Pápa és Környéke Természetvédelmi Egyesület Marcal-medencét érintő kutatásainak eredményei
Készítette: Pápa és Környéke Természetvédelmi Egyesület 2012.
Ez a tanulmány a következő személyek kitartó és lelkes munkájának eredményeként született: Aczél Gergely, Benedek Veronika, Hencz Péter, Kovács Attila, Somogyi Csaba, Turny Zoltán.
A tanulmány főbb fejezeteinek szerkesztői: Marcal-medence - Aczél Gergely Celldömölk környéke - Somogyi Csaba
Köszönet illet mindenkit, aki a kutatásokban részt vett, vagy segítette azokat! Cságoly Imre (Bakonyerdő Zrt.), Falaki Máté, Pethő Zoltán (Agroprodukt Zrt.), Primusz József és Zábrák Károly (Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság), Varga Ferenc
Fényképek a borítón:
felső sor balról:
Életkép a Marcal folyóról (fotó: Aczél Gergely) Sárgarigó (Oriolus oriolus) (fotó: Aczél Gergely) Vörösiszap katasztrófa utáni Marcal folyó (fotó: Hencz Péter)
középső kép:
Hamvas rétihéja hím (Circus pygargus) (fotó: Hencz Péter)
2
Tartalomjegyzék I.
Kutatásaink célkitűzése ............................................................................................. 5
II.
Marcal-medence ......................................................................................................... 5
1.
Terület lehatárolása ........................................................................................................ 5
2.
Kiemelt fajvédelmi tevékenységek ................................................................................. 5 Hamvas rétihéja védelem ............................................................................................. 5 Fehér gólya felmérés .................................................................................................. 10
3.
Madárgyűrűzések eredménye ....................................................................................... 11
4.
Terepi bejárások eredménye ......................................................................................... 14 Külsővat-Bánhalmapusztai láperdő ........................................................................... 15 Szélmezői horgásztavak ............................................................................................. 18 Nagypiriti mocsárrét................................................................................................... 20
5.
Odútelepítések .............................................................................................................. 21
6.
Vörösiszap katasztrófa hatásainak felmérése ............................................................... 22
7.
Összefoglaló ................................................................................................................. 23
III.
Celldömölk környéke ............................................................................................... 25
IV.
Melléklet .................................................................................................................... 27
1.
Marcal-medence madárfajainak jegyzéke .................................................................... 27
2.
Marcal-medence lecsapolás előtti vízrajza (Rekonstrukció – Aczél Gergely) .............. 37
3. Hamvas rétihéják potenciális fészkelő területei a Marcal-medencébenHiba! könyvjelző nem létezik.
A
4.
Vörösiszap katasztrófa utáni Ph adatok a Marcal-medencéből .................................... 39
5.
Fészkelő kékbegyállományok elhelyezkedése a Marcal-medencében ......................... 42
6.
Galéria .......................................................................................................................... 43 Hamvas rétihéja védelem ........................................................................................... 43 3
Madárgyűrűzések ....................................................................................................... 44 Terepi bejárások ......................................................................................................... 44 Odútelepítések ............................................................................................................ 45 Vörösiszap katasztrófa ............................................................................................... 46
4
I.
Kutatásaink célkitűzése
A természeti és környezeti problémákra érzékeny természetbarátok felismerve az egységben rejlő lehetőségeket összefogtak, és 2006-ban megalakították a Pápa és Környéke Természetvédelmi Egyesületet (PKTE). Az addig egymástól független és elkülönülten folytatott felmérések és terepi bejárások ezt követően már egyre inkább közös programok keretében megvalósult és egyre nagyobb területet érintett célzott kutatásokká váltak. Az Egyesület tevékenységének elsődlegesen céljaként tűzte ki a Pápa környéki és a Marcal-medence természeti értékeinek minél alaposabb és pontosabb feltérképezését, valamint az ismert természeti értékek megőrzését és változásainak nyomon követését. Ennek eléréséhez az Egyesület rendszeresen szervez terepbejárásokat és többnapos táborokat. A felmérések és kutatások eredményeiről az illetékes nemzeti park igazgatóságokat minden esetben tájékoztatja így segítve a természetvédelem munkáját, és sürgetve a szükséges természetvédelmi munkák megkezdését. Jelen dolgozat is ennek eredményeként született és mutatja be az elmúlt évek alatt végzett kutatásokat.
