A láng, mely nem szûnik meg égni

s Q t r W k XIV. évfolyam 11. szám

KÜRTÖS Közéleti havilap

2016. november

Ára 0,40 EUR 150,- Ft

A láng, mely nem szûnik meg égni Ünnepi köszöntõkkel és a szívekig ható mûsorral vette kezdetét Nagyfödémesen a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közmûvelõdési Szövetség, a Csemadok XXIV. Közgyûlése. A bevezetõben a küldötteket Száraz Erzsébet, a Galántai Területi Választmány alelnöke köszöntötte, majd Gõgh Ferenc polgármester szólt az egybegyûltekhez. A rendezvény a Szózat éneklésével vette kezdetét, amelyet Ballán Viktória, a pozsonyi Zenemûvészeti Fõiskola hallgatója adott elõ. A Csemadok Nagyfödémesi Alapszervezetének tagjai kultúrmûsorral köszöntötték a küldötteket, és emlékeztek meg az 1956-os forradalom évfordulójára. Kovács Kati és Svarda Nikolasz énekkel, Tóth Friderika és Lencsés Zoltán szavalattal, illetve prózával tisztelgett a szabadságharc emléke elõtt. Õket üdvözlõ beszéddel Pathó Marianna, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának fõosztályvezetõje követte, aki sajnálatát fejezte ki, hogy a szlovák állam nem ad támogatást a Csemadoknak a mûködési költségekre, s ezt az anyaországnak kell pótolnia, de ezt jó szívvel teszi, hiszen tudja, értékteremtõ és a hagyományokat megélõ szervezetet támogat, mely több hazai és nemzetközi elismerés birtokosa immár. Szabó József, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének tanácsosa, tolmácsolva Czimbalmosné Molnár Éva nagykövet asszony jókívánságait, ígéretet tett arra, hogy a Csemadok a jövõben is számíthat az anyaországra és a nagykövetség segítségére. Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke a küldöttekhez szólva arra kérte a Csemadok tagjait, pályázzanak a megyei önkormányzathoz is, hiszen a magyar képviselõk mindent megtesznek, hogy segítsék a Csemadok alapszervezeteit. Az MKP frissen megválasztott elnöke, Menyhárt József elismeréssel szólt a Csemadok munkásságáról. Egy gyermekkori élményét is felidézte, amikor kisgyermekként õ szintén a Csemadok egyik rendezvényen szerepelt elõször színpadon, ami megalapozta a kultúra iránti szeretetét. Emberségre és tisztességes munkára biztatott mindenkit. A köszöntõk után a küldöttek megkoszorúzták a Csemadok alapítása emlékére állított kopjafát. A közgyûlésen Bárdos Gyula, a szövetség leköszönõ elnöke értékelte az elmúlt idõszakot. Kiemelte, a Csemadok immár 67 éve mûködik, több mint ötvenezer tagja van, s ebbõl majdnem nyolcezer tagnak adtak ki ifjúsági kártyát, azaz a tagság fiatalodik is. Több országos és regionális rendezvénye van ma a Csemadoknak, mint négy évvel ezelõtt. A szervezetek akkor is

megtartják programjaikat, ha arra nem kapnak támogatási pénzt - emelte ki. Minden régióban, ahol magyarok élnek,

van alapszervezete a szövetségnek, és olyan munkát végeznek, mely pótolhatatlan a nemzeti kultúránk megõrzése szempontjából. Az elnök kiemelte: azokban a régiókban, ahol szórványban vagyunk, idõnként jobban mûködik a Csemadok, mint a tömbben. Persze tartalékunk még mindenütt van. A négy év értékelése után a közgyûlés megválasztotta a szervezet elnökét és általános alelnökét, valamint két új tisztségbe: a szórványért, valamint ifjúságért felelõs elnökségi tagot is megválasztották. Az elnökség többi tagját a közgyûlés szünetében ülésezõ Országos Tanács választotta meg az egyes régiók küldötteinek jóvoltából. A Szövetség XXIV. Közgyûlése az elkövetkezõ négy évre, kihívó nélkül, ismét Bárdos Gyulát választotta meg elnökké, és megerõsítette posztján a korábbi általános alelnököt, Köteles Lászlót. Szórványokért felelõs elnökségi tagnak Kiss Beátát választották meg, míg az ifjúságért Varga Tibor felel majd. Kiss Beáta kiemelte, hogy az egyik szórvány, a nyelvhatártól északra lakó magyarok csoportja, akiket annak ellenére, hogy kevesen vannak, be kell vonni a Csemadok életébe. A másik az a szórvány, amely a korábbi tömbterületen él. A Felvidéken egyre több a szórványvidék, olyan területeken is kisebbségbe kerültünk, ahol korábban abszolút többségben volt a magyarság, ezért a jövõben nem csupán konferenciákon kell foglalkozni a problémával, hanem a valós életben is. Folytatás a 2. oldalon

„A hajszálgyökér nem húzódik vissza, ha sziklára tapint, hanem rést keres és repeszt; a földbe vetett mag áttöri a rögöt; az akadály elé jutott hangya megkísérli a százszoros súlyt félretenni, s ha nem sikerül, kerülővel folytatja az útját célja felé. S ha élni akarunk, mi is csak ezt a példát követhetjük." Márton Áron

Közélet

2 Kürtös (Folytatás az 1. oldalról)

2016. november

A láng, mely nem szûnik meg égni

Varga Tibor kijelentette, korábbi tapasztalatait szeretné felhasználni a Csemadok ifjúságért felelõs elnökségi tagjaként. Fontosnak tartja, hogy a magyar fiatalság ne érezze a nemzet megosztottságát. A felvidéki magyar fiatalság többre hivatott. Ha a fiatalok látni fogják a fáklyát, akkor azt is látni fogják, hogy tenni kell a közösségért. Kihívója Petheõ Attila volt. A Csemadok Országos Elnökségének kilenc tagja van. Az Országos Tanács a szervezet Alapszabálya értelmében megválasztotta az elnökség többi tagját is. A kilenctagú elnökségben a nyugati régióért Mézes Rudolf, a közép-szlovákiai régióért Balogh Gábor, keletért Kopasz József felel. Hrubík Béla és Sátor Zoltán lettek az elnökség további tagjai. A Közgyûlés az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából nyilatkozatot tett, amely az alább közölt határozat részét lépezi. A vitában értékes hozzászólások mellett Mihályi Molnár László javaslata alapján a Csemadok programja is kiegészült olyan fejezetekkel, mely egyértelmûvé teszik a Szövetség munkáját és a felvidéki magyar közösség megmaradásának

további alaptéziseit, többek között azt, hogy a Szlovák Köztársaság területén élõ magyarok nem kisebbség, hanem ezen a területen õshonos nemzeti közösség, a magyar nemzet része. A mai Szlovákia területén élõ magyarság nem szakadt el önként Magyarországtól, és hovatartozása kérdésében soha nem kapta meg az önrendelkezés jogát, sem lehetõségét. Tudatosítanunk kell azt, hogy a nemzeti közösséghez való tartozás érzése emberi alapérték. Elsõrendû feladatunknak tekintjük a magyar nemzet önbecsülésének helyreállítását, mert nemzeti létünk meghatározásának feltétele a nemzeti értékõrzés, hagyományõrzés és közösségszervezés. A Csemadok XXIV. Közgyûlése a magyar himnusz eléneklésével ért véget, és a küldöttek azzal a jó érzéssel távoztak, hogy a munka, melyet elõdeink kezdtek el, folytatódik, és a láng, melyet meggyújtottak, messzire világítva ég és ragyogja be a nemzet egészét. A vox humana népe tovább élteti ezt a nemes szövetséget. Vigyázzunk rá közösen! Palócz

Határozat a Csemadok XXIV. Országos Közgyûlésén A Csemadok Országos Közgyûlése A/ Jóváhagyta 1. Az országos közgyûlés munkaelnökségét Hrubík Béla, Köteles László és Mézes Rudolf összetételben 2. Az elõterjesztett tanácskozási és választási rendet 3. A közgyûlés napirendjét 4. A mandátumvizsgáló és szavazatszámláló bizottságot 5. A jelölõ bizottságot B/ Elfogadta 1. A mandátumvizsgáló bizottság jelentését 2. Az országos elnök beszámolóját a 20122016 közti idõszakban végzett munkáról 3. Az országos ellenõrzõ bizottság jelentését a 2012-2016-ig terjedõ idõszak tevékenységérõl 4. A napirend 5. pontjában a Csemadok módosított Alapszabályát. Ezt követõen a XXIV. Országos Közgyûlés a módosított Alapszabály szerint és szellemében folytatta munkáját 5. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából megfogalmazott nyilatkozatot (A Csemadok Nagyfödémesen megtartott XXIV. Országos Közgyûlésén a Szövetség minden tagja nevében alázattal hajt fejet 1956 hõsei elõtt, akik 60 évvel ezelõtt bebizonyították, hogy a magyar nép a szabadság népe. Példaképeink õk, õrtüzeink és mementóink, akik figyelmeztetnek, hogy minden nemzedéknek meg kell küzdenie a saját szabadságáért. Akkor a lánctalpak sikolyától volt hangos Európa, ma az arctalan emberáradat özönében fuldoklik. Akkor is, ma is, mi magyarok próbáltunk példát mutatni a vén kontinensnek. Nincsenek véletlenek, a történelem megismételheti önmagát, ha nem vigyázunk. Õrizzük együtt, felelõséggel a kivívott szabadságot, mert csak így lehetünk hûek az eszmékhez, melyeket a halott hõsök hagytak ránk örökül. Tisztelet a bátrak elõtt, békesség az áldozatoknak.)

C/ Tudomásul vette 1. A területi konferencákon a regionális szempontok alapján megválasztott Csemadoktagokból létrehozott országos tanácsot 2. A Országos Tanács 1. ülésén megválasztott nyugati, közép és keleti regionális alelnököket: Mézes Rudolfot, Balogh Gábort és Kopasz Józsefet 3. A nyugati és középsõ régiónak az Országos Tanács 1. ülésén megválasztott elnökségi tagját: Sátor Zoltánt és Hrubík Bélát. 1. 2. 3. 4. 5. 6.

7.

D/ Megválasztotta A Csemadok országos elnökét, Bárdos Gyulát A Csemadok általános alelnökét, Köteles Lászlót A Csemadok Országos Elnökségének ifjúsággal foglalkozó tagját, Varga Tibort A Csemadok Országos Elnökségének szórványokkal foglalkozó tagját, Kiss Beátát A Csemadok Országos Ellenõrzõ Bizottságának elnökét, Nagy Anikót Az Országos Ellenõrzõ Bizottság további tagjait: Bózsing Katalint, Dobosi Victoriát, Fecsó Kassai Yvettet, Fekete Zoltánt, Molnár Zsuzsát, Mórocz Pétert A Csemadok Országos Elnökségének tiszteletbeli tagjává Rózsa Ernõt

E/ Feladatul adja az I/ Az Országos Tanácsnak 1. Nemzeti ünnepeink identitást erõsítõ szerepét használja fel a fiatalokkal való munkában és a szórványban élõkkel való kapcsolatartásban 2. Méltó keretek között emlékezzen meg a Szövetség megalakulásának 70. évfordulójáról II/ Az Országos Elnökségnek 1. Oldja meg a szórványban élõ magyarokkal való (akár napi szintû) kapcsolattartás lehetõségét

2. Fogadjon el programot az ifjúsággal és a szórványokkal kapcsolatos feladatok mielõbbi megvalósítására. Szorgalmazza (készítsen programot) a Szövetségen belüli és a civil társadalommal történõ kapcsolattartás kiépítését 3. Az Országos Tanács következõ üléséig dolgozza át a Szövetség szervezési és mûködési szabályzatát 4. Kezdeményezzen tárgyalásokat az illetékesekkel a Patria Rádió magyar nyelvû adása vételi lehetõségeinek javításáról III/ Az országos irodának 1. A közgyûlés dokumentumait mielõbb dolgozza fel, juttassa el a területi választmányokhoz, és tegye fel a Szövetség honlapjára 2. Szervezzen konferenciát az ifjúsággal és a szórványokkal való jobb együttmûködés kialakítására 3. A Csemadok ifjúsági kártya mellett hozza létre a Csemadok-szórványkártyát is IV/ A területi választmányoknak 1. Létesítsenek Csemadok alapszervezetet a járás magyar középiskoláiban 2. A jól mûködõ alapszervezetek létesítsenek kapcsolatot a peremvidéken található szervezetekkel. Hívják meg csoportjaikat, tartsanak együttes vezetõségi üléseket, erõsítsék a szórványban dolgozó szervezeteket 3. Ünnepi üléseken emlékezzenek meg a Csemadok megalakulásának 70. évfordulójáról 4. Tartsák állandóan napirenden a tagtoborzást 5. 2017. június végéig dolgozzák ki a területi választmány szervezési és mûködési szabályzatát V/ Az alapszervezeteknek 1. Kapcsolódjanak be a helytörténeti tevékenységbe, támogassák az ilyen irányú kezdeményezéseket, ragadjanak meg minden lehetõséget a helyi értékek bemutatására és népszerûsítésére 2. A Csemadok megalakulásának 70. évfordulója alkalmából tartsanak ünnepi megemlékezéseket

2016. november

Közélet

Kürtös 3

„Mint a barmot, úgy terelnek…“ Történelmi zarándokút Erdélybe, az elhurcolt civil lakosság nyomában, akiket kényszermunkára tereltek a második világháború végén az egykori Szovjetunióba.

