Regina Krónika VIII. évfolyam 12. szám
2007. december 2.
« A veszprémi Regina Mundi Plébánia ingyenes havilapja »
Karácsony felé Az új egyházi év kezdetéhez, a naptári esztendő végéhez s szívünknek talán legkedvesebb időszakához érkeztünk, melyről Juhász Gyula így ír Karácsony felé című versében: „Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Behegesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben.” Idén december 2-án, vasárnap kezdődik az advent: a karácsonyi csodára való várakozás, a Messiás földre születésének nagy ünnepére való felkészülés hetei. Én amióta az eszemet tudom, minden évben izgatottan és boldogan várom ezt a néhány hetet. Amikor még kicsi gyerek voltam, varázslatos, meglepetéseket rejtegető, vágyakkal és apró csodákkal teli volt a Mikulástól szilveszterig tartó napok sora. Talán 8-9 éves lehettem, amikor édesapám először vitt el éjféli misére. A karzaton alig láttam ki a korlát mögül, a szentmise szavainak nagy részét nem értettem még, de a mai napig előttem van a fényárban úszó templom, hallom, ahogy zeng a „Fel nagy örömre, ma született…” kezdetű énekünk, s ahogy kis énekeskönyvemből lelkesen dalolgattam én is, éreztem, hogy árad szét körülöttem és bennem a boldogság. Ugyanez az érzés járt át, amikor kamaszéveimben lázas izgalommal próbáltuk hétről hét-
re a betlehemes játékot. Milyen büszke és boldog voltam, hogy én játszhattam el Mária szerepét, és ott énekelhettem december 24-én az oltár előtt hosszú, fehér ruhában! Fiatal felnőtt voltam, amikor először mentem adventi hajnali misére. Gyönyörű volt reggelente a sötétben gyalogolni a talpam alatt ropogó hóban a templom felé, s ott a félhomályban hallgatni a felcsendülő adventi dallamokat, majd lélekben megtisztulva, szállingózó hópelyhek közt hazasietni az ébredező családhoz. Most is izgatottan készülök évről évre, hogy sikerül-e egyre népesebb családom számára – ha csak egy-egy meghitt órára is – megteremteni az adventi várakozás örömét, a karácsony békéjét, sikerül-e egyre növekvő gyermekeim arcára mosolyt vagy meghatódottságot csalni, sikerül-e velük valamit megértetni a karácsony misztériumából. Idén kicsit kedvemet szegte, hogy ahány barátommal, ismerősömmel szót ejtettünk a közelgő ünnepről, mindnek el-
felhősödött a homloka. Volt, aki azért sóhajtott fel gondterhelten, mert nincs elég pénze megfelelő, igazán személyre szóló ajándékokat venni, volt, akit a sütés-főzés gondja aggasztott már túl korán. Bizony, én is majdnem búnak eresztettem a fejem, hiszen be kellett látnom, hogy tényleg mindig híjával vagyunk a pénznek és az időnek, s hogy milyen rengeteg is még a tennivaló. Szerencsére kijózanított önsajnálatomból, amikor egy kedves ismerősöm egy templomi (!) karácsonyi rendezvényre készülve nagyon határozottan kijelentette, hogy márpedig ő ezzel a műsorral igenis be fogja bizonyítani, hogy ők is tudnak színvonalas koncertet szervezni, nemcsak az a csoport, akiket idén igenis kihagynak belőle, és nem fognak mindig ők megalázkodni, mert egész egyszerűen kell az önbecsülésükhöz., hogy most megnyerjék ezt a harcot… Ijesztő volt számomra, hogy nekünk, embereknek még a karácsony szent ünnepéről való megemlékezéssel is ilyen céljaink vannak. Hirtelen megértettem, hogy a Messiásnak újra és újra meg kell születnie, és meg is kell értünk halnia, hiszen még mindig nem
Fotó: Demény Anna
2. oldal értünk semmit az egészből, még mindig nem látunk az orrunknál tovább. Erről aztán eszembe jutott egy tizenhárom évvel ezelőtti december, amikor a sáros, latyakos hóban az ajándékok után fejvesztve rohangáló, tolongó embertömeg közepén toltam babakocsiban elsőszülött kicsi fiamat. Ő egyszer csak váratlanul kitárta karjait a szembejövők felé, és elkezdte nagy vidáman kiabálni a nemrég tanult karácsonyi dalocska utolsó sorait: „Örüljetek, örvendjetek! / A kis Jézus megszületett”. Olyan volt ez ott a karácsony lényegéről megfeledkezett, hömpölygő nagyváros szívében, mint egy égi üzenet. A járókelők meghökkenve néztek, el-elmosolyodtak, majd elsiettek mellette, de az én szívem megtelt valami különös ámulattal, hálával és melegséggel. Az a hajdani fiúcska ma már egy lázadozó fiatalember, aki épp a minap jegyezte meg (nyilván csak egy kis kamaszos bosszantás céljából), hogy de jó is, hogy mindjárt itt a karácsony, hiszen akkor összeírhat egy listát arról, mi mindent is szeretne kapni… De azért én tudom, hogy a lelke mélyén ott lakozik az a régi kis örömhírt zengedező legényke, és sosem felejtem el azokat a perceket… Mindezeket azért meséltem el nektek, hogy lássátok ti is, milyen apró, forintra nem váltható dolgokban rejtőzik a boldogság, az öröm forrása. Felnőttként is őrizzétek meg szívetek mélyén a csodaváró, a hóesésre, gyertyalángra rácsodálkozó kisgyermeket, hogy ebben az összekuszálódott, bonyolult világban is megtaláljátok mindig karácsony igazi fényeit! Hogy is teljenek az esztendő utolsó napjai? A latin eredetű advent szó megérkezést jelent, az Úr eljövetelét, illetve az erre való várakozást, felkészülést. Készítsetek családotok számára az örökkévalóságot jelképező adventi koszorút, s mind a négy vasárnap közös ima, éneklés, beszélgetés mellett gyújtsátok meg rajta az újabb gyertyát. Ne felejtsetek az advent heteiben meggyónni és áldozni, így készüljetek lélekben is Krisztus születésére! December 4-én gondolja-
Regina Krónika
tok a hitéért vértanúhalált szenvedett szép, fiatal lányra, Szent Borbálára. Ezen a napon vághattok régi magyar szokás szerint egy cseresznyefaágat – ez az úgynevezett Borbála-ág – amit a meleg szobában karácsonyig kivirágoztathattok, ha vízbe állítjátok. Szent Miklós napján, december 6-án emlékezzetek a keleti egyház legismertebb szentjére, Myra város jólelkű püspökére, akit ma már csak Mikulásként emlegetünk! Nézzetek utána a nevéhez fűződő számtalan legendának, vegyetek példát önzetlenségéről, bőkezűségéről, és igyekezzetek ti is segíteni a szegényeken, rászorulókon – természetesen ne csak ezen a napon! Ha tudtok szerezni egy kis marék búzamagot, december 13-án, a szüzességét élete árán is megőrző, fényhozóként is emlegetett Szent Lúcia (Luca) napján vessétek el egy cserép földbe! Ha karácsonyig gondosan öntözgetitek, szentestére már gyönyörű, zöld búzaszálak jelképezhetik karácsonyfátok alatt a megújulást, az új élet születését. December 21-én jusson eszetekbe a hitetlenkedő Tamás apostol, és erősödjetek meg a jó Istenbe vetett hitetekben! December 24-én este a Messiás születésére emlékezünk. Testben és lélekben megtisztulva, megújulva, méltó módon, szeretetben és békében üljétek meg ezt az ünnepet. Ne felejtkezzetek el magányos, beteg, egyedülálló rokonaitokról, ismerősei-
2007. december 2.
