Regéc, régésztábor, 2009. Beszámolónk a Regéc község honlapján megjelenő „feltárási napló” beszámolóit tartalmazza!
A Regéci Vár hírei : A tizenegyedik szezon – A hatodik nap Megérkeztek a ráckevei diákok (Ady Endre Gimnázium) és kissé felgyorsultak az események. A diákoknak hála, frontálisan bonthattuk a „Középső vár” udvarának déli végén található törmelékhalmot. A várakozáson felül teljesítettek a diákok (és tanáraik): igen jelentős előrehaladás történt. Számos apró reneszánsz faragványtöredék, szegek, edénydarab került elő, de közülük is a legfontosabb több virágmintás padlótégla töredéke volt, melyekből már eddig is kerültek elő töredékek, de csak egy-egy. A legnagyobb eredmény azonban az, hogy végre előkerült a keleti szárny déli vége alatt húzódó pince (jórészt eltömődött) bejárata. Megérkezett Regéc régi barátja, Zsuga Zsolt is, kis csapatával együtt. Szegények, eddig nem sok sót ettek, kifogták Kőbánya-alsót (ahol lelet szinte semmi nem volt), illetve elkezdték egy, a „kápolna” előtt levő gödör (?) kitisztítását. Némi leletanyaguk volt ugyan, de 3 irgalmatlan kőtömböt kellett ennek érdekében kiemelniük. A konyhai árokban bővítést és „profiltisztítást” (ez nem modern értelemben értendő!) hajtottunk végre. Eredménye (más, kevésbé látványos leletek mellett) egy szép sarkantyú volt. A „Középső vár” északi felében levő akna (Tömlöc?) korhatározásának érdekében meghosszabbítottuk a tavalyi 19. számú árkunkat. A helyzet bonyolult, holnap okosabbak leszünk (vagy nem). Simon Zoltán A Regéci Vár hírei : A hetedik nap eseményei Szédületes tempóban haladunk előre a Középső vár udvarának déli részén az omladék bontásával. Leletanyag is elég szép számmal került elő, de ami kiemelendő, hogy sok reneszánsz faragvány is napvilágra került. A rendkívüli tempó Bahamának, ill. a ráckevei diákoknak és tanáraiknak köszönhető. Zsuga Zsolt és csapata tovább folytatta hősies küzdelmét a Középső vár két nagy gödrének omladékával. Elég szerencsétlen módon az előkerült leletanyag nagysága nincs arányban a megmozgatott kövek mennyiségével. A budapesti és a szegedi egyetemisták is folytatták munkájukat a számukra kiosztott két kutatóárokban. A konyha területén nyitott árokban újból előkerült a már a 2006-os ásatások során megismert, a nyugati falhoz csatlakozó falmaradvány, melyről kiderült, hogy a nyugati várfal belső oldalán egykor állt támpillér volt. Az árokban mintaszerűen követhető a konyha területén a rétegviszonyok változása és ezen keresztül az egyes építési periódusok. Az udvarban a Tömlöc (?) mellett nyitott árkunkban megtaláltuk egy korábbi épület falának rövid szakaszát is, ill. előkerült a Tömlöc (?) boltozatának tetejének egy kis része és a mellette lévő omladékos betöltés. A két kutatóárok azt igazolja, hogy a vár 17. század előtti építéstörténetével kapcsolatban még számos részlet vár felfedezésre. Giber Mihály A Regéci Vár hírei : A nyolcadik nap Az idő kegyes hozzánk, tovább folyik a munka. A konyhában kitűzött árkot végre sikerült befejeznünk, holnap már csak be kell temetni. Itt új információ nem volt. Az udvar északi felében levő gödör lassan kezd formát ölteni: lényegében téglalap formájú és tele van dobálva jó nagy kövekkel. Azt sajnos még mindig nem tudjuk, hogy mire szolgált, ugyanis nyugati
