Bhagavad – gítá Szabad megfogalmazású értelmezéseim, a Teremtő üzeneteiről, - melyek a hinduk szent könyvében, a Bhagavad – gítában kerültek lejegyzésre, ie. 1200-1800 között. Ez a mű a Védák – a tudás könyvei – ötödikének gyöngyszemét jelenti, és a teljes védikus irodalom lényegét tartalmazza. Sok csodálója volt, pl. Albert Einstein, Rudolf Steiner, Albert Schweitzer, G. F. Hegel, Wilhelm Humbold, J. W. von Goethe, Artúr Schopenhauer, Emerson, Lord Byron, Szentgyörgyi Albert, Gandhi, és még sokan mások. Ha kedvet kaptál a mélyebb elmerülésre a tudásban, vedd elő az eredeti művet is.
Oldal:
1. A lélek nem ismer sem születést, sem halált; öröktől való létező. Ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el. 2. Az egyéni lélek változatlan, rendíthetetlen, örökké ugyanaz. (A lélek szellemi tartalomként gyűjti magába a tapasztalatokat, de ő maga mindig ugyanaz.) 3. Születésemmel a lelkem a fizikai testembe költözött, s majdan a halállal tovább megy egy másikba, egy finomabba. (A köztes létben megtörténik ezután a lélek sérüléseinek gyógyítása, tapasztalatainak összerendezése, s az életterv kialakítása után következik az újabb leszületés.) 4. Egy születés, vagy egy halál, nem több a léleknek, mint egy ruhacsere. (A fizikai test, és a finomtest között.) 5. A boldogság- és a boldogtalanság megjelenése és eltűnése – az ember életében olyan, mint az évszakok váltása. Ezek csak érzékfelfogásból erednek, amiket meg kell tanulni kezelni, hogy ne zavarjanak. 6. Aki lemond az érzékei kielégítésének vágyáról, s e képpen elméje megtisztul, annak tiszta-, emelkedett tudata van, s önvalójában /belső lényében/ talál megelégedettséget. 7. Ha valaki lemond az érzéki örömökről, a vágyai még megmaradnak. Akkor lesz a lény szabad a vágyaitól, ha a felsőbb tudatába ér. (A felsőbb tudatok, a felettünk lévő isteni irányítóink, segítőink. Ha hozzájuk felemelkedve-, rájuk a tudatunk kinyílik, akkor következik be az előbb említett felszabadulási élmény.) 8. A csapongó vágyak az ember értelmét is magukkal ragadják. Csak az érzékektől elvont értelem lehet rendíthetetlen. (Az ember érzelmi- és értelmi lény is egyben, s azzal a sajátossággal rendelkezik, hogy az érzelmei uralkodnak az értelme felett. Hiába van az ember értelmével, valami iránt belátással, ha az érzelmei más irányban működnek, az, az irány fog megvalósulni, s értelme legyőzettetik.) 9. Ha az ember az érzékei tárgyain /a vágyain/ elmélkedik, ragaszkodás ébred benne azok iránt. (A ragaszkodásból kéj támad, abból düh, abból illúzió, abból értelemzavar.) S így az ember – értelmét vesztve – visszasüllyed az anyagi lét mocsarába. Ha már egyszer felsőbb énjében volt, és ott örömöt- és szabadságot is élt meg, még lesüllyedhet. (Belesüllyed az anyagba, anyagi értelemmel gondolkodva az anyagi tárgyak rabszolgájává válik, s végül maga is anyaggá lesz. Elveszti felsőbb kapcsolatait, elveszti lelkét, s beépül az anyagba; semminek.) 10. Aki mentes minden ragaszkodástól- és ellenszenvtől, az képes uralkodni az érzékein; s elnyerheti az Úr teljes kegyelmét. 11. A szellemi úton, már egy kis fejlődés is megvédi az embert, a félelem legveszélyesebb fajtájától. (A halálfélelemtől.)
