PROJEKTNAPLÓ BGA-12-HA-01-0762
1
Az első nap Kirándulásunkat iskolánk elől 7 órai indulással kezdtük meg. A határt román idő szerint 11 órakor léptük át Ártánd nevű településnél, majd lassan megérkeztünk Nagyváradra, ahol találkoztunk az idegenvezetőnkkel. Amit először megnéztünk, az a mellettünk lévő Kanonok-sor volt. A szemben lévő nagyváradi barokk Székesegyházban tettünk másodjára látogatást. A kincstárba belépve megpillantottuk Szent László hermáját, majd a különféle serlegeket és egyéb régi kincseket. Kilépve a Székesegyházból, a közelében lévő Püspöki palota 365 ablaka nézett ránk. Ezután újra buszra szálltunk, és egy kis kitérőt tettünk Petőfi Sándor szobrához. Ezt követően a” Holnaposok” társaságában fotózkodtunk, és később egy kis séta után megkoszorúztuk Nagy Sándor József emléktábláját. Hosszú utazás után megpihentünk a Királyhágó gyönyörű hegyei között. Következő úti célunk Körösfő. Itt két dolgot tekintettünk meg, mégpedig, Vasvári Pál emlékműjét, majd a református templomot. Az utóbbi látványosságnak érdekessége a kazettás mennyezet, írottasok, fafaragások és a fiatornyok. Ismét autóbuszra szálltunk, majd utolsó úti célunkat megcélozva elindultunk Kolozsvár felé. A városba estefelé megérkezve az első épület a Farkas utcai templom, ahol „jelentkeztünk a meghirdetett harangozói állásra”. Megnéztük Mátyás király egykori szülőházát, sőt még a vele szemben található Bocskai Istvánét is. Hunyadi Mátyás születési helyét elhagyva indultunk a hatalmas szobrához, amihez 2
képest törpéknek éreztük magunkat. Azt is megtudtuk, hogy ez a remekmű Fadrusz János alkotása. A téren vetélkedőt rendeztünk a Hunyadiakról, amelyet nagyon élveztünk. Sokat nevettünk. Később már fáradtan, de élményekkel gazdagon értünk szállásunkra, ami a Bethlen Kata Diakóniai Központ volt. Finom vacsorával és megvetett ággyal vártak minket. Így ért véget az első napunk, mindenki nagyon jól érezte magát, és már izgatottan vártuk a következő napot.
Fehér Virág 7. b Csiszér Fanni Boglárka 7. a
3
Ébredés a 2. napra. Reggel 6:30-kor ébredtünk KOLOZSVÁRON. Azután összecsomagoltunk és gyülekezni indultunk az aulába. Utánunk jöttek a fiúk is, és elmentünk reggelizni a kollégium éttermébe, ahol csodálatos teríték várt minket. Miután befejeztük az étkezést, elindultunk a
Házsongárdi temetőbe. Itt Reményik Sándor és Koós Károly sírjánál tisztelegtünk. Ezt követően elindultunk a TORDAI- HASADÉK-hoz, ahol egy kicsi dombra felmásztunk, és onnét néztük meg a hozzánk közel lévő két nagy puzzle darabot. Nagyon szép volt a kilátás és a minket körülvevő aranyos kutyák társasága is. Miután megnéztük a hasadékot, elmentünk egy kicsi faluba , ahol ,,KÉTSZER KEL FEL A NAP”. A kő neve a SZÉKELY és az ORDAS kő. A székely kő megtekintése után elmentünk a buszhoz, ahol megkaptuk a hideg ebéd csomagunkat. Az ízletes elemózsiát a TOROCKÓI SZENT GYÖRGY VÁRROMNÁL fogyasztottuk el. Míg folyt az ebéd, mi addig felfedeztük az oromzatot. A bástyában érdekes neveket találtunk a kőre írva. Ebéd után lemásztunk a dombról, ahol a kilátás csodálatos volt, és 4
mintha egy tájképet láttunk volna. A lemászás után buszra szálltunk és elmentünk VAJDAHUNYAD VÁRÁHOZ, ahol nagyon érdekes dolgokat fedeztünk fel, és egy olyan kutat, amit 13 évig ástak. Azután volt 20 percünk, hogy elmenjünk, és mindenhol körbenézzünk. Nagyon szép és érdekes dolgokat láttunk (pl.: zászlókat, régies bútorokat, kardot, páncélokat stb…). Miután kijöttünk a Vajdahunyad várából, lehetőségünk adódott ajándékokat venni. A vásárlás után elbuszoztunk megnézni DÉVA VÁRÁT. A régi építmény csodálatosan meredt ránk. A buszra felszálltunk és elutaztunk KISPEREGRE az ÁLTALÁNOS ISKOLÁBA. Nagyon nagy szeretettel vártak minket, és amikor beértünk, már a szállásunk is el volt készítve. Berendezkedtünk és közös vetélkedőn vettünk részt, majd elmentünk vacsorázni. A vacsora után a fiúk fociztak a KISPEREGI fiúk ellen. Először azt hittük, hogy nem nyernek, de a végén legyőzték őket 6:3-ra. Éjfél körül elmentünk fürödni, és mikor mindenki végzett a fürdéssel, álomba szenderültünk. . Ale Bianka 7. b Takáts Tünde 7. b Tóth Kitti 7. b
