PÉCSI PÜSPÖKI HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA. Hittanár szak

PÉCSI PÜSPÖKI HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA Hittanár szak

Ragadics Tamás:

AZ EGYHÁZ TÁRSADALMI TANÍTÁSA A MEZŐGAZDASÁGRÓL A XX. SZÁZADI MAGYAR VISZONYOK TÜKRÉBEN

DIPLOMADOLGOZAT Témavezető: Goják János

Pécs, 2004

Tartalom:

I.

Bevezetés

II.

Az egyház kompetenciája a gazdasági szférában

III.

Az Egyház társadalmi tanítása

1. Előzmények 2. A szociális enciklikák 3. Alapelvek a keresztény társadalmi tanításban IV.

Mezőgazdasági szempontok ismertetése az enciklikákban; a kapcsolódó magyar viszonyok bemutatása 1. XIII. Leó: Rerum Novarum A. A földbirtok, mint magántulajdon B. A bérmunkásság helyzete, az állami beavatkozás szükségessége C. Női és gyermekmunka 2. XI.Pius: Quadragesimo Anno A.

Fentről irányított gazdaság helyett a szubszidiaritás elvének megvalósítása

B.

A paraszti társadalom, mint a kapitalizmus alternatívája

3. XXIII. János: Mater et Magistra A.

A parasztság városokba áramlása

B.

A vidéki infrasrtuktúra fejlesztése

2

C.

Pozitív diszkrimináció a mezőgazdaságban 1) Hitel 2) Társadalombiztosítás 3) Árszabályozás 4) Képzés 5) Szervezetek alakítása

4. XXIII. János: Pacem in Terris A.

Erőszakos közösségszervezés

5. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et Spes A.

A gazdaság fejlesztése

6. VI. Pál: Populorum Progressio A.

A monokultúrás termelés

7. VI. Pál: Octogesima Adveniens A.

Elmagányosodás

B.

Multinacionális vállalatok

8. II. János Pál: Laborem Exercens A.

A paraszti munka méltósága

9. II. János Pál: Sollicitudo rei Socialis 10. II. János Pál: Centesimus Annus V.

A mezőgazdaság az újabb egyházi megnyilatkozások tükrében

VI.

Lezárás

3

I. Bevezetés A neolit kori forradalom, az élelemtermelés kezdetei óta sokat változott a világ benépesítését lehetővé tévő mezőgazdaság jellege és jelentősége. Mégis a mezőgazdasági tevékenység beindulása volt az a folyamat, amely forradalmi változások során a mai városlakó és világgazdaságban élő ember történetéhez vezetett.1 Egészen a XX. századig a legfontosabb, legnagyobb tömegeket foglalkoztató gazdasági ágazat úgy tűnik, mára veszít jelentőségéből. Bár a fejlődő országokban még mindig a mezőgazdaság biztosítja a legtöbb ember megélhetését, a modern államokban az agráriumban foglalkoztatottak aránya – a technika és a gazdaság más ágazatainak fejlődése hatására – mindenütt néhány százalékra csökkent. Ezekben az államokban a nemzeti jövedelemnek is kisebb hányadát adja, mint az egyéb szektorok. A természeti környezetet kizsákmányoló és pusztító, a folyamatos növekedést célzó gazdaság azonban napjainkra olyan körülményeket teremtett, amelyek között egyre nehezebb és költségesebb a nyersanyagok és élelmiszerek – különösen az egészséges élelmiszerek – előállítása. A harmadik világ országaiban bekövetkezett, és jelenleg is zajló demográfiai robbanás hatására az élelmiszerszükséglet folyamatosan nő. A gazdag országokban ugyanakkor felértékelődnek a természet egyre nehezebben hozzáférhető alapvető kincsei, mint a tiszta víz és levegő, az egészséges táplálék. Alternatívák jelennek meg a környezetét felélő és szennyező, iparszerű mezőgazdaság mellett. A természet kiszámíthatatlansága továbbra is kiküszöbölhetetlen faktor, a környezeti katasztrófák az emberi beavatkozás 1

Raczky Pál: Az újkőkor forradalma. A Kárpát-medence szerepe az élelemtermelés kezdeteiben. Rubicon, 2004/3. 28-34. o.

4

veszélyeire figyelmeztetnek. A fenti folyamatok – sok egyéb hatással kiegészülve – fokozzák a mezőgazdaság szerepének jelentőségét, súlyos, megoldandó problémákat helyezve a mai kor embere elé . Hazánkban – a kitűnő természeti adottságok miatt – az agrárium hagyományosan jelentős ágazata a gazdaságnak. Az éghajlat és a talaj jellemzőit kiegészíti az itt élő emberek nemzedékeken át felhalmozódott szakértelme és tudása. Az Európai Unióhoz való csatlakozással további lehetőségek

nyílnak

ugyanakkor

rengeteg

mezőgazdaságbeli problémával

is

adottságaink

kibontakoztatására,

számolnunk

kell.

A

magyar

mezőgazdaság a XX. század során jelentős változásokon esett át. A parasztság a politika játékszereként sokszor volt mellőzött, kihasznált, hátrányos helyzetű réteg, és jelenleg is súlyos gondokkal küzd. Az uniós csatlakozással még szorosabbá válnak a hazánkat a globális gazdasághoz kötő szálak. A világgazdaság – mint erre a fentiekben is utaltunk – válaszúton áll. A folyamatos gazdasági növekedésnek határt szab a természeti környezet erőforrásainak

végessége.

Új

nézőpontok

kialakítása,

új

alternatívák

kidolgozása válik szükségessé. Olyan reformokra van szükség, amelyek kiszabadítják az egyént a globális gazdaság által kialakított egyenkultúrából, a fogyasztói társadalom rabságából. A katolikus egyház társadalommal kapcsolatos megnyilatkozásaiban mindig az igazságosság és a humánum értékeit képviselte, az emberközpontú gazdaság kialakítását sürgette. Úgy vélem, hogy a katolikus hit iránt nem elkötelezettek számára is hasznos lehet az egyházi perspektíva bemutatása.

5

Célom:

az

egyes

szociális

enciklikák

elemzése

során

a

mezőgazdasággal, mint gazdasági ágazattal, illetve az agrárnépesség helyzetével kapcsolatos alapvető szempontok rögzítése, ill. annak leíró bemutatása, hogyan jelennek meg a körlevelekben felvázolt konfliktusok és problémák a magyar mezőgazdaság XX. századi történetében, a két világháború közötti időszaktól napjainkig. Bízom abban, hogy az elemzés során hasznos irányelveket rögzíthetek a magyar mezőgazdaság további fejlődésével, alakulásával kapcsolatban.

6

II. Az Egyház kompetenciája a gazdasági szférában

A modern, szekularizált világ társadalmaiban sokan elítélően szólnak az Egyház azon megnyilatkozásairól, amelyek a gazdasági, társadalmi és politikai élet kérdéseit érintik, s illetékességét csupán a hittel és erkölccsel szorosan összefüggő területekre korlátozzák. Értelmezésükben a hit a magánélet szférájára korlátozódik. Az emberi személyiség egysége ellentmond a privátés a társadalmi élet megbontására, szétválasztására irányuló törekvéseknek.2 A hit ugyanis sajátos értékrendet indukál, amely értékrend társadalmi viselkedésünk fontos alapja. A hit nyilvános, közösségi megvallása minden embernek természetes joga, ahogyan azt Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is rögzíti: „Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, (…) vallásának vagy meggyőződésének mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt kifejezésre juttatásának jogához.”3 A katolikus társadalmi tanítás teológia alapja az ember Isten-képisége, a teremtésből fakadó rend, a megtestesülés és a megváltás művének az ember egységére vonatkoztatása.4 Az Egyház tanítása alapján az ember Isten képmása, aki nem alacsonyítható le társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok eszközévé és tárgyává. „A dolgok rendjének kell szolgálnia a személyek rendjét, és nem fordítva.”5

2

Beran Ferenc – Lenhardt Vilmos: Az Egyház társadalmi tanítása. Budapest, 2003. 18-19. o. Az emberi jogok dokumentumokban. Szerk.: Kovács – Szabó. Budapest, 1976. 376. o. 4 Höffner, Joseph: Keresztény társadalmi tanítás. Budapest, 2002. 14-16. o. 5 Gaudium et spes, 26. pont 3

7

Amikor az Egyház társadalmi és gazdasági kérdésekben nyilatkozik, érinti – többek között – a szociológia és közgazdaságtan területét is. Fontos, hogy elismerje ezen szaktudományok autonómiáját és módszereit, felhasználja eredményeit, igazolt ismereteit.6 A társadalmi események elemzése alapvetően a társadalomtudományok feladata, az Egyház azonban – az igazságtalanságok megszüntetése és az evangéliumi értékek érvényesülésének elősegítése céljából – nem mondhat le arról, hogy ezeket az eseményeket a kinyilatkoztatás szempontjából értelmezze és értékelje.7 Az Egyház alapvető kötelessége az emberek üdvösségének elősegítése. El kell ismernünk azonban, hogy a társadalmi környezetnek óriási, meghatározó jelentősége van az emberi fejlődés szempontjából. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a rossz körülmények akadályozzák az egyént az üdvösség keresésében: „…azok a társadalmi körülmények, melyek között élnek, s melyek közé már gyermekkorukban kerülnek, gyakran eltérítik őket a jótól és a rossz felé terelik”.8 „Olyan társadalmi viszonyok alakulnak ki, amelyek óriási akadályokat gördítenek ama bizonyos egyetlen szükséges, az örök üdvösség keresésének útjába az emberiség hatalmas tömegei számára.”9 Egyes országok, elmaradott területek lakói rendkívül nyomorúságos körülmények között élnek. A problémák kezelése nem merülhet ki a fennálló viszonyok kritikájában és segélyek, alamizsna osztásában; reformokra, újrarendezésre van szükség. A keresztény hitből fakadó kötelesség – a

6

Bővebben lásd: Gaudium et spes 33-36. pont Beran – Lenhardt: Az Egyház társadalmi tanítása 21. o. 8 Gaudium et spes, 25. pont 9 Quadragesimo anno, 130. pont 7

8

beletörődés helyett – a szegénység, nyomor, éhínség és betegségek elleni küzdelem.10 Az Egyház küldetése tehát nem gazdasági, társadalmi vagy politikai, hanem vallási, de ebből a vallási küldetésből következik egy igazságos, isteni törvények alapján felépülő világ megvalósítására való törekvés. A vallási dimenzió világnézetként áthatja az emberi élet egészét, kiterjed az egyént körülvevő

szociális

környezettel,

gazdasági

renddel

és

politikai

berendezkedéssel kapcsolatos kérdésekre is. Ebben az értelemben beszélhetünk az Egyháznak a mezőgazdasági problémák körében való kompetenciájáról is. A következőkben – a pápai enciklikák elemzése előtt – röviden szólok az

Egyház

társadalmi

tanításának

kibontakozásáról,

fejlődéséről,

a

megnyilatkozások forrásairól, a bennük kinyilvánított alapelvekről.

10

Höffner, i.m. 15. o.

9

III. Az Egyház társadalmi tanítása

III. 1. Előzmények A társadalmi tanítás alapelveit megtaláljuk már a kereszténység kialakulásakor is, legfontosabb forrása a Szentírás és a zsidó és keresztény hagyomány. Emellett az Egyház hivatalos tanításán, pápai enciklikákon, megnyilatkozásokon és a teológusok munkáin alapul.11 A keresztény hit és gondolkodás sok, a társadalom életére vonatkozó megállapítást és normát tartalmazott, de ezek nem alkottak elkülönült tudományos rendszert, diszciplínát. A társadalmi tanítás a 18-19. században önállósul a polgárosodás, iparosodás, liberalizmus, a nemzeti ébredés és a forradalmak időszakában. Az egységét féltő, támadásoknak kitett Egyház elutasítja a modern kor célkitűzéseit, vívmányait, nem találja a fejlődés útját. Ugyanakkor felismeri a világban végbemenő változások nehézségeit, problémáit, a munkásság nehéz helyzetét, a kizsákmányolást és egyéb visszásságokat. Segélyakciókat indít az elesettek felkarolására, a gyárakkal versenyképtelen iparosok támogatására (Kolping-egyletek). Az Egyház berkein belül is egyre többen emelik fel szavukat a szociális igazságosság érdekében (pl.: Emmanuel von Ketteler püspök, Henry Edward Manning bíboros), a növekvő feszültségben Rómának is meg kellett szólalnia.12

11

Beran – Lenhardt, 15. o. Tomka Miklós: Az Egyház társadalmi tanítása. In.: Az Egyház társadalmi tanítása. Dokumentumok. Szerk.: Tomka Miklós és Goják János. Szent István Társulat. Budapest, 1992. 9-26. o.

12

10

III. 2. A szociális enciklikák Szociális enciklikának a pápától származó, az egész Egyháznak szóló, társadalmi kérdésekkel foglalkozó körleveleket nevezzük.13 Az egyház első, átfogó, szociális problémákkal foglalkozó dokumentumát 1891. május 15-én adta ki XIII. Leó pápa. A Rerum Novarum hosszú előkészületi munka után, több szakember közreműködésével jött létre.14 Az óriási visszhangot kiváltó körlevél nem csak az egyes szociális problémákkal és megoldásaikkal foglalkozik, hanem átfogó társadalmi tanítást, programot ad. Sokan hangoztatják, hogy az egyházi reakció megkésett volt a kor kihívásaira adott szocialista válaszadáshoz viszonyítva, XIII. Leó azonban harcos ideológia helyett olyan, mindenkihez szóló társadalomerkölcsi tanítást fogalmazott meg, amely figyelembe veszi a természetjogot és a szociálpolitikai eszközöket, és progresszív módon lép fel a munkások és más hátrányos helyzetűek érdekében. XIII. Leó stílusa egészen XXIII. János pápáig jellemző az Egyház társadalmi jellegű megnyilatkozásaira. A keresztény szociális tanításnak erre a szakaszára általánosan jellemző a neotomista filozófia, a természetjogra, mint világnézettől független, objektív létadottságra való hivatkozás, valamint az, hogy deduktív módon, elvi tételekből vezet le konkrét követelményeket, amelyekből normarendszert állít fel.15 XXIII. János pápasága és a második vatikáni zsinat új lendületet adott a katolikus szociális tanításnak, amely terjedelmében és mondanivalójában ekkor bontakozik ki igazán a maga gazdagságában. A világ felé való nyitás, és a világ 13

Beran – Lenhardt, 197. o. A Rerum novarum megszületésében fontos előkészítő szerepe volt az ún. Fribourgi Uniónak (Katolikus Társadalomtudományi és Közgazdasági Egyesület), melynek többek közt a magyar Esterházy Miklós Móric gróf is tagja volt. Bővebben lásd: Beran – Lenhardt, 210-213. o. 15 Tomka Miklós, 16-17. o. 14

11

autonómiájának elismerése nyomán megváltozik a megnyilatkozások stílusa is. Az Egyház a Föld országai által általánosan elismert erkölcsi tekintéllyé válik. A társadalmi tanítást megalapozó filozófiai elvek mellett megnő a gyakorlati tények, illetve az azokat feltáró társadalomtudományok (főként a szociológia és közgazdaságtan) szerepe. A természetjog továbbra is fontos, mint az emberi együttélés

