hiszen már kívülrôl tudod, minek még? Szépreményü Marcsika úrileánynak, Budapest ... üdvözletedet és a rajzot, amelyik igazán nagyon szép volt... A nyolcadik, vagy kilencedik olvasásnál a kislány közbevág itt: Azt a rajzot, amelyik, igazán nagyon szép volt? Azt köszöni a Feri bácsi? Az anya zavartan: Hát persze, hogy azt, hisz csak egyet küldtél! A kislány nyelvérzéke kitûnô: Feri bácsi nem tud magyarul. Az amelyik fölösleges! A németek elôrenyomulnak, nyugaton a helyzet változatlan! Még semmi sem történt. Angol repülôk állítólag hatmillió röpcédulát dobtak le, kiáltványt a német néphez! [részletek Radnóti Miklós: Napló c. kötetébôl, Magvetô kiadó, 1989] 160