Publikon Kiadó PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézet

Kiadja | Publisher IDResearch Kft. / Publikon Kiadó PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézet Főszerkesztők | Editors in Chief Prisztóka Gyöngyvér – egyetemi docens Wilhelm Márta – egyetemi tanár A kiadó címe | Publisher’s Address 7633 Pécs, Jakabhegyi út 8/E IDResearch Kft./Publikon Kiadó [email protected] Honlap: http://sportstart.hu/ A szerkesztőség címe | Address 7624 Pécs, Ifjúság u. 6. PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézet Szerkesztőbizottság | Editoral Board András Krisztina – egyetemi docens Atlasz Tamás – egyetemi adjunktus Csapó János – egyetemi docens Hédi Csaba – főiskolai docens Kajos Attila – egyetemi tanársegéd Kiss Róbert – főiskolai docens Marton Gergely – egyetemi adjunktus Neulinger Ágnes – egyetemi docens Raffay Zoltán – egyetemi adjunktus Sterbencz Tamás – egyetemi docens Váczi Márk – egyetemi adjunktus Olvasószerkesztő | Editor Marton Gergely [email protected] ISSN 2498-5929 A START anonim lektorált folyóirat.

Tartalomjegyzék Előszó 1. A HAZAI TURISZTIKAI DESZTINÁCIÓ MENEDZSMENT RENDSZER ALAKULÁSA AZ ELMÚLT ÉVTIZEDBEN Raffay Ágnes – Alan Clarke – Lőrincz Katalin

1

2. HAZAI RENDEZÉSŰ MEGASPORTESEMÉNYEK GAZDASÁGI HATÁSA 13 András Krisztina – Máté Tünde 3. AZ ÍR FIATALOK REKREÁCIÓS TEVÉKENYSÉGE Kiss Róbert – Eőry Edit – Hercz Ágnes

25

4.

41

A TESTNEVELŐTANÁROK HIVATÁSUKKAL SZEMBENI ATTITŰDJÉNEK MEGÉRTÉSE AZ IDEÁLIS TESTNEVELŐ KÉPÉN KERESZTÜL Neulinger Ágnes – Piskóti Marianna

Előszó Jó néhány éve, évtizede dolgozom a felsőoktatásban, a sportszakember képzés területén. Az idő előrehaladtával a természetes változás és a változtatás igénye; a modern technika, technológiák megjelenése és elterjedése következtében kiszélesedett a „látókör”; soha nem látott fejlődés következett be a sporttudományi kutatások területén is. Az internet világában a földrészek legkülönbözőbb sarkaiban feltárt eredmények váltak elérhetővé, ismertté és megvitathatóvá. Ez a lehetőség inspirálóan hatott a hazai sporttudományi életre, másrészt még inkább differenciálták a vizsgálati kérdéskört, és egyre inkább bizonyították a különböző tudományterületek kapcsolódásának fontosságát, nélkülözhetetlenségét. Munkatársaim között egyre több ambiciózus, fiatal kolléga vette át a „stafétabotot” a „nagy öregektől”. Lendületükkel, friss gondolataikkal nem csak új színt hoztak a mindennapi munkába, hanem valódi együttműködés alakult ki a különböző generációk között – ahogy a sportpályákon is: a fiatalok átvitt értelmű küzdelmét a tudományban elért eredményekért a pálya széléről a tapasztalatokkal rendelkező „edzők” segítjük, és együtt hozzuk létre, sok esetben az eredeti célokon is túlmutató sikereket. Ennek a közös munkának az egyik eleme ez az új kezdeményezés, amely a sporttudomány sokszínűségét, kapcsolódási pontjainak főbb lehetőségét hivatott bemutatni. Teret szeretnénk adni mindenki számára, hogy megmutathassa/bemutathassa tudását, közreadja gondolatait és segítse a szakmai viták során önnön és a sporttudomány fejlődését is. Az online folyóirat címe többértelmű. A sportból is ismert kifejezés mozaikszóként is értelmezhető, hiszen egy-egy olyan szó kezdőbetűjéből jött létre, amely valamilyen módon kapcsolódik a sporttevékenységhez, sporttudományhoz: S(port) T(ársadalom) A(ktivitás) R(ekreáció) T(urizmus) Kifejezi valaminek a kezdetét is, amely reménykeltő módon a jövőbe vetett hitet is magában foglalja, hiszen minden kezdet valamilyen új cél elérését is jelent(het)i egyben. Úgy gondoljuk, hogy ennek az online folyóiratnak az indításával „versenypályát” adunk minden generáció tagjának, hogy a jövő pozitív eredményeihez hozzájárulhasson. Olyan szakfolyóiratot szeretnénk útjára bocsájtani, amelyikben a sporttudomány bármely szegmensére vonatkozó új, tudományos igényű ismeret és eredmény megjelenhet, sokakhoz eljutva, további lendületet adva a kutatásokhoz. A folyóiratba várjuk mindazon kutatók, oktatók, PhD és graduális képzésben résztvevő hallgatók cikkeit, tanulmányait, akik a sporttudományban és annak határterületein dolgoznak. Fogadjuk továbbá mindazon gyakorlati szakemberek, piaci szereplők tudományos igényű munkáit is, akik szívesen osztják meg szakmai tapasztalataikat. „Startoljunk” együtt! Adjuk közre eredményeinket és tudásunkat, amely összeadódva egészen biztosan olyan célhoz vezet, amelyből a sporttudomány egésze kerül ki győztesen! Dr. Prisztóka Gyöngyvér főszerkesztő

4

A hazai turisztikai desztináció menedzsment rendszer alakulása az elmúlt évtizedben Raffay Ágnes Pannon Egyetem Veszprém [email protected]

Alan Clarke Pannon Egyetem Veszprém [email protected]

Lőrincz Katalin Pannon Egyetem Veszprém [email protected]

1

2016. I. évfolyam 1. szám

ABSzTrAkT Az 1989-90-es politikai rendszerváltás után a turisztikai irányítási rendszer megújulására is sor került a 2000-es évek elején. A korábban jellemző felülről vezérelt irányítást az alulról építkező, a turisztikai fogadóterületeket (desztinációkat) komplexen kezelő turisztikai desztináció menedzsment (TDM) rendszer vette át. A dél-tiroli mintára létrehozott desztináció menedzsment rendszer kialakítását az alulról építkezés mellett a partnerség, a szakértelem és az önálló cselekvőképesség elvei vezérelték. A TDM szervezetek helyi, térségi és regionális szinten jöttek létre 2003 és 2013 között, jelentős Európai Uniós támogatással, az országos szintet is magába foglaló teljes rendszer kiépülése viszont nem történt meg. A TDM szervezetek működési tapasztalata alapján a 2014-ig működő rendszer hoszszú távon nem fenntartható, így a Magyar TDM Szövetség a hazai TDM rendszer megújítására tett javaslatokat. A jelen tanulmány a desztináció menedzsment szemlélet meghonosodásától kezdve követi nyomon a TDM rendszer alakulását a 2014 végén megfogalmazott TDM 2.0 reformkísérletig. Kulcsszavak: desztináció menedzsment, turizmus irányítás, fenntarthatóság, TDM 2.0 ABSTrACT After the political transition of 1989-90 the tourism management system has also undergone significant restructuring in Hungary. The previous top-down management has been replaced by a bottom-up tourism destination management system looking at destination in their complexity. The new destination management system, adopting the practices of South Tyrol, was established with partnership, professionalism and independent decision making ability in the focus. The local, micro-regional and regional level organisations were set up between 2003 and 2013 with significant EU support. However, the system has not reached its full potential as the national level organisation has not been established yet. Based on the experience of the DMOs the system that operated until 2014 is not sustainable in the long run therefore the Hungarian DMO Association has proposed suggestions for the renewal of the system. This study will follow the development of the DMO system from the rising awareness of the destination management approach to the reform attempt tagged as TDM 2.0 at the end of 2014. Key words: destination management, tourism management, sustainability, TDM 2.0

2


1. BEvEzETéS A hazai turizmus irányítási rendszerének jelentős átalakítására került sor az elmúlt évtizedben, s a folyamat napjainkban is zajlik. A 2000-es évek elején a hazai turizmusban, kiváltképp a Balatonnál mind a vendégérkezések, mind a vendégéjszakák számában tapasztalható visszaesés hatására a turizmus szakma elkezdte a megújulás lehetséges formáit feltérképezni. A külföldi jó gyakorlatok közül a dél-tiroli mintára esett a választás, mint az alulról építkező, desztináció menedzsment elvekre épülő turizmus-irányítási piramis hazai viszonyokra is átültethető példájára. Kiválasztásra került egy hazai (balatoni) turisztikai desztináció, ahol a rendszer hazai adaptációja elsőként valósulhatott meg. Így alakult meg mintaprojektként a Gyenesdiási Turisztikai Egyesület 2003-ban. A 2005-ben elfogadott Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia szintén nevesíti a hazai turizmus irányítás megújulásának szükségességét és javaslatként a desztináció menedzsment szervezetek rendszerének létrehozását fogalmazza meg. 2009-től pedig a regionális operatív programokon belül desztináció menedzsment (továbbiakban TDM) szervezetek létrehozására és fejlesztésére források is nevesítésre kerültek. 2014-re 86 hazai turisztikai desztináció menedzsment szervezet alakult meg, alapvetően a rendszeren belül javasolt négy szintből az alsó kettő, azaz helyi és térségi szinten. A folyamat lassúsága, valamint a működés közben a szervezeteknél jelentkező problémák hatására a TDM rendszer újragondolása is aktuálissá vált. A jelen tanulmány a rendszer alakulását kíséri végig a hazai megvalósulástól a szakmai berkekben TDM 2.0 néven javasolt reformkísérletekig. 2.A TuriSzTikAi DESzTináCió FOgAlmA A turisztikai desztináció a turista szempontjából célterület, a turisztikai szolgáltatók szemszögéből fogadóterület. A számos definíció közül az ENsz Turisztikai Világszervezete (World Tourism Organization, UNWTO) megfogalmazása a legátfogóbb, mely szerint „A desztináció egy fizikai helyszín, ahol a turista legalább egy éjszakát tölt el. Tartalmaz turisztikai vonzerőket, termékeket, kapcsolódó szolgáltatásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a turista legalább egy napi helyben tartózkodását kielégítsék. A desztinációnak vannak fizikai és adminisztratív határai, amelyek meghatározzák annak menedzsmentjét, illetve rendelkezik imázzsal és percepcióval. A desztináció számos érintettet foglal magába, képes a hálózatosodásra, az együttműködésre, és ezáltal arra, hogy nagyobb desztinációvá váljon” (UNWTO 2007, 1.o).

3


A külföldi szakirodalomban sokat idézett Buhalis (2000) desztináció lehatárolása is, miszerint a desztinációk 6 „A”-val írhatók le: 1. Táblázat: A desztináció alkotóelemei „A” Attraction Accessibility Amenities

jelentése Vonzerő Elérhetőség Szolgáltatások

Available packages Activities

Csomagok Tevékenységek

Ancillary services

Kiegészítő szolgáltatások

Tartalma Természeti, kulturális stb. Közlekedési eszközök, utak, lehetőségek Szálláshelyek, étkezési és más turisztikai szolgáltatások Előre megszervezett programajánlatok A látogatás alatt végezhető szabadidős tevékenységek A turisták által is igénybe vett, de nem turisztikai szolgáltatások (pl. bank, posta stb.)

Forrás: Buhalis (2000) alapján saját szerkesztés

A Buhalis-féle A kezdőbetűvel leírható (angol) szavakra a 2005-ben elfogadott Nemzeti Turizmusfejlesztési stratégia is utalást tesz. A hazai szakirodalomban is számos szerző desztináció meghatározásával és lehatárolásával találkozunk (Aubert–Mészáros 2009, Dávid–Tóth 2009, Michalkó 2012, Papp 2012). A számos meghatározás ellenére a következő desztináció meghatározás vált leginkább elfogadottá: A turisztikai desztináció (célterület vagy fogadóterület): önálló turisztikai vonzerővel bíró földrajzilag lehatárolható egység, amely a turista számára – vonzerői és az azokra épített turisztikai termékek alapján – komplex élményt nyújt, és ahol az ehhez kapcsolódó szükségleteit kielégítheti (TDM Működési Kézikönyv, 2008). 3. A hAzAi TDm rEnDSzEr 3.1. A TDm gondolat megszületése – előzmények A turisztikai desztinációk menedzsment szemléletű kezelésének gondolata több mint száz évre nyúlik vissza. A Balaton környékén az 1900-as évek elején fürdőegyesületek jöttek létre, melyek célja a mai TDM rendszerhez hasonló partnerségen alapuló, magas szintű élmények nyújtását lehetővé tevő turisztikai fejlesztések elősegítése volt. 1904-re datálódik a Balatoni szövetség megalakulása, mely „céljául tűzte ki a balatoni fürdői élet fejlesztését, a fürdők közös érdekének megóvását és általában a Balaton-parti gyarapodás előmozdítását” (semsei, 2014: 18). A közel 100 évvel később megfogalmazott desztináció menedzsment elvek nagyban hasonlítanak az 1900-as évek elején létrejött fürdőegyletek működéséhez és célkitűzéseihez. selin és Chavez (1995) turisztikai partnerségi fejlődési modellje a partnerség kialakulásának előzményei között említi a közös jövőkép mellett a válságot és az ösztönzőt is. A 4


hazai TDM típusú turisztikai partnerségek alakulásánál mindhárom tényező szerepet játszott, ha eltérő mértékben is. A válságot a 2000-es évek elejére visszaesett a vendégérkezések és a vendégéjszakák száma okozta, több tényezőnek köszönhetően. A rendszerváltás után 10 évvel már elkopott a ’volt szocialista ország’ kuriózuma, az egykori kelet-német turisták szabadon utazhattak bárhova, így már nem a Balaton volt a kelet-és nyugat-német turisták találkozóhelye, így a legjelentősebb küldő piacunk érdeklődése megcsappant Magyarország és a Balaton iránt. Egyre erősödött a verseny az európai desztinációkkal, mely nemcsak az árak területén nyilvánult meg, versenyeznünk kellett a szolgáltatások minősége, a turisztikai információ mennyisége és minősége, valamint a marketing területén is. Egyértelművé vált, hogy csak az egységes fellépéssel lehet a szükséges versenyképes szintet elérni. A versenyképes desztináció vízióját sok turisztikai szereplő osztotta. A partnerség létrehozását (és fejlődését) segítő ösztönző 2009-ig váratott magára, de ennek ígérete már 2005-ben is megfogalmazódott. 2005-ben indult a Balatoni Partnerségi Program a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Közhasznú Társaság szervezésében, mely a kommunikáció és a környezetvédelem mellett a turizmus területén szervezett nemzetközi és szakértői együttműködések kialakítását célzó workshopokat foglalt magába. Feltételezhetően A Balatoni Partnerségi Program is hozzájárult ahhoz, hogy a Balaton turisztikai régióban az elsők között jöttek létre a TDM szervezetek, és jelenleg is ebben a régióban működik a legtöbb ilyen szervezet. 3.2.A turisztikai desztináció menedzsment jellemzői A hazai TDM szakirodalom a desztináció menedzsment a következőképpen definiálja: „a desztináció turisztikai termékeit és egyéb szolgáltatásait egységben, komplex módon kezelő partnerek (önkormányzatok, vállalkozások, szakmai és civil szervezetek stb.) hoszszú távú, szervezett együttműködésen alapuló tevékenysége. A TDM célja a fenntartható és versenyképes turizmus rendszerének kialakítása és működtetése egy turistákat fogadó térségben” (TDM Működési Kézikönyv, 2008, 10.o). A TDM tehát magába foglalja a turizmusban érintett és érdekelt szereplőket (Raffay, 2007), akik együttműködése elengedhetetlen a komplex turisztikai élmény kialakításához (Jónás-Berki és mtsai, 2012). A desztináció menedzsment szemlélet négy alapelvre épül: 1. Alulról építkezés: a turizmusban közvetlenül érintett szereplők (vállalkozó, önkormányzat) összefogásával alapozható meg a rendszer A szereplők érdekei és képviselete alapján alapozható meg a további szintek (kistérség, régiós, stb.) létrejötte Az alsó szinten közvetlen részvétel van, ettől felfelé már csak képviselet. 2. Partnerség: kizárólag több partner összefogásával hozható létre a szervezet (rendszer) 3. Önálló cselekvőképesség/pénz: biztosítani kell a szervezetek számára azt a jogi és alapvető gazdasági/pénzügyi környezetet, mely a cselekvőképességet lehetővé teszi. 4. Szakértelem/professzionalizmus: kizárólag megfelelő szintű szakértelem (turisztikai, illetve térségi menedzsment) jelenléte esetén válik működőképessé a rendszer. (Balatoni TDM Füzetek, 2007, TDM Működési Kézikönyv, 2008) 5


3.3. A magyar TDm rendszer felépítése A TDM rendszer hazai bevezetésekor a dél-tiroli minta alapján különböző desztináció szintek kerültek lehatárolásra. A rendszer legalsó szintjén található a helyi TDM szervezet, melyet jellemzően egy település, néhány esetben településcsoport hoz létre, és melynek feladatai közé elsősorban a desztinációba érkező turisták kiszolgálása (információnyújtás, vendégkapcsolat (customer relationship) kialakítása), a turisztikai élménylánc működtetése, a helyi turisztikai szolgáltatókkal való együttműködés és a termékfejlesztés tartozik. A helyi desztináció turisztikai jelentőségétől függően minőségbiztosítás, védjegy rendszer kialakítása is megjelenhet a tevékenységek között. A helyi TDM szervezetek együttműködésén alapul a térségi TDM szervezet, melynek létrehozásához legalább két helyi TDM szervezet partnersége szükséges. A térségi szintű szervezet fő célja a helyi szinten előállított termékek piacra vitele, tehát a marketingtevékenységek jelennek meg hangsúlyos feladatként. A koordináló szerep mellett a turisztikai szereplők képzése, valamint a kutatás is nagyobb szerepet kap ezen a szinten. Az egy turisztikai régióban működő térségi TDM szervezetekre épül a regionális TDM szervezet, ahol már a nemzetközi szintű marketingtevékenység is hangsúlyosan megjelenik a célok között. A szakmai körökben ’TDM piramisnak’ nevezett szervezeti felépítés csúcsát az országos TDM szervezet adja, mely az alsóbb szintek logikáját követve a regionális TDM szervezetekre épülve jön létre. 1. Ábra: A hazai TDM rendszer tervezett felépítése

