PURITÁNOK ÉS BOSZORKÁNYOK DEBRECENBEN

PURITÁNOK ÉS BOSZORKÁNYOK DEBRECENBEN Mokkai László

A puritanizmus és a boszorkányság viszonyáról a legellentétesebb vélemények élnek a köztudatban, és joggal . Örökre összekapcsolódott a két fogalom a történelem egyik legszörnyebb boszorkányüldözésével, melyet az újangliai Salemben 1692-ben a puritán Cotton Mother és társai folytattak le, s melynek sarán az a kijelentés is elhangzott, hogy a boszorkányok szervezete olyan minta kongregacionalista (radikális puritán) egyházaké" .1 Mindezzel ellentétben a boszorkányság történetének legújabb és legilletékesebb kutatója azt állapította meg, hogy Angliában a mágikus katolikus maradványok megléte ellenére nem lehet kétségbevo-nni azt a feltűnő gyorsaságai, mellyel még a köznépnél is elterjedt a mágiával áthatott vallási rítusoktól való elszakadás" .a Hasonló véleményt a babonáknak az agnol forradalom utáni, főleg a puritán vallási buzgóság következtében való viszszaszorulásáról kortársak is kifejtettek. A látszólagos ellentmondás abban a bizonyítható tényben oldódik fel, hogy a puritánoknak a babonák elleni harca boszorkányégetésig menő következetességgel folyt s ez az ellenállást is kiélezte . Erre mutat az is, hogy az 1643-1659 közti években hirtelen megszaporodott az angliai boszorkánypörökr ől szóló röplapok száma, ami egybeesik a puritán forradalommal, majd egy viszonylagos apály után 1681ben, a puritának üldöztetésének elmúlásával, újból hullámszerűen növekedik a számuk s minden korábbinál nagyobb mennyiségben kerülnek ki sajtó alól (ami persze részben a nyomtatás fejlő désének is tulajdonítható), hogy azután 1712 után gyorsan elapadjon az egész boszorkányszenzáció . Angliában 1717-ben, a szintén erős puritán hatás alatt álló Skóciában 1722-ben égettek utoljára boszorkányt, 1735-ben mindkét országban törvény törölte el a boszorkányüldözést . Közép- és Kelet-Európában, különösen a katolikus többség ű országokban, még sokáig sor került boszorkányégetésre, így 1775ben Bajorországban, 1782-ben Glaris svájci kantonban, 1739-ben Lengyelországban. Magyarországon az utolsó hivatalos boszorkánypör 1745-ben volt, 1768-bon jelent meg a betiltó rendelet.3 1 Idézi Summers, Montague : The History of Witschcraft and Demonology . LondonBoston 1973. 83. 2 Thomas Keith : Religion and the Decline of Magic . New York 1971. 74. 3 Summers, M. : i. m. 329-338 . (röplapok bibliográfiája), 46. (utolsó boszorkányégetések) . Dömötör Tekla : A magyar nép hiedelemvilága. Bp. 1981. 63.

Debrecenben is voltak boszorkánypörök, összesen 72-ről tudunk, az elsőt 1575-ben emliti a városi jegyzőkönyv, az utolsót 1735-ben . Ezek közül 1693-ig, Debrecen szabad királyi várossá nyilvánításáig több mint száz év alatt 27 pör folyt, ezekből 15 elégetéssel, 1 megkövezéssel, 2 lefejezéssel, 1 száműzetéssel, 1 ekklézsiakövetéssel, 3 felmentéssel végződött, négynek kimenetelét nem ismerjük . Ezzel szemben 1693 és 1735 között, tehát kevesebb mint félannyi idő alatt a tanács előtt 45 boszorkánypör került tárgyalásra, de ebben az országos méretekben is jellegzetesen boszorkányüldöző időszakban mindössze 7 halálos ítéletet hoztak, 27 esetben száműzetésre vagy megszégyenítő büntetésre ítélték, 2 esetben felmentették a vádlottat, az ismeretlen kimenetelű pörök száma pedig 94 Debrecenben tehát a XVII. század végére nyilvánvalóan alábbhagyott, ha nem is a boszorkányüldözési láz, de mindenesetre a boszorkányégetés, amikor pl. Szegeden és máshol is egyre több máglyát gyújtottak . Debrecenben is voltak puritánok, 1650 után a lelkipásztorok, 1660 után a kollégiumi tanárak többsége közülük került kis s olyan hatással voltak híveibe, hogy a városi nyomda még a XVIII. században is több tízezres példányban adta ki a XVII. századi puritán kegyességi műveket,s sőt még a XIX. századi református teológiai gondolkozást is meghatározták, amennyiben a divatos liberális teológiával szemben a konzervatív ortodoxiát puritán hagyományokat őrző debreceni lelkipásztorok és tanárok képviselték.' Debreceni boszorkányokról és puritánokról tehát egyaránt tudunk, de mindeddig nem esett szó a debreceni boszorkányüldözés és puritán mozgalom esetleges kapcsolatairól. Egy magyarországi viszonylatban - tudo másunk szerint - páratlan írásmű enged ezekbe a kapcsolatokba bepillantóst . Nem ismeretlen forrás felfedezéséről számolunk be, hiszen a szóbanforgó mű számos bibliagráfiában előfordul, de úgy látszik, senki sem olvasta végig, vagy ha igen, nem tartotta érdemesnek a boszorkányokra vonatkozó részt ismertetni . Holott ez volna az egyetlen eddig ismert magyar boszorkánypöröly", azaz olyan értekezés, mely a boszorkányság ismérveit és felismerési lehetőségeit rendszeresen tárgyalja . A tanúvallatások deutrumaiból eddig is nagyjából tudjuk, hogy mivel gyanúsították 1Vlagyarországon a boszorkánypörök vádlottait, de a vizsgálat szempontjait kijelölő utasítás nem maradt fenn . Nógrádi Mátyás könyve, a Lelki próbakő, melyen az ember mind magát s mind vallását meg czirkálhattya, sőt házanépének is szent utat mutathat" címen Debrecenben jelent meg 1651-ben s függelékének alcímei közt szerényen, de legelöl húzódik meg az, ami most minket érdekel : Ehez járult . . . 1. Az,ördögi practikáról mint kellyen ítélni . . ." stb. Az így jelzett rész a könyv 124. lapján kezdődik s Rövid tracta a varázslásrul" címen egy prédikáció keretébe van foglalva, melynek textusa 2 Krón 33 :6, Manasses király története, aki a fiait is elégette áldoza4 Haász Imre : Boszorkánypörök Debrecenben. Debreceni Szemle 1929 . 340. old. a pöröket közölte. Komáromy Andor Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. Bp. 1910 . (időrendben) . 5 Mokkai László : A magyar puritánusok harca a feudalizmus ellen. Bp . 1952 . 145147 ., 183-185. Tóth Béla : Debrecen és a puritanizmus . Református Egyház 1974 . 272-277. (Nógrádit egyikük sem említi .) 6 Benda Kálmán-Irinyi Károly : A négyszázéves debreceni nyomda 1561-1981. Bp . 1961 ., a függelékben . 7 Koncx Sándor : Hit és vallás. Debrecen, 1942. 109-118. old.

