RÖVID VÉLEMÉNY AZ ALMÁSFÜZITŐI VII. SZ. ÉS A NESZMÉLYI VIII. SZ VÖRÖSISZAP-TÁROZÓKRÓL Készítette Sajgó Zsolt környezetvédelmi szakmérnök, a Komárom-Esztergom Megyei közgyűlés részére 2013-ban Állítás: „Almásfüzitőn 1950 és 1996 között timföldgyár működött, a gyártás melléktermékeként hatalmas mennyiségű vörösiszap keletkezett. Több mint 12 millió tonna vörösiszapot Almásfüzitőn a Duna árterén kialakított hét síkvidéki körgátas zagytározóban helyeztek el, 200 ha területen. Az almásfüzitői vörösiszap-tározók betelése után (1986-tól) már a szomszédos Neszmélybe szállították az anyagot, ahol 5 millió tonna vörösiszapot raktak le a Kántorkerti-patak völgyében kialakított völgyzárógát mögött. A vörösiszap a bauxit magas hőmérsékleten és nyomáson történő lúgos – általában nátrium-hidroxidos (NaOH) – feltárásának eredményeként keletkezik (Bayer-eljárás). Az erősen lúgos (pH 12-13), maró anyagot híg zagyként, hidraulikus úton, csővezetéken szállították a tározókba. 2001-ig a 102/1996 (VII. 12.) kormányrendelet alapján a II. osztályú (fokozottan) veszélyes hulladék kategóriába tartozott. Az uniós jogharmonizáció során ez az anyag kikerült a veszélyes hulladékok köréből.” Megjegyzés: A kódszám konvertálás hibás értelmezése, hogy a vörösiszap nem veszélyes hulladék. A hulladék besorolására vörösiszap esetében is rendelkezésre áll veszélyes és nem veszélyes hulladék kódszám. A jogharmonizáció során a hulladékokat EWC kódszám szerint kellett besorolni. Mindez viszont nem jelenti azt, hogy egyes hulladékok veszélyessége ettől megszűnt volna. A veszélyesség megállapítása a 2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékról előírásai és végrehajtási rendeletei alapján az eredet és az összetétel alapján sorolható be. A besorolás a termelő kötelessége. A Tatai Környezetvédelmi Zrt. a termelő besorolása alapján (egykori timföldgyár) elfogadta a hulladék veszélyességét és veszélyes hulladékként tekint az anyagra. Állítás:„A vörösiszap veszélyességét és potenciális szennyező hatását elsősorban az erősen lúgos kémhatása képezi. Nehézfémtartalma jelentős, együttes tömegarányuk 0,15%, de annak koncentrációja jellemzően alatta marad a szennyvíziszapokra vonatkozó határértékeknek. A nehézfémek közül a Cr, Co, Hg, Ni feldúsulása említhető mértékű. A tározók szennyező hatása elsősorban a szálló por tekintetében, a felszín alatti vizekben esetenként jelentkező magas nehézfém értékekben és lúgosságban mutatkozik meg.” Megjegyzés: Az egyértelműen nem rögzített „nehézfémek” fogalmat környezeti szempontból használva, a vörösiszapokra vonatkozó legfrissebb adatok az alábbiak szerint összegezhetők: Kémiai Vörösiszap jellemző Talaj elem koncentráció Magyarországon tartomány mg/kg szokásos (MÁFI, Bálint Anal, tartománya mg/kg MTA KK AKI) (MÁFI) As 27-176 <2,5-230 Cd <0,2-2,4 <0,5-12,8 Cr 74-721 2,7-473 Co 63 1,5-18 Cu 60 4-400 Hg <0,2-2,8 0,02-1,1 Ni 26-322 5-58
Pb Zn
7-177 35-155
4-286 12-2166
Az összeállításból látható, hogy a nehézfém-koncentrációk mind a vörösiszapban, mind a talajban széles tartományban ingadoznak. Az azonban megállapítható, hogy az egyes fémekre vonatkozóan a vörösiszapban mért koncentrációk általában a hazai talajokra jellemző tartományon belül maradnak Ez alól kivétel a Cr, Co, Hg, Ni, de a túllépés ezek esetében sem jelez olyan szélsőséges dúsulást, ami környezet egészségügyi kockázattal járna. Megállapítható tehát, hogy a vörösiszap talajokhoz viszonyított hétszeres nehézfémdúsulására vonatkozó általánosított megállapítás módszertanilag és értékét tekintve sem megalapozott.