II. 1.
Marcal-medence
Terület lehatárolása
A Marcal-medencében folytatott kutatások a Marcal folyó Kamondtól Egyházaskeszőig terjedő szakaszán található lápréteket és egykori árterületeket, valamint a határoló településeket érintik (Kamond, Boba, Nagypirit, Kispirit, Nemeskocs, Csögle, Egeralja, Adorjánháza, Külsővat-Bánhalmapuszta, Külsővat, Mersevát, Marcalgergelyi, Vinár, Szergény, Kemeneshőgyész). A Marcalgergelyitől Bobáig terjedő szakasza az Egyesület tagjai által legrégebben kutatott területe, ezért a legtöbb adat ebből a térségből áll rendelkezésre. 2. Kiemelt fajvédelmi tevékenységek Két fokozottan védett madárfajnak a fészkelését már több éven keresztül folyamatosan nyomon követjük a Marcal-medencében, ezáltal az állománynagyságukról és annak változásairól is pontos képet tudunk alkotni. A felmérések a fajok populációdinamikáján túl fontos információval szolgálnak a Marcal-medencének a fajok fennmaradásában betöltött szerepéről. Ezeknek a felméréseknek a jövőbeni megismétlésére mindenképp törekedni kell. Hamvas rétihéja védelem A hamvas rétihéja (Circus pygargus) Európában, és azon belül Magyarországon is eredetileg a nagy füves térségek, nedves rétek fészkelő madara volt. Jelenlegi állományai is olyan helyeken élnek, ahol nagyobb kiterjedésű mezőgazdasági területek, üde kaszálók, legelők találhatóak. Az utóbbi két évszázadban bekövetkezett tájátalakítások miatt ma már szigetszerű előfordulású, ami jelzi különleges igényeit bizonyos élőhely típusok, speciális környezeti tényezők iránt. A Marcal-medence a Marcal nagy árterének köszönhetően valószínűleg mindig is élőhelye volt a hamvas rétihéjáknak. 5
A Marcal-medencei hamvas rétihéja populáció speciális viselkedést mutat a többi hazai populációhoz képest is. Ez elsősorban a kis területegységre vonatkoztatható állománysűrűségben, és a fészkelőhelyként leginkább preferált aranyvessző (Solidago sp.) állomány választásában mutatkozik. A hamvas rétihéja eredetileg a turjánosok fészkelő madara volt, az itteni magassásos – magaskórós társulásokban fészkelt. Ezeknek a fészkelőhelyeknek az eltűnése az állomány csökkenése mellett az alternatív fészkelőhelyek választásához vezetett. Amíg sokfelé az országban ezek a gabona- és lucernatáblák lettek, addig a Marcal- medencében az aranyvesszős degradált gyep és parlagterületek, illetve a holtmedrek alján megmaradt bokrosodó, degradálódó sásrétek. Ilyen élőhelyváltás több más ritka, talajon fészkelő madárfaj esetében is megfigyelhető, mint az ugartyúk, a széki lile, a széki csér, a túzok stb. Az eredeti pusztai, vagy nedves élőhelyekről a mezőgazdasági területekre történő áttelepedését ezeknek a fajoknak az ökológiai csapda fogalmával szokták illetni. Ennek az élőhelyváltásnak az lehet az oka, hogy ezek a talajon költő madárfajok a fészkelőhely megválasztásához a mikroklimatikus viszonyokat is figyelembe veszik, hiszen nem mindegy hogy a nedves talaj miatt kihűlnek, vagy éppen a nagyon felmelegedő felszínen megfőnek a tojások. Az eredeti fészkelőhelyek eltűnése után a mezőgazdasági területek mikroklimatikai viszonyai gyakran jobban megfelelnek a fészkelésre, mint más, természetesebb állományok. Viszont a mezőgazdasági területeken gyakrabban esnek áldozatul a tojások és fiókák a művelésnek, jobban láthatóak a ragadozók számára, beleragadnak a sárba stb. A hamvas rétihéja szerencsésebb volt ebből a szempontból a Marcal mentén, mivel itt az aranyvesszős parlagterületek biztosíthatták a párok sikeres költéseit. Korabeli feljegyzésekről nincs tudomásunk, amik a Marcal-medencében költő hamvas rétihéjákról számolna be, csak az 1990-es évektől tudunk kevés adatot felsorolni Erdélyi Gyula feljegyzéseiből, továbbá egy-két fészkelésre utaló megfigyelést Turny Zoltán beszámolóiból ismerünk a 2000-es évekből Csögle és Egeralja határából. Egyetlen a fajra vonatkozó adat állt 2007-ig a rendelkezésünkre, ami egy 2003-ban, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság által készített, a Marcal-medence élővilágáról szóló tanulmányban található. E szerint 2001-ben két pár költött a területen. A későbbi években a faj jelenlétét kérdésesnek tartották. Ilyen csekély és nem túl reménykeltő adatokkal indult el 2007 májusában az első hamvas rétihéja védelmi tábor. Felméréseink módszere A táborainkban végzett felméréseinket szinkron módszerrel végezzük, amely során a megfigyelési pontokat úgy jelöljük ki, hogy egy időben lehetőleg minél nagyobb összefüggő területet lássunk be. Egymással nagy hatótávolságú walkie-talkie készülékekkel tartjuk a kapcsolatot, így folyamatosan tudjuk, hogy kinek a területén milyen mozgások figyelhetőek meg, és figyelmeztethetjük is egymást egy közeledő hamvas rétihéja érkezésére. Ezzel a módszerrel nagy területeket tudunk folyamatosan megfigyelés alatt tartani, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy pontosan lássuk rejt-e a terület fészket, vagy használják-e a madarak táplálékszerzésre. Egy-egy területen tapasztalataink alapján minimum három órát kell eltölteni ahhoz, hogy biztosan kijelenthessük, hogy van-e hamvas revír, vagy nincs. A fészkek helyét a tojók sokszori egy helyre való berepülésével és ott tartózkodásával határozzuk meg, de a fészkekre semmilyen körülmények között nem megyünk rá. Ez mindenképp elkerülendő egy olyan homogén növényzetben, amibe behatolva a nyomunkkal a ragadozókat a fészekhez vezetnénk.