Forrás: TDM Működési Kézikönyv, 2008 alapján saját szerkesztés

Amint az ábra címében megfogalmazódik, a bemutatott TDM piramis a hazai rendszer tervezett felépítését tükrözi csak, hiszen a kilenc turisztikai régióból csak egyben – a Balatonnál – működik regionális TDM szervezet, valamint az országos szervezet létrehozása is még várat magára. A rendszer felépítését Európai Uniós források is segítették. Ugyan már a 2005-ben elfogadott Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia is hangsúlyozza a turisztikai intézmény6


rendszer átalakításának, illetve a TDM szervezetek létrehozásának szükségességét, a források csak 2009-től váltak elérhetővé a megalakult és alakulóban levő TDM szervezetek számára. Az első pályázati felhívás a helyi szervezetek létrehozását igyekezett segíteni. A maximálisan 50 millió forint pályázható összeghez 15%-os önrészt kellett biztosítania a pályázónak. A 2011-ben kiírt második TDM pályázaton már helyi és térségi szervezet támogatására lehetett pályázni, szintén 15%-os önrész biztosítása mellett helyi szinten legfeljebb 50 millió, térségi szinten 80 millió forint támogatási összegre. A kiemelt gyógyhelyek esetében a támogatás felső határa 100 millió forintra emelkedett. A 2006-2013-as EU tervezési ciklusban 13,06 milliárd forintot különítettek el TDM szervezetek létrehozására, melyből összesen 4,43 milliárd forintot került felhasználásra (somossy, 2013). Megjegyzendő, hogy a TDM szervezetek alakulásakor két ellentétes folyamat zajlott egy időben: az alulról építkezés mellett a felülről történő támogatás, egyben a rendszer alakítása és irányítása történt. A pályázati feltételek befolyásolták a szervezetek kialakításának kereteit, valamint a TDM szervezet által végzett tevékenységeket is (Clarke és Raffay, 2011). 3.4. A TDm szervezetek tevékenységei Jelenleg sem törvény, sem rendelet nem született TDM szervezetek működésének szabályozására, így a TDM Működési Kézikönyv, a TDM pályázati követelmények, valamint a Nemzetgazdasági Minisztérium TDM regisztrációs adatlapjában szereplő feltételek határozzák meg a desztináció menedzsment szervezetek működési és tevékenységi körét. Az alapvető TDM tevékenységek a következők: • termékfejlesztés/projektmenedzsment, • turisztikai információs rendszer működtetése, • folyamatos kapcsolattartás, együttműködés, • marketingtevékenység, • bevételszerző tevékenység, marketingszolgáltatás végzése a helyi szolgáltatók részére, • szemléletformálás/oktatás és képzés települési (helyi) szinten, • monitoring, • fogyasztói elégedettség mérése, a visszajelzések gyűjtése. Egy 2013-14-ben a hazai TDM szervezetek körében végzett kutatás kimutatta, hogy a hazai TDM szervezetekre a gyakorlatban a következő tevékenységek jellemzők: • Marketing tevékenység, saját honlap üzemeltetése • Turisztikai információs rendszer fejlesztése helyben (információs iroda, táblák, térképek, touch info) • Önálló turisztikai arculat kidolgozása és alkalmazása a marketingmunkában – turisztikai arculatépítés • Turisztikai termékfejlesztés • Helyi program szervezése (túraközpont hálózat, termelői piac, idegenvezetés, turisztikai rendezvény)

7


• • • • •

Konkrét részvétel a desztinációban megvalósuló turisztikai fejlesztési projektekben (marketing, tanácsadás, kommunikáció) Vendégbarátság, vendégszeretet erősítése Tanácsadás, pályázatírás, szakértői munka Desztinációval kapcsolatos kutatások és felmérések (vendégkörelemzés, imázs kutatás) Turizmus szakmai képviselete, érdekképviselet a desztinációban (lőrincz, Raffay és Hajmásy, 2014. 13.o)

A kutatás során számos TDM menedzser megfogalmazta aggályát a rendszer hoszszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban, mivel a jelenlegi kiszámíthatatlan finanszírozási rendszer nem teszi lehetővé az önálló cselekvőképesség alapelv teljesülését, valamint a TDM Működési Kézikönyv (2008) által javasolt tevékenységeket. A TDM szervezetek megalakulása és esetenként a működtetése is alapvetően a pályázati forrásoknak köszönhető, felmerül egy kiszámíthatóbb és letisztultabb rendszer kialakításának az igénye. 4. A TDm rEnDSzEr mEgújíTáSA – TDm 2.0 Az említett, 2013-14-ben végzett országos TDM kutatás alapvetően arra a kérdésre kereste a választ, hogy a nagyjából tíz éve formálódó TDM rendszer fenntartható-e jelen állapotában. A kutatási eredmények alátámasztják a TDM szakmai konferenciákon egyre gyakrabban elhangzó véleményeket, miszerint a jelenlegi rendszer nagyon elaprózott, a TDM szervezetek száma magas, számos szervezet a költségvetéséből szinte csak a saját fenntartását tudja megoldani, és a tényleges szakmai feladatokra nem marad forrása. A TDM szervezetek szakmai érdekképviseletét ellátó, a TDM-ek többségét tömörítő országos TDM Szövetség kezdeményezésére 2014-ben elkezdett körvonalazódni a rendszer megreformálását célzó TDM 2.0, mely a hosszú távú fenntarthatóság érdekében új alapokra helyezi a desztináció szintek lehatárolását, valamint az egyes szintekhez tartozó feladatokat. Az új rendszer kevesebb desztinációval számol, a korábbi térségi szint, azaz a márkázható egység képezi az alapot. A javasolt szintek az alábbi vendégéjszaka szám mellett realizálódhatnak: • bázis szervezet: minimum 50 000 vendégéjszaka • desztináció: minimum 200 000 vendégéjszaka • kiemelt desztináció: minimum 500 000 vendégéjszaka • országos szint A kiemelt desztinációk esetében megengedőbb a rendszer, mivel a gyógyhelyek és a megyei jogú városok esetében már 200 000 vendégéjszakától kiemelt desztinációként kezelhetjük ezeket (A magyar turisztikai desztináció menedzsment szervezeti rendszer fejlesztése, Magyar TDM Szövetség, 2014).

8

2016. I. évfolyam 1. szám 1. Térkép: A turisztikai desztinációk új lehatárolása

Forrás: Magyar TDM Szövetség adatszolgáltatása

Az új rendszer élesebben lehatárolja az egyes szintek tevékenységi köreit: a bázis szervezetnél a desztinációba érkező vendégek kiszolgálása, valamint a turisztikai szereplők közötti partnerség kialakítása és fenntartása az alapvető ellátandó feladat, a desztináció piacra vitele, marketing tevékenység kifejezetten tiltott a bázis szervezetek számára. A desztináció szintű szervezetek esetében megjelenik a képzés, a szemléletformálás és a pályázati tevékenység, valamint a belföldi piacok elérése érdekében végzett marketing tevékenység. A nemzetközi turisztikai marketing és kommunikáció csak a kiemelt desztinációk esetében megengedettek. A nemzetközi marketingtevékenység, márkaépítés az országos szint feladata a javasolt új rendszerben. A TDM 2.0 a desztinációk új elvek mentén történő lehatárolása és a tevékenységi körök pontosabb lehatárolása mellett a rendszer finanszírozására is megfogalmaz javaslatokat. A szervezetek támogatásának forrását alapvetően a desztinációkban beszedett idegenforgalmi adó (IFA) és az állami költségvetési kiegészítés adná. Két alternatívát részletez a szakmai anyag: az egyik változat az IFA állami költségvetési kiegészítésének 1,5 forintjából 1 forintot adna át a TDM szervezeteknek, a kiegészítés mértékének változtatása nélkül, míg a másik változat az állami költségvetési kiegészítés 2 forintra történő emelését javasolja, melyből szintén 1 forintot kapna a TDM szervezet. Míg az első esetben csak az önkormányzatoknál jelentkezne teherként a TDM szervezetek felé átcsoportosítandó 1 forint, addig a költségvetési kiegészítés emelése esetén a központ kormányzatnál is megjelenik többletteher. A tanulmány megjelenéséig nem született hivatalos kormányzati állásfoglalás a TDM rendszer megújítására és a finanszírozásra tett javaslatokra vonatkozóan. 9


5. ÖSSzEgzéS A tanulmány a hazai TDM rendszer fejlődését kíséri végig a desztináció menedzsment szemlélet bevezetésétől a hozzávetőleg tíz éven át hasonló elvek mentén működő rendszer megújítására tett javaslatok megjelenéséig. Az eredetileg javasolt szintek szerinti építkezés az Európai Uniós pályázati források ellenére tíz év alatt sem valósult meg, regionális szinten is csak egy szervezet jött létre, az országos szervezet megalakulása pedig még tárgyalások szintjén sem került napirendre. A pályázati lehetőségektől függő rendszer nem teszi lehetővé a szervezetnek, hogy hosszú távra tervezzenek, és gyakran a napi működés emészti fel a TDM szervezet költségvetését, így a szakmai feladatok közül csak keveset tudnak megvalósítani. A TDM rendszer első tíz évének tapasztalatai alapján került megfogalmazásra a TDM 2.0 fejlesztési javaslat, mely gazdaságilag fenntartható alapokra helyezi a desztináció menedzsment szervezetek lehatárolását valamint az egyes szintekhez tartozó szervezetek által végezhető tevékenységeket körének meghatározását. Az új rendszer finanszírozására két alternatívát is felvázol a TDM Szövetség szakmai anyaga, de törvényi – vagy legalább rendeletbe foglalt – szabályozás nélkül az alternatívák egyike sem tekinthető kötelező érvényűnek, így a TDM 2.0 bevezetése még szintén várat magára. hivATkOzáSOk A magyar turisztikai desztináció menedzsment szervezeti rendszer fejlesztése, Magyar TDM Szövetség, 2014 A magyar turisztikai desztináció menedzsment szervezeti rendszer fejlesztése – Finanszírozási rendszer, Magyar TDM Szövetség, 2014 Aubert A., és Mészáros B. (2009): A városmarketingtől a turisztikai desztináció menedzsmentig. In: Aubert A. – Berki M. (szerk.): Örökség és turizmus. PTETTK Földrajzi Intézet, Pécs. pp 9-19. Balatoni TDM Füzetek (2007) Szerk: Nyirádi, Á. és Semsei, S. Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. Siófok Buhalis, D. (2000): Marketing the Competitive Destination of the Future. Tourism Management, 21, 1, pp. 97-116. Dávid, L., és Tóth G. (2009): A turizmus szerepe a Mátravidéken. Gazdálkodás, 53, 3, 460-464. Jónás-Berki, M. , Aubert, A. , Marton, G. és Raffay Z (2012) The place and role of local tourism destination management organisations in the tourism sector of Hungary in The Role of Tourism In Territorial Development V: pp. 141-154. lőrincz, K., Raffay, Á. és Hajmásy, Gy. (2014) A végtelenségig és azon is túl? – avagy a hazai TDM rendszer fenntarthatósága. Kutatási beszámoló Michalkó G. (2012): Turizmológia – elméleti alapok. Akadémiai Kiadó, Budapest Papp zs. (2012): A turisztikai desztinációk versenyképessége – hogyan mérjük? Modellek és módszerek áttekintése. In: Bajmócy Z. – Lengyel I. – Málovics Gy. (szerk.): Regionális innovációs képesség, versenyképesség és fenntarthatóság. JATEPress, Szeged, 225-238 10


Clarke, A., and Raffay, Á. (2011) ‘The Introduction of Tourism Destination Management Organisations in Hungary: top down meets bottom up.’ (with.) in Dredge, D. and Jenkins, J. (eds) Stories of Practice: Tourism Policy and Planning Farnham, Ashgate (ISBN: 978 – 0 – 7546 – 7982 – 0) pp 311 - 334 Selin, S. and Chavez, D. (1995) Developing an evolutionary tourism partnership model. Annals of Tourism Research, 22(4), 844-856 semsei, s. (2014): A desztináció menedzsment lehetőségei Magyarországon. Európai Desztináció Marketing Konferencia Balatonfüred, 2014. január 9-10. Somossy, E. (2013) A turisztikai desztináció menedzsment rendszer fejlesztése Magyarországon. IX. Országos TDM Konferencia, Nyíregyháza, 2013. május 23-24. TDM Működési Kézikönyv (2008) szerk: lengyel, I., Heller Farkas Főiskola, Budapest WORlD TOURIsM ORGANIzATION (2007): A Practical Guide to Tourism Destination Management. World Tourism Organization, Madrid.

11

Hazai rendezésű megasportesemények gazdasági hatása

András Krisztina Egyetemi adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem

Máté Tünde PhD. hallgató, Széchenyi István Egyetem, Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola

13


ABSzTrAkT A sportgazdaságtan működési modelljei mindig sporteseményekhez, eseménysorozatokhoz kapcsolódnak. A hivatásos sport központi termékét a különböző sportrendezvények, sportesemények jelentik. Egy–egy nemzetközi szintű sportrendezvény (olimpia, világbajnokság, Bajnokok ligája döntő) sportgazdaságtani szempontból a sport összes piacára hatást gyakorol. Ezek a nemzetközi sportrendezvények nemcsak a saját piacaikra gyakorolnak kiemelt hatást, hanem a rendező ország /város gazdaságára is. Továbbá sok esetben felfedezhetők olyan hatások, amelyek elsősorban nem gazdasági jellegűek, mégis szoros összefüggésben vannak a gazdasággal. A téma aktualitását és figyelemre méltóságát az adja, hogy Magyarország az elmúlt években, 2014-ben és a jövőben is több olyan nemzetközi sportrendezvénynek ad otthont, amelyek gazdasági és nem gazdasági jellegű hatásai rövid és hosszú távon egyaránt megjelennek. Csak, hogy a legnagyobbakat említsük: 2014 Kézilabda Európa Bajnokság, 2017 Európai Ifjúsági Olimpia, Győr, 2020 labdarugó Európa Bajnokság Budapest, 2021: Vizes Világbajnokság, Budapest. Ez a felsorolás is mutatja, Mag yarország világszínvonalon van a nemzetközi sportrendezvények szervezésében. Kulcsszavak: sportrendezvények, gazdasági hatások, sportgazdaság ABSTrACT It is with international sports events that sports economics really comes into its own. Sports programmes and sports events comprise the central product of professional sport. From a sports economics point of view, important international sports events (Olympic Games, world cups) impact all sport markets. These international sports events have significant impacts not only on their own markets, but also on the economy of their host country / city. Furthermore, in many cases, there are also impacts that are not primarily of an economic nature but are still closely economy related. The topic deserves special attention as a number of international sport events have been held Hungary in recent years and will be organised in the years ahead, which will have both economic and non-economic impacts in the short and long term. Just to mention the most important ones: 2017 European Youth Olympiad (Győr), 2020 Football European Championships (Budapest), 2021 Water World Championship (Budapest). This short list shows that Hungary represents world-class standard in the organisation of international sports events. Keywords: sport, sport business, international sports events

14


1. nEmzETkÖzi SPOrTrEnDEzvényEk A sportgazdaságtan működési modelljei (András, 2011) sporteseményekhez, eseménysorozatokhoz kapcsolódnak. A hivatásos sport központi termékét a különböző sportrendezvények, sportesemények jelentik. Egy–egy nemzetközi szintű sportrendezvény (olimpia, világbajnokság, Bajnokok ligája döntő) sportgazdaságtani szempontból a hivatásos sport összes piacára (András, 2004) hatást gyakorol. A fogyasztói piac számára terméket állít elő, egy olyan terméket, amelynek keletkezése és fogyasztása egyidejű. A fogyasztás kétféleképpen történhet, a helyszínen vagy a médián keresztül. A sportesemény egyik legnagyobb értéke a bizonytalan kimenet, az izgalom. A játékos piacon, egy nemzetközi sportrendezvényen bemutatott játék óriási hatás gyakorolhat a sportoló karrierjére, nagy játékos transzferek jöhetnek létre. A közvetítési jogok piacán a kiemelt jelentőségű sportesemények, mint például az olimpiák esetén a műsorszolgáltatók hatalmas összegeket fizetnek a rendezvények jogtulajdonosainak. A nagy érdeklődést kiváltó sportesemények gazdasági jelentősége teremtette meg mind a nemzeti, mind a nemzetközi közvetítési jogok piacát. A nemzetközi sportrendezvények a szponzorációs és a merchandising piacon is kiemelt jelentőségűek, hiszen az események külön szponzorálhatók és saját arculattal rendelkeznek. A megnövekedett médiafigyelmet kihasználva a szponzorációk is az eseményekhez köthetően a legaktívabb. A nemzetközi sportrendezvények nemcsak a saját piacaikra gyakorolnak kiemelt hatást, hanem a rendező ország/város gazdaságára is. Felfedezhetők olyan hatások, amelyek elsősorban nem gazdasági jellegűek, mégis szoros összefüggésben vannak a gazdasággal. A hatások keletkezését időben három csoportra bonthatjuk, a rendezvény előtti, a rendezvény megvalósulásakor és a rendezvény után keletkezőkre, továbbá megkülönböztettünk rövid és hosszú távú hatásokat (Preuss, 2004). A tervezési, előkészítési, építkezési időszakban a legnagyobb hatást a létesítmény- és infrastruktúrafejlesztés jelenti. Ebben az esetben leginkább az építőipar bevételei, beruházásai és az ehhez kapcsolódó munkalehetőségek növekednek meg. A rendezvények ideje alatt a közvetlen fogyasztás emelkedik meg, amely elsősorban a belső fogyasztások átütemezéséből és a turizmusból származtathatóak, hiszen az esemény időtartalma alatt a városokba (országba) rengeteg sportoló, résztvevő és szurkoló is érkezik. Helyi szinten a közlekedésből, szálláshelyek kiadásából, vendéglátásból és a különböző a rendezvényhez kapcsolódó szolgáltatásból (biztonsági szolgálat, merchandise tárgyak értékesítése, reklámszolgáltatás értékesítése) állhat össze (Bozikovich, 2014). Hosszú távon a rendezvényhez kapcsolódó fenntartható munkahelyek, a jól használható létesítmények, az infrastruktúra beruházások jelentik a konkrétan megfogható gazdasági hatásokat. Továbbá megjelennek azok a nem gazdasági jellegű hatások, amelyek közvetett módon hatást gyakorolnak a rendező ország / város gazdaságára. Például a rendező ország lakosságát egy sportrendezvény aktívabb sportolásra ösztönzi, amely az egészségügyi költségek csökkenéséhez vezet. A politikai hatások is megtalálhatóak, hiszen a létrejött kapcsolatok befolyásolhatják az ország kereskedelmi tevékenységét, illetve a beruházások megvalósításához országon belüli politikai egyetértés is szükséges (Newman, 2014). 15


