Regina Krónika IX. évfolyam 12. szám
2008. december 7.
« A veszprémi Regina Mundi Plébánia ingyenes havilapja »
Találkozzunk karácsony szent éjjelén! Kedves gyerekek! Ugye tőletek is gyakran megkérdezik mostanában szülők, nagyszülők, rokonok, hogy mit szeretnétek karácsonyra? Végiggondoltátok már, hogy mire vágytok, hogy mire is van igazán szükségetek, hogy mi tenne igazán boldoggá benneteket? Hosszú a kívánságlista? Tudtok még szívből örülni a fa alá csempészett csomagoknak? És gondolkodtatok-e vajon valaha azon, számotokra mitől válik ünneppé, az év legszebb ünnepévé a karácsony? Általában nincs időm hirdetési újságokat, szórólapokat böngészgetni, ritkán tévézek, így szerencsére a reklámok jó része is elkerül, bár ha elvétve végignézek egyet-egyet, mindig nagyon megdöbbenek, és azon töprengek, hogy tényleg ennyire bárgyú és lélektelen lett-e a világ, mióta felnőttem, s tényleg nincs-e az áradó ostobaság és mocsok elől menekvés. És sajnos mindig arra jutok, hogy nincs. József Attilával szólva: „Lelkünkre így ül ez a kor.” Ez történt a minap is, amikor egy jó órás pihenőre kényszerültem – ennyit kellett várakoznom ügyintézés közben. Nem lévén nálam se könyv, se újság, jobb híján a színes plakátokat és a kivetítőn futó reklámokat kezdtem el figyelni, hogy elüssem valahogy az időt. Egy Mikulás-sapkás kislány rázta hangosan a csengőjét az egyik reklámfilmben, és kiabált az apukájának, hogy: „bejöhetsz!”. Akár az én kisfiam és kislányom, gondoltam: ők is hetek óta lázasan készülnek az ünnepekre, girbegurba betűkkel írt, helyesírási hibákkal tarkított leveleik ott várják a Mikulás bácsit az ablakban. Előkeresték a karácsonyi CD-ket, és folyton ka-
rácsonyestét játszanak, sütnek-főznek a babaedényekben, és színes kockákból építenek karácsonyfát. Ám a filmbéli lány és az apuka története hirtelen meglepő és riasztó fordulatot vett: a lakás romokban hevert, a gyerek feltehetően a szétszaggatott paplanokból és párnákból kihullott tollpihékkel imitálta a hóesést, a nagy felfordulásban eldőlt a karácsonyfa is – s ezekre a váratlan meglepetésekre kedvező kamatozású magas hiteleket ígért egy pénzintézet. „Hát nem csodálatos?” hallom a kislány hangját. Hát… nem is tudom… Megakadt a szemem egy másik hirdetésen: boldog család üldögél a divatosan berendezett nappaliban a kanapén: vidám apuka, csinos anyuka, bájos arcú kisfiú. Milyen jó is együtt lenni azokkal, akiket legjobban szeretünk, milyen kellemes is együtt üldögélni a kanapén! Karácsonyestéken mi is mind ott kuporgunk a nappaliban – igaz, egy kicsit többen vagyunk, nemhogy a kanapén, a szobában is alig férünk el –, van, akinek jut szék, de van, aki a kályhapadkán, és akad, aki a földön ül. Nagyokat nevetünk, játszunk, viccelődünk, ki fényképez, ki csomagokat bontogat, s mindeközben aggodalmasan fürkésszük egymás arcát: örül-e a másik az ajándékainknak. Nos, éppen ez hiányzik az említett képről – itt nem keresi senki a másik tekintetét, nem egymásra mosolyognak a családtagok. Az apuka ölében nem a kisfia, hanem egy laptop, az anyuka telefonon cseveg valakivel, a bájos arcú kisgyermek kezében a távirányítóval mered a képernyőre. Hatalmas akció, óriási lehetőség: egy csomagban együtt minden, mindenkinek megvan a megfelelő ajándék a
fa alá, s végre együtt a család! Látszólag. Testben. És lélekben? Ijesztőbb képet régen láttam már! Tóth Árpád sorai rémlettek föl bennem: „Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik!” Ilyen akciós csomagot, ilyen ajándékot nem szeretnék karácsonyra, az biztos! De akkor milyet is? Hát olyat, amiről Pilinszky János ír: „A jó ajándék önmagunk egy darabja. A legjelentéktelenebb ajándék is test a testünkből, lélek a lelkünkből. Példa arra, hogy életünk nem csak szükségletek láncolata, s hogy életünk legvégső alapja mégse valamiféle elemi és kikerülhetetlen önzés. Bizonyítéka annak, hogy létünk végül is ajándék, amiből futja az ajándékozásra. Tiltakozás, igen az ajándék tiltakozás is énünk korlátai ellen, akár olyasmit ajándékozunk oda, amire magunknak is szükségünk volna, de még inkább, amikor olyasmit, amit mi magunk is szeretünk, kedvelünk.” Azt hiszem, nekem az lesz a legszebb ajándék, ha ezekben a napokban kevesebbet morgolódnak, ritkábban veszekednek a gyerekeim (ez így szokott lenni!), ha puha hó lepi el a kerti fákat, ha a kisfiam kipirult arccal, ragyogó szemekkel rohan be jelenteni, hogy elkészült a hóember, ha a nagyfiam hazatér a kollégiumból, és átbe-
