PROBLÉMÁS ÓVODÁS
KALOCSAI ZITA MAGYARTANÁR MESTERSZAK
KONZULENS: DR. LUBINSZKI MÁRIA EGYETEMI ADJUNKTUS PSZICHOLÓGIA TANSZÉK
MISKOLC 2012
1
Tartalomjegyzék 1, Bevezetés ................................................................................................................................ 3 2, Miért lehet problémás az óvodás? .......................................................................................... 4 3, Az egészséges óvodás ismérvei.............................................................................................. 6 4, Megfigyelések, tapasztalatok, óvónői vélemények ................................................................ 9 5, Gyermekrajzok, diszlexia prevenciós szűrés........................................................................ 14 6, Mellékletek ........................................................................................................................... 16 7, Rövidítésjegyzék .................................................................................................................. 23
2
1, Bevezetés
Dolgozatomban egy esettanulmány bemutatására vállalkozom: egy problémás óvodás esetét szeretném bemutatni. Számos dolog jelenthet problémát, mellyel egy kis kitekintő erejéig foglalkozok a dolgozat bevezetőjeként. Először azzal foglalkozok, hogy milyen egy hasonlókorú,egészségesen fejlődő, testileg és lelkileg is egészséges óvodás. Ezt pedig összevetem azzal, amit tapasztaltam megfigyeléseim során: ettől számottevően eltérő viselkedésű,
s
fejlettségi
szinten
álló
gyermek
helyzetét
vizsgálom.
Javarészt
megfigyeléseimre támaszkodok. Felhasználom az óvónők korábbi megfigyeléseit illetve véleményét, ami azért fontos, hogy szemléltessem, azon esetek, melyeket leírok, nem minősíthetők egyedinek. Ezen túlmenően pedig összevetek néhány rajzot.
3
2,Miért lehet problémás az óvodás?
Felmerülhet a kérdés, hogy mi jelenthet problémát, ha óvodás gyermekről van szó..Eltekintve az alapvető „problémáktól” – már ha annak lehet nevezni - (nyilvánvalóan nevelni kell a gyermeket, foglalkozni kell vele, gondozni kel stb.) úgy gondolom, hogy van még számos megemlítendő ebben a témakörben. Bármely irányba is tér el a gyermek az átlagtól, az problémát jelenthet mind a szülők, mind pedig az óvoda, s később az iskola számára, s egyik eset sem könnyű, különböző nehézségeket rejteget mind a két irány. Ha a gyerek korosztályának megfelelően fejlettebb, mint az átlag, akkor a szülő nem dőlhet be mindenféle korosztály szerint besorolt gyermekjátéknak, illetve fejlesztőjátéknak (természetesen egyébként sem csak a puszta számokat kell figyelembe venni). Úgy gondolom, hogy egyénenként eltérő a gyermekek fejlettségi szintje, s azt a szülőnek kell tudnia eldöntenie, hogy saját gyermeke milyen játékkal illetve feladattal tud már megbirkózni. Ahhoz, hogy ezt megfelelően el tudja dönteni, elegendő időt kell töltenie a gyermekkel, hogy reálisan felmérhesse gyermekének képességeit. Másképp kell foglalkozni a jó képességű gyermekkel is. Nyilván több és más jellegű figyelmet, törődést igényel. Nem biztos, hogy leköti az, ami a többi gyermeket. Viszont szülőként szem előtt kell tartani azt is, hogy nem szabad feleslegesen leterhelni a csemetét. Nem szabad telezsúfolni a napjait tehetséggondozás címszó alatt, fontos, hogy a kisgyermekeknek megfelelő játékkal teli, felhőtlen életet is megélje a gyermek. Nem szabad, hogy a tanulás töltse ki a mindennapjait. Az óvoda részéről valószínűleg sokkal