A«.'-^ V" ...v T?"

_

,

O CO

BK(fey'á¥\NDr'^

;>

CM

lf.>%v^

,..

v/ .....v

T?"

'>w' 'y^v

/A«.'-^

V"

FEHÉR KÖNYV írja

Bródy Sándor

VII.

BUDAPESTEN

AZ ÍRÓ KIADÁSA

FEHÉR KÖNYV 1900. július.

A

király hitvese.

Holdas

Egy

újságíró.

éjjel.

Vagy: Mária

vitéze.

Budapesti erkölcsök.

Róza

A

palotát

szerelem

talál.

élete.

Színészek.

Az

új

németek és Else Heims.

Az apród

levele.

Irodalom.

Vajda Jánosról.

Egy

rossz asszony természetrajza.

Jegyzkönyvem. Maupassant szenvedélye. Regényalakok. Följeg>'zések különös dolgokról.

A

sas,

Pesten.

A

király hitvese.

Lussinban

—

— néhány esztendvel ezeltt

egy asszony

elcsalt,

lessünk fherczeget

hogy menjünk,

Nagyon

kedves és igen szép asszony hiányzott belle

hogy

sem az

hihetetlenül

nagyurakat.

a

okos, nagyon volt,

ni

de nem

gyengeség,

bámulta és szerette a

Most utólag gyanúba veszem,

hogy a beteges gyermeke kedvéért csak egyrészt tartózkodott a kaktusos dalmát-

szigeten. Másrészt azért utazott oda,

levegt

egy

a férfiak költt,

másak? Ismerek egy

miniszter,

De

igen

talán

nagy

él kegyelmes

egy

mint maga Dante vagy Petfi.

Mentünk

fherczeget nézni. Az

tehát

fölgyújtotta,

fogom

látni estei

én képzeldésemet

az

igazat megvallva, is

!

imponál egy nya-

akinek jobban

valyás kis úr,

egy fherczeg-

szívhasson

Ilyenek azok az asszonyok

gel.

hogy

hogy

egészen

közelrl

Ferencz Ferdinándot, aki

törvény és jog szerint magyar király és osztrák császár lehetne és a ketts trónustól

nem

tiltja

el

semmi,

mint szabad szemmel kis bestiák, a

— úgy nem

is

mondják

—

látható apró

gmkór mikrobái, tehetetlen

pondrók és nagyobb zsarnokok mint maga Trassibul. Istenem, ez,

istenem,

nagy sor

is

amikor sem a rettent vagyon, sem a

rémséges

hatalom

nem 10

bír

a

jogaihoz

nevetséges semmisége végképp be-

jutni,

bizonyul

nagyobb r,

boltiszolga

ép

—

végképp kitnik, hogy egy

és

—

ha a tüdeje

mint a legnagyobb r, ha rossz a

tüdeje.

Nekünk, plebejusoknak, az

minek voltaképpen örülnünk

ilyes-

kellene,

de

én bevallom a demokrataságban való megrendülésemet: én bizony sajnáltam a embert,

aki

halálra

van

orvosok és

lakájak

És az

szánva.

fiatal

szerint

asszonynyal

együtt félve kerülgettem a padot, amelyen

fensége

ült,

magányosan.

Csendesen, langyosan esett az es.

A

fherczeg föltürt kabátü katona köpönyegbe volt burkolva.

A

még meghl !« ez a

fej

kásé.

minden

feje födetlen.

» Istenem,

susogta az asszony. volt,

csak

Ers, csontos,

nem egy

színes.

Az

Ám

hekti-

alakján

pedig semmi merbidezza, éppen ellenkezleg.

Nagyobb, formásabb

11

és csontosabb,

mint a

fajtája.

Úgy

látszik,

még

a phtisis

se bír a Habsburgokkal és egészen más-

képp mutatkozik

mint más

rajtuk,

czivil

embereken. Jól

megnézzük ezt a hívek szerint lemondó, az

haldokló trónörököst: az álla mintha

túlságosan

ahhoz

hogy még

A

képest,

betegségnek

rajta,

hogy

amelyen

volna

ember.

fiatal

létére

volt

jele

ábrándos

mint egy költnek.

elmerülve

st

nézte a

Hogy

tengert,

egy árva hagymaszállító bárka

ringatódzott,

Az

telt,

ers

is

egyetlen

fherczeg

szemei voltak,

mélységesen

csak

arcza

semmi parádé, semmi torpedó.

asszony közel

hajolt

hozzám

és a

fülembe súgta:

—

Mi

fenségének ? Vagy

baja lehet

értek a szerelemhez,

ennek az urnák

vagy nem

más semmi

mint a szerelem.

12

értek,

baja

de

nincs,

Az

asszony,

ügy

értett a

látszik,

szere-

lemhez.

Az idpont, nem tudom, Látta-e, ismerte-e

quadrál-e?

már akkor a fherczeg

Chotek Zsófia grófnt ? Hogy már akkor benne

volt a

tördik

nemes szenvedély, mely nem

hogy a lány »ebenbürtig«-e

azzal,

vagy sem,

—

megmutatta.

az

Ah,

kétségtelen, azt utólag

mennyire

ers,

szívós

férfiembernek kellett lennie, a szerelemnek

mily tiszta és nagy kultusza lakhatik szívében,

hogy

eljutott idáig, ahol

fherczegn udvarhölgye

Nem teni,

ma

az Izabella

a felesége

akarok az érzületére politikát

— a

ámbár az egész magyar Habsburg-család egyes

személyes

érzületén

épül

13

—

lett!

épí-

politika

tagjainak

nem

tud-

:

hatom, hogy ezenkívül, ami fenségében milyen

lett,

De

nak. is

merész

örvendeni

magyar

királya

férfiúnak, és Ígérkezik.

nevelt

kell

Aki

nyilvánossá

indulatok lak-

következtetések

jövend

annak, hogy a

ers,

becsületes

bátor,

nem tuczatembernek

éppen

meg

nélkül

tudott küzdeni a beléje

elítéletekkel,

le

gyzni a

tudta

dinasztia rossz kedvét és szigorát, lerázta

magáról a hatalmas ass2onyok

intrikáit

—

az bizonyosan valaki.

Mert kell

az

képzelni,

csak

könny

is

és

el

hogy az »ebenbürtig«

is

leg-

magasabb mamák, st a leányaik sem maradtak közönyösek, amikor megtudták,

hogy a monarchia a legkülönb komoly veszélyben van! pletykák szállonganak tájról,

szerencse hogy

a pletykáknak, de

még 14

A

parthieja

legcsudásabb

még ma

is

arról a

ma már nem az

csak

igazságoknak

sem

hisz senki!

Ám

kávé-

tajtékozó

a

tenger fölött keményen, mereven és fensé-

gesen

Csak ben

a gentleman.

állott

állt

hogy mennyi-

azt volna jó tudni,

mellette a

szépszem, a hallgatag

comtesse ? Mennyi és milyen volt a grófkisasszony

akarata és erélye,

vagy ellágyulása? Hogy

lehetett ?

könyezett-e bánatában, amikor lesz,

az urának és

mégsem

nem

az,

szerelemé,

a

könyet fiai

és

sírni

lesznek és

hogy

osztályos társa.

másik

fele

Vájjon ezek közé tartozik-e a királynéja

elvált,

Vagy

csupán hitvese

Vannak nk, akiknek csak a

örömében,

sírt-e

amikor szerelmesének párja

császárné

büszkesége

még

fog-e

fele

a

szívük

positióé.

jöv magyar sok

keserves

mert

szép és derék

nem adhat

közöttük egyik-

azért,

nek sem koronát

15

Estei

Ferencz Ferdinánd

megesküdött,

hogy egyik gyermeke sem fogja örökölni trónját.

így kívánta

ezt

tle a

király,

a

Habsburg-ház szelleme, amely nem akar engedni semmit a negyvennyolczból, részint okosságból, részben babonából. Házi törtradicziók, a régi

vényeik és változatlan

ség és az állandóság tekintélye nekik úgy erkölcsileg,

Azt

mint anyagilag hasznukra

kell hinniök,

hogy konzervativismusok-

ban van életök legtöbb muszáj, eltérnek tle. kell,

jól teszik,

vált.

ereje.

Ha nagyon

Ha nem

okvetetlen

hogy maradnak a

jó régiek.

bennük, hogy

Inkább kedves az

ellent-

állanak a kornak. El kellene

monarhiában,

Az

ebben az

aludni

ha

k

egyetlen érdekes

tagjaival

mindig

nem

család,

történik

unalmas lennének.

melynek

valami

a

nagy

dolog. Különösen az utolsó évtizedekben,

16

amikor

a

alatt

hangosan

szívük.

Volt id,

katonablúzok

dobban meg a költi

amikor világoskékszem, hígvér, a rang-

nak nézte

él embereknek

vagyonnak

a

és

ket Magyarország. Most azonban

már egészen másképp gondolkozik nekünk

így: »Eh, ezek

egyáltalán

az országon, igen

helyes,

Tartsunk velük, úgy

is

ha már

valók, és

egy családnak

kell

róluk,

uralkodni

hogy

k

azok.

a mieink lesznek

egészen, nemsokára. Szeressük ket, mert

megérdemlik

és

nekünk

hasznunk

lesz

belle !«

Ki mondja

ezt,

az

urát

adni

bizony

nem tudom. Azt tudom, hogy az országnak nem tetszett vissza, amikor a Habsburgok egy nyére

ki

sem

eskették föl

hirdetett

házi

törvé-

Magyarország leend 17

Csináljanak amit tudnak,

királyát.

k

rosszat

nem

akarnak.

Csak

végre

megállítani

a napot. Tegyék, ha tudják!

Azt

magyar

hogy

azonban,

királyné ne legyen,

tani

nem

—

azonfelül,

—

királyné

kell,

tetszik

hogy a törvényeink ugy

mert aki

éppen

nekünk

nem német

bánni a

férfiúval,

ilyen

»Standes-

ri

herr« ágyékából való, egy szép aki tud

megállí-

azt

Mert nekünk

tudják.

akarják

grófn

Zsófia

leány,

megmutatta.

Mondják, hogy a trónörökös mily boldog,

mert Magyarországon

lelkesedéssel

fogadták a házasságát. Megszereztette az

st

is,

melyek

vezérczikkelyekben ünnepelték az

való-

országos,

ban

a vidéki lapokat

szép és férfias cselekedetét

18

Ez az

érdekldése

is

Örülni

neki,

kell

szeretetreméltó

hogy nem

nyítja,

gasságban,

mert

bizo-

azt

jel,

ma-

fölöttünk rideg

él

hanem

jó

és biztató.

együtt van velünk szo-

kásainkban, osztja érzéseinket, velünk van

még

A

hála

— mondják — fölragyogtatta

méla

hiúságainkban

kedves

érzése

is.

szemeit.

Képzelhet, mily hálás lehet aki kitalálta

a

hogy

módját,

még

elveheti

feleségét, a király beleegyezésével.

a párja csak a király hitvese aláztatás

még sem

megadatik

egy

vedjen

neki anélkül,

barrok czirádája

kis

a

Hogy meg-

elégtétel

hogy a trónnak is

csorbát szen-

!

Els

abszurdnak

pillanatban

lehetetlen gondolat

natikus

Hogy

lesz,

Minden

éri.

ahhoz,

—

házasságnak

valaki méltó

:

a

látszó,

az ósdi morgamodernizálása.

legyen az urához

19

és

egyben méltatlan

is

aki

hogyan

lehet

lehet

annak

kitalálja

egy

hallásra kábulva

hogy

hallotta az ember,

ember,

Els

!

úri

nt

férfi,

úri

formáját,

a

megalázni, egy

anyát elre megbélyegezni.

Csakhogy az els benyomások

—

Meg

rendesen rosszak.

dolgot közelrl

törvények és a dolog

és

világi

meg nem

van szó és

úgy

juk,

A

hogy

mily

értékelni.

ítélhet.

Meg

az alantas felfogásunkat

gyöngy

nézni a

kell

erkölcsök

dinasztiáról.

— úgy-e?

és

Itt

Földi

szerint ez

a trónról

kell

erltetni

azonnal

gondolat

lát-

ez!

király hitvese!

Bizonyos, hogy magyar politikus találta a formát, amelybe a fontos állami

ki

és

nagyszeren romantikus ügyet beleöntötték.

Széli

De hogy

kicsoda ?

Kálmán, de Szilágyi

Mondják maga

Dezs

minden-

ben hozzájárult. Mások meg úgy tudják, 20

hogy egyesegyedül a magyar

politika örö-

prezumtiv trónörököséé,

kös,

Dezsé minden járult

meg

Ö

hozzá.

maga a

a trónt,

Szilágyi

érdem. És Széli Kálmán

mindenben

csak a f,

a

mentette

törvény,

a hazát.

Széli

mégis

aki

csak bele-

egyezett, aztán elterjesztett

Melyiknek

fognak

emelni külön ezért,

ben ?

Aki

már most szobrot

nem

itthon,

de Bécs-

annak

bizonyára

néhány mázsa bronzzal több

kompetái.

cselekedte,

Eh, mit kutatom, majd kisül magától.

közben

az ország, aratás

hová

bár,

lenni a kiváncsiságtól.

nem tud

És az ország

büszke gyanakodással néz Szilágyi felé,

aki ott volt az

de bár mint bels volt,

nem ment

Dezs

eskü napján Bécsben,

titkos tanácsos hivatalos

el

a renuncziaczióra,

mutatta magát. Mert

megmenteni

Ám

a trónt?

21

ilyen.

Mindig

Mit

nem neki

megteszi,

hogyha

»nem Ilyen

ráér,

csinál

minden déleltt.

akár

magának «

belle

És

semmit.

.

.... Már karcsú

úri

az Izabella

a király

hitvese

az a szép

leány, aki a pozsonyi

fherczegn

Mindig komoly

volt,

22

parkban

gyermekeivel

sétált.

mindig csendes.

Holdas

éjjel.

Holdas nyári éjszakán, ismeretlen falukon keresztül

megyek elre. Mindegy nekem, hogy

egész éjszakán lesz

is,

nak

is

át

megyek-e és nem bánom, ha dél

amikor beérem a nagyvárost.

A

kocsis-

mindegy, alszik a bakon, a lovak

meg

éppen álmodozva, lassan poroszkálnak elre a fehér úton, mindenütt a

hs

folyam partján.

Elmennének így napokig és én talanúl,

oktalanul,

sohase jönne

el

csak

menni,

a virradat és

ez az éjszaka.

25

is

velük, czél-

menni,

csak

örökké tartana

úgy

tetszik

nekem, mintha amióta csak

élek,

ehhez az egy holdas éjhez utaztam volna, ez lenne a czélom, a révem, én álomszer kikötm,

amelyben már látom megállapodás nincs. Csupa lehelet, fény,

semmi,

mes

árnyék az egész, csudás szépség

meg nem

fogható

látszat,

volt élni. Magáért, ezért

hogy megleshettem éjjeli

a

ezt a földet

amelyért érdepillanatért

Ingerlbb

pongyolájában.

is,

legpompásabb és

mint a zsoltárok királyának kedvese

érzékibb,

—

:

a teste

olyan, mint az ében, de ez a feketeség forróbb

és

égbb, mint maga

a nap. És be van borítva

ugyancsak fekete csipkékkel: virágokkal, melynek színe

szeszélyes

rajza

Mind az

szépséges

fákkal, füvekkel,

egy,

de szabályos

pontos és

éles,

ruhái,

változatos.

melyek keblére,

vállára feszesen rája borulnak,

és körülöttük a

roppant ezüst öv maga a Duna. Szerelmesen simul hozzá, megreszket, hullámot vet a lélekzésére, mintha kéj lehet,

Oh hogy

volna

neki

az,

hogy

ott

ahol van.

Föld

!

Mily nehéz

minden

magamon uralkodnom,

pillanatban

26

rád

ne

borúijak,

hozzád ne bújjak. Csipkéid

alá,

beléd egészen,

hogy elmúljon rólam az a hiú álom, hogy vagy értem, és nem én általad

érted,

te

ki

te

saradból,

vagyok. Forró és titokzatos tested szív

vonz magához, de ábrázatod ime világos-

és

ságával egyszerre fölemel és megnémít. Ábrá-

zatod az ég,

mely vakítóbb

egy szoborarczú

fehér

fehérség,

leány,

aki

holdas éjjen a patakban fürdik. káprázat, az Ígéret és a

mint

magányos,

Maga vagy

a

szent elérhetetlenség.

Lelkem a holdas éjbe abban belétemetkezék.

Csakhogy

e

megsemmisülésben meg

volt

a

násznak minden gyönyörsége. Szinte elvesztettem beléje az öntudatomat, csak annyi maradt

éppen, kis

hogy

tudtam

szivarra

gyújtani.

Az

a

füstölg tzpont, amely az ajkam eltt

égett, megtartott

meztetett,

éberen és minduntalan figyel-

hogy »Én« én vagyok, akinek sok

apró munkácskám van

még

a pipacsos, tarka,

ellenséges indulatú életben. És észrevétlen

átsuhannom

éjszakába.

27

az

még nem

szabad

örökké

holdas

:

I.

Megyek, megyek elre, állomszer, tündéri vidékeken.

Néha

emberlakta

helyekre

érek.

Földi tanyák, a nevüket

nem tudom. De nem

mindegy-e, akárhogyan

hívják

vakat,

e

amelyekben sehol, semmi

meg van

kicsiny

élet.

fal-

Mindenki

bennük, azaz, hogy alszanak

halva

mindannyian. Mindegy. Egy helyütt van

csak

ébren egy szerelmes pár. Egymásba forrasztott ajkkal,

egy

elvonulni a

testté válva

békés

engedik maguk mellett

vándort.

Bensmben

biz-

tatom, beszédet tartok hozzájuk

— Fiaim, csak csókolódzatok ezt,

!

Most tegyétek

amikor a föld a maga nagy szerelmébe

borulva kegyelmez sár alakjaitoknak és

hogy lássatok egymáson

engedi,

—

az eredetnek

Szépnek

látjátok

az

ösztönt,

égi

zavarja

semmi

—

kopott és

a

durva

nem

rögnek színeit.

egymást e világításban, tehát mely a párzásra

tökéletlenség.

28

hajt,

nem

Most forrasszátok

.

egymásba magatokat, most, amikor a hold akarja

.

.

Megtették. Elfordultam tlük,

amely

kisért

tovább magányos

Hallottam, amikor elhangzott már.

Csendjének muzsikájában

emberekre

úgy várják

nem a

Tegnap

aratók.

ez

Egygyé

volt a

lett

találtam.

végén komor

Falu

kezükben öldökl hajnalt. is

k

leger-

amig megint

tartott mindacidig,

állanak,

férfiak

utamon.

annak ragyogó világosságával.

az éjszakával,

sebb hang és

egy

elbújtak,

hogy vannak. Ah, ez a hindu

sóhaj jelezte csak, »sit«,

is

ölni

szerszám, készülnek,

azt cselekedték és áldozataik,

aranyfej füvek, szelíden és búsan már egy-

máson feküsznek. A Oktalan harag fog

kévék. el

az emberek

ellen.

De

belátom, hogy ezek mind arra születtek: ölni és

És emberi voltuk kénytelen

élni.

kelletlen

engedelmeskedik emberi hivatásuknak. Mieltt

nem

itt

éltek és

mások

voltak, és

csak

nem

el

miután

nem

itt

fognak

élni:

mások lesznek. Mik? Mert

hihetem, hogy másra

nem

azt

születtek,

minthogy learassák f-testvéreiket és megegyék.

29

Megdobban a szívem a rémülettl és elönt egy bels sirás mint gyermekkoromban, amikor a meghalás, azaz

a

halhatatlanság

problémá-

jához megérkeztem. Mit keresünk e földi

tér-

ségeken és hová vándorlunk ezen a stáczión át? Mire születtem én

magam?

Álmodozásra és képzeldésre. Ha öntudatra ébredésemnek korszakára gondolok, emlékszem,

hogy

szilárd

nem

volt

programmom,

igazi

semmi. Átsuhanni

tervem az

rajta

gések között, menni valahová.

életre

édes képzel-

Késbb

csinál-

tam programmokat, megkísértettem a cselekvést,

nem

de soha végre

hanem ha

azért,

fantáziáim és

hajtottam

volna

hogy szebbek

még jobban

semmit,

legyenek

a

annak

felgyújtsam

a képzeldését, aki reám nézett. így erltettem

meg magamat

sokszor és isten a tanúm, hogy

belevérzettem

amig

beletördtem

a

polgári

majomkodásokba. És hiába erlködöm, mindörökre rajtam

idegenek ez

az

nekem a

szokásaik,

ostoba ruha, torz és

vagyok magam

eltt,

mert

azokat

teher

utálatos

mimelem

akikkel élek, mert kötelességeket vállaltam,

30

és

a képzeldés

azokban

hiúsága

azt

megmaradjak,

hogy

parancsolja,

st

ha

különb

lehet,

legyek, mint a többi.

szegény czifra

dobod

komédiás, mikor

Utálatos

meggyötrött

fejedrl

a

már

el

kakastollas

süveget?