A nemzetközi sportesemények kapcsán a vendéglátó ország/város óriási média lehetőséget kap arra, hogy bemutatkozzon, és pozitív képet, pozitív imázst alakítson ki magáról, amely ha jól sikerül jelentős turisztikai érdeklődést hozhat a későbbiekben. Kevésbé megfogható, de hosszútávon megerősíthető, hogy egy nemzetközi sportrendezvény során komplex viszony alakul ki a rendező ország imázsa, az érintettek nemzeti identitása és a lakosság, illetve az önkéntesek hozzáállása között. Egy nemzetközi sportrendezvény számos olyan értéket képviselnek, mint önfegyelem, tolerancia, együttműködés, multikulturalizmus, szolidaritás, csapatszellem, csapatjáték, amelyek a nemzeti identitás, büszkeség részei, alapjai. (szőts, 2012) Ennek következménye, hogy a legfontosabb hoszszú távú hatások között szerepel a nemzeti büszkeség, a rendező ország imázsának és az önkéntes mozgalom erősödése. 2. inFrASTrukTúrAFEjlESzTéSEk A gazdasági hatások közül kiemelkedő jelentőségű az infrastruktúrafejlesztés, és ezen belül is a létesítményfejlesztése. A szakirodalom, és a nemzetközi sajtó is a „fehér elefántok” kifejezést használja, azokra a stadionokra, csarnokokra, és tágabban értelmezve azokra a helyszínekre, terültekre, amelyek a nemzetközi sportrendezvény után kihasználatlanul állnak és az amortizációjuk nagyon előrehaladott. Fenntartásuk drága, kihasználtságuk nem megoldott. A fehér elefántok a negatív következményei a nemzetközi sportrendezvények infrastrukturális beruházásainak. Az infrastrukturális befektetések lényege az időzítés és a hosszú távon komplex tervezés, ha az adott város a fejlesztéseket rendezvénytől független is megvalósította volna, akkor a lehető legelőnyösebben jár el abban az esetben, ha ezt egy adott sportesemény szervezéséhez kapcsolja és a finanszírozásához támogatást vesz igénybe. Az időzítés kérdése kétféleképpen valósulhat meg, egyik esetben előre kell hozni a fejlesztéseket, másik esetben pedig kivárni, hogy valamilyen sporteseményhez kapcsolható legyen a beruházás. A fehér elefántok, fölösleges, a későbbiekben nem használható presztízsberuházások. A legnagyobb sportesemények velejárói, amelyek hatalmas befogadóképességű stadionok építését írják elő. A fehér elefántok leggyakrabban az olimpiai és labdarúgó világbajnokságok után születnek, leginkább abban az esetben, amikor a rendezés presztízskérdés, a hatalom megmutatása, birodalmi erődemonstráció a cél. Mint például Oroszország (Sochi) és Kína (Peking). A pozitív példa Barcelona modernosítása az olimpia kapcsán. 2015-ben valós veszély-e a jelenség? A jelen megoldandó kérdése ezeknek a létesítményeknek az ésszerű tervezése és használata. John Barrow tervező, úgynevezett „lapra szerelt stadionokat ”vizionál, amelyek könnyen lebonthatók és akár mozgathatók is. A jövő a 100%-os utóhasznosítás elérése és a nagy költségek csökkentése. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2014 decemberében fogadta el az Agenda 2020 elnevezésű reformprogramját, amely a gazdaságos, megtérülő, olcsóbb és kisebb olimpiákat támogatja, történelmi esélyt adva ezzel a Budapest méretű városoknak. Hiszen az Agenda 2020-ban foglaltak megengedik több ország közös rendezését is. 16


A létesítmények 100%-os utóhasznosítására jó példa a 2022-es katari labdarúgó világbajnokság stadionfejlesztési tervei. A tervek szerint a sportlétesítmények egy kivételével mindegyik visszabontható lenne csökkentett kapacitásúra. Az összecsomagolt stadionokkal pedig a kisebb ázsiai és afrikai országok stadioninfrastruktúráját segítenék. 3. nEmzETkÖzi SPOrTrEnDEzvényEk mAgyArOrSzágOn Magyarország az elmúlt években kiemelkedően sok hazai rendezésű nemzetközi sporteseménynek adott otthont. A kérdés az, minek köszönhető a világverseny szervezési dömping? Véletlen egybeesés, kormányzati stratégia, vagy más előnyök állnak a tendencia mögött? A válasz összetett. A politika részéről az ország sportnagyhatalmi státuszának a megerősítése a stratégiai cél (sportgazdaság, 2013). A fordulat 2012-ben következett be, gyűjtésünk szerint az elmúlt 2 évben 42 világverseny került megrendezésre, 21 szövetség szervezésében. A szövetségek részéről hosszú távú, komplex és stratégiai gondolkodás található (Reisinger, 2010). A sportági szövetségek a pályázók a kormány pedig állami garanciát vállal és pénzügyi támogatást nyújt. A hazai világverseny mindig egy érzelmileg átitatott dolog, mindkét fél részéről. A versenyzőnek egyedi érzés otthon versenyezni, plusz motivációt nyernek ez által. A szurkoló pedig élőben, a helyszínen élhetik át az élményt, a katarzist vagy a csalódottságot. Komplex nézőpontból a hazai rendezések által a gyerekek számára a példamutatás is tetten érhető, a sport szeretetében és a sportolásban egyaránt. Magyarország kiemelt célja a sportolási aktivitás javítása és ezeknek a rendezvényeknek beszippantó hatásukkal elősegítik ezt (Jenes, 2012). A sportvilágban jelenleg egy olyan koncepció működik, amelynek célja a világversenyek közelebb hozása a szurkolók számára. Ennek következménye, hogy egyre több esemény „elhozhatóvá válik”, olyan országoknak is, mint Magyarország. Egyre több sportágban rendeznek 2 évente világbajnokságot és évente Európa-bajnokságot. A szövetségek felismerték, hogy egyre több „kiosztható” világversenyre van szükség, amely segítségével közelebb tudnak kerülni a szurkolókhoz. A hazai szövetségek nemcsak felnőtt, hanem utánpótlás világversenyeket is szerveznek, mint például az U16-os sakk Olimpia, az U19-es labdarúgó Eb, vagy az U19-es férfi kézilabda vb. Ezeknek a rendezvényeknek az üzenete más, hiszen itt a szurkoló nem az ismert sztárokat láthatja a pályán. Az üzenet lényege, az hogy gyere el és nézd meg a jövő sztárjait. Az utánpótlás rendezvények jó szervezési és bizonyítási lehetőségek a későbbi felnőtt világversenyek megpályázásához is. Illetve arra is jó megoldás. ha a felnőtt verseny szervezéséhez nem áll rendelkezésre a szükséges infrastruktúra. Összefoglalva a nemzetközi sportesemények szervezésénél fontos a komplex, a hosszú távú és a stratégiai gondolkodás (András, 2006). Komplex azért, mert a szabadidősport és a hivatásos sport nem választható szét. Komplex, hiszen a létesítmények szerepe nem csak abban van, hogy megrendezhetők legyenek a világversenyek, hanem ez a sportolói bázis szélesítésének is az alapja. A hosszú távú gondolkodás azért szükséges, mert ezeknek a folyamatoknak idő szükséges ahhoz, hogy beérjenek, hogy generációk nőjenek fel. stratégiai azért, mert az ország sportkoncepciójának részét kell, hogy képezze (András-Kozma, 2011). 17


A nemzetközi sportrendezvények nem egyszerű rendezvények, hanem komplex szolgáltatások, és minden esetben a befektetett 1 forint multiplikatív hatását kell nézni. 4. A kuTATáS A kutatás kiindulópontjaként kigyűjtöttük a 2013 és 2014 évben megrendezésre került magyarországi nemzetközi sportrendezvények listáját. A gyűjtés alapját a Magyar Olimpiai Bizottság honlapján található éves sportnaptár, illetve a szövegségek honlapján található információk adták. A kutatás alapját szolgáló adatbázis 42 különböző sportrendezvényt tartalmaz, amelyet 21 különböző szövetség szervezésében valósult meg. Második lépésben egy 44 kérdésből álló online kérdőívet készült. A kutatás eredménye 15 kitöltött kérdőív, azaz 71,42 % os kitöltöttség. Amely 50 elküldött email és közel 100 indított telefonhívás eredménye. A 15 kitöltő szövetséget és a kitöltés alapját adó nemzetközi sportrendezvényt az 1-es számú táblázat tartalmazza. (Táblázat 1.) 1. Táblázat: A kitöltő 15 szövetség és sportrendezvényeik sportág

rendezvény

helyszín

időpont

sakk

FIDE U-16 sakk Olimpia

Győr

2014. december 12-22.

sárkányhajó

11. IDBF Sárkányhajó Világbajnokság

Tisza folyó és Maty-ér, Szeged, Nemzeti Kajak-kenu és Evezős Olimpiai Központ

2013. július 24-28.

lovassport

CsIO***-W Grand Prix Budapest

Budapest, Nemzeti Lovarda

2014. július 3-6.

öttusa

Felnőtt EB

Székesfehérvár

2014. július 10-15.

Bp., Győr, Pápa, Felcsút

2014. július 19-31.

Bregyó-köz, Székesfehérvár

2014. július 8.

labdarúgás atlétika

U-19 EB (döntő forduló, 8 válogatott csapattal) Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíj 2014

birkózás

Birkózó Világbajnokság (2013)

Papp László Sportaréna

2013.szeptember 16-22.

vívás

MOl Vívó Világbajnokság

Syma csarnok

2013. augusztus 5-12.

karate

EKF/WKF Európa Bajnokság

BUDAPEST IV.

2013. május 5-12.

triatlon

ITU Triatlon Világkupa

Tiszaújváros

2014. augusztus 9-10.

Balatonfüred

2014. szeptember 5-7.

úszás vizilabda kézilabda teke jégkorong

2. FINA Junior Nyíltvízi Úszó Világbajnokság Vízilabda Európa-bajnokság Budapest 2014 Női kézilabda Bajnokok ligája négyes döntő - MVM EHF Final4 2013. évi zalaegerszegi Felnőtt Csapat Teke Világbajnokság 2013 Felnőtt férfi világbajnokság

Hajós Alfréd Sportuszoda, Margitsziget, Budapest Budapest, Papp László Budapest Sportaréna

2014. május 3-4.

Zalaegerszeg

2013. május 10-26.

Budapest Sportarénában

2013. április 13 - 20.

Forrás: Saját szerkesztés 18

2014. július 14-27.


Ahhoz, hogy a sportesemények hatásait kontextusban tudjuk értelmezni, fontos megnézni az előzményeket. Amelyek közül kiemelendő, hogy mi volt a sportrendezvény célja a szövetségek számára, miért pályáztak a rendezési jogokért és, hogy véleményük szerint mi volt a pályázatuk sikerességének a kulcsa? A kérdések esetében a megadott válaszlehetőségeket kellett rangsorolni. A válaszok szerint a szervezési jogért indított pályázat célja elsősorban sportág népszerűsítése és a sportolók hazai közönség előtti szerepeltetése, a sportolók motivációjának növelése volt, amelyet sorrendben az utánpótlás-nevelés fejlesztése követ. Ezeket a célokat sOFT célokként azonosítottuk, mert ezek a célok kevésbé jól mérhetők. A HARD célok csoportjába sorolt, főként pénzügyi célok, mint állami támogatás bevonása, a sportág anyagi hátterének biztosítása, és infrastruktúrafejlesztés a célok rangsorolása esetében az utolsó három helyen végeztek (Ábra 1.) 1. Ábra: Nemzetközi sportrendezvények célja

Forrás: Hazai rendezésű nemzetközi sportrendezvények hatásai, saját szerkesztés

Ez az eredmény első hallásra lehet meglepő is, hiszen a nemzetközi sportrendezvények esetében, talán sokaknak az olimpia és az ahhoz kapcsolódó hatalmas építkezések ugranak be. Magyarország leginkább az egyéni sportágakban képes és tud nemzetközi sportrendezvény szervezni, ahol az infrastruktúra rendelkezésre áll. A csapatsportágak közül ide csatlakoznak azok, amelyek esetében a Budapest Aréna 10000 fős befogadóképessége megfelel a szervezési elvárásoknak (jégkorong, női kézilabda). Egy nemzetközi sportrendezvény megpályázása és annak elnyerése összetett kérdés és összetett folya19


mat, ezért arra is rákérdezett a kérdőív a szövetségeknél, hogy miben látják, mi volt a sikeres pályázat kulcsa. A válaszok ebben az esetben már megosztottabbak voltak, a sportág hazai színvonala a legfontosabb. Amelyet úgy is megfogalmazhatunk, hogy ahhoz, hogy Magyarország egy adott sportágban sporteseményt szervezhessen, elsősorban kiemelkedő nemzetközi sportági eredmények szükségesek. (Ábra 2.) 2. Ábra: A pályázat sikerességének kulcsa


A szervezési céloknál, a legfontosabbak között szerepelt a sportolók hazai közönség előtti szerepeltetése és a sportolók motivációjának növelése, amely célok a következő válaszokba nyernek visszaigazolást, hiszen a válaszadók 80%-ban (12 szövetség esetében) a hazai rendezésnek köszönhetően a hazai sportolók az átlagosnál jobb eredményeket értek el a versenyen. A válaszadók által szervezett rendezvények között két esetben nem szereztünk érmet (labdarúgás, lovassport), átlagban közel 4 (3,785) éremmel zárunk egy hazai sporteseményt. Ebből megállapítható, hogy a szervezők céljai beigazolásra került és a hazai rendezésnek megnövekedett motivációs hatása van. Társadalmi hatások tekintetében egy hazai rendezésű sportrendezvény lendületet adhat a sportághoz kapcsolódó területekhez. A válaszadó szövetségek 60%-ban a szurkolói létszám növekedett, 46,66%-ban a sportág utánpótlás toborzásának (több gyerek jelentkezett 20


sportolni) adott több lehetőséget, és 46,66% a sportág tömegbázisa növekedett, egyre többen kezdték el amatőr vagy profi szinten a sportágat. A válaszadók 20%-nál pedig mindhárom pozitív hatás létrejött, amelyek esetében megfogalmazható, hogy egy nemzetközi sportrendezvény teljes lendületet adott a sportágnak (vízilabda, sakk, jégkorong) (Ábra 3.) 3. Ábra: Társadalmi hatások a sportág területén


A Magyarországon megrendezésre került rendezvények döntő többsége egyéni sportágak versenyei. És az eseményeik előzményeit lekérdező kérdésnél már kaptunk egy olyan választ, hogy a válaszadó szövetségek 73,33 % meglévő infrastruktúrával pályázik. Ezért nem meglepő az infrastrukturális hatásokat lekérdező kérdésre kapott eredmény sem. 67 % esetében nem került sor fejlesztése, 1 esetben városrész rehabilitáció jött létre (Tiszaújváros, triatlon), 3 esetben sportlétesítmény került felújításra (vízilabda, sárkányhajó, kézilabda), 1 esetben pedig sportlétesítmény került felépítésre (labdarúgás, Pancho Aréna). Az elmúlt 2 évben megrendezésre került sportesemények következtében nem került sor olyan létesítmény építésére, amely az óta kihaltan, élet nélkül állna. Ezért kijelenthetjük, Magyarországon a nemzetközi sportrendezvények hatásaként nem születtek fehér elefántok. (Ábra 4.)

21

2016. I. évfolyam 1. szám 4. Ábra: Infrastrukturális hatások


22


Továbbá az is megállapítható, hogy a válaszadó szövetségek 40% pénzügyi nyereséggel zárta a rendezvényt. (Ábra 5.) 5. Ábra: Pénzügyi nyereség


5. ÖSSzEFOglAláS A nemzetközi sportrendezvények hatásai a hivatásos sport piacain túl, a gazdasági és a nem közvetlenül gazdasági területeken is pozitívan érhetők tetten, abban az esetben, ha a pályázat, a tervezés megfelelő módon méri fel a lehetőségeket és a felmerülő terheket egyaránt. Egy sikeres sportrendezvény az előkészítéssel kezdődik és komplex, stratégiai és hosszú távú gondolkodást igényel. A hazai rendezésű világverseny elengedhetetlen sikertényezői a hazai csapat sikere és a szurkolói aktivitás, érdeklődés felkeltése. Hiszen a társadalmi hatások ezeken a csatornákon keresztül áramlanak tovább. A gazdasági hatások mértékét befolyásolja az adott sportág helyzete a sportágak közötti képzeletbeli népszerűségi listán, a rendezvény versenyzői létszáma és a rendezvény fajtája is. Az egy és a több sportágas nemzetközi versenyek hatásai más léptékűek. Magyarország az egy sportágas, többségében egyéni sportágak nemzetközi versenyeinek szervezésében nyújt világszínvonalat.

