Polgári Eljárásjog I.
Szerkesztette: Udvary Sándor
Polgári Eljárásjog I. Jogi szakvizsga felkészítő kötet
Patrocinium Budapest, 2015
Tartalomjegyzék
oldalszám
ELŐSZÓ .................................................................................................................9 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE ...............................................................................11 I. ALAPVETŐ ELVEK ..........................................................................................15 1. A törvény célja, személyi és tárgyi hatálya ..........................................................17 2. A tisztességes eljárás elve (a bíróság előtti egyenlőség, a bírósághoz fordulás joga, a törvényes bíróhoz való jog, az igazságos tárgyaláshoz való jog, különös tekintettel az eljárás befejezésének ésszerű határidejére) .....................................21 3. A perindítás. A perindítási jog. A rendelkezési elv, a kérelemhez kötöttség elve ..25 4. A bizonyítási rendszer és szabályai (a peranyag szolgáltatás elve, a közvetlenség elve, a szóbeliség elve, a kétoldalú meghallgatás elve, a szabad bizonyítás és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve). A bizonyítás mellőzése ......................28 5. A nyilvánosság elve, az iratok megtekintése. A bírósági eljárás nyelve és az anyanyelv használatának elve .............................................................................34 6. A jogérvényesítés segítésének elve (bíróság tájékoztatási és kioktatási kötelezettsége jogi képviselővel, illetve a személyesen eljáró féllel szemben) ........38 7. A jóhiszemű joggyakorlás elve és megsértésének jogkövetkezményei ..................41 8. A jogorvoslathoz való jog. Az ügyész feladatai a polgári perben ..........................44 II. BÍRÓSÁGOK ...................................................................................................51 9. Az első- és másodfokú bíróságok, a bíróságok összetétele ..................................53 10. A kizárásra vonatkozó szabályok, a kizárási kérelem elbírálása ...........................57 III. BÍRÓSÁGI JOGHATÓSÁG, HATÁSKÖR ÉS ILLETÉKESSÉG ..................61 11. A joghatóság, hatáskör, illetékesség szabályai, vizsgálata ....................................63 12. A pertárgy értéke, az ehhez kapcsolódó illetékszabályok ....................................82 13. Az eljáró bíróság kijelölése ................................................................................85
IV. A FELEK ÉS MÁS PERBELI SZEMÉLYEK ...................................................87 14. A perképesség ...................................................................................................89 15. A pertársaság és ennek fajtái ............................................................................103 16. A perbehívás, perbelépés (félként és beavatkozóként). Változások a felek személyében ...................................................................................................115 V. KÉPVISELET ..................................................................................................121 17. A meghatalmazással kapcsolatos főbb szabályok. Az általános meghatalmazás ..123 18. Az ügygondnok jogállása ................................................................................129 19. A kötelező jogi képviselet esetei .......................................................................131 VI. PERKÖLTSÉG ..............................................................................................135 20. A perköltség fogalma. A bírósági eljárásban érvényesíthető ügyvédi munkadíj mértéke ..........................................................................................................137 21. Költségkedvezmények. Jogi segítségnyújtás igénybevétele, a támogatás formái, igénybevételének feltételei, a polgári eljárásokban nyújtott támogatásra vonatkozó külön szabályok .............................................................................142 22. A költségek előlegezése, viselésének szabályai, a perköltség-biztosíték ..............154 VII. EGYÉB ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK ..........................................................163 23. Beadványok ....................................................................................................165 24. A hiánypótlásra felhívás esetei, teljesítésének, illetve elmulasztásának joghatásai .......................................................................................................168 25. A kézbesítés szabályai kül- és belföldön, a kézbesítési vélelem megdöntése, a hirdetményi kézbesítés szabályai. Kézbesítési megbízott ...............................172 26. A határidők számítása .....................................................................................180 27. A mulasztás következményei, az igazolási kérelem ...........................................183 28. Az eljárás félbeszakadása .................................................................................187 29. Kifogás az eljárás szabálytalansága ellen, kifogás az eljárás elhúzódása miatt ....189 30. A jegyzőkönyv tartalma, kiegészítésének szabályai. Az iratok megtekintése, másolatok készítése .........................................................................................191 31. A pénzbírság kiszabásának feltétele, összege, jogorvoslat .................................194