2. oldal szélgetjük az estét, ha mézeskalácsillat lengi be a házat, és a kislányom vígan serénykedik körülöttem a konyhában, ha mind a kilencen leülünk a szépen megterített asztal köré, ha megláthatom a legkisebb gyermekem arcán az ámulatot, amikor felragyognak a gyertyák, hiszen neki ez lesz az első karácsonya. És én már azt is tudom, hogy számomra mitől lesz igazán ünnepélyes és szent a karácsony éjszaka. Néhány hete jöttem csak rá, amikor ránk köszöntöttek a nagy novemberi hidegek. Hirtelen zord lett kint a világ, s mintha keményebbé, fagyosabbá váltak volna az emberi lelkek is: léptennyomon falakba ütköztem, a megoldatlan problémák egyre tornyosultak előttem. Egy ilyen zord vasárnap délelőttön nehéz szívvel léptem ki a házunk ajtaján. Percekkel azelőtt elkezdődött a mise: – autóval még majdnem odaérek – gondoltam. Arcomba csapott a hideg szél, fázott a testem-lelkem. Nem is volt kedvem így templomba menni, annyira rágták, emésztették a szívemet a gondok, annyi minden nyomasztott, bántott, nehéz órák, napok, hetek voltak mögöttem. Hirtelen úgy döntöttem, inkább gyalogolok – legfeljebb kiszellőztetem a fejem, bár az idő korántsem volt sétára való. Tejszínű, sűrű köd borította be a falut, az orromig se láttam. Bánatosan bandukoltam az úton, sebesen sorjáztak lelki szemeim előtt az otthoni gondokbajok: se vége, se hossza viták, veszekedések, kudarcok, betegségek. Minden olyan reménytelennek, átláthatatlannak, megoldhatatlannak tűnt. Ráadásul a nagy kapkodásban kényelmetlen, rossz cipőbe bújtam – így aztán fájt minden lépés. Néha felrémlett bennem, hogy vissza kellene fordulni, de aztán csak gépiesen lépkedtem előre, nem is figyeltem, merre járok. Borongásomból a megzendülő harang szava riasztott fel. Ahogy meglepetten felemeltem a fejem, a szitáló ködből előbukkant kis templomunk tornya. Evangéliumra harangoztak, besiettem. Bent fény és kellemes meleg fogadott, égtek a lámpák, barátságosan lobogtak a gyertyák, s az evangélium
Regina Krónika sorait hallgatva lassan-lassan átmelegedtem. Messze tűntek a hétköznapok kicsinyes problémái, áldott nyugalom szállt a szívemre, a vasárnap békéje ragyogta be a lelkem. Hazafelé hálát adtam a Jóistennek, hogy végül mégis odataláltam a templomba, hogy oltára elé helyezhettem mindent, ami a szívemet nyomta, hogy nála hagyhattam az összes búmat-bánatomat egy kis időre, hogy könnyű szívvel térhettem haza a családomhoz. Eszembe jutott, amikor évekkel ezelőtt egyik gyermekem karácsony környékén olvasott valahol egy felhívást, hogy meleg ételt osztanak a rászorulóknak. Ízlelgetvén az ismeretlen, furcsa kifejezést, megkérdezte tőlem: „anya, ugye mi nem vagyunk rászorulók?”. A válasz akkor egy gyors és magabiztos nem volt. Most láttam magam előtt a kíváncsian tágra nyílt szempárt, az őszinte, nyílt, bizalommal teli gyermeki tekintetet, és elszégyelltem magam. Arra gondoltam, ma már mást válaszolnék. A jó válasz hosszú éveket késett, de íme, mégis rátaláltam: – De, kisfiam, rászorulók vagyunk mindnyájan, ha nem is a meleg levesre, de a meleg kézszorításra, a jó szóra, a mosolyra, a részvétre, a megbecsülésre, a másik embertől kapott tiszteletre, szeretetre, figyelemre egyre jobban rászorulunk. És még ennél is jobban rászorulunk a Jóisten kegyelmére, bocsánatára, szeretetére ebben a lelketlenné váló világban. Bent járunk az adventi időben, közeledik a karácsony. Adventi várakozásunk, a Megváltó utáni vágyakozásunk hasonló az én bolyongásomhoz a köd lepte utakon. Tétován és reményvesztetten poroszkálunk a homályban, a lélek ködében, és néha fáj minden lépés, jobb lenne feladni, megtorpanni, visszafordulni. De Isten mindnyájunkat megajándékozott az új életet, új reményt adó csodával: Jézus Krisztus földre születésével. Ez a legnagyobb és legszebb ajándék, amit valaha kaphatunk. A betlehemi jászolban pislákoló fény utat mutatott a pásztoroknak az éjszakában, a sötét égen szikrázó csillag jó irányba vezette a napkeleti bölcseket. Nekünk is csak fel kell emelni
2008. december 7. a fejünket, körülnézni, keresni a lángot, a csillagot, a fényt, mely elvezet a jászolhoz karácsony szent éjjelén. Ott találkozzunk! Várlak benneteket! Péti Mária
Újra advent! Elmúlt 12 hónap, kezdődik 12 hónap. Gondoskodó Egyházunk segíteni akar a liturgikus évvel, hogy mindig közelebb kerüljünk Krisztushoz. Felhívja figyelmünket: nézz vissza! Eltelt 12 hónapod. Többet jelent-e számodra Jézus, mint előtte? Valóban jól használtad-e fel ezt az időt? Ha most jönne el másodszor Jézus, amint ígérte, helyt tudnál-e állni az ítéleten? Mit döntene rólad Krisztus király? Tehát azért is rólunk gondoskodó az Egyházunk, mert kilométerköveket állít elénk, és felszólít a visszanézésre, vizsgálódásra. De azért is, mert reményt, feladatot kínál az elkezdődő új egyházi évvel. Segít átélni Isten szeretetét irántunk, időt ad felkészülni Jézus születésének ünnepére – mintha most érkezne el az ígért újraeljövetele. Időt ad majd találkozni a minket haláláig szerető keresztre feszített Jézussal, és megörvendeztetni akar a feltámadt Úrral való találkozással, hogy elég erős legyen a hitünk, és napról napra meg tudjuk valósítani az általa kívánt tanúságtevő életünket. Átélteti velünk a Szentlélek eljövetelének első és naponként ismétlődő ránk áradó kegyelmi áramát. 12 hónap áll előttünk. Már most el kell határoznunk, hogy jobban meg akarjuk ismerni Jézust, jobban meg akarjuk szeretni, és minden napot úgy akarunk felhasználni, hogy majd az ítéletkor az üdvözültek táborába sorolhasson bennünket. Cél tehát megvalósítani a főparancsot: szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, és szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Gyulay Endre
Regina Krónika
2008. december 7.