nehezebb az, hogy az óvónő egyszerre lekösse az egész csoport figyelmét, (hiszen egyszerre több gyerekre kell koncentrálnia) beleértve az átlagos képességű gyermekeket, s egyben az ettől eltérő képességűeket is. Sokkal hamarabb készen lesz a többiekhez viszonyítva a kiadott feladattal az a gyermek, akinek jobb képességei vannak, s a fennmaradó idővel az óvónőnek kezdenie kell valamit. Abban a tekintetben, hogy több erőfeszítést kell tennie az óvónőnek, ez a helyzet sem másabb, mint egy kevésbé fejlett gyermek esetében. Ugyanúgy több energiát, több figyelmet, törődést igényel. Ez akár olyan módon is megjelenhet, hogy a már unatkozó gyermek a társakkal beszélget, rosszalkodik, így gyakorlati haszna is van, ha az óvónő megfelelően le tudja kötni a gyermeket. Ha fejletlenebb gyermekről van szó, akkor szintén nincs könnyű helyzete a szülőnek. Egyrészt fel kell ismernie, hogy a gyermek milyen szinten van. Megfelel-e ez a szint a korosztályának, s ha nem, akkor milyen mértékben tér el ettől? Nyilván nem minden eltérés 4
jelenti azt, hogy aggódni kellene a gyermekért. Teljesen normális, ha nem minden fejlődési fázis következik be időben, illetve megtévesztő lehet, ha más gyermeket tekint a szülő „ideálisan fejlődőnek” (legyen ez akár az adott szülő másik gyermeke). Amint korábban is szó volt erről, minden egyén másképp, más ütemben fejlődik, s ez alól nem kivételek a testvérek sem. Segítséget nyújthat a szülőnek, ha más gyermekekkel hasonlítja össze a sajátját (nem versenyeztetés szempontjából, s nem is csupán az összehasonlítgatás okán, csupán a főbb fejlődési fázisok tekintetében). A gyermek számára kinyilatkoztatott elégedetlenségünk („bezzeg Katika, a barátnőd sokkal ügyesebb”, „a testvéred sokkal hamarabb megtanulta”) egyáltalán nem segít a helyzet orvoslásában, inkább csak feszültséget kelt a gyermekben, s ez még inkább gátolja őt a fejlődésben. A gyermek saját hibájaként érzékelheti azt, hogy miért nem teljesít úgy, mint az összehasonlítás alapjául szolgáló gyermekek, tehát ez debilizáló szorongásként hat a gyermekre, mely teljesen nemcsak felesleges, hanem káros. Ha kétségei támadnak a szülőnek, nem szégyen sem az óvónő véleményét kikérni sem ezen túlmenően szakembertől segítséget kérni, hogy minden rendben van-e a gyermekkel. Bár legideálisabb eset, ha a szülő már óvodás kor előtt észreveszi azt, ha van némi fejlődési problémája a gyermekének. Ebben az esetben korábban tud lépni, s fejlesztő pedagógus segítségével nemcsak megelőzhető, hogy ne legyen komolyabb probléma, hanem akár gyorsabb fejlődés is elérhető, mint egy egészségesen fejlődő gyermeknél. Az óvónő könnyebben felismeri azt, hogy a gyermek korosztályának megfelelően fejlődik-e vagy sem, hiszen rengeteg gyermek veszi körül; tapasztalatból tudja, hogy mik azok az árulkodó jelek, melyek felhívják a fejlődési rendellenességre a figyelmet. A probléma orvoslása ennél nehezebb, sokrétűbb, tulajdonképpen a felismerés első lépésként funkcionál. Elsődlegesen a szülő feladata, hogy gyermekét megfelelő módon gondozza, fejlessze, s ha úgy ítéli meg, hogy szakember segítségére van szükség, akkor szakemberhez forduljon. Az óvónő esetleg tanácsolhatja észrevételei alapján, hogy a gyermeknek jót tenne, ha szakember foglalkozna vele. Azon a gyermekekre több figyelmet szentel általában az óvónő, akiknek az átlagtól kissé alacsonyabb a fejlettségi szintjük, hiszen akár ahhoz, hogy a feladatot megértsék, segítségre lehet szükségük; vagy akár a feladat megoldásában gyakran elakadhatnak.
