Május
MÁJUS
MAIUS Ovidius szerint a meglett korúakról (maiores) kapta a nevét a hónap. Valószínûbb azonban, hogy a régi római Maia istennõ vagy annak férfi párja, Maius volt a névadó. A görögöknél Maia a Pleiászok egyik csillaga volt, Zeusz szeretõje, gyermekük Hermész (a latin Mercurius), aki az asztrológia májusi Ikrek jegyében van otthon. A görög mai anyácskát, dajkát, bábát, dór nyelvjárásban nagyanyát jelent. Maia a növekedés és a szaporulat felett bábáskodott, s a május valóban a növekedés hónapja. Május a nyár aggodalmas adventjeként az ókorban Európában az engesztelõ és tisztító szertartások böjtös ideje volt, például Rómában tilos volt ekkor új ruhát ölteni, házasságot kötni és házaséletet élni, és ekkor takarították a templomokat, de hasonló tilalmak szerepelnek a zsidó vallási elõírásokban is.
2009 PÜNKÖSD HAVA 1 2
P
A munka ünnepe, Fülöp, Jakab
Szo Zsigmond, Zoé
3
V
Tímea, Irma
4
H
Mónika, Flórián
5
K
Györgyi
6
Sze Ivett, Frida
7
Cs
Gizella, Bendegúz
8
P
Mihály
9
Szo Gergely
10
V
Ármin, Pálma, Míra
11
H
Ferenc
12
K
Pongrác, Gyöngy
13
Sze Szervác, Imola, Imelda
14
Cs
Bonifác
15
P
Zsófia, Szonja
16
Szo Mózes, Botond
17
V
Paszkál
18
H
Erik, Alexandra, Szandra
Maia nagyanyó fehérhajú volt, és baljós istennõ lehetett, hisz fia, Hermész volt a holt lelkek kísérõje. Maiához, májushoz kötõdik a fehérvirágú, tüskés galagonya, az ír és óangol folklórban a májusra kiszabott aszkézis szimbóluma (may az angolban szüzet és májust is jelent).
19
K
Ivó, Milán
24
V
Eszter, Eliza, Vanessza
A középkorban az aggodalom várakozássá szelídült, a jó termésre, és a Szentlélek pünkösdi eljövetelére. A reneszánsz pedig már vidáman tekintett a hónap örömeire.
25
H
Orbán
26
K
Fülöp, Evelin
Május régi magyar neve Pünkösd hava, és nevezték természetesen az Ikrek havának is.
20
Sze Bernát, Felícia
21
Cs
Konstantin
22
P
Júlia, Rita
23
Szo Dezsô
27
Sze Hella
28
Cs
Emil, Csanád
29
P
Magdolna, Magdaléna, Léna
30 31
Szo Janka, Zsanett V
Pünkösd, Angéla, Petronella
1519. május 2. (490 éve történt) 67 éves korában meghalt Leonardo da Vinci. 1729. május 2. (280 éve történt) Megszületett Nagy Katalin orosz cárnô, felvilágosult uralkodó, aki országát európai nagyhatalommá tette. Uralkodása alatt (1762-96) foglalta el Oroszország a Krím-félszigetet, Ukrajnát, Belorusziát, Litvániát, vett részt Lengyelország három felosztásában. 1469. május 3. (540 éve történt) Megszületett Niccolo Machiavelli, olasz politikus, író (A fejedelem). 1899. május 3. (110 éve történt) A Ferencvárosi Polgári Kör dísztermében (a Bakáts téren álló épületben ma a Ferencvárosi Önkormányzat kap otthont) elfogadták a Ferencvárosi Torna Club alapszabályát, és ezzel megalakult az FTC.
1859. május 15. (150 éve történt) Megszületett Pierre Curie, Nobel-díjas francia fizikus. Az 1903. évi fizikai Nobel-díj egyik jutalmazottja. A radioaktivitás kutatása során ô és felesége, Marie Curie fedezték fel a rádiumot és a polóniumot. 1839. május 16. (170 éve történt) Hamburgban megszületett Kühne Ede gépészmérnök, mezôgazdasági gépgyáros. 1929. május 16. (80 éve történt) Elôször tartották meg az Oscar-díj átadást Hollywoodban. 1949. május 17. (60 éve történt) Meghalt Balázs Béla (eredeti nevén: Bauer Herbert) író, költô, esztéta (Valahol Európában forgatókönyv). Kodályt és Bartókot kísérte népdalgyûjtô útjaikon. 1799. május 20. (210 éve történt) Megszületett Honoré de Balzac, francia író.
1929. május 4. (80 éve történt) Brüsszelben megszületett Audrey Hepburn (eredeti nevén: Edda Hepburn van Heemstra)
1369. május 21. (640 éve történt) V. Károly német-római császár hadat üzent Angliának, ezzel megkezdôdött a százéves háború.
1919. május 7. (90 éve történt) Megszületett Eva Perón (Evita) argentin politikai vezetô, aki Juan Domingo Perón argentin elnök feleségeként vele együtt kormányozta az országot 1946 és 1952 között.
1759. május 21. (250 éve történt) Megszületett Joseph Fouché francia polgári politikus, a rendôrség és titkosrendôrség megszervezôje, akinek szolgálataira 1792 és 1815 között minden kormány számított.
1429. május 8. (580 éve történt) Jeanne d'Arc (az Orleans-i Szûz) látomásától vezetve döntô fordulatot hozott a százéves háborúban Franciaország javára.
1799. május 21. (210 éve történt) Megszületett Csapó József orvos, botanikus.
1929. május 10. (80 éve történt) Megszületett Kányádi Sándor romániai magyar író, költô, mûfordító. 1649. május 10. (360 éve történt) Megszületett Désen Pápai Páriz Ferenc orvosdoktor, az elsô magyar nyelvû orvosi könyvek összeállítója. 1909. május 11. (100 éve történt) Miskolc ünnepe. I. Ferenc József 1909-ben ezen a napon koronás címert adományozott a városnak. 1889. május 14. (120 éve történt) Gyôrben megszületett Zechmeister László vegyész, akit elsôsorban a kromatográfia területén végzett munkássága tett híressé.
1879. május 22. (130 éve történt) Ferenc József, magyar király szentesítette azt a törvénycikket, amely kötelezôvé tette a magyar nyelv oktatását a népiskolákban és a tanítóképzô intézetekben. 1819. május 22. (190 éve történt) Elôször szelte át gôzhajó az Atlanti-óceánt. 1899. május 29. (110 éve történt) Ozorán megszületett az A-vitaminnal kapcsolatos kutatásairól ismert Cholnoky László kémikus, Kossuth-díjas vegyész. 1839. május 31. (170 éve történt) Több mint kétéves elôkészítés után hozta létre gróf Széchenyi István a Pesti Gôzmalom Társaságot, s a mai Margit híd pesti hídfôjének közelében megkezdhették a Hengermalom építését.
