A reménység nem szégyenít meg! (Róm 5,5)

RÓLUNK SZÓLVA

PROGRAMSOROLÓ

Metodista 2009. MÁRCIUS-ÁPRILIS

Hírek

■ WWW.METODISTA.HU 77. ÉVI KONFERENCIA Budapest-Óbuda, 2009. április 22-25. 13. ORSZÁGOS CSALÁDI TÁBOR Szolnok-Tiszaliget, 2009. július 7-12.

1+1% – IDÉN IS!

Kérjük ajánlja fel 2009-ben adója 1+1%-át egyházunknak és a Márta Mária Alapítványnak! Felajánlásával gyermekek és fiatalok, családosok és idősek, hátrányos helyzetűek és romák között végzett hitéleti és szociális szolgálatunkat támogathatja! Egyházunk technikai száma: 0073, a Márta Mária Alapítvány adószáma: 19231945-1-17 77. ÉVI KONFERENCIA

Az idei Évi Konferenciánkat 2009. április 22-25. között az Óbudai Körzet látja vendégül. A konferencia pénteki napján (24-én 18 órai kezdettel) ünnepi istentiszteletre kerül sor, amelyen az egyház 10 éve indult új missziójáról, az óbudai missziós gyülekezetről emlékezünk meg. Igét hirdet Patrick Streiff püspök, a 10 évről megemlékezést mond Csernák István szuperintendens. 13. ORSZÁGOS CSALÁDI TÁBOR

Idén nyáron is a Szolnok melletti Tiszaligetre készülünk a hagyományos Országos Családi Táborunkkal. A 13. alkalommal megrendezésre kerülő nagyszabású találkozó időpontja: 2009. július 7-12. A gyermekek és serdülők részére tervezett programokat a Gyermekmunka Bizottság készíti elő, amely április 18-án már megtartotta az első egyeztetéseket az ország gyermekmunkásaival Budapesten, a Pesti Gyülekezetben. NŐI VILÁGIMANAP 2009

Sokfélék vagyunk, de Krisztusban egyek! (1Kor 12,12) – ezzel a címmel rendezték meg idén a

Női Világimanapot, március 6-án, pénteken. 2009-re a pápua-új guineai asszonyok állították össze az imádságos istentiszteleti alkalom liturgiáját. Részlet a liturgiából: „Pápua ÚjGuineában sokan élünk és nagyon különbözőek vagyunk. 800 nyelven beszélünk, és épp ilyen sokszínű a kultúránk és hagyományaink is. A hegyek miatt elszigetelten élünk egymástól, de Isten szeretetének ereje összeköt bennünket. Egymást és benneteket átölelve testvérek vagyunk az egész világon.” TAVASZI IFJÚSÁGI CSENDESNAPOK NYÍREGYHÁZÁN

Tavasszal először adott otthont ifjúsági csendesnapoknak a Nyíregyházi Körzet, ahol Túlélés és/vagy helytállás Sámuel próféta életében címmel Szuhánszky István miskolci lelkész veze-

tett a fiatalok között bibliatanulmányozó sorozatot. A mintegy 60 résztvevőt a nyíregyházi gyülekezet nagy örömmel és szeretettel fogadta be a március 13-15-i hétvégére. A nyári Országos Ifjúsági Csendesnapokat a Kaposvári Körzetben Hetesre tervezik a szervezők. REGIONÁLIS NŐI TALÁLKOZÓ DOMBÓVÁRON

Április 4-5. között a Dombóvári Körzetben Regionális női találkozót tartottak. A találkozó előadója a német származású, Amerikában élő Annelise Miller volt, aki szombaton délelőtt tartotta meg előadását, vasárnap délelőtt pedig az istentiszteleten szolgált a dombóvári gyülekezetben. A találkozóról szóló részletes beszámolót ld. a 12. oldalon!

IMPRESSZUM

2

Kiadja: a Magyarországi Metodista Egyház ■ Felelős kiadó: Csernák István szuperintendens ■ Főszerkesztő: Khaled A. László ■ Rovatszerkesztők: Hecker Héla – ÜZENET, Hecker Róbert – MISSZIÓ, Khaled A. László – RÓLUNK SZÓLVA, Lakatos Judit – MÚLTKOR, Pásztor Zoltán – AKTUÁLIS, Pásztor Zsófia – GYÜLEKEZET, Kovács Csilla – GYEREKSAROK, Szuhánszki János – 24. DIMENZIÓ, Szuhánszky T. Gábor – TEOLÓGIA, Sztupkainé Pál Zsuzsanna – NŐKRŐL NŐKNEK ■ Nyomdai munkálatok: ADUPRINT ■ ISSN 1588-1911 ■ A lap megvásárolható az egyház gyülekezeteiben, illetve megrendelhető a szerkesztőségből. ■ Szerkesztőség: 1032 Budapest, Kiscelli u. 73. ■ Tel./Fax: +36-1/2501536, +36-1/250-1849 ■ E-mail: [email protected] ■ Egy szám ára: 300 Ft ■ Megjelenik kéthavonta ■ Címlap: Khaled A. László – Középpontban a reménység

Metodista

AKTUÁLIS

2009. MÁRCIUS-ÁPRILIS

„A reménység nem szégyenít meg!” (Róm 5,5) ■ CSERNÁK ISTVÁN SZUPERINTENDENS

Hogy a reménység nem szégyenít meg, azt jelenti, hogy éppen ellenkező irányba mozdít, megszabadít az illúzióktól és a csalódásoktól, és segít az előrehaladásban. Mit várunk a jövő évtől és milyen reménységeink vannak? Először is Istenben reménykedünk, aki képes változást hozni az emberi szívben, s ez által a társadalomban. Láthatjuk, hogy nincsenek biztos földi alapok, amibe kapaszkodhatunk. Ingadoznak azok az erősségek, amikben bíztunk. Tehetetlennek érezzük magunkat. Egyedül Isten az, aki sohasem hagyja cserben a benne bízó embert. Ady élettapasztalattal írja versében: „Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.” Jobb fényt gyújtani az éjszakában, mint a sötétségre panaszkodni – kezdődik egy régi zsidó köz-

JOBB FÉNYT GYÚJTANI AZ ÉJSZAKÁBAN,

mondással Jürgen Moltmann könyve a reménység teológiájáról. A cím: A reménység fényei. A MINT A SÖTÉTSÉGRE reménység fényei a sötétségben világítanak. PANASZKODNI. Ezek a kérdések a mi világunkban új értelmet kapnak. Moltmann műve még Európa kettészakadása idején íródott, de a gondolat ma is aktuális, sőt a mai események és tendenciák alakulása is arra indít minket, hogy elgondolkozzunk ezen. Olyan világban élünk, ahol eddig nem ismert hatással vannak egymásra és ránk dolgok. Gondoljunk csak 2001. szeptember 11-re, a mostani gazdasági és erkölcsi krízisre. A hatások is globálisak. Próbálunk kívül maradni, de nem tudunk. Mit is tehetünk, panaszkodni nem akarunk. Inkább fénygyújtók szeretnénk lenni, akik emberi szívekben a remény sugarait helyezik el. Ezek nem elsősorban az anyagi kérdéseket érintik. Nem tudunk változtatni bizonyos tendenciákon. Ezeket az emberiség önmaga választotta magának, és ezen az úton jár. Itt nemcsak a gazdasági törvényszerűségek vannak jelen, hanem más emberi kérdések is. Az anyagiasság túlzott előtérbe kerülése, a mohóság, a kapzsiság mind-mind befolyásolják a dolgainkat. Ezek leküzdése a nehezebb feladat. Ez az igazi sötétség. A lélek sötétsége. Fénygyújtók szeretnénk lenni, azoknak életében, akik nem ismerik a lélek világosságát, szabadságát. Fénygyújtók a betegek, idősek életében, azoknál, akik az anyagi terhek nyomása alatt élnek. A körülményeken nem mindig tudunk segíteni, de a krisztusi békesség felajánlását szeretnénk közvetíteni. Megérteni az embereket, mindenkire irgalmas szeretettel tekinteni. Szeretnénk a családok számára is reménységet közvetíteni. A családnak, a szó szép értelmében vett családnak az értékeit hirdetni. Az egy férfi és egy nő kapcsolatát, mint eredeti isteni tervet megerősíteni. Ennek a mai modern világban is értelmét és ajándékát hirdetni. Szeretnénk, ha családi közösségeink is hordoznák a reménység fényét, egymás elfogadásában, egy életre szóló kapcsolat felvállalásában, a gyermekvállalás örömében.

MME

KÖZÉPPONTBAN A REMÉNYSÉG

A reménység nem szégyenít meg! (Rm 5,5) Ezt a bibliai idézetet választottuk 2009re iránymutató mottóigeként egyházunk, a Magyarországi Metodista Egyház számára. A Jézus Krisztusban kapott reménységet szeretnénk ezzel megerősíteni önmagunkban és mindenkiben, akivel kapcsolatba kerülünk.

3

Metodista

AKTUÁLIS


Reménységünk van egyházunk jövőjét illetően. Felkészült lelkészeink, reményteljes teológusaink vannak. Tehetséges fiatal emberek jöttek hozzánk az utóbbi években, akik készek arra, hogy kiképzésük után lelkészi szolgálatba álljanak. Aktív gyülekezeti munkatársaink is sok biztatást jelentenek. A gyülekezeteink alkotótagjai között sok fiatal család van, kisgyerekekkel, szolgálatra kész szülőkkel. Egyegy kisgyermekekkel zsongó családi istentisztelet mindig ezt a reménységet juttatja eszünkbe. Ez a zsongás nem választott tervezet, hanem ajándékba kapott liturgiai elemként van jelen. LEGFŐBB MOTIVÁCÓNK, HOGY A REMÉNYTELEN EMBEREKNEK VILÁGOSSÁGOT MUTASSUNK.

