Regina Krónika reginamundiplebania.hu
A Regina Mundi Plébánia ingyenes havilapja XV. évfolyam 10. szám
2014. október 5.
Életmentő rózsafüzér
H
abár Párizs széles utcái és boulevard-jai ebben a kora hajnali órában csendesek, mégis a Pont du Bercy-nél egészen tekintélyes embercsoportot látunk, amely pillanatok alatt körülvette azt a nyurga rendőrt, aki átázott ruhájú kislányt tart a karjaiban és hangos szóval csitítani igyekszik. – Légy csendben kis Marietta, nem kell már félned, hiszen semmi bajod sem lehet, megmentettek. Ezúttal a Szajna nem tartotta meg áldozatát. – Hol laksz kis gyermekem? Mi a neved? – kérdezi a rendőr a kislányt, de az nem tud felelni, görcsös zokogás rázza a testét. A rendőr most a körülállókhoz fordul. – Van-e itt valaki, aki ismeri ezt a kislányt? Hogy lehet, hogy ilyen kora hajnalban egyedül játszadozhatott a hídon? Halló Monsieur – szól a rendőr most a megmentő felé – ismeri ön a kicsikét? A megmentő azonban eltűnt az embergyűrűben. Egy asszony válaszol helyette: – Nézze, ott a Páter, már nyomon követi. Igen az a sovány franciskánus, aki az előbb még ott állt. A rendőr felnevet: – Hiszen az P. Pierre volt. No, akkor nyugodtak lehetünk, mert ő mindenkit felkutat és megtalál. Gyere kicsikém, gyerünk! Ezzel megindul, hogy a kislányt hazavigye. Az emberek oszladoznak. Csak egy nő fut gyorsan az abbé után és be is éri, mielőtt eltűnt volna a szűk utcák valamelyikében. – Bocsánat abbé, már olyan régóta szerettem volna önnel találkozni. Sajnos most semmiféle érték nincsen nálam, csak ez. Legyen szíves és fogadja el szegényei számára.
Ezzel kezébe nyomott valamit, ami hűvös volt és csillogó, és mielőtt a pap megköszönte volna, hátat fordított és elszaladt. Abbé Pierre eltette az ajándékot, mivel most nem volt ideje ezzel törődni. Meg kell találnia az ismeretlent, aki a kislány életét megmentette.
Úgy rémlett, mintha valahol látta volna már ezt az embert. De vajon hol? Egyike azoknak a nyomorgóknak, akik a hidak alatt alusznak – ebben biztos volt. Ilyen arcokat nem lehet elfelejtenünk. Most hirtelen megállott. A keresett megmentő valóban a közelben levő hídív alatt tanyázott. Ott gubbasztott á híd alatt és éppen azon fáradozott, hogy hulladékpapírból tüzet rakjon, amelynél vizes ruháját megszáríthatná. Gyufát gyújtott és annak fényénél meglátta beesett, szakállas arcát. Felcsapott a láng, a szegény ember megijedt és hátrafordult. Megpillantotta a franciskánust. Már megint itt van Pierre abbé – gondolta
magában. Igen, ez ő, a szegények papja, akinek „szomorú dicsősége” abból áll, hogy a párizsi hidak alól összegyűjti az emberekből álló hulladékot. Ezeket a hulladékembereket emeli fel és emberhez méltó életre vezeti. Teszi ezt annak a „hulladéknak” segítségével, amelyet a gazdagok osztálya „nagylelkűen” lesöpör az asztaláról. Mennyire megveti ezt az embert szánalmával és könyörületességével egyetemben. Gyűlöli a szánalmat, megveti a könyörületességet, a kizsákmányoló gazdagokat, akik odavetnek néhány falatot a páter szegényei számára. – Álljon tovább abbé, nekem nincs szükségem önre! – morogja dühösen. Abbé Pierre szerető mosolygással néz rá. – Rendben van barátom, de Istennek szüksége van magára! A szegény szakállas ember összeszorítja fogait. – Nem akarok tudni rólad! Megfordul, és hátát mutatja a szegények papjának. Bizony nem fogja meg ez a pap. Szegény akar maradni, senkinek sem akar köszönetet mondani. Legkevésbé a gazdagok bandájának, amely abbé Pierre könyörületességével pöffeszkedik. De a franciskánus nem hagyja abba próbálkozását. – Maga éppen most egy kisgyermek életét mentette meg a saját élete kockáztatásával. Senki sem mondott magának köszönetet érte. De Isten látta ezt. A szegény ember megpiszkálja a tüzet, és szárítani kezdi vizes ruháit. – Nekem nincs szükségem köszönetre sem Istentől, sem az emberektől! Abbé Pierre ránézett. – Ugye ezt másodszor is megtenné? Látta, amint a szerencsétlen megrázkódott a hidegtől. – Magától értetődik, hogy megten-