23


hivATkOzáSOk András Krisztina (2003): Üzleti elemek a sportban, a labdarúgás példáján doktori Ph. D. értékezés András Krisztina (2004): A hivatásos labdarúgás piacai, Vezetéstudomány XXXV. Évfolyam, PhD különszám 40-57. old. András Krisztina (2011): „A hivatásos labdarúgás működési modellje. sportágak verseny”. Magyar Sporttudományi Füzetek – III. Sportágak verseny 2011., 18- 42. András Krisztina, Kozma Miklós (2014): A nagy nemzetközi sportesemények gazdasági hatásai In: lukovics Miklós, zuti Bence (szerk.), A területi fejlődés dilemmái. 379. Holger Preuss (2004): Az olimpiai játékok gazdasági háttere – Az 1972-2008. évi olimpiai játékok összehasonlítása, Sanoma Budapest Kiadói Zrt. , Budapest, 2006 Jenes Barbara (2012): Az országimázs mérésének elméleti és gyakorlati kérdései, az országimázs és az ország márka dimenziói és mérési modellje MTI: Borkai zsolt: a NOB reformjai történelmi esélyt adnak Budapestnek, 2014. november 30., vasárnap Reisinger Adrienn (2011): Társadalmi részvétel a helyi fejlesztéspolitikában – különös tekintettel a civil/nonprofit szervezetek szerepére, Doktori értekezés szőts Áron (2012): Országimázs és nemzeti identitás összefüggései az Olimpiai Játékok rendezésének fényében Magyar Olimpiai Bizottság sportnaptár, 2013 Magyar Olimpiai Bizottság sportnaptár, 2014 Paul Newman: The white elephants of Beijing? The Independent, 2011.10.27 http://www. independent.co.uk/sport/olympics/the-white-elephants-of-beijing-2376292.html (letöltés: 2014. november 5.) Alex Bozikovich: legacy of white elepanths, The Globe and mail: 2014.01.10. http://www.theglobeandmail.com/sports/olympics/behind-the-games/a-legacy-of-whiteelephants/article16283768/ (letöltés: 2014. november 5.) Sportgazdaság: Magyarországi világesemények, Sport1 Televízió, Közzététel: 2014. márc. 28. Fazekas Erzsébet műsorvezető, Dr. András Krisztina közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, Dr. simicskó István, sportért felelős államtitkár, Csurka Gergely, Az úszószövetség sajtófőnöke, Borsos Attila (2013): https://www.youtube.com/ watch?v=BTzTwzhOECg (letöltés: 2014. november 5.) www.transfermarkt.com (letöltés: 2014. november 5.)

24

Az ír fiatalok rekreációs tevékenysége Kiss Róbert Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola, Turizmus, Szabadidő és Szálloda Intézet [email protected]

Eőry Edit Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földrajzi Intézet, Földtudományi Doktori Iskola [email protected]

Hercz Ágnes Edutus Főiskola, Turizmus Tanszék [email protected]

25


ABSzTrAkT Írország népessége az egyik legideálisabb összetételű a kontinensen és igen dinamikus növekedést mutatott az elmúlt évtizedekben. A fiatalok magas aránya is egyedülállóvá teszi Európában, ezért ideális célcsoport a szabadidős elfoglaltság vizsgálatára. Jelen tanulmány arra keresi a választ, hogy milyen rekreációs célú fizikai tevékenységeket végeznek a fiatal felnőtt ír lakosok lakóhelyükön. Vizsgálja ezt abban az időszakban, amikor az egészséges életmód, a minőségi élet és a jólét jelentősége egyre terjed. A kutatás 198 fős mintára épül, ahol a cél annak megismerése volt, hogy milyen igény van a sporttevékenységeket illetően. Az eredmények alapján kiemelhető, hogy vannak közismert, olcsón űzhető – elsősorban – szabadtéri fizikai aktivitást igénylő cselekvések, mint a futás, kocogás, úszás, kerékpározás és természetjárás az egyik oldalon, míg a csapatsportok és a kelta hagyományokra épülők rendszeres rekreációs célú igénybevétellel jelennek meg a másikon. Utóbbiak iránti népszerűség továbbra is egyedivé és izgalmassá teszi az írek lakóhelyen űzött szabadidős fizikai elfoglaltságának listáját. Kulcsszavak: rekreáció, szabadidő, aktív fizikai tevékenység, Írország ABSTrACT The composition of Ireland’s population is one of the best examples on the continent due to its last decades’ impressive and dynamic growth. The high ratio of the young adults makes it a unique example in Europe, which provides an ideal target segment to be examined, based on their physical leisure activities. This study seeks the response for what sort of physical leisure exercises young Irish do with recreational purposes at home. The examination has been carried out in that particular period of time when the importance of the healthy lifestyle, quality of life and wellbeing was extending in a wider scale. The aim of the questionnaire – which builds on a 198-person pattern - was getting to know what sort of differences young Irish people had been doing during their recreational sport activities. The findings emphasized that there were common and cheap - primarily – outdoor physical exercises such as running, jogging, swimming, cycling and hiking on the one side, meanwhile, significant appearance of team and Gaelic sports on the other. Latter ones are based on strong Celtic roots. The popularity for this physical leisure activeness makes Irish recreational list unique and exciting driven within their residential environment. Key words: recreation, leisure time, physical leisure activities, Ireland

26


1. BEvEzETéS A szabadidő minőségi eltöltésére napjaink túlhajszolt világában kiemelkedően fontos szerep hárul annak érdekében, hogy az emberek pihenése, regenerálódása kellő hangsúlyt kapjon, hozzájárulva az életminőség, a jólét és a jó érzet eléréséhez. Az alábbiakban arra történik kísérlet, hogy bemutatásra kerüljön, mennyire jelentős a fiatal ír lakosságnak az otthon töltött szabadidőben a többé-kevésbé rendszeres aktív fizikai testmozgása. Az egészségorientált életmód terjedése magával vonja a rekreációs célú ténykedések iránti igény növekedését, ezért szükséges a nemzetközi és hazai szakirodalom terminológiai ellentmondásaival foglalkozni. 2. irODAlmi áTTEkinTéS Kovács T. A. (1998) a rekreációs terek megjelenését az urbánus környezet kialakulásához köti, ami a 19. század végi iparosítással jött létre, amikor a városi lakosság mindennapi fizikai tevékenysége csökkent és kialakult a szellemi munka. Ez a városi és városkörnyéki parkok, szabadidős terek felértékelődését hozta magával, amelyek egyben a társasági élet (piknikezés) és a fizikai aktivitás (futás, kocogás, kerékpározás és lovaglás) térszíneként jelentek meg. A rekreáció hazai szakirodalmi definiálása igen összetett, hiszen jelenti egyrészről napjaink fogyasztói társadalmának egészségre káros hatásai miatt megerősödött, a sportolásra, aktív tevékenységre való igényét, ami leginkább a testi-lelki felfrissülést, felüdülést, valamint ebből fakadó jobb szellemi, fizikai teljesítmény, munkavégző-képesség elérését eredményezi (Kiss, 2013). Másrészről jelenti a szabadidő kulturális eltöltését, a szórakozást, a minőségi élet (jó közérzet, jól-érzés és a jól-lét) megteremtését (Dobozy, és Jakabházy,1992; Kovács, 1998; szabó, 2004). Ehhez kapcsolódik Ábrahám J. és Bárdos Gy. (2014, 25.o) a nemzetközi források alapján megfogalmazott definíciója, nevezetesen „a rekreáció – leegyszerűsítve – a szabadidős tevékenység hatására bekövetkező közérzetjavulást jelenti”. Nemzetközileg nincs ugyanis egységes fogalom használata a „recreation” és a „leisure” szinonimáknak. Ábrahámék is hivatkozzák Mobily 1989-es amerikai kutatását, miszerint a „leisure” inkább passzív, a „recreation” pedig aktív tevékenységeket takar, még akkor is, ha közösek a tartalmi elemeik: a pozitív eredmény és a szabadon történő cselekvés. A fenti álláspontot követi szerző a későbbiekben, ennek szellemében fogalmaz a rekreációt illetően. Hutiray J. és Várkonyi zs. (1995) szerint mindezek többnyire ingyenes vagy alacsony költségigényű tevékenységek, amelyek a mindennapokban és a szabadban űzhetők. Ezeknek a cselekvést igénylő aktivitásoknak a terjedése világszerte jellemző, azonban fontos különbséget tenni a sportolás tekintetében az alapján, hogy hol (utazáskor vagy otthon a mindennapokban, illetve szabadban vagy teremben), valamint milyen rendszerességgel (naponta vagy rendszertelenül) teszik. A kikapcsolódás a földrajzi térben történhet hétvégi házaknál, üdülőterületeknél (Martonné E. K. 1992), illetve – tömegsportszerűen – városkörnyéki rekreációs központokban, zónákban (Kraftné, 1993). Michalkó G. (2005, 77.o) szerint akkor lehet rekreációról beszélni, ha „a helyi társadalom aktív, testmozgással járó szabadidős tevékenységére gondolunk, amelynek legfőbb célja, hogy az egyén önmaga egészségét és munkabíró-képeségét megőrizze”. 27


Az egyaránt környezetváltozást jelentő turizmus és rekreáció közötti eltérés Michalkó G. (2005) szerint leginkább abban nyilvánul meg, hogy előbbiben a maradandó élményszerzés kerül a középpontba, míg utóbbinál az átmeneti kikapcsolódás, aktív fizikai tevékenység. Így a dublini Phoenix vagy Fairview Parkban, esetleg a tengerparton történő kocogás egy helybelinek rekreációs tevékenységnek minősül és pusztán felfrissülést jelent. Mindezt a megközelítést jól támasztja alá Monnheim, R. Aubert A. (2005) által módosított ábrája (1. ábra), amelyben a turisztikai és szabadidőterek földrajzi tipizálására tesznek kísérletet. Jól látható, hogy alapvetően három térpályára lehet lebontani a földrajzi teret, egy otthoni, egy rekreációs (közeli) és egy turisztikai célú (távoli) részre. Az első részletezése jelen vizsgálat szempontjából ugyan irreleváns, de meg kell jegyezni, hogy ezek a leggyakoribb és legtöbb időt igénylő, sok esetben költségkímélő módjai a szabadidő eltöltésének (TV-nézés, rádióhallgatás, hobbi, internetezés stb.), gyakorlatilag ingyenesek. A rövid, a felfrissülést célzó utazások alapvetően a mindennapok térpályáin belül történő, elsősorban közérzet javító, egészségmegőrző, rendszeres tevékenységeket takarnak, amelyek – többnyire – szálláshely igénybevétele nélkül történnek. A rendszeres tevékenységre rendelkezésre álló kevés idő sem engedi a szokásos élettér elhagyását a rekreáció során, ami sok esetben település határon belüli mozgást eredményez. A kedvelt ír szabadidős tevékenységet magyar környezetbe ültető példán keresztül bemutatva a golfozás esetében ez a lakóhelyen, vagy annak közvetlen környékén elérhető golfpályákat és az azokon való rendszeres játékot jelenti mindaddig, amíg ez szálláshelyfoglalás nélkül történik. Igaz, a pályák nagy területigénye miatt elképzelhető a közigazgatási határ rendszeres átlépése. A kisebb pályák a fogyasztópiachoz települtek, elsősorban a rekreációs célú golfozás helyszíneként (Kiss, 2013). Ugyanez a folyamat más sportágak hasonló példáival, így kajak-kenu, lovaglás (lovarda) esetében is jól alátámasztható, annak nem elhanyagolható infrastrukturális szükségleteivel. 1. Ábra: A turisztikai és szabadidőterek földrajzi tipizálása

28

Forrás: Monnheim alapján Aubert 2005, módosította Kiss R. 2013


Monnheim, R. Aubert A. (2005) ábrájának a turizmus szempontjából történő értelmezésétől – helyhiány – miatt érdemes eltekinteni, de annyit feltétlenül szükséges megemlíteni, hogy van mód az egyes fizikai tevékenységek lakóhelytől távol, szálláshely igénybevételével történő folytatására is, amely akár elsődleges, akár másodlagos utazási motiváció is lehet. Hasonló analógiát követ a turizmus, a pihenés és a rekreáció hármasának összefüggéseit vizsgáló elméletében Hall, C.M. és Page, S. J. (2002) (2. ábra), akik modelljükben megállapították, hogy a munkán kívül a pihenés (aktív és passzív) szükséges központi tevékenység. Ennek egyik, utazással együtt járó szeletét a turizmus, másik, utazástól mentes részét a rekreáció, míg a harmadik, kicsiny közös halmazát a kikapcsolódási célú utazás jelenti. A modell annyiban tér el Aubert A. (2005) ábrájához képest, hogy az előbbi a szabadidőtereket földrajzi megközelítéssel vizsgálta, míg utóbbi a munkához és pihenéshez köthető utazásokat és azok típusait, valamint a turizmusnak, a rekreációnak, a pihenésnek az egymáshoz viszonyított kapcsolatrendszerét szemlélteti (Kiss, 2013). 2. Ábra: A pihenés, a kikapcsolódás és a turizmus közötti kapcsolat

Forrás: Hall és Page, 2002; Csapó, 2010

A rekreációról szóló nemzetközi szakirodalom azonban sokkal szélesebb körű értelmezést, de korántsem egységes megfogalmazást alkalmaz, hiszen bármilyen – a fentiekben már említett – fizikai-, sport-, szellemi-, spirituális aktivitást jelenthet, amely az egyén feltöltődését, kikapcsolódását szolgálja, jóllétét célozza, függetlenül annak a lakóhelytől való távolságától és a szálláshely-igénybevételétől (Hinch et al. 2006). A rekreáció során végzett fizikai cselekvések azonban folytatódhatnak a lakóhelyen kívül is, akár elsődleges, akár másodlagos utazási motivációként. Ez is lényegében a fizikai 29


tevőlegességen, részvételen alapuló szabadidős elfoglaltságot jelenti, de immár utazással és ahhoz kapcsolódó szálláshelyfoglalással. „Az aktív turizmus olyan turizmusforma, amely esetében a turista utazásának motivációja valamilyen fizikai aktivitást igénylő szabadidős vagy sporttevékenység gyakorlása” (Magyar Turizmus Rt., 2003). Az aktív turizmus fogalmának ehhez hasonló meghatározása azonban a nemzetközi, elsősorban az angolszász szakirodalomban nem ismert, azt sokkal inkább szabadidős sporttevékenységekként (physical leisure activity) definiálják (Knop, 1990). Bizonyítja eme állítást egy közép-európai értelmezés is (Slak Valek és Podovsovnik, 2012), ahol az aktivitás nem feltétlenül sportolás vagy fizikai jellegű, lehet akár kulturális látogatás is. Csapó J. és mtsai. (2010, 3.o) ezzel szemben egy mexikói szervezet (Active-Tourism Organisation) definícióját ismerteti, amely az – itthoni megközelítéshez hasonló – aktív turizmust határoz meg. Szerintük az „egy olyan felelős utazási forma, amely fizikai és mentális részvételt is igényel a turista részéről és a fenntarthatóság, a biodiverzitás védelme és a kultúra megőrzésének kritériumait maximálisan figyelembe veszi. A turisztikai termék fontos részei a rekreáció és oktatás, a tisztelet és szemlélődés, illetve egy helyi szakértő – professzionális túravezető – közreműködése az adott utazás során.” Az aktív turizmus és a rekreációs tevékenység olykor elhalványuló határvonalai jelzik, hogy szükséges annak hangsúlyozása, hogy ugyanazon tevékenységek otthon, a lakókörnyezetben vagy távol végzett formája jelentős különbséget hordoz magában. Jelen publikációban a helyben végzett kerékpározás, lovaglás, vízi sportok, természetjárás, vagy akár a csapatsportok, a rendszeres szabadidő eltöltés különböző formái kerülnek bemutatásra. Egyben jól reprezentálják az aktív fizikai tevékenységek iránti megnövekedett érdeklődést, hiszen az egészséges életmód felértékelődésével hatalmas kereslet generálódott nemzetközi szinten, amely helyben rekreációként és utazáskor a turizmus aktív formájaként jelenik meg. Az ír társadalom az utóbbi évtizedekben a fejlődő országok között szinte egyedüliként növekvő népességgel és jelentős számú fiatalkorúval rendelkezik, ideális célcsoportot biztosítva jelen kutatáshoz. Az íreket részben a WHO 2006-os tanulmánya alapján a sportos nemzetek között könyvelték el a világban az aktív szabadidős tevékenységekben egy 34 országra kiterjedő felmérésben. Ezen felül több kutatás is vizsgálta a fiatal írek aktív fizikai tevékenységét (Collier, MacPhail, & O’sullivan, 2007; Connor, 2003; de Roiste & Dineen, 2005; Fahey, Delaney, & Gannon, 2005). A szakértők megállapították, hogy fizikai aktivitások iránti igen magas érdeklődést elsősorban az ír fiúk sport iránti elkötelezettsége jelenti (Collier, MacPhail, & O’sullivan, 2007), míg ezzel párhuzamosan jelentős visszaesést észleltek a fiatal lányok körében végzett fizikai tevékenységek területén (de Roiste & Dineen, 2005). Ugyancsak kiábrándító a 30-35 év közötti korosztály rendszeres mozgással felhagyó része, amely teret enged az elhízásnak, túlsúlyosságnak, komoly veszélyt jelentve a társadalomra (Fahey, Delaney, & Gannon, 2005). A 2006-tól elinduló LISPA (lifelong involvement in sport and physical activity – élethosszig tartó sport és fizikai aktivitás tevékenység) program létrehozása éppen azt szolgálja, hogy a fiatal kori kedvező mozgáskultúrát idősebb generációkban is újra mindennapivá tegye. Mindezt személyközpontú megközelítéssel, fizikai műveltség növelésével és az élethosszig 30


