Regionális fejlesztés és energetika, új energetikai indikátorok Dr. Tóth Péter, Széchenyi István Egyetem, Környezetmérnöki Tanszék, egyetemi docens Tóth Tamás, Széchenyi István Egyetem, Regionális - és Gazdaságtudományi Doktori Iskola, PhD hallgató
1. Bevezetés A fejlesztések, beruházások energiaigényének biztosítása kapcsán kiemelten kell foglalkoznunk az új energia technológiai megoldásokkal, ezek gazdasági és társadalmi következményeivel, a környezetre gyakorolt hatásukkal. Az energetikai fejlesztések (policy-k, konkrét projektek) megvalósítása során az új fejlesztéseket be kell illeszteni az adott területen meglévő szabályok, policy-k, projektek, tervek, stratégiák, valamint ezeknek a környezeti elemekre (vízre, talajra, levegőre, élővilágra), illetve épített környezetre gyakorolt hatások rendszerébe. Egy adott területen megvalósuló fejlesztés(ek) - ipari, mezőgazdasági, infrastrukturális, energetikai, közlekedési, önkormányzati, lakossági projektek - következtében létrejövő többletterhek, kibocsátások, emissziók (pl. üvegházhatású gáz kibocsátás) megváltoztathatják a területre jellemző korábbi anyagáramokat, immisszió értékeket. Ez hatással van a környezetre, amely az egyes környezeti elemek (föld, víz, levegő, élővilág, települési környezet, táj) állapotának megváltozásával járhat. A projekt többletterhelések („ok”-szerű terhelés) következtében létrejött („következmény” típusú) terhelések megváltozását jellemezni, indikálni szükséges, azaz mennyivel változnak meg ezek egy-egy beruházás hatására az adott földrajzi területen. A terhelések jellemzése nagyon sok paraméter segítségével lehetséges. A környezeti hatásvizsgálatok és a stratégiai környezeti vizsgálatok során a jogszabályok számos paraméter vizsgálatát elő is írják a terhelések és az állapot jellemzésére (2/2005. (I. 11.) Korm. rendelet egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról, 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról).A kérdés csak az, hogy ezek a paraméterek mennyi és milyen mélységű információt szolgáltatnak számunkra egy fejlesztés fenntarthatóságáról. Az új energiapolitikai döntéseket minden szinten a klímavédelemmel összefüggő (az Európai Unióban és nemzetközileg vállalt) CO2-kibocsátás-csökkentés és az egyéb szennyezőanyag-kibocsátási normák betartásának figyelembevételével kell meghozni. Az energiapolitika nem az energetika minden területére kiterjedő cselekvési program, hanem egy rugalmas stratégiai keretrendszer. Ebből kifolyólag az energiapolitika minden egyes részterületére nem határozható meg részletes célérték-rendszer. Az uniós tagországok számára előírt Nemzeti Cselekvési Terv (2009/28/EK irányelv) fő célkitűzéseinek végrehajtásához javasolt struktúra előírja az energetikai indikátorok kidolgozását. Az energetikai indikátorok egységes, nemzetközileg elfogadott rendszere még nem létezik. A belső Kutatási Főirány keretében az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által kialakított DPSIR (hajtóerő, terhelés, állapot, hatás, válasz) indikátor szerkezetnek megfelelő, lehetséges szektor specifikus (ágazati) indikátorokra dolgoztunk ki javaslatot, melyek megítélésünk szerint a regionális energetikai fejlesztésekben is alkalmazhatók.
2. Az Európai Unió új energiapolitikája, fő célkitűzések 2020-ig, EU indikátorok 2.1. Az EU új energiapolitikájának fő célkitűzései 2020-ig Az Európai Unió tagállamainak állam-és kormányfőiből álló Európai Tanács értékelése szerint az Unió előtt komoly energetikai kihívások állnak, nevezetesen: » » » » » » » »
a kőolaj, a kőolajtermékek és a földgáz piacok jelenlegi és jövőben felmerülő problémái, a behozataltól való egyre növekvő függőség, a diverzifikáció korlátozott mértéke, a magas és ingadozó energiaárak, a világszerte növekvő energiakereslet, a termelő és tranzit országokat, valamint a szállítási útvonalakat érintő biztonsági kockázatok, az éghajlatváltozás okozta fenyegetettség, az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások használata terén tapasztalható lassú előrehaladás,
1
»
az energiapiac liberalizációja mellett az energiapiacok korlátozott átláthatósága, a nemzeti energiapiacok integrációjának és összekapcsolásának korlátai, valamint az energiaágazat szereplői közötti megfelelő koordináció hiánya, miközben az energiarendszer jelentős fejlesztésére van szükség.