87
MÁJUS
Évfordulók
MÁJUS
1849-re emlékezve... Május
1-jén I. Ferenc József császár elküldte katonai segítséget kérõ levelét I. Miklós orosz cárnak. A magyar vezérkar eldöntötte: Budavár ostromára indul a magyar fõsereg. Minden más támadási terv kivihetetlen volt a magyar csapatok fáradtsága, veszteségei, ruha és fegyveranyag hiánya miatt. A kormány is úgy gondolta: egy teljesen felszabadított Magyarország képe kedvezõbb lesz európai elismertetése szempontjából. 2-án Debrecenben új kormány alakult. A miniszterelnök Szemere Bertalan lett, hadügyminisztere pedig Görgei Artúr tábornok. Hogy Görgei a harctéren maradhasson, ezért azonnal Klapka Györgyöt bízták meg Görgei tábornok helyettesítésével. 4-én Görgei sereg zöme, amely mintegy 31 ezer fõt számlált, Komáromból Buda vára alá ért. A magyarok elõzetes elképzelése egy gyors ostrom sikerére szertefoszlott: a vár jó állapotban volt, 5.000 katonával, 90 nehéztüzérségi ágyúval és egy fanatikus várparancsnokkal, Hentzi tábornokkal. A magyar vezérkar látta, a vár megvívását ostromágyúkkal kell kezdeni, amik viszont csak Komáromban voltak. 7-én a délvidéki hadszíntéren Perczel csapatai elfoglalták a szerbek egyik fõ erõsségét: Tomasevácot. 11-én Perczel hadai tovább ûzve a szerb-osztrák erõket bevonultak Pancsovára. Ezzel Temesköz nagy része felszabadult. Továbbra is eredmény nélkül ostromolta a sereg azonban a Titeli fennsíkot. Bem seregeivel Temesvár körül tett látványos manõvereket, aminek hatására az Orsovánál betört császári seregek elhagyták az országot. 12-én Budára ért a Dunán leúsztatott 5 komáromi ostromágyú. Görgei azonnal lövetni kezdte a Sas-, Nap-, Sváb- és Gellérthegyrõl a várat, hogy rést nyisson a gyalogsági roham számára. Hentzi minden stratégiai indok nélkül Pestet kezdte ágyúztatni a várból, romba döntve ezzel az egész reformkori, tetszetõs Dunapartot. A hó közepén igazán rossz napok jártak Petõfi Sándor õrnagyra. Mindkét szülõje meghalt kolerában, becsülete megsértése miatt összeveszett Klapka tábornokkal és lemondott õrnagyi rangjáról. Zavaros lett körötte a világ s egyik levelében azt írta: most átaljában semmit sem tudok. 16-án Bem tábornok megszállta Orsovát, a határvárost. 17-én éjjel a magyar vezérkar rohamot rendelt el a budai vár ellen, ami nem hozott sikert. A falakon a rések nem elég nagyok, a létrák pedig rövidek voltak. A várfalak ágyúzása tovább folytatódott. 21-én újabb hajnali roham indult a vár ellen. A vár legsebezhetõbb pontja a Fehérvári kapu mögötti rondella volt, aminek fala szinte teljesen a földdel lett egyenlõ. Itt sikerült elõször kitûzni az ostromlóknak a magyar lobogót. Görgei a Nap-hegyen ma is álló Óra-villá-ból távcsövön szemlélte a harc kimenetelét, s a kitûzött magyar lobogót látva felkiáltott: Éljen a honvéd! Az ostrom 3 és fél órán keresztül folyt, Hentzi halálos sebet kapott a Szent-György téren. A várparancsnok helyettes Alnoch ezredes is meghalt, õ a Lánchidat akarta felrobbantani, sikertelenül. Az császári várvédõk vesztesége 700 fõ, a magyaroké 370 katona volt. Az egész forradalmi Magyarországot öröm töltötte el a sikeres ostrom híre hallatán. Üröm volt az örömben, hogy a május hóból már 3 hét telt el, amely idõ alatt a cs.kir. sereg rendezhette sorait és feltöltötte azt friss erõkkel. A szabadságra leselkedõ legnagyobb veszély azonban mégis egy tárgyalás volt,
88
Honvéd tiszti atilla
1849
89
MÁJUS
amely Varsóban zajlott. Itt, e napon találkozott ugyanis I. Ferenc József az orosz cárral és megegyeztek az orosz fegyveres erõk magyarországi intervenciójáról. Az osztrákok pár tízezer katonát kértek, az oroszok 200 ezret adtak, teljes haderejük ¼-ét. 24-én és 26-án Perczel serege újra támadásokat intézett a Titeli fennsík elfoglalására, ismét eredménytelenül. 27-én Kossuth találkozott a román Balcescuval és a román-magyar nép között helyreállítandó békét szerették volna tárgyalások útján elérni. 30-án Julius Jacob von Haynau táborszernagy vette át a Magyarországon harcoló cs. kir. haderõk feletti fõparancsnokságot. A hó végén a magyar seregtestek mûködésének összehangolására Görgei tábornok hadügyminiszter és Bayer József ezredes megalakította a Központi Hadmûveleti Irodát. A felvidéki területekrõl is kiûzte Beniczky Lajos és Görgei Ármin alezredes a császári csapatokat. A Délvidéken csak a Titeli fennsíkon, Arad és Temesvár várában állomásoztak idegen katonák. Magyarország 9/10 része a magyar kormány kezén volt, a dolgok soha ilyen jól nem álltak a forradalom és szabadságharc kezdete óta. Csak Isten és az orosz cár tudhatta biztosan, hogy a magyar szabadság napjai meg vannak számlálva...
MÁJUS
Lelki útravaló
Szerzek néki hozzáillõ segítõtársat Napjainkban sok probléma látszik a házasság körül, sajnos még keresztyén körökben is divatba jött a válás. Nem kellene ennek így lenni. Néhány gondolattal szeretnék segíteni azoknak, akik még elõtte vannak, vagy azoknak is, akik még benne élnek, gondoljuk át és esetleg módosítsunk ott, ahol kell. A fenti rövid bibliai mondatban három fontos dolog szerepel: 1. Szerzek Ez azt jelenti, hogy a házasságnak Istentõl kell indulnia. Õ látta meg, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Az ember érezte, hogy valami nem stimmel, de nem tudott róla tenni. Ádámnak könnyû volt erre rájönni, hiszen nem volt körülötte nõ. A mai embereknek nehezebb elismerni, hogy nem tud tenni a társ megtalálásában sokat, mert egymás mellett nyüzsgünk férfiak és nõk. Hajt az ösztön, a szükség, a félelem a magánytól, és ezekkel a motivációkkal a hátunk mögött, egy-két jól sikerült randevú után azt hisszük, hogy ez az, õ az igazi! Sajnos a rengeteg válás bizonyítja, hogy képtelenek vagyunk megtalálni az igazit. Miért? Ennyire bénák lennénk? Nem bénaság kérdése! Sokkal inkább az, hogy még magunkat sem ismerjük igazán. Még azok az emberek is, akik úgymond jó önismerettel rendelkeznek sem ismerik igazán magukat. Az élet eseményei alapján eljutunk sokszor oda, hogy ezt nem gondoltam volna magamról, vagy: A legrosszabb álmaimban sem gondoltam, hogy ilyen helyzetbe jutok. Ha nem ismerjük magunkat, hogyan ismerhetnénk fel, hogy ki a hozzánk illõ? Hogyan ismerhetnénk fel, hogy ki lesz az a segítõtárs, aki az évtizedek alatt létrejövõ változásaimat képes lesz tolerálni, vagy éppen támogatni? Talán elég sötétnek festettem le a helyzetet ahhoz, hogy rájöjjünk arra, hogy szükségünk van valakire, aki ismer minket hosszútávon, és teljesen, és ismeri azt a valakit is, akit segítõtársnak mellém rendelhet. Itt viszont örömhírem van! Isten erre vár, hiszen Õ felvállalta: Szerzek! Tehát csak rajtunk múlik, hogy igénybe vesszük Istennek ezt a szolgáltatását! Két út van tehát elõttünk: vagy igénybe vesszük Isten mindent ismerõ, (emberismeret, helyzetek ismerete, jövõ ismerete) helyt és idõt álló döntését, vagy elmegyünk, a magunk ingatag, hormon és hangulati állapot szerinti saját döntésünk irányába. 2. Hozzáillõ Példa: Papírból két különbözõ alakú széttépett papír összeillesztése. Az ember egy életen át illeszteni akar. Tudatosan vagy tudatlanul, de mindig keresi az összhangot, az egymásba illeszkedést. Minél inkább nem hozzáillõ az ember segítõ társa, annál fájdalmasabb az illesztés vagy annak erõltetése. Nézzünk néhány szempontot, hogy mik azok, amik alapján tájékozódhatunk a hozzá-illõségrõl. Teljesség igénye nélkül, hiszen elmondtam, hogy a teljesség Istennél van. Ezek emberi szempontok: világnézet, hitbeli azonosság, elkötelezettségrõl alkotott látás, gyermekáldásról való gondolkodás, munkáról való vélemény, pénzhez való hozzáállás, szabadidõ eltöltésérõl való elképzelés. Isten ezeknél sokkalta több szempont alapján vállalja fel, hogy szerzek néki segítõ társat! 3. Segítõtárs: Ha szerzett, és hozzáillõ, akkor nézzük meg, mit is jelent, hogy segítõ társ, mert ez már akkor házasság lehet. Ekkor lehetnek ketten egy testté. Papír példa: hogy tartja meg egyik a másikat, ha összeillenek.