6
Évenkénti táboraink eredménye 2007. június Fatér Imre kezdeményezésével az MME által meghirdetett, majd a Pápa és Környéke Természetvédelmi Egyesület által átvett tábor tíz napig tartott, ami alatt bejártunk és felmértünk a Marcal-medencéből 2500 hektárnyi területet Kamondtól Külsővatig. Munkánk ekkor nem várt sikert hozott, mivel a területen sejtett két fészkelésen túl további négy fészkelő hamvas rétihéja párt találtunk. Érdekességként írható le, hogy a megtalált hat fészekből három egy 50 méteres sugarú körön belül helyezkedett el, egy negyedik, pedig ezektől a fészkektől alig 200 méterre. A rétihéjáknak ez a kolóniaszerű fészkelése eléggé megnehezítette a munkánkat, mert a levegőben, egy időben mozgó gyakran öt-hat madár szinte lehetetlenné tette a párok pontos követését. Munkánk végeztével a megtalált rétihéja fészkek adatait a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságnak átadtuk, aki kivonta a területeket a gazdálkodás alól, így védve a fészkeket az elkaszálástól. A 2007-ben elért eredmények arra buzdítottak minket, hogy a további években is rendszeresen visszatérjünk a területre és nyomonkövessük a hamvas rétihéják fészkelését és megóvjuk a fészküket az esetleges elkaszálásoktól. 2008. június vége Sajnos idő hiányában csak június végén tudtuk elkezdeni kutató munkánkat, ami mint később kiderült hiba volt. Ebben az évben a Marcal-medencében 17 példány hamvas rétihéját figyeltünk meg, de ebből csak négy pár fészkelt, három pár nászrepült, a maradék három madár, pedig magányosan tartózkodott a területen. Az hogy a medencében talált hamvasok magas száma ellenére is csak három párnak sikerült elkezdenie a fészkelést június végére és további három pár csak a nászrepülésig jutott el, egy komoly problémára irányította rá a figyelmünket. Az elkésett felmérésünk alatt a kaszálások már olyan mértéket öltöttek, amelyek potenciális fészkelő területeket is érintettek és a három nászrepülő párnak feltételezhetően lekaszálták az első fészkét. Ezek most megcsúszva próbálkoztak az újbóli fészekrakással. A valószínűleg elpusztult három fészekalj olyan tanulság volt számunkra, ami felismertette velünk a felmérés időpontja gondos megválasztásának fontosságát. Ezután már minden felmérésünket szigorúan május végére, június elejére időzítünk a következő három okból kifolyólag: 1. A hamvas rétihéják vonulása május végére ér véget így az átvonuló egyedek már nem nehezítik a fészkelő párok megszámolását. 2. Május végére az itt maradt fészkelő párok már aktívan védelmezik a revírjeiket és a tojók többsége, megkezdi a fészeképítést, ill. a tojásokon való kotlást. Ezek alapján a madarak viselkedéséből pontosan kiolvashatóak a fészkek helyei. 3. A kaszálások nem öltenek még akkora mértéket, ami komolyan veszélyeztetné a rétihéják fészkeit. 2009. május vége A Marcal-medence eddig felmért területétől északra számunkra ismeretlen hamvas fészkelésekről kaptunk hírt, ezért északi irányba 1500 hektárral kibővítettük a kutatásunk határait, 4000 hektárra növelve így a munkaterületünket. Ezt követően már a Marcal Kamondtól Békásig terjedő szakaszán jártuk végig a folyó valamikori mederterületeit. A 7
felmérésünk jó időzítésének, és a kitartó munkánknak köszönhetően sikerült pontos képet kapnunk a területen költő hamvas rétihéjákról és így ebben az évben a Marcal-medencéből hét fészkelő párt jelenthettünk le a nemzeti park igazgatóságnak. 2009-ben fordult elő először, hogy a medencében megtalált összes hamvas rétihéja sikeresen párba állt és fészkelt a területen. 2010. május vége A korábbi évekhez képest ebben az évben kevesebb hamvas rétihéjával találkoztunk. A felmérésünk alatt három pár fészkelését figyeltük meg, egy pár fészek nélkül volt, míg egy tojó magányosan vadászgatott a területen. A fészek nélküli párnál a hím rendszeresen hordta a táplálékot a tojóhoz, amely nem sok aktivitást mutatott. Javarészt csak egy szántóföld szélén ücsörgött. 2011. június eleje A június első napjaira szervezett akciónk három napig tartott, ami alatt bejártuk a Marcal folyó 25-30 km-es szakaszát övező területeket. Az előző évek felmérései után, már tudtuk hol vannak azok a jellemzően sásos, aranyvesszős, kiszáradó félben lévő láprétek, ahol a rétihéják a fészkelésükhöz alkalmas területeket találnak, ezért figyelmünk elsősorban ezekre a területekre összpontosult. Munkánk során hat fészkelő hamvas rétihéja párt találtunk, valamint plusz egyet, amelyik a későbbi felméréseink során már nem jelent meg a területen, így ennek a párnak a fészkelése kérdéses. 