PÁLYÁZATI PROGRAM
TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS HETEDIKESEKNEK
BGA – 12 – HA – 01 - 0682
BALASSI, A VÉGVÁRI VITÉZ NYOMÁN
PROJEKTNAPLÓ Balassi Bálint Általános Iskola és Előkészítő Szakiskola Eger
Egy program elindul Még a múlt évben az egyik osztályfőnöki órán Andi néni az osztályfőnökünk mondta, hogy lehetőség lenne 3 napos kiránduláson részt venni Szlovákiában. Mi örömmel fogadtuk a hírt. Hamarosan tájékoztatást vittünk haza szüleinknek, akik hozzájárultak az úthoz és a költségekhez. Az iskola szabadidő szervező tanára, Zsolti bácsi megírta a pályázatot. Be lett adva. Mi a nyári szünet örömeit élveztük és kissé el is felejtkeztünk az egészről. Szeptemberben visszatérve hallottuk a jó hírt, hogy a pályázaton nyert az iskola. A pályázatból fizetik a szállást és az utazást, nekünk az étkezést és a belépőket kell fizetnünk. Ez jó hír! A mi osztályunkból 11-en jelentkeztek. De jönnek még az A-ból 9-en, a C-ből 11-en és az E-ből 5-en, így leszünk 36-an. Három osztály osztályfőnöke és Zsolti bácsi jön velünk kísérőnek. Mikor már kezdtünk „túlzottan örülni”, hogy milyen jó lesz, jött Zsolti bácsi és elmondta, hogy ez nem egy átlagos tanulmányi kirándulás, a diákok részére is több feladat lesz, lesznek a kirándulás előtti és utáni munkák. Lesz gyűjtőmunka, tablókészítés, fogunk menni az egri várba és a kirándulás során meg fogunk látogatni egy határon túl fekvő magyar iskolát.
Előkészületek Március végén, a tavaszi szünet előtt összehívtak minket és elmondták a programot. Tájékoztatót vittünk haza, hogy milyen foglalkozások lesznek áprilisban és májusban. Lesz dolgunk bőven! Többen kaptak feladatot, hogy a neten nézzenek utána egy városnak vagy várnak. Aki eléri a YouTubon a Hazajáró sorozatot, nézze meg a bányavárosokat bemutató részeket. Első programunk a várba vitt, ahol Csillag Tamás hagyományőrző korabeli katonai ruhába öltözötten várt minket a kapunál. Ő a várban működő vitézlő oskola egyik vezetője. Végigjártuk a vármúzeum kiállítását, a termekben maketteket, magyar és török ruhákat, sok fegyvert láttunk. Tamás elmondta ezek használatát. Balassi képéhez érve mondta, hogy tárgyi emlék nem maradt tőle, mikor Egerben volt katona. Megtudtuk, hogy élete a hadakozás mellett pereskedésből állt. Ezután lementünk a palota földszintjén lévő foglalkoztatóba. Itt Tamás kért egy önkéntes jelentkezőt, akinek a fejére egy sisakot helyezett. Tanka Norbi ment ki, de vonakodva. Megmutatták, hogy a sisak hogyan védi ki a kardcsapásokat. Fegyvereket is kézbe foghattunk. Majd Tamás a palota mellett megmutatta a kanócos puska használatát. Lőtt is vele, nagyot durrant. Ezzel ért véget a foglalkozás
A következő programra ismét a várban került sor. Megint hűvös szeles időt fogtunk ki, de most kint voltunk a vár területén. 2 fős csapatokban jártuk be a várat és oldottuk meg a Zsolti bácsi által összeállított feladatlapot. Ami érdekes volt, de a hidegben alig fogott a toll, elgémberedett a kezünk. Szerencsére a múzeumban is voltak feladatok, több csapat többször is betért melegedni. Mi többször voltunk ehhez hasonló vetélkedőn, legutóbb ősszel ugyanitt, de ott több feladat volt és képek nem szerepeltek.