2. ném. Csak azt nem értem, hogy mi köze van magának mindehhez? Az elhagyottak papja közelebb megy az emberhez. – Nagyon sok közöm van hozzá. Hiszen annyi ember van ténylegesen életveszélyben, és ön igazán segíthetne ezek megmentésében. Ezzel belenyúl kámzsájába, és valami hideg, csillogó tárgyat húz elő belőle. – Ezt az életmentő rózsafűzért éppen most ajándékozta nekem egy hölgy. Másféle érték nem volt nála és nem is sejtette, hogy ennél értékesebb ajándékot nem is adhatott. Tegye el barátom és imádkozzék szegényeimért. Egy csillogó rózsafüzér esett a csavargó lábaihoz. Hamar utána kapott, nehogy a tűz áldozata legyen. – Halló abbé, hiszen ez nem közönséges rózsafüzér. Valóságos ezüst és a nagy gyöngyszemek aranyból vannak. Egészen biztos, hogy az abbé maga sem tudta, hogy mit ajándékozott el. A szegény ember leborult a tűz mellé és szeméhez emelte a rózsafüzért. Egy órával később történt: Az abbé éppen új településén tartózkodott, amely a hajléktalanok számára épült. Egyszer csak látja, hogy egy ember jön feléje. Azonnal megismerte a Szajna-híd alatti szegény embert. – Kedves barátom, mi újság? Erre az ősz szakállú ember elmondta megható élettörténetét. Meggyónt neki. – Atyám, önnek igaza volt, Istennek szüksége volt reám, Isten meg akarta köszönni. Ez a rózsafüzér, amit nekem adott, mindig az enyém, illetve édesanyámé volt. Ó, abbé, én egy elveszett fiú vagyok. Gazdag családom bűneim miatt kiközösített. Anyám se tudott segíteni és búcsúzáskor ideadta nekem ezt az aranykeresztes ezüst rózsafüzért. Amikor a nyomor hullámai összecsaptak fejem felett, elzálogosítottam. Annyit kaptam érte, hogy egy hónapig nem kellett éheznem. Aztán teljesen megfeledkeztem róla és az imádságról is. Istent teljesen kizártam az életemből, és egyre mélyebbre süllyedtem. Így kerültem végül a Szajna-híd alá. Abbé Pierre csak mosolygott. – Ugye kedves barátom, többé nem fogja elzálogosítani ezt a rózsafüzért?!
Regina Krónika
– Sohasem atyám! De mit tehetek vele, hogy másokat megmenthessek? Mi az Ön véleménye? És ekkor abbé Pierre jóságos mosollyal megfogta a szerencsétlen ember kezét. – Meg fogom tanítani az imádságra.
2014. október 5. Igen, először megtanítom imádkozni, azután dolgozni – másokért. Ugye segíteni fog nekem? Megindultak együtt a szegények telepe felé és senki nem látta az ezüstláncot, ami összekötötte őket. De Isten látta. Lélekemelő történetek 3. kötet, 131. oldal
Veni Sancte a veszprémi Szilágyi iskolában A 2014-15-ös tanévre kérték a Szentlélek áldását a Regina Mundi-templomban a Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános Iskola lelkészei, tanárai és tanulói Márfi érsek atya vezetésével, aki az évnyitó szentmise főcelebránsa volt. Beszédében arra hívta fel a tanulók figyelmét, ne engedjék, hogy bármely káros függőség akadálya legyen belső szabadságuknak. A tanárok szeretettel figyelmeztessék a tanulókat, de tudjanak vigasztalni és lelkesíteni is. Niederhoffer Zoltán református lelkész rámutatott, hogy Isten akarata velünk van, csak engedni kell, hogy a hozzá vezető úton megmaradjunk. Ehhez fontos minden tantárgy alapos ismerete, de a legfontosabb az Ő tanítása. Isó Zoltán evangélikus lelkész emlékeztetett, hogy az új tanév is jó alkalom lesz új ismeretek szerzésére. Nagyon fontos a hittanóra, ahol Isten saját magáról tanít minket. A szentmise végén minden megje-
lent lelkész Isten áldását kérte a nevelők munkájára, és kérték a Szentlelket, hogy adjon erőt a tanításhoz, neveléshez és a tanuláshoz. szöveg és fotók: Demény Anna
2014. október 5.