2012. május vége A 2012-es évben a hamvas rétihéjákra nézve több kedvezőtlen esemény is történt. Tavasszal a Marcal-medencében hatalmas területek égtek le, köztük a rétihéják potenciális fészkelőhelyei, ennélfogva ezeken az élőhelyeken a fészkelés kezdetéig a növényzet már nem tudott kellően regenerálódni. Az égetéseken túl az év eleji szárazság lehetővé tette, hogy a korábban víz alatt lévő tradicionális hamvas rétihéja fészkelőhelyek is lekaszálásra, vagy beszántásra kerüljenek, amik így szintén alkalmatlanná váltak a fokozottan védett madarak fészkelésére. Valószínűsíthetően e területek kiesése következtében fordulhatott elő, hogy a hatodik éve tartó felméréseink alatt első ízben nem találtunk egyetlen hamvas rétihéját sem a medence Külsővat és Kamond közti szakaszán. Annak lehetőségét sem lehet azonban teljes mértékben kizárni, hogy a 2010-ben bekövetkezett vörösiszap katasztrófa érezteti most a hatását valamilyen számunkra ismeretlen tényező megváltoztatásával. A hamvas rétihéják rendszerint ragaszkodnak a korábbi területeikhez, ezért tovább folytattuk a kutatást északi irányba a folyó mentén és bíztunk benne, hogy valahol a közelben rájuk bukkanunk. Mihályháza község határában a Marcal egykori medrében végül megtaláltuk a rétihéjákat, ahol a 2007-es évhez hasonlóan kolóniaszerűen öt pár költött egy 100-150 méteres sugarú körben. A megtalált kolónián kívül még két párt észleltünk a Szélmezői horgásztavak körül, amiből az egyik párnak a fészkelése megcsúszott és még nem épített fészket. A párba állt madarakon kívül a területen mozgott egy átszíneződő fiatal hím és egy magányos tojó is. A megtalált hamvas rétihéják fészkeinek helyeit közöltük a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őreivel, akik pár nappal később már helyszíni szemlét tartottak az Egyesület elnökével közösen. Ekkor látták, hogy a kaszálások nagy iramban megkezdődtek a veszélyeztetett területen és az öt fészekből már egy a kaszálások áldozatául is 8
esett. Mint kiderült a fészkeket rejtő területet épp szárzúzni készültek a következő napokban. Az elkaszált fészek hamvas rétihéja párját a későbbiekben már nem lehetett megfigyelni, valószínűleg elhagyták a területet. A nemzeti park igazgatóság munkatársai azonnal leállították a kaszálást és értesítették a terület tulajdonosát ill. a vadásztársaságot a fokozottan védett madarak fészkeléséről és megtiltották a területen való bármi nemű további tevékenység végzését. Június közepén, egy ellenőrzés alkalmával örömmel tapasztaltuk, hogy egy újabb revír alakult ki a területen (feltehetőleg a május végén a Szélmezői horgásztavak környékén még csak fészkelőhelyet kereső pár). Így újra öt hamvas rétihéja revírt regisztrálhattunk a mihályházi kolóniánál. A mezőgazdasági munkák tiltásának ellenére azonban a vadásztársaság pár nap múlva a terület közepén lévő lestől csillag alakban bekaszált a növényzetbe és csak pár méterre haladtak el az egyik - éppen a legfrissebben kialakult fészektől. Ennek hatására ez a fészkelő pár is abbahagyta a költést és eltűnt a területről, így az öt párból ismét csak négy maradt. Azonban ha pontosan fogalmazunk, akkor valószínűleg hat pár hamvas rétihéja sikeres költését is regisztrálhattuk volna, ha nem történik meg semmi nemű kaszálás a területen. Ezt követően rendszeresen figyeltük a madarak fészkelési eredményességét és ennek köszönhetően a négy fészekből 12 kirepült fiatalt sikerült megszámolnunk. A felméréseink alatt ez volt az első olyan alkalom, mikor lehetőségünk nyílt a kirepülő fiatalokat is megfigyelnünk így a munkánk tényleges eredményéről is már pontos adatokkal rendelkeztünk. Sajnos ez az előző években a kapacitásunk hiányában elmaradt. A kitartó és sokszor küzdelmes felméréseinknek eredménye ez a 12 fiatal madár, amelyek most újabb reménnyel töltenek el minket, hogy lesz még hamvas rétihéja a Marcal-medencében. Ez az eset is ékesen bizonyítja, hogy mennyire fontosak az egyesület által szervezett fészekfelmérések, mert ezek hiányában a mihályházi öt - vagy ha teljes a siker, akkor hat fészkelő pár mindegyikét elkaszálták volna anélkül, hogy bárki is tudott volna róluk. Az idei év tapasztalata után fokozottan figyelni kell arra, hogy a május végi felmérések alatt megtalált fészkeket haladéktalanul levédjük és felvegyük a területen gazdálkodókkal a kapcsolatot, mert mint látjuk pár nap késlekedés is súlyos veszteségekkel járhat. Ezek után szorgalmazzuk egy olyan adatbázisnak a mielőbbi összeállítását, ami magábafoglalja a potenciális hamvas rétihéja fészkelő helyek területi és tulajdonosi adatait. Ennek megléte elengedhetetlen ahhoz, hogy szükség esetén azonnal értesíteni lehessen a területileg illetékest a munkálatok leállításáról. Összegzés, értékelés A hatodik éve tartó felméréseink után elmondható, hogy a Marcal-medencében fészkelő hamvas rétihéja állomány négy és hét pár között ingadozik. Megfigyeléseink szerint legtöbb esetben a leromlott mocsarakat, gyomosodó mocsári sásos területeket részesítik előnyben, amely kellő magasságú, elég sűrű, és több éve nem történt rajta semmiféle beavatkozás (általában az aranyvessző dominanciája a jellemző). Az ilyen fészkelőhelyek azonban évről évre fogynak, mint annak tanúi is lehettünk. További probléma, hogy a Natura 2000-es területek gazdálkodásait szabályozó jogszabályokban az aranyvessző invazív fajként szerepel, és ezért az irtását szorgalmazzák. A leírt feltételeknek megfelelő viszonylag nagyobb összefüggő homogén növényzet a medencében kizárólag a Marcal folyó lecsapolás előtti főmedrének területén található. Itt rendszerint a talajvíz a felszín közelében van, de nem éri el azt. Ez csapadékosabb években néha azt is eredményezi, hogy a fészket rejtő területen nem kell kaszálástól tartani, mert a nehéz munkagépekkel ezekre a mélyen fekvő, laza talajú földekre nem tudnak rámenni, így biztonsággal kirepíthetik fiókáikat a madarak. Ezeknek az élőhelyeknek a mezőgazdaságba való bevonása sok problémával jár a mély fekvésük, a magas talajvíz és a mély és laza tőzegréteg miatt ezért számottevő gazdasági hasznot nem lehet tőlük 9