11.

Mind az

a nagy

dolog,

megtörtént, újra éled, rajba éjszakában.

Mit

is

tettem,

ami vélem valaha áll,

hozzám

miért

Egy-két leányajk, egy-két csók

—

ül

mindössze

Hogy több már nem nem is adnak, a bvös

ennyi volt az egész. lesz,

nem

kell

és

az

éltem?

is

igen éjje-

len leszámolhatok velük.

Melyikben és mikor volt a legtöbb

ség? Talán

levegben

üdvös-

abban és akkor, amikor csak a

érinthettem.

Húsz éves voltam

akkor,

feküdtem katona-börtön kemény ágyán, idegen országban,

elhagyatva,

megalázva,

betegen.

Minden ambiczióm, összes reménységem, 31

leg-

forróbb vágyam

az

volt,

hogy még egyszer

szabadon járhassak a világban és egyszer jóllakhassam.

El ne ítéljenek

valóság,

oh be meg

is

rugdosott

semmit, ami becses, csak

Egy

tartozott.

fotográfiáját.

Azt

akkor.

hagytak

ami a

leg-

No meg

azt,

vidéki kis lány vidéki

belerejtettem

námba. És amikor az

Nem azt,

becsesebb: a képzeldésemet.

ami ahhoz

még

falánk-

Elvették a köny-

Levágták a hajamat rövidre.

veimet. Elszedték a revolveremet.

meg

a

nagyon.

ságért, fiatal voltam

A

ezért

rök

a

szalmapár-

szundítottak, az

éjszaka egy-két vigyázatlan perczében kivettem és megcsókoltam.

A

kép visszacsókolt, a leveg

tüzes volt az ajkam

úgy meg nem ...

Az

eltt.

csókolt,

Soha engem leány

mint ez az arczkép!

egyik lovam kancza.

Úgy

látszik jó

anya, álmában nyerít az otthonhagyott csikaja

Az imént még

Fölrezzenek a hangra.

után.

húsz esztends és rabkatona voltam. Újra én vagyok, aki tudom, hogy jó nagy utat tettem

meg

azóta a földi éjszakában.

Id,

aki azóta

úgy

eljártál,

32

add vissza nekem

képzeldéseimet, tündéri

édes

godban hadd

felejtem

éppen

vagy a

az,

arra,

párja.

hanem

tisztasá-

az érzéki csókokat!

el

Elfelejtem. Arra az egyre

Nem

éjjel,

emlékezem csupán.

egyre, amely

csaknem

Csak azt nem tudom, hol

álmodozik, hol vándorol a lányajk, amely az

enyém égve

megtaláltam.

Már-már

kínálkozik.

Fölvillant,

kínálkozott

felé

azt hittem,

—

elmúlt.

IH.

Most valami zsibbadás

ert

vett

a

tájon,

mintha valami történt volna, amirl én tudok. alig

Minden bágyadt

lett

észrevehetleg reszketett

és egy kevéssé, is.

voltam már, lehetett vagy négy jöttünk. fejemet,

A

hintó

kemény

nem

Én

is

fáradt

órája,

hogy

kávájára

fektetve

szememet behunytam, hogy legalább

az hadd pihenjen már.

meg olyasmit láttam, amit szemnem lehet. Három gráczia lépkedett

Hát akkor mel

látni

elttem,

lassan,

fáradtan,

mivel

fárasztotta ket. Ilyenek ezek a

33

a

fiatal

holdvilág

ncskék.

lesznek,

betegnek

amelylyel valami

A

van.

szke

grácziák

ha

beteljesedik

titkos,

bens

közül

kett,

igen nyáriasan volt

csillaguk,

összefüggésük vörös és a

a

de reájuk

öltözve,

egy bárányfelh következetesen árnyékot úgy,

hogy

ket. Annál jobban a

alig láttam

harmadikat, a feketét, konczentrált

vetett,

aki

fényében

és

a

hold ers,

teljes

egész

ornátusban

ment elre. Álmodni könny,

azt

De én

mindenki tud.

ébren voltam, csak a szemem csukva, csupán az édes zsibbadás vett rajtam ert. Láttam a

három nemtmet, amint kézen fogva mentek elre,

vörös

a

amikor már mind

fkötbe

lotusvirág is

azzal elborítá.

az árnyék, át,

elnyillott.

foglalta fejét,

szegve

a

A

honnan

harmadik

ers

mellét

harmadik pedig ment a rögön

a

föl ki

—

szke

És a kett, csak suhant, mint

nézte a lábát, egyszer-egyszer

tottam

a

tubarózsa,

magát ákáczvirággal

teletüzködte vette,

hajában

is

emelgette.

szememet

lehunytam, újra

volt.

~

fájlalta,

szi-

Megrettenve

nyi-

mire

Újra

eltnt.

De még mennyire! Néha 34

:

hátra

is

morúan

—

nevetett,

gúnyosan,

kaczéran,

szo-

:

uracskám, ön talán tanár

Fiatal

mondja meg, miért van kit szeret

és

az,

az a valaki

hogy

nem

nos,

is,

valaki vala-

szereti? Miféle

tévedése ez a teremtésnek, csillagok karambolagéia,vagy más egyéb égi szerencsétlenség az oka?!

A

kisasszony

kérdeztem

kérdte

tlem

én vissza-

és

:

— Maga mondja meg kisasszony, mert maga mindenkinél tudósabb, mert mindent megérez.

Nos, mondja meg, mért van között,

akiket

valaha

nekem mindörökre

látom, aki

A

az,

feketefejü

hogy

szerettem,

a

csak

három magát

elérhetetlen?

gráczia lotusos fejét megrázta

—

Úgy, úgy picziny uracskám, csak tessék szenvedni és ha szíveskednék nekem örömet szerezni elríná magát, sírni :

Szeretem

látni

a gyötrdését,

benne a magamét. Csak

ön

ki

hogy

elfelejtsem

azt sajnálom,

hogy

fog épülni, mint ahogy annyiszor meg-

cselekedte, de én

elsn

úgy sem láttam még.

rajta

soha már. Én mindjárt az

vesztettem.

35

3'

—

Merészkedett valaki

—

Oh

nem,

amíg leszünk, mindörökre,

mi

szerette!?

én szerettem,

szeretett,

—

nem

és

és

maradunk egymással

így

de egymástól

távol.

IV.

Kinyitottam a szememet,

a mélységes és

illatos

hogy egészén

magányban

ébren,

analizáljam

ezt az ember-virágot, aki valami sors tragédia

hsének láttam.

látszott,

A

amikor elször közelrl meg-

józanságtól és

gyönyörségre való

beteges vágyakozástól fényes szemeit egyszerre elöntötte a könyü. ilyen elborúlást

az

érzésem:

!

Mosolyogva

sírt,

de soha

Mindjárt az volt vele szemben

az életemet

adnám

érte,

hogy

örökre letörüljem az arczárói, de érzem, hogy

nem

lehet,

csak egy-egy pillanatra.

Ez Grandét Eugénia. Nincs miért megal-

kotnom

újra jellemét,

a Balsac

magashomloku

leánya. Él a polgári napnak, komolyan, fontos-

kodva, kicsinyesen és rideg,

szeretetlen,

szigorún.

zsugori

36

Úgy

természet,

vélnéd

pedig

!

!

nagy

bensejében kiégett.

és

Most még

hs,

amelynek elébe menni nem egy lépést pihenni

is

sentimentális

de várja a

hitetlenül,

elre ? Ülni

akar.

Miért tenni

várni

kell,

és

halált,

kell,

aztán

kell.

Ennek a

kicsiny

nnek

a lábainál

ülök

én

most, és szeretnék vele beszélgetni szerelmérl

abban a hívságos ki

tudom zni

tettel

le

Szere-

reám, csudálkozó

hogy mit akarok tle? Néha idegessé amikor

teszem,

ajakkal

redibl.

lelkének titkos

és szánalommal néz

tekintettel, is

hitben, hátha egyetlen atomját

dühöngök:

látja,

hogy

összeszorított

nem vagyok én

mért

a

legszebb, legersebb és leggazdagabb a világon,

hogy mint

ilyen

hogy

adjon valamit

igy

csókolhassam

mosolyogjon reám

a

tettetés és

meg

a

lábát,

hódolatomra

és

köny nélkül

Kezdek belefáradni már, mert látom, hogy aggasztja az

ldésemtl.

—

erlködésem

és

megrémül képze-

Szinte küld is:

Menj, szegény szomorú

sem tudsz velem

fiú, te

bánni, mint mások.

még úgy Te sem

tudod mi az én bajom, én sem, hogy mi a

37

tiéd

Oh, holdas bajom,

grácziája, nincs

éjjel

csai< az

végképp,

mat,

fölöttem

átvette

szeretnék

vagy valamiért, és szemeit és

természetem, a képzei-

igazi

dés és a romantika

nekem semmi

meghalni

utoljára láttam az

utoljára

az uralvalakiért

ön könyes

azért

azt találtam,

volna

elmúlni legérdemesebb.

V.

mintha

Jön felénk a reggel,

A

lábakon

jönne.

matinéja

már ezüst és

Eh,

csak

fák,

föld

füvek

teste

piros és

nagy hidat

is.

béklyóba verni?

még

A

ordítják.

fekete,

csipkébl

virágok

vagyunk a város határában! a gyárak henczegve

rózsás leány-

—

kürtök

aki

való.

itthon jelentik,

Már beértük

Mi szükség a folyam

Hogy

de

megunta az

a

hátát életet,

magasról ugorhassék a semmiségbe?

A lovak egyszerre megállottak, a kocsis káromkodott egyet:

—

Beste rossz lánya,

lefelé!

38

most

bukfenczezik

.

Csakugyan, egy leány ugrott éppen a Dunába, kétségkívül

st

nem

hogy fürödjön. Világos,

azért,

lengeni

láttam

egy kissé czifra ruháját

a

levegben, a következ pillanatban már csak szalmakalapjának sárga

merre tnt

A

el.

szalagja jelezte, part

hid és a

még, csak hárman

láttuk,

néptelen volt

egy öreg paraszt, aki

kenyeret és hagymát früstökölt a hid

Egy

pillanatra megállt a

következben vel,

tett

a kezé-

körülbelül azt akarta mondani, hogy

kámpecz!«

Egy

utána ugrott, én

nem

is

sietve

ennek

azonban

matróz

csavargó

»

vetközdtem.

A

paraszt

igen biztatott:

— itt

lábánál.

kenyerezésben, de a

mozdulatot

elutasító

hogy

Hagyja a nag>'ságos

úr,

itt

a víz rossz,

ugyan a lyányt többet meg nem fogják.

Hagy küzködjék

vele az a csirkász

Néztem, hogy küzd,

mint

akar

.

.

egy

megmenteni, valószínleg éhgyomorral.

életet

Mint

meg is A fiú ers

bukdácsol a kalap szalagjának mentén, fogja,

úszó,

csakhogy a

nem

fárad,

fej

nincs

alatta.

verejtékes

szorongva nézem és

alig

39

arczczal,

szív-

tudok számot adni

!

.

magamnak, mit szeretnék jobban megmentse,

!

egy

hogy ne

azt-e,

— Megvan —

kiáltja

fog

fájó érzés

el,

azt-e,

:

hogy

birja?

diadalmasan. És

engem

ah a szegény leány

nem

tudott elmenekülni.

—

Nincs, vége, elmerült

Az

Föllélekzek. letesek,

simák,

—

—

azóta

leány

már

kiabálja aztán.

habok

ezüst

nyugodtak.

van. És a szegény

rossz volt

!

újra

egyen-

Minden rendben

—

tudja,

ha jó

hogy

volt,

miért

ha élt,

miféle stáczió volt ez a föld, ahol tartózkodott,

bizonyára, visszás, zavaros, kényelmetlen viszo-

nyok között

.

.

Nappal van. Törjük magunkat belé a munkába

újra.

Isten

veled

éjszakát

40

holdas

éj,

szívem jó

Egy újságíró. Vagy: Mária vitéze.

A

- engedelmet,

rongyos és utálatos pénz

a nagylelk

Bródy Zsigmond megtisztel aka-

démiai jutalma lesz a

Kaas

—

most már bizonyosan nem

Ivoré.

Egy végs

határozattal vég-

képp kimarták a kezébl és ezzel az elítéletekre úgyis hajlandó újságírót

végérvényesen

megersítették abban a hitében, hogy az úgynevezett liberális

a f,

lom

hanem

politikusoknak

a pénz.

Hogy

kié legyen ?

43

nem

a vallás

az és vele a hata-

Azonban

mit

nem

és anélkül

isten: az újságíró azzal

tesz

a háromezer forinttal

nem

lett

volna gazdagabb

lesz szegényebb.

St

hitében

még ersödik a sikerült irigykedés által és képzeH töviskoronáján, melyet annyi büszkeséggel hord, új

ágak nnek,

friss

most már csak elüttetett

azért,

hogy

világos,

egy jelentékeny

nem

mert

martyr,

szereti.

vagy

letagadja,

áll

íme,

földi jutalomtól

mert a pápát annyira

szenvedélyét

akkor

vérrózsák virítanak.

az útjában

Ha

csak ezt a

magába

fojtja,

semmi akadály

és a

legkülönb publiczistának járó jutalmat és dicsMivel abban, hogy

séget rögtön fölveheti. a

legels

valamennyiünk között,

publiczista

abban még a legöregebb

kálvinisták,

kételkednek, akik azt vallják,

tudós ember, jó

író,

lehet senki,

nem

aki

de

azok sem

hogy szép ember,

még

jó íánczos

Kálvin hitében

sem

született

és neveltetett.

St, valószín, maga az igazságos

Dezs

is

Kaas

Ivort tartja a

ták fejedelmének

—

magyar

Szilágyi

publiczis-

de csak pénteken. Ugy

beszélik, a kik ismerik,

hogy a roppant

44

fejnek

—

mely a glóbussal vetekszik napja

elfogulatlan

—

mégis csak

csak egy

nem megy ha zi játszi

de akkor

van,

—

emberek közé. Más napokon kedve

—

megtapogatni

ellátogat

az igazságot, melynek örökre kinevezett világminisztere.

Tegnap is

volt,

elmúlt,

az

emberek már

Engem azonban

emlékeznek erre az ügyre.

nem hagy nyugodni,

és

torkom

kiabálni

szakadtából

alig

ha

túl

az

idn

szeretnék

oktalanság, méltatlanság, csalás történt

!

:

is, itt

Miután

azonban az egyszer kiabálás nem igen

gyz

meg senkit, megpróbálom érthet szóval eladni, hogy

mi

itt

fehér, azt

most

el

történt. Valamire,

mondták, hogy

kell hinni.

ami bizonyosan

fekete,

Egy ember,

és

ezt

már

aki méltó, mél-

tatlannak nyilváníttatik, megaláztatik, a bére és a

dicssége másnak

A

kérdés

tapad

—

—

ez

adatik.

amint az volt

:

a

Van-e

45

ma

sarába

különb

bele-

magyar

publiczista

manapság Kaas Ivornál? Aki tud

ehhez a dologhoz,

Költnek

Egy

kincseit

mind

való.

ernek gazdag

kivételes

költi

mestersége apró pén-

gyengédsége és nélkül

ismereteket

fölváltotta

Ötleteinek

zére.

rendkivüli

és

született

szerzett.

mondja, hogy nincs.

azt

bségére, szavainak nézve

erejére

:

színére,

példaképp, pár

Amióta dolgozik, az egész ma-

gyar zsurnalisztika

és tanult belle.

élt

Önmeg-

alázó szerénysége szinte bántó már, oly nagy és igaz. Bocsánatot kér, stilusa van,

határt azt,

nem

hogy

engedelmet

hogy önálló

instál,

és eredeti

hogy munkaereje

ismer. Szinte sírva tagadja a tényt,

t soha más

czél

nem

vezette, mint a

hivatása, a pennája robot munkájából

goztatták, mint

élt,

dol-

egy napszámost. Pedig minden

módja megadatott

hogy

arra,

goztasson. Sohasem

bérelt.

béreljen és dol-

És sohasem

lehe-

tett kibérelni, csak a munkaerejét. Holott, ha a

meggyzdésébl,

a hitébl csak egy kevéskét

ád árendába: senki könnyebben nem önállósíthatta

maga

volna magát,

kezére.

De

dolgozhatott

volna

ez igaztalan és elfogult

46

a

ember

mindig másképp fogta Úgy, ahogy

a

fel

kell.

Természetes, hogy a végén

nem

publiczisztikát.

letiportatik.

Dezst

szolgálta Szilágyi

is

meggyzdés

ellenére? Mert a nagy politikusok

igy cselekszik

meg nem

érte-

hogy Kaas

Ivor

Mindjárt baj lesz, ha sietve

derekán,

parancsára,

mint

a

szerint aki

ez az igazi zsurnaliszta.

tem magam. Nekem élete

Mért

a

is

szeszélyes

kedvének

egy olyan társaságba,

belekerült

néppárt.

fáj,

sors

Ámde,

aki

rajta,

mint pu-

bíráskodik, ha már elég kíváncsi, hogy mvészete tökéletességén kívül az bliczistán

magánügyeit áll

is

—

kutatja

:

nézze meg, miben

ennek az írónak a néppártisága, honnan

elmaradottsága,

musa

joguk,

mibl

hajtott

ki

ég

fanatiz-

Nekik voltaképpen csak ahhoz van

?

hogy mint

írót vizsgálják, hisz-e, tud-e,

vannak-e eszméi, van-e letes-e ?

Mindezzel

k

stílusa,

magyar-e, becsü-

keveset tördnek, nekik

47

hogy nincs az

az a fdolog, az

igazukat

hajtja,

nem

hitükön,

akadályozta és boszan-

totta

kényelmes munkájukban.

sága

reá,

magára nézve

Hogy

tragikus,

elfogult-

az országra

ma már nem hasznos — az nekik aligha lényeges. Mert k, a maguk hasznos igazsánézve

gában épp annyira a

maga haszon

A

ban.

elfogultak, mint

Kaas Ivor

és czél nélkül való

igazságá-

különbség közöttük

az,

hogy

k

dia-

dalmaskodnak, az újságíró pedig elbukik. És

ha másért nem

ezért,

is,

szimpatikusabb elt-

tiszteletteljes

érdekldéssel nézek

tem, mint valaha.

Tüzes és feléje,

hogy megbámuljam

amely

ily

író.

És

csudásan

szinte

él

azt a lelkiismeretet,

egy emberben,

megabitom

aki újság-

töviskoronáját, szinte

gyönyörködöm abban az ártalomban, amelyet

meg

fog szerezni nekem

az,

hogy

iránta való

hajlandóságomat és nagyrabecsülésemet zem.

O

tatik. Jaj

alul van,

kifeje-

félreismertetik és kigúnyol-

annak, aki szeliden, keresztényi meleg-

48

seggel

hozzá az

bújik

ilyen

férfiúhoz.

Nem

bánom, gyönyörség bevallanom, hogy nekem Kaas Ivor imponál, mert

ben

hisz,

Hogy

hisz.

amiben én nem tudok

teszi csekélyebbé,

a papoknak.

De

Fképp

jével szabad.

hinni, az

még ilyen ember

mindnyájunk elmé-

isten

dának okáért nem földi

ers a Dezst pél-

azokéival, akiknek

fantáziájuk és sok a szívok. Szilágyi

meghibban

nem

csak csudálatosabbá.

Mélységesen sajnálom, hogy is fölül

olyasmi-

hogy az elméje

kell félteni,

vagy mennyei, a mások, akár

az isten igazságáért való föllángolásban. Akivel ilyes baj történhetik,

az a költ. Kaas Ivorban

az támadt föl és az borította

Csakhogy ez a folyamat

is

józan elméjét.

el

szép,

mert becsületes, czélja eszményi törekvés legalább

ségnek,

különben

mint is

is

árt.

Ez

pillanatokra

az uralkodó magyar politikának

mint az

országnak.

ritka,

így

mint

s

annyit használ az emberi-

amennyit

csak

mert

Nem

kell

az

ártalom

szól és inkább

kényelmetlen,

nagyon komo-

lyan venni, inkább érdekes az, mint nevezetes.

A

megfigyelése esztétikai

49

gyönyörség: ime

egy

tudós

tanult, okos,

vannak,

újságpalotája, aki évtizedek

csak

—

irányát,

belelopnia

politika

óta

Egy

czinizmus

a

naponta

két-

vezérczikkben mondja

szer, két helyen, két

lapjának

asszonynak.

lakóhelye

kinek

újságíró,

régi

búcsus

egy

mint

akinek látomásai

író,

amelybe

—

lehet

aki

el

gyakorta

hitét

eltt a magyar

nagy demi mondejai mind meztelenre

vetkztek

—

olyan, mint egy

:

szz

fiúgyerek,

ministrálás közben. Szívét elárasztja az édes

a tömjén

hit,

megbódítja, tágra nyitott, naiv-

illata

ságban tündökl

szemeit

áhítattal

szögezi a

papra és a keresztre.

