Október
OKTÓBER
OCTOBER Nyolcadik. Egyedül Domitianus császár próbálta saját magáról átnevezni, de rossz császár volt, így az új név nem kellett senkinek. Róma októberi ünnepei a márciusi jeles napok tükörképei; minden, márciusban elkezdett nyári tevékenység (földmûves, hajós, katona) az októberi ünnepnapokkal végzõdött. 15-én az Equus October a lovasszemle, 19-én pedig Armilustrium a fegyverszentelés ünnepe. A katonaünnepek októberi túltengésének magyarázata az, hogy asztrológiai ura a Mars hadisten, mint márciusnak is. Október havában van a gyógyítással kapcsolatos Meditrinalia napja, amit talán az is magyaráz, hogy a hónap egykori zodiákus-csillagképe a Skorpió felett van a Kígyótartó csillagzat, melyet a hivatalos antik hagyomány Aszklépiosz orvosisten képmásának tekintett.
2009 MINDENSZENT HAVA 1
Cs
Malvin
2
P
Petra
3
Szo Helga
4
V
Ferenc, Edvin, Zóra
5
H
Aurél, Galina
6
K
Brúnó, Renáta
7
Sze Amália
8
Cs
Koppány
9
P
Dénes
10
Szo Gedeon
11
V
Brigitta, Gitta
12
H
Miksa
13
K
Kálmán, Ede
14
Sze Helén, Heléna
15
Cs
Teréz, Terézia
16
P
Gál, Aurélia
A hónap régi magyar nevei: Skorpió hava a hónap harmadik dekádjában kezdõdõ csillagászati hónap után; ill. Mindenszent hava, mely ünnep már novemberre esik, de a Skorpió elsõ dekádjának halottak napjával együtt a legfontosabb ünnepe. Ez is mutatja, hogy a naptári hónapok legjelesebb idõszakának a régiek a hónap utolsó harmadát tartották.
17
Október az augusztusi és szeptemberi Mária-ünnepek folytatásaképp az olvasó és a lorettói litánia kiemelt hónapja volt.
24
Szo Hedvig, Hédi
18
V
Lukács
19
H
Nándor
20
K
Vendel
21
Sze Orsolya, Orsika
22
Cs
Elôd, Korinna
23
P
Nemzeti ünnep, Gyöngyi
Szo Salamon
25
V
Blanka, Bianka
26
H
Dömötör, Amanda, Armand
27
K
Szabina, Szabrina
28
Sze Simon, Szimonetta, Szimóna
29
Cs
Nárcisz
30
P
Alfonz, Zenóbia
31
Szo Farkas
1989. október 1. (20 éve történt) Ezrek menekültek Kelet-Németországból NyugatNémetországba. 1929. október 3. (80 éve történt) I. Sándor a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság nevét Jugoszláv Királyságra változtatta. 1929. október 3. (80 éve történt) Berlinben 51 éves korában meghalt Gustav Stresemann Nobel-békedíjas német külügyminiszter, aki a megegyezés politikáját képviselte. 1669. október 4. (340 éve történt) Amszterdamban 63 éves korában meghalt Rembrandt (Rembrandt Harmensz van Rijn) németalföldi festô és rajzmûvész (Éjjeli ôrjárat). 1859. október 4. (150 éve történt) 57 éves korában meghalt Karl Baedeker német könyvkiadó, az útikönyv mûfaj megalkotója. 1459. október 6. (550 éve történt) Megszületett Martin Behaim felfedezô és térképész, az elsô földgömb megalkotója. 1849. október 7. (160 éve történt) Meghalt Edgar Allan Poe író (Holló, A kút és az inga). 1949. október 7. (60 éve történt) Létrejött a Német Demokratikus Köztársaság. 1959. október 7. (50 éve történt) Elôször közvetítettek képeket a Hold sötét oldaláról. 1939. október 8. (70 éve történt) Megszületett Bergendy István zenész és zeneszerzô. 1889. október 11. (120 éve történt) A London melletti Sale-ben meghalt James Prescott Joule angol fizikus, aki 1840-ben meghatározta az elektromos vezetô által keltett hô nagyságát, 1843ban megfogalmazta a Joule-féle hôelméletet.
1919. október 15. (90 éve történt) Megszületett Asztalos Sándor költô, zenekritikus, esztéta. 1849. október 17. (160 éve történt) Párizsban 39 éves korában meghalt Frédéric Francois Chopin lengyel zeneszerzô és zongoramûvész. 1979. október 17. (30 éve történt) Teréz anya Béke Nobel-díjat kapott. 1469. október 18. (540 éve történt) Házasságot kötött Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella, így egyesültek Spanyolország tartományai. 1859. október 19. (150 éve történt) Megszületett Henri Bergson francia filozófus. 1949. október 20. (60 éve történt) Norman Joseph Woodland és Bernard Silver szabadalmaztatta a ma használatos vonalkódok elôdjét, a koncentrikus körökbôl álló kódot. 1989. október 23. (20 éve történt) Magyarországon az 1956-os forradalom évfordulóján kikiáltották a köztársaságot. 1929. október 23. (80 éve történt) Meghalt Heim Pál gyermekorvos, a gyermekápolónôi iskola létrehozója. 1929. október 24. (80 éve történt) Fekete csütörtök a New York-i tôzsdén, amellyel kirobbant az 1929-1933-as gazdasági világválság. 1919. október 26. (90 éve történt) Teheránban megszületett Mohammed Reza Pahlavi, aki Irán utolsó sahja volt. 1439. október 27. (570 éve történt) 42 éves korában vérhasban meghalt Albert magyar király (II. Albert néven német-római császár), az elsô Habsburg, aki elnyerte a magyar koronát. 1939. október 27. (70 éve történt) Budapesten meghalt Csonka János mérnök.
1809. október 14. (200 éve történt) A schönbrunni (bécsi) béke aláírásával véget ért Ausztria Napóleon elleni háborúja.
1759. október 28. (250 éve történt) Megszületett Georges Jacques Danton, a francia forradalom egyik vezéralakja.
1949. október 15. (60 éve történt) Kivégezték a koholt vádak alapján népellenes bûntett és hûtlenség vádjával halálra ítélt Rajk Lászlót és társait.
1984. október 31. (25 éve történt) Új-Delhiben a 67 éves indiai miniszterelnök-aszszonyt, Indira Gandhit lelôtte testôrségének két szikh katonája.