Reménységünk van arra is, hogy anyagilag is tovább tudjuk az egyházat, mint intézményt, és a hozzá kapcsolódó otthonokat, a két idősek otthonát működtetni. Miskolci, alsózsolcai és budakeszi építkezésünkre is az isteni reménység oldaláról tekintünk.

John Wesley mondta, fő motivációm a reménység! Az akkori világ legreménytelenebb helyeit, helyzeteit kereste fel. Sokszor hivatkozott erre az igére és a második felére: Az Isten szeretete kitöltetett a szívünkbe a Szentlélek által. Egy 5-6 taggal induló kis csoport Wesley élete végére óriási mozgalommá nőtte ki magát és egy 8 milliós közösséget alkotott Angliában. Mi is a reménység fényeit akarjuk hirdetni. Legfőbb motivációnk, hogy a reménytelen embereknek világosságot mutassunk. „A reménység Istene pedig töltse be szívünket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Róm 15,13)

CSENDES PERCEK Áhítatok minden napra!

Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány, 77 kiadásban, 44 nyelven. Személyes bizonyságtételek, imádságok az év minden napjára, melyeket valamennyi földrészen több mint hatezren olvasnak! Kapcsolódjon be Ön is! Megrendelés: MAGYARORSZÁGI METODISTA EGYHÁZ 1032 BUDAPEST, KISCELLI U. 73. TEL.: 061/250-1849 WWW.CSENDESPERCEK.HU EGY SZÁM ÁRA: 240 FT ELŐFIZETÉS EGY ÉVRE: 1440 FT

GYÜLEKEZETI KÖRZETEINK KÖZPONTJAI BUDAKESZI Rákóczi u. 2. (23/451-570), BUDAPEST / ÓBUDA III. ker. Kiscelli u. 73. (1/250-1536), BUDAPEST / PEST VI. ker. Felsőerdősor u. 5. (1/3218456), DOMBÓVÁR Bezerédj u. 2/c (74/465-031), KAPOSVÁR Tallián Gy. u. 8. (82/318-504), MISKOLC Apáczai Csere J. u. 6. (46/326-591), NYÍREGYHÁZA Színház u. 6. (42/318-935), PÉCS Tompa M. u. 52. (72/210069), SZEGED Londoni krt. 30. (62/311-483), SZEKSZÁRD Munkácsy M. u. 1. (74/313-310), SZOLNOK Kassai u. 15. (56/420-771)

4

Metodista

WESLEY SZÓL


JOHN WESLEY AZ ÚJJÁSZÜLETÉS ISMERTETŐJEGYEIRŐL SZÓLÓ TANPRÉDIKÁCIÓJÁBAN HÁROM ALAPVETŐ JELLEMZŐT HATÁROZ MEG. A JEGYEK AZ 1KORINTHUS 13-BÓL LEHETNEK ISMERŐSEK A BIBLIAOLVASÓK SZÁMÁRA, WESLEY HÁRMASA UGYANIS A HITET, A REMÉNYT ÉS A SZERETETET JELENTI. AZ ALÁBBIAKBAN A REMÉNYSÉGRŐL SZÓLÓ SZAKASZT KÖZÖLJÜK, AMELYBEN WESLEY SŰRŰN HIVATKOZIK PÁL APOSTOLNAK A RÓMAIAKHOZ ÍROTT LEVELÉNEK SORAIRA.

Élő reménység!

Az Istentől születettek második igei ismertetőjegye a reménység. A következőket írja Szent Péter Isten „elszéledt” gyermekeinek: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket élő reménységre”. (1Pt 1,3) Elpidá dzószán, azaz élénk vagy élő reménységre, mondja az apostol, mert van halott reménység is (ahogy halott hit is): nem Istentől, hanem az Isten és az ember ellenségétől való reménység – mint gyümölcseiről is nyilván kitetszik. Mert amiképpen ezt a büszkeség szüli, úgy minden gonosz szó és cselekedet tőle származik. Akiben azonban megvan ez az élő reménység, az „szent, mivel Ő, a Szent hívta el őt”. Aki valóban tudja mondani testvéreinek a Krisztusban: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában”, az „megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.” (1Jn 3,2-3)

MME

A Szentírás szerint ez a reménység (melyet a ZsidókAKIBEN MEGVAN EZ AZ hoz írt levél plérofóriá piszteósz-nak, a hit teljességéÉLŐ REMÉNYSÉG, nek [10,22], illetve plérofórián elpidosz-nak, a reménység bizonyosságának [6,11]) magában foglalja AZ SZENT, MIVEL Ő, először is tulajdon lelkünk vagy lelkiismeretünk biA SZENT HÍVTA EL ŐT! zonyságtételét, hogy „Isten szentségével és tisztaságával” járunk, másodszor főképpen azt, hogy Isten Lelke „bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt” vagy a mi lelkünknek „arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak.” (Róm 8,16-17) Jól figyeljük meg, mit tanít itt nekünk maga Isten gyermekeinek eme dicsőséges kiváltságáról. Kiről olvassuk itt, hogy bizonyságot tesz? Nemcsak a mi lelkünk, hanem egy másik is: mégpedig Isten Lelke. Ő „tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt”. És miről tesz bizonyságot? „Arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” „Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is, örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak”, „ha vele együtt szenvedünk” (ha megtagadjuk önmagunkat, ha naponként felvesszük keresztünket, ha örömmel tűrjük az üldöztetést vagy a gyalázatot őérte), „hogy vele együtt meg is dicsőüljünk”. És kiben teszi ezt a bizonyságot Isten Lelke? Istennek minden gyermekében. Előzőleg a következő érvvel bizonyította az apostol, hogy ők valóban Isten fiai: „akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai”. „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atya!” Ebből következik, hogy „maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk”. (Róm 8,14-16) Érdemes megvizsgálnunk a kifejezés 15. versbeli módosítását: „A fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atya!” Ti mindnyájan – ahányan Isten fia csak vagytok –, fiúságotok folytán ugyanazt „a fiúság Lelkét kaptátok meg, aki által mi is kiáltjuk: Abbá, Atya!” Mi, az apostolok, próféták, tanítók (mert nem helytelen így értelmeznünk a szót), mi, akik által hitre jutottatok, akik „Krisztus szolgái és Isten titkainak sáfárai” vagyunk. Ahogy nekünk és nektek egy Urunk van, úgy egy Lélek is van bennünk. Ahogy egy a hitünk, úgy egy a reménységünk is. Isten titeket és bennünket


■ JOHN WESLEY

5

WESLEY SZÓL


is „eljegyzett pecsétjével, ugyanazzal a megígért Szentlélekkel”, a ti és a mi örökségünk zálogával, minthogy ugyanaz a Lélek tesz bizonyságot a ti és a mi lelkünkkel együtt „arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk”. Így teljesedik be az Írás: „Boldogok, akik sírnak mert ők megvigasztaltatnak.” Mert könnyen belátható, hogy bár a bánat megelőzheti Isten Lelkének ezt a mi lelkünkkel közös bizonyságtételét (tulajdonképpen bizonyos fokig meg is kell előznie, amíg a félelem alatt nyögünk, mert magunkon érezzük Isten haragját), mihelyt megérzi ezt valaki magában, „szomorúsága örömre fordul”. Bármilyen fájdalma volt is előtte, amint „eljön az az óra, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt”, hogy Istentől született. Meglehet, közületek sokan gyötrődnek, mert „Izráel közösségétől elkülönítve” élAMINT ELJÖN AZ AZ ÓRA, tek; mert tudatában vagytok annak, hogy nincs NEM EMLÉKSZIK TÖBBÉ bennetek a Lélek, hogy „reménység nélkül és Isten A GYÖTRELEMRE AZ ÖRÖM MIATT, nélkül éltek a világban”. Amikor azonban eljön a HOGY ISTENTŐL SZÜLETETT. Vigasztaló, akkor „örülni fog a szívetek”, mi több „örömötök teljessé lesz”, „és azt senki sem veheti el tőletek”. (Jn 16,24) „Sőt ezenkívül még dicsekszünk is Istennel – mondjátok majd – „a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában” (Róm 5,11); „őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez”, az Istentől való kegyelembe fogadottság, a vele való megbékélés kegyelmi állapotához, „amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében” (Róm 5,2). Titeket pedig, mint Szent Péter mondja, akiket Isten „újjászült élő reménységre, az ő hatalma őriz az üdvösségre. Ezen örvendeztek, noha most mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre… Őbenne, bár most nem látjátok, kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek.” (1Pt 1,5-8) Valóban kimondhatatlan! Emberi nyelv nem tudja leírni ezt a Szentlélekben való AMIKOR A SZENVEDÉSEK INKÁBB örömöt. Ez amaz „elrejtett manna, amelyet MEGSOKASODNAK, ANNÁL INKÁBB senki sem tud, csak az, aki kapja”. De azt is MEGSOKASODNAK AZ Ő LELKÉNEK tudjuk, hogy ez az öröm nemcsak megma- VIGASZTALÁSAI... rad, hanem túl is árad a szenvedések mélységeiben is. „Csekélységek-e Isten gyermekei előtt az ő vigasztalásai”, amikor minden földi vigasztalás kudarcot vall? Nem azok. Mert amikor a szenvedések inkább megsokasodnak, annál inkább megsokasodnak az Ő Lelkének vigasztalásai, olyannyira, hogy Isten fiai „nevetnek a pusztuláson”, a szükségen, a fájdalmon, a poklon és a síron, minthogy ismerik azt, akinél „a halál és a pokol kulcsai” vannak, és aki hamarosan „a mélységbe veti azokat”; és mivel most is hallják a hatalmas hangot a mennyből szólani: „Íme Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,3-4) Az Istentől születettek harmadik és mind között a legnagyobb igei ismertetőjegye: a szeretet, méghozzá „az Isten szeretete”, amely „szívükbe áradt a nekik adatott Szentlélek által”. (Róm 5,5) John Wesley: Az újjászületés ismertetőjegyei. (18. prédikáció) In: Prédikációk I. 235-237. old. (Názáreti Egyház Alapítvány, 2001)