tul a Ben-Hinnóm völgyben. Varázslást, jelmagyarázást és igézést űzött, halottidéz őket és jövendőmondókat tartott. Sok olyan dalgat vitt véghez, amit rossznak lát az Úr, bosszantva őt." Ez a bibliai szövegrész az ószövetségi boszorkányhit locus classicusa. A prédikáció az  istenes és istentelen magistratusak" áldásos ill. átkos voltára szóló fejtegetéssel kezdődik s Manasses példáján mutatja be, hogy az istentelen felsőbbség számos ismérve közt a két legels ő a bálványimádás . . . és az . . . eördöngös varállás" . Engedelmeskedni kell ugyan az istentelen felsőbbségnek is, de feddi  azokat is, akik soha szemeket és szíveket Istenhez nem emelik a gonosz magistratusnak keze alól felszabadulásokért . . . hanem mint a kemény igához szokott erős bialok, csak viselten viselik kemény igájokat" (145-146 .). Mintha az egyívású Apáczai zsarnokölési érvelésének halványabb visszhangját hallanók ki ennek a forradalmi Angliát megjárt prédikátornak a szavaiból! Ezután hosszasan sorolja, milyen erényei kell hogy legyenek a jó tisztvisel őnek s csak azután, a 162. lapon tér rá a tulajdonképpeni témára, hogy mi az, ami az embert varállóvá és boszorkánnyá nem teszi és nem is teheti". Különös boszorkánypöröly", amely előre veszi mindazt, aminek alapján nem kell boszorkányságra gyanakodni, dekát látni fogjuk, hogy az egész mű inkább ebbe az irányba, semmint a boszorkányság ismérveinek részletezése felé mutat. A továbbiakban, nyilván a szimmetria kedvéért, négy olyan dologról van szó, ami nem teszi boszorkánnyá, majd négy olyanról, ami boszorkánnyá teheti (de nem bizonyossággal teszi is) az embert. Ezután következik a tanulság, amire mindez oktat, t. i. azoknak elkárhozására,  akik az ördöghöz czimborálnak", de ugyanakkor int a hamis ítéletnek eltávoztatására", azaz a felelőtlen boszorkányüldözést elítéli s inkább azt ajánlja, hogy kiki önmagát vizsgálja és tartóztassa meg a szarvas vétkektől" (179 .). Szerkezetileg és terjedelmileg idáig tarthatott a prédikáció, amely te~ matikájánál fogva leginkább egy tanácsbeiktatási alkalmi beszédnek látszik. Emellett szól a könyv ajánlása is, mely az előző évben meghalt főbíró, Kerekes Mihály özvegyéhez, Bagoly Kata asszonyhoz szól, ő vállalta ugyanis a kiadás költségeit. Egy volt tanácstag és főbíró özvegyétől elvárható, hogy a tisztségvisel ők erényeiről és kötelességeiről szóló prédikációt s azzal együtt a vasárnap megszentségtelenítésének, a Szent Lélek elleni vétkeknek s a lopásnak tilalmáról és büntetéséről szóló elmélkedéseket kinyomtatni segítsen, de a boszorkánypöröly" beiktatása arra figyelmeztet, hogy alighanem egyéb, személyes vonatkozásokat kell figyelembe venni . 1629ben ugyanis egy rendhagyó boszorkányperre került sor Debrecenben . amelynek során Bagoly Gergelynére tanúvallomások alapján nemcsak házasságtörés bizonyult rá, hanem ördögi ráolvasás gyanújába" is esett s ezért lefejezték, férjét pedig, aki minderről tudott, de nem jelentette, megvesszőzték. Az eset azért kivételes, mert a boszorkányokat nem lefejezték, hanem megégették. Csak még egyetlen későbbi esetben, 1681-ben fejeztek le megégetés helyett boszorkányság gyanújába esett embert, és pedig egy férfit, aki boszorkányként megégetett felelségével szolidaritást vállalt.$ Bagolyné előkelőbb kivégeztetése alighanem családja előkelőségének tulajdonítható. Minden jel szerint patríciuscsalád tagja, s valószínűleg rokona, ta8 A két esetet 1. Ko~náro~rai A. i. m. időrendben.

lán éppen sógornője volt Nógrádi mecénásának, Bagoly Katának. Erre mutat Nógrádi könyvében az is, hagy a boszorkányság kilenc olyan ismérve közül, melyek hihetők, de nem bizonyosok, annál inkább nem meggy őzésre valók", második helyen áll az, hogy ha az a személy hasonló suspecta famíliából való, aminem ő önnön maga" (180-181 .). Ez a cáfolat azért feltűnő, mert általános hiedelem volt és maradt, hogy a boszorkányság öröklődik, vagy a családon belül kerül továbbadásra.9 Mintha Bagoly Kata családját akarta volna a boszorkányság gyanújából kitisztítani Nógrádi, úgy hangzik érvelése. Ez esetben érthető egész művének a továbbiakban ismertetendő végkihangzása, hagy ti, nagyon nehéz, ső t csaknem lehetetlen a bo_ szorkányt felismei-ni, hacsak önként ezzel nem vádalja, vagy látható-hallható praktikájával el nem árulja magát. Ha viszont Nógrádi nem Bagaly Kata kedvéért vagy éppen indítására írta  boszorkánypörölyét", annál érdekesebb tovább követni gondolatait . A 180. lapon a megelőző prédikációtól függetlennek látszó, azt tematikailag megismétlő, de nem egy vonatkozásban a korábbiakkal ellenkező fejtegetés kezdődik azzal a kérdéssel, hogy vajjon micsoda jegyekből is mértetnek meg a varálló őrdöngős boszorkányok?" Kilenc olyan jegyet" sorol fel, amelyek nem bizonyítékok, és kilencet, amelyek csalhatatlanok", tle legalábbis bizo~nyosbak lehetnek". A továbbiakban négy ellenvetésre felel, megállapítva, hogy a hivőknek egyáátalán, vagy csak átmenetileg, lelkileg peddig semmiképpen nem árthatnak a varállók és a szemfényvesztő k", akiknek művei csak látszatok (184-187 .). Éppen ezért a hatóságok csak alapos megfontolás után ítéljenek boszorkánypörben s egyáltalán mindenki tartózkodjék a felelőtlen rágalmazástól. De természetesen Nógrádi sem térhet ki az egész karra, minden keresztyén felekezetre kötelez ő bibliai parancs kimondása elől, hogy ti. méltók a varállók és őrdöng ős boszorkányok . . . minden büntetésre . . . időszerint való büntetésre, lelkire és örökkévalóra is . . . mert a varáslóknak cselekedetekkel megzavarodik a polgári társaság . . . ellenségivé lesznek az ecclesiának a varállók . . . Isten a varáslásért hozna a büntetést . . . mert igazságos dolog az olyanokat a Sátánnak adni, kik már régen az ő tüzes zászlója alá hódoltasak (187-193 .). Mielőtt tüzetesebb vizsgálat alá vennők a boszorkányságnak Nógrádi által felsorolt negatív és pozitív ismérveit, s megpróbálnók felfogásának forrásait és mondanivalójának a hazai, közelebbről debreceni valósághoz va ló viszonyát tisztázni, szükséges őt magát bemutatni. Születési helye és éve ismeretlen, de minden valószínűség szerint valahol a Felvidék magyar népterületén láthatta meg a napvilágot, mivel előbb Léván, majd Nagybányán, 1633 körül Debrecenben, azután Olaszliszkán, Nagyszombaton és Pozsonyban tanult . Els ő találkozása a puritanizmussal Debrecenben történt, ahol az angliai útjáról nemrég hazatér-t és puritán kegyességet hirdető Medgyesi Pál tanította, sőt egy latin retorikai tankönyvet is dedikált neki. Medgyesivel együtt hagyta el Debrecent s végül 1639 őszén Sárospatakra iratkozott be, ahol a magyar puritán mozgalom lak vihart keltő vezérének, Tolnai Dali Jánosnak tanítványa volt, s valószínűleg kedves tanítványa, mivel 1642 elején, nem sokkal Tolnai távozása előtt a diákköztársaság elnökévé, azaz seniorrá választották, bírta tehát mind az ifjúság, mind tanárai bizalmát. Egy éves tállyai rektorkotlás után külföldre ment, 1644-ben Leiden9 Dömöíör T. : i. m. 114. old.

