Richard STRAUSS A BÉKE NAPJA. Opus 81, TrV 271. Libretto

Richard STRAUSS

A BÉKE NAPJA Opus 81, TrV 271

Libretto Az alábbi művek – Pedro Calderón de la Barca: El sitio de Breda és az "1648" című szövegkönyv-terv Stefan Zweig tollából – nyomán írta

Joseph Gregor Magyar nyelvre fordította 2015-ben: Jánszky Lengyel Jenő Ősbemutató: 1938. július 24. München (Staatsoper)

Richard Strauss: Friedenstag – Opera Német nyelvről ford.: Jánszky Lengyel Jenő – 2015

1 [email protected]

Szereplők: PARANCSNOK az ostromlott városban MARIA, a felesége ŐRMESTER LÖVÉSZ TŰZMESTER MUSKÉTÁS KÜRTÖS TISZT CSAPATTISZT PIEMONTI HOLSTEINI az ostromlók parancsnoka POLGÁRMESTER PRELÁTUS EGY ASSZONY a nép közül

(Bariton) (Szoprán) (Basszus) (Tenor) (Bariton) (Basszus) (Bariton) (Bariton) (Bariton) (Tenor) (Basszus) (Tenor) (Bariton) (Szoprán)

Katonák és tisztek - ostromlók és ostromlottak, városi elöljárók, valamint asszonyok a Parancsnok elé járuló küldöttségben Nép

Helyszín: egy ostromlott város fellegvára Idő: 1648. október 24. a Harmincéves háború zárónapja

******************************************** Richard Strauss művei további intézkedésig szerzői jogi védelmet élveznek

© 1933 Richard Strauss © 1994 Fürstner Musikverlag GmbH, Mainz A libretto ezen közlése a Dr. Richard Strauss Szerzői Jogait Képviselő Társaság szíves hozzájárulásával történt. (területileg: Németország, Danzig, Olaszország, Portugália és a Szovjetunó utódállamai, kivéve: Észtország, Lettország és Litvánia) Minden más országra: Boosey & Hawkes Music Publishers Ltd

********************************************


2 [email protected]

EGYETLEN FELVONÁS Körkörös terem a fellegvárban. A termet embermagasságban húzódó emelvény veszi körül ott, ahol a lőrések vannak. Lépcső vezet az erőd felső szintjéhez, ugyanúgy lefelé is. Hatalmas, középkori falak mindenütt, frissen megerősítve az új háború követelményei szerint. A fal réseit hevenyészett kő- és fatömedékelés tölti ki. Az őrszolgálat egy nagy tölgyfaasztal körül ül. Viharvert, marcona alakok, bőrzekében, sisakkal. Mozdulatlanok, az ember nem tudja, alszanak-e, vagy csak bénultak a fáradtságtól és nélkülözéstől. Az asztalon ónkancsó, de pohár egy sincs. A hátuk mögött égő tűz gyenge fénnyel világítja meg őket. Köröttük fegyvereik, hatalmas darabok: muskéták, kardok, kétkezes pallosok, néhányan a mellvértet is levették. Hajnal dereng. A lőréseken kezdetben beszűrődő kékség bizarr elegyet alkot az elhaló tűz sötétvörös fényével.

ŐRMESTER Korosodó, őszülő katona, teljes fegyverzetben őrjáratát végzi a lőréseknél. Megáll ott, ahol az egyik lövész a falmélyedésbe húzódva kémlel kifelé. Láttál valamit? LÖVÉSZ fiatal fiú, fegyvertelen Hajnal dereng. Lankad a távoli, rőt füstoszlop amott, Keleten. Füstben-porban fúl el lassan a láng. ŐRMESTER Nem számít. Csak egy tanyát gyújtottak föl. LÖVÉSZ Nem számít... ŐRMESTER Nem-nem. Az ellen üzen: ' Itt vagyok még! ' Fitogtatja, hogy van még erő odakint. LÖVÉSZ Felperzseltek egy tanyát... A kapu lángol: vaksin tör ki a jószág. Majd a paraszt: – botjára hajlik, jajszava nincs. Elözönlik a puszta mezőt, bele az éjszakába.


3 [email protected]

ŐRMESTER rosszalló fejcsóválással odahallgat a lent üldögélőkhöz, és rájuk érti: Ez itt – őrség akarna lenni? LÖVÉSZ Őrség. Váltás már soha sincs, sem pihenő, se szabadnap. Innivaló? Üres a kancsó. Étel? Nem kap már sem ember, sem állat. Mi lesz ennek a vége? ŐRMESTER Tisztelet Kegyelmes Urunknak, Parancsnokunknak! Teljes fegyverzetben ott ült egész éjszaka az asztalánál. A gyertyák rég ellobbantak; saját szememmel láttam őrjáratom során. Mozdulatlanul meredt a térképre, iratokra. Tedd meg kötelességedet, úgy, mint ő: – az lesz ' ennek a vége. ' Az Őrmester folytatja őrjáratát. A Lövész ismét a lőrések felé fordul, egyiken-másikon át kitekint a szabadba. A hajnali égbolt egyre jobban kéklik. PIEMONTI egészen fiatal legény, lent énekel az őrök között, félálmában A rózsa szépséges virág, épp', mint az ifjúság: kihajt, kinyílik, elhal, nincs ' újra ', – nincs tovább. TŰZMESTER csupaszképű, jó negyvenes csattan föl odalent Ki énekel? LÖVÉSZ Egy derék legény. Olasz. Éjjel lopódzott be, a császár levelét hozta. Ötvenezer katona gyűrűjén jutott át! Faltörő kosok, lőporos kosarak, nehézfegyverek, az egész holsteini ostromló sereg sem állította meg. PIEMONTI ... nincs ' újra ', – nincs tovább. TŰZMESTER ellágyultan Kihajt, kinyílik... – és nincs tovább? Éjjel arról álmodtam, hogy egy kertben jártam. MUSKÉTÁS otrombán Én meg borról. Richard Strauss: Friedenstag – Opera Német nyelvről ford.: Jánszky Lengyel Jenő – 2015

4 [email protected]

