Publikon Kiadó PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézet

Kiadja | Publisher IDResearch Kft. / Publikon Kiadó PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézet Főszerkesztők | Editors in Chief Prisztóka Gyöngyvér – egyetemi docens Wilhelm Márta – egyetemi tanár A kiadó címe | Publisher’s Address 7633 Pécs, Jakabhegyi út 8/E IDResearch Kft./Publikon Kiadó [email protected] Honlap: http://sportstart.hu/ A szerkesztőség címe | Address 7624 Pécs, Ifjúság u. 6. PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézet Szerkesztőbizottság | Editoral Board András Krisztina – egyetemi docens Atlasz Tamás – egyetemi adjunktus Csapó János – egyetemi docens Hédi Csaba – főiskolai docens Kajos Attila – egyetemi tanársegéd Kiss Róbert – főiskolai docens Marton Gergely – egyetemi adjunktus Neulinger Ágnes – egyetemi docens Raffay Zoltán – egyetemi adjunktus Sterbencz Tamás – egyetemi docens Váczi Márk – egyetemi adjunktus Olvasószerkesztő | Editor Marton Gergely [email protected] ISSN 2498-5929 A START anonim lektorált folyóirat.

Tartalomjegyzék Előszó 1. A SPORTTURIZMUS LEHETŐSÉGEI ÉS KORLÁTAI MAGYARORSZÁGON Marton Gergely

1

2. AZ AKTÍV TURIZMUS KERESLETÉNEK VIZSGÁLATA A TURIZMUS LEGÚJABB TRENDJEINEK TÜKRÉBEN Csapó János

13

3. AZ ÖKOTURIZMUS, A SPORTTURIZMUS ÉS A REKREÁCIÓ KAPCSOLATRENDSZERE Raffay Zoltán

23

4. A HAZAI VÍZITÚRÁZÁS TÖRTÉNETI ALAKULÁSÁNAK VIZSGÁLATA 33 Donka Attila

Előszó Örömmel hívom meg Olvasóinkat folyóiratunk második számában egy olyan kirándulásra, ahol kitűzött céljaink megvalósítása felé haladva, egy tudományos rendezvényen elhangzott előadásokból válogattunk. Mivel szeretnénk az elméletet és a gyakorlatot, a tudományt és eredményeinek felhasználhatóságát összekapcsolni, így olyan találkozókat is szervezünk a MTA Pécsi Akadémiai Bizottság VIII. Biológiai Szakbizottságának Sporttudományi Munkabizottságával karöltve, ahol tudományos igényű, ugyanakkor közérthető – a felsőoktatásban résztvevő hallgatók és minden érdeklődő számára is értékes – módon osztják meg ismereteiket a különböző szakterületeken kutató, oktató, dolgozó közreműködők, és ahol párbeszéddé alakulhat át a „tudományos felolvasó ülés”, ahogy ez történt itt is 2016. májusában. Első ilyen jellegű rendezvényünknek a „Tudományterületek találkozása I.” címet adtuk, ahol a sport, a turizmus, és a kettő ötvözetéből egyre szélesebb aspektusból megközelíthető sportturizmus témakörét választottuk. Elkötelezett hívei vagyunk annak, hogy a különböző mozgásos tevékenységek palettáján olyan szabadidős tevékenységek lehetőségét kell kiaknázni és népszerűsíteni, amelyek a mindennapi „mókuskerékből” kiragadva fiatalokat és idősebbeket egyaránt úgy pihentet, hogy a test, a lélek és a szellem is egyszerre gazdagodik, pozitív irányban változhat általa. Nyilván azonnal számos vonzó dolgot fel lehet sorolni, mi mégis a környezetváltozással, „világjárással”, turizmussal kapcsolatos, ugyanakkor sporttevékenységhez köthető témákat választottunk. Úgy gondoljuk, hogy az utazás legkülönfélébb formái, és a hozzá köthető kulturális, művelődési és nem utolsó sorban mozgásélmények olyan komplex lehetőséget biztosítanak a felüdülésre és regenerálódásra, amelyek sok esetben akár új motivációkat adva ösztönzik az egyéneket további erőfeszítésre, kitartásra vagy akár önmegvalósítási céljaikért való küzdésre – akár a sportban… És újra „bezárulhat a kör”, mert újra beigazolódik: a mozgás az élet alapeleme, testnek és léleknek egyaránt nélkülözhetetlen építőköve. Jelen lapszámunkban megjelenő négy cikk olyan szakemberek munkája, akik nem a sporttudomány képzési területein folytatták tanulmányaikat, kutatásaikat, de valamen�nyien átélték/átélik a sporttevékenység nyújtotta előnyöket, és felismerték annak lehetőségét, hogyan kapcsolják össze saját tudományterületükkel. Így olvashatnak aktív turizmusról, ökoturizmusról, sportturizmusról és vízitúrázásról is. Jó barangolást kívánok Önöknek, és remélem kedvet kapnak, hogy csatlakozzanak hozzánk! Dr. Prisztóka Gyöngyvér főszerkesztő

A SPORTTURIZMUS LEHETŐSÉGEI ÉS KORLÁTAI MAGYARORSZÁGON Marton Gergely Pécsi Tudományegyetem [email protected]

1

2016. I. évfolyam 2. szám

ABSzTrAkT A sportturizmus napjaink egyik felértékelődő turisztikai terméke, amelynek mind a szabadidős, mind a hivatásturizmushoz kötődő formája rendkívül populáris világszerte. Magyarországon a termék erősen polarizált, ugyanis a szabadidős formája – révén, hogy jóval szorosabban kötődik a vezető hazai turisztikai termékekhez – jóval nagyobb fejlődésen ment keresztül és jelentősen populárisabb, mint a versenysportokhoz kapcsolódó részterülete. Ez pedig megjelenik a keresleti szegmensek fogyasztói magatartásában is: jóval többen, gyakrabban és nagyobb költési hajlandósággal vesznek részt a szabadidős sportturizmusban. Ehhez képest a versenysporthoz kötődő ág szerényebb turistaforgalmat bonyolít le, aminek az alapja az egyes sportágak szerényebb népszerűsége és nemzetközi szintű sikerességének hiánya. Mindezek ellenére Magyarország környezeti és infrastrukturális feltételei minden tekintetben megfelelnek a termék és annak minden részterülete nemzetközi szintű működtetéséhez, így egy tudatos stratégiai alapokon nyugvó fejlesztés hatására a sportturizmus előléphet hazánk jelentősebb turisztikai termékei közé. Kulcsszavak: sportturizmus, turisztikai termék, Magyarország ABSTrACT Sport tourism is one of today’s valorised tourism products which is very popular worldwide both concerning its leisure and business tourism form. The product is strongly polarised in Hungary since its leisure form – as it is connected much more to the leading domestic tourism products – went through a much greater development and is much more popular than the sub area connected to competitive sports. It also appears in the consuming behaviour of the demand segments: much more people, much frequently and with a greater spending propensity take part in leisure sport tourism. Compared to this, the branch connected to competitive sports serves a more moderate tourist flow, which is based on the lower popularity of certain sports and the lack of their international success. Despite of all this the environmental and infrastructural conditions of Hungary are matching to the product’s, and all its sub branches, international level functioning, so as an effect of the development based on conscious strategic foundations sport tourism can step forward among the country’s leading tourism products. Keywords: Sport Tourism, touristic product, Hungary

2


1. BEVEzETéS A sportturizmus a 20. század második felének, illetve a 21. század turizmusának egyik exponenciálisan felértékelődő terméke, mely a szerves részét képezi a globális idegenforgalom piacának. Mint minden turisztikai termék így a sportturizmus is különböző intenzitással zajlik a világ egyes desztinációiban. Az intenzitás számos keretfeltétel függvénye, melyek a termék piaci viszonyait alapjaiban határozzák meg, ilyen például az adott sport popularitása/társadalmi beágyazottsága, az infrastrukturális feltételek megléte, a sporthoz vagy annak fogyasztásához való hozzáférés vagy éppen a termék ára. Ezen tényezők (és még természetesen sok más hatás) együtt határozzák meg, hogy egy adott célterület esetén a sportturizmus mekkora nagyságrendben és milyen minőségben jelenik meg, feltéve hogy az idegenforgalmi infra- és szuprastruktúra már rendelkezésre áll (Hinch és Higham, 2004). Magyarország esetén a termék már napjainkban is megtalálható a turizmus palettáján, azonban a piaci pozíciója, illetve a rentabilitása messze elmarad a hasonló feltételekkel rendelkező országokétól, illetve a termékben rejlő hazai turisztikai potenciáltól egyaránt. Mindezekből adódóan a tanulmány elsődleges célja vizsgálni a sportturizmus hazai keretfeltételeit, illetve azok kritikai értékelése, oly módon, hogy az eredmények támpontként szolgálhassanak a termék fejlesztéséhez hazai viszonylatban. 2. móDSzErTAN A tanulmány elkészítéséhez feldolgozásra került a sportturizmus hazai és nemzetközi vonatkozó szakirodalma. Megjegyzendő, hogy míg a nemzetközi tudományos térben kellően széles körűen és mélységeiben vizsgálták a sportturizmust és annak különböző részterületeit, addig a hazai viszonylatban források szűken állnak rendelkezésre (Bokor, 2009; Bánhidi, 2011; Győri, 2014), így a cikkben szereplő számos alapvető tézis külföldi szerzők munkásságának adaptálása a Magyarországi keretfeltételekhez. Mindezeken túl több turizmuskutató munkássága használható fel, akik termékközpontú (aktív turizmus, ökoturizmus) kutatásai harmonikusan illeszkednek a sportturizmushoz, mint részdiszciplínához, és mint turisztikai termékhez (Raffay, 2007; Csapó J. és mtsai, 2011; Marton és Neger, 2011; Kiss, 2014). Ezen irodalmakon alapulva került kialakításra a vizsgálat, illetve annak keretfeltétele, úgy, hogy az a sporttudomány és a turizmus alapvető rendszeréhez egyaránt illeszkedjen. A primer kutatást erősítették a szerző több elméleti kutatóval és gyakorlati szakemberrel folytatott beszélgetései, akiknek véleménye és állásfoglalása bekerült a tanulmány vonatkozó fejezeteibe, annak érdekében, hogy az egzakt módon nem vagy nem könnyen mérhető paraméterek (vonzerők hatásköre, a (rész)termék fogyasztóinak a nagyságrendi meghatározása stb.) vizsgálata esetén is minél pontosabb helyzetértékelés szülessen.

3


3. A SPOrTTUrIzmUS FOgAlOmkÖrE A sportturizmus legszélesebben körben elterjedt meghatározása Standeven és De Knop szerzőpároshoz köthető, mely szerint: „A sportturizmus minden olyan aktív vagy passzív sporteseményen való részvétel egyénileg vagy szervezett módon, szabadidős vagy üzleti/ gazdasági okból, mely során az utazó elhagyja saját otthoni lakó- és munkakörnyezetét.” (standeven és De Knop, 1999). A definiálás alapján levezethető a sportturizmus hazai turizmuselmélethez igazított strukturális felépítése (1. ábra), amelyben a termék, igazodva a lengyel Márton által meghatározott turisztikai formákhoz, üzleti/hivatás és szabadidős formákra osztható (lengyel, 2004), amelyek aztán a Weed és Bull alapján aktív és passzív elemekre bonthatóak tovább (Weed, és Bull, 2004). 1. ábra: A sportturizmus formái és azok struktúrája

Forrás: Weed és Bull, 2004 alapján Marton, 2015

A sportturizmus lehetőségeinek magyarországi vizsgálata így a tanulmányban az említett két forma alapján történik, mind általános helyzetértékelési, mind kínálati, mind pedig keresleti aspektusokból, ugyanis a termék ezen két alapvető területe egymástól jelentősen eltérő jellemvonásokkal bír. Amíg az üzleti alapon működő, főként a versenysportot érintő forma a sporthoz kötődő hivatásturizmust és/vagy annak megtekintését foglalja magába, addig a szabadidős forma a sport(ok)hoz kötődő, a szabadidőben történő sporttevékenységek végzését vagy azok megtekintését jelenti.

4


4. A SPOrTTUrIzmUS ÁlTAlÁNOS jEllEmzőI éS FElTéTElrENDSzErE mAgyArOrSzÁgON Magyarország fekvéséből, éghajlati viszonyaiból és természetföldrajzi jellemzőiből adódóan alkalmas a legtöbb sport űzésére – természetesen tekintettel arra, hogy nem rendelkezünk tengerrel és magashegységekkel, illetve arra, hogy a sportágak egy része szezonálisan végezhető. A rendszerváltást követően a hazai versenysport piaci alapokra helyeződésével párhuzamosan, újabb és újabb nyugat-európai szabadidős sporttevékenységek honosodtak meg. Napjainkra elvi szinten minden olyan sport megtalálható az országban – mint világviszonylatban bárhol – amelyekre van kellő társadalmi igény. Azonban az egyes sportágak és sporttevékenységek infrastrukturális viszonyrendszere és hozzáférhetősége széles palettán helyezhető el. Példának okáért a labdarúgás feltételei az elmúlt évtized fejlesztései hatására európai színvonalra kerültek, míg a tenisz feltételrendszerei jószerivel csak a nagyobb településeken és a kiemelt desztinációkban találhatóak meg. Hasonló a helyzet a szabadidős sporttevékenységek esetében is: bizonyos régiók (pl. Balaton, Budapest stb.) és elemek (pl. kerékpárút hálózat, túraútvonalak) esetén nagyobb hangsúly került a fejlesztésre, míg a kevésbé populáris terek és elemek kisebb mértékben fejlődtek (Marton és Jónás-Berki, 2013). Mindezekből adódón elmondható, hogy a sportturizmus alapfeltételei, a földrajzi és infrastrukturális keretek adottak ahhoz, hogy jól működő, rentábilis turisztikai termékként funkcionáljon a sportturizmus vagy legalábbis annak népszerűbb részterületei. Továbbá azt is meg kell említeni, hogy a termék szempontjából rendkívül fontos az általános és idegenforgalmi infra- és szuprastruktúra, amely hazánkban desztinációink többségében szintén megfelelően épült ki a rendszerváltást követően. A sportturizmus egy másik fontos alapfeltétele maga a sport és annak működése. Míg a szabadidős sportok esetében sokszor elég a keretfeltételek megléte (mellyel rendelkezik hazánk és mivel jellemzően ezt a formát aktívan fogyasztják a turisták), addig a versenysportok esetében a passzív sportturizmus dominál. Így általános keretfeltételnek tekinthető, hogy a sportesemények/sportversenyek, milyen színvonalon és eredményességgel zajlanak. E tekintetben viszont jelentősen rosszabbak a feltételeink – néhány kivételesen sikeres sportágtól eltekintve –, mint Nyugat-Európának, vagy éppen az Amerikai Egyesült Államoknak (pl. labdarúgás, amerikai futball, jégkorong stb.). Összegezve pedig elmondható, hogy a sportturizmus hazai feltételei megfelelőek, azonban a szabadidős formája jóval előnyösebb helyzetben van, mint az üzleti, amely viszont a populáris sportágak felértékelődésével jelentősen javulhat. 4.1. A sportturizmus hazai kínálata A sportturizmus szabadidős formájának hazai kínálata nemzetközi viszonylatban is megfelel a modern turizmus elvárásainak. Ez köszönhető az elmúlt évtizedek turisztikai termékfejlesztési támogatásainak (I. széchenyi Terv, Nemzeti Fejlesztési Terv, Új Magyar5


ország Fejlesztési Terv, Új széchenyi Terv), melyek révén jelentősen színesedett a magyar turisztikai kínálat palettája és amelyekben megjelentek a sportturizmus, mint idegenforgalmi termék komponensei is (Aubert, 2007). A beruházások révén kialakított vonzerők egyik célja, főként a szezonalitás csökkentése miatt, a kiegészítő termékek fejlesztése volt. Ezek az attrakciók azonban időközben jelentősen felértékelődtek és ma már önálló sportturisztikai utazási motivációt kiváltó vonzerőkként jelennek meg a turizmus hazai és nemzetközi piacán, amelyek közül a jelentősebbek az alábbi 1. táblázatban kerülnek összefoglalásra. A felsorolt sportturisztikai résztermékek és desztinációk természetesen eltérő volumenű vendégforgalmat realizálnak, de közös jellemzőjük, hogy önállóan is utazást kiváltó elemekként vannak jelen a hazai turizmusban, illetve az utazásközvetítők és (egyéb) szervezők/szervezetek kínálatában, és mindegyikük kínálatának középpontjában a sportolás áll. Továbbá megjegyzendő, hogy a szolgáltatók és az általuk nyújtott szolgáltatások individuális szinten különböző színvonalú turisztikai infra- és szuprastrukturával és minőséggel rendelkeznek, amelynek következménye egyrészt a turista- és a kirándulóforgalmuk nagyságrendjében tükröződik vissza, másrészt pedig abban, hogy az alacsonyabb minőségű egységek sok esetben kiegészítő szerepet játszanak csupán egy-egy jelentősebb vonzerő mellett az adott desztinációban. 1. táblázat: A sportturizmus jelentősebb kínálati elemei Magyarországon Termék Vizi turizmus Vitorlázás Kerékpáros turizmus Ökoturizmus Síturizmus Lovas turizmus Természetjárás Kalandparkok