ben iratkozott be, onnan egy időre Angliába rándult át, 1647-ben már Utrechtben volt, s még az évben hazajött és Sárospatakon lett tanár. Két év múlva Debrecenbe hívták meg lelkipásztornak, eleinte még az iskolában is tanított . Külföldi élményeiről közvetlen bizonyságaink nincsenek, de figyelemre méltó, hogy éppen az egyik boszorkányüldözési hullám tetőzésekor járt Angliában . 1645 és 1647 közt buzgólkodott legszorgosabban a magát boszorkánytalálónak" nevező Matthew Hopkins és segítőtársa, John Stearne, akik előszeretettel lepleztek le macska képében osonkadó boszorkányokat . 1646-bon adta ki John Davenport a huntingdoni boszorkányokról szóló híres tudósítását. Ezidőre már számos angol boszorkánypöröly" jelent meg nyomtatásban, köztük olyan nagynevű szerzőktől, mint I. Jakab király (Demonologie, 1597) vagy a kiváló puritán teológus, William Perkies (Discourse of the Damned Art of Witchcraft, 1608).11 Nógrádinak tehát bőven volt módja hallani és olvasni a boszorkányságról . Bár ezidőszerint nem áll módunkban Nógrádi m űvét a ritka angliai nyomtatványokkal egybevetni, egyéb fordítói munkásságából következtetjük, hogy valamely angol könyvet is felhasznált, főként olyan motívumok beiktatására, amelyek a hazai boszorkányságban ismeretlenek voltak. Debreceni lelkipásztorsága első évében Nógrádi sokat publikált, a  Lelln próbakő" mellett magyar prédikációkat és latin teológiai elmélkedéseket, de azután két évtizedre elhallgatott. Az akkori debreceni egyházi gondolkozás nem kedvezett a puritanizmusnak. Csak miután Nógrádi olyan kiváló puritán kollégát kapott, mint Komáromi Csipkés György, majd Várad elestével az ottani puritán iskola jónevű tanára, Martinfalvi Tóth György is Debrecenbe jött diákjaival együtt, tört meg a jég és vált a nagy cívisváros a hazai puritanizmus központjává . Ekkor virradt fel Nógrádinak is, akit 1661-ben a debreceni egyházmegye esperesévé, majd 1665-ben, mint már nagybaj ami lelkipásztort a tiszántúli református egyházkerület püspökévé választottak. Várad törökpusztította vidékének gyülekezeteit gyámalitva, ehhez Apafi Mihály támogatását megszerezve próbálta egyházát a gyászévtized viszontagságain átsegíteni. Erre tollával is igyekezett, egy angol puritán szerző, Hildersam Kegyességi művét fordítatta le (Idvesség kapuja, 1672). Mire a protestánsüldözésnek a soproni országgyűlés egy időre véget vetett, Nógrádi már nem élt ; éppen 300 éve, 1681. szeptember elsején meghalt.l2 Szolgáljanak ezek a sorok megemlékezésül az évfordulórá. Milyen viszonyokat, milyen felfogást talált Nógrádi boszorkányság tekintetében Debrecenben? Erre nem nehéz válaszolni. Az ő Debrecenbe érkezéséig lezajlott boszorkánypörök zöme ahhoz az üldözési hullámhoz tar tozott, amely az 1614. évi erdélyi országgyűlésnek a nézők, jövendőmondók és bűbájosok" megbüntetésére hozott határozatával indult és egy negyedszázadig tartott. Debrecenben 1599 és 1619 közt nem jegyeztek fel boszorkánypört, 1619 és 1638 közt viszont 14-et, melyek közül 10 halálos íté10 Herepei János: Néhány adat Nógrádi K. Mátyás életéhez. Adattár XVII. századi

szellemi mozgalmaink történetéhez II. Bp.-Szeged 1966. 183-186: old. 12 Nógrádi életrajzi adataira a 10. jegyzeten kívül lásd Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon . Bp. 1977. 438-439 . old. 11 Summers, M.: i. m. 102., 327., 328., 332. old.

lettel, 4 felmentéssel végződött. Ezután 1667-ig egyáltalán nincs . nyoma Debrecenben boszorkányüldözésnek, ezévben is mindössze egy ismeretlen kimenetelű vizsgálatról tudunk, s csak 1681-ben, Nógrádi halála évében kezdődik a pörök újabb folyamatos sorozata. Nógrádinak Debrecenbe történt meghívásakor tehát már egy évtizede nem volt a városban boszorkánypör, de nyilván még sokan emlékeztek a régebbiekre. Debrecenben sem gondolkoztak másként a boszorkányokról, mint máshol Magyarországon. A boszorkányhit az ókorra nyúlik vissza, a kereszténység megörökölte, s mivel bibliai szövegekben is szerepelt, mégpedig halálos ítélet megkövetelésével párosulva, az európai középkort elejétől végig kíséri a boszorkányüldözés . Annak viszont, hogy a boszorkánypörök a XV. században megszaporodtak s 1550 és 1750 között tömegessé váltak, nem az az oka, hogy a népi varázslás ezidőben különösebben fellendült volna, mert az animisztikus-mágikus hiedelmek és praktikák az európai parasztnépességnél korábban és kés őbben is elevenek voltak, hanem az, hagy az egyházi és világi értelmiség figyelme fokozattan a gondolkozás irracionális szférái felé fordult. Ugyanakkor, rrükor a humanizmus újplatonista irányzata a titkos tudományok", az alkémia, a kabbala és az asztrológia divatbahozásával egy misztikus-panteisztikus világnézetet terjesztett, a reformáció, majd a reformkatolicizmus is élesen szembefordult ezzel a világnézettel s Serveto, Bruno és mások megégetésével tiltakozott ellene . A titkos tudományok" vértanúi nem voltak boszorkányok, nem is vádolták őket ezzel. De a népi mágia sok tekintetben érintkezett az áltudósok fekete mágiájával" . Római katolikus oldalon a sakramentális vallási felfogás az egyháznak tartotta fenn mindenféle trassubstantiato" legális gyakorlatát, s a papi cselekményeken kívüli csodatételek tiltott  fekete mágiának", az ördög művének számítottak. A reformátorok viszont a középkori egyház fehér mágiáját" is bálványimádásnak" tekintették, mint minden olyan gondolatot és tettet, amellyel az ember önmagát akarja üdvözíteni, ahelyett, hogy Istentől várná az ingyen kegyelmet. Az ember - mondta Luther segítséget, vigaszt és üdvöt saját műveiben keres; vakmerően azt hiszi, hogy erővel kikényszerítheti Istentől a menyországot s azt számolgatja, hány alapítványt tett, hányszor böjtölt, hány misét mondatott. Ezekkel büszkélkedik és dicsekszik, mintha semmit sem akarna ajándékként Istentől elfogadni, hanem maga akarna mindent megszerezni vagy túlfizetve kimi pedig az ő érdemelni, akár ha Isten lenne a mi szolgánk és adósunk, fejedelmei. Mi ez, ha nem bálványt csinálni Istenből?"'4 A bálványimádás 13 Már önmagában ez a debreceni boszorkányüldözzsi hullám cáfolja azt a feltételezést, hogy az 1614, évi országgyűlési végzés Bethlen Gábor konstrukciós" kezdeményezése lett volna boszorkánysággal vádolt mágnásasszonyok birtokainak megszerzése céljából . Nagy L¢szló : Sok dolgot próbála Bethlen Gábor (Bp . 1981.) c. esszéjében fejti ki a fenti téves véleményt (89-90.), megtetézve azzal a hasonlóképpen bizonyíthatatlan váddal, hogy Bethlen puszta uralomvágyból döntötte meg Báthori Gábor uralmát, akinek emlékét akarta a három Báthori-rokon asszony boszorkánypörével is megbélyegezni . Ezeknek a feltételezéseknek az er őltetett forráselemzéseken alapuló állításoknak a cáfolatára itt nem térhetünk ki, de azt le kell szögeznünk, hogy a XVII. század első felében Európa-szerte s így Magyarországon is fellángoló boszorkányüldözést nem lehet egyetlen ember kezdeményezésére visszavezetni, még ha az olyan kiemelkedő egyéniség volt is mint Bethlen Gábor. 14 Luther 1529-es Nagykátéjából idézi Delumeau, Jean Les Réformateurs et la superstition. Actes du Colloque L'Amiral de Coligny . Paris 1974 . 453 . old.