185
OKTÓBER
Évfordulók
OKTÓBER
1849-re emlékezve... Október
1-jén megjelent Komáromban a Komáromi Lapok utolsó száma. 2-4-e között a magyar seregek átadták Komárom várát a cs.kir. csapatoknak. Hozzávetõlegesen 30 ezer menlevelet állítottak ki a várban kapituláló szabadságharcos katonáknak és polgári személyeknek. 3-án a komáromi táborban Haynau megerõsítette a már Pestre szállított gróf Batthyány Lajos kivégzésének október 6-i végrehajtását. Haynau az aradi és pesti kivégzéseket az 1848. évi második bécsi forradalom évfordulójára idõzítette, Latour hadügyminiszter felakasztásának megbosszulására. 5-én reggel Arad várában kihirdették a 13 honvéd tábornok elõtt halálos ítéletüket, amit másnap reggel fognak végrehajtani. Négyet közülük lõpor és golyó általi halálra ítélték, kilencet pedig akasztásra. Siralomházzá alakították szobáikat, elbúcsúzhattak egymástól és a várban raboskodó bajtársaiktól. Német nyelven leveleket írhattak szeretteiknek, az aradi minorita szerzetes atyák és református lelkész kereshette fel õket. Az elítéltek mindazonáltal utolsó pillanatig bíztak az akasztófa alatti megkegyelmezésben. Pesten Batthyányt a siralomházban meglátogathatta felesége, aki egy apró kést tudott átadni a grófnak. Az éjszaka folyamán Batthyány a késsel több sebet ejtett a nyakán, s annyi vért vesztett, amitõl nem lehetett másnap reggel az akasztást végrehajtani. 6-án, szemerkélõ esõs szombat reggel fél hatkor kísérték utolsó útjára a vár külsõ fala tövéhez és lõtték agyon Dessewffy Arisztid tábornokot, Kiss Ernõ altábornagyot, Lázár Vilmos ezredest és Schweidel József tábornokot. Hat órakor kivezette a cs. kir. kivégzõ osztag és az ítéletvégrehajtó Franz Bott hóhér az Arad felé esõ várfal tövébe a kilenc elítélt tábornokot. Azután a bitófán lelte halálát Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Láhner György, gróf LeiningenWesterburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernõ lovag, Török Ignác és gróf Vécsey Károly. A 13 holttest egész nap kivégzésük helyén maradt, s aradiak ezrei zarándokoltak el oda. Pesten az Új-épületben az osztrákok tajtékoztak a dühtõl, hogy nem tudták gróf Batthyány Lajost felakasztani. Orvossal ápoltatták egész nap, míg délutánra járóképes állapotba került. 5 órakor azután a cs.kir. kivégzõosztag agyonlõtte Magyarország elsõ miniszterelnökét. Egy ország legálisan kinevezett és választott polgári és katonai vezetõi ilyen mértékû likvidálása példa nélkül állt nem csak a magyar, de az európai történelemben is. Az osztrák bosszúhadjárat felülmúlta a tatárok s törökök barbarizmusát
. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc politikusai és katonái amilyen bátrak voltak reform gondolataikban, vagy karddal kezükben, éppoly hõsként viselték el a bosszúállás különféle bugyrait, a mártírhalált, a börtönt. A kivégzések folytatódtak Pesten, Aradon, s az országban sok helyütt: még október hónapban agyonlõtték Aradon Kazinczy Lajos ezredest, Pesten felakasztották báró Jeszenák János és Csányi László kormánybiztosokat, Perényi Zsigmondot, a felsõház másodelnökét, Szacsvay Imrét, a képviselõház jegyzõjét. És folytathatnánk az ismert és kevésbé ismert mártírjaink sorát. 1850. februárjában Aradon is akasztottak: Ludwig Hauk alezredest és februárban halt meg az elborult elméjû Lenkey János tábornok is. A börtönök megteltek Aradon, Olmützben, Kufsteinben, Josefstadtban, Teresienstadtban, Munkácson, Königgrätzben. Sokan lelték halálukat aztán az évek folyamán a börtönök mélyén is.
186
Arad, Zala György: A 13 aradi vértanú emlékmûve 187
OKTÓBER
A volt forradalmárok megbüntetése és a bírósági perek még éveken át folytak. Az egész ország megfélemlítésére az osztrák titkosrendõrség Magyarország legkisebb zugába is beépült és ontotta a bécsi udvarnak az információkat a gyanús személyekrõl. 1859-ben szabadult az utolsó katonarab, a polgári engedetlenkedõkre a Kiegyezésig börtön várt. Egy újabb forradalomra szevezkedõknek pedig továbbra is ácsolták az akasztófákat. A megtorlás statisztikáit vizsgálva csak körülbelüli számokra hagyatkozhatunk. Legvalószínûbb, hogy 100 és 200 közé tehetõ a kivégzettek száma, többezer a börtönt szenvedetteké és több tízezer a kényszerbesorozottaké, ezer körüli az emigrációba vonultaké. Súlyosbítja azonban a helyzetet, hogy a bosszúhadjáratot az akkori Magyarország legkiválóbb, leghûségesebb fiai szenvedték el, õk kerültek kényszerpályákra. S ezzel az osztrák birodalom terve lassan beérett: sikerült megtörniük a magyar nemzet gerincét. Nem engedték sajnos Európa asszisztálásával ezt a nemzetet az elavult feudális rendbõl a polgári, alkotmányos, demokratikus társadalmi rendbe lépni át. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc története a XIX. században nem ért véget. Hiszen mind a mai napig érezzük dicsõ, szívet melengetõ, felemelõ hatását. Mind a mai napig csodáljuk elhivatott, nagyszerû vezetõinek, vagy egyszerû embereinek tenniakarását. Fejet hajtunk, tisztelgünk és nem feledjük szenvedésüket hazájukért, hazánkért, a szabad és független Magyarországért.
OKTÓBER
A vidék '56-ja Fakász Tibor visszaemlékezései Fakász Tibor, kerületünk lakosa 1956-ban a kisbéri gimnázium tanára volt. Részt vett a forradalomban, utána 5 és fél évre ítélték. Másfél év után szabadult, eltiltották a tanítástól. Gyári munkás lett, évek múlva Várpalotán tudott elhelyezkedni újra tanárként, ott dolgozott a rendszerváltásig, akkor alapított egy 56-os klubot, a tagok elbeszéléseibõl szerkesztett egy könyvet a forradalomról. Az 56-os Intézetbõl felkérték, hogy segítsen felkutatni a vidék 56ját. Komárom megye forradalmát kutatta, több könyvet írt Komárom járás, Kisbér, Tata, Dorog járás, Esztergom '56-os történelmérõl. Fakász Tibor vagyok, Debrecenben születtem 1930-ban. Az apám kórházi mûtõs volt. 10 éves koromig laktam Debrecenben, ott jártam az elemi iskolát. Apám beiratott a 4. elemi után a Debreceni Piarista Gimnáziumba azzal a szándékkal, hogy majd orvos leszek. Nekem ez a pálya nem tetszett, kórházi gyerek voltam, és végülis tanár lettem. Amikor 1940-ben Észak-Erdély visszatért, apámat Debrecenbõl a nagyváradi kórházba helyezték, és a család is oda költözött. Volt egy 6 évvel fiatalabb öcsém, meg egy csöndes, szorgalmas, és igen mûvelt édesanyám, aki sokat olvasott. Nagyváradon visszaadták az egyháznak az iskolákat, amit addig a román állam használt, így aztán a premontrei gimnáziumban folytattam a 2. osztályt. A szovjet hadsereg 1944. október elején Nagyváradot elfoglalta, bevonultak a városba. Sztálin visszaadta Erdélyt a románoknak, tekintettel, hogy azok jobb szövetségesei voltak, mert kiugrottak a háborúból már '44 augusztusában. Így aztán '45 nyarán a román állam hozott egy olyan rendelkezést, hogy augusztus 15-ig minden magyar állampolgárnak el kell hagyni az országot, vagy egy 30 kg-os csomaggal kitoloncolják Romániából. Az utolsó napokban mi is eljöttünk családostól, elmenekültünk Debrecenbe a nagynénémhez. Késõbb apámat a tatai kórházba helyezte a minisztérium, így oda költözött a család. 