Desztináció/földrajzi tér Balaton, Fertő-tó, Velencei-tó, Tisza-tó, Duna, Tisza, Dráva Balaton, Fertő-tó Eurovelo hazai szakaszai, Balaton Nemzeti Parkok és egyéb védettség alatt álló területek Dunántúli-középhegység, Észak-középhegység Az ország szinte egész területén találhatók minősített szolgáltatók Nemzeti Parkok és egyéb védettség alatt álló területek Az ország szinte egész területén találhatók Forrás: Marton, 2016

A versenysporthoz kötődő sportturizmus estében szintén jelentős fejlesztések zajlottak a közelmúltban, gondolván itt például a labdarúgás, a kézilabdázás, a kosárlabdázás, az úszás és még számos más sportág infrastruktúrájának modernizációjára. A beruházások jellemzően a nagyvárosokat és azon kisebb településeket érintették, amelyeken magas szintű sporttevékenység zajlik. Napjainkra a kínálat statikus része az ország területén megfelel mind a sportolók, mind a nézők szempontjából a sportturizmus kereteinek, azonban a dinamikus egység, maga a versenyszintű üzleti keretek között zajló sporttevékenység, rendkívül változó színvonalú. Példának okáért egy Formula-1-es futam a nemzetközi előírások miatt kiemelkedően magas színvonalú, míg egy országos első osztályú átlagos csapatsport mérkőzése messzemenően elmarad a nemzetközi szinttől. Ennek egyenes következménye, hogy a versenysportok jelentős része nem, vagy alig felel meg a sportturizmus 6


kritériumainak, így a termék ezen részének kínálatát legfőképp a nemzetközi standardok szerinti eseti vagy periodikusán ismétlődő versenyek (pl. Forma-1, Európa és világbajnokságok stb.) és a populáris sportágak válogatott mérkőzései jelentik. 4.2. A sportturizmus hazai kereslete A hazai turisták belföldi utazási motivációit a Központi Statisztikai Hivatal éves kiadványa: „Jelentés a turizmus évi teljesítményről” tartalmazza, mely alapján jól látható (2. táblázat), hogy a hagyományos utazási motivációk mellett (szórakozás, pihenés, családi/baráti látogatások) a modern termékek hatásai igen kis részesedéssel bírnak (KsH, 2015). Mindazonáltal éves szinten az „egészségmegőrzés” és az „egyéb” kategóriák, amelyekbe többek között a sport motivációjú utazások is beletartoznak közel 10%-át teszik ki az utazásoknak, ami a 2015. évi 15 millió út, 62 millió éjszaka esetében a csekély százalékos részarány ellenére is jelentős volumen (nagyságrendileg 1,5 millió út és 6,2 millió éj). Egzaktabban és pontosabban felmérési metodika hiánya miatt és a turisták másod és harmadlagos utazási motivációjából, illetve az utazás során történő mellék- és kiegészítő turisztikai termékek fogyasztásából eredően nem határozható meg a sportturisták száma, de a nagyságrend így is jól behatárolható, hogy jelentős piacról van szó. 2. táblázat: A magyar lakosság belföldi utazásinak motivációja Utazási motiváció Szórakozás, pihenés Rokon, ismerős meglátogatása Hobbi jellegű munka Egészségmegőrzés Egyéb A sportturizmust érintheti

2011 32% 56% 4% n.a. 8% 8%

2012 44% 41% 4% 4% 7% 11%

2013 46% 41% 4% 5% 4% 9%

2014 60% 26% 4% 5% 5% 10%

2015 60% 28% 4% 3% 5% 8%

Forrás: KSH, 2011-2015

A szabadidős sportturisztikai utazások esetében a legkülönbözőbb keresleti szegmensek találhatók a termék és altermékei fogyasztói között. A megkérdezett szakértők szerint a fő fogyasztási motiváció az aktív pihenés és az aktív rekreáció, tehát maga a versenyhelyzet nélküli sporttevékenység, amely független a kortól. Így például a kerékpáros-, a gyalog- vagy éppen a kajak-kenu túrák éppúgy lehetnek családi, mint egyéni tevékenységek, de a kereslet többségét a fiatal- és a középkorúak teszik ki. Továbbá jellemző az is, hogy a turisták egy hagyományos vízparti nyaralás során, amikor lehetőségük nyílik a sportok kipróbálására (pl. szörfözés, vitorlázás, lovaglás), a sporttevékenységeket eseti jelleggel űzik. A versenysportokhoz és sportrendezvényekhez kötődő sportturizmus esetében a fogyasztói motivációk jóval árnyaltabb képet mutatnak. A professzionális sportolók „alanyi jogon” hivatásszerűen vesznek részt a sportturizmusban. Hogy milyen gyakorisággal és mennyi időt eltöltve azt természetesen az általuk űzött sportág jellemvonási határozzák 7


meg egy igen széles skálán (pl. egy labdarúgó csapat edzőtábora akár 10-14 napig is tarthat, míg egy hazai teniszverseny általában 3-5 napot igényel). A versenysportok passzív fogyasztói, a nézők és a szurkolók esetében már jóval szélsőségesebb utazási motivációk jelennek meg, amelyek egyrészt az adott sportághoz vagy annak egy csapatához történő emocionális kötődésből, másrészt az adott sporttevékenység hazai és nemzetközi szintű sikerességétől, harmadrészt pedig a kereslet hozzáférési lehetőségétől függ. Ezen tényezők összefüggéseit és kombinációit jól mutatja az alábbi 3. táblázat, amely több európai labdarúgó bajnokság átlagos és legnépszerűbb csapatainak nézőszámait tartalmazza. 3. táblázat: Európai labdarúgó bajnokságok és azok legnépszerűbb csapatainak átlagos nézőszámai a 2015/2016-os szezonban Ország Németország Anglia Spanyolország Olaszország Franciaország Portugália Lengyelország Csehország Románia Magyarország Szerbia Horvátország Bulgária

Nézőszám 43.300 fő 36.461 fő 28.568 fő 22.162 fő 20.896 fő 10.803 fő 9.103 fő 5.080 fő 3.345 fő 2.628 fő 2.556 fő 2.453 fő 2.108 fő

legnépszerűbb csapat BV 09 Borussia Dortmund Manchester United FC Barcelona FC Internazionale Milano Paris saint-Germain FC SL Benfica Legia Warszawa SA FC Viktoria Plzeň FC steaua Bucureşti Ferencvárosi Torna Club FK Crvena zvezda Beograd HNK Hajduk Split PFK levski sofia

Nézőszám 81.178 fő 75.286 fő 79.724 fő 45.538 fő 46.160 fő 50.322 fő 21.209 fő 10.620 fő 9.158 fő 7.737 fő 16.983 fő 9.266 fő 3.558 fő

Forrás: http://www.european-football-statistics.co.uk

Természetesen az adatok nem azonosak a sportturisták számával, de a szakértői becslések alapján 5-15%-ra tehető az arányuk a teljes nézőszám viszonylatában, ebből adódóan pedig nem elhanyagolható a magyar és a világ vezető labdarúgó bajnokságai közti akár 15-szörös különbség, amely heti szinten realizálódik az év minden egyes bajnoki fordulójában. A bemutatott eltérés, ha Magyarország legnépszerűbb sportágában, a labdarúgásban ekkora volumenű, akkor valószínűsíthetően a többi sportág esetében is prognosztizálhatóak (ha nem is azonos, de nagyságendileg hasonló) különbségek. A kiemelkedő sportrendezvények esetében már jóval nagyobb a sportturisták aránya (akár 60-80%) gondolván itt akár a Forma-1-es magyar futamra, akár az ország által rendezett kiemelt sporteseményekre (válogatott mérkőzések, világesemények stb.), azonban ezek viszonylag ritkán kerülnek megrendezésre, illetve unikális jellegükből adódóan nehezebb a hozzáférhetőségük a fogyasztók számára, így csupán egyszeri vagy időszakos vonzerőkként funkcionálnak.

8


4.3. A sportturizmus fejlesztési lehetőségei magyarországon A korábbi fejezetekből jól látható, hogy a sportturizmus magyarországi helyzete erősen polarizált a lehetőségek és azok kihasználtsága szempontjából egyaránt. Egyrészről a szabadidős forma gyakorlatilag a nemzetközi szinten realizálódik, míg másrészről a versenysporthoz kötődő üzleti forma jellemzően jelentős lemaradást mutat a nemzetközi trendektől (eltekintve a pontszerűen megjelenő események kiugró mutatóit). A turisztikai termék fejlesztési lehetőségeit pedig ezen jelenlegi keretfeltétek alapján lehet meghatározni. A szabadidős sportturizmus, amely szoros összefüggést mutat a „hagyományos” szabadidős turizmussal, keretfeltételei adottak és a közeljövő beruházásai révén csak tovább fognak javulni (pl. tervezett Duna menti kerékpárút és kajak-kenu kikötők, a Balaton menti vitorláskikötő fejlesztések stb.), így e téren az alábbi javaslatok fogalmazhatóak meg: • Azon területek esetén ahol ma még csak a minimális turisztikai infrastrukturális feltételek találhatóak (pl. Dráva mente, Tisza menti területek), ott az elsődleges és a másodlagos idegenforgalmi szuprastruktúra mielőbbi fejlesztése javasolt. • Ahol mindezek adottak (pl. Balaton, Fertő-tó stb), ott a prioritás a márkaépítés és a menedzsment szervezetek fejlesztése, illetve a harmonizáció a desztinációk egyéb termékeivel. • Mindemellett rendkívül fontos az utazásközvetítő szektor kínálatában minél nagyobb arányban megjeleníteni a sporthoz kötődő utazásokat, hiszen a turisták többsége a kész utakat nagyobb arányban vásárolja, így jelentősen növekedhetne a termék belföldi turizmuson belüli részaránya. A versenysportokhoz kötődő forma esetében a fejlesztések jóval problematikusabbak, hiszen ez esetben nem elégségesek az infrastrukturális fejlesztések, mivel azok által csupán a sportok keretfeltételei javulnak, a sporttevékenység minősége nem, vagy csak kevéssé. Így ezen esetben a sportstratégiák tudatos hosszú távú iránymutatásai által történő sportági előrelépés, illetve a sikeres sportdiplomácia általi minél több és minél nagyobb sportturisztikai funkcióval is bíró sportesemény elnyerése és magas színvonalú lebonyolítása hozhat eredményt. 5. ÖSSzEFOglAlÁS Magyarországon a sportturizmus jelentős fejlődésen ment keresztül, annak ellenére, hogy kevesebb, mint három évtized telt el a rendszerváltás és a modern idegenforgalom meghonosodása óta. Jól láthatóan a termék szabadidős formája – melyben a turisták maguk választhatják meg a sportágat és annak desztinációját – rohamos tempóban fejlődött és fejlődik ma is. Ennek alapját azon nemzetközi idegenforgalmi keresleti trendek jelentik – mint például az egészségtudatosság erősödése, az aktív pihenés, az aktív rekreáció igénye vagy éppen a szabadidős sporttevékenységek felértékelődése a mindennapokban és az utazások során egyaránt –, melyek hazánkban is megjelentek a 20. század végén. A turisztikai és a sportturisztikai kínálat pedig, gyorsan alkalmazkodva ezen fogyasztói elvárásokhoz, rendkívül gyorsan megteremtette a szükséges turisztikai infra- és szuprastruktúrát, amely 9


az idegenforgalom piacán önálló sportturisztikai utazási motivációt indukált a kereslet oldalán. A szabadidős forma esetén a jövőkép rendkívül pozitív, mivel a sportturisztikai fejlesztések az egyes desztinációkban kiválóan alkalmasak a szezonalitás csökkentésére, így a részterület várhatóan rövidtávon is további felértékelődést fog mutatni . A versenysporthoz kötődő forma esetén a sport minősége és a popularitás határozza meg a sportturizmus ezen ágának nagyságrendjét, így ez esetben a fejleszthetőség és az előrelépés csak közvetett módon, az egyes sportágak felértékelődésével lehetséges, azonban ebben az irányban is számos jel mutatkozik az előrelépésre (gondolván a sikeres 2016-os labdarúgó Európa Bajnokság hatásaira), amely azonban kizárólag hosszútávon érzékelhető majd a turizmusban. Összegezve elmondható, hogy Magyarország sportturisztikai szempontból jó környezeti adottságokkal rendelkezik és ezekre alapozva – még ha desztinációnként különböző sikerességgel is – kiépült egy bizonyos mértékű sportturizmus, amely a keresleti visszaigazolások alapján perspektivikus jövőképpel rendelkezik. HIVATkOzÁSOk Aubert A. (2007): A térségi turizmuskutatás és tervezés módszerei, eredményei. Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földrajzi Intézet, Pécs, pp. 46–50. Bánhidi M. (2011): Sportföldrajz. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 244 p. Bokor J. (2009): A sportturizmus elméleti kérdései: a Szigetköz és az Írottkő Natúrpark sportturizmusa. Savaria University Press, Szombathely, 175 p. Csapó J., savella O., Remenyik B. (2011): Aktív turizmus. In: Michalkó G. (szerk.): Turisztikai terméktervezés és fejlesztés. Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Pécs 16 p. Győri F. (2014): sportturizmus. In: Kiss G. – Győri F. – Dorka P. – Domokos M. (szerk.): Rekreáció I. szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Testnevelési és Sporttudományi Intézet, Szeged, 22 p. Hinch, T., Higham, J. (2004): Sport Tourism Development. Channel View Publications ltd, Clevedon - Buffalo – Toronto, 270 p. Kiss, R. 2014: The geographical position, system and modelling of golf tourism. Hungarian Geographical Bulletin 64/2, pp. 201-220. lengyel M. (2004): A turizmus általános elmélete. Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai szolgáltatások Főiskolája, Budapest, 524 p. Marton G. (2015): sportturizmus. Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Sporttudományi és Testnevelési Intézet, Pécs, 141 p. Marton G., Jónás-Berki M. (2013): Aktív turizmus pozíciója a Balaton térségében. – Modern Geográfia 2013/1:(1) pp. 1-10. Marton, G., Neger, C. (2011): Tourism and rural development in Tyrol. – NFA Füzetek 2011.(2.), pp. 66–71.