LÖVÉSZ Ez a piemonti megbabonázott titeket. Soha nem élt meg háborút. PIEMONTI A drága kis Pedretta dalában annyi báj... Ám itt hagyott – magamra, nem is jön vissza már. MUSKÉTÁS Miről énekelsz, olasz legény? PIEMONTI Az édes kisleányka dalolva ment tovább. TŰZMESTER Egy lányról, földijéről. Nem nekünk való. Mióta is nem láttunk asszonyt? MUSKÉTÁS nevet Amióta a bor hibádzik! Sőt, régebben! TŰZMESTER Csak azok a fonnyadt képű nők lentről, a városból. Szipirtyók – az éhhalál küszöbén. MUSKÉTÁS felrázza az olaszt Hé, te! Ne hergelj minket a daloddal ! Szomjúhozunk! PIEMONTI Egy éj csak, és más semmi; egy csók, majd ment tovább. TŰZMESTER Egy csók! Istenem... LÖVÉSZ Soha nem élt meg háborút. Náluk otthon béke van. MUSKÉTÁS Mi az a béke? KÜRTÖS Ki tudhatja. Tízéves koromban katonák után futkostam. KATONÁK többen Én is! Én is! Én is! Richard Strauss: Friedenstag – Opera Német nyelvről ford.: Jánszky Lengyel Jenő – 2015

5 [email protected]

LÖVÉSZ dühösen szól az olaszhoz Hé, te! Mi az a béke? Harminc év után jó lenne megtudni! PIEMONTI Szűzanyám, csak jussak haza! Haza! TŰZMESTER Az anyját emlegeti, nem a békét. MUSKÉTÁS nyers hangon Ha a béke – bor és nők egy gazdag, frissen bevett városban, akkor jöhet! KÓRUS a szólistákkal együtt A te hazádban béke van, mondd csak? Miből él az ember, ha nincs zsold? A vágya – nem az arany volt? Nem masíroznak hadak? Nem tudják, mi a tűz, mi a kard? Nem gyűlöli a püspök a szabad városokat? Nem irigylik, ami ritka darab? PIEMONTI nyöszörög ... nincs ' újra ', – nincs tovább. MUSKÉTÁS Nem tudja. Nem érti meg. Gyáva fickó. A katonák mostmár teljesen felélénkültek, járnak-kelnek, felöltöznek, páncél és fegyver után néznek. Senki sem törődik már a piemontival. LÖVÉSZ Mit tud akkor? Mit tudunk mi? A templom rom, a ház – por, korom... KÓRUS katonák a szólistákkal együtt, eleinte zümmögve Esküdtek Bibliára... Mi – a fegyverünkre. Acsarkodunk egymásra, és többé nincs vége! Hitet tettek – szavakra... Mi – dicsőségünkre! Leverjük mindet sorra, mintha az ördög lenne! Richard Strauss: Friedenstag – Opera Német nyelvről ford.: Jánszky Lengyel Jenő – 2015

6 [email protected]

KÓRUS a tömeg odakint, a színpad mögül, nagyon távol Éhínség! LÖVÉSZ Valamit hallok. TŰZMESTER Csak visszhangzik ostoba kántálásuk. KÓRUS Kenyeret! ŐRMESTER feltűnik ismét odafent Őrség! Intézkedni! KÓRUS közelebbről Éhínség! ŐRMESTER Most ezt éneklitek! És vén szememnek látnia kell... KÜRTÖS Én nem látok semmit. MUSKÉTÁS Én igen: néhány szürke patkány nyüzsög ott. ŐRMESTER Két-háromezren megrohanják az erőd kapuját! A városból jönnek! LÖVÉSZ Az ellenség? ŐRMESTER Rosszabb. Saját népünk jön ellenünk. Fegyverbe! MUSKÉTÁS Ki lőne patkányokra! ŐRMESTER De tilos másnak, mint katonának a bástyára tennie a lábát. TŰZMESTER A Károly-kapu kitart. KÓRUS kintről, nagyon erősen Éhínség! Kenyeret! Richard Strauss: Friedenstag – Opera Német nyelvről ford.: Jánszky Lengyel Jenő – 2015

7 [email protected]

ŐRMESTER Nyílt lázadás! Tölts! KÜRTÖS hahotázik A Károly-kapunál a császári vadászok patkányokkal dulakodnak. MUSKÉTÁS Egy dzsidás előlép: Veitenburger az! LÖVÉSZ Szégyelld magad, Veitenburger! ŐRMESTER Óvatosan, Lövész! MUSKÉTÁS Derék: leverte! A távolban általános kiáltozás a nép körében. Fékezhetetlen gúnykacajban törnek ki a katonák. A Károly-kapu vészesen feszül... ŐRMESTER Ezt azért mégsem... Tompa dörrenés, majd érthetetlen hangzavar. KATONÁK A kapu nyitva! Jönnek! Jönnek! Jönnek! ŐRMESTER Célozz! A katonák egy emberként engedelmeskednek. KÓRUS egyre tisztábban Éhínség! Éhínség! TISZT fölugrik a lépcsőre Állj! Ki a rangidős? ŐRMESTER jelent Őrparancsnok, tizennégy emberrel. Tilos másnak, mint katonának a bástyára tennie a lábát.


8 [email protected]

TISZT leinti A város polgármestere az elöljárókkal, a prelátus a papsággal meghallgatást kér – a nép élén. ŐRMESTER Meghallgatást c s i k a r k i ... De a főkapu tart! a katonákhoz El a lőrésektől ! Őrséget a lépcsőhöz! A katonák őrt állni sorakoznak fel a föntről lefelé vezető lépcsősoron.

Gyászmenet Mint hazajáró lelkek menete, úgy bukkan föl a küldöttség a mélyből. A Polgármester idős, erőteljes, kuszahajú ember. A Prelátus nagyon öreg, úgy támogatják. A város elöljárói mind nyomorúságosan néznek ki. Néhány nő is jön. A környezettől megilletődve, aggodalmaskodva néznek körbe. A katonák – a maguk fertályáról – kíváncsian szemlélik a szánalmas csoportot. Hirtelen megcsördülnek a fegyverek, amint a padozathoz csapódnak. A Tiszt és az Őrmester lekapja sisakját. A Parancsnok jelenik meg a lépcső tetején. Jóvágású ember, amolyan ötvenes; öltözéke fekete, vértes-zubbonyt hord, a nyakában lánc. Jobbjában írás: a kebléhez szorítja. KÓRUS kívülről, közelről, erősen Éhínség! Kenyeret! Éhínség! Kenyeret! PARANCSNOK Ez itt – császári birtok. Mit kívántok? KÓRUS kívülről Kenyeret! Kenyeret! Fel kell adni a várost! PARANCSNOK Uram és Császárom megadja a kegyet általam, hogy szóljatok, de hívjátok segítségül az utolsó szál embert is, ha erőszakkal kívánjátok akaratomat megtörni, Richard Strauss: Friedenstag – Opera Német nyelvről ford.: Jánszky Lengyel Jenő – 2015

