rffy- V illám A ndrás

A dokumentum a Magyar Solymász Egyesület tulajdona. Engedély nélküli felhasználás tiltott!

A m agyar solym ászat a m űvészetben vészetben ( Pályázat a R ohony M ester D íjra ) írta G yőrffy y rffyrffy - V illám A ndrás

A magyar művészet a nemzet kulturális életének évezredek óta szerves, örökké változó része. Fejlődése során minden ágra kiterjedt, szobrászatra, festészetre, a tárgyi és az építészeti területre is. A zene a szórakoztatáson kívül más célokat is szolgált, egyházi, katonai, vadászati alkalmazásban. A korai iparos tevékenység magasabb szintje már egyértelműen az iparművészet felé mutat. Az irodalom kialakulásával a líra és a színházművészet járt be sajátos utat, míg a legújabb kor a filmművészet kora, a napi vizuális élményt pedig a televízió hozta el a ma embere számára. A magyar művészet alapja, mint minden más nemzeté az ősi népművészet. Ennek két meghatározó területe a vallás, és a világi események ábrázolása. Ennek alapjain, és külföldi stílusok hatására alakult és változott a tanult alkotói művészet, amely népi eredetét többékevésbé megtartva, ahhoz időnként, mint forráshoz visszatérve fejlődött. A különböző társadalmakban, így a magyar nemzetében is a kezdeti művészeti irányzatok meglehetősen szűk területre korlátozódtak. A kereszténység felvétele előtti időkből viszonylag kevés művészeti emlékünk maradt fenn. A ritka ép leletek mellett inkább töredékekről beszélhetünk, ennek ellenére jól rekonstruálható az a korai vallási hatásokra és hiedelemvilágra alapozott motívumrendszer, amely önmagában és fejlődésében is követhető. A solymászat a magyar művészetben korán megjelenik. Ebből arra következtethetünk, hogy jelentős szerepet játszhatott népünk életében, amely korántsem korlátozódott kizárólag a vadászati tevékenységre. Érdekes, hogy a Turul legenda kapcsán, de az ősmagyarok mindennapi tevékenysége okán is ebből az időből arányában sokkal több solymászati vonatkozás található a művészetben, mint a későbbi korokban. Ennek meghatározó eleme a fejlett solymászati kultúrában keresendő, hiszen számos nyomós ok, érv kellett ahhoz, hogy a kor legjobb, legintelligensebb solymászmadarát, a Turult válasszák fejedelmi jelképnek. A Turul a sokrétű kutatások alapján legnagyobb valószínűséggel az altáji kerecsensólyommal ( Falco cherrug altaicus Menzbier ) azonosítható, így a művészetben való megjelenését bízvást értelmezhetjük közvetve solymászati vonatkozásúnak is. A legelső tárgyi emlékek, amelyekben solymászatra való utalás található már fejlett iparművészetet igazolnak. A nagyszentmiklósi kincsnek nevezett lelet együttes 1799-ben került elő Nagyszentmiklós közelében ( jelenleg Bécsben látható, a Kunsthistoriches Museumban ) / 1.kép Részlet a nagyszentmiklósi kincsről / A huszonhárom remek ötvösművészeti darab egyik aranyedényén található Turul ábrázolás jellegzetes. Az igényes, művészi kompozíció mellett érdemes a madarat tüzetesebben is megvizsgálni. Valós küllemi jegyek, mint a tollazat, vagy a sólyomfog keverednek misztikus elemekkel ( fülesmadár ábrázolás ). Ez a solymászatra használt ragadozó madár reális megjelenítésének, és a szakrális mondanivalónak sajátos keveréke, művészi megjelenítésben.


A dokumentum a Magyar Solymász Egyesület tulajdona. Engedély nélküli felhasználás tiltott! -2Solymászati kapcsolódását jelzi, hogy ilyen pontos, a madár külső jegyeit részleteiben is alaposan ismerő művész csak kézen vizsgált, és mintául szolgáló madárról készíthetett, azaz solymászmadárról. Az is motiváló szempont, hogy miért, és milyen állatot, választott az alkotó. A Turul jelentőségét a sólymoknak az ember számára tisztelet ébresztő tulajdonságai adják, és az emberrel való szoros kapcsolata fontos, meghatározó a napi tevékenység során ( vadászat ) A szentpétervári Ermitázsban található edénytöredéken maga a vadászó ember is megjelenik. A szkíta lovas solymászt ábrázoló alkotás a művészi igényesség mellett ( tudatos szerkesztés ) számos szakmai érdekességet tartalmaz, amely egyben a magyar solymászra utaló bizonyíték is. / 2. kép szkíta lovas solymász / A lovas ruhája, felszerelése, ülésmódja, a jobb kézen tartott madár erősítik az elméletet. Figyelemre méltó a művész reális madárábrázolása, amely kiterjed a részletekre is, pl. a kormánytollak sávozása, stb. Sajnálatos, hogy ebből a korból alig maradtak fenn írásos emlékek. Ennek oka, hogy a kereszténység felvételével egy időben megkezdődött mindennek az üldözése, ami az ősi, pogánynak mondott hitvilággal volt kapcsolatos. A Kárpát-medencébe Szent István királyunk hívására érkezett szerzetesek nemcsak kultúrát hoztak, nemcsak a földművelés, gyógyítás, keresztény vallási ismeretek, latin írásmód tudását hozták el, hanem egyúttal az ősi vallás, és annak minden kulturális kapcsolata elleni kíméletlen harcot is… Ennek esett áldozatul csaknem valamennyi rovásírással feljegyzett történet, ének, vers, mese, monda, és maga az ősi írásbeliség. Alapos okunk van feltételezni, hogy gazdag solymászati témájú művészeti alkotás is megsemmisült. III.Béla királyunk udvari krónikása, akit Anonymus néven ismerünk 1200 körül a Gesta Hungarorumban részletesen leírja, hogy Álmos anyját , Emesét álmában egy Turul látogatta meg, ezzel bizonyítva az Árpádok fejedelmi származásának isteni eredetét. Kézai Simon is foglalkozik a turul témával ( 1283 ) bizonyítva, hogy a több évszázada keresztény magyarok nem felejtették el ősi eredetüket, és ha a dinasztikus érdekek úgy kívánták, bátran hivatkoztak rájuk. / 3. kép László Gyula turul ábrázolása / Sajátos a solymászat megjelenése IV. Béla aranypénzén.( XIII. század ) Ennek egyik oldalán vágtató lovas solymászt látunk, a korabeli ábrázolásokhoz képest meglepően reális formában. / 4. kép lovas solymász IV.Béla aranypénzén / Az érem mintakészítő vésnökei-művészei neve örök homályban marad. A pénzverés, mint általában mindenkori állami monopólium sajátos formavilág kialakítása mellett a különböző korokban egységes elveket vallott, mind a papírpénz, mind pedig az érmék tekintetében. Túlnyomó többségében az uralkodó képmása került az érme egyik oldalára, míg a másikra a névérték, illetve címer. Egész ritka, és nagyon megbecsült tevékenységnek kellett lennie annak, amelyik ezt a gyakorlatot megtörte…Ez is bizonyítja, hogy adott korban milyen kiemelt megbecsülésnek örvendett a solymászat. Így volt ez más művészeti ágakban is. A magyar történelem korai keresztény korszakában számos freskón jelenik meg a solymászat, mint a szentek életének allegorikus epizódja. A XI-XIII század templom építészetének belső díszítésénél kezdetben román, később egyre inkább gótikába hajló ábrázolások láttak napvilágot.