10


Raffay z. (2007): Ökoturisztikai kezdeményezések a Dél-Dunántúlon. In: Kovács T. (szerk.): A vidéki Mag yarország az EU-csatlakozás után: VII. Falukonferencia. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja, Pécs, pp. 301-312. standeven, J., De Knop, P. (1999): Sport Tourism. Human Kinetics, Champaign, 376 p. Weed, M., Bull, C. (2004): Sports Tourism - Participants, policy and providers. Elsevier Butterworth-Heinemann, Oxford, 258 p. Központi statisztikai Hivatal (2011-2015): Jelentés a turizmus 2011-2015. évi teljesítményéről. Budapest Az európai labdarúgás statisztikai oldala. Letöltve 2016. május 22.: http://www.europeanfootball-statistics.co.uk

11

AZ AKTÍV TURIZMUS KERESLETÉNEK VIZSGÁLATA A TURIZMUS LEGÚJABB TRENDJEINEK TÜKRÉBEN Csapó János Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Földrajzi Intézet, Turizmus Tanszék [email protected]

13


ABSZTRAKT Az elmúlt években a turizmus globális folyamatainak egyik fontos tanulsága, hogy a turisztikai kereslet mind nagyobb szegmense kíván részt venni aktív üdülésben. Napjaink felgyorsult és stresszel erősen terhelt világában a különböző szociológiai és demográfiai háttérrel rendelkező csoportok természetesen különböző igények mentén, de egyre inkább igényli egy egészséges(ebb) életmód követését, melynek fontos része a mozgás, a rekreáció, vagy éppen a táplálkozás tudatos formálása, gyakorlása. Természetesen nem gondolhatjuk azt, hogy a turizmusban részt vevők döntő többsége fog majd primer motiváció alapján aktív turistává válni, de a hagyományos szolgáltatások mellett számos kutatás és a tapasztalat is azt bizonyítja, hogy egyre többek keresik már az aktív időtöltés lehetőségeit. Így tehát az aktív turizmus fogalma és gyakorlata természetesen szorosan összekapcsolható a rekreációs motivációval és – különböző intenzitásban és minőségben – elkerülhetetlenül részesévé válik a sporttevékenységeknek is. A tanulmány, felismerve az ismertetett helyzet egészségtani, gazdasági és társadalmi hatásait, az aktív turizmus keresletének vizsgálatát tűzi ki célul a legújabb turisztikai trendek tükrében. Kulcsszavak: aktív turizmus, kereslet, életmód, turisztikai trendek ABSTRACT During the past years one of the most important lessons of global tourism processes were that a growing extent of tourism demand intends to take part in active holidays. In our speedy and stressful world the different groups of tourists with different sociological and demography background need more and more to follow a healthier lifestyle, where an important aspect is motion and recreation or the conscious change of our nutrition. Of course we cannot think that a vast majority of people taking part in tourism will become an active tourist by their primary motivation, but besides the traditional services numerous research and empirical studies prove that a growing extent of travellers are looking for possibilities of active pastime. The concept and the practice of active tourism considering its intensity and quality will be an inevitable part of sport activities as well This study, recognising the health, economic and social impacts of active tourism aims to investigate the demand side of active tourism within the scope of the most modern tourism trends. Keywords: active tourism, demand, lifestyle, tourism trends

14


1. BEVEZETÉS Az aktív turizmus a gyorsan változó idegenforgalmon belül is viszonylag új jelenségnek számít, így a turisztikai termékről érdemben csak a XX. sz. második felétől beszélhetünk. A turisztikai termék igazi felfutása az 1960-1970-es évektől datálható, amikor a modern tömegturizmustól való elszakadás vágyának az erősödésével az aktív pihenés mind erősebb motivációt jelentett az utazók számára, virágkorát pedig egyértelműen napjainkra éli (Christiansen, 1990, Csíkszentmihályi és Selega, 1990, Kiss és mtsai, 2016, Adventure Tourism Market Study, 2013). A túrázás, kirándulás, kerékpározás és egyéb szabadidős tevékenységek tehát egyre inkább részei lettek a mindennapi ember életének is, manapság az öltözködéstől az étkezésen át komoly mértékben változtatva az aktív turista életvitelén és életfelfogásán (Buckley, 2006, Cater, 2005,). Érdekes jelensége az aktív turizmus kutatásának továbbá, hogy napjainkra a szabadidős sporttevékenységek – ugyan nem tömegesen, de trendszerűen – egyre inkább az extremitások felé mozdulnak, hiszen napjaink turistája a mindennapi taposómalomból való kiszakadás kapcsán az extrém módon megnövekvő stresszt egyre extrémebb módon kívánja levezetni. Így az aktív turizmusból kialakuló kalandturizmus és extrémturizmus is további fontos szempontjait adják a kérdéskörnek (Cloutier, 2003, Buckley, 2010). A tanulmány elsősorban szakirodalmi-elméleti forrásokra hivatkozva próbálja meg összegyűjteni és rendszerezni az aktív turizmus elméleti alapjainak a tárgyalásán túl a turisztikai termék legújabb trendjeit és hatásait. 2. AZ AKTÍV TURIZMUS FOGALOMKÖRÉNEK VÁLTOZÁSA, ELMÉLETI ALAPOK Az aktív turizmus definícióinak meghatározása kapcsán a tanulmány szerzője alapvetően a turista motivációjának oldaláról szedte össze a szakirodalom releváns munkáit. Kiindulópontként érdemes megnéznünk a Magyar Turizmus Zrt. megfogalmazását: „Az aktív turizmus olyan turizmusforma, amely esetében a turista utazásának motivációja valamilyen fizikai aktivitást igénylő szabadidős vag y sporttevékenység g yakorlása” (Magyar Turizmus Rt., 2003). Michalkó G. (2002) tovább megy a fogalom tisztázásában azzal, hogy megemlíti a turisztikai tevékenység gazdasági aspektusát is, így „az aktív turizmus olyan utazási forma, amelynek során a turista a hétköznapitól eltérő, intenzív moz gást végez, miközben valamilyenfajta árut, vag y szolgáltatást is vásárol” (Michalkó, 2002). Ezt a megközelítést aztán szintén Michalkó G. (2003) írja át, illetve pontosítja: „…az aktív turizmus alatt értendő minden olyan turisztikai tevékenység, amelyben az eg yén élményszerzési célból eredő, nem rutinszerű moz gása a mindennapi térpályáján kívül eső térben költésével eg ybekötve valósul meg” (Michalkó, 2003) Igen nehéz azonban a turisztikai termékkel foglalkoznunk akkor, amikor a nemzetközi szakirodalom nem igazán használja ezt a fogalmat, jobb esetben is inkább a szabadidős sporttevékenységek és inkább a kaland(osabb)turizmus kapcsán. Az angol nyelvterületen például nem (igazán) létezik az „active tourism” kifejezés, sokkal inkább az „adventure tourism” (kalandturizmus) szókapcsolatot használják, ráadásul a fogalom tárgykörébe 15


az általunk elfogadott aktív turisztikai tevékenységek mellett a felelős turizmus és az ökoturizmus is jelentős szerepet tölt be (ATDI, 2012, Delpy-Nierotti, 2003, Kane és Zink, 2004). Mindenesetre ebben a megközelítésben is a turista által a hagyományos tevékenységekhez képest intenzívebb, aktívabb időtöltésről beszélhetünk. Fentiek alapján, ha a tevékenységi köröket kívánjuk lehatárolni –elfogadva a Magyar Turizmus Zrt. termékstruktúráját – akkor az aktív turizmus fogalomkörébe tartozik jellemzően a természetjárás, a kerékpáros turizmus, a vízi turizmus, a lovas turizmus, a golf, a horgászat, vadászat, kempingturizmus, téli sportok és síturizmus, illetve az egyéb szabadidős sporttevékenységek is melyek közül legújabban kiemelhetjük például a kalandturizmust és az extrémturizmust is. A fogalom meghatározásának nehézkessége továbbá abból is ered, hogy az aktív turizmus szoros relációt mutat a sportturizmussal (Marton, 2015, Csapó és mtsai, 2010, Magyar Turizmus Zrt. 2013). Az aktív turizmus elméleti alapjainak és napjainkban betöltött növekvő szerepének tárgyalásakor ki szeretném emelni az 1990-es alapítású Seattle-i ATTA (Adventure Travel Trade Association) és a The George Washington University kutatója (Heyniger, C.) által kialakított Adventure Tourism Development Index-et (ATDI – Az aktív/kalandturizmus fejlettségi indexe), ahol többek közt meghatározták az aktív/kaland turizmus versenyképességi mutatóit (ATDI, 2012). A tanulmány szerint az aktív/kalandturizmus kínálati oldalának 10 alappillére: 1. Fenntartható fejlesztési politika, 2. Biztonság, 3. Egészségügyi szolgáltatások, 4. Természeti erőforrások, 5. Kulturális erőforrások, 6. Aktív turisztikai kínálat jelenléte, 7. Humán oldal, 8. Vállalkozói oldal, 9. Turisztikai infrastruktúra, 10. Turisztikai imázs. Fenti kezdeményezés és a tény, hogy az elmúlt években jelentősen megnövekedett a nemzetközi szakirodalom aktív turizmussal foglalkozó tanulmányainak a száma – sajnos hazánkban csak kevéssé – is jelzi számunkra a téma relevanciáját és a turizmuskutatásban betöltött (Rátz és Kiss, 2006). 3. AZ AKTÍV TURIZMUS ALAPMOTIVÁCIÓI Az aktív turizmus fő motivációs tényezője a turizmusban általánosan megszokottakon kívül elsősorban a turista fizikai és pszichikai indítékai, melynek köszönhetően arra ösztönzi magát, hogy szabadidejét valamilyen aktív testmozgással töltse el. Ez természetesen azzal a dicséretes – viszonylag új – társadalmi igénnyel is párosul, hogy egyre inkább egészségtudatosan próbálunk élni az egészséges életmód kiépítésével, a mindennapok 16


stresszterhelését elkerülendő, illetve kivédendő (Csapó és mtsai, 2010, Jónás-Berki és mtsai., 2015, Marton és Jónás-Berki, 2013). Fontos motivációs tényező, illetve vonzerő természetesen maga a természeti környezet, hiszen a turizmus ezen formája főleg „outdoor” végezhető. A rendszer alapját magától értetődően a mozgás és az aktivitás adja, a motivációk közül azonban a természetközeliség mellett a kaland, illetve kalandszerű élményszerzés is hasonló mértékben fontos (Tomik, 2013). A motivációs rendszer harmadik tényezője véleményünk szerint az ember alkotta vonzerők jelenléte – melyek akár „indoor”, akár „outdoor” formában is rendelkezésre állhatnak. 1. ábra: Az aktív turizmus motivációi

Forrás: Saját szerkesztés

4. A TURIZMUS LEGÚJABB TRENDJEI ÉS AZ AKTÍV TURIZMUS KAPCSOLATA A KERESLET SZEMSZÖGÉBŐL Ha nagyon le szeretnénk egyszerűsíteni az aktív turizmus és a legújabb turisztikai trendek kapcsolatrendszerét, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy az aktív turizmus mindegyik turisztikai trend irányvonalában fontos szerepet tölt be. Érdemes azonban részletesen kifejtenünk ezen álláspontunkat. A kereslet oldaláról az utóbbi időszak fontos trendje a turisztikai folyamatokban az élményközpontúság (Hudson, 2003) és vele párhuzamosan a motiváció megváltozása. A turista mindinkább szeretné hasznosan (és felelősen) eltölteni a rekreációra, utazásra szánt szabadidejét, melynek kapcsán mind több élményre és egyben aktivitásra van szüksége. Az élményszerzés természetesen egyik legfontosabb területe pedig az aktivitásunk erősí17


tése, az aktív turizmusban való részvétel lehet, melynek során egyrészt új dolgokat láthatunk, tapasztalhatunk, másrészt saját magunkat is jobban megismerhetjük testünk és lelkünk – bizonyos fokú – edzésének folyamán. A turizmus legújabb trendjeinek egy újabb tétele a társadalmi, demográfiai változásokhoz köthető. Eszerint a szeniorok részarányának rohamos növekedése, a családstruktúrában bekövetkező változások, az iskolai végzettség általános szintjének növekedése és a tudás és ismeretek iránti igény emelkedése egyforma mértékben befolyásolja pozitív irányba az aktív turizmus iránt érdeklődők és az abban résztvevők számát. Hozzá szeretnénk tenni azonban, hogy ezek a pozitív folyamatok leginkább a fejlett világ országainak népességét jellemzik, akik persze eleve küldő (és sok esetben egyben fogadó) országokként szerepelnek a nemzetközi turizmusban. Fentiekkel párhuzamosan a legújabb turisztikai trendek kapcsán az egészségtudatosság jelenléte és folyamatos erősödése talán az egyik legjobban köthető az aktív turizmushoz, természetesen az egészségturizmus dominanciája mellett (Dávid, 2002, 2009). Érdemes persze azon vitatkoznunk, hogy menyire egészséges egy 90 fokos sziklafalat megmászni, de alapvetően a mindennapi értelemben vett aktív turisztikai formák kapcsán az egyik legfontosabb motiváció az egészségünk megőrzése, fittségünk erősítése az aktív turizmus segítségével (is). A kereslet oldaláról további, az aktív turizmust is befolyásoló tényezők: • munkaidő/szabadidő értelmezésének megváltozása, • az egyéni utazók számának/arányának növekedése, • a rövidebb tartózkodási idővel jellemezhető utazások számának/arányának emelkedése, • a speciális turisztikai termékek iránti érdeklődés növekedése, • az internet használatának egyre gyakoribbá válása, • a diszkont légitársaságok terjeszkedése, • a késői foglalások előtérbe kerülése, • fokozott árérzékenység. (Cooper és Hall, 2008) A fejezet végén érdemes még kiemelnünk a keresleti trendek realizálódott turistaforgalmi változásait is, melyhez az Adventure Tourism Market Study (2013) tanulmányát vettük alapul. Eszerint az összefoglaló kutatás szerint 2009-2012 közt az aktív/kaland turizmus piac Észak-Amerikában, Dél-Amerikában és Európában éves szinten 65%-ös növekedést regisztrált, ami elképesztő mértékű expanziót jelent még a turizmusban is, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a kalandturizmusra évenként átlagosan 20%-kal többet költöttek a turisták. Az internet használatának folyamatos növekedését támasztja alá az is, hogy az aktív/kaland turisták 69%-a online kutatással szerzett tudomást az utazás helyszínéről, illetve a Facebook használó aktív/kaland turisták aránya 2010-2013 közt több, mint megkétszereződött (Adventure Travel Trade Association, 2013). A motivációk kapcsán érdemes még támaszkodni az Európai Bizottság 2014-2015-ben végrehajtott keresletfelmérésére, amelyben összesen 30 101 európai uniós polgárt kérdez18


tek meg kérdőíves felméréssel az utazási szokásaikról. A reprezentatív kutatás cikkünkhöz leginkább tartozó kérdését az 2. ábra mutatja be. 2. ábra: Az Európai Bizottság 2015-ös felmérésének válaszai a „Melyek voltak a fő indítékai a nyaralásának 2014-ben?” címmel feltett kérdésre

Forrás: European Commission, 2015 alapján saját szerkesztés

A megadott válaszok jó része erősen köthető az aktív turisztikai motivációkhoz, így az első helyen (EU 48%, Magyarország 51%) megadott vízpart természetesen részben vízi sportokra is utalhat, de kiemelkedő a természet szerepének a megadása (EU 31%, Magyarország 39%), illetve a sporttal kapcsolatos események (az ábrán a különleges események kategória alatt) meglátogatásának motivációja is (EU 12%, Magyarország 8%). Fenti válaszokból következik, hogy nem egységes az egyes megkérdezett nemzetek hozzáállása az utazási motivációkhoz, így tovább elemezve a megadott adatokat leszögezhetjük, hogy – legalábbis a válaszok alapján – differenciálhatunk az egyes országok aktív turizmussal kapcsolatos hozzáállásában. A természetet leginkább primer motivációnak választók a belgák (55%), a csehek (52%), a litvánok (48%) és a hollandok (43%). Ezzel szemben a természeti értékek legkevésbé az íreket (14%) és a moldávokat (17%) ösztönzik utazásra. A sporthoz köthető utazási motiváció aránya már jóval kisebb az előző tényezőnél, így a legsportosabb nemzetek is 29 (Cseh Köztársaság), illetve 25%-os (Ausztria) arányban jelezték ezen tevékenységek fontosságát az utazásaik folyamán. A legkevésbé sportos beállítottságúak a ciprusiak (2%), a portugálok (3%), a macedónok (3%) és az olaszok (3%) voltak. 19


