2011.02.24.
Római jog VI.
Egyedi jogutódlás
a legatum fajai (3) A rendelésbeli különbség az örökhagyó által használt szavakban jutott kifejezésre
a legatum fajai (4) ugyanazon dologra nevezett több vindicatios hagyományos között mindig közös tulajdon keletkezik, tehát az esetleg eleső részek a condominium szabályai szerint a legatarius társak részeihez növedékként hozzánőnek
több kötelmi hagyományostárs közül - ha összekapcsolva (coniunctim) vannak megnevezve, mindegyik csak a ráeső részt, - ha külön-külön (disiunctim), akkor mindegyik az egészet követelheti (egyik kapja a dolgot, másik becsértékét) viszont nincs köztük növedékjog, mert a hitelező társak egymástól szabály szerint függetlenek. Az üresen maradt rész tehát az örökösé marad.
a legatum fajai (6) A különböző rendelésformák szabályainak szem elől tévesztése a régibb jogban a legatum érvénytelenségét eredményezte, pl. • a hagyatékban meg nem lévő dolog rendelése vindicatioval vagy sinendi modo. • ha nem saját tulajdonú dolgot hagyományoztak per vindicationem. Ezen a bajon segített a Sc. Neronianum, mely kimondta, hogy a rendelési formák hibája miatt érvénytelen legatum ezután érvényes legyen, mint legatum per damnationem. Vagyi amelyik formának megfelelt a legatum, akként értelmezték – s a követelés utilis actioval volt lehetséges.
a vindicatios legatum bevett civiljogi rendelőigéi voltak: „do”, „lego”, „sumito”, „capito”, „habeto”.
a damnatios legatum formulája: „heres meus dare damnas esto”
a vindicatio-jogát az örökhagyó csak olyan jogra nézve háríthatta át a hagyományosra, mely vindicatiora alkalmas (civiljogi tulajdon, szolgalom), s ezt is csak akkor, ha a hagyományozott dolog éppen az örökhagyó civiljogi tulajdonában volt úgy a végrendelet készítésekor, mint a delatiokor.
damnatioval hagyományozhatott bármely dolgot vagy jogot: • a sajátját, • az örökösét, • másét (ekkor az örökös köteles volt azt megszerezni és szolgáltatni, vagy ha ez nem sikerült, köteles volt a juttatás becsértékét kifizetni.)
a legatum fajai (5) Mindkét rendelési módnak kialakult egy-egy változata: a.) a dologi hagyománynak az ún. legatum per praeceptionem - eredetileg csupán az egyik örököstárs részére rendelt előhagyomány (praelegatum), melyet előre kiadnak az örökösnek, s az osztozkodásba nem kell beszámítani - (a Sabinianusok tana szerint) - s melyet később más idegen hagyományos részére is érvényesnek ismertek el - (a Proculianusok tana szerint) Erre a dologi legatum szabályai alkalmazandók (ha a praelegatarius egyben örököstárs is volt, keresete az actio familiae herciscundae); b.) a kötelmi legatumnak az ún. legatum sinendi modo volt a változata, mely szerint az örökös tartozott eltűrni, hogy a hagyományos a dolgot elvigye, mely tehát legfeljebb oly dolgok hagyományozására volt alkalmas, melyek a hagyatékban vagy az örökös vagyonában benne voltak.
hibás legatumok
A. Semmis az a legatum, - mely passzív testamenti factioval nem bíró személy részére van rendelve, - melyet nem az örökös (akár az összes örökösök, akár – rendszerint - közülük egy megnevezett örökös) terhére rendeltek, - melyet az örökös büntetéseképp rendeltek (legatum poenae nomine relictum) - Justinianusig, - melyet az örökös halála utánra rendeltek (legatum post mortem heredis), - s az, ami túlterjedt a hagyaték aktíváin: a legatum a hagyaték „csökkentése” (delibatio), így csak a hagyaték aktívái erejéig érvényes - az örökös a hagyományt a sajátjából nem köteles fizetni. A regula Catoniana szerint az a legatum, mely nyomban a rendeléskor érvénytelen lett volna, érvénytelen marad, ha később az érvénytelenség oka megszűnik is.