A dokumentum a Magyar Solymász Egyesület tulajdona. Engedély nélküli felhasználás tiltott! -3-

Sajnos ezek jó része a történelem viharaiban megsemmisült, főleg Kelet-Magyarországon, ahol a tatár dúlás, majd a másfél évszázadig tartó török háborúk rengeteg kulturális értéket pusztítottak el. Növelte a veszteségeket, hogy a reformáció hazai terjedésével átfestésre került számos templombelső. A protestantizmus puritánsága nem tűrte a figurális templomi díszítést, így csak feltételezhetjük, hogy az ismertek mellett nagyszámú eltűnt falikép közül több is lehetett solymászati témájú. A solymászat legközelebb a kódex ábrákon, színes iniciálé festményeken jelenik meg. A Képes Krónika( 1358 ) ismert solymász jelenete ennek legszebb példája. A csodálatos színekben pompázó festmény hiteles solymász jelenetet örökít meg. Lovas vadászaton Álmos herceg, Könyves Kálmán öccse sólymával varjút vágat. / 5. kép Álmos herceg sólymával varjút vágat, Képes Krónika / A történet Csór vára alatt játszódik, és alakjai fontos személyiségek. Valójában politikai mondanivaló jelenik meg solymász keretben, de számunkra a látvány a fontos. A későgót, kissé még merev ember alakjait kellemesen ellensúlyozza a korai reneszánsz gazdag természet ábrázolása, a sziklás, élethű természeti környezet. Ugyanakkor megállapítható, hogy az ismeretlen festő gyakran láthatott közelről solymászatot, mert mind a varjú, mind pedig a sólyom ábrázolása élethű. Különösen a mozdulat klasszisa megkapó, amint a legyőzött áldozatát jellegzetes pózban megöli a sólyom ( a tarkó alatt a csigolyát elroppantó madár ). A kép alján megjelenő solymász kutya, fajtajellege alapján a vizslához áll közel. Az Anjou királyok idejéből más solymászattal kapcsolatos művészeti, kulturális emlék is maradt fenn. A legjelentősebb írott mű Magyar László ( Ladislaus Hungaricus ), Nagy Lajos udvari solymászmestere nevéhez fűződik, ( XIV. század ) amely a solymászat gyakorlati ismereteit tárgyalja. Sajnos eredeti példánya nem maradt fenn, de számos komoly szakmunka hivatkozik rá, mint alapműre. Magyar László a korabeli Európa solymászai között elismert tekintélynek számított, még évszázadok múlva is. Eberhard Hickelt, Aucupatorium Herodiorum című könyvében ( XV. század ), bőven idéz Magyar László művéből, nagy tisztelettel beszélve róla. ( Bécsi Udvari Könyvtár ) / 6. kép Eberhard Hickelt, Aucupatorium Herodirum,aköny kezdő lapja / Nem hiányzott a solymászat az Anjou-kori kézművesség, iparművészet világából sem. Egy fennmaradt kályhacsempén ( XIV. század ) lovas solymászt látunk, amint nyugodt ütemben halad. / 7. kép Lovas solymászt ábrázoló kályhacsempe / Jóllehet a funkcionális kisplasztikának korlátozottak a lehetőségei a részletek kidolgozását illetően, itt mégis értékes információkhoz jutunk. Az alkotó az elnagyolt ember alak mellett meglepő részletességgel ábrázolja a lovat, szerszámzatával együtt. A sólyom a magyar hagyományoknak megfelelően a solymász jobb kezén ül. A látvány egészének reális arányossága támpontot nyújthat a solymászmadár faji meghatározásához. Mérete törpesólyomra, karvalyra, legfeljebb hím vándorsólyomra enged következtetni. A solymász ruházata nem sokat árul el a kor divatjából, solymász viseletéből. Annál inkább a lovas ülése. A magyar üléssel szemben a hosszú kengyelcsatolás, a csaknem nyújtott láb, és a mély ülés egyértelműen nyugati lovaglási stílusra utal, ami az Anjou idők nyugati befolyásának ismeretében természetes. A ló nápolyi eredetét jelzi testfelépítése, izmos, ívelt nyaka, akciós mozgása. A nyereg jellegzetes magas kápás spanyol –nápolyi eredetű lovagi nyereg. A felsorolt sajátosságok annyira jellegzetesek, hogy ezek alapján mind a mai napig markánsan elkülöníthetők a magyar lovasok a nyugatiaktól.