Érdekes még megvizsgálnunk, hogy van-e különbség a nemek és a korcsoportok közt a válaszadás tekintetében. A válasz nem mindenhol egyértelmű, hiszen pl. a természetet primer motivációként a férfiak 30%-a, a nők 31%-a adta meg, itt tehát lényegi különbség nincs, és a sporthoz köthető tevékenységeknél sem találunk nagy eltérést a megadott 14% (férfiak) és a 11% (nők) közt. Abszolút negatív eredménynek látom, hogy a korcsoport szerinti bontásban viszont már kimutatható a fiatalabb korosztály kisebb érdeklődése a természet iránt (15-24 éveseknél 21%, a többi korcsoport 30 és 35% közt oszlik meg). Érdekes azonban, hogy a sporthoz köthető tevékenységek kapcsán már a fiatalok (15-24 évesek) – és a 40-54 évesek – adják a legnagyobb arányt 14%-kal, míg természetes módon itt az 55 év felettiek aránya a legkisebb 10%-is értékkel (European Commission, 2015). 5. ÖSSZEFOGLALÁS Az aktív turizmus kereslete és ezzel párhuzamosan kutatása napjainkra virágkorát éli, ha nem is Magyarországon, de a nemzetközi turisztikai porondon mindenképpen. A változó életstílusra változó válaszokat adunk, ami természetesen a turizmusban és azon belül az aktív turizmus területén is tetten érhető. A tanulmányban már felsorolt keresleti trendek figyelembe vételével az aktív turista mindinkább a különleges és vele párhuzamosan a minőségi szolgáltatások irányába fordul, szerencsés módon egyre inkább figyelembe véve a fenntarthatóság és a lokalitás eszmerendszerét és kritériumait is. A felelős turizmus és a felelős turista tehát mind nagyobb mértékben jelenik meg az aktív turizmusban is, ami így a turisztikai termékcsoportot nemcsak „trendi”, hanem egyben – egyre inkább – fenntartható és felelős termékké alakítja. A „fejlett” világ, illetve a természeti értékekben gazdag turisztikai fogadó területek a nemzetközi porondon nemcsak felismerték, de professzionálisan ki is építették az aktív turizmus megfelelő turisztikai infra- és szuprastruktúráját, melyre aztán jelentős kereslet is épült. Ebben a versenyben hazánk pozíciói még nem eléggé megalapozottak, véleményünk szerint azonban megfelelő befektetésekkel, marketinggel és promócióval ez a helyzet még jelentősen javítható.

20


HIVATKOZÁSOK ATDI (2012): Adventure Tourism Development Index 2011 Report. 34 p. http://vitalwave.com/ wp-content/uploads/2015/09/ATDI-2011-Report.pdf Adventure Travel Trade Association (2013): Adventure Tourism Market Study. George Washington University. 15 p. Buckley, R. C. (2006): Adventure Tourism. CAB International. Wallingford, UK. 528 p. Buckley, R. C. (2010): Adventure tourism management. Amsterdam: Elsevier. 286 p. Cater, C. (2005): Looking the Part: The Relationship between Adventure Tourism and the Outdoor Fashion Industry. In: Taking Tourism to the Limits, C. S. Page and Aitken, eds., London: Elsevier. pp. 155-163. Christiansen, D. (1990): Adventure Tourism. In: Adventure Education, J. Miles and S. Priest, eds., State College PA: Venture Publishing. pp. 433–441. Cloutier, R. (2003): The Business of Adventure Tourism. In: Sport and Adventure Tourism, S. Hudson, ed., USA: Haworth Press. pp. 241–272. Cooper, C., Hall, C.M. (2008): Contemporary Tourism: An International Approach, Butterworth Heinemann, Oxford. 377 p. Csapó J., Savella O., Remenyik B. (2011): Aktív turizmus. In: Michalkó G. (szerk.): Turisztikai terméktervezés és fejlesztés. Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Pécs 16 p. http://www.eturizmus.pte.hu/szakmai-anyagok/Turisztikai%20 term%C3%A9ktervez%C3%A9s%20%C3%A9s%20fejleszt%C3%A9s/book.html Csíkszentmihályi, M., Selega, I. (1990): Adventure and the Flow Experience. In: Adventure Education, J. Miles and S. Priest, eds., State College PA: Venture Publishing. pp. 149–155. Dávid L. (2002): Aktív turizmus. Lifelong Learning Füzetek 3. Debrecen, 137 p. Dávid L. (2009): Fenntartható horgász-, vadász-, és víziturizmus. Gyöngyös, 159 p. Delpy-Nierotti, L. (2003): An introduction to sport and adventure tourism. In: S. Hudson (Ed.), Sport and adventure tourism. Binghamton, NY: Haworth Hospitality Press. pp. 1-26. European Commission (2015): Flash Eurobarometer 414 “Preferences of Europeans towards tourism 2015”. DG COMM “Strategy, Corporate Communication Actions and Eurobarometer” Unit, 228 p. Hudson S. (2003): Sport and Adventure Tourism. The Haworth Hospitality Press, New York− London−Oxford, 324p. Jónás-Berki, M., Csapó, J., Pálfi, A., Aubert, A. (2015): A Market and Spatial Perspective of Health Tourism Destinations: The Hungarian Experience. International Journal of Tourism Research 17:(6) pp. 602-612. Kane, M., Zink, R. (2004): Package adventure tours: markers in serious leisure careers. Leisure Studies, 23(4), pp. 329–345. Kiss R., Eőry E., Hercz Á. (2016): A fiatal írek rekreációs sporttevékenysége (The recreational physical leisure activities of the Irish people). Journal START – Sport, Társadalom, Aktivitás Rekreáció és Turizmus. University of Pécs. 1(1):25-39. 21


Magyar Turizmus Rt. (2003): Turizmus Mag yarországon 1990-2002. 114 p. http://szakmai. itthon.hu/documents/28123/121718/640_turizmus_mo_1990-2002.pdf/d922026ee0a9-442d-8e61-62000ed42aef Magyar Turizmus Rt. (2013): Aktív turizmus. Szakmai segédlet turisztikai partnereinknek. 6 p. http://itthon.hu/documents/28123/7654442/aktiv_turizmus_final_20140204. pdf/916df76e-a2fd-4f05-a4f8-35927acc9154 Marton G. (2015): Sportturizmus. Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Sporttudományi és Testnevelési Intézet. 102 p. Marton G., Jónás-Berki M. (2013): Aktív turizmus pozíciója a Balaton térségében. Modern Geográfia 2013/1:(1) pp. 1-10. Michalkó G. (2002): Az aktív turizmus elméleti megközelítése. In: Dávid L. (szerk.) Aktív turizmus. Debrecen: Didakt Kiadó, 2002. pp. 5-16. (Lifelong Learning Füzetek; 3.) Michalkó G. (2003): Az aktív turizmus alapjai. In: Bánhidi M. (szerk.) A vízi és vizek menti turizmus alapjai. Budapest: Budapesti Gazdasági Főiskola, 2003. pp. 20-27. Rátz T., Kiss R. (2006): A golfozás, mint aktív turisztikai tevékenység Magyarországon. Mag yar Sporttudományi Szemle. 27:22-26 Tomik, R. (2013): Active Sport Tourism – A Survey of Students of Tourism and Recreation. Journal of Tourism, Recreation and Sport Management. 1/2013. pp. 13–20.

22

AZ ÖKOTURIZMUS, A SPORTTURIZMUS ÉS A REKREÁCIÓ KAPCSOLATRENDSZERE Raffay Zoltán Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudomány Kar, Marketing és Turizmus Intézet [email protected]

23


ABSZTRAKT A turista egyre inkább élményt vár el a pénzéért, ami kitűnik az elmúlt évek, évtizedek trendjei-ből: ilyenek a hagyományos tengerparti tömegturizmus súlyának csökkenése és az alternatív vagy akár extrém tevékenységek súlynövekedése. Az utazók számára egyre több lehetőség áll rendelkezésre úgy az elérhető desztinációk, mint az igénybe vehető turisztikai szolgáltatások vagy űzhető tevékenységek terén. A desztinációknak és az ott működő szolgáltatóknak egyre komplexebb kínálatot kell biztosítaniuk. Ennek egyik módja, ha minél változatosabb programokat kínálnak a vendégnek. A turizmusban egyre inkább elmosódik a határ az egyes tevékenységek és termékek között. A turisztikai tevékenységek közti szinergiák vizsgálata nem új a turizmus kutatásában. Vannak olyan turisztikai tevékenységek, amelyek között a szinergia egyértelmű. Az összes turisztikai tevékenység kapcsolódási pontjainak elemzése messze meghaladná e tanulmány kereteit, e helyütt csupán az ökoturizmus és a sportturizmus szinergikus hatásainak rövid bemutatására vállalkozik a szerző a két turisztikai tevékenység egymáshoz való kapcsolódási pontjainak részletesebb elemzése előtt. Kulcsszavak: ökoturizmus, turisztikai termék, alternatív turizmus, vidéki turizmus ABSTRACT Tourists are more and expecting experience for their money, which is clearly visible from the tourism trends of the recent years and decades (decline of interest in traditional 4S tourism and growing share of alternative or even extreme activities). Travellers can choose from a growing number of possibilities, both as regards the accessible destinations and the available tourism ser-vices and auxiliary activities. Destinations and the service providers working there must offer an ever more complex supply. One way of this is to offer as varied programmes for the guests as possible. In tourism, the borderline between the respective activities and products are getting more and more blurred. The examination of synergies among touristic activities is not new in tourism researches. There are touristic activities where the synergy is more than obvious. The analysis of all potential connection points of all touristic activities is far beyond the scope of this paper; what the author does is the brief introduction of the synergic effects of ecotourism and sport tourism, only, before the more detailed analysis of the potential interfaces between the two touristic activities. Keywords: Ecotourism, touristic products, Alternative Tourism, Rural Tourism

24


1. BEVEZETÉS Immáron közhely, hogy a turista egyre inkább élményt vár el a pénzéért, egyre kevésbé elég, ha hagyományos attrakciókkal várja egy desztináció. Látszik ez az elmúlt évek, évtizedek trendjeiből: ilyenek a hagyományos tengerparti tömegturizmus súlyának csökkenése a turizmus összességén belül, és az alternatív vagy akár extrém tevékenységek súlynövekedése (IPK International, 2016; Raffay, 2014). Nem várhatjuk természetesen, hogy az arányok a közeljövőben megfordulnak és a mai tömegturisztikai formák kevesebb embert csábítanak majd, mint az alternatív turisztikai tevékenységek, de aki utazni szeretne, azok számára egyre több lehetőség áll rendelkezésre úgy az elérhető desztinációk, mint az igénybe vehető turisztikai szolgáltatások vagy űzhető tevékenységek terén, és így a turizmus kevésbé tömegszerű formáinak térhódítása valószínűleg a jövőben is folytatódik (Theng et al., 2015). Ha a turista egyre több élményt vár el a pénzéért, a desztinációknak és az ott működő szolgáltatóknak, de a turizmusban tevékenykedő egyéb érintetteknek is egyre inkább komplex kínálatot kell biztosítaniuk. Ennek egyik módja, ha minél változatosabb programokat kínálnak a vendégnek. Ahogy a tudományban is egyre gyakoribb az interdiszciplináris megközelítés, a tudományterületek együttműködése, úgy a turizmusban is egyre inkább elmosódik a határ az egyes tevékenységek és termékek között (Michalkó, 2011). Számos esetben nehéz meghúzni a határvonalat az egyes turisztikai termékek közt, illetve nehéz eldönteni, hogy egy bizonyos turisztikai tevékenység melyik kategóriába tartozik. Hogy csak a címben szereplő turisztikai tevékenységeknél maradjunk, egy védett természeti területre tett kenutúra vagy kerékpáros túra az aktív turizmus kategóriájába ugyanúgy besorolható, mint az ökoturizmuséba, egy nem kiépített barlangban tett túra komoly fizikai erőfeszítéssel is járhat, mint ahogyan egy kerékpáros teljesítménytúra teljesítése akár már az egészségturizmus, azon belül a wellness határait súrolhatja. A turisztikai tevékenységek közti szinergiák vizsgálata nem új a turizmus kutatásában (Michalkó, 2011; Huszti és mtsai, 2014), ezen szinergiák kihasználásával a vendégek tartózkodási ideje, költési hajlandósága, akár a desztináció iránti hűsége is növelhető – és persze általában az elégedettségük, amely a desztinációk vendégkörének stabilizálódásához, vagy a szájreklám, az internetes blogok, fórumok kínálta lehetőség révén a pozitív visszajelzések segítségével azok erősödéséhez vezethet. Vannak olyan turisztikai tevékenységek, amelyek között a szinergia több mint nyilvánvaló (Michalkó, 2011). Az összes turisztikai tevékenység kapcsolódási pontjainak elemzése messze meghaladná e tanulmány kereteit, e helyütt csupán az ökoturizmus és a sportturizmus szinergikus hatásainak rövid bemutatására vállalkozik a szerző a két turisztikai tevékenység egymáshoz való kapcsolódási pontjainak részletesebb elemzése előtt. Előtte azonban tekintsük át röviden a két turisztikai tevékenység egyre növekvő népszerűsége mögött álló okokat.