1
Öreg
12. Akik a szellemi utat járják; szilárdak és tudatosak az elhatározásukban. (Tudják, hogy a Forrásba térnek vissza, - a teljességbe, Teremtő Atyjukhoz - s ettől nem lehet őket eltéríteni.) 13. A belső lelki békét az éri el, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne. (Ha olyan tud maradni, mint a folyók által állandóan töltődő óceán, mely mégis mindig mozdulatlan.) 14. Akit nem ingat meg semmi – sem öröm, sem bánat. Érje jó, vagy rossz, - nem ujjong, és nem panaszkodik miattuk; az már szilárdan gyökerezik a tökéletes tudásban. 15. Megértem a tanításokat, ha ismerem a mögöttük rejtőző szándékot. (Pl. megértem a Védákat, ha tudom, hogy milyen szándékkal küldte számunkra az Atya. Mert szeret, visszavár magához, s szeretné, ha a tapasztalás útján boldogan- és szeretetben élnénk, elkerülve a szenvedéseket.) 16. Ha az ember felajánlja tevékenysége gyümölcseit a teremtőnek, mentes marad a kötelékektől. (Ha a lelkéből végzi a munkáját, s nem arat vele osztatlan sikert; ez nem befolyásolja,
Oldal:
17. Az embernek nem szabad feladnia a természetéből fakadó munkát, - még akkor sem, ha az hibákkal teli. (Ha a lelkére hallgatva próbálja tenni a jót, - és nem minden sikerül maradéktalanul, azért még tegye a dolgát.) 18. Akinek a tevékenységében a tétlenséget, tétlenségében a tevékenységet ismerted fel, - noha mindenféle tettet végez, annak a transzcendentális lényét ismerted fel. (Ha a lény lázas semmittevést folytat, mindenféle alibi tevékenységgel köti le magát, tudhatod, hogy az önmagával történő szembenézést próbálja elkerülni. Ekkor felsőbb lénye által ösztönzött, és már régen megért változtatások elől próbál kitérni. Viszont, ha belsőjében elmerülve végzi a napi teendőit, így horgászik, jógázik, vagy meditál, akkor felsőbb lényében él, s ilyenkor történnek a legnagyobb dolgok az életében.) 19. Az önmegvalósított embernek nincs semmi célja, az előírt kötelességei végrehajtásával. Viszont arra sincs semmi oka, hogy ne végezzen ilyen munkát. (Az ilyen ember nem függ senkitől, és semmitől.) 20. Az Abszolút Igazság ismerője nem merül el az érzékek- és azok kielégítése tetteiben. (Nem egyéni örömöket hajszol, s lelke örömöt érez, miközben odaadással szolgál másokat.) 21. Az embernek nem szabad a vonzódás- és az irtózás hatása alá kerülni, mert ez akadályt jelent az önmegvalósítás útján. (Az egyik színén-, a másik fonákján való ragaszkodást jelent az anyagvilághoz, s így mindkét oldal megköt. Nagyon akarom, vagy nagyon tagadom, s nem tudok azzá válni, ami lehetnék, mert a megkötözött állapotommal azonosítom magamat.) 22. Az önmegvalósult lelkek képesek tudásban részesíteni, mert ők már látták az igazságot. (Ők olyan lelki tanító mesterek, akik felsőbb énjeikben már magukra találtak, egyensúlyban vannak, így tudnak a magadra találásodban segíteni.) 23. Ha egy önmegvalósított lélek, tudásban részesít, kiemelkedsz az illúzióból, mert felismered, hogy minden lény a Legfelsőbb része. 24. Az isteni tudatban élő, - bármit tesz – mindig tudja, hogy ő valójában nem tesz semmit. Ugyan az anyagi érzékei foglalkoznak a cselekvése tárgyaival, mégis felettük áll. (Őt a teremtő Atya szólította meg cselekvésre, s az Atya cselekszik benne.) 25. A tudás tüze elhamvasztja az anyagi cselekedetek minden visszahatását, megkötő erejét. (A Tiszta Tudás elégeti a cselekvés anyagi kötőerőit, a vonzódásokat, vágyakozásokat, ragaszkodásokat, vagy a bűntudatot. A lény szellemében tökéletesen szabad, bármit tesz, Isten akaratából - s bármi is annak a hatása.)
2
mert azt tette, amit kell. Ha a Teremtője bízta meg, őt is illetik a gyümölcsök. Meg tudja őrizni lelki békéjét, mert nem kell alkalmazkodnia sem a maga, sem a mások elvárásaihoz.)