Regina Krónika
3.
A Kolping Család lelkigyakorlata Badacsonytomajban 2014. szeptember 11-14.
B
orongós csütörtök délután hangzottak el a kedves üdvözlő köszöntések a püspökség közösségi házának kupolás ötszögletű nagytermében. Elkezdődött a lelkigyakorlat. Veszprémi és várpalotai Kolping tagok ültünk a hosszú asztal körül, s régi kedves barátunk köszöntött minket, Földi István atya. Ez már a 3. alkalom, amikor megosztotta gondolatait, lelkesedését, olvasmányait velünk. Bevezetőül a most fölszentelt új kápolnáról beszélt. A kápolna megépítésében Udvardy Erzsébet festőművésznő álma valósult meg, az ő szeretett Erzsi nénijüké. Különleges épület - bazaltból. Oltára is egyetlen tömör bazalt tömb. Hatalmas ajtaja mindig betekintést enged az odalátogatónak. Aszimmetrikus lőrésszerű ablakain a fény irányítottan esik az oltárképre, a koronát fölajánló királyunkra. Lelkigyakorlatunk alapjául Ferenc pápánk könyvét az „Evangelii gaudium” címűt (Az evangelium öröme) választotta. Ferenc pápa szelleme új áramlat az egyház életében. A liturgia rögzült formája elé helyezi a kommunikációt, amit lelkesült szeretetét megértve logikus. Egymásnak átadva árad a hit, Isten örömhíre visz minket az oltár elé. István atya sorra vette a könyv gondolatait. A világ folyamatos nyüzsgése, történései, ingerei, elvárásai hajszába sodornak mindannyiunkat. Ezek elterelik figyelmünket saját lelkünkről. Időt kell adnunk a csendnek, a befelé fordulásnak, a tisztázásnak. Időt Istennek, hogy munkálkodhasson bennünk. Kérdéseket kell föltennünk: merre is tartok? Figyelek-e Isten irányadásaira? Vágyakoznunk kell Istenre. A világ szerinti gyors eredményt akarunk, de lelkünk edzéséhez kitartás kell. A csend, a befelé fordulás ideje megtérül. Benne önmagunk és egymás felé találjuk meg a helyes utat.
Második elmélkedésünk témája: az evangéliumot közösségben kell megélni. A közösség élő, egymásra figyelő, egymást támogató, szerető egység. Törődni egymással, munkálkodni az együvé tartozás biztonságáért. Küldetésünk nagylelkű odaadást kíván. A pápa a kilépő egyházról beszél: kilépni megszokásainkból, kényelmünkből. Isten kihívása a kilépés. A mai misszió:eljutni magunk körül akárhová, a perifériákra. Magvetés, tanúságtevés, folyamatos dinamika legyen jelenlétünk. Önmagunk üdvözülésén munkálkodni - ez hiábavaló önzés, nem működik. Sok kérdéssel keltette föl az önvizsgálatot bennünk az atya. Szavaiból az Isten iránti lelkes, önátadó szeretet áradt. A biztatás, hogy mindig megkapjuk a segítséget, az útmutatást, hogy Isten szeretete árad folyamatosan, és rajtam múlik a személyes kapcsolat létrejötte. Biztatott minket a saját szavainkkal elmondott imákra. Bizalomteljes beszélgetésekre a szokott imaszövegek helyett. Lelkesítő volt szavait hallgatni. Vidáman, megerősödve búcsúztunk el szombat délben. Körünk kibővült badacsonytomaji
Kolping család több tagjával is. Velünk hallgatták az elmélkedéseket, és vendégszeretetük mindig gazdagon terített asztalt varázsolt elénk. Szívélyességük visszaváró. Nagy Árpádné
Tóth Árpád: Őszi kérdés Jártál-e mostanában a csendes tarlón este, Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér, S nagy lassú szekerek ballagnak haza, messze, S róluk a szénaillat meghalni visszatér? És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve, Hogy reszket agg feje, az ezüstös fehér, S hogy édes életednek újra egy éve veszve, Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér? S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre, Merőn bámulva vissza az elvakult időkbe És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva! S eszméltél-e fel árván az éji hidegen, Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen Eb, lábadhoz simult, s bús kezeidet nyalta?