VIII. KERESETINDÍTÁS ..................................................................................197 32. A keresetlevél tartalma, kötelező mellékletei ...................................................199 33. Kötelezettség a jogvita peren kívüli elintézésének megkísérlésére jogi személy vállalkozások egymás közötti pereiben ............................................................204 34. A kereseti kérelmek fajtái: marasztalási, megállapítási, jogalakítási (konstitutív) kereset .......................................................................................206 35. Az idézés főbb szabályai és annak kötelező mellékletei, a tárgyalási időköz főbb szabályai .................................................................................................209 36. A szóbeli kereset azonnali tárgyalása. Egyezségi kísérletre idézés ......................213 37. A perindítás hatályainak beállása .....................................................................215 38. Az áttétel szabályai .........................................................................................216 39. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának esetei ..........................218 40. A keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok fennmaradásának esetei ..........225 IX. A TÁRGYALÁS .............................................................................................227 41. A pervezetés. A rendfenntartás. Felvételkészítés a tárgyaláson ..........................229 42. A tárgyalás megnyitása és az ehhez kapcsolódó eljárási cselekmények. A tárgyalás elmulasztásának következményei ..................................................234 43. A bírósági meghagyás kibocsáthatóságának esetei, a bírósági meghagyás tartalma, a bírósági meghagyással szembeni ellentmondás szabályai ................237 44. A folytatólagos tárgyalás elmulasztásának következményei ..............................241 45. Az eljárás szünetelésének esetei és főbb szabályai az első és másodfokú eljárásban .......................................................................................................243 46. A tárgyalás menete, a tárgyalás berekesztése ....................................................246 47. Az ellenkérelem, a beszámítási kifogás és a viszontkereset szabályai és előterjesztésének határideje. Keresetváltoztatás ...............................................251 48. A perbeli egyezség szabályai ............................................................................257 49. Az ügyek egyesítése, elkülönítése ....................................................................262 50. A tárgyalás felfüggesztésének szabályai. Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezése .....................................................265 51. Ideiglenes intézkedések a tárgyaláson ..............................................................270
52. A per megszüntetésének esetei, módja és következményei ...............................275 X. BIZONYÍTÁS .................................................................................................283 53. A bizonyítási teher, a bizonyítás elrendelése, lefolytatása, a bizonyítás eredményének mérlegelése ..............................................................................285 54. A polgári perben alkalmazható bizonyítási eszközök, alkalmazásuk részletes szabályai .........................................................................................................290 55. A tanúk és szakértők díjazásának fontosabb szabályai ......................................298 56. Az előzetes bizonyítás .....................................................................................302
Előszó A jogi szakvizsgára készülő jogászok mindig nagy kihívással néznek szembe a felkészülés során, hiszen a felkészülés alapjául szolgáló törvényi és bírósági gyakorlat anyagán kívül kevés támpontjuk van. És ez így is van rendjén egy gyakorló jogásznál, aki az egyetem elvégzésével arról tett bizonyságot, hogy jelentős terjedelmű anyagok rendszerező áttekintésére képes. Mindazonáltal a jelölti, fogalmazói időszakban végzett gyakorlat tárgya jelentősen behatárolja azt a joganyagot, amelyen belül a fiatal kollegák elmélyültek. Ezt a szükségszerű specializációt rendszeres, szervezett felkészüléssel enyhíthetik az adott szakmák, de hasznos egy olyan összefoglaló, rendszerező jegyzet is, ami az Igazságügyi Minisztérium elvárásai, a kiadott tételsor alapján segíti a