Érvényes ez a megállapítás bizonyos értelemben a solymászati különbségekre is. Bármennyit vettünk is át a nyugati solymászati kultúrából ( pl. anvart solymászat ), bizonyos magyar jellegzetességek ezer év után is megkülönböztetnek minket. ( solymászati eszközök, hívóhang, jobbkezes solymászat, stb. ) Luxemburgi Zsigmond 1434.évi kalendáriumában ugyancsak találunk solymászati utalást, ezúttal festmény formájában. / 8. kép solymász Zsigmond kalendáriumából / A kor jellegzetes ruhájában, és a korai reneszánsz kedvelt kontraposztjában ábrázolt solymász, gyalogos létére jobb kézen hordozza madarát, ez mindenképp magyar jellegzetesség. Nem maradhat el a solymász nélkülözhetetlen segítője, a kutya sem. A kép barátságos természeti környezetet mutat, derűs hangulatot áraszt. Ezzel egy időben a fejlett magyar iparművészeti alkotásokon is megjelenik a solymász, a ragadozó madár motívum, s egyre gazdagodik a solymászati eszközök díszitése. Az un. „Losonci kanna” ötvösművészeti remekmű, amelyet Képíró Ferenc készített 1548ban Kolozsváron, Losonci Antal főpohárnok mester részére ( Esterházy gyűjtemény ). / 9. kép Losonczi kanna / Az ezüst boros kanna csúcsát sólyomszerű ragadozó madár disziti. Művészi kivitelezésű a keszthelyi Festetich Múzeum vadászati kiállításán látható solymásztarisznya. ( XVI. század ) / 10. kép díszes solymásztarisznya / Reneszánsz motívumokkal díszített, igazi remekmű. A reneszánsz meghozta a nagy áttörést a magyar irodalomban is. Világviszonylatban elismert költője a kalandos életű Balassi Bálint ( 1551- 1594 ). Magyarul, latinul és lengyelül írt lírai alkotásainak, versek, énekek állandó témája az Istenhez való fohászkodás, könyörgés, bűnbánat. Hasonló erővel van jelen a szerelem, és a vitézi élet magasztalása. Ezekben rendre megjelenik a solymászat, akár a száguldó végvári katonák hasonlatában ( „…midőn, mint jó sólymok, mezőn széllel járnak, vagdalkoznak, futtatnak…” / „ A végek dicsérete”/ ), akár az imádott szerelmét solymászmadárhoz hasonlító versében ( „..immár sólymocskádat, kedves madárkádat. Mit karodon hordoztál, klárisokkal rakott, skófiummal varrott, lábzsinóron tartottál…” ) Az érzékletes hasonlattal részletes képet fest a végvári idők solymászmadarának felszereléséről. A gyöngyökkel kivert, aranyfonállal varrott, művészi ízléssel készült béklyók, s kiváltképp a sólyomsapkák a solymász rangját, gazdagságát voltak hivatottak hirdetni. A „Végek dicséretében” a vitéz bajtársak sólyomhoz való hasonlítása a solymászat legmagasabb szintű persztizsét jelenti, míg a szerelmes hasonlat a legmélyebb, szenvedélyes érzésekhez való viszonyát. A gobelin művészet legszebb magyar solymászati vonatkozású darabja a Mária királyné vadászatát megjelenítő falikárpit a XVI. századból. / 11. kép Mária királyné solymászata – gobelin / A tragikus sorsú II. Lajos és felesége szenvedélyes solymászatáról többek között Dubrávius feljegyzése tanúskodik. A gyönyörű falikárpit központi alakja a spanyol lovon, dáma nyeregben ülő királyné, amint balkézzel éppen vadászmadarát emeli. Jól felismerhető a vándorsólyom jellegzetes alakja, tollazata, a balkézről való solymászás pedig egyértelműen nyugati hatásra utal. ( az is igaz, hogy a dámanyeregben mindkét láb baloldalt van, a jobb kézben tartott idomító pálca helyettesíti a jobb láb lóra való befolyását, így aligha vehette jobb kézre madarát, még ha akarta volna is… )