tartó mozgás igényének felkeltésével kívánják elérni, korosztályonként eltérő intenzitással: aktív élettel, aktív rekreációval, sportrendezvényeken vagy teljesítményorientált versenyeken való részvétellel (MacPhail et al 2010). Nem véletlen, hogy e tanulmány alapsokasága elsősorban a fiatal generációra koncentrál. 3. móDSzErEk Jelen kutatás egy több lépcsős doktori értekezés első kvantitatív felmérése volt, amely az aktív turisztikai tevékenységek kapcsán az otthoni (mindennapokban) és utazáskor elsődleges céllal űzött tevékenységekre, azok gyakoriságára, költésére, helyszínére volt kíváncsi. Ebben a publikációban – terjedelmi okok miatt – csak az írek otthon végzett fizikai aktivitást igénylő rekreációs tevékenységének szokásai kerülnek bemutatásra. A lekérdezés 2009 nyarán több hónapon keresztül tartott, amelyet a szerző személyesen, mint ankétőr végzett, ezzel rálátást nyert minden válaszadó személyes véleményére. Az ír lakosság fizikailag aktív szabadidős tevékenységekről szóló kérdőívezésre Dublin közterein, elsősorban a st. stephen’s Green-en, az ír főváros legnagyobb belvárosi nyilvános parkjában került sor, hagyományhűen követve a rekreáció első szabadidős megjelenését. A módszer alkalmazása az olykor piknikező válaszadók önkéntességére épült és nem reprezentatív mintavétellel történt, maga a szerző igyekezett minden korosztályból egyenlő arányban férfiakat és nőket is megkérdezni. Ezzel együtt sem volt lehetőség a reprezentativitás megvalósíthatóságára, mert a mintavétel során, az ankétőr minden igyekezete ellenére a fiatalabb korosztály jelentősen túlreprezentált lett. Köszönhetően ez a nyári vakációnak, illetve annak, hogy a fiatalabb válaszadók csoportosan pihentek, piknikeztek a parkban, míg az idősebb korosztályok általában párban, a padon ülve élvezték a nagyvárosi forgatagban a természet nyújtotta kikapcsolódás. A korosztály jellemzőiből fakadóan nyitottabbak is voltak a válaszadást illetően, valamint életkorukból adódóan több fizikai tevékenységet folytatnak. A felmérés készítésekor a megkérdezettek között helybeliek, a fővárosban élő külföldiek vagy éppen a városban tartózkodó turisták is voltak, így egy 430 fős mintát sikerült személyesen lekérdezni. Az eredmények feldolgozásánál azonban az adatok megtisztítását követően – kikerültek a Dublinban tartózkodó turisták és az Írországban élő, dolgozó külföldiek, valamint a hiányosan megválaszolt kérdőívek is – az ír populáció 198 fős mintájával lehetett tovább dolgozni. 4. ErEDményEk A kérdőív mintasokasága demográfiáját illetően 50,5% férfi és 49,5% nő vett részt a felmérésben, amely megoszlás a szerző által irányított személyes megkérdezésnek köszönhetően kiegyenlített, közel reprezentatív lett. sajnos, ami a korosztályok megoszlását illeti, korántsem volt ennyire sikeres, hiszen a 18 év alatti és a 18-29 év közötti korosztályok felülreprezentáltak, együttesen az alapsokaság 86%-át adva. A válaszadók 7%-a harmincas éveit tapossa és a fennmaradó további megkérdezett 40 év feletti (7%). Az életkori sajátosságoknak köszönhetően a legmagasabb iskolai végzettség, illetve a foglalkozásra vonat31


kozó válaszok tekintetében is érezhető a fiatalok súlya: középfokú végzettsége 58,6%-nak van, ennél jóval alacsonyabb a diplomával rendelkezők aránya (31,3%), 5% az alapfokkal bíróké és 5% alatti a több diplomásoké. Diáknak vallotta magát a megkérdezettek kétharmada, szakmunkásnak 10,6%-a, irodai alkalmazottként 7,6%, vállalkozóként 5%, vezetőként 4,6% nyilatkozott, illetve 2,5% segédmunkásként és 1% nyugdíjasként. Mindebből az is következik, hogy jövedelmi viszonyokat tekintve a fiatal pályakezdőkre jellemző alacsony kategóriák súlya jelentős. Az éves 20 ezer euro alatti jövedelme a megkérdezettek 40%-ának van, sok részmunkával rendelkező diák is választotta ezt a kategóriát, illetve 38,4% nem tudott, illetve nem akart a kérdésre válaszolni vagy önálló jövedelem hiányában, vagy jövedelme nagyságrendje miatt. Arányait tekintve ugyanannyian (11%) kerestek 20-35 ezer euró között, mint akik e felett. Ami a szabadidős tevékenységeket illeti, az ír válaszadók 98%-a jelezte, hogy változó gyakorisággal ugyan, de végez valamilyen szabadidős fizikai tevékenységet a lakóhelyen és annak közvetlen környékén, közülük 87% legalább heti rendszerességgel (3. ábra). A leggyakoribb kategória a heti 2-3 alkalom, amely a válaszok 41%-át képviseli, de igen jelentős azok részaránya is (27%), akik csak hétvégén gyakorolják kedvenc időtöltésüket. 3. Ábra: A válaszadók szabadidős tevékenységének gyakorisági megoszlása (%)

Forrás: saját kutatás, szerkesztés

A legsűrűbben előforduló kategória a heti 2-3 alkalom, amely a válaszok 41%-át képviseli, de igen jelentős azok részaránya is (27%), akik csak hétvégén gyakorolják kedvenc időtöltésüket. Utóbbi azonban nem mutatja pontosan, hogy a hétvége mindkét napjára vagy csak az egyikre vonatkozik, csupán arra utal, hogy a megkérdezettek ráérése hét közben erősen korlátozott. legkisebb csoport a havi egyszeri alkalommal tevékenykedőké 32


(3%), akiknél éppen dupla ennyi a napi gyakorisággal – feltehetően versenyszerű, sportoláshoz köthető – cselekvéseket űzők aránya (6%). Mindezek jól jelzik, hogy – részben a fiatalok túlreprezentáltságának is köszönhetően – a vizsgált mintasokaság sorozatos otthoni rekreációs célú tevékenységet folytat. Az OECD 2009-es tanulmánya is alátámasztja ezt, miszerint a fiataloknak – és az idősebb generációnak – értelemszerűen több ideje van a munkaképes középkorosztályhoz képest. A felmérés során arra is fény derült, hogy az ír fiatalok leggyakrabban – majdnem minden második esetben (47%) – barátokkal végzik a választott rekreációs tevékenységet, ami korosztályukra jellemző viselkedés, hiszen egymás társaságában töltik a legtöbb időt. Ez a kérdőívek kitöltésénél is érzékelhető volt, hiszen már akkor kiderült, hogy többnyire ez csapatjátékok esetében csapattársat is jelent. A második leggyakoribb válasz egyedül kapcsolódik ki (23%), míg 16% családtagokkal. 4. Ábra: Kivel végzi a szabadidős tevékenységet (%)?


Az egyes fizikai tevékenységek gyakorisága a következő (5.) ábrán jól tükröződik. Az adatok elemzésében segít, hogy a 198 fő összesen 702 választ adott erre a kérdésre, hiszen több tevékenységet is űznek a megkérdezettek, átlagosan 3,5-et. Mindezekből kiderül, hogy az írek sokrétű mindennapi fizikai tevékenységei között a futás/kocogás (16,7%), az úszás (11,7%) és a konditerem/fitnesz (10,7%) használata emelkedik ki leginkább. Ugyan33


akkor a kerékpározás (8,7%), a labdarúgás (7,1%), a tenisz/tollas/asztalitenisz (7%) és a természetjárás (5,1%) is fontos szereppel bír. Az a következtetés is levonható, hogy a legnépszerűbb tevékenységek kevés anyagi ráfordítással elkezdhetők, így azok kedveltsége – különösen nehéz szituációkban – felértékelődik. 5. Ábra: Amikor otthon van, milyen fizikai tevékenységet folytat (az összes válasz n=702 %-ában)?


A csapatsportok erős jelenléte – figyelembe véve a fiatalok nagy arányát, illetve azt, hogy a kitöltők jelentős része fővárosi vagy környékbeli – nem meglepő, ahogyan az sem, hogy a világ elsőszámú sportja, a labdarúgás vezet Írországban is. Ennek oka abban keresendő, hogy az angol labdarúgás erőteljesen hatott az írre, és legjobb játékosokat az angol Premier league elszívja. óriási szurkolótábora van az angol és skót futball csapatoknak, sokszor etnikai, vallási alapon szerveződve. A skót Celtic favorizálása a Rangers-szel szemben ez utóbbira vezethető vissza, de a szegényebb rétegek által kedvelt Manchester United vagy liverpool csapatai is nagyságrenddel népszerűbbek – nemcsak – az írek körében, mint azon klubok városi riválisai, a Manchester City vagy Everton. Ami az ír listának sokkal egyedibb megközelítést ad a rekreációs tevékenységek között, az a hagyományos kelta sportok kiemelkedő szerepe – elsősorban a férfi válaszadók körében –: a Gaelic foci és a hurling. All Ireland sportnak, azaz nemzeti sportnak – beleértve Ulster tartomány egészét – tekintik ezeket országhatártól függetlenül. Európa harmadik legnagyobb kapacitású stadionját, a 82 ezer fős Croke Park-ot megtöltő kelta sportok fellegváraként ismert helyszín a rekreáción messze túlmutató igényt jelez. A fiatalok körében megjelenő magas érdeklődés egyrészt az ősi sportok töretlen népszerűségét, hosszú 34


távú fennmaradását szavatolja amatőr vonalon, másrészt profi karrier lehetőséget is nyújt. Így a rendszeres, napi sporttevékenységek leginkább a csapatsportok esetében mutathatóak ki, az egyéni sportok esetében kevésbé. Ugyan további kelta eredetű sportok is ismertek (camogie, rounders), de ezekre a kérdőívezés nem tért ki. szintén jelentős érdeklődést mutatnak – a futball mellett – az angolszász eredetű sportok, mint rekreációs tevékenységek, így a rögbi, golf és lovaglás iránt a megkérdezett írek. Nem meglepő az angol hódítók megjelenésével az országba behozott sportok népszerűsége, amelyben kiemelkedő ír teljesítmények születtek. Arról is tájékoztatást ad az 5. ábra, hogy az Ír-sziget természeti adottságaihoz, illetve történelméhez, kulturális örökségéhez kapcsolódó tevékenységek nevezetessége speciálissá teszi ezt a felsorolást, különösen a Kárpát-medencéből nézve. Amennyiben az ír megkérdezettek által adott adatokat 198 főre vetítjük, akkor megállapítható, hogy az összes megkérdezett 59%-a (117 fő) fut/kocog több-kevesebb rendszerességgel, ami kimondottan magas arányt képvisel nemzetközi szinten is (6. ábra). A legkisebb beruházást igénylő futás, kocogás, jogging messze kiemelkedik az összes otthon folytatott tevékenység közül, de hasonlóan olcsó megoldás lehet az úszás is, amelyet a mintasokaság 41,4%-a (82 fő) folytat. A harmadik legnépszerűbb fizikai tevékenység a konditerem használata 37,9%-kal (75 fő), amely a férfiaknál a testépítést, a súlyzók, gépek használatát jelenti elsősorban, míg a nőknél az alternatív fitneszfoglalkozásokat, mint a spinning, aerobic és önvédelmi sportok. A felsorolás negyedik helyére (30,8% – 61 fő) a kerékpározás került, amely az esős időjárás ellenére nagyon kedvelt szabadtéri tevékenység Írországban. Sokan kötik össze a munkába járás klasszikus módjával, így egyszerre közlekedési és szabadidős tevékenység eszköze. A megkérdezettek körében ugyancsak előkelő helyen áll a természetjárás (18,2% – 36 fő), amely az írek körében különösen favorit, jelentős beruházást nem igénylő szabadidős tevékenység. Az ország a természetjáráshoz számos erre alkalmas földrajzi tájjal rendelkezik. A csapatsportokat illetően már megtett bemutatást azzal célszerű kiegészíteni, hogy a kézzel űzött labdajátékok közül a kosárlabdának van a legjelentősebb szerepe és a kézilabdának a legkisebb a szigeten, amely a tradíciókban is gyökerezik. Ezzel kapcsolatban egy kiegészítést azonban illik tenni, mert az angol kérdőívben a kosár-, röp- és kézilabda együttesen szerepelt, utóbbi handball-ként fordítva. Az ősi kelta sportok között ismert „handball”, teljesen más – kézzel labdát falhoz ütő, a mai squash céljaihoz hasonló elven működő egyéni vagy páros – sportot jelent, mint amire a kérdés vonatkozott. Az, hogy kérdés feltevése félreértésre mégsem adott okot, egyrészt magyarázható a csapatjátékok együttes lekérdezésével, másrészt azzal, hogy inkább egyéni sportként ismert kelta „handball-t” a már bemutatott sportokhoz képest kevesebben ismerik.

35

2016. I. évfolyam 1. szám 6. Ábra: Amikor otthon van, milyen fizikai tevékenységet folytat (a megkérdezettek n=198 fő %-ában)?


Az sem véletlen, hogy a felsorolás végén találhatóak sporttevékenységek, amelyek nem túl gyakoriak az írek otthoni rekreációs tevékenységei körében, mert olyan természeti környezet, erőforrások meglétét igénylik, amelyek nem, vagy nagyon korlátozottan találhatók helyben. Korábban már hangsúlyozásra került, hogy jelen munka tárgyát nem képezi az utazások során és a megszokott otthoni környezetben folytatott szabadidős fizikai tevékenységek különbségeinek összevetése. Ugyanakkor szembetűnik, hogy az úszás, futás/ kocogás, természetjárás és kerékpározás népszerűsége ellenére az utazást kiváltó elsődleges motivációként megjelenő (sport)tevékenységek – síelés, búvárkodás, szörfölés, vitorlázás, hegymászás –, az Ír-szigetnél sokkal kedvezőbb természetföldrajzi környezetben – magashegységek és napfényes, meleg vizű tengerek stb. mentén – folytathatók. Magas, hóbiztos helyek hiányában, valamint az enyhe óceáni éghajlatnak köszönhetően a téli sportok kedvelői, még szezonálisan sem tudnak otthonukhoz közel szenvedélyüknek élni. Ugyanez vonatkozik a hegységi területek nagysebességű vízfolyásaira, amelyek a vadvízi evezés természetes útvonalai volnának, illetve a merész sziklacsúcsokra, amelyek az alpinisták úti céljai lennének. A meleg tengerpartok és az áttetsző vizek kedvelőinek ugyancsak nincs helyben lehetőségük búvárkodni vagy tengeri horgászatnak hódolni. Egyedül talán a szörfözés (kite surf) az, amely a helyi körülmények között, elsősorban nyáron, az erőteljes hullámokra építve űzhető pl. a fővároshoz közeli Bull Islandon. A 198 fős felmérés összegzéseként megállapítható, hogy a hagyományos kelta sportok, otthoni, rekreációs elfoglaltságok akár mindennapos űzése az egyik oldalon, mint 36


a tradíciók ápolása jelenik meg, míg a speciális éghajlati, természetföldrajzi környezetet igénylő – turizmust is generáló – cselekvések a másik oldalon összpontosulnak. Ezek alapján elmondható az is, hogy vannak kimondottan otthon folytatott aktív fizikai tevékenységek, amelyek közös jellemzője a könnyű, gyors és olcsó elérhetőség, ami a rendszerességüket biztosítja. Előfordulnak azonban olyanok, amelyek más térségekben is jellemzőek, illetve akadnak ország specifikusak, amelyek kelta kultúrtörténeti hagyományokkal rendelkeznek. Érdemes kiemelni az ír fiatalok esetében az utazástól, helyváltoztatástól függetlenül a legsemlegesebb sporttevékenységeket is, amelyek között a tenisz, a kerékpározás, az úszás, a futás/kocogás és a golf említhető. Ez a kategória azokat a sportolási módokat foglalja össze, amelyek rendszeres űzése a fogyasztó mindennapjainak részévé vált, nehezen tud vagy képtelen elszakadni tőle, adott esetben még utazása alatt sem. 5. kOnklúzió A napjainkban erősödő egészségtudatos életvitel katalizátorként erősíti fel mindazon tevékenységek szerepét, amelyek az egyének fizikai és mentális állapotát, felfrissülését segítik. Ezek között kiemelt szereppel bírnak azok a fizikai tevékenységek, sportok, amelyek valamilyen szintű rendszeres űzése hozzájárul a kitűzött célok eléréséhez, valamint a jóléthez, a minőségi életvitelhez. Az utóbbi évtizedben e területen folytatott jelentős infrastrukturális fejlesztések lehetővé teszik a lakosság számára is elérhető helyi közösségi szabadidőközpontok, sportcentrumok, sportpályák, fitnesztermek formájában a különböző tevékenységek elérését, így a gondolkodásmód változásával tovább nőhet azon írek száma, akik rekreációs tevékenységeik között a fizikális erőfeszítéssel járókat választják. Részben az infrastrukturális fejlesztéseknek, részben az átalakuló értékrendnek köszönhetően a felmérés megismétlése szükséges, hiszen egyrészt a gazdasági válság véget ért, így bizonyos folyamatok megváltoztak, az Írországot sújtó gazdasági-pénzügyi nehézségek java része megoldódott, amelyek hatással lehettek a válaszadókra. Másrészt a kutatás óta eltelt időszak során jelentős fogyasztói változások mentek végbe, amelyek új szabadidős trendeket, divatot indíthattak el. A megkérdezettek aktív, sportos élete ugyanakkor biztosítéka annak, hogy a jövőben is lesz elegendő tapasztalattal felvértezett válaszadó, amely egy gondosan megválasztott korösszetétellel szélesebb körű következtetések levonását is eredményezheti. Végezetül azt is meg kell jegyezni, hogy érdemes volna – szintén a kutatás jelen mértékét meghaladó – egyéb országok mintáival együtt összemérni az utazások és az otthoni környezetben végzett fizikai tevékenységeket, így hosszabb időtávról volna kimutatás az esteleges szabadidő eltöltésben kimutatható fogyasztói változásokról több nemzet tekintetében is.