6


24. DIMENZIÓ

AZ ÚR, AKI MEGSZABADÍTOTT ENGEM AZ OROSZLÁNNAK ÉS A MEDVÉNEK KEZÉBŐL, MEG FOG SZABADÍTANI ENGEM ENNEK A FILISZTEUSNAK A KEZÉBŐL IS. (1SÁM 17,37)

A medve, a filiszteus és a válság ■ SZUHÁNSZKI JÁNOS (PÉCS)

Dávidnak (pásztorfiú, később király) erre vonatkozó hitét az Úr maga igazolta. A korábbi szabadulásai alapján számított rá, hogy a Seregek Ura az istenkáromló filiszteus ellen is megsegíti. Igaz ez nem oroszlán, sem nem medve, de a Szabadító Isten – az ugyanaz.1 Ugyanaz az Úr, aki ígéretet tett Ábrahámnak; ugyanaz, aki Józseffel volt Egyiptomban; ugyanaz, aki kihozta onnan népét Mózes vezetésével; ugyanaz, aki elszállította Illés prófétát tüzes járművön; ugyanaz, aki feltámasztotta Urunkat a halálból; ugyanaz, aki Péter és Pál apostolt kihozta a börtönből; és ugyanaz, aki a Pro Crist-rendezvényen nyolc napon át megszólít, és a kereszthez hív. Korábban megkötözött voltam, szenvedélyek rabja – most szabad. Korábban munkanélküli voltam – most van állásom. Most válság van – nem kérdés, mi fog történni: ebből is kiszabadít bennünket az Úr. Milyen válság is van ma az egész világon és Magyarországon? Tényleg gazdasági? Nem lelki? Nem szellemi, és az anyagi csak a következmény? Olyan súlyos morális válság van, amin csak Jézus Krisztus váltsága segíthet. Elegánsan, tudományosan erkölcsi válságot mondunk, de ez valójában azt jelenti, hogy az emberiség lassan eléri a bűneinek a mélypontját, ahol vétkei fertelmessége miatt lehetetlen számára tovább élni. Egy vallási válságkezelő konferenciát közvetített a minap az egyik TV-csatorna. Egyetértünk az egyik ismert egyház elnökének mondanivalójával: „Tisztelt konferencia! Tudjuk a válság gazdasági okait, de megvizsgáltuk-e magunkat, hogy mint hívő emberek mi mindent megtettünk? Hol van a hitünk, és hol vannak a cselekedeteink? Voltunk só és világosság? Szeretném, ha ez a konferencia egy bűnbánó konferencia lenne. Csak ha megalázzuk magunkat, akkor tér vissza – ígéretéhez híven – népéhez az Úr.”2 Úgy néz ki, hogy a legáltalánosabb értelemben vett felszabadulás egyetlen útja a Krisztus váltságában való hit. Egy új világban már a „medve és az oroszlán” sem lesz veszedelmes (Ézs 11,7) A szabadulás egyik legádázabb ellensége az előítélet. A katona-kortársai a fronton azt mondták Dávidnak: Mit keresel itt öcsém, vegyél föl legalább egy páncélt! Ha előítéleteink vannak, nem tudunk Isten szemével látni, és ha indulataink, akkor még objektívan sem. „Ha valakiről egyszer rosszat gondolsz,tehet az akármit, semmi sem lesz jó…Akit szeretünk,abban csak szépet és jót találunk… Ha rossz tréfát csinál, szellemességnek mondjuk., ha bajba kever bennünket, tévedésnek vesszük. Ezeknek igen nehéz a tetszésünket elveszteni.”3 Nagy előrevivő erő volna isteni szempontból szeretettel látni az embereket. Akadálya a csodák megvalósulásának a megszokás is. Krisztus új megtapasztalások sorozatát akarja adni számunkra. Vajon el kell-e mennem a borpincébe, hogy megnézzem a narancsitalt savanyú arccal iszogató anonim alkoholistákat? Nem kell elmennem – hacsak nem missziós céllal. Félre a rutinnal, hiszen ez hátráltat a lelki növekedésben. Lép-

MME


A közelmúltban a különböző gyermekcsoportok bibliai leckéiben Dávid király életének képeiről volt szó. Kimeríthetetlen forrása a Szentírásnak ez a része (is) Isten bűngyűlölő szentsége és gondoskodó szeretete ábrázolásának. Amikor a gyermekvezető szolgatársak előtt szintén bizonyságot kellett tennem, nem volt kétséges számomra, hogy mi lesz a téma: „Az Úr múltbeli szabadítása reményt ad a jelenben és a jövőre nézve is”. Hiszen a nekünk elmúltnak számító időben adott áldásai a jövőben is érvényesek, és örökké ismételhetők. „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid 13,8)

7

24. DIMENZIÓ REMÉNYIK SÁNDOR: Kegyelem Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor – magától – megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat – hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor - magától - szűnik a vihar, Akkor - magától - minden elcsitul, Akkor - magától - éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától - friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem.


ten-nyomon rajtakaphatom magamat, hogy rutinnal kezelem a családomat, kollegáimat, gyülekezetemet, hitéletemet. Így könnyebb. Nem kell annyit gondolkodni, értékelni, reflektálni. Egyre kevesebb a saját gondolat, saját látás, saját nyelv. Szemléletünk sztereotip: ugyanazt és ugyanúgy látunk, mint más. Lassan elsajátítjuk a „közös” nyelvet („kánaáni”?). Vezetők beidegződései lehetnek a direkt irányítás és a felsőbbrendű gondolkodás (Példa: Saul király engedetlensége az amálekiták ellen vívott harcban. 1Sám 15,10-35) Ez alkalmas lelki testvéreink elnyomására. Megtérők újjászületési örömét, elsődleges szeretet-energiáit nem szabadítjuk föl. Vesztesei azután mi is vagyunk gyülekezeti – feljebb egyházi szinten. Megkötjük a Szabadító kezét: nem tud megszabadítani – AKKOR CSELEKSZÜNK TEHÁT hitünk ellenében, kishitűségünkben. Befordultunk és lassan elfordulunk. BÖLCSEN, Meg akarjuk határozni a folyamatoISTEN SZERINT, HA A MÚLTBELI kat és konzerválni. Ez zsákutca. SZABADÍTÁSAIT A JELENBEN Nem lehet rutinból védekezni a kísértések ellen sem. Újabb és újabb ÉS A JÖVŐBEN IS típusú kísértések ellen – újabb és ELHISSZÜK. újabb erőre van szükségünk. Akkor cselekszünk tehát bölcsen, Isten szerint, ha a múltbeli szabadításait a jelenben és a jövőre nézve is hisszük. Ez a progresszív konzervativizmus, haladó hagyománytisztelet. Más oldalról szelektív reminiszcencia, mely válogat az emlékek közt. Nem felejti úgy el a rosszat, ahogyan várnánk a lelki mechanizmustól, hogy „az idő majd meggyógyítja”. Nem. A megkötözöttségre, bűnre úgy emlékszik, melyből az Úr Isten megszabadította, legyőzte, és ezt soha nem felejti el – hálából. Ezt máskor és másra nézve is vonatkoztatja. Mivel Isten él, és mi is élhetünk benne, az Ő emberrel való kapcsolata nem statikus, hanem dinamikus. Ő képes újat cselekedni, teremteni és újjáteremteni. Az Újszövetség szerinti új életben ez magától jön. „Ez a magától – ez a kegyelem.”4 Isten újdonságaira naponta rácsodálkozhatunk megújulások, bizonyságok, lehetőségek formájában. Még a régi dolgok is újak – új szemüvegben, más nézőpontból. Ezt az áldást adja meg mindnyájunknak az Úr.

JEGYZETEK:

1 Charles Haddon Spurgeon (1834-1892) prédikátor után. 2 Dr. Mészáros Kálmán baptista egyház-elnök gondolatai (2009) 3 Dr. Szenthelyi-Molnár István (1905-1991) alezredes, tábori főesperes 4

Reményik Sándor (1890-1941) költő Kegyelem című verséből.

