RIMANÓCZY GYULA ÉPÍTÉSZ DEBRECENBEN

17th „Building Services, Mechanical and Building Industry days” International Conference, 13-14. October 2011, Debrecen, Hungary

RIMANÓCZY GYULA ÉPÍTÉSZ DEBRECENBEN PRAKFALVI Endre Magyar Építészeti Múzeum, Budapest

1. Bábel

1. kép: Gerlóczy Gedeon: Csendőrségi épület, Debrecen. 1929-30. Munkácsy Mihály Ecce Homo festményével a képtárterem centrumában 1930 május 25-én nagy ünnepségek keretében megnyílt Debrecenben a Déri Múzeum. A tervezők Györgyi Dénes és Münnich Aladár a város kívánságának megfelelően igazodtak a környezet, mindenek előtt a református nagytemplom és kollégium empire-copt stílusához. (Györgyi Dénes: A Debreceni Dérimúzeum. Tér és Forma [TF] 1930/6. pp. 257-264.) Azon év nyarán Györgyi megnyerte a cívis város városháza épületére kiírt nyilvános tervpályázatot is. (Vö. Egyleti közlemények. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. 1930. XI. 23. p. 383.)


2. kép: Györgyi Dénes: Debreceni Városháza pályaterve. 1930. Említésre méltó, hogy a kiírás elismerte az „új építészeti felfogás” lehetőségét. A bírálati szempontok közé tartozott a „jól használható, praktikusan elrendezett és méretezett kialakítások”, a funkcionalitásbeli megoldásokon túl a „kellő” monumentalitás és reprezentáció kifejezésre juttatása.

3. kép: Kotsis Endre: Debreceni Városháza pályaterve. 1930. Maguk a bírálók érezték úgy; az „épület részleteiben való vonatkozásaival is, egy darab története, egy hősi éposza kell, hogy legyen Debrecen múltjának.” S ezáltal a „mostoha sorsban fejlődő mai építészetkultúránk…méltó megnyilatkozása” lesz a városháza, kiváltképp ha „lényének történetet árasztó mivolta” túllép a feladat racionális, korrekt megoldásán. (Weichinger Károly: A Debreceni Városháza. [TF] 1931/6. pp. 183-190.) Járták körbe az itészek az ideológisztikus alapvetésű szimbólumhordozó karakterre vonatkozó igényt: azaz a ház, a városháza, egy középület (opus commune – Vitruvius, publici operis - Plinius Secundus) érvényre juttatja e önmaga státusát. A publikált tervek majd mindegyike tornyos megoldású volt. Miként Csanak József és Rimanóczy Gyula közös munkája, melyet a pályázat kiírója megvásárolt. (Előző jegyzetben id.h. p. 186. Magyar építészeti Múzeum Rimanóczy-hagyaték [MÉpM R-h., III. d.] ltsz.: 93.01.04.1-6. Debrecen Szabad Királyi Város Székházának pályaterve. Jelzés nélküli fénymásolatok, M=1:200.)