26. A bölcsek, - igaz tudásuk révén - egyenlőnek látnak minden lényt. (Nem azonosnak, nem ugyanannak, hisz mind más, de az isteni lelket, ami egyenlővé teszi őket, azt felismeri.) 27. Akinek értelme rendületlen, azt semmi nem téveszti meg, és semmi nem billenti ki a nyugalmából, mert ő már a transzcendensben állapodott meg. (Aki felemelkedve felsőbb lényeire kinyílt, kiemelkedett az érzelmei befolyásoló hatása alól, annak tudata – értelme tökéletesen szabad. Szabadon cselekszik, félelmek – vágyak – törekvések kényszerei alól felszabadulva, lelkét követve.) 28. Az okos távol tartja magát az anyagi gazdagság tárgyaitól, a szenvedés forrásaitól, mert az efféle élvezeteknek kezdetük és végük van. (Ilyenekben egy bölcs nem lelheti örömét, hisz előbb, vagy utóbb, de mind leáldoz.) 29. Aki felül tud kerülni a vágy- és a harag hatalmán; boldog ebben a világban. (Nem kötődik a világhoz, sem nagy akarással, sem nagy tagadással; szabad, s ezért boldog.) 30. Akinek a tudata Bennem merül el, – az Úrban – az megszabadul az anyagi szenvedésektől, s elnyeri a békét. (Aki tudatával felemelkedett a felsőbb világokba, talán már Istennel is eggyé vált, az nem fogja az anyagvilágnak. Mindent tökéletesen és pontosan megtesz itt, teljesíti a kötelességeit, de ezzel nem vesz magára terheket, kötöttségeket, szenvedéseket.) 31. Az elméjét szabályzó transzcendentalista mindig rendületlen marad. (Ahogy a gyertyaláng a szélcsendben nem lobog, úgy meditál békésen, a felemelkedett lény; transzcendens, nyugalmas önvalóján.) 32. Meg kell válni az összes, - elmebeli spekulációból származó - anyagi vágytól. – Javasolja az Atya, hogy megelőzzük a kötődéseket, melyek szenvedéseinket okozzák. 33. Emelkedettségemben rögzíthetem magam legfelső lényemben. (Őrzöm az emelkedett tudatállapotomat. Ezt teljes meggyőződöttséggel, az értelem segítségével lehet elérni, amikor semmi másra nem gondolok, egyedül az önvalómra.) 34. A csapongó elmémet visszaterelem, a nyugalmamat megtestesítő, felsőbb énem felügyelete alá. (Az egómat, - az erre az életemre szóló énemet rendelem alá a bölcs, minden életemet felügyelő, isteni énem alá.) 35. Aki az ászanákban, - és minden más tevékenysége során az Úrban merül el; az megszabadul az anyagvilág kötéseitől, s így a szenvedésektől. 36. Aki nagy hittel a teremtő Istenre gondol, az ászanákban is Őbenne merül el, az nagyot emelkedik. (Hiszen kiemelkedik a szenvedéseket okozó kötésekből.) 37. Aki rajtam, - mint az Istenség Legfelsőbb Személyén meditál, elméjében Rám fókuszál, s nem tér le az útról, az biztosan elér Engem. (Aki csak rám gondol, - senki másra – biztosan elér.) 38. Úgy meditálj a Legfelsőbbön; mint aki örökké létező, mindentudó, és fenntartója mindennek. 39. Aki szüntelen a Teremtő Atyára gondol, elérheti őt. (Aki a rezgését magas szinten tartja, az érheti el az Atyát.) 40. Aki egyszer felemelkedik hozzám, - mondja az Atya – soha többé nem hull vissza a szenvedésbe. (Aki elért a rezgésszintjével, velem marad.) 41. Az anyagvilág a születések- és a halál körforgásában létezik, - aki felemelkedett hozzám, kilép a körforgásból. (A körforgás, - a szamszára – a szüntelen ismétlődést, a szenvedések változatlan
Oldal:
42. A Hozzám felemelkedett lelkek nincsenek illúzióban, az Én szellemiségem védelme alatt állnak. (Az Atya szellemisége a tiszta tudás, ami megvéd az illúziók csalódásaitól, a tudatlanság útvesztőitől.)