1% + 1%

Ami sokat ér! Kérjük ajánlja fel idén is! A Magyarországi Metodista Egyház technikai száma:

0073

A Márta Mária Alapítvány adószáma:

19231945-1-17

8

Metodista

TEOLÓGIA


A húsvéti reménység ■ SZUHÁNSZKY T. GÁBOR LELKÉSZ (BUDAKESZI)

Mi keresztyének Nagyhetet, Nagypénteket, Húsvétot ünnepelünk. Hogyan tudnánk hitünk reménységét, örömét, erejét – mely az evangéliumból táplálkozik – megélni és továbbadni? Hogyan történt ez kétezer évvel ezelőtt? Péter apostol Kornéliusszal való találkozásából kitűnik (ApCsel 10,38-41), hogy ez a folyamat Jézus Krisztus életének, halálának és feltámadásának örömhírként való meghirdetésén alapul. Ennek a Szentlélek által való munkálása, teljes szívvel való elfogadása, átélése lehet a mi hitünk és bizonyságtételünk egyedüli meggyőző ereje és reménysége. Honnan kapja, Péter bizonyágtétele szerint Jézus Krisztus a földi szolgálatához, üdvözítő munkájához, az érettünk vállalt kereszthalál elhordozásához szükséges erőt, és ki támasztja őt fel? Nagyon egyszerűen fogalmaz az apostol (38. vers): „az Isten volt ővele…” Az Isten Lelkének erejével jár szerte jót téve, gyógyítva, felszabadítva idegen hatalmak uralma alól lelkeket. Ezzel a Lélekkel megerősítve vállalja a helyettes szenvedést és támasztja Őt fel az Örökkévaló, hogy ennek ereje számunkra is átélhetővé váljon, akik korábban a bűn cselekvésének kényszere és a halál hatalma alá voltunk vetve. Magát a teljes Háromságot találjuk itt, a tökéletes és felfoghatatlan Istenre csodálkozhatunk rá, a váltságmű e metszéspontjában. Itt a keresztyén reménység forrása. Ratzinger bíboros 1977-ben megjelent Jézus Krisztus Istene c. írásában, a Szentháromság titkáról elmélkedik. Mit is jelent az a mai ember számára? Isten Atyának nevezi magát, de napjainkban az apa fogalma „kiürült”. „Az apaság napjainkban átélt váltsága az emberiséget fenyegető krízis lényegéhez tartozik, ahol az apaság minden emberi érzés nélküli, biológiai véletlenként vagy olyan zsarnokságként jelenik meg, amelyet fel kell számolni, ott az emberi lét alapjaiban sérült.” Kicsoda a Fiú, milyen mai kép kapcsolódik hozzá. Ő a mi testvérünk. Ez a kép az eszmélődés történetben helyettesíteni is igyekszik az apa eszményt. Káin és Ábeltől kezdve a „szabadság, egyenlőség, testvériség” 1789-es eszményén keresztül napjainkig emberi szinten „ugyanaz a motívum ismétlődik,…az egész történelem olyan, mint a kegyetlen valóságról írt paródia a »testvériség« himnuszára.” – A mennyei Atya azonban „az emberi apaság isteni kritikája.” Az isteni Fiúról pedig: „Jézus imájában felragyog az Atya iránti szeretet, Jézus Fiúként felismerhető” . És ők nem ketten csupán egymásért valók: „Az által válnak eggyé, hogy szeretetük termékeny, és túlárad a Harmadikban; mivel önmagukat ajándékul adják, az Ajándékban, a Szentlélekben mindannyian önmaguk és mégis egyek.”1 Isten a maga teljességében és szentségében áll a mai ember rendelkezésére is. A hozzá kapcsolódó képek sokféleképpen módosulnak manapság, de a teljes, isteni életközösség lehetőségéről szóló üzenet mit sem változott és azt megélni minden keresztyén hivatása.

MME


Manapság az autóbuszon utazva magukba süppedt, elbizonytaladott tekintetű, örömtelen arcú embereket láthatunk. Mi is lehet ennek az oka? Sokan féltik a munkahelyüket, anyagi gondokkal küzdenek és reményt vesztett, kilátástalan lelkiállapotba kerülnek. Családok jutnak nehéz fizetésképtelen élethelyzetbe, elég ha a bankok százezrekről vezetett fekete listájára gondolunk és tapasztaljuk hányan kerültek az „adósság-spirál” szorításába. Ha beteg van a családban szembesülhetünk a megfizethetetlen gyógyszerárakkal, a várólistákkal, az egészségügy szétzilált állapotával. Egy újságíró a helyzet taglalása után így összegezte a helyzetet: „Csak beteg ne legyen az ember.” Nemcsak a gazdasági, társadalmi, morális válság érte el a kis embert és okoz az neki egzisztenciális nehézségeket, kilátástalanságot, hanem lelkileg fáradt el az évek, évtizedek óta hangoztatott: „Még egy kis nehézség, még egy kis nadrágszíj szorítás és utána minden megoldódik!” ígérgetésen.

9

Metodista

TEOLÓGIA


Péter beszéde így folytatódik (39. vers): „És mi vagyunk bizonyságai mindezeknek.” Elgondolkodtató, vajon kényelmes keresztyénségünk, megszokott, szépen szervezett istentiszteleteink, nyugalmas és pihentető vasárnapjaink milyen módon lesznek bizonyságai „mindezeknek”? Péter és társai Isten Lelkének vezetése alatt szokatlan és csodálatos tapasztalatokat élnek át. Hitük az evangéliumot, a jó hírt állítja a középpontba, melynek ereje megváltoztatta a világot. Az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot Jézus haláláról és feltámadásáról. Megélték a Krisztus követést, a megváltást, a feltámadást és tanúvá váltak. Bizonysággá, tanúvá az válik, aki maga is megéli azt és részesévé lesz így az evangéliumnak. Péter és társai nemcsak szemtanúi a Jézus-jelenségnek, hanem személyes életük részévé is válik a Krisztus hit és az ebből fakadó tapasztalat. Ennek hatására emberek élete, gondolkodása változott meg s lett ez az alapja a társadalom megváltozásának is. Ennek alapja nem az értelem, hanem a Krisztus halálába és feltámadásásába vetett reménység. Jürgen Moltmann a „reménység teológusa”, A reménység fényei c. magyar nyelvű művének bevezető fejezete a „Miért vagyok keresztyén?” címet viseli. Életeseményei vázolása közben, a három évi szigorú láger a háború után, ahol sokan elveszítették reménységüket és meghaltak, a saját újjászületéséről, mely ettől megmentette. „Abban a belga éhségtáborban láttam, hogyan csuklanak össze mások belsőleg, hogyan mondanak le a reménységről, hogyan betegednek bele ebbe és sokan hogyan halnak bele. Én magam is majdnem így jártam. Ami engem megőrzött, az életre való újjászületés volt a reménység ereje által, melyre pedig semmi bizonyíték nem volt.” Végül a fejezet végén összegezve így ír: „Miért vagyok keresztyén? (...) Krisztusért vagyok keresztyén. (…) Benne találtam meg a reménység erejét, mellyel képes vagyok arra, hogy higgyek, éljek és meghaljak.2

„BENNE TALÁLTAM MEG A REMÉNYSÉG EREJÉT, MELLYEL KÉPES VAGYOK ARRA, HOGY HIGGYEK...”

A kereszrefeszítés és a feltámadás az apostoli hit sarkalatos pontja, Péter ezt bizonyságtételében nagyon világosan részletezi. Nem csupán az üres sír evangéliumáról beszél: „Jézus nincs a sírban, feltámadt”, hanem a Vele való találkozás öröméről, mindennapi tapasztalatáról beszél (41. vers). Az evangéliumi hit, a keresztyén reménység tehát nem egy elvont hittétel, személytelen tudományos tény csupán, hanem személyes tapasztalat, átélés. Krisztus szembejön velünk mikor az elkeseredett reménytelenség útját járjuk. Letelepszik sokféle szükséggel küzdő, szegényes asztalunkhoz. Elkísér a munkahelyünkre és melettünk van akkor is, mikor kézhez kapjuk a vékony borítékot, vagy a felmondólevelet. Az élet minden helyzetében, egészségben és betegségben, jólétben és szegénységben közösséget vállal velünk. Része mindennapi életünknek. Krisztust követni, Vele járni, úton lenni Vele, azt jelenti, hogy életünket úgy engedjük alakítani, hogy Ő velünk élhessen, hitet és reménységet adhasson nekünk és sokat számára talán éppen a mi bizonyságunk által is reménységgé lehessen. John Wesley A hegyi beszédről szóló prédikációiban nagyon világosan kifejti „a gyümölcsekről ismeritek meg” evangéliumi gondolatot. A 32. prédikáció végén így összegez: „Munkátoknak nincs gyümölcse. És miért? Mert az Úr nincs veletek. De háborúzhattok a magatok zsoldján? Lehetetlen. Akkor hát alázzátok meg magatokat előtte.”3 Patrick Streiff püspökünk 2009-es püspöki üzenetében, R. Schnase püspök könyvét idézi a gyümölcstermő gyülekezetről, melynek öt ismérve van: „1. radikális vendégszeretet, 2. szenvedélyes istentisztelet, 3. céltudatos hitbeli fejlődés, 4. kozkázatot vállaló misszió folytatása, 5. rendkívüli nagyvonalúság”.4 JEGYZETEK

1 Josepf Ratzinger: Jézus Krisztus Istene, Szent Gellért Gellért Kiadó, Bp. 2 Jürgen Moltmann: A reménység fényei, Református Zsinati Iroda, Bp. 3 Wesley János 53 igehirdetése, Wesley János Lelkészképző Főiskola, Bp. 4

10

Patrick Streiff: Menschen in die Nachfolge Jesu Christi führen, auf dass dieWelt verändert wird”, Zürich


PÜSPÖKÜNK NAPLÓJA

A kicsi, de jelentős különbség... ■ DR. PATRICK STREIFF PÜSPÖK

Természetesen Jézus a kereszten azért halt meg, hogy bűneink meg legyenek bocsátva. Ezzel egy keresztény környezetben még ma is sok ember egyetért. Ezért a lelkésztől, lekésznőtől azt várják, hogy vigasztaló szavakat mondjon egy halott sírjánál. Még egyszer hallani szeretnék, hogy Isten irgalmas lesz az utolsó napon a hozzátartozójukkal, annak ellenére, hogy ezt természetesnek tekintik és elvárják.

Amíg ő abban reménykedett, hogy Isten majd élete végén irgalmas lesz hozzá, ők már életük viharainak közepén örültek, hogy megismerhették a kegyelmes Istent. Ő sokat fáradozott azon, hogy Istennek tetszően éljen, és mégsem volt teljesen biztos abban, hogy az erőfeszítései elegendőek-e. Ők azonban biztosak voltak abban, hogy erőfeszítéseik sosem lesznek elegendőek és éppen ezért teljesen Isten kegyelmére bízták magukat; már most is. Ő sokat gondolkodott azon, hogy jogosan reménykedhet-e a bűnbocsánatban. Ők már régen személyesen is megtapasztalták a bocsánatot, miután minden reményüket Istenbe vetették.