90
Isten terve A házasfelek Istentõl vett önértékeléssel és fontosságtudattal elkötelezik magukat egymás szolgálatára. A bûnbeeséskor az Isten rendje alaposan kificamodott. A férjek ahelyett, hogy a házasságot lehetõségnek tekintenék arra, hogy egyedülálló módon szolgáljanak feleségüknek, inkább jó alkalomnak tartják arra, hogy feleségük által érezzék magukat fontosnak. A feleségek a maguk részérõl szintén nem olyan valakinek látják férjüket, akit szolgálni lehet, hanem saját biztonságérzetük forrását látják benne. A legtöbb házassági probléma mögött ez áll: mindkét fél a másiktól várja el, hogy a szükségeit kielégítse. A férjek feleségüktõl teszik függõvé az önbecsülésüket, a feleségek pedig férjükön csüggnek biztonságérzetük elnyerése végett. Az elsõ és igazán romboló támadás a házasság ellen ugyanaz a gondolat, amelyik Évát is bûnbe ejtette: Valóban? Õ az, hozzám illõ? És az ehhez hasonló gondolatok. Ezeket felismerve nem szabad megengedni magunknak, hogy aláássák a kapcsolatunkat. Néhány gondolat mindez a házassággal kapcsolatban, de már ezek figyelembevételével is tudunk változtatni ott, ahol kell. Soha ne adjuk fel, Isten egy jó intézményt gondolt ki az embernek. HARSÁNYI GÁBOR pásztor (Forrás Baptista Gyülekezet) 30 ÉVE HALT MEG BIBÓ ISTVÁN 1911. augusztus 7-én született, 1929-tõl a Szegedi Tudományegyetemen tanul, ahol 1933-ban államtudományi, 1934-ben jogtudományi diplomát szerez. 1933-1934-ben Bécsben, majd Genfben folytatja tanulmányait. 1938 júniusától bírósági jegyzõ, majd novembertõl az Igazságügyminisztérium tisztviselõje. 1937 októberében a Márciusi Front programnyilatkozatának egyik szövegezõje, 1944 nyarán békeajánlat-tervezetet fogalmazott. A német megszállás során minisztériumi tisztviselõként menleveleket állított ki egészen október 16-i letartóztatásáig. Párnapos fogsága után bújkálni kényszerült. 1945 márciusától 1947 júliusáig Erdei Ferenc felkérésére a Belügyminisztérium közigazgatási osztályát vezette, a megyerendszer reformján dolgozott, a Nemzeti Parasztpárt delegáltja a Jogi Reformbizottságba. Résztvevõje a választójogi törvény és az 1945. november 4-i választás elõkészítésének. Jelentõs munkája a Valóság (folyóirat) 1945. októberi számában megjelent A magyar demokrácia válsága címû munkája, mely nagy vitát gerjesztett. Ellenezte a magyarországi németek kitelepítését. A II. világháború után a Válasz rendszeres szerzõje. 1946 júliusától 1950-ig a Szegedi Tudományegyetem professzora és az MTA tagja. 1956-ban részt vett a Nemzeti Parasztpárt, majd november 1-jétõl új nevén, a Petõfi Párt újjászervezésében. November 3-án államminiszterré nevezték ki. November 4-én Tildy Zoltánnal tárgyalt az Országgyûlést megszálló szovjet csapatokkal. A parlament épületét november 6-án hagyta el, november 12-én szûnt meg hivatalosan a kormány menesztésével miniszteri megbizatása. 1957. május 23-án letartóztatták és 1958 augusztusában életfogytiglani börtönre ítélték. Állítólag személyesen Nehru indiai elnök közbenjárására álltak el a halálbüntetéstõl. Az 1963. évi amnesztiával szabadult, majd a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárában tevékenykedett. 1979. május 10-én hunyt el Budapesten, az Óbudai temetõben temették el, temetésén Kenedi János és Illyés Gyula mondott beszédet.
91
MÁJUS
Isten terve a házassággal: A nõ vele teremtett szüksége, igénye: A biztonság, szeretve legyen, valaki számára fontos legyen. A feleségeknek központi szüksége pedig a biztonságérzet (szeretet, elfogadás, figyelmesség, leleményes gondoskodás). A férfi vele teremtett szüksége, igénye: Tudjon maradandót alkotni, képes legyen valamire, fontos legyen. A férjeknek leginkább arra van szükségük, hogy jelentõsek legyenek (alkalmasság tudat, megbecsülés, tisztelet, fontosság, - és értékesség érzet)
MÁJUS
Erõltetett menet 100 éve született Radnóti Miklós Radnóti Miklós 1909. május 5-én született Budapesten, a Kádár utca 8. szám alatti bérház egy szerény lakásában, egy asszimilált zsidó családban. Édesapja, Glatter Jakab (18741921) kereskedelmi utazó volt, rokonai kisemberek, de akad közöttük tanár és állatorvos, sôt festômüvész. A húszas évek végétõl nevezte Radnótinak magát. Születésekor elveszítette édesanyját és ikertestvérét, özvegyen maradt édesapja hamarosan új asszonyt hozott, akiben Miklós igaz anyára talált. 1921. július 21-én agyvérzés miatt elveszítette édesapját is. 1926 õszén megismerkedett leendõ feleségével, Gyarmati Fannival. Közösen csatlakoztak a Magyar Ifjúsági Balassa Bálint Irodalmi Körhöz. Nagybátyja, Grosz Dezsõ gondoskodott róla, az õ kívánságára szerzett kereskedelmi érettségit 1927-ben, a csehországi Reichenberg (ma Liberec) textilipari szakiskolájában, majd onnan visszatérve az õ nagykereskedésében helyezkedett el, ahol két és fél évet dolgozott. Októberben barátaival 1928 címmel irodalmi folyóiratot indítottak. A lapnak két száma jelent meg, s Radnótitól két verset (Sirálysikoly, Szegénység és gyûlölet) közölt. 1929-ben a fiatal csoportosulás Jóság címmel önálló antológiát jelentetett meg, amelyben Radnóti már tizenkét verssel szerepelt. Decemberben gimnáziumi különbözeti érettségi vizsgát tett. 1929-30-ban részt vett a Kortárs címû, avantgárd szellemiségû folyóirat megalapításában és szerkesztõi munkájában. 1930-ban megjelent elsõ verseskötete (Pogány köszöntõ). Õsszel a szegedi egyetemen magyar-francia szakra iratkozott be. Sík Sándor, a nagy professzor, fölfigyelt rá, meghívta tudósképzõ szemináriumába. 1931-ben Radnóti egyik alapítója lett a Szegedi Fiatalok Mûvészeti Kollégiumának. Már Szeged elõtt laza kapcsolatba került az illegális kommunista párttal is, de sohasem lett tagja. Április 11-én a budapesti törvényszék utasítására házkutatást tartottak nála, verseskötetének maradék példányait elkobozták, vallásgyalázás és szeméremsértés vádjával eljárást indítottak ellene. A nyári szünidõt Franciaországban töltötte. December 8-án zárt tárgyalás keretében a Töreky-tanács nyolcnapi fogházbüntetésre ítélte. 1932. május 18-án az ítélõtábla Gadó-tanácsa helybenhagyta az elsõfokú ítéletet, de annak végrehajtását felfüggesztette. Júniusban a Valóság címû folyóirat munkatársa volt. Õsszel tanári alapvizsgát tett. 1934 májusában sikeres doktori szigorlatot tett. Júniusban summa cum laude minõsítéssel a bölcsészettudományok doktorává avatták. Doktori értekezésének témája: Kaffka Margit mûvészi fejlõdése. Elkészítette francia szakdolgozatát is, majd a Gyarmati Könyvnyomtató Mûhelyben külön kötetben is megjelent az Ének a négerrõl, aki a városba ment címû költeménye. A Nyugat 3. nemzedéke munkatársa lett. A pályájának kezdeti szakaszát jelzõ elsõ három kötet versei az avantgárd vonzásában születtek: a hagyományos ritmust, strófákat és a rímet elvetõ egyszerre kötött és kötetlen ún. klasszicizált szabad versek. Az elsõ három kötet legfõbb tárgyköre egyfajta, jórészt napfénnyel teli, bár idõnként el-elborongó természetélmény s a természetben otthont találó ujjongó szerelmi érzés. A versek többségét a reneszánszra emlékeztetõ derûs, pogány életöröm szövi át.