5
3, Az egészséges óvodás ismérvei
Egészségesnek tekinthetjük azt a gyermeket, aki testileg, lelkileg és szellemileg is egészséges. A szocializáció során (mely egész életünket átszövi)1 sajátítja el a gyermek azokat az alapvető tulajdonságokat, képességeket, értékeket és normákat,2 amelyek a későbbiekben (valamint már gyermekkorban is) alapvetően meghatározzák az egyént, mind viselkedésében, mind gondolkodásában, s látásmódjában. Minél fejlettebb élőlényről van szó, annál nagyobb az a szerep, amit a tanulás betölt az egyén életében.3Kezdenek kirajzolódni az óvodás kor végére személyiségének körvonalai.4 Ilyenek például a szeretetre, örömre, ragaszkodásra, együttérzésre, szomorúságra való képességek.5 Ezek a későbbiekben kevésbé vagy egyáltalán nem pótolhatók.6 Ahogyan a nyelv is meghatározza azt, hogy milyen a gondolkodásunk, s a gondolkodásunk is a nyelvet. Az egyént körülvevő környezetnek is kiemelkedő szerepe van a gondolkodásra, s az egyén gondolkodása is hat a körülötte levő környezetre. Deviáns személyiségfejlődéshez vezethet a nem megfelelő szocializáció,7 mely a későbbiekben rengeteg problémát jelenthet mind a környezetnek, mind a gyermeknek. A deviáns személyiségfejlődés korrekciója nem mindig kivitelezhető, némely esetekben normalizálható a deviancia mértéke. A társas kapcsolataink elengedhetetlenek a fejlődésünk során, ezek meghatározók személyiségünk a biológiai, a pszichés valamint a szociális szintjeinek kialakulásában. 8 A szocializáció legelső színtere9 a család,10 ezen belül is kiemelt szerepe van az anyának, s a későbbiekben a kortárs csoportokra helyeződik át a hangsúly.11 Tőle tanulja meg a gyermek az anyanyelvtől kezdve a gesztusokig a legalapvetőbb mozzanatokat. Az anya szerep nemcsak fontos, de egyben felelősségteljes szerep is. A családban megfigyelhető viselkedés, szokás mind mintát ad a gyermeknek, melynek csak később lesz tudatában. Nem véletlen, hogy a 1
Dr. BAGDY 1977, 12. COLE – COLE 2003, 380. 3 Fejlődéslélektan olvasókönyv 1997, 9. 4 NOWOGRODZKI 1965, 100. 5 Dr. BAGDY 1977, 5. 6 Dr. BAGDY 1977, 19– 20. 7 Fejlődéslélektan és a szocializáció alapjai 2009, 77. 8 Dr. BAGDY 1977, 5. 9 Fejlődéslélektan olvasókönyv 1997, 12 – 13. 10 Dr. BAGDY 1977, 13. 11 Dr. BAGDY 1977, 13. 2
6
vadon nevelkedett gyermekek oly másképp viselkednek, hiszen teljesen más környezetben nőnek, s teljesen más mintát látnak. A család nemcsak fizikailag táplálja a csemetét, hanem szellemi táplálékkal is ellátja normális esetben, s ha e két táplálék megfelelő mértékű, a gyermek nem pusztán passzív12 lényként van jelen, hanem aktívként. A családi harmónia döntően befolyásolja a gyermek lelki kiegyensúlyozottságát, harmonikus voltát, s a lelki megbetegedések elsősorban az egyén környezetében keresendőek.13 A gyermek fejlődésében jelentős hatással vannak jelen az örökletes tényezők, s a környezeti hatások14, vagyis a nevelés.15 Különbözőképpen vélekednek ezek fontosságáról a pszichológusok: van olyan, aki az örökletes tényezőket részesíti előnyben, s van olyan, amelyik a nevelést. Abban egyet értenek, hogy mind a kettő nagyon fontos, egyik kiegészíti a másikat. William Stern volt az első, aki mindkét tényezőt ugyanolyan mértékben16 fontosnak tartotta („kéttényezős konvergencia-elmélet”). Megkérdőjelezhetetlennek tartom, hogy mind a kettő nagyon fontos tényező, s nyilván mind a kettő módosít(hat) a másik tényezőn. Viszont személyes véleményem szerint nagyobb szerepe van a nevelésnek a fejlődésben. A nevelés és az örökletes tényezők szerepének egymáshoz való viszonyára analógiaként a család és az óvoda viszonyát említeném meg. Ha nem is hasonló mértékű, de ugyanúgy nagy port kavart a szakemberek között, hogy mennyire befolyásolja vajon a családi háttér, s mennyire az iskola17 a tanuló teljesítményét. Bár nem fedi le a hasonlatom a valóságot, de érzek némi alapot a komparációjogosságához. Az iskolai-pedagógiai rendszer önmagában is értelmezhető, viszont nem függetleníthető el a családi háttértől,18 a kettő kölcsönhatásban van egymással. Fontos tényező az is, ahogyan a pedagógusról otthon,19 a családban vélekednek, s ott milyen hozzáállást tanúsítanak az iskolához. Az általános iskola kezdetén sokkal nagyobb hatással bír a család,20 mint az iskola, ám ez fordított tendenciát mutat a későbbiekben, s megnövekszik az iskola szerepe, hatása. Határozottan bizonyítják a szociolingvisztikai kutatások hogy „az alacsony státuszú és kulturálisan igénytelen családok