pedig babona, s mint babonát sorolja fel Luther mindenekelőtt a misét, azután a purgatóriumot, a halattakért való imát, a tárgyak megszentelését, a fogadalmakat, a böjtöket, a szentek segítségül hívását, az ereklyetiszteletet, a búcsút, a zarándoklatokat . Hogy olyan sokan követik ezeket, az egyszerűen azért van, mert az ördög meglovagolta a pápát, hogy dicsérje és szentesítse ezeket a praktikákat. Ily módon sokan elfordultak Krisztustól, hogy bizalmuk,~t saját cselekedeteikbe vessék és bálványimádókká lettek, ami nyilvánvalóan a legrosszabb." is Kálvin még szigorúbb volt, mert a bálványimádás kategóriájába vonta a csillagjóslást, mint ördögi babonát", továbbá a szentképeket is, nnely utóbbiak esetében nem volt hajlandó elfogadni a katolikus különböztetést tisztelet" és imádat" között. Szerinte a középkori egyház fehér mágiája" a Sátán szemfényvesztése, s így, akik odaszánják magukat ezeknek a látszatoknak az imádására avagy úgy vélik, hogy ezekben Istent és szentjeit imádják, máris babonaságba vannak belevarázsalva" .ts A népi varázslást már a középkori egyház a fekete mágia" fogalma alá vonta és ördögi praktikának" minősítette, még akkor is, mikor az az isten vagy az ördög segítségül hívása nélkül egyszerűen az ősi analógiás vagy szimpatetikus mágiát alkalmazta és egy személytelen varázserő felidézésével gyógyított, rontott, oldott vagy kötött. Elitélésében a reformátorok csak a középkori hagyományt követték, legfeljebb még azzal vádolták a római egyházat, hogy fehér mágiával" fedezte, sőt tenyésztette a fekete mágiát". A kétféle mágiát azonosítva, a reformátorok nemcsak folytatták, hanem fokozták is a boszorkányüldözést. Elborzadtak, látva a falusi néptömegek babonáit, amit részben a középkori egyház tanítási hanyagságának, részben a neaplatonista misztifikációnak, főként azonban a reformáció által kihívott ördögi ellenhatásnak tulajdonítottak . Egyrészt anyanyelvű bibliamagyarázattal és kátétanítással, másrészt a babonáskodás" büntetésével próbáltak a falusi mágia ellen küzdeni, de még a kor viszonylag alacsony színvonalán álló orvosi ellátást sem tudván a népi gyógyászat pótlására rendszeresíteni, minden igyekezetük hiábavalónak bizonyult . Mi több, ahelyett, hogy szándékuk szerint szétválaszthatták volna a vallást és a mágiát, a nép átvette tőlük a mágia ördögi praktikává minősítését és létrejött egy népi diabolizmus, ördögimádat, amely a hagyományos mágia védelmében ahhoz a hatalomhoz fordult segítségért, amelynek azt az egyházi felsőbbség tulajdanítotia, ti. a megszemélyesített ördöghöz. Intellektuális spekulációk és népi hiedelmek ma már szétbogozhatatlan szövedéke az a boszorkánypörölyökben" sokszor leírt, a vallatásak deutrumaiban a gyanúsítottaknak állandóan besulykolt démonvilág, amelynek uralkodója, a Sátán sereget toboroz magának az evilági meggazdagodásért Istent megtagadó, önmagukat a Sátánnak eladó, szerződésüket a maguk részéről saját vérrel írt fogalommal, a Sátán részéről övéinek valamely testrészére nyomott stigmával megpecsételő boszorkányokból" . Ezek seprűn, boton lovagolva valamely hegyen vagy elhagyatott helyen tartott boszorkányszombatokon" parázna és emberevő orgiákat, egyházi szertartásokat pa15 Luther különböző műveiből, uo. 455. old. 16 Az Institutio-bó1, uo. 461, old.

rodizáló fekete misét" rendeznek a Sátánnal s erőt nyernek tőle gyógyításra, rontásra, oldásra, kötésre .l' Ez a szervezett boszorkányság valóságas néphitté csak a reformáció keletkezési gócaiban, északolasz, dél- és nyugatnémet területeken vált, l8 mert csak ott hatoltak le a reformáció eszméi a széles néprétegekbe, Máshol, s így Magyarországon is a népi mágiát a boszorkányságot üldöző hatóságok azonosították a külföldi könyvekből megismert diabalizmussal, amiről a vádlottak többnyire csak a pörökben feltett kérdésekből 'értesültek s amiből egyet-mást a kínvallatás hatására vállaltak el. Idővel egyes rnatívumai a néphitben is meghonosulhattak, anélkül azonban, hogy az eredeti boszorkányhiedelmet alapjában megváltoztatták volna. Ez ugyanis a népi mágia gyógyító-rontó, oldó-kötő gyakorlatához fűződött, eredetileg nem is állt szemben a vallással, inkább mellette tenyészett s csak akkor húzódott mintegy föld alá és vált tiltott praktikává, amikor az egyház ördögi babonává nyilvánította, mint ilyent üldözte és máglyahalállal büntette.l9 Debrecenben a források tanúsága szerint a XVII. század folyamán a boszorkánypörök vádlotaai nem, vagy alig ismerték az ördögi" boszorkányságot, hanem egyszerűen népi mágiát műveltek. Igaz, az 1575 és 1638 közöt ti pörökben előfordul az ördögi tudomány",  ars diabolica", ars demoniaca", diabolica incantatio" kifejezés, de olyan műveletekkel kapcsolatban, amelyekhez a népi mágia nem hívja segítségül a Sátánt. A pörökben az ördöngösség" kifejezést a hatóságok használják a varázslás, boszorkányság, népi  tudományosság" (egyik vádban ördögi tudomány") megjelölésére. Valójában a vádak bűjös-bájos" szemmelverés vagy szóval való igézés (incantatio, berbitélés), ezzel kapcsolatban egyetlenegyszer Isten igéjének babonaságra fordítása" (1599), ill.  ronda szóval" gyógyítás (1631), ,toldáskötés" azaz szerelmi vagy mozgási képesség korlátozása, tehéntej elapasztása, embervesztés, megvesztés" elsősorban mérgezéssel (gyakori a venefica megjelölés), meg nem engedett módon végzett gyógyítás pl. kenésfenéssel", fűvel összetört disznótejjel stb. Végül néhányszar összekapcsolódik a boszorkányság a kerítéssel és a házasságtöréssel, nyilván abból a meggondolásból, hogy a paráznaságot boszorkánykotyvasztotta bájital idézi elő. Mint látjuk, a mérgezés nehezen bizonyítható, de ki nem zárható eseteit kivéve tényleges ártalom nem történt, az ördöggel való szövetkezésre konkrét célzás nem esik, szentségtörést is csak két, közelebbről nem ismert varázsigével követhettek el, az egész debreceni boszorkányság tehát Nógrádi lelkipásztorsága előtt nem volt egyéb, mint a népi tudományosság" jól ismert, a diabolikus boszorkánysággal, sőt egyáltalán a vallással össze nem függő ősi gyakorlata, melyet csak a' népi mágiát ördögi praktikának bélyegző egyházi szemlélet minősített tiltott varázslásnak, boszorkányságnak. A debreceni tanács, mely teljes ülésében ítélkezett a boszorkányok fe~ lett, eleinte maga is tanácstalan volt, hiszen a tudományosság", mely ép= pen egy debreceni boszorkánypörben került a táltossággal azonosításra, 17 A diabolikus boszorkányhit részletes leírása Summers, M. : i, m. passim. A kérdésnek egyébként itt nem idézhető bőséges szakirodalma van, a legfontosabbakat említi Dömötör T. : i. m. 234-235 . old. 18 Dömötör T. : i. m. 58 . old. 19 Delumeau J. : i. m. 480-487 . old.