Mindenki felkerült a vonatra, az ajtók csukódnak, a mozdony fütyül, minden rendben, a szerelvény nemsokára indul. A Pécsi Német Kör, valamint a Baranya megyei Gulag Bizottság Történelmi zarándokutat szervezett különvonattal. A zarándokutat, melyen emlékmûveket avattunk az egykori lágerek színhelyén, a magyar kormány anyagi támogatásával és a jelenlegi román politikai vezetés hozzájárulásával és támogatásával tettük meg. Kétszázhúszan voltunk, javarészt hozzátartozók, de voltak köztünk túlélõk, leszármazottak és persze fiatalok, egyetemisták, akik történelemmel foglalkoznak, újságírók, akik adatokat gyûjtenek s könyvet szerkesztenek a történtekrõl és mi, a járásunkból tizenegyen, akik az eltûntnek nyilvánított hozzátartozónkról szerettük volna kideríteni, hol, mikor és hogyan halt meg, gyertyát gyújtani az emlékmûnél Fogsányban, az utolsó helyen, ahol megfordult, ugyanis mint hadifogoly utazott haza betegség után, és a vonaton meghalt. Túlélõk szerint Fogsányban kitették a hulláját a vonatról, de sehol nincs róla írásos feljegyzés. Budapestrõl a Keleti pályaudvarról indultunk Aradra, megkoszorúztuk a Szabadság-szobrot, amely a tizenhárom vértanúnak állíttatott1848-ból. Továbbutazva Szebenbe, Brassóba, Barcalföldvárra, Lügetre, Hídvégre, Foksányba és Jászvásárra, Kolozsvárra, majd vissza Budapestre. Négy nap, kétszázhúsz ember, idõsek és fiatalok, vonatos étkezések, vonatos éjszakák, állomások, autóbuszok, eseménydús nappalok, temetõk, emlékmûvek, koszorúk, gyertyák, fényképek, cserkészek és kórusok. Ha tényszerû akarok lenni, körülbelül ezek voltak az út fõbb elemei, eseményei. De errõl nem szabad és nem is lehet tényszerûen ennyire szárazon írni. A felsorolt tényezõk csak a formáját, a külsõ dinamikáját adták meg az eseményeknek. Mert mindezen túl valami közös és mély járta át az együttlétünket, talán érzés, talán öntudat, talán a döbbenet, gyász, harag, félelem és elkötelezõdés keveréke. A négy napban nemcsak a második, hanem az elsõ világháború is benne volt, akárcsak a népünk sorsát meghatározó további évszámok is: 1848-49, 1920, 1956, 1989 - hogy csak a hozzánk idõben közelebbieket

említsem. A kétszázhúsz emberben ott voltak az apáktól, nagyapáktól, dédapáktól elszakított a katonák, fegyvereitõl rettegõ és a bizonytalanság felé integetõ gyerekek, illetve olyan fiatalok, akik a szüleik, nagyszüleik elbeszélésébõl - nem a történelemkönyvekbõl - tudnak a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyokról és kényszermunkásokról, saját felmenõikrõl. Mert az elhurcoltatásokról, a deportálásokról és kényszermunkáról az elmúlt rendszerben tilos volt beszélni. Tabutéma volt, hogy a nemzeti kisebbség köreibõl /németek, magyarok, szlovákok, szerbek, olaszok/ voltak az elhurcolt és kényszermunkára kötelezett civil foglyok, több ezren, s akiknek csaknem 1/3-a soha nem tért vissza szerettei közé. A megjárt városokban ritka volt az olyan család, amelyik nem gyászolta elhurcolt férfinemû családtagjait. Az elesett katonák névsora már teljes, és a hadsereg emlékmûveket állíttatott, sírhelyeiket ápolják külön temetõrészlegekben, ellenben a civil áldozatok névsora, száma, személyazonossága még földolgozás alatt áll, az újságírók által összegyûjtött adatok, vallomások dokumentumok könyvvé gyûjtve kiadásra várnak. Reméljük, mihamarább kezünkben tarthatjuk majd a dokumentumfilmmel együtt, mely a zarándokutunkról készült, és egész estét betöltõ, valamint az újonnan általunk és a román helyi vezetõség képviselõivel közösen a civil áldozatoknak fölavatott emlékmûvek mind-mind az utókort hivatottak emlékeztetni a gonoszra, ami bennünk, emberekben lakik, a háborúra, ami a történelmi körforgás része, és olvashatjuk a foglyok följegyzéseiben is: A béke jólétet teremt. A jólét gõgöt. A gõg megvetést.

A megvetés háborút. A háború nyomort. A nyomor alázatot. Az alázat békét! Ezt találtam az összegyûjtött anyagban, valamint a címadó mondatot is. Legyen ez mementó, hogy odafigyeljünk egymásra, a választásainkra, cselekedeteinkre és a beszédünkre! Hogy soha többé ne legyenek elhurcoltak, lágerek, és a tömegsírokba ne az embereket, hanem a fegyvereket temessük. Kollár Andrásné, dr. Czibulya Klára

4 Kürtös

Közélet

Megemlékezés Prágában

1956

Requiem Mindszenty József

A

bíborosért és az 1956−os forradalom

2016. november

lázadás

éve

áldozataiért

Rendkívüli ünnepi esemény részesei lehettünk október 23-án a cseh fõvárosban, a vyšehradi Szent Péter és Pál-katedrálisban. A rendezvényt láthatóan gondos elõkészület elõzte meg. Errõl árulkodtak a bejáratnál osztott és a padsorokban elhelyezett csehmagyar-angol nyelvû ismertetõk, színvonalas kiadványok. Dominik Duka bíboros, prágai érsek, Csehország prímása az 1956-os magyar forradalom áldozataiért mutatott be szentmisét. Külön kiemelte a kiváló papnak, bíborosnak, Magyarország hercegprímásának, Mindszenty Józsefnek a hõsi szerepét. „Hála nektek, akik életeteket adtátok szabadságunkért. Ez az oka annak, miért ünnepeljük ezt a requiemet, vagyis a holtakért bemutatott gyászmisét a cseh föld egyik legszebb helyén, amely sorsát oly sok alkalommal osztotta meg az Önök sorsával, és azt a sorsot kívánja megosztani ma is, és holnap is“ - fejezte be szentbeszédét a bíboros úr. Ezután Balga Zoltán, a prágai magyarok lelkipásztora, majd Petõ Tibor, Magyarország nagykövete fejezte ki köszönetét. „Hálásak vagyunk, hogy Dominik Duka érsek úr szívügyének érezte, hogy Mindszenty bíborosról requiem keretén belül emlékezzen meg - mint ahogy fõ szónoka volt a magyar forradalommal foglalkozó szeptemberi konferenciánknak is. Köszönjük mindenkinek, aki ma azért jött, hogy velünk együtt emlékezzen a szabadságért folyó haza áldozataira“ - mondotta a nagykövet. A felejthetetlen élményhez nagyban hozzájárult Palócföldünk gyöngyszeme, az ipolybalogi Szent Korona Kórus. Áhítattal hallgattuk gyönyörû, lélekemelõ éneklésüket. A szentmise a magyar és a cseh himnusz eléneklésével ért véget. Az ezt követõ fogadás után hálatelt szívvel, jólesõ érzéssel, lelkileg feltöltõdve indultunk a hazavezetõ hosszú útra. V.K.

1956-ot úgy is nevezik, hogy a lázadás éve, hiszen nem csak Magyarországon, de sok más országban is a világon lázadások törtek ki, mert fõleg a világháborúban gyõztes hatalmak gazdasági fejlõdést, szabadságot, önrendelkezést, más világrendet ígértek, de ez mind elmaradt, sõt sok esetben az ellenkezõjébe torkollt. Ezért voltak a lázongások, azonban egyik sem jutott el olyan fegyveres konfliktusig, mint a magyarországi. Az akkori, szinte kétpólusú világban az egyik fél sem mert a másik térfélen beavatkozni, így a magyar forradalom is szükségszerûen elbukott, vérbe fojtották. A forradalom leverését követõen - ebben a korabeli publikált nyugati és az 1989-ig titkosan kezelt magyar statisztikák is megegyeznek - mintegy 200 ezer ember hagyta el az ország területét. Közülük 1957 nyaráig, élve a Kádár-kormány meghirdette amnesztiával, több mint 11 ezren hazatértek. Az 1961ig Magyarországra visszatértek számát a magyar hatóságok 40 ezer körülire taksálták. Nyugati szociálpszichológiai vizsgálatok 5 százaléknál kevesebbre becsülik azoknak az arányát, akik a fegyveres harcokban való részvétel és a megtorlástól való félelem miatt menekültek. Ezek nagy része Ausztriába került (173 ezer), kisebbik részük pedig Jugoszláviába (19 ezer). Innen az emigránsok aztán 29 különbözõ - 14 Európán kívüli - országba kerültek. A magyar menekültek nemzetközi viszonylatban is jelentõs kétszázezres tömegének ellátása, tovább szállítása és integrálása a befogadó országok társadalmába óriási szervezõmunkát igényelt. Ennek összköltsége több mint 100 millió akkori dollárjába került a Nyugatnak. A kedvezõ nyugati fogadtatáshoz hozzájárult, hogy a magyar menekültek ideális menekültcsoportként jelentek meg: nagyrészt fiatal, egészséges, jól képzett, egyedülálló férfiak, vagyis szinte azonnal munkába állíthatók voltak. Továbbá fehérek voltak, és az akkori nyugati világot figyelembe véve nem túl nagy tömegûek. Beilleszkedésüket az is elõsegítette, hogy éppen a nagy gazdasági prosperitás kezdetén, a munkaerõ iránti fokozódó kereslet idején érkeztek Nyugatra. Az idei 60. évforduló alkalmából nemcsak az anyaországban, de a határon túl is megemlékezések voltak és még lesznek az év végéig. Kimeríthetetlen ez a téma, egyben fontos is a történelmi körülmények alapos feltárása végett. A Felvidéken is folytatódtak a megemlékezések. Így a Magyar Közösség Pártja is felhívással fordult mindenkihez, aki méltóképpen kívánt megemlékezni az évfordulóról, hogy gyertyagyújtással emlékezzenek 56 hõseire. A szabadság napján az MKP helyi szervezetei szervezésében járásunkban is számos településen gyújtottak gyertyákat, mécseseket. A Múlt-kor alapján összeállította BG

2016. november

Kürtös 5

Közélet

Gratulálunk az inámi Jánoska Mátyásnak, a balassagyarmati Szondi György Szakközépiskola diákjának, aki a Balassagyarmat egy forradalmár szemével címû esszépályázaton elnyerte a pályázat 1. díját! Alábbiakban rövidített formában közöljük a díjnyertes pályamunkát.

