ÚTINAPLÓ HATÁRTALANUL 2012. „FELVIDÉKEN VÁR A VÁR” RADNÓTI MIKLÓS ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS TAGINTÉZMÉNYEI
BGA – 12 – HA -01-0372 SZ. PÁLYÁZAT
BGA-12-HA-01-0372 SZ. PÁLYÁZAT
2012. szeptember 5. Előkészítő óra Az előkészítő órákon a tanáraink érdekes prezentációkkal készültek. Sokféle képet láthattunk a Felvidékkel kapcsolatosan. Földrajzi ismeretekről, történelmi hősökről vetítettek nekünk. Az internetes és a könyvtári gyűjtőmunka során a felvidéki várakról kerestünk adatokat (várak tulajdonosai,
várak
felülnézeti
rajza,
mondavilág).
Majd
személyes
hangvételű
élménybeszámolókat hallgattunk meg a kirándulásunkkal kapcsolatban. Én nagyon jól éreztem magam az előkészítő órák során. Az én csoportomnak az volt a feladata, hogy Bajmóc várával kapcsolatban keressen információkat. A számítástechnika teremben az interneten kerestünk képeket, felülnézeti rajzokat. A könyvtárban is találtunk hasznos szakirodalmat. Az általam kutatott adatokat örök életre megjegyeztem.
2012. szeptember 7. Fakultatív Előkészítő tevékenység Az első állomáson Timi néninél kétféle középkori játékkal ismerkedtünk meg. Ez abból állt, hogy diókat kellett kalapáccsal összetörni, aztán egy fakardra kellett dobálni karikát. Nagyon élveztük. Második állomáson: Kati néni beavatott minket, hogy néztek ki régen a várak, és hogy néznek ki napjainkban. Néhány éve még düledező falú romok voltak, de napjainkban már felújított állapotban várják a látogatókat. Harmadik állomáson: Teri néninél várat kellett építeni fakockákból. Ez nagyon jó volt, mert kibontakozhatott a fantáziánk. Mivel a mi csapatunk lányokból állt, a várunk kastélyra sikeredett. Tele volt lépcsőkkel és boltíves kapukkal. Negyedik állomáson: Csilla néninél felvidéki városok címereit kellett felismerni. Ezek után elkészítettük a saját kitalált címerünket, aminek a megvalósításához megkaptuk a szükséges eszközöket: zsírkrétát, filctollat, színes ceruzákat, rajzlapot. Ötödik állomáson: Kérdésekre kellett válaszolni, a madari iskola névadójáról, Édes Gergelyről. Ez is nagyon jó volt, mert megmutathattuk, mit tudunk az előzetesen kiadott életrajz „adathalmazából”. Ugyan ezen az állomáson dalra fakadtunk és a Petri gulyás c. népdalt is elénekeltük. Jól éreztük magunkat, még több ismerettel gazdagodtunk az elkövetkező kirándulással kapcsolatban. Most már nem 77 ismeretlen diák, hanem 77 ismerős arc fog elindulni a már nagyon várt felvidéki kirándulásra.