3. oldal
A köpönyegforgatás nem pálfordulás! Interjú Tóth Péter Domonkos prépost úrral
Ősz óta a vasárnapi 11 órai szentmisét gyakran egy addig nem látott atya mutatja be templomunkban. Jogosan merülhet fel a hívekben a kérdés: Ki is lehet, honnan jött ide, és vajon miért? Éppen ezért ezeket a kérdéseket tettem fel először Tóth Péter Domonkos atyának, aki nagyon szívesen állt rendelkezésemre, amikor megkértem erre a beszélgetésre. Nem kis meglepetésemre, újságokat is hozott magával, amelyeknek régebbi példányait ő maga szerkesztette. Az utolsó, mondta, árnyalatnyi szomorúsággal a hangjában, már az új szerkesztőség munkája. A címe: Ócsai Hírmondó, amely a helyi kulturális egyesület folyóirata. Péter atya tehát a Pest megyei Ócsáról érkezett Veszprémbe, ahol kereken 25 évig volt plébános, mielőtt a püspök atyától nyugdíjazását kérte. Miért vonult vissza 66 évesen, szemmel láthatóan kiváló szellemi és fizikai állapotban, és miért költözött Veszprémbe? Ismét meglepő választ kaptam: Veszprémi lakos, itt van állandó lakása. Édesanyja 1987-ben költözött ide Lajosmizséről, mivel a másik fia itt lakik a családjával. Aktív szolgálatának kényszerű ok vetett véget: édesanyjánál 9 évvel ezelőtt agydaganatot állapítottak meg, majd agyvérzés következtében elvesztette egyensúlyérzékét, tolókocsiba kényszerült. Péter atya ápolta hosszú éveken át a plébánosi teendők végzése mellett. A nyáron a templom restaurálása, belső kifestése után 104 millió forintos költségvetéssel (31 millió fo-
rintos püspöki támogatással) katolikus kultúrcentrum is épült Ócsán, emeletén a plébániával, ahová a kerekes székkel nehézkes lett volna a közlekedés. Ugyanakkor az édesanyja állapota is rosszabbra fordult, ezért szeptemberben a veszprémi lakásukba költöztek. Péter atya hamarosan meglátogatta a veszprémi plébánosokat, felajánlva a segítségét. Megemlítette, hogy erre a volt püspöke, Beer Miklós is megkérte, amikor hozzájárult a nyugdíjazáshoz. Mivel az Egry utcában, a Regina Mundi egyházközség területén lakik, először Gyula atyánál jelentkezett, aki felajánlotta számára a vasárnap délelőtti szentmisét. Visszatérve Péter atya életútjához, először az iskoláiról kérdeztem. Lajosmizsén született hívő, katolikus családban, ezért kézenfekvő volt, hogy a közeli Kecskemétre járjon gimnáziumba a piaristákhoz. Ez nagyon jó iskola volt, megalapozta Péter atya széles körű műveltségét. (Számomra az Ócsai Hírmondóban olvasott cikkei árulkodtak sokoldalú és mély tudásáról, de kitűnő humoráról és őszinteségéről is.) Amikor arról kérdeztem, miért lett pap, visszakérdezett: Miért kék vagy barna az ember szeme? Számára tehát sorsszerű volt ez a hívás, amelyre véglegesen 1960-ban mondott igent. Ekkor kezdte meg teológiai tanulmányait Egerben, majd 5 év múlva Kecskeméten szentelték pappá. 15 évig káplánként szolgált mintegy kilenc plébános mellett különböző helyeken. Nagyon hasznos tanulóidőnek tekintette a káplánságot, és sajnálatosnak véli, hogy manapság a legtöbb fiatal papnak nincs lehetősége erre a nagyon fontos gyakorlásra, a „mesterség” megtanulására. Plébánosnak először Aszódra nevezték ki, majd Ladánybene, végül Ócsa következett, amely mellett 17 évig Irnácsot is ellátta. Különösen büszke arra, hogy a 100%-ban katolikus községet önálló plébániai rangra emeltethette, amely 2004-től saját plébánost is
kapott. 1993 őszén tört ki az egész országra szóló iskolabotrány Dabas-Sárin. Az egyházi és az önkormányzat hatáskörébe tartozó iskola két igazgatóval működött, a falu gyakorlatilag kettészakadt, még az iskolában is tantermeket választottak ketté. Péter atyának püspöki biztosként nem kis feladat jutott ebben az elmérgesedett helyzetben: rendet és békét kellett teremtenie mind a vezetők, mind a falu népe között. Ezt egy év alatt sikerült is megvalósítania, amelynek jutalmául a püspök 1995-ben préposttá nevezte ki. Péter atya nagy megtiszteltetésnek tekinti a kinevezést. A prépost úr véleményét kértem, mit gondol, miért hanyatlik ismét a vallásukat aktívan gyakorlók száma ahhoz a fellendüléshez képest, amelyet a rendszer változása után tapasztalhattunk. Erre azt a választ kaptam, hogy a köpönyegforgatás nem egyenlő a pálfordulással, a pálfordulás nem egyenlő a köpönyegforgatással! A közéleti vezetők szintjén gyakori volt a „hirtelen megtérés”, hátha jól jön ez most a változáskor. Amikor kiderült, hogy nincs olyan megtorlás, mint a 40 évvel ezelőtti váltáskor, egyszerűen visszafordították a köpönyeget. A pálforduláshoz ugyanis igazi megtérésre, sőt áldozatvállalásra van szükség. Az emberi gyarlóság a kisemberekre is jellemző természetesen. Lehet, hogy sokuknak már nem jutott olyan nevelés, amiben megerősödhettek volna, sőt szülői példamutatás sem. Néhányan szégyellik, hogy megújuljanak, nem hinnének nekik az ismerőseik, mivel éveken keresztül éppen az ellenkezőjét hangoztatták. A közösségek sokat segíthetnek, de nehéz kialakítani igazán jó, pozitív közösségeket. Sok esetben megmaradnak a közös főzőcskénél, bulizásnál, és nem vállalnak komolyabb feladatokat. Sokat ront az is a helyzeten, hogy a papok tekintélyét tudatosan rombolják, éppen úgy, ahogy a tanárokét is.