1948-ban leérettségiztem és jelentkeztem a bölcsészkarra. Közben apámat 1948-ban visszahelyezték a debreceni kórházhoz, így aztán visszakerültem a szülõhelyemre, és ott kezdtem meg az egyetemet is, magyar-francia szakon. Amikor másodévesek lettünk, Rákosi beszüntette a nyugati nyelvszakokat. Az én évfolyamomon úgy bántak el a másodévesekkel, hogy kiírták a falra, hogy holnaptól kezdve (1951. februártól) ki magyar-történelem szakos, ki csak orosz szakos, és aki francia vagy angol szakos akar lenni, az keressen Budapesten magának helyet az egyetemen, mert ott nem szüntették meg. Az én nevem a magyar-történelem szakosok között szerepelt. Közben 1950-ben apámat saját kérésére felhelyezték Budapestre az Országos Vérellátó Szolgálathoz gondnoknak. Így aztán én harmadévben már a pesti Eötvös Lóránd Egyetemen jártam
188
189
OKTÓBER
magyar-történelem szakra, ott szereztem a középiskolai tanári diplomámat is, amit 1953-ban kaptam meg. Akkor még olyan volt a rendszer, hogy a IV. év után kihelyezte az embert a minisztérium oda, ahova lehetett. Esztergomba helyeztek a közgazdasági szakközépiskolába, ahol az igazgató azt mondta nekem, hogy sajnos õ már az én óráimat elosztotta a régi kartársai között, nem tud nekem munkát adni. De a fizetést onnan kaptam. Végül Kisbérre kerültem, egy akkor induló gimnáziumba. A két induló osztály egyikének én lettem az osztályfõnöke. 8 kiváló, jól képzett fiatal tanár dolgozott ott, akikkel hamarosan mintagimnáziummá tettük az iskolát. Ez 1956-ig tartott. 1956. október 26-án vált a forradalom országossá, ekkor terjedt ki a vidékre is. Furcsa dolgok történtek ekkor Kisbéren, mert a Városi Pártbizottság délelõtt 11 órakor gyûlést tartott. Ott volt az országgyûlési képviselõ, Molnár Miska bácsi, Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének igen jó barátja, a kisbéri méntelep igazgatója. Végülis õ vezette le ezt a tanácskozást, meg kiosztotta a szerepeket. Azt mondta, központi utasítás, hogy most akkor a községi párttitkár, akit Erõs Jánosnak hívtak, kimegy a Fõtérre, és az odavezényelt szövetkezeti emberekkel lebontja az orosz emlékmûvet, ami egy I. világháborús katonaszobor mellett egy beton alapon álló piramis alakú fadoboz volt, amit még 1945-ben az orosz hadsereg emeltetett. Ez el is kezdõdött. A diákok pedig nézték a gimnázium ablakából. Az igazgató becsukta a kaput, hogy a gyerekek ne tudjanak kimenni, de azok kimásztak az ablakon. Közben elterjedt a faluban a híre, hogy a Fõtéren mi történik, összegyûltek az emberek. A gimnáziumból is kimentek a tanárok. Az emlékmû lebontása után Molnár Miska felkérte a gimnázium igazgatóját és a katolikus plébánost, egy öreg pap bácsit aki mellesleg békepap volt , hogy mondjanak beszédet. A békepap plébános nyugalomra intett. Akkor még Budapesten sem történt semmi jóformán, ez pedig mind a Pártbizottság utasítására történt. Kisbéren és környékén a kis falvak tanácselnökei mind betelefonáltak a Járási Pártbizottságra 26-án délelõtt, hogy mozgolódik a nép, mit csináljunk. A Pártbizottság pedig olyan utasítást adott, hogy alakítsatok valami Népfront Bizottságot, meg valami õrséget. Kisbéren felvonult a falu, a különbözõ utcákon körbe, és vissza a Fõtérre. A menet élén Molnár Miska bácsi, a méntelepi hintón, utána pedig a nép; én is ott voltam a gimnazisták között. Közben megérkezett Komáromból Pielbayer László barátom, aki megyei tanulmányi felügyelõ volt és a kisbéri Népfrontbizottság elnöke. Õ hozott nekünk a 16 pontot tartalmazó szórólapból, amit a komáromi állomáson osztogattak, és amit aztán a gimnázium igazgatója, Szerdahelyi István olvasott fel. Délután fél 2 körül Molnár Miska bácsi kezdeményezte, hogy fél 4-re hívjuk össze a Népfront Bizottságot a mûvelõdési házba. Be kellett volna mondani a hangosbemondóba, de senki sem vállalta. Végül én mentem el a tanácsházára, ahol csak nagy kiabálás után nyitott ajtót a Gulyás nevezetû tanácselnök, aki egy durva alföldi parasztember volt, és a pártban nagy tekintélynek örvendett, mert több becsületes parasztembert is megpofozott, illetve a lábukra állt, hogy elviteti õket az ÁVO-val, ha nem lépnek be a tsz-be. Szóval õ nyitott ajtót teljesen vörös képpel, hogy mit akarok én. Mondtam neki, hogy a népfrontbizottsági ülést szeretném kihirdetni a hangosbemondón. Erre õ azzal jött, hogy nem tudja hol a kulcs. Mondom, dehogynem tudja, tudja maga azt. Végül beengedett a fülkébe, és többször bemondtam a hirdetést. Ezen a népfrontbizottsági ülésen a Molnár Miska úr elnökölt, õ mondta meg, hogy ki legyen az újjáválasztott Ideiglenes Népfrontbizottság tagja. Így aztán Kiss István kisgazdapárti politikus aki Dobi Istvánnak egyik legjobb barátja volt még a '30-as évekbõl lett az elnök. Dobi ugyanis azt is ajánlotta Molnárnak, hogy lehetõleg régi kisgazdapártiakat válasszanak. Így aztán Kisbéren is és a környezõ falvakban is a régi kisgazdapárti parasztemberek lettek az újjáválasztott népfrontbizottságok elnökei, akik még ugyanazon a napon Nemzeti Bizottsággá változtak ugyan-
OKTÓBER