2.1.1 Az új EU energiapolitika alapvető célkitűzései: » » »
versenyképesség ellátásbiztonság környezetvédelem
Ezen belül kiemelten fontosak az EU „Klímacsomag” és a 2009/28/EK direktíva előírásai, nevezetesen: »
»
»
20%-os ÜHG kibocsátás csökkentés 2020-ig, az 1990-ben mért szinthez képest. Ennek vállalása három okból is az új energiapolitika középpontjában áll, nevezetesen: » az EU-ban kibocsátott üvegházhatást okozó gázok mennyiségéből az energetika 80%-kal részesedik. A kibocsátás csökkentése kevesebb energia, illetve több megújuló energia felhasználásával érhető el; » korlátozni kell az EU kiszolgáltatottságát az olaj- és gázárak, valamint az importfüggőség növekedésével szemben; » létre kell hozni egy versenyképesebb EU energiapiacot, mely ösztönzi az innovatív technológiák bevezetését és a munkahelyteremtést. 20%-kal szükséges csökkenteni 2020-ig az EU primer energiafogyasztását az előrejelzett értékhez képest, az energiahatékonyság javítása révén. Az Unió egyik legfontosabb célkitűzése az energiafelhasználás hatékonyságának növelése, az energiatakarékosság előmozdítása. Az EU Energiahatékonysági Cselekvési Terve és az Európai Tanács 2007. évi tavaszi előírásai szerint 2020-ig az EU primer energiafogyasztását 20%-kal kell csökkenteni az előrejelzett értékhez képest. Ez a célkitűzés hozzájárul az Unió versenyképességének növeléséhez, az ellátás biztonságának javításához, valamint a károsanyag-kibocsátás csökkentésével a közös környezet- és természetvédelmi célok teljesítéséhez. A nemzeti és közösségi kutatási, fejlesztési és demonstrációs eszközökkel támogatni kell az energiahatékonyságot és az energiatakarékos, alacsony üvegházhatású gázkibocsátású technológiákat. A megújuló energiaforrások részarányának 20%-ra történő növelése az EU teljes energiafelhasználásában. A megújuló energiaforrások részarányát az EU teljes bruttó végső energiafogyasztásán belül 2020-ra 20%-ra, a bioüzemanyagok részarányát a közlekedési célú üzemanyag felhasználáson belül 10%-ra kell emelni. (Európai Parlament 2009. február 3-i állásfoglalása az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatáról (2009/28/EK irányelv a Nemzeti Cselekvési Terv elkészítéséről.)