5
Kirándulásunk utolsó napján Erdélyi kirándulásunk 3. napján Kisperegen ébredtünk. Az ébresztő reggel fél 8-kor volt. Vendéglátóink kiadós és ízletes reggelivel kínáltak bennünket: volt ott tükörtojás, házi jellegű parasztkolbász, frissen sült kenyér, paprika, paradicsom, és forró citromos tea. Miután degeszre ettük magunkat a finom étkekkel, útra keltünk a házigazdákkal közösen a település református templomát meglátogatni. Odaérve megcsodáltuk a hely nemes egyszerűségét: a fehérre meszelt falakat, a kézzel hímzett drapériákat, az egykoron volt egyeki kegytárgyakat. A plébános úr nagy szeretettel fogadott mindenkit, s bevezetett a helyi egyházi szokások rejtelmeibe. Közösen elmondtunk egy Mi Atyánk-ot, majd kivonultunk a templom kertjébe, ahol ott jártunk emlékeként elültettünk két itthonról vitt facsemetét: egy vörös tölgyet és egy gesztenyét. Ezután a templom előtti virágoskertet tettük rendbe a helyiekkel közösen. A munkálatok befejeztével ellátogattunk az ottani temetőbe, ahol megkoszorúztuk a II. világháború 11 kisperegi hősi halottjának kopjafáját. 6
Közben a plébános úr elmesélte a hely történelmi jelentőségét. Visszatérve az iskolába, amely egyben szálláshelyünk is volt, vegyes csapatokat alkottunk peregi és egyeki gyerekekből, és kvíz vetélkedőt tartottunk. A játék témáját az elmúlt 3 napban meglátogatott nevezetességekről szerzett ismeretek adták. A szoros küzdelemben többszörös holtverseny született, melynek jutalmaképp ebéd végeztével minden résztvevő elfogyaszthatott egyegy csokoládés jégkrémet. A kötött programok után ebédig szabadon választhattunk magunknak elfoglaltságot: összecsomagolhattunk, bevásárolhattunk és segítkezhettünk az ebéd előkészületeiben. A főétek 3 fogásból állt. Ínycsiklandó levest, mindenki kedvencét - rántott szeletet tört krumplival-, majd mennyei gyümölcsös- mákos palacsintát tálaltak elénk, ami után méltán megnyaltuk mind a 10 ujjunkat. Ebéd után fájdalmas búcsút vettünk Kispereg lakóitól, s folytattuk utunkat Arad felé. A közel 2 és fél órás utazás során az elmúlt napok élményei ismét felelevenedtek bennünk. Kirándulásunk soron következő állomásán, Aradon, koszorút helyeztünk el a 13 vértanú sírhelyénél. Ezzel és 1 perces néma csenddel tisztelegtünk emlékük előtt. Itt találkoztunk honfitársainkkal, a hódmezővásárhelyiekkel, akik szintén ezen pályázat keretében töltöttek el néhány felejthetetlen napot itt Erdélyben. A nagy pillanatot közös fotóval is megörökítettük. Visszafelé vettük utunkat Nagyváradra, ahol elbúcsúztunk kedves idegenvezetőnktől, Zitától, aki az elmúlt napokban segítségünkre volt az úti kalauzolásban. Még egy utolsó integetés, azután irány a határ! A buszban verseket olvastunk. Némi várakozás után sikerült magyar földre lépnünk, s innen már csak egyetlen úti cél lebegett a szemünk előtt, kisfalunk Egyek. Hosszú és fáradságos utazás következett, de csodás 7
élményekkel és őseinkről szerzett hasznos ismeretekkel gazdagodva térhettünk haza, s ez a tudat enyhítette e kellemetlenséget. A hazafelé vezető úton egyre gyakrabban csörrentek meg telefonjaink, szüleink aggódva érdeklődtek, hol járunk, mikor érkezünk. 10 óra elmúlt, amikor Egyek határát átléptük, s boldogan fellélegezhettünk újra itthon! Csodálatos 3 napot tudhatunk magunk mögött, amit valószínűleg soha nem felejtünk el. Köszönet érte a szervezőknek, vendéglátóinknak , tanárainknak és a szülőknek! Készítette: Kovács Zoltán 7. a Turucz Erika 7. a
8