Jánoska Mátyás: 1956 emlékezete …..Mily különös érzést ébreszt az emberben a „Múlt“. Tanulva a magyar és az egyetemes történelmet az iskolában, dátumokat megjegyezve érdeklõdéssel és kötelességbõl, s mégis, a múlt varázsa megérinti az ember lelkét. El-elgondolkodik a megtörtént eseményeken, mi lett volna, ha 1956-ban gyõzelemre kerül a forradalom. Érettségizni készülõ magyar diákként is és Trianon következtében egy felvidéki magyar családban született gyermekként fokozottan él bennem a nemzeti öntudat és magyarságom megõrzésének a vágya. ...1956 eseményeit kutatva több forrásra akadtam, és azt látom, hogy azok több különbözõ szemszögbõl is megvilágítják az eseményeket. Számomra hiteles alapismeret, hogy a II. világháború után orosz megszállás alá került Magyarország. Egy pártunk lehetett, a Magyar Szocialista Munkáspárt, és ebbe az egyetlen pártba lehetett belépni, elvártan elvtársi szolidaritást és pártvezetéshez való feltétlen engedelmességet tanúsítva. Balassagyarmat környékén ma élõ idõs emberek elbeszéléseibõl megismerve az ötvenes évek eseményeit, látszik, hogy méltatlan és igazságtalan bánásmód jutott a magyaroknak. A sztálinista önkényuralom a napi megélhetést is nehézzé tette. A parasztcsaládokban minden terménybõl a nagyobb részt be kellett szolgáltatni. Nem élvezhették az emberek saját munkájuk megérdemelt gyümölcsét sem. Egy visszaemlékezés Hevér Józsefnétõl: „Édesapám a karácsonyi ünnepekre meg akart menteni egy korsócska borocskát, amit a kiskertben elásott mélyen a földbe. A végrehajtó az embereivel jött, és átvizsgáltak minden helyiséget. A padlásról elvittek akkor két parasztzsák morzsolt kukoricát, és a búzás zsákokból is csak egyet hagytak meg. A tojást a tojós tyúkok alól is kivették, és egy zacskóban tartogattunk cukrot a karácsonyi sütéshez a komrában, de azt sem hagyták meg, aztán a kert felé vették az irányt. A bor! - és ijedtség futott végig rajtam. Vajon megtalálják? És megtalálták. Nem keresték, nem észrevették, hanem ráripakodtak édesapámra, hogy most pedig azonnal adja elõ azt, amit elásott, ellenkezõ esetben a kedves családja megkeserüli. Édesapám lehorgasztott fõvel ment az ásóért.“

Egy Herencsényben élõ diáklány visszaemlékezése igen érdekes volt számomra. „Aznap, 1956. október 23-án iskolába mentem, és egy darabon édesapám is velem jött. A bolthoz érve valaki suttogva szólt neki: Pesten kitört a forradalom. Az iskolába megérkezvén rögtön szembetûnt, hogy eltûnt a falról a Rákosi-kép, és a feszület került fel helyette, és tanítás elõtt együtt imádkoztuk a Miatyánkot. Nagyon csodálkoztam, hogy a tanító néni is ismeri a Miatyánkot, mert õket sohasem láttam a templomban. Pár napig teljesen más volt a hangulat, de november 4-én minden visszaváltozott.“ Akkor érkezett haza Herencsénybe egy AVH-ban szolgáló katona, mert az októberi események után váratlanul leszereltették õket. „Két zászlóalj volt: az õrségi és a karhatalmi. Én a karhatalmiban voltam beosztva, és parancsot kaptunk, hogy védjük a nyomda épületét, amit megrohamoztak az egyetemisták. A géppisztolyainkból viszont kifogyott a lõszer, nekik több fegyverük lehetett. Mi megegyeztünk egymás között, hogy a haza érdekeit szolgáljuk, ezért meghallgattuk a fiatalok szóvivõjét, aki elmondta, hogy szabad Magyarországot akarnak, és ki kell kergetni az orosz megszállókat. A zászlóaljban mindenki egyetértett, visszavonultunk a laktanyába. A rend ott is felborult, közölték, hogy mindenki hazamehet. Meglepõdtünk, de örültünk is. Többünknek nem volt hová menni, gyalogosan vágtam neki a 100 km-re lévõ szülõfalumnak, mert a vonatok sem jártak. Aszódig mégis elvitt egy teherautó, aztán onnan hol gyalog, hol egy-egy adódó jármûre kéredzkedve szerencsésen hazaértem Herencsénybe. A családom megkönnyebbült, hiszen hallották a híreket.“ Egy 1956-os eseményekrõl szóló forrásmunkát tanulmányozva érdekes viszszaemlékezésre akadtam. Balassagyarmaton a városban lezajlott események közül esszémben egy másik szemszögû megvilágítást is szemléltetni szeretnék. Nyilvánvaló, hogy vannak meghatóbb, izgalmasabb történetek is, de úgy gondolom, a választott történetem szemlélteti az események két oldalát. A cselekménynek a középpontjában egy pártvezetõségi tag, Lombos Márton áll.

Hála a megmaradt visszaemlékezésének, mert ez a visszaemlékezés elég sok gondolatot ébresztett bennem. Beszéljünk elõbb az eseményekrõl, a gondolatra késõbb visszatérek. Õ és társai napi szinten összejöttek a pártbizottságon, és a rádióban hallgatták Gerõ Ernõ beszédét. Kijelentette, hogy „ellenforradalom“ van. Lombosnak és társainak az volt a feladatuk, hogy a város lakosságát ellássák. Megparancsolta, hogy bizonyos élelmiszerekbõl csak néhány adagot? - csak néhány vevõt? csak néhány konkrét személyt? lehet kiszolgálni. Gondjuk volt még arra is, hogy megszervezzék a polgárõrséget is. Eme polgárõrség úgymond félelembõl alakult meg, mert attól tartottak, hogy a felkelõk /forradalmárok/ a zavargásokban a rendbontók beverik az élelmiszerüzletek kirakatait. Visszaemlékezésében erre tökéletesen rámutat. Arra az elhatározásra jutottak, hogy a legmegbízhatóbb /legpárthûbb/ a helyiek bizalmát élvezõ(?) kommunistákat a városban felfegyverezik. Ennek érdekében hívták fel az akkori megyei pártbizottság titkárát, Hajdú József elvtársat. Mindez a forradalom kitörésének napján, október 23-án történt, este. Hajdú elvtárs óvatosságra intette Lombosékat, hogy ne hozzanak semmilyen elhamarkodott döntést, mert nyilvánvaló, hogy azzal csak feldühítik a forradalmárokat, mely akár végzetes is lehetett volna. A vérengzés vagy bármi hasonló incidens elkerülése végett Hajdú azzal a javaslattal állt elõ, hogy Salgótarjánból Balassagyarmatra egy szakasz bányászt küld. Ezek a bányászok kisterenyeiek, salgótarjániak voltak. Meg is érkeztek Balassagyarmatra. Volt egy kis probléma: az ellátásuk nem volt biztosítva, ezért Lombos hozott nekik élelmiszert a Népboltból. A bányászok elhelyezése a MADIESZ iskolában történt. Maga Lombos és a többiek megnyugodva látták, hogy ez a kb. 50 fõ fe volt fegyverezve. Õ azonban úgy találta volna tökéletesnek, ha a legmegbízhatóbb városbelieknél is fegyver van. Itt azt is megtudhatjuk, hogy balassagyarmati civilként csak neki volt fegyvere. E fegyvert egy Muszka nevû századostól kapta, aki a kiegészítõ parancsnokság parancsnoka volt. Másnap, azaz 24-én Lombos ellenõrizte a polgárõrséget. (Folytatás a 6. oldalon)

6 Kürtös Egy bizonyos ideig csend és nyugalom honolt a városban, de reggel fél hétkor - beszámolója szerint - egy 20-25 fõs, zöld színû busz jelent meg. Ezek az emberek, lehettek 16-17-en civilben, akikrõl kiderült, hogy pesti egyetemisták. Állítólag ezek a fiatalok azt kiabálták, hogy Budapestrõl érkeztek, és hogy kitört a forradalom. Biztatták a gyarmati lakosságot, hogy tartsanak velük. Még a 12 pontot is felmutatták, sõt, a „Rákosinak kötelet!“ felkiáltás is elhangzott. Lombos Márton nem nagyon értette ezt az egészet. Kérdéseire, hogy megkapja a választ, sietett Lõrincz Vilmos századoshoz, aki ekkor Balassagyarmat ávós parancsnoka volt. Jelentette az esetet. Nem sokkal ezután egy újabb busz érkezett meg, melybõl már egyenruhás katonák szálltak ki. A forradalmárokat követték, mint kiderült, és felszólították õket a megadásra. Eközben megérkeztek Lõrincz Vilmosék is a balassagyarmati ávósokkal. Mivel túlerõben voltak, öngyilkosság lett volna szembeszállni a ha-

Közélet talom embereivel, így minden tragédia nélkül sikerült a lefegyverzés. A fiatal egyetemistákat megkötözték, és kíséret mellett visszaszállították Pestre. Ezek az események elég nagy botrányt kavartak a városban. Erõsödött a lázongás. Itt már Lombos a félelmeirõl ír, miszerint egyre többen, napról napra többen õt kezdték el vádolni. Alig két napra rá ledöntötték a szovjet hõsi emlékmûvet, és vonultak nyílegyenesen a pártbizottság épülete elé. A forradalmárok száma egyre nõtt. Lombos elvtárs nyilván teljesen halálra volt rémülve. Ezt megerõsíti a nép által kiáltott idézet is: „Munkát! Kenyeret! Lombosnak meg kötelet!“ Végül is azt a kötelet nem kapta meg. Úgy tûnik, nem arra a napra volt elrendelve Lombos Márton elvtársnak a végzete. S most van itt az ideje annak, hogy elmondjam és kifejtsem az általam értelmezett gondolatokat, hogy mit vontam én le ebbõl a visszaemlékezésbõl. A Lombos Márton nevû egyén nyilván csak egy

2016. november alkotó az 1956-os események tengerében, de a beszámolója sok mindent mondhat. Hiszem, hogy semmi sincsen véletlenül. Ha most õ nem hagyja az utókorra ezeket a balassagyarmati eseményeket, akkor maga Balassagyarmat története egy hajszállal jelentéktelenebb lenne. Ez csak az egyik a sok mondanivaló közül. Felhasznált források jegyzéke: http://www.nogradarchiv.hu/data/files /206414609.pdf http://www.nogradarchiv.hu/data/files /206414626.pdf Szóbeli interjúk: Wels Diana (Ma Budapesten, 1956ban Herencsényben élõ kisdiák) özv. Hevér Józsefné (Ma és 1956-ban is Herencsényben élõ egyén) Tácsik János (1956-ban az AVH-ban szolgáló katona, ma Herencsényben élõ egyén) Balassagyarmat, 2016. október 13.

Diaszpóra− és szórványprogram: utaznak a diákok A Rákóczi Szövetség jóvoltából közel háromszáz magyar kisdiák jutott el október végén a Kárpát-medence különbözõ pontjairól Magyarországra a Diaszpóra- és Szórványprogramon keresztül. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából szervezett tanulmányi kirándulás állomásai Eger, Recsk és Budapest voltak, s melyen Felvidékrõl az ipolybalogi, ipolynyéki, ipolyvarbói és lukanényei alapiskola tanulói vettek részt. A program megnyitóján Egerben Palotás József, a Nemzeti Szakképzési és Felnõttképzési Hivatal fõigazgató helyettese, dr. Ugron Gáspár Gábor, a Rákóczi Szövetség alelnöke és Habits László, Eger Megyei Jogú Város polgármestere köszöntötte a nagy utat megtett diáksereget. A Lajta Néptáncegyüttes tartott ezután bemutatót, illetve táncházat. Másnap az elsõ állomás Recsk volt, ahol a volt koncentrációs tábor helyén álló Nemzeti Emlékparkba látogattak el a csoportok. Ez után Budapesten, a Magyarság Házában a Mi, magyarok kiállítás megtekintése után a Mûegyetemen tartott ünnepségen és az azt követõ Bem térre vezetõ fáklyás felvonuláson vettek részt a fiatalok, majd az est lezárásként a