általános

alapjainak

tárháza,

de

a

konkrét

teendők

megfogalmazásában nagy szerepet kap az evangéliumi alap is. Így a megnyilatkozások nem világnézettől függetlenek, hanem a hit talajában gyökereznek. A társadalmi tanítás napjainkban is nyitott és fejlődő rendszer, amely a mozgásban lévő világ és az Egyház párbeszédének hatására alakul és változik. Mivel a pápa több kérdésben illetéktelennek mondja magát, az önálló véleményalkotás feladata sok esetben a regionális vagy helyi egyházakra, illetve az egyes szakemberekre hárul. A társadalmi tanítás közös ügyünk, ápolása minden keresztény hívőnek kötelessége.16

III. 3. Alapelvek a keresztény társadalmi tanításban Mielőtt rátérnék az egyes enciklikákban megfogalmazott szempontok elemzésére, röviden szólok azokról az alapelvekről, melyek a keresztény társadalmi tanítás kontinuitásának biztosítékai, amelyek burkolt, vagy nyilvánvaló formában minden szociális körlevélben benne foglaltatnak. Az első ilyen alapelv a keresztény személy fogalma. A személy egyszeri és megismételhetetlen, nem felcserélhető lény. Értéke önmagában van,

16

Octogesima adveniens, 48-52. pont

12

gondolkodó és szabad, nem birtokolhatja senki. De nem zárt egység. Nyitott embertársaira, nyitott Istenre. Az önmegvalósítás feltétele, hogy társainkat is segítjük önmaguk megvalósításában. A személy nem áldozható fel a közösségért, ugyanakkor önmagában, elszigeteltségében nem életképes, nem tudja kibontakoztatni, megvalósítani magát. A keresztény személy sajátosságai miatt

mind

az

individualista,

mind

a

kollektivista

társadalmakban

konfrontálódik a fennálló rendszerrel. A szolidaritás a másik, mindenhol megjelenő fontos alapelv, amely a keresztény személy fogalmából is következik. Az egyén a közösség segítségével tud kibontakozni, rászorul másokra, ugyanakkor a közösség is igényli az egyén építő tevékenységét. Az ember a közösség javára valósítja meg hivatását. A szolidaritás általános etikai szinten a közjó szolgálata, és az igazságosság képviselete. Konkrétabban a közösség építése, a társadalom megfelelő működésének elősegítése, felelősségvállalás adott személyekért és ügyekért. A harmadik alapvető mozzanat a szubszidiaritás elve. Ennek alapján a társadalom optimális működése érdekében minden döntést és tevékenységet azon a legalacsonyabb szinten kell meghozni, illetve megszervezni és elvégezni, amely arra még egyáltalán képes. A decentralizáltság alsó határát a gyakorlat jelöli ki. A felsőbb szint csak akkor vállaljon át feladatot az alsóbbtól, ha a problémamegoldás meghaladja annak erejét, ellenkező esetben csorbítja annak önállóságát, szabadságát. Mindenkit akkora aktivitásra kell ösztönözni, amire képes, és ehhez meg kell adni a szükséges szabadságot is.17

17

Tomka Miklós, 13-15. o.

13

A fenti általános elvek ismertetése után a szociális körlevelek mezőgazdaságra vonatkoztatható szempontjait mutatom be tekintettel a magyarországi viszonyokra.

14

IV. Mezőgazdasági szempontok ismertetése az enciklikákban; a kapcsolódó magyar viszonyok bemutatása

1. XIII. Leó: Rerum novarum Az előzőekben röviden már bemutatott, a szociális tanítás „Magna Chartája”-ként is emlegetett körlevél 1891. május 15-én jelent meg. Ez az az időszak, amikor az ipari forradalom során kialakult, a tőkésekkel szemben kiszolgáltatott helyzetbe került munkásosztály erőteljesebben szervezkedni kezd, és mind radikálisabban követeli jogait, védi érdekeit. A kort az 1871-es párizsi Kommün és 1886-os chicagói tüntetés18 fémjelzi. Európa több országában szervezett munkásmozgalmak jönnek létre. Az angol trade unionizmus, a francia proudhonizmus és a német laselleanizmus mellett egyre nagyobb teret hódítottak a marxista alapon álló, nyílt forradalmat, a proletariátus uralomra jutását, a magántulajdon eltörlését célzó szocialista mozgalmak, amelyek elvetették az Egyházat, mint a fennálló uralmi rend kiszolgálóját.19 A körlevél, amely „A munkások helyzetéről” alcímet viseli két fő részből áll. Az első, amely a társadalmi és gazdasági élet problémáit taglalja, szól a magántulajdon jogosságáról, az emberek közötti egyenlőtlenségekről, az egyes osztályok egymásrautaltságáról. A munka keresztény értékelése után beszél mind a munkások, mind pedig a munkaadók jogairól és kötelességeiről.

18

A tüntetésen 40 000 munkás vett részt, ehhez az alkalomhoz kötődik május 1-je megünneplése. 19 Beran – Lenhardt: 210-227. o.

15

A második fő részben a problémák orvoslását célozza az Egyház, az állam és a szakszervezetek szerepvállalásával.20

A, A földbirtok, mint magántulajdon A

körlevél

egyik

legfontosabb,

a

mezőgazdaságot

is

érintő

megállapítása a magántulajdon jogossága és szükségessége. Az enciklika a magántulajdon felszámolását célzó szocialista elképzelés ellen foglal állást, a birtoklást az emberi természetből vezetve le.21 Felveti, hogy a szocialisták ezen javaslata maguknak a munkásoknak is kárára van, hiszen „megfosztja őket családi vagyonuk növelésének, és a haszonszerzésnek reményétől és lehetőségétől.”22 A legfontosabb és legalapvetőbb magántulajdon a föld. Az ember szükségletei ugyanis nap mint nap megújulnak, s a föld az amiből ezek a szükségletek újra és újra kielégítést nyernek. Nem indokolt hogy az emberekről való gondoskodást az államra hárítsuk (szubszidiaritás elve). Az ember természeténél fogva képes szükségletei kielégítésére, élete fenntartásának joga korábbi minden államalakulat létrejötténél. A földbirtok, mint magántulajdon nem szűnik meg a közösség javát szolgálni, mert terményeiből, kincseiből mindenki részesedik. Akinek nincs birtoka, az áttételesen munkaerejét váltja be a földből származó termékekre. A magántulajdon így összhangban van a természet rendjével. „Mindazt, ami az élet fenntartásához és magasabb színvonalra emeléséhez szükséges, a föld nagy bőségben kínálja ugyan, de

20

Lenhardt Vilmos: Szociálteológia jegyzet a levelező tagozat részére. Budapest, é.n. „…mivel kizárólag az ember ésszel bíró lelkes lény, ezért szükségszerű, hogy neki a javak nem csak használatára vannak rendelve…, hanem tartós és örökös jogú birtokul, és nem csupán olyan javak, amelyek használat közben felemésztődnek, hanem olyanok is, amelyek használat közben is megmaradnak.” (Rerum novarum, 5. pont) 22 Rerum novarum, 4. pont 21

16

önmagától, az emberi művelés és gondozás nélkül nem teremthetné meg. Mivel pedig az ember a természet javainak megszerzésekor szellemi képességét és testi erejét fekteti az anyagba, és ilyen módon ezt az általa megmunkált anyagi természetű darabot önmagához hasonlítja, és a munkában mintegy a tulajdon személyiségének bélyegét nyomja rá, teljes mértékben helyes és szükségszerű, hogy ezt a darabot most már sajátjaként bírhassa, és ezt a jogát senki meg ne sérthesse.”23 A következőkben – az enciklika szellemében – a XX. századi magyar agrárnépesség és birtokviszonyainak helyzetét mutatom be, mint első tárgyalandó szempontot, közben röviden felvázolva a korszak során a mezőgazdaságban bekövetkezett fontosabb jelenségeket, változásokat. A magántulajdon, ezen belül a földtulajdon, mint a munka és fáradozás jutalma, a család fenntartásának eszköze, a szükségletek kielégítésének és az önmegvalósítás lehetőségének alapjaként jelenik meg az enciklikában. Magyarországon – természeti adottságainak köszönhetően – egészen a XX. század második feléig a mezőgazdasági népesség volt túlsúlyban a foglalkozás szerinti eloszlás tekintetében. A termőföld birtoklása a történelem során mindig, és napjainkban is alapvető kérdésnek bizonyul. Hazánkban már a XX. század elején hatalmasra duzzadt nincstelen agrárnépességet találunk, megdöbbentően lehetetlen életkörülményekkel, rossz infrastrukturális háttérrel. Közülük sokan döntenek a kivándorlás mellett. (A cél-ország főként a hatalmas szabad földterületekkel rendelkező Amerikai Egyesült Államok.) A probléma alapvető oka – az ipar és a mezőgazdasági

23

Rerum novarum, 7. pont

17

infrastruktúra fejletlensége mellett – az egészségtelen birtokmegoszlás volt. A nagybirtokok aránya európai viszonylatban is egyedülállóan magas volt. Nyugaton ekkor már uralkodóvá vált az intenzíven művelt, tőkés jellegű közép és kisbirtok, Kelet-Európában pedig az első világháború utáni földreformok mindenütt a magyar viszonyoknál jelentősebb mértékben szorították vissza a nagybirtokot. Magyarországon az 1924-es, Nagyatádi Szabó István féle földreform a földterületeknek csak kevesebb, mint 6 százalékát érintette.24 A nagybirtok kevesebb munkaerőigénnyel működött, mint a vele azonos területen elhelyezkedő paraszti birtok. Az idényjelleggel foglalkoztatott mezőgazdasági bérmunkások tömegei kiszolgáltatott helyzetben, alacsony bérek mellett végezték fáradságos munkájukat. A birtokmegoszlás igazságtalanságára jellemző, hogy a 30-as években a 8,5 milliós ország 4,5 millió agrár-lakosának 63,7 %-a volt nincstelen, vagy rendelkezett 5 hold alatti, életképtelen birtokkal. A kor termelési körülményei között a 10 hold alatti földterületen gazdálkodók (az agrárium 82,2 %-a) nem tudták eltartani családjukat, egyéb bevételi források aktivizálása vált szükségessé.

Az

életképes

birtokon

gazdálkodó

parasztok

száma

családtagjaikkal együtt mintegy 0,75 millió embert tett ki. Mindeközben az ország termőterületének 78,4 százaléka25 mindössze 8458 birtokos kezében összpontosult.

24

Andorka Rudolf: A magyar községek társadalmának átalakulása. Magvető Kiadó. Budapest, 1979. 8-9. o. 25 Az 1930-as népszámlálás alapján a 634 db 1000 hold feletti birtok az összes birtokterület 30,3%-át, a 7824 db 100 és 1000 hold közötti birtok a 48,1%-át tette ki. A katolikus egyház ebben az időben 862,704 kh birtokkal rendelkezett, valamint kb. 150 000 kh egyházi célú alapítványi birtokkal (az összes birtok: 16,081,844kh).

18

A nagy nyomorban, nehéz körülmények között élő parasztság a termőföld hiányából adódóan különféle túlélési stratégiák mellett döntött. Ezek egyike volt az Ormánságban, a 30-as évek elejének szociográfusai által szomorúan konstatált egykézés, illetve ennek ellentéte, a sokgyermekes családok megjelenése az ország más területein.26 Az egyik a maradék birtoktest megőrzését célozza egyetlen utód hátrahagyásával, a másik a családi jövedelmeket nagyobb számú munkás kéz ”produkciójával” igyekszik biztosítani. Nagyobb változásokra a földbirtok-struktúra tekintetében csak a II. világháború után került sor. Az 1945. március 17-én megjelent 600/1945. számú miniszterelnöki rendelet alapján kisajátították az 1000 hold feletti nagybirtokokat, az ipari, kereskedelmi és banktőke birtokait, valamint a háborús bűnösök tulajdonában lévő földterületeket.27 A katolikus egyház 862 000 holdnyi birtokából 765 000 holdat vettek igénybe. Az Egyház birtokaiért semmiféle kárpótlásban nem részesült, a világi birtokosokat jelképesen kárpótolták. A sok földigénylő miatt gyakran az 1000 hold alatti úri birtokokat is felosztották, néhány hét leforgása alatt teljesen eltűntek a magántulajdonban lévő nagy- és középbirtokok. A kisajátított földek egy részén állami gazdaságokat hoztak létre, egy részét kommunális kezelésbe adták, és 3,2 millió holdat osztottak fel a kb. 642 000 igényjogosult között. A rendelet célzottan a földtelen cselédeket, napszámosokat, törpebirtokosokat és nagycsaládosokat igyekezett földhöz

26

Szabó Zoltán: A tardi helyzet. Cserépfalvi, 1937. Az 1000 hold alatti úri birtokosok maximálisan 100, a paraszti birtokosok pedig 200 hold földet tarthattak meg. Kivételt képeztek az antifasiszta ellenállásban részt vevők, akik 300 holdig mentesültek a kisajátítás alól.

27

19

juttatni. A földosztást végző Magyar Kommunista Pártnak nem állt érdekében egy életképes birtokon haszonnal gazdálkodó paraszti réteg kialakítása, ezért a kisparaszti egyenlősítés elve alapján, nagy néprétegek megnyerésére törekedve átlagosan 5 holdas, kis parcellákat osztottak, szem előtt tartva a közelgő tszesítés programját. Hatalomra kerülésük, és a többi politikai erő kiszorítása után 1948 végén hozzá is láttak a mezőgazdaság szocialista kollektivizálásának megvalósításához. Bár a kisbirtokos parasztság nehéz körülmények között élt és dolgozott, a szövetkezetesítés eleinte csak nagy nehézségek árán és kevés sikerrel zajlott. Nagy Imre a probléma okának főként azt tartotta, hogy: „…a magántulajdon parasztságunkban mély gyökereket vert…”. A tsz-esítés megvalósítására csak az 1956-os forradalom leverése után, új agitációs módszerek alkalmazásával került sor. Míg 1949-ben 584 szövetkezetben 13 000 tag gazdálkodott 55 000 hektáron, addig 1961-re 4681 szövetkezet működött 1 221 000 taggal és 4 539 000 hektár termőterülettel.28 A szocialista időszak a gépesítés, a műtrágya-felhasználás

és

öntözés

terjedésével

jelentős

eredményeket

könyvelhetett el a mezőgazdaságban, ebben azonban nagy szerepe volt a háztáji gazdaságok engedélyezésének is. Az 1960-as évek közepétől a hatékonyság növelése érdekében a termelőszövetkezetek összevonására, egyesítésére került sor. Ennek következtében a birtokstruktúra nagymértékben hasonlóvá vált a két világháború közötti viszonyokhoz. A nagybirtok helyére az összevont tsz-ek kerültek, a paraszti kisbirtok szerepét pedig a háztáji gazdaságok vették át.

28

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris, 2001. 283-421. o.

20

A birtokstruktúra újabb átalakulása a rendszerváltás utáni időszakra, az 1990-es évekre tehető. A földtulajdon szerzésével összekötött kárpótlás és privatizáció hatására jelentős mértékben változtak a tulajdonviszonyok a mezőgazdaságban. A termelőszövetkezetek birtokállománya 1990 és 1996 között az összes földterület 72 százalékáról 22 százalékra csökkent. Az egyéni gazdák által művelt birtokok száma jelentősen növekedett, jelenleg több mint másfél millió család rendelkezik mezőgazdaságilag művelhető területtel. A háztartások 80 százaléka azonban egy hektár alatti, további 17 százaléka 1 és 10 hektár közötti birtokot művelt a 90-es évek második felében.29 A további átalakulás – megfigyeléseim alapján30- a birtokkoncentráció felé mutat. Az uniós csatlakozással járó kiélezettebb versenyhelyzet és az új követelmények infrastrukturális beruházásokat tesznek szükségessé, amely súlyos és megoldhatatlan problémát jelent a kistermelők számára. A szövetkezet nyugati típusú formája megoldást jelenthetne, a magyar hegyközségi szervezet pozitív példa a fejlődés útján. Azonban a civil szféra fejletlensége és a gazdáknak a szövetkezéssel kapcsolatos ellenérzései nem biztosítanak megfelelő alapot a kisebb területen gazdálkodó réteg túléléséhez. Esetükben a mezőgazdasági tevékenység eddig is a részleges önellátást és a jövedelem-kiegészítést szolgálta. A jelenlegi tendenciák alapján úgy tűnik, ez a kisbirtokos réteg a közeljövőben valószínűleg felmorzsolódik. Az általános gazdasági és a konkrét gazdálkodási problémák hatására az utóbbi években az 1 hektár alatti törpegazdaságok száma jelentősen csökkent, nőtt viszont az 29

30

Romsics Ignác, 563-565. o.