tekről sem ezen a napon, és tartsátok szem előtt a bölcs mondást, miszerint jobb adni, mint kapni! Ha tehetitek, kísérjétek el szüleiteket az éjféli misére, de karácsony napján (25-én) feltétlenül vegyetek részt szentmisén! December 28-a az aprószentek ünnepe, ezen a napon azokra az ártatlan kisgyermekekre emlékezünk, akiket Heródes – Jézust akarván elpusztítani – meggyilkoltatott. Gondoljatok arra, hogy a rossz, a gonosz szándék végül mindig így bukik el, hiszen Heródesnek sem sikerült megakadályoznia az Isten tervét. December 31-én, az év utolsó napján vessetek számot a 2007-es esztendővel, keressétek meg, miben kell még fejlődnötök, javulnotok, mik lesznek a céljaitok és feladataitok az új évben! Jókívánságaitokat ne felejtsétek el elmondani családtagjaitoknak, rokonaitoknak, ismerőseiteknek, de ami a legfontosabb – ha lehet, akkor az év végi szentmisén – adjatok hálát a jó Istennek az elmúlt esztendőért! Ezen a napon természetesen van helye a vidámságnak, szórakozásnak is, de azt a jó ízlés határain belül, másokat tiszteletben tartva, kulturáltan tegyétek, hogy mindenki jól érezhesse magát! Ajándékötletek csonyra
Mikulásra,
kará-
Az alábbi ajándékokkal még a legap-
Regina Krónika
2007. december 2. róbbak is megpróbálkozhatnak – persze lehet, hogy a ragasztásnál, vágásnál, sütésnél jól jön nekik egy kis szülői vagy nagy testvéri segítség. Almamikulás: Válasszatok ki egy kisebb piros almát, amit konyharuhával töröljetek szép fényesre. Egy nagyobb dióra piros filcből vagy kartonból Palmatexszel vagy Technokollal ragasszatok hegyes süveget (félkört tudtok legkönnyebben összecsavarni), szakállat, bajszot vagy vattából, vagy fehér rongydarabkákból tudtok ragasztani a fejre. Ugyanebből a fehér anyagból készülhet a Mikulás két kesztyűje, amit az almán helyeztek el kétoldalt. A diót az aljába szúrt dróttal erősítsétek az almához. Csavarjatok a piros anyagból még egy ugyanolyan tölcsért, mint amiből a süvege készült. Ha ezt szájával felfelé fordítva ragasztjátok a Mikulás hátára, már kész is a puttonya, amibe egy szem mogyorót, mazsolát, savanyú cukrot rejthettek. Karácsonyi lángocska: Karácsonyi csomagolópapírból, vagy színes papírból vágjatok olyan széles csíkokat, mint egy teamécses oldala (háztartási boltokban, nagyobb élelmiszerüzletekben kapható)! Ragasztózzátok be a mécsesek oldalát körben, és vonjátok be a színes papírral! Színes kartonpapírból vágjatok ki akkora csillag-, fenyőfa-, angyalka-, vagy köralakot, amekkorán kényelmesen elfér a kis mécses. A mécsest ragasszátok a kartonalap közepébe! A gyertyát mindig csak felnőtt felügyelete mellett gyújtsátok meg, és az égő mécsest sose hagyjátok őrizetlenül a szobában! Adventi naptár finom falatokból: Biztos ti is szívesen segítetek édesanyátoknak, nagymamátoknak a karácsonyi sütés-főzésben. Ha aprósüteményt (linzert, kekszet, mézeskalácsot) süt, kérjetek tőle egy kisebb adag tésztát, amit lisztezett deszkán nyújtsatok ti magatok ki, és szaggassatok, vagy éles késsel vágjatok belőle 24 karácsonyi figurát (angyalkát, csillagot, gyertyát, szívecskét, bárányt), és mindegyikbe fúrjatok egy kis lyukat! Az egyik figura
3. oldal
1. 2. 3. 4. 5. 6.