Parlamentbe látogatottak. Másnap a csoportok nagy része a szentmisét követõen Eger város nevezetességeit tekintette meg: a belvárost, a várat és a vármúzeumot többek között. A Rákóczi Szövetség célja volt, hogy a magyar történelem egyik legkiemelkedõbb fejezetére, az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire minél több diák figyelmét felhívja, valamint a résztvevõk tartalmas és életre szóló élményekkel térjenek haza. A tanulmányút a Szövetség legnagyobb rendezvényének keretein belül valósult meg, ez a Gloria Victis rendezvénysorozat, mely magába foglalja az ifjúsági találkozót, az 1956os emlékünnepséget és a Kárpát-medencei történelmi vetélkedõt. A rendezvénysorozaton idén október 21-e és 23-a között

több mint kétezer határon túli és anyaországi fiatal vett részt. Varga Emese

2016. november

Közélet - Kultúra

Október 27-e a Csábi Alapiskolában Az idén október 27-én kezdõdött az õszi szünet. Ez a nap nagyon mozgalmas volt számunkra. Kora délután iskolánk közösségi terme megtelt a sok nagyszülõvel, szülõvel, rokonsággal. A hagyományokhoz híven szeretett nagyszüleinket, idõs hozzátartozóinkat köszöntötte vidám, zenés, táncos, énekes mûsorunk. Érezhetõ volt a meghatottság szeretteink szemében, és szeretettel öleltek magukhoz, amikor mûsorunk végén átadtuk apró ajándékainkat, amit számukra készítettünk. Múlik az idõ, õszre jár, de fénylik még a napsugár. Aranyat szór és meleget, örüljenek az öregek. Az õszidõ is szép lehet, kívánunk hosszú életet. Maradjatok még itt velünk, jövõre újra eljövünk. A sikeres mûsor után siettünk haza, hogy az összekészített holmikkal fölpakolva este hatra visszaérjünk az iskolába. Nem tanulni, hanem azért, hogy megismételjük a tavaly oly jóra sikeredett bentalvásos akciónkat. Osztálytermeinket hálószobává alakítva mindenki megtalálta a számára megfelelõ alvóhelyet. Persze az alvás még messze volt. Következett a vidám fölvonulás. A hangszóróban szólt a zene, és mi jókedvûen bandukoltunk falunk fõutcáján, integetve a kapukban megjelent kíváncsi embereknek. Visszaérve az iskolába finom vacsora várt bennünket. Sokféle szórakoztató játék, verseny várt ránk, és persze a diszkónak is nagy sikere volt. Az idõ gyorsan elrepült, és osztályfõnökeink esti mesére invitáltak bennünket. Bizony rég volt, amikor még szüleink meséje ringatott álomba minket. Hosszas próbálkozás után végre elaludtunk, s egyhamar eljött a reggel. Az elõttünk álló öt szabad napnak örülve elindultunk haza. Az mindenesetre biztos, hogy jó volt együtt lenni. Szuper akció volt. /ZSz/

Idõsek találkozója Ipolyszécsénykén Ipolyszécsényke Község Önkormányzata negyedik alkalommal hívta meg október 16-án a település „szépkorú“ lakóit az Idõsek napja rendezvényre, melyet Beszercebánya Megye Önkormányzata (BBSK) támogatott. A polgármesteri köszöntõt követõen egy csokor virággal és emléklappal felköszöntötték a kerek évfordulót ünneplõ polgárokat. A kultúrmûsort az óvodások nyitották meg, a helyi Rózsaszirom

énekcsoport pedig folytatta. A tesmagi Amicorum vegyes kar kamarakórusa emelte még a mûsor színvonalát, majd a falubeliek tánca örvendeztette meg a nézõket. A vacsorán, mint minden eddigi alkalommal, a Kanta fivérek biztosították a zenei aláfestést. A kiváló hangulat ott tükrözõdött valamennyi résztvevõ arcán. A szervezõk ezúton is köszönik az önkéntesek segítségét, mellyel hozzájárultak a rendezvény elõkészítéséhez és sikeréhez. Deák J

Kürtös 7

Emléktábla a Kubányi−ház falán Alsóesztergályban

Az utóbbi években, hála a helyi kezdeményezéseknek is, Kubányi Lajos és a Kubányi család kultusza nagymértékben megnõtt. Kezdõdött ez a festõ halálának 100. évfordulójáról való megemlékezéssel 2015-ben, majd évente a rendszeres emléknapokkal. Fel lett újítva a síremlék és a lelkészlakon lévõ emléktábla, majd folytatódott az idén október 30-án tartott rendezvénnyel, melynek során egy új emléktábla lett elhelyezve annak a háznak a falán, melyben a festõ élt és alkotott. A táblán a következõ felirat olvasható: V tomto dome žil a tvoril na sklonku 19. st. maliar Novohradu ¼udovít Kubányi MO Matice slovenskej, Dolné Strháre Ebben a házban élt és alkotott a 19.sz. fordulóján Nógrád festõje Kubányi Lajos Csemadok TV Nagykürtös 30.10.2016 - 2016.10.30. Az ünnepségen részt vettek a Matica slovenská alsóesztergályi helyi szervezetének tagjai és a MS kerületi

képviselete, a község polgármestere és az önkormányzat képviselõi, lakosok, a falu evangélikus lelkésze, a Honti-Nógrádi Kulturális Központ igazgatója, a Csemadok NTV képviselõi, Liptay Péter, a festõ dédunokája, a község díszpolgára és felesége, valamint további meghívott vendégek és szereplõk. Az emlékbeszédeket Ján Labát, a helyi MS elnöke és Balogh Gábor, a CSNTV elnöke mondták. Az emléktáblát a Matica slovenská és a Csemadok képviselõi közösen leplezték le, majd helyezték el koszorúikat az emléktáblánál. Az emléktábla leleplezése után, mindenszentek közelsége okán is, a résztvevõk fejet hajtottak és mécsest gyújtottak Kubányi Lajos sírjánál. Az események alatt versek és furulyazene hangzott el. A rendezvény állófogadással ért véget. Balogh Gábor

Kultúra - Oktatás

8 Kürtös

2016. november

Nagyjaink nyomában… az elsõ hóval A Csemadok Nagykürtösi T e r ü l e t i Választmánya tanulmányi kirándulásra vitte a járás fiataljait október 16-án, ötödik alkalommal, azzal a céllal, hogy megismerkedjenek jeles személyiségeink életével és munkásságával.

költõ életérõl és munkásságáról, melyhez nagyban hozzájárult a tárlatot kiegészítõ, hordozható hanganyag. A kiállítás lezárásaként a Tragédia egyes színeit idézõ korhû kosztümöket is felpróbálhatták a fiatalok. A Jó palócok írójának, Mikszáth Kálmánnak emlékhelyei is sorra kerültek, úgy mint a mohorai Mauks Ilona Emlék-

megrendezett Márton Áron Emlékkiállítást nézték meg, közösen felkutatva az erdélyi püspök életének és életmûvének fõbb, jelentõsebb állomásait.

Irodalmi nagyjaink nyomában járva a diákok részletes és élményekkel teli programon vehettek részt, bepillantást nyertek a magyar és világirodalom kiemelAz Irodalmi nagyjaink nyomában elnevezésû tanulmányút során idén a lukanényei, az ipolybalogi, a ipolynyéki és az ipolyvarbói alapiskola kilencedik osztályos tanulói vettek részt. A régió kiemelkedõ alakjainak szülõhelyeit, emlékhelyeit és hozzájuk kapcsolódó egyéb emlékhelyeket látogatták meg a diákok, tiszteletük jeleként pedig egy-egy emlékkoszorút hagyva maguk után.

Az elsõ állomás Zsélyre vezetett, ahol Zsélyi Nagy Lajos író és költõ nemrégiben felújított síremlékét kereste fel a csoport. A koszorúzás után Alsósztregovára utazott a csoport, ahol nem máshová, mint a Madách-kastélyba vezetett az útjuk. A kastélyban Madách Imre életérõl és legfõbb életmûvérõl készült állandó kiállítás található, melyet Veselovská Dana mutatta be. Az ember tragédiájának tárlatát, interaktív módon, a diákok mutatták be egymásnak - egy kis segítséggel - rögtönzött irodalmi színpad formájában. A kastély parkjában, Madách sírjánál a csoport elhelyezte az emlékezés koszorúját Rigele Lajos Ádám alakját ábrázoló szobrának lábánál. Ezt követõen Csesztvén, a Madách Imre Emlékházban - melynek udvarán álló nevezetes vén fa tövében maga Madách is alkotott - részletesebben és új ismeretekkel gazdagodtak a diákok a

ház és emlékpark, valamint a horpácsi Mikszáth-kúria. Mikszáth Kálmán feleségének, Mauks Ilonának romantikus szülõfalujában, Mohorán a kirándulás során a diákok bepillantást nyertek a Mauks Ilona Emlékházba és a helyi evangélikus templomba. Az emlékházban Mikszáth Kálmán életérõl és szerelmérõl készített kiállítás található, a templom pedig arról nevezetes, hogy az író feleségével itt házasodott meg másodjára. A kúria kertjében a házaspár tiszteletére emelt mellszobrok egyikénél szintén emlékkoszorú jelzi a Nagykürtösi járás diákjainak látogatását.

kedõ alakjainak alma materébe, abba az alkotói környezetbe, ahol nemzetünk irodalmi kincsei születtek.

A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya, a tanulmányi kiránduláson túl, minden résztvevõnek ajándéko-

Horpács nemcsak a Mikszáth életrajzírók számára lehet érdekes, a falu központjához közel álló Szontágh- és Mikszáth-kúria az egyszerû turista és a mûkedvelõ közönség számára is emlékezetes kirándulás célpontja lehet. Az anno Mikszáth tulajdonában lévõ nyári lakban, melyben állandó kiállítást alakítottak ki az eredeti bútorok köré, a betérõk megtapasztalhatják, milyen miliõben élt és alkotott nemzetünk egyik legkiválóbb alkotója. A tanulmányi út utolsó állomása Lukanénye volt, ahol a kultúrházban

zott egy-egy kiadványt, Hagyaték - Csemadok Füzetek I. címmel, melyben a járás jeles személyiségeirõl tájékozódhatnak, s melyet az iskolai tanulmányaik során és a késõbbiekben is felhasználhatnak. A tanulmányi kirándulás a Bethlen Gábor Alapkezelõ Zrt. jóvoltából valósulhatott meg. Varga Emese

Kultúra

2016. november

Kürtös 9

Szécsénykovácsiban emlékeztünk Krúdyra

A Krúdy-emlékezés, mint a korábbi években is, Szécsénykovácsiban, Krúdy õseinek falvában folytatódott október 16án egész napos rendezvénysorozattal. Óbudáról, a Krúdy Gyula Irodalmi Körbõl jelen voltak Kanizsa József író, költõ, immár 30 éve a Kör titkára, Király Lajos író, költõ, mûfordító, aki 25 éve a Kör elnöke, Szénási Sándor István író, költõ, meseíró, aki szintén már 25 éve a Krúdy Kör prózaszakosztály vezetõje és Lengyel Géza költõ, aki a Csepeli Tamási Lajos Irodalmi Klub vezetõje, a Kör Krúdy-érmes tagja, Filip József, a Krúdy Kör tiszteletbeli tagja, Krúdy-érmes, Szécsénykovácsi polgármestere és Kiss Adrián alpolgármester közösen koszorúzták meg a temetõben Krúdy õseinek a síremlékét, és gyújtották meg az emlékezés gyertyáját. Szentmisén vettek részt, ahol Zolcer

György plébános úr az elhunyt Krúdy családtagokért mondott szentmisét. A Krúdy-emléktáblánál a falu nevében Filip József és Kiss Adrián alpolgármester, majd a Krúdy Kör részérõl Kanizsa József, Király Lajos, Szénási Sándor István és Lengyel Géza helyezték el az emlékezés koszorúit. Emlékbeszédet Filip József polgármester mondott, és Szénási Sándor István író, költõ a Krúdyhoz írt versét mondta el. A Mûvelõdési Házban az ünnepi ebéd a falu nyugdíjas lakosaival és a meghívott vendégekkel, beszélgetéssel, színvonalas emlékezéssel, mûsorral folytatódott. Mindnyájunk örömére a mindig szép s üde Szeredy Krisztina színmûvész a maga bájosságával, csodálatos hangjával, közvetlenségével hódította meg újra a közönséget, mint minden évben. A Krúdy Gyula Irodalmi Kör tagjai Kanizsa József Krúdyra való ideillõ emlékbeszédével és Király Lajos,

Lengyel Géza, Szénási Sándor István az õszi témájú, valamint hazafias verseikkel bilincselték le a szépszámú közönséget. (Filip József polgármester is elmondta a saját versét.) Befejezésül Szeredy Krisztina és a partnere, Ocskó Aladár magánénekes egyéni és közös énekléssel hódították meg a közönséget, akik vastapssal jutalmazták meg a duó fantasztikus elõadását.