Ragadics Tamás: Szőlő- és bortermelés Balatonlellén. In.: Településszerkezet, társadalomszerkezet. Rendszerváltás és helyi társadalom. Szerk.: Schadt Mária. University Press, Pécs, 2000. 23-28. o. Ragadics Tamás: Szervezetek a Villányi Borvidéken. Szakdolgozat, 2003.

21

életképesebb 1 és 10 hektár közötti, illetve a nagyobb, 10 hektár feletti birtokok száma.31 A

földbirtok,

mint

a

család

fenntartásának,

a

szükségletek

kielégítésének és az önmegvalósításnak eszköze egyre inkább visszaszorul, legalábbis a szélesebb néprétegek számára. A földterület ma a kapitalista termelés egyik alapja, művelésének célja minél nagyobb mértékű profit előállítása. A birtokkoncentrációt a gazdaságosság szempontjai indukolják. A XX. századi magyar mezőgazdaság története során – mint az előzőekben láthattuk – a földtulajdon megoszlásában a földet művelők szükségletei kevéssé, sokkal inkább makrogazdasági és politikai tényezők játszottak szerepet.

B, A bérmunkásság helyzete, az állami beavatkozás szükségessége XIII. Leó pápa körlevelében nagy hangsúlyt helyez a bérmunkásság érdekeinek védelmére. „A gazdagok amúgy is körül vannak véve saját védőbástyáikkal, így kevésbé szorulnak rá az állami védelemre, míg a szegények tömegei, akik semmilyen saját eszközzel nem rendelkeznek érdekeik megvédésére, kizárólag az államra támaszkodhatnak. Ezért az állam a nincstelenek tömegéhez tartozó bérmunkásokat különleges védelemmel és gondoskodással köteles körülvenni.”32 Magyarországon, a XX. század első felében, jelentős tömegek éltek mezőgazdasági bérmunkából. A hazai ipari munkásság aránya a megkésett magyar kapitalizmus térhódításával együtt növekedett, számuk csak az 31 32

Romsics, 564. o. Rerum Novarum, 29. pont

22

erőszakos szocialista modernizációval és iparosítással emelkedik a parasztság fölé. A második világháború előtt a bérmunkások túlnyomó része az agráriumban tevékenykedett. Ha megvizsgáljuk a két világháború közti társadalomszerkezetet (1. sz. táblázat), láthatjuk, hogy a népességnek 14,4 százaléka, mintegy 1 250 000 ember él pusztán mezőgazdasági bérmunkából. Ha ehhez hozzászámítjuk a legalább idényszerűen, bérkiegészítésként munkát vállaló 10 hold alatti birtokterülettel rendelkező kisgazdák tömegét (1 750 000 fő)33, valamint a napszámosok bizonytalan számát, hatalmas tömeget kapunk. A pápa – felismerve kiszolgáltatottságukat – az államot teszi felelőssé érdekeik, jogaik védelméért, körülményeik javításáért, gondjaik enyhítéséért. A második világháború előtti magyar mezőgazdasági bérmunkásság a lassú iparosodás, a gazdaság stagnálása, és jelentős mértékben a fentebb említett egészségtelen birtokstruktúra miatt rendkívül nehéz helyzetben volt. A családjuk fenntartásához szükséges fölbirtokkal nem rendelkeztek, munkát csak idényjelleggel találtak, egy év alatt átlagosan 150 napot tudtak dolgozni.34 A mezőgazdasági munkaerő- szükséglet csúcsidejében foglalkoztatott, többnyire messziről odavándorolt summások és a néhány napos, hetes időszakra alkalmazott mezőgazdasági napszámosok „társadalom alatti” életkörülmények között, a nagybirtokosoknak és intézőiknek kénye-kedvére kiszolgáltatva éltek.35 A hajnaltól késő estig tartó kemény munka (aratás, cséplés) után az ősztől tavaszig tartó hosszú tétlenség időszaka következett. Ezt az időt azonban nem azonosíthatjuk a mai fogalmaink szerinti szabadidővel, a

33 34

1930/31-es adatok, lásd: 1. sz. táblázat Forrás: Andorka Rudolf: A magyar községek társadalmának átalakulása. Magvető, 1979. 8.

o.

35

Illyés Gyula: A puszták népe. Európa, 1992.

23

rossz lakásviszonyok, a villanyvilágítás hiánya, a kulturális eszközöktől, lehetőségektől való elzártság nem tette lehetővé a munka nélkül töltött napok megfelelő kihasználását. Pedig a szegénység és a sokszor lehetetlen körülmények hátterében a falusi népesség igen alacsony iskolai végzettsége és a korszerű ismeretek terén való tájékozatlansága is ott húzódott.36 Lakásviszonyaik is szegénységüket tükrözték. Általában kisméretű, egyszobás, közművesítés nélküli házakban laktak, sokszor állataikkal együtt. A rossz higiénés körülmények, betegségek miatt magas volt a csecsemő- és gyermekhalandóság. 1930-ban minden hetedik csecsemő meghalt egy éves korának elérése előtt.37 Táplálkozási szokásaikról, az élelmiszer minőségéről és mennyiségéről Szabó Zoltán ad megdöbbentő leírást A tardi helyzet című munkájában.38 Ő, és a két világháború közötti népi szociográfia más művelői próbálták felhívni a Horthy-rendszer vezetésének figyelmét a parasztság súlyos problémáira. Sikertelenül. Az államhatalom egyik fő támaszát jelentő nagybirtokosi réteg hallani sem akart a birtokstruktúra megváltoztatását célzó javaslatokról, elhallgattatták a „zavart keltőket”, egyes karitatív jellegű intézkedések foganatosításával elhallgattatták a lelkiismeretüket is. A magyar egyház – bár a jótékonysági intézmények felállításában és működtetésében élen jár – a szocializmustól, kommunizmustól való félelmében, ebben az időszakban a fennálló hatalom ideológiai támasza. Az olyan jelentős gondolkodók, mint Prohászka Ottokár püspök (†1927. ápr. 2.) nem kapnak nagy figyelmet. Prohászka jól látta a liberális kapitalizmus árnyoldalait, tulajdonreformot sürgetett. Fontosnak tartotta, hogy bizonyos – az egész 36

Erdei Ferenc: Magyar falu. Akadémiai kiadó. Budapest, 1974. Andorka Rudolf (1979), 7. o. 38 Szabó Zoltán: A tardi helyzet. Akadémiai-Kossuth- Magvető, 1986. 63-83. o. 37

24

ország, ill. a népesség jelentős részének javát szolgáló – termelőeszközök (vasút, bányák stb.) az állam kezében maradjanak, így megelőzhető az állampolgárok nagyobb mértékű kiszolgáltatottsága. A mezőgazdasági bérmunkások sorsán a második világháborút követő, régen várt földosztás enyhített valamelyest, de a termelőeszközök hiánya, majd a beszolgáltatási rendszer, az erőszakos szocialista kollektivizáció újra visszavetette e réteg életkörülményeit. Az 1948-tól meginduló tsz-esítés először a parasztság szegényebb rétegeit célozta meg, kevés sikerrel. Az ellehetetlenült helyzetben a mezőgazdasági termelés visszaesett. Az 50-es évek kemény diktatúrája alatt a kiváló adottságokkal és nagy hagyományokkal rendelkező ország kenyérgabonából és borból is behozatalra szorult.39 A szovjet mintájú nagyarányú iparosítás beindulása óriási változásokat hozott gazdasági és társadalmi téren egyaránt. Az állam gyámolítására szoruló parasztok ismét a politika játékszereivé váltak. Az ipar munkaerőéhségét a mezőgazdaságban a gépesítés és a kollektív művelés miatt felhalmozódott szabad munkaerőből fedezték. Az agrárium által megtermelt tőkét gyakran értelmetlen és veszteséges ipari beruházásokba ölték, nem forgatták vissza a mezőgazdaságba. A

parasztság

életkörülményei

a

kádári

szocialista

rendszer

konszolidációja után kezdtek el javulni. A több éves – hol erőszakos, hol békés – agitáció meghozta gyümölcsét: 1961 végére a mezőgazdaságban dolgozók 75 százaléka volt tsz-tag, 19 százaléka állami gazdasági dolgozó, s csak 6,5 százaléka maradt magángazdálkodó. A termelőszövetkezeti tagok rendszeres

39

Romsics, 355. o.

25

havi juttatásban részesültek, munkaképtelenségi és öregségi járulékot is kaptak. Bár az összeg szerény volt, a nélkülözéshez szokott parasztság számára nagy segítséget jelentett. 1960-ig kellett várni erre a rendelkezésre. A rendszerváltásig az önálló parasztok száma tovább csökkent, s folytatódott a mezőgazdasági bérmunkások átáramlása az iparba.40 A korszak során végig jellemző a városi ipari munkásság állami privilegizálása az agráriumban jövedelmeiből

tevékenykedőkkel a

legcsekélyebb

szemben.

Az

mértékben

a

állami falusi

redisztribúció

mezőgazdaságiak

részesülhettek. A második gazdaság, a háztáji tette lehetővé a jövedelem kiegészítését, és alapozta meg a 60-as, 70-es évek falusi jólétét, a jelentős építkezéseket. A mezőgazdasági munkásság helyzetében a rendszerváltás sem hozott különösebb javulást. Az állam azóta is mostohagyermekeként bánik az agrár szektorban dolgozókkal. A privatizáció, a termelőszövetkezetek felbomlasztása helyzetüket inkább negatívan befolyásolta. A megmaradt, kisebb területen munkálkodó tsz-ek, és az a néhány gazda, aki önálló termelésbe fogott egyre nehezebben képes fennmaradni a nehéz gazdasági helyzetben, a nagyobb termelő szervezetek konkurenciájával szemben. A volt tsz-tagok közül sokan váltak munkanélkülivé, s a megfelelő infrastruktúrát, munkahelyteremtő befektetéseket nélkülöző falusi területeken élők nem számíthatnak sorsuk jobbra fordulására. A mezőgazdasági munkásság, a magyar társadalom hagyományosan jelentős rétege, tehát óriási átalakuláson ment keresztül a XX. század során

40

Lásd: 2. sz. táblázat

26

napjainkig. A gazdasági fejlődés hatására beinduló társadalmi átrétegződés leginkább az agrárnépességet érintette, ennek hatására arányuk nagymértékben csökkent. Fontos és hasznos állomás esetükben a szociálpolitikai védőháló kiterjesztése a parasztságra, az állami beavatkozás azonban – amelyet az enciklika a bérmunkásság legfontosabb támaszának tart – többször érintette hátrányosan ezt a réteget az elmúlt időszakok során.

C, Női és gyermekmunka A Rerum Novarum kiemelten védelmezi a női nem méltóságát. A nő természetes feladataként a gyermeknevelést és a család boldogságáról való gondoskodást jelöli meg, és megállapítja, hogy „…bizonyos foglalkozások kevéssé felelnek meg a nőknek. Azt az erőkifejtést, amit meglett, egészséges férfi képes nyújtani, nem szabad nőtől vagy gyermektől követelni.” Felelősséggel szól a gyermekmunkáról: „Sőt éppen a gyermekeknél nagyon kell vigyázni, hogy addig ne állítsák őket munkába, amíg testük, szellemi és lelki képességeik eléggé ki nem fejlődtek. A gyermekkorban zöldellő hajtásokként sarjadozó erőket a korai igénybevétel elsorvasztja, s ekkor minden tanítás és nevelés kárba vész.”41 A két világháború közti Magyarország mezőgazdasági népessége körében az önpusztító egykézés mellett túlélési stratégiaként sokgyermekes parasztcsaládokat találunk. A gyermek fontos munkaerőforrás. Amíg kicsi, segít a ház körüli munkában, felügyel az állatokra, később mezőgazdasági bérmunkásként segít szülein. Szabó Zoltán írja: „Szegényebbeknél nagyon

41

Rerum Novarum, 33. pont

27

gyakori, hogy már hét-nyolc esztendős gyerekek elszegődnek munkára negyven filléres napszámért. Ilyenkor kapálnak, borsót szednek, gordonyoznak, zsindelyeznek, néha zsákot is raknak a darálópadra. Az életük így már hétnyolc esztendős korukra elnehezedik, egy-két hétig napi tizennégy óra hosszat vannak munkában, és a hosszú időt alig rövidíti a kurta ebéd és a még kurtább früstök. És Magyarországon már 1842-ben hoztak törvényt a 12 éven aluli gyerek dolgoztatása ellen.”42 A fenti sorok a parasztság kiszolgáltatottságáról, nehéz helyzetéről tanúskodnak. Az uradalmak, a nagyobb gazdák a kisebb fizikai erőt igénylő munka elvégzésére az olcsóbb női vagy gyermekmunkát alkalmazták. A mezőgazdaság szocialista kollektivizálásával és a 8 osztályos kötelező oktatás bevezetésével (1945. augusztus 18.)43, később az életszínvonal emelkedésével a gyermekmunka fokozatosan visszaszorult. A gazdaság szocialista fejlesztése során szélesebb társadalmi csoportok munkába állítása vált szükségessé. Az addig a háztartásban, kisegítő munkában tevékenykedő nők tömegeit hívta a gyárakba, bányákba a kommunista propaganda, amely a nemek közötti teljes egyenlőséget hirdette. A Rákosikorszak groteszk képviselői a vájárnők és traktoristalányok. A női természettől idegen, egészségtelen körülmények között jelentős többlettermelést felmutatni tudó sztahanovista asszonyok váltak a torz kor torz mintaképeivé. A nők munkába állításának feltétele sokrétű feladatkörük állami átvállalása volt. Az üzemi étkezdék az otthoni főzéstől, a bölcsődék, óvodák,

42

Szabó Zoltán, 28-32. o. Már egy 1940-es törvény rendelkezik a 8 osztály általánossá és kötelezővé tételéről, de foganatosítására csak 1945-től került sor az oktatás rendszerének átszervezése után. Romsics, 320-322. o. 43

28

napközi-otthonok a gyermekek gondozásától, nevelésétől „mentették meg” a dolgozó nőt. A több műszakban dolgozó asszonyokat ezáltal természetes hivatásuktól fosztották meg. A nemek közötti társas viszonyok és a munkamegosztás ugyanakkor nem követte a gazdasági és társadalmi változásokat. A nőktől továbbra is elvárták, hogy helyt álljanak az anya, feleség és háziasszony szerepében is. Ez súlyos konfliktusokhoz vezetett, amint azt a válások növekedése is mutatja a kor statisztikáiban. A gyermekek mentális és érzelmi fejlődése szempontjából rendkívül fontos időszak életük első néhány éve, amelyben meghatározó jelentőségű a szülőkkel, főként az anyával való kapcsolat.44 A nők munkába állásával ez a kapcsolat sok családban csorbát szenvedett. Mindeközben nem valósult meg – mint ahogy a világ egyetlen országában sem – a nemek közti teljes egyenlőség a munka világában. A rendszerváltás után a liberalizmus térhódítása és az önmegvalósítás előtérbe kerülése továbbra sem erősíti a pápa által kiemelt, a nők természetéből adódó szerepek felvállalását, bár a tsz-ek, ktsz-ek felbomlása, a falusi nők körében keletkezett nagyarányú munkanélküliség sok nőt ideiglenesen vagy tartósan visszakényszerített a hagyományos háziasszony szerepbe. A társadalmon belüli vagyoni különbségek növekedésével, és egyes falusi csoportok

marginalizálódásával

újra

megjelent

a

gyermekmunka

a

mezőgazdaságban. Több mint 110 év után a Rerum Novarum elvei továbbra is megvalósításra várnak.