92
93
MÁJUS
Újhold (1935) kötetében változást, elsõsorban stílusváltozást figyelhetünk meg. A versek jó része még a rímtelen formákhoz tartozik, de a stílus határozottan leegyszerûsödik, elmarad az olykor egymásra torlódó merész és mesterkélt képek zuhataga, s a költemények közérthetõbbek, világosabbak. Megjelennek már a meghatározott számú sorokból álló, rímekkel ellátott strófaszerkezetek: a költemények egyharmada már kötött vers. 1935. augusztus 11-én feleségül vette Gyarmati Fannit, s a Pozsonyi út 1. számú házban béreltek lakást. 1936-ban rendszeres résztvevõje a Tóth Árpád Társaság felolvasóestjeinek. 1937. január 18-án Baumgarten-jutalomban részesült. Nyáron feleségével egy hónapot töltöttek Párizsban. Megismerkedtek Pierre Robin francia költõvel. Részt vettek július 24-én a Spanyol Köztársaság melletti szolidaritás jegyében rendezett nagy tömegtüntetésen. Költészetében közben visszatért a kötött formákhoz, a szabályos strófaszerkezethez s a nyugat-európai verselés többé-kevésbé szabatos használatához. A Járkálj csak, halálraítélt (1936) és a Meredek út (1938) szinte kivétel nélkül szabályos, rímes jambusokban irt verseket tartalmaz. Ez a fajta klasszicizálódás a kor legtöbb avantgárd költõjénél megfigyelhetõ: többsége egymás után elfordult az izmusoktól, s visszatért a humánum értékeit ôrzõ veretes formákhoz. 1938 nyarán egy hetet a francia Pen Club meghívására, további három hetet magánemberként újra Párizsban töltött feleségével. Hozzákezdett Guillaume Apollinaire verseinek fordításához. A Vas Istvánnal közösen végzett munka 1940-ben jelent meg. 1940. szeptember 6-ától munkaszolgálatra hívták be Szamosveresmartra, majd decemberben két hétig a tasnádi büntetõtáborban dolgozott. December 18-án szabadult. Radnóti költészete a háborús évek alatt jutott el a csúcsra. A kötött formák társaságában már az antikvitás sorfajai is megjelennek. A versformák megválasztásának világnézeti jelentése is volt abban a korban: a zárt és tiszta forma fegyelme és rendje szembekerült a bomló értékrenddel, az általános zûrzavarral, a fasizmus zavaros eszméivel, s eleve a klasszikus humanizmus hagyományának vallását és folytatását fejezte ki. A költõ hónapokig csiszolta verseit. Az egymás után következõ munkaszolgálatos hónapok megalázó szenvedései, keserves élményei elmélyítették benne a halálraítéltség gondolatát, a haláltudat azonban még inkább fokozta a költõben az élet szeretetét, felnagyította a meghitt otthoni idill és a boldog, harmonikus szerelem értékeit. Ez jelentette számára a legembertelenebb körülmények között is a támaszt, és sohasem hagyta kihunyni a túlélés makacs reményét. Utolsó éveiben Radnóti lírájának tartalma és lényege: küzdelem a költészet eszközeivel a megtébolyult embertelenség ellen. Egy sajátos antik mûfajt újit fel és honosít meg a háborús esztendõkben: az eklogát. Radnóti eklogái afféle háborús idillek: a háború borzalmai között õrzik a békés élet szépségét. Az emberi méltóságot megsemmisíteni akaró barbársággal szegül szembe bennük a megsemmisíthetetlen: a mûvészet és a szellem ereje. 1941 októberében sajtó alá rendezte József Attila fiatalkori verseit, Galamb Ödön visszaemlékezésének függelékeként Makói évek címmel. November 1-jén részt vett a Kossuth Lajos és Táncsics Mihály sírjánál rendezett néma tüntetésen. 1942-ben a Hungária Kiadó gondozásában megjelent külön füzet formájában Naptár címû versesfüzete. Március 15-én részt vett a Történelmi Emlékbizottság kezdeményezte háborúellenes tüntetésen a Petõfi-szobornál.
MÁJUS
Hogy miként érez, mint él együtt bélyegessé vált származásával, ami néki se fajt, se vallást, se egyéb közösséget soha nem jelentett? Legteljesebben akkor értelmezte mindezt, midõn úgy érezte, meg kell válaszolnia Komlós Aladárnak, miért nem ad írást egy általa szerkesztett zsidó almanachnak. (...) magyar költô vagyok (...) az én »nemzetem« nem kiabál le a könyvespolcról, hogy mars büdös zsidó, hazám tájai kinyílnak elôttem, a bokor nem tép rajtam külön nagyobbat mint máson, a fa nem ágaskodik lábujjhegyre, hogy ne érjem el a gyümölcsét. Ha ilyesmit tapasztalnék, megölném magam, mert másként, mint élek, élni nem tudok, s mást hinni és máskép gondolkodni sem. Így érzem ezt ma is, 1942-ben is, háromhónapi munkaszolgálat és tizennégynapi büntetôtábor után is (...) S ha megölnek? Ezen ez sem változtat. 1942. július 1-jén újabb munkaszolgálatos behívót kap, 4-én Szentendrén táboroznak. Másnap írja Sárga karszalagot kapunk és katonasapkát. Holnap tífuszoltás. Mély közönyben élek. A sárga szalagot hordom, még »büszke« sem vagyok rá, mint sokan itt. De nem is szégyenlem. Jobb lenne büszkének lenni... Vas István ezidõtájt jegyezte fel: Emlékszem, 1942 nyarán, nem sokkal azután, hogy oda munkaszolgálatra bevonult, meglátogattam Szentendrén. A sárga karszalag elsô napja volt. »Szégyenljék magukat ôk« egy izgága hang mellettünk. »De mikor nekem még mindig ôk a mi« súgja nekem Miklós szomorúan és mosolyogva. És a szalagosztás utáni napon oltás. Az oltást a szív fölé adják, elôtte jóddal lemossák a bôr felületét. Színjelkép. Sárga folt a bôrön is. Utána erôsen vérzek, érbe szaladhatott a tû. Mint Krisztus vonulok, kibontott inggel, vérzô mellel. Dolgozott többek között Élesden és a hatvani Cukorgyárban is. November 19-én egy pesti ládagyárba vezérelték. Aláírásgyûjtés kezdõdött a kiszabadítása érdekében. Hogy a fenti Krisztus-képzet nem pusztán hasonlat, arról tanúskodik a levél, amelyet a rettentô munkaszolgálat-sorozat vége felé 1943. április 23-án írt Zolnai Bélának, egykori professzorának felkért keresztapjának. Mintegy tizenöt esztendeje határoztam el magamban, hogy harmincnegyedik évem betöltése elôtt megkeresztelkedem. Krisztus harminchárom esztendôs múlt s még nem volt harmincnégy, mikor megfeszítették ezért gondoltam így... tizennyolc éves koromtól katolikusnak érzem és vallom magam... spekulációnak vagy menekülésnek valóban nem hihetô ma már a megkeresztelkedés, hiszen semmi reális elõnye nincs... Erdélyben raboskodtam... lapátoltam a szenet és cipeltem a cukorzsákokat, azóta itt Pesten, egy angyalföldi faárugyárban lövedék ládákat csinálok napi tíz órán át... Zolnai Béla az általa idézett sorokhoz hozzáfûzi: 1943 május 2-án Sík Sándor keresztelte. Még másfél évet élt. Az utolsó munkaszolgálatos behívó 1944. május 18-án érkezett: a költõnek két nap múlva Vácon kellett jelentkeznie. Egy hetet töltött Szôdligeten, majd társaival együtt vasúton a szerbiai Bor bányavároskába irányították. Hosszabb vasúti szállítás után Eszéken és Belgrádon keresztül, június 2-án érkeztek a munkatábor területére, és költöztek be a félig romba dõlt, piszkos és férges barakkokba. Bor környékén rézbányák terültek el, ezeket akarta kiaknáztatni a német hadigépezet. A magyar munkaszolgálatosoknak a német és magyar hadvezetôség megegyezése értelmében a bányák kitermeléséhez szükséges vasúti pálya építésén kellett dolgozniuk. Az épülô vasút mentén nyitották meg a táborokat, összesen hatezer magyar munkaszolgálatost helyeztek el itt. Radnóti Miklós a Lager Heidenauba került. Az ugyancsak Bor mellett sínylôdô Mária Béla a következô szavakkal írta le a tábori életet: Radnóti az ún. Heidenau-táborban volt, kb 25-30 km-re Bortól, én magam pedig a tôle további 25-30 km-re fekvô Rhön-táborban. A távolság és az elzártság ellenére tudomásom volt arról, hogy Radnóti a Heidenau-táborban tartózkodik. 1944 nyarán találkoztam vele a Rhön-táborban.