Az ünnepi ebéd és színvonalas zenei, ének, irodalmi mûsor után a helybéli nyugdíjasok az õszi „Idõsek Napja“ alkalmából Filip József polgármestertõl vették át az ajándékot. Kanizsa József

Síremléket avattunk Zsélyben S nem is akármilyet. Zsélyi Nagy Lajos, csehszlovákiai magyar író és költõ sírjára, tizenhat évvel a halála után méltó síremlék került, amelyen kõbe vésve olvasható az a négysoros, amit a költõ a saját fejfájára szánt: Itt sem nyugszik ez a Zsélyi, csak a másvilágát éli. Nem lett biz õ por a porban: megedzõdött búban, borban. Zs. Nagy Lajos nyugtalan és küzdelmes életét, a szeretetre és emberi melegségre vágyó magányos ember lelkét semmi más nem jellemezhetné ilyen egyszerûen, érthetõen és biztosan, mint ez a két mondat. Érzõ ember volt õ, és mestere a szónak. A megemlékezõ ünnep méltón és szépen zajlott. A templomban meghallgattuk a Lajos testvérünk lelki üdvéért mondott szentmisét, utána a temetõben a megemlékezés és a sírszentelés kedves baráti hangulatát növelte a napsütéses õszi délután. Falunk nagy emberérõl többen megemlékeztek. Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke, Erõs Kinga, a Magyar Írószövetség elnökségének tagja és Csáky Pál, az Európai Parlament képviselõje mondták el gondolataikat. Elhangzott a Himnusz és a Szózat, a költõ versét Cseri Zsolt mondta el átérezve, és a zsélyi férfi énekcsoport elõadásában elhangzott Lajos egyik kedves, gyerekkorból ismert dala. A síremlék felszentelését Urbán József plébános úrnak köszönjük. Úgy látszik, most már a zsélyiek nyugodtak és megelégedettek lehetnek. Lajos hagyatékából van a múzeumban egy kis

kiállítás, a kultúrház falán márványtábla õrzi az emlékét, és van végre egy méltó síremléke is. Azonban ez messzirõl nem így

van. Még hiányzik a legfontosabb. Az, hogy amit Lajos barátunk nekünk tízkötetnyi versben és prózában megírt, legalább részben elolvassuk és megismerjük. E pár sort most egy indítvánnyal vagy egyenesen felhívással zárom, amelyet a szóra érdemes zsélyi polgárokhoz és az illetékes szervezetekhez intézek. Használjuk ki az ádvent elõtti borús õszi délutánokat és estéket, olvassunk el valamit abból, amit Lajos nekünk írt, és jöjjünk össze egy-két teás, kávés baráti irodalmi beszélgetésre. Biztos vagyok, hogy jól fogjuk ott magunkat érezni. Zsély, 2016 nov. 15-én Bõhm András

Közélet

10 Kürtös

2016. november

Temetõjárás

Ipolynagyfalu temetõje, a Lipthay- és a Tersztyánszky-kripta

Ipolynagyfalu a Középsõ-Ipoly mente kisközsége, közvetlen a folyó jobb partján települt, annak homokos teraszain. Határában a kutatók régi emberi települések nyomaira bukkantak, mivel e helység már a paleolit korban is lakott terület volt. Neve 1252-ben bukkant fel elõször okiratokban Nogfolu alakban. Egy idõben Litva, majd a közeli Drégely várához tartozott, illetve a Lipthay, a Forgách, a Tersztyánszky, a Crouy és a Somssich családoknak volt itt nagyobb birtokuk. A mai templom a XVIII. században épült a fõút melletti kisebb dombon, a régi falutól északra. Ezért a templomtól távolabb, a helység régi központjában egykor harangláb is állt. A mai barokk stílusú építmény kegyura a Lipthay család volt. (Csáky, 2003:214) A templomhajó alatt van a Lipthayak kriptája. Ezt egy vörös márvány fedõlap takarja, rajta a család címerével s az alábbi felirattal: „A Kisfaludi Lipthay család/ honti ágának sírboltja/ ezen emléktáblával bezáratott/ 1872. évben/ V. Kisfaludi Lipthay Sándor/ végrendeletileg tett meghagyása folytán/ ki meghalt 1870. év november hó 27/ áldás hamvaira“ A régi misealapítványokból tudjuk, miként hagyatkozott végrendeletében 1862-ben a család másik tagja, Lipthay Antal püspök. Ebbõl idézzük az alábbi sorokat: „Alulírottak: Fischer Ágoston ipolyszécsénkei plébános és Cseri András, az ipolyszécsénkei plébániához tartozó nagyfalusi templom gondnoka, tudtára adjuk mindazoknak, akiket illet, hogy néhai Lipthay Antal vál. dulmi püspök, esztergomi õrkanonok úr az 1862. január 31-én kelt végrendeletében a következõ alapítványt tette: Végrendelete 4. pontjában: „A nagyfalusi templomban eltakarításom évnapján évenként tartandó énekes halotti szt. misére hagyok 200, azaz kétszáz forintot földtehermentesítési kötvényben (...). Ezen összeg évi kamatából a helybeli plébános úr minden évben következõ szt. miséket legyen köteles szolgálni: a./ Istenben boldogult édes atyám, kisfaludi Lipthay Sándorért február hó 28-án. b./ Üdvözült édes anyámért, Tésai Foglár Annáért március 2-án. c./ Elhunyt sógorasszonyom, báró Rudnyánszky Terézért március 16-án. d,/ Kedves testvér bátyám, Kisfaludy Lipthay Sándornak hosszú és boldog életéért bekövetkezõ halála napján. e./ Páduai Szent Antal napján csalá-

dom élõ és megholt tagjaiért és pedig minden szt. miséket a nagyfalusi templomban tartozzék szolgálni.“ Ugyancsak a hajóban találjuk azt a XVIII. század végi szép szószéket, melynek mellvédjén a falu másik nemes családjának, a Tersztyánszkyaknak címere látszik. Kék pajzsban egy koronán galamb áll (az eredeti címeren a galamb fatörzsön látható), csõrében zöld gallyal. A pajzs jobb felsõ sarkában aranyszínû félhold, bal felén pedig csillag látható. A II. András király koráig visszavezethetõ nemesi család honti fõága Trencsén megyébõl hajdan Nagyfalura költözött. A község délkeleti részében, az Ipolytól nem messzire a nádasi Tersztyánszkyaknak kúriájuk is volt. Eredetileg barokk stílusban épült 1720 táján, majd száz év múlva Tersztyánszky Sándor klasszicista stílusúvá építtette. Sajnos, néhány évtizede lebontásra került. A falu temetõjében a Tersztyánszkyak egykor kriptát is építtettek, a család tagjai közül ugyanis többen itt hunytak el. Ma a feltételezett kripta felett két sírjel látható. Az egyik kereszt alakú szürke gránit, rajta szomorúfûz ábrázolással és dedikációval. Eszerint nádasi Tersztyánszky Sándor császári és királyi tanácsos nyugszik a sírjel alatt, aki 1860-ban hunyt el 65 éves korában. Õ a kereszten feltüntetett tisztségén kívül több funkciót is betöltött: volt megyei fõjegyzõ, Hont elsõ alispánja, illetve ülnöke a királyi táblának. A másik sírjel egy magas szürke gránit obeliszk, rajta kereszt alakzattal, dedikációval. Tersztyánszky Sándor fiának, az 1858-ban 26 évesen elhunyt Tersztyánszky Gyulának állítottak vele emléket, jelezve azt is, hogy „a szeretet meg nem hal“. A központi temetõkereszt kapcsán a Honismereti Kiskönyvtár Ipolynagyfaluról szóló kötetében is írnak. Többek közt az alábbiakat: „A helyi temetõben már a 18. század közepén állt a központi fakereszt. A régebbi, kõbõl készült központi temetõi keresztet polikrómozott korpusszal Isten dicsõségére 1918-ban állította Varga József és családja. Az újabb, fekete márványból készült központi temetõi keresztet kis öntöttvas korpusszal Isten dicsõségére 1991-ben állította Oroszlán György és neje Belák Mária“. (2002:9) Egy temetõi fakeresztrõl olvashatunk az 1911. június 20-án, Csögley Kálmán plébános és Cseri Pál templomgondnok kézjegyével ellátott Alapítványi oklevélben is, melyben egyebek mellett az áll, hogy a Fischer Ágoston plébános alatt (†1892) eladott temetõi akácfákból ájtatos alapítvány tétetett 65 korona 62 fillér értékben, melynek szorgalmi tõ-

kéjét az ipolynagyfalusi temetõben lévõ fakereszt fenntartására kellett fordítani. Ez a kereszt már nincs meg, valószínûleg e helyett emelték 1918-ban a temetõi kõkeresztet. Errõl Naszvetter Ferenc plébános állított ki Alapítványi oklevelet, amely tudtunkra adja, hogy Varga József ipolynagyfalusi lakos 150 koronát tett alapítványra, s annak tõkéjét az ipolynagyfalusi temetõben általa emeltetett kõkereszt fenntartására kellett fordítani. A betonalapba helyezett, csipkézett szárvégû, INRI-feliratos, szürkésbarnás homokkõ kereszt korpusza ezüstözött öntöttvas, Krisztus elõrefordított fejjel, ágyéktakóval ellátott testtel függ a kereszten. Dedikációján ez olvasható: „Isten dicsõségére / emeltette / VARGA JÁNOS/ és családja / 1918“. A kétlépcsõs újabb fekete márvány központi temetõkereszt dedikációján ez áll: „Isten / dicsõségére / állíttatta/ OROSZLÁNY / GYÖRGY / és családja/ 1991“. Az ipolynagyfalusi temetõben több korpuszos sírkeresztet és más díszes sírjelet is láthatunk még. Néhányon sírversek is olvashatók. Deák Ferenc (19061945) 39 éves korában elesett katona sírjele egy tekintélyes fekete márványkereszt, rajta nagyobb vaskorpusszal, az elhunyt katonaképével. A keresztre ezt a sírverseit vésték rá: „Elestem mindentõl, ami / Embert tud boldogítani. / Egy vágyam volt, a nyugalom / Megadta ezt a kis sírhalom.“ Szép síremléke van az 1940-ben elhunyt két testvérlánynak: a 17 éves Oroszlány Erzsébetnek és a 22 éves Oroszlány Rozáliának. A szürke gránitból készült, kereszt alakú sírjelen ott a két elhunyt fényképe (az egyiké menyaszszonyi kép) s egy-egy hosszabb, ma már csak nehezen olvasható sírvers is. Az egyik így kezdõdik: „Az élet kertjében/ kertész a zord halál / Ha hervadt virágot lát / nyomban letépi azt“. A fiatalon elhunyt Varga Terike (1932-1944) fehér márvány, keresztalakban végzõdõ sírjelén is ott a fénykép, a dedikáció s a sírvers. Két galamb is látható a síron, közülük az egyik lehajtott fejjel. A vers szövege így hangzik: „Szenvedésid az Úr megelégelte / Lelkedet az örök boldogságba vigye / Nem szúr meg többé a fájdalom nyila / Meggyógyított téged az egek orvosa“. Szintén maradt még itt egypár fából készült kereszt és figyelemre méltó sírjel a temetõ evangélikus részében. A sírok egyébként észak-déli tájolásúak: az elhunytakat arccal a régi falu felé, azaz dél irányába helyezik a sírba. A halottasház újabb kori esztétikus építmény. Csáky Károly, Felvidék.ma

