PROJEKT NAPLÓ
Határtalanul programról, mely a
támogatásával valósult meg Pályázati azonosító: BGA-12-HA-02-0875
2012.október 19-23 Magyarország (Sátoraljaújhely) 2013. március 14-18 Erdély (Gyergyószentmiklós)
2012. október 19-23 Magyarország (Sátoraljaújhely)
Utazás Magyarországra
Nagyon vártuk már, hogy elinduljunk Magyarországra. Az út hosszú volt, így csak annyira álltunk meg mindig, hogy a sofőr pihenjen, és mi elmenjünk az aktuális benzinkút mosdójába. Reggel 7 órakor indultunk és este fél nyolcra érkeztünk meg. Az egyik tanárnő kijött a busz elé a város elejére. Megérkezésünk után megismerkedtünk az ott lévő pedagógusokkal, akik nagy örömmel vártak minket, ők végig voltak a programokon velünk. Akármilyen program volt a 3 tanár mindig ott volt és minden eseményen még csatlakozott hozzánk az iskola 1-2 tanára.. Elkísértek a bentlakásba, ahol majd később 3 napig el voltunk szállásolva. Miután lepakoltunk az igazgató köszöntött minket. Majd mentünk vacsorázni.
Első nap:
Sátoraljaújhely város Polgármestere, Szamosvölgyi Péter fogadott minket. A Polgármesteri Hivatal történelmi dísztermében beszélt a városról, a városban található nevezetességekről. Kossuth Lajos a magyar történelem egyik kiemelkedő alakja. Gyermek és ifjúkora Sátoraljaújhelyhez kötődik.
Vendéglátóink készítettek egy füzetet, mely alapján vendégeink megismerhettük a Kossuthemlékhelyeket. Rögtön az „első” nap belevágtunk a „munka” közepébe. Megismerkedtünk az ottani diákokkal és barátságot kötöttünk. Ezek után csapatokba csoportosítottak, ahol kötelezően a csapat fele külföldi, míg a másik fele helybéli diák és tanár.
A városban sorba vettük a nevezetességeket. A számunkra sem ismeretlen Kossuth sátoraljaújhelyi évei köré volt szerkesztve az a feladatlap, mely során megismertük a város nevezetességeit. Meglátogattuk Kossuth Lajos szobrát, később a volt megyeházát, a polgármesteri hivatalt, ahol Kossuth Lajos első szónoklatát tartotta. Az épület barokk stílusú, 1754-1768 között épült és olaszok tervezték. Ezek után ellátogattunk a zsidó temetőbe ahol, Teitelbaum Mózesről hallottunk egy történetet, hogy milyen szerepe volt Kossuth életében. A nagytemplomhoz vezető úton megálltunk a piarista rendháznál, ahol megtudtuk, hogy itt működött a pálosok rendje majd 1698-ban lett belőle 2 emeletes épület. A nagytemplomtól még mindig távol voltunk mikor megálltunk egy táblánál a Hősők Tere 8 szám alatt, itt megtudtuk, hogy ez volt Kossuthék családi háza. Kossuth jogot végzett. Később végre meglátogattuk a várva várt nagytemplomot, amiről megtudtuk, hogy külseje barokk stílusú, Hild Lipót készítette a fő oltárt a XX. században kapta mostani formáját. Ebédre értünk vissza a bentlakásba. Rövid pihenő után már újra úton voltunk. A zsólyomkai Pincenapok rendezvényre mentünk. Ott az egyik pincében elmagyarázták nekünk a borkészítést. Megmutatták, hogyan tárolják a borokat és egy pici kóstolót is kaptunk. Ezután meglátogattuk a Magyar Kálváriát.
Ez az egyedülálló ilyen emlékhely, 14 stációból áll, a tetején egy turul madár található. Itt már megint másik tanár tartott nekünk történelmi ismertetőt a stációknál. A tetőre felérve készítettünk körpanorámához képeket majd az iskolába visszatérve vacsoráztunk. Utána irány a gépterem. Az iskola megismerése után elkezdődött a munka. Ismét egy tanár bemutatta a programot, mellyel elkészítettük a körpanorámás képeket. Amikor elkészültünk, már jó fáradtak voltunk, mentünk a bentlakásba.