3
visszatérését jelentik azoknál, akik nem tudnak ebből felemelkedni. A kiemelkedésre ajánlja fel az Atya, a hozzá való felemelkedést. Ennek a legegyszerűbb módja, az önzetlen szolgálat.)
43. Aki a Teremtő szolgálatában cselekszik, és a Mindennek ajánlja fel tevékenysége gyümölcseit, nem csalatkozik. 44. Akik szüntelen odaadással, és szeretettel szolgálnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak hozzám. (Az Atya szolgálata; minden lény szolgálata, mert mindenben Ő van.) 45. Aki nem irigy, nem képzeli magát tulajdonosnak, boldogságban-, és boldogtalanságban egyaránt kiegyensúlyozott, az nagyon kedves nekem. (Aki tudja, hogy minden eszközt kölcsön kapott itt a Földön, - még a fizikai testét is beleértve – hogy tapasztaljon, az nem irigy, nem kötődik semmihez, így kiegyensúlyozott. Az ilyen lény már közel van az Atyához.) Természetesen ettől függetlenül, minden lényt ugyanúgy szeret az Atya. 46. Az anyagi természet három kötőerőből áll: jóság, szenvedély, tudatlanság. (Jónak lenni nehéz, mert nem tudjuk, kihez legyünk jók. Magunkhoz, vagy másokhoz? Még magunkat sem ismerjük, nem hogy másokat, hogy lehetünk így jók? A „jóságunkkal” sokat árthatunk; magunkhoz is láncolhatunk-, függővé tehetünk másokat, - magunktól, az alamizsnától. Elhihetjük, hogy milyen jók vagyunk, s magunkat is a jóságunk gyümölcseihez kötözhetjük, habár az élhetetlent megtaníthattuk volna élni. Elegendő átadni a szívünket az önzetlen szeretetnek, s ekkor azt fogjuk tenni, amit kell. A szenvedély az érzékek révén az anyagvilághoz köt. Az érzékeinket szolgáljuk Isten helyett. Mindezek és még sok más tévedésünk, a tudatlanságunk következményei.) 47. A jóság kötőereje a boldogsághoz, a szenvedély a gyümölcsöző tettekhez, a tudatlanság pedig
őrült és gyalázatos tettekhez láncol. (Azért akarunk jók lenni, hogy ennek révén boldogok
Oldal:
48. Aki túllép a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőerején; megszabadul a fájdalmaktól. (Melyek a születéssel, öregséggel, halállal járnak.) 49. Az elpusztíthatatlan lélek transzcendentális, örökké létező, s túl van a természet kötőerőin. Ez a lélek nem cselekszik soha, így nem köthetik a tettek, - noha kapcsolatban áll az anyagi testtel. (Az anyagi testet a lélek alkotta meg, melynek segítségével tapasztal, de a mindenben egyvalaki cselekszik, /teremt/ s az Isten.) 50. Aki a teljes odaadó szolgálatban merül el, és nem esik vissza semmilyen körülmények között, az túllép az anyagi természet kötőerőin, és a Teremtő síkjára emelkedik. (Igazán a szolgálattal lehet felemelkedni, és a kötelékektől megszabadulni.) 51. Istenben elmerült szemlélettel rendelkező lélek, nem vegyül el a testtel, noha abban foglal helyet. 52. Szánalomra méltó ember az, aki nem oldja fel az élete bonyodalmait, nem ismeri fel az önmegvalósítás lehetőségeit! (Aki nem tesz magáért.) 53. Aki különbséget tud tenni test- és lélek között, nem panaszkodik a test egyetlen állapotára sem. (Mert minden testi állapot, a lélekből származik. Úgy szokták mondani, hogy a betegségek pszichoszomatikusak.) 54. Csak azok tudják elérni a tökéletes békét, akik a szívükben- és azon kívül is ugyanazt a Legfelsőbb Urat látják. 55. Nem létezőből nincsen állandóság, létezőből pedig megszűnés. (Változó testnek nincs állandósága, az örök lélek viszont változatlan.) Ez a különbség az anyag és a lélek között. 56. Minden test az egyéni lélek megtestesülése. A lélek jelenlétét az egyéni tudat jelzi. (A tudat nem az elemekből épül fel, hanem a lélek eredménye.)