A megújuló energiaforrások felhasználásának növelése szintén elősegíti az Unió környezet- és természetvédelmi célkitűzéseinek teljesítését, és a hazai források használata révén hozzájárul az ellátás biztonságának növeléséhez. Az Unió előírásai szerint a megújuló energiaforrások használatának arányát mind az Unió energiaforrás-szerkezetében, mind a villamosenergia-termelés tüzelőanyag-mérlegében növelni kell. (EU Roadmap 2050 – Scenarios, htttp://ec.europa.eu/dgs/energy/index_en.htm) 2.2. Az EU energiafelhasználásának értékelésére használt összesített energetikai mutatók és indikátorok 2.2.1 EU összesített energetikai mutatók, indikátorok: » » » » » » » » » »
Energiaintenzitás (TPES/GDP) (kg olaj egyenérték / 1000 EURO) Teljes primer energia bevitel (TPES) (1000 tonna olaj egyenérték) Egy főre jutó primer energia bevitel (TPES/fő) (tonna olaj egyenérték / fő) Egy főre jutó bruttó nemzeti termék (GDP) vásárlóerő paritáson (vásárlóerő-egység, PPS/fő) Energiafüggőség [%] Megújuló energiaforrásból előállított energia részaránya a teljes bruttó végső energiafogyasztásból [%] Megújuló energiaforrásból előállított villamos energia részaránya a teljes villamosenergia-termelésből [%] Teljes bruttó végső energiafelhasználás (1000 tonna olaj egyenérték) Implicit adó arány az energián [%] Üvegházhatású gázok kibocsátása » szén-dioxid kibocsátás (millió tonna, tonna/fő) » dinitrogén-oxid-kibocsátás (kg, kg/fő) 2
»
részlegesen fluorozott szénhidrogének, a perfluor-szénhidrogének és kén-hexafluorid kibocsátása (kt CO2 – egyenérték)
2.2.2 EU energetikai indikátorok » Villamosenergia-termelés nem fosszilis energiából [GWh] » villamosenergia-termelés nukleáris energiából » villamosenergia-termelés vízenergiából » villamosenergia-termelés szélenergiából » Megújuló energiatermelés (elsődleges) » Megújuló energiaforrásból termelt villamos energia (összesen, 1000 tonna olajegyenérték) » napenergiából termelt villamos energia » hulladékból és biomasszából termelt villamos energia » geotermikus energiából termelt villamos energia » szélenergiából termelt villamos energia » vízenergiából termelt villamos energia » Megújuló energia aránya a fogyasztásban [% ] » Az összes felhasznált energia hány %-át fedezi megújuló energiaforrás [%] » az összes felhasznált energia hány %-át fedezi vízenergia » az összes felhasznált energia hány %-át fedezi szélenergia » az összes felhasznált energia hány %-át fedezi napenergia » az összes felhasznált energia hány %-át fedezi hulladék és biomassza » az összes felhasznált energia hány %-át fedezi geotermikus energia
3. Az EU energiapolitikáját befolyásoló irányelvek (policyk) » » » » » » » »
2001/77/EK irányelv a „zöldáram” termelésről 2002/91/EK irányelv az épületek energiahatékonyságáról 2003/30/EK irányelv a bioüzemanyagokról 2006/32/EK irányelv az energiafelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról 2007: új energiacsomag (20-20-20 célok) 2009: az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálata 2009/28/EK irányelv a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról Európa 2020 Stratégia (Energy Strategy for Europe 2020)
3
4. Az új magyar energiapolitika és főbb indikátorai Hazánk az EU „Klímacsomag” elfogadásával elkötelezte magát egy olyan nemzeti energiapolitika kialakítására, amely a klímapolitikában kitűzött ambiciózus EU célok megvalósításához is hatékonyan járulhat hozzá. Az Unió energiapolitikájához illeszkedve, az ott megjelölt célok elérése érdekében a 2008-2020-as időszakra vonatkozó magyar energiapolitikai stratégiát 2008 júliusában fogadta el az Országgyűlés (40/2008. (IV.7.) OGY Határozat). Elkészült az új Nemzeti Energiastratégia 2030 (kitekintéssel 2050-re), melyet a Kormány 2011. július 13-i ülésén elfogadott. Az új magyar energiapolitika legfontosabb stratégiai célja, hogy a hosszú távú szempontokat is mérlegelve optimalizálja az ellátásbiztonság, a versenyképesség és a fenntarthatóság, mint elsődleges célok érvényesülését. A fenti három cél között többféle kölcsönhatás elképzelhető, sok esetben megvalósításuk konfliktusban állhat egymással, de erősíthetik is egymást. Emiatt a célok elérése érdekében megfogalmazott intézkedések során az országos energiapolitika nagy hangsúlyt fektet az együttes hatásokra, az egymás közötti ellentmondások feloldására és a lehető legnagyobb összhang megteremtésére. Az ellátásbiztonság Az ellátás biztonsága az energiapolitika legfontosabb célkitűzése, amelynek megvalósítása érdekében az alábbi ágazatok figyelembe vétele szükséges: » » » » »
energiaforrás-struktúra, energiaimport diverzifikáció, stratégiai energiahordozó készletek, infrastruktúra-fejlesztések, lakosság ellátása, szociális felelősség.