Zsolti bácsi tájékoztatója után tehát nekivágtunk a várnak, jártunk a Tömlöcbástyán, Gárdonyi sírjánál, a romkertben. Az ágyúdombon épp filmet forgattak és lőttek a nagy mozsárágyúval, ezért oda később tudtunk menni. Legnehezebben azt az emléktáblát találtuk meg, ami a kazamatából kivezető ajtó mellett található. Ezt a magasból, a Gergely bástyáról lehet látni. Nagyon kellett figyelni az út során az összetartozó képek felismerésénél. Akik nem figyeltek oda, többször visszamentek ugyanarra a helyre. A cél a múzeumban volt, ahol befejezésként az Egri Csillagok ostrom fejezeteivel foglalkozó totót oldottunk meg. A program végén visszaindultunk az iskolába ebédelni. A verseny eredményét a következő foglalkozáson tudtuk meg. 82 pontot értünk el a 104-ből, mi lettünk az elsők! (Soós Eszter)
A következő héten kedden érkezett hozzánk a főiskoláról Laci bácsi. A kémiaiban gyűltünk össze az ötödik órában. Az előadás témája a Szlovákiában élő magyarság története volt és az, hogy most hogyan élnek. Érdekes és szomorú adatokat hallottunk. Például 1945-ben sokezer magyart kitelepítettek, pedig semmi rosszat nem csináltak. Mindenki szlovák nevet kapott. Tilos volt magyarul beszélni az utcán, akit a rendőr meghallott, azt megbüntették. A nőknek lenyírták a haját, szörnyű lehetett. Azóta javult a helyzet, de most is küzdeniük kell a jogaikért. Fogy a magyarság Szlovákiában. Ennek több oka van. Sok helyen megszűnt a magyar iskola. Laci bácsi a kivetítőn megmutatta, hogy délen élnek magyarok egy hosszú sávban, de ez már nem egybefüggő sáv. A következő órában Zsolti bácsi ismertette a kirándulás menetét. Elmondta, hogy az a busz, amellyel az iskola utazni szokott, karambolozott, de kapunk egy másikat, hogy utazhassunk. A gyűjtőmunkát végzők beszámoltak az eredményről. Megtudtuk azt is, hogy kik oldották meg jól a várismereti feladatokat és kiknek sikerült rosszul. Befejezésül belenéztünk a Hazajáró film Selmecbányáról szóló részébe, de erre csak 10 percnyi idő maradt.
Utazás - határátlépés 22-én reggel napos időre ébredtünk szerencsére. Az iskolánál gyülekeztünk és iskolatársaink irigykedő pillantásai mellett szálltunk fel a buszra. 8 óra körül elindultunk a nagy útra. Egy óra után Ceredre értünk, ami szorosan a határ mellett fekszik. Itt a buszvezető talált egy 5 tonnát jelző táblát, a mi kocsink meg 20 tonna. Miután meggyőztük, hogy nem tudunk 40 km-t kerülni, erre sem időnk, sem pénzünk, átment a határon és megálltunk úgy 100 m-re egy kis parkolóban. Amíg a buszvezető a szemben
lévő Tajtit és az utat kémlelte, nincs e rendőr, mi egy kis sétát tettünk a határkövek mentén. Itt az országhatár a falusi házak és kertek mellett húzódik. Készült egy csoportkép, mi Szlovákiában álltunk csoportban, tanár úr Magyarországról fotózott át. Ezután visszasétáltunk a buszhoz és zavartalanul haladtunk tovább, nem jött még egy kocsi sem szembe. Úgy 10 perc múlva már el is értük Gömöralmágyot, ahol a kocsma előtt megkérdeztünk egy ott álldogáló embert, hogy merre van az iskola? Kiderült, hogy ő a gondnok, bennünket vár, így vele hajtottunk fel a dombon álló iskolához.
Találkozás az almágyiakkal Szerintem a faluban mindenki tudott az érkezésünkről. Néhány perccel 10 után álltunk be az iskola udvarára. Bementünk az iskola étkezőjébe. Üdítővel és rágcsával vártak minket. Agócs József igazgató köszöntött minket. Elmondta, hogy az iskola 1985-ben épült és ide 7 településről járnak be a gyerekek. 185 gyerek jár ide. Az iskolán látszik, hogy nem új, foltokban hámlik a vakolat és az ablakok is régiek. Az üdvözlések után közös programot rendeztünk a hatodik és a hetedik osztályosokkal, egy játékos ügyességi vetélkedőt, melyhez mi vittük ki az eszközöket két nagy kosárban. A játéktér berendezését a 7.c-ek végezték. 8 helyszínen forgószínpad rendszerben ment a játék, melyre kissé nehezen álltak össze a vegyes csapatok. Később belelendültünk a játékba, jó lett a kedvünk. A Bolyhocska golyós gurítós és a kínai pálcikákkal történő mini cukor átpakolás tetszett legjobban a helyieknek.