Regina Krónika
4.
2014. október 5.
Koronázás Szeptember14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának napján, a Világ Királynője-szobor megkoronázására került sor a veszprémi Regina Mundi-templomban. Tóth Péter Domonkos prépost megáldotta Herceghalmi István ékszerész és felesége, Teréz, alkotását, melyet László Dezső plébános atya helyezett el a szobor fején. A hívek nagylelkű adományából elkészült korona méltán ékesíti a szobrot, jelezve, hogy a Boldogságos Szent Szűz nemcsak édesanyánk, hanem az Angyalok Királynéja, Próféták Királynéja, Rózsafüzér Királynéja és a Világ Királynője - mondta prédikáció-
Fotó: Zachár Zsolt
jában a prépost atya. Majd a Jelenések Könyvéből idézte: nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. (Jel 12.1) Mária az első megváltottja Krisztus keresztjének. Ő volt a kiválasztott, az Istenszülő, aki igent mondott Isten hívására. Térjünk be templomunkba gyakran, és kérjük az ő közbenjárását, mert: „Ki kérte még segélyedet hasztalanul? Ki távozott tőled meghallgatatlanul?... Mária mindig segít, minden balsorsban.” (Ima a segítő Szűz Máriához)
Fotó: Zachár Zsolt
Fotó: Zachár Zsolt
Az áldozati bárány Tíz földműves együtt indult a mezőre dolgozni. Vihar lepte meg őket. Tépdeste a fák koronáit, a kerteket, a szántóföldet meg teljesen letarolta. A cikázó villámcsapások és a jégeső viharos verése ellen egy düledező templomba menekültek. A villámcsapások hangja egyre erősödött, a korhadt gerendák recsegtek. Attól tartottak, hogy rájuk szakad a mennyezet. A földművesek méltatlankodva zúgolódtak, hogy biztosan van közöttük egy nagy bűnös.
Az ő méltatlan viselkedésének a következménye az égi háború. Féltek, hogy a gyakori villámcsapások áldozatai lesznek valamennyien. – Meg kell találnunk a bűnöst – javasolták, és túl kell adni rajta. – Akasszuk ki kalapjainkat a templom körüli kerítésre. Akinek kalapját előbb viszi el a szél, az lesz a bűnös és átengedjük sorsának. Megegyeztek a javaslatban. Nagy nehezen kinyitották a templom ajtaját és a tíz szalmakalapot a kerítés-
re akasztották. A szél egyet azonnal elkapott. Kegyetlenül és határozottan kidobták a kalap tulajdonosát is. A szerencsétlen ember kétrét görnyedt a nagy szélben és alig tudott lábon maradni. Csupán pár lépést haladt előre a nagy viharban, amikor óriási dörgést hallott: a templomba becsapott a villám. Porrá égett az épület és a bennlévők. Lélekemelő történeket (Bruno Ferrero)
Regina Krónika
2014. október 5.
5.