12
Dr. BAGDY 1977, 13. Dr. BAGDY 1977, 18. 14 Fejlődéslélektan olvasókönyv 1997, 14. 15 Fejlődéslélektan és a szocializáció alapjai 2009, 10. 16 Fejlődéslélektan és a szocializáció alapjai 2009, 10. 16 Fejlődéslélektan és a szocializáció alapjai 2009, 10. 17 BÁTHORY 1992, 91. A szakirodalomra támaszkodva a család és az iskola kapcsolatának elemzése ébresztette fel bennem azt a gondolatot, hogy ez a viszony bizonyára az óvodában is jelen van, még ha nem feltétlenül ilyen arányokban mutatkozik is meg a két kapcsolati elem között közötti egymásra utaltság. 18 BÁTHORY 1992, 92. 19 BÁTHORY 1992, 93. 20 BÁTHORY 1992, 94. 13
7
gyermekeinek a verbális képessége kevésbé fejlett, mint a magas státuszú, kulturálisan igényes családok gyermekeié.”21 Ha az iskola és a család viszonyában az iskolát óvodára cseréljük, más eredményekre juthatunk. Ahogyan a szakirodalom is írja, csak az iskola későbbi szakaszában helyeződik át a hangsúly az iskolára (természetesen a szülői háttér mellett, s a szülő az iskola hatásosságának megerősítő gondolkodásával), így nyilvánvalóan az óvoda és a család összehasonlításában biztosan a család elsőbbsége jut érvényre. Bár már ekkor megkezdődik a kortárs csoportokra jelentőségének fokozódása,22 de ennek ellenére még mindig a család, s leginkább az anya biztosítja gyermeke számára a legfontosabbakat: biztonság, szeretet, elfogadás, érzelmi kiegyensúlyozottság, törődés. Amíg a gyermek nem kapja meg azokat a fontos ingereket (elsősorban a családjától, s kiemelten fontos ebben az édesanya szerepe), amire neki szüksége van, addig máshol sem tud megfelelően beilleszkedni (például az óvoda), s addig saját helyét, sőt saját magát sem fogja megtalálni.Ez ezért is nagyon fontos, mivel az óvodáskorban alakul ki a közösségbe való beilleszkedés kezdeti képessége.23 Ehhez viszont nem elhanyagolható, hogy meglegyenek a megfelelő alapok, amire a gyermek tud támaszkodni (korábbi társas tapasztalatok, élmények). Erre a későbbiekben a megfigyeléseimmel kapcsolatban visszatérek.
21
BÁTHORY 1992, 96. Dr. BAGDY 1977, 13. 23 Fejlődéslélektan, Az életkori sajátosságok pszichológiája, 1972, 37. 22
8
4, Megfigyelések, tapasztalatok, óvónői vélemények
Az a kisfiú, akit megfigyelek, öt éves és tíz hónapos, jelenleg nagycsoportos óvodás. Többször nyílt alkalmam megfigyelni ezt a fiút, akit dolgozatomban Bencének fogok nevezni, mely név természetesen a gyermek személyiségi jogai miatt nem egyezik a kisfiú eredeti nevével. Rövidebb idejű gyakorlatot töltöttem el az óvodában, s már akkor feltűnt, hogy a gyermek nagyon furcsán viselkedik. Kezdetben inkább belesimult a környezetébe számomra. Valójában a laikus szemével vizsgálva is feltűnik, hogy valami nincs rendben. Bence rettentően szorong, ez nagyon sokszor megfigyelhető nála. Akár apró játékos feladatok alkalmával is stresszes, mozgatja mindkét kezét, s emellett nagyon zavart. Az embernek olyan érzése támad, mintha a gyerek folyamatosan azon gondolkozna, hogy „már megint szerepelni kell, már megint nem fog sikerülni”. Nyilván a gyermek jól érzékeli, hogy társai ügyesebbek, okosabbak, s ez számára még stresszesebb szituációkat generál. Olykor egyszerű kérdésekre sem tudja a választ. Egy eset alkalmával az óvónő felszólított egy lányt, s megkérte, hogy számolja meg a csoportteremben lévő gyerek asztalokat. A gyerek megszámolta egyenként, s a helyes eredményt mondta a végén. Majd az óvónő Bencét is megkérte, hogy számolja meg a csoportteremben levő felnőtt asztalokat. Bence mechanikusan, az őt megelőző gyermek mintája