25


2. AZ ÖKOTURIZMUS ÉS A SPORTTURIZMUS NÉPSZERŰSÉGÉNEK NÖVEKEDÉSE ÉS A MÖGÖTTÜK ÁLLÓ OKOK Az ökoturizmus és a sportturizmus definíciójától e helyütt eltekintek, feltételezve, hogy az olvasó ismeri azokat – ha mégsem, a szakirodalomban bőséges információt talál róla (az ökoturizmus esetében többek között Országos Ökoturizmus Fejlesztési Stratégia, Horváth és Rimóczi, 2011; Kelemen, 2006; míg a sportturizmusnál főleg Marton, 2015 lehet ilyen forrás). A következő bekezdésekben ezért csak a két turisztikai tevékenység növekvő népszerűsége mögötti okokat taglalja a tanulmány. 2.1. Ökoturizmus Korunk társadalmai sokkal fogékonyabbaknak tűnnek az ökológiai problémák iránt, mint a megelőző generációk. Ami sokáig tudományos-fantasztikus, vagy katasztrófafilmekbe illő vízió volt – a Föld éghajlatának megváltozása, a felmelegedés miatt tengerszint-emelkedés, fajok eltűnése –, az mára sajnos a szomorú valóság és mindennapi életünket meghatározó tény lett. A kérdés már nem az, hogy melegszik-e a Föld átlaghőmérséklete, hogy tűnnek-e el élőhelyek a megemelkedett tengerszint miatt – hanem az, hogy sikerül-e ezt valamilyen szinten irányítható keretek közt tartani vagy az emberiség egészének jövőjét fenyegető katasztrófával nézünk szembe. A környezeti kérdések mára már életünk meghatározó részévé váltak, és minden bizonnyal ez is közrejátszik abban, hogy a turizmus iparágon belül is egyre erősödik a fenntarthatóság eszméjét szem előtt tartva végzett turisztikai tevékenység, az ökoturizmus (Fennell, 1999) . 2.2. Sportturizmus Ugyan globális problémának nem nevezhető, de a fejlett ipari társadalmak szinte mindegyikére jellemző a lakosság egészségi állapotának negatív irányú változása – elsősorban a komoly egészségügyi problémákat (és kiadásokat) generáló túlsúly, elhízás. Az egészségügy ellátás fejlődésével, az orvostudomány új eredményeinek gyakorlati alkalmazásával kitolódik ugyan a születéskor várható élettartam, valóban egyre hosszabb ideig élnek az emberek, ugyanakkor az egészségtelen életmód – elhízás, mozgáshiány – és az egészségtelen környezeti tényezők miatt egyre több ember küzd egészségügyi kihívásokkal. A civilizációs betegségnek is tekinthető túlsúly egyik ellenszere az intenzívebb mozgás lehet – ez pedig a turizmus aktív formáinak a térnyerését segíti elő. A sportturizmus népszerűbbé válásának kedvez a szép test kultusza is a mai társadalmakban: a kisportolt alak nem csupán egészségügyi, hanem esztétikai értéket is jelent. Az aktív turizmus fejlesztése az utóbbi években egyre jobb megítélésnek örvend a turizmusfejlesztésen belül hazánkban is, mivel az ország társadalmának az egészségügyi állapota a kritikus szintet érte el. Az aktív turisták megjelenése és a turisztikai termék fejlesztése nagyobb vonzerőt jelentene az ország számára, ezzel az elmaradottabb területeket és a vidékfejlesztést támogatnánk (Csapó és mtsai, 2011). 26


2.3. Az ökoturizmus kapcsolódásai más turisztikai termékekhez Az ökoturizmus Michalkó (2011) szerint elsősorban az aktív turizmussal (vagyis jelentős részben a sporttal), a falusi- és agroturizmussal, illetve az egészségturizmussal hozható összefüggésbe. Többen elemezték már az ökoturizmus valláshoz, vallási turizmushoz való lehetséges kapcsolódását is (Raffay 2014, Fresli et al., 2014). Az Országos Ökoturizmus Fejlesztési Stratégia az ökoturisták négy típusát különíti el: ezek az elhivatott ökoturista, az ökoturista, a zöldturista és az alkalmi zöldturista. A két utolsó kategória elsődlegesen nem ökoturisztikai motivációval indul útnak, számukra az ökoturizmus egy desztináció kiegészítő attrakcióját jelenti, és ha már úgyis ott vannak egy adott célterületen, részt vesznek ökoturisztikai programokban – az ő esetükben éppen ezért nem sok értelme van az ökoturizmus és a többi turisztikai termék kapcsolódási pontjait elemezni. Az „igazi” ökoturisták esetében azonban igen, mivel ők tudatosabban választanak maguknak rekreációs tevékenységet – a tanulmány tehát az elhivatott ökoturisták és az ökoturisták turisztikai tevékenységének elemzésével foglalkozik. 2.4. A sportturizmus kapcsolódásai más turisztikai termékekhez Michalkó (2011) részletesen elemzi számos turisztikai termék (városi, falusi, kulturális, egészség-, aktív, öko-, bor- és gasztronómiai, illetve hivatásturizmus) más termékekkel való együttműködési lehetőségeit, a szinergiahatásokat. Sportturizmus ezen a néven ugyan nem szerepel az anyagban, de az aktív turizmus nagyrészt lefedi azt, amit a szakma sportturizmus alatt ért (Marton, 2015). Michalkó megfogalmazása szerint az aktív turizmusnak alapvető kapcsolati rendszere van a falusi-, az öko-, az ifjúsági-, az egészség- és a sportturizmussal, amennyiben a hivatásos sportolók által végzett sportturizmust nem tekintjük az aktív turizmushoz tartozó turisztikai terméknek. Az egyes aktív turisztikai termékeket külön vizsgálva előfordulhatnak más termékekkel való együttműködések és szinergiahatások is: • Elsőként kiemelhető, hogy a lovas turizmus hazánk egyik legjelentősebb aktív turisztikai terméke, amely a sportturizmus és a falusi turizmus mellett jelentős kapcsolatot tart fenn az ökoturizmussal. • A kerékpáros turizmusban a vonzerő maga a táj, és az infrastruktúra: kerékpárút, kiépített pihenők és fotópontok. Természetesen a legtöbb kapcsolódás itt is a vidéki és a sportturizmussal van, azonban mellette egyre hangsúlyosabban jelenik meg a városi turizmus (amelynek sok helyen már a részévé is vált), a kulturális- és örökségturizmus (a turisztikai termék attrakcióelemeit érintik és egyben össze is kötik a kerékpárutak), és az ifjúsági turizmus (amely előszeretettel használja ezt a közlekedési eszközt). • A természetjáráshoz tartozó természeti turizmus magában foglalja mindazokat a turistákat, akik a természeti környezet miatt keltek útra. A természeti turizmusnak része a túrázás, a hegymászás, az állat- és növénymegfigyelés, a természetfotózás, a horgászat, a halászat, a vitorlázás, a sífutás, a nemzeti parkok felkeresése és az ökoturizmus is. Különösen az ifjúsági turizmus számára (és az ifjúságra, mint kiemelt célcsoportra tekintettel) szükséges megfelelő programkínálat és információ szolgálta27


•

•

•

tás megvalósítása. A természetjárásban szinergiahatást eredményezhet az egészségturizmussal és a rendezvényturizmussal való kapcsolata is. A vízi turizmust általában a következő turisztikai típusokkal együtt emlegetik: ifjúsági turizmus, mert a legtöbb résztvevő iskoláskorú fiatal; sportturizmus, mert ez a szabadidő eltöltésének aktív sportos formája; falusi turizmus, mert általában falusi települések (kisebb városok) mellett bonyolódik. A golfturizmus legtöbb kapcsolata az egészségturizmussal, azon belül a wellness turizmussal van. Külön wellness szállodákat építenek a golfturizmusban részt vevők számára. Ugyanilyen párhuzamot vonhatunk Nyugat-Európában a síturizmus és a wellness turizmus között, sajnos hazánkban azonban a síturizmus nem tekinthető kiemelt turisztikai terméknek az aktív turizmuson belül. Az egyéb kategóriába Michalkó az extrém sportokat sorolja. Az extrém sportokat (bungee jumping, trekking, rafting, mountain biking, outdoor stb.) országunkban számtalan helyen végezhetjük, azonban a termék koncentráltan jelentkezik a kalandparkokban, ezért (többek között) a témapark szektorral működik együtt.

3. AZ ÖKOTURIZMUS ÉS A SPORTTURIZMUS KAPCSOLATRENDSZERE Az ökoturizmus és a sportturizmus között az egyik legkézenfekvőbb kapcsolat, hogy mindkét turisztikai tevékenység alapvetően a természetre, annak értékeire épül (az ökoturizmusnál kizárólagosan, de a sportturizmus esetében is az outdoor, a szabad természetben végezhető sportok adják a tevékenységek zömét, a sportok legnagyobb részénél nincs is lehetőség azok zárt helyen történő űzésére). Míg azonban az ökoturizmus használja, de nem éli fel a természeti értékeket, a sportturizmus esetében ezt nem minden esetben jelenthetjük ki. Vannak olyan tevékenységek, amelyek folytatásához valóban nincs szükség a természet átalakítására, ahol az erőforrások fenntartható használata jellemző – egy barlangi túra, egy kenutúra, a tereplovaglás, vagy akár a sífutás nem jelent terhet a természeti erőforrásokra, ugyanakkor például egy profi síkomplexum kiépítése rendkívüli megterhelést jelent a természetnek és értelemszerűen semmiképpen sem sorolható a fenntartható (öko-) turizmus fogalomkörébe: komplex hegyoldalak letarolása, az infrastruktúra kiépítése, a megnövekedett forgalom okozta környezeti terhelés, a hóágyúk működtetése mind igen erős és távolról sem pozitív környezeti hatást jelentenek. Nem tűnik tudományos megfogalmazásnak, de meggyőződésem szerint mindkét tevékenységhez egyfajta alázat szükséges: a természet, illetve a sport szeretete és tisztelete. Vannak olyan természeti területek, amelyek vagy csak az ökoturizmus, vagy kizárólag a sportturizmus számára hasznosíthatóak. Egy védett természeti területen szakvezetéses túrákkal, ellenőrzött keretek között és megfelelően kis létszámú csoporttal történhet ökoturizmus, de a sportot e területektől távol kell tartani. A másik oldalról nézve, hiába természeti terület (vagy legalábbis tűnik annak) egy erdei bobpálya, egy telepített erdő, egy szabályozott folyószakasz, ha az ökoszisztémája nem elég eredeti vagy nem elég gazdag ahhoz, hogy élményt nyújtson az ökoturisztikai céllal érkezők számára. 28


3.1. Példák az ökoturizmus és a sportturizmus közötti szinergiákra A „Bakanccsal a zöldbe” címmel 2007. márciusában Pécsett megrendezett I. Ökoturisztikai konferencián számos előadás hangzott el, köztük nemzeti parkok szakembereitől is. Egyik hazai nemzeti parkunk igazgatója szemléletesen érzékeltette a nemzeti parkok turisták és turizmus iránti hozzáállásának változását: míg elmondása szerint néhány évvel azelőtt a nemzeti parkok vezetői úgy vélték, a turistát „agyon kell lőni a park határában”, hogy még véletlenül se tegye be oda a lábát, a konferencia idejére már sorban nyíltak az ökoturisztikai látogatóközpontok és tanösvények, a turizmus pedig a nemzeti parkok egyik alaptevékenységévé vált (nem kiszorítva onnan természetesen a természet megőrzésére tett erőfeszítéseket). Csak a Dél-Dunántúl területén maradva, a Duna-Dráva Nemzeti Park évek óta szervez kenutúrákat a Dráva folyón, egy másik állami szervezet, a Gemenc Zrt. pedig a Duna gemenci szakaszán teszi lehetővé ugyanezt a tevékenységet (1. ábra). A tájat jól ismerő, ökológiában és turizmusban is otthonosan mozgó kísérők segítségével biztosítható a tájat érő terhelés megfelelő szinten tartása. A kenutúrák ugyanannyira tekinthető aktív, sportos tevékenységnek, mint ökoturisztikai jellegűnek. 1. ábra: Egyszerre öko- és sportturizmus: kenutúra a gemenci Dunán

Forrás: gemenczrt.hu

29


A Duna-Dráva Nemzeti Park barlangtúrákat is kínál. A Mészégető-források barlangjába tett túrához a következő szavakkal csinál kedvet a Nemzeti Park Igazgatóság: „Az első szifonon átjutva helyenként 20-30 cm vastag iszapréteggel kell megküzdeni, szűkületeken préseljük át magunkat, majd derékig érő vízben haladunk!” – mi ez, ha nem igazi sport? 4. ÖSSZEFOGLALÁS Az egyre tájékozottabb, egyre magasabb elvárásokkal jelentkező turisták igényeinek kielégítésére kézenfekvő megoldás, ha komplex szolgáltatásokkal, az egyes turisztikai tevékenységek közti szinergiahatásokat kihasználva várja egy desztináció a látogatókat. Vannak olyan turisztikai tevékenységek, amelyek között viszonylag erősek a szinergikus hatások – ilyen többek között a sport- és az ökoturizmus, mivel számos közös vonásuk van: az ökoturizmus kizárólagosan, a sportturizmus pedig jelentős részben természeti erőforrásokra épül; egyik sem tömegturizmus; és mindegyikhez egyfajta elhivatottság, alázat szükséges. Vannak olyan turisztikai tevékenységek, ahol nem is állapítható meg egyértelműen, hogy melyik kategóriába tartoznak: a tereplovaglás, a kenuzás, a terepkerékpározás, egy barlangi túra éppúgy lehet ökoturisztikai, mint sportturisztikai tevékenység. A hazai ökoturizmus talán legfontosabb szereplőinek tekinthető nemzeti parkok turisztikai kínálatában több olyan elem is található, amely egyszerre felel meg a sport- és az ökoturizmus kritériumainak. HIVATKOZÁSOK Csapó J., Savella, O., Remenyik B (2011): Aktív turizmus. In: Michalkó G. (szerk.): Turisztikai terméktervezés és fejlesztés = Design and development of touristic products. Pécs: PTE TTK Földrajzi Intézet; PTE IGYK Gazdaságtudományi és Turisztikai Intézet, pp. 1-30. Fennel D. A. (1999): Ecotourism. And introduction. Routledge, London – New York Fresli M., Haritonova L., Bahsaliyev E. (2014): A transzcendens tér. NFA FÜZETEK 2014: (1) pp. 21-28. Horváth P., Rimóczi Cs. (2011): Ökoturizmus. In: Michalkó G. (szerk): Turisztikai terméktervezés és fejlesztés. http://www.eturizmus.pte.hu/szakmai-anyagok/Turisztikai terméktervezés és fejlesztés/book.html Huszti Zs., Raffay,ó Z., Fresli, M. (2014): Development of rural tourism as a tool for the preservation of culture. VESTNIK KAR AGANDINSKOGO GOSUDARSTVENNOGO UNIVERSITETA SERIYA EKONOMIKA 75:(3) pp. 18-21. IPK International: ITB World Travel Trends Report 2013/2014. Letöltés helye és ideje: http://www.itberlin.de/media/itb/itb_dl_all/itb_presse_all/WTTR_Report_2014_ Web.pdf, 2016. 07. 28. Kelemen Z. 2006: Ökoturizmus. Természet – kultúra – harmónia. Magosfa Környezeti Nevelési és Ökoturisztikai Alapítvány, Vác 30


Marton G. 2015: Sportturizmus. PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézet, Pécs Michalkó G. (2011): Turisztikai terméktervezés és fejlesztés. http://www.eturizmus.pte. hu/szakmai-anyagok/Turisztikai terméktervezés és fejlesztés/book.html Országos Ökoturizmus Fejlesztési Stratégia (2008). Pannon Egyetem Turizmus Tanszék – Aquaprofit Zrt., Veszprém–Budapest Raffay Z. 2014: Az ökoturizmus és a vallási turizmus lehetséges kapcsolódási pontjai. In: NFA Füzetek 3:(1) pp. 52-60. Theng, Sopheap – Qiong, Xiao – Tatar, Corina 2015: Mass Tourism vs Alternative Tourism? Challenges and New Positionings. Études Caribbéennes. Letöltés helye és ideje: https://etudescaribeennes.revues.org/7708?lang=en , 2017. 07.28. A Duna-Dráva Nemzeti Park honlapja. Letöltve 2016. május 18.: www.http://ddnp.hu/ barlangi-kalandtura A Gemenc Zrt. honlapja. Letöltve 2016. április 2.: www.http://gemenczrt.hu

31

A HAZAI VÍZITÚRÁZÁS TÖRTÉNETI ALAKULÁSÁNAK VIZSGÁLATA Donka Attila Kodolányi János Főiskola [email protected]

33


ABSZTRAKT A hazai vízitúrázás, mint a víziturizmus egyik fajtája, alig kutatott terület. A korábbi vizsgálatok egy része a sport, azon belül is a versenysport felől közelíti meg, más része pedig a rekreációs szerepét vizsgálja, nem érintve a turisztikai vonatkozásokat. Eközben a tevékenység érzékelhetően jelen van a hazai turizmusban. Történetileg az evezés elsőként mint sporttevékenység jelent meg a modern társadalmakban, majd a tevékenység kibővülésével a szabadidősport szerepe került előtérbe. Ezek a folyamatok hasonlóan zajlottak Magyarországon és Nyugat-Európa fejlett országaiban is. A II. világháborút követően a társadalmi viszonyoknak megfelelően alakultak ki a hazai sportmozgalmak, köztük a természetjáró mozgalom. A vízitúrázásban a rendszerváltozást követően jelentek meg a vállalkozások, amelyek azonban hosszú ideig csupán sporteszköz-kölcsönzéssel foglalkoztak, a komplex turisztikai kínálat még napjainkban is csak igen kevés szolgáltatónál van jelen a vízitúrázásban. Kulcsszavak: aktív turizmus, evezés, vízitúrázás, természetjárás ABSTRACT One form of water based tourism is the canoe tourism which is a barely researched area in Hungary. Some of the earlier studies approached the subject from the aspects of competitive sport, while others examine its recreation role and do not deal with its tourism aspects. Nevertheless, this activity is present in the tourism industry appreciably. Historically, rowing firstly appeared in the modern societies as a sport activity, and later on when the sport activity expanded, its role as a leisure sport came to the forefront. After the World War II. the domestic sports movements were created with the hiker movement. After 1990 in the canoe tourism different business companies appeared dealing mostly with sport-equipment rental for a long time. The complex tourism supply (chain) has only very few service providers even nowadays in the canoe tourism. Keywords: active tourism, rowing, canoe tourism, natural tourism