2.nap A „második” napon reggeli után busszal indultunk el. Először Mikóházára mentünk.
A Polyán egyesületet látogattuk meg. Nagy élmény volt, hogy felérve a hegy tetejére, egy erdélyi népi házat láttunk meg. A bácsi elmondta, hogy Erdélyből hozatta, és erdélyi emberek jöttek felépíteni ide. Bemutatta a gazdaságot, ahol nem használnak fosszilis energiát. A juhokat a szabadban nevelik.
Ők állítják elő a különböző sajtféleségeket, ezekből kóstolót is kaptunk.
Érdekes volt, hogy a tányérokon ott voltak a különböző ízesítésű sajtok, almával kombinálva. Közben egy másik ember elkezdte főni bográcsban a pásztorok ebédjét, a slambucot. Bár nem tervezték, hogy maradunk, de meg szerettük volna nézni, hogyan készül ez az étel, így azt még megvártuk. Ezen a településen ebédeltünk. Délután tovább indultunk a Hegyközbe. Elmentünk egy volt aranybányához, ahol a bánya történetét is meghallgattuk.
Utunk ezután Telkibányára vezetett. Itt a helyi református temetőben még él a szokás, hogy fából faragnak kopjafákat. Megismertettük a tanulókat a családok, férfiak, nők, hajadonok, gyermekek sírját mutató kopjafák különböző alakjával. Ezek közül néhányat le is kellett rajzolniuk a kapott füzeteinkbe. Este pedig folytattuk a munkát az informatika teremben.
3. nap A harmadik napon egy túra volt amely során megismertünk sokféle gombafajtát mint például a tarlógomba, őzláb gomba, hirip, tapló gomba, gyilkos galóca, farkas tinorú gomba, stb.
Ezen gombák közül van ehető is és mérgező is. A gombász egyesület elnöke alaposan elmagyarázta nekünk mit kell tudnunk a gombákról. A túra fárasztó volt, Sátoraljaújhely legmagasabb hegyére.
Ebéd után pedig kipróbáltuk a Kalandparkot. Nagyon jó élményeket szereztünk. Délután a Kollégiumba visszaérve még egy vetélkedőt rendeztek. A három nap alatt elsajátított ismereteket kellett visszaadniuk a tanulóknak, a teszten keresztül. Ezután átadták
ajándékainkat. Pólót, jegyzettömböt, tollat, a 100 éves évfordulóra kiadott könyvüket és a Piarista Kollégium által felajánlott könyvecskét kaptuk. Egy kis pihenő és átöltözés után voltunk hivatalosak vacsorára. Polgármester Úr vendégül látta az erdélyi csoportot, valamint néhány kísérő tanárt. A program méltó befejezése volt ez a vacsora.
A történelmi díszterem hangulata, a különleges vacsora (cipóban sült csülök) és a kedves szavak nagy hatással voltak ránk.
Másnap indultunk haza Erdélybe.
2013. március 14-18 Erdély (Gyergyószentmiklós)
Fakultatív előkészítő program Mit tudsz Erdélyről, Gyergyóról címmel vetélkedőt rendeztünk. Megkaptuk a feladatokat és interneten kellett keresgetni a válaszokat. A feladatok kicsit nehéznek bizonyultak. A közös munka során jobban megismertük egymást, tanultunk egymástól. Mindenkinek más-más ötlete volt a kereséseket illetően, és az információk lényegének kiemeléseként. Hamar rájöttünk, hogy nem kell mindenkinek ugyanarra a kérdésre keresnie a választ. Felosztottuk kis csapatok között ki minek néz utána az interneten. Ha valaki megtalálta a keresett információt, akkor a többiek is leírták. Tanárnőék mondták, hogy őrizzük meg a munkáinkat, mert az út során hasznát fogjuk venni. Nekem a legérdekesebb kérdés az volt, hogy a Lázár kastélyba melyik fejedelem nevelkedett. Tudtam, hogy menni fogunk oda is. Nagyon izgalmas volt belegondolni abba, hogy olyan köveken fogunk járni, egy olyan kastélyban, ahol egykor egy fejedelem szaladgált. Ez nagyon izgalmasnak tűnik számomra, már alig várom, hogy ott legyünk! A fiúknak inkább a történelmi kérdések tetszettek. Őket az hozta izgalomba, hogy miért kellett Erdélyt elveszítenünk. Nem értették, hogy választhatnak el csak úgy mások egy országtól részeket. Ebből kialakult egy beszélgetés, hogy milyen lehet, ha az ember egyik nap még Magyarország lakosa, másik napon már nem. Voltak-e olyan családok, akiket ezek a döntések kettéválasztottak? Kicsit mélyebben átérezzük azt hiszem most már, hogy miért is olyan erős az erdélyi emberek magyarságtudata.