1
2011.02.24.
hibás legatumok (2) B. A hagyomány megdől, - ha az örökhagyó azt kifejezetten visszavonja - új végrendeletben vagy codicillus confirmatusban, - ha hallgatólagosan vonja vissza pl. a hagyományos nevének kitörlésével, vagy a hagyományozott dolog szándékos elidegenítésével
- a régi jog szerint, ha az alapjául szolgáló végrendelet vagy legalább a hagyománnyal megterhelt örökös kineveztetése valami okból megdől, (de a későbbi jog szerint a megürült egyes hagyatéki résznek más személyekre átháramlása - substitutio, accrescentia, caducorum vindicatio vagy a fiscus részére való háramlás folytán mindig cum onere, azaz a hagyományok fenntartásával történt) - az ún. concursus duarum causarum lucrativarum folytán pl. ha a dolog a hagyományosnak hagyományként rendelve volt, de ugyanakkor ajándékként már megkapta
a hagyományok korlátozása (2) 3. A sikertelen kísérletek után egy a köztársaság vége felé (Kr.e. 40) hozott törvény (lex Falcidia) elrendelte, hogy az örökös hagyatéki részének legalább egynegyedét (quarta Falcidia) tisztán meg kell kapja. Ennek érdekében a három-negyedet meghaladó hagyományokból a quartát arányosan levonhatja, számítva ezt a hagyaték tiszta értéke után az örökhagyó halála időpontjában. Justinianus szerint az örökhagyó megtilthatja a quarta levonását.
fideicommissum (2)
a hagyományok korlátozása Hogy milyen mértékben rendeljen valaki hagyományokat, az elvileg az örökhagyó tetszésére volt bízva: akár teljesen is kimeríthette velük a hagyatékot vagy hagyatéki részt. Viszont ezzel kitette magát annak, hogy az örökös visszautasítja az örökséget, s ezzel a hagyományok is veszendőbe mennek. A rómaiak nagy végrendelkező és hagyományozó hajlama mellett ez a gyakran ismétlődő eset beavatkozásra késztette a törvényhozást:
1. a lex Furia testamentaria szerint az ezer as-t meghaladó hagyomány tilos (lex minus quam perfecta: érvényesíthető, de visszakövetelés a többlet négyszeresére); 2. a lex Voconia szerint a hagyományos nem kaphat többet, mint az örökös - első classisba tartozó polgár hagyatékából.
fideicommissum („hitbizomány”) Az egyedi juttatások másik alapvető faja (mint neve is mutatja) eredetileg nem egyéb, mint az örökhagyó bizalmas kérése, megbízása azon személy (fiduciarius) irányába, aki az ő hagyatékából részesül, hogy - a neki jutott részből egy harmadik személynek (fideicommissarius) juttasson valamit, illetőleg hogy - egy rabszolgát szabadítson fel. Mint puszta kérelem, eredetileg jogilag nem volt érvényesíthető, csak erkölcsileg kötelezte azt, akihez intézve volt. Augustus óta azonban, aki az effajta rendeléseket védelmébe vette, rövidesen valóságos jogintézménnyé fejlődött ki. A juttatás extra ordinem peresíthetővé vált, előbb a consulok, később külön praetor fideicommissarius előtt.
fideicommissum (3)
Az új intézmény a ius civilén kívül állott, s a civiljogi öröklés csaknem minden sarkalatos szabályán keresztülgázolt:
5. akár felbontó feltétellel vagy terminushoz (dies a quo, dies ad quem) kötve is tehető;
1. minden formaság nélkül rendelhető volt: szóval vagy írásban (codicillusban), sőt hallgatólagosan is (fejbólintással, stb.);
6. a megterhelt halála utánra is (egy vagy több fokon), úgy hogy az illető a juttatást halála után a megjelölt személynek legyen köteles kiadni (ez lett a feudális családi hitbizomány alapgondolata);
2. rendelhető volt nemcsak az örökös, hanem a hagyományos, vagy bármely részeltetett terhére;
7. rendelhető volt még peregrinus (Hadrianusig), incapax és incerta persona (nasciturus, sőt még meg sem fogant személy) részére is;
3. rendelhető volt nemcsak végrendeleti megerősítéssel, de végrendelet nélkül hátrahagyott codicillusban is, a törvényes örökös terhére is (épp ezért szokásba jött a végrendeletet is ellátni az ún. clausula codicillarissal, miáltal az esetleg megdőlt végrendelet intézkedései megmenthetők voltak, mint hitbizományok); 4. a kedvezményezettnek nem kellett testamenti factio passivaval rendelkeznie ;
8. eredetileg mentes volt a lex Falcidia korlátaitól; 9. nem vonatkozott rá a regula Catoniana. A hitbizomány hatása mindig csak az volt, ami a kötelmi legatumé, vagyis kötelmi viszonyt hozott létre a megterhelt (fiduciarius) és a fideicommissarius között a hitbizomány tárgyának szolgáltatására, csakhogy természetesen ez nem stricti iuris, hanem bonae fidei obligatiot eredményezett. (Perlés extra ordinem)
2
2011.02.24.