4. kép: Csanak József és Rimanóczy Gyula: Debreceni Városháza pályaterve. 1930. Tervezetükben (értelemszerűen a többiekében is) a szabadon álló épület homlokzatai – a „pályázat feltételeiben előírt debreceni túlégetett klinker téglából [épül], annak lilás, barnás vörös színű változatá”-ból -, négy utcára tekintenek; Ferenc József, Kossuth, Rózsa és Sas. Főbejárata a főútvonalat jelentő, az apostoli király nevét viselő út árkádsorából nyílt. A tömeget domináló négyzetes torony pedig a ma Piac utca – Kossuth Lajos utca sarkán emelkedett (volna). (5. kép: Csanak József és Rimanóczy Gyula: Debreceni Városháza pályaterve. 1930.) Ennek felső kiképzése, a műleírás szerint; 4 db csiszolt és fényezett szürke konzolon „Debrecen város szimbolikus alakjai örökítettek meg…a katona (enyingi Török Bálint) a hittudós (Méliusz Juhász Péter) a tudomány (Hatvany István) valamint a polgár (Domokos Lajos főbíró) [szobrai kerülnek felállításra]…a zászlórúd végződésen aranyozott bronzból készített városcímer nyerne elhelyezést, melynek sisakján ülő főnixmadár…napkorongba tekint.” A torony mellvédje mögé a díszkivilágítás reflektorait rejtették el Rimanóczyék. (Műleírás, datálás nélkül, MÉpM R-h. Szövegét közreadtuk: Rimanóczy Gyula – Weichinger Károly. Kiállítási katalógus. MÉpM. Szerk.: Hadik András – Hajdú Virág – Prakfalvi Endre – Ritoók Pál. Bp. 1994. pp. 112-118. Rimanóczy 1940-ben Budapesten a városháza kibővítésének tervpályázatára beadott munkájához csatolt műleírásban az alábbiakat fogalmazta meg: „Tervező [R. Gy.] kerülte az erősen germán jellegű…klinker tégla alkalmazását, mint a magyar városképbe egyáltalán be nem illő szerkezeti elemet.” Prakfalvi Endre: Vázlat a Budapesti Központi Városháza kibővítésének történetéhez. U.o. pp. 13-34.) A dokumentumokból nem derül ki, hogy a téglasorokat szurokba kellett-e rakni. Nem transzcendentális vetületben, metafórikusan Babel, a babeli torony problematikája a mérték a dimenzió problematikája, azonban ennek nincs meghatározható arányszáma. (Bábel, bábeli toronyra lásd; H. Haag: Bibliai Lexikon. Bp. 1989.) (A szabad királyi város városháza-épülete nem valósult meg.)


2. Arcadia

6. kép: Poward villa, építési napló. A történelmi cezúrát, Trianont követő egy évtized eseményeiből villantottunk fel két debreceni epizódot, mely évtized közepén 1925-ben szervezte meg Rimanóczy Gyula (1903-1958) diplomáját a Műegyetemen. Bierbauer (Borbíró) Virgil az építészeti modernizmus legfontosabb hazai fórumának a tér és formának majdani szerkesztője a húszas évek elején arról értekezett, hogy a kétségbeejtő helyzetben az építészek, különösen a fiatalok menjenek vidékre, faluba, mert ott több lehetőség nyílik a számukra. Anyagi értelemben is, ugyanis ott a költségek nem futottak úgy el, mint a városban (vályogtégla használat!). Erkölcsi szempontból pedig azért, mert a „tisztességes és ízléses architektúra nem csak a város előjoga”, de mindenekelőtt azért a tapasztalatért, hogy a falu „milyen megtermékenyítően hathat” mint azt bizonyítják Kósch (sic) Károly épületei. (Bierbauer Virgil: Új építőlehetőségek felé. Építő Ipar – Építő Művészet. 1921. 11. 15. p. 18. Vö. Korongi Lippich Elek: A művészetek és a stílus. Bp. 1908. Klny. Magyar Iparművészet. (1908).) Majd visszatekintve Borbíró azt állapította meg, hogy a húszas évek végére jutott el hazai építészet arra a pontra amikor is az „okszerű forma” diadalmaskodott a neostílusok felett. Hivatkozott példái a Hajós Alfréd tervezte Margitszigeti fedett uszoda és Árkay Aladár és fia Bertalan Győr gyárvárosi római katolikus temploma volt. (Bierbauer Virgil: a magyar építészet utolsó tíz éve. TF (Jubileumi szám, 1928-1938) 1938/5. pp. 109-115.)