2012. szeptember 17. hétfő Előkészítés: Az első napra az utazás és a szállásfoglalás mellett bőségesen terveztünk programokat is. Indulás előtt ellenőriztük a gyerekek iratait, majd a csomagokat és az előkészített eszközöket (laptop, digitális fényképezőgép, egészségügyi láda, sporteszközök), ajándékokat és tízóraira, uzsonnára vásárolt élelmiszereket, ásványvizeket elhelyeztük a buszban. A tavalyi jó gyakorlatot követve diákjaink illemkódexet készítettek az autóbuszos utazáshoz, hiszen naponta utazunk a várlátogatások helyszínére is.A madari testvériskolai látogatásra ajándék könyvcsomagokat készítettünk, koszorút köttettünk, s az ünnepi megnyitóra összeállított irodalmi műsor szövegét és dalanyagát a diákok előzetesen megtanulták.A lévai várlátogatásra csoportmunkában készültek fel a tanulók előzetes feladatsorok alapján. Egy csoport drámajátékkal is készült. Tartalom: Ezen a napon korán keltünk, mert Kincsesbányáról (Fehérvárcsurgóról és Pusztavámról is) időben kellett Mórra utaznunk, hogy háromnegyed nyolckor megkezdhessük a csomagok bepakolását a buszokba. Reménytelen esetnek gondoltuk a rengeteg holmi elszállítását, de a sofőrök ügyesen
a
csomagtérbe
varázsoltak
mindent. Nyolc órakor elindultunk Szlovákiába, mivel „Felvidéken várt a vár!”. Első állomásunk Madarra vezetett, mely a komáromi „határátkelőtől” kb. harminc kilométerre fekszik. Itt található iskolánk, a Kazinczy Tagiskola testvériskolája. A madari diákok a Művelődési Házban vártak bennünket ünneplőbe öltözve. Ott közösen emlékeztünk meg iskolájuk névadójáról, Édes Gergelyről. A madari Kiss Réka gyönyörűen szavalt, a radnótis diákok táncoltak, mi, kazinczysok pedig a költő életútját ismertettük. A műsor nagyon jól sikerült. Nem mentünk üres kézzel, mindenki (77 diák és 8 pedagógus) egy-egy gyönyörű könyvet vitt ajándékba.
Közben a szülők hatalmas bográcsban finom marhagulyást készítettek, s azzal vendégeltek meg bennünket ebédre. Utána rövid sétát tettünk az iskolában, majd az udvaron Édes Gergely emlékfalán koszorút helyeztünk el. Végül búcsút vettünk Madartól, s Léva felé folytattuk utunkat. Szerencsénk volt, mert a madari iskola egyik kedves tanára, Anikó néni is elkísért bennünket, s felajánlotta, hogy idegenvezetőként kalauzolja csapatunkat az öt napban. Léva
vára
nem
maradt
meg
teljes
épségében, de így is lenyűgözött bennünket. A várfalak között a belső udvarban 4 állomáshelyet alakítottunk
ki,
és
az
osztályok
forgószínpadszerűen minden állomáson más-más érdekességet tudhattak meg a várról. A mai napon mi, kazinczys diákok vállaltuk, hogy előzetes felkészülés után meséljünk a várról. Az első állomáson a történelmi családokról és címerekről tartottunk
tájékoztatást.
állomáson
mondát
Az
utolsó
dolgoztunk
fel
drámajáték formájában. Olyan jól sikerült a „mondaparódia”, hogy meg is tapsolták a többiek. Még megnéztük a várban működő múzeumot és kiállítást, majd Selmecbányára
indultunk,
hogy
elfoglaljuk a szállást. Értékelés: Az első napon minden előkészített és tervezett programot sikerült megvalósítanunk. Az esti közös értékelésen leszűrtük a nap tanulságait, s javaslatokat tettünk az elkövetkezendő napokra. Ekkora csoportot (85fő) egyszerre mozgatni erőt próbáló, kemény feladat, időigényes, nehézkes. Ezért a vár- és múzeumlátogatások alkalmával célszerű differenciáltan, egymással párhuzamosan, két csoportban szervezni és lebonyolítani a programokat.A várak bemutatása forgószínpadszerűen, négy csoportban nagyon jól megvalósult, ezt a formát fogjuk alkalmazni továbbra is. Mivel egy adott központból csillagtúraszerűen látogatjuk a várakat, viszonylag sokat utazunk, Rengeteg időt vehet el az illemhelyek használata, ha nem kötjük időkorláthoz. Figyelnünk kell erre az utazások előtt és között.
Programértékelés: Diákjaink kellő komolysággal és erkölcsi tartással vettek részt a madari testvériskola diákjaival közösen szerevezett megnyitó műsoron és koszorúzáson. A „Határtalanul” pályázat tovább erősítette a Szlovákiában élő magyar diákokkal való kapcsolatunkat. Madari pedagógus kollégánk segítőként csatlakozott ötnapos projektünkhöz. Léva várának bemutatását diákjaink a projekt tartalmában megjelölt módon történelmi, földrajzi, irodalmi, hon- és népismereti, művészeti ismereteik bővítésével végezték el. Megvalósítottak egy általuk addig nem ismert műfajt, a drámaparódiát önállóan. Már az első napon nemcsak ismerkedtek, hanem barátkoztak is diákjaink egymással (gesztorintézmény és tagintézmények tanulói), valamint a madari diákokkal. Ez a szociális és állampolgári kompetenciák fejlesztése szempontjából is pozitívnak tekinthető.