9 [email protected]

Szabad baljával kiragadja az egyik katona kezéből a muskétát, magasba emeli, majd odacsapja a küldöttség elé. mert akkor nem én adom meg a választ, – hanem ez! Néma csönd. POLGÁRMESTER A legillendőbb alázattal kérjük, hogy a várost adjuk föl az ellenségnek. PARANCSNOK Ez minden, Hans Stoss? A legillendőbb alázattal kitépem a szívedet, kiontom véredet, pellengérre vetem jóhíredet! POLGÁRMESTER Bocsásson meg, uram, hogy merészelem. Paraszt vagyok csak, olvasni alig tudok. Dehát – megbocsásson: kit akar legyőzni? Láttam az ellent: ugyanolyan emberek, mint mi. Éheznek kint a lövészárkokban, ugyanúgy, mint mi. Ha megbántódnak, ugyanúgy sóhajtoznak, mint mi, és ha imádkoznak, az ő fohászuk is Istenhez szól. KÜLDÖTTSÉG Ínség küzd ínséggel. Ínség győz ínségen. POLGÁRMESTER Ó, uram, az ínség kibírhatatlan. PARANCSNOK Engem nem sújt? Nem én védelmeztelek? A ti éhségetek más, mint az enyém? a Prelátushoz Ön is, nagytiszteletű úr, hát ön is? Ilyen hamar elhagyja Istenét? Tálcán nyújt oltárt a másik hitnek? Bírájához közel – gondoljon korára! PRELÁTUS Úgy teszek, ahogy mondja. A legillendőbb alázattal magam tépem ki szívemet és megitatom a senyvedőket. Csak alázatos léleké lehet a diadal ! Richard Strauss: Friedenstag – Opera Német nyelvről ford.: Jánszky Lengyel Jenő – 2015

10 [email protected]

PARANCSNOK Diadal ! Micsoda lángot vet a reszketeg ajak! Diadal ! Micsoda fáklyát tűz ki ön elém! Ez a szó űz, repít a csillagok fölé! Diadal ! Felfoghatatlan, pompás, mennyei eszme: Diadal ! Hogy fénylesz előttem! Nem tűröd, hogy elfelejtselek! Diadal, rád vágyom a gyászteli percekben! Diadal: fenséges, elérhetetlen Istenem! KÓRUS kint, egész közelről Éhínség! Kenyeret! KATONÁK lelkesülten Harcra készülj! Harcra készülj! KÓRUS kintről Ó, jaj! Ó, jaj! Kenyeret! Jaj, jaj, jaj! Éhezünk! KÜLDÖTTSÉG Ínség küzd ínséggel. Ínség győz ínségen! KÓRUS kintről Ó, jaj, éhezünk! A háború... Kürtszó. Mindenki szempillantás alatt elcsöndesül. A Tiszt a lépcsőhöz siet. Egy másik tiszt jön, elrongyolt ruházatát mindenütt sár fedi, feje egy részét kötés borítja. FRONTTISZT Parancsnokom! PARANCSNOK Szólj. Richard Strauss: Friedenstag – Opera Német nyelvről ford.: Jánszky Lengyel Jenő – 2015


FRONTTISZT Puszta golyó van az ágyúcsőben: a lőpor vizes. Rozsdásak a fegyverek! Még habozik az ellenség, de ha egyszer támad, semmi sem segít! Elveszünk éppúgy, mint a város... KÓRUS kintről Kenyeret! Kenyeret! KÜLDÖTTSÉG Ezek itt – nem győznek, nem védenek meg, halálra gyötörnek! FRONTTISZT A fellegvár alatt, tudjuk, van bő muníció. Add ki! Segíts rajtunk! PARANCSNOK Az én dolgom segíteni. Az én dolgom parancsolni. Minden a helyén marad. FRONTTISZT Jaj, akkor végünk... Nyavalyáktól gyötörve szállunk szembe a hallállal, – és fegyvertelenül. Térdre hull. PARANCSNOK fölrántja Elhallgass! Itt a kezemben, nézd, a császár levele. Ő az én uram, a tiéd, mindnyájunké. Fenséges akarata utat lelt hozzám: Kigöngyöli az írást; mindenki közelebb lép, általános feszültség. ' Tartanom kell a várost, történjék bármi. Felkent főmet, nemes eszméinket tegye a mérlegre! Becsületével kezeskedjen érte: ha feladja a várost, úgy annak is vége. '



Egy asszony a küldöttségből halálsápadtan, lassan előre jön a többiek közül és a Parancsnok elé áll. EGY ASSZONY A császár jól mondja: – ' Halj meg, katona! ' De azt rosszul: – ' Paraszt, te is pusztulj! ' Harminc éve már, hogy nem szántunk, nem vetünk, harminc éve folyton fosztogatunk, ölünk! KÜLDÖTTSÉG Már nem emlékszünk, hogy milyen a béke! KÓRUS kintről Gyilok és gyűlölet! Gyűlölet és gyilok! EGY ASSZONY Tudja meg ez a gyermekgyilkos, hogy mi a háború! ELSŐ KÜLDÖTT földre veti magát Fiaim meghaltak, az unokák kenyérért nyínak! MÁSODIK KÜLDÖTT éppúgy A romok közt, a pincében patkányra vadászunk! HARMADIK KÜLDÖTT éppúgy Az éhségnél is nagyobb kín a gyűlölet, a gyanakvás. EGY ASSZONY fanatikusan Ölj csak meg, és őt is... meg őt is, mielőtt újabb lövés csattanna! KÜLDÖTTSÉG Mindnyájunkat ölj meg! Mindnyájunkat! KÓRUS kintről Mindnyájunk gyilkosa! EGY ASSZONY a Parancsnoknak Most emlegesd a diadalt, jóember!