a legatumok és fideicommissumok egyesítése
a legatumok és fideicommissumok egyesítése (2)
A két párhuzamos jogintézménynek az idők folyamán természetszerűen közelednie kellett egymáshoz. Ez bekövetkezett egyfelől a legatum formai szabályainak enyhítésével, másfelől a fideicommissum megszorításával.
4. Justinianus végül teljesen egybeolvasztotta a legatumot és fideicommissumot úgy a külső, mint a belső követelményekre nézve nevezetesen:
1. először is a Sc. Pegasianum (Kr.u. I. sz.) kiterjesztette a fideicommissumra a quarta Falcidiát s az incapacitas szabályait; 2. Hadrianus érvénytelenítette a peregrinus vagy incerta persona számára rendelt fideicommissumot; 3. Constantinus egyrészt a legatum-rendelést felszabadította a civiljogi szavak használatának kényszere alól, másfelől bizonyos formát adott a codicillusnak (öt tanú). Ettől fogva csak annyi különbség maradt a kettő között, hogy -legatumot csak végrendeleti örökös terhére lehetett rendelni - fideicommissumot más részeltetett terhére is.
részhagyomány - legatum partitionis A civiljogban semmi akadálya nem volt annak, hogy az örökhagyó egyes vagyontárgyak vagy jogok juttatása helyett az örökség bizonyos hányadának kiadását, azaz az örökség megosztását rendelje hagyományul (legatum partitionis, partitio legata). Sőt ez az eljárás kedveltté vált a lex Voconia rendelkezésének megkerülésére, mely első osztálybeli polgár részére tiltotta nők örökösül nevezését. Az efféle hagyományozás mindig a legatum per damnationem formájában kellett, hogy történjék. - az örökös, universalis successor, azaz a hitelezőkkel szemben egyedül felelős, viszont a hagyaték adósaival szemben egyedül ő indíthat keresetet; - a hagyományos (legatarius partiarius), aki a neki juttatott részt az aktív hagyaték után akár természetben, akár becsértékben kapja, csak singularis successor.
egyetemes hitbizomány - universale fideicommissum Hasonló eljárás szokásba jött a császárkorban a fideicommissumoknál is, mégpedig akár a hagyaték egy hányadának, akár az egész hagyatéknak hitbizománnyá tételével, akár azonnal a hagyaték megszerzése utánra, akár későbbre, esetleg az örökös halála utánra elrendelt kiadási kötelezettséggel. 1. A hagyaték vagy hagyatéki részek kiadását színleges örökségvétel formájában (eladás egy sesterciusért) eszközölték, mely az örökös örökösi minőségének meghagyása mellett a fideicommissariust szintén csak singularis successorrá tette, így szükség volt arra, hogy a felek kölcsönösen biztosítsák egymást egyfelől az újonnan felbukkanó hagyatéki vagyon kiadására, másfelől a szintén felbukkanható új adósságokért való kártalanításra vonatkozólag - stipulatio emptae et venditae hereditatis
a. A rendelés formájára nézve a végrendeletben, vagy öt tanú előtt szóval vagy írásban készített codicillusban való rendelést írta elő. b. Hatályára nézve szerinte minden legatum vagy fideicommissum - kötelmi keresetet (actio ex testamento) szült a hagyomány vagy hitbizomány szolgáltatására, mely törvényes zálogjoggal van biztosítva a megterheltre szállott egész hagyatéki vagyon erejéig;
- emellett közvetlen dologi kereset (rei vindicatio) is keletkezik a hagyományos vagy hitbizományos javára, azaz direkt jogátháramlás áll be mindannyiszor, mikor a hagyományozott dolog az örökhagyó hagyatékában megvan.
legatum partitionis (2) A megosztás után felmerülhető hagyatéki aktívák vagy passzívák tekintetében az örökös és hagyományos kölcsönös stipulatiókkal biztosítják egymást - egyfelől az újonnan felfedezendő vagyonrészek megosztására (stipulatio partis), - másfelől a felmerülhető adósságokhoz való arányos hozzájárulásra nézve (stipulatio pro parte). A quarta Falcidia levonása megilleti az örököst.