37


hivATkOzáSOk Ábrahám J. – Bárdos Gy. (2014): Szabadidő és rekreáció. Kultúra és közösség. 5/1. pp25-29. Aubert A. (szerk.) (2005): Mag yarország idegenforgalma szakkönyv és atlasz. – Cartographia Kiadó, Budapest, 64p Collier, C., MacPhail, A., & O’sullivan, M. (2007): Student discourse on physical activity and sport among Irish young people. Irish Educational Studies, 26/2. pp.95–210. Connor, S. (2003): Youth sport in Ireland: The sporting, leisure and lifestyle patterns of Irish adolescents. Dublin: The Liffey Press. Csapó J. – savella O. – Remenyik B. (2010): Aktív turizmus. In.: Michalkó G. (szerk.) 2011: Turisztikai terméktervezés és fejlesztés. PTE, Pécs, 266p. de Roiste, A., & Dineen, J. (2005): Young people’s views about opportunities, barriers and supports to recreation and leisure: Executive summary. Dublin: National Children’s Office. Dobozy L. – Jakabházy L. (1992): Sportrekreáció. Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest, 212p. Fahey, T., Delaney, L., & Gannon, B. (2005): School children and sport in Ireland. Dublin: ESRI. Hall, C. M. − Page, s. J. (2002): The Geography of tourism and recreation. − Routledge, london, New York, 399p. Hinch, T., Jackson, E. J., Hudson, S., Walker, G. (2006): Understanding Sport Tourism: Sociocultural Perspectives Leisure Constraint Theory and Sport Tourism. In:. Gibson, H. Sport Tourism: Concepts and Theories. Routledge, New York, pp. 10-31. Hutiray J. – Várkonyi Zs. (1995): Szabadidő, turizmus, rekreáció. Kereskedelmi Szemle, 36/11. pp. 25-30. Kiss R. (2013): A golfturizmus rendszere, a nemzetközi és hazai kereslet-kínálat trendjei és területi vetületei. PhD értekezés. PTE TTK Földtudományi Doktori Iskola, Pécs, 292p. Knop, P. (1990): Sport for all and active tourism. World-Leisure and Recreation, 32/3. pp. 30-36. Kovács T. A. (1998): A rekreáció fogalma, értelmezése I. Magyar Sporttudományi Szemle, 6/2. pp. 9-13. Kraftné S. G. (1993): A városkörnyéki rekreációs övezetek kialakulása és környezeti problémái. Secimina Geographica, 3. pp.35-41. MacPhail, A. Lyons, D., Quinn, S., Hughes, A-M., Keane, S. (2010): The framework for lifelong involvement in sport and physical activity: the Irish perspective. Leisure Studies, Routledge. 29/1. pp.85-100 Magyar Turizmus Rt. (2003): Turizmus Mag yarországon 1990-2002. Utolsó letöltés: 2010.07.15. www.itthon.hu Martonné E. K. (1992): A miskolciak városkörnyéki rekreációja. Földrajzi Közlemények, 40. 3-4. pp.143-162. Michalkó G. (2005): Turizmusföldrajz és humánökológia. Kodolányi János Főiskola, székesfehérvár – MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 216p. 38


Mobily, Kenneth E. (1989): Meanings of recreation and leisure among adolescents. Leisure Studies, 8. pp.11-23. OECD (2009): special Focus: Measuring Leisure in OECD Countries. In: OECD society at glance. Paris. pp.19-49 Slak Valek, N. – Podovsovnik, E. (2012): Understanding internet use among passive and active tourists. Is there a need for a different web approach? Innovative Issues and Approaches in Social Sciences, 5/1. pp. 88-106. Szabó J. (2004): Rekreáció. Az elmélet és a g yakorlat alapjai. JGYF Kiadó, szeged, 180p.

39

A testnevelőtanárok hivatásukkal szembeni attitűdjének megértése az ideális testnevelő képén keresztül Neulinger Ágnes Budapesti Corvinus Egyetem [email protected] Piskóti Marianna Budapesti Corvinus Egyetem [email protected]

41


ABSzTrAkT Korábbi vizsgálatok szerint a formális testnevelésnek befolyása van az egyén hosszú távú sportolási szokásaira. Mindez felértékeli az iskolának és a testnevelőknek a jelentőségét a fizikai aktivitásra nevelésben. Jelen kutatás a testnevelő tanárok szakmájukkal szembeni attitűdjét vizsgálja az ideális testnevelő tanár képének megfogalmazása segítségével. Elemzésünket országos mintán, online adat felvétellel és 375 testnevelő tanár válaszainak a segítségével végeztük el. Adatainkat multidimenzionális skálázással (MDS) elemeztük és észlelési térkép segítségével jelenítettük meg. Ezzel a módszertannal sikerült megragadnunk az ideális testnevelők jellemzői közötti látens struktúrát, továbbá szegmentáltuk a testnevelő tanárokat az ideális testnevelő tanár képe közti eltérések alapján. Eredményeink szerint összefüggés található a testnevelők tanítással szembeni attitűdje, valamint a testnevelői munkájuk között. Kulcsszavak: testnevelő, iskola, attitűd, identitás, MDs

ABSTrACT According to prior studies, the impact that formal physical education (PE) has on future sport behaviour of individuals is critical. This fact highlights the importance of schools and teachers in the development and growth of physical education discourse. The present study focuses on attitudes of PE teachers towards their profession through the evaluation of the ideal PE teacher envisioned by the respondents. A total of 375 questionnaires were complated in a form of online survey, in Hungary. Data were analysed using multidimensional scaling (MDS) technique and were represented in a cognitive map. This method can be used to explore the latent structure in multidimensional data in order to describe the interrelations among the characteristics of the ideal PE teacher and determine clusters of these evaluations. Results of our study suggest that there is an interrelationship between the professional PE identity and the behaviour of PE teachers. Key words: PE teacher, School, Attitude, Identity, MDS

42


1. BEvEzETéS Hazai kutatások szerint az iskolának fontos befolyása van a felnőttkori fizikai aktivitás minőségére, így az iskolára és a testnevelő tanárok szerepére irányuló kutatások relevánsak a lakosság fizikai aktivitásának növelése szempontjából. A testmozgásra nevelés és a sportolás szeretetének kialakulása kritikus kérdések a hazai gyermekek és fiatalok esetében, hiszen a szabadidőben végzett rendszeres testmozgás az életükben csak szórványosan van jelen. Az Ifjúság 2008 kutatás eredményei szerint a hazai 15–29 év közötti fiataloknak 38%-a végzett sporttevékenységet szabadidejében, míg a HBsC (Halmai - Németh, 2011) felmérése szerint az 5–11. évfolyamos lányoknak 11,5%-a, a fiúknak 22,8%-a mozgott mindennap legalább 60 percet. Ráadásul a lányok minden évfolyam esetében kevesebbet mozogtak, mint a fiúk, valamint az életkor növekedésével a fizikai aktivitás már ebben a fiatal életkorban is csökkent. Az iskolai testnevelés fontosságát és elemzésének aktualitását nemcsak a gyermekek és fiatalok, hanem a teljes magyar lakosság mozgásszegény életmódja adja. A KsH (2011) adatai szerint a 15 – 74 évesek kevesebb, mint 16%-áról mondható el, hogy fizikailag aktív, azaz szabadidejében rendszeresen sportol vagy sétál. Az Eurobarometer (2010) kiterjedt nemzetközi felmérése sem mutat ennél sokkal biztatóbb képet, igaz ezen felmérés szerint a magyarok 23 százaléka sportol legalább heti rendszerességgel. Másrészt ezekből az adatokból az is kiderül, hogy a magyarok 53 százaléka sosem sportol, ami összehasonlítva az európai helyzettel átlag alatti eredményt jelez, hiszen az Európai Unióban a rendszeresen sportolók aránya 40 százalék, a sportkerülőké 39 százalék. Ennek a mozgásszegény életmódnak a következményei megmutatkoznak a szív- és érrendszeri megbetegedések magas arányában, más egészségügyi problémákban és végül az alacsonyabb várható élettartamban (Somhegyi és Varga, 2001). Ezek az eredmények arra is utalnak, hogy a sportolás megszerettetését nem várhatjuk a szülők és nagyszülők generációjától, ami felértékeli a formális oktatás, az általános- és középiskolai testnevelésórák jelentőségét, illetve általában az iskolának a sportolás népszerűsítésében és megszerettetésében betöltött szerepét. Ebben a helyzetben a mindennapi testnevelés bevezetése jól érthető, de tartós hatása nagyban függhet attól, hogy a testnevelés órák milyen élményeket adnak a tanulóknak, azaz a testnevelés milyen szellemiségben történik. Jelen kutatás a testnevelő tanárok szakmájukkal szembeni attitűdjét vizsgálja az ideális testnevelő tanár képének megfogalmazása segítségével. szakirodalmi áttekintésünkben két kérdéskörre koncentrálunk. Egyrészt korábbi hazai és nemzetközi kutatások alapján értelmezzük a tanárok attitűdjét a tanítással szemben, majd bemutatjuk a testnevelés és a testnevelő tanárok megítélését a tanulók nézőpontjából. Primer elemzésünkben a testnevelők ideális testnevelőképét elemezzük országos mintán, ahol az elemzés módszertana a sokdimenziós skálázásra (MDs, Multidimensional scaling) épülő klaszterelemzés. 2. A TAníTáSSAl kAPCSOlATOS TAnári ATTiTűDÖk A tanároknak egyre nehezebb lépést tartani azokkal a társadalmi változásokkal, amelyek a tanári szerepelvárásokat is befolyásolják. Az OECD pedagógusokkal és pedagóguspályá43


val foglalkozó 2005-ös tanulmánya hangsúlyozza, hogy egyre nagyobb teher van a tanárokon és az iskolákon. Kihívást jelent számukra, hogy tudniuk kell kezelni az eltérő nyelvtudással és tanulmányi háttérrel rendelkező diákokat, érzékenynek kell lenniük a kultúrára és a nemekkel összefüggő kérdésekre, erősíteniük kell a megértést és a társadalmi összetartást, alkalmazkodniuk kell a hátrányos helyzetű vagy tanulási problémákkal küzdő tanulókhoz, miközben tudniuk kell használni az új technológiai eszközöket és követniük kell a szakterületük változásait is. Az ideális tanár az OECD jelentések szerint támogatja a diákokat a XXI. század által igényelt képességek megszerzésében és fejlesztésében, ezzel a végzettség helyett a képességek kerülnek a középpontba. Olyan képességek, mint az önállóság, a problémamegoldás, a csapatmunka és a kreatív gondolkodás, amelyet a tanároknak a mai kor infokommunikációs eszközeinek segítségével szükséges fejleszteniük (Szemerszki, 2014). A tanárok tanítással kapcsolatos attitűdjét két típusba sorolja a szakirodalom. Egyrészt beszélhetünk direkt tudásátadó beállítódásról, amely esetben a tanár a helyes megoldások elmagyarázását, valamint a jól érthető és jól strukturált tananyag átadást helyezi a középpontba, miközben az oktatás folyamata fegyelmezett és a tanteremben rend uralkodik. Másrészt vannak konkstruktivista beállítódású pedagógusok, akik a diákokat az oktatási folyamat aktív szereplőinek tekintik, eszerint az óra struktúrája változtatható és az oktatás módja kísérletező, felfedező (lásd többek között Kim, 2005 munkáját). Az OECD (2009) TAlIs1 felmérése szerint a vizsgált országokban a pedagógusok konstruktivista beállítódása a meghatározóbb, szemben a tudásközvetítő beállítódással. A vizsgált 23 ország közül – amelyek kulturális hátterüket tekintve igen sokszínűek 2 voltak – Magyarország középen helyezkedik el. Sági (2012) tanulmánya szerint a TALIS vizsgálatból kiderül az is, hogy a magyar pedagógusok hatékonynak és eredményesnek tartják a közvetlen tudásátadást és kevéssé konstruktivista beállításúak. A kutatási eredmények alapján a pedagógusok egységesek a tanítással szembeni beállítódásukban, függetlenül attól, hogy milyen tantárgyat tanítanak. Ennek megfelelően a testnevelést oktató pedagógusok beállítódása hasonló a más tárgyakat oktató pedagógusokéhoz, azaz tantárgy specifikus sajátosság nem határozható meg. Ugyanakkor országok szerinti eltérések vannak, azaz a tanításhoz való hozzáállás „a tanítás történelmi, társadalmi és kulturális kontextusán keresztü l magyarázható” (sági, 2012:605). A testnevelés tanárokról általában elmondható, hogy a középiskolák esetében jobban képzettek, mint az általános iskolák esetében. Hardman (2011) szerint a legtöbb országban az általános iskolákban szaktudással nem rendelkező tanítók a felelősek a testnevelésért (71%), miközben a középiskolákban 98%-uk szakképesített testnevelő. A szakképesítés fontosságára utal Hind és Palmer (2007) tanulmánya is. Véleményük szerint a testnevelők alapvető felelősségébe tartozik, hogy a tanulók fizikai képességét fejlesszék, mint például az egyensúly, súlyáthelyezés, koordináció, sebesség. Egyúttal olyan környezetet kell 1 2

Teaching and learning International survey, az OECD vizsgálata A TALIS kutatásban résztvett országok: Ausztrá lia, Ausztria, Belgium, Brazí lia, Bulgária, Dánia, Észtország, Korea, lengyelország, litvánia, Írország, Izland, Malajzia, Má lta, Magyarország, Mexikó, Olaszország, Norvégia, Portugá lia, spanyolország, szlovákia, szlovénia, Törökország,

44


teremteniük, amely egyszerre pozitív és ösztönző. Érvelésük szerint a testnevelők munkája azért megterhelő mind fizikailag, mind mentálisan, mert különböző szerepeket és eltérő felelősségi köröket kell mindennap kezelniük. Emellett a szerzők hangsúlyozzák a tervezés fontosságát, a tevékenységekkel járó kockázatok értékelését, valamint a tanulók fejlődését figyelembe vevő értékelési rendszer alkalmazását. A testnevelők munkájának nehézségét emeli ki Fejgin és szerzőtársai (1995) cikke is. Megállapításuk szerint a testnevelést oktatók nehéz helyzetben vannak, mert a legtöbb iskola a szellemi tréninget fontosabbnak tartja, mint a fizikai tevékenységeket, így a testnevelés sokszor a tantárgyak hierarchiájának legvégén helyezkedik el. Ehhez járul hozzá, hogy az elvárások a testnevelőkkel szemben sokszor nem egyértelműek (pl. tanár vagy edző legyen), ami szerep zavarhoz és szerep konfliktushoz vezethet. Ráadásul a testnevelők nem egy tanterem keretei között tanítanak, hanem sokszor szabadtéren, sportpályán, edzőtermekben, ahol nehezebb a kontrollt és fegyelmet megtartani, valamint a vezetés számára is jobban látható, így jobban kritizálható is a munkájuk. A testnevelés oktatásában a konstruktivista szemlélet a 2000-es évektől lett egyre népszerűbb (light, 2008), amely többek között a „játék megértésének megtanítása” megközelítés (TgfU, Teaching Games for Understanding) szellemiségében is megjelenik (Quay, 2002). Emellett azonban a direkt utasítással való oktatásnak is megmaradt a létjogosultsága többek között a képességfejlesztéshez (pl. motorikus képességek) kötődően. Előbbinél a játék menetének, szabályainak és taktikájának a megtanítása az elsődleges, nem a mozdulatsorok gyakorlása vagy egy-egy képesség fejlesztése, amelytől a játék jobban játszható. Utóbbi esetében a tanár egyértelműen meghatározza a tanulási célt, bemutatja a diákoknak a helyes mozdulatot, gyakorlatot vagy eljárást, majd a tanulókat rendszeres visszajelzésekkel irányítja, hogy a kívánt eredményt elérjék (Metzler, 2000). 3. Az iSkOlAi TESTnEvEléS éS A TESTnEvElő FOnTOSSágA A SPOrTOláSrA nEvEléSBEn Bognár és tsai (2005) tanulmánya szerint az iskolai környezetnek és a testnevelés óráknak döntő hatásuk van a későbbi felnőttkori fizikai aktivitás minőségére, így a testnevelés órákon szerzett élmények hosszú távú hatást gyakorolnak a sportolásra. Összességében a testnevelés óráknak – mind az általános iskolai, mind a középiskolai képzés esetében – magas a kedveltségük, azaz a testnevelés kiemelkedik az elméleti iskolai tantárgyak sorából. Erről a pozitív érzelmi hozzáállásról azonban elmondható, hogy mértéke az életkor előre haladtával csökken, illetve a fiúk jobban kedvelik a testnevelésórákat, mint a lányok (Báthory, 2000; Hamar és Karsai, 2008; Hamar és tsai, 2012). A testnevelés megkedveltetésében kiemelkedő szerep jut a testnevelő tanárnak. Hamar és tsai (2012. 13. o.) szerint a tantárgy iránti kötődést elsősorban az oktató személyisége, habitusa befolyásolja, azaz „a testnevelő tanár az iskolában jelentős attitűdformáló szerepet játszik, a testnevelés oktatása, a tantárgy iránt megnyilvánuló attitűdök pedig a nevelési, oktatási folyamat teljes egészében növelhetik a pedagógiai hatékonyságot.” Amennyiben a sportolás és a testnevelés iránti érzelmeket tekintjük, akkor abban Hamar és Karsai (2008) kutatása alapján a hatalom és önérvényesítés érzése, a kikapcsolódás 45


öröme, a megoldatlan feladatok terhe, valamint az elégtelenség érzése egyaránt megjelenik. Mindez magyarázatuk szerint illeszkedik az önérvényesítést és versenyszellemet értékelő társadalmi értékrendhez. Továbbá kiemelik, hogy a testnevelés és sportolás iránti pozitív attitűd elsősorban az öröm érzetéhez kötődik, így azt javasolják, hogy a „mozgásos szórakozás, az örömszerzés, a „jól érzet” kerü ljön lehetőség szerint a középpontba” a testnevelésórák menetrendjének kialakításakor (2008. 140. o.). Neulinger (2009) kutatása szerint a magyar lakosság az iskolai testnevelés órákra általában pozitív érzésekkel emlékezik vissza. A kutatás eredményei szerint az általános iskolában a lakosság 60%-a szerette a testnevelés órákat és mindössze 22% értékelte ezeket negatívan. Hasonló eredményt hozott a testnevelő tanár megítélése, azaz 66%-uk szerette általános iskolai testnevelő tanárát és mindössze 13%-uk emlékezett úgy, hogy nem kedvelte a tanárát. A középiskolás időkre vonatkozóan a pozitív vélemények aránya alig gyengébb, hiszen amíg a középiskolai testnevelés órákat 55% szerette, addig 24% nyilatkozott negatívan, illetve a testnevelőt 60%-uk értékelte pozitívan és 13%-uk negatívan. Azok, akik nem kedvelték a testnevelés órákat, három tényezőt említettek a leggyakrabban: az erőltetést, az ügyetlenséget és az osztályzást. Csányi és Boronyai (2010) vizsgálata alapján az iskolások fele azért szereti a testnevelésórákat, mert egyszerűen jól érzi magát azokon, továbbá a testi – lelki felfrissülés és a társaság adják a tantárgy kedveltségét. Kiemelendő, hogy eredményeik szerint önmagában a testnevelő tanár miatt csak az iskolások 13%-a szereti a testnevelésórákat. Az ellenérvek között a megkérdezettek negyede említette az órák unalmasságát, amely ezzel a legfontosabb kifogás a testnevelésórákkal szemben. További negatívumok voltak a megjelenésre (haj, smink) gyakorolt negatív hatás, a tanár személye és az osztályozás (a konkrét adatokat lásd az 1. ábrán). 1. Ábra: Mit nem szeretsz a testnevelésórán?, relatív gyakoriság, %