2012. szeptember 18. kedd Előkészítés: A 2. nap programját a pusztavámi iskolások vállalták fel. Az előkészítő foglalkozásokat tanórákon (történelem, földrajz, irodalom, rajz) megtartottuk, az ismertetőkkel már otthon csoportmunkában felkészültünk. A délutáni programot kinti segítőinkkel, Anikóval, a madari iskola pedagógusával bonyolítottuk le. Várostérkép és feladatlap állt a gyerekek rendelkezésére. Előzetesen gondoskodtunk a selmecbányai Evangélikus Líceumnál történő méltó megemlékezésről: Petőfi műsorral és koszorúval készültünk. Az esti táncházhoz felvidéki népzenét válogattunk. Tartalom: Reggel 7 órakor volt az ébresztő. Reggeli után sorszámhúzás segítségével vegyes csapatokat alkottunk az iskolák tanulóiból a délutáni selmecbányai városfelfedező túrához. Ezután szálltunk buszra és Zólyom felé vettük utunkat. A kanyargós, néhol meredek úton megfigyeltük a csodálatos tájat, a növényzetet, fenyveserdőket, az út menti helyiségtáblák elolvasásában esetleg magyarra fordításában kísérőnk segített nekünk. Több mint másfél órás utazást követően megérkeztünk Zólyom várához. A vár bemutatását négy témakörben a négy csoport a vár udvarán tartotta meg a többi tanuló számára.A forgószínpad szerűen lebonyolított várismertető nagy tetszést aratott mind a diákok, mind a pedagógusok körében. A diáktársak tisztelettel és figyelemmel hallgatták egymást.
Az ezt követő játék a „lovagi torna” váltotta ki a legnagyobb tetszést. Csodálatos érzés volt a vár udvarán úgy harcolni, mintha mi lettünk volna a középkor hősei. A madari csapat elnyerte a királynő kezét, mi vesztes csapat behódoltunk előttük. A délelőtt zárásaként a vár területén, ill. környékén
szelektív
hulladékgyűjtést
tartottunk.A vár körüli kellemes séta után megebédeltünk. Ezt követően a csapatok 1-1 pedagógus vezetésével felkészülési időt és anyagot kaptak Selmecbánya belvárosának történelmi nevezetességinek megismeréséhez, mely alapja volt a délután ránk váró városismereti felfedező túrának. 3 órakor Selmecbánya felé folytattuk utunkat. A
város
felé
közeledve
kísérőnk
folyamatosan felhívta a figyelmünket a már távolról
is
látható
selmecbányai
nevezetességekre. Megérkezve a Leányvár tövéhez a csapatok térképet és feladatlapot kaptak a kezükbe. Mindannyian elindultunk az izgalmasnak ígérkező felfedező útra.A térképen való eligazodás bizony nem ment mindig egyszerűen!Nem csak a megjelölt helyekre kellett eljutnunk, hanem ezeket időben is teljesítenünk kellett. Feladatunk volt: a Leányvár, a Piargi-kapu, a Városházának órája, a Szent Katalin templom, a Szentháromság szobor, az Evangélikus Líceum megkeresése és az ezekhez kacsolódó feladatok megoldása. Végállomás a régi Evangélikus Líceum épülete volt.Szomorúan láttuk, hogy mennyire elhanyagolt az az épület, ahol Petőfi Sándor is tanult! Ennek ellenére méltóképpen hajtottunk fejet emléke előtt rövid műsorral a pusztavámi diákok előadásában, és koszorúzással. A buszhoz sétálva – a délután zárásaként – a belváros híres Terasz utcáját, a jellegzetes, szűk kis
utcákat,
építészeti
megoldásokat
néztük
meg.A
hazafelé
tartó
úton
rövid
szabadprogrammal pihentük ki a nap fáradalmait.E kötetlen időtöltés a Bacsófalva melletti gyönyörű fekvésű tónál jólesett mind a diákoknak, mind a pedagógusoknak.