2. XI. Pius: Quadragesimo Anno Az enciklika megjelenése az 1920-as évek végén kibontakozó „nagy gazdasági világválság”-gal van összefüggésben. A válság következtében fellépő óriási mértékű munkanélküliség a munkásmozgalmak, szakszervezetek megerősödéséhez vezetett Európa országaiban. Politikai szinten a kor a 44

Lásd: Cole, Michael – Cole, Sheila R. : Fejlődéslélektan. Osiris, 2001.

29

társadalom belső életére jelentős hatást kifejtő diktatúrák kialakulásának időszaka. A Szovjetunióban a sztálinizmus, Olaszországban a fasizmus, Németországban a nácizmus irányít. XI. Pius már hosszabb ideje tervezte egy szociális körlevél kiadását, megfelelő munkacsapatot keresett. A körlevél 1931. május 15-én, a Rerum Novarum 40. évfordulóján jelent meg. A nagy előd, XIII. Leó enciklikájának méltatása és hatásának bemutatása után a második részben

kifejti

az

egyházi

tanítás

alapelveit,

jelentős

pontjait

a

magántulajdonról, a tőke és a munka kapcsolatáról, a proletariátus jogairól és az igazságos munkabér fontosságáról. Az enciklika kapitalista gazdasági rend korporatív jellegű,45 a szubszidiaritás elve alapján történő átalakítását célozza. A harmadik részben a kor aktuális és kényes kérdéseire reagál, elítéli az erőszakos, tőkekoncentrációra és kizsákmányolásra épülő kapitalizmust, elveti a kommunizmust és szocializmust, erkölcsi megújulást hirdet.46 A mezőgazdasággal kapcsolatban a pápa a gyáripar és a technika fejletlenebb országokba való betörésére figyelmeztet. Nem veti el az újításokat, de a fejlődés és a gépesítés következtében „…a nincstelen proletárok száma hallatlanul megnőtt, s jajkiáltásuk a földről Istenhez száll; számukat növeli a parasztok óriási serege, akik a létező legalacsonyabb színvonalon tengődnek, és egyáltalán nincs reményük, hogy „valaha is egy darabka földet szerezhessenek”.47 Ha tehát nem teszünk megfelelően hatékony intézkedéseket, ők örökre a proletársors foglyai maradnak.”48 XI. Pius és munkacsoportja tehát tisztán látta a korabeli parasztság sanyarú helyzetét. A megoldás, mint azt 45

XI. Pius nem a Mussolini-féle, állami irányítás alatt álló olasz korporációkat tekintette mintának, munkaadókból és munkásokból álló szakmai testület megteremtését tervezi. 46 Beran – Lenhardt, 227-235. o. 47 Rerum Novarum, 35. pont 48 Quadragesimo Anno, 59. pont

30

a fentiekben is tárgyaltuk, egy megfelelő, egészséges birtokszerkezetet kialakító földreform lett volna. A magántulajdon kérdésében részletesebb értelmezésbe bocsátkozik, kiemelve annak közösségi jellegét, és a benne rejlő kötelezettségeket

is.49

A

továbbiakban

a

körlevélnek

néhány,

a

mezőgazdaságot érintő egyéb aspektusát elemzem.

A, Fentről irányított gazdaság helyett a szubszidiaritás elvének megvalósítása A keresztény társadalmi tanításnak a személyiség kiteljesítéséhez, szabadságához szükséges hagyományos oszlopa a szubszidiaritás elve. A pápa – látva a korabeli világ súlyos problémáit, és a kapitalista rendszer árnyoldalait – új társadalmi rend kialakítását célzó programot ad körlevelében. A korlátlan szabad versenyen alapuló kapitalizmus nem irányíthatja a gazdaságot, mert így a tőke és a hatalom kevesek kezében összpontosul, és nagy tömegek kerülnek marginális helyzetbe. A korszak jelentős államalakulatai (Németország, Olaszország, Szovjetunió) a totális diktatúra útjára léptek.

A társadalom

tagoltsága elenyészett, „…csak az egyes ember és az állam maradt meg belőle”.50 Az állam vállalt át sok olyan feladatot, amelyeket korábban a közösség szervezetei, egyesülései láttak el. Így az állam, noha teljes körű felügyeletre tett szert az egyén felett, roskadozik a terhek alatt. Az enciklika szerint a hatalom megosztása, a feladatok és célok alacsonyabb szinten való megvalósítása lehet, és kell, hogy legyen a kiút:

49 50

Quadragesimo Anno, 44-52. pont Quadragesimo Anno, 78. pont

31

„…amit az egyes egyének saját erejükből és képességeik révén meg tudnak valósítani, azt a hatáskörükből kivenni és a közösségre bízni tilos; éppen így mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, egy nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani jogszerűtlenség, és egyúttal súlyos bűn, a társadalom helyes rendjének felforgatása, mivel minden társadalmi tevékenység lényegénél és bennerejlő erejénél fogva segíteni – szubszidiálni – köteles a társadalmi egész egyes részeit, ellenben soha nem szabad bomlasztania, vagy bekebeleznie azokat.”51 A magyar mezőgazdaság XX. századi történetében a szubszidiaritás problémája élesen a kommunista hatalomátvétel után, a totális diktatúra kiépítésének időszakában került elő. A magánszektor fokozatos államosítása már közvetlenül a második világháború után elkezdődött, de 1948 („a fordulat éve”) után gyorsult fel és szélesedett ki. A nagyobb birtokok kisajátításával és a termelőszövetkezetek megalakításával egyidejűleg létrehozták a központilag irányított, szovjet típusú tervgazdálkodás intézményrendszerét is. Az Országos Tervhivatal felállításáról 1947. júniusában döntöttek. Ez a hivatal dolgozta ki az 1947-1949-es „hároméves terv” irányelveit, ezen belül évekre és vállalatokra lebontva a kötelezően teljesítendő feladatokat. A szervezet élén a kommunista Vas Zoltán, a tervgazdálkodás másik szerve a „gazdasági csúcsminisztérium”, a Népgazdasági Tanács vezetői posztján pedig Gerő Ernő állt. A tervgazdaság mind országos, mind vállalati szinten hatalmasra duzzasztotta az improduktív bürokráciát.

51

Quadragesimo Anno, 79. pont

32

A gazdasági és társadalmi élet központosítását a civil szféra, „az alacsonyabb szinten szerveződött közösségek”52betiltása, szétverése egészítette ki. 1946 júliusában két héten belül – a Magyar Cserkészszövetség és a több ezer helyi szervezettel és néhány százezer taggal rendelkező KALOT53 feloszlatása után – további 1500 ifjúsági és társadalmi szervezetet tiltottak be. A XI. Pius által már 1931-ben támadott totális állam volt születőben. Közben – a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti konfliktus kiéleződése miatt – az addig is nagy hangsúlyt kapott nehézipar további fejlesztése mellett döntöttek. A nemzeti jövedelem 42 százalékát54 adó mezőgazdaság érdekei teljesen háttérbe szorultak. A tervezett 30 százalékos agráriumra szánt állami összberuházást 18 százalékra csökkentették.55 A mezőgazdaság fejlődése 1956-ig stagnált, nem érte el a háború előtti szintet.56 A gazdasági stabilizációt az agrárolló mesterséges szétnyitásával igyekeztek elősegíteni. A mezőgazdasági árak növekedése (a második világháború előtti viszonyokhoz képest) 50 százalékkal elmaradt az ipari árak emelkedése mögött. 1938-ban egy egyszerű eke 400 kg, 1946-ban már 850 kg búzába

került.57

A

gazdasági

szint

emelése

tehát

elsősorban

a

beszolgáltatásoktól is sújtott parasztság rovására valósult meg. A földreform miatt zavarokkal küzdő mezőgazdaság regenerálódását ez tovább nehezítette. A központi irányítás által okozott problémákat a szakértelem hiánya is tetézte. A régi államapparátus felső és középszintű vezetői, a keresztény 52

Quadragesimo Anno, 79. pont A KALOT: Katolikus Legényegyletek Országos Tanácsa, a KALÁSZ a mezőgazdaságban dolgozó lányokat tömörítette. 54 1949-es adat 55 Romsics, 314. o. 56 Berend T. Iván – Ránki György: A magyar gazdaság száz éve. Kossuth Könyvkiadó – Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 288-291. o. 57 Romsics, 309. o. 53

33

középosztály jelentős része elhagyta az országot. A vagyonuktól megfosztott közép- és nagypolgárok, a földjüket elvesztő közép- és nagybirtokosok közül sokan szintén külföldre távoztak. A hivatalokból több tízezer közigazgatási tisztségviselőt bocsátottak el (B-listázás). A szakértelem helyett a párt- és elvhűség, valamint az irányíthatóság vált a fontos pozíciók betöltésének alapjává. Szükségessé vált egy új káderelit kinevelése. A mezőgazdaságban a felülről való szakszerűtlen irányítást olyan irreális elképzelések fémjelezték, mint például az alföldi gyapottermelés. Az évszázadok alatt felhalmozódott helyi tudás semmibevételével, idegen (szovjet), a természeti és társadalmi környezetbe nem adoptálható struktúrákat erőszakoltak a több szempontból is hátrányos helyzetben lévő parasztságra. A saját környezetével mindennapos kölcsönhatásban élő helyi ember az apáról fiúra szálló termelési és gazdálkodási ismeretek birtokában hatékony, a környezetnek megfelelő, ahhoz alkalmazkodó termelésre képes. A szocialista tervgazdálkodás

ezt

az

ősi

gazdálkodási

rendszert

borította

fel

helyrehozhatatlanul. A tervutasításos gazdálkodás csődje után az 1960-as évektől a központi irányítás

nagyobb

mértékű

szubszidiaritás

megvalósításával

jelentős

eredményeket volt képes elérni a mezőgazdaságban. 1970-re az agrárium termelékenysége elérte az 1950-es szint dupláját.58 A szabadsági fok emelkedését mutatja a családi állattartásra vonatkozó korlátozások feloldása, illetve a háztáji gazdaságok területének növelése. A gazdasági növekedésben nagy szerepe van a nagyarányú gépesítésnek, a talajjavításnak59, valamint 58 59

Romsics, 442-445. o. Berend T. Iván – Ránki György, 292-295. o.

34

annak, hogy a termelőszövetkezetek vezetőgárdája is jelentősen átalakult. A káderek helyébe a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen végzett fiatal technokraták kerültek. Az 1970-es évekre a magyar mezőgazdaság világszínvonalú termelésre volt képes.60 A rendszerváltás utáni privatizáció – úgy látszott – teret enged az egyéni gazdálkodás beindulásának és az államilag szabott termelési kvóták helyett az önálló elképzelések is színre léphetnek. Az önálló gazdák megjelenése, a falusi önkormányzatiság lassú, de azóta folyamatos erősödése, a civil szféra erősödése mind pozitív jelei a pápa által fontosnak tartott szubszidiaritásnak. A szocialista rendszerrel azonban megszűnt a magyar mezőgazdaságnak a világpiactól, a globális gazdasági folyamatoktól való viszonylagos protekciója is. A termelési feltételeket, a gazdálkodás irányát most a globális kapitalizmus szabja meg, talán még a tervutasításoknál is kegyetlenebb módon…

B, A paraszti társadalom, mint a kapitalizmus alternatívája A Quadragesimo Anno felemeli szavát a társadalmi igazságtalanság, a korlátlan

szabad

versenyen

alapuló

kapitalizmus

ellen.

A

tőkés

gazdaságirányítási rendszer, amely az 1920-as évekre szinte az egész világon elterjedt óriási hatalom- és tőkekoncentrációt hozott magával. Míg egyesek kezében „despotikus gazdasági mindenhatóság halmozódik fel”61 óriási tömegek nyomorognak. Az államhatalom is gazdasági érdekcsoportok játékszerévé vált. A pápa szerint a gyógyulás útja a szabad verseny keretek 60 61

Romsics, 442-445. o. Quadragesimo Anno, 105. pont

35

közé szorítása, a magántulajdon individuális és közösségi jellegének egyensúlyba hozása, a tőke és a munka viszonyának helyes szabályozása.62 Érdekes a körlevél következő felvetése: „Azonban még ma sem ez az egyetlen uralkodó gazdasági rendszer a világban; van másfajta szisztéma is, amelyhez nagy tömegek, jelentős embercsoportok tartoznak, például a parasztság. Az emberiség nagyobb fele a parasztsághoz tartozik, tisztességesen és becsületesen keresi a kenyerét.”63 Az enciklika ezen a ponton a paraszti társadalmat, mint a kapitalizmus alternatíváját mutatja be. Ma, amikor a kapitalista gazdaság a mindennapi élet egészét átfonva hazánkban is kialakította sajátos társadalomszerkezetét, furcsa azt hallani, hogy léteznek ettől eltérő struktúrák is. A piacgazdaságot megelőző szocialista időszak szintén a társadalom és a gazdaság egészét átfogó rendszert alakított ki. Nem volt ez mindig így! A két világháború közti Magyarország társadalmi struktúráját vizsgálva Erdei Ferenc megkülönbözteti egymástól a modern polgári és történeti nemzeti társadalmat.64 A magyar kapitalizmus ugyanis, a nyugati viszonyoktól eltérően nem szervesen alulról, az ipari és polgári forradalom hatására fejlődött ki, hanem leginkább felülről, bizonyos megkésettség után, a nyugati struktúrák átvételével. Így a kapitalista gazdasági szerkezet átvétele után nem következett be a társadalomszerkezet viharos átalakulása, nem volt ugyanis a társadalmi forradalmat megvalósítani tudó jelentős polgári bázis. A két világháború közötti Magyarországon tehát a gazdaság kapitalista átalakulása már jórészt megtörtént, a társadalom azonban

62

Quadragesimo Anno, 110. pont Quadragesimo Anno, 102. pont 64 Erdei Ferenc: A magyar társadalom a két háború között. In.: Erdei Ferenc: A magyar társadalomról. Akadémiai Kiadó, 1980. 293-346. o. 63

36

kettős képet mutatott: egyrészt a kapitalista osztálytársadalomét, másrészt a hagyományos, rendi társadalomét. „A magyar társadalom jellegzetes példája a kívülről kapitalizálódott kelet-európai társadalmaknak, tehát a magyar társadalom fejlődésében is jellegzetesen érvényesül a termelőviszonyok és a társadalomszerkezet sajátos kettőssége.”65 Erdei a parasztságot sajátos jellemzői miatt a társadalom alatti rétegnek tekinti66, amely szintén a kapitalizálódás útjára lépett: az önállóan gazdálkodó parasztok

a

kispolgársággá,

kapitalista az

piac

uradalmi

kisárutermelőivé,

zsellérek,

cselédek

agrár és

kisvállalkozó

szegényparasztok

mezőgazdasági bérmunkásokká, agrárproletariátussá alakulnak. A magyar társadalomban tehát – már a két világháború közti időszakban – eltűnőben volt a parasztság hagyományos életformája. Szabó Zoltán írja: „… a civilizáció javainak alja egyre szivárog le a faluba. Értékben semmi módon nem ér fel azzal a parasztkultúrával, melynek utolsó maradványait pusztítja, és most már az emlékeit is pusztulással fenyegeti.”67 A pápa a paraszti társadalom alternatívájának említésekor az Európán kívüli földrészek jelentős agrártársadalmaira gondol, ahová a körlevél megírása körüli időkben jutott el a kapitalizmus. Láthattuk, hogy a második világháború előtt még hazánkban is megtalálhatóak voltak a hagyományos paraszti társadalom

elemei.