120

olyan általános gyakorlat volt, hogy büntetésére csak akkor került sor, ha ártalomra fordították. Az 1626. évi pörben a tanács az egyházi felfogást követte, mikor tótos ördöngösség" vétkében marasztalt el. A táltosnak a boszorkánnyal, annak meg az ördöggel való összekapcsolása azonban idővel mindenféle népi varázslást, ha ártó, ha segítő szándékú volt, büntetendő babonává nyilvánított . Magyarországon ez nem egyházi, hanem világi bíráskodás elé tartozott. Úgy látszik azonban, hagy Debrecenben a tanács az őrdöngős" boszorkányságot eleinte vallási tévelygésnek tekintette s egyházi bíróság elé próbálta utalni, mivel az első ismert boszorkánypörben, 1575ben a vádlottat, aki maga vallotta be ördögi tudományát", ekklézsia követésre, azaz nyilvános templomi bűnbánatra ítélte.2° Ebben az évben ugyan egy másik asszonyt megégettek, de bűne mérgezés és kerítés, tehát a tudományossággal" való visszaélés volt. Az első eset, hogy ódó-kötő, bűjösbájos varázslót" elevenen megégettek, 1599-ben fordul elő, amikor az a már említett utalás, hogy  Isten igéjét babonaságra fordította", a reformátorok által hirdetett diabolikus boszorkánykoncepció meghonosodását jelzi. Mindenesetre figyelemre méltó, hagy a debreceni boszorkánypörök ilyen rendhagyó kezdetei az 1572-ben meghalt Méliusz. Juhász Péter lelkipásztorságát közvetlenül követő időre esnek. Méliusz arra a később megfordítva érvényesülő eljárásra tett kísérletet, hagy a házassági ügyekben világi, a boszorkányságban egyházi hatóság legyen illetékes . Ismeretes, hogy Méliusz maga is foglalkozott népi gyógyászattal, gyógynövénykönyvet szerkesztett s a babonaság elleni harcot nem máglyával, hanem tanítással folytatta . A magyar néphitben ma is élő, az alvókat megnyomó", halálraszerető" démont, a lidércet pl. betegségből származó képzelgésnek mondja, az igézésről meg azt állítja, hogy a kisdedeket és másokat tekintettel, ránézéssel, érzéssel, dicsérettel meg lehet rontani, az gonosz beszéd" . Azt viszont a reformátori tanításnak megfelelően vallja, hogy a boszorkányokat, éji kísérteteket, kóbor lelkeket az ördög igazgatja, vezeti rosszra".21 A reformáció kettős törekvése, a tanítás és az üldözés tehát már Méliusznál együtt jelentkezik, ha nála a tanítás hangsúlyosabb is. Utódai, az izn. ortodox kálvinisták egyre szigorúbban vették a boszorkányságot, ab~b~ól a felfogásból kiindulva, hogy Isten elsősorban a hamis istentisztelet miatt küldi csapásait az emberekre, s ha a római egyház fehér mágiája" is bálványimádásnak tekintendő, mennyivel inkább az a boszorkányok fekete mágiája"! Nem 20 Az eklézsia követésr ől Koncz Ákos : Debrecen város régi büntető joga és ennek alkalmazása a különböző bűnesetekben. Debrecen, 1913. 32-35. oldal. Haász L : i. m. 341, old. vö. Ilyés Endre : Egyházfegyelem a magyar református egyházban . Debrecen 1941: 21 Dömötör T . : i . m. 48-52. old. Uo . 53. a szerző találóan jegyzi meg, hagy Méliusz kortársa, Bornemissza Péter  is ostorozza a babonaságot . Szemben azonban Méliusszal, aki a lidécbe vetett hitben észrevehet őlelt nem hisz és ellen orvosságot ajánl, Bornemissza mindenféle babonaságot az ördög személyes közreműködésének tulajdonít . . . Az ördög személyének ez az előtérbe helyezése azért is némileg meglepő, mert más magyar nyelv ű művekben, amelyek e századból ránk maradtak, az ördög személye nincs ennyire előtérbe, és furcsa, hogy éppen e felvilágosult humanista művében jelentkezik ilyen hangsúlyosan." A ténymegállapítás találó, az értékelés azonban módosításra szarul, Bornemissza nem volt felvilágosult", mint ahogy korának humanizmusa sem volt az, az ördög hangsúlyos szerepeltetése pedig nem meglepő egy olyan er ősen lutheránus beállítottságú lelkipásztornál, mint ő volt, hiszen tudjuk, hogy Luther maga is tintatartót vágott a nála személyesen jelentkező ördöghöz.

kellett ehhez Bethlen Gábor vagy valamely világi hatóság kezdeményezése, mert a kálvinista lelkipásztorok maguktól is mennydörögtek prédikációikban a boszorkányság ellen s követelték annak megbüntetését. Az erdélyi fejedelem hatalmi körén kívül éppen Bethlen trónralépte idejében, 1609 és 1614 között tartotta Dániel könyvét magyarázó beszédeit Kecskeméti Elekes János Sárospatakon, hogy csak egyet idézzünk a kiemelkedő pérdikátorok közül: Az mágusoknak neve felett böcsületes volt . . . De annak utánra, ennek igaz utát elhagyván, az mágusoknak neve szállott a papokról és a bölcs emberekről azokra, kik ördögi mesterséget űznek, bűvösökké-bájosokká lesznek, ördöggel kötnek, varázsolnak és szómfénvesztéssel egyebeket megcsalnak. Azért most az mágia semmi egyéb, hanem az oldó-kötő ördöngös férfiaknak, babonás bábáknak az ő ördögi csalárd mestersége, mellyel elhitetnek egyebeket, úgy mint kik ördögnek adták magokat. Ennek pedig az mágiának, ördögi praktikának felette sok nemei vadnak, tudni illik 1, mikor vízből . . . 2, mosdó medöncéből . . . 3, tükörből . . . 4, tűzből . . . 5, embernek tenyeréből . . . 6, füstből, ha felmegyen él, ha alátér és elterj ed, meghal . . . 7, rostából mondanak j överdőt, 8, mikor valakinek mákolajjal megkenik az körmét és abból jövendölnek, hol találhatnának eltött kéncsőt. De ki győzné efféle sok ördögi praktikának csak neveit is előszámlálni?" Az varáslók felette szemtelenek, és efféle jövendőmondóknál semminemű neme az embereknek nem rosszabb, mert arra kötik magukat, melyre semmiképpen nem elégségössek . . . Ilyen csalárdak azok az mi időnkben, akik azzal mernek kérködni, meg tudják űk mondani, mikor leszön valakinek s holott halála, fia leszön-e vagy leánya, leszön-e valakinek gyermeke avagy nem, leszön-e ura szerelmében avagy nem. Csalárdok az ilyeténök, hitetők, méltók mind ez világi tűzre s mind a pokolbeli Gehennának tüzére." s2 A boszorkánynak mind evilági, mind túlvilági büntetését az európai kálvinizmussal egyetemben a magyarországi református lelkipásztorok Méliusztól Nógrádiig egyaránt helyeselték, annak ellenére, hogy az 1575. évi ekklézsia követés után semmiféle nyoma nem maradt annak, hogy a református lelkipásztorok akárcsak tanúként, még kevésbé bíróként tevőlegesen beavatkoztak volna a boszorkánypörökbe. Kárhoztatták a babonaságot, meg is mondották, hagy mit tartanak annak, de óvakodtak egyházi szankciót adni a boszorkányokat sújtó ítéleteknek . Mikor a debreceni egyházmegye kiszsinata, az esperes (senior) elnöklete alatt összegyűlt lelkészek testülete 1617-ben kimondotta, hogy ha valaki lopásban, házasságtörésben vagy más bűnben vétkezik, még ha a világi hatóság kegyelmét elnyeri is, vagy bűne? büntetését elveszi is, még akkor is mindenképpen, bűnei bocsánatát kérve, Istent és az egyházat ki kell engesztelnie, hogy a szent gyülekezet soraiba rendesen visszafogadtassék, de akkor aztán tisztességben, becsületben tar22 Kecskeméti Alexis János pérdikációs könyve . Kiad. Szuromi Lajos . Bp. 1974. 137., 155. A magyar népi hiedelmek ritka korai felsorolásai közé tartozó sorait azért is idézzük, hogy Nógrádi és Dömötör T.: i, m. 112. alatt Diószegi Kis István tiszántúli református püspök által 1679-ben felsorolt boszorkányos tudományokkal" öszsze lehessen hasonlítani. Diószegi prédikációja a következő tudományosokat" nevezi meg : embert igézettel megvesztő, megétető boszorkányok, teheneket és tyúkokat megbűvöl ő bűvös-bájolók szemfényvesztők, halottakról tudakozók, hagymázt mérető, rostát fordító, menyétnek rokkát kötő jövendőmondók.