Nem az,

is

igen

hogy van

egyéni

bánom, hogy mit hite

Nem

jóléte.

valamiben, ami

hisz.

nem

A

f

az

úgy, mint azok a vén aka-

démikusok, akiknek egyéb vallásuk nincs, mint

hogy ben get!)

k

örökké fognak

éljenek,

kívánok

Fképp

Szászt,

a frendet értem.

is

élni.

(Miattam külön-

nekik jó friss egészsé-

a püspököt és

Igaz,

50

Gyulait,

ezek mindég jó lábon

állottak a liberalizmussal,

nagyszer

a benne rejl

hanem mert

az hatalmon

az egyiket fpappá, a másikat frenddé

volt,

És

idea miatt,

nem

de

k

tette.

hogy vájjon Kaas Ivor

ítélkeztek afölött,

becsületes és kiváló-e a mesterségében.

A

püs-

pök, aki az idegen remekmunkákat lehetetlenné

Magyarországon,

tette

lefordította.

hogy valamennyit

azáltal,

Alig van

egy

nem

mely

strófája,

hamisítás. Kompromittálta Dantét, lehetetlenné

Shakesperet magát. Ötven évig

tette

ott

f, ahová Szász keze

nem ni

És nyúlkált

nyúlt.

mindenfelé, ahová az aranytyúkok tojni szoktak.

féle

Neki honorárium volt az irodalom. Semmifanatizmus, igaz,

hette.

híres

embereket

volt a bíró

a párja,

a karjába

Nagyobb

Talán csak egy.

gazdag és És

t

nem

Kaas Ivor

volna az

új

és

a tudása.

Károlylyal

Gyulai

együtt

Pált

nem

lelkesedéssel

kis

áll

értem,

szeretek

No meg

öreg ördög,

magyar

ha vakmerségéhez arányban

kerít-

temettek még.

fölött!

az a szeretetreméltó

aki tönkretette

nem

irodalmat,

a tehetsége akit

Szász

szóvá tenni,

mert aggastyánok, voltaképpen békét kellene

51

4-

már hagyni

Csakhogy, ha közelrl meg-

nekik.

ket az ember, látja, hogy ezeknek a még ép. Fképp a kicsié, aki a maga szkös középszerségében makacsul változat-

nézi

foga

Ugyanaz a tudatlanság,

lan.

aki a tudóst játsza,

ugyanaz az eladó professzor,

nyögve

azokat,

bírálja

folyamatosan beszélnek.

hebegve és

zengzetesen

Még

mindig vad tz-

és

azokat a tehetségeket, akik-

zel halálra keresi

nek penetráns szaga dühbe

ket

aki

akik

borítja, szét akarja

marczangolni.

Csak egy rokonszenves van benne, hogy mint kritikus és

oly

szubjektív,

mint egy költ

hogy nem annyira a munkák

mint

azok

bírált.

És

lyrikus

is

azt

megtapogatása, is

elolvasása,

intuitió

alapján

szeretem benne, hogy mint

pártember és hogy a

vakmer

elfo-

gulatlanságával föl tudta ültetni egész Magyarországot,

még enmagát

is.

hiszi,

hogy klasszikus

némi

Ízlése és ítélete volt.

És a többi bíró?

A

író.

Mert már

is

azt

Pedig neki legalább

»Közli«-ek,

az »Átdol-

gozi«-ak, azok a kellemetes urak, akik elsza-

52

vakban végzik

el

a

maguk

lelkiismereti dolgait,

javarészt olyan szabadszeliemek,

akik

minden

pillanatban készek lennének egy kis katholikus

üldözésre. Némelyiknek szinte látom, amint rítja

a

olyan

képe,

a

hogy

spanyol csizmát rászo-

a kanonok lábára. Ezek azonban

csak a

legények, a katonaság, a vezér ime jön sietve,

hogy még egyszer megmentse a és

végképp

letiporja

veszedelmes

ellenfelét, a szürke, a

Csudálom, hogy

liberalizmust

annak kegyetlen üldözjét,

Szilágyi

szegény poétát.

Dezs nem

kegyel-

mezett Kaas Ivornak, holott az báró. Egy gróf ugyanily ügyben, egykor kegyelmesebb

iránt,

volt.

Amikor az

Andrássy Gyulának kiadták

ifjú

az akadémiai Bródy-díjat, értékes, de fölöttébb

—

konzervatív közjogi tanulmányáért

Dezs

akkor

taksálja többre

nem a

jelentkezett.

gróf könyvét,

mint a báró

mködését, csakhogy az els nem czikkeket, az utóbbi

Jön

tehát,

meg

miként Toldy

63

Szilágyi

Pedig aligha

írt

ellene

csak úgy ontotta. Miklós,

oly

nagy

és súlyos lépésekkel

a

Tekintély,

miként

nem

,

hagyja

kell,

el

az

Igazságszeretet,

Fensség, hogy megmutassa,

a

ha

jön

a bosszúálló Jehova

az

kálvinista

is,

az

hiveit

aki

aka-

démiában.

A

bizony

nem nagy

hogy az

—

hogy Kaas

pénzt,

Az

eset.

meg nem

kapta,

súlyos

dolog,

a

fantasztikus politikai

az utóbbi évekét

a kelleténél, amikor a

Ivor

mi

a

jutalmat

munkásságát

értem — többre azért

benne

taksálják

meg tle utolsó idben

tagadják az

aktuális politika.

Ha van

valami, ami nagyra növelheti azt az

irányzatot,

amibe a mi derék újságírónk beléke-

rült

:

úgy

az a

dühös komolyság, amelylyel

reája

Hadd írják, hadd beszéljék ki magukat. Nagyon könnyen lehet, hogy még szolgálatot törnek.

is

tesznek, mert

lenségükkel,

gukkal

magyar

föltn

naivságukkal, türelmet-

ravaszkodásukkal

kiélesítik a

Ha

oktalansá-

mai lehetetlen és eltompult

életet, politikai és

egyetemben.

és

társadalmi rendjével

valóban világosság volna e

54

földön,

nem

De

piszkos

e

lenne szükség az

félhomálynak

fanatizmusokra.

nem

az

árt

sötétségük. Inkább hasznos, mert így legalább

megunjuk az Szívesen

egészet.

elismerem,

hogy

szempontok és a praktikus

ezek

filozófiai

politikus ezeket

nem használhatja. Mélyen sajnálom, de én nem szolgálhatok, csak a magam gondolataival. Ha cselekednem kellene, talán én is másképpen beszélnék,

gyönyör

igy

csak

azt

olvasok

czikkeket

Kaas

Hazánk-ban és a Alkotmány-ban hálát

is

hogy

mondhatom,

Ivortól

is.

érzek lángoló vakbuzgósága

a

És néha

iránt,

mert

a mi mesterségünk remekmunkákat köszönhet

ennek. Ez újságírónak és ers,

még van

pathosa,

nemes

pedig mindig jóhiszem,

rajongása

ami mint mvészi eszköz a legislegritkább és

ugy a legels.

Nem tudom

én,

ha olyasmit olvasnék tle,

ami fajtám,

magam

az olvasót,

hogy bennünket máglyára dobjon,

bizony

nem tudom:

ellen való,

talán

ha felszólítaná

elbb

tapsolnék az

írónak és csak azután védekezném az ember ellen

55

nem

Bántani

okból

is.

jósága,

A

kell

második ok

Tartok

az,

elméjénél, pedig az

attól,

ha nagyon

is

Két

szent.

hogy önfeláldozó

gyermekies

önzetlen,

nagyobb

senimiesetre,

nagy

és is

szíve

jelentékeny

hogy gyengédtelen

találok lenni,

követelem számára a pénzt és

a dicsséget.

nem

sem az

sem a

egyiket,

nála puritánabb

igen

kereste

Életmódra

másikat.

ember közöttünk

életében

nincs.

Napi

szüksége a maga személyére nézve talán az a tíz

megveszi azt a krajczáros

krajczár, amiért

újságot,

amibe

Emlékszem,

ír.

— nem

is

olyan régen volt

—

amikor ugyan viaskodott hogy megvásároljon-e

magának egy kész a színe, szabása konveniált családja

amelynek

tetszett

neki,

st

az ára

Akkor

volt

ez,

amikor a

volna.

nyaralt

nadrágot,

nyári

és

eljárt

a kávéházba

hideg kávét vacsorálni. Ez volt az

No meg az, hogy

is

—

lumpolása.

egyszer belvárosi képvisel-

nek választották meg. Keservesen nyögött e meg-

56

!

utczán kiabálta

tiszteltetés terhe alatt, az

ki,

hogy

nem érdemli meg, titkon talán sírt is, mért hogy nem tud méltó lenni ehhez a poziczióhoz? Ebben az idben még növekedett önmegalázkodása. Pedig még nem is környékezte meg a nagy szerencsétlenség, mely belle a ezt

lutheránus hitben születettbl rajongó

katho-

likus egyházpolitikust csinál.

Nem

tle

hallottam,

de valaminek lenni

amelybl

nem tudom

így igaz-e,

abban a történetben,

kell

mint vallásos rajongó

került

ki.

Halálos beteg volt egy gyermeke, az orvosok

lemondtak

róla,

Kétségbeesve egyszerre

minden órán várták a

állott fölötte

megvilágosodék,

Mária trónusa :

hatatlan, tetlen,

Az

elé.

szz Anyához Te

halálát.

az apa, kinek lelke az

újságíró

égnek

szállá,

könyörgött a

Mária, kinek jóságod kifogy-

hatalmad

—

Fiadnál

—

megmérhe-

add vissza nekem gyermekem. Vitézed

leszek, szolgád leszek,

rabod leszek

Az újságíró látta Máriát. Akinek ilyen látomásai vannak, az csak nagy lélek

pedig meggyógyult.

57

lehet.

A

gyermek

Akkor fogta

Kaas

el

Ivort az a lélekállapot,

amelyet sokan betegségnek neveznek. a

legfbb egészségnek tartom az

csudálom és szeretem

érte,

Én meg

nyavalyáját,

de irigykedem

is

Istenem, istenem, ha én csudát láttam volna

rá.

amikor vártam, nem Máriának, legcsúfabb ördögnek

hadakozó

A

aki szép,

de a

lettem volna a térden

is

vitéze.

megbékélnek vele: a

remélem,

zsidók,

gyermeke

halálból visszatért

diktálja neki poli-

meggyzdését. Tehát nem pogányságból kínálja nekik oly sürgsen és türelmetlenül a

tikai

keresztség

de

furcsa,

beszél és tizál.

A modora

fölvételét.

ír

a

legbensbb lényege

a báró bármit

—

egy

kissé

—

hiába

velük szimpa-

Aminthogy egy sereg zsidót tudok,

kel jót

tett.

Elve

ellen,

kesernyésen,

akik-

de azért

megcselekedte.

Aztán csak lehet aki

nem

kedveli a

ugyan nem

még kitn publiczista az, zsidókat! Wagner Richárd

szerette a sémi 58

faj

szagát, de azért

És

elég jó zenekölt volt.

sok

minden

annak

szabad,

subjektiv gyengeségeket.

—

elméj tudósok objektivitás.

Meg

eresztenek be

A

liberális

maga

lehet

nézni

bütykös lábú, lopott

cselekszik,

maguk közé

évek óta

nem

Ebben

zsidót.

kellett

a

áll

nem

Kaas Ivornak közöttük megbuknia és jussától elüttetnie.

megütközni az egésznek

oly kicsiség.

Egy szr-

általános disznóság hátán.

nagy,

a

annak

azoknak kötelességük az

Az egész különben szál

poéta,

el

szabadelvüségük és ezért

az

a

is

aki

is

rajta.

nem

és súlyt az, aki

Nem

is

szerzett

elment

az

cselekedném,

volna

Kár ha

fontosságot

akadémiai

ülésbe

dönteni. ott volt, megjelent.

ság.

De elmegy-e

a Súly, a Fontos-

oda, ahol az

liberalizmusa

valóban veszélyben van?

Ám

ott

nem Máriának egy

ártatlan vitéze veszélyezteti.

59

szál

lelkes

és

Budapesti erkölcsök.

Róza

palotát

talál.

Róza már délutáni háromkor

elindult,

hogy

rendes kávéházában, a rendes uzsonnán megjelenjen.

Boszús

volt,

nem

alhatott

ebéd után,

mert a gyermekek ruhásszekrénye a közös hálóbonne, szobaszobában állott és a dada

—

lány,

házvezetn egy személyben

—

minden

pillanatban nyikorogtatta az ajtót, hol egy kis

nadrágért,

hol

ingért,

vagy

még pedig olyan bér parasztcselédek

káért jött be,

csak a kis

többször figyelmeztette, hogy félálmában föl

is

mondott 61

neki,

éppen

pelen-

ahogy szoktak. Róza zajjal,

letöri

a

lábát,

de csakhamar

hogy mindez a gyermel<ek Különben is, ámbár még csak május közepe, olyan meleg volt a lakásban, hogy egészen be kellett sötétíteni, hogy

visszavonta érdeléében

;

belátta,

történt.

existálni lehessen.

A

úrn, a három gyermek a kosztos föl

s

alá,

—

az

úr,

az

és a külön szobában

— igen hiányos ami miatt

min-

vízvezeték csapjait

denütt megeresztették, az urak

öltözetben járkáltak

cselédek

a

ersen

mél-

tatlankodtak.

—

Ezek a vaczakok, vehetnének magukra

valami vaczakot!

monda

a szolgáló,

kácsnénak neveztetett. Hozzák be a ruhámat

—

!

kiáltott ki

aki

sza-

közéjük

az asszony.

— —

Melyiket?

Azt

a

fekete

vaczakot

!

szólt

Róza

asszony. Egyetlen utczai ruhájának szólt a legmélyebb megvetés e pesti kifejezése. A ruha téli volt, de egy blouseval tavaszosították. Amennyire a alj engedte magát. nehéz - préselt virágú

—

Nem

lehetett tudni,

ez

a

divatból kiment, az

idénybl kimaradt szoknya volt-e szomorú, vagy az asszony, aki magára vette, azaz, hogy rántotta. Amikor rajta volt, gyöngédtelen kézzel végighúzott rajta. A szoknya szomorúan 62

:

keményen susogott, végre

és

is

selyem és

új

volt valamikor.

Az öltözködés során tén

téli

még,

volt

magas sarka nak

járni ily

ben,

a

czip következett.

fzs,

Szin-

magasszárú, hegyes

befelé fordult.

Csak asszonyok

tud-

kényelmetlen, meleg és csúf czipk-

amelyet

gyakorta

sem

ki

tisztíttatnak.

Egész napon kínlódnak benne és folyton tele vannak aggodalommal, hogy ki ne lássék. Róza utálattal nézett végig ezen a czipn, egy használt vizes törülközvel mégis megtörülte a lábbeli lakk orrocskáját.

Valami kalapra

keveset a

került

amikor

nekividámodott,

mert

sor,

nem

azt

st már valóságosan Egy kicsinyt még meg is elzte az

vette és tavaszi, volt.

a

régen nyári

idényt

és a divatot, chrisantemumokból állította össze a

masamod

és a szalmáját mintha czukorból fon-

ták volna.

Szép, volt,

a

gyengéd,

n

ünneplés

fehér

szerre kivirágzott

húsa,

tle.

meg

millió

maga magának

is

érzéki

fekete

kalap

egy-

feje

És az elhomályosított

szobában, ahol a púderrel millió

és

elrontott

apró pórusa tetszett

ez

nem a

teintnek

látszott

fej.

—

Nézte

is

magát, jó hosszan, addig ágaskodva, amíg a vállfüzjének egy halcsontja eltörött.

63

!

—

—

gondolta magában Szépen vagyunk! már most nem mehetek uzsonnálni Róza Nem volt csak egy vállfüzje. Igaz, hogy igen finom, még mint új asszony vette, de a sok gyermek miatt keveset viselhette. Mintegy négy esztendeig kitartott rajta jól, mindössze egy kis patinát kapott. A csontok azonban

—

most

tavaszkor

csak

egyszerre

ereszkedni

kezdtek benne. És íme, az egyik fogta magát és váratlanul azért,

mert

—

kitelt

minden igaz ok

—

az ideje

nélkül,

csak

eltörött.

Mást nem lehetett venni, a hónap közepén voltak és a Róza havi pénzébl nem volt csak huszonnyolcz forint. Abból is kilencz a dadáé, aki minden pillanatban kérhette. Reggel jött a fás és a tejes ember, a kettnek együtt tíz forint járt. Egyszerre

könnyelm

elhatározás vett rajta

ert, beleszédült, de megcselekedte, rögtön midért hozatott.

hogy legelször, hangosan monda:

annyira fölizgatta magát,

—

Szép

kis

új

Belevörösödött az ügybe és talán

életében

hazárd firma vagyok!

Azzal biztatta magát, hogy valahonnan váratlan

pénz

hogy nem

áll

a családhoz.

Az

ura,

bizonyos,

hozza, az mint honvédségi

viv fhadnagy megszámlált

krajczárokat, halá-

losan bizonyos, mindig ugyanegy

64

szám-

summát hozott

Néha

— talán háromszor történt meg —

forinttal

többet kapott, vagy egy-két forint-

haza.

egy tal

kevesebbet.

Ilyenkor

nem

magát, de az asszony ez a kicsiny összeg

is

nagyon

elszégyelte

szólt semmit.

nagyot

jelentett,

Pedig

abban

nem mentek színházba és elestek ama rendes napi gyönyörségétl,

a hónapban

leiküknek

hogy az újságban harmincz napon át nézték a amig egyszer aztán odajutottak, hogy

repertoiret,

gyufát húzhattak arra a nemzetibe menjenek-e a férfi kedvagy a sörházba? Az asszony veért többször csalt és a sörház javára döntött, mert a rendkívül kicsinyesz, de rendkívül jó embernek a sör nemcsak ital, de spektákulum is volt, valóságos lelki mulatságára szolgált. Az asszony pedig úgy is élvezett mindennapon a kávéházi uzsonnázást nem :

—

—

:

engedte

el,

ez jelentette neki azt,

hogy

társas-

Lánykorának álmai egy vidéki, élénk kis városban folytak le ide zsugorodtak össze: egy könyvviv feleségével, egy ügyvédnével és ezeknek az

életet

—

és Budapesten.

él

—

ismerseivel kávézott nyilvánosan, igaz, hogy jó,

két

sok,

sötét,

kicsiny

volna,

de

ers

kiflit,

nem

és habos kávét. Hozzá noha hármat is megevett

szabadott és

költekeznie.

65

nem

is

lehetett

A gyermekeknek is csak kell vinni valamit. Majd lehúzták a czukorért, játékért. Nem lehetett

ket

az élet komolyságáról és nehézségé-

rl meggyzni. Különösen

a középst, a két

hogy megvegyenek neki mindent és az anyja szájából kivette és félesztendst, aki követelte,

a félig

már összeharapott

falatot

is.

»Enni sem lehet azoktól a kis fracczoktól, Egyálmost ebédeltem és már éhes vagyok gondolta magánem lehet tlük élni !« ban Róza, amint uzsonnára menet megállapította, hogy még csak három óra és ilyenkor még nem jelenhet meg a kávéházban, a feketéz urak vannak még ott, megrónák, azt hinnék, hogy valakit keres. !

—

talán

Elvörösödött

ugyan

erre a

föltevésre,

mert csak-

Az utóbbi idben, hogy különösen azok bajai nem emész-

keresett valakit.

a gyerekek és

tették föl egész énjét, föl-föllázadozott magában: »Az ember olyan, mint egy tehén, nem is

tudja,

hogy van,

mivel becsületes

mondta.

Éjjel

!« Ez homlokán és

eszik, iszik és alszik

szk

az eszme kopogtatott lélek

mondta

volt,

el,

nem

sírás

kis

az

urának

el

is

közben, a katona

is igen értette, mit akar, különösen akkor, amikor görcsös csuklások között bevallotta neki, hogy: »nem tudom, mi történt velem,

66

nem nem

szeretem többé eléggé a gyermekeimet, elégítenek ki

—

!«

Mit akarsz, mit keressz tehát ezen a

gon?

—

kérdé a nehéz gondolkodású

vilá-

férj

és

a másik oldalára fordult.

Róza azóta

keresett

valakit,

nem

is

valakit,

egy határozott személyt. Azt a férfit, akivel lánykorában férj és feleséget játszottak. Azonban vagy nyolcz esztendeig tartó, ersen csókos

viszonyuk után, nem egykorú volt

— aki ezzel a — annyira megérett

férfival

csak-

a házas-

hogy nem hsieskedett tovább, hanem férjhez ment máshoz, ahhoz, aki nagyon kérte. ságra,

Szerelmese különben is igen lanyhán viselte magát és az utolsó esztendben mind azt mondotta: »Nekem az a f, hogy te légy boldog, ha már boldogtalanná lettem én!«

De nem

lett

boldogtalan.