alapján a gyerek asztalokat kezdte el számolni, s közben folyamatosan feszengett. Viszont nemcsak, hogy nem értette azt, hogy mit kérnek tőle (felnőtt asztalokat számolja meg), hanem a számolás és a rámutatás sem volt szinkronban, míg a korábban felszólított gyermeknél igen. Ezt az óvónők is elmondták, hogy rettenetesen stresszes, ha meg kell nyilvánulnia, vagy valamilyen képességét „bizonyítania kell”, tulajdonképpen a vizsgadrukk erőteljes tüneteit produkálja. Hasonló eset volt az is, amikor az óvónő által mondott számot kellett mutatniuk a gyerekeknek az ujjaikkal. Az óvónő felszólított egy lányt, hogy mutasson hármat, mire ő villámgyorsan teljesítette a kérést. Majd Bencén volt a sor. Ő hezitált, s a korábban felszólított kislány ujjait nézte. Mivel az korábban hármat mutatott, a fiú is hármat mutatott. Jellemző rá, hogy az esetek nagy többségében a többiek viselkedése alapján próbál megfelelni a feladatokban (később hoznék még erre példát). Tulajdonképpen az egyetlen, amivel pozitív értelemben kitűnik társai közül, az az, hogy a csoportban mindössze néhány gyerek (kb. 3) köszöni meg az ételt, s ő is köztük van. 9
Egy alkalommal, mikor zenés műsoron vettek részt a gyermekek, lehetőségem nyílt olyan dolgokat is megfigyelni, amik egyébként is jelen vannak nála, viszont itt mindössze 2030 percbe sűrűsödve sok jellegzetes tevékenység feltűnt. Több alkalommal megfigyeltem, akár csak egy napon belül is, hogy saját magával szemben nincsenek nagy igényei Bencének. Erre a következtetésre úgy jutottam, hogy láttam, mikor felveszi az udvarról bejövetel után a benti nadrágját, az féloldalasan van rajta. A pólóját fele oldalon bele teszi a nadrágjába, s a másik felén pedig nem. A cipőjének sarka néhány alkalommal le volt taposva. Ez úgy gondolom, hogy a szülő figyelmetlenségét, nemtörődömségét is megmutatja, hiszen az a gyermek, akire a szülő kellőképpen odafigyel, (megigazgatja a ruháját, szépen beágyaz gyermekének, figyel rá, hogy minél kényelmesebb s jobb legyen gyermekének); automatikusan is átragasztja gyermekére azt az alapvető igényt, hogy normálisan megigazítja a ruháját, mikor felveszi. Letaposott cipősarokkal ülte, illetve táncolta végig a műsort, s a nap további részében viszonylag sokáig fel sem tűnt neki ez, s nem is zavarta (felmerül a kérdés, hogy vajon reggel az óvodába így adta rá az édesanyja vagy pedig egy órán belül így letaposta a cipősarkat?). A haja olyan hosszú (persze nem lányosan hosszú), hogy igencsak ráférne egy hajvágás. A zenés műsor alatt felszabadultabbnak láttam az egyébként sokszor görcsös, s szorongó gyermeket. Ez a „felszabadultság” nem olyan mértékű, mint amit más gyereknél tapasztaltam. A többi gyerek vidáman nevetett, teli torokból, válaszolt a zenész kérdéseire, sőt, bátran kimentek teljesíteni is a feladatokat. Ezzel szemben Bencén csak nagyon kis mértékben lehetett látni az öröm jeleit. Mosolygott, de jóformán semmi több reakciójával nem fejezte ki, hogy tetszik neki a műsor. Viszont ismerve őt, felszabadultabb volta egyértelműen árulkodó volt. Későbbiekben, mikor megkérdeztem tőle, hogy tetszett-e neki a műsor, mindössze egy „tetszett” válasszal elintézte.24 Az előadás alatt csak nehezen lehetett őt aktivizálni. Ha ő egyedül nézte volna végig a műsort, akkor biztos vagyok benne, hogy meg sem mozdult volna. A társak serkentették őt arra, hogy ő is mozogjon a zenészekkel együtt, ahogyan ők azt kérték. Inkább a passzivitás jellemző a gyermekre. Nagyon figyelmetlen, dekoncentrált. Nehezen érti meg, hogy mit kell csinálnia, illetve nagyfokú bizonytalanság is jellemzi. Hiába hangzik el, hogy mindenki tegye csípőre a kezét, ő egy arasszal lejjebb, kézfejét kifelé fordítva lépeget, s nem veszi észre, hogy nem jól csinálja. Páros táncnál felhívták a gyerekek figyelmét arra, hogy forduljanak szembe a 24
Ez a szófukar válasz pedig zárkózottságára utal, s nem arra, hogy ne tetszett volna neki az előadás. Illetve tudjuk jól, hogy az óvodások nem gyakorolják sűrűn a hazudozást.