12 2

tassék és bűneit sohase hánytorgassák,"~ ez természetesen nem vonatkozott a boszorkányokra, mert azok, ha rájuk bizonyult a vád, ezidőben már kegyelmet nem nyerhettek s a tűzhalál várt reájuk, ekklézsia követésre tehát az ő esetükben nem kerülhetett sor. Valóban sem az 1615-1655 közti évek zsinati határozatait tartalmazó Albumban, sem a Nógrádi esperessége alatt tartott egyházmegyei gy űlések végzéseit megörökítő Archívumban az igen sok, főleg jegyességek és házasságok felbontására vonatkozó feljegyzés közt még csak célzás sem akad boszorkányságra .2' Sakkal inkább az a benyomásunk, hogy a debreceni világi és egyházi bíróságoknak több gondot okozott a felelőtlen rágalmazás áradata mint a tényleges bűnesetek ehhez képest ritka előfordulása . A káromkodás mel lett a rágalmazás foglalkoztatta leggyakrabban a debreceni tanácsot, mint bíróságot . A rágalmat a XVII. századi Debrecenben  szavaty"-nak nevezték, a rágalmazót pedig szavatosnak", aki, ha valakit valamivel alaptalanul vádalt s nem tudta bizonyítani, vagy azt, akitől hallotta megnevezni, becstelenségben" maradt s a megbántottat a bíróság előtt meg kellett követnie.~ Egyéb rágalmazósak közt könnyedén fogtak egymásra boszorkányságot is a debreceniek, még férj a feleségére is, és viszont, mint azt Kereszszegi Herman István debreceni lelkipásztor 1635-ben, az első boszorkányüldözési hullám tetőpontján panaszolja: Tekincs meg az házasságban élő személyeket, az férfiak közül némelyek feleségeket illetlen gyalázatos névvel szokták nevezni : tehénnek, disznónak, boszorkánynak . . . Az feleségek is ellenben nagy sokan az ő férjöket meg nem becsülvén, gyalázatos nevezetekkel illetik : rossz vénember, bolondnak, veszettembernek és egyebeknek szokták nevezni."~ A második boszorkányüldözési hullám idején egy másik debreceni lelkipásztor, Szenezi A. Pál hányja szemére hallgatóinak : az nyelveskedő k egy kis balgatagságért meggyaláznak, sőt elvesztenek, ha az jó lelkek mellett ki nem kelnének!" z' Olyankor, mikor a közhangulat különösen éberen figyelt a boszorkányságra, a könnyelm űen, múló indulatból kiejtett vád is veszedelmes lehetett. Az idézett két megnyilatkozás közé esik időben Nógrádi műve, aki nyilván hasonló tapasztalatok alapján írását azzal vezeti be, hagy az embert varállóvá és boszorkánnyá nem teszi és nem teheti 1, a puszta kétség, 2, az hamis fundamentum, 3, a szófia temondád beszéd, 4, a régi vénség" (162.), azaz ha valaki haragjában vén boszorkánynak mond valakit s ezt még gyanúsító célzásokkal is tetézi. Inti olvasóját a hamis ítéletnek eltávoztatására, hogy képtelen ítéletet ne tégy felebarátodról" (179.). Műve második részében, ahol a boszorkányok ismertetőjegyeit sorolja fel, azzal kezdi, hagy in genere itt az okos embernek igen tapogatva kell járni", mert kett ős jelei vannak azoknak . . . az első jelek hihetők, de nem bizonyosok, annál inkább nem meggyőzésre valók . . . ilyen jegyek 1, a régi hírhallások és em23 Album hoc venerabilis tractus Debrecinensis . . . 12, Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára Z 31. 24 Az előző jegyzet Album"-át folytató Archívum ecclesiasticum societatis Debrecinae . Uo. Z 32. 25 Széll Farkas : A becstelenítés és a bíróság előtti megkövetés a Debrecen város régi jogban. Debrecen 1897. Vö. Haász I. i. m. 389. old. 26 Keresszegi H. Isiván : A hitnek és jóságos cselekedeteknek tündöklő példáiról való praedicatiok. Debrecen 1635. 173. old. 27 Szenezi A. Pál : Emlékezetnek oszlopa. Debrecen 1684 . Bz verso.

123

ber személye felől való megrögzött kételkedések, 2, ha az a személy hasonló suspecta famíliából való, aminemő önnönmaga, 3, a puszta szájjal való vallástétel (ezt s amazt tudnám neki cselekedni), ha amellett egyéb nincs, 4, valamely kétséges jelensége ember cselekedetinek, 5, a holt ember testének vére eredete a varállónak illetésére, mert az is nem mindenkor úgy találtatik, sőt a meghalt lónak vére is elered gyakorta ad tactum venefici vel veneficae [a férfi vagy női varázsló érintésére], 6, a babonás személynek bizonysága, mert nem mond mindenkor igazat az ördöngös boszorkány, 7, az ember testén levő képtelen jegyek, melyekkel erősítik embert varáslónak lenni, melyeket az ember ördögtül esett jeleknek mondanak, maga [holott] amint hogy a farkas fiát meg nem eszi, úgy az ördög országát nem rontja, 8, az ördöngösökhöz illendő rút szitkozódások és hallatlan átkozódások, hogy az ördög így avagy amúgy vigye el, 9, a szegény vagy elvettetett alázatos sors. Ezek a kilenc erőtlen kákából szőtt paisok csak magokban a személyt őrdöngőssé nem tehetik" (181-182 .) . Milyen alapon lehet hát Nógrádi szerint boszorkánynak tekinteni valakit, ha nem csak a puszta gyanút, de még' a tetemrehíváskor eleredő vér vagy a boszorkánystigma objektív" és a rontással való fenyegetés meg az ördögidéző káromkodás szubjektív" ismérveit sem tartja elegend őnek, halatt ilyesmik alapján nem egyszer égettek boszorkányt? Szerinte anon kívül, hogy az Isten teljesen elhagy vagy végére mehetetlen tetszéséből" a Sátánnak átad valakit (f őleg asszonyt, mivel a nők a varázslást jelentő zsidó szó nőnemű formája miatt, de gyöngeségük, tudatlanságuk, félénkségük és állhatatlanságuk miatt is hajlamosabbak erre a férfiaknál), vaun k kiváltképen való vétkek, melyek az embert igen elősegítik a varáslásban", éspedig mindenekelőtt 1, a bálványorzás, 2, a hamis isteni tisztelet, a sok babonaság, a bucsújárások, a keresztcsókolások, a szentek tetemeinek böcsüje, a rasáriumokkal [rózsafüzérekkel] való majmoskodás, a templomoknak teremtett állatoknak [ti. szenteknek] szentelése, a pápa lábának csókolása, az ember szájára és homlokára való kereszthányás, a fatalpnak és kordának viselése, a képeknek bálványozó csókolása, a bőjt érdemlő okának hagyása, a bérmálás, a harangoknak keresztelése és ezekhez hasonló sok ördögi fraskák", azaz amit Luther és Kálvin a középkori egyháznak babonaság címén szemére hányt s'amit a XVII. század reformkatolicizmusa sem hagyott el teljesen. A varázslásra hajtó egyéb vétkek elítélésében a római egyház is egyetértett volna Nógrádival, mert ezek 3, a hamis esküvés és isteni káromlás, 4, az átkozódás, ördögi lelkeződés és szitkozódás, 5, a rendetlen hitván kívánságok, 6, a felettébb való szorgalmatosság és akármicsoda aprólék dolgok felől való serény tudakozás embert csillagnézővé, jövendölővé és varállóvá is teszi, 7, a gyizlölség, irigység, és bosszúállásnak kívánsága, 8, a komorság, nehézkedvőség és megromlott eszely ősség, 9, a fösvénység és szegénység" (170-173 .) . Ezek a boszorkányságra mintegy hajlamossá tevő, de azt még ki nem merítő vétkek és fogyatékosságok nem egy esetben nehezen különböztet hetők meg azoktól az ismérvektől, amelyeket Nógrádi az előzőekben a boszorkánysággal való gyanúsításra elégteleneknek mondott . fgy pl. a szitkozódások és hallatlan átkozódások" meg az átkozódás, ördögi lelkeződés szitkozódás" vagy  a szegény vagy elvettetett alázatos sors" meg a fösvénység és szegénység" . De nem is ezeken van a hangsúly, hanem azon, hogy boszorkánnyá nem véletlenül lesz valaki, hanem akarattal, tudva mű124