MME

ŐK MÁR ÉLETÜK VIHARAINAK KÖZEPÉN ÖRÜLTEK... ŐK TELJESEN ISTEN KEGYELMÉRE BÍZTÁK MAGUKAT... ŐK MINDEN REMÉNYÜKET ISTENBE VETETTÉK...

Wesley végül maga is átélte ezt az alapvető fordulatot, amikor Isten bocsánatáról élete kellős közepén megbizonyosodott, kizárólag hit által, nem előzetes jócselekedetek eredményeként. Ez egy mély, felszabadító élmény volt. Az életét új alapokra helyezte. Olyan dinamikusságot eredményezett, amely más embereket is magával ragadott és egy ébredést indított el. Wesley most az „írás szerinti szentségről” beszélt, mint fő cél. Ezzel arra a reformátori látásra gondolt, amelyet a Szentírásban fedezett fel, mások tanúbizonysága alapján. A Krisztusban való hitben minden ember már most mély békességben és odaadással élhet, félelem nélkül, hogy Isten (vagy más emberek előtt) meg tud-e felelni. Ez egy kicsi, de számottevő különbség volt. Testvére, Charles a megtapasztaltakat így foglalta énekbe: „Bár ezer nyelvvel zenghetném megváltóm nagy nevét! Királyi fényét hirdetném irgalma győzelmét! Királyom, Jézus, adj erőt, a jó hírt vinni szét! Hadd zengje, vallja mind e föld neved dicséretét!” (FORDÍTOTTA: DOMBY RAYMUND)


Hasonlóan volt ezzel John Wesley is, és sok más ember az ő idejében. Mindannyian abban a reményben éltek, hogy Isten életük végén kegyelmes lesz, hiszen Jézus mindannyiukért meghalt. Wesley ezért hálát adva megpróbált minél inkább Isten akarata szerint élni, biblikusan szólva: szent életet élni. Jó időkben a kegyelmes vég gondolata megsarkantyúzta, de olyan pillanatokban, amikor már nem volt ura a maga életének, például viharban a tenger közepén, elfogta a félelem, hogy Isten valóban megkegyelmez-e neki. A hitét, mint egy „szép időjárás vallás”élte meg, amely az élet viharaiban nem volt képes megmaradni. Kétségbeesetten keresett valami többet. Mélyebb bizonyosságot látott a herrnhuti keresztények bűnbocsánatában. Rajtuk keresztül felfedezett egy kicsi, de jelentős különbséget.

11

NŐKRŐL NŐKNEK


Reménység – a reménytelenségben is ■ LUKÁCSNÉ BESZTERCEI ARANKA (DOMBÓVÁR)

Regionális női találkozó zajlott Dombóváron 2009. április 5-6-án. A hétvége programjára a helyi, a környéki gyülekezetek asszonyai, valamint a régióhoz tartozók érkeztek nagy számban, hogy meghallgassák Annelise Miller szolgálatát, aki átrepülve a fél világot Amerikából érkezett, hogy bizonyságot tegyen hitéről, Istennel átélt megtapasztalásairól. A bizonyságtételek, beszélgetések a Róma 5,5 verse köré csoportosultak: „A reménység pedig nem szégyenít meg: mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk.” Annelise ragyogó arccal beszélt arról, hogy Jé-

zus Krisztus a hétköznapokban hogyan segíti őt. Élete nem mentes problémáktól - az amerikai embereknek is vannak gondjai -, betegségek, műtétek, családi megpróbáltatások kísérték végig az életét. Ahogy hallgattam, az az érzésem támadt, hogy nemcsak messziről érkezett közénk, hanem egy teljesen más, idegen bolygóról. Az átéléseit, megtapasztalásait Istentől kapott örömmel sugározta tovább. Kézzel fogható volt számomra, hogy ő Isten gyermeke, tőle kapja az erőt. Azt éreztem, hogy éppen ez az, ami nekem hiányzik és megkeseríti az életemet. A reménység az, ami a napi feladatokhoz erőt és boldogságot ad. Ha nincs reménységünk a jövőnkre gondolva, akkor elcsöggedünk. Legyen Jézus a mi reménységünk! Legyen Jézus a mi békességünk! Van nekem ilyen Krisztusban kapott reménységem? Olyan világban élünk, ahol sok ember saját magának okoz problémát. A NAPI FELADATOKHOZ ERŐT Ha már reggel korán Jézusba kapaszkodva indítom a napot, akkor megadja az erőt. Ha reménységemet abba vetem, amit „én” ÉS BOLDOGSÁGOT AD. el tudok érni, akkor nincs meg az összeköttetés az erőforrással, és ha valami kellemetlenség vagy baj ér, akkor rögtön elcsüggedek. De ha a bizalom horgonyát Jézus Krisztusba vetem, akkor minden szorongástól és bajtól megvéd. Nagyon jellemző rám, hogy csak a saját problémáimat látom, „befelé forduló szemekkel”. Csak az én gondjaim fontosak számomra, és másokat észre sem veszek, hanem elmegyek mellettük. Isten egy új reménységgel szeretne megajándékozni bennünket. Élő reménységgel, ami örömet ad a napi feladatokhoz és az élethez. Krisztus az ő békességét akarja adni nekünk nap mint nap. Ha Ő bennem lakik, akkor nem lehet számomra olyan, mint egy ünneplő ruha, amit leveszek, ha nincs rá szükségem. Ő velem akar élni. Akarom-e ezt én is? A REMÉNYSÉG AZ, AMI

Miután Annelise befejezte bizonyságtételét, még ketten – a dombóvári evangélikus lelkésznő és Siposné Szabó Anna – szóltak arról, hogyan hallgatta meg Isten kéréseiket akkor, amikor reménytelenségben kiáltottak hozzá, és munkájukban hogyan tapasztalták meg a reménységből fakadó erőt. Tolmács segítségével délután személyesen is beszélgethettem Annelisével életem nehézségeiről, problémáimról. Rá kellett döbbennem arra, hogy valamit nem jól teszek a hétköznapokban és emiatt a hullámok teljesen elborítanak. Annelisenek valami olyan van a birtokában, ami nekem is megvolt régen, de elveszítettem. Mégpedig az élő hitemet. Sajnos lelki szemeimet nem Jézusra függesztem, problémáimra a megoldást nem tőle várom, hanem én akarom azokat megoldani. A közös imádság után megerősödtem abban, ha Jézusra figyelek, akkor tudok újra futni és nem lankadni. Szükségem van Rá. Annelisen keresztül egy teljesen kitisztult, új látást kaptam az életemre nézve.

12

Hiszem, hogy nemcsak miattam tette meg ezt a hosszú utat, hanem mindazok, akik hallgatták erőt merítettek hitéből.

ÜZENET


„Uram, tégy engem békéd eszközévé! hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet lakik, a megbocsátás szellemét, ahol sértődöttség van, egyetértést a széthúzás helyébe, igazságot a tévedés helyett, hitet, ahol kétely uralkodik, a kétségbeesés helyébe reményt, a sötétség helyébe fényt, a szomorúság helyébe örömöt hadd vigyek. Uram, add, hogy vigasztaljak inkább, mint hogy vigasztalásra várjak, hogy törekedjek megérteni ahelyett, hogy megértést keressek, hogy szeretni tudjak inkább, mint hogy szeretetet várjak. Mert aki önmagát elfelejti, az talál, aki megbocsát, annak megbocsáttatik, aki meghal, az feltámad az örök életre.”

Ima a Donnál és kétezer kilométeren át ■ RÓZSA JÁNOS (ÓBUDA)

– Tizedes úr! – Parancs, főhadnagy úr! – Magához vesz két embert, és alkalmas helyen eltemetik az őrmestert, hősi halotthoz méltó kegyelettel. – Értettem! Kérek engedélyt… – Távozhat. A tizedes távozott. A két embert saját szakaszából választotta ki. Meglepte, hogy közönnyel, majdnem örömmel fogadták a parancsot, közel a frontvonalhoz, partizánoktól nyüzsgő fronton. – Az őrmestert? Örömmel! – így az egyik. – Kár, hogy nem korábban. – nyilvánult meg a másik. Az őrmester amolyan nemszeretem katona volt. Beosztott katonái nem szerették, szolgálati és rangfokozati elöljárói sem kedvelték igazán. A tizedes tudta, hogy hívő keresztény ember volt, mint ő maga. Szigorú, „igazi” katonaként ismerte. Szolgálati viszonyuk nem volt. Tábori papjukat még Voronyezsnél elveszítették egy aknatűzben. Elhatározta, hogy a lehetőségekhez mérten kegyelettel temetik el. A temetési szertartás még élő emléke volt. Egy évvel korábban temették édesanyját. Sokáig kereste az alkalmas sírhelyet a két katona nem nagy örömére. A vidék majdnem sík volt. A lankákat csenevész bokrok, fehér törzsű juharfák tarkították csak. Próbálta felfedezni a táj szépségét. Igyekezett elvonatkoztatni a háborútól. Szülőfalujára gondolt, ahol egy évvel ezelőtt temették édesanyját az akáclombos falu kis temetőjében. Szerette a természetet. Mindig is csodálattal töltötte el a Teremtő alkotása. Hálás volt érte.