vizsgaanyag áttekintését. A széles, minden jelentős jogászi szakma összefogásán alapuló szerzőcsapat – akiknek többsége maga is a szakvizsgabizottság cenzora – ezt a célt tűzte maga elé: egy olyan tananyag, segédanyag megírását, amely rendszeres áttekintést ad a polgári eljárásjog szakvizsgán előkerülő (ill. a szorosan kapcsolódó) részeiről. A könyv lezárása 2015. július 15-e, legjobb igyekezetünk szerint hatályos anyagot tükröz. Persze a gyorsan változó joganyag miatt – különösen a végrehajtási rész tekintetében – figyelmeztetéssel kell élnünk: a könyv nem váltja ki a jogszabályok áttekintését, de azt rendszerbe foglalja. Tartalmazza és figyelembe vette viszont az anyag az 1/2014. PJE, a 2/2015. BKMPJE és a 3/2015. PJE határozatokat, amelyek a Ptk. hatálybalépésére tekintettel vizsgálták felül az elvi iránymutatásokat. Ennek áttekintéséért külön köszönet illeti meg Goldea Zsuzsát. A hatályossághoz kapcsolódó kérdés az egyes közjogi intézmények elnevezése: itt azt a módszert követtük, hogy az Alaptörvény ill. a módosuló státusztörvények hatályba lépése előtt született gyakorlatnál az akkori, a hatálybalépést és elnevezés megváltozását követő gyakorlatnál a mai elnevezést használtuk (vö.: Legfelsőbb Bíróság ill. Kúria). További stilisztikai megjegyzés, hogy a bírósági gyakorlatra való hivatkozást mindenhol a legrövidebb érthető formára korlátoztuk, így pl. a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 169. számú állásfoglalását PK 169.-ként hivatkoztuk, stb. Bízunk abban, hogy hasznos segítséget tudunk adni a felkészülőknek a vizsgához és a tudásuk nem csak a cenzorok tetszésére, de a megszerzett tudáson keresztül a polgárok hasznára is fog válni a későbbiekben! Budapest, 2015. július 15. A szerzők
9
Rövidítések jegyzéke Alaptörvény
Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25), a módosításokkal egységes szerkezetben
Abtv.
az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény
Áht.
az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény
BKMPJE.
a Kúria büntető közigazgatási polgári jogegységi határozata
Brüsszel I. rendelet
az Európai Parlament és a Tanács 2012. december 12-i 1215/2012/ EU rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról
Brüsszel IIa. rendelet
a Tanács 2003. november 27-i 2201/2003/EK rendelete a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről
Bszi.
a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény
BÜSZ
a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet
Ctv.
a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény
Cnytv.
a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény
Ectv.
az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény
EuB vagy Európai Bíróság
az Európai Unió Bíróság
Cstv.
a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1994. évi XLIX. törvény
Díjr.
a szakértők díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendelet
Fmhtv.
a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény
Hetv.
a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény
Infotv.
az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény
11
Itv.
az illetékekről szóló 1990. évi XCI. törvény
Jstv.
jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény
Ket.
a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályiról szóló 2004. évi CXL. törvény
Kjnp.
az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény
Kmr.
6/1986. (VI. 26.) IM rendelet a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban
Medtv.
közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény
Mötv.
Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény
MK
a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának állásfoglalása
Mt.
a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény
Nmjtvr.
a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr.
OBH
Országos Bírósági Hivatal
Pdr.
a pártfogó ügyvéd és a kirendelt védő részére megállapítható díjról és költségekről szóló 7/2002. (III. 30.) IM rendelet
PJE
a Kúria polgári jogegységi határozata
PK
a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának állásfoglalása
PKKB
Pesti Központi Kerületi Bíróság
Pp.
a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
Ptk.
a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
Ptké.
a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény
Rhszt.
a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény
Smtv.
a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény
Üdr.
a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet
Ügyészségi tv.
az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény
Ütv.
az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény
12
Tkr.
a tanúk költségtérítéséről szóló 14/2008. (VI. 27.) IRM rendelet
Thtv.
a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény
Ve.
a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény
Vht.
a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény
A kötetben használt ábrák: - vonatkozó bírói joggyakorlat. - az Alkotmánybíróság határozata.