2016. november

Hitélet

Kürtös 11

Az isteni irgalmasság éve Óvár községben

Üdvös halál

2015 novemberében Ferenc pápa meghirdette az isteni irgalmasság évét. Hogy mennyire erõs volt a kiáradása, azt mi, óváriak igencsak megtapasztalhattuk. Kis közösségünket - nagy összetartással, hittel és odaadással - szinte már csodának is beillõ dolgokra vezette Mgr. Jókay Lukács plébános. Nagy tervei az év elején már-már mesének látszó álmodozásként hatottak. Új oltár, márványpadlózat, új, fûtött padozat, beltéri festés… nem lesz ez sok egy ilyen kis községnek, és még mindez egyszerre? Bízzunk az Istenben, az õ irgalmasságában, és megadatik, válaszolta a sok kételkedõ kérdésre. Ora et labora, és nekifogtunk. Légkalapács, motorfûrész, ásó, kapa - hát nem éppen megszokott látvány egy lelkiatya kezében, de sokszor a szükség törvényt bont. Így kezdõdött, így folytatódott, és így is sikerült befejezni azt a nagy projektet, mely nemcsak falunkban, hanem bárhol párját ritkító. A dunaalmási csillogó márványpadló és fájdalmas oltár új betonaljzatra került, melyet nem kis munkával monolitként készítettek, úgymond jó szándékból, Isten dicsõségére a mesterek. A padozat elkészítését egy szécsényi asztalos vállalta. Alakult a nagy mû. A jó szándék dolgozott. Nagy örömmel vettük tudomásul, hogy kérelmünk meghallgatásra talált, és plébániatemplomunk, mely Árpád-házi Szent Erzsébetnek lett felszentelve 1883-ban, befogadhatja e nagy szent ereklyéjét. 2016. július 31-én a 14 órai ünnepi szentmise keretén belül került elhelyezésre a szembemisézõ oltár erre kialakított bélelt fiókjában. A szentmisét Mgr. Baráth Bertalan verbita atya celebrálta Mgr. Jókay Lukács óvári plébános segédletével a szép számban megjelent hívek részvételével. Ünnepünk megszólította a környék híveit is, akik gyarapították a vallásos lelkületet. A kõtemplom munkálatai befejeztével októberben Jézushoz közelebb a nyolc boldogság útján címmel a Pécsi Karizmatikus Közösség segédkezett az isteni irgalmasság következõ kinyilatkoztatásában. A lélekemelõ lelkigyakorlat új erõvel töltötte fel közösségünk tagjait, így októberben folytatódhattak a külsõ munkálatok. Ismét a lelkiatya vezényletével került sor elõször a járda felújítására, majd a templom körüli „sziszifuszi“ csapadékvédõ járda is elkészült. A templom kövezetébõl felszabadult járólapok újrahasznosítva, megtalálva új helyüket szépítik plébániatemplomunk környezetét. Már a tavaszi munkákat tervezve gondoltuk, az idei munkálatokat befejezve vettük tudomásul, megérkezett a sziklatörmelék, hogy a téli pihenõ után tavasszal újult erõvel kezdhessük a luordes-i barlang építését. Az isteni irgalmasság kinyilatkoztatása nemcsak a szó szoros értelmében vett irgalmasság, hanem minden kegyelem, mely lehetõvé tette és teszi terveink, cselekedeteink sikeres végrehajtását. Szeretnénk tehát köszönetet mondani elsõsorban a Jóistennek, az Õ kis nyáját vezetõ Mgr. Jókay Lukács óvári plébániai kormányzónak, Alaksa Lóránt mester úrnak, aki szaktudásával vezette és segítette a munkálatokat, további köszönet jár Füle Mariánnak, Hegedüs Istvánnak, Vízi Norbertnek, Dobra Antalnak, Zatyko Zsoltnak, Katyi Gábornak, Saranko Bélának, a gondozószolgálat összes tagjának, a községi hivatal alkalmazottjainak és végül, de nem utolsó sorban a falu lakosainak, akik áldozatos munkájukkal segítették a munkálatok elõrehaladását és befejezését. Szintén köszönet illeti azokat is, akik nemcsak fizikai, hanem más módon is hozzájárultak a munkálatokhoz. A Jóisten fizesse meg a segítséget! Vízi József

A minket körülvevõ õszi természet Isten rendkívül finom, tapintatos, mûvészi figyelmeztetése az elmúlásra. Fogyóban az életenergia, a töltés kimerülõben, lejár az óra, megáll a motor… Egyre inkább sokasodnak a figyelmeztetõ jelek… Felmerül ilyenkor a kérdés: Miért van jelen a halál az ember életében? Mi a halál igazi értelme? Letagadhatatlan és szükségszerû, szépíthetjük ezzel-azzal, de a halál életünk része. Karl Rahnernek kell igazat adnunk, aki szerint „a halált mindenekelõtt úgy kell szemlélnünk, mint az egész életet érintõ aktust, a keresztény élet egy részét. Olyasminek kell tekintenünk, mint ami - jóllehet az egész emberi valóság végét képezi - bensõleg jelen van az ember életében, minthogy egész életünk során mindennap egy kicsit elõvételezzük a halált“ (Zur Theologie des Todes). A halál az ember természetfeletti rendeltetése miatt nem csupán hazatérés, beteljesedés, egyfajta üdvös esemény - találkozás Istennel. Sokkal inkább borzalomnak, keserû és gyakran pusztító kényszernek látjuk. Az embernek ugyanis - bár nem akarja a halált - mégis meg kell halnia. Hogyan magyarázható meg azon ellentmondás, hogy egy üdvös eseményt borzalomnak találunk, hogy a halhatatlan lélekkel megáldott ember retteg a haláltól? Mindenekelõtt tudatosítanunk kell, hogy Isten az élet teremtõje és egyetlen forrása. A vele való közösségben rejlik az élet. Amikor az ember bûnt követ el, ezt a közösséget bontja fel (teljesen szabadon!). Az ószövetségi Szentírás ezért több helyen is hangsúlyozza: a bûnös embernek meg kell halnia - vissza kell térnie a földbe, ahonnan vétetett. Isten tehát nem alkotta a halált, Õ a létezésre teremtett mindent. A halál ugyanis saját bûnös mivoltunk szükségszerû következménye. Pál apostol tanítja, hogy a bûn a halállal jött a világba (Róm 5,12). A halál egyértelmûen a bûn következménye, és büntetés jellege van, de ennek ellenére hangsúlyozni kell, hogy a halál mindig üdvös esemény. A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint a keresztény ember szenvedésével más emberek üdvösségét szolgálhatja, vagyis felajánlhatja saját és mások bûneinek engesztelésére - e tudatosan vállalt szenvedés talán a legintenzívebb imádkozás. Ebbõl világosan következik, hogy a szenvedéstõl terhes halál nem mindig vezethetõ vissza a haldokló személyes súlyos bûneire. Az is lehet, hogy Isten így vonja be õt másokért meghalt Fiának engesztelõ és megváltó (másoknak üdvösséget hozó) halálába. Leo Scheffczyk szerint, ahol napjaink szekularizált világában már nem ismerik el a szenvedésnek és halálnak e lehetséges hatását, megnõ annak a veszélye, hogy a szenvedõ embert már csak teherként érzi a társadalom, és így szenvedéseiben már õ maga sem képes értelmet találni. Balga Zoltán

Évfordulónaptár - Ajánló

12 Kürtös

Lányi Sámuel (Igló, 1792. április 15. - Kékkõ, 1860. március 9.) vízépítõ mérnök, festõmûvész. Mérnöki pályája: Tanulmányait Müller János Jakabnál (18101820) kezdte, és a pesti Mérnöki Intézetben (Institutum Geometricum) végezte, hol 1823-ban nyert oklevelet. Állami alkalmazásban, Huszár Mátyás munkatársaként, majd helyetteseként részt vett a magyarországi folyók felmérésében. 1823-tól a Sajónál, 1824-tõl a Duna Dévénytõl Péterváradig terjedõ szakaszán dolgozott. Az 1830-as évek közepétõl a Tisza és mellékfolyói felmérését vezette, ezt a munkát tévesen sokáig Vásárhelyi Pálnak tulajdonították. Vásárhelyi Pál halála (1846) után a Tisza szabályozási munkálatainak irányítását nem kapta meg, ezért kilépett az állami alkalmazásból és a kékkõi Balassa-uradalom mérnöke lett. A kékkõi Kálvária-hegy keresztúti állomásainak terveit Lányi Sámuel uradalmi mérnök dolgozta ki. Térképeit és kéziratos feljegyzéseit a Magyar Országos Levéltár õrzi. Mûvészi pályája: Fiatal korában Müller János Jakabnál tanult rajzolni és festeni. 1826-ban Mocsáry Antal Nemes Nógrád vármegyének historiai, geographiai és statistikai esmertetése (Pest, 1826) címû mûvében több rajza jelent meg. Barabás Miklós baráti köréhez tartozott, de mérnökként csak kedvtelésbõl festegetett, elsõsorban táj- és arcképeket. Jakobinus sapkás önarcképét (1840) a Magyar Nemzeti Galéria õrzi. A mûvész fején látható sapka egy állásfoglalást hivatott ábrázolni az éppen akkor aktuális politikai eseményekkel kapcsolatban

2016. november

Könyvajánló Duray Miklós:

Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963 - 2015 Duray Miklóst nem kell különösképpen bemutatni a felvidéki magyar olvasóknak, hiszen évtizedeken keresztül politikai életünk egyik fõ szereplõje volt. November elején mutatták be új könyvét Budapesten a Magyarság Házában. A bemutatón többek közt részt vett, és méltatta az írót és tevékenységét Semjén Zsolt, nemzetpolitikáért felelõs miniszterelnök-helyettes, Lezsák Sándor, az Országgyûlés elnöke, Németh Zsolt, az Országgyûlés külügyi bizottságának elnöke. Mint elhangzott, a két kötet a szerzõ életútját követi, aki szabadlábon és a börtönben töltött idõk során is kitartóan képviselte a felvidéki magyarság érdekeit, és következetesen, egyúttal kíméletlenül teszi ezt a mai napig. Széleskörû tájékozottságának és éleslátásának köszönhetõen jól eligazodik nemzetközi szinten és Budapesten is, és emellett képes a felvidéki magyarságot kívülrõl látni. A könyvet ajánljuk mindazoknak, aki érdeklõdnek a politika iránt, valamilyen szinten részt vesznek a politikai életben, vagy csak szeretnék felidézni és végigkísérni az elmúlt ötven év történéseit, légkörét, megtudni az események hátterét, vagy ráérezni az események mozgatórugóira. Balogh Gábor

Internetes források alapján: szerk.

Iskolai könyvtárak világnapja

Az Iskolai Könyvtárosok Nemzetközi Szervezete 1999-ben intézett elõször felhívást az iskolai könyvtári világnap megszervezésére. Azóta minden év októberének negyedik hétfõjén tartják ezt a világnapot, évente más-más témát választva. Az idei évben október 24-ére esett ez a nap, és az aktuális téma a tanulók párokban vagy kis csoportokban

történõ közös tanulása /tanítása volt. Az Ipolyi Arnold Alapiskolában a magyar nyelv és irodalom órákat szenteltük ennek a témának. Az alsó és a felsõ tagozaton mese, ill. más szépirodalmi mû felolvasásával teltek a magyarórák. Minden évfolyam a maga érdeklõdési köréhez vagy a tananyaghoz kapcsolódó szövegeket, részleteket olvasott fel, lehetõség szerint - a felsõbb évfolyamokban - meg is beszélve az olvasottakat. A magyar népmeséken kívül mondákat, Mikszáth-novellákat, ill. Márai Sándor Füveskönyvének egy-egy

részletét olvasták fel a diákok társaiknak. Az olvasás és elõadás élményén túl a gyerekek megtekinthették az iskola könyvtárosa által rendezett könyvkiállítást is, amely egyben könyvvásárlási lehetõséget is biztosított számukra. -ná-

Közélet

2016. november

Gondolatébresztő 2014-ben indítottuk el azt a sorozatot, melyben egy-egy „gondolatébresztõ“ témával foglalkozunk. Mostani témakörünk:

Kürtös 13

Régi nóta, híres nóta Járásunkban az idén 17. alkalommal megrendeztük meg a magyarnóta-énekesek országos versenyét Õszirózsa címmel. Úgy gondoltuk, hogy a magyar nóta népszerûsítését havilapunkban is vállaljuk azzal, hogy minden számunkban leközlünk majd egy-két nótát, melyek közt lesznek örökzöldek, népszerûek, de kevésbé ismertek vagy ismeretlenek is. Akik ismerik majd a közreadott nótákat, azok énekeljék vagy dalolják, akik nem, azok igyekezzenek ezt másoktól megtanulni és eldalolni.