Minden esetre a királyné származása, és az udvarába a kíséretével, vélhetően nyugatról érkezett solymászok, a bal kezes solymászatot támasztják alá. A kép barokkosan lüktető, színpompás ruhák, dinamikus alakok, buja természeti környezetben. Ábrázolás módja a kor kompozíciós elveit követi. Minden részlet a fő mondanivaló felé irányul. A kompozíció központi alakja a királyné, akit szokatlan módon hátulról szemlélhetünk. A bal oldali udvaronc, és a jobb oldali lovas tekintete a királynéra irányul, átlós vonalvezetést adva, míg a szürke ló feje és a királyné sólymot tartó balkarja ellentétes átlót képez. Ezzel mintegy vezeti, és irányítja a képet szemlélő, királyné felé összpontosuló tekintetét. A művész a királyi udvari solymászat bemutatása mellett minden lehetőséget megragad a lovak, a pompás ruhák, a hatalom és a gazdagság – az igazi uralkodói környezet bemutatására. A kor híres festői, Rubens, Velazquez hatását érezzük, ami a XVI. századi Európa utazgató, királyi udvarokban keresett művészeire befolyással lehetett. A solymászat szerepét figyelhetjük meg a művészet egyik igen sajátos területén, a címerfestészet világában. A heraldisztika változásai sokkal lassabban és ritkábban követik a nagy stílusváltásokat, mint akár a festészet, vagy a szobrászat. Az ősi magyar családi jelképrendszerek a kereszténység felvételével meghatározott stílust vettek fel, amely lényegében a magyar barokk korszakáig alig változott. A solymászmadár családi címerben való ábrázolása már a XV. században sem ismeretlen. Zsigmond király1418-ban, Strassburgban adományozott nemességet és címert Zemplényi Dávidnak, amelyen sólyom látható karmazsinbőrből készült díszes sapkával a fején. / 12.kép Zemplényi Dávid solymászmester címere / Az újabbnak tekinthető családi címerformák a XVII-XVIII század folyamán alakultak ki. Egyrészt a régi címereket festették újjá megtartva az alapmotívumokat, az új stílusnak megfelelő átalakításokkal, bővítésekkel, másrészt az újabb nemesség a kor ízlésének megfelelő új címereket kapott. A családi címerek között számos olyan akad, amely solymászati témát is hordoz. A nagy erdélyi fejedelmek, Báthory Kristóf, Báthory Zsigmond, Bocskay István, Bethlen Gábor idején gyakran találkozunk velük. Az erdélyi Telegdi család címerében ( 1502 ) élethű solymászjelenet látható. A sólyom a sikeres pedzést követően épp a zsákmány tarkóját roppantja el. / 13.kép a Telegdi család címere / Részletes képet kaphatunk a XVI. század végi, XVII. század eleji erdélyi solymász viseletről felsőoroszi Madarász Péter, Báthory Gábor erdélyi fejedelemtől 1610-ben kapott nemesi címere segítségével. / 14. kép madarász Péter címere / A görgényi uradalom solymásza ugyancsak kitüntethette magát szakmájában, ha ekkora fejedelmi kegyben részesült. A címer solymász alakja sajátos viseletben ábrázolja Madarász Pétert, süvegben, a törököktől egységesen átvett, de magyar változatú, kaftánszerű felsőruhában pitykegombokkal, és puha szárú, huszárosan szabott csizmában. Az oldalán függő szablya a nemességet hivatott jelképezni, ( a gyakorlati solymászatnál aligha lehetett szerepe, legfeljebb ünnepi alkalommal, a díszruha tartozékaként szolgált ) míg a magyar módra jobb kézen tartott ragadozó madár, és a balban tartott két madárzsákmány a címer és nemesség adományozását jutalmul kiérdemlő solymászati érdemekre utal.



Ha tüzetesebben megvizsgáljuk a solymász kezén ülő madarat, érdekes felfedezést tehetünk. A madár tarkóján ugyanis az ősi Turul ábrázolásokon gyakran megjelenő kis fület látunk, amely egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a jelen esetben kétséget kizáróan solymászmadarat ábrázoló kép azonos eredetű a korábbi, solymász nélkül ábrázolt madarakkal. A Turul, és a füles madár motívum ezek szerint - nagy valószínűséggel már évszázadokkal előbb is solymászmadarat, vagy legalább is abból származtatható elemet jelentett. ( a legkevésbé változó műfaj, a címerfestészet XVII. század elején alkotott képén nem valószínű, hogy akkor keletkezett, új motívumként jelent meg, hanem minden bizonnyal évszázadokkal korábban kiforrott, és sajátos szabályok szerint alkalmazott, rendszerbe illeszthető elemként ) Ennek ismeretében érdemes egy kissé a vármegyei címerek körül is vizsgálódni. Anélkül, hogy a solymászattal kapcsolatos közvetlen összefüggéseit bizonyíthatnánk, tanulságos, hogy hány megye címerében látható valamilyen madár, Turul, vagy más eredetű ragadozó madár. Elgondolkodtató ez akkor is, ha a valódi, vagy stilizált ragadozó madár ábrázolás számos európai uralkodó család címerében megtalálható, éppúgy, mint a nyugati városok, fejedelemségek címereiben. A magyar népmesékben ismételten megjelenő, természet feletti képességekkel rendelkező griffmadár számos azonosságot mutat a Turullal. A nyugati, német nyelvterületről származtatott meseelemet egyes kutatók a német Greifvogel ( ragadozó madár ) nevéből származtatják, amelynek szintén lehetnek eddig még nem kutatott solymászati vonatkozásai. Fejedelmek, uralkodók ugyanis szívesen választottak olyan jelképet, amely a hatalom, az erő, a bátorság és a győzelem megtestesítői, és ilyen a solymászmadarak között található. Csak solymászat közben lehetett a ragadozó madarak viselkedését, a támadást, erőt, győzelmet ilyen közelről megfigyelni, tanulékonyságukat kihasználni. A sólymok kizárólag idomítás során ejtenek el náluk sokkal nagyobb zsákmányállatokat, amely a bátorságot, mint a mindenkori lovagi, vitézi erények legfontosabbikát testesíti meg. Számos más bizonyíték, érv mellett ez támasztja alá leginkább, mind a nyugati, mind pedig a magyar ragadozó madár kultusz solymászati eredetét. Nálunk, a Turul kapcsolat miatt ez kiemelt jelentőségű. A fenti kitérő után, térjünk vissza a vármegyei címerekre. A történelmi Magyarország 64 vármegyéje közül nyolcban található ragadozó madár. Anélkül, hogy részletesen elemeznénk, melyik lehet Turul eredetű, melyik nem, érdemes megemlíteni név szerint is ezeket. Abaúj-Torna Alsó Fehér Csongrád Gömör és Kishont Liptó Nagyküküllő Somogy Torontál Érdekes, de nem véletlen, hogy a nyolc vármegye közül mindössze egy található a Dunántúlon, egy az Alföldön, míg a többi északi és keleti fekvésű. Füles madárábrázolás Csongrád vármegye címerében található.