Assisi Szent Ferenc imája

13

Metodista

ÜZENET


– Micsoda gondoskodás. Otthon szerszámokat, kerítést faragott az akácfából. Itt, a honos juharból feszületet faragott a tábori oltárra, kérgéből levelezőlapot készített, most pedig egy sírkereszt elkészítése vár rá . Távoli ágyúzás zaja hallatszott Úgy ítélte, hogy az ellenséges ágyúk, tőlük négy-öt kilométerre, északra lövik a német állásokat. Ez nem aggasztotta. Annál inkább a keleti irányban elterülő sűrű erdő és a hatalmas fák alatti sűrű bokrok csendje. Tudta, hogy órákon, napokon belül katyusákkal lövik be, T34-esek százai lánctalpa szántja fel a terepet. Nem hitt a háborúban, nem hitt a győzelemben. Kijelölte a sírhelyet és hozzáfogott a kereszt elkészítéséhez. Összecsapolta a két, karnyi vastagságú juharfát. A keresztfára csak a nevet és a 1944 számot véste. Egy kicsit bosszús volt magára, hogy nem nézte meg az írnoknál az elhunyt születési évét. A két katona már elkészült az ásással és türelmetlenül várták őt. Rövid beszédet mondott, amit rövid imával fejezett be a két katona nagy örömére. Az elkészült sírhantba a tizedes beszúrta a keresztet és imához térdepelt. A katonák vidáman indultak táborhelyük felé. A szó foszlányaikból vidámságot, némi gúnyt az imádkozó tizedes felé, lehetett összerakni. buzgón imádkozott. Imádkozott az őrmester lelki üdvéért, idős, beteg édesapjáért, mennyasszonyáért, mindenkiért, mindenért, a békéért. A záró imánál tartott – „Jöjjön el a te országod. legyen meg a te akaratod...” – mikor az erdő felől, egy szempillantásnyi idő alatt két lövés dörrenése, majd a háta mögött két test zuhanása hallatszott. A két katonát érte a partizánok mesterlövészének gyilkos golyója. Hozzájuk kúszott. Élettelenek voltak. Mindkettőt a homlokán érte a találat. Ha a két lövés nyomát céltáblában látja elismerését fejezte volna ki a találatért. Ő is mesterlövész volt. Ő

– A sors fintora, Isten akarata – gondolkodott – Néhány perce két ember temetett egyet, most egy kettőt. Nyakukból levette az azonosító fém lapkát. Huszonévesek voltak. – Milyen érdekes – gondolta. – Ezt a lapocskát a békeidőben a laktanyában egy haszontalan nyűgnek tartottuk, dögcédulának neveztük. Egyikük szíjáról lecsatolta az ásót és hozzáfogott két sír megásásához. Képzeletében otthon ásta veteményes kertjüket, segített mennyasszonya virágoskertjében. Szinte érezte az otthoni föld szagát. Az más volt, mint az itteni. Ott béke volt, itt háború. MME

Ugyanúgy cselekedett mint percekkel ezelőtt. Mind két katonát kegyelettel eltemette. Kavarogtak gondolatai. – Vajon néhány kilométerre keletre nem ugyanezt tette valaki, mint én? Ebben az esetben talán a legnagyobb különbséget a fejfák latin és cirill betűi jelentik. A munkácsi laktanyától az idáig megtett úton volt alkalma megismerni a hatalmas országot, annak népét. Tudta, hogy ők is, nagyon sokan, hiszik Jézust a megváltót és a Mindenhatót. Közben közelgő repülőgép zajára lett figyelmes. Fedezékbe kúszott és távcsövén látta, hogy az ellenség felderítő gépe. Megtalálták alakulatukat. Tehát órák kérdése és kezdődik. – gondolta. A bajtársa, legjobb barátja a bunker előtt húzódó lövészárokban várta. Hallotta a két lövést. Tudta, hogy hármuk közül, csak egy valaki tér vissza. – Imával töltöttem a távollétetek idejét – mondta elhomályosult szemmel. – Imádkozzunk együtt! Adjunk hálát az Úrnak. Délután megkezdődött az, ami várható volt. Táborhelyüket belőtte az ellenség tüzérsége, távolból lánctalpak csörgése, motorok dübörgése hallatszott. Megkezdődött a támadás. Számukra a visszavonulás. Tartott ez egy évig, két ezer kilométeren keresztül. Hol együtt, hol elveszítve egymást barátjával, de mindig imával.

14

Virágzott az akác mikor a tizedes elérte szülőfaluját, visszatérhetett szeretteihez. A századból ez csak neki és barátjának sikerült.


MISSZIÓ

Ki látja Kínán túlról a kürtöspusztaiakat? ■ KURDI ZOLTÁN LELKÉSZ (KAPOSVÁR)

Kürtöspuszta rendkívül szegény falu Kaposvártól 27 kilométerre. Főként ún. köszörűs cigányok lakják, de a legszerencsétlenebb összetételben. Az idősebb generációból többen még fóliasátrakban nőttek föl. Igénytelenség, betegség, kultúrálatlanság jellemzi a falu lakóit többnyire. Nagy gond az alkoholizmus és a munkanélküliség. Viszont sokan értenek a gyógynövénygyűjtéshez, néhányan a kosárfonáshoz is. Ennek köszönhetően nincs annyi tolvaj és rabló közöttük aránylag, mint a kaposvári cigánytelepen. A faluban a lakosságnak több mint a fele kiskorú. Majdnem mindegyikük veszélyeztetett és halmozottan hátrányos helyzetű. A missziónkban kezdettől fogva középpontban áll a gyerekekkel való törődés. A 20 éve megszűnt iskola igényes felújítása igen nagy csoda a helyi embereknek. A felnőttek tartózkodóbbak, de a gyerekek hamar birtokba vették. Az építkezést dél-koreai metodisták és koreai nemzetiségű Amerikában élő presbiteriánusok finanszírozták. Az épület működtetése és a cigánymisszió végzése első sorban a kaposvári és a hetesi metodista testvérek szolgálata. Koreai és magyar metodisták közös ügye tehát a kürtöspusztai misszió. De hogyan is kapcsolódtunk össze áthidalva a hatalmas földrajzi és kulturális távolságot? Az evangéliumok több esetet is följegyeztek, amikor Jézus Krisztus megnyitotta a vakok szemeit. Ezek különleges gyógyulások voltak. Örökösen sötétben élő emberek, akik kénytelenek voltak főként hallás után tájékozódni, egyszer csak látni kezdtek. Látták a gyógyító Jézust, a többi embert, saját magukat, a tájat, a házakat. Gyógyulásuk pillanatában véget ért a kiszolgáltatottságuk, nem kellett többé koldulniuk, hanem dolgozhattak, gondoskodhattak magukról, sőt másokról is. A megtérésünkben, újjászületésünkben valami hasonlót élünk át. Előtte képtelenek voltunk érzékelni Jézus Krisztust, eme sötétségnek következtében pedig magunkról is, másokról is torzképet alkottunk: szeretetlen és hamis elvárásokkal teli képet. Amikor azonban lelki fülünkkel meghallottuk az evangéliumot, az Úr megnyitotta a lelki szemeinket, és betöltött Szentlelkével, új látást adott. Titokzatos módon lelkileg beépültünk az Ő testébe, ami az egyház, és az Ő szemével kezdtük látni az embereket, a világot. Az új szem, amit Tőle kaptunk megértően, irgalmasan, segítőkészen tekint a másik emberre. Többé nem úgy nézünk rá, hogy mi hasznunk lehet belőle, hanem úgy, hogy mi miben lehetnénk a hasznára. Közömbös vagy indulatos ítélkezés helyett meglátjuk a másik baját, amivel nehezen birkózik meg, és készek vagyunk fölvenni a terhét. Lelki látásunk gyógyulása az Úr Jézussal való közösségünk biztos jele, következménye. Kínán túl, Japánon innen, a koreai félszigeten élő keresztyén testvéreink igen sokan ezt a lelki látást gyógyító közösséget tették életükben az első helyre. Azt hiszem, hogy sokat tanulhatnánk tőlük az Úr Jézussal való hatékony imaközösség tekintetében… A kereszténységet Koreába tudomásom szerint jezsuita misszionáriusok vitték a kínai missziójuk egyik ágaként. Tiszteletre méltó, hogy közülük többen vértanúként az életüket is áldozták. A protestáns misszió kb. 130 éve kezdődött az akkor még egységes Koreában amerikai presbiteriánus és metodista misszionáriusokkal. Később még más protestáns felekezetek is elkezdték szolgálatukat. A sokszínűség ellenére valamennyi keresztyén felekezetnek volt egy közös gyakorlati vonása, mely különös módon a mai napig megvan, és meghatározó jelentőséggel bír: a kora reggeli imaórák következetes megtartása. A koreai

MME


Az újság 2008. novemberi számában „(Sz)építés Kürtöspusztán” címmel ismertette Jávor András építész a volt általános iskola felújítása történetét és magát a megújult épületet, annak különleges építészeti megoldásait, jelképeit. Ez a cikk pedig a lelki megújulás gyökereiről, eddigi útjáról szól.