A kötelező programelemek az előkészítő órák anyagai külön mellékletben találhatóak. Utazás: 2013. március 14. (első nap) Már mindenki nagyon izgatottan várta az indulást, hogy újra találkozhassunk barátainkkal. A kapcsolatot ősz óta tartottuk velük, csoportot hoztunk létre a közösségi oldalon, tájékoztattuk egymást a tanév eseményéiről. Csütörtök reggel 7 órakor elindultunk Sátoraljaújhelyből. Tudtuk, hogy hosszú út áll előttünk. A Bodrogköz felé „vettük” utunkat, s délelőtt elértük a Csengersimai határátkelőt. A néhány perces várakozás hirtelen több, mint egy órásra nőtt, hiszen 1 órával előre állítottuk óráinkat. Szatmárnémeti, Nagybánya, Dés útvonalon haladtunk, s csodáltuk a kissé esős, de mégis gyönyörű tájat. Az Erdélyi-medencét Szászrégennél érte el lelkes csapatunk. Már beesteledett, mire elértük Parajdot. Utunk a Bucsin-tetőn keresztül vitt, amely Parajd és Gyergyószentmiklós között félúton 1287 m magasságban fekvő nyereg, a Görgényi-havasok és a Hargita-hegység között, és vízválasztó Sóvidék és a Gyergyói-medence között. A hófödte, fenyvesekkel borított hegyek között értük el úti célunkat Gyergyószentmiklóst. „12” óra utazás után végre megérkeztünk, ahol a házigazdákkal örömmel üdvözöltük egymást. A szállás elfoglalása után mindenkinek jól esett a finom vacsora.
Erdély (Második nap)
A második nap az út fáradalmait kipihenve indultunk reggelizni. Reggeli után vendéglátóink bemutatták az intézményt. Az épület közvetlen a kollégium mellett helyezkedik el. Az iskola elhelyezkedése és újszerű építési módja elnyerte tetszésünket. Körbevezettek minket az épületben, bepillantást nyerhettünk az iskola, a diákok mindennapi életébe. Megnézhettük, náluk hogyan zajlik egy-egy óra (jártunk matematika, földrajz, idegen nyelv, média órán). Megfigyelhettünk különbségeket, de azonosságokat is a két iskolarendszer között. A tapasztalatcsere után közösen indultunk el felfedezni a város nevezetességeit. Elsőként Gyergyószentmiklósi örmény római katolikus templomot látogattuk meg a város északkeleti részén. A mai örmény római katolikus templom 1730-1734 között épült barokk stílusban. kapubástyákkal ellátott várfala 1748-ban készült - Örmény templom Felvilágosítást kaptunk az örmény templomok történelméről, az örmény nép letelepedésének körülményeiről és a templomépítési stílusról.
-
Tarisznyás Márton Múzeum
A múzeum helyt ad állandó és időszakos kiállításoknak is. Egy régi gazdag család házának a berendezéseit és egy képgalériát néztünk meg először. A következő érdekesség a „Gyergyó ünneplőben” című állandó kiállítás volt. Itt a helyi népviseletek és régi tárgyak kerültek kiállításra. Majd várt minket egy magángyűjtemény (Dr. Jakab Gyula, gyergyószentmiklósi geológus mérnök magángyűjteménye) nemcsak különféle kőzet- és ásványfajtákat csodálhattunk meg, hanem néhány ritka darabbal is találkozhattunk. Valamennyiünket elkápráztatott a Braziliából származó ametiszt, a csiszolatlan gyémánt Venezuelából. E kincsek bányászatához szükséges eszközök, felszerelések is felkeltették érdeklődésünket. Egy teljesen új kiállítás is várt minket, aminek mi lehettünk az első megtekintői (a kiállítás hivatalos megnyitója március 15-én kora este volt). A tárlaton egyszerre, egymással
párhuzamba állítva tekinthettük meg Erdély nevezetes építészeti emlékeit és festői tájait a XIX. századi valamint a mai fotográfus szemével.