Szállásunkra innen gyalog sétáltunk vissza, ahol megvacsoráztunk, majd készülődtünk az esti táncházra.Néhány társunk népviseletet öltött, majd Zita néni segítségével tánclépéseket tanultunk.A kezdeti botladozások után vidáman táncoltunk és énekeltünk együtt. Fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk nyugovóra este 10 órakor.
Értékelés: A mai napra kitűzött feladatinkat maradéktalanul elvégeztük. A nap legfontosabb eredménye a tantárgyi kapcsolódásokon túl a gyerekek kompetencia képességeinek fejlesztése volt, hiszen a nap során fejlődött az anyanyelvi, -és idegennyelvi kommunikációjuk (előadások tartása, szlovák helyiségnevek, feliratok magyarra fordítása; a természettudományos kompetenciájuk – Selmecbánya, Zólyom, földrajzi fekvése, természeti adottságai); a digitális kompetenciájuk (a gyerekek fotót készítettek a látottakról); a szociális és állampolgári kompetenciájuk (Petőfi emlékműsor, felvidéki táncház, társas kapcsolatok kialakítása); művészeti kompetenciájuk (Zólyom várának; illetve Selmecbánya építészeti jellegzetességei) Jó érzés volt tapasztalni, hogy már a 2. nap végére a különböző iskolákból érkezett gyerekek új, baráti kapcsolatokat alakítottak ki a napi programok során.
2012.szeptember 19. szerda Előkészítés: Az előkészítő tevékenységünk meglehetősen sok feladatból állt. Elsőként megkerestük úti célunkat a térképen. Ezt követően csoportokba szerveződtünk és kezdetét vette a kutatómunka az iskolai könyvtárban és természetesen az interneten is. Így megismertük a várak történelmi szerepét, felkészültünk a várakhoz kapcsolódó mondákból. Kutakodtunk az itt élő történelmi családok címerei után. Feladatunk volt az adott korra jellemző divat tanulmányozása is, hiszen este történelmi divatbemutatót kellett tartanunk. Tartalom: Az ébresztő és a reggeli után 8 órakor elindultunk felfedező utunk újabb állomásai felé. Kíváncsiak voltunk, vajon milyen várak várnak ránk a Felvidéken? Tanáraink figyelmeztettek bennünket, hogy ez a nap lesz a leghosszabb időtartamú, mert messzire megyünk, vagyis sokat fogunk buszozni. Ez fontos információ volt azoknak a diáktársaknak, akiknek a gyomra ilyenkor támaszra szorul egy-két Daedalon tabletta formájában.
Sikeresen túljutottunk a már jól ismert kanyargós hegyi utakon, s körülbelül másfél órás út után megérkeztünk Kékkő várához. Ezen a napon a fehérvárcsurgói tanulók tartottak kiselőadást az előzetesen megadott szempontok alapján. Amíg Erika néni és Csilla néni a belépőket intézte, mi a vár udvarán hallgattuk a csurgói lányokat és fiúkat. Leginkább a vár néveredetére voltunk kíváncsiak, így nagyon tetszett az a monda amelyből ez ki is derült. Sajnos a névadó kéken csillogó drágakövet sehol sem találtuk. A beszámolók után következett az ismerkedés a várral. Ebben segítséget kaptunk a szlovák idegenvezetőtől és természetesen Anikó nénitől, aki most is nagyon alaposan igyekezett
nekünk
fordítani.
A
vár
rengeteg
érdekességet tartogatott számunkra. Megtekintettük a várkápolnát és a Balassi emlékkiállítást. Nem győztünk szörnyülködni a fogtechnika történelmét bemutató kiállítás tárgyainál. Egy foghúzás által megsérült koponya előtt állva különösen elborzadtunk a látottakon. Ezután viszont egy varázslatos világba kerültünk, amikor azokba a helységekbe kerültünk, ahol a Bábművészeti Kultúrák és Játékok Múzeumának gyűjteménye volt látható. Szebbnél-szebb régi játékokat és bábokat láthattunk itt. Élveztük a kiállítás interaktív részét, amit csak lehetett, kipróbáltunk. Kékkőről Fülekre vezetett tovább az utunk, ahol ismét várt ránk egy vár! Nem is akármilyen! A vár bevételére egy kiadós ebédelés után került sor. Ismét meghallgattuk a fehérvárcsurgói gyerekek kiselőadásait. Nagy sikert
aratott
Falkos
lovag
szerelmi
története.