Saját szerkesztés Csányi és Boronyai (2010) alapján 46


Az iskolának a sportolás megszerettetésében betöltött szerepét az is erősíti, hogy az általános- és középiskolások esetében a baráti közösség elsődleges forrása az iskola. A közösségnek a sportolásra pedig egyértelműen kedvező hatása van. Neulinger (2007) vizsgálata szerint a közösség befolyásának jelentőségét jelzi, hogy a barátok sportolása áll a legerősebb kapcsolatban az egyén sportolásával. A Bristoli egyetem kutatása (Jago és tsai, 2011) ugyanezt jelzi, azok a 10–11 éves fiúk és lányok az elkötelezettebbek az intenzívebb sportolás iránt, akik a legjobb barátjukkal együtt sportolnak. Emellett azt is kimutatták, hogy azok a lányok, akinek több barátjuk van, fizikailag aktívabbak, szemben azokkal a lányokkal, akik kevesebb baráttal rendelkeznek. Tari-Keresztes (2010) szerint a sportágválasztásban az egyéni adottságok, a szü lői tanács, a saját döntés, a véletlen döntés és a barátok javaslata a meghatározó az általános- és középiskolai tanulók körében végzett kutatás alapján, miközben a sportág sikeressége kisebb szerepet játszik a döntésben. A fiúk esetében különösen fontosnak bizonyult a szü lői javaslat és a testi adottság, a lányoknál hangsúlyos a véletlen döntés és a testnevelő tanár javaslata. A fentiek szerint elmondható, hogy a testnevelő tanár meghatározó szerepet játszik az egyén sportmagatartásának kialakításában. A kérdés az, hogy a testnevelők munkájukat milyen víziók mentén végzik, azaz mit tekintenek tevékenységük legfontosabb vezérelvének. Tekintettel arra, hogy a kérdés direkt megkérdezéssel csak korlátozottan ismerhető meg, így az ideális testnevelő tanár elképzelt képével mérjük ezt a víziót és a tanári szerepükkel szembeni attitűdöt empirikus vizsgálatunkban. Eszerint tanulmányunk kutatási kérdése, hogy az ideális testnevelő képe mennyiben befolyásolja a testnevelő saját tevékenységét, azaz aktivizálja-e őt a tanulók sportolásra ösztönzésében. A kérdésfeltevés mögötti alapvetésünk, hogy a tanári hivatás identitás – a szimbolikus interakcionizmus elméletére alapozva (Mead, 2000) – mintaként szolgál a magatartás létrejöttéhez, így ennek a képnek a kialakítása és szükség esetén az átalakítása pozitívan hathat vissza a tényleges viselkedésre. Az identitás folyamatosan fejlődő, alakuló és alakítható a társadalommal való interakció folyamata által. A hivatás identitás erősen meghatározza, hogyan tanítanak, hogyan változnak illetve fejlődnek a tanárok, illetve milyen az attitűdjük az oktatáshoz és az oktatásban bekövetkező változásokhoz (Knowles, 1992, In: Beijaard és tsai, 2004). Jelen kutatás az ideális testnevelő tanár jellemzőinek vizsgálatával határozza meg a hivatáshoz kötődő identitást, és az identitás hatásainak elemzésével járul hozzá a témakör kutatásához. 4. EmPirikuS vizSgálAT 4.1. módszertan Elemzésünket országos mintán, 375 testnevelő tanár válaszainak a segítségével végeztük el 3, figyelembe véve a testnevelők nemét, életkorát, testnevelési gyakorlatát, a település típusát, valamint az iskolatípust, úgymint általános- és középiskola, illetve sporttagozatos 3

A kutatás a Magyar Diáksport Szövetség megbízásából készült. 47


és nem sporttagozatos iskolák. A mintavétel módja önkényes mintavétel volt, a válaszadók a Magyar Diáksport szövetség hírlevelére feliratkozott testnevelők köréből kerültek ki. 1. Táblázat: A kvantitatív kutatás válaszadóinak demográfiai jellemzői (N=375) Demográfiai jellemző Korcsoport

Nem

Település típus

Iskolai tagozat

Képzés szintje

30 év alatt 31-40 év 41-50 év 51 év fölött Összesen Nő Férfi Összesen Főváros Megyeszékhely Egyéb város Község, falu Összesen Sporttagozatos iskolában Nem sporttagozatos iskolában Mindkét típusban Összesen Általános iskola Középiskola Mindkettőben Összesen

Elemszám 12 77 145 141 375 149 226 375 36 108 153 78 375

Százalék 3,2 20,5 38,7 37,6 100,0 39,7 60,3 100,0 9,6 28,8 40,8 20,8 100,0

55

14,7

313

83,5

7 375 227 126 22 375

1,9 100,0 60,5 33,6 5,9 100,0

Forrás: saját szerkesztés

Jelen kutatásban az ideális testnevelőről alkotott képet tizenhat változóval vizsgáltuk. A változók dichotóm változóként kerültek megkérdezésre, amely során a válaszadóknak az ideális testnevelő három jellemzőjét kellett kiválasztania a megadott változólistából. A jellemzőket (lásd Függelék) egy megelőző kvalitatív vizsgálat tanulságai alapján állítottuk össze, amelynek során összesen tizenöt testnevelő tanárral készült mélyinterjú. Jelen kvantitatív elemzésünkben az ideális testnevelő tanár jellemzésének mögöttes dimenzióit a sokdimenziós skálázás módszerével tártuk fel (MDS, Multidimensional Scaling), majd a dimenzióértékeket alapul véve végeztük el a jellemzők csoportosítását klaszterelemzés segítségével . A sokdimenziós skálázás azon a feltevésen alapul, hogy az egyéni döntések mögött, akár az egyének előtt is elrejtett háttérdimenziók húzódnak meg, amelyek direkt megkérdezéssel nem mérhetőek. A módszerrel az adatok rejtett szerkezeteit lehet feltárni úgy, hogy az új látens változók kevesebb dimenzióban ragadják meg az adatok közötti összefüggéseket. Ezt követően a testnevelő tanárok szegmentálása az általuk meghatározott ideális testnevelő kép alapján történt. 48


4.2. Az empirikus vizsgálat eredményei Az ideális testnevelő tanárt jellemző szempontok értékelése során három fő elem emelkedett ki jelentősen a testnevelők véleményében, amely segít meghatározni a testnevelő tanárok hivatásukkal szembeni attitűdjét és a hivatás identitásuk lehetséges kiemelkedő elemeit. Legfontosabbnak a több sportágra való nyitottságot és tájékozottságot tartották a válaszadók, valamint a diákok moz gásra való ösztönzését, kiemelt sportág preferencia figyelembevétele nélkül. Emellett a diákokkal való jó kommunikációs készséget a válaszadók fele (50,1%) említette a testnevelő tanárok három legfontosabb jellemzői között, míg a szülőkkel való jó kommunikációs készséget sokkal kevesebb, mindössze 2,4%-uk tartotta releváns szempontnak. látható, hogy az ideális testnevelőképben kiemelt jelentőséget kap a diákok igényeinek és szükségleteinek kielégítése. Ezzel szemben a testnevelő tanár egyéni eredményei nem játszanak szerepet a pozitív megítélésben, sem az élsportoló múlt, sem a médiában való szereplés nem tartozott egy válaszadó esetében sem a fontos szempontok közé. 2. Táblázat: Az ideális testnevelő legfontosabb jellemzői (N=375)

Több sportágra nyitott

Elemszám 253

Százalék 67,5%

Az fontos számára, hogy a diákok mozogjanak, az kevésbé, hogy mit sportolnak Jól kommunikál a diákokkal

219

58,4%

188

50,1%

Részt vesz az utánpótlás nevelésben

98

26,1%

Tömegsport szerető

94

25,1%

Nyitott az újdonságra

69

18,4%

Rugalmas

55

14,7%

Versenyszerűen sportol/sportolt

32

8,5%

A diákjai versenyeket nyernek

28

7,5%

Népszerű

26

6,9%

Versenysport szerető

26

6,9%

Fontos számára az elméleti oktatás is

22

5,9%

Jól kommunikál a szülőkkel

9

2,4%

Egy sportágra specializált

3

,8%

Élsportoló volt

0

0,0%

Szerepel a médiában

0

0,0%

Az ideális testnevelő tanár elképzelésében nem figyelhető meg jelentős eltérés a testnevelő tanárok demográfiai jellemzői alapján. szignifikáns különbség csupán a nemek esetében a Versenyszerűen sportolt (nő%= 4,0; férfi%= 11,5%) és a Jól kommunikál a diákokkal (nő%= 56,4; férfi%= 46,0%) szempontok kapcsán jelenik meg. A férfiak számára az 49


aktív versenyszerű sportolás fontosabb jellemzőnek tekinthető, míg a nők a kommunikációs készséget értékelték gyakrabban pozitívan. Az ideális testnevelő tanár jellemzésére kiválasztott változókból AlsCAl eljárással (Young és Null, 1978) modellt alkottunk. A tizenhat változóból tizennégy került be az elemzésbe, mert az „Élsportoló volt” és a „Szerepel a médiában” válaszokat egy testnevelő sem jelölte meg, mint az ideális testnevelő jellemzőjét. Az eredményként kapott térkép megmutatja, hogy a válaszadók a felsorolt jellemzőket milyen struktúrában kapcsolják össze. Az elemzés során a kétdimenziós (stress=0,25297; RsQ=0,60368) és a háromdimenziós modell (stress=0,16566; RsQ=0,75295) került kiemelésre, majd az alacsonyabb hiba miatt a háromdimenziós megoldás került elemzésre. A választott modell torzítása elfogadható (stress < 0,2), 16,6%-os hibával megadható a tizennégy elemzésbe bevont változó térbeli elhelyezkedése a három dimenzióban, valamint az összes varianciának a 75,3%-a magyarázható a modellel (Ketskeméty és tsai, 2011). Az így kapott három dimenzió az Orientáltság, a Készségek és a Hozzáállás elnevezéseket kapta. A dimenziók közül a legnagyobb magyarázó erővel az első dimenzió rendelkezik, amelynek a két végpontját a testnevelő tanárok versenyzés orientált, illetve részvétel orientált megközelítése adta. A verseny központúságot jelképezi a mért jellemzők mentén, hogy az ideális tanár versenysport szerető, diákjai versenyeket nyernek, illetve részt vesz az utánpótlás nevelésben. Ellenpólusként a részvételt támogató jellemzők jelennek meg, úgymint a diákok mozgásának a támogatása, fontos sportág preferencia nélkül, továbbá a jó kommunikációs képesség és a tömegsport szeretete. A második dimenzió a tanár egyéni képességeihez kötődő jellemzőket választja szét a diákok tanítására vonatkozó jellemzőktől, azaz a testnevelők motivációs készségei jelennek meg az egyik oldalon, úgymint kommunikációs készség, rugalmasság, újdonságokra való nyitottság, szemben a felkészítéshez kötődő képességekkel, úgymint a diákok testmozgásának fontossága, a tömegsport támogatása, a versenysport támogatása, illetve a diákok versenyeken való győzelmei. A harmadik dimenzió az „újító” illetve a „bevált” testnevelői hozzáállást helyezi egymással szembe. A modern beállítódás a több sportágra való nyitottsággal, újdonságra való nyitottsággal, rugalmassággal és a versenyeken elért eredményekkel mutatható be, míg a bevált, megszokott beállítódás a népszerűséghez, a tömegsport támogatásához, az utánpótlás nevelésben való részvételhez (azaz a klasszikus sportágakban való edzéshez), illetve az elméleti oktatáshoz köthető. A 2. ábra a jellemzők MDs elemzés során kialakított térbeli elrendeződéseit mutatja.

50

2016. I. évfolyam 1. szám 2. Ábra MDS dimenziók ábrázolása (N=375)

Az MDS elemzés eredményeként kapott dimenziók értékeit klaszterelemzésbe vontuk be, annak érdekében, hogy a változók homogén csoportjait azonosítsuk. A csoportosítást a hierarchikus klaszterelemzés (squared Euclidean Distance; Ward módszer) módszerével végeztük. A változók három klaszterbe sorolódtak be, az első klaszterbe kerültek a versenyzéshez köthető jellemzők, a második klaszterbe az újítási hajlamot mutató jellemzők, a harmadik klaszterbe a részvétel-orientáltságot jelentő állítások. 3. Táblázat: Az ideális testnevelő jellemzőinek csoportosítása az MDS dimenziók alapján Jellemzők klaszterei

Orientáltság dimenzió -1,93

Képesség dimenzió 0,52

Versenysport szerető

-1,32

-0,22

0,49

Népszerű

-1,12

0,13

1,04

-1

-0,89

-0,57

Versenyszerűen sportolt

-0,25

-1,21

-0,5

Egy sportágra specializált

0,04

-0,42

-0,1

Ideális testnevelő jellemzői Részt vesz az utánpótlás nevelésben

Versenyzéshez kötődő jellemzők

A diákjai versenyeket nyernek

Hozzáállás dimenzió 0,8

51


Újító szellem

Rugalmas

-0,32

1,49

-0,7

Több sportágra nyitott

-0,28

-0,28

-2,18

Nyitott az újdonságra

0,38

0,91

-1,19

Fontos az elméleti oktatás

0,34

0,44

0,71

Jól kommunikál a szülőkkel

0,81

0,42

0,46

0,81

-1,23

1,49

Jól kommunikál a diákokkal

1,71

1,75

0,21

Fontos, hogy a diákok mozogjanak

2,12

-1,4

0,06

Részvétel orientáltság Tömegsport szerető

Forrás: saját szerkesztés

A jellemzők csoportosításának vizsgálata jól mutatja, hogy a testnevelőkép fontos meghatározója, hogy mennyire verseny-orientált a testnevelő, illetve mennyire támogatja, motiválja a diákokat a sportolásra a részvétel miatt, azaz a sportolás öröme miatt és nem a győzelem eléréséhez kötődően. Külön klasztert képviselnek a nyitott felfogást jelképező állítások, amelyek a testnevelő klasszikus sportágakon kívüli érdeklődését mutatják. A testnevelő tanárok szegmentálásához az ideális testnevelőről alkotott elképzelésüket vettük alapul. A válaszadók által kiválasztott elemek mentén az ideális testnevelő tanárt jellemző állítások klaszterbesorolása után a válaszadókat négy csoportba osztottuk be, amely a három fő jellemzőcsoport egyikét, illetve a három kategória együttes megjelenését mutatja az ideális testnevelő tanárról alkotott képben. Az első szegmens a Jellemzően versenyzés-orientált ideális testnevelő képpel rendelkezők csoportja. 42 válaszadó került besorolásra ebbe a csoportba. Az főátlaghoz képest nagyobb súlyban vannak a férfiak (teljes minta=60,1%, első szegmens=69%), és az 51 év feletti testnevelők (teljes minta=37,5%, első szegmens=50%). A szegmens tagjai minden évben készítenek fel diákokat a Diákolimpiára, amely a teljes minta magas aktivitása (93,3%) mellett is kiemelkedő. A Diákolimpián való indulás szintjei alapján a körzeti versenyen, a megyei versenyen való részvétel illetve az országos szinten való részvétel aránya a teljes mintával megegyező. Emellett az átlagosnál magasabb a sporttagozatos iskolákban tanító testnevelők aránya a csoportban (teljes minta=14,7%, első szegmens=21,4%). A második szegmensbe jellemzően az Újdonságra nyitott ideális testnevelő (N=72) elképzeléssel rendelkezők kerültek besorolásra. A csoportban 40% és 60%-os, a teljes mintával megegyező női és férfi arány figyelhető meg. Ebben a szegmensben is enyhén nagyobb arányban jelennek meg a sporttagozatos iskolában tanító testnevelők (20,8%), illetve az általános iskolában tanítók (teljes minta=60,5%, második szegmens=68,1%). Ebben a szegmensben a legnagyobb a fiatal testnevelők aránya (teljes minta=3,2%, második szegmens=4,2%) és legalacsonyabb az 50 év felettieké (teljes minta=37,5% és második szegmens=31,9%). Az első szegmenshez hasonlóan a Diákolimpián való részvétel szintjei alapján a körzeti, megyei indulás, illetve az országos szinten való indulás aránya a teljes mintával megegyező. 52