Amikor

relmének tárgya idegen fészekbe bújt egész fölszabadult tüzét

világi

izzó szeel

elle,

boldogulására

lett, hamarosan hírneves. Okos ember létére ama bizonyos szárnyas paripákat hamarosan eladta nagytgyü, jól legel tehe-

fordította. író

nekért.

den

A

lett

szerencse valósággal kiszolgálta, min-

belle, ami csak egy alacsony sorsban

született,

magyar fiatal emberbl nyolcz év Budapesten lehet. Megtakarított

lefolyása alatt

67

!

vag^'ona

amikor beleszeretett egy leányba,

volt,

hozományt kapott. Róza ott volt az esküvn más állapotban nem mint meghívott vendég, hanem, mint a templomba akivel félmillió

—

—

kíváncsi közönség. Állapota miatt egy kissé szerénytelenül is viselte magát, a meg, kicsiny szolgák csaknem kiküldték.

betóduló,

híjjá,

—

hogy a szemükbe nem vágta: Mit szemtelenkednek. Nincs senki, akinek

több joga volna tudná,

hogy

itt

itt

lenni,

mint nekem.

Ha

bántanak, otthagyná menyasz-

szonyát és lejönne hozzám Szinte abban az illúzióban szik.

De

nem

ezen a napon

élt,

hogy

eskü-

volt józan, estve

hogy vegyen egy jégszekrényt, anélkül élni nem lehet. Jó volt, hogy azt nem kívánta tle, hogy palotát építsen. A régi szerelme hamarosan épített azt is. És Róza, az uzsonna idt, hogy eltöltse, elment kínozta az urát,

megnézni ezt a palotát, amely közel a ligethez, egy kicsiny, árnyas utczában állott. Nem volt nagy, de annál elkelbb, tiszta kbl való, a tükörüveg ablakait bronz amorettek tartották.

Az ablakok szépen zott,

az asszonyra.

olyan

és

egyenletesen drappiro-

fehér rollói különösen ingerlleg hatottak

tiszta,

Úgy friss

érezte,

és

hogy azok mögött

édes 68

életet

lehet

élni,

:

mint amilyent 6

élt

leánykorában.

E

rolletták

mögött arczbre soha meg nem feketedik, csípje soha nem lett volna széles. Gyermekeit minden fájdalom nélkül szüli vala és csak kettt, egy fiút és egy leányt. Milyen kedves, mosolygós, tiszta babák lettek volna! Róza a kovácsolt vasból vert, nagy kapu eltt állott. A vascsipkéken át be lehetett nézni az udvarba, amely kertté volt alakítva. Éppen magnoliafák nyíltak benne és a fehér

sr

virágbokrok között zöld pázsit ragyogott

át.

Soha olyan friss, aranyos zöldet! Soha olyan aranyszín fövenyt, mint amilyen a virág-

sznyegek

—

neki

—

között kanyargott

ízlése, !

—

a világon,

nincs

senkinek,

csak

gondolta magában Róza.

És ezt mind nekem Ígérte, mondta, én hittem is, nem is !

,

—

szegény, folytatta

tovább gondolatait és forró kezét rátette a kapu hideg kalincsára. És a kapu kinyílt eltte, pedig benn volt a palota lépcsházában. Akár akarta, akár nem, ment elre. Az esze egy kicsinyt ellentállott, de a lábai vitték. Csakugyan megzavarodott egy kissé, úgy ment fölfelé a lépcsn, mintha haza menne és gondolat nélkül való, megszédült elméje, minduntalan ezt a mondatot ismételte: 69

!

—

A

én

az

palotám,

csakhogy

palotám,

megtaláltam az

Fölért

üveges hall-ba és ez az eltte

ismeretlen konstrukczióju, minden álmát fölülhaladó, fényes és kényelmes terem

—

tért,

Ha

st

er-

hogy valamelyest mégis

sen megdöbbentette, az eszére

olyan

:

gondolkodott

megszólítanak, azt

is:

fogom mondani,

hogy lakást keresek ... ha vele találkozom, fogom neki mondani, hogy látni akartam, mieltt meghalok és hogy neveztesse ki az

azt

uramat valaminek! Szerencséjére, jó sokáig kivel és birtokba vehette

nem

találkozott sen-

A

a palotáját.

török

dohányzót, melynek nyitott ablakain olyan áradt

ki,

mint amilyen

szerelmesének szalont állt

is,

a legjobban

nem

sr,

fehér

és

fekete kék,

úgy

illat

annak idejében Látta

hajából.

neki

—

a

ez

a két szín

A

szíve csak-

— lánykorában.

hasadt,

ketté

—

tetszett

neki

ez

az

emeletnyi magasságú, édes, gyengéd és korrekt szoba, hol az emberi verejtéknek nincsen

semmi.

nem

A sznyegein nem

ültek, a szalon

jártak,

magáért volt és

a

nyoma székein

nem hogy

emberek lakjanak benne.

—

Úgy

látszik,

ellophatnak!

—

nincs itthon senki, mindent

gondolta magában 7Q

Róza. És

.

minden elvigyázatról lemondva, letért a lépcs sznyegérl, hogy a márványon kopogjon a lépteivel. Cselédség még sem jött, azok éppen

késbb, mint az urak

ebédeltek, természetesen

más

és

traktusban.

A

fépületben templomi

néma elkelA kutya is más

csend, egy aranyozott ajtó eltt séggel szunyókált

egy agár.

a palotában. Róza mégis megrémült tle:

— —

Nem

bánt ez az eb? kérdé hangosan.

Nem!

—

egy

felelte

kellemetes

ni

hang.

Egy sovány, de szabályos úri

n—

és kedves kisfejü matinéban állott a

igen elegáns

—

betolakodott asszony eltt.

Udvariasan, bizal-

masan, st örömmel nézett reá. Egy sárga táblás fzött könyv volt a kezében, a fél arcza pirosra

valószínleg a díványon hevert és amikor az idegen asszony szavait

volt feküdve, olvasott,

meghallotta.

—

Az uramat

keresni

tetszik

Brüsszelben van

itthon,

sen, mint aki igen örül,

!

—

hogy

ugy-e, nincs

monda

szívélye-

valakivel beszélhet.

— Igen — monda Róza, visszanyerve önuralmát kérni

—

— .

szerettem volna vele beszélni és meg-

.

Két hét múlva itthon

megkérni, ha

valamit

71

lesz,

megigér,

csak az

tessék

megvan.

!

.

Mondjak neki

valamit, kihez

van szerencsém,

a nagysád arcza

nekem olyan ismers Róza büszkén és határozottan mondta meg .

.

leánykori nevét.

—

Oh

—

szólt a

tessék besétálni,

háziasszony elpirulva

önrl nagyon

—

sokat beszél-

tünk az urammal. Hogy ön volt az els ideálja, a legszebb lány, akit életében látott, és a legjobb

Mindég panaszkodott, hogy soha sem

is.

tudja önt meglátni az utczán, ez a Pest olyan

rengeteg

Karon

fogta, bevezette az ura

dolgozó szo-

bájába.

—

Üljünk

le

—

— én ebben a szobában töltöm

nekem róla, milyen volt fiatal korában. Igaz, hogy olyan sr, fekete haja volt, hogy a fés eltörött benne? A gyomra rossz volt már akkor is? az életemet

beszéljen

—

—

Nálunk mindent megevett! monda Róza egyszeren, de büszkén. Áltálján, ers önérzet fogta elméjén,

hogy

el

egyszerre és végig villant az

régi szerelmét, a palotával együtt,

vissza kellene vennie ettl

a nagyon

kedves,

vézna asszonytól. Ha csak egyszer kaphatná annak a bolondos fejét az ers, kövér még fehér és szép karjai közé!

de

nagyon

—

—

72

.

Vad, erkölcstelen és érzéki gondolatai támad-

Az

tak.

leveg, az asszony szivélyessége hogy elmenjen. Elébb azon-

illatos

fojtogatta. Fölállott,

ban egy

tekintetet vetett

asztalára.

merte

—

h

A

sok

a régi szerelme író-

csecsebecse

megis-

között

régi, kislánykori arczképét.

—

Lássa

monda

arczképe,

A Róza

itt

—

a háziasszony

és kegyeletes az én uram.

pedig egy

fél

báli

Itt

a

czip

ilyen

maga .

kis

.

szíve mondhatatlan kéjjel tölt

meg.

Az kis báli atlaszczipje volt, szerelmese lopta el. sohsem vallotta be, hogy szólt bájos fontosEz a czip pedig magam sem tudom, kodással az úri mindent kivallott, csak kié volt. Az uram azt nem, hogy ki viselte. Éppen csak czélozgat, hogy valami elkel dáma, talán egy mágnásné ... A mi lábunkra ugy-e, nem menne föl, mi? Ez a czip neki »szent«, mondja, tréfálkozik, hogy mindazt a lábat keresi, és amelyre fölhúzni lehessen .... Ilyenek a

—

—

n —

férfiak.

Róza a maga

megntt, formátszólt semmit és elment azzal az elhatározással, hogy nem jön többé vissza ide soha, maradjon minden lanná

lett

elszélesedett,

lábaira

nézett,

a régiben.

73

nem

A

kávéházba,

lehetett elmennie.

villamosra

ült,

ezek után

vágta a derekát,

új niíder

hazament. Nagy

kétségbeeséssel

bajjal,

nem

uzsonnára,

Az

riadalommal,

A középs

fogadták.

gyerek leesett lábáról, a cselédek megállapítot-

hogy torokgyíkja van. Elszaladtak orvosért

ták,

és akit leghamarabb értek, azt

el

is

hozták.

Valami egészen fiatal ember volt, rendkívül tiszta, mintha skatulából épp most vették volna Ügyetlenül fogott hozzá, hogy

ki.

a kis

fiút.

nyeztetett

ütköz

Úgy

A

kisasszonyhoz.

vizsgálat

megnézze

hozzá, mint egy elké-

beszélt

sok

annál

után,

akadályba

kellemesebben

bánt az anyával. Ünnepélyesen, kétszer kezet csókolt neki és szólott:

— A

még

Torokgyíknak

kicsike sokat evett,

adjunk neki valami édeset,

ben

sedett

és

jót és

sem.

magostól,

minden rend-

mészfehérre változott arcza kiszíneelhatározta

kicsinynek csakugyan talán kezdeni

A

árnyéka

lesz!

A Róza

fiatal

csak

cseresznyét,

magában, hogy ha a

nem

lesz

semmi

baja,

fog ezzel a kedves, szép, derék

emberrel. régivel

azonban

— maradjon minden érin-

tetlenül, a régiben.

74

A

szerelem

A Szakszer

élete.

kamasutram.

— elismerem hogy kissé — szabad

vizsgálódásaimban megállít egy

ritka

könyv,

mely véletlenül került a kezembe. Ez a munka a hindu szerelem mvészete, a kamasutram, mely a derék Vatsyanától ered és Yacodhara magyarázataival, azaz

A könyv zelheti,

Jayamangulá-jával

van

ellátva.

eredetije sanskrit és az olvasó elkép-

hogy én nem eredetiben olvastam, a

Smidt professzor fordítása került hozzám.

A kamasutram els

lapján egy sanskrit idézet

nem csatol hozzá kommentárt, én nem értem, hanem azért ideírom, mert a

van, a fordító

75

:!

két sor

maga miszticzismusában

a

rendkívül

gondolatkelt, ime: Kanyaratnaga namas tubhyam, nabhud

Yasyah nustakam idam

acritasya

apuzvakamena

mama

ciladoso hi

Remélem, hogy ez a »hi« nem egy rövid, de erteljes nevetést akar jelenteni, kikaczagását mindazoknak, akik a szerelmet könyvbl akarják megismerni, annak mvészetét nyomami tényleg tatott betbl megtanulni, vagy egy kissé komikus vibráló

törvényeit,

is

lehet

mivoltát

— — törvénytelen

kemény,

fekete

betkbe lefogni és megrögzíteni. Éppen ellenkezleg. Vatsyana a mi pártunkon van. A szerelem mvészetének nevezetes hindu kódexe

maga

szörnységes komolyan fogja

lapjain, így »

határozza

Miután a szerelem

nnek

nek és a

teljes

föl

a

mindjárt az

els

meg maga magát: nem egyéb, mint a

férfi-

és hamarosan,

dolgát

és lényeges egyesülése

okvetetlen szabályai vannak. Ezeket

a

szabá-

lyokat tanítja a kamasutram.«

De, nehogy rozásért

—

ilyenformán

—

különösen ezért a meghatá-

azt higyjék,

nem

egyéb,

Mantegazza, egy hindu

egyéb hasonló

Mondtam

hogy az egész munka

újkori,

mint

Ámor

és

egy

sanskrit

Hymen, vagy

fontoskodó pornográfia.

már, hogy Vatsyana kollegám szer-

76

:

komolyan veszi a dolgát és rengeteg tárgyát óriási vagy amint ma mondják rült tudással és mélységes bölcselettel gyúrja és formálja. Voltaképpen nagy érdemei fölött

—

—

még

cselekszik

egyebet,

nagy része:

kitn

Vatsyana nem mint a magyar tudósok

sincsenek, mert a

Könyvének

rövidít és kivonatol.

magyarázója, a komoly Yacodhara legalább azt állítja,

hogy a kamasutram forrás-munkája egy

mely ezer fejezetben tárgyalta a szerelem mvészetét. kivonata És hogy annak a czélirányos, de az, ami ime elttem fekszik. De még így is igen tekintélyes az, úgy, hogy egy kissé meg is rémülök tle. Fképp keresetlen és túlságosan modern hangjától. Kérdem is magamtól, teméntelen, nagy régi könyv,

b

vájjon

illik-e,

szabad-e a hindostani

s

szavait

önök eltt mérlegelnem? Megnyugtat az a feltevésem, hogy önök épúgy tudják, mint én, hogy valamennyien egyformán, minden valószínség szerint ugyanegy helyrl Hin-

—

dostánból származunk.

Annyi bizonyos, hogy könyvünknek nem az a ftárgya, hogy és férfi között lehet-e

n

a

tiszta

barátság, van-e

77

platonikus

szerelem

avagy nincs? Vatsyana az egész szent ügyet testiesen fogja föl, de azért nem

fölöttébb

hanyagolja

a lelkieket sem. Magát, a szere-

el

lem eredetét nem sokat

hogy az

a

három

az akarja és

az

csinálja.

sem tudunk mást módját adja

el

ötszázfélét tud.

a legmaibb,

A

egybl

Alapjában

és többet.

ind bölcs többet tud és

:

megállapítja,

firtatja,

istenek közül

Azaz,

ered,

véve

mi

hogy az

a csóknak vagy ezerféle

fcsókot

is

legalább vagy

legtökéletesebb párisi hetera,

legraffináltabb

franczia

író

naiv

és ügyetlen baba, a mi néhány ezeréves embe-

rünk találékonyságához, képzelerejéhez, tudásához és perverzitásához mérve. Igaz, hogy mindjárt a kiindulási pontja

st

ersen

századvégi,

czinikus.

Vatsyana azt mondja: »A szerelem kéj.« Ennélfogva a legtöbbet a hetérákkal foglalkozik, mint akik e tudománynak a letéteménye-

ket, példának okáért ha jellemes, szép egyéb elnyökkel és rendelkezik, és ezekben ki is tünteti magát, a czíme Ganika lesz és igen nagy tisztességben tartatik. És a férfi hetérák? Arról is van szava: sei.

Szörnyen

tiszteli

így beszél velük:

»Egy

férfi,

A

hetéra,

aki a szerelem

mvészetében

járatos,

beszédes és hízelked: gyorsan megtalálja az •

78

asszonyok

szívét,

még

ha

nem

Azonban ama

nevezetes is!«

is

valami híres,

férfi,

aki

ebben

kitnik, semmiféle különö-

az ügyeskedésben

sebb nevet nem kap. Pedig a hindu szerelmi viszonyban mindenkinek meg van a maga hivatalos neve. Például aki vagyonát elverte, meg :

is

házasodott, de azért a hetéra körökben szép

Vidusakának vidám egyén, aki a maga személyére nézve nem nagyon szerelmes, de mulattatja a mások érzelme. Ezek a szerelem miniszterei, ezek a tréfás urak! Szóval semmi új a nap alatt. Azaz, régen még több újság volt, úgy látszik. Az emberek jobban ráértek, hogy bányászszanak az érzelem világában, komolyabban is vették a dolgot. A mi bölcsünk meghatározza azt is, hogy miféle hölgyekhez nem jó közeledni. rültekhez, elzüllöttekhez, pletykásokhoz, neve van

neveztetik

azt

:

Vitának

viszont

hívják.

a

az

:

szemérmetlenekhez, akiknek ifjúságuk jórészt elmúlt.

De nem szabad

megvizittelni a túlságos

világos vagy túlon-túl sötét színeket sem. És

nem

tanácsos

barátaink,

a

barátkozás:

rokonaink, a tanítók

az

apáczákkal,

és a

királyok

feleségeivel.

Mi marad akkor? az én világos

esz

Egyáltalán,

itt

nem

értem

kollégámat. Mit ért azalatt,

79

:

nagyon világos szín hö!g>'eket el hanyagolnunk? Amikor azok oly különö-

hogy kell

a

sen szépek. Szintígy a sötétek

is. Mit vétettek magyarázza meg Yacodhara vagy Smidt professzor, de most hallgatnak. Én is, jobbnak vélem ha nem igen firtatom tovább a tárgy e részét, mert Vatsyana olyan mélységekbe vezetne, ahol a tartózkodás végzetes, de társaságban nem is szokásos. Vigyázva, tapogatódzva, ha lehetséges, gyengéden törtessünk elre a Titkok Titkának

Vatsyanának, mi dolog

ez, ezt

—

—

birodalmában.

Mondanom

—

hogy az ókori szerz verista. Mindég csak visszatér a maga kiindulása pontjához: »A földön ismert, a látható szerelem: érzéki. Ennek vannak a legszebb gyümölcsei. Tehát a többi fajta mind ennek van alája rendelve.^ Csakhogy végre elismeri, hogy vannak másfélék is, nem bánom, ha le is becsüli ket! Az is megnyugtat, hogy a kamasutram a közönséges szerelmet is nagy bensséggel és ég fantáziával tárgyalja és igen kiemeli lelki vonatkozásait. Az sem olyan közönséges ám Nagyszer és nem egy-, hanem se

kell,

!

hatvannégyféle.

Legyenek 80

nyugodtak,

nem

Azonban még sem

fogom azokat

ismertetni

áilhatoic ellent

egészen és kilopolc a nagy

!

tit-

kos könyvbl egy képet: »Mint ahogy a Cala-fát körülövezi a ölelje át

az asszony a

csókolja meg...

kezés

férfit.

És

liána,

úgy

fejét lehajtva,

Ez az úgynevezett

liána-ölel-

!«

úgy lehetséges, ha mindketten ismerik már egymást jól, tudják az egymás gondolatait is. Természetesen, ez csak

Vatsyana elég rendszeres elme, de abszolúte nem németes, méltóztatnak is látni. Azért van

benne

elég

is

szentimentalizmus.

különféle csókok ismertetésénél,

—

az

átvitt

Hogy mi

csóknál.

az, azt

könny

íme: szerelmesünknek a tükörben, a falon vagy

megérteni, csak egy kis magyarázat

Ha

Például a

megállapodik

tükrözd

a vízben

Ha egy kolunk

képét

ajkunkkal

kell.

érintjük.

gyermeket, képet, valami szobrot csó-

meg

helyette

!

Ez az átviv csók, amely-

ben lelkünknek kell megnyilatkoznia. Az átvitt szerelemmel egyébként is sokat bajlódik a kamasutram. Ismeri például azt a

módot

is,

amikor valaki a szívével mást 81

sze-

«

a karjába azonban nem azt öleli. Baj, baj, de az ember néha kénytelen vele. Az a szeret,

rencse,

hogy a képzel tehetség az

igaz,

szívbéli szerelmet szolgálja, és csudákat

a

tesz.

Errl sok mindent tud a magyarázó Yacodhara, de latinul.

Hagyjuk a latin részeket. Sajnálom, de beláhogy azokkal foglalkoznom nem lehet, bár azokban rejtzik a szerelemnek si, sansmégis krit felfogása. Hogy ezt valahogyan megismerjük, a lényegtelen részekbl kell tom,

csipegetnünk. Halljuk például mit

mond

Vatsy-

ana a kurizálásról. » Közeledj

a leány felé az éjnek csendjében,

az édes magányosságban.

»Ha a leány három egymást követ éjjelen mind csak szótalannak és mozdulatlannak lát

—

—

türelmét veszti.« egy szobrot »Virágember a lány, gyöngéden kell bánni

valamint

vele.

Ha

bizalmadat

még nem

úgy közeledsz hozzá vadul

és

nyerte

meg

és

vakmern, meg-

gylöli a szerelmet magát.«

Elször gyengéden csókoljad meg, és tégy úgy, mintha semmi sem történt volna.« »

82

«

»Ha

egy leánynak megnyerte a

valaki

mát, félig

«

már a szerelme

»A szegény, pénztelen ha tehetségekben gazdag

is

ember

fiatal is

bizal-

az övé.«

—

jobb,

—

még ha nem

forgolódik leányok körül, kevés a reménysége.