34


1. BEVEZETÉS A víziturizmus a sportturizmus egyik leggyorsabban fejlődő ága (Bánhidi és mtsai / szerk./, 2003), olyan aktív szabadidős tevékenység, amely a vízen, vízben vagy vízparton történik és az utazó legalább egy olyan szolgáltatást igénybe vesz, ami a vízi forgalmat és a víziturizmust kiszolgáló és fenntartó létesítményeknél, szervezeteknél fogyasztást, a természeti környezetben viszont terhelést eredményez (Ujvári, 2009). Kiemelkedő szerepe elsődlegesen annak köszönhető, hogy a víz kezdettől fogva a modern turizmus elsődleges vonzerője. Az elsőként kialakult turisztikai célterületek vízparti üdülőhelyek voltak, ahol a passzív üdülőturizmus alapvető infrastrukturális feltételeinek megteremtésével és a turizmus tömegessé válásával – mintegy melléktermékként, – felmerült az igény a vízhez kötődő sporttevékenységek – így a vitorlázás, a szörfözés, az evezés, a búvárkodás – űzésére is. Az evezés, mint vízisport tevékenység történeti áttekintése során igen nehéz különválasztani a versenyzést a túrázástól, ugyanis azok minden időszakban szoros kapcsolatban álltak egymással. 2. MÓDSZERTAN Tekintettel arra, hogy az egyes vízisport-tevékenységek céljai eltérő hangsúllyal voltak jelen a társadalomban, és ezek a tevékenységek igen lassan váltak szét, minél korábbi időre tekintünk vissza, annál nehezebb különválasztani azokat. A kutatás során igyekeztünk azoknak az eseményeknek és folyamatoknak az összefüggéseit megvizsgálni, amelyek hozzájárultak a hazai vízitúrázás jelenlegi helyzetének kialakulásához. Ennek keretében elsőként tisztázni kellett a vízitúrázás helyét a víziturizmusban, illetve tágabban a sportturizmusban és az aktív turizmusban. Igyekeztünk feltárni továbbá a történeti folyamatokban a mérföldköveket, és a fejlődés ívét. Mivel azonban ezek a folyamatok jelenleg is mozgásban vannak, a történeti áttekintés részének tekintettük a jelenleg is zajló folyamatokat. Ennek érdekében felmértük 29 vízitúra-szolgáltató tevékenységét, ide értve a szolgáltatói kínálatot is. A felmérés kiterjedt a szervezeti formára, a székhelyekre és a célterületekre, illetve ezek egymáshoz való viszonyára, továbbá a vízitúrázással kapcsolatos szolgáltatási elemekre. Jelen tanulmány a vízitúrázás történeti fejlődésének utolsó fázisaként ezeknek a vizsgálatoknak az átfogó eredményeit mutatja be, különös tekintettel a vízitúrázás turisztikai termékké válásának folyamatára. 3. AZ AKTÍV TURIZMUS TERMÉKEI Az aktív turizmus kifejezést a hazai turizmusban több eltérő értelmezésben alkalmazták, illetve alkalmazzák. A korábbi évtizedekben volt elterjedt a pénzügyi értelmezés, miszerint a passzív turizmussal ellentétben az aktív turizmus a bevételek túlsúlyára utal a turisztikai kiadásokkal szemben. Egyes helyeken még ma is találkozhatunk ezzel a megközelítéssel. Ehhez hasonló egy másik értelmezés, amely egyszerűen a beutazó turizmust nevezi aktívnak, míg a kiutazó turizmusra alkalmazza a passzív turizmus kifejezést (Fekete, 35


2006). A termék-szemléletű értelmezéshez közelebb álló megközelítés egy-egy (általában sport-) eseményen a nézőket tekinti a passzív, míg a résztvevőket az aktív turizmus részeseinek. Nemzetközi viszonylatban az aktív turizmus a turizmus dinamikusan fejlődő ága. Maga a fogalom a nemzetközi szakirodalomban ugyan nem számít elterjedtnek (Knop, 1990, Michalkó G. et al. 2011), Magyarországon azonban széles körben használják. Az egyes aktív turisztikai tevékenységek (mint létrejött vagy csak reménybeli turisztikai termékek) tudományos vizsgálatok tárgyaként történő megjelenése és a tevékenységeknek a turizmusban betöltött szerepe között (akár a vendégszámok, akár a jövedelemtermelő képesség tekintetében) szoros összefüggés áll fenn. Így a természetjárás (annak bármely formája) viszonylag ritkán jelenik meg kutatásokban (Bősze, Lakati 2007, Hollmann, 2008, Sütő, 2012, Csemez, Magyar, 2013), miközben például a lovas- és a vadászturizmussal (Németh 2004, Rácz, 2008, Ormos, Obádovics, 2013), de akár a kerékpáros turizmussal is (Teperics, Bujdosó, 2002, Bánhidi, 2003a, Bánhidi, 2003b, Sulyok, Magyar, 2014, Bánhidi, 2007, Somogyi, 2010, Marton, Jónás-Berki, 2013) jóval gyakrabban foglalkoznak. Az aktív turizmus körébe tartozó tevékenységeket, illetve turisztikai termékeket általában az igénybe vett eszközök jellege szerint csoportosítják (Michalkó 2002, Magyar Turizmus Rt. 2003, Hegyi, Herlicska, Komlós, 2006, Csapó, Savella, Remenyik, 2011). Így azonban keverednek az adott tevékenységek fő jellemzői, valamint a termékek turisztikai infrastruktúra iránti igényei. Jelentős eltérés van például a lovas turizmuson belül a lovas túrák, a csikósbemutatók és a fogathajtás között, vagy a víziturizmus esetén a vitorlázás, a csónakázás, a hajókirándulás és a jet-ski használata között (Marton, 2015). A termékek csoportosítását tehát csak abban az esetben van értelme elvégezni, amennyiben azt részletes tartalmi elemzés is követi. Az aktív turizmus – definíciójából fakadóan – a tevékenységek jellegére, az aktív testmozgással járó turisztikai formákra terjed ki. Az egyes tevékenységek egyúttal szabadidős sporttevékenységek is lehetnek, attól függően, hogy az abban aktívan részt vevők ezt saját lakóhelyükön vagy lakóhelyüktől távol teszik. Michalkó (2005) szerint a különbség az, hogy míg a turizmus elsődleges célja a maradandó élmény keresése, a rekreációé az átmeneti, aktív kikapcsolódás. A térhez kötött megközelítés szerint csekély az eltérés, hiszen a tevékenység, a sportszolgáltatás szempontjából közömbös, hogy azt azonos településen lakó, vagy távolabbról érkező vendég veszi-e igénybe. Az eltérés a további szolgáltatások iránti igény esetén érhető tetten, hiszen a turistaként érkező vendég a sportolás mellett igényt tart legalább szálláshely- és vendéglátó-szolgáltatásra is. A vízitúrázás a víziturizmus része, olyan tevékenység, melynek során a résztvevők kézi erővel hajtott vízi járművel haladnak, táborhelyről táborhelyre, vagy egy állandó táborhelyről csillagtúraszerűen. Mint ilyen, a leginkább komplex vízi turisztikai forma, mivel vízben, vízen és vízparton egyaránt zajlik. A tartalmi elemekre fókuszáló meghatározásból látható, hogy a vízitúrázás az aktív turizmus része, mely részben a résztvevők motivációjától, de leginkább a célterületek jellegétől függően kimerítheti a kalandturizmus fogalmát is. A sportturizmusban tapasztalható kettősség (Marton, Jónás-Berki, 2013) a vízi sporttevékenységekben is jelen van. Míg az egyes versenyek látogatása a passzív sportturiz36


mus részét képezi, a vízitúrázás – a fentiek alapján aktív sportturisztikai tevékenység. Az utóbbi években már olyan rendezvények is megjelentek, ahol a szervezők igyekeznek a sportturizmus aktív és passzív részét összekapcsolni. A versenyszerűen megrendezésre kerülő, de nevükben és szellemiségükben a szabadidős jelleghez is szorosan kapcsolódó vízitúra-kupák résztvevői – a sorozat keretében az ország különböző pontjaira utazva – az aktív sportturizmus szereplői, míg a versenyek nézőközönségének egy része (a helyi lakosság mellett a más településekről érkezők) passzív sportturisták. Csekélyebb nézőközönséggel, sokkal inkább a vízitúrázók aktív részvételével rendezik meg évről évre azokat az evezős versenyeket, amelyek elsődlegesen nem a sebességről, hanem a túrázásról mint életérzésről szólnak. Bár a rendezvények a rendszeresen vízitúrázók közösségeihez szólnak, ezek is hozzájárulnak a vízitúrázás népszerűsítéséhez. 4. AZ EVEZŐS SPORT KIALAKULÁSÁNAK KEZDETEI A vízitúrázás története alatt több szerző az evezős sport történetét érti (Lieli /szerk./, 1988, Bokody, 2001), hiszen a sport és a túrázás korábban nem vált olyan élesen külön, mint napjainkban. Ezért fontosnak tartjuk, hogy az evezőssport hazai történetének áttekintése során rávilágítsunk a szabadidős és turisztikai tevékenységek alakulására. Világszerte évezredes hagyománya van az evezős hajók készítésének és használatának. A legismertebb területek Észak-Amerika különböző (indiánok és inuitok lakta) térségei és a csendes-óceáni szigetvilág, de találtak több ezer éves kenu-szerű maradványokat Nigériában, Oroszországban és Mezopotámiában is (Novotny, 2012). Hosszú idő telt el azonban addig, amíg ezek a vízijárművek a kedvtelési célú tevékenységek eszközei lettek. A szabadidős célú túrázás hazai elterjedése Széchenyi István nevéhez kötődik. Mivel a történészek ritkán említik a sportok területén végzett úttörő munkásságát, a nemzetközi szakirodalomban nem Széchenyi István, hanem John MacGregor nevéhez fűződik a kajak-sport megalapozása, aki egy skót nemzeti hősről elnevezett, saját készítésű hajóval 1860-ban bejárta Anglia, Svédország és Franciaország vizeit (MacGregor 1866). Később ő alapította meg a Brit Királyi Evezős Szövetséget. Széchenyi az evezős hajókkal való első találkozásaitól fogva megkedvelte ezeket a vízi sporteszközöket. Több szerző említi, hogy valószínűleg a Fertő-tavon tanult meg evezni, bár erről naplójában nem található bejegyzés. Katonaként a Napóleon elleni győri csatában csónakkal teljesített egy veszélyes feladatot, 1818-as törökországi utazásán pedig különböző evezős csónakfajtákat figyelt meg.1 1822-ben Wesselényi Miklóssal tett angliai utazása során modern evezős hajókat és kajakokat tanulmányoztak, illetve ott voltak az első Oxford-Cambridge evezősregattán (B. Wesselényi, 1925). Később rendelt is evezős hajókat Angliából, amelyeket 1826-ban a parlamenti képviselők jelenlétében próbálták ki a pesti Duna-szakaszon, majd a következő évben Bécstől Pozsonyig eveztek. Az evezős

1

„A kajik szép, hosszú, elegáns, használata élvezetes az egyéb kiállhatatlan és unalmas vízi járművekkel szemben.” (Széchenyi, 2002) 37


társadalom ezt az eseményt tekinti az első hazai sportcélú evezőt túrának.2 1830-ban egy kereskedelmi célú szemleúton végighajózott az Al-Dunán. Erre az útra magukkal vittek egy sportcsónakot, mellyel több szakaszon eveztek is. 1829-ben egy napilap mutatta be az eszkimó kajakot, canoe néven 3 (a fedetlen kajakot ebben az időben szandolinnak nevezték, tehát eleinte nem különültek el a mai fogalmak szerint a vízi járművek).4 Széchenyi 1834-ben hozta létre az első csónakházat Pesten (Széchenyi, 2002). A „Csónakda” létrehozásával egyidejűleg több csónakot is rendelt, és megindult a rendszeres evezés és túrázás a Dunán (Novotny, 2012), majd később ebből nőtte ki magát a napjainkban is fennálló Hajós Egylet. Széchenyi Istvánról az utókor elsősorban az evezős sport kapcsán emlékszik meg, miközben tevékeny túrázó személyiség is volt, így őt tekinthetjük a hazai vízitúrázás megalapítójának is. Annak ellenére, hogy a modern turizmusról abban az időben még nem beszélhetünk, a kézi hajtású vízi járműveken tett utazásai alapozták meg a későbbi időszak víziturizmusát is.5 A szabadságharcot követően 1861-ben indult újra az evezős élet, ekkor alakult meg a Budapesti Hajós Egylet, és hamar újra divatba jött a vízi sportok űzése. Két év múlva rendezték meg az első evezős versenyt, melynek eredményeként a sajtó is felfedezte ezt a vízisport tevékenységet, így tovább nőtt annak népszerűsége. 1882-ben már a Balatonon is rendeztek versenyt, miközben országszerte alakultak hajós egyletek (1. ábra).

2

3

4

5

A hagyományőrzés jó példája, hogy 2015 őszén a Széchenyi-emlékév felvezető eseményeként, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány, a Budapesti Sportszövetségek Uniója, a Magyar Evezős Szövetség és a Magyar Kajak–Kenu Szövetség szervezésében került sor az I. Széchenyi Vízi Emléktúrára Vác és Budapest között, amelyen közel 50 hajó, és több, mint 200 evezős vett részt. Gemeinnützige Blätter, 1829. december 6.

A szandolin szélesebb jelentéssel is bírt, a köznapi nyelvben sokáig valamennyi evezővel hajtott, lapos fenekű eszközt nevezték így (közismert említése: Dobozy, 1975).

Evezős hajót Széchenyit követően más európai utazók is vittek magukkal felfedező útjaikra, hiszen az jóval kisebb, mint az utazásra használt nagyobb hajók, ezért több helyzetben az egyetlen használható eszköz volt. Fridtjof Nansen sarkkutató sokáig tanulmányozta az eszkimók által készített kajakokat, majd 1893 és 1896 közötti expedíciója során, amikor már látható volt, hogy a jégbe fagyasztott hajó nem az elérendő Északi-sark felé halad, szánokkal és kajakokkal indult el egy társával annak irányába (Nansen, 1898).