remélni. Indokolt volna tehát a hamvas rétihéják potenciális fészkelőhelyeit külön gazdálkodási szabályozás alá vetni és ennek a fokozottan védett madárnak a fennmaradását valamint a területen való megmaradását ezekkel a területekkel biztosítani. Megfontolandó volna továbbá a medence besorolása a Különleges Madárvédelmi Területek közé. (A Marcal-medencében található és védelemre indokoltnak tartott potenciális hamvas rétihéja fészkelőhelyeket a Melléklet 3. ábrája részletezi.) A leírtak feltétlen szükségességét az is indokolja, hogy jelenleg nincs tudomásunk az országban hasonló példányszámú hamvas rétihéja fészkelésről, így elmondhatjuk, hogy jelenlegi ismereteink szerint hazánkban a hamvas rétihéják a Marcal-medencében fészkelnek a legsűrűbben. Ennek felismerése tovább növeli a felelősségünket abban, hogy megőrizzük e ritka és fokozottan védett madár költőterületeit a medencében. Céljaink eléréséhez olyan gazdálkodási módok kedveznének, mint az extenzív szántóföldi művelés, a legeltetéses, vagy madár és rovarbarát kaszálásos gyephasználat. A fészkeléshez, pedig a megfelelő növényfoltok megőrzéséhez lehetőséget adhatnak a területen működő Natura 2000, és Agrár - Környezetgazdálkodási (AKG) programok, hiszen ezeket a területeket, ha kaszálják, akkor a terület tíz százalékát minden kaszáláskor lábon kell hagyni a támogatásra való jogosultság megszerzése érdekében is. Bár a támogatást meghatározó szabályozásban ezeket a részeket minden kaszáláskor új helyen kell kijelölni. Gyakorlatban szerzett tapasztalataink alapján azt javasoljuk, hogy a kaszálástól kímélt területek a madarak érdekében ugyanott legyenek meghagyva, így évekig megőrizhető egy–egy fészkelőhely. Ezek az intézkedések biztosíthatják a hamvas rétihéják sikeres költését a Marcal-medencében. Összességében elmondhatjuk, hogy az eltelt hat év alatt sikerült feltérképeznünk és megvédenünk a költő hamvas rétihéják fő fészkelési területeit, és fészkelő párjait, valamint bizonyítottuk a Marcal-medence jelentős szerepét a faj fennmaradásában. Fehér gólya felmérés 1999 óta kerülnek rendszeresen felmérésre a Marcal-medence körül található települések fehér gólya (Ciconia ciconia) fészkei. Az összegyűjtött adatokból leolvasható, hogy 2012-ben a költés az előző évekhez képest jónak mondható, hisz utoljára 2008-ban sikerült 40 feletti fiatalt kiröptetniük a gólyaszülőknek. Azonban, ha áttekintjük a 14 év adatait (I. ábra), akkor a gólyák állományváltozásában észrevehető egyfajta ciklikusság. A jó éveket két-három gyengébb év követi, majd ismét csúcsot ér el a területen megtalálható gólyák száma. Aggodalomra adhat okot azonban az, hogy a „jó évek” csúcsai egyre alacsonyabbak és a mély pontok egyre mélyebbek. Míg 2001-ben 66 öreg gólyát számoltunk meg, addig 2012-ben már csak 44-et. Az állománycsökkenésben valószínűleg a gólyák vonulás alatt elszenvedett veszteségeik játszhatnak döntő szerepet és csak kisebb befolyásoló tényező lehet a Marcalmedence táplálékbősége valamint a táplálkozó területeinek változása.
10
I. ábra Marcal-medencében fészkelő fehér gólyák egyedszám változását bemutató diagram 1999 és 2012 közötti időszakban. 3. Madárgyűrűzések eredménye A Marcal-medencéből 2004 óta vannak madárgyűrűzésből származó adatok, Aczél Gergely gyűrűzéseinek köszönhetően. A gyűrűzések a kezdeti években Külsővat település környékére korlátozódtak, majd a későbbi években már Csögle határából is származtak adatok. 2007 augusztusában megtartottuk a Marcal-medence csöglei szakaszán az első többnapos gyűrűző táborunkat a Marcal egykori medrében. Ezt követően már rendszeresen minden év augusztusában megszervezzük az öt-tíz napig tartó nomád sátortáborunkat, aminek elsődleges célja a területen vonuló és táplálkozó madarak meggyűrűzése és ezáltal a terület madárvonulásban betöltött szerepének felmérése volt. 2009-ig a tábort mindig a Csöglei lápréten tartottuk, majd 2010-ben a gyakori szelek miatt otthagytuk a területet, és a tábort beköltöztettük a Külsővat-Bánhalmapusztától nyugatra fekvő égeres füzes láperdős területre. 2007-től 2012-ig 44 napot töltöttünk madárgyűrűzéssel, ami alatt 58 faj 1502 egyedére került gyűrű. A gyűrűzések alatt idegen gyűrűs madarat nem fogtunk és az itt gyűrűzött madarakról sem kaptunk más területről származó visszafogási jelentést. A gyűrűzésre használt hálók száma évről évre nőtt, 2012-re 17db. többségében 12 méteres hálókat használtunk. Marcal-medencében gyűrűzött madarak listája 2007-től 2012-ig. Magyar név
Latin név
Példányszám
1.
Barátcinege
Parus palustris
16
2.
Barátposzáta
Sylvia atricapilla
386
3.
Berki tücsökmadár
Locustella fluviatilis
4
4.
Cigánycsuk
Saxicola torquata
5
11
5.
Citromsármány
Emberiza citrinella
25
6.
Cserregő nádiposzáta
Acrocephalus scirpaceus
52
7.
Csilpcsalpfüzike
Phylloscopus collybita
38
8.