94
95
MÁJUS
Úgy került oda, hogy fogfájás címén oda kérte magát. Nekem volt némi fogorvosi gyakorlatom, és gyakran húztam más táborbeli bajtársaimnak is fogat, mert több táborban nem volt a fogorvosláshoz valamit is értô orvos. Az ilyen 'vizitek'-nek nagyon gyakran társadalmi jellegük volt; régi barátok, elvtársak így találkozhattak egymással, híreket cseréltünk, tájékoztattuk egymást táboraink helyzetérôl, a keretemberek magatartásáról, hangulatáról, bánásmódról, stb. Ez alkalommal Radnóti elmondta, hogy a táborban aránylag jó dolga van, gyakran megengedték neki, hogy ne vonuljon ki a többiekkel a munkahelyre, vagy ha ki is vonult, egyes keretemberek megengedték neki, hogy a domboldalon lefeküdjék, sôt írhatott is ilyenkor. Ezt a kedvezést néhány emberségesebb vagy kultúráltabb keretembernek köszönhette, akiknek egyes bajtársak igyekeztek megmagyarázni, hogy ki is Radnóti. Ez a kivételezés természetesen csak idôszakos volt, és nem tudta elfeledtetni Radnótival sanyarú sorsát és a jövõvel kapcsolatos aggodalmait. E beszélgetések alkalmával említette, hogy a táborban sok új verset írt, amelyekrõl úgy érezte, hogy szomorúbbak, de érettebbek is az otthon írottaknál. Augusztus végén, a szovjet hadsereg balkáni elôrenyomulása idején a németek felszámolták a Bor környéki munkatáborokat. A Lager Heidenau foglyai augusztus 29-én indultak erôltetett menetben a központi táborba, mindenütt menekülô németekkel találkoztak, hátuk mögött már hallották a szovjet ágyúk dörejét. Radnóti Mikós ekkor augusztus 30-án írta az Elsô Razglednyicát (a razglednyica szerbül levelezõlapot jelent). A Borban elhelyezett központi lágerben szörnyû körülmények és kegyetlen bánásmód fogadta ôket. A viszonylag békésebb napoknak egyszeriben vége szakadt, a központi láger fasiszta parancsnokai egyáltalában nem kímélték a foglyok erejét és életét. Alig kaptak enni, ütötték-rúgták ôket, aki szökni próbált, nyomban agyonlõtték. Ekkor szeptember 15-én fejezte be Radnóti Miklós Erõltetett menet címû költeményét. Szeptember 17-én hajnalban indították útnak a Bor környéki lágerek foglyait Belgrád felé. Radnóti Miklós elõzõleg megpróbálta biztonságba helyezni kéziratait, elkészült verseinek másolatát Szalai Sándornak adta át. A hatezer munkaszolgálatost két lépcsõbe osztották, a költõnek nagy nehezen sikerült az elsõbe kerülnie. Ha a második csoportban marad, bizonyosan megmenekül: a pár nap múlva útnak indított foglyokat kiszabadította egy szerb partizáncsapat. Az elsõ csoport halálmenete Borból Belgrádon és Pancsován keresztül érkezett Magyarország akkori határához. Újvidéken megpihenhettek, meleg ételt kaptak, bizakodni kezdtek, hogy talán mégiscsak túlélik a szörnyûségeket. Ezt a halvány reményt fejezte ki október 6-án a Második Razglednyica idillbe futó képsora. A hazai földre érkezett magyar munkaszolgálatosok reménye hamar szertefoszlott. A magyar keretlegénységet a bácskai sváb lakosság körébõl toborzott Volk-SS különítmény váltotta fel, amely szörnyû vérfürdõt rendezett a cservenkai téglagyárban elhelyezett foglyok között. A vérengzés Ószivácon megismétlõdött, ezeket a borzalmakat Kõszegi Ábel írja le: Ószivácon egy lovas Volk-SS szakasz csatlakozik a kísérethez. Lépésben lovagolnak az ötszáz ember mellett, hátukon géppisztoly, néhánynak a kezében ostor. A fõtérnél álljt vezényelnek. Hinab vom Weg! (Le az útról!) A téren egy német hadosztály vonul át. Sérült tankok, ágyúk, a megperzselõdött teherautókon bekötözött katonák. A tábori konyha oldala hiányzik. A munkaszolgálatosoknak tetszik a látvány. Az amúgy is elkeseredett SS-legények megdühödnek. Nieder! Kopf nieder! (Feküdj! Fejeket le!) Mindenki a földhöz lapul. Sokan egymásra zuhannak. A fegyveresek átlépnek az embereken. Találomra szorítják egy-egy tarkóhoz géppisztolyukat, és meghúzzák a ravaszt. A felül fekvõket gyilkolják legelõbb, vagy aki megmozdul, vagy felemeli a fejét. A hadosztály már elvonult, de a gyilkolás folytatódik. Egyeseket felállítanak, és úgy lõnek rájuk. A környezõ házakból kijön néhány ember. Egy asszony németül átkozódik, az egyik katona fe-
MÁJUS
léjük lõ. Aufsteh'n! (Felállni!) Zurück, auf den Weg! (Vissza az útra!) A járdán, az árokban holtestek hevernek. Lorsi Miklóst, a muzsikust egy lovas SS szólította magához. Elvette a hegedûjét, és rálõtt. Még él, de nagyon vérzik. Radnóti és egy társa belékarolnak, és próbálják az árkon átsegíteni az útra. Der spring noch auf! (Ez még fölkel!) üvölti a Zugsführer. Egy legény odaugrik, és közvetlen közelrõl fejbe lövi a hegedûmûvészt. Az árokba zuhan. A dörrenésre a foglyok ijedten vetik ismét földre magukat. A hegedûmûvész szörnyû halálát örökítette meg Radnóti Miklós utolsó verse, az 1944. október 31-én Szentkirályszabadján készült Negyedik Razglednica. Késõbb a Razglednicák kéziratát csak holtteste exhumálásakor találták meg, egy kockás füzetbe írva, viharkabátja zsebében. Ez a füzet a beleírt versekkel Bori notesz néven vált ismertté a magyar irodalomban. A fogolycsoportot, amelyhez Radnóti Miklós is tartozott, Mohácson, Szentkirályszabadján és Pannonhalmán át hajtották a nyugati határ felé. A költõ teljesen legyengült állapotba került, mozogni és beszélni is alig tudott. Huszonkét végsõkig elcsigázott, járóképtelen beteget kocsira raktak, azzal az ígérettel, hogy kórházba viszik ôket. A többit Kôszegi Ábel könyve mondja el: 1944. november 8. szerda. A két szekér Gyôrben marad le a menettõl. A kocsisok a kórház elé hajtanak. Itt kell leadniuk a betegeket. A kórház feltehetõleg túlzsúfolt, nem veszik át õket. Egy iskolában berendezett szükségkórházhoz küldik a két kocsit. Az altiszt hosszasan idõz benn, a kocsisok a lovakat féltik a hidegtõl, pokrócot terítenek rájuk. Itt sem veszik át õket. Tovább! A kocsisok haza akarnak menni. Az altiszt fenyegetõzik. Át Gyõrön, a bécsi országútnak. Áthajtanak a Rábca-hídon, és megállnak a vámnál, a Rákóczi-emlékmû közelében. ABDA. Ide látszanak a faluszéli házak. A katonák tanakodnak, majd egyikük átmegy szerszámokat kérni az országút túloldalán álló csárdába. A gát tetején út van, az ártéren öreg fûzfák. A két kocsis végighajt a töltésen, egészen addig, amíg a Rábca-kanyar és a fûzfák el nem