Bakonyi betyárok támadása családok zarándoklatán 2014. szeptember 13-án, egy ajándékba kapott napfényes szombaton került megrendezésre a Veszprémi Családpasztorációs Munkacsoport által szervezett 4. őszi zarándoklat, melynek ebben az évben Zirc adott otthont. A rendezvényre érkező családok reggel 8.30-tól kezdték megtölteni a zirci ciszterci monostort, ahol 9 órakor megkezdődött a zarándoklat nyitó szentmiséje Márfi Gyula érsek és Dékány Á. Sixtus atya, a Zirci Ciszterci Kongregáció apátjának celebrálásával. A misét követően a templom előtti tér lassan megtelt gyereknevetéssel. Közel 250 ember gyűlt össze Isten dicsőségére, egymás örömére, jelenlétével tanúsítva Dékány Sixtus Ocist. főapát úr szavait, miszerint a zarándoklat kegyelmi állapot, sajátos közelség Istenhez és egymáshoz, alkalom, melyben közösen bízhatjuk magunkat az Úrra. A családok apró nyájakként gyülekeztek a padok és a kapu körül, a szülők az indulás előtt útravalóval, gumicsizmával látták el az aprónépet. Az áldott őszi napfény selymes fénnyel vonta be a monostor parkját, a környező utcákat, az egész várost. Isten ránk mosolygott. Az út eredetileg a Tündérmajorba vezetett volna, de mivel a zarándoklatot megelőző napok esősek voltak és még a reggel is borongós volt, Szakács Péter Fotó: Demény Anna
Fotó: Demény Anna
családreferens atya vezetésével rövidített útvonalon, a Kálváriát keresték fel a zarándokok, Imrefi Mór Ocist. atya elmélkedéseivel és a családok közös imáival. A szervezők és egy helyi hagyományőrző szervezet összefogásával újraéledt a régi legenda, amely szerint a híres bakonyi betyároknak zirci apátság állandó ellátmányt küldött, cserébe a betyárok védelmet biztosítottak számukra és a lakosság számára. A békés zarándokokat körülfogó, hangosan durrogtató betyárok meglehetősen illedelmesek voltak, hisz kivárták a Kálvárián végigvezető keresztúti imákat és csak a záróimát követően törtek ránk. Nem így a kukásautó, mely a kicsik legnagyobb örömére végigkísérte utunkat. A hirtelen támadt zűrzavarban a betyárok foglyul ejtették Szakács Péter atyát, de az atya nem haragudott rájuk, sőt atyai nyugalommal és hatalmas felebaráti szeretetet tanúsítva még a váltságlevelet is felolvasta szegény, olvasni nem tudó betyárok helyett. A betyárok az elmaradt ellátmányt követelték. A bort, kenyeret, szalonnát, pogácsát a gyerekek feladata volt megkeresni a Kálvária kertjében. Miután szabadon bocsátották a foglyu-
kat, hálájukat kifejezendő, biztosították az autóutakon való biztonságos átkelést, majd a monostor területére érve a betyár élet titkaira tanították a gyerekeket. A hangulatos, szabadtéri ebédet a zirci cserkészek valamint az Országzászló Alapítvány képviselői készítették a résztvevőknek. Ezt követően a résztvevő családok meghallgathatták Bán Zoltán Elizeus atya személyes elbeszélését a templom és a monostor történetéről, majd Sixtus atyától fogadták a zarándoklat záró áldását. A program délutáni szakasza fakultatív volt. A ciszterci rend vendégszeretetének köszönhetően lehetőség nyílt a Monostori látogatóközpont, a Természettudományi Múzeum, az apátsági könyvtár, valamint az arborétum megtekintésére. A zarándoklat, kiemelve a hétköznapok problémáiból, az együttlét boldogságával, a kegyelem fényével, a teremtett világ ragyogó őszi sokszínűségével töltötte meg a szíveket, közelebb vonva mindnyájunkat Isten jelenvalóságához. Burucsné Walla Barbara
6.
Regina Krónika
2014. október 5.
A veszprémi Szent Margit Katolikus Óvoda évnyitó szentmiséje A szentmise a Regina Mundi-temp lomban Somogyi Eszter vezető óvónőnek köszöntőjével kezdődött. László Dezső atya, az intézmény lelki igazgatója, ezúttal a balatonalmádi Szent Imre-templom káplánját, Laposa Norbert atyát hívta meg a szentmise bemutatására. Norbi atya nem érkezett üres kézzel, egyházközségükben az ovisok számára gyűjtött játékokat hozott magával, bőkezű hívei ajándékait. A templom padjait megtöltő apróságok csillogó szemmel, érdeklődve hallgatták a fiatal atyát, aki kisgyermekkori élményeiről mesélt nekik, hogyan szerette meg a templomot és a szentmiséket, ahová a nagypapája vitte el. Akkor még ő sem volt tisztában azzal, hogy mi is történik ott, csak jól érezte magát a templomban, ahol a saját bátyja is ministrált. Kiemelte, milyen fontos, hogy szívesen menjenek a szentmisére, és talán – nem is olyan sokára – ők is szolgálhatnak az Úrnak az oltárnál. Felhívta a kicsik figyelmét arra, milyen szerencsések, hogy katolikus óvodába járhatnak, mert ott a közös játékon kívül megismerkedhetnek Isten fiával is.