A

szocialista

iparosítás

és

tsz-esítés

ezeket

a

maradványokat is elsodorta, eltörölte. A rendszerváltás utáni magyar mezőgazdaság – bár egyes jellemzőiben a kommunista kollektivizáció előtti 65

Erdei i.m. 294. o. „… az ipar és a forgalom városi társadalma a polgári fejlődés révén egy bizonyos civilizációs szintre emelkedett, ellenben a parasztság kimaradt ebből a fejlődésből.” (Erdei i.m. 299. o.) 67 Szabó Zoltán: A tardi helyzet, 152. o. 66

37

időket idézi – már kapitalista (és az örökölt szocialista) alapokon épül újra, a termelés feltételeit a piacgazdaság törvényei szabják meg. Alapjaiban ugyanazok a törvények, amelyek a XI. Pius korabeli kapitalizmust jellemezték. A kapitalizmus és a liberális piacgazdaság azóta – a szocialista kísérlet kudarca68 után – a globális gazdaság irányelvévé vált. Korunkban

a

mezőgazdaság

terén

tapasztalható

próbálkozások

bizakodásra adnak okot. A fejlettebb országokban egyre többen mondanak nemet a természeti környezetet kizsákmányoló gazdaságnak és az emberi szabadságot korlátozó fogyasztói társadalomnak. Az ökofalvak kialakítása annak a természet-közeli életmódnak az óhajtását mutatja, amely egykor a hagyományos paraszti társadalmak sajátja volt. A tiszta környezet, a természetes eszközök, az egészséges táplálék egyre nagyobb kincs a transzindusztriális országokban. A fenti tényezők felértékelődése olyan változásokat

indukálhat,

amelyek

alternatív

gazdálkodási

struktúrák

kialakítását célozzák a kapitalista tőkés termelési rend mellett. A Quadragesimo Anno több olyan problémát és kérdést tárgyal, amelyek áttételesen a mezőgazdaságot is érintik, írásomban azonban csak a fenti szempontok elemzésére szorítkozom.

3. XXIII. János: Mater et Magistra A második világháborút követő gazdasági és politikai változások hatására a világ képe átalakult. A nagyhatalommá vált Egyesült Államok és szövetségesei, valamint a Szovjetunió által vezetett szocialista országok

68

A kínai kommunizmus kapitalizálódása napjainkban zajlik.

38

blokkja mellett megjelent a „harmadik világ” fejlődő országainak tömbje, amely főként a volt gyarmatokból létrejött, politikailag és gazdaságilag egyaránt kiszolgáltatott államokat tömörítette. Ezekben az országokban az elmaradottság, és a demográfiai robbanás miatt nagy volt a nyomor és az éhínség.69 A fejlett országokban ugyanakkor erre az időre tehető a jóléti állam és a fogyasztói

társadalom

kialakulása.

A

gazdasági

termelés

folyamatos

növekedését – a szegény országok kizsákmányolása mellett – a tudományos és technikai fejlődés is indukálta. Az anyagi gyarapodás azonban a gazdag államokban sem oszlott el egyenletesen, jelentősen nőtt a különbség az iparosított város és a főként mezőgazdasági jellegű, rurális, falusi területek között.70 Az Egyház megújítására törekvő nagy pápa, XXIII. János 1961. május 15-én, a Rerum Novarum megjelenésének 70. évfordulóján adta ki reformer szellemiségű, első szociális enciklikáját, a Mater et Magistra-t, amely minden eddiginél többet foglalkozik a harmadik világ problémáival, és a – jelen szempontunkból fontos - mezőgazdaság kérdéskörével. A pápa az egyház addigi szociális megnyilatkozásainak méltatása és a második világháborút követő jelentősebb változások felvázolása után kifejti, illetve továbbfejleszti az etalonnak tartott Rerum Novarum tanítását. Beszél az egyházi tanítás által hagyományosan tárgyalt kérdésekről, a társadalmi szerveződésekről, a munkabérről, a magán- és köztulajdonról stb. Az eddigiektől eltérően beszél a gazdaságilag elmaradott országokról, a 69 70

Beran – Lenhardt, 241-242. o. Ina-Maria Greverus: Landflucht und Revitalizierung der Dörfer

39

népességrobbanásról és a gazdasági fejlődésről, valamint a mezőgazdasági dolgozók helyzetéről is. A körlevél végén a társadalmi élet igazságban, igazságosságban, szeretetben való újjászervezését célozza a keresztény szellemű társadalmi humanizmus alapján állva. A következőkben tehát az enciklika néhány mezőgazdasági témájú gondolatát mutatom be.

A, A parasztság városokba áramlása A pápa tényként állapítja meg, hogy a falvaikat elhagyó földművesek sűrűbben lakott településekre költözése világméretű jelenség. Természetes jelenségnek tartja, hogy „… a gazdasági növekedéssel és fejlődéssel arányosan csökken a parasztság, és nő az iparban vagy a szolgáltatásban dolgozó munkások létszáma.”71 A változások összefüggnek a kor emberének vágyaival: gyors felemelkedés és meggazdagodás, szabadabb életforma, új lehetőségek kipróbálásának igénye, a városok nyújtotta lehetőségek megragadása. Ugyanakkor azonban a migráció fontos mozgatórugója a bezártságból való kimenekülés, a fölemelkedés kilátástalansága. „Ám nem lehet kétséges ugyanakkor az sem, hogy a parasztok azért hagyják el földjüket, mert életlehetőségeiket munkájuk eredményességét és életszínvonalukat tekintve egyformán kilátástalannak tartják.”72 A pápa a továbbiakban azt vizsgálja, milyen módon lehet elősegíteni a rurális térség lakosainak életszínvonalbeli emelkedését, ezáltal megszüntetni a kényszerű városba áramlást, az ottani nyomornegyedek kialakítását, a falvak elnéptelenedését, elnyomorodását. „…hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatott emberekben semmiképp se 71 72

Mater et Magistra, 123-124. pont mater et Magistra, 124. pont

40

alakulhasson ki olyan vélekedés, mintha az ő emberi méltóságuk másokénál alacsonyabb rendű lenne, ellenkezőleg ne csak az váljon meggyőződésükké, hogy ők, a falun élők is munkával fejleszthetik és teljesíthetik ki személyiségüket, de az is, hogy bizalommal tekinthetnek a jövőbe.”73 A mezőgazdaság problémáinak megoldásában fontosnak tartja, hogy a gazdaság egyes ágazatai egymással kölcsönhatásban, fokozatosan fejlődjenek. Használják fel egymás eredményeit, vívmányait, inspirálva az adott szektor további fejlődését. A szoros együttműködés hatására a mezőgazdaság mind minőségileg, mind mennyiségileg jobban megfelel majd a társadalmi igényeknek és a gazdaság egésze is stabilabbá válik. A magyar mezőgazdaságban már az általunk vizsgált időszak (1919-től napjainkig) elejétől kezdve zajlik a parasztság városba áramlása, a falusi viszonyok ugyanis semmilyen tekintetben sem kínáltak perspektívát a földbirtok- és megfelelő eszközállomány, valamint egyéb infrastrukturális tényezők hiányával küszködő agrárnépességnek. A mobilizáció egyik útjának a kivándorlás, a másiknak – egy szűkebb réteg számára – a két világháború közti társadalom altiszti rétegéhez, a kispolgársághoz való felzárkózás bizonyult. Ha megvizsgáljuk a tardi gyermekek jövőre vonatkozó terveit, többnyire ehhez a társadalmi csoporthoz való csatlakozás jelenik meg bennük ideálként: a hentes, boltos, csizmadia, kéményseprő mellett a fix fizetést és nyugdíjat biztosító csendőr és vasutas pálya mellett döntött volna a kor sok, a nehéz paraszti sorból kitörni akaró fiatalja.74

73 74

Mater et Magistra, 125. pont Szabó Zoltán, 200-218. o.

41

A társadalmi mobilitás jelentősebb mértékben a második világháború utáni időszakban vált lehetővé. A földosztás az önálló gazdálkodóvá válás reményét csillantotta meg sok agrárproletár számára. Az agrárolló kinyitása, a beszolgáltatási rendszer és a mezőgazdasági kollektivizáció azonban ellehetetlenítette a falusi életet. A pápa által fontosnak tartott elv – az egyes gazdasági ágak párhuzamos fejlesztése – jelentősen csorbát szenvedett. A kommunista diktatúra az ásványkincsekben szegény Magyarországot a „vas és acél országává” igyekezett tenni. Az ipar nagyarányú fejlesztése a kitűnő adottságokra épülő mezőgazdaság rovására történt. A fenti folyamatok hatására megindult az agrárnépességnek az ipari területekre – főként a városokba – irányuló jelentős migrációja. A XXIII. János által rögzített valamennyi probléma megfigyelhető a magyar vidéki területekről történő elvándorlás kapcsán, ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a rurális térségben

felhalmozódott

jelentős

munkaerő-potenciál

foglalkozási

átrétegződése a kor aktuális és sürgősen megoldandó problémája volt. Az agrárnépesség iparba áramlása a gazdaság alakulásának adott szakaszában elkerülhetetlen és kívánatos is. A magyar fejlődést jellemző megkésettség és a változásokat alulról elindítani tudó társadalmi bázis hiánya miatt azonban az iparosítás felülről és erőszakosan ment végbe, sok sebet felszakítva, a vidéki népesség érdekeinek figyelembe vétele nélkül. A kapitalista piacgazdaság hazánkban jelenleg érzékelhető hatásai, amelyek a mezőgazdaságban dolgozó kistermelőket tevékenységük feladására kényszerítik, szintén a falusi térségek elhagyását, és a parasztok városba

42

áramlását segítik elő, bár a szocialista iparosítás által előidézett változásoknál csekélyebb mértékben.

B, A vidéki infrastruktúra fejlesztése A Mater et Magistra felhívja az állam vezetőinek figyelmét, hogy kötelességük az alapvető közszolgáltatásokat vidéken is biztosítani, értve ezalatt a megfelelő közlekedési, szállítási, postai és távközlési hálózatot, az egészséges ivóvizet, orvosi és gyógyszerellátást, lakások építését és az oktatási rendszer adekvát intézményeit. Fontosnak tartja a paraszti vállalkozás korszerű kialakítását és felszerelését segítő szolgáltatásokat. „Ha a parasztság emberhez méltó életviteléhez szükséges eszközök hiányoznak, akkor a gazdasági és társadalmi fejlődés a falun megáll, vagy késésben marad, s ennek következtében semmi sem lesz képes az embereket visszatartani attól, hogy elhagyják a földet, és a fluktáció mértéke teljesen ellenőrizhetetlenné válik.”75 A rurális területek állami pénzből való infrastrukturális fejlesztése hazánkban mindmáig várat magára. A két világháború közti Magyarországon – a nagy vidéki központok elvesztése után – egyszerűbb és olcsóbb volt a már jelentős infrastruktúrával rendelkező Budapest iparának fejlesztése. A szocialista rendszer első éveiben néhány kiemelt iparváros (Dunaújváros, Kazincbarcika,

Komló,

Oroszlány)

kialakításán

kívül

nem

történtek

településfejlesztő beruházások. Az 50-es években a fővárosra koncentrált fejlesztés hatásainak ellensúlyozásaként megkezdték az öt nagy régióközpont

75

Mater et Magistra, 127. pont

43

(Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr) erősítését. A 60-as évek szabadabb légkörében a megyeközpontokban zajlottak jelentősebb fejlesztések.76 Az 1971-es Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció 23 felsőfokú, 106 középfokú és 984 alsó fokú központot jelölt ki a Bibó-Erdei-féle településkoncepció megvalósítása céljából.77 A fejlesztés megindult, de résszint pénzhiány, résszint tervezési problémák miatt nem fejeződött be. Súlyos problémák jelentkeztek továbbá abban a kb. 2000 községben, amelyeket semmilyen központi funkcióra nem jelöltek ki. Ezen községek jelentős része – támogatás hiányában – elszegényedett, infrastrukturális ellátottságuk is romlott. A lakosság fiatalabb és vállalkozó kedvű része elköltözött, az ott maradt idős korú és szegény népesség helyzete ennek következtében még hátrányosabbá vált. Az 1980-as években a népgazdasági tervek célként tűzték ki a községek népességmegtartó erejének fokozását, a szocialista rendszerben fellépő gazdasági nehézségek hatására azonban nem került sor a leszakadó községek fejlesztésére. 1990 után a települések önállósága nagymértékben megnőtt. Ezzel párhuzamosan szorult vissza a kormányzati pénzből való fejlesztés lehetősége. Azokban a szegény községekben, ahol nem tudnak jelentékeny helyi adót beszedni, a helyzet tovább súlyosbodik.78 A Magyarországra érkező külföldi cégek, illetve hazai befektetések célterületei az infrastrukturálisan már fejlett térségek. A hátrányos helyzetű települések lemaradása és elnéptelenedése

76

Andorka: Bevezetés a szociológiába. 204-205. o. Bibó István és Erdei Ferenc tervei alapján az ország minden kisebb régiójában legyen olyan városi központ, amely a környező falvak lakossága számára könnyen elérhetővé teszi a városi szolgáltatásokat, tehát a kereskedelmi szakboltokat, középfokú oktatást, egészségügyi szakellátást, művelődési intézményeket. 78 Andorka, 206-207. o. 77

44

napjainkban is zajlik. A helyi kezdeményezések és a turizmus fejlesztése több falu esetében megoldást jelenthet, azonban a hatékonyabb állami támogatás – az enciklika szellemében – elengedhetetlenül szükséges.

C, Pozitív diszkrimináció a mezőgazdaságban A mezőgazdasági munka sajátságai, problémái miatt a pápa speciális gazdaságpolitika

megvalósítását

kéri

az

állam

vezetőitől.