A babonákról A rendszerrõl, melyet késõbb megismerünk Nem szabad babonákkal élni. A pénteket, a tizenhármat, a szemmelverést, a számok és jelek vajákos magyarázatát a gnosztikusok hozták világunkba, a korai kereszténység Rómájába tóduló, gyülevész és zagyva szekták, szíriaiak és alexandriai csepûrágók, kancsi szövegmagyarázók, habzó szájú és sunyi rajongók. A fiatal kereszténységnek nem volt még ereje, hogy megverje azokat, akik szemmel vernek, a péntekre ezt mondja: „Egy nap“, a tizenháromra: „Egy szám, mint a többi.“ Zavaros és erjedõ idõ volt ez. A sztoikusok már nem parancsoltak Rómában, a keresztények még nem uralkodtak. Az ember elhagyatva állt szemközt természetével és a természettel. Félt, szûkölt, babonáskodott és varázsolt. Ember vagy, hited van, tudod, hogy rend van a tünemények mögött, felsõbb értelem. Vesd meg a babonákat. De tudjad azt is, hogy értelmed és hited büszke öntudata nem fegyelmezi és félemlíti a világ titkosabb erõit, melyek születésedtõl halálodig lopakodnak és settenkednek körülötted. A baleset, a számok összjátéka, a nagy számok törvénye, a föld, a lég, a sugarak érthetetlen szándékai és tervei, mindez beláthatatlan. Valamilyen kevés alázatot és remegést azért megõrizhetsz szívedben. A világ nemcsak fényes és sötét, nem; a világ zavaros is. Nemcsak sugár, fény és hõ van; démonok is vannak. (Goethe hitt a démonokban.) A világ nemcsak értelmes és következetes; valahol bujkál a tüneményekben a varázs is. Nem szabad babonásnak lenned, mert ez nem illik emberhez. De nem szabad teljesen megvetni a babonákat, mert ez emberfölötti, illetlen gõg. Inkább csak szelíd gúnnyal kell bánni babonáinkkal, mint aki mosolyog - de kissé fél is. A múló évek, az idõsebb életkor csakugyan adnak valamit, amiért érdemes volt elviselni az élet sok fáradtságát, megaláztatását, fájdalmas vesszõfutásait is. Nemcsak tapasztalatokat adnak, mert a tapasztalatoknak önmagukban nincs sok nevelõ erejük, mint ezt az életben mindenfelé láthatjuk: az emberek, bizonyos tragikus tapasztalatok birtokában is, ugyanazokat a végzetes hibákat követik el, akkor is, ha elõre tudják a következményeket. Nem, az idõsebb kor nagy elõnye, hogy rendszert tudunk felépíteni tapasztalatainkból, ha nem vagyunk egészen ostobák vagy aljasok, s nem óhajtunk öregségünkben az emberek által kinevetett és lenézett, õsz pojácák lenni! Mint a vándor, aki egy bonyolult hegyrendszert ismert meg vándorlásai közben, s a legmagasabb csúcsra érve, átlátja egy táj szerkezetét, áttekinti a hegycsúcsok összefüggõ sorozatának geológiai törvényszerûségét, úgy látjuk mi is a múló évekkel a rendszert mindabban, ami történik életünkben és mások életében. Ez az áttekintés, melyet csak az évek múlása hoz meg, a legnagyobb elégtétel, melyet az emberi és világi dolgok megismerése közben szerezhetünk. (Márai Sándor: Füves könyv)

Alkonyatkor az emberek künn az utcán állnak. Öreg prímás egymagában halkan muzsikálgat. Nem jár Õ már fényes bálba, zajos esküvõre, Hegedûje hoz csak vigaszt bánatos szívére. Mint a fecskék, oly sebesen szálltak el az évek. Nincs egyebe, mint a bánat és a szép emlékek. Nem tanul már új nótákat, nem kéri a régit, Bánatában hegedülget, felhallik az égig.

Hallottam egy régi nótát, öreg cigány hegedülte. Valamikor sokat húztam rózsámnak a fülébe. Az a nóta gyermekkorom visszajáró szép emléke. Mégis, ha a cigány húzza, úgy fáj szívem, lelkem tõle. Van nekem egy drága kincsem, régen megfakult fényképem. Jó anyám néz a fényképrõl, gyermekkorom idejében. /:Nem tudom, hogy mi van vélem, mikor azt a képet nézem. Csak azt tudom, hull a könnyem, nagyon fáj a szívem nékem.:/

Halkan pengesd ezt a csárdást, hogy szívem oly nagyon ne fájjon. Hogy hûtlen, csalfa kislány arcomon bánatot ne lásson. Nem bujdosom azért világgá, huncut, aki bánja, most húzd rá! Aztán újra halkan, csendben, a szívem nehogy megrepedjen. Asszony népség, csalfa népség, csapodár a legény szívéhez. Hódítgatja, csábítgatja, azután szava sincs szegényhez. Nem bujdosunk azért világgá, huncut, aki bánja, most húzd rá! Ezt a csárdást addig járjuk, amíg hû szeretõt találunk.

14 Kürtös

Életmód - Közélet Zöldségekkel az egészségért

A téli hónapokban a mozgásszegény életmód következtében több súlyfelesleg rakódik ránk, fáradékonyabbak, borúlátóbbak vagyunk. Ennek kiküszöbölésére és megelõzéséért sokat tehetünk, ha több zöldséget fogyasztunk. Elõdeink is tudták már, mi viszont a sok feldolgozott élelmiszer mellett elfelejtjük, hogy a kertben megtermett sárgarépában, káposztában, hagymában, fokhagymában mennyi áldásos egészségvédõ anyag található. Kevesebbszer kell az orvost meglátogatnunk, ha megszívleljük az alábbi tanácsokat. Kimerültség ellen Készítsünk rozmaringos bort, mégpedig úgy, hogy három evõkanálnyi apróra vágott, friss rozmaringlevelet 1 liter fehérborba szórunk. Három napig hagyjuk, hogy benne ázzon. Ekkora már a bor átveszi a rozmaring aromáját. Ha kimerültek vagyunk, naponta egy-egy pohárkával fogyasszunk el belõle. Nem kell leszûrni, mert jobban érezzük majd frissítõ, vérkeringést javító hatását. Még több zöldséget Erõs immunrendszerre tehetünk szert, az allergiától kezdve a trombózisig bezárólag megóvhatjuk egészségünket, ha sok zöldséget fogyasztunk. Amerikai szakemberek szerint naponta öt adag gyümölcsöt és zöldséget kellene elfogyasztanunk - ennek felét nyersen - ahhoz, hogy többé ne legyen szükségünk gyógyszerre. A brokkoli az elsõ számú rákellenes zöldség, a fokhagyma csökkenti az infarktus rizikóját, erõsíti a gyomor- és bélrendszert, a fekete retek a felfúvódás ellen jó, emellett vizelethajtó és májtisztító, a kukorica csökkenti a vér koleszterinszintjét, segít megelõzni az érelmeszesedést. Cékla - A vérhûsítõ céklalé egykor a görögök kedvenc itala volt; nem véletlenül, hiszen az erõteljes színû zöldségnek rendkívül erõs regeneráló hatása van. Rengeteg kalciumot, foszfort, vasat, nátriumot, káliumot, ként, A-, B- és C-vitamint tartalmaz. Tisztítja a májat és a vért - a kutatások szerint segíthet az alkohollal és kábítószerekkel kapcsolatos szenvedélybetegségek leküzdésében is. Csökkenti a rák kialakulásának kockázatát, illetve nagyon jó hatással van az emésztésre is, serkenti a bélmozgást, és biztosítja a gyomor egyenletes mûködését. Fokhagyma - A szíverõsítõ fokhagymát Egyiptomban egykor szent növényként tisztelték, illetve más ókori népek is varázserõt tulajdonítottak neki. A vámpírok elûzésén kívül használható immunerõsítésre, vérnyomáscsökkentésre, a fertõzések elkerülésére, egyes légúti betegségek és a Candida leküzdésére, valamint véralvadásgátló szerként is. A modern orvostudomány is igazolta, hogy a fokhagyma serkenti az emésztést, méregteleníti a bélrendszert, segíti az epe- és a májmûködést, valamint csökkenti a koleszterinszintet. Egyes kutatások szerint az érelmeszesedés ellen is hatásos Spenót - A spenót igazi vitaminbomba: jelentõs mennyiségû A-, B-, E- és C-vitamin található benne, valamint a napi K-vitamin szükséglet 460%-át képes fedezni. Szabályozza a vérnyomást, csökkenti a fáradtságérzetet és a vérzékenységet, erõsíti az immunrendszert, serkenti a vesemûködést, és antibakteriális hatású. Gazdag vas-, kalcium-, illetve flavonoidforrás; utóbbinak köszönhetõen lényegesen hozzájárul a daganatos betegségek kialakulási kockázatának csökkentéséhez. A spenótfogyasztás csökkenti a vércukorszintet, a benne található B-vitamin pedig gyorsítja a szervezet szénhidrát-, fehérje- és zsíranyagcseréjét. Rosttartalma szintén serkenti az anyagcserét, illetve nem mellékesen, 10 dkg spenót csupán 20 kalóriát tartalmaz. Brokkoli - A brokkoli értékes A-vitamin, B6-vitamin, kalcium-, kálium-, vas-, folsav-, cink-, foszfor- és bétakarotin-forrás, így erõsíti az immunrendszert, védi a csontokat, antioxidáns hatóanyagainak köszönhetõen pedig a rákmegelõzésben is jelentõs szerepe van. C-vitamin tartalmának köszönhetõen kiváló immunerõsítõ; 10 dkg brokkoli a napi C-vitamin szükségleted 147%-át fedezi. Mindemellett nagyon kevés kalóriát tartalmaz; 10 dkg csupán 30 kalóriát, könnyen emészthetõ, rosttartalmának köszönhetõen serkenti és felgyorsítja az emésztést. Sárgarépa - A sárgarépa legrégebbi kultúrnövényeink egyike, a népi gyógyászat pedig évszázadok óta alkalmazza máj-, epe-, szem- és bõrbántalmak kezelésére, valamint az immunrendszer megerõsítésére. A sárgarépában nagyon sok C-, A- és D-vitamin található, valamint a béta-karotinban leggazdagabb növényünk, így jelentõs szerepe van a rákos megbetegedések megakadályozásában. A répa 3-4%-ban tartalmaz élelmi rostokat, aminek köszönhetõen nagyon jó hatással van az emésztésre. -ber-

2016. november A Magyar Közösség Pártja Járási Elnöksége szervezésében 2016. november 20án 17.00 órai kezdettel Nagykürtösön a kultúrház színháztermében kerül sor a járás magyarságának kulturális napjára. A RAJTUNK IS MÚLIK címet viselõ mûsor elsõ részében fellép Gömöry Eszter, Hlavács Réka, a csábi zeneiskola gyermekkara, a lukanényei Sláger nõi énekkar és a nagycsalomjai citerazenekar. A második részben a Pesti kabaré ismert színmûvészei: Ress Hajnalka, Aradi Tibor és Beregi Péter lépnek színpadra zenés szórakoztató mûsorral. Minden érdeklõdõt szeretettel várnak a szervezõk. ÕSZI MUNKATALÁLKOZÓ A Magyar Közösség Pártja Nagykürtösi Járási Elnöksége az ez év májusában tartott járási konferencia határozataiból kiindulva évente kétszer, tavasszal és õsszel munkatalálkozót tart a helyi szervezetek elnökeivel. Lukanényén a nyár eleji összejövetelen Menyhárt József, a párt újonnan megválasztott elnöke találkozott a helyi elnökökkel és az MKP-s polgármesterekkel. A napokban Inámban megtartott õszi munkatalálkozón Õry Péter, az MKP Országos Tanácsának elnöke és Kõrösi Ildikó önkormányzati és közigazgatási alelnök vett részt. Balík László járási elnök a vendégek és a résztvevõk köszöntése után megnyitójában elmondta, a rendezvény jó alkalmat kínál a párt idõszerû feladatainak ismertetésére és megbeszélésére, valamint a helyi szervezetek tevékenységének összegezésére, vagy esetleges problémáik, gondjaik megvitatására is. A pártnak az elmúlt idõszakban kifejtett aktivitásairól, kezdeményezéseirõl Õry Péter tájékoztatta a részvevõket. Egyebek mellett kitért az országos közszolgálati sugárzás kérdéseire. Mint megjegyezte, a közszolgálati tévében részarányunknak megfelelõ magyar nyelvû adásra van jogunk. Kiemelten foglalkozott a regionális öntudat erõsítésének fontosságával, és érintette a hazai belpolitikai élet történéseit is. Ezt követõen Kõrösi Ildikó a kétnyelvûség érvényesítésével foglalkozott, elsõsorban az önkormányzatokra irányulva. Fontosnak tartotta megjegyezni, bátran éljünk az anyanyelvhasználatra vonatkozó jogainkkal. Bár a vonatkozó törvény értelmében vannak kötelezõ jelleggel, és vannak lehetõség jelleggel bíró rendelkezések, de mint hozzátette, sajnos számos helyen a kötelezõ rendelkezések érvényesítése területén is akadnak hiányosságok. Óva intett attól, hogy közömbösek legyünk a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó jogainkkal szemben, mert bizony az könnyen az asszimiláció felé vezetõ utat jelenti. A találkozó számos észrevételt és kérdést felvetõ hasznos vitafórummal zárult. Bodzsár Gyula