13
Alapvető elvek A polgári perrendtartás a polgári peres eljárásokat szabályozó törvény, amely maga is tartalmaz egyes nemperes eljárásokat, illetve közvetetten is kiterjed hatálya azokra. A Pp. I. fejezete a polgári perben érvényesülő alapeveket fejti ki – bár további alapelvek az Alaptörvényben és más (pl. szervezeti) törvényekben is találhatók. Az ily módon törvénybe foglalt alapelvek normatív hatállyal bírnak, érvényesülésüket a bíróság a tisztességes eljáráshoz való jog keretében bizotsítani köteles.
I.
1
1. A törvény célja, személyi és tárgyi hatálya A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 1. §-a a polgári államok jogalkotásától eltérően rendelkezett a törvény céljáról. Ez a cél-megjelölés ma is hatályos perrendtartásunk bevezető rendelkezésének tekinthető és inkább a törvényhozói szándék kifejezéseként értelmezhető, semmint törvényi célként. A törvénynek ugyanis nem célja, hanem rendeltetése van. Eszköz, amely valamely szervet, annak tevékenységét, a törvényi előírások érvényesítése révén alkalmassá tesz arra, hogy a törvényhozói célt megvalósítsa. Az eredeti megfogalmazás szerint a törvénynek a jogviták eldöntését az „anyagi igazság alapján” kellett biztosítani. Ezt finomította a jogalkotó 1973. január 1-jei hatállyal „az igazság” kifejezésre, ám tartalmában nem változott a rendelkezés. Továbbra is az volt az uralkodó szocialista ideológiának megfelelő elvárás, hogy az igazság megismerhető és a bírósági eljárásokban is kideríthető. Ezt pedig adott esetben a felek hanyagsága ellenére is, a bíróságnak hivatalbóli kötelessége volt megkísérelni. Ennek érdekében, esetleg a felek mulasztása ellenére, a bíróság kötelessége volt a bizonyítás elrendelése.
A rendszerváltást követően súlyosbodott a polgári perek elhúzódásának terhe, s társadalmi elvárássá vált az eljárások hatékonyságának növelése, a befejezési határidők javítása. Ugyanakkor elfogadottá vált, hogy a bíróságokkal szemben sem támaszthatók olyan elvárások (pl. az igazság kiderítése), amelyeknek teljesítésére képtelenek, hiszen nincsenek hozzá eszközeik. Ezt a gondolkodást tükrözte az 1995. évi LX. törvény miniszteri indokolása, amikor kifejtette, hogy „(…) a bíróság feladata nem a felek saját érdekeinek érvényesítése a felek helyett és esetlegesen akaratuk, de legalábbis nemtörődömségük ellenében, hanem a felek egyéni érdekérvényesítési lehetőségének a biztosítása egy hatékony, semleges perrendben”. A semleges per megvalósítása azonban csak az 1999. évi CX. törvénnyel valósult meg, amikor a jogalkotó egyensúlyt teremtett a törvényi cél és a bíróságtól elvárt pervezetési magatartás között. A törvény kiiktatta az igazság kiderítésére törekvés kötelezettségét és a törvényi céltételezésből is mellőzte az igazság-követelményt. A legiszlatúra az 1–9. §-okat is újrakodifikálta. A törvény jelenlegi szövege mögötti helyes tartalom alapját az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) AB határozata adja, amely szerint az anyagi igazság kiderítésére nincs alkotmányos garancia. Az igazság kiderítése, mint törvényi cél és bírósági feladat, nem alkotmányos elvárás, az államnak az az alkotmányos kötelezettsége – összhangban az EJEE 6. cikkében foglalt követelménnyel –, hogy biztosítsa a jogviták pártatlan eldöntését. Ezért a kódex nem is az „igazság kiderítésére” szólítja fel a bíróságot, hanem „az eljárás igazságosságát” kell garantálni.