Ezen a szentmisén kérjék az Ő segítségét, hogy kicsit jobbak, türelmesebbek és szófogadóbbak lehessenek. Imádkozzanak a csoportjuk tagjaiért, az óvó nénikért és a családtagokért. Az óvó nénik pedig, akik számára igazi próbatétel gyermekek közösségével foglalkozni, tanítani és nevelni őket,
nyitott szívvel és erős lélekkel forduljanak a Jóisten felé, kérve kegyelmét és a Szűzanya közbenjárását az új tanév kezdetén. Imádkozzanak közösen Dezső atyáért is, hogy meg tudja adni nekik a nélkülözhetetlen lelki táplálékot. szöveg és fotók: Demény Anna
2014. október 5.
Regina Krónika
7.
A Szent Grál Számos legenda él az emberiséggel együtt évszázadok, sőt évezredek óta, amelyeket a következő generációk is érdeklődéssel vizsgálnak majd. Érdekességük titokzatosságukban rejlik, szinte lehetetlen kideríteni róluk a valóságot. Ezek a történetek azonban éppen ezáltal élnek és ösztönzik kutakodásra az újabb és újabb nemzedékeket, nem utolsó sorban pedig gazdagítják műveltségünket, kultúránkat. Ebbe a körbe tartozik a Szent Grál legendája is, amely szintén évszázadok óta foglalkoztatja a keresztényeket. Számos film- és könyvadaptáció kísérelte meg kideríteni a történet eredetét. Jelenleg Michael Hesemann történész oknyomozó írása az, ami új nézőpontot adhat az olvasónak. A szerző könyvéből részletesen megismerhetjük a történelmet, a történelmi személyeket, valamint járhatunk a leghíresebb és kevésbé ismert (a Grállal kapcsolatba hozható) templomokban, elkalauzol bennünket Róma egykori és mai utcáin és számos olyan helyen, amely történelmi és művészettörténeti értéket is hordoz. A könyv izgalmas oknyomozó mű, de egyfajta úti kalauzként is tekinthetünk rá. A történelemrajongóknak pedig igazi csemege. Michael Hesemann számos érdekfeszítő egyházi témában kutatott már, többször a Szentszék jóváhagyásával és más szakértőkkel együttműködve. Könyveihez minden esetben részletes bibliográfiát mellékel, ami szintén elhivatottságról és tudománytiszteletről tanúskodik. Amikor egy konferenciáról hazafelé utazva megkérdezték tőle, hogy mit tud a Szent Grálról, lelkesen felelte: „Az utolsó vacsora kelyhe. A legenda szerint Arimateai József ezzel fogta fel Jézus Krisztus drága Vérét, amikor levette őt a keresztről és eltemette.” Hesemann részletesen végigveszi a Grál történetét. „Eszerint Szent Péter elvitte a Grált Rómába, s az ott maradt több mint 200 évig. A szentmise római kánonja ma is tanúsítja, hogy az utolsó vacsora eredeti kelyhének birtokában voltak. Az átváltozásban ugyanis egészen
pontosan szó van róla: »ezt a csodálatos kelyhet«.” Valerianus római császár idejében kíméletlenül üldözték a keresztényeket. Amikor 258-ban II. Sixtus pápát letartóztatták, ő megparancsolta hűséges diakónusának, Lőrincnek, hogy helyezze biztonságba az Egyház kincseit. A Grált Lőrinc szüleinek huescai házában rejtették el. Két nappal később azonban őt is elfogták. A Grál ott maradt mindaddig, amíg a mórok be nem nyomultak Hispániába. Menekítették előlük, s újra meg újra elrejtették, hogy biztonságban legyen. Érdekesség, hogy minden templomot, amelyben egy ideig őrizték, Szent Péternek szenteltek, utalva római eredetére. A Grált