15

MISSZIÓ


keresztyénekre mindenek előtt az jellemző, hogy buzgó imádkozók. 1906-ban kitört az országot lelkileg megújító ébredés Pyongyangban (Fenjan), ami ma Észak-Korea fővárosa. A keresztyének száma azóta is folyamatosan növekszik. Sajnos fél évszázada az ország kettészakadt. A Dél-Koreai Köztársaságban kb. 45 millióan élnek, Észak-Koreában, az ún. népi demokráciában – amit mi magyarok tapasztalatból is tudunk azonosítani a kommunista diktatúrával – kb. 25 millióan. Sokan vágynak az ország újbóli egyesülésére. Jelenleg az egész világon ők az egyetlen két országra szakadt nemzet. Mint a 2009-es ökumenikus imahét programjának összeállítói, a koreai testvérek arra kérték a világ különböző felekezetekhez tartozó keresztényeit, hogy saját egységükért mondott könyörgéseik mellett imádkozzanak a koreai nemzet egyesítéséért is. A keresztyének számáról érthető módon inkább Dél-Koreából vannak adataink: a lakosság több mint 30 %- a újjászületett keresztyénnek vallja magát. Ez igen nagy fejlődés egy 5000 éves kultúrájú, buddhista és konfuciánus hagyományokban gyökerező nemzet esetében. Lelkileg felébredve nagy felelősséget éreznek más népek iránt is. A világ minden részére folyamatosan küldenek misszionáriusokat, így hazánkba is. Így történt, hogy Krisztus tekintete az ő engedelmességükön keresztül észrevette a jelentéktelen kis cigány települést, Kürtöspusztát. A legkisebb szöuli metodista gyülekezet misszionáriusaként érkezett hazánkba több mint 8 éve Shin Seong Hak feleségével és két gyermekével. (Érdekesség képen: a legkisebb szöuli metodista gyülekezethez kb. 2 ezer fő tartozik, a legnagyobbhoz több mint 60 ezer fő.) Neve jelentése: Shin, aki szentséget tanul. Ez a különös név azt mutatja, hogy szülei az Úr szolgálatára szentelték már születésétől. Shin testvért azonban sokáig jobban vonzotta az opera énekesi pálya, mint az áldozatokat és szolgai életet kívánó lelkészi. A zeneakadémia elvégzése után végül mégis belső meggyőződéssel a szolgálatot választotta. Hazánkba érkezve különösen a hajléktalanok és a cigányok felé végzett szolgálatra érzett elhívást, de a Budapesten dolgozó délkoreai metodisták pásztorlását is fölvállalta. 2004-ben, a dr. Hecker Frigyesné Inge néni temetése előtt Budakeszin rendezett szeretetvendégségen ismerkedtem meg Shin testvérrel. Beszélgetésünk során derült ki, hogy mindketten a cigánymisszió elkötelezettjei vagyunk. Érdeklődést mutatott a kürtöspusztai szolgálatunk iránt. Néhány hónap múlva meglátogatta a missziós házikörünket, melyet Kürtöspusztán Nagy Imréék házában tartottunk. Örömmel látta a „teltházas” összejövetelt, érdeklődött arról, hogy miben áll a metodista misszió ebben a kis faluban, és felajánlotta segítségét. Akkoriban már két éve folyt a cigánymissziós munkánk Kürtöspusztán. Háziköröket, játszóházakat, a zsolcai testvérekkel pedig evangélizációs koncertet tartottunk. Ezekkel a szolgálatokkal, rendezvényekkel nagyjából elértük a falu kb. 250 lakóját. Rendszeres összejövetelt azonban hely hiányában nem tudtunk tartani. A problémánk a faluház használatával volt. Télidőben rendkívül hideg volt a nagyteremben, a füst befelé jött a kályhából, nem kifelé. A teljhatalommal bíró gondnok pedig egy mulatós zenét bömbölő hatalmas zenegéppel próbálta elnyomni az énekünket. Szektás hallelujásoknak nevezett bennünket, és minden módon igyekezett elvenni a kedvünket a missziótól. Nem is sejtette, hogy közvetve ellenséges magatartásával segít a legjobban, hogy megfelelő körülmények közé jusson a gyülekezet… Kínlódásaink ismeretében Shin testvér fölajánlotta, hogy segítene megvásárolni a használaton kívüli iskolaépületet, hogy ott zavartalanul megtarthassuk az összejöveteleinket, rendezvényeinket, s hogy talán majd valamilyen oktatási intézmény is beindulhatna ott.

16

Mivel 5 évvel azelőtt 1 évet töltöttem az alsózsolcai cigánygyülekezet szolgálatában, és nagyon megszerettem őket, tudván, hogy ott egy fél évszázados szolgálat gyümölcseként kiforrott, megszilárdult hívő közösség van, méltóbbnak éreztem őket a dél-koreai testvérek támogatására. Shin testvért arra kértem, hogy mielőtt bármit eldöntene Kürtöspusztával kapcsolatban, nézze meg Alsózsolcát, ahol igazán szép és nagy múltú missziós munka folyik, mert véleményem szerint helyénvalóbb lenne őket támogatni, mint a kisebb jelentőségű kürtöspusztai missziót. Régen kinőtte a zsolcai gyülekezet azt a kis házat, melyben összejöveteleit tartja. Ott igazán nagy szükség lenne a beruházásra… Shin el is ment, megnézte a gyülekezetet, de ezt mondta: „Imádkoztam, és Úristen azt mutatta, hogy elsősorban Kürtöspusztán kell segítenem.”

Metodista

MISSZIÓ


Az épület megvásárlása és tervezett felújítása kapcsán végig az a remény élt bennünk, hogy oktatási funkciója is lesz. A mai napig sokféle elképzelés, terv megfogalmazódott ezzel kapcsolatban, a polgármesterrel folytatott beszélgetésekből kiindulva egy-két év múlva talán egy óvoda létrehozása reális cél lesz. A pusztakovácsi óvoda létjogosultsága ugyanis kizárólag a nagyszámú kürtöspusztai gyermeknek köszönhető… AZ ÉPÜLETHEZ HASONLÓAN ALAPVETŐ VÁLTOZÁSRA, MEGÚJULÁSRA VAN SZÜKSÉGE

MINDANNYIUNKNAK.

Már mostani, befejezetlen és berendezetlen állapotában is sok szép istentiszteletet tarthattunk benne. Szeptemberben már az új teremben evangélizáltak a zsolcai testvérek. Karácsonykor igen népes ünnepünk volt, ahol a szegedi testvérek által készített ajándékokat oszthattuk ki. A szolgálati lakásban az épület gondnoka, Horváth Hajnalka lakik. Ennek nagyszobájában tartjuk 40 fős létszámig az istentiszteleteket, valamint a zeneórákat. Októbertől heten gitározni tanulnak, hárman pedig furulyázni. A vezetékes ivóvíz valószínűleg áprilistól lesz bevezetve. Mivel a koreai támogatások elapadtak, egyelőre kérdéses, hogyan tudjuk berendezni az épületet. Jelenlegi szolgálatunkhoz mindenünk megvan, de még sok minden hiányzik ahhoz, hogy teljesüljön az a tervünk és vágyunk, hogy több napos közösségi rendezvényeket is odaszervezhessünk, pl. konferenciákat, csendesnapokat. Egyelőre nincs még beszerelve pl. a központi fűtés, de jelenlegi fűtési igényünket meg tudjuk oldani két vaskályhával is. Van már az imateremben szép új „Úr asztala”, szószék és kereszt, vannak mosogatóink, konyhabútoraink és kb. 50 fő leültetésére alkalmas régi padunk. Szükségünk lenne még ágyakra, asztalokra, székekre, szekrényekre. Akkor terveink szerint országos romamissziós csendesnapokat is rendezhetnénk itt, valamint akár az őszi miszsziós konferenciát is. Bízunk az Úrban, aki eddig elsegített minket, hogy a kellő időben majd ezek is meglesznek. Nem lehetünk eléggé hálásak azért a hatalmas támogatásért, amit eddig kaptunk. Áprilisra tervezzük az épület hivatalos birtokbavételét és fölszentelését, ahol kifejezhetjük majd köszönetünket az adományozók felé is.

OLTÁR ÉS SZÓSZÉK A KÜRTÖSPUSZTAI IMATEREMBEN

Az épület története, a hatalmas ráfordítás és a felújítás csodálatos eredménye számomra a megváltást jelképezi. Jézus Krisztusnak nagyon sokba került, hogy kiváltson minket a lelki halálból, kárhozatból. Ő nemcsak egy kicsit javítgatni, éppen hogy használhatóvá akar minket tenni, hanem kifizette a megváltásunk teljes árát, hogy minden újjá legyen az életünkben! Az épülethez hasonlóan alapvető változásra, megújulásra van szüksége mindannyiunknak. Megváltásunkat azzal tudjuk megköszönni az Úrnak, ha nemcsak egy kicsit megjavulni, hanem újjászületni is szeretnénk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nagyon sokba került életünk megújulásának lehetősége. Ezért nagy várakozással vagyunk, mert tervek szerint a kismányoki hitmélyítő csendesnapokat követő bevetésre idén augusztusban Kürtöspusztán kerülne sor. Az épület látható bizonyságtétele mellett így sor kerül majd a lelki közösség hallható bizonyságtételére is. Reméljük, hogy a bevetés által sokaknak még világosabb lesz az evangélium.

„AKI PEDIG MINDENT MEGTEHET SOKKAL BŐSÉGESEBBEN, MINT AHOGY MI KÉRJÜK VAGY GONDOLJUK, A BENNÜNK MUNKÁLKODÓ ERŐ SZERINT, AZÉ A DICSŐSÉG AZ EGYHÁZBAN – KÜRTÖSPUSZTÁN IS – KRISZTUS JÉZUS ÁLTAL NEMZEDÉKRŐL NEMZEDÉKRE…” (EF 3,20)


De mi is történt eddig? 2004 decemberében a Budapest Kegyelem Metodista Gyülekezet megvásárolta 2 millió forintért a 300 m2 alapterületű 2 tantermes, volt általános iskolát és a hozzá tartozó 2 hektáros területet. 2005 nyara óta ott tartjuk összejöveteleinket. 2007 novemberétől 2008 szeptemberéig a ház teljes felújításon esett át több mint 35 millió forintos költséggel. A gyönyörű, hatalmas épület nagy hálával tölt el minket. De egyelőre olyan nekünk, mint egy nagykabát a kisgyermeknek: bele kell nőni.

17

Metodista

GYEREKSAROK


Kedves gyerekek!