Regina Krónika
4. oldal Amint arról a testvérek is értesülhettek, Péter atya édesanyja október 23-án hosszú szenvedés után visszatért teremtőjéhez. Földi maradványait a Vámosi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Péter atya, a püspökének tett ígére-
te szerint, karácsony környékén ismét vállal feladatokat régi egyházmegyéjében, bár önálló plébános már nem lesz. Egyházközségünk hívei nevében is köszönetet mondok Péter atyának a szentmisékért, a tanulságos szentbeszédekért. Kérjük az Urat, enyhítse
2008. december 7. édesanyja elvesztése miatt érzett fájdalmát. Ugyanakkor hálát adunk Istennek, hogy Péter atyát hozzánk vezérelte, munkájára áldását kérjük. Demény Anna
Egyházzenei áhítat Szent Cecília tiszteletére A már hagyományos koncertre ebben az évben templomunkban került sor november 23-án. A részt vevő négy templomi kórust és a hallgatóságot Rostetter Szilveszter köszöntötte, aki a Szent Margit kórus karnagya is. Köszöntőjében megemlítette, hogy a négy kórus részvételének nagyon örül, de annak már kevésbe, hogy az ifjúsági kórusok nem képviseltetik magukat. A mintegy egyórás hangversenyen a Szent Margit kórus, a Szent László-templom és a Magyarok Nagyasszonya-templom kórusa, valamint a Schola Regina lépett fel, többek között Liszt Ferenc, Händel, Gocam, Casciolini, Scarlatti és Palestrina műveivel. A kórusokat Rostetter Szilveszter, Csóka Richárdné, Kondor Kolos, Klein Ferenc és Rostetterné Nagy Rita vezényelte.
Játszóház a Szilágyiban Kicsit borúsan, esőcseppektől ázottan, de annál nagyobb örömmel és lelkesedéssel vettek részt a leendő és már első osztályos gyerekek a 3. éve megrendezett, szentmisével egybekötött szilágyis játszóházi foglalkozáson. A szentmisét Tóth Gyula atya, a Regina Mundi-templom plébánosa ce-
lebrálta, akinek rendhagyó prédikációjába bekapcsolódhattak a csemeték. Bár a szombati vigílián a lateráni bazilika felszentelését ünnepeltük, a játszóházban már Szent Márton lúdjaira emlékeztünk. Voltak olyanok, akik gipszből kiöntött faleveleket varázsoltak őszi színekbe, mások ollót ragadva színes papírba nyírták lúdjaikat, és voltak olyanok is, akik egyszerűen csak ceruzát fogva lúdportrékat tettek színesebbé. A gyerekcsiviteléstől betöltött közel két óra alatt a szülők szót váltottak a szilágyis tanítókkal, ismerkedtek a tantermekkel, hiszen ezen alkalmakkal lehetőség nyílik jobban betekinteni a leendő elsősök iskolájába. A gazdáikat elkísért művek most a szobát díszítve várják társaik megérkeztét, amihez nem kell sok türelem, mert november 27-én (csütörtökön) Tanoda lesz 16.30 órától Anyanyelvi játékok címmel. Ezt követően, Szent Luca napján,
csuhából gyermekkéz teremtette angyalkákkal készülhetnek karácsony ünnepére azok, akik eljönnek. A december 13-i, szombati játszóház – az elsőhöz hasonlóan – a 17.00 órai szentmisével kezdődik a Regina Mundiban. Akik az előzőn voltak, a következőkön biztosan ott lesznek.
A szilágyis nevelők nevében: Tóth Illés István napközis nevelő
2008. december 7.