7. kép Poward villa, építési napló Derült, meleg napon, 1933 augusztus 9-én szerdán mikor is 3 m3 zsaluzódeszkát pakoltak le az építkezés helyszínén, Rimanóczy Béla felügyelete alatt megtörtént az épület határvonalának kijelölése és az építésvezető felügyelete alatt négy kubikus megkezdte a földmunkát. Az aktust megörökítette az építési napló; Isten nevében, ahogy olvasható az első oldalon. Az építtető Nagyságos özvegy Poward Jay-né úrasszony, kinek Debrecen [Egyetem] Sugárút [70], 11966 és 11967/a hrsz. telkén Rimanóczy Gyula tervei alapján épülő családi házának munkálatait dokumentálja az oldalszámozott füzet. A kivitelező Kovatsek Ferenc és Réhling Alajos budapesti építőmester – építési vállalkozó pár volt. A falegyen augusztus 28-án kész volt. (MÉpM R-h. V.d., ltsz.: 93.01.28.1-20., a villa dokumentációja.) Néhány tervfázison át vezetett az út a végleges megoldáshoz; a statikai, tehát kiviteli szintű terv Simkovics és Szabó építészmérnökök és konstruktőrök irodájában készült 1933 augusztus 7-én Budapesten az Üllői út 14.11.3. szám alatt, ahol Rimanóczy is dolgozott ekkor. (Ltsz. 93.01.28.18.)


8. kép: Poward villa terve 1933 június 9. A szabadon álló pillérvázas, körbefutó vb. koszorúgerendákkal épült alagsor, földszint, emelet, attika fal mögé bújtatott, enyhe hajlású tetős, téglány alaprajzú, alapvetően zárt tömegű épület érdekes jellegzetessége a különálló lépcsőház, ami ráadásul a Sugár útra néz. (Ltsz. 93.01.28.8. R.sz.1. Pausz, tus, M=1:100. Homlokzatok, alaprajzok, metszet. Budapest. 1933 július hó. Rimanóczy Gyula kj., Réhling Alajos kj.) A június 9-i verzióban a bejárat-lépcsőház még az épület tagoltabb tömegében volt komponálva, költségcsökkentési okból került „ki”, vált külső lépcsőházzá. (Ltsz.: 93.01.28.5. Homlokzatok, metszet. M=1:100. Rimanóczy Gyula kj.)

9. kép: Poward villa terve 1933 július hó. A hagyatékban található dátumozatlan műleírás a júniusi tervfázishoz kapcsolódik (bár nem vág egészen egybe azzal). (Ltsz.: 93.01.28.21. A tervezői bélyegző szerint Rimanóczy címe: Bp. II. Hadapród u. 15.I.e.)


10. kép: Poward villa építés közben Rimanóczy Gyula és Rimanóczy Béla között az építkezés megindulása előtt levélváltásra került sor. A ház tervezője nehezményezte, illetve visszautasította, hogy nagybátyja belenyúlt a tervekbe. Egyfelől a tér, bizonyos belső terek megnagyobbítása ellen emelt szót, mert „ az előirányzatból megint (kiemelés P.E.) nem lehet megcsinálni a tervet.” Tehát ez a probléma korábban is felmerült vélhetően a júniusira vonatkozóan. Ellenezte Rimanóczy Gyula a földszinti lakószoba ablakának kisebbítését bútorozási célból; „fal van véleményem szerint elég ahhoz, hogy ott kitűnően bútorozni lehessen.” S mindenek előtt azért nem értett egyet ezzel, mert „nem lehet egy modern házon ahol kizárólag az ablak és falfelületek közötti arányok adnak esztétikai hatást” a nyíláskiosztás szisztémájába büntetlenül – fogalmazhatnék a levél szellemében – belekontárkodni. (Rimanóczy Gyula levele Rimanóczy Bélának, Budapest. 1933. VII. 28. Ltsz.: 93.01.28.19.d.) A hivatkozásnak volt foganatja az elkészült épület tanúsága szerint. (Vö. [TF] 1934/1. p. 44. Cs. Plank Ibolya – Hajdú Virág – Ritoók Pál: Fény és forma. Budapest. 2003. pp. 174-175.) A ház utóéletet is szerzett magának.