17
1 1. Személyi hatály A Pp. 1. §-a némelyest felemás módon rendelkezik a törvény személyi és tárgyi hatályáról, ugyanakkor a területi és időbeli hatály kérdését nem rendezi. (Egyes szerzők szerint a törvénynek van funkcionális hatálya is, ami a nemperes eljárásokkal való kapcsolatot rendezi.) A személyi hatály vonatkozásában a törvény a természetes és más személyeket jelöli meg, ezzel pótolja a korábbi rendelkezések hiányosságait, ahol a természetes személyek mellett a jogi személyek (illetve az állam) voltak megjelölve. Korábban külön értelmezést igényeltek a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok (bt., kkt.) vagy az alapítványok, mint perbeli jogalanyok. A ma hatályos Ptk. azonban a jogi személyiségű gazdasági társaságok közé emelte a közkereseti és a betéti társaságot is. [Ptk. 3:89. § (1) bek.] Ennek ellenére a Pp. jelenlegi szövegezése elfogadható, hiszen a megújult Ptk. sem tartalmaz minden jogi személyre vonatkozóan speciális rendelkezéseket. Ez utóbbiakra nézve a jogi személyekre vonatkozó Ptk-beli általános szabályok vonatkoznak, melyeket a törvény még azzal is kiegészít, hogy ha jogszabály nem jogi személy szervezeteket polgári jogi jogalanyisággal ruház fel, e jogalanyokra a jogi személyek általános szabályait kell megfelelően alkalmazni. [Ptk. 3:3. § (2)–(3) bek.]
A törvény személyi hatálya kiterjed a külföldi természetes vagy más személyekre is, ha magyar bíróság előtt perben félként szerepelnek vagy más perbeli pozícióban érintettek. A személyi hatály alóli kivételt a diplomáciai (konzuli) mentesség esetei jelentik. A diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés kihirdetéséről szóló 1965. évi 22. törvényerejű rendelet szerint a diplomáciai képviselő mentes a fogadó állam polgári és államigazgatási joghatósága alól, azonban a következő perek tekintetében eljárás alanya lehet: a) a fogadó állam területén fekvő, magántulajdonban álló ingatlanra vonatkozó dologi jogi per, hacsak a diplomáciai képviselő az ingatlant nem a küldő állam javára, a képviselet céljára tartja birtokában; b) az olyan hagyatéki eljárással kapcsolatos per, amelyben a diplomáciai képviselő magánszemélyként, mint végrendeleti végrehajtó, hagyatéki gondnok, örökös vagy hagyományos és nem a küldő állam képviselőjeként szerepel; c) az olyan per, amely a diplomáciai képviselő által a fogadó államban, hivatalos tevékenysége körén kívül folytatott bármilyen szabadfoglalkozással vagy kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos. (31. cikk 1. pont) A végrehajtási intézkedések vele szemben ugyanígy korlátozottak, kivéve az itt sorolt perek tekintetében, a sérthetetlenség csorbítása nélkül foganatosítható végrehajtási cselekményeket. (31. cikk 3. pont) Kifejezetten kimondja az Egyezmény, hogy a diplomáciai képviselő mentes a tanúvallomás tételének kötelezettsége alól. (31. cikk 2. pont) A küldő állam kifejezett nyilatkozattal lemondhat az eljárás alóli mentességről, s az immunitás nem terjed ki a képviselő által indított perben a viszontkereset alóli mentességre sem. A végrehajtás tekintetében azonban külön lemondó nyilatkozat szükséges. (32. cikk)
18