csak Molnár Miska javaslatára. Pár nap elteltével pedig már Kisbéri Nemzeti Tanácsként szerepeltünk. Még 26-án este megalakult a Nemzetõrség is. Pielbayer László lett a nemzetõr parancsnok, aki fõhadnagyként végigharcolta a háborút a szovjet fronton. Hét volt õrmesterébõl lett a Nemzetõrség szakaszparancsnokai. Õk szervezték meg a faluban a Nemzetõrséget, így aztán nem is történt semmi veszedelmes dolog. Nekem, mint 26 éves tanárembernek, volt bizonyos tekintélyem, így a Nemzeti Tanács titkára lettem. Az volt a feladatom, hogy menjek ki a falvakba, és oktassam ki a helyi Nemzeti Bizottságokat, adjak tanácsokat a tennivalókról, illetve ha még nem alakultak meg, akkor segítsem a megalakulásukat és a Nemzetõrségét is. Október 29-én, 30-án a munkástanácsokat is elkezdték megválasztani, pl. a Földmûves Szövetkezetnél, a Téglagyárban. Közben Nagy Imre is átállt. A 29-i nyilatkozatában, ami a Népszabadságban és minden megyei újságban benne volt, elmondta, hogy a kormány elfogadja a nemzeti tanácsokat, a nemzetõrséget, a munkástanácsokat, a hadseregbe forradalmi tanácsokat kell választani, és mindez 30án és 31-én le is zajlott minden katonai alakulatnál. Végülis gyõzött a forradalom, így aztán Nagy Imre november 1-én be merte jelenteni a Magyar Népköztársaság semlegességét, hogy Magyarország független szocialista, demokratikus, semleges köztársaság, mert biztos volt abban, hogy a hadsereg is átállt, az oroszok pedig október 31-én kivonultak Budapestrõl. De ez egy politikai baklövés volt, mert Nagy Imrének tudnia kellett volna, hogy ebbe nem egyezik bele a nyugat, mert Amerika már október 29-én elküldte a külügyminiszter-helyettesét Hruscsovhoz, hogy sürgõsen avatkozzon be, mert ha Magyarország semleges lesz, akkor felrúgja a kétpólusú világrendet, amiben 1945-ben, Jaltában kiegyeztek. November 1-én megindultak a szovjet csapatok, és november 3-án, 4-én már itt voltak Záhonynál. 4-én a szovjet tankáradat Kisbéren is átvonult Székesfehérvár felõl. A nép megijedt, bebújt a házakba, de utána még a munkástanácsok kezében volt a hatalom december 12-ig. November 2-án még az volt a köztudatban, hogy november 5-én abbahagyjuk a sztrájkot, hisz az volt a fõ követelés, hogy az oroszok vonuljanak ki az országból, ami teljesült, tehát gyõzött a forradalom. November 4-én hajnalban állítólag a szolnoki rádió bejelentette, hogy megalakult a forradalmi munkás-paraszt kormány, de kiderült, hogy valójában Münnich Ferenc jelentette ezt be egy ungvári rádióadóban Kádár nevében. November 4-én pedig az oroszok megszállták az országot, így aztán másnap mégsem kezdték meg a munkát az emberek a gyárakban meg üzemekben, hanem újra sztrájkba kezdtek, ami december 12-ig tartott. A munkástanácsok 10-15 fõs küldöttségei egymás után jöttek fel a Parlamentbe tárgyalni, megyénként és szakmánként, és az volt a fõ követelésük, hogy az oroszok vonuljanak ki, különben nem veszik fel a munkát, és ez mûködött is. A munkástanácsok az üzemek teljes jogú gazdái voltak, az emberek akkor dolgoztak, amikor a munkástanács azt mondta, hogy most dolgozunk. Amikor azt mondták, hogy most kell ennyi szén, akkor a bányászok lementek dolgozni, hogy az iskolák és a kórházak tudjanak fûteni. De különben sztrájkoltak. Aki akart, otthon maradt, és kapta a fizetését. Késõbb ez volt az egyik fõbûn, hogy fizetést kaptak a sztrájkolók is. A forradalmi munkás-paraszt kormány pedig nem tudta, hogy bújjon ki a tárgyalás alól. Kádárék legjobban a bányászoktól féltek, mert az ország szénbányáiban és egyéb bányáiban óriási embertömeg dolgozott. Például 1956-ban csak a legnagyobb bányavárosban, Tatabányán 30 000 bányász dolgozott a föld alatt. Pesten nem volt olyan gyár, ahol ennyi munkás lett volna, pl. a Ganz Mávagban is csak 15 ezer ember dolgozott. Visszatérve Kisbérre. A falu határában volt egy óriási hadianyagraktár. A vasút be tudott menni a hegy alá, és a hegy alatt volt a raktár. 5 km hosszú szögesdrótkerítés vette körül ezt a tele-
190
Terveink szerint a visszaemlékezést a Ferencvárosi Kalendárium 2010-es számában folytatjuk.
191
OKTÓBER
pet, és egy századnyi ÁVO-s tiszt õrizte. ÁVO-sok, de sorozott katonák adták az õrszemélyzetet. Ezek bejöttek 29-én Kisbérre, de egyetlen egy boltban sem szolgálták ki az ÁVO-sokat. Aztán 30-án megint bejöttek az ÁVO-s tisztek azzal, hogy fellázadt a század, haza akarnak menni, mert sorkatonák, de menjen ki valaki, mert ha az õrizetlenül hagyott raktárban felrobban az 50 vagon robbanóanyag, az iszonyú lesz. Megbeszéltük a tisztekkel a tanácsházán, hogy megalakítják a forradalmi munkástanácsukat. Az egyik tisztet elzavarták, a másikukat pedig, aki politikai tiszt, ügynök volt, lefegyverezték, és bezárták a lakásába. A legénység átvette az irányítást egy Burger nevû hadnagy vezetésével, aki a forradalom élére állt. Késõbb persze el is ítélték. Én mentem ki a raktárba hozzájuk, vittem kis gépelt cédulákat, kitöltöttem nekik, miszerint a Kisbéri Nemzeti Tanács igazolja, hogy xy honvéd vagy tizedes semmiféle népellenes tevékenységet nem folytatott, és kérjük a nemzeti tanácsokat, hogy segítsék õket. Volt egy rendelet, hogy le kell õket szerelni. 91 ember hazament. Végül sikerült 10 kiskatonát meggyõznöm, akik a környéken laktak, hogy maradjanak, legyen valaki, aki ismeri az objektumot, és segít az õrzésben. Pielbayer pedig összeszedett a faluban 30 legényt, akik szintén kijártak és ezek váltották egymást. Így sikerült megoldani a raktár õrizetét, ami jól mûködött egészen november 5-ig. Akkor hajnalban a szovjet hadsereg tankokkal körülvette a hadianyagraktárt és beüzentek, hogy na, kijöttök, vagy lövünk. Persze a szovjetek is tudták, hogy nem lõhetnek ott, és egyébként is az volt a parancsuk, hogy csak akkor lõhetnek, ha rájuk támadnak a körbezárt objektumokból. A kisbéri nemzetõrök, akiket teherautó vitt mindig, összeszedtek egy teherautónyi fegyvert, a hátsó kerítésen kiadogatták, és hazajöttek a teherautóval. Aztán az erdészek pincéjében eldugták a fegyvereket, késõbb, december közepén pedig a nagybéri erdõben elásták. Azt mondták, hogy Budapesten szabadságharc van, majd itt is az lesz, és akkor elõveszik. Ebbõl persze nem lett semmi. Közben november 21-én összeültek volna a munkástanácsok küldöttei, hogy megválasztják az országos munkástanácsot. Az oroszok ezt megtudták, és lezárták az utakat, nem engedték be a