A harmadik szegmensbe jellemzően a Részvétel-orientált ideális testnevelő képet kialakított válaszadók kerültek (N=172). A főátlaghoz képest ebben a szegmensben a legmagasabb a nők aránya (44,2%), valamint a nem sporttagozatos iskolában tanítók aránya is magasabb az átlagnál (teljes átlag=83,4%, harmadik szegmens=89,5%). Emellett a budapesti és megyeszékhelyi iskolákban tanítók száma is magasabb ebben a csoportban. A testnevelő tanárok kora és tapasztalata alapján ez a csoport tükrözi vissza leginkább a teljes minta eloszlását. Azonosítottunk egy negyedik szegmenst is, amely a három kategóriát kieg yensúlyozottan választó testnevelő tanárokból áll. A szegmens mérete 87 fő, amelyben a férfiak aránya kissé meghaladja az átlagot (64,4%), ugyanúgy mint az 51 év felettieké (42,5%). Ebben a szegmensben a legmagasabb a Diákolimpián országos szinten is indulók aránya (70,6%), továbbá a középiskolában és általános iskolában egyaránt tanító testnevelők aránya is ebben a negyedik szegmensben a legmagasabb. 5. ÖSSzEgzéS, kÖvETkEzTETéSEk Az iskola és a testnevelés oktatás jelentőségét a fizikailag aktív életmód alapjainak szervezett megteremtése jelenti. Elemzésünkben arra kerestük a választ, hogy az ideálisnak tartott testnevelőkép hogyan befolyásolja a testnevelők hozzáállását tantárgyukhoz, valamint célul tűztük ki annak megismerését, hogy az eltérő testnevelő ideállal rendelkező pedagógusok milyen demográfiai változókkal írhatóak le. Az identitás hatásának vizsgálatában meghatározónak tartjuk Mead (2000) szimbolikus interakcionizmus elméletére alapozva azt az összefüggést, hogy az identitás mintaként szolgál a magatartás kialakításához. Ennek megfelelően értékeltük a testnevelők ideális tanárképét és a tanulók sportolásra ösztönzésében követett gyakorlatát. Elemzésünkben három szegment alakítottunk ki: a „Jellemzően versenyzés-orientált ideális testnevelőképpel”, az „Újdonságra nyitott ideális testnevelőképpel” és a „Részvétel-orientált ideális testnevelőképpel” rendelkezők csoportjait. A csoportba tartozást részben a tanári munka adottságai, részben a demográfiai jellemzők befolyásolják. Eszerint egyrészt az általános- és középiskolai tanárok igazodva a gyermek életkorának sajátosságaihoz (is) kerülnek jellemzően egyik vagy másik csoportba. Az újdonságra nyitott testnevelőkép jól illik az általános iskolai gyermekek életkorából fakadó intenzívebb játék/játékosság igényéhez, amit megerősít az is, hogy a negyedik „Vegyes” szegmensben vannak leginkább azok, akik mind a két életkorcsoport (általános- és középiskolások) számára tartanak órákat. Másrészt fontosak a tanárok demográfiai jellemzői is, mint az életkor és a nem. A nők esetében hagyományosan fontosabb a részvétel, mint a versengés, amely elsődlegesen inkább a férfiaknak fontos (Neulinger 2007), emellett a fiatalabbak általában nyitottabbak az innovációra és újdonságra, így nem meglepő a fiatalabb tanárok magasabb aránya a második, újdonságokra nyitottabb szegmensben. Ugyanakkor eredményeink szerint a csoportba tartozás meghatározza a sportágakhoz való viszonyt is. A kutatás során számos új, modern sportág elfogadását is értékeltük (például frizbi, floorball) és kiderült, hogy ezeket a verseny-orientált csoport szinte minden esetben alacsonyabbra értékelte, míg az újdon53


ságra nyitottként definiált és a részvétel orientált csoportok egyformán vélekednek, átlagon felüli elfogadással. Tehát aki ideálképében a versenyzésorientációt tartja meghatározónak, a sportágválasztást is ehhez igazítja és olyan sportágakat választ, amelyek hagyományosan a teljesítményről és nem a részvételről, élményszerűségről szólnak. Kutatásunk korlátját jelenti, hogy a mintavétel módja miatt a sportra nevelésben aktívabb testnevelőket sikerült elérnünk, akik ebben a tekintetben homogén csoportot alkotnak. Mindezek figyelembevételével a kutatást érdemes lenne kiterjeszteni és a kevésbé aktív testnevelők bevonását követően az elemzést újra elvégezni. Jelen kutatás az ideális testnevelő tanár jellemzőinek vizsgálatával határozta meg a hivatáshoz kötődő attitűdöt és identitást. Eredményeink szerint érdemes a versenyzés szeretete mellett a sportrészvétel fontosságát hangsúlyozni az ideális testnevelőkép részeként és ezzel befolyásolni a testnevelők hivatás identitását és tanításhoz kötődő attitűdjén keresztül a tényleges testnevelői magatartásukat. Kutatásunk eredményével a pedagógiai nevelési programok tevékenységek sikerességéhez is hozzá kívánunk járulni. FüggElék Ideális testnevelő kép mérésére használt változók: (1) A diákjai versenyeket nyernek, (2) Népszerű, (3) Versenysport szerető, (4) Részt vesz az utánpótlás nevelésben, (5) Rugalmas, (6) Versenyszerűen sportol/sportolt, (7) Egy sportágra specializált, (8) Több sportágra nyitott, (9) Nyitott az újdonságra, (10) Jól kommunikál a szülőkkel, (11) szerepel a médiában, (12) Élsportoló volt, (13) Fontos számára az elméleti oktatás is, (14) Tömegsport szerető, (15) Jól kommunikál a diákokkal, (16) Az fontos számára, hogy a diákok mozogjanak, az kevésbé, hogy mit sportolnak hivATkOzáSOk Báthory Zoltán (2000): Tanulók, iskolák - különbségek. Eg y differenciális tanításelmélet vázlata. Okker Kiadó, Budapest. Beijaard, D., Meijer, P. C. és Verloop, N. (2004): Reconsidering research on teachers’ professional identity. Teaching and Teacher Education, 20 sz. 107-128. Bognár József, Tóth László, Baumgartner Eszter és Salvara Marina (2005): Tanulás, célok és testnevelés: Előtanulmány az általános iskola felől. Konferenciaelőadás, IV. Országos Sporttudományi Kongresszus Tanulmánykötet II. 29-34. Csányi Tamás és Boronyai Zoltán (2010): Hunpass avagy a magyar nemzeti fizikai aktivitás kutatás első eredményei. Konferenciaelőadás, 40. Moz gásbiológiai Konferencia. Budapest XI. 19, 38. Clayton, S. (2003): Environmental identity: A conceptual and an operational definition. Megjelent: s. Clayton & s. Opotow (szerk.) Identity and the Natural Environment. 45-65. Cambridge, MA: MIT Press.

54


Dörnyei Krisztina (2010): A csomagoláson található információtartalom újragondolása sokdimenziós skálázással az élelmiszeripar példáján. Vezetéstudomány, 12. sz. 57-69. Eurobarometer 72.3 (2010): Sport and Physical Activity. TNs Opinion & social, Brussels Fejgin, N., Ephraty, N. És Ben-Sira, D. (1995): Work Environmental and Burnout of Physical Education Teachers. Journal of Teaching in Physical Education. 15. sz. 64-78. GfK Hungária (2008): A magyar fiatalok gazdagságra vágynak, GfK sajtószolgálat, http://www. gfk.hu/imperia/md/content/gfk_hungaria/pdf/press_h/press_20080116_h.pdf Halmai Réka és Németh Ágnes (2011): Fizikai aktivitás és szabadidős tevékenységek. In: Németh Ágnes és Költő András (szerk.): serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja. Az egészségüg yi világszervezettel eg yüttműködésben zajló nemzetközi kutatás 2010. Évi felméréséről készült nemzeti jelentés, 26-34. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest Hamar Pál, Versics Anikó, Adorjánné Olajos Andrea és Karsai István (2012): 11-18 éves magyar és erdélyi tanulók iskolai testnevelés kötődés vizsgálatának összehasonlító elemzése. Mag yar Sporttudományi Szemle, 3. sz. 10-14. Hamar Pá l és Karsai István (2008): Az iskolai testnevelés affektív jellemzői 11–18 éves fiúk és lányok körében. Mag yar Pedagógia, 2. sz. 135–147. Hardman, K. (2011): Global Issues in the Situation of Physical Education is Schools. Megjelent: Hardman, K. és Green, K. (szerk.): Contemporary Issues in Physical Education: International Perspectives. Meyer & Meyer Sport, UK, 11 – 29. Hind, E. és Palmer, C. (2007): A critical evaluation of the roles and responsibilities of the Physical Education teacher – perspectives of a student training to teach P.E. in primary schools. Journal of Qualitative Research in Sport Studies, 1. sz. 1-9. Jago R, MacDonald-Wallis K., Thompson, J. l., Page, A. s., Brockman, R. és Fox, K. R. (2011): Better with a buddy: influence of best friends on children’s physical activity. Medicine and Science in Sports and Exercise, 2. sz. 259-265. Ketskeméty lászló, Könyves Tóth Előd és Izsó lajos (2011): Bevezetés az IBM SPSS Statistics programrendszerbe. Artéria Stúdió Kft, Budapest. Kim, J. S. (2005): The Effects of a Constructivist Teaching Approach on Student Academic Achievement, Self- concept, and Learning Strategies. Asia Pacific Education Review, 1. sz. 7–19. Knowles, G. J. (1992): Models for understanding pre-service and beginning teachers’ biographies: Illustrations from case studies. Megjelent: I. F. Goodson (szerk.): Studying teachers’ lives. 99–152. Routledge, london. KsH (2011): A 15–74 éves népesség napi időfelhasználása, 2010. A 2009 / 2010. évi időmérleg-vizsgálat összefoglaló adatai, Statisztikai Tükör, 87. sz. http://www.ksh.hu/docs/hun/ xftp/stattukor/idomerleg10.pdf Laki László és Nyerges Mihály (1999): A budapesti és a falusi fiatalok sportolása. Sporttudomány, 3. sz. 3-11. 55


light, R. (2008): Complex learning Theory— Its Epistemology and Its Assumptions About Learning: Implications for Physical Education. Journal of Teaching in Physical Education, 27 (1), 21-37. Mead, G. H. (2000): A pszichikum, az én és a társadalom szociálbehaviorista szempontból. Megjelent: Felkai Gábor, Némedi Dénes és Somlai Péter (szerk.): Olvasókönyv a szociológia történetéhez. Szociológiai irányzatok a XX. század elejéig, 258-271. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. OECD (2009): Pedagógusok az oktatás kulcsszereplői. Összefoglaló jelentés az OECD nemzetközi tanárkutatás (TALIS) első eredményeiről, OFI, Budapest Quay, J. (2002). The importance of context to learning: Physical education and outdoor education seeing eye to eye. Konferenciaelőadás, Australian Council for Health Physical Education and Recreation, Adelaide, SA. URl: http://fulltext.ausport.gov.au/fulltext/2002/achper/Quay.pdf Neulinger Ágnes (2009): A szabadidősport iránti érdeklődés Magyarországon 3. - társas kapcsolatok és interakciók a sportban, Mag yar Sporttudományi Szemle, 3-4 sz. 29-32. Neulinger Ágnes (2007): Társas környezet és sportfog yasztás, Doktori értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest. Reed, A. és Forehand, M. (2003): Social identity and marketing research: An integrative framework. Unpublished working paper. Wharton School of Business, University of Pennsylvania. sági Matild (2012): Tantárgycsoportok és tanáraik az OECD országokban. Educatio, 4. sz. 594–606. somhegyi Annamária és Varga Péter (2001): Fizikai aktivitás: Több jelentős népbetegség kockázatának hatékony csökkentése. Egészségnevelés. 6. sz. 278-281. Szemerszki Marianna (2014): Mérés és értékelés az oktatásban. Megjelent: Széll Krisztián (szerk.): Az OECD az oktatásról – adatok, elemzések, értelmezések, OFI, Budapest, 17-28. Tari-Keresztes Noémi (2010): Fiatalok szabadidős fizikai aktivitásának magatartástudományi vizsgálata, Doktori Disszertáció, Semmelweis Egyetem, Budapest. Zsiros Emese és Örkényi Ágota (2011): Iskola, kortársbántalmazás. Megjelent: Németh Ágnes és Költő András (szerk.): serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja. Az egészségüg yi világszervezettel eg yüttműködésben zajló nemzetközi kutatás 2010. Évi felméréséről készült nemzeti jelentés, 103-112. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest

56

Szerzőinknek FELHÍVJUK MINDEN LEENDŐ SZERZŐNK FIGYELMÉT, HOGY A BEÉRKEZETT TANULMÁNYOK A KÖZZÉTÉTEL ELŐTT MINDEN ESETBEN ANONIM LEKTORÁLÁSON ESNEK ÁT, ÍGY BIZTOSÍTVA A PUBLIKÁCIÓK OBJEKTÍV SZAKMAI ÉRTÉKELÉSÉT. KÉRJÜK, HOGY A BEKÜLDÖTT ANYAGHOZ MELLÉKELJÉK A A HONLAPON TALÁLHATÓ PUBLIKÁCIÓS NYILATKOZATOT KITÖLTVE.

A TANULMÁNYOK FORMAI ÉS TARTALMI KÖVETELMÉNYEI 1. oldal Tanulmány címe: Times New Roman, 14-es betűméret, középre zárt Szerző(k) neve (titulus nélkül): Times New Roman, 12-es betűméret, félkövér, középre zárt Szerző(k) munkahelye: Times New Roman, 12-es betűméret, középre zárt Szerző(k) elérhetősége: Times New Roman, 12-es betűméret, középre zárt 2. oldal A tanulmány absztraktja magyar és angol nyelven, egyenként maximálisan szóközökkel együtt 1200 karakter terjedelemben. Kulcsszavak (3–5 db) az absztrakt után mindkét nyelven 3-23. oldal A tanulmányok várt terjedelme 20 000 – 40 000 karakter (kb. 10-20 oldal) terjedelemben Times New Roman, 12-es betűméretben, sorkizártan, másfeles sorközzel, amely terjedelem magába foglalja az irodalomjegyzéket is. Fejezet és alfejezet címek és formázás (sorszámok nélkül): 1. SZINT – FÉLKÖVÉR NAGYBETŰS 2. szint – Félkövér dőlt 3. szint – Dőlt Bekezdések, kiemelések: A bekezdések között üres sor kerülendő, az egyes bekezdések első sorát TAB behúzással kérjük szerkeszteni. A fontosabbnak ítélt tartalmi egységek kiemelése, azt dőlt betűvel történjen. Egy adott kiemelés ne haladja meg az egy mondatos terjedelmet. Illusztráció (táblázat, ábra, kép): A tanulmányokban szereplő illusztráció esetében a sorszám és a cím a beszúrás fölé, míg a forrás megjelölése az illusztráció alá kerüljön. Saját készítésű kép, ábra és táblázat esetén forrásmegjelölés: „Saját szerkesztés”. Ábrák esetében a minimális elvárás a 300 dpi felbontás. A képeket jpeg formátumban kérjük. 57

Hivatkozások: Forrásmegjelölés a szövegtestben: Szószerinti idézet esetén: a) „A nemek összehasonlításában megállapítható, a nemzetközi kutatásokból is ismert jelenség, hogy a nők percipiált egészségi állapota általában rosszabb, mint a férfiaké.” (Tóth et. al, 2009 p. 23) A tartalmi idézés során az alábbi módokon hivatkozzon: a) Zsidegh és munkatársai (2007) szerint… b) Primer adatokat megfigyeléssel, kísérlettel és megkérdezéssel gyűjthetünk (Hoffman, 2007) Tartalmi idézés hivatkozástípusai: Egy szerzős cikk vagy tanulmány esetén: · (Tihanyi, 2007) Kétszerzős cikk vagy tanulmány esetén: · (Csoknya és Wilhelm, 2006) Három és több szerős cikk vagy tanulmány esetén: · magyar szerző(k) esetén: (Tóth és mtsai, 2009) · külföldi szerző(k) esetén: (Mullin et al., 2000) Szerkesztett könyv esetén: · magyar szerző(k) esetén: (Horányi szerk., 2004) · külföldi szerző(k) esetén: (Kahle és Riley eds., 2003) Amennyiben egy adott szerző esetében több, azonos évben keletkezett művét is felhasználja, úgy az évszám után az abc betűivel különböztesse meg azokat. Ha pl. az elsőre hivatkozik: · (Hamar, 2003a) Ha szerzőként nem egy személy, hanem egy szervezet, akkor a szervezet nevét tűntetjük fel. · (WHO, 1999) Törvények felhasználása esetén · (1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról) Az irodalomjegyzékben szereplő hivatkozások: Könyv esetén · Szerző(k) (évszám): A könyv címe dőlt betűvel. Kiadó, Kiadás helye. (esetleg oldalszám) · Michalkó G. (2004): A turizmuselmélet alapjai. Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár. Két szerzős könyv esetén · Csoknya M., Wilhelm M. (2006): A sportmozgások biológiai alapjai I. DialógCampus Kiadó, Budapest. 58

Három, vagy több szerzős könyv esetén: · Mullin, B.J., Hardy, S., Sutton W.A. (2000): Sport Marketing. Second Edition, Human Kinetics, Champaign, IL. p. 441. Tanulmány- vagy konferenciakötetben megjelent mű esetén: · Szerző(k) neve (évszám): Tanulmány címe. In: Szerkesztő(k) neve (szerk. vagy eds.): Könyv címe dőlt betűvel, Kiadó, Kiadás helye, a tanulmány oldalszáma –tól –ig. · Hegyi Zs., Herlicska K., Komlós A. (2006): Az aktív turizmus Magyarországon. In: Aubert Antal (szerk.) Magyarország idegenforgalma: Szakkönyv és atlasz. Cartographia Kft., Budapest 50-55. old. · Rátz T. (2011): Kulturális turizmus. In: Michalkó G. (szerk.): Turisztikai terméktervezés és fejlesztés. Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 16 p. Szerző nélküli könyv esetén: · Könyv címe (évszám): Kiadó, Kiadás helye · Magyar Statisztikai évkönyv, 2010 (2011): KSH, Budapest · World Travel & Tourism Council (2013): Economic Impact 2013 Hungary. – London, 28 p. Folyóiratcikk: · Szerzők neve (évszám): Cikk címe. Folyóirat neve dőlt betűvel, évfolyam, szám, oldalszám –tól –ig. · Radák Zs. (2008): Szabadgyökök és testedzés: jelen- és jövőbeli – Sporttudományi Szemle 9. (34.), pp. 11 -14. Tanulmányok esetén: · Szerző(k) neve (évszám): Tanulmány címe dőlt betűvel. Periodika címe, Tanulmány száma. Kiadó, Kiadás helye. Kézirat esetén: · Szerző(k) neve (évszám): Tanulmány címe dőlt betűvel. Kézirat Online forrás esetén: · Szerző(k) vagy szervezet neve (évszám): Tanulmány, cikk vagy weboldal címe. honlap neve, a honlap pontos URL címe, (a letöltés dátuma) · PMFC (é.n.): Cégadatok. Letöltve: PMFC, http://www.pmfc.hu/cegadatok (2011. október 9.)

59

Publikon Kiadó PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézet

Recommend Documents