végét és alját egyelőre nem értük el. A másik gödör funkciója és pontos méretei továbbra is kérdésesek. Ebben is csupán bedobált köveket, illetve egy jó vastag őskori edénydarabot találtunk. Azt már régóta tudjuk, hogy a bronzkor embere megtelepedett a hegyen, de ez a gödör bizonyosan nem abból a korszakból származik, a szóban forgó cserépdarab a betöltődéssel keveredhetett ide. Holnap egészen bizonyosan okosabbak leszünk... Befejeztük a Tömlöcre (?) merőlegesen kitűzött árkunkat is, itt már csak a dokumentálás van hátra. Egyre valószínűbbnek látszik, hogy amit tömlöcnek tartunk, az inkább jégverem lehetett. Az udvar déli végén tovább nyomulunk dél felé, már közel járunk a keleti palotaszárny végéhez. Az udvart dél felől lezáró domb rettentően sok kisebb-nagyobb követ tartalmaz, de rejtély, hogy ez az irgalmatlan tömegű omladék honnan került ide, ugyanis magában a dombban eddig semmiféle építményt nem találtunk, pedig már csaknem félbevágtuk. Az említett omladékból viszonylag sok kályhacsempe, több mázas padlótégla (ezek nagyon szépek, több színben pompáznak, indák és virágok díszítik őket) és ismét sok reneszánsz kőfaragvány került elő. Ez utóbbiak közül kiemelkedő jelentőségű egy virágdíszes kandallóelem töredéke, melyen a ..63-as szám olvasható. Ez nyilván egy évszám töredéke, s ez az évszám a kő egyéb díszítményei alapján aligha lehet más, mint 1563. Simon Zoltán A Regéci Vár hírei : Kilencedik nap eseményei Ma leginkább a Középső vár udvarának déli részén lévő omladékban haladtunk előre. Elértük az omladékdomb gerincét és a keleti palotaszárny legdélebbi földszinti ajtajának vonalát. Mindezt Bahamának, a ráckevei diákoknak és tanáraiknak köszönhetjük, akik a szédületes tempót diktálják. Az omladékból az előző napokban megszokottnak tekinthetően sok reneszánsz kőfaragvány került elő, köztük egy feliratos kő is. Sajnos az „...EC OCIA...” feliratú töredéknek több darabja nem került elő, így nem tudjuk megmondani, mit jelenthetett a szöveg. Ami bizonyos, hogy ez is – hasonlóan az évszámos töredékhez – egy kandallóhoz tartozhatott. Reménykedjünk, hátha a következőkben előkerül a felirat többi része is! A feliratos kő profilja egyébként nem egyezik a tegnap előkerült évszámos kő profiljával, de ezek alapján annyi legalább tudható, hogy két 16. századi reneszánsz kandalló töredékei is ismertté váltak az elmúlt két napban. A Középső vár udvarának északi részén, ill. a középütt ásott kutatóárkokban (utóbbit Kőbánya-alsóként emlegettük korábban) sajnos csak omladékos betöltés kitermeléséről számolhatunk be. A leletanyag is szegényesebb volt. A Tömlöc (?) mellett húzott kutatóárkunkat és a konyhában lévő kutatóárkot dokumentálás (fotózás és rajzolás) után elkezdtük visszatemetni. Hát röviden ennyi. Ma is megköszönnénk a résztvevő erők munkáját a vár ásatásán a rendkívüli hőségben – ami a jelek szerint mindig csütörtökön köszönt ránk. Giber Mihály A Regéci Vár hírei : A tizedik nap Eltelt az idei munka kétharmada, s elmondhatjuk, hogy sokkal jobban állunk, mint gondoltuk volna. Az udvar északi felében levő gödörben egyelőre nem lettünk okosabbak, sem alja, sem nyugati vége nem került még elő. Lelet is alig-alig került elő belőle, kő viszont annál több. A másik, a nyugati palotaszárny két kicsiny udvari helyisége között levő gödörben azonban pozitív fordulat következett be: az északi oldalon egy kelet-nyugati irányú falon nyugvó dongaboltozat maradványai rajzolódnak ki. Ezek szerint a gödör egy eddig ismeretlen kisebb, beomlott boltozatú pincécske helyén jött létre. A pince északi és keleti fala eddig még nem került elő. Teljes feltárására aligha lesz módunk idén, de pontos kiterjedését jó volna tisztázni.