-
Ortodox templom A múzeum megtekintése után az ortodox templom következett. Itt is kaptunk eligazitást a templom felépítéséről és a vallás keletkezési körülményeiről. Ebben a templomban található egy „könnyező Mária” kép ami sok embert csalogatott a városba.
-
Szárhegyi Lázár Kastély Délután ellátogattunk Gyergyószárhegyre a Lázár család kastélyába. Érdekes volt azokon a padlókon sétálni, ahol Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is nevelkedett. A kastélyudvarban volt egy börtön, a kolostor (ahol ferences szerzetesrend működött) és maga a kastély. A kastélynak van két bástyája és egy őrtornya, amelyből gyönyörű kilátás nyílik a városra és az azt körülölelő hegyekre. A kastély több kiállítás is helyt kapott. Nyaranta művészeti alkotótáboroknak ad otthont a kastély, melynek munkáiból is láthattunk néhányat.
Napközben az iskolában részt vettünk a március 15-ei ünnepségen, melyen néhány diákunk képviselte iskolánkat. Az ünnepség keretein belül egy történelmi vetélkedő is lezajlott. A vetélkedő csapataihoz Keris diákok is csatlakoztak. Az ünnepség ezen kívűl tartalmazott előadásokat és történelmi énekeket.
Vacsora után a nap folyamán készített felvételekből a vendéglátokkal közösen készítettük kiadványunkat.
3. nap (Korcsolyázás – Gyilkos tó – Békás szoros) Kiss Péter-Karászi Árpád Szombati napi programunk erre a napra a korcsolyázás a városi jégpályán utána indulás a Gyilkos-tóhoz és a Békási-szoroshoz. Reggeli után a helyi diákokkal gyalog elindultunk a korcsolya pályához. Amikor odaértünk pont kezdődött a helyi jéghokisok edzése, megnéztük hogyan játszanak. Az edzés végén a pálya csak a miénk volt. Többen is úgy voltunk a korcsolyázással, hogy még nem tudunk, de az első pár esés után azok is ráéreztek a korcsolyázásra, akik nem tudtak. Nagyon jól éreztük magunkat ebben az egy órában, amíg korcsolyáztunk.
Korcsolyázás után elindultunk busszal a Gyilkos-tó - Békás-szoros útvonalra. A Gyilkostóhoz 1 óra alatt oda is értünk, de közben áthaladtunk a Pongrácz tetőn, amely 1257 méteren húzódik a magasba. Felfelé haladva is nagyon szép volt a kilátás, de mire teljesen felértünk elképesztő látványban volt részünk . A Pongrácz tetőn kb. 10 percre megálltunk ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk a Gyergyói-medencére, valamint a Hagymás-hegység vonulataira.
Kilátás a Pongrácz tetőről (1257 m)
A pihenőnk után a cél most már tényleg a Gyilkos-tó volt. A Gyilkos-tóhoz érve a helyi diákok beszámolót tartottak nekünk a tóról, annak legendáiról, valamint arról, hogy valójában hogyan is keletkezett a tó. A tó vize a nagy hideg miatt be volt fagyva és az előtte lévő nap leesett hó miatt a tóból sokat nem lehetett látni, de a fenyők megkövesedett maradványait azért megcsodálhattuk.