Fölkelt a Nap, vöröslő fényt bocsát a lőréseken át. A Parancsnok megváltozott: megrendült. Ránéz katonáira. Közülük is térdelnek néhányan. Gyorsan másfelé fordul. Hosszú szünet. PARANCSNOK Hát jó. De úgy, hogy a Nap bíbor-rőt, hajnali pompája ne vetüljön árulásra. Ti menjetek dolgozni, ti meg a fegyverekhez. Te meg, Hans Stoss, mondd meg embereidnek: időre van szükségem; még a Nap delelése előtt jelet kaptok majd, világos jelet; olyat, amit senki sem ért félre. Egy eget verő jelet! Majd akkor nyissátok meg a kapukat. Menjetek. Menjetek. KÓRUS a küldöttség lassan távozik Kísérje áldás szeretett urunkat! Megadta az életet! A reményt! KÓRUS kintről, válaszképpen A kenyeret, az életet! PARANCSNOK Egyetlen gyáva szó ily örömujjongást kelt? Szóltam megadásról, hogy ennyire dicsértek? A békéteket a szégyenem váltsa meg? KÓRUS kintről Élet! Remény! Jókedv! PARANCSNOK Csak a menekvés? Csak a túlélés? Alantas létezés! Szűkölő létezés! Mindenki elment, az őrség vonalát is elhagyták. a katonákhoz Ti, öreg katonák, jó pár ütközetben híven szolgáltatok; ti meg, fiatalok, bíztok bennem.



Ti, többiek, bár nógatásomat savanyú képpel fogadtátok a harcok során, titeket sem szeretlek kevésbé. Hallották az ujjongást? Azt hittétek netán, hogy uramat elárulom? Nem! És megparancsolom mindnyájatoknak: menjetek le a vár alagsorába. Jóféle lőpor, szurok, görögtűz halomban áll itt, a lábam alatt! Nemesebb célra őrizgettem: a győzelemhez! Előre, katonák! Halál fia, aki nem engedelmeskedik, de aki engedelmes, – halál fia az is! Diadalom rossz fáklyája, füstölj – láng nélkül, kormozz fény nélkül... Add a kanócot! KÓRUS: KATONÁK megértik Szentséges Isten! PARANCSNOK az Őrmesternek, lovag-énekként Vítt Magdeburg alatt a sok lovag, szikrát vet kard, sisak a fényre, halál vizslatja arcukat, miként bolond szemébe nézne. Vítt Magdeburg alatt a sok lovag, sóhajnak, jajnak nincs határa, a vén dragony'nak az maradt, hogy urát emelje hátára! Ím, hozzálát a mai nap a régi tartozást leróni, ha megtetted lenn dolgodat, gyorsan fogsz szabadulni. ŐRMESTER Vítt Magdeburg alatt a sok lovag, karomban, jóuram, én vittem; így kezdtem – jól – a sorsomat, mostmár a vég is önnel érjen! A Parancsnok szótlanul néz a szemébe és megcsókolja. PARANCSNOK a Tűzmesternek Vadászcsapat küzd cseh földön vakmerőn, keményen, lesújt egy svéd, és nincs már kard az egyikük kezében! Richard Strauss: Friedenstag – Opera Német nyelvről ford.: Jánszky Lengyel Jenő – 2015


Meghóttam vón'? Még meggyaláz? Nincs más útja: saját szablyáját nyújtja át tábornoka! Eltelt azóta jó idő: add vissza most! Tudom, vadász, álmodban vagy békés, boldog. TŰZMESTER ugyanazon a hangon Ejh, az álom... Itt híven, beccsel vívni kell ! Tábornokom: vadásza önt nem hagyja el ! A Parancsnok hosszan, szótlanul néz rá, megszorítja a kezét, majd odafordul a Lövészhez. LÖVÉSZ Nem voltam bősz harcos soha, a hőstett nem hevít, csupán a sors volt mostoha, gyilkolni, ölni vitt. Keresni távol szép helyet hajt hőn a buzgalom, ahol egy szív nagyon szeret, és megtalálhatom. Némán fürkészi arcomat: szemembe könny tolul, Uram, ön bátor, hős lovag. Uram! Itt, önnel; – vagy sehol ! PARANCSNOK Legjobb vitézem vagy, hőstett híján is! Hát ti, tapasztalt harcosok, zsoldosok: maradtok velem? Mentek? MUSKÉTÁS Rendes zsoldot kaptam, hogy sújtsak és szúrjak. De az, amit most kér... Uram, nincs az a pénz! KÜRTÖS Járom bátran a hadak útját, amerre trombita szól; de a halál ne hegedüljön! Megyek. Richard Strauss: Friedenstag – Opera Német nyelvről ford.: Jánszky Lengyel Jenő – 2015


KÓRUS: KATONÁK egyik a másik után, többen egyszerre is Megyek! - Maradok! - Megyek! - Maradok! Ez a katona-sors! PARANCSNOK Menjetek csak, mind ! Bátor ifjú, köszönöm neked ezt az utolsó csodát: a levél nyomán erő áramlik véremben, minden egyes betűje fáklyaként mutat irányt – a halálba! Lesz válasz a levélre, döbbenetes válasz, Uram és Császárom! Erőt vesz magán, a jobbjában tartott levelet magasra emelve elindul fölfelé a lépcsőn. A katonák még mindig dermedten állnak. A Parancsnok visszafordul a lépcsőn mégegyszer, és mintha közönséges parancsot adna, szól: Parancs: indulj! A lőporos hordókhoz – és tűz! A katonák magukhoz térnek a révületből, egymás után ledübörögnek a lépcsőn. A Parancsnok felül távozik. A színpad kiürül. A Nap javában süt a lőréseken át. A Parancsnok felesége jön föl a lépcsőn bátortalanul, álmából zavarták fel. Tetemesen fiatalabb a férjénél, félig-meddig hadi ruházatot visel. Csodálkozik, hogy a termet üresen találja, idegenkedve, de nem ijedten néz körül. MARIA Ó, hát nincs itt senki? Kialudt a tűz, a fegyver szanaszét, meddő, elhagyott halom: talán rémült kéz szórta el? Richard Strauss: Friedenstag – Opera Német nyelvről ford.: Jánszky Lengyel Jenő – 2015


Mi dübörög odalenn? Titkos járatot fúrnak, hogy úgy rohanják le a várat? Kőről-kőre bontják a bennünket óvó boltozatot? Milyen kongó, borzongtató! Körbefon jeges csápjával, mint egy kripta! Halál órája, odalent: most jelzi komor kongásod a végóránkat? Hulla-tekintetű harcosok rettegő arccal kerülnek, pedig nemrég búban-bajban is felderültek, ha megláttak. Elmosolyodtak, mert a szenvedőkre enyhet, reményt, égi derűt sugárzott szemem. De ma rejtélyes fényt láttam csillogni minden ismeretlen szemében, amerre jártam. Mintha ideintettek volna nekem biztatóan, mintha megköszöntek volna valamit, amit nem adtam. Széles, mindenfelől áradó mosoly fogadott: csupa békesség és titok. Mélyen a gondolataiba merül. Csak egyvalaki nem mosolygott soha ebben a mogorva toronyban. Csak parancsolt, tette kötelességét: arra szolgált ajka oly sok komor éven át. És mégis: ennek az egyetlennek a kegyét kereste szemem szüntelen – a legmélyebb szerelemmel, sokkal inkább, mint bárkiét, akiket háborús szenvedéseik során vigasztaltam. Drága férjem, a szegények szíve oly könnyen nyílik meg előttem; hát te... te miért zárkózol mély magányba? Könnyen oldom le vértedet, ha megjössz vad harc után, de kebleden a láthatatlan ércet soha nem törtem át. Nem hozzád mentem, uram: háború hitvese vagyok! Ágyú dörrenése volt egykor lánybúcsúm zenéje.