2016. november

Közélet - Kultúra

„Vendégségben“ az ipolyvarbói néprajzi kiállítás November 9-én, a kissé elõrehozott Szent Márton-napi rendezvény keretén belül kapott meghívást az ipolyvarbói néprajzi kiállítás, hogy jelenlétével tegye színesebbé a magyarországi Hugyag község ezen rendezvényét, szemléltetve az egykori szoros összetartozás gazdasági, egyházi és rokoni szálait, hiszen Varbó az Ipoly túloldalán fekvõ Hugyag és Õrhalom községekkel annak idején szinte megbonthatatlan egységben élte mindennapjait. E hagyománnyá vált rendezvény ünnepi mûsorára a helyi óvoda takarosan felépített és õsziesen kidíszített, több helyiséggel és tornateremmel is ellátott épületében került sor, ahol 30 óvodással foglalkoznak nap mint nap. Az általuk elõadott gyermekversek, énekek büszkeséggel töltötték el a megjelent nézõközönség soraiban lévõ szülõket, nagyszülõket, nem beszélve a Szent Márton legendáját felvezetõ percekrõl, melynek elõadása folytán a kis „színésztehetségek“ is megnyilvánulhattak, többször is mosolyt csalva ezzel a felnõttek ajkára, újraélesztve bennük az e naphoz kötõdõ, szinte már feledésbe merült ismereteket, miszerint sok jócselekedetéért a püspökké választás terhe alól alázatosságában a libaólba menekülõ Mártont az állatok gágogása árulta el. Az elõadás során megtudhattuk azt is, hogy Szent Márton kedvenc gyümölcse a körte volt, melynek csemetefáját küldetési helyére is magával vitte, hogy termésébõl ott sem legyen hiánya, s nevéhez kapcsolódik még egy hosszú szemû szõlõ és egy Amerikában honos liliomfajta is. Az ünnepi mûsort az õrhalmi iskolások néptáncelõadása színesítette, majd kisebb megvendégelésre került sor, ahol nem hiányozhatott a libazsíros kenyér és a liba alakú mézeskalács sem. A néphagyomány úgy tartja, hogy a karácsonyt megelõzõ negyven napos böjt elõtt ezen a napon lehet utoljára bõségesen étkezni, ekkor vágták le az év elsõ hízott libáját, hiszen „aki Márton napján libát nem eszik, az egész évben éhezik“. A gazdaasszony rétest sütött, hogy Szent Márton „köpenyét kinyújtva“ a család semmiben ne szenvedjen hiányt, és másokon is segíteni tudjon, és egyes vidékeken az újbort is ekkor kóstolták meg elõször a gazdák, hiszen a mondás is így tartja: „a bornak Szent Márton a bírája“. A Márton-napra szóló idõjósló megfigyelés szerint, ha e nap ködös volt, úgy tartották, „eljött Márton szürke lován“, ha netán havazott, „Márton fehér lovon nyargalt“, ha pedig „Márton napján a lúd jégre áll, karácsonykor sárban jár“. Az ipolyvarbói néprajzi kiállítás a szemben levõ emlékházban kapott helyet, ahol szépen beilleszkedett az azonos jellegû helyi gyûjteménybe. Megnyitójának szavai rámutattak közösségünk összetartozásának történetére, egy letûnt korszak jellegzetességeire, felhívás hangzott el egy esetleges családfakutatás érdekességére a tõsgyökeres helyi lakosok körében, melynek során bizonyságot nyerhetnek a rokoni szálak kapcsolódására, mozzanataira, hiszen az effajta, személyre szabott vizsgálása a múltnak nagyon sok mindent felszínre hozhat, és saját családunkban is akadhatnak említésre méltó, megõrzésre érdemes, szép élettörténetek. A kiállítási anyag hatására az érdeklõdõ látogatókban sorra törtek fel gyermekkori emlékeik. A használati és dísztárgyak megtekintését követõen különös érdeklõdéssel fordultak az Ipoly-parti vesszõbõl készült kosarak felé. Megragadó volt számukra a helyivel egykoron szinte azonos népviseletbe öltöztetett porcelánbabák természetessége, valamint a felvezetésükben megbúvó régi szõttesek és hímesek megjelenése a csipkés és rojtos selyem-, valamint jegykendõk kíséretében, mely egy letûnt, kis híján már feledésbe merülõ, de még ismerõsnek tûnõ világot varázsolt újra eléjük, nem beszélve a korhû fényképes tárlatról, ahol többen is örömmel vélték felfedezni a „túlparti“ rokonokat, rég nem látott ismerõsöket - hogylétük felõl érdeklõdve, kiemelve az „igazi“ Ipoly-hidak egykori közelségének máig tartó hiányát. A Márton-napi rendezvény záró pontjaként minden résztvevõ kapott egy libával festett mécsest, és hangulatos lámpásfelvonuláson vehettünk részt (annak idején az elsõ világosságot adó gyertyát, lámpát is ezen a napon gyújtották meg), amely a templomdombot érintve visszatért az óvoda épületébe, ahol a gyerekekre még izgalommal teli kincskeresés várt, néhány felnõtt életében pedig egy új fejezet kezdõdhetett a régi emlékek és rokoni kapcsolatok újraélesztésének lehetõségével, melyért köszönettel tartozunk a szervezõknek: a hugyagi óvoda igazgatójának, Menyhárt Gábornénak és Borda Attila polgármesternek, aki elõsegítette a kiállítási anyag odautaztatását. Kois Szilvia

Kürtös 15

V. Őszi Találkozó Paláston

2016. november elsõ hétvégéjén, Paláston a Csemadok Lévai Területi Választmánya és a helyi Csemadok-alapszervezete a kétévente megrendezett Õszi Találkozón várta vendégeit a kultúrházban. A rendezvényen számos hagyományõrzõ csoport lépett a színpadra a Lévai és a Nagykürtösi járásból, valamint a határon túlról, Kétbodony településrõl. A Csemadok Palásti Alapszervezetének elnöke, Szarka Katalin nyitotta meg a rendezvényt, majd Palást polgármester asszonya, Szkladányi Helység Anikó elõadásában a település történelmét ismerte meg a közönség. A Csemadok Lévai Területi Választmányának elnöke, Török Alfréd köszöntötte a jelenlévõket, jó szórakozást kívánva a zenei esthez. A Csemadok nagykürtösi járásbeli elnöke, Balogh Gábor is tiszteletét tette a rendezvényen. Az idei Õszi Találkozón is változatos elõadásokat látott a közönség. A hagyományok ápolása mellett modernebb elõadásokat is válogatott a szervezõi gárda: a helyi Búzavirág Folklórcsoport Marci és a palóc bajusz esete címû jelenetet adta elõ, míg Ipolynyékrõl a Karnevál Énekesei formáció modern, világi dalokat énekeltek. A hangsúly mégis a magyar népszokásainkon és a hagyományainkon volt: az elõadócsoportok néptánccal, népdalcsokrok éneklésével, hangszeres elõadással és énekes-táncos jelenettel készültek. Szemet, fület és lelket simogató elõadásukkal fellépett a Nagycsalomjai Hagyományõrzõ Citerások csoportja, az Ipolynyéki Hagyományõrzõ Énekkar, a Rózsaszirom Ipolyszécsénykei Éneklõcsoport és a Lontói Palóc Néptánccsoport. Az Amicorum vegyes kar világi és egyházi dalokat hozott a találkozóra. A Palást magyarországi testvértelepülésérõl, Kétbodonyból érkezõ hagyományõrzõ csoport pedig a fonó hangulatát idézte a színpadra: volt bor, pletykázás, éneklés és persze tánc is. Az ipolynyéki alapiskola harmadik osztályos tanulója, a palóc mesemondó verseny elsõ helyezettje, Baráth Viktória is színpadra állt, hogy elmondja egyik kedvenc történetét a szegény asszonyról és a katonáról. Az elõadások közben a házigazdák pampuskával, utána pedig folyókáposztával, hidegtállal és finom helyi borokkal kedveskedtek a vendégeknek, amely megvendégelésbõl már hagyományosnak számító közös nótázás kerekedett, frappáns lezárásaként a napnak. Varga Emese

Közélet - Programajánló

16 Kürtös

Október 28-án elindult a Felvidéken is a magyar nyelvû lelkisegély-telefonszolgálat. A Felvidéki Lelki Elsõsegély Telefonszolgálatot a Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) mûködteti a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségével karöltve. A szakmai kérdésekben több szakértõ is segíti a munkát: Buza Domonkos, a Lelki Elsõsegély Telefonszolgálatok Szövetségének szakmai alelnöke; Németh Gabriella, Pozsony megye önkormányzatának alelnöke; Bauer Edit, közgazdász - szociológus, szakpolitikus, dr. Rácz Jolán, református lelkész, a Diakónia Reformata nonprofit szervezet volt elnöke; Puss Sándor SJ, jezsuita szerzetes, a Jóindulat Polgári Társulás elnöke; Tóth Erika, a Carissimi Nonprofit Alap elnöke; valamint Pásztor Csaba, a Mátyusföldi Nagycsaládos Egyesület elnöke.

2016. november

Gál Tamás és a Csavar Színház Csábon Folytatódik a Csábi Színházi Esték sorozat, immár az ötödik bemutatóval. Ezúttal A nagyidai cigányok címû zenés, humoros elõadást láthatja a közönség a CSAVAR Színház elõadásában. Gál Tamást ezzel az elõadással 2010-ben jelölték volt a Magyar Színikritikusok Díjára, illetve megkapta 2011-ben a 6. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle Fõdíját. A Csemadok Csábi Alapszervezete mindenkit szeretettel vár a helyi alapiskola közösségi termébe 2016. november 26-án, szombaton 18 órára. Az elõadás elõtt és után megtekinthetõ lesz a 120 éve született Márton Áron (az erdélyi katolikus egyház püspöke) emlékkiállítása.

Felvidéki Lelki Elsõsegély Telefonszolgálat, a megértõ magyar szó: már nincs egyedül a bajban! Ha bajban van, ha kétségbeesésében egy kívülálló személy névtelen segítségére van szüksége, hívja a Felvidéki Lelki Elsõsegély Telefonszolgálatot! Éjjel-nappal, magyar nyelven fogadják hívását! A minimálisnak számító helyi tarifával hívható szolgáltatás a 0904 500 338-as (T-Mobile) és a 0918 500 333-as (Orange) számokon érhetõ el. A felvidéki magyarok hívásait egy különleges technikai berendezés segítségével díjmentesen fogadják Magyarországon, ahol jelenleg 500 önkéntes dolgozik a segélyközpontokban. A segítõk komoly tapasztalattal rendelkeznek a mentálhigiénés prevenció, a lelki egészség védelme, a krízisintervenció és az öngyilkosságok megelõzése területén.

Mindennapok Tudománya Újra elindult a Fórum Kisebbségkutató Intézet Mindennapok Tudománya c. videósorozata! Hetente új beszélgetésekkel jelentkezünk majd, amelyekben szakemberek beszélnek a kutatásaikról és elért eredményeikrõl. A videósorozatunk elsõ témája az életmód, szabadidõ és médiafogyasztás, amelyrõl Mészárosné Lampl Zsuzsával beszélgettünk. Lampl Zsuzsanna - szociológus, egyetemi oktató, író, újságíró. 1959-ben született; a Fórum Kisebbségkutató Intézet Szociológiai és Demográfiai Kutatások Részlegének igazgatója, a Konstantin Filozófus Egyetem oktatója. A szlovákiai magyarok szociológiájával, ezen belül fõként ifjúságszociológiával foglalkozik. Legutóbbi könyve a Fórum Intézet kiadásában Tanulmányok az ifjúságról címmel jelent meg. Bõvebb információkért látogasson el az intézet honlapjára vagy Facebook-oldalára. Honlap: http://foruminst.sk/ Facebook: http://facebook.com/foruminst Laczkó Sándor, sajtóreferens

A Magyar Közösség Pártja Ipolybalogi Alapszervezete szervezésében

Hazajáró Közönségtalálkozó idõpont: 2016. december 11. 15:30 helyszín: az ipolybalogi alapiskola nagyterme Közönségtalálkozó a Duna TV Magyar Örökség-díjas honismereti magazinmûsorának szerkesztõivel, Jakab Sándorral és Kenyeres Oszkárral A belépés díjtalan

E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula, telefon: 0905/71 77 76. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Nekyjská 397/27. E-mail: c se [email protected]: 0907/85 62 96. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 1336-3972. IÈO 00 419 621. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.