universale fideicommissum (2) 2. A Sc. Trebellianum (Kr.u. 56.) ezt az eljárást egyszerűsítette, amennyiben elrendelte, hogy a hagyaték kiadása után - a keresetek (hereditatis petitio fideicommissaria, actio familiae herciscundae utilis) egyenesen a hitbizományost illessék, illetőleg - ellene adassanak (utilis actiok). Ezáltal, - ha az egész hagyaték kiadásáról volt szó, az örökösnek most már csak a puszta örökös név maradt meg, a hitbizományos pedig valósággal universalis successorrá vált (heredis loco) - ha hagyatéki rész hitbizománnyá tételéről volt szó, akkor e hatás csak a megfelelő rész erejéig áll be. Stipulatiokra tehát többé szükség nem volt.
3
2011.02.24.
a hagyatékból való kielégítés sorrendje
universale fideicommissum (3) Mivel azonban megtörténhetett, hogy az örökös, kinek a hagyatékból semmi sem, vagy csak kevés jutott, nem fogadta el a kinevezést, s ezzel a hitbizomány is megdőlt: a Sc. Pegasianum (Kr. u. 70 körül) megengedte - egyfelől, hogy az örökös a quartát levonhassa (quarta Pegasiana), ha az örökhagyó nem juttatott neki ennyit, - másfelől, hogy ha az örökös a quarta mellett sem akarta volna elfogadni a hagyatékot, a praetor kényszerítse őt az elfogadásra, hogy a hitbizomány fennmaradjon - ekkor az örökösnek sem kára, sem haszna nem lehetett a hagyatékból. Justinianus szerint a kiadás mindig a Sc. Trebellianum elvei szerint megy végbe, s az örökösnek mindig joga van a quartára.
1. Privilegizált követelések: – – – –
temetési költségek, a végrendelet felnyitásának és kihirdetésének költségei, a leltárkészítés költségei, a hagyatéki eljárás költségei
2. A hagyatéki hitelezők jelentkezésük sorrendjében 3. A kötelesrészre jogosultak 4. A hagyományosok és hitbizományosok (a quarta Falcidia és Pegasiana szabályai által korlátozva) 5. Az örökösök - a fennmaradón osztoznak
a kötelem fogalma A kötelem (obligatio) meghatározott személyek között fennálló a magánautonómián alapuló azon jogviszony, melynél fogva az egyik fél a másiktól szolgáltatást követelhet. • •
a szolgáltatás követelésére jogosult fél: hitelező (creditor) a szolgáltatásra kötelezett: adós (debitor)
a kötelmi viszony • a hitelező szemszögéből nézve követelés (nomen) • az adósi oldalról szemlélve pedig tartozás (debitum) ezek ellenkező előjelű, de azonos értelmű kifejezések (A monotónia elkerülése végett mind a jogalkotás, mind az elmélet váltakozva használja a kétféle beszédmódot.)
Kötelmi jog
a kötelemlétesítő tények Kötelemlétesítő (kötelemfakasztó) tényeknek, más szóval a kötelmek tényalapjának (jogalapjának: causa obligationis) nevezzük azokat a tényállásokat, melyek joghatásaként kötelem keletkezik. Ezek a tények a kötelmek forrásai. A kötelemfakasztó tények két máig alapvető osztályát már Gaius felismerte, amidőn Institutioiban azt mondja, minden kötelem • vagy szerződésből (ex contractu), • vagy pedig jogellenes cselekedetből (ex delicto) keletkezik. Gaius később hármas felosztást alkalmazva a fentiek mellé már a kötelmek forrásainak egy további csoportját, • a variae causarum figuraet is felsorolta, (értvén ezalatt azokat a változatos tényállásokat, melyek sem a szerződések, sem a jogellenes cselekmények közé nem sorolhatók, de amelyekhez joghatásként a jogalkotó akaratából mégis kötelmi viszony fűződik)
a kötelemlétesítő tények (2) Végül Justinianus négy csoportba osztotta a kötelemlétesítő tényeket: • a szerződés (contractus) és • a jogellenes cselekmény (maleficium, delictum) mellé felvette a variae causae osztályából kikülönített • quasi-contractusok, vagyis a szerződés-szerű tények • quasi-delictumok), azaz a delictum-szerű tények csoportjait. - A quasi-contractusok olyan tényállások, melyekből olyan kötelmek keletkeznek, amelyek egyik vagy másik szerződéses kötelemhez hasonlóak vagy éppen azokkal egyezőek, anélkül azonban, hogy a felek valójában szerződést kötöttek volna. - Hasonló a helyzet az ún. quasi-delictumokkal, melyekből delictualis jellegű kötelem keletkezik annak ellenére, hogy esetükben valóságos delictumról nem lehet szó, hiszen valamennyinél hiányzik az elkövetői vétkesség (dolus).