10
választott táncpartnerükkel, ő ekkor is csak nehezen fordul partnere irányába. Sarok összeütés kiáltásra csak emelgeti a lábát, észre sem veszi, hogy más egészen mást csinál. Úgy gondolom, ennek ellenére, hogy sokszor teljesen mást csinál, s fel sem tűnik neki, pontosan tudja, hogy a társai ügyesebbek. A helyzet orvoslására pedig azt találta ki, hogy folyamatosan a társait nézi, hogy ők hogyan csinálják a lépéseket, éppen mit csinálnak. Próbálja ellesni a technikákat. Másnak ösztönösen jöttek azok a lépések, amiket a zenészek mutatnak, illetve akár elsőre sokkal ügyesebben végrehajtották ezeket a gyakorlatokat. Sem ritmusérzéke, sem helyes mozgáskoordinációja nincs, illetve a tapsolással is problémák adódnak. Még egy-egy mozdulattal megküzd (figyelve a másikat, hogy az hogyan csinálja), de mikor már a kezet és a lábat is össze kellene hangolni, ott már sajnos kudarcot vall. Csak az egyikre tud figyelni, arra sem pontosan. Ezt akár járás közben is meg lehet nála figyelni. Nem húzza kimagát. S akár képes elesni a saját lábában is. Az óvónők elmondásából tudom, hogy a szókincse rettentően kevés. S ezt a zenés műsor alatt is bizonyította. A zenészek arra kértek minden legényt, hogy jelentkezzenek. S majdnem kivétel nélkül mindenki jelentkezett (néhány kiscsoportos fiúcska nem jelentkezett csupán). Bence körbenézett, s mikor látta, hogy a legények felszólításra a fiúk jelentkeznek, akkor ő is felemelte a kezét. Sajnos ettől drasztikusabb szemléltetéssel is találkoztam, melyről a későbbiekben írok. Fontos még az is, hogy zárt szájjal beszél, fogait nagyon összeszorítja, alig érthető, amit motyog. Egyáltalán nem artikulál. A tízórainál is csak a száját mozgatja a jó étvágyat óvónői kívánságra Mikor műsorra készítik fel a gyermekeket az óvónők, az ügyesebb gyerekeknek hosszabb szöveget adnak, hiszen, azok nagyon jól, probléma nélkül meg tudják őket tanulni, s érthetően mondják a szöveget. „Felelősségteljes” pozícióba nem választják Bencét, mert nemcsak, hogy igen nagy nehézséget jelent begyakorolni vele a szöveget, hanem előjön nála a vizsgadrukk, s rosszul szerepel. Tehát nem őt állítják ki „közszemlére”, mert ez csak rontaná a gyermek amúgy is gyenge képességeit. Bence a társaival alig kommunikál, egyáltalán nem láttam, hogy bármilyen kérdése lett volna az óvónő felé, illetve, bármit közölt volna esetleg vele. Míg a többiek gyakran mennek oda nap közben, s elmondnak neki egy-egy történetet, akár azzal kapcsolatban, hogy mit csinált tegnap a család, vagy, hogy kinek lesz születésnapja. Akár olyan bensőséges információt is megoszt némelyik gyermek az óvónővel, hogy kistesója fog születni. Társaival testi kontaktust nagyon ritkán létesít, általában csak a kötelező kettes sorban álláskor fogja meg társa kezét. A többekre jellemző, hogy lökdösődnek, verekednek olyakor, illetve közel helyezkednek el a másikhoz képest. Némely gyermek még alváskor is fogja társa kezét, vagy 11
simogatja társának arcát. Bencénél egyiket sem figyeltem meg az előbb felsoroltak közül. Saját magában is nagyon jól el van, úgy veszem észre, hogy nem igényli kifejezetten a társaságot. Ha szociometria felmérést végeznék el a csoporttal, akkor véleményem szerint Bencének egy vagy egy viszontválasztása sem lenne. Őt sem hiszem, hogy választaná sok gyermek, illetve ő is csak maximum 1-2 gyereket tudna megnevezni. Mindössze egy gyermekkel láttam játszani. Nemcsak, hogy elvan magában, de nem is igényli, hogy bármely aktivitásban részt vegyen. Ez engem az eddigiek alapján arra enged következtetni, hogy otthon sem foglalkoznak vele eleget, otthon is biztosan nagyon jól el van egyedül is, ha „leteszik” valahova. Az a gyermek, akivel foglalkoznak, akihez folyamatosan beszélnek, s akit folyamatosan kérdeznek; igényli, a