A
vár
megismerésében egy nagyon kedves idegenvezető hölgy volt a segítségünkre. Néhányan csodálkoztak azon, hogy milyen szépen beszél magyarul. Valaki meg is kérdezte, hol tanulta a magyar nyelvet? Ő büszkén válaszolta, hogy azért beszél így, mert neki ez
az
anyanyelve.
Talán
most
éreztük
igazán,
tulajdonképpen a régi Magyarország területén járunk.
hogy
A nap izgalmaihoz tartozott még egy íjászverseny is. Ehhez biztonságos helyszínt kellett keresni, ahol senkit és semmit sem veszélyeztettünk. És még mindig nem volt vége a meglepetéseknek, mivel este a vacsora után következett a divatbemutató. Igazán szépek voltak a lányok a reneszánsz stílusú ruhákban, de legalább olyan nagy sikere volt annak a fiúnak, aki Mátyásnak öltözött be. Ez a nap is szép és tartalmas volt, és őszintén szólva el is fáradtunk. Így az esti programok és a fürdés után könnyű volt álomba merülni. Értékelés: Ennek a napnak nagy értéke volt az, hogy hallottuk a szép magyar szót is Szlovákiában. Úti céljainknak megfelelően találkozhattunk a régi várakkal. Tovább alakultak az iskolák közötti baráti kapcsolatok is.
2012. szeptember 20. csütörtök Előkészítés: A napi programhoz tartozó két helység Körmöcbánya és Bajmóc. A tanulók előzetesen (Móron) feldolgozták a két városhoz tartozó nevezetességet, felkészültek a forgószínpadszerű kiselőadások megtartására. Körmöcbányával kapcsolatban feldolgozták a Katarina-templom építészetére jellemző gótikus stílus ismertetőjegyeit, a végvárak szerepét, a vitézek hajdani életmódját, az itt élő történelmi családok neveit és rövid történelmét, valamint a településre jellemző bányászatot és a pénzverde történetét. A másik tanulócsoport Bajmóc várához fűződő helyi mondát dramatikusan dolgozott fel. Elkészítettük a várháború eszközeit, feliratait. Összeállítottuk az esti komplex játékos műveltségi vetélkedő feladatsorát és kellékeit.
Tartalom: A szerdán este érkező viharos szél és eső komoly fejtörést okozott mindenkinek: vajon a rossz időjárás miatt hogyan sikerül a csütörtökre tervezett sok-sok főként szabadtéri program? Ahhoz viszont elég fáradtak voltunk, hogy nagyon hamar mély álomba merüljünk és a sors kegyeire bízzuk magunkat. Minden szerencsésen alakult, az eső reggelre elállt, s bár a szél még erősen fújt, valamint a hőmérséklet is nagyot esett, ez már nem lehetett akadálya annak,
hogy az előttünk álló, szinte legszebbnek és legérdekesebbnek tűnő programot meg ne valósítsuk. A korai fél hetes ébresztő, és a tartalmas melegszendvics után 8 órakor indult csapatunk a tőlünk kb. 50 km-re fekvő Körmöcbányára. Buszunk egészen közel parkolt a városközpontban álló Szent Katalin-templomhoz. Rövid sétánk során megcsodáltuk a Szentháromság-szobrot és az egykori pénzverde épületét. Gyönyörűen rendezett, virágos parkon keresztül és sok-sok lépcsőt legyűrve értünk a lenyűgözően szép, és a város felett uralkodó templom épülete elé. Idegenvezetőink két csoportba osztva kísértek végig bennünket a templom udvarában található nevezetességekig. Láthattunk itt óriási, hársfából faragott, angyalokra emlékeztető szobrokat, amelyek első pillantásra akár aranyból is készülhettek, olyan szépen csillogtakvillogtak. Kezünkkel is megtapasztalhattuk a szobrokba vájt üregeket, amelyek a fa jobb szellőzését tették lehetővé. Aranyporral vontak bevonva, ez tette őket olyanná, mintha valóban tömör aranyból készültek volna. Hihetetlenül hangzott, de a szobrok némelyike már 500 évnél is öregebb volt. Meglátogattuk a Bányász-kápolnát, melyet egykoron bányászok őriztek, s itt elborzasztó falfestményeket láthattunk az egykori kínzóeszközökről, illetve a kínzások menetéről. Az eretnekek sajnos így bűnhődtek bűneikért. A Csontkamra is félelmetesnek tűnt sokunknak, hiszen