4
2011.02.24.
a kötelemlétesítő tények (3)
a kötelem fogalma (2)
A négyes felosztás sem fogja át azonban a kötelemfakasztó tények teljes körét, mert számos olyan kötelemmel találkozunk, melyek nem a kötelmi jog intézményei körében nyertek szabályozást (ex lege), hanem a magánjog egyéb részeiben. 1. Ilyenek a családjogban a) a hozományadás kötelezettsége, mely Augustus családjogi törvénye értelmében terheli a nő apját és apai felmenőjét (kivételesen anyját is),
a kötelem fogalmi elemei a) az adós és a hitelező, mint a kötelem személyei
b) az eltartás (alimentatio) kötelezettsége, mely egymás közt kölcsönösen a felmenőket és lemenőket, valamint a patronust és libertust terheli,
b) a szolgáltatás, mint a kötelem tárgya
c) az eltemetés kötelezettsége, mely az örökösre, az apára, illetőleg férjre nehezedik. 2. Számos kötelmi viszony az öröklési jog intézményein belül van szabályozva (pl. az örökös és hagyományos, vagy a több örökös közti jogviszonyok).
c) a szolgáltatás jogi kikényszeríthetősége, vagyis a szankció
3. A dologi jogok körében szabályozott kötelmek pl. a szomszédok egymással szemben fennálló kötelezettségei.
Az ilyen kötelmeket nevezte a középkori jogtudomány extravagantesnek.
I. a kötelem személyei
a kötelem személyei (2)
A kötelemhez minimálisan két személy szükséges, akik viszonya azonban különbözőképpen alakulhat:
b) A kötelmek egy másik csoportjában ugyancsak egyetlen olyan szolgáltatás van, mely az ügylet lényegét is meghatározza. Erre a szolgáltatásra az adós ingyenesen, ellenszolgáltatás nélkül vállalkozik. Bizonyos körülmények között az adós követelheti meghatározott ellenigényei kielégítését, nevezetesen költekezései és kára megtérítését - ESETLEGESEN egy- ill. kétoldalú kötelmek: egyenlőtlenül kétoldalú kötelmek (obligationes bilaterales inaequales = aszinallagmatikus kötelmek). Ilyen kötelem keletkezik a legtöbb reál-szerződésből, •
a) A legegyszerűbb eset az, amidőn csak egy szolgáltatás szerepel a kötelemben s a felek közül az egyik csak hitelező, anélkül hogy a másiknak valamivel tartoznék, a másik pedig csak adós, anélkül hogy a maga részéről valamit követelhetne. Ezek az ún. egyoldalú kötelmek (obligationes unilaterales), melyek közé tartoznak • a delictumból és quasi-delictumból, • • • • •
C
D
a jogalap nélküli gazdagodásból, a törvény rendeléséből, a stricti iuris szerződésekből, az ajándékszerződésből és a praetori pactumokból eredő obligatiók.
• •
a megbízásból, a megbízás nélküli ügyvitelből.
C
D
a kötelem személyei (3)
többalanyúság
c) A gazdasági forgalom legfontosabb ügyleteiben azonban két egyenrangú szolgáltatás áll egymással szemben, melyeket a felek kölcsönösen, az ellenszolgáltatásra tekintettel vállalnak. Mindkét fél szükségképpen adós és hitelező is egy személyben;
Valamennyi kötelemféleségnél előállhat az az eset, hogy az egyik vagy mindkét oldalon több személy áll a kötelemben = többalanyú kötelmek.
pl. az eladó adós az árura, hitelező a vételárra, a vevő viszont adós a vételárra, hitelező az árura vonatkozóan.