4
lehessünk. Márpedig az igazi boldogság a szeretettel teli lelkünkben születik. Szenvedéllyel valamit meg akarunk szerezni; egy más lény figyelmét, csodálatát, szerelmét. Érzékeinket szolgáljuk így, ami letérít az útról. Tudatlanságunkban alkottuk meg a tömegpusztító fegyvereket, a mérgező gyógyszereket, vegyszereket, ártalmas technológiákat, stb.)
57. Az örök élőlénynek – aki fény – csupán az anyagi teste van kitéve a megsemmisülésnek. 58. A megszületett számára biztos a halál, a holt számára pedig a megszületés. (Ezért hát soha nem szabad keseregned.) 59. Az egyik a lelket csodálatosnak látja, a másik ilyennek írja le, a harmadik ezt hallja róla, a negyedik nem érti, mit beszélnek emezek. (Nem egyforma a tapasztalásunk-, a tudásunk a lélekről.) 60. Akik az utat járják, azok értelme határozott. A határozatlanok szétszórt értelműek. 61. Akik az érzékeiket elégítik ki, gazdagságra vágynak; úgy gondolkodnak, hogy nincs más ezen kívül. Csekély tudással rendelkeznek. (Vagy inkább valódi tudással nem rendelkeznek.) 62. Odaadó szolgálat nem születik azok elméjében, akiket túlságosan vonz az érzéki élvezet, az anyagi gazdagság. (Az Úr szolgálata valójában a lények-, az emberek szolgálata.) 63. A kötelességed teljesítéséhez jogod van, de a munkád gyümölcseihez nincs. De ez nem ok arra, hogy a kötelességed elhanyagold. 64. Végezd a kötelességed, és válj meg minden olyan köteléktől, mely sikerhez vagy kudarchoz vezet. (Ez az elmeállapot a jóga, - ami életszemlélet, létfelfogás, s nem egyszerűen ászanázás.) 65. Odaadó szolgálattal szabadulhatsz meg a gyümölcsöző tettektől. (Szánalomra méltóak, és szenvedők, kik élvezni akarják a munkájuk gyümölcsét. Hiszen, amikor szolgálsz, az Atya szolgálja benned, általad a gyermekeit. Valóban siralmas, ha ezért te akarsz magadnak hálát.)
66. Amikor az értelmed kitalál a tévhitek erdejéből, - közömbössé válsz mindazok iránt, amit hallasz, és amit hallani fogsz. 67. Akkor éred el az isteni tudatot, amikor elméd szilárdan megmarad az önmegvalósítás transzában. 68. A ragaszkodás vágyat ébreszt, az dühöt, szül. Dühből illúzió következik, abból zavart értelem; s ez visszasüllyeszt az anyagi lét mocsarába. (Ez az elanyagiasodás útvesztője, ahol már a lélek is kiléphet a folyamatból. Vagyis lelketlenné válik az ember.) 69. Az ember értelmét egyetlen érzék is elragadhatja, ha arra összpontosít. (Úgy történik ez, mint ahogy a szél sodorja el a partoktól a csónakot.) 70. Az önmegvalósításban az alvók között éberen van a bölcs, és transzcendentális örömöt érez, a lelki életében való haladásában. Eközben az alvó, érzéki gyönyörökről álmodik, – éberen - s olykor boldognak vagy boldogtalannak érzi magát. 71. Az emberek kétféleképpen próbálják az abszolútat elérni; spekulációval az észlények, és szolgálattal a lelki lények. 72. Emberként a lelked tesz aktívvá, de embervoltod miatt teszel szert anyagi kötelékekre. 73. Szolgálj, hozz áldozatot, s ne érzék-kielégítésre dolgozz. Minden más munka az anyagvilágban rabszolgaságot eredményez. 74. A te áldozatod, érted való áldozattal fog járni, s egymást tápláljátok. (Emberek, és istenek
Oldal:
gyümölcsöző láncolatba szintén áldozattal lehet bekapcsolódni. 75. A mindent átható transzcendencia; mindig jelen van az áldozatos tettekben. 76. Hiábavaló lét-, bűnös élet; ki érzékekben leli örömét. (Testi szintű életet él, lelki élet helyett. Márpedig, nem ez okból született le senki.) 77. Aki az önvalóban megtalálja örömét, az már nem ismer kötelességet. (Mert már teljesen megelégedett.) 78. Aki személyes szándék nélkül teljesíti kötelességét; nincsen függő helyzetben. (Senkitől, és semmitől nem függ.) De oka sincs arra, hogy ne cselekedjék.