Kértem a kegyet térden állva, hogy veled maradhassak a háború dacára is. Mosolyogtál. Az volt az egyetlen mosolyod, és elhalt esküvőnk napján. Soha többé nem láttam azt a mosolyt. Az volt maga a béke. Az ég mostanában a viharzó ostromra hetekig tartó fergeteget hozott. Homály és köd zárt a kies magányba. A komor kép elült, és fönn, magasan a harc-dúlta, vad mező fölött, magasan az elgyötört, éhező város fölött, sugárzón – fölkel a Nap! Újra erőt ad ! Reményt kelt bennem, és ide, hozzád vezet. Nem tudok várni tovább, szűnjön szenvedésem! Soha ne lássam mosolyodat? Soha, drága férjem? Szerelmem, nézd, int az őszi Nap! Ó, jöjj el – az utolsó órában –, boldogság! Meghatódva magába roskad, a Parancsnok feltűnik odafönt; erősen felindult. Nem lehet... Hiú remény: komor, merev a tekintete. PARANCSNOK Maria, te vagy? Tiltanom kellett volna, hogy ilyenkor a fellegvárba jöjj. Keserves a harc, váltás jön, egy nagy őrségváltás! MARIA Miért cseng oly furán a hangod? Mi ez az üresség köröttünk? Mi dübörög a mélyben? Miért borzongtató az összes utca? Aggódom... Készül odamenni férjéhez. PARANCSNOK Menj innen most, Maria! A császári levél tettet követel.



MARIA Ez minden? Az igazat! Szerelmem, mi az igazság? Bocsáss meg: terhedre voltam a háború során, de rosszabbat is elviselt szívem. Hallgatást, keserű hallgatást róttak reád, az én nyelvemet is megdermesztette a háború. De eljön a nap, tudom, amikor a várakozásnak vége, a csend a napsütésben feltolul a fényre. Szerelmem, az igazságot akarom, – és téged ! PARANCSNOK Maria! Az igazság, a keserű, hideg igazság: egy óra, és elenyészik a város az ellenséges árban. Egy óra, és véget ér hatalmam; vége a feladatnak, amit Uram parancsba adott. MARIA Ez nem lehet: az én uram így nem beszél ! PARANCSNOK Ne szaporítsd a meggyalázott rabok számát. Rád találnak...! Menekülj az idegenek elől ! MARIA Bátorított a napfény, reményt adott, és ad erőt most is, hogy elviseljek mindent. Ragyogó Nap, igazság csillaga! Segíts neki, hogy maga mellett tartson – mindhalálig! PARANCSNOK Maria! Szerelmem! Láttad a Napot? Utoljára hoz világot az éjre! A tornyot elnyeli a Semmi. Menj a városba! Ölelő karom itt – a sírba ragad ! MARIA ketten együtt Köszönöm, Napfény, hogy a szeme csillog. Köszönöm, Reggel, hogy nem ámítasz. Lám, amire fényt vetsz, jóságos adakozó, az a Szerelem legnemesebb jelképe! Most világosítsd meg szerelmesem szívét, adj erőt a rettenthetetlen karnak, hogy öleljen, hogy eggyé váljunk a szerelemben, hogy tartson így, amíg elér a halál. Richard Strauss: Friedenstag – Opera Német nyelvről ford.: Jánszky Lengyel Jenő – 2015


Napfény, boldogító vég! Többé nem válunk el: vágyunk rád, Halál ! PARANCSNOK ketten együtt Ifjúi élted néma áldozatát habozás nélkül fogadta a katona; a szerelmedből fakadó fájdalmas lemondásra a szigorú szolgálat csak néma köszönetet engedett. Többé nem süt a Nap a megfáradtra, többé nem nyújt vigaszt ez a hang, a másokat felüdítő szempár fénye annak számára, akit szeretsz, – kialszik hamar. Elég az önfeláldozásból, elég a szenvedésből: örök szerelmem, mentsd magad ! MARIA Újra elváljunk? Örökös fájdalom! Szerelmünkre kérlek: menekülj velem! PARANCSNOK A császár állt termében, kezében kereszt. Átölelt, mint most te, a keresztre esketett. És megint, ma éjjel figyelmeztetett az esküre: ' Tartsa a várost számomra, ön nem tudja, amit én tudok! Tartsa városomat, értékes minden óra. Ha feladja, – a becsületének vége! ' MARIA ketten együtt Szörnyű a becsület parancsa. Semmit nem ér a szerelem parancsa! Szörnyű a parancs, amire esküdtél, senki sem hallja meg a szív mélyéből szóló panaszt! PARANCSNOK ketten együtt Dicső a becsület parancsa. Nincs nemesebb a föld kerekén! Dicső a parancs, amire esküdtem, hatalmasan száll föl a mennyei magasba!



MARIA emelkedetten, magasztosan, mintha esküt tenne; ketten együtt Háború, szörnyű, fojtogató háború! Neked semmi áldozat sem elég? Kecsegteted még dicsfénnyel is őt, hogy megöld, aki a mindenem? Halld hát, háború: én is voltam katona! Ellened viseltem hadat, a szerelmemért! Légy átkozott, háború! Halld, háború: enyém a végső, örök győzelem! A Nap hívott fényességével ! Szerelmem, a Fény tanácsot ad, és úgy teszek: szerelmem, jövök: meghalok – veled. PARANCSNOK ketten együtt, ugyanolyan tónusban Háború! Fenséges eszme! Háború! Bármerre is ütöd föl hatalmas fejedet, ott engedelmesen hajol meg minden alantas indulat, és élet az ára a férfibecsületnek. Halld, háború: mindig katona voltam! Csak hűséget ismerek: az életemnél fontosabb, hogy hűséggel szolgáljam uramat. Áldás rád, háború! A Hűség hívott fényességével ! Szerelmem, kövessük az örök frigy tanácsát: szerelmem, jövök: meghalok – veled. A Parancsnok magához emeli az asszonyt, nagyon mélyen meghatódva. Hosszan ölelik át egymást. A fény megváltozott a háborút dicsőítő fohász alatt. Homály. Lassan, sorban egymás után jönnek föl a katonák a mélyből. Utoljára az Őrmester jön az égő kanóccal. A parancsnok kibontakozik egy pillanatra az ölelésből, és az Őrmesternek szánva széles mozdulatokkal a torony mélye felé mutogat. Az Őrmester fokról fokra lépdelve elindul lefelé a kanóccal. Richard Strauss: Friedenstag – Opera Német nyelvről ford.: Jánszky Lengyel Jenő – 2015