Az északi és az erdélyi vármegyék területén évszázadokon keresztül sólyomfészkeket tartottak számon, ( birtok eladás esetén gyakran tételesen felsorolt, külön értékként ) ahonnan a madár utánpótlást biztosították, és ezeken a területeken volt a leggyakoribb a solymászati tevékenység. Előfordul a solymászat a hétköznapokon használat tárgyak díszítésén, mint például egy XVI. századi erdélyi párnahaj futó mintázatán is. A hímzett textília lovas solymászokat ábrázol. / 15.kép lovas solymászok hímzett párnahajon / Olvashatunk feljegyzéseket naplókból, önéletrajzi írásokból is, amelyek a solymászattal foglalkoznak, vagy megemlítik. Rákóczi László ( 1633 – 1664 ) naplójában több helyen olvashatunk róla, s a nagy fejedelem, II.Rákóczi Ferenc ( 1676 – 1735 ) is többször említi „Valomások” című visszaemlékezésében. Nemcsak hazai solymászatokról ír, hanem a száműzetésben, XIV.Lajos, a ”Napkirály” vendégeként gyakorolt udvari vadászatokról, madarászatokról. Jóllehet, ezek a művek nem tekinthetők művészeti, vagy szépirodalmi alkotásoknak, az eltelt évszázadok feltétlenül a nemzeti kulturális értékek sorába emelik őket a solymászati dokumentumokkal együtt. A következő évszázadok a solymászat hanyatlását jelentik Magyarországon. Ezt a kutatók általában a lőfegyverek tökéletesítésének tudják be. Természetesen nem szűnt meg teljesen, de az az általánosan elterjedt szenvedély, amely a korábbi évszázadokban jellemző volt, örökre elmúlt. Ennek hatása lemérhető a művészetben, irodalomban való visszaszorulása terén is. Fellendülést a XIX. század végén, a milleniumi megemlékezések évtizede, és az azt követő időszak hozott. A Turul kultusz újjáéledésének korszaka a második világháborút követő negyven év kivételével, lényegében a mai napig tart. Bár nem mondhatjuk, hogy a Turul ábrázolások közvetlenül solymász témájúak, mégis közvetve ott kísér a történelmi kapcsolat. Érdemes röviden megvizsgálni, mi adta a mintát a művészeknek a legújabb kori Turul ábrázolások egységes megjelenéséhez. Nos, a Feszty Árpád vezette milleniumi Emlékmű Bizottság a kor híres polihisztorát, Hermann Ottót kérte fel a madár meghatározására. Ő- anélkül, hogy alaposabb kutatási eredményekre támaszkodott volna, a szakállas saskeselyűt jelölte meg, mint eredeti madarat. Hiába volt több neves ornitológus ellenvéleménye, a tudós népszerűsége és tekintélye mellett hangjuk nemigen hallatszott. Ez mit sem von le az azóta született, és napjainkban is születő több száz szobor, kép, stb. értékéből, és főleg nem az eszméből, amit képvisel. Legismertebb a tatabányai szobor, ( 1907 ) amely Európa legnagyobb bronzmadara. Alkotója, Donáth Gyula ( 1850 – 1909 ) ezzel mintegy mintát adott a művészeknek, így a megszámlálhatatlan turul szobor legtöbbje erre emlékeztet. / 16.kép Turul, Tatabánya / Istók János Nagykanizsán felállított szobra ( 1933 ), a kunszentmiklósi, lajosmizsei, gerendási, az ezer éves határokon felállított emlékművek, első és második világháborús emlékművek, de még a napjainkban született művek legtöbbje is ( Tiszaújlak, Budapest XII. ker, stb. ) Donáth szobrát veszik alapul.



Csak kiragadott példaként említem a kivételt képező mai alkotások közül Keresztély Piroska műfajában és megfogalmazásában is új Turul feldolgozását. A selyemanyagra selyemfestékkel festett kép, ízig – vérig modern alkotás ( 30 x 40, Galéria Savaria ) Ennél is formabontóbbnak tekinthető Némethy Krisztián fiatal művész kerámia Turulja ( 2004, vizsgamunka ), vagy Jászberényi „Screach” Balázs hajtogatott síkokból és háromszögekből készített szobra. Érdekességként megemlíthető a Turul könnyűzenei megjelenésé napjainkban. Koltay Gábor „Honfoglalás” című filmjének betétdalát Demjén Ferenc énekli, míg a legújabb kemény rock képviselői ( „Magozott cseresznye”,”Egészséges fejbőr” ) radikális politikai mondani valójuk alátámasztására használják, a zenei irányzatban ismert színvonalon. ( „Turulmadár” ) A huszadik század egy merőben új, az eddigiektől gyökeresen különböző, és minden más művészeti ágnál népszerűbb és hatékonyabb műfajt hoz létre, a filmművészetet. A vizuális élmény az ember számára a legbefogadhatóbb közlési formát jelenti. Különösen a XX. század második felére alakult ki egy olyan életforma, amelynek legjellegzetesebb sajátossága, hogy az emberek átlagosan napi 4-6 órát, vagy még ennél is többet töltenek el a televízió nézésével, így meghatározó az a kultúra, amit a tv közvetít. A második világháború előtti filmművészetben a solymászat még csak pillanatokra jelenik meg, mintegy díszletként, történelmi témában, de az ötvenes évektől kezdve - elsőként a világon egyre több kapcsolt, vagy önálló szerepben. Ez első sorban a kiváló természetfilmes, Homoki Nagy Istvánnak ( 1914-1979 ) köszönhető. A műfajt teremtő művész első solymászati témájú alkotása, az „ Egy kerecsensólyom története” című fekete – fehér film. Munkája során legtöbbször az operatőri feladatokat is magára vállalta – mesteri szinten. Következő, immár színes filmje, a „Vadvízország” ugyan nem közvetlen solymász film, de a rétisas jeleneteket solymász segítségével forgatta. A mű 1952-ben Karlovy Varyban „ A legjobb operatőri munka” díját nyerte. Kiemelkedő filmje 1953-ban készült „Gyöngyvirágtól lombhullásig” címmel. Főszereplője, és szakértője Lelovich György, világhírű szakember, a klasszikus solymászat újjáélesztője. A kiváló zeneszerző, Farkas Ferenc romantikus zenéjével kísért film a gemenci erdő életét mutatja be. A Velencében I. díjjal jutalmazott alkotás bravúros solymász jelenetei : parlagi sassal való rókafogás, majd a parlagi sas szirti sassal történő elfogása, és a lovas solymászat. Művészet és szakma egy szintre emelkedik a közös munkában. Homoki Nagy István további filmjeinek, ha csak szakértői, idomítói háttérmunkában is, állandó munkatársai felkészült solymászok voltak, Lelovich Györgyön kívül Virág Árpád, Szigeti Kálmán. A „ Cimborák”,( 1960 ) a „Hegyen-Völgyön” ( 1960 ) folytatásos történetben három vadásztárs, egy magyar vizsla, egy tacskó, és egy héja kalandjait mutatja be az alkotó. További filmjei, pl. az ohati erdőben forgatott „ Kék vércsék erdejében” ( 1954 ) csak közvetve tekinthetők solymászattal valamilyen módon kapcsolatos munkáknak. Homoki Nagy István művészetét a legmagasabb szintű elismerés kísérte. 1952-ben Kossuth díjat kapott, 55-ben „Érdemes művész” lett, és kitüntették a „Munka Érdemrend Arany Fokozatával”. A farkasréti temetőben lévő síremlékén egy sas látható, az egyik a sok solymászmadár közül, amelyekkel évekig együtt kovácsolta sikereit.