törődést, az állandóan nyüzsög, s arra vágyik, hogy csinálhasson valamit, beszélgethessen, játszhasson. Az a gyermek, mely több ingert kap, nagyobb igénye lesz a folyamatos, s megfelelő minőségű ingerekre. Majmokkal végezték el azt a kísérletet, hogy külön ketrecben tartották őket, s bár látták anyjukat, s társaikat, de testi kapcsolatba nem léphettek velük. Ezek a majmok a normális egyedekhez képest sokkal passzívabbak voltak, deformizálódott a viselkedésük. Az anyával és a társakkal való testi kontaktus elengedhetetlen az idegrendszer megfelelő fejlődésének érdekében.25 Érdekes adalék, amit az óvónők mondtak, hogy a gyermek mondta el nekik annak idején, amikor az óvodába került, hogy ő még nem evett főtt ételt. Csak a főtt krumplit, a tojást és a húst ismerte, mást nem evett korábban. A szülő elmondása szerint a gyerek nem volt hajlandó megenni semmi más főtt ételt, s ezért nem is adott neki. Azt hiszem, kellőképpen mutatja az anya tájékozatlanságát, illetve a nem törődömségét. Az anya nagyon félti a gyermeket, az első évben nem is íratta be óvodába, s később is nagyon félt attól, hogy megbetegszik a gyerek. Valószínűleg ez a túlzott mértékű, már-már beteges féltés ragadt rá a gyerekre, s ezért szorong ennyire. Bence nagyon zárkózott, nehéz vele szót érteni. Introvertált, s emellett úgy veszem észre, hogy nagyon bizalmatlan is. Míg a többiek többször odajöttek hozzám megölelgetni, vagy akár csak beszélgetni, megkérdezni valamit, ő egyáltalán nem jött oda, s a kérdéseimre is csak szűkszavúan, szinte félve felelt. Az óvónőktől tudom szintén, hogy amikor az óvodába érkezett Bence, olyan volt, ahogyan ők mondták, mint egy „vad gyerek”. Szinte egyáltalán nem szocializálódott. A mai napig befogja a fülét, ha hangoskodnak körülötte a gyerekek, illetve ugyanezt tette a zenés műsor alatt is. A számára idegen, kellemetlen vagy akárcsak hangos hangokat nem tudja
25
Dr. BAGDY 1977, 21 – 22.
12
elviselni. Ez a viselkedés arra enged következtetni, hogy a gyermek itt, az óvodában kezdte megtapasztalni, hogy a családon kívül is van élet, s mások is léteznek. Valószínűleg ingerszegény környezetben nevelheti őt az édesanyja. Az óvónők is azt mondják, hogy soha nem vitték még el a szülők a fiút bárminemű óvodai programra, s akármikor kérdezik Bencét, nem tud olyat mesélni, mint a többiek, hogy merre járt. A gyermeknek szüksége van arra, hogy minél több inger érje, mégpedig éppen ahhoz, hogy fejlődjön. Minél több inger éri, s minél különbfélék annál jobban fejlődik. S ez sajnos a későbbiekben igen ritkán pótolható. Közös családi programokról sem tud beszámolni a gyerek. Az édesapát ez idáig (a gyerek nagycsoportos létére) még egyszer sem látták. Állítólag a két szülő együtt él, s van még egy kisebb gyermek, akivel az anya éppen GYES-en van otthon. Kezdetben abszolút nem tudtak vele szót érteni az óvónők, illetve alig beszélt. A beszéd- és az értelmi fejlődés legfontosabb meghatározója, hogy mennyit foglalkoznak a gyermekkel.26A mostani állapota már sokkal biztatóbb, ahhoz képest rengeteget fejlődött.Mikor Bence óvodába került, az óvónők hívták fel a szülő figyelmét arra, hogy a gyermek nem beszél. S az édesanya tanácsot kért, hogy ezt hogyan lehetne orvosolni, mire az óvónők elmondták, hogy kérdezgessen tőle például egy mesés könyvből, hogy mit lát a képen. Az anya rácsodálkozott, hogy így is lehet foglalkozni a gyermekkel. Az anyuka most már érdeklődő, korábban támadásnak vette, ha az óvónők segíteni próbáltak. Tavaly, az év végi záróműsoron tűnhetett fel neki, hogy gyermeke sokkal le van maradva a többi gyermekhez képest, s akkor vitte haza a kis füzetet, mely a tanult mondókákat, énekeket tartalmazta.
26
Fejlődéslélektan, Az életkori sajátosságok pszichológiája, 1972, 37.