1 Az 1994. évi LXXXV. törvény kiterjeszti e kiváltságokat, mentességeket és könnyítéseket az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet intézményeire, tisztségviselőire és alkalmazottaira, a részt vevő államok képviselőire és az EBEÉ missziók tagjaira is; az egyezmény Magyarország tekintetében 1994. december 25-étől alkalmazandó. A konzuli kapcsolatokról Bécsben, 1963. április 24-én elfogadott egyezmény kihirdetéséről szóló 1987. évi 13. törvényerejű rendelet a fentiekhez hasonlóan szabályozza a konzuli mentességek rendszerét. A konzuli tisztviselők és a konzuli alkalmazottak a konzuli feladatok gyakorlása során végzett cselekményeik tekintetében nem tartoznak a fogadó állam bírói és államigazgatási joghatósága alá. E mentesség azonban nem érvényesül a) az olyan szerződés kötéséből eredő polgári per esetén, amelyet valamely konzuli tisztviselő vagy konzuli alkalmazott kifejezetten vagy hallgatólagosan nem a küldő állam megbízottjaként kötött; vagy b) valamely harmadik személy által indított olyan polgári per esetén, amelyet gépjármű, hajó vagy repülőgép által a fogadó állam területén okozott balesetből származó kártérítés iránt indítottak. (43. cikk) A konzuli tisztviselők tanúzási kötelezettségére azonban a diplomáciai mentességtől lényegesen eltérő szabályok vonatkoznak. A konzuli képviselet tagjait fel lehet hívni arra, hogy bírói vagy államigazgatási eljárás során tanúvallomást tegyenek. A konzuli alkalmazottak és a kisegítő személyzet tagjai a tanúvallomást általában nem tagadhatják meg; kivéve hogy a konzuli képviselet tagjai nem kötelesek vallomást tenni a hivataluk gyakorlásával kapcsolatos tényekről, és nem kötelesek bemutatni az erre vonatkozó levelezést és hivatalos okmányokat. Joguk van megtagadni azt is, hogy mint a küldő állam nemzeti jogának szakértői tegyenek vallomást. Ha valamely konzuli tisztviselő a tanúkénti közreműködést megtagadja, vele szemben semmiféle kényszerintézkedés vagy más szankció nem alkalmazható. A tanúvallomást kérő hatóság köteles elkerülni, hogy a konzuli tisztviselőt feladatai teljesítésében akadályozza. E hatóság a konzuli tisztviselő tanúvallomását – minden olyan esetben, amikor az lehetséges – annak lakásán vagy a konzuli képviseleten is felveheti vagy írásbeli nyilatkozat formájában is elfogadhatja. (44. cikk) A küldő állam a konzuli képviselet tagjának valamennyi eljárási mentességéről lemondhat, a lemondásnak azonban kifejezettnek kell lennie, s nem foglalja magában a végrehajtás alóli mentességről való lemondást, amely tekintetében külön nyilatkozat szükséges. (45. cikk) A diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról az 1973. évi 7. törvényerejű rendelet rendelkezik.
2. Tárgyi hatály A törvény szerinti tárgyi hatály az 1. §-ban jelölt vagyoni és személyi jogokkal kapcsolatos jogvita. Ez a megfogalmazás szűknek tekinthető abban az értelemben, hogy két vonatkozásban is kirekesztőnek tűnik. Vannak ugyanis olyan polgári eljárások, amelyek lényegében nem tartalmaznak jogvitát, [pl. a Pp. XVI/A. fejezetében szabályozott apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban, (Pp. 301/A–301/H. §§) a Pp. XIX. fejezetében szabályozott fizetési meghagyásos eljárás előtti bírósági feladatok (Pp. 314. §)] vagy éppenséggel nem a bíróság előtt folynak (közjegyzői eljárás, a végrehajtó
19
1 eljárása, némelyest a választottbírósági eljárás során igénybe vehető jogsegély). Ennek ellenére külön törvényi rendelkezés alapján, illetve a gyakorlat szerint ezen eljárásokban is megfelelően érvényesülnek a Pp. szabályai. A jelenlegi szabályozás – szemben a korábbival, amelyik a természetes személyek vonatkozásában mind a vagyoni, mind a személyi jogok, az állam és a jogi személyek vonatkozásában azonban csak a vagyoni jogok védelmét említve, felemás és hiányos volt – figyelemmel van arra a tényre is, hogy mind a természetes, mind a más személyek tekintetében egyaránt felmerülhetnek