Dani barátom ötödik osztályba jár. Okos, életrevaló fiúcska, talán éppen olyan, mint te. Van egy ikertestvére is, őt Annának hívják. Dóra néni az osztályfőnökük. Dani és Anna nemrégen egy nyári táborban átadták az életüket az Úr Jézusnak. Most éppen azt tanulják naprólnapra, hogy hogyan lehetnek igazán Isten gyermekei. Nem mindig megy ez könnyen nekik sem, mint ahogy talán neked sem. Időről időre szeretném veled megosztani az ő történetüket. Növekedjetek együtt hitben, ismeretben.

Új élet

■ KOVÁCS CSILLA (PÉCS)

– Dóra néni! Dóra néni! – Dani már a folyosóról kiabált tanárnénijének. – Tessék elképzelni, kistestvérem lesz! Dóra néni mosolyogva nézte az izgalomtól kipirult arcú kisfiút. – Ez valóban csodálatos hír! Tudod, amikor nálunk a családba kisgyermek született, a nagymamám mindig azt mondta: „Amikor egy új élet születik, az ember szíve megtelik reménnyel, hogy valami jó kezdődik el.” Mindig nagy ajándék, amikor egy családban kisbaba születik. A szüleitek biztosan nagyon boldogok. Közben Anna, Dani ikertestvére is megérkezett. Kicsit csalódott volt, hogy Dani megelőzte, de együtt örült Danival és Dóra nénivel. Néhány nap elteltével Dóra néninek feltűnt, hogy az ikrek nagyon csendesek, bánatosak. Csak nem történt valami baj? – gondolta. Szünetben megállította a gyerekeket, akik mintha inkább kerülni szerették volna. – Mi történt veletek? Valami baj történt otthon?- kérdezte a gyereket. Az ikrek csak hallgattak egy darabig, majd Anna szólalt meg szomorúan. – Mégsem lesz kistestvérünk, Dóra néni. – De hát mi történt? – Anya meg apa mégsem szeretnék ezt a kisbabát. Tetszik tudni, apa már régen elvesztette a munkahelyét, anya pedig fél, hogy ha a baba megszületik, és ő sem tud dolgozni, akkor nagyon kevés pénzünk lesz. Dóra néni szomorúan nézett az ikrekre. Szüleik valami nagyon szomorú és rossz dologra készültek. Ő hitte, hogy Isten nem véletlenül ajándékozta meg éppen ezt a családot egy új kis élettel. Vajon mit tehet ezekért a gyerekekért, mit tehet ezért a családért? Mint mindig, amikor nehéz helyzet előtt állt, Dóra néni Istenhez fordult segítségért, mert tudta, hogy Ő tud segíteni. Hamarosan vendég érkezett Dani és Anna szüleihez. Dóra néni jött egy szokatlan családlátogatásra. Most nem Daniról és Annáról akart beszélgetni, hanem az új babáról. Kezdetben akadozott a beszélgetés, de amikor Dóra néni a születendő babáról kérdezett, a szülőkből szinte egyszerre tört ki a sok panasz és kifogás. Apának nincs munkája, anya is elveszítheti a munkahelyét, ha kiderül, hogy babát vár, de ha a baba megszületik, mindenképpen nagyon kevés pénzből kell a családnak megélnie. Nem, ők ezt nem vállalhatják. – Tehát, úgy gondolják, hogy egy baba csak tökéletes körülmények között születhet meg? – kérdezte Dóra néni. – Természetesen! – vágták rá szinte egyszerre a szülők. – Biztosan? Én hiszem, hogy Isten nem tévedett, amikor éppen ide, ebbe a családba adta ezt a kis életet. Ő gondoskodik az övéiről. Megengedik, hogy elmondjak két rövid történetet a Bibliából? Olyan szülőkről szól, akik szintén gyermeket kaptak az Úrtól. Azt hiszem ezek az emberek sem voltak könnyű helyzetben akkor, amikor el kellett dönteniük, elfogadják-e Isten ajándékát. Az első történetben a baba fogantatása idején üldözték Isten népét Egyiptomban. Egyiptom királya azt a parancsot adta a bábáknak: „Amikor a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, figyeljetek a szülés lefolyását: ha fiú lesz öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben!” (2Mózes 1,16) A bábák nem engedelmeskedtek, és ekkor jött az újabb parancs: „Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba, csak a lányokat hagyjátok életben!” (2Mózes 1,22) A fiú gyermekre mindenkép-

18

pen halál várt tehát. Akkor még nem voltak modern ultrahang berendezések, hogy előre meg lehetett volna tudni a gyermek nemét. Azt gondolhatnánk, hogy ilyen körülmények között talán nem is születtek gyermekek. De igen! Ekkor az egyik héber anya fiú gyermeknek adott életet. „Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette.” (2Mózes 2,2)

Metodista

GYEREKSAROK


ő

ismeri. Nemrégen tanultak erről irodalom

– Dóra néni kérem, ugye Mózes volt az a kisbaba? Emlékszem amikor az anyukája már nem tudta tovább eldugni, izé... elrejteni, akkor az Isten gondjaira bízták a babát, és a Nílusba tették egy kosárban. – Anna folytatta tovább, Dani szavába vágva. – Igen, a fáraó lánya nevelte fel és Mózes vezette ki izráel népét Egyiptomból. Isten embere lett. - Dóra néni, súgta Anna- ugye nagy baj lett volna, ha Mózes szülei nem bíznak Istenben és ez a baba nem születik meg? – Igen, Anna, azt hiszem az nem lett volna jó. Istennek terve volt Mózes életével, ahogy minden ember életével terve van. A tiétekkel is, az enyémmel is. – És a másik történet? Kérdezte Anya? Ott mi történt? – Úgy tűnt Anya kezdi érteni, mit szeretne mondani Dóra néni. – A másik történetben egy fiatal szűz lány várandós lesz, de nem a vőlegény az apa. Ebben az időben ezért megkövezték a nőket. Ennek a fiatal lánynak mégsem fordult meg a fejében, hogy ne engedelmeskedjen Isten akaratának. Vőlegénye, amikor megtudta a gyermek fogantatásának titkát, elvette a lányt feleségül. Nos, ekkor is fiú született. Nem szép lakásban, hanem egy istállóban. Az első bölcsője egy jászol volt. – Jézus született meg! – kiáltotta a két gyermek egyszerre. – Anya, Jézus, aki a Megváltó! Aki által új, örök életünk lehet! Anya értetlenül nézett a gyermekeire, azután Dóra nénire, majd Apára, aki szintén lehajtott fejjel ült. Jézusról hallott már, de soha nem értette igazán a történetét. Valahol, a szíve mélyén azonban elindult egy gondolat. A pocakjában fejlődő kis életre gondolt. Dóra néni ekkor Jézusról kezdett beszélni, mintha kitalálta volna Anya gondolatait. Elmondta, hogyan lett Istenként emberré. És hogyan halt meg a kereszten, szeretetből. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3,16) Dani és Anna együtt mondták Dóra nénivel az igeverset, amelyet nyáron tanultak. (Te is el tudod mondani kíREJTVÉNY! vülről? – Gyakorolhatod.) Dóra néni még hozzá tette, szintén a Bibliából idézve (Róma 8,28): Tedd helyes sorrendbe a betűket, Lásd a Rejtvényben! hogy megtudd, mit idézett Dóra néni a Bibliából! Az igehely alap– De mi még nem ismerjük, és nem hiszünk Jézusban, mondta apa. Hogyan lehetne ján ellenőrizheted a válaszodat! akkor ez a helyzet a javunkra? – Apa, anya! Ennek nem kell így maradnia! – kiáltott fel Dani. Higgyetek ti is Jézusban és akkor Isten valóban a javatokra, javunkra tudja fordítani a kisbaba jövetelét! - Igen, igen- csatlakozott Anna is. – Mi Danival már hiszünk! Olyan jó lenne, ha ti is Isten családjához tartoznátok, és akkor talán a kistestvérünk is megszülethetne. – Mit kell tennünk, hogyan hihetünk? – kérdezte anya reménnyel a hangjában. Dóra néni hosszan beszélt a szülőknek Istenről, a bűnről, amely megrontotta az ember és Isten kapcsolatát, emiatt nem élhetünk Istennel. Beszélt Isten végtelen szeretetéről, Jézus Krisztus kereszthaláláról és feltámadásáról és a bűnök bocsánatáról. Elmondta azt is mit jelent igazán hinni a Fiúban. Mielőtt elment volna, imádkozott még a családért. Daniéknak még elmondott egy igét: „A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.” (Róma 12, 12) Dóra néni elment, a család egyedül maradt otthon. A tanár néni csak remélte, hogy Isten meghallgatja imáját a családért. Napokon keresztül imádkozott már, amikor egyszer Dani és Anna egymás szavába vágva mondták el a jó hírt: – Tényleg kistestvérünk lesz! Most már biztos! Elmondták, hogy Dóra néni távozása után még sokáig beszélgettek a szüleik. Tegnap pedig mindketten imádkoztak és átadták az életüket Istennek. Úgy döntöttek, megtartják a babát és ezentúl igazán bíznak Istenben. Dani és Anna családjában tegnap nem egy, hanem három új élet kezdődhetett. Dóra néni hálával gondolt Istenre, aki a reménytelennek látszó helyzetben reményt és életet adott ennek a családnak.

ZTA DEPIG JUKDUT, GYOH KIKA TTENIS ZESREKIT, NOZAKKA NEDNIM RAJUKVA LÁGSZOL, NAKAZOK, KIKETA ASELHATRÁZOÁ TNIREZS HLÍVTTEO!


Dani feszülten figyelt, ezt a történetet órán. Nem bírta ki és megszólalt:

19

A reménység nem szégyenít meg! (Róm 5,5)

Recommend Documents