13
5, Gyermekrajzok, diszlexia prevenciós szűrés
Az első rajz emberrajz. Három gyermek ember rajzát vetem össze, hasonló idősek mindhárman. A mellékletben megtalálható egyessel jelzett rajz Bencéé, s a másik kettő pedig más gyermekektől származik. Nagyon jól kivehető, hogy a két rajz sokkal tagoltabb, részletesebb, esztétikusabb. Bár a mellékletben található rajzokon kevésbé kivehető, de mindkét (kettes és hármas) rajzon megjelennek a szempillák, míg a Bencéén nem. S sokkal arányosabban is ezek a rajzok. Nagyjából párhuzamosnak tekinthető a rajz fejlődése és az intellektuális fejlődés. Körülbelül négy éves korban már megjelenik az ember alak. 27 Bár már Bence 5 éves és tíz hónapos, mégis az emberrajz alapján 3-4 éves szinten van.28 Az általa rajzolt ember zömök, hosszú a karja, s a lábak nagyon aprók, az egész aránytalan. Öt éves korban már legtöbb gyereknél megjelenik a ruha is az emberrajzokon.29 A házrajzok közül (a mellékletben található) szintén az egyes számmal jelölt a Bencéé. A térérzékelése abszolút nincs helyén. A napja egyáltalán nem mosolyog, inkább komornak mondható. A ház fejjel lefelé mered a lap tetejéről. A fa és a ház majdnem egy síkban van, s majdnem egy méretűek is. A háza ablakai összevissza találhatóak a házon, inkább a tetőtéri helyiségből nyílnak. Az ajtó a háznak majdnem az oldalán található. Elég magasan van az ajtó. Megjelennek a fán a gyümölcsök. A kettesszámú rajz sokkal kidolgozottabb. A fán vannak ágak is és gyümölcsök. Az ajtón található gombkilincs. A háztetőn jól láthatóak a cserepek. Kis gyalogos út vezet a házhoz. Két gyermek diszlexiás prevenciós szűrését összehasonlítva jelentős eltéréseket mutat a Bencéé. Az óvónő rá is írta a lapra, hogy nagyon izgul a gyermek, a keze folyamatosan jár, s fogait összeszorítja, alig artikulál, gyakran érthetetlen, amit mond. A tárgyak megnevezésében nagyon bizonytalan, egyértelműen megkésett beszédfejlődésű. A két gyermek hasonló korú, mindössze néhány hónap köztük a különbség. Míg a kettessel jelzett másik gyermek eredményei szinte kiválóak (mindössze két hibát tartalmaz), ezzel szemben a Bencéé soronként 18 hibát tartalmaz. Bár Bence mutat némi hajlandóságot a tanulásra (3 képnél), ugyanakkor 3 képnél felejt, s 11 képnél pedig fogalmat téveszt egy képsorozaton belül. A teszt kimutatja, hogy beszédhibával rendelkezik, diszlexiás, felcseréli a szavakon belül a 27
FEUER 2000, 81. FEUER 2000, 82. 29 FEUER 2000, 85. 28
14
hangokat (kefe- fogkesze, paradicsom- paramicsom). Olykor teljesen oda nem illő, amit mond (tepsi – ablak). Sokszor az alak alapján ítél (a dobozt azt ismeri, s doboz neki a zacskó, a lábas, és a konzerv is.) Sok esetben meg sem próbálkozik kimondani, hogy mit lát a képen. Rettentő szegényes a szókincse, ez is arra vezethető vissza véleményem szerint, hogy keveset foglalkozik vele az édesanyja, legalábbis nem megfelelő mértékben, ahogy azt a gyermek igényelné. Körülbelül négyszer olyan gyorsan oldja meg a feladatot a másik gyerek, így időben is nagyon rossz a teszt eredménye. S csekély javulást mutat az időt tekintve az ismétlésnél. A gyermek jelenleg a szűrés alapján jár logopédushoz. Azt tanácsolta a logopédus, hogy maradjon a gyermek még egy évet az óvodában, arra hivatkozva, hogy nem iskolaérett még.30
30
A kisgyermekkori nevelés és gondozás irányelvei 2005, 22.
15
6, Mellékletek
16
17
18
19
20
21
22
7, Rövidítésjegyzék 1 A kisgyermekkori nevelés és gondozás irányelvei 2005 – A kisgyermekkori nevelés és gondozás irányelvei, Bp., 2005. 2, Dr. BAGDY 1977 – Dr. BAGDY Emőke, Családi szocializáció és személyiségzavarok, Tankönyvkiadó, Bp., 1977. 3, BÁTHORY 1992 – BÁTHORY Zoltán, Tanulók, iskolák, különbségek, Tankönyvkiadó, Bp., 1992. 4, COLE – COLE 2003 – Michael COLE – Sheila R. COLE, Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Bp., 2006. 5, Fejlődéslélektan, Az életkori sajátosságok pszichológiája, 1972 – Tankönyvkiadó, Bp., 1972. 6, Fejlődéslélektan és a szocializáció alapjai2009–Fejlődéslélektan és a szocializáció alapjai(szerkGALAMBOS Katalin), Műszaki Kiadó, Bp., 2009. 7, Fejlődéslélektan olvasókönyv 1997 – Fejlődéslélektan olvasókönyv, (szetk. BERNÁTH László, SOLYMOSI Katalin), Tertia Kiadó, Bp., 1997. 8FEUER 2000 – FEUER Mária, A gyermekrajzok fejlődéslélektana, Akadémiai Kiadó, Bp., 2000. 9, NOWOGRODZKI 1965 – NOWOGRODZKI, T.,Fejlődéslélektan, Tankönyvkiadó, Bp., 1965.
23