5
kapcsolatára vonatkozik. Azt jelenti, hogy emberek és istenek közösen munkálkodhatnak isteni tervek megvalósításán.) Akik mindezeket adomány nélkül élvezik, azok tolvajok; mert ebbe a
6 Oldal:
79. Tökéletes állapotot csak a kötelességteljesítés útján lehet elérni. 80. Az egyéniséget követik. (Bármilyen mértéket szab példájával, követik.) Ebben van az ő felelőssége. 81. A bölcs, hogy helyes úton vezesse az embereket, cselekszik, - de tetteihez való ragaszkodás nélkül. 82. A bölcs nem állíthatja le a tudatlanokat a tetteik gyümölcseihez ragaszkodó tevékenységükben. (Buzdítsa őket odaadó szolgálatra.) 83. Mindenki saját természete szerint cselekszik, - még a bölcs is. (Mesterkélten ne próbáljon senki jógi, vagy transzcendentalista lenni. Teljesítse a kötelességét, s vezető segítségével emelkedjen ki a kötelékeiből.) 84. Sokkal jobb a saját kötelességet teljesíteni hibásan, mint a másokét tökéletesen. (Jobb, ha a magad útját járod botladozva, mint a másét sikeresen, mert így tanulsz.) 85. A cselekvő érzékek felsőbbrendűek a tompa anyagnál. Az elme az érzékeknél, az értelem az elménél, de a lélek annál is felsőbbrendű. (Tehát a felébredettségi sor: anyag, cselekvő érzékszervek, elme, értelem, lélek.) 86. A tudás tanítványi láncolaton jött. A lánc idővel megszakadt, ezért tűnik az eredeti tudás elveszettnek. 87. A tudás helyreállítására a Legfelsőbb korszakról – korszakra megjelenik. (Még ha örök, transzcendentális léte is van.) 88. Aki elér hozzám, (megismeri a transzcendentális létemet) teste elhagyása után nem születik újjá. (Elérte az örök tartózkodási helyemet.) 89. Ki a Teremtőben elmélyül, benne megtisztul, az eléri az Ő transzcendentális szeretetét. 90. Mindenkit a szerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát nekem. Ki milyen mértékben követi az én utamat? (Végül is más út, - ebben a teremtésben - mint az Atya útja nem lehet. Maga ellen cselekszik, aki letér róla, s felemelkedik, aki rálép.) 91. Még az értelmesek is zavarba jönnek, amikor meg kell határozni; mi a cselekvés- és a tétlenség? Ezzel a tudással lehet kiszabadulni az anyagi kötelékekből. 92. Az isteni tudatban élő, - bármit tesz – tudja, hogy ő valójában nem tesz semmit. (Mégsem tétlen, mert benne Isten cselekszik.) 93. Aki megismerte az igazságot, azt nem téveszti meg semmi. (Tudja, hogy minden létező a Legfelsőbb része, és minden Őbenne van, - mert minden, és mindenki az Övé.) 94. Aki a transzcendentális tudást megízlelte, idővel belül örvend az önvalónak. (Ez a tudás a lélek megértése, s ennél nincs magasztosabb.) Rabszolgaságunk okozója a tudatlanság, felszabadulásunké a tudás. (Ez a tudás az odaadó szolgálat gyümölcse.) E tudással olyan békét nyer a lény, hogy belül örvend. 95. A kételkedő lélek nem boldog ebben a világban, de a következőben sem. (Mert nem fejlődik, és nem jut az igaz tudáshoz, és semmilyen boldogságot nem talál.) 96. Aki nem vágyakozik munkája gyümölcseire, és nem is gyűlöli azt; teljesen felszabadul. (Ehhez hasonló ellentétpároktól kell menteseknek lennünk; pl. ragaszkodás – elengedés, akarás – megengedés, gyűlölet – szeretet.) 97. Az elméjén- és érzékein uralkodó lelket mindenki kedveli, és ő is kedvel mindenkit. Bár állandóan dolgozik, sohasem kötik tettei. 98. A rendíthetetlen-, odaadó lélek tökéletes békét ér el, mert tettei minden gyümölcsét felajánlja a Teremtőjének. (Aki nem él ilyen harmóniában az Abszolúttal; sóvárog tettei gyümölcseire, és rabja tetteinek.)