Ezek az ún. egyenlően kétoldalú („visszterhes”, „viszonos”) (obligationes bilaterales aequales = szinallagmatikus) kötelmek Közéjük tartozik • • •
az adásvétel, a bérlet, a munkaszerződés, a vállalkozás, a társaság és a véletlen közösség, a névtelen reálszerződések által létrehozott kötelmi viszonyok.
Cd
Dc
(A többalanyúság a dologi jogviszonyokban többnyire, mint közös tulajdon condominium - jelenik meg, ahol a tulajdonosi pozícióban szerepel több személy, mint társtulajdonos.)
A jelenséggel a kötelmeknél is találkozunk, melyeknél azonban az alanyi többség mindkét oldalon, a jogosult oldala mellett a kötelezett oldalán is mutatkozhat. 1. Olyankor, amidőn egyazon kötelemben a hitelezői vagy adósi, esetleg mindkét pozícióban több személy áll, ezek egymás közötti viszonya rendszerint az, hogy köztük a követelés illetőleg tartozás megoszlik: mindegyik hitelező csak a neki járó részt követelheti, ill. mindegyik adós csak a ráeső résszel tartozik (többalanyú osztott kötelmek: obligatio plurium pro parte rata).
5
2011.02.24.
halmozás
obligatio plurium pro parte rata
D1 D2 D3
2. Előfordul, hogy több kötelem egymás mellett keletkezik ugyanazon kötelemfakasztó tényállás vagy ugyanazon szolgáltatás fennforgása folytán: ez a halmozás (cumulatio) esete - ilyen kumulatív tartozás áll fenn a közösen elkövetett delictum (pl. furtum, damnum iniuria datum, iniuria) esetében, ahol a poenalis kereset mindegyikük ellen külön-külön, vagyis összességében nézve kumulatíve indítható. - hasonlóképpen cumulatio az is, ha valaki ugyanazt a dolgot egymás után többeknek adja el, mivel az egyik vevő részére történt teljesítéssel nem szűnik meg a többi felé fennálló kötelezettség.
C
D1 D2 D3
egyetemlegesség
a hitelezői (aktív) egyetemlegesség
3. A több alany viszonya lehet azonban egyetemleges is, ami azt jelenti, hogy • a több adós mindegyike az egész szolgáltatás teljesítésére van kötelezve, illetőleg • a több hitelező mindegyike az egész szolgáltatás követelésére van jogosítva, de – az egyik hitelező javára vagy – az egyik adós által eszközölt teljesítés a kötelmet mindegyikre nézve megszünteti.
D1 D2 D3
C
D
C1 C2 C3
a hitelezői (aktív) egyetemlegesség (2) A hitelezői egyetemlegesség előnyös a kötelezettsége alól szabadulni igyekvő adós számára is, aki az általa leginkább elérhető hitelezőnek teljesíthet, elsősorban mégis a hitelezők érdekét szolgálja: a jogérvényesítés megkönnyítésére szolgált abban a korban, mely a valódi képviseletet az ügyletkötésnél nem ismerte, és melyben a perbeli képviselet is nehézkes volt a követelés behajtásánál a hitelezőknek nem kell együttesen fellépniük, nem szorulnak képviselőre sem, hiszen bármelyikük saját jogon perel. A szolgáltatást átvevő vagy behajtó hitelező természetesen elszámolni köteles társaival szemben.
C
Abban áll, hogy • az adóstól járó szolgáltatásra a hitelezőtársak bármelyike egymagában pert indíthat, amivel egyszersmind a többiek keresetjogát is megszünteti, • másfelől az adós is teljesíthet bármelyik hitelezőnek, s egyszeri teljesítéssel mindegyik hitelezővel szemben szabadul. Az egyetemlegességből következik, hogy ha bármelyik hitelező az adós tartozását elengedi vagy módosítja, ez kihat a hitelezőtársakra is.
D
C1 C2 C3
a hitelezői (aktív) egyetemlegesség (3) • Létrehozására legalkalmasabb a stipulatio, ahol is a több hitelező részéről ugyanarra a szolgáltatásra feltett kérdésekre az adós együttes választ ad: „utrique vestrum dare spondeo” • Formátlan szerződéssel is kiköthető, pl. közös letétbe helyezéskor, továbbá • végrendeletben, amidőn pl. ugyanazon dolog lett többeknek kötelmi hagyományként rendelve. • Ügyleti rendelkezésen kívül előidézheti még a kötelmi követelés oszthatatlansága (pl. örököstársak esetén!)
6