takarják ôket az országúttól. »Rosszfalu«. Néhány munkaszolgálatost leparancsolnak a kocsiról, és ásót, kapát nyomnak a kezükbe. Gödröt kell ásniuk a csalitos szélén. Egy fiatalasszony és a gátõr nézi a két kocsit és az ásó embereket. El innnen! kiált rájuk a kövér altiszt. Az egyik katonát az országút felé küldi õrködni, és az ásó foglyokat sietteti. Délután négy óra körül készül el a széles, de nem mély gödör. Leszállni! A magatehetetleneket társaik támogatják le a töltés oldalán. Az elsõ lövésekre a foglyok nem fordulnak el. Nézik, amint két társuk arccal bukik a gödörbe. A következõk parancs nélkül állnak a sír szélére. Az altiszt és egy katona egész közelrõl lövi tarkón az embereket. A gyengébbek képtelenek megállni a gödör szélén. Ezeket belelökik, és úgy lõnek rájuk. Huszonegy ember. Az utolsónak kell rájuk húzni a földet. Úgy érzi, megmenekült. Amikor fegyvert fognak rá, könyörögni kezd, majd futni próbál. Õt a két katona földeli el. Forrás: Emlék és varázslat vallomások Radnóti Miklósról Radnóti Miklós: Napló; Magvetõ, 1989, Utószó (Melczer Tibor) Wikipédia: Radnóti Miklós szócikk Összeállította: BOLDIZSÁR LÁSZLÓ
96
MÁJUS
Tavaly történt...
László György kapta a Polgári Ferencvárosért Díjat Tavaly december 2-án második alkalommal adták át a Ferencvárosi Ifjúsági és Polgári Egyesület által alapított Polgári Ferencvárosért Díjat, amelyet László György Bánki Donát-díjas gépészmérnök, a Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) Mûanyag Szakosztályának örökös, tiszteletbeli elnöke vehetett át. László György, aki az autótervezésben, a mûanyagok megmunkálása, az anyagtan területén, a megújuló energiák (biogáz, napenergia) hasznosításában fejtette ki évtizedeken át tevékenységét, a tavaly posztumusz kitüntetett Kaszás Attila színmûvész után a második díjazott.
A rengeteg szakcikk szerzõjeként, valamint a több kiadást megért Tömítések kézikönyve szakkönyv írójaként ismert László Györgynek a díjat átadó Dr. Bácskai János környezetvédelmi tanácsnok, a Fidesz-KDNP országgyûlési képviselõjelöltje kiemelte: a Ferencvárosban sokak által ismert és tisztelt mérnök, közéleti ember egy az utolsó polihisztorok közül, s megtestesíti azt a XIX. századi mûszaki értelmiségi ideált, aki azon munkálkodik, hogy a tudomány eredményeit a hétköznapokba elvíve megkönnyítse embertársai életét. Az 1925. augusztus 21-én Budapesten született László György mint arra a laudáció is kitért évtizedekig meghatározó tisztségeket töltött be a GTE-ben, számos kitüntetés, köztük a Kammer der Technik német egyesület eliemerésének, valamint a Bánki Donát-díjnak (2005) tulajdonosa.
97
MÁJUS
Jelenleg is szervezi az európai mûszaki egyetemek gépelemek tanszékeinek együttmûködését. A középiskolai tanulmányait a budapesti piaristáknál végzõ László György sok éve tagja a Kolping Mozgalomnak, s több mint két éve megalapította a mozgalom ferencvárosi egyesületét is, melynek elnökévé is megválasztották. Ugyancsak õ kezdeményezte 2005-ben a Ferencvárosi Kalendárium létrehozását, megszervezte a szerkesztõbizottságot, és a kalendárium fõszerkesztõje lett, melynek már a 4. száma jelent meg. László György példamutató családi életet él, 7 gyermek édesapja, 17 unokája és 11 dédunokája van. Ezzel is tanúságot téve arról, hogy a család a társadalom lelki megújulásának alapja. BOLDIZSÁR LÁSZLÓ
Református Zenei Fesztivál Egy hagyománnyá vált kezdeményezés története Ferencvárosban élõ református zenekedvelõként örömmel várom a Medárd-hétvégét no nem az esetleges esõt, hanem azt a lehetõséget, hogy ismerõsökkel találkozhatok és számomra kedves Istent-dicsérõ dallamok hangzanak fel a Ráday utcában. A Kultucca-ként is ismertté vált Ráday évrõl-évre színvonalas kulturális rendezvényeknek ad otthont, ebbõl számomra legfontosabb az immár hagyományosnak mondható Református Zenei Fesztivál. Ez a rendezvény méltóbb helyet nem is találhatott volna magának, mint a Ráday utcát és környékét, a fõvárosi reformátusság bölcsõjét. A Református Zenei Fesztivál atyja Böszörményi Gergely, a Periferic Records hanglemezkiadó és a Stereo Kft. forgalmazó és koncert- illetve fesztiválszervezõ cég alapítója és vezetõje. Az ötlet 2000-ben született meg benne, hogy a református zenének fórumot és ünnepet szervezzen. A Magyar Református Világtalálkozó alkalmával a Fradi pályán Böszörményi cégének népzenei CD-it és kazettáit árulta, amikor szembesült azzal a határozott igénnyel, hogy sokan olyan kiad-
98
99
MÁJUS
ványokat kerestek, amelyeken a református énekeskönyv énekei és zsoltárok hangzanak fel. Ekkor határozta el, hogy református zenei CD-t ad ki, hogy az utókor számára professzionális módon rögzítse a reformátusok használatára kiadott énekeskönyvben található zsoltárokat, fohászkodásokat és énekeket. Elõször hagyományos stúdióbeli felvételre gondolt. Böszörményi Gergely, Jenõ bátyja azzal az ötlettel állt elõ, hogy a felvétel sokkal hangulatosabb lenne, ha a Zeneakadémia Nagytermében ünnepi koncert keretében készülne el. Végül nagyszabású koncertfelvétel mellett döntöttek. Elõször 2001-ben került sor arra a majdnem kétórás koncertre, aminek a végét a közönség és a kórusok örömkitörése zárt le. Az elsõ Református Énekek a Zeneakadémián hangversenyt követte 2003. januárjában a második, amely az elsõnél is nagyobb, elsöprõbb sikert hozott. Ezt követte az a gondolat, hogy a református énekeket és kulturális értékeket ki kellene vinni az utcára, azaz még nagyobb közönséggel megismertetni és megszerettetni. A háromnapos fesztivál megszervezéséhez a Magyarországi Református Egyház (MRE) és a Ferencvárosi Önkormányzat részérõl Böszörményiék lelkes csapata erkölcsi és anyagi támogatást kapott. Így vált 2004 tavasza óta Református Zenei Fesztivál a MRE, és a Ferencváros hivatalos rendezvényévé, védnökei Dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr és Dr. Szabó István püspök úr, továbbá maga a kilencedik kerületi polgármester, Dr. Gegesy Ferenc is (aki reformátusként az eseményt azonnal beemelte a Ráday utcai kulturális események sorába.) A Fesztivál népszerûsítésében és megvalósításában a Magyarországi Református Egyház szinte minden irodája, a gyülekezetek, a Református Teológia, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Zsinat és világi oldalról a Ferencvárosi Önkormányzat részt vesznek. 