38

2016. I. évfolyam 2. szám 1. ábra: Az 1860 és 1890 között alakult hazai evezős egyletek

Forrás: Révay, és mtsai,1915 alapján Donka, 2016

A kényszerű kihagyás ellenére is korábban indult be az evezős élet Magyarországon, mint Angliában. MacGregor csak 1866-ban alapította meg a Royal Canoe Club-ot, melynek keretében a következő évben került sor az első verseny megrendezésére (The Illustrated London News, 1867). A sorra megalakuló hazai hajósegyletek eleinte csak helyben, sportolási céllal, a településeket övező folyó-szakaszokon eveztek,6 de ez hamarosan kiterjedt hosszabb, szintén sportolási, testedzési célú túrák szervezésére is. A túrázás azoknak a nagy sport-teljesítményeknek köszönheti a népszerűségét, amelyekről a korabeli sajtó is tudósított, majd maguk a szerzők is kiadták útibeszámolójukat. 1863-ban két magyar utazó evezőstúrát szervezett Rotterdamtól Pestig (Birly, 1863), majd 1875-ben került sor a Dunai Hajósegylet első hazai túrájára, Budapest és Baja között. Nyolc évvel később Orsováig szerveztek egy 11 napos túrát, amit újabb két év múlva egy, a Fekete-tengerig tartó túra követett. Hazánkban tehát viszonylag korán és dinamikusan indult meg az evezős sportok térhódítása. 5. A VÍZISPORTOK XX. SZÁZADI FEJLŐDÉSE A turizmus fejlődésében – különösen a XX. század közepétől – egyre jelentősebb szerepet játszanak a különböző sportolási tevékenységek (Bánhidi és mtsai /szerk./, 2003), miközben a sportágak fejlődésére a fokozatos specializálódás jellemző. Idővel az egyes tevékeny6

Az 1865. évi dunai regattát örökíti meg Alker Ede fényképe (Alker, 2009) 39


ségeken belül egyre jobban elvált a szabadidősport, az élsport, illetve később a turizmus (2. ábra). Az evezésre vonatkoztatva a kezdeti időszakban, a XIX. század első felétől testedzés céljából használták a sporteszközöket, majd fokozatosan megjelentek a versenyek is, melyek a nagy számú nézőközönség révén hozzájárultak a népszerűség gyors növekedéséhez. Ezután mind térben, mind pedig a társadalmi rétegeket tekintve kiszélesedett a rekreációs célú evezés és a versenyek is egyre több sportolót és nézőt kezdtek megmozgatni. Közben fokozatosan kialakult az az igény is, hogy ezt a tevékenységet ne csak a lakóhelyi környezetben, hanem attól távolabb is végezzék, akár pontszerűen, akár útvonalakat bejárva is. Így kialakult a vízisportturizmus, és azon belül a vízitúrázás is hétköznapi tevékenységgé vált. 2. ábra: A sporttevékenységek motivációjának alakulása

Forrás: Donka, 2016

Míg a hazai turizmus csak az 1960-as évektől kezdve jelent meg tudományos kutatások tárgyaként, az evezés (korabeli elnevezéssel a vadevezés), illetve a vízitúrázás már a XX. század elejétől felbukkant a szakirodalomban (Mylius, 1914), illetve a sajtóban (Beniczky, 1909). A művek jelentős része továbbra is útibeszámoló a megtett, többnyire felfedező-jellegű túráról. 40


A kezdeti kenutúrákat kajakkal lebonyolított túrák is követték (a Vágon Zsolna és Trencsén között /1890/, a Dunán a forrásvidéktől Ulmig /1903/, majd a Hernádon, a Körösökön, a Tiszán és a Maroson), melyek központi szereplője Petz István volt, aki útinaplókat vezetett ezekről a túrákról.7 1913-ban egy Vágkirályháza és Komárom közötti tutajtúra fő célja kifejezetten a vízitúrázás népszerűsítése volt. Szintén a népszerűséghez járult hozzá a vízi cserkészet megindulása. Zsembery Gyula 1920-ban végigevezte a Dunántúl folyóit, illetve tavait. Csak kisebb részben ezekről a síkvízi túrákról, sokkal inkább az akkoriban még gyakoribb (alpesi és tátrai) vadvízi túrákról szóló műve az első önálló, magyar nyelvű, evezéssel foglalkozó kézikönyv (Zsembery, 1921). Ezeknek a hazai utaknak az eredményeként jött létre a még napjainkban is meglévő, legnagyobb hazai vízi teljesítménytúra, a Vízi Nagy Kör (Rába–Mosoni-Duna–Duna–Sió–Balaton–Zala, 720 km). 1929-ben vándorevezősök megalapították a Budapesti Csónakházak és Evezősök Egyesületét. Ez volt az első kísérlet a vízi tömegsport szervezeti hátterének megteremtésére (Lieli /szerk./, 1988). Két évvel később a Magyar Evezős Szövetségen belül megalakult a vándor (vadevezős) szakosztály.8 Az evezés népszerűségének további növekedését eredményezte, hogy az 1904-ben Dél-Németországban kifejlesztett, fa vagy könnyű fémvázra feszített kezelt gumitömlővel, majd később vízszigetelt textilszerű anyaggal borított faltboot-okkal versenyeztek a 1936-os berlini olimpiai játékokon. A hazai cserkészmozgalom szintén hozzájárult az evezés tömegessé válásához. Az ifjúsági kultúra részeként indult vadevezős, vándorevezős mozgalom a harmincas évek közepére már előrehaladott fázisban volt hazánkban (Kemény, 1930, Völgyes, 1936, Rittlinger, 1937, Kemény, s.a.), bár területi kiterjedése ekkor még szűknek tekinthető. A nyári hétvégéken több tízezer fiatal evezett a Duna Budapest feletti szakaszán (Mihalovits, 1993), akiknek az igényeit több tucat csónakház szolgálta ki a folyó mentén, különösen a Rómaiparton (3. ábra). Az evezés népszerűségére jellemző, hogy még egy humoros regény is született, az evezősök szokásai elé tartva görbe tükröt (Török, 1937). Természetesen ezek a művek még nem foglalkoztak a modern turizmussal, de a sport és a „turistaság” (természetjárás) révén – a később kialakuló, modern turizmussal együtt – komoly előfutárai voltak a vízitúrázás megalapozásának. Ennek ellenére a vízitúrázás és a turizmus a rendszerváltozást követő évekig nem közeledett egymáshoz, a túrázás megmaradt természetjáró tevékenységnek, ahol egyedül a gyalogtúrázásban jelentek meg szálláshelyek, az évszázados múltra visszatekintő turistaházak révén, más kínálati elemmel nem lehetett találkozni. A hazai evezős sport kiemelkedő alakja, Hábl Károly 1934-ben 105 fős vízitúrát szervezett Passautól Budapestig, ez volt az első tömeges vízitúra a Dunán. A következő évben népszerűsítő céllal 110 pedagógust vittek el egy 1000 km-es túrára Passautól a Dunán és a Sión Akarattyáig, hogy a résztvevők később a diákság számára átadják a tapasztalataikat és élményeiket. Szintén Hábl Károly nevéhez fűződik az első kajak–kenu sportági szak7

8

Leginkább a Maroson tett túrát őrizte meg a közfigyelem napjainkig. Emlékére rendszeresen szerveznek túrákat (Ágoston és mtsai, 2007) A hazai versenysport kialakulását megelőző, az 1930-as évekig tartó időszakot vadevezős korszaknak nevezik /Szabó, 2015/. 41

cikk is, amely 1938-ban jelent meg a Testedzés című folyóiratban (Novotny, 2012). Ugyanebben az évben, a soroksári vízitelep megnyitásával tömegessé vált a szabadidősport-mozgalom a vízisportok területén. 3. ábra: A budapesti Római-part térségének csónakházai az 1930-as évek első felében

Forrás: Vízi sporttérképek: 5. szám, Budapest-Vác. Magyar Királyi Állami Térképészet, Budapest, 1932

6. A SPORTMOZGALMAK IDŐSZAKA A II. világháborút követően a természetbarát mozgalom keretében kelt életre a vízitúrázás. Komoly figyelmet fordítottak a népszerűség növelésére. Az utánpótlás-nevelés, a versenyek, amatőr bajnokságok és képzések mellett egyesületi szintű túrákat is nagy számban szerveztek. A szabadidősportok népszerűségéhez az erősen korlátozott utazási lehetőségek is hozzájárultak, miközben a vállalati üdülők támogatásával is igyekeztek elősegíteni ugyanezt. További nagy ismertséget hoztak a vízitúrázás számára a sok résztvevővel lebonyolított hosszabb nemzetközi túrák, 1956-tól a Nemzetközi Duna Túra, a 1966-tól a Nemzetközi Tisza Túra, valamint az 1950-es évek végétől megrendezett, rövidebb Sobi-


eski János Emléktúra a Duna-kanyarban.9 Később az Országos Testnevelési és Sporthivatal szervezett támogatott vízitúra-táborokat, amivel elérték, hogy a közoktatási intézmények is felfigyeljenek a vízitúrázásra mint közösség-építő szabadidős tevékenységre. A népszerűség növekedésével szükségessé vált a sporteszközök hazai gyártásának megszervezése is, mivel korábban Kelet-Németországban gyártott hajókat használtak. A hazai gyártásra elsőként az esztergomi vitorlázórepülőgép-gyárban került sor. A túramozgalom növekedésével együtt járt az is, hogy elkezdett élesen elkülönülni a versenysport, illetve a szabadidősport és a túrázás együttese. Létrejött a Magyar Kajakszövetség Túrabizottsága, és a Magyar Természetbarát Szövetségben is megalapították a Vízitúra Bizottságot. Az 50-es évektől egyre több mű jelent meg, amelyek az evezős sport folytatódó népszerűségét használták ki (Bányai, Gyurkóczky, Hollósi, 1954, Tálos és Blahó, 1954, Örvös /szerk./, 1954, Angyal, Holló, Szűcs, 1958, Illés, 1967). Az 1970-es évektől megjelentek a szervezett vízitúrák segédletei, különféle útmutatók, nem csak sportolók, hanem célzottan természetjárók, túrázók részére is (Kácsor, 1971, Bartók, 1974, Bokody, Hábl, Susoczky, 1977, Kácsor, 1978, Pap, 1983, Egri Kiss, 1984, Bokody, 1985, 1999, Holló, 1989, Nagy, 1989). Ezekből a művekből is látható, hogy erre az időszakra tehető az evezés mint sporttevékenység és a természetjárás mint turisztikai tevékenység végleges különválása. A szerzők felismerték, hogy a két tevékenységformában részt vevők igényei eltérőek, és ezeknek az igényeknek külön kell megfelelni, akár a kiadványokban szolgáltatott információkkal, akár a nyújtott szolgáltatásokkal. Az utóbbiakkal azonban – részben a társadalmi berendezkedés piacgazdasági viszonyokat elutasító szemlélete miatt – érdemben nem foglalkoztak. Megfigyelhető továbbá az is, hogy míg a versenysportban külön sportággá vált az evezés és a kajak–kenu, a természetjárásban mindkét eszközcsoportot egyaránt használják, még ha jellemzőikből adódóan nem is azonos mértékben. 7. A RENDSZERVÁLTOZÁST KÖVETŐ ÁTALAKULÁS A mozgalmi jelleg egészen a rendszerváltozásig, illetve azt követően is megmaradt, de az 1990-es évektől már sorra megjelentek az üzleti alapon működő vállalkozások is. A mozgalmi jelleg azt jelentette, hogy egyesületi szervezésben, önköltséges alapon szerveződtek a túrák, amelyek a természetjárás részét képezték. Ennek a területnek a két fő képviselője a Magyar Természetbarát Szövetség és a rendszerváltozás után újjáalakult Magyar Cserkészszövetség volt. A két szervezet tevékenysége szorosan össze is kapcsolódott, a vízi cserkészek vezetője a természetbarátok vízitúra bizottságának akkori elnöke lett. A közösségi szervezetek tevékenységének nem volt (illetve ma sincs) kapcsolódási pontja a turizmussal: önellátásra épültek, és nem vettek igénybe helyi szolgáltatásokat. A rendszerváltozást követő, már üzleti alapon bekövetkező gyors fellendülés elsődlegesen annak a következménye, hogy az egykori túrázók újra elkezdték keresni a korábbi vízparti, evezéshez kapcsolódó életformát a nyári hónapokban, törekedve az azzal kapcsolatos (részben a nagy tömegeket mozgósító nemzetközi túrákon szerzett) élmények újbóli átélésére (Michalkó, 9

A nagy túrák népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy a résztvevők a túrák idejére rendkívüli szabadságban részesültek. 43


2010). Ezen felül a vállalkozások térnyerését az egyesületi támogatások és a csónakházak megszűnése is segítette.10 A vállalkozások alapítói szintén a természetbarát mozgalom keretében szerezték meg a tapasztalataikat. Egyes esetekben még a spontán privatizáció is jelen volt az egykori közösségi sporteszközök vállalkozói tulajdonba kerülésénél, ami sokáig behozhatatlan versenyelőnyt jelentett ezeknek a szervezeteknek, függetlenül attól, hogy vállalkozói vagy alapítványi formában működtek. Bár a vízitúra – elsősorban a tevékenység tartalmát érintő – fogalmában egyetértés tapasztalható a különböző szereplők között, annak társadalmi és gazdasági szerepét illetően jelentős az eltérés. Míg a természetjáró szervezetek a szabadidősport oldaláról közelítik meg a vízitúrázást,11 az aktív turizmus (mint ahogy más turisztikai termék is) ennél szélesebb célokat fogalmaz meg, kezdve a közvetlen turisztikai szempontoktól (a turista minden felmerülő igényének kielégítése) a közgazdasági szempontokon át a térségfejlesztési célokig. Így miközben ugyanazon tevékenységet magába foglaló fogalomról van szó, annak tartalma jelentősen eltérő folyamatokat takar. A természetjáró mozgalmak még ma is kételkedve szemlélik a vízitúrázásban megjelent vállalkozásokat. Mivel a tevékenységgel kapcsolatos világnézetüket a túrázás közösségi jellege határozza meg, nehezen tudják elfogadni, hogy a vízitúrák szervezése nyereségérdekelt módon is végezhető. Az ehhez hasonló szemléletmódot azonban óvatosan kell kezelni. Míg első látásra a profitorientált szemlélet teljes elutasítását tapasztalhatjuk a természetjáró mozgalmak részéről, alaposabban értékelve inkább azt lehet megállapítani, hogy két – a szervezők és kisebb részben a résztvevők számára is – eltérő tevékenységről van szó. A természetjárók vállalkozási alapú túráztatásával szembeni ellenérzései ugyanis nem annak közgazdasági alapjaival vannak összefüggésben, hanem a vízitúrák szellemiségével, azok közösségépítő, nevelő és természetbarát világnézeti elveinek háttérbe szorulásával. 8. A VÍZITÚRA-SZOLGÁLTATÓK KÍNÁLATÁNAK HIÁNYOSSÁGAI A túraszervezők alapvető célja a bevételek növelése. Azonban mivel ezek a szervezetek is a túramozgalomból nőttek ki, a szakmai háttér a legtöbb esetben mind a mai napig a túrák szervezésére és lebonyolítására terjed ki, turisztikai szakemberek részvétele nélkül. A vízitúra-szervezők döntő többsége sporteszközök bérbe adásával, illetve szabadidős célú sporttevékenység szervezésével foglalkozik. Ennél fogva nem céljuk a komplex programok összeállítása, csupán egy alacsony költségű üdülési formát kínálnak. Az utazási iro10

11

Máig ható folyamat a csónakházak felszámolása, melyeknek helyén például a fővárosi Római-parton lakóparkokat építettek. Ezekre hivatkozva mérgesedtek el a mobilgát építése körüli viták az utóbbi években. A Magyar Természetbarát Szövetség korábbi alapszabálya szerint a szervezet feladata, hogy elősegítse a szabadidő kellemes, hasznos eltöltését, sportjellegű testedzésre alkalmat adó programokkal. A jogutódként 2012 óta működő Magyar Természetjáró Szövetség ennél már jóval gyakorlatiasabban fogalmazza meg az alapfeladatokat (bár a tájékoztató anyagaikban még a korábbi alapszabály fogalomrendszerét használják).