Regina Krónika
A Biblia éve 2008. Lélek és élet Amikor még gyermekeim kicsik voltak, és hittankönyv nemigen volt kapható, a templomi hitoktatáson úgy tanulták, hogy a Szentírás a Jóisten levele. Ha a postás levelet hozott, többször megkérdezték, hogy ezt is a Jóisten küldte-e, és hogy minden levélen van-e bélyeg, pecsét, és hol adták fel. Aztán az évek hozták a lényeg megértését, hogy a Szentírás a Jóisten üzenete nekünk, embereknek, a „Szentlélek postás” által. Isten leveleinek gyűjteményét, ami lélek és élet, ilyenkor, pünkösdkor, a Szentlélek eljövetelé nek ünnepén megköszönöm. A Biblia éve különösen ráhangol erre. Megköszönöm, hogy ezekben a levelekben van eligazítás, támasz, mert az ige segít az élet küzdelmeiben, ügyes-bajos dolgainkban. Hálát adok, hogy legkisebb unokáim is, akik még óvodások, már kérik, hogy olvassuk és nézegessük „a könyvet”. A könyvek könyvét, ha kézbe veszem, mindig kérem a Szentlélek megvilágosító kegyelmét, hogy adjon feleletet kérdéseimre, gondjaim megoldására. Ha fáradt vagyok, rosszkedvű, bűnös, akkor is éppúgy, mint amikor frissen, érdeklődve olvasom. A Szentlélek megtapasztalhatóan segít a jóra való törekvésben, hogy felismerjem azt az üzenetet, ami éppen nekem szól. Olvasása mindig pünkösdöt jelent számomra. Aktuális üzenete nekem szól: tudjak örülni az egészségesekkel, vigasztalást adni a betegeknek, lélekben fiatal maradjak öregedve is, becsüljem meg azokat, akiknek többet ad az Úr, mert bárki kapja a Szentlélek ajándékát, mindnyájunk javára kapja (1Kor 12). Hogy mindenkinek saját nyelvén adjam tovább az örömhírt, ahogyan megérti, és ha valakivel üzen Isten, azt én is megértsem. Köszönöm, Uram, hogy neked életet adó igéid vannak (Jn 6,67–68), hiszen tanításod lélek és élet. Ha kiárasztod Lelked, megújítod a föld
színét. Szeretnék hűséges tanú lenni. Te vagy a remény ereje. Köszönöm, hogy mindig újra kezdhetek egy jó szentgyónás segítségével. Köszönöm, hogy segítesz legyőzni a rosszat a jóval. Ezek a gondolatok és sok-sok más üzenet kiolvasható a Jóisten leveléből. A Biblia az emberi küzdelmekhez belső erőt ad. Mint útitárs kíséri életutunkat, hiszen Jézus megváltott és szabad utat nyitott. Közösségbe kapcsol a Lélek mindazokkal, akik nap mint nap olvassák. Mert szent levél, csodálatos levél a Szentírás, és a pünkösdi Lélek segít a számunkra fontos, életet adó igék megértésében. (Forrás: Tál és Kendő, Keresztény orvosok lapja, 2008. június)
Ha a Biblia lenne a mobilom Mi lenne, ha a Bibliánkat úgy kezelnénk, mint ahogy a mobilunkat? Mi lenne, ha mindig magunkkal hordanánk? Mi lenne, ha mindig visszafordulnánk érte, ha otthon felejtettük? Mi lenne, ha az igékre úgy néznénk, mint az SMS-ekre? Mi lenne, ha ajándékként adnánk? Mi lenne, ha vészhelyzet esetén elsőként ezt vennénk elő? Mi lenne, ha úgy tekintenénk rá, hogy nem tudunk nélküle élni a mai modern világban? Mert a Biblia olyan, mint a mobilunk. Összeköt Istennel, ez által is tudunk vele kommunikálni, aki ezen keresztül válaszol. És miért jobb a Biblia, mint a mobil? Mert soha nem kell a térerő miatt aggódnunk, ugyanis Jézus Krisztus a kereszthalálával megteremtette a 100 százalékos lefedettséget az egész földön, és kiontott vérével aláírta azt a szerződést, mely örökre szól, és állja minden számlánkat, így ingyenesen hívható… Közérdekű telefonszámok, nem csak a Biblia évére: Ha szomorú vagy, hívd a Jn 14-et! Ha hasznosabb szeretnél lenni, hívd a Jn 15-öt!
5. oldal Ha valaki cserbenhagy, hívd a Zsolt 27-et! Ha bűnt követtél el, hívd a Zsolt 51-et! Ha veszélyben vagy, hívd a Zsolt 91et! Ha aggódsz valami miatt, hívd a Mt 6,19–34-et! Ha honvágyad van, hívd a Zsolt 121et! Ha hitednek erősítésre van szüksége, hívd a Zsid 11-et! Ha magányos vagy, hívd a Zsolt 23-at! Amikor Istent távolinak érzed, hívd a Zsolt 139-et! Ha keserű és kritikus lettél, hívd az 1Kor 13-at! Ha szeretnél megnyugodni, hívd a Mt 11,25–30-at! Ha a világ nagyobbnak tűnik Istennél, hívd a Zsolt 90-et! Ha imáid gyengék és önzőek, hívd a Zsolt 67-et! Ha bátorításra van szükséged, hívd a Józs 1-et! Ha depresszióba estél, hívd a Zsolt 27et! Ha elvesztetted a bizalmadat az emberekben, hívd az 1Kor 13-at! Ha az emberek rosszindulatúnak tűnnek, hívd a Jn 15-öt! Ha elcsüggedtél a munkádban, hívd a Zsolt 126-ot! (Forrás: Tál és Kendő, Keresztény orvosok lapja, 2008. június)
December 8: Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának az ünnepe. Templomunkban szentségimádási nap, és a templom felszentelésének az ünnepe. Reggel 6 órakor: hajnali szentmise, a zsolozsmából a reggeli dicséret, szentségkitétel. A templom egész nap nyitva! Térjünk be szentségimádásra! Délután 4 órakor: a karitászcsoport imaórája. Délután 5 órakor: szentóra, szentségeltétel. Este 6 órakor: ünnepi szentmise.