elszórt
emberi
csontokkal
találkozhattunk itt. Nem ez volt az eredeti temetkezőhely, de a temető megszűnése után itt őrzik a mai napig az ott talált emberi maradványokat. A legnagyobb élményt az jelentette, amikor megszámlálhatatlanul sok lépcsőt megmászva végre feljutottunk a templomtoronyba, amely egyben kilátóként is funkcionált. Szavakkal kifejezhetetlen csoda tárult elénk: maga a város a szebbnél szebb épületekkel, a magas hegyvonulatok, az erdő. Kár, hogy az erős szél majd lefújt bennünket a magasból. Ismét a földre érve egyesült a két csoport, és magát a templomot is szemügyre vehettük. Szemünk-szánk elállt a csodálkozástól, s ezek után senkinek nem lehet kétsége, hogy fel fogjuk ismerni a gótikus építészeti stílust, bármerre járjunk is a világban. Ezek után következhetett a radnótis diákok forgószínpadszerű előadássorozata a végvárakról, a helység földrajzi és természeti adottságairól, a pénzverdéről, a körmöci arany történetéről, s
az egyik állomáson még körmöci kitűzőt is készíthettünk. Élményekkel tele ültünk vissza a buszra, s indultunk tovább a közel 50 km-re fekvő Bajmócra. Már az előkészületek során is feltűnt a bajmóci várkastély szépsége és épsége, de ahogy a város fel közeledtünk, szinte vonzotta a tekinteteket a magasban álló gyönyörűséges vár. Közvetlenül a tövében, a bejárattól néhány méterre fogyasztottuk el az ízletes (és jó forró) húslevest, illetve egy sokak által ismeretlen ételkülönlegességet, a gőzgombócot. Fél 3-kor már a vár udvarán csodálhattuk a korhű ruhákba öltözött színészeket, akik ízelítőt adtak a középkori várakban folyó életről. Sajnos ezt nem érthettük, hiszen minden jelenet szlovákul folyt. Kész labirintus maga a vár, nem lenne tanácsos egyedül
felfedezni.
A
tornyokkal,
belső
várudvarral, várárokkal körülölelt kastélyban kicsit visszacsöppentünk
a
régmúltba.
Mindenkit
lenyűgözött a rengeteg arannyal bevont oszlop, fal mennyezet. Idegenvezetőnk bőséges információval szolgált a lovagi életről, sőt néhány szerencsés tanuló részese is lehetett egy játékos lovagi viadalnak. Őket a várlátogatás végén lovaggá ütötték.. Sokszor megfordult ezen a vidéken, s magában a várban Mátyás királyunk is. A vár előtti parkban most is áll egy óriási hársfa, amely arra emlékeztet, hogy Mátyás gyakran üldögélt alatta, sőt néha még a fontos politikai megbeszéléseit is itt folytatta. Rövid közvélemény-kutatás után kiderült, hogy a diákok körében ez a vár volt a legszebb, a legmegragadóbb. Egy nagyon rövid kis ajándékvásárlás után máris az állatkertben találtuk magunkat, amely közvetlenül a vár mellett fekszik. Kis csoportokban, térképpel a kezünkben tájékozódva kerestük fel az egyes állatokat. Legérdekesebbnek a majmokat és hüllőházat találtuk. Sajnos eközben úgy elszaladt az idő, hogy hiába készültünk fel a várháborúra, már nem volt időnk lefolytatni a Körmöc-Bajmóc csatát. Úgy