Példáját követve Kollányi Ágoston is felhasználta a solymászatot művészi repertoárjában. A „ Kati és a vadmacska „ a Kőkapu környékének ( Zempléni hegység ) festői vidékén forgatott film solymászati vonatkozása inkább epizód jellegű, vadmacskafogás szirti sassal. Operatőr Vancsa Lajos, főszereplők : Agárdy Gábor, Psota Irén, Galgóczy Edina, utóbbi tehetséges gyerekszínész. A ragadozó madár jelenetek Lelovich György szakértelmét dicsérik. A hatvanas- hetvenes évek természetfilmjeiben, de más témájúakban is rendre ott találjuk a solymászokat az alkotói gárdában. Hárs Mihály „Tél az erdőn” ( 1961, solymász szakértő Káló Ferenc ) majd Makk Károly, „Mit csinált felséged 3-tól 5-ig ?” ( 1964 ) ezek sorába tartozik. ( főszereplő: Darvas Iván ) Utóbbiban egy szép lovas solymász jelenetet láthatunk Mátyás király udvarából. Ugyanebben az évben egy amerikai forgatócsoport színes rövidfilmet forgatott a nagyvázsonyi lovasjátékok felkészülési munkáiról és a történelmi solymászbemutatókról. Bár az alkotók amerikaiak, a szereplő solymászok valamennyien magyarok voltak: Káló Ferenc, Gyökössy Zsombor, Nádai Sándor, Gyökössy Réka, Győrffy-Villám Zsófia, GyőrffyVillám András. A rövid film Magyarországon sohasem került bemutatásra. Világviszonylatban is ritkaság, és kiemelkedő solymász témájú film az 1970-ben készült „Magasiskola”. A forgatókönyv alapja Mészöly Miklós regénye, történeti forrása az egykori ohati ( Hortobágy ) állami solymásztelep, amely az ötvenes években működött, és amelynek vezetője Lelovich Görgy volt. A történet egy szigorú rendben, egyszemélyi, diktatórikus vezetéssel irányított solymásztelep keretébe illesztett, emberi viszonyokat, beletörődést és lázadást vizsgáló film, amelyben a solymászat csak a dramaturgiai keretet adja. Ennek ellenére minden idők egyik legjobb, ha nem a legjobb solymászfilmje. Gáll István rendező az újhullámos nemzedék un. parabolisztikus iskola képviselője remeket alkotott. Ragályi Elemér bravúros képsorai máig ható erővel mutatják be a lovas solymászok munkáját. Szarkaüldözés kerecsensólyommal, szürke gém vágatás, sólyometetés, csapdázás, mindennapi tevékenységek, baleset, gyógyítás, pusztulás, mindez csodálatos természeti környezetben, a kiskunsági Apajpusztán forgatva. A filmben szakértőként közreműködő, illetve szereplő Nádai Sándor és Vancsó Géza solymászok méltó partnerei voltak a színészeknek, Bánffy Györgynek és Meszléry Juditnak, s ezzel hozzájárultak a rangos „Cannes-i Különdíj” elnyeréséhez. Történelmi epizódként megjelenik a solymászat Koltay Gábor „Honfoglalás” című filmjében, az Emese álmát megidéző jelenetben. ( 1996 ) A Turult – a kérlelhetetlen természetvédelmi törvény miatt vándorsólyom helyettesíti, Bodó Csaba solymász idomításában. A festészetben illetve a szobrászatban legtöbbször eltérően jelenik meg a solymászat a huszadik –huszonegyedik században is. Míg a festészet – technikai sajátosságánál fogva alkalmas a közvetlen pedzés ábrázolására, akár úgy is, hogy egyidejűleg maga a solymász is megjelenik a képen, addig a szobrászat – a kisplasztika kivételével ezt nemigen tudja megtenni. Képen ugyanis – olaj, akvarell, grafika, stb. nincs akadálya a figurák egyidejű megjelenésének. Szerkesztés, perspektíva kérdése, hogy a kompozícióban feltűnik-e a solymász, kezén van-e a madár, éppen indítja, vagy nézi, amint üldözi a zsákmányt, vagy éppen a levegőben, vagy a földön pedzi áldozatát.