7 Oldal:
99. A Legfelsőbb Lélek nem vállalja magára senki jó-, vagy bűnös tetteit. Az Úr olyan tettekre késztet, hogy fejlődhessünk, de a bűnös tettekkel meg is semmisülhetünk. (Minden lény saját maga függvénye.) 100. A tökéletes jógi; - aki belsőjében boldog, és aktív – a lelke mélyén élő Legfelsőbből meríti örömét, mert ott érte el Őt. 101. Akik túljutottak a kettősségen, a kétségen, s elméjüket a lélek foglalkoztatja; az érző lények szolgálatában tevékenykednek, s eljutnak a Legfelsőbbhöz. 102. Az elme barátja is, és ellensége is lehet a léleknek. (Elméje segítségével meg is emelkedhet-, és le is süllyedhet a lény.) 103. A fegyelmezetlen elme ellenség, az együttműködő barát. 104. Aki az elméjét a Legfelsőbb alá rendelte, olyan nyugalomba jutott, hogy már semmi sem mozdíthatja ki. (Boldogság – szenvedés, Tisztelet – gyalázat; számára mind egyforma.) 105. Az nem lehet jógi; aki túl sokat, vagy túl keveset eszik, vagy alszik. (Szabályozott kell, hogy legyen az evés, az alvás, és minden más tevékenység.) 106. Az igazi jógi; minden élőlényben Engem lát, s minden lényt Bennem lát. Számára soha nem veszek el, és ő sem vész el a számomra soha. 107. A jógi tudja, hogy Én, Egy- és ugyanaz vagyok minden élőlényben; a Legfelsőbb Lélek. 108. Sikertelen „jógi” sok-sok évig fogja élvezni az életet, a jámbor lények bolygóin. A jó helyre születést felkészültséggel lehet bevonzani. 109. Az alsóbbrendű természeten kívül, van egy felsőbbrendű energiám; ők az anyagi természettel küzdő lények, - nyilvánítja ki a Legfelső. Ők tartják fent az univerzumot. (Tehát az anyagvilág az Atya alsóbbrendű energiája, s a lények a felsőbbrendű energiái, - még akkor is, ha küzdésben vannak az anyagvilággal, vagyis szenvedélyeik az anyagvilághoz láncolják őket.) 110. Meggyőződhetsz arról, hogy Én vagyok a forrása- és felosztása minden anyaginak és lelkinek. (A lélek az alapja a teremtésnek, és az anyag a megjelenítője. Az anyagvilág a lelki energia révén nyilvánul meg.) 111. Én vagyok a víz íze, a Nap – és a Hold fénye, az OM-szótag a mantrákban, hang az éterben, és az emberi képesség. (Vagyis minden, ami van; az a Teremtő.) 112. Én vagyok a föld illata, a tűz heve, az élők élete, minden lét magja, értelmesek értelme, hatalmasok bátorsága. 113. Minden létállapot az Én energiámból nyilvánul meg. Én vagyok minden, de mégis mindentől független. (Az Atyára nem hatnak semmiféle kötőerők. A szeretetének és a megnyilvánulásának nincs semmiféle határa.) 114. A kötőerőktől megtévesztett világ nem ismer Engem. (Nekik nem jelenek meg.) 115. Én tudok mindenről. (Ami a múltban történt, ami most történik, s ami történni fog.) Az összes élőlényt ismerem, engem azonban nem ismer senki. 116. Az univerzum a Legfelső kozmikus formája, és a megtestesült lények szívében lakozó Legfelső Lélek. 117. Akik elértek Engem, soha többé nem térnek vissza a szenvedésekkel teli átmeneti világokba. 118. Akik az odaadó szolgálatban nem rendelkeznek hittel, nem érnek el Engem, s visszatérnek a születés – halál körforgásába.