2004 májusában a Református Zenei Fesztivál helye csak a Ráday utca Hittudományi Kar (Teológia) elõtti szakaszát érintette, ahol sátras vásárt is rendeztek református hagyományok, újságok, irodalom, képzõmûvészet, népzene, kórusok és hangszeres együttesek bemutatására. Napközben igazi forgatagban vehetett részt a fesztiválra látogató közönség, RÁDAY UTCAI SOKADALOM néven. Az itt felállított színpadon a református kórusok énekén kívül jól megfért a rézfúvósok zenéje és a népzene, sõt a világzene is. Minden, ami kulturális éltünkben érték és valamilyen akár laza szállal is kapcsolható a reformátusok közösségéhez, helyet kaphatott és azóta is kap ezen a fesztiválon. A Ráday utcában fellépõk közül több elõadó kifejezetten a református zene tolmácsolására kezdte el pályáját, de sokan vannak köztük, akik más zenei mûfajokban ismertebbek, de kötõdésük a reformátussághoz nyilvánvaló. Az elsõ utcai fesztivál sikere után nem volt kérdés a folytatás, sõt a program egyre színesebb lett, és egyre többeket vonz, ennek a Fesztivál hétvégéjére jellemzõ Medárd-napi esõzés sem tud gátat vetni. Népszerûségének oka az lehet, hogy itt nem csak a zenehallgatás, hanem a találkozás és a misszió lehetõsége is adott. A szervezõk a református intézményeknek teret adnak arra, hogy bemutatkozhassanak. 2008-ban pedig a BIBLIA ÉVE keretében, a Bakáts téren a zenehallgatás közben, az érdeklõdõk a 66-os úton címû interaktív Biblia kiállítást nézhették végig. A Fesztivál elmaradhatatlan és lélekemelõ programja az énekes-fáklyás felvonulás a Ráday utcában. Ezt a Kálvin téri templomban tartott késõ esti zenés áhítat szokta megkoronázni. A rendezvényt záró koncert helye eredetileg a Zeneakadémia volt, ami késõbb egyre kisebbnek bizonyult. Az elmúlt két évben már a Mûvészetek Palotájának hangversenyterme adja a méltó helyet annak a 350 fõs egyesített református kórusnak, amely együtt zengve dicséri az Istent. A koncerteken készült felvételek eddig 130 zsoltárt és éneket tartalmaznak. Nagy büszkesége a Református Egyháznak, a rendezõknek, a kiadónak, hogy a Református Énekek II. albuma platinalemez lett! GYÕRFFY ESZTER
MÁJUS
Tavaly történt... Átadták a felújított Kiserdõt
A IX. kerületi önkormányzat számára évek óta megoldásra váró nehézséget jelentett a József Attila-lakótelepi Kiserdõ rehabilitációja. Az erdõ állaga 1989 óta fokozatosan romlott. Hulladéklerakó helyként, hajléktalan szállásként szolgált az erdõ, ami egészségügyi, környezetvédelmi szempontból is aggályos volt. A Ferencvárosi Képviselõtestület 2006 novemberétõl több konstrukcióban tárgyalta Dr. Bodó Márton elõterjesztését a Kiserdõ rehabilitációjára vonatkozóan. 2007. június 6-án a Ferencvárosi Önkormányzat testülete egyhangú döntéssel felkérte a Ferencvárosi Környezetvédelmi Közalapítványt, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy anyagi forrásokat találjon a Kiserdõ rehabilitációjának megvalósításához gazdasági társaságok, cégek bevonásával. 2007-ben sikerült elmozdulni a holtpontról azzal, hogy júniusban sikerült az itt élõ hajléktalanoknak elhelyezést találni a Ferencvárosi Szociális Foglalkoztató és Ellátó Kft (Feszofe) és a Ferencvárosi Családsegítõ Szolgálat (Fecske) segítségével, illetve egy fõvárosi és kerületi program keretében a Pilisi Parkerdõ Zrt. az Új Út Egyesület és Hajléktalanokért Közalapítvány bevonásával. A célra a testület 1,2 millió forintot különített el. 18 hajléktalan került elhelyezésre az általuk kért módon. 5 a ferencvárosi erdõ területérõl, 13 pedig a Pilisi Parkerdõ kezelésében lévõ erdõbõl. A hulladéklerakók megszüntetése, az aljnövényzet kiirtása ezzel párhuzamosan megtörtént. A Feszofe 50 m3 szemetet szállított el a lerombolt erdei kunyhók omladékaiból és spontán lerakatok megszüntetésével. Ahhoz, hogy hosszútávon is minõségi változás történjen, és az erdõt az itt élõk használatba vegyék, megszületett az erdei tornapálya terve, ami az erdõ közösségi, szabadidõs, egészséges életmódra nevelõ funkciójának megteremtését szolgáló elsõ lépés volt. Hasonló tornapálya más budapesti kerületekben is megvalósult már: a Normafánál a XII. kerületben és a XVIII. kerületi Halmi-erdõben, de 1971-tõl a rendszerváltásig a Kiserdõben is mûködött egy ilyen pálya. A Pilisi Parkerdõ Zrt. mint az állami erdõrész kezelõje, és más kerületekben megépült pályák felállítója, az erdõ Üllõi út felé esõ részében valósította meg a tervet 19 állomással. A Távíró köz másik oldalán pedig egy erdei játszótér valósult meg. A támogatóktól összesen 7 075 000 forint gyûlt össze. A projektet 2007 óta több cég is támogatásra érdemesnek találta. Volt, aki munkával, volt, aki anyagokkal támogatta. Támogató neve OBI Hungary Kft. Raiffeisen Bank Zrt. Zwack Unicum Nyrt. Ubichem Kutató Kft. Kemikál Építõanyag-ipari Zrt. Pannon Park Forest Kft. Bonbonetti Metro Kereskedelmi Kft. Összesen:
100
Összeg 3.300.000 1.500.000 0.500.000 0.500.000 0.500.000 0.216.000 0.150.000 0.500.000 7.166.000
Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft
Támogatás módja pénz pénz pénz pénz pénz bozótirtás költségvetési sor elvégzése csokoládé ajándékcsomagok a megnyitóra pénz
101
MÁJUS