döntöttünk, hogy ezt a vártúránk utolsó napján és helyszínén, Madaron fogjuk pótolni. Este 8-kor kimerülten, ám élményekkel gazdagon értünk vissza Selmecbányára, a szállásunkra. Gyors vacsora, majd kezdődhetett a radnótis diákok előadása, akik Bajmóc várának mondáját játszották el nekünk meglehetősen vicces módon. Az esti vetélkedőn 5 fős csapatok mérkőztek meg a legfigyelmesebb vártúrajáró címért. A tervezett játékos vetélkedőnek egy rövidített változata került sorra, hiszen így is fél 11 lett,
mire ágyba bújhattunk. Élményekben gazdag, s a hideg és szeles idő ellenére lelket melengető, szemet gyönyörködtető nap volt a mai. Értékelés: A csütörtöki program volt talán a legbőségesebbre tervezve. Legpozitívabb az volt, hogy a gyerekek továbbra is kitartóan és nagyon aktívan vettek részt a felkínált programokban. A legjobban Bajmócon csillogott a szemük, hiszen ennyi csodát egy helyen ritkán kapunk. Még a kellemetlen időjárás és a rengeteg lépcsőzés után is jókedvűek tudtak maradni, és bár majdnem lehetetlennek tűnt, az esti rövid vetélkedőn is lelkesen vettek részt. Jó volt látni az elmúlt napok során kialakult összetartást. Szerencsés volt a napi program azért is, mert az állatkertben töltött időt szabadidőként értékelték az önálló felfedezés miatt. A nap egyetlen hiányossága az elnapolt várháború, ám erre sem a helyszín, sem az időjárás nem volt alkalmas, sőt az e napra tervezett rengeteg látnivaló miatt időben sem fért volna el. A program pótlását holnapra tervezzük.
2012. szeptember 21. péntek Előkészítés: Az utolsó nap programját nagy körültekintéssel és időben kellett előkészítenünk. A madari testvériskola diákjaival ezúttal sportversenyeket szerveztünk. Felkértük a madari edzőt a fiú focimeccs levezetésére, s a válogatott csapat összeállítására. Mi, a négy iskola diákjaiból szerveztük
a
válogatottat.
A lányoknak métabajnokságot szerveztünk. A madariak korábban sosem játszották ezt a labdajátékot, ezért a Kazinczy Ferenc Tagiskola testnevelő tanára e-mailben leírta és elküldte a játék menetét és a szabályokat. A madari kolléga ennek alapján megtanította a játékot, gyakorolt
a lányokkal,
s
felkészítette őket az
utolsó
délutáni megmérettetésre.
A versenyekhez szükséges eszközöket (métaütő, labdák, bóják) előkészítettük, a jutalmakat, okleveleket a díjazáshoz megvásároltuk. Lehetőséget adtunk továbbá a diákoknak, hogy a hét kedvenc játékát ismét játszhassák: előkészítettük az íjat, s a számháborút modern várháborúvá alakítva megírtuk a fejre erősíthető információs lapokat. Délelőtt lehetőséget adtunk a gyerekeknek ajándékok vásárlására, ezért a szükséges pénzváltást előre elvégeztük.
Tartalom: Nehezen keltünk az utolsó reggelen. Lassan ment a becsomagolás. A szobánkat szépen kitakarítottuk, úgy adtuk át. Mintha a reggelinél is halkabbak lettünk volna. Reggeli után megköszöntük segítőinknek az egész heti önzetlen munkát. Rita néninek, hogy szlovákul tudó szülőként sokat
segített
a
kirándulás
előkészítésében,
szállásfoglalásban és az ebédek rendelésében. sofőr
bácsiknak,
hogy
mindig
eljutottunk
a A úti
célunkhoz, és nem történt a kanyargós utak ellenére sem baj. Megköszöntük Fenesi Andrásnak, hogy gyönyörű fotókat és videofelvételeket készített programjainkról és a felvidéki várakról. Azután
hazafelé
indultunk.