oklevélben először 1134-ben említik. II. (Tiszta) Alfonz aragóniai király uralkodása idején, 1174-ben az udvarba került a költő, Guiot de Provins, és megismerkedett a Grál-mondaanyaggal. A kutatás számos érdekes eredményt tartogat a szerző és az olvasó számára, íme egy: „A római hagyomány semmit sem tud Krisztus kelyhéről, amelyet Péternek az Örök Városba kellett hoznia. Minden bizonnyal ennek tudata feledésbe merült, miután a Grál kétszáz évvel később eltűnt Rómából. De mind a mai napig tisztelnek a lateráni bazilikában egy ereklyét, amely közvetlen kapcsolatban van vele, és csak akkor és Péter által kerülhetett Rómába: az utolsó vacsora asztalának egy darabja. Az 1,2 x 0,6 méter méretű, viszonylag korán ezüstbe foglalt darab deszka a Pudens-házból való első asztaloltárral együtt a pápai oltár fölötti ereklyetartóban van. Rajta áll drága, aranyozott ereklyetartókban Péter és Pál állítólagos koponyája.” De haladjunk tovább az író okfejtése mentén. Egy másik érdekes részlet a Grálról, hogy egy régi felirat tanúsága szerint a Via Urbanán lévő Santa Pudenziana-templom papja, Ilicius már a negyedik században oszlopcsarnokot épített Szent Hyppolitus kápolnájától idáig. Talán több volt, mint eredeti ötlet, hogy épp ezt a két templomot kötötték össze egymással, ugyanis mindkettő
Ministránsok! Az első foglalkozást október 1-jén 17 órakor tartották. Ezt követően minden második szerdán tart foglalkozást Lakó János. Szeretettel várjuk a régi és az új ministránsokat!
stációs templom volt a római Grál-úton. „Szent Péter hozta a Grált Rómába, Szent Lőrinc – mondja a spanyol hagyomány – vitte szülőföldjére, ahol az üldözés nehéz időszakában biztonságban tudhatta… Semmi bizonyíték nincs arra, hogy a Grál valaha Rómában volt, de néhány közvetett utalás arra vall, hogy valóban a pápák birtokában lehetett. ” Hesemann szerint a Grál-elbeszélés az ember megváltásának metaforája, mivel a keresztény ember hite szerint a megváltás csak Krisztus engesztelő áldozata, kereszthalála által válik lehetségessé. „A Golgotán kiontott vére mosta tisztára az emberiséget az ősszülők bűnétől, Ádám és Éva eredeti bűnétől. Az Eucharisztia szentségében a hívő Krisztus áldozatában részesedik, az ő testével és vérével táplálkozik. Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesedés?... Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és a kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.” Hosszas keresgélés és a könyv minden részletre kiterjedő, izgalmas okfejtése után a szerző megállapítja, hogy a spanyolországi Valencia székesegyházában a Szent Grál lovagjai több mint fél évezrede őriznek egy 7 cm magas, 9,5 cm átmérőjű, finoman csiszolt achátkőből készült kelyhet, „melyet aranyba foglalt az utókor”. A szerző jelen volt, amikor 2006. június 9-én XVI. Benedek személyében 1750 év elmúltával ismét egy pápa misézett azzal a kehellyel, „amel�lyel valószínűleg maga Jézus Krisztus a szentséges Eucharisztiát alapította.” Csuti-Mátyás Zsófia Martinus Könyv- és Folyóirat Kiadó (A Szombathelyi Egyházmegye Könyvkiadója)
Regina Krónika
8.
Imádkozzunk értük...!
Készüljünk a szentmisére okt. 12. okt. 19. okt. 26. nov. 1. nov. 2.