A játék után két csoportra oszlottunk. A lányok gyöngyöt fűztek Barbara és Niki vezetésével, a fiúk a nyolcadikosok ellen fociztak. Azért ellenük, mert a hetedikben mindössze 3 fiú van. Az erőfölény látszott, 2-t rúgtunk, 11-et kaptunk, de nem ez a fontos, hanem a játék. A tornateremben került sor az eredményhirdetésre. Mi sporteszközöket adtunk ajándékba, dekorgumi hűtőmágnest kaptunk, amely Gömöralmágy címerét ábrázolja. Együtt ebédeltünk az iskolásokkal. Menü: bableves, palacsinta, finom volt. A felnőttek ebéd közben az almágyiak életéről, lehetőségeikről beszélgettek. Délután fél kettő tájban búcsúztunk el a vendégszerető iskolától és mentünk tovább Fülek felé.
Füleki vár és Koháry kastély Délután 2-re értünk Fülekre és első utunk a várhoz vezetett. Némi várakozás után, amíg a tanárok a belépőt megvették, bejutottunk a Bebek toronyba, ami eredetileg ágyútorony volt. Most kiállítást találunk benne. Magyar idegenvezetést kaptunk. Hallottunk a vár történetéről, bejártuk mind az öt emeletet. Tetszettek a kiállított tárgyak. A toronyból kikerülve már magunk jártuk be a vár felső, romos részét egészen a legfelül lévő kilátóig. Közben megérkezett Maros, teljes nevén Mesiarik Marina, ő mondta, hogy egyszerűen szólítsuk Marosnak. Ő a füleki Koháry István cserkészcsapat vezetője, és magyarul is jól beszél, nemcsak szlovákul. Vele indultunk gyalog az 5 perc járásra lévő kastélyhoz, ami nem is kastély, hanem kúria. Magyarázta Maros, hogy mi a különbség a kettő között, a kúria kisebb. A kúriánál ismét megálltunk, itt Maros beszélt arról, hogy 2005-re kis híján összedőlt, az utolsó pillanatban cserélték ki a tetőt. Még arról is beszélt, hogy az érdeklődők megnézik a kastélyt majd elmennek, mi vagyunk az elsők, akik tényleg segítenek is valamiben. Ezen felbuzdulva estünk neki a gaz kihúzgálásának és a fatároló rendbe rakásának. Persze nem végezhettünk az egésszel, többnapi munka van itt. A munka után még benéztünk az épületbe, melyet a csapat tagjai újítottak fel. Konyhát, fürdőt, társalgót és egyszerű szállást alakítottak ki és itt rendezik az összejöveteleiket. A pincében állították ki a kastély területén talált faragvány darabokat. Sőt még börtön is van, ahol a falhoz láncolták a rabokat. Megtudtuk, hogy Koháry István részt vett Eger 1687-es visszafoglalásánál. A jobb keze súlyosan megsérült, nem is tudott vele írni. Lipót császártól külön pecsétnyomót kapott szolgálataiért ajándékba. A látogatás végeztével elgyalogoltunk a buszig, majd a szállás felé indultunk. Két kis falut követően az út egyre keskenyebb és rosszabb lett. Erdőben is mentünk. A tanár nénik nyugtalankodtak emiatt, de Zsolti bácsi már aludt itt régebben és állította, hogy a szálló létezik. Végül megérkeztünk Abroncsos (Obrucna) faluba, ahol néhány házon és a buszfordulón kívül semmi nem volt. Innen már látszott a dombra épült szálló és hamarosan meg is érkeztünk. Berendezkedés után finom vacsorát kaptunk, majd elkezdtük a naplóírást. Este kis vetélkedő volt Balassi Bálint életéről, s nagy nehezen nyugovóra tértünk.