Csuszka
Sitta europaea
3
9.
Énekes nádiposzáta
Acrocephalus palustris
37
10. Énekesrigó
Turdus philomelos
14
11. Erdei pinty
Fringilla coelebs
5
12. Erdei pityer
Anthus trivialis
1
13. Erdei szürkebegy
Prunella modularis
2
14. Feketerigó
Turdus merula
21
15. Fitiszfüzike
Phylloscopus trochilus
5
16. Foltos nádiposzáta
Acrocephalus schoenobaenus
17. Függőcinege
Remiz pendulinus
1
18. Fülemüle
Luscinia megarhynchos
4
19. Füsti fecske
Hirundo rustica
8
20. Gyurgyalag
Merops apiaster
4
21. Haris
Crex crex
1
22. Kakukk
Cuculus canorus
1
23. Karvalyposzáta
Sylvia nisoria
2
24. Kékbegy
Luscinia svecica
6
25. Kékcinege
Parus caeruleus
65
26. Kenderike
Carduelis cannabina
1
27. Kerti geze
Hippolais icterina
26
28. Kerti rozsdafarkú
Phoenicurus phoenicurus
1
29. Kertiposzáta
Sylvia borin
121
115 12
30. Kisfakopáncs
Dendrocopos minor
3
31. Kisposzáta
Sylvia curruca
15
32. Kormos légykapó
Ficedula hypoleuca
23
33. Közép fakopáncs
Dendrocopos medius
1
34. Mezei pacsirta
Alauda arvensis
1
35. Mezei poszáta
Sylvia communis
76
36. Mezei veréb
Passer montanus
37
37. Nádi tücsökmadár
Locustella luscinioides
30
38. Nádirigó
Acrocephalus arundinaceus
10
39. Nádisármány
Emberiza schoeniclus
14
40. Nagy fakopáncs
Dendrocopos major
5
41. Nagyfülemüle
Luscinia luscinia
2
42. Nyaktekercs
Jynx torquilla
7
43. Örvös légykapó
Ficedula albicollis
1
44. Őszapó
Aegithalos caudatus
48
45. Réti tücsökmadár
Locustella naevia
5
46. Rozsdás csuk
Saxicola rubetra
21
47. Sárga billegető
Motacilla flava
30
48. Sárgarigó
Oriolus oriolus
11
49. Seregély
Sturnus vulgaris
1
50. Sisegő füzike
Phylloscopus sibilatrix
33
51. Szajkó
Garrulus glandarius
2
52. Széncinege
Parus maior
78
53.
Szürke légykapó
Muscicapa striata
13
54.
Tövisszúró gébics
Lanius collurio
39
13
55. Vadgerle
Streptopelia turtur
1
56.
Vörösbegy
Erithacus rubecula
20
57.
Zöldike
Carduelis chloris
4
58.
Zöldküllő
Picus viridis
1
Összesen:
1502
4. Terepi bejárások eredménye Minden egyes terepbejárás során pontos fajlistát készítettünk a hallott és látott madarakról, valamint megfigyeltük az élőhelyben történt változásokat. Ennek következtében szomorúan tapasztaltuk, hogy a Marcal-medencéből, mint Natura 2000-es területről is fokozatosan tűnnek el a védett madárfajok fészkelésére szolgáló élőhelyek. Többször tapasztaltuk már, hogy szűz gyepterületeket szántottak fel, és vetették be kultúrnövényekkel, nádasokat égettek fel, vagy kaszáltak le, ill. potenciális hamvas rétihéja fészkelőterületeket szüntettek meg. Ezeket a folyamatokat mielőbb meg kellene fékezni, hisz ezek következtében értékes fajok tűnnek el a területről. Erre intő példa a hamvas rétihéják kiköltözése a Marcal-medence legnagyobb részéről, de ilyen sorsa juthat a területen még szép számban költő kékbegyek állománya is. Ennek a folyamatnak a megállítása és az állapotok folyamatos nyomon követése az illetékes Nemzeti Park Igazgatóság feladata, ezért sürgetjük, hogy mielőbb tegyen lépéseket a helyzet rendezésére! Terepi bejárásaink egyik legnagyobb eredménye, hogy a kékbegyeknek (Luscinia svecica) viszonylag stabil fészkelő állományait találtuk meg a medence Külsővat és Nagypirit közötti szakaszán. Első adatunk a fajról még 1999 júniusából van Aczél Gergely felméréseiből a Marcal celldömölki oldaláról. Ezt követően azonban hosszú évekig senki nem találkozott kékbeggyel, pedig valószínűleg már ekkor is megtalálhatóak voltak a medence területén, csak eldugott foltszerű előfordulási helyeikre nehéz rábukkanni. Újbóli megfigyelésük már 2007ben volt Egeralja határában egy véletlennek köszönhetően. Ettől kezdve azonban már célirányosan kerestük a fajt a medencében és meglepetésünkre több helyen is megtaláltuk. Stabil fészkelő párokat találunk minden évben Adorjánháza és Egeralja náddal tarkított legelőin, vagy árokpartjain és a csöglei mozaikosabb élőhelyeken. (V. Melléklet) A csöglei gyűrűző táboraink alkalmával több madarat is sikerült megfognunk és meggyűrűznünk. A Marcal-medencében fészkelő teljes állományt nem tudjuk pontosan megbecsülni, mert ahhoz egy átfogó felmérés volna szükséges, mivel szigetszerű fészkelésük bárhol előfordulhat, ahol megfelelő nádfoltokkal tarkított lápréteket vagy legelőket, kaszálókat találnak. Az eddigi felméréseink alatt hat-nyolc fészkelő párt találtunk, de fontos megjegyezni, hogy ezek csak rendszertelen felmérésekből adódó eredmények, bár ebből is látszik, hogy a kékbegyek a medencében stabil fészkelőként vannak jelen. Célirányos védelmük sajnos ennek a fajnak is sürgető feladat volna, mert a fészkelésre használt élőhelyeik rohamos mértékben tűnnek el a kaszálások miatt, ill. esetenként a túllegeltetés következtében. Szomorú példa erre a csöglei kékbegyállományok eltűnése az élőhelyeik felszámolása következtében. 2007-ben ugyanis ezeken a sásos lápréteken még számottevő nádborítással találkozhattunk, amik mozaikos elhelyezkedésüknek köszönhetően változatos élőhelyet biztosítottak több nádi madárfajnak és a kékbegyeknek is. A területen ekkor még többször tartottunk madárgyűrűzést, amelyek alatt 14