»Okos dolog

együtt

vele

—

társas játékot játszani

»Meg »Meg elmúlt

fogni a kezét.

kell

ragadni a pillanatot, különben ha

—

mindig

hogy ez a klasszikus Csak a felfogása ersen délahol írták, ersebben süt a nap,

azt higyjék,

frivol

szaki. Ott,

visszatér.*

!

feketébb az árnyék.

nem

szedni,

kell

Nehogy könyv

virágot

enni.«

Ami

erkölcs,

erkölcs

alakoskodás. Ott nevén nevezték a

és dol-

emberek nem vergdtek czéltahárom Géniusz vezetett a Dharma, az Artha és a Kama. Úgy tetszik nekem, hogy mindezek között azt vették a legkomolyabban, amely a szerelmet jelentette.

gokat és az lanúl.

Mindenkit

:

Folytatom.

83

Színészek.

Az

új

németek és Else Heims.

Szeretem a bátor embereket, azokat a német színészeket, akik ide merészkedtek, Budapestre, nyári forróságban,

egy nem szerencsés és nem

komoly mulatóhelyen, hogy igen komoly, nem énekes

és

nem

lakzis

darabokat

játszanak.

Náluk jobban még csak Budapestet szeretem, amely egyszerre megérezte, hogy itt igen komoly dologról van szó és hogy az új németek nem ellenség, hanem jó barát, még pedig a legmagasabb szférában, túl a nemzeti régió-

kon, az egyetemes emberi küzdelmek egy közös hazájában.

Ott,

ahol,

szerelmes

85

honfitársam,

akármilyen tüzes légy

is

magad külön szép

a

és dicsérend familiáris érzelmeidben

—

:

együtt

halnod mindenféle fajtával, aki ember. Fképpen pedig együtt küzdened azért hogy menjünk elre, ne szenvedjünk annyit, élned és

kell

okosabban és becsületesebben legyünk meg e földön.

Vigyázva, igenis meggondolva írom ez imádott

a szavakat, mert

hazug

nem

aki

szerint félig

e

fanatizmussal

hazafiúi

vakság törvényei

kiszámított

ha van valaki, akit e felfogott érdekbl, félig okos-

önzésbl,

jól

megfogott: úgy e sorok

írója

érzem, hogy az

szép,

is.

Azért

denben

A

van

chauvin. Pedig

ságból, becsületes czéllal kieszelt

valahára

ezeket

könnyen gyanúba kerülhet

a leveg,

telítve

az,

és

vallási

le

országban, ahol

kell

nemcsak

a chauvinség,

mvészet áldott,

magyar

ez

meggyzdés Mert úgy de szükséges

az.

hogy legyen végre

országban, amely

min-

csak ebben szkölködik.

fajta,

amelyet

materiális

viszo-

nyai megfosztottak attól a dísztl és örömtl,

hogy a mvészeteket úgy gyakorolhassa, mint más nemzetek: több, mint ezer éves szomjuhozás után végre odajutott, hogy lelkének 86

!

mvészi

kívánságai lehetnek

tésére ereje

azok

és

betöl-

Vannak emberei. Nem egycsaknem egy csoport. És mindvan.

is

kett, több,

érezzük, mint az elektromosság, úgy be elménket a felismerése annak, ami elttünk történik. A magyar mvészet

nyájan járja

ime

születik,

küzd az hol

nagyon

lassan,

is

eltérbe

lép,

igen

szinte

fölismerhetetlenül.

ha elménk

mint a

hol

is

konfidensen,

hangosan

maga köntösében,

a

vünk, aki,

hogy meg-

hízeleg,

életért,

szerényen,

szeressük,

Ö

az,

beszél,

álruhában,

megsúgja

szí-

meg nem mondaná. tegnapi növevény gyönge még

bár óriásnak Ígérkezik

;

az,

és

sok gyöngédséget, sok

levegt, igen sok napot és mennél több szeretetet követel.

lessük fejldését és

Visszafojtott lélekzettel

a legkisebb hideg szellt szeretnk tle távoltartani és

rémülten

mint közelítenek

—

sel

brutális

látjuk,

hogy vigyorgó arczok

—

feléje

skeptikus kifejezés-

kezek mint húzogatnák

ki

az

anyaföldbl, mondván:

—

a

Csinált

földben,

virág

gummi

ez, -

nincs

is

arabikummal

gyökerével ragasztva

van

—

Hadd

lám,

hadd húzom, elég ers-e?

87

Még nem

ers

elég

és

semmiesetre

sem

amirl fantaszták álmodoznak. Nem az az magyar stilus, amelytl azt kívánják, hogy a levegbl született légyen, se apja,

az,

önálló

se

testvére,

semmiféle

ne

vére

legyen

és

minden ágastól, lombostól egy szem békési magyar búzából, útszéli pipacsból vagy a csikóbrös kulacsból származzék, fejldjön, beteljen.

Azt a mvészetet természet

értjük,

és

bánjuk, ha karrikaturája

—

fájdalom

akár

tükrözése,

élet

nem azt a

amely a magyar

—

is.

stilizálása,

Felhasználva

csak néhány szem igaz

gyöngyöt, amelyet a múltból kikapartunk, használva

fel-

ama néhány smotivumot, amely

fajtánkat egész életén át kiséri vala: ne a dol-

goknak egy

eredeti tehnikáját keressük,

hanem

hogy élünk, mit teszünk, mint érezünk és mire gondolunk; milyen a leveg, amit szívunk, mint süt a nap reánk, hogy vonul el a felh fölöttünk. Egünk, vizünk, hegyünk és lapályunk, házunk belseje az igazi lényegét.

Kik vagyunk,

küls képe milyen? A drámák, amelyek közöttünk lefolynak, a mulatság, ahogy vigaés

dunk,

A

a

búbánat,

amikor

sírunk,

szíve, a mélye, a karaktere?

Az

milyen? a magyar

mvészet, amely mindezeket visszaadja és min88

mi kell a magyar szíveknek, mi a magyar lélek kívánsága? Maga és csak egyedül maga most. És ez nem hazafiságból, nem nemzeti érzésbl, hanem egy egészen elemi természeti törvénynél fogva kell

denképpen

azt kérdi csak:

mert a mvészetben érték és gyönyörség csak az, ami közel van hozzánk, ami közvetetlen, amit meg- és felismerhetünk, ami így. Azért,

magunk. Shakespeare fölötte szállott a világ angolok, minden nemzetének, de latin hsei

—

mint

.

Valamint maga

Jézus

Krisztus,

Rembrandt

lefestett:

utczájában,

clairobscouros levegjében

német-alföldi város

kit

szk

élt

és

A mvészet oly

nagy és hozzá képest Örülnünk kell, ha azt, a genie is oly kicsiny ami a magunk lelkének kívánsága, ha csak azt is, ami magunk vagyunk, kifejezhetjük. született.

!

Akármilyen ellentmondásnak lássék is, ezek az új németek a mi magyar chauvinségünket szolgálják. Természetesen csak addig, amíg

vendégségbe jönnek ide, hogy részesítsenek bennünket egy reveláczióban, aztán tovább menve, mi itt maradjunk a magunk gondolataival. Megtelepedniök, vagy fészket rakniok itt: az ebben a pillanatban még tilos, mert 89

végzetes volna ránk nézve. Akármily kegyetlen-

ségnek lássék

A

is,

a fészkeiket

le

kellene vernünk.

szentimentális és az általános emberi szem-

pont mellettük szólana, de minket sokkal ersebb érzések kormányoznak, az, hogy élnünk kell. Amíg Budapest nem biztos a magyarságában, addig egy kissé játszanunk kell a finánczot és védekeznünk a konkurrenczia ellen. Az új németek pár napos vendégjátéka azonban nem Ellenkezleg,

volt versengés.

hogy

maguk

a

szolgálat,

azzal

részére megragadtak bennünket,

magunkra fordították a figyelmünket. Mi vagyunk jobb-rosszabb színjátszókkal, akik mulattatnak vagy untatnak bennünket, perczró'l pillanatra. Ezek azonban színészek, saját

tele

akik apostolai az írónak, az emberi méltóságnak, a természetes ízlésnek, az új

szaknak,

mely

a

szedett-vedett,

mvészi

kor-

összezavart

stílusokból egyet akar kiválasztani: azt, amely

az embernek legigazabban, legközvetetlenebbül mutatja

de a

meg

kivitel

magát.

A

szándék az olaszoké,

az új németeké, akik a verizmus

kicsinyességeitl

megfosztva

általánosságot,

mélységet, szárnyat akarnak adni a törekvésnek.

Vállalkozásuk czíme vásári,

de úgy

látszik,

nagyszer

— secessiós-színpad —

a világot

90

elbb

csalni kell,

:

mieltt megmondják berliniek

is

az igazat. Ezek a

neki

sok furfanggal élnek, ilyen az

is,

hogy a képzmvészetet, st a zenét is a dráma

De

szolgálatába fogadják. baj,

get.

ez csak akkor volna

ha a sok sere-mórában elfelejtenék a lényeDe ezen ott van mindég a szemük. Csak

értékes, friss, szóval olyan

darabban játszanak,

amelyért érdemes a színésznek apostolkodnia. Hirdetik

els sorban Gerhard Hauptmannt,

a világ összes

módra

tudja az

írói

között

aki

legközvetetlenebb

emberi jellemeket

ráállítani

a

És akinek a törekvései: bátrak, becsületesek, apostoliak, mert e lomha és büdös régi színpadra.

társadalmi rend

jövend sejtetik.

ben, azért,

eleven,

lehetetlenségét mutatják

egészséges

és

friss

és a

rendjét

És ezek a színészek hisznek a költik-

nem

azért,

mert ez a mesterségük, hanem

mert ez a hitük.

Mint színpadi képesség a legjelentékenyebb közöttük Reinhardt, egy magyar eredet fiatal zsidó legény, akit a nem valami imádságos berliniek már is mesternek imádnak. Mint egyéniség,

aki

egyszersmind az új színpad felel meg, a legkiválóbb

eszméjének legjobban

egy fiatal, talán tizenkilencz Heims.

éves leány, Else

Külsre nem német, inkább 91

olasz

színészn

Magasabb, vastagabb csontú, mint Duse, de korántsem oly gracziózus. Mégis hasonlít rá, azaz: a német hatása alatt áll az olasznak.

Nem

utánozza,

hanem

nézte és megérezte.

rokonság tetükbl.

meglátszik

sugárzik

intelligenczia

Az

rajta,

hogy

lelkükben különben sok

csaknem ugyanaz a magas-

lehet,

rend ni

A

ki

a tekin-

az intelligenczia, mely talán ennek

—

a tudatnak a kifejezése

:

^istenem, mégis

vagyok, akinek szárnyai megvannak kötve, aki a természettl le van igázva csak asszony

meg van aláztatva, keresztje alatt a földi rendmeg kell magamat adnom !« De Duse intelligencziája már lázadó, ez még leány és aranyos és

nek,

illúzióiban megfeledkezik a

és

még sem

tud.

Naiv

maga

sorsáról, tud

szerepeket

játszik.

Mi hozzá vagyunk szokva a mosolygós, madárhangú milyen

Istenem

ez

naivetáshoz. Ahhoz, libuska

a

naivság

a

melynek a kedves

A

mintaképe.

csicserg hangja, ugráló kegyetlen,

rodik

ki.

tudatos,

Hajh,

ez

!

falánk

a

fiatal

naivához,

akinek

alakja alatt

kemény,

egyéniség dombo-

német leány nem így

domborít! Ennek a lelke tökéletesen födi a szerepét és sem a juponja, sem a vádlija nem látszik ki a lelke

mögött. Igaz a lénye és min-

den ezen fordul meg. Ez 92

hisz, bár okos, való-

ban szerelmes, bár valóban elmés. Else Heims elször költ és apostol és csak azután színészleány. Hogy mvészetének mily magasságában van már is, az abból látszik, hogy ez a mvészet

már és

alig látszik.

ersen

miben

áll

Meg

kell

rontani az illúziómat

hogy megállapíthassam ez a mvészet. Elször abban, hogy figyelni,

testének föltétlen ura, mégis vigyázva bánik és

mégsem

Kevés és egyszer csinál egy földgömböt, amelyen mindég minden országrész virtuskodik

vele.

a mozdulata, az arczából rajta van.

Úgy

látszik,

komédiázást és

—

és az

a

sem

fiatal

leány megveti a

utálja a sikert,

igazság rovására

—

amely a költ lenne az övé!

ugyancsak lehetne virtuózkodni Ers és gyengéd egyszerre, mert a kontúrja egy szoboré, de a részlete csupa finom rajz. A természet passziózott ez arczczal, de nem akart czifrálkodni. Még csak valami nagyon meg sem különbözPedig

olyan

feje

van,

amelylyel

!

más fiatal leányok fejétl. Else Heims egy rendes, csinos, bájos, fiatal leány, akibl feleség és jó minden valószínség szerint anya lesz. Valami mégis van, ami ezektl

tette

h

megkülönbözteti, és ez

nyaka

szinte

meghajlik

az,

a

nem ers

alatt,

mintha a

hogy

feje

leányos nyak gyenge volna ahhoz, hogy

93

ezt

a

gyönyören

kiváló emberfejet hor-

kifejlett,

dozza.

A

hangja

.

.

Bizony nem

.

ers

Kedves,

amolyan

hanem

és nies, ha

a

nem

szíve szerint.

érdes

kell,

is.

Nem

kiczifrázott és kitanult színpadi hang,

olyan, amelyen

beszélnek.

Hogy

hihetetlenül biztos,

Ibsen

az

benne, mint verseit

fiatalkori

mondta. Érthetetlen elttem

—

hogy szaNéha

értetik.

meg éppen megdöbbent er van amikor

odahaza

lányok

fiatal

bályosan zengzetes, az magától például,

és

flótázik

csattog kottára, csak mindég

hiába

és

kere-

sem a magyarázatát úgy tetszett, mintha Göthe legtelibb, legigazabb páthoszu verseit hallanám. Úgy kell lenni, hogy a hangja rendkívüli jelentséget

:

a szavaknak

tud adni

és a leány érzi azt a legmélyebb értelmet, amely a szavak és a dolgok mögött, azok köznapi értelme fölött még van. Pedig oktalan puritanizmus nem bántja t, kimond egy

rímet

a és

is,

st

szárnyalását

képes

annál,

a

elvesztett

a

is,

poéta

megokolni.

maga

mondás

szaval

ha

meg

a

szavalásnak

tudja

csinálni

Csakhogy ez a

st

vers-

több formába öntött földi beszédnek és a német lány által most megtalált a

természetesség,

»bel cantó«-ja.

94

Német lány? Kinek jut eszébe, hogy Else Heims német!? Egy valaki, akiben a hármas egység lakik: az isten, a mvészet és az asszony.

Egyébként pedig az isten vezérelje a német vándorokat. És jó lesz, ha nem igen .

.

.

járogatnak többé közénk.

Most szép

volt,

hasz-

nos volt, hogy kitanítottak bennünket. Bennük gyönyörködni majd csak inkább kijárogatunk hozzájuk külföldre.

95

AZ APRÓD LEVELE.

Királyasszony

köszönöm a

alázva és az égig emelve

!

Porig

csókot,

amelyet legutolsó apródjának, nyilván kegyelem-

bl

adott.

mind csak

Mért adta, mért

tette,

szívem

ezt vitatja, kérdi és kutatja.

viharja,

Gonosz-

ságból mívelte ezt Felséged.

Hogy örökké szomjas az

enyém csak

kapott,

nem én

legyek

arra,

amelynek

a második párja, amelyet és

hogy elepedjek a

más

vágytól,

megkapni a többit mind, senki több ne kapjon egy felet is utánam. Hogy más csóknak ízét többé soha ne érezzem, mind csak emlékezzem 97

:!

errl az egyrl, aminthogy hétszer hét nap óta

másat nem

is

cselekszem. Azóta

nem

anyaszülte ember, csak egy tüzes

is

vagyok

emlék, aki

magát eszi és emészti: hogy is volt, mint is szemmel kellett volna nézni, hogy tör-

volt,

Hogyan villan meg szemében a szándék, hogy csücsöríti mindezt nem tudom, elvette királyni ajkát tlem egy szédület, valami villanás. Csak azt tudom, hogy a szemem könybe lábbadt tle, ténik és észszel felfogni az ízét ?

—

És eldje nem volt az enyém, folytatása pedig egy elfojtott kaczagásba ful: nesze neked csók, örökös rabláncznak, nesze neked csók lángoló pallosnak, aki virágzó életed derékon elvágja; ime vele forróságba fagyasztalak, elevenen koporsóba hálónak teszlek, piros ajkamnak hozzád érése

úgy

fájt,

olyan

jó volt.

:

fonása,

És

ebbl

szemfödnek arczodra ha

való reáborítása

meggondolom, hogy

Felségednél

van és egy én csak egyet kaptam belle! Ez egyért mikor kell ölnöm, mást-e, magavárom mat-e? Mindegy, nem bánom, csak legalább

—

a fajtából

legalább

millió

—

ostobának ne tartana és megmondaná nyíltan igenis, gonoszságból, szeszélybl, azért cselekedtem, hogy legyen egy ég pontja nyugtalan és czéltalan életed idszámításának. Ettl a 98

!!

csóktól számítsad, amikor születtél és amikor meghaltál.

Ami ezután

következik

— a mennybe

—

ahhoz már semmi közöd! Velem született, egyetlen Azonban mégis vagyonom, amelyet a késbbi kor optimizmusmenetel

.

.

.

nak fog nevezni, azt

hogy

súgja:

jóságból

Felséged

nem

lehetetlen,

»Mért

cselekedte.

—

gondolta magában, jut is, marad is Ez a bohó, nyurga apród egyszerre gazdag ne,«

leszek szegényebb. St de e szk világban az is Nem vagyon ugyan, valami érték, ha van valakink, aki holtig adósunknak hiszi magát. Lehet, hogy nem fizet, de lesz általa és én

nem

hátha mégis fizet? Szegény ördög

!

De

hajóra

hozhat délszakról, fölfedezvilágrészt, ahol új fajta arany ni.

szállhat, kincseket

het egy új

És egy napon visszajön és mind a lábaim teszi az aranyat,

nnek,

amelybl nem

lesz

más

senkinek, csak nekem. ígérvény,

elé

király-

tudom

ama papirjegyrl, melyet promessnevezni a gyorsan és hangosan fognak nek beszél jövendben Mindegy, csaknem ingyen van. Egy csókot adtam érte mindösszesen. mit gondoljak

!

Nem

is

esett rosszul,

gyakorlat.

Még

az ajkam. Aztán

jó

is,

nem

rózsák, lankadt violák.

nem hogy is

el

Egy

kis

ne szokjék tle

látta senki,

Azok 99

fáradtság.

illattal

csak nyíló helyeselték.

!

A

tudja, .

is

tudja.

Királyasszonyom, üdvösségem,

.

Nem

zárta. Az esze Az csak tetette magát, hogy mi történik. Álmában beszélt az alatt!

pedig szíve legmélyébe

fiú

aligha

.

!

tudom, melyik

fáj

úrnm

jobban, a gonoszsága-e,

a jósága-e? Mindakettt és az egyetlen csókot

— porig alázva és az égbe emelve — köszönöm. AZ APRÓD. Egy

fiakkerben

— persze, hogy fiakkerben —

találtam ezt a levelet.

Nem volt leragasztva, nem

megczímezve. Én bizony elolvastam, elhoztam, akié ime visszaveheti. Félek, hogy aki volt

írta,

—

aligha fog jelentkezni, forró, alázatos, apródi

hangját bizonyára megbánta.

Az

ilyen leveleket

csak megírni szokás, de elküldeni nem.

mondanom sem

Azt talán

alighanem költi túlzással

kell,

szólított

hogy az

meg

írás

király-

nnek egy, nyilván elkel asszonyságot. A szerelemnek különben joga van koronázni, egyebet sem csinál. A mi apródunk ugyan ersen

élt

a jogával, vájjon

ki,

s

miféle lehe-

Megvallom, Tiémi rokonszenvet érzek iránta, különösen azért, mert ebbl a levélbl tett?

láttam,

hogy rosszul fogja végezni. Egy fiatal komolyan veszi a csókot, bárha

ember, aki ismeri a

fát,

amelyen terem 100

Meg nem állhattam, hogy A kocsis csak annyit

utána.

ne tudakozódjam tudott,

utolsó vendége egy igen különös volt.

Fehér hajat

Minden

viselt és

ok nélkül

igaz

Leszállt a

— —

lehetett vele az útszéli

beszélgetni,

Duna

ahhoz sárga czipt. magát a város

kivitette

nem

határába, az úton

csárdákról

hogy legember

fiatal

oly

szomorú

volt.

partján.

Beleugrott a vízbe?

Késbb

lehet.

fehércseléd várt ott

De elébb egy csinos fekete rá, nem kezeltek, mindjárt

csókolództak.

Más

volt,

az

volt,

Fránya apródja!

az apród volt ? !

A

férfinem

tekintélye

és

komolysága érdekében hinnem kell, hogy nem ez a bús fiatal ember vesztette el az el nem küldött levelet.

101

Irodalom.

Vajda Jánosról.