Egyre északabbra Divény – Zólyom - Körmöcbánya 23-án már 7 órakor a reggelinél ültünk, mert hosszú út várt ránk. Egészen Körmöcbányáig akartunk feljutni. Sajnos 20 percbe tellett, mire az előző este megismert „úton” kidöcögtünk a főútra. Fél 9-kor csatlakoztak hozzánk a füleki cserkészek szám szerint heten, mert sajnos csak ennyi szabad ülőhely volt. Először Divényben álltunk meg, csak kis időre. A vár alatti kastélyt EU-s pénzből renoválják, minden kerítéssel elzárva, így a várba nem jutottunk fel. Fényképezkedés után visszaszálltunk a buszba és irány Zólyom! Az érkezés előtt pár perccel hallhattunk Andristól egy kis beszámolót a várról és a Balassiakról, akik nem ápoltak jó viszonyt a várossal. Ezeket a beszámolókat mindig így a buszon tartottuk meg. A tanárok szerint az országban csak igazolvánnyal rendelkező személy tarthat idegenvezetést. A kellemetlenségeket elkerülendő, maradt a buszos megoldás.
Szerencsére sokat látott buszvezetőnk tudta, hol kell a vár felé lekanyarodni, különben manőverezhetett volna az építési területek között. A vár gyakorlatilag zárva. De mivel képtár van benne, minket ez nem zavart. A belső udvaron megtaláltunk az itt született Balassi Bálint emléktábláját, melyre nemzetiszínű szalagot kötöttünk, majd készült egy csoportkép a fülekiekkel. Már örültünk, hogy időben érünk Körmöcbányára, ami végül sikerült, de ez sem segített rajtunk. Ugyanis itt délben minden bezár és csak 1 vagy 2 órakor nyit ki újra. Nyilván mindenki ebédel! Hiába indítottunk rohamot a vár ellen, 11,40-kor az utolsónak kijövő csoport hangját hallottuk. Csalódottan indultunk vissza a főtérre. Itt megtaláltuk Károly Róbert király mellszobrát, akinek nagy szerepe volt a város fejlődésében. Persze angol felirattal: King of Hungary. Mellette áll a Pénzverde épülete, ami külön engedéllyel látogatható, de nekünk nem volt ilyen. Kaptunk szűk óra szabadidőt, hogy körülnézzünk és sétáljuk körül a városfalakat. Egy órakor valóban kinyitott
a vár. Itt Maros segített megvenni a jegyeket, mivel a városban már senki nem beszél magyarul. Először bementünk a gótikus templomba. Utána a 60 m magas toronyba, ahová igen szűk csigalépcső visz fel, 147 lépcsőfok található itt. Fentről csodálatos kilátás nyílt a városra. Tériszonyos társaink a falhoz lapulva álltak. Érdekesség, hogy a körterasz tűzfigyelő hely volt, az őr szobája is itt látható. Lemenet már könnyebb volt és leérve még megnéztük a legrégebbi épületet, a XI. században épült kis körtemplomot. Éppen 2 órakor nyitott ki a Pénz és Érme Múzeum. Itt a termekben mindenféle korból származó pénzeket lehet látni és mindezeket itt Körmöcbányán verték. Elég fáradtan róttuk a termeket, de arra a hírre, hogy a ház alatt egy valódi aranybánya van, mindenki a pincébe sietett. Ott bányászati eszközöket és valódi aranytömböt láttunk egy emelvényen. Éppen meg akartuk közelebbről vizsgálni, amikor Maros szólt, hogy ne tegyük, mert lézerrel védik és azonnal megszólal a riasztó, ha hozzáérünk. Így arany nélkül tettük fel a sisakokat, majd lementünk a bányába, ami elég kicsi és sötét volt. Kifelé jövet megpróbáltunk prospektust kérni a naplóhoz, de itt is rosszul jártunk. Prospektus az általában nincs vagy 50 centbe kerül darabja.