Az almásfüzitő vörösiszap-zagytározók Állítás: „Az almásfüzitői vörösiszap-zagytározók (I-VII.) a gyár közvetlen közelében épültek ki a Duna árterén és alacsony teraszfelszínein (1. ábra). Almásfüzitő tágabb környezete, a Tata, Ó-Szőny és Dunaalmás által határolt terület a vízrendezési munkálatok előtt mocsarakkal tarkított ártéri terület volt, amiből csak a magasabb fekvésű ármentes felszínek emelkedtek ki. A vörösiszap-tározók gátjai mintegy 10 km-es szakaszon egyben a Duna árvédelmi töltéseit is képezik.” Megjegyzés: A 10km hosszúságú árvízvédelmi töltést nehéz megállapításként értelmezni. Nyilván a szerző talált néhány adatot az árvízvédelmi vonalra vonatkozóan, de a 10km-nyi hosszúság nem relevancia. Nincs ilyen méretű önálló töltéshossz a térségben, illetve az árvízvédelmi töltést egyes szakaszokon magas partszakaszok osztják meg. Az érintett jobb parti szakasz hossza a tározók felett ennél sokkal nagyobb.
Állítás: „A tározók alatti területet a folyó jó vízvezető tulajdonságú ártéri üledékei építik fel. Az üledékösszlet 15-20 m vastagságú, döntően fölfele finomodó homokos kavics, melyet változó vastagságú öntésiszap fed le. A régebbi tározókat (I-VI.) vízszigetelés nélkül alakították ki. A már fóliát is beépítettek a töltések szigetelésére. A megfelelő műszaki VII. sz. tározónál védelem nélkül épült tározókból a szennyezett vizek komolyabb akadály nélkül keverednek a talajvízzel és jutnak a Dunába.” Megjegyzés: Fenti idézetre cáfolatul csupán az alábbit kívánom megjeleníteni: „A I-VI. tározók gátjait a zagytér alatti iszapos agyagból építették. Következésképpen a vékony, de többé-kevésbé vízzáró iszapos agyagréteg még jobban elvékonyodott, a vörösiszap pedig közelebb került a homokos kavicsos rétegekben áramló talajvízhez.” (VICZIÁN, 2003) A tározók földgátjait többnyire a helyben fellelhető ártéri anyagokból építették meg. A gátak a vörösiszap tárolására épültek, de lényeges szerepet játszanak a folyó- és a csapadékvizek távoltartásában is. A gátak állapotát, biztonságát geotechnikai felülvizsgálatokkal, több alkalommal ellenőrizték a legutóbbi évekig. Legutóbb a Budapesti Műszaki Egyetem Geotechnikai Tanszéke (Nagy L. irányításával) végzett állékonysági vizsgálatokat és a gátakat megfelelőnek találta.
A gátakat teljes körű geotechnikai vizsgálattal ellenőrizték. A gátak állékonysága és állapota mindenütt megfelelő, erről az illetékes Bányakapitányság elfogadó határozata rendelkezik.