legyen nagyobb, mint a többi, ezt szánjuk december 24-ére, szentestére! Míg édesanyátok kisüti a kiszaggatott figurákat, vágjatok apró darabokra például csokoládét, zselés cukrot, mazsolát, diót, mandulát! 10 dkg porcukrot keverjetek össze 1-2 evőkanál citromlével, és ezzel a citromos mázzal kenjétek be a kisült és langyosra hűlt kekszeket. A még folyékony mázba a felvágott finomságokból rakjátok ki az adventi naptár számait 1-től 24-ig! Mialatt a sütik száradnak, egy vázába vagy nagy befőttesüvegbe töltsetek vizet, és helyezzetek bele néhány szép fenyőágat vagy más örökzöldet! A megszáradt figurákat óvatosan fűzzétek fel cérnára, és aggassátok az ágakra. Az elkészült adventi naptárral meglephetitek szüleiteket, nagyszüleiteket, testvérkéteket, de szép dísze lehet a konyhának, nappalinak vagy a saját szobátoknak, és persze a karácsonyi várakozást is kön�nyebbé teszi, hogy december elsejétől minden nap elfogyaszthattok egyet a saját készítésű finomságokból! Rejtvény Óvodásoknak, kisiskolásoknak: Rajzoljátok vagy írjátok le nekünk, a ti családotok hogy ünnepelte szenteste Jézus születését! Szívesen fogadjuk írásos-képes beszámolóitokat a téli szünidő legszebb, legizgalmasabb vagy legvidámabb perceiről is. Nagyobbacskáknak: A keresztrejtvény vastagon jelölt függőleges oszlopában az adventi hajnali misék latin elnevezését olvashatjátok. Ezt a sort küldjétek vagy hozzátok be nevetekkel és címetekkel együtt a sekrestyébe! Természetesen ide várjuk a
szintén névvel és címmel ellátott téli rajzokat és történeteket is. 1. Kik köszöntötték először az újszülött Jézust? 2. Melyik az a szent, aki Jézus legkedvesebb apostola volt, evangélista is lett, és emléknapja december 27-én van? 3. Ő vitte hírül Máriának az örömhírt, miszerint az Úr őt választotta ki arra a csodálatos feladatra, hogy szíve alatt hordozza és világra hozza a Megváltót. 4. Honnan érkeztek a bölcsek Betlehembe? 5. Milyen épületben született Jézus? 6. Melyik szent emléknapja van december 31-én? A téli szünetre mindnyájatoknak jó pihenést, sok közös családi programot, vidám, havas délutánokat, szép, hosszú téli estéket kívánok, családotoknak pedig kegyelemteljes, békés, meghitt karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott, boldog új esztendőt! Péti Mária
Játszóház a Szilágyiban Minden hónap 2. szombatján a 17.00-kor kezdődő ovismisét követően játszóházba hívjuk a gyerekeket. A foglalkozást szilágyis tanító nénik tartják. Helyszín: a Szilágyi-iskola kis épülete A 3. találkozás kivételesen 2007. december 15-én lesz. Téma: ünnepi készülődés
Regina Krónika
4. oldal
2007. december 2.
2007: Szent Imre és Szent Erzsébet éve Mikoron pedig eljött az ideje, hogy szent Erzsébet a mennyei hazába költözködjék, megjelent neki a mi Urunk és mondá: – Leányom, jőjj társaid közé. Atyám ültetni kíván téged nagy tisztességgel az üdvösségnek trónusára. Bement akkor hozzá gyóntató atyja és Erzsébet mondá neki: – Atyám, ím nálam volt az Úr, ki hívott engem mennyek országába. Égek én az iránta való szeretetben s annakokáért kérlek, hallgasd meg utolsó gyónásomat. Konrád atya pedig, mert ez volt gyóntatójának neve, meghallgatta gyónását és feloldozván őt, erősítette utolsó útjára az Úrnak szent testével. Annakutána pedig letérdelvén ágya fejénél, mondá neki: – Kedves leányom, bocsásd meg nékem, ha mit ellened vétettem és kérlek, imádkozzál érettem Istennél. – Kelj fel, atyám, – felelte Erzsébet, – mi egyenlő jutalmat nyerünk Istentől. Sok ideig feküdt ágyában, a forró láz pedig emésztette, de ő szüntelenül vídám volt és imádkozott. Egy napon ágyában feküdvén a fal felé fordult, miként ha aludnék. A frajj pedig, ki mellette vigyázott, egyszerre csak mondhatatlanul édes éneket hallott a beteg felől. Mikor pedig Erzsébet megfordult s felveté szemét, mondá neki amaz: – Ó asszonyom, mely kellemesen daloltál az imént! – Úgy hát te is hallottál valamit? – kérdezte Erzsébet. – Bizony csoda éneket hallottam. – Megmondom neked: gyönyörű madárka jött hozzám és a fal felől mellém helyezkedvén oly gyönyörűségesen dalolt, hogy magam is vele énekeltem. Annakutána pedig kijelentette a madárka, hogy három nap múltán meghalok. Akkor megértette amaz asszony, hogy bizonnyal őrző angyala volt a kis madár, ki meghozta neki a mennyei boldogság közeledtének jó hírét.