6. oldal
Regina Krónika
„Jót s jól, ebben áll a nagy titok” Tamási Áron: Megváltás Az író (1897–1966) szegény székely családból származott. Műveiben mindvégig Székelyföld embereit, tájait szólaltatta meg. Megjárta az első világháború frontjait. A húszas évek elején Amerikában próbált szerencsét. Hazatérve Ábel-trilógiájában önmaga életét, sorsfordulatait írja le az eszes, jellegzetesen székely humorú népi hős alakjában. Ábel felejthetetlen derűjével, emberségével győzi le a megpróbáltatásokat. Mintegy ars poeticájaként írja: „Világélményeket kell hazavinnünk, hogy otthon valóban őrző és megtartó világot építhessünk. Hiszen azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Az isteni szeretet lelkeket erősítő karácsonyi fénye Tamási Áron legendájában Székelyföldről üzen. Úgy olvassuk a jól ismert szent éjszaka csodájának szerkesztett változatát, mintha fenn, a behavazott Hargitán, téli szálláshelyén, az esztenán, egy öreg csobán szavai szólnának hozzánk. Hallgassuk hát! A csordapásztorok sokat emlegették ama napokban az időjárást, amely enyhe volt, és örökké fénylő. Nem is lehet csodálni a pásztorokat, mert ők régen megszokták, hogy az esztendőnek ebben a szakában folyton borongott az ég, változékony szelek fújtak, melyekben a cédrusok fázósan sírdogáltak. Ilyen időjárásra, mint ebben az esztendőben, még az öreg pásztorok sem emlékeztek. Az egyszerű emberek kezdtek legendákat szőni. Vajon mi lehet az oka a szokatlan időnek? Az ég örökkön ragyog, és a föld valósággal megújul. Bizonyosan valami nagy esemény van készülőben, talán vége szakad a római rabságnak. Nem lehet tudni. Azon a nevezetes napon egyszerre felhők ereszkedtek az égre, és egymással hadakoztak. Ugyanakkor kavargó szelek is indultak, és panaszkodtak a fák, a madarak összevis�-
sza repültek, és a nyájak összebújtak a jajgató mezőkön. Ahogy alább hanyatlott a nap, egyre jobban megvadult a világ, mintha a sok reménységet és örömhírt a szelek mind a tengerbe akarták volna vinni. A legvadabb idő éppen Betlehem környékén tombolt. Azon a tájékon élt majorjában a gazdag Furifángosz, aki kapzsiságáról volt híres. Két nagy juhnyája volt, amelyet mindig együtt járatott az öreg Páriás és a fiatal Hóreb. Ezek ketten látták, hogy a sivatag felől egyre erősebben söpör a szél. – Hajtsuk be a nyájat! – mondták. Útközben emberekkel találkoztak, akikkel szokás szerint váltottak néhány szót. Az egyik ember elmondta, hogy a hebroni úton valami szamaras vándorokat látott, akik szállást kerestek. – És kik voltak azok? – kérdezte Páriás. – Az egyik vándor valamiféle barkácsoló, szelíd férfiú volt, a másik pedig egy sugárzó arcú fiatal nő, aki áldott állapotban van. – Valami különös, szomorkás melegség öntötte el Páriás szemét. – Na és találtak szállást? – kérdezte. – Nem tudom, arra mentek, az örmény majorja felé. – Valóban – gondolta Páriás –, egyedül neki van a környéken elhagyott majorja, nem messze gazdánk tanyájától. Úgy hírlik, rongyos istállójában van néhány barma is neki: ökör és szamár. Páriás, a nyáj után ballagva, még egyre a barkácsoló férfiúra gondolt, és a sugárzó arcú fiatal nőre, aki áldott állapotban van. Jólesett volna neki, ha ezekről a messzi vándorokról beszélhetett volna a társával is, de Hóreb figyelmét a juhok foglalták el, mert azok szerfölött nyugtalankodtak, mintha egészen megzavarodtak volna. Maga az ég pereme is túl a hebroni úton lobogva kezdett égni, mintha amott a messzeségben örömtüzeket gyújtottak volna mindenütt. Mire a nyájakat behajtották a majorba, már tűzben állt az egész nyugati ég. A szokatlan jelenségeket látva Furifángoszt is elfogta az aggodalom a juhai miatt, ezért a terelő pásztorokat már a major határában
2008. december 7. várta. – Nos, hát mi újság van a világban? – kérdezte. – Nem sok – válaszolta az öreg Páriás. – Csak valami szamaras vándorokat láttak a környéken. – Fő dolog, hogy a juhokkal nincs baj! – folytatta a gazda. – Azokkal nincs – szólt az öreg pásztor. A gazda megnyugodva tért pihenőre közeli házába. A két pásztor tüzet rakott a félszárnyú kaliba alatt. Szegényes vacsorájuk után leheveredtek a hamvadó tűz mellé a hideg éjszakában. Éjféli idő lehetett már. És akkor egyszerre arra ébredt az öreg, hogy a juhok kolompja és a bárányok csengője szól. – Valami baj lehet – gondolta. – Tolvajok vagy sakálok környékezik a nyájat. A kalibából kilépve látta, hogy a juhok összebújva, mozdulatlanul állnak, a kolompok és csengők meg egyre szólnak. Az öreg pásztor ámulva állt az ég alatt, amelyen örvendező fényben ragyogtak a csillagok, de a legcsodásabb az a csillag volt, amely valósággal leszállott az égről, és ott tündökölt az örmény majorja fölött, melyet meleg fényességbe borított. Páriás felserkentette álmából Hóre bet is. – Ébredj, egy csillag leszállt! – Mi az, mi az? – riadt fel Hóreb, és mogorván visszafeküdt. Az öreg pásztor gondolkodott: – Mit tegyek? A csengők, a kolompok szüntelenül dallamosan szólnak az éjszakában, ez a megátalkodott Hóreb meg csak alszik. – Hát én megnézem azt a csillagot – határozta el hirtelen. Csak akkor ámult el igazán, amikor belépett az istálló ajtaján. Mert bent a jászolban sugárzó szép fiatal nő feküdt, aki fiat szült. Odagyűlvén a barmok is fújták boldogan a párát, hogy melengessék a kis csemetét. Látván mindezeket, meg az ügyetlenül buzgólkodó férfiút, Páriás csak mozdulatlanul ámuldozott, de szívében is megszólalt az öröm csengője, és visszament a kalibába, hogy magával vigye Hórebet is a fényes istállóba. Végre a morgolódó Hóreb engedett az öreg pásztornak, és elindultak a fényes éjszakába. Egyszerre észrevették, hogy
2008. december 7.