Olvasmány
Szentlecke
Evangélium
Iz 25,6-10a
Fil 4,12-14
Mt 22,1-14
Iz 45,1.4-6
1Tessz 1,1-5b
Mt 22,15-21
Kiv 22,20-26
1Tessz 1,5c-10
Mt 22,34-40
Jel 7,2-4.9-14
1Jn 3,1-3
Mt 5,1-12a
Jób 19,1.23-27a vagy Róm 5,5-11
Regina Krónika A Regina Mundi Plébánia ingyenes lapja A kiadó neve: Regina Mundi Plébánia Vezetője: László Dezső atya 8200 Veszprém, Dózsa György út 9. Tel.: 88/327-609 Szerkesztők: Demény Anna, Kreschka Miklós KÖH nyilvántartási szám: 163/0179/2007. Lapzárta: minden hónap 20-án
Hírek és események Az imaapostolság szándékai októberre: Általános: Hogy az Úr adjon békét a világ azon vidékeinek, amelyeket leginkább gyötör a háború és az erőszak. Missziós: Hogy a missziós világnap minden hívőben felébressze a szenvedélyt és a buzgóságot arra, hogy az egész világnak megvigye az evangéliumot. Október hónapban minden este közös rózsafüzér imádság van a templomban este ½ 6-kor; utána 6 órakor szentmise. Reggel nincs szentmise. Október 5-én ünnepeljük főegyházmegyénkben a Szent Mihály-bazilikafőszékesegyház felszentelését. Október 7. Rózsafüzér Királynője Október 8. Szűz Máriának, Magyarok Nagyasszonyának, Magyarország főpatrónájának az ünnepe.
2014. október 5.
Jn 6,37-40
Felhívás! Tisztelettel kérjük azokat a kedves híveket, akik az egyházközségünkhöz szeretnének tartozni, és az ez évi hozzájárulásukat még nem fizették be, legyenek szívesek a tartozásukat mielőbb a plébánián vagy a sekrestyében rendezni. Köszönettel: László Dezső plébános atya
Október 10. Badalik Bertalan püspök halálának az évfordulója (†1965, ő az egyházmegye legutolsó olyan püspöke, aki veszprémi püspökként halt meg). Október 11-én Boldog XXIII. János pápa emléknapja Október 11-én egyházközségi zarándoklatra megyünk Mariazell-be és Heiligenkreuz-ba. Indulás reggel 5.45kor a Dimitrov parkolójából. Október 15-én a Jézusról nevezett (Avilai) Szent Teréz szűz és egyháztanító emléknapja. Október 18-án Szent Lukács evangélista ünnepe Október 19-én tartja egyházunk a missziós vasárnapot és az évente szokásos missziós gyűjtést. Október 22-én Boldog II. János Pál pápa emléknapja. Október 28-án Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok ünnepe. November 1-je mindenszentek ün-
...mert a keresztségben újjászülettek: Kertész Kincső Zsófia augusztus 24-én, Rig Baján augusztus 24-én, Rig Jantea augusztus 24-én, Rig Kata Rebeka augusztus 24-én, Szeghy Bulcsu augusztus 31-én, Kiss Levente Bálint szeptember 21-én. ...mert az örök hazába költöztek: Németh Istvánné sz. Németh Ilona (86 éves) augusztus 25-én, Ihász Istvánné sz. Szukop Ilona (86 éves) szeptember 23-án, Mátrai Józsefné sz. Kutrovácz Mária (88 éves) szeptember 23-án, Bíró Ferencné sz. Mayer Piroska (89 éves) szeptember 26-án. A Szőlőfürt Karizmatikus Imaközösség szeretettel vár új tagokat. Imaórák: minden hétfőn 17.30-kor a Regina Mundi Plébánia közösségi házában. nepe. Este 6-kor tartunk szentmisét. Az esti misét követi a szokásos halottak napi megemlékezés elhunytjainkról, valamint a halotti zsolozsma virrasztó imaórája. November 2-án, halottak napján vasárnapi miserendet tartunk. Halottak napjához kapcsolódó búcsúkról: „Aki a temetőt ájtatos lélekkel látogatja, és legalább lélekben imádkozik a meghaltakért, november 1-jétől 8-ig mindennap teljes búcsút nyerhet. Feltételek: gyónás, áldozás, imádság a pápa szándékára. Az év többi napján részleges búcsút lehet nyerni a temető meglátogatásakor. Akik halottak napján (vagyis az azt megelőző nap delétől a halottak napját követő éjfélig) meglátogatnak egy templomot vagy nyilvános kápolnát, teljes búcsút nyerhetnek a szokott feltételekkel. A látogatáskor egy miatyánkot és egy hiszekegyet kell imádkozni. Ez a búcsú elnyerhető a megelőző vagy következő vasárnapon és mindenszentek ünnepén is” (Direktórium).