Ama napon, melyet előre megmondott, egybegyűltek ágyánál mind, kiket szeretett, ő pedig vígasztalta őket mondván: – Jeruzsálem leányai, ne sírjatok fölöttem, inkább sírjatok magatok fölött. Kevés idő múltán mondhatatlan édes ének hangzott ágya felől s midőn megkérdezték, ha ő énekelt-e, felelte: – Nem hallottátok azokat, kik velem énekeltek? És ekkor bizonnyal már a mennyei szeráfok énekét hallotta. Nem sokkal utóbb fennszóval kiáltott: – Távozz tőlem, gonosz, én neked ellent mondottam! Éjfél idején arca oly ragyogóra vált, mint a nap s a többiek szemei alig tudták állani a nagy fényességet. Ő pedig lélekben elragadtatott és hajnal tájban halk szóval mondá: – Íme, ez amaz óra, melyben Jézus született. Ki a világot megváltotta, bizonnyal megvált engem is. Íme gyönge vagyok ugyan, de semmi fájdalmat nem érezek, miként ha beteg sem volnék. Végezetül felkiáltott: – Ó Mária, jőjj segítségemre! Ím az Úr szólít a mennyei nászra! És halk szóval suttogván: – Csend! Csend! – édes álomba szenderedett és boldogságos mosolygással kilehelte szent lelkét, mely is angyalok szárnyain a mennyei örömökbe szállt, hogy ottan elvegye jutalmát minden jóságáért és gyötrelmeiért. Holt teteméből pedig azon nyomban mennyei jó illat áradott. Akkor a nép seregestül tódult koporsójához, hogy legalább holtában még egyszer lássa a szent asszonyt, ki annyi jót cselekedett mindenekkel. Négy álló napon által kiterítve feküdt holt teteme, arca pedig leplezetlen volt, hogy mindenek láthatták. És Isten nagy csodát tett vele, mert mind arca, mind egész teste az ifjúság minden fényességében és szépségében ra-
gyogott s oly gyönyörűséges volt, mint soha életében. Huszonnégy esztendős volt akkor szent Erzsébet mind összesen, halála pedig esett az Úrnak 1231. esztendejében, szent András hava, azaz november hó 19. napján, melyen mai nap is emlékezete ünnepeltetik. Amaz éjszakán pedig, mely a temetés előtt volt, a szomszéd kolostornak fejedelem asszonya, ki testvéreivel a holttestnél virrasztott és zsolozsmákat énekelt, mennyei gyönyörűséges éneket hallott, melyen is igen álmélkodott. Kimenvén tehát testvéreivel, a templomnak fedelén ismeretlen madarak nagy seregét látta, mely csudálatos zengéssel soha nem hallott szépséges énekeket dalolt. Nyilván megértették akkor a jámbor testvérek, hogy Istennek angyalai voltak e madarak, kik mennyekbe emelvén szent Erzsébet lelkét, visszatértek és megadták szent tetemének is a végső tisztességet. Szent Erzsébet asszony már földi életében számos csodát művelt: meggyógyított egy bénát, kiűzte a gonosz lelket egy megszállottból, visszaadta hangját egy némának s megnyitotta szemét egy szegény koldúsnak, ki születésétől fogva vak volt. Ám még több csodát művelt haló porában. Történt, hogy a reynhartsbrunni kolostorban, melyben Lajos fejedelem holt teteme nyugodott, élt egy világi testvér, Volkmár nevezetű, ki molnár volt s igen buzgó és szigorú életet élt: így vas vértet hordott, hogy teste kívánságait joházza. Egyszer is mesterségében foglalatoskodván a malomnak szárnya úgy megcsapta karját, hogy az tüstént eltörött. Ám ő béketűréssel viselte nagy szenvedéseit. És ama napon, melyen szent Erzsébet visszaadta tiszta lelkét Teremtőjének, a molnár testvér kolostorában virrasztott, igen szenvedvén karjának fájdalma miatt. Egyszerre mondhatatlan fényességben megjelent előtte szent Erzsébet és mondá: – Mit csinálsz, jó testvérem,
2007. december 2.
mérten pénzt áldozok ispotályodnak. Alighogy imádságát végezte, nyomban meggyógyultak szemei és látott. Történt pedig ez szent Erzsébet halála után tizenötöd napon. Valamely szegény asszonynak meghalt egyetlen fia. Elmenvén tehát szent Erzsébet sírjához ekként imádkozott: – Ó boldog Erzsébet asszony, mért veszítettem el egyetlen fiamat, gyámolítómat, istápomat? Jőjj segítségemre s add vissza őt nekem! És a fiúnak szíve azon nyomban verni kezdett. Más szegény anya, kinek leánya öt esztendő óta hátán és mellén kínos kelésekkel sínylődött, elvitte őt szent Erzsébet sírjához, hol is mindketten három napon által buzgón imádkoztak a leánynak gyógyulásáért. Eltelvén pedig a három nap, az anya igen zúgolódni kezdett, látván, hogy kérése meg nem hallgattatott és mondá: – Mostan pedig elmegyek s mivelhogy kérésemet meg nem hallgattad, megmondom mindenkinek, ki útban vagyon sírod felé, hogy visszaforduljon, mivelhogy hiába jő hozzád. El is ment Marburg városából és
5. oldal másfél mérföldet gyalogolván, leányát oly igen kezdették gyötörni a fájdalmak, hogy kénytelen volt megállani valamely kútnál, hol a leány álomba szunnyadott. Fölébredvén pedig a leány szólott: – Gyönyörűséges szép asszonyt láttam álmomban, ki finom fehér kezével megérintette keléseimet és mondá: „Kelj föl és járj”. És íme, mostan semmi fájdalmat nem érezek és meggyógyultam. Az anya akkor igen megszégyellette magát és leányával egyetemben vis�szatérvén a szentnek sírjához, nagy könnyhullatások között hálát adott neki kegyes jóságáért és mind élete fogytáig híven tisztelte szent Erzsébetet. Sok más jeles csodák estek még szent Erzsébet hathatós közben járása miatt, miért is Gergely pápa alig négy esztendőre a szent asszonynak halála után őt a szentek sorába iktatta. Részletek Révai József Szentek legendái – Szent Erzsébet című művéből
Fotó: Demény Anna
Volkmár, s mint érzed magad? Az pedig ugyan elvakíttatott a mennyei fényességtől, de megismervén szent Erzsébetet felelte: – Hogyan van az, asszonyom, hogy te, ki mindig oly nyomorult öltözetben jártál, ma ily fényes ruházatot viselsz? – Ez onnét vagyon, – felelte szent Erzsébet, – hogy más életbe jutottam e földről. És megérintvén a molnár testvérnek karját, az nyomban meggyógyult. Sírjánál pedig sok terhes nyavalyákban sínylődő szerencsétlen, siket, sánta, vak, bélpoklos, inaszakadt meggyógyult, hahogy hozzája buzgón imádkozott. Volt pedig Marburg városában bizonyos Henrik nevezetű ember, kinek szemei oly igen meggyengültek, hogy útját mindig elvétette, miért is társai sokat gúnyolták őtet. Végezetül hogy egészen megvakult, vezetőt fogadván, vezettette magát szent Erzsébetnek sírjához és két szál gyertyát helyezvén arra ekként imádkozott: – Szent asszonyom, Erzsébet, gyógyítsd meg szemeimet s én fogadom, hogy minden esztendőben erőmhöz
Regina Krónika
Szent Erzsébet ereklyéjét november 14-én köszöntöttük templomunkban.
Regina Krónika
6. oldal
Bemutatkoznak... ...a „bendzsós” misék zenészei, énekesei
ezeket a miséket a hagyományos gitáros miséktől, hiszen számos más hangszeren is játszunk.