Út közben még két remek program várt bennünket. Először Érsekújváron álltunk meg, hogy megnézzük a várost és ajándékokat vásároljunk szüleinknek, barátainknak. Aztán újra Madarra érkeztünk. Ezúttal finom paprikás krumpli főtt a bográcsban. Az asztalokra édes szőlő is került. A remek ebéd után a sportpályára mentünk. A fiúk fociban, a lányok métában mérték össze ügyességüket. A madari lányok korábban nem ismerték ezt a játékot. Tanárunk, Zita néni emailben küldte el a játékleírást és a szabályokat, úgy tanulták
meg.
Mégis fantasztikusan játszottak. Az első meccset meg is nyerték. Métában a körmérkőzések után végül „MIX” nevű csapatunk lett az első. Nagyon büszkék voltunk. A fiúk is remekül játszottak, de a madariak jobbak voltak, megérdemelten
nyertek.
A nézők közül sokan beálltak íjászkodni és a kedvenc várháborúnkat is eljátszhattuk. Gyorsan elmúlt a délután. Madari barátainktól az útra finom uzsonnát is kaptunk. Aztán megköszöntünk mindent, s elbúcsúztunk vendéglátóinktól és kollégáinktól. Este 7 órára értünk haza.Móron már vártak bennünket szüleink. Sokan könnyeztünk, mikor elbúcsúztunk új barátainktól. Azóta is tartjuk a kapcsolatot. Alig várjuk, hogy október 2-án a projektzárón újra találkozhassunk.Remek volt, köszönjük neked, Határtalanul!
Értékelés: Az utolsó nap valamennyi programját is sikerült megvalósítanunk. A diákok ugyanolyan lelkesedéssel vettek részt a madari diákokkal szervezett közös sportversenyekben, mint az első nap közös emlékműsorában. Örömmel nyugtáztuk, hogy kedvünkért a madari lányok megtanultak
métázni,
s
hogy
jó
hangulatú,
fair-play
játékokat
játszottunk.
A korábbi íjászat és várháború olyan nagy tetszést aratott, hogy Madaron folytattu Sikerült elérni a célunkat s a pályázati célokat is. Nemcsak mi, kazinczysok, hanem a pusztavámi, a fehérvárcsurgói és a móri diákok is baráti kapcsolatot alakítottak ki a madari diákokkal. Megismerhettük a határainkon túl élő magyarok életét, kultúráját, lakóhelyük földrajzi és gazdasági
jellemzőit,
történelmi,
irodalmi,
építészeti,
képzőművészeti
értékeit,
gasztronómiáját.
2012. szeptember. 26. Értékelő óra Az értékelő tanórán csoportokban dolgoztunk. Az én csoportomnak az volt a feladata hogy a kirándulás 3. napját mutassa be. Közösen összegyűjtöttük a kékkői és a füleki várban hallott és látott információinkat. A közös élmények is előkerültek. A fiúknak különösen tetszett a kiállított ágyú. Egy fotót is készítettünk róluk. Ez azóta is díszíti az osztálytermet. A csoportok munkáját ezután összesítettük, majd egy rövid prezentációt készítettünk közösen.
2012. október 8. Nemzeti összetartozás napja Iskolánkban egy nagyon érdekes programra került sor október 8-án. Ez volt a nemzeti összetartozás napja. Előzetes feladatként egy menetlevelet kellett készíteni, amit osztályfőnöki órán beszéltünk meg. A mi menetlevelünket magyar szimbólumok díszítették. A témanapon sokféle érdekes feladattal találkoztunk. Totót töltöttünk ki a magyarsággal kapcsolatos kérdésekről, prezentációt láthattunk a lovas életről, tesztelhettük ügyességünket, rövidfilmet tekinthettünk meg a nagyvilágban élő magyarokról, majd pedig a zenehallgatással és képek segítségével híres magyarokról tudtunk meg sok érdekeset. A legizgalmasabb feladat a csokoládéöntés volt. Aki a csokit szereti, rossz ember nem lehet. Az összetartozást jelképező szimbólumokat készítettünk barna és fehér csokiból, amit mindenki hazavihetett, vagy megkóstolhatott. A feladatok lezárásaként egy közös csokoládészívet készítettünk, amiben minden osztály munkája megjelent, illetve az állomásokon szerzett kirakódarabokból állítottunk össze egy közös képet.