Regina Krónika
gazdájuk is feléjük tart. Ő is a leszállott csillagra mutatott, majd az örmény istállója felé, ahonnét örvendező énekszó hallatszott. – Menjünk hát oda! – kiáltott lelkesen Páriás. Hóreb azonban indulatosan válaszolt: – Hová hívsz engem? Hát nem láttam én eddig elég nyomorúságot? Nézz rám, ha nyomorúságot és szegénységet akarsz látni! Men�nyi szülő anyát látni barmok közt, csecsemővel a szalmán, és tehetetlen fiatal férfit csillagfényben! – így lázadozott Hóreb. Egyszerre megindultak a juhok a csengők és kolompok dallamán az istálló felé. Hóreb hiába ugrott eléjük,
úgy mentek puhán, hömpölyögve a fényes istálló felé, mintha a föld indult volna meg alattuk. Ők is mentek az özönlő juhok után, és furcsa, csodás dolgot kellett látniuk: a juhok két elülső lába begörbült, mind így ereszkedett a földre, mintha imádni akarnának valakit. Látván a csoda dolgot, Páriás is térdre ereszkedett a juhok között. Hóreb magával küszködött. Először csak fejet hajtott a nagy fényességben, de lassan megnyugodott, szelídség áradt szét rajta, végül térdre ereszkedett ő is. A gazda remegve állt a fényben, majd egyszerre és egészen a földre borult. Csend lett, amely mély volt, és
Kitekintő
nufaktúra a teátrum épületét megörökítő emléktárgyat készített, és ez alkalomból adták ki a Veszprém megyei színháztörténeti lexikont.
Százéves a veszprémi színház A színház centenáriumi ünnepségén Bujtor István színiigazgató köszöntője után Debreczenyi János polgármester az épület építőire és a tervező Medgyaszay Istvánra emlékezett köszöntőjében. Az építész a szecesszió jegyében megépítette a világ első vasbeton teátrumát. Az új színház Csiky Gergely Nagymama című vígjátékával nyitotta meg kapuit 1908 szeptemberében. – Bujtor István személyében értő, korszerű gondolkodású, a magyar kultúra és színjátszás iránt elkötelezett igazgatója van a Petőfi Színháznak – fogalmazott a város elöljárója. Az ünnepi gondolatok után Bujtor István és Debreczenyi János megkoszorúzták a tervező emléktábláját. Lasztovicza Jenő elnök az aulában megnyitotta a Potzner Ferenc építész, művészettörténész műveiből és Balogh Gyula régi képeslapjaiból összeállított kiállítást. Köszöntőjében kifejtette: a közgyűlés a színházat a megye kulturális fellegvárának tekinti. A megye vezetése üdvözli, hogy a színház az új irányítás alatt visszanyerte régi rangját, a látogatottság látványosan emelkedett, gazdasági helyzete stabilizálódott. A működéshez szükséges feltételeket a megye továbbra is biztosítja. Az ünnepre a Herendi Porcelánma-
Egyre keresettebb a szociális munka Veszprém megye szociális, gyermekvédelmi szakemberei a szociális munka napját ünnepelték a minap Balatonfüreden. A helyi önkormányzat nevében dr. Kiszely Pál alpolgármester köszöntötte a mintegy 250 résztvevőt, bemutatta Balatonfüredet, méltatta a szociális szakterületen dolgozók tevékenységét. Talabér Márta, a megyei közgyűlés alelnöke ünnepi beszédében a szociális munkások mint szeretetet közvetítők és őrzők nagyon jelentős, embert próbáló munkáját emelte ki. Mint mondta, kevés anyagi elismerés fejében, de annál nagyobb elhivatottsággal végzik tevékenységüket. A szakmai előadásokban dr. Révész Magda, a „Fióka” Gyermek- és Ifjúságjóléti Központ vezetője „Mi a siker a segítőszakmában” címmel a szociális szakemberek tevékenységét kísérő siker jelentőségét elemezte. Dr. Varga Gábor, a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház főigazgató főorvosa a szociális munkások kihívásairól beszélt, kiemelve az egészségügyi szakterülettel történő szoros együttműködést. Váradi Gézáné a Balatonfüredi Szociális Alapszolgáltatási Központ munkájába avatta be a résztvevőket.
7. oldal magas. Valami éneket hallottak, égi zengzetet. Így múlt az idő. Azután a zengzetes fényben felállt a gazda, és olyan volt az arca, mint akit megszállott a csoda, melynek tanúja lehetett. Szeretettel nézett az ő két pásztorára, majd szólott is hozzájuk: – Páriás, Hóreb, keljetek fel! Nektek adom a nyájamat! És ahogy szólt, az égi zengzetek mintha erősödtek volna, és a fény még jobban ragyogott a két boldoggá tett pásztor szemében, miközben a kisded a jászolban valami okból sírni kezdett. N. E.
H. Ottóné: Hajnali misén Apró kis templomban mélységes áhítat, Orgonabúgás, csengőcsilingelés. Csupa csendes, csodaváró zsongás. Pici, parázsló gyertyafény Mint ezer üvegbimbó pattan szét. A mély csend egyetlen szívdobbanás, Boldog, békés, áldott karácsonyvárás. Elindulok az oltár felé. Valaki hív, szótlanul int felém: várlak! Kicsi, fehér ostyában szívembe zárlak. Szemem lezárul, így ízlelem édes melegét, Érzem, hogy egy jóságos, hatalmas kéz Egyetlen vonással eltöröl minden bűnt a tegnapról. Elfelejt minden botlást, S önmaga nyújtja testét, az ostyát. Nincs többé tegnap, nincs szenvedés, Csak jóság, szeretet, megbocsátás, ébredés. A krisztusi béke sugároz hatalmas erőt, Krisztusé, aki mindig felemelte az elesett szenvedőt. Drága, halott barátnőm emlékére, aki 2003-ban, Istenhez való visszatérésének évében ezzel a verssel vallott a kegyelmi pillanatról, és ezzel a mély hittel költözött el tőlünk október 2-án az örök hazába. N. E.