vagyoni és személyiségi jogi jogviták is. Röviden úgy határozható meg, hogy a Pp. rendelkezéseit mindazokban a perekben alkalmazni kell, melyek tárgya polgári ügy. A polgári ügy meghatározáson értjük a klasszikus polgári anyagi jogra alapozott ügyeken kívül a családjogi, munkaügyi, társadalombiztosítási ügyeket, valamint egyes közjogi természetű ügyeket is. Ezek közé sorolhatók a közigazgatási határozatok törvényességének felülvizsgálatával, az állampolgársággal, az egyesülési, a gyülekezési jog gyakorlásával, a pártok megszűnésével és gazdálkodásával, a helyi önkormányzatok határozataival kapcsolatos jogviták is. (Itt jelezzük, hogy a közigazgatási perrendtartás a jelenlegi jogalkotási szándékok szerint kikerül a Pp-ből.) A jogalkotó a törvény céljának megfogalmazásakor meghatározta a cél elérésének módszerét is. Kiemeli, hogy a jogviták eldöntése során érvényesülniük kell az I. fejezetben megfogalmazott eljárási alapelveknek, amelyek a jogállamiság követelményének eljárási garanciái.
20
2
2. A tisztességes eljárás elve (a bíróság előtti egyenlőség, a bírósághoz fordulás joga, a törvényes bíróhoz való jog, az igazságos tárgyaláshoz való jog, különös tekintettel az eljárás befejezésének ésszerű határidejére) A Pp. 2. § (1) bekezdése a bíróság feladatául szabja a perek tisztességes lefolytatását, és a jogviták ésszerű időn belüli eldöntését. Az Alaptörvénynek a perbeli jogokra vonatkoztatható XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint „(m)indenkinek joga van ahhoz, hogy (a) perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el”. A tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, amely semmilyen más cél vagy jog érvényesítése érdekében sem korlátozható (pl. akár még az igazság feltárása érdekében sem megengedett valamely bizonyíték jogellenes úton való beszerzése és felhasználása). A rendelkezés komplex követelményként foglalja magában a tisztességes eljárás követelményét. Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy a tisztességes eljárás követelménye eljárási garanciákat és bizonyos nem jogi elemeket is megtestesít. Olyan abszolút jogként értelmezendő, amellyel szemben más mérlegelhető jog nem jöhet szóba. Egyes elemei azonban nem tekinthetők abszolútnak, lehetnek megszorítások (korlátozások), az összhatást kell értelmezni. [19/2009. AB hat.; 11/2007. AB hat.; 1/2008. AB hat.; 14/2004. AB hat.; 6/1998. AB hat.; 14/2002. AB hat.; 15/2002. AB hat.; 35/2002. AB hat.; 605/D/2006. AB hat.]
A bíróság előtti egyenlőség követelményéről mind alapjogi, mind szervezeti szinten rendelkezett a jogalkotó. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének általános fogalmazása szerint „a törvény előtt mindenki egyenlő”. A Bszi. 7. §-a azonban már az igazságszolgáltatásra konkretizálva úgy szól, hogy „a bíróság előtt mindenki egyenlő”. E két nézőpontúság fejezi ki, hogy mindenkire ugyanazok a jogszabályok vonatkoznak és mindenki ügyében azonos bíróságok járnak el. Egységes bíróság, egységes jog: lényegében a diszkrimináció tilalmának igazságszolgáltatási érvényesülését jelenti szervezeti és eljárási szempontból. Az egységes igazgatást az Országos Bírósági Hivatal, az egységes jog alkalmazását, a jogszabályok egységes érvényesülését a Kúria biztosítja. Kivételesen, meghatározott ügyekben különbíróságok is eljárhatnak, illetve más szervek is gyakorolhatnak „igazságszolgáltatásszerű” tevékenységet, azonban ez utóbbiak döntését követően mindig biztosított a bírósághoz fordulás joga. [Alaptörvény 25. cikk (1)–(6) bek.]
21