Az utóbbi időben nemcsak templomunk kórusán „találkozhattunk” velük, hanem a Regina Krónika oldalain is. Kik ők, honnan indultak, merre tartanak – erről kérdeztem a Regina Mundi-templom ifjúsági zenekarának zenészeit, énekeseit.
– Kik az együttes tagjai? – Erika: Kilenc állandó tagunk van. Rostetter Márk a csellósunk, ő saját készítésű hangszerén játszik, Kreschka Róbert a gitárosunk, András zongorázik, Szántai Orsolyával ketten hegedülünk, Almásyné Bartl Katalin, JuhászLaczik Lívia, Selyem Zoltán és Szántai Péter énekelnek, így az énekkarunkban mind a 4 főszólam képviselteti magát. Ketten-hárman tanulnak, a többiek mind dolgoznak.
– Honnan a ragadványnév: bendzsós misék? – Hutvágner Erika, az énekesek vezetője: Városunk ökumenikus dicsőítő zenekara, amelyben többen is éneklünk, zenélünk, egy új húros hangszerrel, mandolinnal bővült. Amikor megláttam a tulajdonosát, felkiáltottam: De jó bendzsód van! Ő azonban kissé sértett önérzettel rávágta, elege van abból, hogy mindenki lebendzsózza a hangszerét. A bendzsó elnevezés aztán rajtaragadt nemcsak a mandolinon, hanem a gitáron is. – Almásy András, a zenészek vezetője: Ugyanakkor ez a ragadványnév arra is jó, hogy megkülönböztessük
– Hogyan indultatok? – András: Pontosan 2 éve, 2005 adventjében volt az első bendzsós mise, azután hogy zenészbarátom 2003-ban elhívott a már említett ökumenikus dicsőítő zenekarba. Korábban elvetettem azt a gondolatot, hogy szentmisén könnyűzene szóljon, de az akkor megtapasztalt zenei igényesség végül megváltoztatta az ellenérzésemet. Ma már úgy gondolom, hogy lehet helye a „könnyű” zenének is templomban.
Fotó: Horváth Rita
2007. december 2. – Helyben vagyunk. Úgy tudom, tagjai vagytok a Schola Regina énekkarnak is. Hogy tudjátok összehangolni ezt a két, nagyon különböző zenét? – Erika: Tényleg valamennyien éneklünk a Schola Reginában is. Jól megfér egymás mellett a két műfaj, habár nem egyszerre, egy szentmisén. Nem szeretnénk keverni a stílusokat. A szkóla összehozta az embereket és a hangzást egyaránt. – Kati: Szeretjük az igényes sokszínűséget. Sokat jelent az is, hogy Erika vezényel. – Hogyan reagált Gyula atya és Kreschka Karcsi bácsi, kántorunk az ötletetekre? – Kati és András: Mindketten örültek. Nagyon sokat köszönhetünk nekik, mindenben támogatnak minket. Gyula atya a lelki és technikai hátteret biztosítja (pl. fénymásolás), Karcsi bácsi pedig a hangzás kialakításában segített sokat. Mindkettőjük tanácsára bármikor számíthatunk. Gyula atya még tortát is készített nekünk, és a misék végén sohasem mulasztja el, hogy bekukkantson hozzánk a hittanterembe, és megköszönje a szolgálatot. (És tényleg így is van, először Karcsi bácsi, majd Gyula atya jelenik meg.) – Honnan merítitek a dalokat? – András: Részben saját szerzeményeinket énekeljük. Ilyenek például azok a dalok, amelyek a szentmise állandó részeit képezik, ugyanis nem nagyon találtunk megfelelőt az ún. gitáros énekek között. – Karcsi bácsi: Nehéz is olyan igényes énekeket találni, amelyekben nem csupán egy-egy szó utal a liturgikus szerepre, de sokszor probléma a dallam és a szöveg összehangolatlansága is. – András: Átvettünk továbbá egy-két dalt az ökumenikus dicsőítő zenekarból, illetve a sokak által ismert Énekelj az Úrnak c. kiadványból is. – Hiányoltam, hogy októberben nem vetítettétek ki a dalok szövegét… – Kati: Ez remélhetőleg egyszeri technikai probléma volt. Igyekszünk
Regina Krónika
2007. december 2. mindig megjeleníteni a dalokat, mert szeretnénk, ha a hívek is bekapcsolódnának az éneklésbe. Van külön diafelelősünk is. – Énekeltek máshol is ebben a formában? – Erika: November 10-én a bazilikában énekeltünk a Szent Imre- és Szent Erzsébet-év kapcsán. Itt nem szentmise keretében szolgáltunk, hanem szentségimádáson vettünk részt, utána pedig koncertet adtunk. Nagyon szívesen megyünk, ha hívnak minket. – Összejöttök más alkalmakkor is, vagy „csak” az éneklés ürügyén? – Erika: Baráti társaság vagyunk. Találkozunk hittanon, együtt éneklünk a Schola Reginában, minden hónap második szombatján próbálunk a bendzsós misékre, és beszélgetni, pizzázni is rendszeresen összejövünk. – Mennyi időt fordítatok a bendzsós felkészülésre? – Kati és András: A dalok kiválasztására egy-másfél órát, az énekektől függően a próba egyszer vagy kétszer három óra, és a mise előtt is van egyórás beéneklés. – Milyen terveket ápolgattok? – András: Távlati cél lenne egy stúdió-CD létrehozása. Nem biztos, hogy terjesztésre, csak úgy a Reginának. Egyébként az internetre is feltettük a felvételeket. A dalok meghallgathatók és letölthetők (http://grofur.extra. hu). Hála Istennek, sok visszajelzést kapunk. Van közöttük építő kritika és dicséret is. Örülünk nekik. – Hogyan készültök decemberre, az ünnepekre? – András: Decemberben kétszer is éneklünk: 9-én és 25-én, a pásztorok miséjén. Kíváncsian várjuk, hogy újra hallassatok magatokról. Isten áldjon benneteket! Horváth Rita
7. oldal
Képviselő-testületi választás! Kérjük minden kedves templomunkba rendszeresen járó hívő testvérünket, hogy ha van olyan ismerőse, aki az alábbi kritériumoknak megfelel, ajánlja őt egyházközségünk képviselő-testületének tagjai közé!” A képviselő-testület tagjai csak azok a katolikusok lehetnek, akik: • tartósan az egyházközség területén laknak; • ha nem laknak ott, akkor legalább egy éve tevékenyen részt vesznek az egyházközség életében; • teljesen cselekvőképesek; • az egyházi előírások szerint nincsenek kizárva az Eucharisztia vételének közösségéből; • megbérmálkoztak; • egyházi hozzájárulásukat fizetik; • a 18. életévüket betöltötték, de még nem 70 évesek; • készek e feladat ellátására. A jelöléseket december 9-ig várjuk a templom sekrestyéjében vagy a plébánián!