A katonák letérdelnek, néhányan eltakarják arcukat. A Parancsnok és Maria ismét elmerül a legforróbb ölelésben. Mély csönd. Ágyúlövés a távolban. PARANCSNOK felocsúdik A várva várt jel ! Második ágyúlövés. A katonák magukhoz térnek letargiájukból és a lőrésekhez tolulnak. Az Őrmester visszajön. Kérdően néz, kezében a kanóc. A Parancsnok kitépi kezéből a kanócot és eltapossa. Az Őrmester máris igyekszik föl, a lőrésekhez. Mindenki a helyére! Támadás! Harmadik ágyúlövés. Harc és bukás: végre! Ó, Istenem! Mély csönd. ŐRMESTER az egyik lőrésnél Nem látok semmit... PARANCSNOK A roham... A roham hol marad? ŐRMESTER Nincs roham. A mező kihalt. KATONÁK Szürkésen virrad. Csendes minden. Ködtenger... Harangzúgás a távolban. MARIA feláll, egészen halkan szól Nem! Nem a halál ködlik! Fényes sugarat küld az örök Nap felém! Ó, csendül a remény! ŐRMESTER Harangok! Egy sem kondult még így ebben a városban!



MARIA Ha nem ismeri föl senki a fényesség hangját, és nem nevezi meg senki, – én magasztalom! TŰZMESTER Most megkondul a Mária-toronyé: tilos volt eddig, még ünnepnapon is! LÖVÉSZ Amott meg a Magdolnáé: csak beszélték, milyen a hangja, de még senki sem hallotta. ŐRMESTER A városháza tornya most! Mily szaporán vernek! Szinte szakad a vaskos kötél, ahogy lengnek! LÖVÉSZ Belép a Dóm, fenségesen dübörög. A mi tornyunk is kongat, ujjongva versenyre kel. MARIA Csak nem a boldogító Nap hangja hallik? Harangok hangja szól, felszabadít! Üdvös harangszó, csillanó bongás, áldás reád ! PARANCSNOK kemény hangon Az ellenség! Az ellenség! Hol támad? ŐRMESTER Megindultak! PARANCSNOK Végre! Lövész, mit látsz? LÖVÉSZ kinéz Hosszú sor jön: a lovasok elöl, gyalogosok utánuk, de nem támadó alakzatban. A lövészárkokat bevették, mind közelebb érnek, bekerítenek! PARANCSNOK ismétli közben ... a lovasok elöl, ... gyalogosok utánuk; ... a lövészárkokat bevették, ... bekerítenek!



MARIA térdel Fény, engem vezettél; fény, minket megmentettél: ne hagyd, hogy igaz legyen! LÖVÉSZ Felsorakoznak, álldogálnak; a tisztek vezényelgetnek, mint egy parádén. PARANCSNOK Őrültség! Vak vagy! A Tiszt rohan föl a lépcsőn. Tüzelésre felkészülni! Fegyverbe! Ide, erre! TISZT Az őrszem jelenti: közeledik az ellenség: a zászlókon díszek, a lövegeken virágfüzér, fehér zászlókat lengetnek. PARANCSNOK Ez hadicsel: kapukat bezárni! TISZT Késő. Ölelkeznek a mieinkkel, minden bástyán, minden lövészárokban. PARANCSNOK Megesküdtem: ellenség nem teszi be lábát a városba, ha egyedül kell is szembeszállnom velük. Egyes-egyedül ! Béke – soha! A harangok felzúgnak újra. A Polgármester jön vissza a küldöttséggel, teljesen megváltozott, üde, boldog. POLGÁRMESTER A jel ! Itt a jel, amit megígért nekünk. Boldogító jel: száll toronyról toronyra! PRELÁTUS Templomi harangok: Isten szolgái hirdetik most a fenséges, isteni üzenetet! KÜLDÖTTSÉG és KATONÁK Ó, a Béke napja! Ön az első, aki hírül adta, szeretett Urunk: fogadja legmélyebb, örök hálánkat! A harangzúgás megszűnik. Richard Strauss: Friedenstag – Opera Német nyelvről ford.: Jánszky Lengyel Jenő – 2015


PARANCSNOK Nem tudok semmiféle békéről ! A fülem nem hall meg szájtáti fecsegést! A császár parancsa: kitartás, győzelem! POLGÁRMESTER A harangszó nem talált ellenfelet; feltárultak a kapuk, és ők bevonultak. A város díszben áll, lomb, koszorú és zászlóerdő ékíti! Csoda történt; nem rendeletre, nem parancsszóra, a sereg üde zöld ágdíszben, füzérkoszorúsan árad be a kapun, hívogató kiáltozással, üdvrivalgással fogadják őket, mintha egy égi hatalom a múlt nyomasztó képét elsöpörte volna. A harangok rákezdik újra, egyre hangosabban, a holsteini beléptéig. És az ujjongás zúg tovább, boldogan kiáltoznak, integetnek, száll a hír szájról szájra, kézről kézre, utcáról utcára, városról városra, minden országon át! Ó, üdvös szó! Ó, szépséges jelentés! Dicső ez a nap, mert meghozta nekünk, ó, örökös csoda hatalma! Közeledik, majd fokozatosan bevonul a holsteini serege. HOLSTEINI még kívülről Hol az az ember, a háború legvitézebb hőse? Hol a harcos, aki oroszlánmód kitartott a tízszeres túlerővel szemben? Belép a holsteini, az ellenséges had parancsnoka, kíséretével. Sokkal fiatalabb, mint az erőd parancsnoka, emberei sokkal jobb ruhában, jobb fegyverekkel. PARANCSNOK Hol az az ember, a vakmerő ellenfél, aki olyan erőszakos, hogy benyomul ide császárom akarata és az én akaratom ellenére?