A befagyott Gyilkos-tó A Gyilkos-tónak több legendája is született az évek alatt, de a legismertebb legenda az erdélyi mondavilág egyik legszebb, legérdekesebb története. Fazekas Eszter és Molnár Miklós szerelmét a fiú katonasora és a Zsivány vezér ármánykodása árnyékolja be. Végül az elrabolt leány a hegyekhez fordul segítségért, amelyek szinte emberi alakot öltve megmentik Esztert. Vihar közepette leomlanak maguk alá temetve a lányt, a zsiványt, és elzárják a környék folyóvizeit, amelyekből tó keletkezik. Tiszta időben a tó vize zöld, amely Eszter szemére emlékeztet. A Gyilkos-tó valójában 1837-ben keletkezett egy földcsuszamlás során. A tó 983 m tengerszint feletti magasságon van , kerülete 3 km, átlagos mélysége 5 m, legnagyobb mélysége 10,5 m. Látványosságát fokozza a valamikori fenyők vízből kiálló, megkövesedett maradványai. A tó körül éttermek és bazár sor van kialakítva, ilyenkor télen csupán egy-két bazár volt nyitva. A bazárokat végignézve kezdetét vette túránk a Békás-szoroshoz.
Gyilkos-tó környéke
A gyalogtúránk nagyon élvezetesen telt, rengeteget beszéltünk a helyi diákokkal út közben gyönyörű, megfagyott vízeséseket láttunk. Körülbelül 2 óra gyaloglás után odaértünk a szoros szurdokai közé. A Békás-szoros a Keleti-Kárpátok legszebb, legnagyobb harántvölgye, a Békási-patak felső völgyében. Az átlag 1200 m magas csúcsok 100-300 m magas sziklafalai között szurdokvölgy teljes hossza 5 km. A Gyilkos-tó és a Békási-szoros geológiai ritkaság, sajátos élővilággal. A szoros 3 részre osztható: a Pokol kapuja, Pokol tornáca és a Pokol torka. A szoros legzordabb része a pokol tornáca. A szoros egyik legszembetűnőbb sziklatornya az Oltárkő, amely tetején egy nagy kereszt található. A Gyilkos tó és a Békásszoros a Hagymás Nemzeti Parkhoz tartozik.
A Békás-szoroshoz vezető látvány
Oltárkő (1156 m)
Túránk befejezésével visszaindultunk a kollégiumba, ahol laktunk. Egy kis pihenő és a vacsora befejezése után az iskola néptáncos diákjai néptáncestet tartottak nekünk, amelyen a magyar és az erdélyi néptánc sajátosságait ismerhettünk meg. A bemutató után minket is bevontak a táncolásba és egy két lépést megtanítva együtt táncoltunk velük. Nagyon jól és hangulatosan telt az este.
2013. március 17. Utazásunk negyedik napján reggeli után egy kis útravalóval felszerelkezve utunk Parajd felé vezetett a Bucsinon át. Így alkalmunk volt nappali fényében megcsodálni a hófödte fenyveseket, felejthetetlen élményt nyújtott mindenkinek. A városba érve megvásároltuk a jegyeket, majd rövid várakozás után busz vitt minket le a sóbányába. A bányatermekbe közel 200 lépcsőn át vezetett az utunk. Mindenkit elbűvöltek a hatalmas csarnokok. A bánya levegője tiszta, száraz, így a turisták mellett a gyógyulnivágyók is látogatják. Mivel terápiás céllal 4 óra eltöltése javasolt a sóbányában, így a betegek számára a bányakamrában játszótereket, pihenőhelyeket, ping-pongozási, tollaslabdázási lehetőséget alakítottak ki.
A sóbányában tett látogatásunk után tovább folytattuk utunkat. Következő állomásunk Korond, a Sóvidék legnevezetesebb települése, iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központja volt. A fazekasságáról híres faluban egy különleges mesterséggel ismerkedtünk meg, a toplászattal. A mester megismertette velünk, hogy mire használták régen a taplógombát, milyen tárgyakat lehet készíteni e növényből.
Farkaslakán elsőként Tamási Áron emlékművét tekintettük meg. Hosszú séta után értük el az író szülőházát. Nagy élményt jelentett számunkra, hogy olyan személy mesélt nekünk az íróról, aki ismerte, aki családtag.
Utolsó állomásunk Csíksomlyón a kegytemplom meglátogatása volt.
Este fáradtan, de sok-sok élménnyel gazdagodva értünk vissza a szállásra. Vacsora után a nap képeit rendeztük, majd a búcsúest következett. 2013. március 18. Hétfő reggel 7 órakor indultunk haza. Szászrégenig a Maros mentén buszoztunk.