44


dákra vonatkozó jogszabályokra tekintettel különösen ügyeltek és ügyelnek arra, hogy ne kínáljanak több szolgáltatást, amivel ezek a jogszabályok az utazásszervezők körébe sorolták volna őket, annak minden kötelezettségével.12 Így többségük esetén kizárólag csak a sporttevékenység szerepel a kínálatban, minden más szolgáltatás hiányzik, az ezek mögött rejlő szükségleteket (szállás, étkezés, az evezésen kívüli programok) egyénileg vagy spontán szervezésben elégíthetik ki a résztvevők, melyben helyismerete révén természetesen a szervező képviselője, a vízitúra-vezető nyújt segítséget. Így hosszú ideig nem volt esély komplex turisztikai termékcsomagok kialakulására, és a helyben realizálódott kiadások az árnyékgazdaságot gyarapították. Idővel a túraszervező vállalkozók köre is elkezdett kettéválni, részben a piaci változások hatására. A vízitúrán résztvevők egy évtized alatt rájöttek, hogy a kapott szolgáltatás nem feltétlenül képvisel olyan értéket, amennyiért ők a szervezés többletköltségeit vállalják. Kis tapasztalattal egyéni szervezésben is össze lehet állítani egy vízitúrát, amelyhez így csak sporteszközök bérlésére van szükség.13 A vállalkozások egy része tehát e kényszer hatására – turisztikai szakmai ismeret hiányában – a kisebb ellenállás irányába mozdult el, és módosítva szolgáltatási struktúráját, kizárólagosan a túrahajók és a kiegészítő sporteszközök bérbeadásával kezdett foglalkozni. A túraszervezők másik, kisebb csoportja az előre menekülést választotta: felvállalta, hogy utazásszervezővé váljon, ennek minden kötelezettségével, és ma már nem csak a vízitúrát, hanem számos kiegészítő szolgáltatást is kínálnak: saját tulajdonú szálláshelyekkel (többnyire kempingekkel) rendelkeznek, szervezett keretek között kínálják az étkezést, és kiegészítő programokat is szerveznek (4. ábra). 4. ábra: A vízitúra-szervezők típusai a szervezet tevékenységének jellege szerint

Forrás: Donka, 2016

A mozgalmi jellegből történő átalakulás következménye, hogy a vízitúra-szervezés és a lebonyolítás népszerűvé válását nem előzte meg a turisztikai szolgáltatások kialakítása, azok csak nagyon lassan, követő jelleggel jönnek létre. Ennek az is az oka, hogy a 12

13

Jellemző azonban a szervezők szakmai kívülállóságára, hogy ez az információ véletlenszerűen, a szervezők közötti személyes kapcsolatok révén terjedt. A folyamat hasonlóan ment és megy végbe, mint ami a klasszikus utazási irodák kínálatával tapasztalható. Azonban a vízitúrázás esetén nem az internet nyújtotta lehetőségek révén történt meg mindez, hanem annál már jóval korábban. 45


vízitúrázás úgy él a potenciális vendégek tudatában, mint egy kifejezetten olcsó nyaralási forma, ahol az ár-érték arány miatt azt is elfogadják, hogy ezért az árért cserébe szinte semmiféle szolgáltatást nem kapnak, csak a túravezetőt. Ennek a szemléletnek a bizonyítéka az is, hogy amikor egyes településeken vízparti szálláshelyeket (kempingeket) alakítottak ki, kisebb ellenállás és értetlenség fogadta a túrázók részéről azt a szabályt, hogy ilyen kemping környezetében tiltott az ún. „vadkempingezés”. A vízitúra-szervező vállalkozásokban még napjainkban is tapasztalható bizonyos átmeneti jelleg a közcélú sportszervezetek és a profitorientált jelleg között. Ez több tényezőben is megnyilvánul. A szervezők jelentős része (a részletesen is megvizsgált szervezetek 38%-a) – annak ellenére, hogy egyértelműen haszonszerzési célból működik – egyesületi formát választott, ezen belül vannak vízitúra egyesületek, illetve vízisport egyesületek. Mindkét szervezeti formára igaz, hogy csak a leginkább szükséges adataikat publikálják, így a vállalkozásokról igen kevés információhoz lehet hozzájutni.14 További óvatosságra int a szolgáltatókkal kapcsolatban, hogy a vállalkozások többségének évek óta negatív a mérlege, vagy csak igen alacsony nyereséget értek el. Ma már, ha lassan is, de terjedőben van az az igény, hogy a túraszervezők minél teljesebb körű szolgáltatásokat kínáljanak a résztvevők számára. Azonban a piac mérete és az erős szezonalitás miatt folyóink mentén még igen kezdetleges a szálláshelyek kialakítása. Míg egy 2011. évi vizsgálat (Donka 2012) szerint 12 vállalkozás között csupán egy olyan volt, amely komplex szolgáltatásokat nyújtott, a 2016-ban általunk értékelt 29 szolgáltató közül három működött utazásszervezőként, és további három foglalkozott a túraszervezés mellett szálláshely-üzemeltetéssel is. 10. ÖSSZEGZÉS A vízitúrázás az evezős sportmozgalomból, mint rekreációs tevékenységből alakult ki. A sporteszközök és az utazási lehetőségek fejlődésével megteremtődtek a feltételei a hoszszabb vízitúráknak is. A hosszú fejlődési időszakban hazánk szinte folyamatosan az élen járt ezeknek a vízi sporteszközöknek a használatában. Míg a kezdeti időszakban egy-egy lelkes személyiség járult hozzá a népszerűsítéshez, később a sportmozgalmak teremtették meg az evezés és így a vízitúrázás tömegbázisát is. A tevékenység azonban továbbra is jóval inkább szabadidősportnak, mint turisztikai terméknek tekinthető. Pedig az evezés, illetve az abból kialakuló vízitúrázás, mint aktív turisztikai tevékenység jelentős lehetőségeket tartogat a turizmus számára. Ahhoz azonban, hogy ezeket a lehetőségeket kihasználjuk, minden szereplőnek világosan tisztában kell lennie a résztvevők eltérő motivációival. Így pontosan pozícionálhatóvá válhatnak a közösségi jellegű, az élmény-jellegű, valamint az ismeretszerző jellegű túrák, az azokkal szemben támasztott követelményekkel együtt.

14

Jellemző adat, hogy 110 vízitúrával foglalkozó internetes honlap közül csupán 35 honlapon érhető el értékelhető információ a szolgáltató kínálatáról.

46


HIVATKOZÁSOK Ágoston I. et al. (2007): Marosfőtől Marostőig 1904-2006 – Dr. Petz István emlékére. Csemete Természet- és Környezetvédelmi Egyesület, Szeged, 191 p. Alker E. (2009): Regatta a Dunán, 1865. június 6. Fotóművészet, 1. sz. Angyal I., Holló D., Szűcs J. (1958): Vízitúrázók könyve. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 303 p. B. Wesselényi Miklós útinaplója 1982-22. Concordia Kiadó, Kolozsvár, 1925. Bánhidi M. (2003a): Kerékpár útvonalak és kerékpárosok tesztelése a magyarországi kerékpárturizmus fejlesztéséhez. In: Bánhidi M. (szerk.): Apáczai Napok Tanulmánykötet. Nyugat-magyarországi Egyetem, Győr, pp. 395-399. Bánhidi M. (szerk.) (2003b): A vízi és vizek menti turizmus alapjai. Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kar, Budapest, 168 p. Bánhidi M. (2007): Kerékpár, turizmus, sporttudomány. Pedagógián innen és túl. Pannon Egyetem BTK, Pécsi Tudományegyetem FEEK, Pécs, pp. 675-683. Bányai B., Gyurkóczky K., Hollósi F. (1954): Evezés. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 115 p. Bartók E. (1974): Evezős ABC. Sport Kiadó, Budapest, 176 p. Beniczky Ö. (1909): Nyári élet a Dunán. Vasárnapi Újság, 56. évf. 50. sz. pp. 1038-1040. Birly I. (1863): Csolnak-út Rotterdamtól Pestig. Landerer és Heckenast, Pest, 106 p. Bokody J. (1985): Mag yarország vízitúra útvonalai. Sport Kiadó, Budapest, 260 p. Bokody J. (1999): Kék vizeken. Vízitúrázók kalauza. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 196 p. Bokody J. (2001): Vízitúrázók kézikönyve, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 220 p. Bokody J., Hábl K., Susoczky F. (1977): Vízi túrázás. Sport Kiadó, Budapest, 306 p. Bősze J.–Lakati R. (2007): Turisztikai fejlesztések környezeti és életmódbeli hatásainak elemzése eg y megvalósult program alapján. Magyar Sporttudományi Szemle 8. évf. 30. sz. p. 16. A VI. Országos Sporttudományi Kongresszus előadáskivonatai. Csapó J., Savella O., Remenyik B. (2011): Aktív turizmus. In: Michalkó G. et al. (szerk.): Turisztikai terméktervezés és fejlesztés. Pécsi Tudományegyetem, Pécs, pp. 111-136. Csemez A.–Magyar V. (2013): Teljesítménytúra = honismeret és sport? In: KonkolyGyuró É. et al. (szerk.): Tájtudomány – Tájtervezés. V. Magyar Tájökológiai Konferencia. Konferencia kiadvány, Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, pp. 208-213. Dobozy I. (1975): A tizedes meg a többiek. Magvető Kiadó, Budapest, 404 p. Donka A. (2012): A vízitúrázás célterületeinek differenciált vizsgálata. In: Lőrincz I. (szerk.): A gazdasági és társadalmi átalakulás perspektívái Mag yarországon. Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar, Győr. pp. 62-69. Egri Kiss T. (1984): A Tisza. Szabolcs–Szatmár Megyei Természetbarát Szövetség, Nyíregyháza, 32 p. Fekete M. (2006): Hétköznapi turizmus. A turizmuselmélettől a g yakorlatig. Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar, Sopron, 175 p.

47


Hegyi Zs., Herlicska K., Komlós A. (2006): Aktív turizmus Magyarországon. In: Aubert A. (szerk.): Mag yarország idegenforgalma. Szakkönyv és atlasz. Cartographia Kiadó, Budapest, pp. 50-55. Hollmann, W. (2008): „Herz, Gehirn, Körperliche Aktivität”. In: Tourismus Zentrale Saarland (Hg.): Dokumentation 1. Gesundheitskongress Wandern. „Regeneration durch Natur”, Saarbrücken, pp. 41-62. Holló D. (1989): Vízitúrázó ABC. Sport Kiadó, Budapest, 148 p. Illés A. (1967): Evezés. Sport Kiadó, Budapest, 118 p. Kácsor L. (1971): Vízi barangolások. Natura, Budapest, 206 p. Kácsor L. (1978): Víz parti táborozás. Natura–MOHOSZ, Budapest, 108 p. Kemény A. (1930): A Túracsónak. Vadevezősök kézikönyve. A szerző kiadása, Budapest, 124 p. Kemény A. (s.a.): A Duna Esztergom-Budapest szakasza. A túracsónak evezős térképe. Szerzői magánkiadás, Budapest, 8 p. Knop, P. (1990): Sport for all and active tourism. World-Leisure and Recreation. 32/3. pp. 30–36. Lieli Gy. (szerk.) (1988): A vízi túravezetés alapismeretei. Budapesti Természetbarát Bizottság, Budapest, 168 p. MacGregor, J. (1866): A Thousand Miles in the Rob Roy Canoe on Rivers and Lakes of Europe. Sampson Low, Marston & Co., London, 228 p. Magyar Turizmus Rt. (2003): Turizmus Mag yarországon 1990-2002. http://szakmai.itthon. hu/documents/28123/121718/640_turizmus_mo_1990-2002.pdf (utolsó letöltés: 2016. május 1.) Marton G., Jónás-Berki M. (2013): Aktív turizmus pozíciója a Balaton térségében. Modern Georgáfia 2013/1. pp. 13-22. Marton G. (2015): Sportturizmus. Pécs: PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézet, 2015. 141 p. Michalkó G. (2002): Az aktív turizmus elméleti megközelítése. In: Dávid L. (szerk.): Aktív turizmus. Lifelong Learning Füzetek 3. Didakt Kiadó, Debrecen, pp. 5-16. Michalkó G. (2005): Turizmusföldrajz és humánökológia. Kodolányi János Főiskola – MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest–Székesfehérvár, 215 p. Michalkó G. et al. (2011): Turisztikai terméktervezés és fejlesztés. Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 9 ív, www.eturizmus.pte.hu/szakmai-anyagok/Turisztikai terméktervezés és fejlesztés/book.html (utolsó letöltés: 2016. augusztus 8.) Mihalovits Gy. (1993): Vadevezősök. Eg y regény és eg y kézikönyv. Ökotáj 5. sz. pp. 18-22. Mylius, E. (1914): Wetterkunde für den Wassersport. Wedekind &Co. G.m.b.H., Berlin, 108 p. Nagy I. (1989): Közép-tiszai vízitúra-kalauz. Aqua Kiadó, Budapest, 215 p. Nansen, F. (1898): Éjen és jégen át. Lampel Róbert Kiadása, Budapest, 363 p. Németh A. (2004): Lovasturizmus Mag yarországon. Gazdálkodás 9. sz. pp. 95-98. Novotny L. (2012): Mag yar kajakok és kenuk fából. Magánkiadás, Budakalász, 100 p.

48


Ormos B., Obádovics CS. (2013): A ló és a vidékfejlesztés, különös tekintettel a lovasturizmus hatására. In: Konkoly-Gyuró É. et al. (szerk.): Tájtudomány – Tájtervezés. V. Magyar Tájökológiai Konferencia. Konferencia kiadvány, Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, pp. 221-227. Örvös J. (szerk.) (1954): Gyakorlati útmutató a vízen járóknak. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 27 p. Pap K. (1983): Vizek szabadja lettem. Sport Kiadó, Budapest, 212 p. Rácz SZ. (2008): A lovasturizmus, mint a területi fejlődés egyik sajátos szegmense. In: Szónokyné Ancsin G. (szerk.): Mag yarok a Kárpát-medencében. Tudományos nemzetközi konferencia, Szeged, pp. 514-526. Révay M. J. et al. (szerk.) (1915): Révai Nag y Lexikona XIII. kötet. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt., Budapest, 876 p. Rittlinger, H. (1937): Kajakosok – előre! Franklin Társulat, Budapest, 152 p. Somogyi B. (2010): A kerékpáros turizmus és a vasúti személyszállítás kapcsolatrendszere, különös tekintettel a vidékfejlesztésre. In: Bokor L. et al. (szerk.): Földrajzi tanulmányok a pécsi doktoriskolából VII. Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézet, Pécs, pp. 157-169. Sulyok J., Magyar ZS. (2014): Az aktív turizmus helyzete Mag yarországon – Fókuszban a kerékpározás és a természetjárás. Turizmus Bulletin 16. évf. 3-4. sz. pp. 15-26. Sütő L. (2012): Sportturisztikai termékfejlesztés tapasztalatai a teljesítménytúrázás kapcsán. In: Hanusz Á. (szerk.): A turizmus területi dimenziói. Nyíregyházi Főiskola Természettudományi és Informatikai Kar, Turizmus és Földrajztudományi Intézet, Nyíregyháza, pp. 167-176. Szabó A. (2015): Mindent a kenuzásról. Noran Libro Kiadó, Budapest, 232 p. Széchenyi I. (2002): Napló. Osiris Kiadó, Budapest, 1334 p. Tálos Z. és Blahó K. (1954): Kajakozás és kenuzás kézikönyve. Sport Kiadó, Budapest, 99 p. Teperics K., Bujdosó Z. (2002): A kerékpártúrák típusai Magyarországon. In: Dávid L. (szerk.): Aktív turizmus. Lifelong Learning Füzetek, Didakt Kiadó, Debrecen, pp. 96-112. The Illustrated London News, 1867. május 4., p. 445. Török R. (1937): Vadevezős. Nova Irodalmi Intézet, Budapest, 208 p. Ujvári K. (2009): A Tisza-völg y vízi turizmusának fejlesztési lehetőségei. Modern Geográfia 4. sz., 15 p. Völgyes M. (1936): Dunai zsebkönyv. A szerző kiadása, Budapest, 110 p. Zsembery Gy. (1921): Az evezés és a rokonsportok. Kellner Nyomda, Budapest, 220 p.

49

Publikon Kiadó PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézet

Recommend Documents