A cél egy olyan energiaforrás-struktúra kialakítása, amelyben a hazai források eddigi részaránya fennmarad, és lehetőség szerint növekszik, a behozatal összetétele kiegyensúlyozottabbá válik, eredete szerint többféle, biztonságos forrásból és irányból származik. Az energiaellátás folyamatosságának és biztonságának javításához a hazai források használata mellett az import biztonságának növelését kell elérni. Az energiaellátáshoz szükséges kőolaj és földgáz döntő részét importból szerezzük be. Az energiapolitika kulcskérdése ezek rendelkezésre állásának biztonsága. Az ellátásbiztonság, egy adott energiafajtánál a forrásoldali ellátásbiztonságtól, a szállítás biztonságától (a tranzitáló országok megbízhatóságától és a tranzit útvonalak számától), az adott energiafajta stratégiai készletezésének lehetőségeitől és gyakorlatától, valamint az energiatermelő és átalakító kapacitások nagyságától, megbízhatóságától függ. A forrásoldali és a szállítási biztonság általában a hazai energiaforrások esetében a legnagyobb. Külső energiaforrások esetén a források, az útvonalak és az energiahordozó-fajták diverzifikálásával, valamint a szállító és tranzitáló országokkal kialakított kölcsönös érdekeken alapuló együttműködéssel, továbbá a megfelelő nagyságú – a fogyasztók teherbíró képességét is figyelembe vevő – biztonsági készletek tartásával kell az ellátásbiztonságot növelni. Az optimális szintet az adott intézkedés környezeti hatásának és a megvalósításhoz kapcsolódó költségeknek a mérlegelésével lehet meghatározni, figyelembe véve a vonatkozó EU követelményeket is. A versenyképesség Az energiapolitika legfőbb célja, hogy az energetika járuljon hozzá hazánk gazdasági versenyképességének növeléséhez. A javasolt indikátorok az alábbi területekhez kell, hogy kapcsolódjanak: » » » »
liberalizált energiapiacok, integrálódás az EU egységes belső energiapiacába, környezetvédelem, energiaárak, technológiai előrehaladás és K+F.
Az energiatermelésben, átalakításban, szolgáltatásban és kereskedelemben az árakat és az üzleti feltételeket az Európai Unió középtávon kialakuló regionális, majd később az egységes belső piacán a verseny fogja meghatározni. Az energiapolitika célja, hogy a verseny átlátható, megkülönböztetés-mentes feltételeket teremtsen a magyar vállalkozások számára. 4
A fenntarthatóság A fenntartható fejlődés célja a jelen szükségleteinek kielégítése a jövő nemzedékek szükségletei kielégítésének veszélyeztetése nélkül. A fenntartható fejlődés érdekében meg kell teremteni a harmóniát a természeti és az épített környezet megóvása, a jelentős piaci zavarok nélkül fejlődő gazdaság érdekei, valamint a társadalom tagjainak szociális biztonságát szolgáló, rövidtávon egymással ellentétben álló politikák között. A fenntartható fejlődés környezet- és természetvédelmi, valamint gazdasági céljait tehát egymással összehangolva, a társadalom együttműködésével kell megvalósítani. Javasolt intézkedések, melyekhez az indikátorok kapcsolhatók: » » » »
az energiafelhasználás csökkentése (energiatakarékosság, az energiatermelés hatásfokának javítása, az energiafelhasználás hatékonyságának növelése), a megújuló energiaforrások arányának növelése, a biológiai sokszínűség megőrzésével összeegyeztethető energiapolitika kialakítása, környezet- és természetbarát technológiák fokozatos bevezetése.