119. Három kapu vezet a pokolba: Kéj, düh, kapzsiság. Minden józan embernek meg kell válni tőlük, mert a lélek degradálásához vezetnek. (Aki mindezeket elkerüli, s olyan tettekbe fog, mely önmegvalósításhoz vezet; eléri a végső célt.) 120. Aki eldobja az isteni üzeneteket, és saját szeszélyeire hallgatva cselekszik; nem éri el a tökéletességet, a boldogságot, és a végső célt. 121. Az írásokból meg lehet ismerni, mi a kötelesség, és mi nem az. Ha az ember megismerte a szabályokat, cselekedjék úgy, hogy fejlődhessen. 122. Akik saját elképzeléseiket követik, különféle hiteket alakítanak ki, - ami aztán meghatározza kötőerőiket, ételeiket, áldozásra – vezeklésre - adományozásra való hajlamaikat. 123. A beszéd fegyelmezése abból áll, hogy az ember igazmondó, - jóakaróan és kedvesen, másokat nem sértve szól - és a tanításokra rendszeresen hivatkozik. (Nem felejti el a tanításokat, nem távolodik el tőlük. De az idézgetés nem vonatkozik arra, aki manipulatívan használja a tanításokat, és így visszaél velük.) 124. A test fegyelmezése az Atya, a lelki tanítók, a szülők szeretetére épül; minek következménye a tisztaság, egyszerűség, erőszak nélküliség. 125. Az elme fegyelmezését jelenti a lelki nyugalom, egyszerűség, higgadtság, gondolatok tisztasága. 126. A hivalkodó vezeklés, a szenvedély kötőerőihez tartozik. (Az ilyen emberek idegesek, csapongók, ideiglenesen uralkodnak magukon, - hogy megbecsülést és megtapasztalást szerezzenek.)
127. 128.
Az önkínzó és másokra is hátrányosan ható vezeklés a tudatlanságban gyökerezik. Az adományozás három kötőerőben születik: Jóság: megfelelő helyen, időben, érdemesnek adja, viszonzás elvárás nélkül. (Annak ellenére, hogy a jóság nagyon pozitívnak látszik, megköt; mert ilyen módon kell jónak lenni. De gondolkodhatok úgy, hogy azt mondom, mégis adjon valamit nekem a koldus is a magáéból; egy mosolyt, egy szép nap kívánságot, valamilyen visszaáramoltatott pozitív energiát, - nem csak az energetikailag megcsapoló szenvedő arcát.)
- Szenvedély: gyümölcsöző viszonzásra várva adja. - Tudatlanság: rossz helyen és időben, méltatlannak, megalázó módon adja. 129. OM, TAT, SAT három szó. A teremtés kezdete óta a Legfelsőbb Abszolút Igazság – az Atya – megjelölésére használják. (Mindhárom a Legfelső neve. Mantrázva benne merülünk el, és neki áldozunk, – magunkat emelve. Szűkebb értelmű jelentések: OM = utalás a Legfelsőbbre. TAT = az. SAT = örökkévaló.) Az OM mantra segít a Legfelsőbbet elérni. A TAT szóval hozzuk az áldozatot,
az önfegyelmezést, az adományozást, - hogy önérdek nélküli legyen, s így felszabadít. SAT az Abszolút igazságot jelöli. Azért ejtik az emberek, hogy minden tevékenységük a Legfelső örömére szolgáljon. 130. A megtestesült lélek nehezen mond le a tettekről; ezért mondjon le a tettei gyümölcseiről. 131. A jóságban élő nem utálja a kedvezőtlen munkát, de a kedvezőhöz sem ragaszkodik. A bölcsnek nincsenek kétségei a munkát illetően. (Megfelelő helyen és időben ellátja azt, amit kell, még ha szenvedést is okoz magának.)
Oldal:
8
132. Mindenki elérheti a tökélyt; a saját kötelességei teljesítésével. (Ha eközben az Urat szolgálja.)