11. kép: Poward villa utcai frontja Kedves Öcsém! – megszólítással, nagybátyád Béla, 1933 december 14-én keletkezett levelében az alábbi fejleményekről számolt be. Egy meg nem nevezett törvényhatósági bizottsági tag megtámadta a műszaki ügyosztályt, ugyan miként adhatott az engedélyt, „hogyan tűrhették azt meg” , hogy a Horthy Miklós sugár úti villaépület mellékhelyiségeinek, a WC-nek az ablakai az


utcára nyílnak, a szabadon álló lépcsőház a főútvonalra tekint „míg a lakosztályéi a kertre néznek”? Esztétikai szempontból is „sok kifogás alá esik” a ház felépítését nem lett volna szabad engedélyezni. Nyilván azért történt ez meg – a felszólaló szerint -, Rimanóczy Béla érintett az ügyben.

12. kép: Poward villa kerti frontja Rimanóczy Béla azt javasolta, hogy Gyula intézzen egy átiratot az ügyosztályhoz, melyben kifejti álláspontját. Ugyanis: „Te [R. Gy.], aki a pasaréti templom ügyében egy gyönyörű eredményes harcot vívtál ki a modern építészet javára azt hiszem könnyen el fogsz tudni bánni ezekkel a laikus, minden szakértelem híján lévő véleményekkel, amelyek ezen ügyben elhangzottak.” (Ltsz.: 93.01.28.19.e. A gépiratos levélben a „laikus” kézírással beszúrt jelzőt kapott: semita!)

13. kép: Poward villa lépcsőháza Rimanóczy Gyula 1933 december 23-án keltezett levelében értesítette „Kedves Béla bácsi-t”, hogy azonnal beadványt intézett a villa ügyében a Városi Mérnöki Hivatalhoz. Választ is kapott, melyben Borsos József tanácsos „kissé indignálódva” utasította el a szemrehányásokat.( Ltsz.: 93.01.28.19.f. Debrecen Szabad Királyi Város Műszaki Osztálya fejléces, címeres levélpapírján 1933 december 22-i dátummal Borsos műszaki tanácsos aláírással három mondatos válasz született Nagyságos Rimanóczy Gyula okleveles építészmérnök úrnak: „A…villa tervezését megvilágító sorait köszönettel vettük. Fölösleges volt a meglepetés (kiemelés az eredeti szövegben, P. E.), mert hivatalunknak van érve az őt ért támadásokkal szemben, de –