Az energiahatékonyság Az energiahatékonyság növelése alapvető prioritás, mivel ez az egyetlen olyan eszköz, amely az energiapolitika valamennyi alappillérének teljesítéséhez hozzájárul. Az energia felhasználás ésszerűsítésével, hatékonyságának növelésével a jelenleg felhasznált energia számottevő része hosszú távon megtérülő intézkedésekkel megtakarítható. A hatékony energia-megtakarítás mértékét a várható technológiai fejlődés tovább növelheti. (2019/2008. (II. 23.) Korm. h. Magyarország Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Tervéről) Kulcsfontosságú az épületek energiahatékonyságának javítása, mert hozzájárul a működési költségek csökkentéséhez. A „modern” építésű épületek energiahatékonyságának javítása mellett, tekintettel azok állapotára, kiemelt figyelmet kell fordítani a hagyományos technológiával készült épületek állapotának javítására, a fűtési rendszerek korszerűsítésére, a megbízható szabályozás és a hőfelhasználás mérésének megoldására. Az épületek energiatanúsítvány rendszerének bevezetésével, az építési szabványok szigorításával lehet az épületek energiafelhasználását csökkenteni. Javasolt intézkedések, melyekhez az indikátorok kapcsolhatók: » » »
épületek energiahatékonyságának javítása, építési szabványok szigorítása CO2-kibocsátás csökkentése épületek energiatanúsítvány rendszerének teljes körű bevezetése
Energiapolitikai cél, hogy új épület építésénél éppúgy, mint régi épület felújításkor is azok a korszerű energiafogyasztó készülékek, berendezések alkalmazása játssza a vezető szerepet, amelyek hatásfoka és a működéssel együtt járó környezetterhelése a legkedvezőbb. A projekt orientált energiatakarékosság, az energiaigényesség csökkentésének hatására javul a környezet állapota, nőhet a térségi vállalkozások versenyképessége, így a munkahelyek száma, ezáltal mobilizálódhat a hazai tőke, felgyorsulhat a külföldi működő tőke és támogatás beáramlása, mérséklődhet a működtetett intézmények energiaszámlája. A megújuló energiák felhasználásának növelése A megújuló energiák felhasználásának növelését a 2148/2008. (X.31.) Kormány határozat „Megújuló stratégia” és a 2009/28/EK direktíva írja elő. Magyarország vállalta, hogy a megújuló energiák jelenlegi 7,2%-os részarányát a 2009/28/EK direktíva alapján 2020-ig 14,65%-ra növeli. (Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terve, 1002/2011.(I.14.) Kormány határozat)
5
Az indikátorok alapjául szolgáló javasolt célok: » » »
legalacsonyabb ÜHG kibocsátás, legkisebb beruházási költség, legmagasabb foglalkoztatás.
Az új indikátorokat az 1. számú táblázatban foglaltuk össze. A magyar energiapolitikát meghatározó irányelvek (policyk): » » » »
Nemzeti Megújuló Energia Cselekvési Terv 2020 (1002/2011. (I.14.) Kormány határozat) II. Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv 2016 Európa 2020 Stratégia Nemzeti Energiastratégia 2030 (2050)
1.táblázat A megújuló energiák optimális részarányának meghatározásához javasolt új indikátorok
Megújuló energia típusa
Beépített teljesítmén y 2020-ban összes (vill. en. ill. új hőenergia) MWe és MWth
Összes Beruházási kifizetett költségigén támogatás y 2011 2011-2020 2020 között között MFt
MFt
Működési támogatás kassza 2020-ban MFt/év
Fenntartha- Értékesíthetó tő szénmunkahely- dioxid teremtés kvóta 20202020-ig ban fő/év
kt/év
Mindösszesen Villamosenergiát termelő technológiák Vízenergia Geotermikus energia Fotovillamos napenergia Szélenergia Szilárd biomassza Biogáz Csak hő- és hidegenergia termelő technológiák Geotermikus hőenergia (hőszivattyúk nélkül) Napenergia Biomassza szilárd Hőszivattyú
6