„…

a

mezőgazdasággal kapcsolatban főleg az adókra és egyéb kötelezettségekre, a hitelekre, a társadalombiztosításra, az árképzésre, a feldolgozóipar igényeire és a mezőgazdasági vállalkozások jobb eszközellátottságára kell ügyelni.”79 Hitel A mezőgazdasági munka természetéből következik, hogy jelentős kockázatnak van kitéve és a profit csak jóval a befektetés után jelentkezik. Ezért szükséges, hogy az államok vezetői speciális mezőgazdasági hitelpolitikát dolgozzanak ki, s olyan hitelintézeteket állítsanak fel amelyek elviselhető kamatra biztosítanak tőkét a mezőgazdasági vállalkozók számára. A hitel a magyar mezőgazdaságnak Széchenyi óta számtalanszor előkerülő, s valójában máig orvosolatlan problémája. A két világháború közötti nehéz gazdasági helyzetben bankhitelből csak egyes nagyobb uradalmak korszerűsítésére kerülhetett sor. A szocialista központosított gazdálkodás a befektetések állami felügyeletét és az önálló vállalkozás korlátozását hozta magával. A rendszerváltás utáni „vadkapitalizmus” a gyorsan megtérülő, nagy haszonnal járó befektetéseknek kedvez, a mezőgazdasági jellegű beruházásokra

79

Mater et Magistra, 131. pont

45

pedig a hosszú futamidő és a csekély haszon jellemző. Rendelkezésre áll viszont a vállalkozás szabadsága mellett egy hitelképes bankrendszer is, ennek köszönhetően szép számmal találunk beruházásokat az agráriumban is. A magas kamatok, a nehéz gazdasági helyzet és a mezőgazdasági tevékenység kockázatai miatt azonban sokan küszködnek hatalmas adóságokkal, amelyek visszafizetésére az idő múlásával egyre kevesebb reményt látnak. Társadalombiztosítás Az enciklika a fölművest és a mezőgazdasági terméket is biztosító társadalombiztosítási rendszer kialakítását tartja megfelelőnek. Bár a mezőgazdaságban a bérek mértéke általában alulmarad az egyéb szektorokban kereshető jövedelmeknek, nem méltányos és igazságos, hogy a parasztok biztonsága is alacsonyabb mértékű legyen.80

Fontosnak tartja, hogy a

parasztcsaládoknak a saját környezetükben legyen lehetőségük jövedelmeik kiegészítésére. Ez persze – mint ahogy erről korábban már szóltunk – megfelelő infrastruktúrát tesz szükségessé. A mezőgazdaság a magyar gazdaságon belül is a legalacsonyabb béreket kínáló ágazat. A második világháború előtt a társadalom legszegényebb rétegei (kevesebb, mint évi 200 pengős jövedelemmel) a mezőgazdasági munkások, a mezőgazdasági cselédek és a kisbirtokos parasztok voltak. A jövedelmi egyenlőtlenségek a kor más társadalmai viszonylatában is nagyok voltak. A tsz-esítés után továbbra is a paraszti jövedelmek voltak a legalacsonyabbak, bár a korábbi helyzethez képest nagy előrelépést jelentett a fix fizetés és szociális háló kiterjesztése az agrárnépességre. A második

80

Mater et Magistra, 132-136. pont

46

gazdaság – mint a jövedelem-kiegészítés eszköze – jelentős segítséget jelentett a szocialista rendszer időszakában. A jelenlegi magyar társadalomban is marginális helyzetben van a kisebb településeken élő, képzetlen, alkalmi mezőgazdasági munkából élő népesség. A tsz-ek felbomlásával sokan vesztették el munkájukat, a piacgazdaság előretörésével jövedelmeik kiegészítésének lehetőségei is beszűkültek. A szociális háló erősebbre fonásával, helyi programok beindításával kellene segíteni ezen a rétegen. Az Európai Unió országaiban – a mezőgazdasági tevékenység jelentőségének elismeréseként – bevett szokás a termelők állami kompenzációja. A csatlakozással remélhetőleg a magyar gazdálkodók támogatása is megnő. Árszabályozás A piaci árszabályozással kapcsolatban elmondja, hogy a paraszt emberhez méltó életszínvonalat tudjon biztosítani családjának ugyanakkor termékeiket – mint alapvető szükségleti cikkeket – mindenki meg tudja vásárolni. 81 Hazánkban az iparcikkek és szolgáltatások ára az általunk vizsgált időszakban mindvégig magasabb volt a mezőgazdaság által produkált javak árainál. Az ebből eredő visszásságokat jelzik napjaink gazdatüntetései is. A problémát az uniós gyakorlat is a fentebb említett termelői kompenzációval, a gazdák állami támogatásával orvosolja. Képzés A körlevél kiemeli a paraszti munka megbecsülésének fontosságát, a földművesek képzésének, továbbképzésének jelentőségét. Az agráriumban –

81

Mater et Magistra, 137-142. pont

47

mint az élet más területein is – elengedhetetlen az újítások, új ismeretek megismertetése és felhasználása, és a szakmai tanácsadás igénybevételének lehetősége.82 A szakmai felkészültség a mezőgazdaság terén is nagy jelentőséggel bír. A nemzedékek során átadott paraszti tudást ki kell egészíteni a tudományos és technikai fejlődés által folyamatosan produkált újításokkal, új ismeretekkel. A két világháború között jól gazdálkodó uradalmak szaktudását a képzett gazdatiszti réteg, a 60-as években a szocialista mezőgazdaság fellendülésének egyik motorját a technokrata agrármérnöki csoport adta.83 A jelenleg sikeres gazdálkodást folytató réteg már a szocialista rendszerben is részt vett a termelőszövetkezetek,

állami

gazdaságok

szakmai

irányításában.

A

mezőgazdasági vállalkozást továbbvivő fiatal generáció is törekszik a korszerű ismeretek elsajátítására.84 A kisebb gazdálkodók szakmai támogatását az újjászerveződött falugazdász-hálózat biztosítja több-kevesebb sikerrel. Szervezetek alakítása A pápa felhívja a figyelmet az önsegélyezés, a közügyekben való hatékony politikai fellépés fontosságára. Ehhez kölcsönös szolidaritáson alapuló dolgozói szervezetek létrejötte szükséges.85 A magyar parasztság érdekképviselete a történelem során soha sem volt megfelelően rendezett. A Nagyatádi Szabó István vezette Kisgazdapárt csak egy kis területet érintő, mérsékelt földreform megvalósítását tudta kiharcolni, a

82

Mater et Magistra, 143. pont A két világháború közti ország gazdálkodóinak képzésében jelentős részt vállalt a KALOT, aranykalászos gazda-tanfolyamok megszervezésére az ország szinte minden körzetében sor került. 84 Ragadics Tamás: Szervezetek a Villányi Borvidéken. Szakdolgozat, 2004. 85 Mater et Magistra, 146. pont 83

48

Horthy-korszakban

alapvetően

a

nagybirtokos

arisztokrácia

érdekei

érvényesültek. A második világháború után a választásokon győztes kisgazdák és a Nemzeti Parasztpárt a szovjet hadsereg támogatását élvező Kommunista Párt bomlasztó tevékenységének hatására nem voltak képesek megfelelően képviselni az agrárnépesség érdekeit.86 A szocialista hatalom a civil szféra szétbombázása után lehetetlenné tette az alulról való szervezkedéseket. Az 1990 után alakuló pártok közül – bár közülük több is zászlajára tűzte az agrárnépesség felemelésének programját – kormányra jutva egy sem volt képes a gazdálkodók érdekében és védelmében hozott valóban hathatós intézkedések foganatosítására. Pedig a gazdák érdekvédelme fontos és aktuális probléma. A civil szféra erősödése talán megoldást hozhat a falusi népesség több problémájára. A Mater et Magistra beszél még a paraszti munka becsületéről, nemességéről és fontosságáról, arról, hogy a gazdálkodók a természetben részesei

lesznek

Isten

teremtő

és

gondviselő

tevékenységének.87

A

mezőgazdaság témakörét részletesen tárgyaló enciklika több felvetése, jogos követelése vár még megvalósításra az elkövetkezőkben.

4. XXIII. János: Pacem in Terris A pápa újabb, 1963-ban közzétett enciklikája az emberi jogok és a béke kérdéskörével foglalkozik. A megírás történelmi hátterében a berlini fal felépülése és a kubai válság által keltett háborús légkör áll. A két szembenálló

86 87

Romsics, 278-296. o. Mater et Magistra, 144-145., 149. pont

49

blokk közötti nagy feszültségek tudatában XXIII. János fontosnak tartotta, hogy az Egyház felemelje szavát az emberek közötti béke érdekében. A körlevél a természetes erkölcsi törvény alapján fogalmazza meg az emberi jogokat és kötelezettségeket. Beszél az állami tekintély szerepéről és az állam alapvető feladatairól. Az enciklika központi része a nemzetek közti béke megvalósításáról szól az igazság, igazságosság, szeretet és szabadság jegyében. Végül szól az ENSZ feladatairól, a híveket arra buzdítja, hogy aktívan vegyenek részt a közéletben.88 A mezőgazdaság kérdéskörével kifejezetten nem foglalkozik, azonban megjelennek benne a társadalmi tanítás olyan alapvető megállapításai, amelyeket az előző enciklikák már tárgyaltak az agrárnépesség tekintetében is. Ilyen a tanuláshoz, a társadalombiztosításhoz, a szabad munkavállaláshoz, a tisztességes élethez való jog.89 Szól a női munkavállalásról is: „… oly körülmények közt kell számukra munkalehetőséget nyújtani, melyek mind a feleség,

mind

az

anya

mivolt

követelményeivel

és

kötelességeivel

összeférnek.”90 Beszél a magántulajdon, a társulás és a politikai képviselet jogáról is.91 Az állam feladatai között ismét említi az állampolgárok segítését, a megfelelő infrastruktúra biztosítását, elmarasztalja a bizonyos társadalmi csoportokat privilegizáló kormányzatokat.92 Dolgozatomban az enciklikának az emberi szabadsággal foglalkozó részéből emelek ki egy, a magyar mezőgazdaság története kapcsán aktuális részt. 88

Beran – Lenhardt, 246-252. o. Pacem in Terris, 11-14. pont 90 Pacem in Terris, 19. pont 91 Pacem in Terris, 20-27. pont 92 Pacem in Terris, 60-66. pont 89

50

A, Erőszakos közösségszervezés A körlevél az emberi méltóság kapcsán leszögezi, hogy amennyiben az ember szövetségre lép, kötelezettséget vállal és másokon segít, azt mindig szabadon, saját

elhatározásából

tegye,

ne

kényszerből,

külső

nyomásnak

engedelmeskedve. „… ha valamely emberi közösség erőszakkal van megszervezve, állítható, hogy abban semmi emberi elem nincs, mivel az emberek szabadságukban gátolva vannak;”93 Az erőszakos közösségszervezés a totális diktatúrák sajátja. A fenti elvek alapján, erőszakos úton létrejött közösségnek tekinthetjük a szocialista termelőszövetkezeteket is. Az előzőekben már szó volt arról, milyen sokáig védelmezték önállóságukat a magyar gazdák mire a sok agitáció, fenyegetés, sokszor kínzás hatására beléptek a tsz-ekbe. A legtöbb gazda esetében a magántermelés ellehetetlenítése, az 1956-os forradalom kudarca után került sor erre a lépésre, amikor reménytelennek látszott a rendszerváltozás lehetősége. Az erőszakkal létrehozott szervezetekre jellemző módon, a felülről gyakorolt kényszer megszűnésével 1990 után a termelőszövetkezetek jelentős része felbomlott. Sokan még a közös művelés előnyei ellenére is a szabadságot, az önálló gazdálkodást választották. A szövetkezeti rendszer – alulról szerveződő, nyugati típusú formájában – segíthetné a kisebb termelők túlélését a megváltozott gazdasági viszonyok között. Az erőszakos tsz-esítés, a kényszerközösség negatív emlékei azonban ma is hátráltatják az agrárnépesség szerveződéseit.

93

Pacem in Terris, 34. pont

51

5. II. vatikáni zsinat: Gaudium et Spes A II. vatikáni zsinat tanítását közvetítő, az egyháznak a modern világban betöltött szerepét taglaló Gaudium et Spes kezdetű konstitúció 1965ban jelent meg. A kor jellemzése után az Egyház és az ember hivatásával kapcsolatos kérdéseket tárgyalja. Az aktuális problémákat érintve beszél a házasság és a család méltóságáról, a kultúra szerepéről, a társadalmi és gazdasági életről, valamint a politika és közélet állapotáról. Felemeli szavát a béke védelme, és a nemzetek közösségének erősítése érdekében. A dokumentum fontos megállapítása, hogy az ipar és a mezőgazdaság fejlődésének nem a termelés növelése, a felhalmozás a célja, hanem az ember szolgálata. Ez a gondolat fontos motívum a jelenlegi, tudományos és technikai fejlődés által gerjesztett gazdasági növekedés alapján álló társadalmakkal szemben. A Gaudium et Spes beszél a földművesek állami támogatásának fontosságáról94, sürgeti a földosztást azokban a fejlődő országokban, ahol a nagybirtok túlsúlya szemben áll a nincstelen tömegek igényeivel. Szól a tulajdon közösségi vonatkozásáról, igazságos munkabér megállapítását kéri.95 A szubszidiaritás elvének szellemében leszögezi, hogy a gazdaság irányítása nem lehet szűk kisebbség privilégiuma, a gazdaságot és társadalmat érintő kérdéseket minél szélesebb rétegekre támaszkodva kell meghozni. A következő pontban a népességnövekedés kérdését érintő részt tárgyalom részletesebben.

A, A gazdaság fejlesztése

94 95

Gaudium et Spes, 66. pont Gaudium et spes, 71. pont

52

A zsinat világosan látja, milyen súlyos problémákat vet fel a korban a harmadik világ országaiban manifesztálódó demográfiai robbanás. Az összes nemzet, főként a gazdagabb országok összefogását kéri a túlnépesedés következtében fellépő élelmezési válság megoldása érdekében. „… az egész emberi közösség rendelkezésére kell bocsátani mindazt, ami az emberek élelmezéséhez és megfelelő képzéséhez szükséges. Nem egy nép ugyanis lényegesen javíthatná életfeltételeit, ha kellő oktatásban részesülve a mezőgazdaság ősi módszereiről új technikákra térne át, kellő okossággal alkalmazva az újat saját körülményeihez, s ha jobb társadalmi rendet vezetne be, és méltányosabban osztaná el a földtulajdont.”96 A zsinat tehát az élelmezési válság megoldásában nagy szerepet szán a technológiai fejődésnek. A konstitúció kiadásának időpontjában a szegény országok élelmezési problémái gyors és hathatós megoldásra vártak, érthető tehát a gazdasági növekedés melletti érvelés. Az, hogy a második világháború utáni

technikai

fejlődés

az

ember

környezetének

hatékonyabb

kizsákmányolását és pusztítását is segíti, s ezáltal hosszú távon aláássa az életlehetőségeket, csak a későbbi évek során mutatkozott meg. A magyar mezőgazdaságban az 1960-as, 1970-es években bevezetett iparszerű termelési rendszerek fokozták a hatékonyságot, növelték a terméseredményeket. A rövid távon jelentős haszonra törekvés azonban hosszabb távon helyreállíthatatlan problémákhoz vezetett. A műtrágyafelhasználás például jelentősen megnövelte az adott területen előállítható termék mennyiségét. A rendszeres vegyszer-felhasználás következtében

96

Gaudium et Spes, 87. pont

53

azonban savassá, szikessé vált a talaj, a mérgező anyagok bemosódása szennyezte a földfelszín természetes vizeit, valamint a

felszín alatti

vízkészleteket is. A vegyszerek hatóanyagai felhalmozódtak a növényekben és állatokban, valamint bennünk, fogyasztókban is, egyelőre fel nem mérhető következményeket okozva. A gyors növekedésre épülő gazdaság tehát rövid távon jelentős eredmények felmutatására képes,

a bölcs tervezés azonban

mérlegeli az emberi tevékenység később érzékelhető következményeit is. A konstitúció másik fontos megállapítása, hogy a fejlődő országok az új vívmányokat kellő okossággal alkalmazzák, saját körülményeikhez idomítva azokat. Mivel a magyar gazdasági viszonyokat több szempontból a fejlett formáktól való elmaradottság jellemezte, a XX. század során többször került sor felülről végrehajtott modernizációra, más országban kialakult gazdasági sémák átvételére. Súlyos probléma, hogy ezeket a formákat gyakran kritika, a magyar állapotokhoz való „átszellemítés” nélkül alkalmazták. Jó példa erre a szovjet típusú kolhoz átültetése a hazai mezőgazdaságba. A fentiekben már felvázoltuk ennek az intézkedésnek súlyos következményeit. Ugyanígy felülről vezették be, s nem szervesen a magyar viszonyokból fejlődött ki a rendszerváltás utáni liberális piacgazdaság. Sem a magyar társadalom, sem az állami szociális rendszer nem volt felkészülve azokra a „mellékhatásokra,” amelyek a nyugati típusú kapitalizmus adoptációja során keletkeztek, gondoljunk itt a munkanélküliségre, a társadalmi szakadék elmélyülésére.