vidékieket Budapestre. December 4-én volt egy nõi tüntetés Budapesten, és vidéken is voltak hasonlóak, pl. decemberben 7-én Esztergomban. December 11-én és 12-én pedig egy kétnapos országos sztrájk volt, amit a december 8-i salgótarjáni vérengzés váltott ki, és az, hogy december 8-án a budapesti központi munkástanács ülésére bementek a Kádárhoz hû magyar katonatisztek, s ott kétszáz munkástanács elnököt letartóztattak. Olyan országos sztrájk volt, hogy senki sem dolgozott. Kihaltak az utcák... ez volt az utolsó nagy forradalmi fellángolás. Kádár kormánya, ami 7 fõbõl állt (Münnich Ferenc, Marosán György, Dögei Imre, Apró Antal, Kossa István, Rónai Sándor, Horváth Imre), statáriumot hirdetett. A fõbb bányászvárosokban, pl. Tatabányán, Dorogon, Esztergomban, egyéb helyeken 2-2 magyar és szovjet tiszt géppisztollyal felkereste a munkástanácsok elnökeit, hogy választhatnak, bemondják a hangosbemondón, hogy a kormányrendelet értelmében megszûnik a központi munkástanács, vagy helyben agyonlövik õket. Így szûntek meg a központi munkástanácsok. Az üzemiek még mûködtek 1957 végéig. A forradalmat lépésrõl lépésre számolták fel, ahogy lassan megerõsödtek. A folyamat nagy része 1957-ben zajlott... FARKASNÉ GORÓCZ HELGA, BOLDIZSÁR LÁSZLÓ
OKTÓBER
Centenáriumi hét Felszentelésének 100. évfordulóját ünnepelte az Örökimádás templom 1908. szeptember 8-án szentelték fel az Örökimádás templomot. A tervezésrõl, építésrõl, felszentelésrõl és száz éves múltról már olvashattak a Kalendáriumban, most a csodálatos centenáriumi hétrõl emlékezünk meg. Az ünnepségsorozat 2008. szeptember 1-tõl szeptember 8-ig, hétfõtõl hétfõig tartott. Mindennapos program volt hétfõtõl szombatig reggel 7.30-kor reggeli dicséret, 8 órakor szentségkitétel, utána csöndes szentségimádás délután 5 óráig. Elsején, hétfõn Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök celebrált hálaadó szentmisét, majd a Sant Eigido közösség tartott imaórát. Kedden Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök úr celebrálta a 18 órai misét, majd 19 órától nagyszerû elõadást tartott. Szerdán a 18 órai szentmisét Dr. Udvardy György segédpüspök úr celebrálta, majd a püspök atya fórumot tartott a fiataloknak. Tanításában feltette a kérdést: ki az ember? Mi az Egyház? Az elsõ kérdésre a mai világ sok választ ad: az ember fogyasztó, állampolgár, pedig elsõsorban megváltásra szoruló bûnös, akiért Jézus Krisztus életét adta. Továbbiakban arról beszélt, milyen válaszokat ad az Egyház a mai kor kérdéseire. Csütörtökön 17 órától imaóra volt papi és szerzetesi hivatásokért, majd 18 órakor Dr. Erdõ Péter bíboros, prímás érsek úr ünnepélyes hálaadó szentmisét celebrált. A misét komolyzenei
192
193
OKTÓBER
hangverseny követte, változatos mûsorral, a tatai Esterházy kórussal és rangos közremûködõkkel. Emlékezetes, nagy siker volt. Pénteken Dr. Székely János esztergomi segédpüspök aki nagy örömünkre templomunkban is szolgált egy éven át templomigazgatóként celebrálta az esti misét, amelyet Dr. Tarjányi Béla professzor úr elõadása követett. Szombaton délután 15 órakor Dr. Takács Nándor nyugalmazott székesfehérvári püspök úr boldog Kalkuttai Teréz anya emlékére celebrált hálaadó szentmisét Teréz Anya Nõvérei (a Szeretet Misszionáriusai) részvételével. Az esti mise után a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség imaórája zárta a napot. Szeptember 7-én, vasárnap délelõtt a 11 órai misét Dr. Kerényi Lajos celebrálta. Munka Margit és a fiatalok elõadást tartottak a templom történetérõl és bemutatták a centenárium alkalmából összeállított emlékkönyvet, melyet a helyszínen meg lehetett vásárolni. 19 órakor Baán István elõadást tartott az Eucharisztia a keleti kereszténységben címmel. Elõadásában kiemelte, hogy a keleti kereszténység kétezer éves folytonosságtudatában elsõsorban mint titokról beszél az Eucharisztiáról, az Utolsó Vacsorát Titkos Vacsorának hívja. Szent Pál idejében még nem volt keleti és nyugati kereszténység. Õ mondta: nincs zsidó, sem görög a krisztusi hitben. Hétfõn, szeptember 8-án, a templom felszentelése centenáriumának napján a Központi Oltáregyesület országos lelkinapot szervezett. 8 órakor reggeli dicséret kezdõdött. 10 órakor Dr. Varga Lajos váci segédpüspök úr ünnepélyes hálaadó szentmisét celebrált. 17 órakor dicséret volt szerzetesekkel. 18 órakor Juliusz Janusz nuncius úr õeminenciája ünnepélyes szentmisét celebrált, majd a templomot körülvevõ utcákon Oltáriszentség körmeneten vett részt a nagyszámú hívõsereg buzgón énekelve, imádkozva. Az esti szentmiséken mindennap zsúfolásig megtelt a templom, a karzatokat is elfoglalták az érdeklõdõk. A templomi közösségre igen jó hatással volt a centenáriumi hét. Sok új, vagy régen látott arcra bukkanhatott a figyelmes szemlélõ. Ma, amikor sokat hallunk szekularizációról, elvallástalanodásról, nagy biztatást ad hitünk megélésében, a mindennapok küzdelmeiben egy-egy hasonló ünnepségsorozat. NIKODÉM LAJOS
OKTÓBER
Templom a szénapiacon A Kálvin téri templom története A fõváros egyik legismertebb tere a Kálvin tér. Ismertségét nemcsak (meglévõ és épülõ) metróállomásának köszönheti, hanem református templomának is. A tér 1874 óta viseli Kálvin svájci reformátor nevét. Ma már természetes az a jellegzetes kép, ami a Múzeum körút felõl érkezõt fogadja: arányos fehér klasszicista templom, tõle balra két XVIII. századi épülettel emlékeztetõ a régi Pestbõl. A fõvárosi reformátusság bölcsõje és jelképe a Kálvin téri templom. Még ma is, ha egy református Budapestre költözik, akkor ezt a gyülekezetet keresi fel elsõk között. Pedig az 1781-ben II. József császár által kibocsátott türelmi rendelet megjelenéséig Pest városában nem is élhettek reformátusok. A rendeletet követõen, 1796-ban a Ráday Gedeon kezdeményezésére összehívott egyházi gyûlés (konvent) mondta ki a Pesti Református Gyülekezet létrejöttét. Ekkor választottak lelkészt is Báthori Gábor személyében. A gyülekezetben 1796 óta vezetnek anyakönyvet, a kezdettõl fogva magyar nyelven tartották az istentiszteletet az ekkor még inkább német nyelvû városban. 