5. Szektor-specifikus energetikai indikátorok Az energiapolitika nem az energetika minden területére kiterjedő cselekvési program, hanem egy rugalmas stratégiai keretrendszer. Ebből kifolyólag az energiapolitika minden egyes részterületére nem határozható meg részletes célérték-rendszer. Az új Nemzeti Energiastratégia jellemzően output és eredményindikátorokat határoz meg, a hatásindikátorok hiányoznak. A stratégiától nem várható, hogy akcióterv részletességű feladatsort tartalmazzon, de két kérdéssel mindenképpen foglalkozni kellene, nevezetesen: » »
a célokhoz rendelendő (stratégiai szintű) indikátorok meghatározása az indikátorok teljesülését befolyásoló folyamatok, hajtóerők monitoringja, ellenőrzése és szükség esetén befolyásolása
A stratégiában az energiafelhasználás jellemzésére bemutatott adatok és néhány megjelölt célérték bizonyítja, hogy kidolgozhatók az energiapolitikát hosszú távra meghatározó célindikátorok és különböző időintervallumokra vonatkoztatható előrehaladási indikátorok is. Az EU energetikai keretprogram fő célkitűzéseinek végrehajtásához javasolt struktúra előírja az indikátorok kidolgozását. Az indikátorok egységesen, nemzetközileg elfogadott rendszere még nem létezik. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) által kialakított DPSIR (hajtóerő, terhelés, állapot, hatás, válasz) indikátor szerkezetnek megfelelő, lehetséges szektor specifikus indikátorokat a 2. és 3. táblázatban foglaltuk össze. 2. táblázat : Az energiafelhasználás értékelését bemutató szektor specifikus indikátorok (1) Ágazatok
Villamos energia- és hő termelés
„D” Ágazati indikátorok Primer energiahordozó felhasználás (GJ)
Tüzelőanyag szállítás (tonna km/ezer m3) Üzemanyag felhasználás közlekedési módonként és üzemanyag fajtánként (tonna)
Közlekedés
Ipar
Járműszám és összetétel (db) Járműgyártás és közlekedési infrastruktúra építés energiaigénye (GJ) Primer energiahordozó felhasználás fajtánként és iparáganként (GJ)
„P” Ható tényezők indikátorai
„S” Állapot indikátorok
Erőművi CO2 kibocsátás (kt)
CH4 kibocsátás a bányászatból (kt) CO2, N2O kibocsátás a tüzelőanyag szállításból (kt)
CO2, N2O kibocsátás a járművekből (kt) CO2, CH4, N2O kibocsátás a kőolaj és földgáz kitermelésből (kt) járműgyártás, infrastruktúra építésének CO2 kibocsátása (kt)
Légköri CO2, CH4, N2O koncentráció a) (ppm)
Légköri CO2, CH4, N2O koncentráció a) (ppm)
CO2 kibocsátás az energiafelhasználásból (kt) Légköri CO2, CH4, N2O
„I” Hatás indikátorok fűtés/hűtés napok száma, fagyos (deres) napok száma szélsőséges meteorológiai jelenségek gyakorisága szélviszonyok napsütéses órák száma
Havas, ködös, szeles napok száma
„R” Válaszindikátorok Megújuló energiák részarányának növelése az energiamérlegben (%) Erőművi hatásfok, hatékonyság javítás (%) Energiaintenzitás javítása (GJ/GDP)
Járművek átlagos életkora és fajlagos üzemanyag fogyasztása
szélsőséges meteorológiai események jelenségek gyakorisága
Környezetkímélő közlekedési és
szélsőséges meteorológiai jelenségek gyakorisága
Ipari tevékenységek anyag- és energia hatékonyságának javítása (%)
szállítási módok aránya
7
Termelési volumen (t)
Alapanyagok szállítása (tonna km)
Technológiai eredetű CO2, CH4, N2O stb. kibocsátás (kt)
koncentráció a) (ppm) Fogyasztói kereslet
ISO 14000 minősí-tett vállalatok aránya
CO2, N2O kibocsátás az alapanyag szállíásból (kt)
3. táblázat : Az energiafelhasználás értékelését bemutató szektor specifikus indikátorok (2) Ágazatok
Mezőgazda ság és
erdőgazdál -kodás
„D” Ágazati indikátorok Üzemanyag felhasználás tevékenységenkén t (tonna)
„P” Ható tényezők indikátorai CO2 kibocsátás az energiafelhasználásból (kt)
Növénytermeszté si, állattartási, erdé-szeti hozam (t) Műtrágya felhasználás (t)
az állattartás CO2, CH4, N2O kibocsátása (kt)
Takarmány és vízigény az állattartásban Felhasznált építőanyagok mennyisége és fajtái (t) Infrastruk-