6. VI. Pál: Populorum Progressio

54

Az 1967. húsvétján kiadott enciklika megírásának hátterében az a szomorú felismerés áll, hogy a gyarmati sorból felszabadult fejlődő országok gazdasági szempontból továbbra is – sőt még az eddigieknél is nagyobb mértékben – kiszolgáltatottak, gyarmatosítottak. A körlevél témájában az egyes ember sokoldalú, és az egész emberiség szolidáris fejlődésével foglalkozik. Fontos alapgondolata, hogy a fejlődés elősegíti majd az emberek és országok közötti békét. A fejlődés problematikáját az előzőekben már tárgyaltuk, s megállapítottuk, hogy a technikai és gazdasági fejlődés nem szolgálja minden esetben az emberiség javát.97 A pápa utal a mezőgazdasági népesség nehéz helyzetére, és az ebből adódó feszültségekre: „Az ipari országok szegényebb rétegeit hatalmába kerítő nyugtalanság átterjed az agrárállamok lakóira: a parasztok is tudatára ébrednek, hogy elviselhetetlen nyomorban élnek.”98 A körlevél – az eddigi megnyilatkozások

szellemében

-

szól

a

szegények

támogatásának

szükségességéről, a gazdagok kötelességeiről, a magántulajdon kettős jellegéről.99 A közjó érdekében megengedhetőnek tartja a nagybirtokok kisajátítását, óv azonban a meggondolatlan, elhamarkodott, koncepció nélküli földreformtól. Az enciklika szavai, mintha csak az előzőekben már taglalt, 1945 utáni magyar viszonyokat prezentálnák: „Egy meggondolatlanul rögtönzött földreform esetleg nem azt eredményezi, amit célzott; az erőltetett iparosítás felbomlasztja az egyelőre még nélkülözhetetlen intézményi kereteket, és ez társadalmi zavarokhoz vezet, s visszaveti az élet emberi minőségét.”100

97

Beran – Lenhardt: 252-257. o. Populorum Progressio, 9. pont 99 Populorum Progressio, 22-23. pont 100 Populorum Progressio, 29. pont 98

55

A továbbiakban beszél a túlnépesedés kapcsán jelentkező élelmezési problémákról, a képzés és a szakmai szervezetek jelentőségéről.101 A következőkben a fejlődő országok mezőgazdasági termeléséről szóló részt tekintem át. A, A monokultúrás termelés A gyarmati sorból felszabadult országokról szólva, a körlevél méltatja a volt gyarmatosítók szerepét a tudatlanság és betegségek visszaszorításában. A gazdasági rendszer tekintetében azonban nagy károkat is okoztak: „… a gyarmatosító hatalmak gyakran csak a maguk érdekeit, hatalmát és dicsőségét hajszolták, és távozásukkal olykor – például egyetlen termék hozamára épülő, s ezért hirtelen és nagy áringadozásnak kitett, monokultúrás – sebezhető gazdasági rendszert hagytak hátra.”102 Az ilyen népgazdaságok nem felelnek meg a kor kihívásainak, tovább növelik a szegény országok lemaradását. A pápa ezeknek a szerkezeteknek a tervszerű beavatkozással történő korrigálására buzdít. Tudjuk, hogy ma is több ország gazdasága épül a monokultúrás (banán, földimogyoró, kávé stb.) termelésre. A problémák azóta sem oldódtak meg, a szakadék a gazdag északi és a szegény déli országok között tovább növekedett. Az ok: a harmadik világ államainak kiszolgáltatottságából hasznot húzó globális tőke urainak nem áll érdekében a helyzet változtatása. A magyar mezőgazdaságra – különösen a paraszti birtokokra – a két világháború közötti időszakban nem volt jellemző a monokultúrás termelés. A gazdák földjei, az örökösödés miatti aprózódás miatt általában több, egymástól távol eső darabban feküdtek. Bár a parasztok idejének jelentős részét tette ki a 101 102

Populorum Progressio, 34-52. pont Populorum Progressio, 7. pont

56

birtoktestek közti ingázás, a különböző minőségű talajon, az adottságoknak megfelelően különféle termények növekedtek, s a távolság biztosítékot jelentett egy esetleges jégverés esetén is. A szocialista kollektivizáció, a mezőgazdaság gépesítése után a központi irányítás a könnyebb művelés érdekében nagyobb, összefüggő táblák kialakítását célozta.103 A mai iparszerű mezőgazdaság is nagy, könnyen művelhető birtokokon alapul. Egyszerűbb a területi tervezés, a vegyszerezés és a betakarítás. A monokultúra azonban a legvédtelenebb növényi együttes. A természeti környezetben a különféle növények és állatok bonyolult kapcsolatokkal átszőtt együttélését tapasztalhatjuk; ez adja az élővilág stabilitását. Az egyetlen növény termelésére mesterségesen kialakított terület kevésbé áll ellen – a korunkban egyre változatosabb formában megjelenő – betegségeknek, kártevőknek, az időjárás viszontagságainak. Az alternatív gazdálkodás új módszerei az egyes növények kölcsönösen hasznos együttélésén alapulnak. A megfelelő módon társított növények segítik egymás fejlődését, védik egymást a természetes kártevőkkel szemben, így sokszor szükségtelenné teszik a kémiai növényvédő szerek használatát.104 A monokultúra országos méretekben tehát ingataggá teszi az adott állam gazdaságát, ezért kívánatos a gazdasági szerkezet sokszínűbbé, stabilabbá alakítása. Bár a monokultúrás termelés országos szinten nem jellemzi hazánkat, az alternatív mezőgazdaság eredményeinek ismeretében érdemes felülbírálni a jelenlegi gazdálkodási rendszert.

103

Ragadics Tamás: Szőlő- és bortermelés Balatonlellén. In.: Településszerkezet, társadalomszerkezet. Rendszerváltás és helyi társadalom. Szerk.: Schadt Mária. University Press, Pécs, 2000. 23-28. o. 104 Borsos Béla: Az élet kereke. Liget, 1993.

57

7. VI. Pál: Octogesima Adveniens A Rerum Noverum kiadásának 80. évfordulóján, 1971. május 15-én kiadott dokumentum már kevésbé feszült politikai légkörben született. A gazdasági helyzet is általános javulást mutatott, így az enciklika most főként az urbanizációs jelenségekkel és az új társadalmi áramlatokkal, politikai mozgalmakkal foglalkozik; az új problémákkal szembeni helyes keresztény magatartás kialakítását célozza. Az általunk eddig tárgyalt témák közül foglalkozik az urbanizációs tendenciákkal, a modern gazdasági rendszer által előidézett társadalmi problémákkal.105 A szegény országok lemaradása tovább fokozódik: „ Amikor a népesség jelentős része még elemi szükségleteit sem képes kielégíteni, akkor fölösleges álszükségletek felszításáért folyik a verseny.”106 A piac-vezérelt gazdaság a reklám manipulatív erejét felhasználva teszi az embert „az általa termelt tárgyak rabszolgájává”107. A körlevél foglalkozik – a már érintett – népességnövekedés kérdésével, valamint a női munkával is.108 Felmerül néhány új aspektus is, ezekről a továbbiakban bővebben szólok.

A, Elmagányosodás Az enciklika a városi népesség felduzzadásával járó problémák kapcsán beszél az átalakulás veszteseiről, a szegényekről, akiknek gyámolítása az egyház hagyományos feladatai közé tartozik. Ebbe a rétegbe sorolhatjuk a megváltozott munkaképességűeket, a beilleszkedési zavarokkal küzdőket,

105

Octogesima Adveniens, 7-8. pont Octogesima Adveniens, 9. pont 107 Octogesima Adveniens, 9. pont 108 Octogesima Adveniens, 13-18. pont 106

58

időseket, a marginális helyzetbe kerülteket. A város, bár sok ember együttélésének helyszíne, „nem a testvéri találkozásokat és egymásra találásokat segíti elő, hanem a diszkrimináció, sőt a közömbösség melegágya…”109 „A városba költözés… dúlja föl az élet megszokott rendjét, az életvitel korábban elfogadott szerveződéseit: a családot, szomszédságot, sőt még a keresztény közösségek kereteit is.”110 A

fenti

sorok

az

urbanizáció

káros

következményeiről,

az

atomizálódásról, elmagányosodásról szólnak. A magyar falusi lakosságot hagyományos kötelékek, rokoni, kölcsönös kötelezettségi és egyéb társas viszonyok sűrű hálózata jellemezte a második világháborút megelőző időszakban. A szocialista modernizáció és iparosítás hatására megindult ezeknek a kapcsolatoknak a leépülése, bár a paraszti egymásrautaltságból eredő viszonyok sokáig fennmaradtak. Példaként említhetjük a 60-as, 70-es években vidéken a „kalákában” való házépítési hullámot.111 A városi kultúra folyamatos kiáramlása a falusi térségekbe, valamint a televíziózás elterjedése tovább rombolta ezeket a kötelékeket. Az igazi csapást a falusi közösségek hálózataira azonban a rendszerváltás utáni elterjedő kapitalista fogyasztói szemlélet jelenti. Ez a tendencia összekapcsolódik a rurális térségek hátrányaival az infrastruktúra,

a

szolgáltatások

és

munkalehetőségek

terén.

A

mai

kistelepülések az új gazdasági rend deprivált rétegeinek, a körlevél által fentebb említett leszakadó csoportoknak a gyűjtőhelyei, a társadalmi devianciák

melegágyai.

Mivel

a

falusi

társadalom

meggyengült

109

Octogesima Adveniens, 10. pont Octogesima Adveniens, 10. pont 111 Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, 191-217. o. 110

59

kapcsolatrendszerével112 már nem lépes ezeknek az embereknek a segítésére, a róluk való gondoskodás az állami illetve önkormányzati szociálpolitika feladata. B, Multinacionális vállalatok Az enciklika a továbbiakban beszél a multinacionális vállalatok születéséről, amelyek az egyes országok kormányzataitól független, óriási gazdasági hatalommal rendelkező, a társadalom számára ellenőrizhetetlen formák.113 A multinacionális vállalatok mezőgazdaságban betöltött szerepének vizsgálata rendkívül szerteágazó és bonyolult téma, amelynek tárgyalására jelen dolgozat keretei között nem vállalkozom. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy ezeknek a gazdasági egységeknek a befolyása a magyar gazdasági életre – így a mezőgazdaságra is – egyre jelentősebb. Ezek a vállalatok politikai és gazdasági hatalmukkal a fennálló gazdasági rend reformjának legjelentősebb gátló tényezői.

8. II. János Pál: Laborem Exercens A körlevél 1981-ben íródott. A pápa a több társadalmi réteget is érintő munkanélküliség, valamint a munka kapitalista felfogásával szemben érezte fontosnak az egyházi álláspont rögzítését. Beszél a munkások jogairól, a munka és az ember, illetve a munka és a tőke kapcsolatáról. Szól olyan, a társadalmi

tanítás

foglalkoztatottság,

által a

hagyományosan

megfelelő

munkabér,

érintett a

kérdésekről,

társadalombiztosítás,

mint az

112

A faluközösség széthullásában nagy szerepet játszott a háztáji gazdaság felvirágzása, amely jó táptalajnak bizonyult a versengés és irigység számára. 113 Octogesima Adveniens, 44. pont

60

érdekvédelem fontossága.114 A paraszti réteggel kapcsolatban a szociális biztonság és a földosztás megvalósítása mellett érvel, valamint felemeli szavát a mezőgazdasági munka presztízsének, méltóságának biztosítása érdekében is. A továbbiakban erről a kérdésről szólok.

A, A paraszti munka méltósága A mezőgazdasági munka értékelése során a körlevél megállapítja: „… az a lenéző értékelés, amellyel ezt a munkát társadalmilag tekintik, egészen odáig, hogy a parasztokban azt az érzést váltja ki, hogy a társadalom másodrendűnek tekinti őket.”115 A paraszti munka negatív értékelése végigkövethető a magyar társadalom XX. századi történetében. A két világháború közti időszak úriember-képébe nem fért bele a fizikai munka végzése. A rossz életkörülmények, a nagyfokú műveletlenség sem segítette elő a réteg felemelkedését. A mezőgazdasági népességgel szembeni lenéző magatartás elterjedése a szocializmus időszakára tehető. Ennek mesterséges gerjesztésében – az ipar munkaerőhiánya miatt – a kormányzat is érdekelt volt. A helyzet azóta sem változott jelentősen, az enciklikát idézve: „… mielőbbi változtatásokra van szükség annak érdekében, hogy a földművelés – és a földet művelő ember – a társadalom fejlődésének egészében visszanyerje megfelelő értékelését, mint az egészséges gazdasági élet alapja.”116

9. II. János Pál: Sollicitudo rei Socialis 114

Beran – Lenhardt, 262-267. o. Laborem exercens, 101. pont 116 Laborem exercens, 102. pont 115

61

A pápa a Populorum Progressio kiadásának 20. évfordulóján fordul az emberekhez a világban tapasztalható megosztottság feloldása, az igazi fejlődés elősegítése érdekében. Rámutat mind a kollektivista szocializmus, mind pedig a liberális kapitalizmus veszélyeire, velük szemben fogalmazza meg az Egyház erkölcsi alapelveit.117 A körlevél a mezőgazdasággal kapcsolatos szempontok tekintetében nem ad új perspektívát, de követi az elődök tanítása által kijelölt utat. Beszél a harmadik világ országainak lemaradásáról, a népességnövekedésről, a munkanélküliségről és az új típusú gazdasági gyarmatosítás veszélyeiről.118 Pozitívumként említi a civil szféra fejlődését, a környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülését, valamint azt, hogy a mezőgazdasági fejlődés és a szorgos munka eredményeként kevésbé fejlett nemzeteknek is „sikerült a táplálkozás terén önellátást elérniük.”119

10. II. János Pál: Centesimus Annus Az 1991. májusában, a Rerum Novarum 100. évfordulóján megjelenő enciklika témáit a szocialista blokk felbomlásával járó aktuális politikai és gazdasági változások adták. Elemzi a kommunista rendszerek bukásának okait, emellett – XIII. Leó szellemében – szól az emberiséget érintő, az előző szociális enciklikák által is kiemelt, szinte minden fontos kérdésről.120 Beszél a harmadik világ országainak problémáiról, a kapitalista gazdaság veszteseiről,

a

fogyasztói

társadalom fogyatékosságairól,

a

117

Beran – Lenhardt, 267-274. o. Sollicitudo rei Socialis, 13-14. ; 25. ; 21-22. pont 119 Sollicitudo rei socialis, 44. pont 120 Beran – Lenhardt: 274-280. o. 118

62

magántulajdon és a javak egyetemes rendeltetéséről.121 A mezőgazdaságra vonatkozó konkrét megállapításokat nem fogalmaz meg, nagy jelentőségű viszont az ökológiai problémával foglalkozó rész, amelyről a következő fejezetben bővebben is szólok.