Nagyon valószínű, hogy a most megtalált pincécske volt valójában a vár tömlöce, az az akna pedig, melyet eddig annak tartottunk, csupán egy jégverem lehetett. Az udvar déli részén tovább nyomultunk előre – már csaknem elértük a keleti palotaszárny déli végét. Továbbra is rengeteg a kő, de mellette szép számú lelet: virágos padlótéglák, kályhacsempék, szegek, edénytöredékek és továbbra is igen sok kőfaragvány is előkerült. Ez utóbbiak között ma ismét volt egy feliratos töredék, melynek tagozata megegyezik a tegnapival, de a két kő – sajnos – nem illik össze. A felirat természetesen itt is csak töredék, mindössze 3 betű: ...VS N... Abban bízunk, hogy ahol két feliratos (és egy évszámos) töredék előkerült, ott több is elő fog jönni, s talán illeszkedni is fognak egymáshoz. Ma elbúcsúzunk a ráckevei Ady Endre Gimnázium diákjainak első csoportjától, akik – túlzás nélkül - emberfeletti teljesítményt nyújtottak, hihetetlen mennyiségű törmeléket hordtak el a várudvarról, természetesen ügyelve arra, hogy egyetlen, mégoly aprócska lelet se vesszen kárba. Munkájukat nem is lehet eléggé megköszönni, reméljük, jövőre is eljönnek Regécre. Szerencsére holnap érkezik a második csoport... Ugyancsak ma búcsúztunk el Zsuga Zsolttól és csapatától is, akik heroikus – ám kissé kilátástalan – küzdelmet folytattak a két gödörrel, sajnos kevés sikerélménnyel, hiszen leletük alig volt. Reméljük azonban, hogy nem veszítették el végképp a kedvüket, s jövőre velük is találkozhatunk. (Zsoltot ismerve erre akár mérget is vehetnénk.) Az egyetemisták többsége is ma dolgozott utoljára – vasárnap új emberek jönnek. Köszönjük az ő munkájukat is, különösen a leletrendezésbendokumentálásban alkottak nagyot, s ez roppant fontos előrelépés volt. Kellemes hétvégét kívánok a Tisztelt Olvasóknak! Hétfőn újra találkozunk. Simon Zoltán A Regéci Vár hírei : A tizenegyedik nap eseményei Ma ismét jelentős előrehaladásról számolhatunk be, mely köszönhető a vár feltárásán munkálkodók nagy számának. Ezen a héten Bahama kiemelkedő munkája mellett a ráckevei középiskolások, a pesti és a szegedi egyetemisták, ill. Melegh Szabolcs és csapata részvételére építhetünk. A Középső vár déli részén lévő omladék eltávolítása nagy ütemben folytatódott, olyannyira, hogy elértük a keleti palotaszárny déli végét is, ill. a törmelékdomb gerincét is átvágtuk. A korábbiakkal ellentétben ma csak egyetlen faragott kő került elő. A másik jelentős eredmény, hogy a korábban Kőbánya-alsónak nevezett terepen, ahol nagy mennyiségű omladék volt és mindezidáig nem tudtuk mi lehet, kiderült, hogy a vár egy újabb pincéjével van dolgunk. A boltozat íve már szépen látszik a pince mindkét oldalán. A mai harmadik kutatási helyszín az udvar északi végén lévő gödör volt. Erről azonban a nagy mennyiségű omladék kitermelése után csak azt állapíthattuk meg, hogy gödör, amit a jelek szerint valamikor a 17. században, mindenképpen a vár életének utolsó korszakában ástak – ismeretlen céllal – és aztán nagy mennyiségű kővel, törmelékkel betöltötték. Giber Mihály A Regéci Vár hírei : A tizenkettedik nap Lassan gondolnunk kell a kutatás lezárására, új helyszíneket nem nyitunk, a meglevőket pedig igyekszünk kulturált állapotban lezárni. Ennek megfelelően az udvar északi részén volt – még Zsuga Zsolt csapata által megkezdett – gödör kutatását befejeztük. Sajnos nem lettünk okosabbak. A gödör nyugati végét ugyan elértük, alját azonban – az egyre veszedelmesebb viszonyok miatt – nem kereshettük tovább. Végül csak annyi derült ki a gödörről, hogy valamikor a 17. század végén ásták, ismeretlen céllal, teljességgel szabálytalan formában. Betöltésében csak minimális leletanyag volt, annál több kő. Elkezdtük a gödör visszatöltését. Annál jobban alakult a helyzet a „Kőbánya-alsó” néven lehíresült területünkön, a Középső vár nyugati palotaszárnyának dereka előtti gödörben. Már tegnap utaltunk rá, hogy itt egy