Selmecbánya Sajnos elment az idő és mire átjutottunk Selmecbányára már csak egy rövid városnézésre futotta. A söfőr, Laci bácsi tapasztalata itt is jól jött. Csak egy helyen lehet a városban parkolni, a Leányvár alatti parkolóban. Innen indultunk lefelé a belváros irányába. Közben megcsodáltunk néhány igen szűk területen forgolódó és érdekes szögben dőlő munkagépet. Lesétáltunk a Katalin templomhoz, az Ásványtani Múzeumhoz és fel az Óvárhoz. Ennyi fért bele. Visszafelé tanár úr megmutatta azt a tornyot, ahonnan egy vasrúd püfölésével a bányában dolgozók műszakváltását jelezték. Fülek felé vettük az irányt. Odaérve elköszöntünk a cserkészektől és a szállásra hajtottunk igen lassan azon a szörnyű bekötőúton. A szállóban grillvacsorát rendeztek a tiszteletünkre (mi voltunk az első nagyobb csoport ebben az évben). Itt leptük meg Kohajda Alexandrát csokitortával 14. szülinapján. A fárasztó nap ellenére naplót írtunk és még belefért egy történelmi vetélkedő is. Itt 5 csapat alakult vegyesen az osztályokból. Minden csapat húzott egy színes borítékot, melyben szétvágott vár képe volt. Ezt kellett összeraknunk és felismernünk. Így lettünk az illető vár katonái, a csapat vezetője meg a várkapítány. Második feladatként a csapatból 2-2 fő kiment és az épület környékén eldugdosott képeket kerestek. A képeken korabeli és modern fegyverek látszottak, de csak a régiek értek pontot. Ezután az egyes helyekre jellemzőket olvasott fel tanár úr és csapatoknak rá kellett jönniük rövid gondolkodás után, hogy az ő várukra illik. Ha nem jött rá, a másik csapat pontot rabolhatott tőlük. Ezt a vetélkedőt a sárga csapat, Selmecbánya csapata nyerte, Nagy Gréta várkapitány vezetésével. 11 óra is elmúlt mire ágyba kerültünk.
Nehezen keltünk a kirándulás 3. és egyben utolsó napján. El is ment az idő és mire a kis bevásárlást is letudtuk, fél 10 lett. Ma a közelinek mondható Kékkőre látogatunk el. Az odafelé vezető út nagyon kátyús volt, ezeket kerülgettük. A faluba érve egyből feltűnt a sziklára épült vár és a kastély. A pénztárhoz érve Zsolti bácsi morgott a belépőjegy ára miatt, ami a neten kiírthoz képest sokkal többe került. Cserébe mindent megmutattak. Az emeleten kezdtünk, ahol régi gyermekjátékokat és óriás marionettbáb kiállítást láttunk. Még régi fogorvosi rendelő bútorai is helyet kaptak. A többi teremben régi bútorok és végre a Balassi família képei is a falon sorakoztak. De mi a költő emlékszobája miatt jöttünk! Ezt emlegetve végre levittek a fölszintre, ahol külön bejáraton jutottunk be abba a szobába, ahol Balassi Bálint életútját mutatják be, természetesen szlovákul. Itt már nem volt velünk Maros, aki fordíthatott volna! Sebaj, azért kihámoztuk a lényeget! Később felsétáltunk a várromhoz, ahonnan a környék panorámájában gyönyörködtünk. A romok közti területet omlásveszély miatt lezárták! Visszatérve a kastély udvarára, emlékszalagot kötöttünk fel a költő nagyméretű domborművéhez. Közben elénekeltük a Himnuszt. Még néhányan Nótás Gábor vezetésével végigmentek a kastély melletti pincejáratokban, majd a kastély melletti árnyas fák alatt megebédeltünk.
Hazafelé Már nem mentünk be Fülekre és vígan robogtunk hazafelé. A tervünk, hogy a tanösvényen gyalogoljunk fel a somoskői várba, nem jött össze, mert a parkolóig kerékpárút vezetett, ami ugye busszal nem járható. Így a magyar oldalról közelítettük meg a várat. A belépőt itt sem úsztuk meg, de legalább olcsó volt. A várban úgy fél órát kóboroltunk. Közben az egyik észlény egy követ engedett el a falról, ami a lenn ácsorgó egyik lány feje mellett ment el. Lenn szidást kaptunk, hogy Füleken is felhívták a figyelmet a kődobálási hajlam visszafogására s lám ennyit ér. Hazafelé még Blaskó Nikolász akart megfulladni a croassanjába, de ezen kívül semmi nem történt. Tanáraink szemmel láthatóan megkönnyebbültek, mikor Egerbe értünk, a tervezettnél igaz egy órával később, de épségben, egészségben.