A képviselő-testület hírei A november 25-én megtartott egyházközségi képviselő-testületi gyűlésen 18 fő vett részt. Gyula atya megköszönte a hívők és az imacsoportok aktív részvételét a Szent Erzsébet-ereklyének templomunkban tett látogatása alkalmából szervezett imaórákon és az ünnepi szentmisén. Ezt követően tájékoztatta a testületet arról, hogy a 2008-as egyházi év a Biblia éve lesz. Ezzel kapcsolatban kérte a testület tagjait, hogy javaslataikkal segítsék ennek tartalommal való megtöltését. A következők hangzottak el: – Legyen bibliaolvasás, elmélkedés, virrasztás havonta egyszer. – Hívjunk előadókat, vagy hallgassuk meg néhány híres ember tanúságtételét, amelyben elmondanák, mit jelent számukra a Szentírás. – Protestáns lelkészeket, biblikusokat, zsidó rabbikat is kérjünk fel előadóknak, hogy az ő értelmezésüket is megismerhessük.
A testület egyhangúlag elfogadta, hogy a Biblia évének városi kitekintésűnek kell lennie, de a programokat egyeztetni kell a hittudományi főiskola rektorával az átfedések elkerülése miatt. Ezek után Gyula atya elmondta, hogy a templom külső homlokzatának felújítását engedélyező határozat megérkezett, de még nem jogerős. Ismételten felmerült az anyagiak biztosításának kérdése és az esetleges pályázati lehetőségek. Az új képviselő-testületi választást 2008 januárjában fogjuk megtartani. Fontos, hogy még több jelölt legyen, ezzel kapcsolatban Gyula atya hangsúlyozta a testületi tagok aktivitásának szükségességét, majd ismertette az ütemtervet. Végül a testület megtárgyalta a 2007. december 8-i szentségimádási nap programját és az ezzel kapcsolatos tennivalókat. Dr. Sindler György jegyzőkönyve alapján: Demény Anna
8. oldal
Regina Krónika
„Jót s jól, ebben áll a nagy titok” Selma Lagerlöf: A szent éjszaka Selma Lagerlöf (1858–1940) svéd írónő földbirtokos családból származott. Járáshibája miatt 24 éves koráig családi körben élt, magántanárok oktatták. 1885-ben tanítói oklevelet szerzett. 1895-ig egy leányiskolában tanított, 1895-től már csak írásaiból élt. Csakhamar Svédország egyik világirodalmi hatású, legolvasottabb alkotója. Művei 40 nyelven jelentek meg. Hazánkban is közkedvelt ifjúsági műve: Nils Holgersson csodálatos utazása, amelyből film is készült. Hazájában elismerésekben részesült. 1903-ban a Svéd Akadémia tagja lett, 1907-ben az uppsalai egyetem díszdoktorává avatta, 1909-ben pedig irodalmi Nobel-díjat kapott. Műveiben népi hagyományokon nyugvó legendákat dolgozott fel. Ezeket nagyrészt az ezüsthajú, reggeltől estéig mesélő nagyanyjától hallotta, aki imádságra tanította, és ha nem mesélt, dalolt a tengeri tündérekről és egy lovagról. Ennek nyomán írta meg Gösta Berling című, a lovagok világáról szóló regényét. Fiatalkoromtól egyik legkedvesebb olvasmányom. Nagyanyja halála az alig ötéves kicsi lánynak élete legnagyobb bánata volt. A meséket, dalokat örökre magával vitte a csillagokba. Csak negyven év múltán, az 1904ben megjelent Krisztus-legendák című művében állít emléket nagyanyjának egy karácsonyi történettel, amit tőle hallott, s amelynek minden mozzanatára negyven év távlatából is emlékezett. Ezzel adom át a szót az írónőnek: Nagykarácsony ünnepe volt. Mindenki a templomba igyekezett. Egyedül voltunk az egész házban. Miért nem mentünk a többiekkel? Mert én túlságosan fiatal, nagyanyám pedig túl öreg volt. Búnak adtuk hát fejünket, hiszen nem láthattuk az ünnepi szentmise karácsonyi fényeit. Szomorú magányunkban nagyanyám egyszer csak mesélni kezdett: Élt valamikor egy ember, aki neki
vágott az éjszakának, hogy tüzet szerezzen. Bekopogott minden házba: „Segítsetek, jó emberek, feleségemnek gyermeke született, és nagyon hideg a szállásunk.” Az éj azonban mélysötét volt, az emberek aludtak, senki sem válaszolt. Az ember továbbment, míg végre a messzeségben tűz fényét pillantotta meg. A szabadban lobogó láng felé tartott. A tűz körül népes nyáj és idős pásztor hevert. Aludtak. A tüzet kereső az alvókhoz ért, és látta, hogy a pásztor lábánál három hatalmas kuvasz nyújtózik. A neszre fölrezzentek. Az ember látta, mint borzolódik a szőr a kutyák hátán, mint villannak meg fehér fogaik. A kutyák rárohantak, s ő érezte, hogy az egyik belémar, a másik a keze után kap, a harmadik meg a torkának ugrik. Az éles fogak azonban nem engedelmeskedtek, s neki a legkisebb baja sem esett. Amikor tovább akart lépni, nem tudott a heverő bárányok miatt. Olyan szorosan feküdtek egymás mellett, hogy képtelenség volt utat találni köztük. Az állatok hátán ment előre egészen a tűzig. A bárányok meg sem mozdultak. Amikor az ember a tűzhöz ért, a pásztor felébredt. Idős, haragos természetű volt. Fogta hosszú, hegyes végű botját, és az idegen felé vágta. A bot hosszú ívben elrepült, de mielőtt a jövevényhez ért volna, irányt változtatott, és távolabb ért földet a mezőn. Az ember akkor odaállt a pásztor elé, s így szólt: „Jó ember, adj egy kis parazsat! Gyermekünk született. Tüzet kell raknom, hogy ne fázzanak.” A pásztor legszívesebben elzavarta volna, de arra gondolt: „Kutyáim nem bántják ezt a jövevényt, a juhok nem ijednek meg tőle, és hegyes botom messze elkerülte.” Megdöbbent, és engedékennyé vált: „Végy, amennyit akarsz!” Az öreg pásztor kárörvendően biztatta, úgy gondolta, a markában úgysem tudja elvinni. A jövevény azonban lehajolt, puszta kézzel szedni kezdte a parazsat, és a ruhájába rejtette. A parázs nem égette meg a tenyerét, nem