32 faj 354 egyedére került gyűrű, köztük hat kékbegyre, ill. egy harisra is. Rendszeres fészkelőként voltak jelen még a foltos-, a cserregő-, az énekes nádiposzáta fajok, a nádi sármányok, a nádi- és a réti tücsökmadarak, de az egész környéken talán itt voltak jelen legsűrűbben a rozsdás csukok is (A gyűrűzéssel eltöltött összesen 15 nap alatt 21 rozsdás csukot sikerült fognunk!). Néhány madarat minden évben ugyanott fogtunk vissza, ami jelezte az élőhelyhez való ragaszkodásukat. 2012-re ezeken a területeken a nádfoltokat teljesen kikaszálták és az út menti nádsáv is, mi korábban négy-öt méter szélességben övezte a földutat és számos madár fészkelését figyeltük meg már benne, mára már alig egy méter keskenyre lett kaszálva. A láprétből kimagasló szűz gyepterülettel borított kis hordalékkúpot, amin a korábbi táboraink alatt a sátrainkat állítottuk fel, és a rozsdás csukok fő táplálkozó és fészkelő helye volt, szintén felszántották. Ezek a beavatkozások drasztikus mértékben tűntették el végleg a szemünk láttára számos védett természeti értékeinket. A jelenlegi lekaszált és beleszántott lápréten már semmilyen fészkelő madárfaj megjelenésére nem lehet számítani, mivel az élőhely teljesen elveszítette az addigi sokszínűségét, és az állandó kaszálások és zavarások miatt, már szinte az is csoda, ha a területen madárral találkozik az ember. Többször felhívtuk az illetékes nemzeti park igazgatóság figyelmét a Marcalmedencében zajló káros folyamatokra remélve, hogy sikerül elkerülni ezeknek a szomorú eseteknek a megismétlődését. Terepbejárásaink alatt szerzett tapasztalatok alapján a Marcal-medencén belül három területet emelnénk ki: Külsővat-Bánhalmapusztai láperdő, Szélmezői horgásztavak, Nagypiriti mocsárrét. Külsővat-Bánhalmapusztai láperdő A Külsővat-Bánhalmapusztai almást nyugatról határoló erdőtömb fontos eleme a Marcalmedence ökológiai hálózatának. A Csögle vonalában kiszélesedő völgytalp itt szűkül ismét össze és ennek, valamint a domborzati változatosságának köszönhetően viszonylag kis területeken számos élőhelytípus található. Itt találkozhatunk egyedül az egykori folyómederben kialakult füzes láperdővel, ami összeér a délebbre fekvő kisebb nádfoltokkal, láprétekkel vagy a magasabb térszíneken megjelenő bokrosokkal, telepített erdőkkel. Ez a sokszínű élőhely rengeteg madárnak nyújt fészkelőhelyet és a gyűrűzéseknek köszönhetően már a késő nyári madárvonulás alatt a területen átvonuló fajokról és azok egyedszámáról is némi fogalmat alkothatunk. Ezekből az adatokból kiolvasható, hogy a gyűrűzés ideje alatt a vonuló füzikék és a poszáták használják legintenzívebben a területet. Kora reggeli órákban nem ritka látvány az 50-100 példányos füzike és poszáta csapatok táplálkozása a lombkoronaszintben. A gyűrűzések során a barátposzáták után a kerti poszátákból fogunk a legtöbbet és figyelemre méltó lehet, hogy 2012-ben a megfogott madarak 13%-át a kerti poszáták tették ki, azaz minden második megfogott barátposzátára jutott szinte egy kerti poszáta. Az itt fészkelő sokszínű madárvilágból, talán a harkályfélék számos képviselője érdemel még figyelmet, mivel az összes harkályfajunkról rendelkezünk adatokkal erről a területről, fészkelőként pedig a fehérhátú harkály és a hamvas küllőn kívül mindegyik megfigyelhető. A terület egyik legnagyobb értéke az évtizedek óta tartó zavartalansága. A lecsapolást követő munkálatokat és erdőtelepítéseket követően jelentős emberi beavatkozás nem történt. Ennek köszönhetően több helyen természetközeli állapotokban megmaradtak fűzláptöredékek. A csapadékosabb években gyakran vízben áll az egész egykori meder és az 15
ott található égeres. Ezekben az erőkben nem ritka a gyökereiken álló “lábas éger” sem. Az egykori mederben még kisebb mocsári nőszirom állományok fedezhetőek fel. Meggyőződésünk, hogy ennek a területnek egyetlen ésszerű hasznosítása, ha biztosítjuk a kellő vízutánpótlását és elősegítjük a természetes állapotok visszarendeződését. Mivel a lecsapolási munkák óta eltelt több mint 100 év sem volt elegendő, hogy ezt a gyakran lefolyástalan területet bevonjuk a művelésbe, ezért teljesen haszontalannak tartunk minden arra mutató törekvést, hogy ezt a természetes élőhelyet gazdasági szempontok szerint alakítsuk át. Az évezredeken át víz uralta területet a természeti értékek megőrzésére kell biztosítani. A szóban forgó kb. 100 hektáros területet részben természetes és részben mesterséges gátak veszik körül, így a víz visszatartásához csak az elvezető csatornákra telepített bukógátakra volna szükség és ezáltal a természetes állapotok elindulásához nélkülözhetetlen vízmennyiség máris biztosítható lenne. Ennek létrejöttével megőrizhető volna a Marcal-medence lecsapolás óta még megmaradt természeti értékeinek jó része, ezért sürgetjük a terület ilyen jellegű felhasználásának átgondolását és rekonstrukciójának előremozdítását. Külsővat-Bánhalmapusztai láperdőben gyűrűzött madarak listája 2007-től 2012-ig. Magyarnév
Latin név
Példányszám
1.