Regina Krónika
8. oldal A Regina Mundi Római Katolikus Plébánia nevében a karitászcsoport tagjai szeretettel hívják és várják az idős és egyedülálló testvéreket agapéval egybekötött „karácsonyi előzetes” rendezvényükre. A rendezvény helyszíne: Veszprém, Dózsa György út 9. (közösségi ház). Időpontja: 2008. december 20. (szombat) 15 óra. Lehetőséget biztosítunk meghívott testvéreinknek a műsorban való aktív részvételre (vers, ének, ima stb.)
Hírek és események Az imaapostoság szándékai decemberre: Általános: Hogy az Egyház, az erőszak és a halál kultúrájának egyre növekvő terjeszkedésével szemben, minden apostoli és mis�sziós tevékenységével bátran mozdítsa elő az élet kultúráját. Missziós: Hogy a keresztények, főleg a missziós országokban, a testvériség konkrét gesztusai által mutassák meg, hogy a betlehemi barlangban született Kisded a világ fénylő reménysége. Advent folyamán minden hétköznap hajnali szentmisét mondunk reggel 6 órakor. A szokásos reggel 7 órai szentmisék elmaradnak.
Szükség esetén, kérjük, jelezzék (név, cím, telefonszám megadásával) szállítási igényüket! Jelzésüket leadhatják: december 15-ig. • a templomi karitász postaládájába (a bejárattól balra, a persely alatti doboz) • a plébánia telefonszámán (88/327609) hétfőtől péntekig 9–12 óráig • a plébánia címére: Regina Mundi Plébánia, 8200 Veszprém, Dózsa György út 9.
Advent 3. vasárnapján, december 14-én tartja a plébániai karitászcsoport a szokásos karácsony előtti tartósélelmiszer-gyűjtését. Szeretettel kérjük az adományokat a rászorulók és a nagycsaládosok részére.
betlehemes játéka. Utána a templomot bezárjuk. Éjjel 11 órakor nyitjuk a templomot, 1/2 12-től karácsonyi zenés-énekes áhítat kezdődik, majd az éjféli szentmise következik.
anyját ünnepeljük. Egyúttal a béke világnapja is. A vasárnapi rend szerint lesznek a szentmisék.
December 25. karácsony napja, a vasárnapi rend szerint tartjuk a szentmiséket. December 26. karácsony másnapja, Szent István első vértanú ünnepe. Szintén a vasárnapi rend szerint lesznek a szentmisék. December 27-én, Szent János apostol ünnepén ez évben is megtartjuk az új bor megáldását a reggeli szentmise végén. December 28-án aprószentek ünnepe helyett, mivel vasárnapra esik, a Szent Család vasárnapja lesz.
December 21-én, vasárnap délután 3 órakor a siketek szentmiséjét tartjuk.
December 31-én este 6 órakor hálaadó szentmisét tartunk, ennek keretében végezzük a szokásos év végi beszámolót és hálaadást.
December 24-én, délután 1/2 4-kor kezdődik a gyermekek és a fiatalok
Január 1-jén, újévkor az Egyházban kiskarácsony, Szűz Máriát mint Isten
Készüljünk a szentmisére! dec. 14.
Olvasmány
Szentlecke
Evangélium
Iz 61,1–2a.10–11
1Tessz 5,16–24
Jn 1,6–8.19–28
Róm 16,25–27
Lk 1,26–38
dec. 21. 2Sám 7,1–5.8b–12.14a.16
2008. december 7.
dec. 25.
Iz 52,7–10
Zsid 1,1–6
Jn 1,1–18
dec. 28.
Sir 3,3–7.14–17a v. Ter 15,1–6; 21,1–3
Kol 3,12–21 v. Zsid 11,8.11–12.17–19
Lk 2,22–40
jan. 1.
Szám 6,22–27
Gal 4,4–7
Lk 2,16–21
jan. 4.
Iz 60,1–6
Ef 3,2–3a.5–6
Mt 2,1–12
jan. 11.
Iz 42,1–4.6–7 v. Iz 55,1–11
ApCsel 10,34–38 v. 1Jn 5,1–9
Mk 1,7–11
Hazánkban január 4-én tartjuk vízkereszt ünnepét. Aki az ünnephez kapcsolódóan házmegáldást kér, jelentkezzen a plébánián vagy a sekrestyében, hogy alkalmas időpontot egyeztethessünk.
Imádkozzunk értük...! ...mert a keresztségben újjászülettek: Matyikó Máté november 30-án. ...mert szentségi házasságot kötöttek: Báder Zsolt Ádám és Heklinger Anikó november 8-án, Áchim Tamás és Tax Tímea november 22-én. ...mert az örök hazába költöztek: Tóth Péterné Bartal Katalin (87 éves) október 23-án, Horváth Zsigmondné Pekárdy Sarolta (78 éves) november 9-én, Lang Gusztáv (64 éves) november 10-én, Müller Szilvia Franciska (37 éves) november 12-én, Horváth Dezső (63 éves) november 13-án, Molnár Károlyné Simon Magdolna (86 éves) november 26-án.
Regina Krónika
A Regina Mundi Plébánia ingyenes lapja Megjelenik 650 példányban KÖH nyilvántartási szám: 163/0179/2007.
A kiadó neve: Regina Mundi Plébánia Vezetője: Tóth Gyula plébános A szerkesztőség címe: 8200 Veszprém, Dózsa György út 9. Telefon: 88/327-609 A szerkesztőség vezetője: Demény Anna Szerkesztők: Lakóné Adonyi Krisztina, Kreschka Miklós, Selyem Zoltán
Lapzárta: minden hónap 20-án
Templomunk kórusa, a Schola Regina új CD felvételének kiadásához támogatókat keres. Minden segítséget szívesen fogadunk!