vel tilos dolgot . Mégis tesz Nógrádi határozott különbséget a boszorkányok és a boszorkányságot művelők közt, s ezzel tulajdonképpen kimondatlanul is megkülönbözteti a külföldi eredetű, nálunk gyökértelen, többnyire bizonyítatlan vádként elhangzó diabolikus boszorkányságot a népi tudományosságtól" . Ó nyilvánvaló" és titkos" boszorkányságról beszél, bár amit mond, azt inkább a tudatos" és az  öntudatlan" kifejezésekkel lehetne i1letni. Szerinte  ami az embert varállóvá és ördöngös babonássá teszi, nem egyéb, hanem, az ördöggel való teljes cimborálás, midőn valamely személy Istennek adott hitit megrontja és megszegi, sőt testét, lelkét, életit valami bizonyos jegynek szövetsége által a Sátánnak ajánlva, ez. bizonyos mutató címere a boszorkányságnak . . . szóllanak a Sátánnal cimborált emberek : a halállal kötélt kötöttünk, a tűzzel békességet szerzettünk, a hazugság a mi erős paisunk, a szemfényvesztés a mi dicsekedésünk, sőt a mi jövendölésünk minekünk kedves nyájaskodásunk" (174.). Ezt az értesülést Nógrádi alighanem valamilyen angol boszorkánypörölyb ől" merítette, még azt is elfelejtve, hogy kevéssel előbb a stigmát nem tekintette a boszorkányság bizonyos jelének. A továbbiakban azonban igyekszik mondanivalóját a hazai valósághoz idomítani :  Az ördöggel való frigykötés pedig kétféle : nyilvánvaló, avagy titkos . . . A nyilvánvaló, midőn hallható avagy halló szóval neki adja magát ember : én tied leszek és vagyok, csak segíts nekem dolgomban . . , midőn a szó helyében a maga vérével írt a Sátánnak, hogy övé lészen, csak legyen mellette . . . Midőn mind az ördöghöz cimborált ember s mind a fekete angyal egymásnak ajánlják tökéletesen szolgalatjokat és barátságokat" (176). Ilyesmit Debrecenben Nógrádi aligha tapasztalhatott, inkább olvasmányaiból meríthette . Elvégre a fausti mondakör kivirágzásának korában élt . Annál inkább tapasztalhatta Debrecenben azokat a boszorkányos praktikákat, melyek nem az ördögre hivatkozva történtek, hanem alattomban . . . midőn értegetni kezdi valamely ember az ördögi mesterséget . . . az ellen nem áll." S ezután felsorolja a kor legfőbb babonáit: a) Valami jegyeknek élése által és egyéb ördögtül talált, de azonban Istentő l megtiltott eszközöknek javallása által, melyeket a varáslótól tanult ember, ilyen a lapátra való ülés, a lófővel való sípolás, a halt ember koponyájából való dősölés, a madaraknak szóllásokból való jövendölés, az ágas fejés és ezekhez hasonló több ördögi fraskák, melyekre a varálló tanítja cinkos társát . . . midő n valaki tanácsalja az ördög tagját, él annak gyógyító kanta írével, annak kenceficélő eszközeinek hitelt ád, ámbátor Isten gyógyítsa is meg, de ugyan amahoz hunyorét . . ." b) Valami bizonyos forma által, midő n avagy az utcán elvetett kötés által felebarátodat meg akarod rontani, ónöntés, rostaforgatás által, bizonyos írás avagy fára metszés által gonaszkodol . . . midőn valaki az emberek közül a puszta nyeregre felül és nyargalódást vár belőle, avagy midőn vizet veszen be a szájába valaki és veres bort avagy francfait kíván más ember, hogy bocsásson ki a víz helyett" (177178.). Az alattomban" művelt, a  varáslótól", de nem közvetlenül az ördögtől tanult varázslásnak, boszorkányságnak Nógrádi által bizonyára nem kimerítő igénnyel, inkább példaképpen felsorolt praktikái a szinte napjainkig élő népi tudományosságnak" az eljárásai. Egyrészűket valóban különleges varázserő birtokában levőnek tartott egyének művelik, de nagyobb részüket vagy ezektől, vagy bárkit ől bárkinek meg lehet tanulni, mert az ősré125

gi analógiás vagy szimpatetikus mágia műveletei, márpedig ezeknek hatékonyságához elegendő a feltételezett hasonlóság vagy vonzalom . De mint ahogyan a népi hiedelemvilágban, úgy az arról való egyházi vélekedésben sem lehetett világos határt vonni az egyéni varázserő szubjektív" és a mágikus cselekmény objektív" hatékonysága között, ezért a XVII . század keresztény egyházai egyöntetűen ördögi mesterségnek" (Kecskeméti, Nógrádi) vagy  ördögi tudománynak" (debreceni boszorkánypörök) bélyegezték és boszorkányság, bűvölés-bájolás, varázslás, ördöngösség, babona névvel illették a népi mágiát . Úgy látszik, mindezeket a fogalmakat egyaránt alkalmazták mindenféle mágikus praktikára. Kivételt talán az ún. szemfényvesztők, a halottnézők és a jövendőmondók képeztek, akik a boszorkányság általános fogalmán belül bizonyos fokig specialistáknak számítattak. Nógrádi a szemfényvesztőket amolyan bűvészeknek tekinti, akik az ördög segítségével látszatcsodákat tesznek : a Sátán szemfényvesztés által cselekedte a varállókban . . . non realiter, sed apparenter [nem valóságosan, hanem látszólag] azért nem voltavak csodák, hanem csak szemfényvesztő bámítások" (186.). Kecskeméti Elekes János is, mint láttuk, az ördögi mesterség" űzőinek egy részéről azt mondja, hogy szömfénvesztéssel csalnak" . Konkrét példát egyikük sem hoz fel, de ilyen lehet a szájbavett vízbő l bor kiköpése, amit Nógrádi emut. Halottnéző sem Kecskemétinél, sem Nógrádinál nem fordul elő, Diószeginél viszont külön csoport, de úgy látszik, Debrecenben nem sorolták őket az ördögi mesterséget" űzők közé, mert a XVI-XVII . századi boszorkánypörökben ilyen vádat nem emeltek. Nógrádi mintha kételkednék is a halottlátó képességben, mert mikor bizonyos ellenvetéseket" cáfol, az egyikre, mely szerint Sámuel prófétát a Sátán feltámasztotta Saul kívánságára" (a halottnéző endori boszorkány esetéről van szó), így válaszol: az Írás gyakorta úgy szól nekünk, amint látszik a dolog lenni, nem amint vagyon magában, ut evangélium est stultitia [az evangélium bolondság]. Azért itt is, amint látszott a dolog, úgy íratta az Úr, nem amint magában volt" (186.). Eszerint Nógrádi a halattnézést a szemfényvesztés kategóriájába sorolta s talán ezért nem is említette külön, Diószegitől eltérően. A jövendőmondókat" különösen Kecskeméti emlegeti, s részletesen felsorolja, hogyan és miről jövendölnek, ezekre haragszik is leginkább s fenyegeti őket testi és lelki halállal. Nógrádi egy helyen csillagnéző, jövendölő és varálló" fogalamösszevonással él (173, máskar meg madaraknak szóllásakból való jövendölésről" beszél (177.), de a többi mágikus ördögi fraska" közé sorolva, különösebbe hangsúly nélkül. Érdekes, hogy a Kecskemétinél felsorolt sok jóslásfajta közt éppen a madárhangból és a csillagokból való jóslás nem szerepel, viszont ő is, Diószegi is rostából" jövendölni és rostát fordítani" a jóslás egyik farmájának tekinti, míg Nógrádi  rostaforgatással gonoszkodni" alatt nyilván azt az eljárást érti, mikor a rostát forgatják s közben neveket sorolnak fel ; amelyiknél megáll a rosta, az a tettes. Nógrádi szövegében túlnyomóan azok a jegyek" és formák" kerülnek felsorolásra, amelyek a szélesebb értelemben vett és általa is  varázslás, boszorkányság, bűvölés-bájolás, babonaság" általánosító nevekkel illetett népi mágia kategóriájába tartoznak. Nógrádinál maradt fenn tudtunkkal legkorábban az ördöngös kocsisai viaskodó tudományos ács bo~ szorkánynak minősített, a recens néphiedelemben gyakori alakja: az embert könnyen előfoghatja a Sátán és oly ácsmestert tehet belőle, aminémőt akar" (163.). Ez a mozzanat átvezet minket a XVII. századi debreceni népi 126