talán – mégis a tervező tudja a legjobban mit miért tett. (…) Tisztelettel Borsos [kj.]) Minden esetre Béla bácsi legyen nyugodt a „házat úgysem bonthatják le”.( Ltsz.: 93.01.28.19.c.) Mit miért tett - Rimanóczy Gyula ezt fogalmazta meg a hivatalnak 1933 december 21-én kelt levelében. (Ltsz.: 93.01.28.19.b. Rimanóczy-Weichinger katalógus id. mű. pp. 123-124.) „Rimanóczy Béla m. kir. Kormányfőtanácsos úr a Világítási Vállalat igazgatója értesített, hogy rokonának Poward Jayné úrnőnek a Horthy Miklós sugárúton általam tervezett bérvillája egy es igen-igen laikus városi bizottsági tag urak részéről kifogásoltatott(…) Meglepetéssel értesültem, hogy a mérnöki hivatalnak a támadásokra semmiféle ellenérve nem volt és így, - bár szabályszerű építési engedély birtokában nem lenne szükség a támadásokra továbbiakban reflektálni, - mégis úgy vélem, hogy jó szolgálatot teszek akkor, ha a tervem körül keletkezett vihart eloszlatni igyekszem. Powardné őnagysága évtizedek óta a francia Rivierán lakik, élénk érdeklődéssel kíséri a korszerű építészeti mozgalmat, kifejezetten kívánta, hogy részére egy kissé franciás ízű, minden részében újstílű házat tervezzek, amit a legnagyobb örömmel teljesítettem, miután teljes hittel és meggyőződéssel bízom ezen stylus iránynak teljes diadalában. (…) De a tárgyra térve: a telek utcai frontja pontosan észak-nyugati fekvésű és így arra a nagy szelek miatt sem szobát nyitni nem tanácsos, mivel az évnek legnagyobb részében mérsékelt hőmérséklet lévén a napsütés kellemetlenségeit nélkülözni nem lehet. Ezen oknál fogva az utcára mellékhelyiségeket nyitottam (…) A személyzeti szobát már délnek fordítottam, hogy az is kapjon egy kis napot. Ha tehát a sugár utat annak idején helyesen óhajtják beépíteni, úgy az egyetem felé menet bal oldalon lévő épületeket igenis mellékhelyiségeikkel kell az útra fordítani és a lakószobákat a kert felé orientálni. A „tájolás” eszméje nem újkeletű, csak ma nagyobb gondot fordítanak reá. Ami a szabadon álló lépcsőház tornyot illeti, ez külföldön már többször alkalmazott motívum, igen sok előnye van, mert nem lévén csak fedett folyosócskával a házzal összekötve, közvetlen világítást biztosít az előszobának. Ez a megoldás egyébként olcsóbbnak is bizonyult. A modern strandfürdő épületei (Rimanóczy a Vári-Szabó Tibor tervezte nagyerdei városi fürdőre utal, lásd; TF 1932/9 pp. 243-301. A lapszám ismerteti a Boros József tervezte köztemető épület együttesét is; pp. 275-292.) után nem hittem volna, hogy ez a villa ily nagy feltűnést fog kelteni és oly sok kifogás alá esik. (…) Kiváló tisztelettel” Más egyebek mellett a tájolás fontosságával ifj. Plinius is tisztában volt. Azt nem tudhatjuk, hogy a kertes debreceni ház (aedificium privatum, Vitruvius) a beköltözők számára miként a nagy levélírónak saját villája locus amoenus volt-e, a kényelmes és termékeny magány kies helyszíne árkádia, tusculanum ahol a test és lélek leginkább felüdül, a privát szféra olyan helyszíne hol: nulla necessitas togae! (Ifjabb Plinius: Levelek. Budapest. 1981. II. 17., V. 6.) Rimanóczy tudásán és felkészültségén (az adott keretek között) nem múlott. (Az én házam – az én váram. Szerk.: v. Irsy László. Budapest. [1933.] Vö. Öröklakás villák. A Pasaréti úti Szent Antal templom telkein épülő öröklakás villák ismertetése. [1934.] Tervező: Rimanóczy Gyula. Hat oldalas képes leporello. R-h. ltsz nélkül.


„(…) társasvillákba befektetett tőke nemcsak vagyonmegóvás céljából ajánlható, de tulajdonosának megtakarított lakbér formájában – mint az közismert – a bankkamatnál jóval magasabb kamatozást is biztosít. Maga a kényelmes, egészséges, modern, világos és kinek-kinek egyéni ízlése szerint beosztott és elrendezett lakás pedig a maga páratlan környezetében napfényt és derűt visz lakóinak életébe, megnyugtatja a mai zaklatott életmód mellett megrongált idegeket, meghosszabbítja az életet. Aki villa-öröklakást vesz, az a házbérgondokat és a túlzsúfolt bérházak rossz levegőjét a gondtalansággal és az egészséges élettel cseréli fel.”) Rimanóczy részt vett „Babel” és „Arcadia” építésében, de egyfajta szintézisként új Parthenonok felé is tört. (Rimanóczy Gyula: Új Parthenonok felé. Építészet 1942/1. pp. 1-3.)

RIMANÓCZY GYULA ÉPÍTÉSZ DEBRECENBEN

Recommend Documents