Úgy

gyottan,

elesetten,

Vajda János

A

nagy,

magától

társas-életre

öreg is,

összetörve.

elha-

végezte

így

is.

magányos ember,

képp a mai kedve,

hogy meghaljon

a költhöz,

illik

volt

már,

aki a társas-,

nem

volt

amikor

f-

berendez-

elvált

hogy beleolvadjon abba a

magavégte-

lenségbe, amelyet egyedül szeretett a világon.

Hetek óta betegeskedett;

hogy vége annyian

van, hetven

;

orvosa mondta, volt már,

mind-

És engem valami olyanféle képzetem volt

elkészültünk

megdöbbentett

éves a

103

halálára.

róla,

Alig írta

—

hogy túlél még mindannyiunkat fiatalokat. néhány hónappal halála eltt, 18Q5-ben, nekem »most már nemcsak nagy kedvem, :

mert az évek

idm

és

módom

óta

mindig megvolt,

lenne

a

—

dolgozásra.«

de

Az

módja egyszerre félbenszakadt, egy szürke és szomorú napon, amely egészen olyan volt, mint . Mindkett különös, ers, érdemes emlékezni reá. ideje

és

rosszkedv délutánját azzal hogy írásaim között kétségbeesve

Halála napjának töltöttem,

keresgéltem a Vajda János végrendelete után.

Mert annak egy példányát az asztalomon hagyta a költ, mikor nálam járt. Nem talált otthon, egy pár sort írt az asztalomon és ott-feledte a kis jegyzkönyvét. Ebben volt, egy nyitott levélborítékba írva, a nagy poéta végrendelete. Czeruzával, pár sor, mindössze ennyi: »A nevem Vajda János, magyar író, testem halálom után felbonczolandó.« Utána lakásczíme, a helyek, ahol hónapos-szobákban lakott. Nagyobbára házakban. Sokszor költözködött, belvárosi hosszabb ideig talán csak az Aranykéz-utczában lakott. A testamentumot vissza akartam vinni hozzá, de addig-addig készültem, amíg 104

.

úgy eltettem, hogy most nem könyv itt van, de az üres, a

A jegyzmegvannak

találom. lapjai

számozva, az elején összeadás, igen

kis

szá-

mokkal és egy-két följegyzés, talán háztartásalapításra, házi tzhelyre gondolt, hogy meneküljön

vendéglsöktl

a

pinczérektl,

a

és

gylölt és akik szenvedtek

halálosan

akiket

egy és más kellemetlenségei

miatt.

de hiszen szükség sincs már reá. Úgy is minden meglesz, amit akart. De azért én csak keresem, keresem és a halottal töltve az egész délutánt, töröm

Az

írás nincs, nincs

a fejemet

ben

sehol,

mért hordozta

:

tíz

éven

át a

zsebé-

ezt a rideg testamentumot? Tartott attól,

hogy az utczán múlik ki és a magyar fvárosa legnagyobb magyar poéták egyikét ban, nem tudják egykönnyen agnoszkálni ? Vagy az

—

—

öngyilkosságra készült, éveken és csak készült

E

világosodott igazán,

sz

.

elttem

alakja.

egyszerre meg-

Most

láttam csak

elttem a magas, erteljes amint komoran, lassan, magányosan

hogy nincs

férfi,

csökönyösen

.

gondolatban, íme

sötét

át,

:

népes utczákon. Szemeit összehúzta, elnézett a járókelk fejei fölött, részvétlenül,

járkál a

a

maga

éveken

bajával át.

A

foglalkozva

halálra

csak: így láttam

készül zordsága 105

volt hát

:

nem

önzés és most megértem azt az utczai jelenetet is, amelyrl annak ideez és

kietlen

jében annyit beszéltek az írók világában.

Vajda

egyedül, mint rendesen. Sziva-

sétált,

Egy úr költ nem

rozott.

megállította és tüzet kért tle.

A

adott

neki,

hanem

így

szólt

hozzá

—

Uram,

százan

az

emberek

ezrei

sétálnak

itt,

semmi dolguk, semmi ön engem állít meg tüzért; nem

szivaroznak,

gondjuk és adok.

És elment.

— St

háta mögött.

Sokat

—

csúfolták

ezért

meg

valljuk

most már úgy sem tördik velünk jelenetet óriási

nyítékának vettük.

nem két

a

—

ezt a

önzése egyik klasszikus bizo-

Nem

bírtuk

az egész. És mert családi állása

mint egy

—

az igazat,

öreg budapesti

keser szív

fiatal

szeretni, ez

volt egyéb,

szobaúré

senki

tartott ki mellette

t nem

és

mert

más, mint

egy-

pályatársa:

szomorú

Pedig egy félszázadja lakott Budapesten, igen sok embert ismert, sokakat is gylölt, de talán senkivel igazán nem barátkozott. Nem mintha mizantróp vagy rossz modorú lett volna, de az emberek csak azért kelúgy látszott elhagyatottságban

élte le

—

lettek neki,

hogy az

utolsó

éveit.

—

életének milieujeül szol-

106

gáljanak, jók voltak, ha használtak neki, gazok,

ha nem álltak szolgálatára. Rossz tettet azonban nem tud róla senki, legnagyobb elkeseredésében sem ragadtatta magát tovább a rossz kívánságnál.

Hogy

valakinek használt volna

a nemzet összeségét kivéve lottam, de azt se,

mes ember

hogy

lehetett

—

ártott.

volna,

azt

nem

—

hal-

Pedig veszedel-

hozzá a

megvolt

tehetsége, a roppant testi ereje, elszántsága és

az a természete, életen

kívül

élni

hogy tudott a társadalmi és

örökösen

leszámolt

az

életével.

Lírikus volt, abból az óriási fajtából való, gulat,

—

thosszal

Az

:

az aki

bsz

komor

és

amelynek a világ csak egy hanhangulata. Telve

nem

ismer sem

tragikus

Istent,

kormá-

alanyi érzése, költészete, sorsa:

nyozta számára az egész csillagrendszert,

amelyben e föld

is

benne van.

pá-

sem embert.

Jaj

az

azt,

ilyen

is, de amely a magáénak mondhatja Az egoista így válik nagy jóttevvé és így történhetik meg az, hogy a magányos, kórházban elhunyt szegény poéta után gazdag hagyaték maradt. Nem könny csecse-becsek,

géniének,

jaj

közvetlen

szerencsés litteratura

környezetének

az,

!

gondosan csiszolt brilliánsok, arany ékszerek, hanem: vagy száz költemény, egyrésze klasz107

szikus antik szobor, márványból való hatalmas torzók, egy-egy

becses

fej.

csonka, de

mindenesetre jobban

akik

nála

talán

nem haragszanak meg

a hitemet:

így

is

bájos

és

Szerencsésebb természet költink,

a

költ, aki

tudnak

élni,

reám, ha ideírom

kiszenvedett, a leg-

nagyobbszabásu volt valamennyiük között. Gina halála, így hívták a legigazibb ideál-

—

ját,

azóta

igaz,

nem

volt

melódiája,

keményen, néha élesen

gatottan,

szag-

dalolt,

de

mindig férfiasan, erteljesen. Egy kivert bika, vagy egy halálra sebzett vadkan jutott eszembe mindig, ha komor verseit olvastam, amelyeknek küls formája néha erszakos volt, de bels kompozicziója mindig tiszta és kemény, írt vagy húsz költeményt, amely a Byron vagy Shelley legjobb munkáival fölér és ezeknek felét élete legutolsó szakában írta, akkor, amikor az akadémikus poéták csak szánalommal beszéltek róla.

A

nagyközönség sohasem szerette Vajda hogy nagy, de nem igen olvasták. És ezért került nagy erfeszítésbe, hogy munkáira vevket szerezzenek írótársai,

Jánost. Elismerték,

akiket egy

a részvét

:

idben

megszállt a kollegialitás és

fölhívást intéztek érdekében a

zethez. Valami kis

pénzhez 108

nem-

jutott így az

sz

és beteges költ, aki a felhívás idejében, mintha

meglágyult volna egy kissé, barátkozott

is,

de

Ebben az idben kvártélyán én is, konyhán jártam nála, a kis keresztül kellett bemenni hozzá, a konyhában óh, mily rosszul állott neki

mostak, zuhogott a

víz, forrott

épp abban az idben

a lúg, a ruhák

szobája

párázatával volt tele az

nyeit

!

—

ahol

is,

legszebb

—

költemé-

írta.

egy kissé a mások nyomorúságát, körivette vala és jobban szerette volna, ha meg nem látogatom. Vitt is le hamarosan, épp hogy körinézhettem a szobájában. A bútorok a rendes hónapos-bútorok, amelyekben az egyetlen fényzés az éjjeli szekRestelte

amely

t

is

—

rény.

egyben: a szoba minden pompásan meghegyezett czeruzák voltak elhelyezve, szám szerint vagy ötven. Nem kérdeztem miért, képzeletben láttam, hogy

Luxus

csak

részében

az öreg oroszlán mint járkál

méter hosszú

föl s alá

szobában, elméjében

a néhány új

verset

forgatván. S ha egy gondolat, egy rím

— ami

neki tetszik

— eszébe

jut,

nyomban

leírja,

mert

a gondolat, a rím elszáll, gazember...

Imádta a poézist, természetesen

legjobban

a magáét. Szent volt eltte jó verseinek min109

.

den sora. írásának minden betje szentség és soha egy szakot senki oly vehemens dühvei nem gylölt még, mint a korrektorokét. Igaz is, hogy néha megtréfálják az írót, de minden bnükért megszenvedtek általa. Óh, mily változatosan, elmésen tudta ket szidni, az utamert passzionazáson és vadászaton kívül tus vadász volt ezt szerette legjobban kávé-

—

—

házi témának.

Nagyon sokat ülf kávéházban. A nap bizonyos szakában mindig meg lehetett találni, ugyanegy helyen, újságok közé temetkezve és azt szidva, aki az újságot kitalálta. Mert neki politikai czikkeket kellett írnia idszaki vállalatok számára.

Nem

sokat,

nem

fontosat,

de prózában. Gylölte ezt a munkát, szidta, mert kenyeret keresett általa, szidta a vállalkozót, a nyomdászt, még a szedgyereket is De legfképpen szidta az asszonyokat, pedig .

férfibb

férfi,

olyan, aki öreg korában

maradt volna, mint szerencsés

,

kevés akadhat.

házasságával, melyet

kora felé kötött.

Egy szép

úgy az

Nem volt

hatvan éves

leány a

—

.

szerelmest

Az hamarosan esküv után pár nap múlva azonban kutatni hogy vájután, kezdett az úrhölgy múltja mókázta

jon

eltte,

szeretett-e

elvette.

mást,

110

mieltt

t

ismerte

volna. Gyötrelem

volt

múltban és mint

maga

De költ

Az

mérges körömmel a mert

szívében. Elvált,

akkor

belerokkant,

úr és

férfi

volt.

mivel

össze,

tört

vala.

orvosai gyomorbajt emlegettek, én

hordta magánál a

halt bele. Tíz évig kínlódott,

tett-vett,

zsörtöl-

kegyetlenkedett.

Óh, nagy

levélboríték-végrendeletet,

öntudatlanul

reá,

hogy ön-

látszott és szeressük emlékét,

mert amíg

volt az

znek

meg

aggastyán csalódott szerelmébe

azt hiszem, az

dött,

mint keresgélt a

látni,

vájkált

ne haragudjunk

baja,

a bánat

összecsapott a feje

fölött, a

gyönyörséget

szerzett.

léleknek örök

Ruhája

Nyoma

üres,

fehér

czilindere

veszett az alakjának.

Nem

magyar

gazdátlan.

kapott

még

csak egy mellcsokrocskát sem.

Ennek a genialis és komor öreg fejnek nem semmi nexusa, csak egy másik idegen

volt

szóval kifejezhet tulajdonsága

Ahol

nyugszik,

talán

a

—

gyep

genieje. is

le

van

taposva.

És

ez

rendkívül

a

dísztelen

mód

mintha mintha pompás

halhatatlanság,

illenék hozzá,

pointeje lenne az életének.

111

Egy rossz asszony természetrajza Regény.

Idegrendszere. I.

A

szent házasság

nyilt, szinte

egymásra a

Ha

a

udvarnál,

férfiak.

»Fremdenblatt« a

valláserkölcsi vibrált a

ünneplés meg-

szemmel néztek

törése alkalmából tágra nyitott

császár!

alapon

kiírja,

rebegett álló

megtudják az

homlokán, éppen hogy

a száján. Egyrészt büszke

gondolat a

a

elméjében,

csábító

is

ki

volt,

nem

jött

mert vala-

mely cselekedet történt körülötte, szinte azt lehetne mondani,

hogy

vele.

113

Végre egy tény!

!

Ugy

vádolták

azzal

is

belle minden

férfias

eddig,

hogy hiányzik

keménység!

Másrészt

sajnálta a feleségét ettl az ügytl vissza fogja

kapni régi neuralgiáját.

A lett

a haza jövje,

szigorú ember,

szederjes

a haragtól.

—

Mit csináltatok, mit csináltatok nekem!

Megint csak úgy fogta

föl a

dolgot,

hogy

kedveért vagy kedve

valamely tény csak az ellenére történhetik csak.

—

Meg

kell

verekedni, a föld alá kell tenni

— monda a korlátolt elméj agglegény és sért pillantásokat vetett a férjre, aki gutaütéses pose-

ban, de ott állott a csoportban

és

szemlél ebben a pillanatban már volna

hogy legfképpen

ki,

nagy kellemetlenség

—

Applanálni

ezt

rábízzák,

alig vehette

az, akivel

valami

történt.

kell

A

miniszter szelíden.

ha

az idegen

az

ügyet

!

—

szólt

a

publiczista szerette volna,

de most egyszerre tényleg

kinézték innen, elküldték a városba »vigyázni.«

Legfképpen

azért,

hogy csak maguk, egyedül

úriemberek legyenek

jelen,

114

ha az eltussolásra

sor kerül. Mert valamennyinek mégis csak ez a

—

honi,

vagy

talán általános emberi ?

— mód-

szer jutott az eszébe: elkaparni a kellemetlenséget, befödni

ha csak vékony réteggel

Ha

is.

—

késbb nyilvánosságra jut, ha mindenki érzi már nem különböztethetik meg határozottan, kitl és honnan ered. A mindenki kellemetlensége

hozzá tapad az általános szennyes-

lesz,

Egy

séghez.

kevéssel

több,

egy kicsinynyel

kevesebb, az már mindegy! Bejött Piroska

—

halaványan,

igazán

aki

közben kiszökött

leeresztett

bánat és leszereltség.

A

hajjal,

férjnek

került,

csupa

könybe

láb-

E

lágy

badt a véres szeme, amikor meglátta.

embernek erfeszítésébe

—

hogy

el

ne

zokogja magát és hogy bocsánatot ne kérjen tle.

De

megsértett

megpuhult

csontjait.

reszket hangon tisztességes gatott

—

—

poseban

hiúsága

még

Kikiabált

az

tartogatta

inasnak

és

de mégis valamennyire

—

parancsokat

oszto-

:

Mondja meg az uraknak, hogy

fölösleges, adja nekik a kabátjukat!

115

jelenlétük

Piroska

Tóth úr

—

tudomásul

ezt

Jól

hogy az

intett,

—

van

fogok elmenni

inas ne

mozduljon,

vette.

—

monda

akkor én

tehát

Pakkoljon.

!

— A nagy, vagy a kis angol zsákba? — kérdé nem minden

az inas

—

A

nagyba

Az újonnan nézett,

hogy

!

—

él

nélkül.

szólott a férj szárazon.

installáU apa,

színészn lányára

vájjon nincs-e neki kötelessége e

mvelet körül? Vájjon nem lennie,

neki

jelen

amikor a férjnek pakkolnak, ah

nem

kell-e

Mert a villamosság és a házasság-

utoljára!

törés e századában

elreláthatólag

ször fog ismétldni és mindannyiszor

még

ez a tüntet

meg

is.

hogy egy

férfi

a

mosdóról

és a dióolajos üveget,

hajukat

amely

barnítják.

ott kint

keféhez,

lát

benne.

elhagyja, ha az csak a férje

Elbirja hagyni, a siffonból

nyített ingeit, a jét

cselekedet

fogja hatni az asszonyt,

mert egy ránézve keser jelenséget Azt,

több-

Az

elviteti

a kemé-

levéteté a necessaire-

amelylyel

a kis

a férfiak

olajos

üveg,

hozzáütdött az ezüsthátas

oh be szomorú hangot adott! 116

haj-

!

—

Ne engedjék monda az asszony

még

el,

:

megöli magát

maga ment

és

a

—

!

férje

Hátulról megérinté a vállát

után.

—

meg nekem, még

Bocsásson

bocsásson

meg nekem!

szerelmes,

mint

—

A

hangon.

síró

egyszer

suttogta férj

inkább

meg

se

mocczant, az asszony folytatá:

—

Maga

az oka, elhanyagolt, a férfiak

többre

saságát

becsülte

Bosszúból történt és

ben sem

A

férfi

történt

komolyan

nem

semmi, esküszöm!

férfiú

—

fordult

még

vette az esküvés

ebben gyakorta más az

föl

És még hamisan

hogy

régi

mert is

formáját,

— és

ízlésük.

esküszik!

dühös fájdalommal

emelte,

vissza,

az aljasabbja

hogy az asszonyoknak

tudta megérteni,

—

tár-

enyémet.

az

nem szerelembl. Külön-

megdöbbenve

mint minden

mint

puha

és

—

ordított

öklét

föl-

Az asszony meg-

lesújtson reá.

fogta a kezét, de fejével odabújt a férje melléhez

—

:

Ölj

meg,

ölj

meg!

jól

kezedtl kellene elpusztulni

117

esnék, ha a

te

:

Édes, alázatos

most sírásba

szavai

fúltak,

így folytatta:

—

Ne hagy

el,

ne hagy

te

el,

fejem, én neked a tested vagyok. elviselni

ha

vagy az én

Nem tudom

Én egy szegény beteg

el mégy.

asszony vagyok, kiszolgáltatva mindenkinek, ha

magamra hagysz. Gyógyítsál Tóth könyein

úr

szemei

keresztül

a

megnedvesedtek

is

kancsalítani

elutasítólag viselkedett, dott,

Még

kezdett.

húzódozott,

és

szitkozó-

de az asszony már felismerte szemében

dereng bnbocsánatot,

is,

inkább.

hogy kész maradni

és

ha valamely tisztességes

formát

úri

talál.

Egyszerre elhidegedett ettl

—

—

Különben menj,

kodva

—

menj, ha neked

monda úgy

méltatlan-

tetszik

és ha

neked fontosabb a magad ostoba féltékenysége mint gyermekeink boldogsága

—

És az én becsületem!

oly szívszaggató hangon,

beleremegtek.

Nem,

érzés, reagáltak

a

hogy

és

suttogta

más

a

férfi

a Piroska idegei

ez idegekben

legedett az ura iránt,

nyugalma!

még

volt jó

fájdalmára. Újra fölme-

megsimogatta az arczát

118

-

.

—

Szegény kicsiny

hogy magának az

ilyesmi

uram,

vagyok, nekem

,

nem

nem régtl fogva. En

.

hogy egy-

Tágra nyíltak a szemei, ott volt,

igazmondás vágya, helyesebben

szerre rájött az

az rülete. Gyónni

—

Igen

is

tudtam,

azt hittem

fáj,

hogy tudja

veszi komolyan,

mvészn

kis

akart,

bevallani

megcsaltalak, nincs

mindent:

annyi

hajad

ahányszor megcsaltalak. Akkor sem vol-

szála,

tam a

tied,

Czégére

amikor

voltál a

egészen

bneimnek,

a tied voltam.

kedv-

takarója a

teléseimnek. És erezzed magadat megtisztelve,

hogy nevetségessé, vettél

el,

lehetetlenné tettelek! Mért

m-

hogy mertél elvenni engem, én

vészn vagyok

és

csak egy erkölcsöm

van,

hogy teszem.

Azonban Piroska

megállott, ajkai

fizikailag képtelenek voltak arra,

ják az igazat.

Mélységes

ura szemébe nézett és

— látja,

Jól van, menjen

bírták,

hogy kimond-

becsületességgel

az

monda: el

és ha majd messzirl

hogy gyanúja milyen

mindenkitl azt fogja

nem

utálatos

hallani,

119

volt,

hogy mily

ha

tiszta

gyermekeinkhez, akiknek

életet élek: jöjjön vissza

magára szükségük van. De, ha most botrányt csinál,

—

nem akarom

látni

Jól van, Isten vele

rátette

a

kilincsre

és

többé soha. Isten vele! !

monda

elment.

utána a nagy angol zsákot.

Az

a cselédek fölött a fegyelmet intézkedett a kisebb zsák kikísérte a

a

Az

már

inas vitte

apa

új

is

dolgában

lépcsházig. Ott ersen

kezét

férj,

—

átvette

és

aki

—

vejét

megszorí-

totta a kezét.

....