1796. október elsején a gyülekezet kibérelte Györfi András újvárosi szabómester házát, ahol az elsõ református Istentiszteletet tartották. A gyülekezet vezetõi 1797 tavaszán a várostól alkalmas telket kértek templomépítés céljára. 1798-ban megegyezés született a város és az egyház között a Kecskeméti-kapu melletti területrõl, ahol 1794-ig temetõ mûködött. Az építkezési engedély váratott magára. 1800. május 6-án a városi gyûlés az egyházi épületek számára 748 négyzetölnyi telket jelölt ki az akkori városfalon kívül, az akkori nevén Széna téren. A tér már akkor nagy forgalmú volt, mert itt értek véget az alföldi városokból induló kereskedelmi utak, az ideérkezõ alföldi református kereskedõk és iparosok alkották fõként az elsõ gyülekezetet. A Széna piac rendezését Balla Antal vállalta, aki a kapott telek nyugati részére egyemeletes parókiát tervezett. (A mai Városkapu üzlet áll a helyén.) Zitterbarth Mátyás építõmester tervei alapján 1802-1804 közt készült el. Az egyház vezetése 1805-ben döntött arról, hogy a Széna téren felépíti a templomát. Erre a célra gyûjtést hirdettek, az érdemi munka azonban csak 1815-ben kezdõdhetett el. Az ország minden részébõl érkeztek adományok, a támogatók között találjuk József fõherceg nádor második feleségét, a református Herminát. 1816. május 3-án került sor az ünnepélyes alapkõletételre. Az építkezés Hild Vince ellenõrzésével megindult, de anyagi
194
195
OKTÓBER
nehézségek miatt a munkálatok sokszor akadoztak, vagy le is álltak. 1820-ra készültek el a falak, következõ évben a tetõ, majd a berendezés, 1829-tõl az Úr asztala. 1830-ra a templom belülrõl elkészült; csak a torony terv szerinti befejezése és a portikusz hiányzott még. A templom felszentelésére 1830-ban került sor, amirõl a Magyar Kurír, akkori újság így tudósított: Pompás és fényes egyházi szertartású ünneplés tartatott a múlt vasárnap, augusztus 29-én Pesten, a Református Hívek részérõl midõn csinos épület és új templom a közönséges Isteni tiszteletre megnyittatott. Az 1944-45-ös ostrom egyik vasárnapját leszámítva azóta is minden vasárnap, akár több alkalommal hangzik fel ezek között a falak között Isten igéje. Hamar kiderült, hogy nem jó a templom akusztikája. Ezért már 1831-ben megbízták Hild Józsefet, hogy a szószék fölé egy hangfogót készítsen. Ez ma is a templom egyik jellegzetessége és különleges dísze. Az orgonát Deutschmann bécsi mester készítette. 1833 novemberére készült el az egyház három harangja, amelyeket a görög szabadságharc navarinói ütközetében tengerbe merült török ágyúk ércébõl öntött Eberhart Henrik harangöntõ pesti polgár. Kettõt az eklézsia, egyet Aebly Fridolin fizetett. Ez utóbbi harangnak az adományozó kikötéseként minden délben meg kellett szólalnia. 1837-ben Fesel (Feszl József) kõfaragómesterrel szerzõdést kötött az egyház a portikusz elkészítésére, de az 1838-as árvíz és az azt követõ anyagi nehézségek miatt csak 1847-48-ban készült el. 1843 óta mutatja óra az idõt a toronyban. 1859-ig csak egyszerû bádogtetõ fedte a torony tetejét, amikor a Zichy család támogatásával Buchhold János ácsmester tervei szerint vörösréz sisakot építettek. Ebbõl az adományból készültek a karzatok is, amelyekre nemcsak a megnövekedett létszámú gyülekezet, hanem akusztikai okok miatt is szükség volt. A család a támogatásért cserében itt temethette el egyik családtagját, Strachan Sarolta angol grófnõt, akinek a református hagyományokkal ellentétben márványszobor síremléket is emelhettek. Az a templom keleti fülkéjében álló síremlék egyedi mûvészeti és építészeti érdekesség a református templomok sorában. A templom alatti kriptában nyugodott 1851-ig Wesselényi Miklós árvízi hajós. Ide temették Fáy András írót is. A templom melletti épületben nyitotta meg kapuit 1855-ben a Teológiai Akadémia (1912-ig), és 1859-ban a Református Fiú Fõgimnázium. Az intézmények alapítójának és a gimnázium igazgatójának nevét õrzi az épület mögötti két utca: a Török Pál és a Gönczi Pál. A Kálvin téri templom adott otthont 1920-ig a fõvárosi reformátusok egyetlen, százezer fõt számláló gyülekezetének. Ez a hatalmas létszám szükségessé tette, hogy kisebbek alakuljanak városszerte. Erre 1931-ben került sor. A Kálvin téri gyülekezet az emberek fejében a vezetõ
OKTÓBER
maradt. Ennek egyik oka az lehetett, hogy az 1921-ban püspöknek választott Ravasz László kolozsvári lelkész-professzor vasárnapi prédikációit 1925-tõl rendszeresen közvetítette a Magyar Rádió. 1926-ban a templomot a felszentelés közelgõ századik évfordulójára való tekintettel restaurálni kezdték, a homlokzatot kicserélték. 1930-ban ünnepség keretében avatták fel a templom belsõ falán még ma is olvasható emléktáblát: »A Budapesti Református Egyház megemlékezvén arról, hogy száz évvel ezelõtt végezte be e templom építését és nyitotta meg a kapuját a Dicsõség Királya elõtt, elhatározta, hogy e táblán kõbe véseti alázatos gyermeki háláját a SZENTHÁROMSÁG EGY ÖRÖK ISTEN iránt kinek kegyelme égig ér, és hõsége felhat a felhõkig. Minden térd hajoljon meg, mert csak benne van az igazság és erõ! És. 45,23-24. Ennek a kegyelemnek egyik bizonysága, hogy az a kis gyülekezet, mely ezelõtt száz évvel ezt a hajlékot szentelte: ma tíz gyülekezetre sokasodva imádja Õt lélekben és igazságban. Megörökíti továbbá, hogy ez a templom annak idején az egész magyar reformátusságnak szolgáljon. Nem rejthetik el a hegyen épített város. Úgy fénylõdjék a ti világosságotok az emberek elõtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsõítsétek a ti mennyei Atyátokat. Máté 5, 14. 16. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz Zsid. 13, 9 Az Úrnak 1930-ik esztendejében.