turális fejlesztése k
Területfoglalás, zöld területek beépítési aránya
idegenforgalmi vendégéjszakák száma
Idegenfor-
„S” Állapot indikátorok
„I” Hatás indikátorok
„R” Válasz-indikátorok
Hőmérséklet és csapadékviszonyok a tenyészidőszakban (szélsőséges meteorológiai jelenségek gyakorisága) számosállat darabszám
Biogazdálkodás aránya
Segédanyagokból (műtrágya, táp, stb.) eredő kibocsátások (kt) CO2 megkötése (kt)
Korai fagyok, jégverések, aszályos periódusok gyakorisága, terméshozamok
CO2 kibocsátás az építőanyagok gyártásából (kt)
Havas, ködös, szeles napok száma
Mezőgazdasági tevékenységek anyag és energiahatékonyságának javítása Telepített erdők, ültetvények hozam növelése Környezetkímélő építőanyagok alkalmazásának aránya Épületek energiafelhasználás ának csökkentése (alacsony energiafelhasználású épületek építése)
CO2, N2O kibocsátás az építőanyag szállításból (kt)
Légkör CO2, CH4, N2O
koncentráció a)(ppm)
Légkör CO2, CH4, N2O
CO2 , CH4 kibocsátás az infrastruktúra használatából (kt) CO2 kibocsátás a zöldfelület csök-kenéséből (kt) Építmények üzemeltetésébő l származó CO2 kibocsátás (kt)
koncentráció növekedése a) (ppm)
Közlekedésből származó CO2
fűtési/hűtési napok száma
Biogáz energetikai hasznosítása (MJ)
Árvíz, belvíz kockázat
Környezetkímélő szennyvíztisztítás aránya
Légkör CO2,
Szélsőséges meteorológiai jelenségek gyakorisága Derült, csendes időjárási periódusok gyakorisága
CH4, N2O koncentráció
szélsőséges meteorológiai
környezetbarát turizmus elterjesztése 8
galom
Lakosság, háztartáso k és közintézmények
Szálláshelyek
kibocsátás (kt)
száma
Építmények száma rendeltetés szerint
Geotermális eredetű CH4 kibocsátás CO2 kibocsátás az építőanyagok gyártásából (kt)
Fajlagos fűtési, és hűtési energiaigény kWh/m2, év
Építmények üzemeltetésébő l származó CO2 kibocsátás (kt)
növekedése a) (ppm)
jelenségek gyakorisága
fűtési/hűtési napok száma Légkör CO2, CH4, N2O koncentráció a) (ppm)
szélsőséges meteorológiai jelenségek gyakorisága
környezetkímélő építőanyagok alkalmazásának aránya Egyedi megújulós fűtési mód (pl. napkollektor) aránya
6. A magyarországi regionális energiafelhasználás legfontosabb mutatói (indikátorok) Sürgető igény a magyarországi kistérségek energetikával összefüggő környezeti helyzetének és teljesítményének feltárása. Ismereteink szerint ilyen irányú és felbontású vizsgálat és térképezés Magyarországon még nem történt. Elviekben a környezeti térszerkezetet a DPSR modell kistérségi szintű alkalmazásával lehetne megközelíteni, azonban jelentősen behatárolja a környezeti térszerkezet feltárására irányuló törekvéseket a térbeni bontásban rendelkezésre álló számszerű információk, adatok köre. A regionális energia felhasználás alapvető számadatai sajnos nem állnak rendelkezésre. A fenntartható fejlődés felé való haladás értékelése során meg kellene teremteni a regionális energia felhasználási mérések lehetőségét, hogy a regionális trendek felismerhetők legyenek. A folyamatnak alkalmazkodónak, a változásokra és bizonytalanságra érzékenynek kellene lennie. Az értékelés költséges és időigényes jellege miatt már az is örömet jelenthet, ha sikerülne a közösségnek egyetlen egy szélesebb körű felmérést megvalósítania. A következtetéseket időről időre tesztelni kellene, hogy megbizonyosodjunk azok helyességéről, és hitelessé tegyük azokat. A folytonosság szükségessége kétrétű. Egyrészt az akciók sikerének figyelését és ellenőrzését szolgálná, másrészt elengedhetetlen a rendelkezésre álló tudásbázis növelésének szempontjából is. A javasolt indikátorok véleményünk szerint használhatók a helyi energia stratégia által kitűzött célokhoz viszonyított teljesítmény értékeléséhez és a tájékoztatáshoz. A fenntarthatóság mérésére ajánlott a rendszeres átfogó audit (pl. környezeti állapotjelentés) elvégzése (2-5 évente). Az indikátorokhoz és az audithoz kapcsolódó energetikai célú adatgyűjtés integrálható, hogy a teljesítmény és haladás értékelése között kapcsolat legyen, de a haladás értékelése mélyebb, a helyi viszonyokat és trendeket regionális és globális kontextusba helyező elemzés kellene, hogy legyen. A lehetséges települési energiastratégiák » » » »