Állítás: „A rekultivációt megelőző időszakokban a gátak meglehetősen elhanyagolt állapotban voltak, sok helyen vízkifolyásokat, a gáton átcsapott vörösiszap szétterült foltjait lehetett megfigyelni.” Megjegyzés: Az áthabolás miatt sok helyen 1-1,5m vastagságban vörösiszap borította a gátakat. A rekultiváció során ezeken a helyeken vissza kellett termelni az iszapot a tározókba. Állítás: „A tározók gátjain kisebb csúszások, rogyások alakultak ki a közeli Szőny-Füzitőicsatorna vize is elszennyeződött.” Megjegyzés: A Szőny-Füzitői-csatorna vize soha nem szennyeződött el. A felszíni víz monitoring hálózat része volt a 90-es évek végéig, de pont azért, mivel semmilyen hatást nem lehetett kimutatni a vízminőség tekintetében, ezért kikerült a monitoring rendszerből a környezetvédelmi hatóság döntése alapján. Állítás: „A tározók fedetlen felszínéről vörös porfelhőket vitt a szél. A rekultiváció során a gátak állapotát károsan befolyásoló hatásokat az üzemeltető fokozatosan felszámolja, a gátakat karban tartja. A 2013. júliusi árvíz érkezése előtt a gátakat károsító elfajulás vagy meghibásodás nem volt megfigyelhető.”
/. ábra. Az almásfüzitői vörösiszap-tározók környezetének geomorfológiai térképe. (Szerk.: VlCZIÁNl. 2004) 1 = Alacsonyártér; 2 = Magasártér; 3 = Il/a. terasz; 4 = Il/b. terasz; 5 = Vörösiszap-zagytározó; 6 = Futó homokkal megemelt felszín; 7 = Futóhomok formák; 8 = Árvízvédelmi töltés; 9 = Vasút; 10 = Országút; 11 = Olajtartály
„Szinte minden tározó alatt húzódnak egykori patak vagy folyómedrek. A tározók gátjainak különösen sérülékeny szakaszait is ott találjuk, ahol azok az egykori medreket keresztezik. Ezek a szivárgó vizek és a vöröses színű források fő fakadási helyei is.”
Megjegyzés: A gátak tervezése komoly műszaki feladat. Ezt a feladatot mérnökök, geotechnikusok, geofizikusok, statikusok végzik. Ezek műszaki végzettségek. A tervezéshez minden esetben szükség van ezen szakemberek tervezői jogos tulságaira. Az egyszerű geográfusi leíró megállapításoknál ez lényegesen felkészültebb szakmai ismereteket jelent. Ugyanis a tervező, mint műszaki szakember felelősséget vállal a munkájáért. Egy ilyen létesítmény tervezése komoly megelőző feltárásokat kíván, melynek során a szakemberek feltárják a releváns földtani vonatkozásokat, többek között az elhagyott medreket is. Ezeket a tervezéskori méretezéseknél figyelembe is kell venniük. Olyannyira, hogy a VII. tározó esetében az élő meder áthelyezése történt meg. Nyilván az ezzel járó szükséges műszaki feladatokat egy felelős műszaki szakember meghatározza, és a létesítménybe beépíti. Nem meglepő módon a létesítmények tervezésekor és ellenőrzésekor is figyelembe veszik a műszaki tényeket, például a földrengési igénybevételekre való méretezést is. Ez a mérnöki munka lényege. Egy műszaki létesítmény állapotát pedig műszaki mérésekkel lehet ellenőrizni. Ezeket a méréseket a Tatai Környezetvédelmi Zrt. elvégeztette, az illetékes hatóságok pedig ellenőrizték. Ezen műszaki dokumentációkban a gátak állékonysága alátámasztott. Csak az érdekesség kedvéért jegyezném meg, hogy a meghivatkozott pontok a gátmagasítás előtti tározó létesítmény felhajtó rámpái voltak, a töltés magasításával járó szélesítése során ennek feltöltésekor keskenyebb peremet alakítottak ki, hiszen új feljárórámpákat alakítottak ki a tározó más részein. Az ÉNy-i suvadásnak vélt állapot pedig az 1996-os árvízvédelmi töltés tározó rézsűlábba való bekötéskor kibontott kövezés nyoma. Persze ehhez a műszaki megvalósulási tények ismerete nélkül nehéz lehet megállapítani. A VII. számú kazetta Északi, Nyugati és Déli oldala az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság által magas partként számon tartott terület. Vagyis a Duna elöntésére nem kell számítani. Nem véletlen, hogy 1996-ban a kiskolónia felőli öblözetet egy új gát építésével lezárták. Ezt a létesítményt a VII. számú kazetta ÉNy-i sarkába kötötték be. A korábbi kőrakat megbontásával. Ennek nyomai zavarhatták meg a szerzőt, amiből a töltés ezen szakaszának suvadását állapította meg. Nyilván nem tudhatta, hogy milyen megelőző munkák zajlottak ezen a ponton. Az is valószínűtlen, hogy a vízügyi szakemberek egy megsuvadt gátba kötnének bármilyen új létesítményt.