Reggel volt már,

Melitta

udvari ablaknál leselkedett, mikor

a vendégek,

el

ébren,

az

mennek már

hogy oda bújhasson az anyja

ágyába. Látta az apja kivonulását és az ablakon keresztül, a kezével csókot intett utána.

II.

A

— ebben a pillanatban még hogy rossz — nyomban lefeküdt.

rossz asszony

maga

is hitte,

Egyszerre beteg szobája

lett,

de

nem komolyan.

ajtaját félig nyitva

Háló-

hagyta és a szom-

széd ebédlbe hívta az urakat, hogy ott beszéljék

meg

az ügyet.

120

:

A

:

—

nézeteltérés

—

szó

.

becsületbeli

meglehets nagy

ügyrl

volt közöttük.

levén

A

val-

lásosán erkölcsös csábító mindenekeltt fordí-

dolgon

tani akart egyet a

—

Itt

f —

a

monda

—

nagysága és

nagysága becsülete, Tóth úr az

Nem

vagyunk.

mi ketten,

—

—

szót

»úr«

én

és

—

megnyomta

mellékes

is,

alakok

szabad a világnak tudnia, hogy mért mérkzünk.

férfiak

Elbb meg

korbácsolni

kell

!

monda

a

verekeds agglegény.

—

Eh,

el

lári-fári,

verekedés

nélkül,

az

egészet

kiküldetést

fogunk

intézni

lehet

állami

monsieur Tóthnak adni. Szenvedélye az tehnika,

A

menjen Bostonba

legtekintélyesebb

.

elektro-

.

férfiú

elvörösödött

a

dühtl

—

Ez a

fehérnemit

ti

is

felfogástok,

az

még

a szeretitek

ország pénzén

akarjátok

tisztíttatni.

A hoz

csábító elhalványodott és egy körmondatkereste

dathoz,

az

els

szót.

Egy szép mon-

amelynek alapján félelmes

121

barátjával

!

összevesszen. mint«-et, czista

—

Már

ki

is

készüld

amikor a

egy »vala-

nyögött

jelenetnek a publi-

hirtelen véget vetett.

megérkezése

Az egész város mindent tud

!

jelenté

zordonan.

— —

De kitl? Öntl

Egyszerre leönözték és elég nyiltan gyanúsították azzal,

hogy a

szaladta

hírrel

friss

be a várost.

—

Kitl tudják, nevetséges, a férjtl els

sorban!

még

hogy ért!

—

Az

az

úgy látszik, büszke

úr,

arra,

verekedhetik a felesége erényei-

mentegetdzött az Szemtelen,

—

író.

be!

jöjjön

kiáltott

ki

a

színészn a sötétbl.

Most már eseményt. tak

Oly ura

Az

két helyen, parallel tárgyalták az

egyik szobában

a másikba, teljes,

levk

amíg a zrzavar

átkiabál-

teljes

lett.

hogy a társaság legnagyobb elméj

elérkezettnek

egész kusza

affért

vélte

az

idt,

hogy az

a legapróbb elemeire

bontsa.

122

fel-

:

!

— Lássuk a tényt! monda igen lassú hangon, hogy annál jobban különben aki felült

A

figyeljenek.

»tény« szó

imponált, különösen Piroskának,

is

ágyában és rendkívül megtisztelve, de

lélekzet visszafojtva hallgatta,

amint a rendkívüli

ember bonczolni kezdte a még friss faktukumot

—

Az egész inkább

érdemleges. Mert mi történt szik a feleségére, lehet

!

mint

kérdés,

taktikai

Egy

férj

hogy némi

gyanak-

okkal. Pár-

viadalra hívja ki azt, akivel gyanúsítja.

Az

illet

visszautasítja a gyanút, becsületszavára fogadja,

hogy mi sem súlyosan mant,

—

aki

nek e

de a következ órában

történt,

—

levélben

becsületét

sértésért,

sem nem

ellenkezleg

gentle-

a

vereked-

Mire

keresi.

ami

nem aggodalmas,

megsérti

sem

súlyos,

lovagias

és

könny Elbámultak

benne losan

volt,

e

logikán,

amelyben

ami nekik csak

megsértett

tetszett.

»nagy

megtiprása a gyengébbnek, egy lovagiasság,

A

halá-

megsértése, a lényeg eltus-

solása, az úgynevezett

—

minden

és

férfias «

—

bár hazug

mindenekfölött:

123

vonás,

föl-

és

fordítása,

visszafelé

összekúszálása az egész

esetnek.

Csakhogy össze nem gentleman

érdekelt

csókolták.

hálás

A

leginkább

bocsánatkér

és

tekintetet vetett reá. Elérzékenyült, kellemesen fölizgatott,

csaknem boldog hangulatban távoz-

tak, sorra

rendre kezet

nnek,

hogy elmenjenek,

alig várta már,

aki

oly éhes

csókolván a színész-

és

evett, sietve,

álmos

volt.

egy-kettre

Sietve,

de jóízen

elaludt.

Dél elmúlt, amikor fölébredt. Amint kinyitotta szemeit egy

fiatal

ember

állott eltte.

mert ugyanaz a neve

tették,

volt,

Beeresz-

mint annak,

aki az inasokat és a kocsist fizette.

III.

Nem dött.

rémült meg,

Az

életnek

még

csak

meg sem lep-

egyetlen fordulata

sem hoz-

hatta zavarba, nagyjából valamennyit ismerte, ha

nem

a valóságban, a színpadról. Mindég, min-

denre elkészült, asszony

létére így került fölül

mindég. Azonkívül biztosra

124

várta

ezt a fiatal

:

kíváncsian

rettegve,

férfit,

St ama

boldogan.

két év

pusztán a várható

leste,

egyszersmind

és

amíg

alatt,

visit

jövetelét

gondolatára, akár-

hányszor kéjes borzongás áradt szét az idegein.

még nagyobb

most, hogy meglátta, öröme

De

volt,

mint ahogy elre elképzelte. Elvörösödött,

arczára húzta a takarót.

—

Nem

szabad?

—

kérdé

a katonatiszt,

inkább szárazon, mint illedelmesen.

— nem

Mindenkinek szabad, éppen csak magának

—

!

csicsergett és csattogott a

hangja a sárga selyempaplan

kez

pillanatban

totta

vendége

— a

követ-

felé: ide,

üljön le

mellém,

Elébb azonban, nézze, húzza

rollót.

A

engedelmeskedett,

katona

a feléje

asszony de

A

azonban mindkét kezét kinyúj-

Különben, jöjjön

arra a székre! le

alatt.

színészn

a

kezet

nyújtott

arcza

elkomorodott

következ

vidámságtól

nem

egy

minutumban

fölragyogott, szinte

arcza

125

éppen csak

fogadta

el.

Az

pillanatra,

a

boldog

világított az

!

—

Nem

végre

Az

kérdem, hogy miért

van,

itt

ideadja,

de

csakhogy

csakhogy valahára idekaptam.

mindég

apját kínoztam érte,

Vagy nem

jött,

Ígérte,

hogy

nem bírt az ifiúrral. Hogyan jutott be, ejnye de

úgylátszik,

akart?

Nem

okosak azok a cselédek! csengetni, ott az a kis

be ne eresszenek

!

De

volna szíves

kígyófej,

hogy

senkit

így meglepni az embert,

Amikor a legszebb

amikor csúnya vagyok.

szeretnék lenni. Tudja, én akkor vagyok szép,

De nem vagyok talán nagyon csúf? Nekem semmilyen, nekem nem asszony monda a férfi elég rosszkedven. Nekem pedig nincs és nem volt soha

ha akarok.

— —

— más

férfi,

csak

maga!

minden színészkedés

—

nélkül,

szólt

az asszony,

egyszer-

olyan

séggel és meleg érzéssel, amelyre

még

a leg-

nagyobb mvészek sem képesek színpadon kívül.

A

hangja éppen csak annyit reszketett,

mint amennyit a

bensség

megkívánt, a beszéd

tempója hajszálra födte annak tartalmát. Az igazságnál

mintha

nem

magánál

több

volt

a

mondás,

az ajkán keresztül, de közvetetlenül

126

!:

:

a szívébl áradna

az

ki

érzés.

Egy

hang,

új

példátlan és páratlan.

A

hadnagyocska

vont,

vállat

czigarettázástól változó, jórészt rekedt

monda Ha maga

—

hogy

jól

akkor

még

csalódik.

sem hiszem

legyen elkészülve

nevez és

kijelenti,

azért jöttem,

A következ

arra gondolni, arra,

És

kell

—

:

csak

hogy nobi-

hogy megöleljem.

perczben már azt

hogy az ellenkezjét

él.

hogy ha gazembernek

hogy megmérgeztet

vágyik

—

Azzal jöttem, hogy

magának, hogy

el

arra,

egy pillanatig fogok lisnak tart és

vall.

hangon

ismert módszerének a sujetje legyek

nagyon

azt

hogy én

azt hiszi,

sok

a

aztán

sem hiszem,

hinnem annak, amit

Egyáltalán, mieltt elmondanám önnek,

amiért jöttem, kötelességemnek tartom bevallani,

hogy soha nagyobb emberi undorral idegen kvártélyba be

— hang,

nem

léptem, mint

Miért jött hát?

valamely

—

sírástól

tört

most az önébe ki

egy gyenge

elfojtott

torokból.

Mintha más asszony mondta volna, mint az ágyban feküdt:

127

aki

—

Azért jöttem,

és félrefordulva tól

az apámat.

meg

kell

— És

monda

a

férfi

fölállva

hogy visszavegyem magálehet,

hogy

ezért

lékelnem az ura ostoba

szívembl vágyom álljak,

—

arra,

hogy az

közben

fejét,

pedig

pártjára

hogy fölbíztassam és elsegítsem ha

el

akarja tapodni magát! Folytatom.

128

Jegyzkönyvem.

MAUPASSANT SZENVEDÉLYE.

Tavaly

Beaulieuben voltam és nagyon haragudhogy ez a hely még mindég oly tündérszép, bár Guy de Maupassant nem él télen

tam,

többé.

Ott

magnoliafa

áll

nyit

háza, az anyja lakik benne,

a

a

kertben,

teljes

f

muskátlik

f

az élet, a mai Csónakja a parton himbálódzik, elhagyatva, búskomoran. Annál vígabbak körülötte a tenpiros feje rikítva kiáltja: élet

!

ger apró járó

ez

apró

hullámai

a vízben,

—

örökös

A

szerpentin-tánczot

tztáncza belefáradok, amíg nézem, de

fodrok.

végtelenség

129

.

meg nem unnám,

pedig a fényfigurák mindég

ugyanazok, bár egyre változnak

A Guy

.

,

halálának az okait kerestem a házá-

ban, vártam,

hogy

sírjanak,

az

ajtói

feketévé

váljon.

fejüket

fái

lehajtsák,

a

nyikorogjanak,

Két

úgy

tengere

szobrász

franczia

volt

velem, mondainek, az egyik Saint, a másik Du,

mert már most Parisban való embernek

minden valamire

is

nemesnek

kell lennie.

Saint szólt:

—

Maupassant

szörny

szenvedélye, nagyon

Két

násokat. és

kergette

kelbb

meghalt,

czél

a

zte,

halálba.

társaság,

mert

egy

volt

szerette

a mág-

kergette folyton

Az egyik:

a másik az

—

legel-

a

asszony, akinek

legmagasabb uraságok közül kelbizony mágnáslett kiválnia. Szegény Guy, imádásban szenvedett, mieltt megbolondult volna. Agyondolgozta magát, hogy egy vacsora után elmondhassa: Ma Francziaország legszintén

a

elkelbb

neveit láttam asztalomnál

csóválja, hiszen ez

meg

is

!

Ön

volt írva,

essaykben. Vagy éppen azért

a fejét

megható

nem igaz? Én nem másképp.

mondom önnek, így volt és A világ els elbeszélje egész dicsségét tette elé.

egy-egy idsebb grófn

jól

oda-

szabott czipi

Ez maga az rültség és elég egy embernek, 130

.

mondja

ön.

Én

is

mindnyájan azt

azt tartom.

taríjuk

úgy vagyunk szegény Maupassant

nyájan

.

Du

—

.

Mi okos emberek

és

valahogyan

egy

kicsinyt,

mindmint

a

.

folytatá:

Én meg

tiszteltetem az egész

Mi francziák találtuk nekünk az egész világ. Az cziát.

— mint általában a

férfiak

ki

demokrá-

tréfából és felült

arisztokráczia férfiai

— nem sokat érnek, de

egy mágnásasszony aktja, bre, pose-a egészen más. Oly finom, annyi nuance van benne .

Diszkrétül elhallgatott. Saint se

firtatta.

.

Meg-

egymás szemébe, ott hagytak elmentek Cimiezbe igen nagy urakat nézni,

hatottan néztek s

messzirl.

Egyedül bolyongtam a beaulieui ház körül napon a mágnásimádás járt az eszembe. Van ebben valami, ami nem is olyan közönséges dolog, nem pusztán ízetlen majmolás, mert így Maupassant, még betegen se esett volna bele. Nem a pénzes emberek undorító törleszkedésére gondolok, nem az oktalan rangkórság szédüléseire, hanem valamire, ami szinte kifejezhetetlen, és mindenképpen megírhatatlan. Az arisztokráczia, mint külön hatalom, lejárta magát, a népben egy nyakazó de szerendüh van ellenük és mégis. csére doktriner és egész

—

—

131

a legköztársaságibb poéták legszebb álmaikban

egy

fiatal

comtessere. gondolnak.

latlanabb polgárban

meg van

A

legelfogu-

irántuk a legkü-

lönösebb elfogultság, zavarban jönnek a társaságukban és a gylölség és irigység mellett, amit

irántuk

elszorítja férfiakét

még mindég

szivüket

éreznek,

egy kissé a bámulat, különösen a nkkel szemben.

minden világi dolgot oly némi lenézéssel vizsgált és állapított meg, az elfogulatlanság maga, szóval GuydeMaupassant: belerült a fényes nevekbe Paris bálványa, ki

magasból, tehát

még sem

és

igen

reánk

hagyta

általános

Rossz vicczekkel, híg

komplikált a

és

kórisméjét.

szatírával és az élettel kell

beérnünk. Csakhogy az jának szálai a föld

a

szenvedélynek élet

mozaikszer, logiká-

a legsötétebb helyeken

alatt és

végképp el is veszGyakran kínos ellentétekbl keservesen

futnak, kitnnek, eltnnek,

nek. kell

azokat kihámozni és

nem szabad megüt-

közni azon sem, hogy az a puritán had, amely liberalizmussal borít

el

egy országot,

alig vár-

hogy valamely reménydús tagjában mágnás legyen. Csak csudálkozni nem szabad semmin és haragudni nem szabad semmiért. hatja,

A

legrosszabb dolgok

is

gyakran csak nevet-

ségesek. És néha ezenfölül kedvesek.

132

!

Oh, mily kedves tály a

A

is

a nép és az úri középosz-

lóversenyeken, különösen a májusiakon.

rozsok és az orgona

illatát

nem

szimatolják

úgy, mint a mágnásokat, akik beveszik magukat a páholyok balsarkába és lehetleg csak maés a lovakkal tördnek. A demokrata közönség eped kíváncsisággal nézi ket, egymásnak említi neveiket, mert látásból ismeri vala-

gukkal

mennyit, kocsitól, kocsistól együtt. a kiváncsiabbja feléjük

tart,

A

bátrabbja,

hogy egy levegt

hogy beszédüket hallja. St egy is ... óh be komikusak És én is. Egyszerre csak azon veszem észre magamat, hogy nem nézem a versenyeket, hanem minden érdekldésemmel, egész fanszívjon velük,

ünnepelt színészn

táziámmal fordulok egy

grófn

aki

felé,

hol

olyan mint egy sírbolt fehér márvány nemtje, hol olyan, mint az a fekete vaskalitka,

—

amelyben

jaguár,

tartották

—

melyet

a

egészen

lefogyasztott. Mily sovány, mily lankadt, istenem,

csak egy nagy szép és igazi úrnak a

egy grófn lehet

ily

leánya,

szép.

Az a szenvedély, amelyért az új korszak Boccacciójának megkellett bolondulnia nem is olyan bolondság. Érteni is lehetne, ha az aristokrata kultuszából kihagyta volna a férfiakat.

133

Regényalakok.

V.

Leányfej. I.

Találkoztam Ágnessel. Azzal akivel egyszer

az

Ágnessel,

megszöktünk. De nem mentünk

tovább a pályaudvarnál. Ö tizenhét éves volt, én húsz. Ott megállapítottuk közösen, hogy mégse szeretjük egymást igazán, hát visszajöttünk a lóvasúton. Én fiakkeron akartam, de nemtelen dolognak tartotta a rejtzést. Csak hazajövet, búcsúzóra a

meg

kapu

alatt

a tiszta homlokát, melyre

frou-frou fésülve, pedig

csókolhattam

már akkor se

még mindenki

volt

viselte.

És egy négyemeletes ház szédít magasságú lépcsházában volt vége a szerelmi idilnek, 135

.

mely olyan erszakosan verdött föl, mint a fváros kövezetén akármily kicsiny, szabad földes helyen a sárga virág, amit pampukának

A nagyvárosok tavaszi mely ma még duzzasztja sárga virága szirmait, holnap már egy csomó kerek pehely, a szél játékszere. Nincs többé, csak az üres kocsánya hívnak a gyermekek.

virága,

.

.

Sietve elváltunk, gyorsan búcsúzkodtunk:

—

Lássuk csak, vizsgáljuk meg, szeretjük-e egymást igazán? Óh, Istenem, ha már vizsgálnunk kell!? Igenlleg bólintott bájos fejével. Bizony, ha már vizsgálódni kell! Talán jobb is volna... Jobb. És tudja mit, ne találkozzunk többé soha! Ne, soha többé! És találkoztunk mégis Természetesen jó sokára. Akkor, amikor újra elárasztotta a várost

—

— —

!

a sárga virág.

zadtak

ki

a

A

kövek, az aszfalt közül duz-

mohó, sárga

fejei.

Frissek és vidá-

mak május lanyha esjétl, mely óta egyre

permetezett

és

estét

napszállta

csinált az al-

konyatból. Csak a tömegeket tehetett

egy-egy

arczot

a

gázlángok

néztem.

136

alatt.

látni

és

Ezeket

N

és férfifejek

vagy úgy

guk

A

mosolygástól. volt

a

világítottak

is

eg>Tnáshoz.

közel

lehet hitves pár

rajtuk

Szeret, melyek ma-

bels

szétáradó

szerelem ezerszín sugarából

összeszve

rajtuk

arczát,

újra éledt illúziókból s

Újan kelt, szikrázó, szenvedélyes ez a fény.

ígéretekbl, elfojtott érzések villogásából, lopott

fénybl, nehéz diadalok sápadtságából

.

.

.

Csak

néztem, néztem ezeket a mosolyokat, melyek-

ben az ember minden édes, gyönyörteljes titka, életének czélja, a földön való minden cselekedetének magyarázata benne van. Szerelem nélkül s írig\'ség nélkül néztem a szerelem e foszforeszkálását, melyet megtaláltam a magányos, szzies ni fejeken is, ha bágyadtabban, titokzatosabban

bimbóban csupán.

is,

És megrészegedve tlük, szinte megrendültem, amikor az utczai lámpás fénye, alig két lépésnyire tlem, megvilágította az Ágnes arczát, talán az egyedülit, mely hideg és tiszta maradt a szerelem forró lehelletétl. Semmi

semmi

semmi érdek a hamvas, szín szemekben, melyek minden megütdés, valamely jó vagy titok,

ígéret,

fehér

arczban,

rossz

érzés

a

maiakit

visszatükrözése

nélkül

arczomba. Éltek, csillogtak, mélyek és valának

—

de csak maguknak. 137

simultak

bvösek

!.

.

Meg sem

szólítom, ha fejének egy

nem köszönt

billentésével

egy

azt

kicsinyt,

találkozott végre velem.

—

hogy Öt év

mondta,

—

könnyed

Mosolygott

elre.

örül,

mert

után.

Hát megismert?

— —

Meg-e? hiszen mi megszöktünk együtt. Csakugyan? Én nem hittem magamnak, úgy véltem mindig mese volt, álom volt, nem :

volt igaz.

Szemének egy hunyorgásával köszönte meg ezt a kis lovagias

leg hálából

hazugságot és

— valószín-

— megengedte, hogy hazakísérjem.

Bemutatott garde des damesjának, családi örök-

ségben

rámaradt neveljének,

kinek

minden

öltözetdarabja mintha az ószerrl került volna.

Még sem

restéit

st

bolyongani,

velem

beszélt,

vele

a

itt

bels városban

amíg közben-közben megmagyarázta karjába

kapaszkodott

s

annak társalgásunk egy-egy mondatát: Igen, megszöktünk ezzel az úrral, miss Anna, de csak egy kicsinyt Miss Anna, a gentlemannak a férjemrl

—

.

.

—

beszélek, azt

ha

attól

is

mondom

visszatérek

neki,

már

hogy

jó lett volna,

a pályaudvarból

.

.