Újra itthon! Egy hét alatt csak kipihentük az út fáradalmait és hamarosan eljött az első közös foglalkozás, az értékelő óra Ezt ezúttal az 5-ös teremben tartottuk, lévén a 7.a-nak amúgy is matek órája és az a 3 fő, aki nem utazott kibírja a dolgot. Az elején megtekintettük a 7.c-sek, Mata Benji és Tamás (Tama) Martin videó összeállítását, ami nagyon jól megmutatta a sok élményt, amit átéltünk. Ezután Zsolti bácsi egy prezentációt kezdett vetíteni az interaktív táblán. Odáig rendben is volt, amíg felidéztük a pályázat céljait, de mikor áttért a „Teszteld magad!” részre, tudtuk, itt most feladatmegoldás lesz! A segítők kiosztották a kérdéssort és a diaképek nézése közben kellett válaszolnunk a kérdésekre. Az eleje nem is volt nehéz, felismertük a látott várakat, a híres embereket. De jött a „Hol láttad?” egészen apró épületelemei és a „Hol láthattál ki?” ablakokból készült képei ablakkeretestül, hát az nehéz volt. Ebben a feladatsorban Soós Eszter 7.b lett a legjobb. Mi is pontoztuk az utat és a programokat, tőlem az étkezés és az első nap 5-öt, a 2. és a 3. nap négyet kapott. A szállás is négyet, mert az első este nem volt meleg víz. Összességében 7 pontot adtam a 10-es skálán. Még maradt némi időnk és vicces képösszeállítást néztünk végig, amit mi diákok fotóztunk össze.
TV felvétel Május 13-án az egri TV-ben studióbeszélgetés keretében Mészárosné Gerhát Katalin tanárnő, Pekk Nikolett hetedikes diák és Benkó Zsolt projekt vezető beszéltek a Határtalanul programról és az ennek keretében megvalósult útról. A 12 perces felvételt a tv aznap este, az Egri Mozaik műsorban levetítette és pénteken, az összefoglalóban megismételte.
Bemutató óra A következő héten a hatodikosokat hívtuk meg, akik szeretnének részt venni a következő, Erdélybe induló kiránduláson. Kívánjuk nekik, hogy nyerjen a z iskola és lehetőségük legyen az utazásra! Itt szintén Zsolti bácsi volt a főszereplő, aki prezentációjában mutatta be a pályázati rendszert és a látottakat. Mi levetítettük az értékelő órán már megismert videót, ami nagyon tetszett a hatodikosoknak.
Megjelenés a helyi újságban A pályázattal kapcsolatban cikkünk jelent meg május 24-én a Szuperinfo újságban, amelyet a legtöbb egri lakos megkap és egy közkedvelt lap.
Határtalanul témanap A témanapra május 24-én került sor. Erre a napra tablós kiállítással és egy új prezentációval is készültünk. Valamint a hetedikesek szervezték a sportrendezvény csapatait kosár és foci és asztalitenisz sportágakban. Mindegyik osztály választott egy határontúli várost, róla anyagot gyűjthetett és annak a városnak a színeiben indult a sportversenyeken. A tablókészítésben kevesen kapcsolódtak be, a sportba annál többen! Előző nap délután feltablóztuk az osztályok anyagait és készítettünk egy kárpát medencei térképet, ahová a határontúli városok címereit és az ott lakó magyarok lélekszámát tüntettük fel. A nap a prezentáció levetítésével kezdődött. Itt Zsolti bácsi mellett az úton részt vett diákok, Niki, Szandi és Benji is szerepeltek. Nagy sikert arattunk előadásunkkal. A videó is tetszett az iskolásoknak. A sportmeccseket a nagyszámú nevező csapat miatt még folytatjuk fogjuk. Aki a sportban nem vettek részt, részükre kiegészítő programként a globális felmelegedéssel összefüggő éghajlati változásokról vetítettünk prezentációkat angol és magyar nyelven, hiszen ez a probléma is „határtalan”. A kicsik (alsósok) játékos vetélkedőkön vettek részt. A jól sikerült napot délben zártuk, melyen kihirdettük a már lezárult vetélkedők, sportmérkőzések eredményeit és apró díjakat adtunk át.
Köszönjük diákjaink megvalósulhatott!
nevében,
hogy
ez
az
élményekben
gazdag
kirándulás
Köszönet a szülők nevében is, akinek kevéssel kellett hozzájárulniuk ahhoz, hogy gyermekük részt vegyen a kiránduláson!
Összeállították (némi tanári segítséggel): Domán Dóra, Sipos Edit 7.e Kovács Péter 7.a Soós Eszter, Cseh Fanni 7.b Kohajda Alexandra, Pekk Nikolett 7.c