A holsteini közelebb lép, ünnepélyesen leveszi kalapját. HOLSTEINI Hallgass ide, Parancsnok, hatalmas hős: Münsterben összeültek a császár követei, a hercegek követei, a püspökök, városok követei minden országból. Létrejött a mű: a harminc éven át tomboló háború véget ért a mai napon! KÓRUS kívülről Béke! Béke! Béke! MARIA Vég nélküli követ: örök Nap, meghoztad hát az igazságot, gyógyító fényed betölti a világot! PARANCSNOK magához húzza Ne higgy a gonosz, csalóka szónak, hitvesem! Szerelmem, gyere ide! HOLSTEINI Kemény fogadtatás egy nyílt szívnek! Már gördülnek errefelé a segélyt hozó szekerek: békét és barátságot hoznak, élelmet és kenyeret! Közelebb lép és próbál kezet nyújtani. PARANCSNOK durván visszakozik Átkozott ígéret! Átkozott a követ, aki feldúlta az országot; a templomokat lerombolta, felégette a tanyákat... HOLSTEINI Hagyd a múltat. Ellenfelek tegnap, barátok mától. PARANCSNOK Ellenfelek tegnap: tisztes ellenfelek. Árulók ma, csalók és ámítók! Richard Strauss: Friedenstag – Opera Német nyelvről ford.: Jánszky Lengyel Jenő – 2015


HOLSTEINI megtorpan Ki rontott még tegnap is sárkányként az új hit követőire? Ki irtotta tűzzel-vassal őket? PARANCSNOK Ki nyomult be Északról, és az országot feldúlta, lángba borította? HOLSTEINI Ki kaszabolta az ifjakat, ki szúrta le éjnek idején? PARANCSNOK Eretnekeket tiportam el ! HOLSTEINI Ki zárta el az utat előttem és a hit előtt az egész birodalomban? PARANCSNOK A császár városa, meg az erődöm: – és örökre, eretnek! HOLSTEINI Ezt a titulust ismerem. PARANCSNOK Én meg az erős kart! HOLSTEINI Ósdi hatalom ádáz védnöke vagy, puszta parancsok, megcsontosodott szavak okán nemtelen, kísérteties, gonosz árnyként nyomod el a szellemiséget, az isteni szót, az ifjúi merszet ebben az országban! PARANCSNOK Az eretnekséget gyűlölöm, Az eretnekséget elpusztítja ez a kard ! Kivonja kardját, a holsteini is nyúl a kardjáért, de nem rántja ki. Maria a két férfi közé veti magát. MARIA Szerelmem, hagyd a kardot! Soha többé a békétlenség, ellenségeskedés szavát! Mi egy szó? Mi egy követ? Nézd mögötte a fényben úszó utcát, Nézd mögötte – a legnagyobb Urat,



a fényes Uralkodót, aki őt védi, aki őt küldte, mert több, mint a császár, több, mint mi mind ! Hitvesem: az a Béke! Nézz csak reám, nézz a szemembe, ne légy rideg, bízz benne is! A Parancsnok hosszasan néz reá, majd átsiklik tekintete a holsteini arcára. Szótlanul állnak egymással szemben. Hirtelen a Parancsnok elhajítja kardját – jó messzire; meghatottan átölelik egymást. Az előbbi jelenet alatt a terem lassacskán megtelik polgárokkal és mindkét részről való katonákkal. KÓRUS kívül Üdvözlünk téged, új Uralkodónk, ifjú király, boldogságos Béke: meghajlunk előtted ! Nincs többé idegen, nincs többé ellenség! Boldogságos Béke, valóság vagy végre? MARIA Harangok! Harangok, fényes csodák! Az emberi szív háborús halálkövetei, az újjászületés élet-harangjai: amit a Nap kezdett meg, amikor megmutatta a tiszta, láthatatlan, légies ösvényt, most, üdvös harangok, fejezzétek be kegyesen! Fényes csodák, az újjászületés élet-harangjai, ne hagyjátok abba! Soha! Soha! KÜLDÖTTSÉG, KATONÁK és SZÓLISTÁK Halljátok a hangot? A mieinké? Az idegeneké? Idegenül hangzik, mintha szellemhang volna. Így beszorítanak az ódon ősfalak? Amott boldogan járnak a fényben, amott, odakint, határok omlanak le! Lám, már átölelik egymást! Üdvözlünk téged, boldogságos Béke!



KÓRUS kívül, mindenki egyszerre Ősrég viselt teher hullott le vállunkról: könnyeden duzzad a kebel ! Boldogan dobban a szív! Káprázik a szem: hatalmas király, ifjú Uralkodó, emelj föl minket egy jobb világba! Boldogan dobban a szív! NŐI KÓRUS kint, közelebbről Gyermekek, merjetek! Lépjetek csak bátran! Homály övezte az elmúlt éveket, de most köröttünk üdvös fényár van. Gyermekek, a fénynek higgyetek; annak, aki bátor, ami csak l é p é s volt, az t á n c lesz már mától ! KOROS URAK A léptünk vontatott, a szemünk riadt, látunk egy kis békét, megtudni csak: mi az. Ha más városokba vezet vándorlásunk, kitárt, fényben úszó kapukon át járunk! POLGÁRMESTER Hogy hív minket a sok-sok ezer száj, hogy sürget a sok-sok ezer hang! Ez most is az az erőd, ami megragadott fénytelen, súlyos, fekete markával? Avagy fölemel már egy fénylő felhő oda, Testvéreim, hozzátok? PRELÁTUS Én pedig dicsérem, hogy az Ige beteljesült: a te kegyes ajándékod ez, ó, Béke Istene! MINDKETTEN Üdvözlünk téged, fényességes Béke! KÓRUS kívül Még ez az ölelés, még ez a csók, azután emeljétek ünneplő karotokat még nemesebb cél felé: a Béke az! FÉRFIKÓRUS a színpadon Félre nyomban a nyomasztó falakkal ! Nincs többé idegen, nincs többé ellenség! Boldogságos Béke, fogadd üdvözletünket!