Erdei tornapálya: 4.200.000 Ft A befolyt összegekbõl az OBI Hungary Kft. jóvoltából egy erdei játszótér is megvalósult a Banko és Boróka Kft. kivitelezésében. Erdei játszótér elemei: 2.500.000 Ft Játszótéri eszközök ütéscsillapító burkolata: 564.500 Ft A szükséges további pénzösszegeket az önkormányzat biztosította 2008. évi költségvetés terhére átvéve az összegyûjtött pénzt a Közalapítványtól. Az Önkormányzat Környezetvédelmi Bizottsága 1.500.000 forintot a Kiserdõ fejlesztésére a Környezetvédelmi Alapból félretett, ami magában foglalja a felújítás esetlegesen szükségessé váló költségét és a termelõdõ hulladék elszállításának költségét is. Az Önkormányzat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel együttmûködésben Madarász Sulit indított a kerületben 3 középiskola bevonásával azzal a céllal, hogy a Kiserdõ madárállományával és a környezetvédelemmel megismertesse a kerületben tanuló diákokat. Ennek költségeit is az Önkormányzat állja. A szakköri foglalkozásként mûködõ Madarász Suli 25-28 10-12. osztályos diák segédletével nemcsak tantermi foglalkozásokon, hanem odúkihelyezésen is résztvettek. A kihelyezett 12 odúból 10-ben széncinkék raktak fészket. Ma ebben az erdõben az örvösgalambtól a barátposzátáig sokféle madár lel otthonra. Május 22-én csütörtökön sajtótájékoztató keretében Dr. Gegesy Ferenc polgármester, Dr. Bodó Márton képviselõ és a szpozorok együtt mutatták be az új létesítményeket. Hidasi Gyula, a RÖNK elnöke az itt élõk nevében mondott köszönetet az elvégzett munkáért. Az átadó ünnepségre május 28án a kerületi iskolák és óvodák bevonásával került sor a Távíró közben. A két létesítményt dr. Bácskai János környezetvédelmi tanácsnok, Dr. Bodó Márton képviselõ és Pál Tibor alpolgármester adta át a kerület lakosainak. Az ünnepélyes megnyitón az óvodások is mûsort adtak, amelyen a helyiek nagy számban jelentek meg. A megnyitót követõen kerületi sportolókkal együtt vették birtokba a kerület lakói és diákjai a létesítményeket. Alig egy héttel késõbb az erdei tornapályát és játszóteret már meg is rongálták a vandálok. A parkõrök egy graffitis fiatalt elfogtak, ellene eljárás indult. A játszótér egyes elemeibõl van, amit letörtek, van, amit lefújtak. A játékvár két tornyát ledöntötték. A táblákat az erdei tornapályán megrongálták vagy lefújták. Az Ubichem Kft. vállalta fel, hogy mint korábbi támogatója az erdei tornapálya projektnek a hosszú távú megõrzésen keresztül a környezettudatosság szószólója lesz. Ennek keretében 5 éven át gondozza a területet, évszakonként dolgozóival felújítják a táblákat, lemossák a graffiti nyomokat, összegyûjtik a szemetet. Ezen felül pedig támogatják a Ferencvárosi Környezetvédelmi Közalapítványt is a terület fejlesztésében. DR. BODÓ MÁRTON
Radnóti naplójából
1939. augusztus 5., szombat Thein Alfrédnak mondom: Elviselhetetlen a gondolat, hogy holnap elutazom innen. De ha itt kellene maradnom, az épp oly elviselhetetlen lenne. Éjjel Müller Miklóssal betérek a Mont St. Michelbe csokoládét inni. A comptoirnál ülünk, a magas széken. Mellettem fiatal férfi támaszkodik a pulthoz, olvas, hörpint a tejeskávéból s fel-felvonja idônként a szemöldökét. A védôborítékból kilátszik a könyv címlapja. Aristophanest olvas. 1939. augusztus 6., vasárnap 7.55-kor indul a vonat Bécs felé az Est-rôl. Éjjel félegykor felírtam az ébresztôtáblára, hogy 6-kor keltsenek. 3/4 7-kor ver fel Fanni rémülten. Arcunkra csapunk egy kis vizet, felöltözünk, bedobáljuk a szerteheverô holmit a kis útitáskába. 10-kor dörömböl ijedten a szolga. Hétkor kel csak vasárnap, ha nem szólnak neki, s most látta csak a kiírást. Nem baj, vigye csak a csomagokat, megyek taxiért. Kétnapos szakállam van, holnap már fésülhetem. Az Est-en Gyula rohangál izgatottan, gyerünk, mert elfoglalják a helyeinket. A fülkében hárman ülnek már, két fiú és egy fiatal lány, barna pulóverén sárgával körbehímzett jelmondat: Mauvaise téte et bon coeur. A betûkbôl font koszorú közepén ötágú csillag. Barátságosak, cigarettát és csokoládét cserélünk. Strasbourg elôtt szállnak le s innen Bécsig négyen utazunk Gyuláékkal. Éjjel felváltva alszunk, a függönyöket lehúzzuk, a világítást kékre kattintjuk át. A német állomásokon gyakran benyitnak s visszahúzódnak mindig. Két óra körül hallom a kiabálást: Ember, itt csak négyen vannak, ebben a sötétben. Majd szólunk a kalauznak (der Schaffner!), az elintézi! De a kalauz, úgy látszik, nincs a közelben, mert nem jönnek vissza. Kimosolygok az erdôs, holdvilágos tájra. A franciák felgyújtják a villanyt, köszönnek és leülnek a felriadók helyére, ezek a kalauzt keresik. Reggel Bécsben újra veszteglünk, már az érkezésnél késésünk volt, most ráadást adnak. Strasbourgban egy török szólít meg és rám bízza a barátját, aki csak törökül beszél, Budapestig jön s onnan továbbutazik Bukarestbe. Legyek segítségére az átszállásoknál, mert egyedül marad, ô ti. csak Münchenig jön velünk. De egy útitárs, aki velünk egy fülkében ül, vállalja a gyámolítást. Aztán kosztolányisdit játszunk sétálva a vonat elôtt. Gyula lelkesen ugrik fejest a rokonszavaktól csillogó tavacskába, tavacska csak, mert alig-alig jut hirtelen eszünkbe egy-egy szó. Mészöly Gedeon professzorunk ingatná a fejét, ha hallaná. Gyöngy, görgetjük, búza, húzzuk, de a török is alaposan segít. Nyelvész? kérdezem? Nem az, de háromszor járt már Budapesten és ismeri a játékot. Egy mondatnyi szörnyû gorombaságot is kibök kitûnô kiejtéssel. Egy német nô utazik velünk Bécstôl, a határnál kiderül, hogy történelmi útlevele van, csehszlovák. A németeket újra a pénz érdekli. Nekünk nincs, a nônek 12 márkája van. Mutatni. Egy tízmárkás bankót mutat és aprópénzt. Hû, bankjegyet nem lehet kivinni, mondja a vámtiszt. Igyon egy kávét az étkezôben és váltsa fel, különben itt kell hagynia. A nô ijedten és csodálkozva kávézni vonul. S a folyosón felharsan az elsô magyar mondat: két darab poggyász Gyôrig 'van feladva'. A magyar tiszt megnézi az útleveleket, megkérdezi, van-é vámolni való. Semmi. Tiszteleg és kimegy. Itthon. Lerakodom és megyek borotválkozni. Mikor visszajövök, Fanni sír. Lujzától tudta meg, hogy Zsuzsu elpusztult, szegényke. Tizenegy év az életünkbôl, akkor kapta Fanni, öklömnyi kölyök volt, mikor a szerelmünk kezdôdött. A tacskói kor végsô határáig élt szegény és mégis, mégis. Boldog élete volt, az isteneiben nem csalódott, csak egy-egy hústalan és csonttalan ebéd keserítette, de mégis, mégis. Okos, nyugodt, hûséges és makacs barát volt, bûbájos játékos kölyök és drága öreg, bölcs öregasszony. Kölyök volt még, egyszer az Istenhegyen beleszagolt egy szarvasbogárba s az belecsimpaszkodott két szarvával csillogó két orlikába. Rázta rémülten a fejét, fülei csattogtak. S ahogy állt, öreg állat a napon, hasig melegvízzel teli lavórban s Fanni szappanozta, s aztán nagy nyögdécseléssel belefeküdt a vízbe, elpilledt, úgy kellett kiemelni, aprókat morgott, elfeküdt volna benne órákig. S hogy sikoltozott, mikor hazajöttünk... Istenhegy. Nem szalad elénk, nem visong, a ház is kopottabb lett nélküle. [részletek Radnóti Miklós: Napló c. kötetébôl, Magvetô kiadó, 1989]
102