A helyi adottságok feltérképezése Konkrét célok megfogalmazása Alkalmazni kívánt megoldások kijelölése Pilot-projektek kidolgozása
A teljesség igénye nélkül a lakosság és közintézmények körében javasolt indikátorok » » » » »
Az energia auditon felmért épületek, ezek száma rendeltetés szerint A fajlagos fűtési, hűtési energiafelhasználás A CO2 kibocsátás meghatározása Megújuló energiák felhasználásának aránya Környezetkímélő építőanyagok alkalmazásának aránya
7. Összegzés A Kormány 2011. július 13-án elfogadta a 2030-ig szóló új Magyar Energiastratégiát, melynek kulcsfontosságú szerepe van a várható hazai energiafelhasználási pályák meghatározásában. Ezen belül is az egyes energiafelhasználási ágazatok (fűtés-hűtés, villamos energia, közlekedés) várható növekedését, változását és 9
ennek elérésére vonatkozó politikákat fogja rögzíteni. Ezen stratégia részeként, de már elfogadott célként létezik a 2020-ra vonatkozó Energiahatékonysági és Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terv. Az Energiahatékonysági Cselekvési Terv 2020-ra 10%-os energiafelhasználás csökkentést irányoz elő, mely egyébként az egyes ágazatokra vonatkozó várható energia megtakarításokat is rögzíti. A Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terv pedig az előbbi ágazati és energiahordozók szerinti bontásban is rögzíti az elérendő 14,65%-os megújuló energia részarányt, illetve ezen célok eléréséhez szükséges politikákat (policy-t). A Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terv EU jóváhagyása után kerülhet sor a regionális programok kidolgozására a javasolt indikátorok figyelembe vételével, továbbfejlesztésével. A regionális programok kötelező kidolgozására nincs kormány-, illetve miniszteri rendelet. A javasolt indikátoroknak a régiók energia használatára vonatkozó alkalmazhatóságát szektor-specifikusan mutattuk be. Természetesen ezt a regionális energetikai adatbázisok (7 statisztikai régió) szinte teljes hiánya miatt – mint például az energia átalakítás jellege, a primer energiahordozók rendelkezésre állása, felhasználása, az energiahatékonyság, a területigény, a társadalmi elfogadottság stb. – ezek a vizsgálatok most csak erősen korlátozottak lehettek.
10
Irodalomjegyzék [1] Energia statisztika 2007. Energia Központ Kht. www.energiakozpont.hu [2] Tóth Tamás (2010.): A megújuló energiahordozó felhasználás 2020. évi nemzeti célértéke. ENERGY E-PR Konferencia Budapest, Hotel Gellért, 2010. október 19. [3] Dr. Tóth Péter (2010.): Szektor-specifikus energetikai indikátorok. Széchenyi István Egyetem, Környezetmérnöki Tanszék, Belső Kutatási Főirány részjelentés, 2010. június 30. [4] dr. Tóth Péter – Tóth Tamás: Az Európai Unió és Magyarország energiastratégiája – új energetikai indikátorok. 2010. november 12-én tartott X. Környezettudományi Tanácskozás [5] Dr. Bulla Miklós – Guzzli Piroska (2006): A fenntartható fejlődés indikátorai, megjelent a Fenntartható Fejlődés Magyarországon – Jövőkép és Forgatókönyvek, Stratégiai Kutatások, Budapest 2006 [6] Szlávik János – Füle Miklós – Pálvölgyi Tamás (2004): A fenntarthatósági indikátorok használatának szempontjai a KÉP kialakítása és működtetése során. Környezetállapot Értékelés Program Közgazdaságtani munkacsoport. MTA 2003-2004.
11