Állítás: „A zagytározók gátjainak Duna felé nyíló részein időnként vörösiszapos fakadó forrásokat figyelhetünk meg. A tározók egyes gátszakaszain (az elmúlt 10-15 év során is) kisebb csúszások, rogyások alakulnak ki, de ezek a tömegmozgásos folyamatok gátszakadással nem fenyegettek (1. kép).” Megjegyzés: A vörösiszap tározók gátjain nem láthatók források. Ha a szerzőn tájékozott lenne a gátépítések műszaki létesítményeinek funkcióban, tudhatná, hogy minden hasonló létesítményt beépítette szivárgókkal látnak el. A szivárgók feladata a gáttest átázásának megakadályozása. Ha a szerzőnek rendelkezésére állna a gát víztelenítő rendszerének műszaki dokumentációja, lett volna információjuk a szivárgó rendszer túlfolyó aknáinak helyéről a gáttestben, továbbá azon vizek eredetér, nem kellett volna tévedéseiket publikálni. Továbbá természettudományos szempontból nem érthető, hogy köthető a felszín alatti talajvíz áramlási iránya felszín feletti műtárgyak „vízfakadásaihoz”. Kedvező körülmény, hogy a tározókban lévő vörösiszap víztartalmának már jelentős részét elvesztette. A határoló felületeken a vörösiszap fokozatosan átkarbonátosodik, szilárd kérget képez. A hulladéktest belső tömege mintegy 30-40% víztartalmú sűrű, iszapszerű anyag, amely mai állapotában nem okozhatna a Kolontárihoz hasonló katasztrófát.
Állítás: „A tározók alján a felszín alatti vizek rendszeresen keverednek a vörösiszappal. Kisvíz idején a Duna mederoldalában vörös színeződésű vizet adó források láthatók (2. kép).” Megjegyzés: Az extrém kisvíznél tapasztalható mederbe jutó talajvíz elszíneződését a környezetvédelmi hatóság 2003 és 2011 években is vizsgálta és a vörösiszap eredetet cáfolta. A jelenség a talajvíz lúgossága miatt a talajban lévő huminsav kioldódása miatt jön létre. Ez egyébként a színén is látszik, akár a mellékelt 2. képen, a színe egyértelműen barna, nem pedig vörös. Állítás: „A Duna kis- és közepes vízállása esetén a Duna a felszín alatti vizeket megcsapolja, a talajvíz és a tározóból származó szennyezett vizek a folyó felé áramlanak. A Duna magas vízállása idején a talajvíz is visszaduzzad a víztartó rétegekben és a talajvíz szintje megemelkedik. Az árvízi szint visszahúzódása után roskadásos jelenségek alakulnak ki a gátak lejtőin és az alacsonyabb magaspartszakaszokon mint pl., Gönyű, Koppánymonostor, stb. környezetében (2. ábra). Árvízkor a Szőny-Füzitői-csatorna vize is visszaduzzad a VII. sz. tározó és szigetként áll ki a Dunából, a tározók gátjait mossa a víz (1. és 3. kép).” !
7. /rép. A VII. sz. tározó déli gátján kialakult csuszamlások szakadásfrontjai (f), csuszamlások halmai (h) és eróziós árkok. A kép a 2006. árvíz idején készült, amikor a Szőny-Füzitői-csatorna vize visszaduzzadt.