2007. december 2. perzselte meg a ruháját. Vitte, mintha csak egy marék diót vagy almát vitt volna. A nagyhangú, mogorva pásztor ezt látva elcsodálkozott. „Miféle éjszaka ez? A kutyák nem marják meg az idegent, a juhok nem félnek tőle, a hegyes végű bot elkerüli, s a tűz nem égeti meg. Mondd, milyen éjszaka ez, hogy mindenki irgalmas hozzád?” Ő azt felelte: „Ha magadtól nem jössz rá, én nem mondhatom meg neked.” És máris indult. A pásztor a kérdéseire választ akart kapni. Követte hát. Amikor az idegen szállására értek, a pásztor rádöbbent: de hát ennek az embernek még kunyhója sincs. Egy barlangban húzta meg magát az asszony és a gyermek, rideg szirt övezte barlangban. Arra gondolt, hogy a védtelen gyermek bizonyára megfagy itt. S megindult rideg szíve a szegénység láttán. Elhatározta, hogy segít a gyermeken. Tarisznyájából hófehér, puha báránybőrt húzott elő, és betakarta a kisdedet. Ebben a pillanatban megnyílt a szeme és a füle. Látta, amit eddig nem látott, hallotta, amit nem hallott. Ezüstszárnyú angyalok vették körül, kezükben citera. Túlcsorduló örömmel arról énekeltek, hogy ezen az éjszakán megszületett a világ megváltója. Értette már az öreg pásztor, miért történt annyi különös dolog. Angyalokat látott, akármerre nézett: a barlangban, a hegyeken, és röptüket bámulhatta a boltozatos ég alatt. Seregekben jöttek az úton, megálltak a barlang bejáratánál, hogy lássák a kisdedet. Vidámság hangja töltötte be a környéket és a pásztor szívét, aki a sötétségben is látott. Boldog volt, hogy megnyíltak a szemei. Térdre ereszkedett, és megköszönte Istennek. Nagyanyám is felsóhajtott: „Mi is láthatnánk, amit a pásztor, hiszen az angyalok azóta is a boltozatos ég alatt röpködnek minden karácsony éjszakán. De mi nem látjuk őket.” Kezét a fejemre tette: „Jól jegyezd meg, amit elmondtam, mert olyan igaz, ahogyan te engem látsz, én meg téged. Nem gyertyák és nem lámpák, nem a hold és nem a nap, hanem Isten ereje nyithatja meg szemünket, hogy lássuk az ő dicsőségét.” N. E.
2007. december 2.
Regina Krónika
Játszóház novemberben lódott be mindenki. Itt mintha megállt volna az idő: kikapcsolódni a hétköz-
Barabás Andrea
Karácsonyi gondolatok
Meghívó A Regina Mundi Római Katolikus Plébánia nevében a karitászcsoport tagjai szeretettel hívják és várják az idős és egyedülálló testvéreket egy agapéval egybekötött „karácsonyi előzetes” rendezvényükre. A rendezvény helyszíne a közösségi ház: Veszprém, Dózsa György u. 9. Időpontja: 2007. december 15. (szombat) 15 órakor. Lehetőséget adunk meghívott testvéreinknek is a műsorban való aktív részvételre (vers, ének, ima stb.). Szükség esetén, kérjük, jelezzék szállítási igényüket (név, cím, telefonszám megadásával). Jelentkezésüket leadhatják a karitász templomi postaládájába (a bejárat előtt balra a persely alatti doboz) vagy a plébánia címére.
napok gondjaiból, önfeledten énekelni, alkotni, odafigyelni egymásra, jó szót szólni. Ritka ez a mai világban, de mégis van. Bízzunk benne, még lesz sokáig!
Fotó: Barabás Andrea
Ismét jó hangulatú játszóházat tartottak a Szilágyi-iskola tanítói. Egy évvel ezelőtt jött az ötlet, hogy az ovismisét követően játszóházba invitálják a gyerekeket. Minden hónap 2. szombatján idén új helyszínen: az iskola kis épületében kerülnek ezen alkalmak megrendezésre. Mit is mondhatnék: barátságos fogadtatás, családias légkör, vidám énekszó… A novemberi foglalkozás a bábozás jegyében telt. A nagyok vásárfiát: egy fakanálbábot, a kicsik pedig kesztyűbábot készíthettek. A legszebb az egészben az, hogy a szülők is gyermeki módon segítik a piciket, hogy minél szebb legyen az elkészült mű, amire ők is büszkék. Lázasan vágtak picik és nagyok, ragasztották a hajat, kezet, szárnyat, színezték a ruhát, és még sorolhatnám. Aki közben megszomjazott, finom teát kortyolhatott. A jó hangulattal együtt járt az éneklés, amihez Viki nővér gitározott. Lelkesen kapcso-
9. oldal
Talán ezúttal Add, hogy ezúttal az istálló nyíljon meg bennem. Add, hogy ezúttal a fény szülessen meg bennem. Add, hogy ezúttal Krisztus éljen bennem.