És nem ahogy cselekedtem, csak egy év után A miss bólintott a fejével és úgy cselekedett, amint az becsületes garde des dameshoz 138

!

keveset

illik:

fig}'elt

.

reánk, rettenetesen

érde-

kelték a kirakatok.

Beszélhettünk szabadon.

Ha

lett

még

Hallgatagon ballagtunk elre a táló

esben, melynek

májusi

illata

volna mit! egyre

szi-

betöltötte

körülöttünk mindenki szivét, talán csak az övét

nem

nem

egyedül. Legalább

árulta

el

és vál-

tozatlan fehéren és komolyan, érintetlenül lebegett

tova

lángok

a

között,

mint

egy Jane

—

egy aszfaltra tévedt arkangyal akit kissé meglephetett ez a körülötte hullámzó profán szerelem. De egy-egy vaskosabb, nagyon d'Arc, mint

mosolygást lehetetlen volt meg nem finom és bájos grimasz jelent meg egykedv arczán. És amikor a szerelem ez olvadozó mosolygásai mind srbben vilis földies

látnia és ilyenkor

lantak

meg

a gázfényben,

nem

tudott elfojtani

egy megjegyzést:

—

Megbolondult ez a város

—

Miért? mert szeretnek?

—

Mert azt

hiszik,

hogy szeretnek. És ezzel nket. a férfiakat.

csalják egymást. Férfiak a

A

férfiak, kik

kicsinyek, a

mohók,

nk,

Nk

brutálisak, lelketlenek és

akik

ostobák,

feledékenyek,

hségükben is Egy kissé megbánta, hogy ily ersen igazságtalankodott. A miss felé fordulva monda:

hiszékenyek és htlenek a

130

.

.

—

Pardon, édes miss, a mi korunkban mészetesen már mindennek vége van!

ter-

II.

Zápor, valóságos nyári vihar támadt; szerencsére már csak két lépésnyire voltunk az

Ágnesek amelyet

házától. Futottunk

nem

láttam azóta,

be a lépcsházba,

hogy egy félénk és

bölcselked csókot leheltem egy naiv, mégis meggondolt, khideg homlokra. Nem lehetetlen, hogy most Ágnesnek is eszébe jutott ez a csók, mert búcsuzódván tlem, némi zavar vett

—

ert Eh

rajta.

—

monda

hirtelen

— jöjjön

föl

hoz-

zánk, idelent agyonázik!

Fölmentünk. Az asszony kalapban, esköpenyben, egészen felöltözködve beleült egy különös alkotmányba, mely sokkal, de igen sokkal több

volt, mint egy karosszék. Valóságos trón, piros bársony emelvényen, sárga plüsbl. Csak lábujjhegyeivel érintette a zsá-

molyt, hát és mégis

még nagyobb

volt,

olyan

méltóságos, amilyenek

valók királyné képei.

140

nyúlánk

lojális

alatt-

Gyönyörködtem benne és valami ers ösztön arra késztetett, hogy bókokat mondjak ellük:

neki. Sietett kitérni

—

Ma nagyon

Dünerné.

semmit, valami szerencsétlenséget?

hallott róla

—

Nem,

—

A

— —

ki

az?

tragika

—

egy vendéglsné.

Egy korcsmárosné, hajh?!

gyönyör

Az,

még

volt

napom volt, nálam járt maga nem is ismeri. Nem is

Igaz,

rossz

szép és szelíd

szke

lány

ezeltt két esztendvel. Akkor ment

férjhez a korcsmároshoz, aki

hatvanegy éves, de hatalmas, ers, ép, mint egy öreg cser... Nem érti, hogy jutottam az ismeretségükhöz? A papa gyára szállítja nekik a boros üvegeket, találkoztam velük az irodában, érdekes s külö-

nös

asszony olyan szép volt, finom, néha épp akkor jött, amikor beszél-

pár, az

gracieuse

nem

;

kellett,

Nem

örültem neki, behívtam.

volt az az asszony, akinek látszott.

ábrándos homlok fogait

nem

a

krajczárt.

berendezkedve, a

nem férkzhettek id,

semmi ábránd, a fehér mindég, hogy kahanem hogy azokhoz verje alatt

azért mutogatta

czérkodjon velük,

—

Az

férjhez ment,

Egészen hazug,

szerencsésen a

kíváncsi

volt

vágyak

És elkövetkezvén az oda simult az öreg cserhez

hozzá.

141

:

!

Nagyon jól éltek, pedig ... az asszony bevalnekem egyszer, hogy nem voltak megesküdve. Az öreg korcsmáros nem akart;

lotta

tudja,

olyan

esketi

meg

szoczialista-féle

aki

volt,

az asszonyát, hogy legyen

nem

h,

de

megöli, ha htlenségen kapja. Egész bizonyo-

san megöli

—

láttam az öklét

—

egy ütés és

összezúzza

Ágnes

homlokát,

elhallgatott, összeránczolta

képzelete bizonyára ezzel a képpel foglalkozott

egy ütés és összezúzza! Felém fordult: Mit gondol, képes reá? Az embert kellene látnom.

— — — — —

Én

láttam, rettenetes, megöli.

Hát már van rá oka? Nem tudom. Ez a maguk fölfogásának a dolga. Az asszony mégis beleszere-

—

tett

—

valakibe.

—

—

A

józan, az okos, a rideg?

Pedig egészen jól indult. A konyhában ügyelt a fzésre, ösztönszerleg a vagyongyarapítás mesterségére adta magát. Tisztán tartotta

a lakását,

sem mondta

takarosan az

urát,

egyszer

hogy menjenek a paphoz, de százszor is, hogy ne hitelezzen Mindég csak a munkán járt az esze, -— két gyermekük neki,

:

.

142

.

.

is

lett

—

veszekeds és

kissé

szeretett járt

megsoványodott, szepls

reggel

—

aki

az árva

—

oda

munkások közé...

étkezni a

Ma

bele-

egyszerre, hirtelen

egy díjnokba,

egy

lett,

járt

nálam az asszony,

akit egé-

magamhoz szoktattam az érdekldésemAzt most már nem szabadulhatok tle hiszi, hogy meghal, ha nem lehet egyedül a

szen mel,

.

díjnoké.

A

amilyen

távolságra

.

.

szegény reszketett, sírt, tördelte a kezét, st hazudozott is. Pénzért jött hozzám, hogy elutazhasson, mert az ura megöli, ha megtudja. El kell menniök messze »egy faluba,

mondta az

irnok,

nap

alatt.

a

visz

—

vasút*

meg

de annak nincs pénze,

nem De szíve

a kasszából

csak

tud annyit összeszedni egy-két sincs hozzá,

hogy így meg-

lopja az urát. Pedig sietniük, menekülniök kell.

—

—

Adott nekik? Nem adtam. Inkább

ölje

meg

a férje egy

csapással, mintsem majd lassanként rölje

meg

—

a kiábrándulás. Jobb, ha nyomja agyon most hal meg, mintha holnap fölébred annak a tudatára, hogy nem szereti a szeretjét és a

és

szeretje

nem

szereti

t

és

csalódtak

minda-

ketten és megcsalták egymást mindaketten,

közösen egy harmadikat is. Borzalmas az ember undorodhatik önmagától. 143

st

tudat,

—

Talán

nem

lesz

baj,

éppen

azért,

mert

várjuk, mert valószín.

—

Szerzett az az asszony pénzt a föld alól

Úgy

is.

—

nézett

ki.

Bizonyos. És

szke

feje

már nyugodtan

pihen az irnok vállán, a vasúton. Ha nincsen túlzsúfolva a kupé.

—

dogtalan, én csak ilyen czélra.

meg.

—

De

Ha

— A bol-

nem adhattam neki pénzt nem mondta volna

legalább

vájjon kapott-e

máshol?

III.

el

Nyolcz óra múlt, az es csak egyre akartam menni, Ágnes marasztott.

— gam,

Maradjon, gyújtson

ma úgy sem

Alig

mondta

ki,

szivarra,

Ágnes

unom ma-

jön már senki.

hogy »nem jön senki «, a

szobaleány névjegyet hozott be, kit.

hullt;

jelentett vala-

ránézett a vizitkártyára és a szoba-

leányra támadt ideges haraggal:

—

Hányszor mondtam már, hogy amikor elbb jöjjön be hozzám és kérdezze meg: itthon vagyok-e? ez az úr jön,

Reszketett a fölindulástól. Karjait egy kissé szétterjesztette,

mintha kérdené: mit csináljak 144

most? zord,

Pillanatokig állott így, tusakodva, arcza

gylölköd

kifejezést öltött,

szemei egy-

szerre fölvillantak.

És mindezt egy egyszer végre

is

melyet

vizitért,

egészen

elfogadott,

lecsendesülve

mondván

a szobaleánynak: Bocsássa be! El akartam menni; nem engedett. Az apám egyik mérnöke. Valahányszor

— —

feljön Budapestre, kötelességének tartja is

engem

meglátogatni. Mindjárt elmegy.

Az

úr,

akirl elhatároztatott, hogy

»

mindjárt

elmegy«, belépett. Egy szke, magas, elegáns,

bársonyos szem, de betegesnek látszó férfi. Meglepdve állott meg a küszöbön, amint meglátta,

hogy Ágnesen

a szobában. tott,

kívül

Gyöngéd

zavarban

még

én

is ott

vagyok

arcza hirtelen színt vál-

mert a hangja sem volt

lehetett,

biztos, amint köszönt.

Ágnes csendes, szelíd, de olyan különös hangon köszönt neki vissza, ami egészen meglepett. Néztem és nem ismertem rá. A hideg, majd gylölköd arcz egészen más volt e pillanatban. Az ezerféle fénybl összesztt májusi mosolygásból egy sugár fakadt

rajta.

Félig

mélységes, édes

ott

lehunyt

titkot

világított,

szemhéjai valami

ldöztek

145

ígért,

félig.

Karjait

10

:

ismét távol tartotta ölelné gyöngéden, tott,

remeg

hittem,

testétl, mintha a levegt majd ersebben. Egy izga-

rándulása

hogy

meg

és én azt

ennek a

karjaiba rohan

aki félénken indult

—

karjának

feléje,

hogy

férfinak,

kezet fog-

jon vele.

—

Esküszöm, hogy

meg

is

egy

pillanatig

cselekedni, de

akarta

mégsem

—

ezt

történt

semmi. Ágnes egyet lépett hátrafelé és ismét tiszta, az okos fehér asszony lett. Beleült trónszékébe s míg kezet nyújtott a férfinak, a

szólt

—

gúnyos, csaknem kíméletlen hangon A papa benn van az irodában, várja önt!

IV.

Kunt Budapest legbájosabb képe fogadott, csupa fantasztikum a vizes aszfalt fekete tükrén végigsikló asszonyok, amint alakjuk óriási nyúlt színes árnyéka szalad utánuk a meleg :

páráktól

ködös

A szemem

éjben.

káprázik, a fejem

mámoros,

tá-

különös világban és amíg az esti képet érzem, minduntalan elém lebeg egy méltóságos, fehér, mégis árnyékba vonult

molyogva járok

e

asszony, aki a szerelem

146

ez

üdít

és émelyít

tobzódásában

—

szeretni.

fél

között fagyottan haladó szívtelennek,

rói

és túlérzékenynek

A

ellenségei

lángsövények ez, akit jóaka-

betegnek,

zárkózottnak,

titokzatosnak,

férje:

A

Ágnes

elvált

gonosznak

mond.

józan, a számító, a

nyugalmát félt Ágnes,

nekem más, mint mindenkinek, aki csak ismeri. Elttem most nagynak, szentnek, magasztosnak tnik föl, olyannak, mint aki más

aki

teremtése és

csillag

csak véletlenül

került a

amelynek törvényei ellen föllázad, hiába, kell élnie. Ah, ez az asszony, szerint azok akinek a szívében az örök szerelemre való vágy él, de fejében világos a tudás, hogy ez nem lehet, és inkább lemond. itt De le tud-e mondani csakugyan ? Nem azért

földre,

—

fél-e szeretni,

mert nagyon szeret?

ellensége-e a szerelemnek, mert

Nem

azért

minden csepp

annak a kultusza árasztja el? Miért félti a szenvedéstl a maga és más, minden aszszony nyugalmát? Azért-e, mert a magáét

vérét

máris elvesztette?

És látja

ezért irtózik

a

a szerencsétlenségtl, mert

jövend homályában?

147

lO*

Följegyzések különös dolgokról.

A

sas,

Pesten.

pihenre a város legnagyobb hoteljébe számztem magam, mindeneki fölött a legnagyobbszámu szobában, a toronyban. Sehol úgy elrejtzni nem lehet, mint egy ilyen Otthon-gyárban és én nemcsak kereshat vagy tem, de meg is találtam a magányt

Egy

kis

—

hétszáz lakó

között.

Legelszántabb

barátaim

nálam még senki és ha valamelyik nap tetszenék meghalnom, nem igen zavarnának, amíg el nem jön a számla ideje. A szobaleány kopogtatna egyszer-kétszer, illedelmesen és választ nem kapván, illedelmesen menne tovább: elutazott. közül

is

nem

volt

149

Nem, mostanság nem távozom, inkább nagyon is élvezem az életet, mintha már kiszenvedtem és megint megszülettem volna. Hanem

merben

ujak lettek a szempontjaim,

imádtam

a házi tzhelyt, a

családi

fészket,

most

meg

azeltt:

meleg és kedves ezt

a

hotelbeli

ideiglenességet szeretem. És

úgy tetszik nekem, mintha ez volna az igazabb és mindenek fölött bölcsebb, amelyben az ember nem úgy rendezkedik be, hogy mindörökre, hanem úgy, hogy máról holnapra. Ez, ez a reális: a legszükségesebb bútorok, amelyeken nincs semmi egyéni, most nekem szolgálnak, én elmegyek, jön

egy másik.

Egy

ideiglenes,

idegen

úr.

Fizetünk, pakolunk, alászolgája.

Nk,

ne szidjatok, de ne

is sirassatok engem. én ebben a siralomházban. Mert a pusztáknak nincs már akkora romantikája, mint egy ilyen roppant hotelnek. Eltekintve mindentl, csak a czipk is Amikor

Eléggé

jól

élek

.

.

.

éjszakának idején felgyalogolok az ötödik emeletre,

legalább húsz pár kis

a csukott ajtók

eltt,

ni

fényesítés

czipt

látok

czéljából,

a

nagy otromba bakkancsok, némelyek meg magukban, ah, oly egyedül. Mérgesen, rendetlenül kidobva szolga számára kitéve. Egy-egy

mellett

az egyik pár, szép rendesen, szerényen a másik.

150

.

A magas

sarkok árnyékot vetnek a

sznyegen

—

mintha elre lépkednének maguktól messzirl. Mert közelrl megnézni nem volna illedelmes, egyszer megtettem és egy kivágott és

zergebr czipellben Majd kiveszi, akinek

pcskék

egy szól,

kis

láttam.

levelet

jerünk tovább,

czi-

jó éjszakát!

Aludni, álmodni, különösen jó ebben a sokadalmas magányosságban. Egy roppant táborban vagyok és mégsem érzek közel ma-

gamhoz él

lényt.

Történhetik

a

félezernél

több ember-fiókban, a szobákban akármi,

nem

hallszik. Ülhetik a nászt, állhatják

doklást a közös és okos

csend.

födél

alatt,

ki

a hal-

mindenütt néma

Néha egy-egy

feltrt

frakku

pinczér bandukol végig a folyosókon, olyan mint

egy

éjji

m.adár,.egy ormótlan nagy fecske

Nem kell

.

.

mindent szószerint venni, amit most

mondok. Rendszerint halálra fárasztva magamat nyugovóra. Tegnap is már ahhoz se volt energiám, hogy levetkezzem, ruhástól térek

dltem a

az ágyra.

Bismarck

Még

leveleit,

olvastam egy talán

húsz

kicsinyt,

esztendeje,

hogy belekezdtem. Nem vittem tovább az ügyet most sem és az els soroknál elaludtam. Földrengésre

doltam

—

itten

—

ébredtem föl. No gonmost mindennek vége van, ez 151

!

a hotel, úgy látszik, sietve épült és a

kiállításra.

czanására. történt ?

Most összedl a

De mi

Nem

könnyen,

els mocz-

föld

eszébe a földnek, mi

jutott

bánom, legyen ami

lesz,

hagyja-

nak engem békén, nem mindegy-e, hogy holnap, vagy hogy egy bizonyos id múlván nem ébredek-e föl? A nagy dolgok, amik velem történhetnek, elmúltak mind, csak a böngészés következhetik. Hát nem következik, hát jó

A

azonban nyugton

föld

volt,

csak az egyik

ablak zörgött, zakatolt, vijjogott és

Csaknem félt

emberi

hangokat

reszketett.

hallatott,

mintha

és kétségbeesett volna.

Pedig

nem

vihar

igazságos,

nem

bántotta,

választ ki egyet.

mert a vihar

A

többi

három

ablak pedig aludt édesdeden. Ez szinte szikrát szórt a nagy kétségbeesésében, két

nagy sárga

szikrát láttam.

Föltápászkodtam, megnéztem közelrl, hogy segítsek

rajta,

ha

lehet.

És amint némi harag-

gal kinyitottam, megcsapott két hatalmas szárny

És vijjogva, csaknem bebukott a szobámba egy öreg sasmadár

fekete és hideg kiáltva

szele.

Ott lihegett a földön, haraggal nézve reám, mintha én tehetnék arról, hogy itt a nagyvárosban és éppen egy hotel fölött érkezett 152

el

nem

végórája. Mert bár állatokhoz

hogy ennek

azt láttam,

az ideje,

kitelt

tudok, a

feje

megkoppasztva, a szárnya összetörve, a szemeiben már a másik élet kibetzhetetlen titka, az értelmetlen merevség, mely daczosan utasítja

vissza a kutatást.

Megpróbálkoztam szóba Bolond dolog, de amikor

állani a haldoklóval.

meg

hisszük,

azt

igen bolondul cselekszünk,

hogy

rendszerint akkor

A

azonban nem felelt és nem mondta meg honnan jött, hol lakott, bántották-e, vagy annak rendje-módja szerint tölt be rajta a saját sorsa. Legalább azt szerettem volna tle megtudni, hogy hány tudjuk

a nagy titkokat.

sas

éves és hol lakott ezeltt, és mint támadt

az

hogy ide jöjjön egy nagyváros felé? Talán neki szállt egy gyárkéménynek és megütötte magát? Rossz a lehetetlen gondolata, ilyen

ötlet

volt

tle

ideszállani

és

nekem

rossz viccz meghalni,

mindenképpen Amikor én

itt.

olyan jóízen aludtam.

Most már vége van. Emberi kötelességem, hogy virraszszak mellette. Ámbár a csrével hogy semmi közöm hozzá. is tudtomra adta, Mindegy, én teljesítem kötelességemet. Hátha

nem

ihatnék

?

Rumot

töltöttem egy csészébe, meggyújtottam,

Vizet

tettem

153

elejbe,

kellett.

elejbe tettem, talán megkívánja a szép és forró italt.

Párszor belevágott

kortyot ivott

is.

többé

volna

csrével,

a

rám,

bár

felém

amelyekbl ott Oh, be iszonyú

suhingatott a

elttem

szárnyaival,

a tollak.

egy-egy

És mintha nem haragudott

volt,

hulltak

amint

halk

neszszel mozgolódtam, majd elfeküdtem a pallón.

Szerettem volna felkölteni egy orvost. rablókirályának, kis jódot,

egy

hogy kis

A leveg

írna valami tinkturát,

czukrot

fehér

és

egy

nekünk,

kettnknek valami jó cognacot, hogy bepoharaznánk, amíg ennek a sötét jövevénynek itt vége lesz. Nem volt már idm reá, a sas megrázta

magát, elfordította a

remegett a végtusájába

—

fejét,

—

a

szoba

aztán kimúlt.

Ott maradtam vele egyedül. Kidobjam ? Gyalázat lenne.

Aztán

nem

is

tudnám. Felkeltsem,

a háziszolgákat? Szegények, hadd pihenjenek.

Aztán szégyeltem volna segítséget hívni. Bevárom a reggelt, aztán majd elviszik. Addig alszom, ha tudok. De nem tudtam vele egy szobában,

mindegyre néznem róla.

Honnan

jött,

kellett

és

gondolkoznom

mit akart, mért keresett

fel

éppen engem? És hogy én

— és mi mind — |ionnan jöttünk

e rengeteg hotelbe, melyet világnak neveznek.

Merrl

kerültük és merre

154

megyünk?

:

írja,

szerkeszti

A

:

Budapesten

Fehér Könyv megjelenik minden hó 1-én.

Egy 80

Bródy Sándor, és kiadja VIII. ker., Ülli-út 18.

kötet ára diszkötésben kr.

:

1

frt,

fzve

legczélszerübb negyedkötetre, kötve 3 frttal, fzve

Elfizetni

évre három 2 frt 40 krjával. Különben kapható minden egyes kötet külön is, a kiadóhivatalban és minden könyvesboltban.

Nyomatott Révai és Salamon könyvnyomdájában

Budapesten.

Y'^f^t^^

K>'^^<Í

o