hiedelemvilág általános jellegének Nógrádi és a boszorkánypörök egybevetése útján való kitapogatásához. Eddig is ismeretes volt, hogy a magyar táltoshit legkorábbi emléke egy 1626. évi debreceni boszorkánypörben maradt fenn, amelynek során egy asszony azt állította magáról, hogy ő tótos és a sárkányok neki közös si", amit a bíróság hazugságnak állított és nem mondott ki halálos ítéletet. Diószegi 1679-ben már a bűjös-bájolókról" mondja, hogy a sárkányokat likaikból kihíjják" . A sárkány éppúgy mint a táltos, elsősorban vihart idéz fel vagy hárít el, néha a garabonciás lovagol rajta. A garabonciás viszont újabbkori változata az ősi táltosnak, aki ugyancsak az időjárást szabályozta, de emellett gyógyított, kincset talált, varázsolt és a viharban még táltosokkal viaskodott. Ennek a viaskodásnak egyik formája az ördöngös kocsis és a tudományos ácsmester eseie.~ A debreceni boszorkányhiedelmek alaprétege tehát a mágikus praktikák minden fajtáját folytató, varázserővel felruházott táltosok tevékenységével azonosítható . Ezt bélyegezte talán már a reformáció előtt ördögi tudománynak" az egyház, de a laikus közvélemény még a XVII. században sem tekintette elítélendő boszorkányságnak". Nógrádinál már a hajdani táltos minden mestersége ördögi fraska, ördöngös babona, ördöngös boszorkányság, varázsló ördöngösség", te~ hát a népi mágiára a diabolikus boszorkányság mércéjét alkalmazza, igyekszik azonban különbséget tenni a tudatos diabolizmus és a szerinte ördögtől, de öntudatlanul ihletett varázslás között . Ez a magatartás egybevág a debreceni boszorkányhiedelmeknek a pörökből megismerhető alakulásával. Említettük már, hogy 1681 előtt a diabolikus boszorkányság ismérvei nem szerepelnek a konkrét vádpontok között, de szükségesnek tartjuk arra is felhívni a figyelmet, hogy a Méliusz által természetes magyarázatot nyert lidércnyomás és szemmelverés sem tért vissza a debreceni babonák, legalábbis a boszorkányságnak minősülők közé. A debreceni puritanizmus fénykorában, a Nógrádi, Komáromi Csipkés, Martonfalvi és id. Köleséri Sámuel nevével fémjelzett, 1650-et követő három évtized folyamán nem ismerünk boszorkányra kimondott halálos ítéletet, sőt mind a lelkészek, mind a tanács részér ől a babonaságnak tanítással, felvilágosítással való visz szaszorítására irányuló törekvéseket láthatunk pl. Komáromi Csipkés Györgynek a pestisről és a csillagjóslásról írt könyveiben éppúgy, mint Nógrádinak a boszorkányüldözést mérséklő, itt ismertetett művében. Megmutatkozik ez nem csupán a fentebb idézett mentő érvelésben, hanem a boszorkányság felismerését lehetővé tevő jelek felsorolásában is . A második renden [ti. az első, bizonytalanrendű ekl ez képest] levő jelek, amelyek csalhatatlanbak és bizanyosbak lehetnek, im ezek : 1, az értelemnek elhanyatlása, az állhatatlan csavargó és egymással tőheggyel összveálló feleletek az elrendeltetett examenek idején, 2, a varáslónak maga tulajdon vallástétele, ha cselekedetivel is odajárul, ahová szájával [sem 28 Dömötör T.: i. m. 173. old. A Nógrádinál felsorolt praktikák recens megfelel ői uo. koponyával sípolni, koponyából inni 139., ágas fejés 112., kenés-fenés (1631. debreceni perben is) 140-141., kötés-oldás 151-152., ónöntés (1631, debreceni perben is) rostaforgatás 173., írás, fára metszés 146., meglovagolás 154-155. A madárhangból való jóslás közismert recens maradványa a kakuk szavára figyelni, a lapátra ülés falán a boszorkány repülésnek egyik módja. 29 A táltosról, garabonciásról és sárkányaikról Dömötör T. : i. m. 114-118., az ördöngös kocsiról és tudományos ácsról uo. 120-124. old .

127

a puszta szóbeli bevallást, sem a mágikusnak tetsző cselekedetet, mint láttuk, önmagában nem tekinti Nógrádi döntőnek], 3, magaviselése embernek, mely egyez a varállóknak erkölcsével [itt alighanem a bájitallal előidézett paráznaságra céloz], 4, az élő bizonyságok, melyek látták a varálló ördöngösnek lak babonáit és szemfényvesztő cselekedetit, 5, a hírben keveredett varálló személyeknek házokhoz való járás, kiváltképen ha étszakának idején vagyon, 6, a több varállók vádolása, 7, a nappali istentiszteletnek, ~. sakramentomokkal való élésnek, a szent gyülekezetnek megutálása és attól bocsúvétele embernek, 8, ha megbizonyosodik a személyről, hogy másokat a boszorkányságra csalogatott, 9, az Isten munkáinak megutálása, az Igének, könyörgésnek, buzgóságnak, és ha rend felett való cselekedetekkel igyekezett másokat Istentől elvonni ." S itt következik egy megjegyzés : Nota bene : mindazonáltal nem kell azokat a dolgokat hinni e rút dögök felől, amelyeket hallunk, 1, mert igaz csudákat nem cselekedhetnek, hanem csak csudálkozásra méltó dolgokat, 2, a Sátán cselekedhetik rendkívül való dolgot, de soha nem természet felett való dolgot, mert ezt Isten cselekedheti, Deus est author naturae, ergo Deus hoc focit, ha a Sátán esőt, szélvészt és villámlásokat támaszt, Isten engedelméb ől vagyon, mert az Űrnak munkái ezek" (182-184 .). A boszorkányság valóságát és ördögi voltát Nógrádi nem tagadhatta, mint ahogy európai kortársai sem tagadták. De tudatában volt annak, hogy a boszorkánypörök indítóokai többnyire oktalan félelmek és rosszhiszem ű rágalmak . Az oktalan félelmet akarta azzal eloszlatni, hogy a Sátán nem egyenrangú ellenfele Istennek, hanem akaratlanul is szolgája, tehát a hivőknek nem lehet ártalmára, továbbá, hogy a boszorkányok nem cselekedhetnek hatékonyan, hanem csak látszatokat kelthetnek. A rosszhiszemű rágalmakat azzal igyekezett fékezni, hogy csak a varázslás önkéntes bevallását és tanúk által való nyilvánvaló bizonyítottságát szabad a boszorkányság ismérvének tekinteni . Ezt viszont minden jel szerint patologikus állapotnak tudta be (megromlott eszelyő sség", 173., értelemnek elhanyatlása" 182.), amiben a boszorkányság számos önkéntes vállalását ismerve, sokban igaza is volt. Leginkább méltánylandó megnyilatkozása azonban a körültekint ő vizsgálatra és a felel őtlen rágalmazás elkerülésére való felhívása volt : Intő hasznunkra szolgál minekünk a dolog. Két rendbeli emberek intenek, 1, a magisratusok, hogy az első karban lev ő jelekre mindjárt ne sententiázzanak, törvényt nem ondjanak, mivel elégtelenek és csalható jelei a varállásnak . De a másik rendben való jeleket is igen megcirkálják, hogy valamiképpen a bizonyságok után meg ne botránkozzanak . . . 2, intetnek minden rendek, de főképpen a vásott, rossz, engedetlen ifiak, kik minden beszédekkel az undok boszorkányságnak szitkát szórják és forgatják; nem kell ennek úgy lenni, mert Isten nem a tisztátalanságra, hanem a tisztaságra hívott minket" (187.) . A XVII. század végétől kezdve szaporodó debreceni boszorkánypörök enyhül ő ítéletei nem utolsó sorban annak a gondolkozásnak tulajdoníthatók, amelyet Nógrádi és puritán társai hatásosan képviseltek.