A dokumentum a Magyar Solymász Egyesület tulajdona. Engedély nélküli felhasználás tiltott! - 10 -

Ugyanez szobor estében nem ilyen egyszerű. A kézen ülő sólyom megmintázása mindaddig problémamentes, amíg az indítás pillanatához nem érkezik. Attól kezdve a madár levegőben való ábrázolása, így az üldözésé és a pedzésé már megoldhatatlan feladat. Legfeljebb a zsákmány földön való rögzítése merülhet föl, de ez ritka. A képi megjelenítésben gyakori, hogy maga a solymász nem látszik, csak az üldözés, illetve a pedzés maga. Ez érthető, hiszen a solymászat lényegét akarja kiemelni, az áldozatára szédítő sebességgel felülről vágó sólymot, a menekülő vadat, vagy a rúgás pillanatát, a legfontosabb pillanatot, mint a solymászat értelmének csúcspontját. Ettől eltérő, de solymászati témához tartozik a különböző solymászmadarak portréja, nyugodt állapotukban, vagy éppen fiókanevelés közben való ábrázolása. A különböző korok solymász, illetve sólyom ábrázolásaira jellemző a mérsékelt stilizáltság, és a reális ábrázolásra való törekvés. Igaz ez akkor is, ha az adott kor uralkodó stílusirányzata általában megjelenik a művön. A naturalista ábrázolás igénye-éppúgy, mint a lovas festők esetében sajátos okokra vezethető vissza. Mind a ló, mind pedig a sólyom önmagában olyan szép és tökéletes alkotása a természetnek, amelyet elváltoztatni vétek, bármilyen divatos stílus kedvéért. A megrendelői igények sorába aligha férne bele egy nonfiguratív ábrázolásmód, a solymász valódi sólymot szeretne látni a képen a maga tökéletes szépségében… Ezzel magyarázható, hogy az újkori és legújabb kori művészetben ily módon jelenik meg a solymászat, legtöbbször elkerülve az absztrakt irányzatokat. Zichy Mihály ( 1826 – 1906 ) legnagyobb romantikus festőnk egyike, Arany János kötetének „ Endre királyfi” című verséhez készített illusztrációja mozgalmas solymász jelenetet mutat be. / 17. kép Zichy Mihály, Lovas solymászat / A gém - szerű vízimadárra eresztett sólymot két solymász vágtában követi. A sólyom az égre törve üldözi a madarat, míg az urak és a többi solymász csoportban várakozva figyeli a küzdelmet. Balra gyalogos pecér pórázon vezet egy vadászkutyát, amely szimatot véve húz a bozót felé. Liptóujvári Strobl Alajos ( 1856 – 1926 ) a magyar eklektika és romantikus szobrászat kiemelkedő alakja. Solymászati szempontból legérdekesebb műve a budavári Mátyás –kút ( 1904 ) mellékalakja. / 18.kép solymász, a budavári Mátyás kút mellékalakja / Az ülő solymász itáliai hatású ruhában, bal kezén vadászmadarával a szobor csoport fontos szereplője. Ültében is öntudatot, nyugodt magabiztosságot áraszt, madara nemkülönben. Egyenes derékkal ül, tekintetét előre irányozza, lábainál – kissé oda nem illően, egy orosz agárra emlékeztető kutya fekszik. A szakmai kritika nem csorbítja a kompozíció önálló szoborként is megálló értékét. Modellként minden bizonnyal solymász ült a mesternek, héjával a kezén. A szoborcsoport más állatábrázolása is élethű, a kopó modelljét, saját vadászkutyáját Pálffy gróf küldte a művésznek. A Mátyás kút részleteiben, és egészben is sugározza a legnagyobb reneszánsz uralkodó hatalmát, szellemiségét. Az irodalom részben más témákhoz kapcsoltan foglalkozik a solymászattal, részben pedig önálló könyvek formájában.



Móra Ferenc, ( 1879 – 1934 ) a nagy mesemondó, „Rab ember fiai” című könyve Apafi Mihály fejedelem idején Erdélyben játszódik. A váradi basának küldött sólyom epizódja az egykori sólyomadó ( falconagium ) szokását szövi bele a történetbe. Dr. Siklóssy László ( 1881 – 1951 ) három kötetes könyvében, „A magyar sport ezer éve „ részletesen foglalkozik a solymászattal. Figyelemre méltóak a szöveget kísérő illusztrációk, amelyek a késői szecesszió stílusában készültek. / 19. kép lovas solymászat Siklóssy könyvéből / Homoki Nagy István „Szárnyas vadászmesterek” című könyve ( 1947 ) különösen érdekes. A szakmai szempontból is kiemelkedő szöveget művészi fotók kísérik, és ritkaság számba menő képsorozat mutatja be a solymászat fejlődését, amelyet a kor legjobb lovas festője, Benyovszky István ( 1898 – 1969 ) készített. / 20. kép Benyovszky István, solymászat a török időkben / A csodálatos tusrajzokon megjelenik a honfoglalás kori lovas solymász, a farkasra szirti sassal vadászó kirgiz lovas éppúgy, mint a fogattal pedző vadászatra induló társaság, vagy a legújabb kor nyitott túraautójával terepre menő solymász. Lelovich György művei a magyar solymászati irodalom legfontosabb alkotásai. A „Solymászat”, „A solymászat kézikönyve”, „A héja monográfiája”, „Solymászélet” ( 1976, Los Angeles, USA ), „Solymász voltam a Hortobágyon” ( 1997, Budapest, Nimród Alapítvány ). Könyveit a legmagasabb szintű szakmai tudáson kívül mély humanizmus és a természet szeretet hatja át. Rajzai a naiv művészet kategóriába sorolhatók. / 21. kép solymász jelenetek Lelovich György könyvéből / A kor másik nagy alkotó solymász egyénisége Bástyai Lóránt ( 1910 – 1993 ).a „Vadmadárból vadászmadár” ( 1955, Budapest, Művelt Nép Kiadó ) a solymászati alapmű. Fotókkal és rajzokkal kísért, rendszerezett anyagot tartalmaz, évtizedekig szinte egyedül ez a könyv képviselte a magyar solymászati szakirodalmat. Bástyai Lóránt életművét az „Életem a vadászmadarakkal” című kötetében ( 1994, Nimród Alapítvány, Budapest ) foglalja össze. A legújabb kor a solymász témájú festészet fellendülését hozta. A közelmúltban elhunyt Dúcz László ( 1944 - 2009 ) solymász „A közöttünk élő Turulmadár” című könyvével hiánypótló munkát végzett. Saját kutatási anyagát felhasználva fogta össze a téma művelődéstörténeti kapcsolatait, következtetései, elmélete sok tekintetben újszerű. Wrábel Sándor ( 1926 – 1992 ) a XX. század második felének kiemelkedő művész egyénisége. A természet szerelmeseként, és gyakorló solymászként kiemelkedőt alkotott. Idézzünk Beregszászi György 2005 –ös méltatásából : „ …vadmadarakkal népes pomázi fájainak, az ölyvek, sólymok, nyulak, szarvasbikák, stb. világa nem csak anatómijával válik festészetté, lényük ecsetje nyomán igazi festői különlegesség…erdei vadak, égi madarak kisérték életútját…” Solymász témájú képei ( „ Sas küzdelme vadmacskával”, „Sasok” ) főként magántulajdonban találhatók. / 22.kép Wrábel Sándor, sasok / Művészete és egyénisége nagy hatással volt Gyökössy Zsomborra ( 1942 - ) az évtizedek óta Új Mexikóban élő festőművészre. Korábban eredményes solymász volt, s már ekkor több solymászati témájú műve született.( pl. Fiókáit etető kerecsensólyom 1966 ) Munkái főleg magángyűjteményekben találhatók.