Megjegyzés: Az 1. számú képen a VII. számú tározó déli oldala látható. Itt a szerző szerint csuszamlások szakadásfrontjai és halmai láthatók. A valóság ezzel szemben csupán az, hogy a területet quaddal és krossz motorokkal illegálisan többször megközelítették a gáton keresztül, emitt a gát oldalán lévő növényzetet kitaposták. Ennek pótlására a gát megbontásának elkerülése végett homokot hordott rá a cég magágyként és felülvetette a területet. Ennek a homokrétegnek az erózióját vélte a szerző csuszamlásnak. Jól megfigyelhetők a képen az eróziós barázdák és a mellette lévő dózer lejárón pedig a gáttest eredeti magassága a ráhordáshoz képest. A fiatal növényzet is árulkodó jel lehetett volna a súlyos tévedés elkerülése papírra vetése előtt.
2. kép. A Duna meder oldalában fakadó vörösiszapos források az almásfűzitői VII. sz. kazettától északra, 2005. téli kisvíz idején. f=forrás, vörösiszapos szivárgó vizek
Állítás: „A felszín alatti vizeket és a Dunát is érintő szennyezések vizsgálatára a monitoring kutak létesültek, a tározóktól délre 11 db, a Duna felöl 3 kút. Rendszeres talajvízszint mérés, vízmintavételezés és laboratóriumi vízminőség vizsgálat folyik a monitoring keretében. A szennyezés elsősorban magas Na koncentrációban, magas fajlagos vezetőképességben, lúgos pH értékekben mutatkozott. A toxikus fémek értékei rövid időn belül is erősen változnak. A talajvíz oldott fémtartalma általában a szennyezettségi határértékek alatt volt, de időnként azokat jelentősen meghaladta, ezek okait mindenképp további vizsgálatoknak kell feltárni.” Megjegyzés: A monitoring rendszer 1996 óta üzemel a területen. Folyamatos évtizedes adatsorok támasztják alá a területen korábban feltárt talajvíz szennyezés komponenseinek trendszerű csökkenését.
Állítás: „Javasoljuk a monitoring rendszer további bővítését, különösen azokon a helyeket ahol a szennyező anyagokkal keveredett talajvíz kitüntetett áramlási zónái vannak.”
3. kép. Az almásflizitői VII. sz. vörösiszap-tározó keletről nézve a 2013. júniusi árvíz idején
Megjegyzés: A 2. számú ábrán (Komáromi dunai magaspart földtani szelvénye) megfigyelhető 4. számmal jelölt réteg a Duna parton több helyen fellelhető alluviális agyag, agyagos réteg. Ez a réteg alapvetően befolyásolja a talajvíz áramlását, mint az ábra is mutatja. Erre alapozva alakították ki a tározótereket is. Alatta és felette is laza, durva szemcsés talaj alakult ki. Erős az ellentmondás jelen anyagban az üledékrétegek leírása és ezen ábra becsatolása között. Állítás: „A Komárom-Móri övezet Magyarország leginkább földrengésveszélyes területe. Az övezet egyik központjának számító Komáromban számos pusztító földrengést jegyeztek fel a történeti források. A VII. sz. vörösiszap-zagytározó közepén az egykori római segédcsapati tábor Azaum területén, a castellum helyén épült, középkori templomot az 1763. június 28-i földrengés annyira tönkretette, hogy azt már nem építették újjá, hanem lebontották.” Megjegyzés: Magyarország nem tarozik a földrengésveszélyes országok közé. A jellemző földrendések a Kárpát-medencében nem nagyok. A közelmúltban több földrengés is volt hazánkban, de erőssége lemarad a gát méretezési alap adataihoz képest. Továbbá fontos megjegyezni, hogy a gáttest esetleges sérülése sem okozna katasztrófát, mivel nem állnak fenn olyan körülmények (iszaop szilárdsága, folyadék hiánya) melyek ezt eredményezhetnék. Állítás: Az I-VI. sz. kazetták ma már nagyrészt fedettek. A VII. sz. kazetta egy része még