Gondold végig, mit szeretsz a legjobban csinálni, és találd ki, hogy mindezt hogyan tudnád beleszőni az ünnepbe! (B. Smith) Azok az egyszerű jelzők írják le a legjobban a karácsonyt, amiket az életem főbb értékeire is használnék: egyszerűség, család, otthon. (Thomas Kinkade) Karácsonyi jókívánság
(Joanne M. Weston)
Ez a karácsony. Nem a díszek, nem az ajándékok, nem az, amit adsz, amit kapsz, de még csak nem is az, hogy énekelsz: hanem alázatos szívvel fogadod el újra a legnagyobb ajándékot, Krisztust. (Frank McKibbon)
Az ünnep örömét kívánom Minden jót tenéked Az ünnep nyugalmát kívánom Zárd békén az évet Az ünnep reményét kívánom Az vidítsa lelked Hívő szívet, hogy új napod Boldogan köszöntsed. (ismeretlen szerző)
Regina Krónika
10. oldal
December 8: Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának az ünnepe. Templomunkban szentségimádási nap és a templom felszentelésének az ünnepe. Reggel 6 órakor: hajnali szentmise, a zsolozsmából a reggeli dicséret, szentségkitétel. A templom egész nap nyitva! Térjünk be szentségimádásra! Délelőtt 11 órakor: a rózsafüzér-társulat és a karitászcsoport közös imaórája. Délután 5 órakor: Szentóra, szentségeltétel. Este 6 órakor: ünnepi szentmise advent 2. vasárnapjáról. Az „ovismise” ezen a napon elmarad.
Hírek és események Az imaapostoság szándékai decemberre: Általános: Hogy az emberi társadalom törődjön azzal, hogy gondját viselje mindazoknak, akiket az AIDS sújt, különösen a gyermekeknek és a nőknek, az Egyház pedig éreztesse velük az Úr szeretetét. Missziós: Hogy Isten Fiának megtestesülése, amelyet karácsonykor az Egyház ünnepélyesen megül, segítse az ázsiai világrész népeit abban, hogy Jézusban elismerjék Isten küldöttjét, a világ egyetlen Üdvözítőjét.
Szeretettel kérjük az adományokat a rászorulók és a nagycsaládosok részére. tében végezzük a szokásos év végi beszámolót és hálaadást.
December 24-én, délután ½ 4-kor kezdődik a gyermekek és a fiatalok a betlehemes játéka. Utána a templomot bezárjuk. Éjjel 11 órakor nyitjuk a templomot, ½ 12-től karácsonyi zenés-énekes áhítat kezdődik, majd az éjféli szentmise következik.
Január 1-jén, újévkor az Egyházban kiskarácsony, Szűz Máriát mint Isten anyját ünnepeljük. Egyúttal a béke világnapja is.
December 25. karácsony napja, a vasárnapi rend szerint tartjuk a szentmiséket. December 26. karácsony másnapja, Szent István első vértanú ünnepe. Szintén a vasárnapi rend szerint lesznek a szentmisék. December 27-én, Szent János apostol ünnepén ez évben is megtartjuk az új bor megáldását a reggeli szentmise végén.
December 9-én a 9 órai szentmise után – Szent Miklós ünnepéhez kapcsolódóan – idén is adventi játszóházat rendezünk a plébánián.
December 30. Szent Család vasárnapja.
December 28. aprószentek ünnepe.
December 31-én este 6 órakor hálaadó szentmisét tartunk, ennek kere-
Készüljünk a szentmisére! dec. 9. dec. 16. dec. 23. dec. 25. dec. 30. jan. 1. jan. 6.
Advent 2. vasárnapján, december 9-én tartja a plébániai karitászcsoport a szokásos karácsony előtti tartósélelmiszer-gyűjtését.
December 16-án, vasárnap délután 3 órakor a siketek szentmiséjét tartjuk.
Advent folyamán minden hétköznap hajnali szentmisét mondunk reggel 6 órakor. A szokásos reggel 7 órai szentmisék elmaradnak.
December 12-én 16.30-kor karitászgyűlés.
2007. december 2.
Olvasmány
Szentlecke
Evangélium
Iz 11,1–10 Iz 35,1–6a.10 Iz 7,10–14 Iz 52,7–10 Sir 3,3–7.14–17a Szám 6,22–27 Iz 60, 1–6
Róm 15,4–9 Jak 5,7–10 Róm 1,1–7 Zsid 1,1–6 Kol 3,12–21 Gal 4,4–7 Ef 3,2–3a.5–6
Mt 3,1–12 Mt 11,2–11 Mt 1,18–24 Jn 1,1–18 Mt 2,12–15.19–23 Lk 2,16–21 Mt 2,1–12
Január 6-án tartjuk vízkereszt ünnepét. Aki az ünnephez kapcsolódóan házmegáldást kér, jelentkezzen a plébánián vagy a sekrestyében, hogy alkalmas időpontot egyeztethessünk.
Imádkozzunk értük...! ...mert a keresztségben újjászülettek: Takó Hanna Zsófia november 11-én. ...mert az örök hazába költöztek: Fers Ernő Károly (73 éves) október 29-én, Boncföldi Tiborné Kellner Erzsébet (57 éves) október 30-án, Borbély Jenő Jánosné Szabó Mária (59 éves) november 10én, Horváth Istvánné Szalai Mária (76 éves) november 12-én, Steierlein János (82 éves) november 14-én, Berki László Jánosné Nagy Ilona Mária (83 éves) november 17-én, Bakó Józsefné Dornai Julianna (85 éves) november 18-án, Molnár Lajosné Strenner Julianna (91 éves) november 21-én.
Regina Krónika
A Regina Mundi Plébánia ingyenes lapja Megjelenik 600 példányban KÖH nyilvántartási szám: 163/0179/2007.
Kiadó neve: Regina Mundi Plébánia Vezetője: Tóth Gyula plébános A szerkesztőség címe: 8200 Veszprém, Dózsa György út 9. Telefon: 88/327-609 Szerkesztőség vezetője: Demény Anna Szerkesztők: Adonyi Krisztina, Kreschka Miklós, Selyem Zoltán