Udvarnoki Péter a legújabb solymász –festő nemzedékhez tartozik. A hagyományos látásmód mellett a solymászat változatait mutatja be, a héjától a vándorsólyomig. Jelentős alkotása többek között a lovas solymászat vadlibára témájú, vagy a fiatal héja fácánkakas kakas pedzése ( XX. század vége, mindkettő olaj, farost, magántulajdonban. ) / 23. kép Udvarnoki Péter, Héja fácánkakassal / Szappan László ( 1964 - ) a mai magyar solymászfestészet meghatározó személyisége. Részletező naturalizmusa a legszebb sólyomábrázolásokat hozta létre. Gyakorló hivatásos solymász lévén kiválóan ismeri a ragadozó madarakat, s ez a hiteles megjelenítésükben nyilvánul meg. 1991 – óta kisebb –nagyobb megszakításokkal Franciaországban dolgozik, 1998 – ban egy tárlaton a „legjobb külföldi festő” díjat kapta. Grafikái közül a „Törpesólyom” ( 1989, magántulajdonban ) környezetábrázolásban is kiemelkedő munka, a vándorsólyom alfajait bemutató sorozat ugyancsak. Olajfestményei, akvarelljei számos hazai és külföldi solymász otthonát diszitik. / 24. kép Szappan László, Törpesólyom / A legszebb alföldi művész hagyományokat követi Lelkes István ( 1937 - ) festőművész, ismert lovas szakember, solymász. Vándorsólyom képei mellett a rétisasok nászrepülése akvarell sorozat a természettel együtt élő és érző alkotót jelez. A nyolcvanas évek nemzetközi solymásztalálkozóinak színhelyén, Hódmezővásárhelyen kiállításai kísérő programként nagy sikert arattak. A solymász kézművesség, hazai hagyományaihoz híven éledt újjá az utolsó két évtizedben. Záborszky Ede művészi igényű sólyomsapkái kesztyűi, Krekács Zoltán díszes tarisznyái, Földváry István ősi magyar motívumokkal, tarsolylemezzel díszitett solymásztáskái, tarkózó tőrei fejlett solymász - iparművészetről tanúskodnak. / 25. kép mai iparművészeti solymász kellékek / Csurcsia Imre a szobrászat világába viszi a solymászatot. Kőből készült sólyom szobra, amelyet évente a legjobb solymász nyer el vándordíjként, érett alkotás. Külön színfoltot jelentenek a Balatonfenyvesen néhány éve felállított kopjafák, Nádai Sándor, Galambos József, és Kovács György solymászok emlékművei. Stílusuk a tiszántúli, erdélyi kopjafák világából merít, solymászati motívumokkal gazdagítva, alkotójuk ugyancsak Csurcsia Imre. / 26. kép Csurcsia Imre, Nádai Sándor kopjafája / Az igényes környezet méltó emlékező hellyé avatja a három solymász emlékművét. Úgy vélem, ez a rövid áttekintés is elég ahhoz, hogy betekintést nyerjünk a solymászat magyar művészetben elfoglalt helyéről. A rendszeres kutatás még számos régi, és újabb kori solymászati vonatkozású alkotást találhat, amely tovább gazdagíthatja Magyarország művészeti értékeit. Tapolca – Diszel, 2009. január 28.



- 13 -

Forrásmunkák Kortárs magyar művészeti lexikon ( enciklopédia kiadó, Budapest ) Rákóczi László naplója ( Magvető Kiadó, Budapest ) Balassa – Ortutay A magyar nép művészete ( Corvina, 1979, Budapest ) Homoki Nagy I. Szárnyas vadászmesterek ( 1947 ) Lelovich Gy. Solymászat ( belső kiadvány ) Lelovich Gy. A solymászat enciklopédiája ( belső kiadvány ) Lelovich Gy. Solymász voltam a Hortobágyon ( Nimród Alapítvány, Budapest, 1997 ) Bástyai L. Vadmadárból vadászmadár ( Művelt Nép Kiadó, Budapest, 1955 ) Bástyai L. Életem a vadászmadarakkal ( Nimród Alapítvány, 1994, Budapest ) Dr. Siklóssy László A magyar sport ezer éve Dr. Csőre Pál A solymászat története ( Terraprint, Budapest, 1996 ) Kosáry Domokos Magyarország története képekben ( Gondolat Kiadó, Budapest, 1973 ) Győrffy-Villám A., Hecker Walter, Jankovics Marcell, Szelestey László Lovasnemzet ( Helikon Kiadó, Budapest, 2004 )


rffy- V illám A ndrás

Recommend Documents