boltozatos tér – alighanem a tömlöc – maradványaira bukkantunk. A dongaboltozatos pince kelet-nyugati hossza közel 5 m-es, szélessége 3,5 m. Ezt a pincét idén már bizonyosan nem fogjuk kitisztítani, legfeljebb alaprajzi elrendezésének tisztázása lehet a célunk. Váratlan leletként egy gótikus, mérműves ablak töredéke került itt napvilágra. Az udvar déli végén (Kőbánya-felső) túlhaladtuk a keleti palotaszárny déli végét. Az udvart fedő omladék innen kezdve a legtöbb helyen vékonyabb lesz, mint eddig. Viszonylag kevés leletet – köztük egy kútkáva-darabot – találtunk. Simon Zoltán A Regéci Vár hírei : A tizenharmadik nap Na, ez a nap számához méltóan elég szerencsétlen volt. Esőre ébredtünk, de 10 óra körül elállt a víz, így nekivágtunk a hegynek. Alighogy felértünk, újra rákezdett. Ennek ellenére a diákok és Bahama hősiesen nekiláttak a munkának, de sok sót nem ehettünk ezen a napon. A kitartó eső hamarosan mindenkit eláztatott, a terep is sáros lett, így délben úgy döntöttünk, hogy feladjuk a kilátástalan küzdelmet. Mondanom sem kell, hogy amint leértünk a faluba, végérvényesen elállt az eső is... Hát, így megy ez. Délután azért jó néhány faragott követ lerajzoltunk, úgyis el vagyunk vele maradva. Simon Zoltán A Regéci Vár hírei : A tizennegyedik nap. Ma már nagyobb szerencsénk volt, záport csak a munkaidő végén kaptunk a nyakunkba. Így egész nap nyomulhattunk előre a várudvar déli részén, az egyre vékonyabb – ám cseppet sem kevésbé köves – omladékban. Ma szép számú kályhacsempe (új, eddig ismeretlen típusok is), edénytöredék, mázas padlótégla és ismét sok kőfaragvány került elő. Fal azonban sehol sincs. Egyre erősebb a gyanúnk, hogy ez a vastag törmelékréteg nem természetes úton került ide, hanem valakik, valamikor összehordták. Hogy mi célból? Hát, azt még nem tudjuk... A nyugati szárny előtt újonnan (részben) feltárt pincében (azaz a tömlöcben) befejeztük, pontosabban felfüggesztettük a kutatást, hiszen az alját idén úgysem érhetjük el. Pontos méretei már felhordhatóak az alaprajzra, az eddig előkerült részleteket dokumentáltuk. Még egy utolsó kicsi árkot nyitottunk az udvar északi végét átvágó kutatóárkunk nyugati végénél, ahol előzőleg egy korábbi, észak-déli irányú, utóbb lebontott kőfal alapozását figyeltük meg. Itt arra voltunk kíváncsiak, hogy a szóban forgó kőfal folytatódik-e észak felé, vagy elfordul valamerre? Folytatódik. Ez azt jelenti, hogy a következő idényben ennek a falnak is utána kell majd járnunk. Ez a nyugati palotaszárny egyre bonyolultabb... No, de sebaj, legalább lesz egy újabb, megoldandó feladatunk a következő idényre is (nem mintha szűkében lennénk a feladatoknak). Simon Zoltán A Regéci Vár hírei : A tizenötödik nap krónikája Elérkeztünk az idei feltárás végéhez. Munka a mai napon igazából már csak a Középső vár udvarának déli részén lévő törmelékdombnál folyt. Még ma is sok lelet (pl. kályhacsempék nagy számban) került elő. Az idei ásatás három hete alatt a munka javarészt a Középső várban folyt. Elsősorban a ma is említett törmelékdomb elhordásával sikerült a várudvar újabb jelentős részét megszabadítani az omladéktól. Másik jelentős eredmény, hogy napvilágra került a vár egyik mostanáig ismeretlen pincéje, pontosabban annak boltozata. A pince teljes feltárása a későbbiekben fog bekövetkezni. A pincétől nem messze egy másik, korábban szintén nem ismert épület falának egy kis részletét ismertük meg. E helyütt is újabb kutatásra lesz szükség. Egyéb, korábban felmerült kérdésekre is sikerült választ kapnunk (pl. a konyha területén volt pillér alaprajzát is sikerült
tisztázni). Pető Zsuzsi vezetésével és szervezésével sikerült az elmúlt 10 évben előkerült leletanyag nagy részét is feldolgozni, amiért őt és segítőit külön köszönet illeti. Itt szeretnénk megköszönni a helyiek, elsősorban Kormos István polgármester úr, Bakos Ferenc falugondnok úr mindenre kiterjedő segítségét, Ferencz Kati és Juhász Mariann finom főztjeit, akik mindemellett anyáink helyett anyáink, nővéreink helyett nővéreink, húgaink helyett húgaink voltak. Köszönjük a helyi munkások (Steiner Karcsi, Nagy Zsolti, Magyar Levi, Márkus Laci, de különösképpen BAHAMA) segítségét. Nem feledkezhetünk el a budapesti, szegedi, pécsi, heidelbergi régészhallgatók, Mehrl Nándor, Kelemen Bálint építészek, Zsuga Zsolt, ill. Melegh Szabolcs és csapataik, de különösen a ráckevei Ady Endre Gimnázium diákjai és tanáraik lehetetlent nem ismerő munkájáról. Ők azok, akik nélkül ez a három hét meg sem történhetett volna. Reméljük jövőre ismét találkozhatunk a Tisztelt Érdeklődőkkel. Simon Zoltán – Giber Mihály