V. A mezőgazdaság az újabb egyházi megnyilatkozások tükrében A természeti környezet védelme az a – mezőgazdasággal szoros kapcsolatban lévő – szempont, ami az Octogesima Adveniens122 óta egyre gyakrabban és erőteljesebben jelenik meg az egyházi dokumentumokban. A mezőgazdaság ugyanis napjainkra a környezetet leginkább pusztító gazdasági ággá vált. A műtrágya-felhasználás, a gyomirtók és permetszerek valamint egyéb vegyszerek használata hazánkban is felbecsülhetetlen károkat okozott és okoz ma is. A Püspöki Szinódus 1971-es De Iustitia in Mundo kezdetű záródokumentuma elítélően szól a gazdag országok természeti kincseket és energiahordozókat pazarlóan felhasználó, és ezzel világméretű károkat okozó gazdaságáról.123 felemeli

szavát

II. János Pál Laborem Exercens kezdetű enciklikája is a

természeti

kincsek

korlátlan

kiaknázása

és

a

környezetszennyezés ellen.124 Hangsúlyosan és jól kifejtve jelenik meg ez a probléma a humánökológiai gondolkodást sürgető Centesimus Annus-ban: „Az ember ugyanis… túlzott mértékben és rendezetlenül fogyasztja a föld és saját életének

121

Centesimus Annus, 30-36. pont Octogesima Adveniens, 21. pont 123 De Iustitia in Mundo, 9-12. pont 124 Laborem Exercens, 4. pont 122

63

erőforrásait… ahelyett, hogy mint Isten munkatársa betöltené szerepét a világban, az ember helytelenül Isten helyébe lép, és így végeredményben elősegíti az általa inkább elnyomott, semmint kormányzott természet lázadását.”125 Az újabb egyházi megnyilatkozások a gazdasági berendezkedést és a fogyasztói szokásokat látják a környezeti problémák hátterében. II. János Pál 1992-es Santo Domingo-i beszédében a természet értékelésére és megőrzésére szólít fel. Elítéli a tenger és a föld kincseinek gátlástalan kiaknázását.126 Az emberiségnek rendelkezésére álnak azok a technológiák, amelyekkel elegendő élelmiszer termelésére képes. Fontos a környezetkímélő energiaforrások felhasználásának bővítése is.127 A mezőgazdaságban szükségesnek tartja a környezetbarát termelési módszerek kifejlesztését. Nemzetközi összefogással, közös kutatásokkal kell és lehet eredményeket elérni a termelési és elosztási kérdések terén. Alapvető probléma a fajok sokféleségének és a talaj minőségének biztosítása. 128 Az újabb megnyilatkozások is felvetik a szociális enciklikák által érintett, továbbra is megoldatlan problémákat. Sürgetik a földosztást a fejlődő országokban, az urbanizáció negatív hatásainak kiküszöbölését, a vidékiek hátrányos

helyzetének

enyhítését

megfelelő

adó-

és

mezőgazdasági

125

Centesimus Annus, 37. pont Sich für eine angemessene Landreform einsetzen. Botschaft an die Eingeborenebevölkerung in Santo Domingo vom 12. October 1992. In.: Der Apostolische Stuhl 1992. 127 Landwirtschaft fördert gesundes Leben der Gesellschaft. Ansprache an die Mitglieder des italianischen Landwirtverbandes am 3 Dezember 1994. In.: Der Apostolische Stuhl 1994. 128 Globalisierung der Solidaritat – Kreditvergabe zu gerechten Konditionen. Ansprache an der Rat der Interparlamentarischen Union am 30. November 1998. In.: Der Apostolische Stuhl 1998. 126

64

politikával.129 Kiemelik a népességrobbanás által felvetődő kérdéseket, és az élelmezési probléma megoldásának sürgősségét.130 A pápa beszél a paraszti munka fontosságáról, kockázatosságáról, arról, hogy az Egyház mindig nagy figyelmet szentelt problémáiknak.131 A mezőgazdasági munkának azonban van egy jelentős előnye: közvetlen kapcsolatban lehetnek a teremtés csodájával. A természet az Isten által beléoltott ritmust követi, ezáltal erős hívást ad az Istenben való hitre és bizalomra.132

Lezárás A mezőgazdasági népesség helyzete gyakran került az Egyház figyelmének középpontjába. A paraszti munka ugyanis „… nemcsak egyik vagy másik kontinensre jellemző, és nem korlátozható olyan társadalmakra, amelyek már elérték a fejlődésnek vagy haladásnak bizonyos fokát. A földművelés, amely a társadalom mindennapos létfenntartásához szükséges javakat szolgáltatja, alapvető jelentőségű.”133 A pápák társadalmi tanítása a gazdasági életnek ezen a területén is az alapvető értékekből indul ki. A legfontosabb megállapítás talán a gazdaság emberközpontúságát hangsúlyozza: „Minden társadalmi intézménynek ugyanis a személy az alapja, alanya és célja; nem is 129

Den Jugendlichen angesichts von Arbeitslosigkeit und Drogenmissbrauch beistehen. Ansorache an die Bischöfe der Elfenbeinküste beim Ad – limina – Besuch am 27 Marz 1993. In.: Der Apostolische Stuhl 1993. 130 Demografische Entwicklungen. Ihre ethnischen und pastoralen Dimensionen. Instrumentum laboris – Arbeitspapier zu den Themen der Weltbevölkerungskonferenz in Kairo. Papstliche Rat für die Familie vom 25 Marz 1994. In.: Der Apostolische Stuhl 1994. 131 Gerechte Handelsregeln sollen alle Nationen an der Weltwirtschaft beteiligen. Ansprache Delegationsleiter des Hl. Stuhl, Erzbischof Alois Wagner, auf der 27. Tagung der Generalkonferenz der Welternahrungsorganisation (FAO) in Rom am 15. Nov. 1993. In.: Der Apostolische Stuhl 1993. 132 Landwirtschaft fördert gesundes Leben …, 835. o. 133 Laborem Exercens, 100. pont

65

lehet másképp…”134 Az emberi személyiség védelme szövi át a társadalmi tanítás egészét. Ebből következnek a megfelelő életkörülmények, társadalmi, politikai és gazdasági jogok elérésének követelményei. Így kerül képbe – reagálva az aktuális problémákra – a földtulajdon, a női- és gyermekmunka, az urbanizáció, a monokultúra stb. kérdése. A mezőgazdaságra vonatkozó szempontok bemutatásával az egyház szociális tanításának egészéről próbáltam képet adni, egy fontos részterületen keresztül. Ugyanakkor célom volt az is, hogy új perspektívákat, irányelveket keressek a jelenlegi, nagy társadalmi egyenlőtlenségeket termelő, a földi élet alapjait felélő gazdasági rendszer reformjához. A magyar mezőgazdaság XX. századi történetének elemzése a társadalmi tanítás irányelveinek gyakorlatban való megvalósulását, illetve gyakrabban meg nem valósulását akarta prezentálni. A hazai agrár-szektor és a mezőgazdasági népesség súlyos problémái helyezik az ágazatot a figyelem középpontjába. Hatékony szociálpolitikai intézkedésekre, változásokra lenne szükség az egyházi tanítás szellemében, hogy a jelentős termelői potenciállal és tradícióval rendelkező magyar mezőgazdaság haszonnal bontakoztathassa ki energiáit az Európai Unió keretein belül, a parasztság megfelelő megélhetését és a köz javát szolgálva. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy az egyházi szociális tanítás „nem harmadik út a liberális kapitalizmus és a marxista kollektivizmus között,”135nem ideológia, nem egy alternatíva, hanem társadalmi összefüggések megfogalmazása a hit és az egyházi hagyomány fényében. Alapelvei a 134 135

Gaudium et Spes, 25. pont Sollicitudo rei Sociales, 41. pont

66

természetes emberi értékek védelmét célozzák, ezért alkalmasak arra, hogy új alternatívák, problémamegoldások bázisává váljanak egy emberközpontú gazdaság és társadalom talaján.

2004. április 20.

Irodalom: -

A Katolikus Egyház Katekizmusa. Szent István Társulat. Budapest A keresztény társadalmi tanítás. Szerk.: Horányi Özséb. VigiliaPannonia. Budapest- Pécs, 1990. A magyar agrártársadalom a jobbágyság felszabadításától napjainkig. Szerk.: Gunst Péter. Napvilág Kiadó. Budapest, 1998. A magyar mezőgazdaság a XIX.- XX. században (1849-1949). Szerk.: Gunst Péter, Hoffmann Tamás. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1976. A II. vatkiáni zsinat dokumentumai. Szerk.: Dr. Diós István. Szent István Társulat. Budapest, 2000. Andorka Rudolf: A magyar községek társadalmának átalakulása. Magvető Kiadó. Budapest, 1979. Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó. Budapest, 1997. A társadalmi rétegződés komponensei. Szerk.: Angelusz Róbert. Új Mandátum Könyvkiadó. Budapest, 1999. Az Egyház társadalmi tanítása. Dokumentumok. Szerk.: Tomka Miklós és Goják János. Szent István Társulat. Budapest, 1992. Az Európai Unió agrárrendszere. Szerk.: Halmai Péter. Budapesti Agrárkamara – Mezőgazda Kiadó, 2003. Berend T. Iván – Ránki György: A magyar gazdaság száz éve. Kossuth Könyvkiadó – Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1972. Beran Ferenc – Lenhardt Vilmos: Az Egyház szociális tanítása. Szent István Társulat. Budapest, 2003. Borsos Béla: Az élet kereke. Liget, 1993. Czetler Jenő: Mezgazdaság és szociális kérdés. Századvég Kiadó – Akadémiai Kiadó – „A Jászságért Alapítvány” – Püski Kiadó. Budapest, 1993. Der Apostolische Stuhl 1992-1998. Aussprachen, Predigten und Botschaften des Papstes, Erklarungen der Kongregationen. J. B. Bachem GmbH – Libreria Editrice Vaticana. Köln, 1992-2001.

67

-

Erdei Ferenc: A magyar társadalomról. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1980. Erdei Ferenc: Magyar falu. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1974. Ferge Zsuzsanna: Fejezetek a magyar szegénypolitika történetéből. Magvető. Budapest, 1986. Fila Béla – Jug László: Az Egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozása. Örökmécs Alapítvány. Kisternye – Budapest, 1997. Gergely Jenő: A katolikus egyházi birtok kérdéséhez a Hothykorszakban. In: Hölvényi Gy.: Katolikus Egyháztörténeti Konferencia. Keszthely, 1987. Giddens, Anthony: Szociológia. Osiris Kiadó. Budapest, 2000. Goják János: A magyar egyház útja ma. Új perspektívák keresése. Disszertáció. 1973. Goják János: Gaudium et Spes. Bevezetés. In: A II. vatikáni zsinat dokumentumai. Szerk.: Dr. Diós István. Szent István Társulat. Budapest, 2000. Hoffmann Tamás: Európai parasztok. A munka. Osiris Kiadó. Budapest, 1998. Hoffmann Tamás: Európai parasztok. Az étel és az ital. Osiris Kiadó, budapest, 2001. Höffner, Joseph: Keresztény társadalmi tanítás. Szent István Társulat. Budapest, 2002. Igazságosabb és testvériesebb világot! A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a magyar társadalomról. Budapest, 1996. Katholisches Sozial Lexikon Kecskés Pál: A keresztény társadalomszemlélet irányelvei. Szerk.: Bolberitz Pál. Jel Kiadó, 2001. Kelet-Európa agrárfejlődése a századfordulón (1880-1914). Szerk.: Gunst Péter. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1989. Kindler József – Zsolnai László (szerk.) A közgazdaságtan társadalmi és etikai vetületei. Nemzetközi tanácskozás a Vatikánban. Egyházfórum. Budapest, 1993. Kisfalusi János: Isten és a Szűzanya a földműves ember életében. Magánkiadás, 1997. Lenhardt Vilmos: Szocálteológia jegyzet a levelező tagozat részére. Budapest, é.n. Mikrocenzus 1996: A mezőgazdaság jelentősége a foglalkoztatásban. KSH Házinyomda. Budapest, 1998. Muzslay István: Az egyház szociális tanítása. Márton Áron Kiadó. Budapest, 1997. Muzslay István: Gazdaság és erkölcs. Márton Áron Kiadó. Budapest, 1995. Németh József: A katolikus szociális tanítás újbóli átgondolása. Távlatok 1991/2. 92-96. o. Prohászka Ottokár: Evangélium és munka. Ma Kiadó. Székesfehérvár, 1998.

68

-

Raczky Pál: Az újkőkor forradalma. A Kárpát-medence szerepe az élelemtermelés kezdeteiben. Rubicon, 2004/3. 28-34. o. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó. Budapest, 2001. Schasching, Johannes: A pápák szociális enciklikái. In: Távlatok 1991/1. 16-29. o. Sozialhirtenbrief der Katholischen Bischöfe Österreichs. Der Mensch ist der Weg der Kirche. Sekretariat der Österreichischen Bischofkonferenz. Wien, 1990. 05. 15. Szabó Zoltán: A tardi helyzet. Cifra nyomorúság. Akadémiai Kiadó – Kossuth Könyvkiadó – Magvető Könyvkiadó. Budapest, 1986. Texte zur katholischen Soziallehre. Ketteler Verlag. Köln, 1989. Tomka Miklós: Az egyház társadalmi tanítása. In.: Az Egyház Társadalmi Tanítása. Dokumentumok. Szerk.: Tomka Miklós és Goják János. Szent István Társulat. Budapest, 1992. Virt László: Keresztény társadalmi alapértékek. Márton Áron Kiadó. Budapest, 1998. 100 Jahre Katholische Soziallehre. Bilanz und Ausblick. Szerk.: Wolfgang Polaver. Kulturverlag. Thaur, 1991.

Melléklet 1. sz. táblázat A magyar társadalom szerkezete, 1930/1931.136 Társadalmi réteg

Népességszám (ezer fő)

A népesség megoszlása %

Mezőgazdasági munkások Gazdasági cselédek 1-10 holdas kisbirtokosok, kisbérlők 10-100 holdas birtokosok, bérlők Bányászati és kohászati munkások Az ipar, közlekedés stb. munkásai és egyéb személyzete Kis jövedelmű, önálló kisiparosok Napszámosok, véderő, ismeretlen A lakosság többi része Összesen:

1250 600 1750 746 112 1903

14,4 6,9 20,1 8,6 1,3 21,9

468 224 1634 8688

5,4 2,6 18,8 100,00

2. sz. táblázat Az aktív keresők százalékos megoszlása a magyar társadalom rétegei között, 1949-1990.137 136

Forrás: Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Osiris, 1997. 173. o.

69

Társadalmi réteg:

1949

1960

1970

1980

1990

Vezető és értelmiségi Középszintű szellemi és irodai Önálló kisiparos, kiskereskedő Szakmunkás Betanított munkás Segédmunkás Önálló paraszt Mezőgazdasági munkás Összesen

1,8 8,0 8,1 11,2 5,2 12,1 46,7 6,9 100,0

3,0 13,7 2,4 15,5 13,1 14,0 19,9 18,4 100,0

5,1 20,7 1,6 19,5 16,6 13,0 1,6 21,9 100,0

7,8 22,5 1,5 23,2 20,8 7,7 0,6 15,8 100,0

11,0 22,4 4,2 25,7 18,1 5,9 1,1 11,6 100,0

137

Forrás: Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Osiris, 1997. 177. o.

70