« 1944-45 telén az ostromban a templom tornya megrongálódott, a parókia tetejét levitte a légnyomás, a gyülekezet tulajdonában lévõ üzletház tíz találatot kapott. A sérüléseket 1947. szeptemberére, a kupola kivételével kijavították. Az 1956 januári földrengés okozta hibákat 1956 szeptemberére javították ki, azonban az októberi harcokban ismét súlyosan megsérült, életveszélyes állapotba került. Az Országos Mûemléki Felügyelõség anyagi támogatásával kerülhetett sor 1967-1969 között a teljes mûemléki helyreállításra. Az építkezés után újra a Hild-féle 1848-ban elkészült kváderezett homlokzat került napvilágra az 1926-os dörzsölt vakolat helyett. A toronysisak alakját az 1859-ben megépített formájában állították helyre, és a templom belsejét is restaurálták. A 70-es évek elejétõl a metró-építkezés miatt az egyháznak sok kellemetlensége támadt. A Kálvin téren a földmunkák miatt nem lehetett közlekedni, ezért a Metrober 1976-tól közforgalom részére öt évre megnyittatta a templom és a Kálvin tér 8. között sikátort. A templom harangja a 70-es években megrepedt. Az új, 191 kg-os harang 1980 óta hívogat istentiszteletre, (csak 2007-ben némult el néhány hétre, amikor a 4-es metró építési munkái ezt indokolták.) 1980-ban a templom belsõ terét újították fel, a 2000-es Református Világtalálkozóra készülve a templomot megerõsíttették, és kívülrõl felújították. Ekkor avatták fel Búza Barna Kálvin szobrát. 2007-ben a 4-es metró építése kapcsán került sor a templom történetének legalaposabb mûszaki és statikai vizsgálatára, az eredmények figyelembevételével nagyszabású megerõsítésekre került sor. A Kálvin téri templom története azonban nem csak folyamatos templomépítésbõl és újításból áll, hanem a gyülekezet tagjainak lelki épülésébõl is. De ami mindennél fontosabb, hogy falai között hangzik az Isten Szava immár 179 esztendeje. Hiszen a templom falai is csak keretet adhatnak annak a bibliai igazságnak, amit a templom belsõ falának keleti oldalán olvashatunk: Az Isten Lélek, és akik imádják õt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk. (János evangéliuma 4,24) GYÕRFFY ESZTER
196
200 éve született kerületünk lakosa Horváth Mihály korának kiemelkedõ történetírója Szentesen született 1809. október 20-án, Horváth József seborvos és Werner Erzsébet gyermekeként. Szegedi piarista diák volt. 1825-ben a váci papneveldébe lépett, ahol behatóbban foglalkozott a történelemmel is. 1830-ban bölcsészettudor lett, 1831-ben pedig pappá szentelték. Egy ideig Dorozsmán, Kecskeméten, Nagykátán káplánkodott, majd gróf Keglevich Gábor, utóbb pedig gróf Erdõdy Kajetán fiai mellett volt nevelõ. Az ismeretlen vidéki káplán csakhamar jó nevet szerzett magának a történettudomány terén való szereplésével. Három akadémiai jutalmat nyert, és az Akadémiának 1839-ben levelezõ, 1841-ben pedig vidéki rendes tagja lett. 1844-tõl a bécsi Theresianumban a magyar nyelv és irodalom tanára lett. Szabad idejét fõleg a bécsi, soproni és kismartoni levéltárakban való kutatással töltötte. 1847. január 23-án nagy feltûnést keltett a kapucinusok templomában József nádor fölött tartott gyászbeszédével. Még ugyanazon évben hatvani prépost-plébánossá lett (innen késõbbi álneve: Hatvani Mihály), és egy ideig nyugodtan élt tanulmányainak. Az 1848-49. évi események õt is elsodorták a csendes munkásság terérõl. 1848 júliusában V. Ferdinánd király csanádi püspökké nevezte ki (ám sohasem szentelték föl), a függetlenségi nyilatkozat után pedig vallás- és közoktatásügyi miniszter lett a Szemerekormányban. A szabadságharc leveretése után elõbb Magyarországon bújdosott, majd Brunszvik Terézia grófnõ közbenjárása folytán mint Prónai bárónõ inasa, a bárónõvel a bakon utazva Lipcsébe menekült, onnan pedig Belgiumba ment. A haditörvényszék halálra ítélte, és in effigie fel is akasztatta. A Katolikus Egyház kiközösítette, papi hivatalától eltiltotta, részben szabadkõmûves tagsága miatt, részben a Szent Korona elleni 1848-49-es tevékenysége (detronizáció) miatt. 18 évig számûzetésben élt különbözõ európai városokban (Párizs, Montmorency, Genova, Nizza, Firenze, Genf, 1856-tól ismét Brüsszel). Brüsszelben a gazdag állami levéltárból kiadta az 1451 és 1562 közti magyar történelemre vonatkozó oklevelek hosszú sorát. 18 év számûzetés után, 1867 elején a királyné és az Akadémia segítségével
197
OKTÓBER
Horváth Mihály
OKTÓBER
végre visszatérhetett Magyarországra, ahol köztiszteletnek örvendett. Szeged egyik kerülete országgyûlési képviselõvé, a magyar történelmi társulat (melyet Thaly Kálmánnal együtt alapítottak) és az Akadémia második osztálya elnökévé választotta, a király történelemtanárnak hívta meg a trónörökös mellé, tribunici címzetes püspökké nevezte ki, és a vaskai javadalmas apátságot adományozta neki. Horváth Mihály a korabeli legnépszerûbb magyar történetírók egyike volt: nemcsak arra a korra gondolt, amelyrõl írt, hanem a közönségre is, akinek írt. Nemcsak kutató akart lenni, hanem buzdító, lelkesítõ tanító is, aki mindig arra törekedett, hogy a 19. század vezéreszméit hirdesse. Mindegyik mûvét átlengi az erõs hazafi-érzés, a szabadság, alkotmány és haladás érdekei iránti lelkesedés, ami írásainak nagy szubjektivitást kölcsönöz. Szokatlan volt még katolikus pap létére a vallási kérdésekben mutatkozó radikalizmusa is. 1849-ben például a papi nõtlenség eltörlésének és az egyházi javak elkobzásának követeléseit hangoztatta.
Thaly Kálmán 100 éve halt meg Thaly Kálmán tiszteletbeli bölcsész doktor, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja és Ferencváros országgyûlési képviselõje. Thaly Lajos megyei fõbíró és nagy-mádi Barthalos Katalin fia, született 1839. január 3-án Csepen (Komárom megye). 1850-ben Pozsonyba ment gimnáziumba, azután Pápára, ahol középiskolai tanulmányait befejezte. 1856-ban Pesten a református teológiai szakra iratkozott be, de azután az egyetem magyarrá lett, s ott a jogi és bölcseleti tantárgyakat hallgatta. 1860-64-ig a Pesti Napló szerkesztõségi tagja volt. 1864-69-ig a magyar irodalomtörténet tanára volt a pesti református fõgimnáziumban, mint Gyulai Pál utódja. A Magyar Tudományos Akadémia 1864. január 20-án levelezõ tagjának választotta (1880. május 20-án lett rendes tag, 1907. május 1-jén tiszteletbeli tag; 1904. május 10-én és újból 1907. május 1-jén osztályelnökké választotta a nagygyûlés). 1869. március 9-én a Honvédelmi Minisztériumhoz titkárrá nevezték ki, késõbb osztálytanácsosi rangban mûködött és tevékenységet fejtett ki a honvédség szervezése és a magyar katonai mûnyelv megállapítása körül. Állását 1875 õszéig viselte, amikor politikai okokból megvált a miniszteriumtól. Ettõl kezdve kizárólag történeti kutatásokkal foglalkozott.