NŐI KÓRUS előtérbe lép Jövünk, jövünk! Félre a súlyos, nyomasztó falakkal ! MINDNYÁJAN Boldogságos Béke, valóság vagy végre? A felduzzadt tömeg óriási lármája hallik be odakintről. Harangzúgás, ágyúdörgés. PARANCSNOK, HOLSTEINI mindenkit túlkiabálnak, mintha a tömeget akarnák még visszatartani Miért harcoltunk megannyi éven át? A császár ősi uralmáért? Az új hit erőszakosságáért? Gyűlölet volt csupán, ami elválasztott? Harangok, harangok, ragyogó hangok vagytok, sőt: inkább az ujjongó emberek boldog hangja vagytok! Csak ez: – a testvéri ölelés boldog órája, csak ez: – a hűség győzelme, vagy jön a vég, csak ez: – a barátság fényes újjászületése, csak ez a mi diadalunk! MARIA velük együtt Nap, Nap, örök Nap! Te indítottad: teljesítsd ki a csodát! Tárd ki a karokat, hamvaszd a falakat, ölelj minket egybe, hogy találjunk egymásra elválaszthatatlanul, véget nem érőn: – végy minket magadhoz! Megnyílnak a falak, a torony elsüllyed. Napfény világossága zúdul be, az egész szín egy nagy, hullámzó embertenger. KÓRUS Köszöntünk téged, fényes Király, dicső Uralkodó: örökös Béke! Köszöntünk téged ! MÁSIK KÓRUS Köszöntünk titeket, új testvérek, semmi el nem választ többé; örök Béke – köszöntünk! Richard Strauss: Friedenstag – Opera Német nyelvről ford.: Jánszky Lengyel Jenő – 2015


MINDNYÁJAN Merjetek vélni, merjetek bízni, merjetek az égi fényességbe nézni! Ami megrendít, ami még áltat, vegyük örök jelzés-adásnak! Ha néhány hídra rálépni nem merünk, később még sok szenvedést hoz nekünk. Merjetek vélni, merjetek bízni, elsöprő szeretet ízét élvezni! Szívek áradása, végtelen ujjongás! Szeretet lángja, fennen lobogj! Uralkodó szellem: hozzád !



A fordító megjegyzései: A történelmi háttér óhatatlanul foglalkoztatja a darabbal ismerkedőket. Szívesen azonosítaná a mintául szolgáló személyeket, dacára annak, hogy Stefan Zweig az 1934-es szövegtervezethez hozzáfűzi: Szeretném a császárokat, királyokat teljesen kihagyni a játékból, és névtelenné tenni a szereplőket.

A PARANCSNOK két történelmi személy egyike lehetett, mindketten a Német-római Birodalom, illetve a Katolikus Liga kiemelkedő politikus-hadvezérei.

Az egyik a Hradec Králové közelében lévő Heřmanice u Jaroměře -ből származó cseh tábornok (General), Albrecht Václav Eusebius z Valdštejna (másutt Wallenstein illetve Waldstein, 1583 - 1634)

Albrecht Václav Eusebius z Valdštejna Kiváló gazdasági és hadi szervező; két érdekházassága révén szerzett vagyonát gátlástalansága révén hatalmassá növelte. Katonái nagyon szerették. Árulásért végül meggyilkolták, mielőtt a szifilisz végzett volna vele.



A másik a brabanti születésű (a Tilly-kastély Brüsszeltől 30 km-re fekszik), vallon nemzetiségű Jean t'Serclaes, comte de Tilly (Johannes vagy Johann keresztnévvel is, Graf von Tilly, 1559 - 1632)

Jean t'Serclaes, comte de Tilly Arról vált hírhedtté, hogy 1631-ben a protestáns Magdeburgban gyalázatos rablást, szörnyű mészárlást engedett katonáinak. Egy évvel később halt meg.

A HOLSTEINI személyére a források egyöntetű véleménye: IV. Christian (1577 - 1648) (magyar szóhasználattal IV. Keresztély), Dánia és Norvégia királya (1588-tól haláláig).

IV. Christian király A király holsteini herceg is volt. Meglehetősen kedvelte az italt. Hónapokkal a béke napja előtt elhunyt (1648. február 28. København). Richard Strauss: Friedenstag – Opera Német nyelvről ford.: Jánszky Lengyel Jenő – 2015


Münster városában kötötték meg 1648. október 24-én, évekig tartó tárgyalások után a harmincéves háborút lezáró, Vesztfáliai békét, a közeli Osnabrück városban korábban, 1648. május 15-én aláírt egyezmény szellemében. A harmincéves háborút az első igazi világháborúnak tartják. Szörnyű szenvedést, általános rombolást hozott Európának, de főleg a németségnek – évtizedeken át! A békeszerződés átrajzolta Európa térképét, szétaprózta a német területeket, egyúttal véget vetett a Hollandia függetlenségéért vívott nyolcvanéves háborúnak is. A modern diplomácia megszületését is ehhez az eseményhez kötik. ******************************* ******************************* Brautlied = (kb.) leánybúcsúztató ének A Brautlied – a hagyományokat nagyon tisztelő esküvői szertartás része. Természetesnek veszik, hogy a menyasszony az esküvő előestéjén a szülői házban alszik, ezért ott jelennek meg az énekesek és 'éjjeli zenét' adnak. Dalaikkal búcsúztatják a menyasszony leányságát és azt, hogy ezentúl nem a szülői házban éli életét. Bizonyos környékeken csak nők énekelhetnek a menyasszonynak, másutt férfiak is csatlakoznak. Hogy a vőlegény jelen lehet-e, az a menyasszony döntésén múlik. Fontos szabály, hogy a menyasszony házát minden férfi köteles még éjfél előtt elhagyni. Csak a legközelebbi rokonok kapnak ez alól a szabály alól felmentést. Az örömszülők – hagyományosan – az éneklés befejeztével kiadós harapnivalóval traktálják az énekeseket. A menyasszony is könnyebben múlatja az időt, ha derűs történeteket mesél a társaság – például – ifjúkorukról. Egy ilyen kellemes összejövetel minden menyasszonynak erőt ad, hogy esküvője napját vidáman, jó hangulatban kezdje el. A nászindulóra használt, pontos megjelölés (Mendelssohn, Wagner): – Hochzeitmarsch.

Budapest, 2015. augusztus 11. Jánszky Lengyel Jenő



A képek forrása: https://cs.wikipedia.org/wiki/Albrecht_z_Valdštejna#/media/File:Albrecht_von _waldstein.jpg https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/1b/Johann_Tserclae s_Tilly.jpg/220px-Johann_Tserclaes_Tilly.jpg https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/b/b6/Christian_IV_Pie ter_Isaacsz_1612.jpg/260px-Christian_IV_Pieter_Isaacsz_1612.jpg



Richard STRAUSS A BÉKE NAPJA. Opus 81, TrV 271. Libretto

Recommend Documents