fedetlen, kiszáradt felszínéről a szél kifújja a vörösiszap porszerű anyagát. Ennek rekultiválása folyamatban van, a tározók lefedését a Tatai Környezetvédelmi Zrt. végzi. Megjegyzés: A vörösiszap tározók környezetében rendszeresen történik pormérés. A tározók 2000 óta porzásmentesítettnek minősülnek a környezetvédelmi hatóság által igazoltan. A lefedést ezen állapot fenntarthatósága érdekében folytatni kell. „A rekultiváció elsődleges célja a kiporzás megszüntetése, továbbá a felszínközeli zónában a talajvízháztartás egyensúlyi állapotának megteremtése és a biológiai élettér létrehozása volt. A megoldás hosszas helyszíni kísérletek után egy kb. 1,5 m vastag mesterséges talajréteg kialakítása volt, amely a vörösiszap felett biztosítja az önálló talajvízháztartást minimális függőleges vízforgalommal, továbbá a növényzet telepítéséhez a szükséges talajszerkezetet és tápanyagot. A hulladék lefedését biztosító mesterséges talajréteg kialakítása – az illetékes hatóságok engedélye, ellenőrzése mellett –komposztálási eljárással történik. Hangsúlyozni kell, hogy nem magas szervesanyag tartalmú hulladékokból (trágya stb.) állítanak elő komposztot, hanem talaj vázképző anyagok és szervesanyag tartalmú anyagokból, keveréssel, lassú komposztálással alakul ki a fedőréteg anyaga. A felhasznált anyagok döntően különféle hulladékok, amelyek így hasznosulnak. A 1,5 m vastag, mesterségesen előállított talajréteg alatt tömör, karbonátosodott rossz vízvezető vörösiszap kéregzóna található, ezért a felső talaj önálló vízháztartásával számolnak, csekély függőleges vízforgalommal.” „Az MTA CSFK Földrajztudományi Intézete szerint (tudomásom szerint az Intézetnek
nincs hivatalos állásfoglalása a tározókkal kapcsolatban) tározók környezetben további kutatások szükségesek, az alábbi kutatások kiemelten fontos témák: • A Duna nagyvízi mederváltozása, a hullámtér feliszapolódása (Dunacsúnyi vízlépcső durva hordalékcsökkentő hatása), az árvédelmi töltések további emelésének, és a tározók feltöltődésének kapcsolata a gátak stabilitásával az árvízvédelem érdekében. •
Az alacsony (mély ártéri) és a magasártéri területek talajvízszint változásai és kapcsolatuk a Duna vízszintváltozásaival.
•
A karsztvizek újbóli felfakadása, a Duna és az Altal-ér laza üledékein történő feltörése és viszonya a kazettáktól D-re lévő ártéri felszínekkel és a kazetták alatti vörös iszappal fedett dunai völgyekkel.
•
A dunai kis vízállásoknál észlelhető mederforrások eredetvizsgálata.
•
Újabb információk lennének szükségesek a vörösiszap radioaktivitásának méréséhez és értelmezéséhez. Nem csak itt, hanem Neszmélyen is.
•
Célszerű feltárni az egykori eltemetett medrek korábbi szennyezések okozta anyagtranszportjának modelljét
•
ugyanezen jelenségek hosszú távú hatásait, akár árvízvédelmi irányú hatásait és szempontjait is vizsgálni szükséges
•
szükséges lehet modellezni a szennyezőanyag potenciális mennyiségét és tényleges szennyező hatását
•
vizsgálni kell a visszatérő karsztvizek forrásként való megjelenését a talajvízkémia változását a térségben és ennek hatását a tározók tekintetében
•
kiemelten kell vizsgálni a tározók Dunára, annak vízminőségére gyakorolt tényleges hatását • célszerűnek látszik a monitoring hálózat 1-3 kúttal való bővítése főleg a korábbi, elhagyott, eltemetett medrek esetében, azokat figyelembe véve. Egyértelműen szét kell választani a monitoring rendszerben a korábbi, esetenként a timföldgyár előtti ipari tevékenységet vizsgáló kutakat”