198
199
OKTÓBER
1867 júliustól a Történelmi Társulat megalapításakor annak titkárává, s közlönyének, a Századoknak a szerkesztõjévé választották, mely tisztét 1875 szeptemberéig viselte. 1878ban a budapesti ferencvárosi kerület választotta meg országgyûlési képviselõnek, 1881tõl kezdve pedig állandóan a debreceni I. kerületet képviselte a parlamentben. A politikában a függetlenségi eszméknek volt híve és a pártnak hosszú idõn át másod-, majd tiszteletbeli elnöke. Az õ indítványára határozta el a képviselõház, hogy az ezredév emlékére az ország hét pontján emlékmûvet állíttat, és ezek kijelölésével és felállításával, mint kormánybiztos, õ bízatott meg. Az ezredéves országos kiállítás történelmi csoportjának egyik rendezõje és alelnöke volt és a kiállítás aranyérmet kapott. A millennium alkalmából a Kolozsvári Egyetem tiszteletbeli, a bölcseleti kar díszdoktorává választotta. Tiszteletbeli tagja a Komárom vármegyei Múzeum Egyesületnek, a pozsonyi Toldy Körnek pedig évekig elnöke volt, attól kezdve, hogy betegeskedése miatt állandó lakhelyét Pozsonyba helyezte át. A nagy obstructio idején, mely gróf Tisza István kormánya ellen irányult 1904-ben, az ellenzék az õ kérésére kötött fegyverszünetet és e mûködése elismeréséül az országgyûlési pártok emlékérmet verettek tiszteletére, a király pedig az õ kérésére ekkor rendelte el II. Rákóczi Ferenc, Thököly Imre, Bercsényi Miklós, felesége Csáky Krisztina (?1723), Esterházy Antal (1676-1722) generális, tábornagy és Sibrik Miklós (?1735) ezereskapitány) és több más bujdosó hamvainak hazaszállítását, melyet Thaly már 30 év óta folyton sürgetett és a törvényhatóságokkal sürgettetett. A 60-as évek elejétõl kezdve történelmi munkásságát nagyobbrészt a Rákóczi korának, a kuruc világ eseményeinek ismertetésére fordította. Gazdag forrásait nyitotta meg e kor történeti irodalmának az eredeti oklevelek, naplók, feljegyzések kiadásával és feldolgozásával. A múzeumok és könyvtárak országos tanácsának alelnöke. 1901. február 18-án a király az 1900. évi párizsi világkiállítás magyar osztálya körül szerzett érdemei elismeréseképpen, különösen a híres huszárterem eszméjének felvetéséért és létesítéséért, negyvenéves történetbúvári jubileuma alkalmából, a Szent István-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A Magyar Heraldikai és Geneologikai Társaság, az Országos Régészeti és Embertani Társulat, az Országos Mûemlékek Bizottságának beltagja, a milánói és torinói Királyi Tudományos Akadémia kültagja; a török császár Medsidje-rend harmadik osztályának, az olasz királyi Lázár- és San-Maurizio-rend tiszti lovagkeresztjének tulajdonosa; több hazai város díszpolgára; a Petõfi Társaság és a temesvári Arany Társaság tiszteleti s több vidéki közmûvelõdési egyesület dísztagja volt. Meghalt 1909. szeptember 26-án régi barátjának, Polyák Bélának kinek vendége volt zablati birtokán (Trencsén megye); Pozsonyban temették el. Végrendeletileg 5000 koronát hagyott a Magyar Tudományos Akadémiára.
Radnóti naplójából
1941. április 3. Reggel. Teleki Pál meghalt. Most! Hogyan? Jaj Magyarhon. 12 óra. Déli lapok: tragikus hirtlelenséggel elhunyt.? 1/2 2. A borbélynál egy képviselô várja, hogy szappanozzák. Úgy sétál fel s alá, mint egy gyászoló családtag. A segédek megilletôdve nézik. Játszik. Idegesít. 2 óra. A délutáni lapokban sincs több, mint a déliekben. Az M. T. I. jelenti, hogy Gr. T. P. M.o. miniszterelnöke tragikus hirtelenséggel elhunyt. 1/2 1 után öt perccel repülôgépek szálltak el zárt kötelékben a város föllött, néhány egész alacsonyra ereszkedett, dörgött a város. 1/2 4. Órát adtam. D. kisasszony érzi a laza menetet, nem tudok odafigyelni, el-elengedem, ô sem figyel, bôdületes hibákat csinál. Árad belôle a nyugalom, nem érdekli az ügy és kicsit örül, hogy szabadon uszkálhat. Nem értem mondja többízben, szinte becézve magát, hogy butácska vagyok és kéjjel fogadja, mikor újrakezdem a magyarázatot. 4 óra. A város suttog. Azaza fenét! Egyesek suttognak. Mások ibolyát vesznek, sort állnak az üzletek elôtt. Semmi hír. Iszom egy feketét az Ilkovitsban, állva, semmi értelme. Bemegyek Frannkékhoz. Ácsorgok az utcán, a ház elôtt. Hol van Fif? T. öngyilkos lett? A történelmi vadkan csörtetett itt? 1/2 6. Ivánba ütközöm. Öngyilkos lett; mondja, már kiadták a hírt. Ilyen gesztus rég nem volt a magyar történelemben. Rohan, rohanok mellette, döbbenten. A Szt. István krt. sarkán kezet nyújt. Rohannom kell sajnos, vár a leányzó, mondja és átmutat a túlsó oldalra. Ez megnyugtat egy kicsit. Sokan vesznek virágot is a settengô utcai árusoktól. Veszek egy Magyarországot. Benne a hír. Az ország 1/2 6-kor tudja meg, hogy miniszterelnöke öngyilkos lett. A kormány lemondott. 1/4 7. Dési-Huber Pista jön fel. Ülünk és hallgatunk. Aztán Pista a Nyugat új számába temetkezik. Hirtelen sötétedik. Beszélgetni kezdünk. Oldódik a görcs. 1/4 8. Elmegy Pista. Mihez kezdjek? Kitisztítom a mosdónkat, napok óta nem fut le a víz benne. Kicsavarom alul, büdös, fehér, szappanos mocsokcsimbókok, hajcsomók esnek ki a csôbôl. Émelygek. Most lettem készen. Mihez kezdjek? Anyába volna visszamenni jó! De Anya meghalt. Két napja hoztam el Gyuritól Maugham: KArácsony Párisban-ját. Nekiesem. 3/4 8. Nem tudok olvasni. Újra az újság. Maugham, Huxley, Auden Amerikában vannak. Ôk, ôk túlélik hát! Éjjel 3/4 1. Bárdossy László az új miniszterelnök. 1943. február 7. Hallom, Erdélyi cikket írt József Attiláról a Virradatban s költôi érdemeit azzal akarta kisebbíteni, hogy félzsidó volt. Nagy botrány, ez már mégiscsak sok! Rágalmazás! Jolán anyakönyvi kivonatokat emleget, rágalmazásért bepörlik... De sehol sem olvastam, senkitôl sem hallottam a lényegrôl beszélni. Attila nem volt félzsidó. De ha az lett volna?! Kisebbítené ez? A Mû menten veszítene értékébôl, sôt nemzeti értékébôl? Ez senkinek sem jut eszébe az esettel kapcsolatban? Hát itt tartunk már? Proust nagyobb író lenne, ha nem lett volna félzsidó? Vagy mûve kevésbé francia így? Zsoltáros Dávid, vagy Énekes Salamon kisebb költôk, mert telivérek? Jelszó: Petôfi! harsogják, s íme a tanulság. 1943. február 14. Béla talán fogságba esett. Megkönnyebbít a hír, de igaz, igaz-é? Csak a századszámát mondta be az orosz rádió. 1943. febr. 15. Másodszor kijelentkezni. Hát nem gondolták meg? Nem. Nagyon régi elhatározásom és meggyôzôdésem, felelem. Elmehetnek. S közben, míg kifelé megyünk: Rosszul spekulálnak, nagyon rosszul spekulálnak ezek a vallási spekulánsok. Nem spekuláció mondom. Majd bejegyezzük, hogy itt voltak másodszor is elmehetnek. Szomorú. A kis öregember áll az íróasztala mögött selyem papi köpenyében és 1/2 101/2 12-ig fogadja a kijelentkezôket. Érve nincs, mi is lehetne? S nem érzek hitet se benne, csak konokságot. A zsidó vallás válságáról is írni kellene egyszer. Egyszer! Mikor? [részletek Radnóti Miklós: Napló c. kötetébôl, Magvetô kiadó, 1989]
200