Barátcinege
Parus palustris
15
2.
Barátposzáta
Sylvia atricapilla
359
3.
Berki tücsökmadár
Locustella fluviatilis
1
4.
Cigánycsuk
Saxicola torquata
2
5.
Citromsármány
Emberiza citrinella
24
6.
Cserregő nádiposzáta
Acrocephalus scirpaceus
17
7.
Csilpcsalpfüzike
Phylloscopus collybita
38
8.
Csuszka
Sitta europaea
3
9.
Énekes nádiposzáta
Acrocephalus palustris
17
10. Énekesrigó
Turdus philomelos
14
11. Erdei pinty
Fringilla coelebs
5
12. Feketerigó
Turdus merula
17
13. Fitiszfüzike
Phylloscopus trochilus
3
Acrocephalus schoenobaenus
12
Luscinia megarhynchos
3
14. Foltos nádiposzáta 15. Fülemüle
16
16. Gyurgyalag
Merops apiaster
4
17. Kakukk
Cuculus canorus
1
Sylvia nisoria
2
19. Kékcinege
Parus caeruleus
59
20. Kerti geze
Hippolais icterina
26
Phoenicurus phoenicurus
1
22. Kertiposzáta
Sylvia borin
113
23. Kisfakopáncs
Dendrocopos minor
3
Sylvia curruca
12
25. Kormos légykapó
Ficedula hypoleuca
23
26. Közép fakopáncs
Dendrocopos medius
1
27. Mezei poszáta
Sylvia communis
68
28. Mezei veréb
Passer montanus
33
29. Nagyfülemüle
Luscinia luscinia
2
Locustella luscinioides
3
Acrocephalus arundinaceus
5
Dendrocopos major
5
Jynx torquilla
6
Ficedula albicollis
1
Aegithalos caudatus
48
Locustella naevia
4
37. Sárgarigó
Oriolus oriolus
11
38. Seregély
Sturnus vulgaris
1
Phylloscopus sibilatrix
32
Garrulus glandarius
2
Parus maior
73
18. Karvalyposzáta
21. Kerti rozsdafarkú
24. Kisposzáta
30. Nádi tücsökmadár 31. Nádirigó 32. Nagyfakopáncs 33. Nyaktekercs 34. Örvös légykapó 35. Őszapó 36. Réti tücsökmadár
39. Sisegő füzike 40. Szajkó 41. Széncinege
17
42. Szürke légykapó
Muscicapa striata
14
43. Tövisszúró gébics
Lanius collurio
24
44. Vadgerle
Streptopelia turtur
1
45. Vörösbegy
Erithacus rubecula
7
Carduelis chloris
2
Picus viridis
1
46. Zöldike 47. Zöldküllő Összesen:
1118
Gyűrűzésre fordított idő:
24 nap
Szélmezői horgásztavak A Békás település határában lévő horgásztó a tőzegbányászás következtében alakult ki az 1980-as években. A bányászás a Marcal folyószabályozás előtti kanyarodó medrét követte és most ennek a helyét egy összefüggő tórendszer és nádas borítja. A természet olyan szinten hódította vissza az egykori birodalmát, hogy az egész medencére nézve egyedülálló madárfajokkal gazdagítja a térség faunáját. A tórendszer és környéke még általunk kevésbé kutatott, de kevés vizsgálódás után is már szembetűnő a vízimadarak népes száma és a medencében itt található az egyetlen gémtelep. Egyedül itt jelenik meg fészkelőként a fokozottan védett nagy kócsag, a vörösgém és a cigányréce, valamint a védett üstökösréce, a kis vízicsibe és a barkóscinege. A terület körül található a fokozottan védett hamvas rétihéják egyik potenciális fészkelőterülete, valamint több védett madárfajnak a költőhelye. Ezeknek a fajoknak a fészkelését veszélyezteti az esetleges horgászlétesítmények további terjeszkedése és újabb horgászbeállások kiépítése. Ahhoz, hogy a terület természeti jelentőségét pontosan meghatározhassuk további felmérések szükségesek, de az itt költő és táplálkozó fokozottan védett fajoknak a védelmében mindenképp indokolt lenne a horgásztavak természetvédelmi oltalom alá helyezése. A tavak horgászati célra való továbbfejlesztését ezt követően csak a természetvédelmi szempontok figyelembevételével szabadna engedélyezni. Szélmezői horgásztavaknál megfigyelt madarak jegyzéke Magyar név
Latin név
1.
Kis vöcsök
Tachybaptus ruficollis
2.
Búbos vöcsök
3.
Kárókatona
Phalacrocorax carbo
4.
Böblömbika
Botaurus stellaris
5.
Törpegém
6.
Bakcsó
7.
Üstökösgém
Podiceps cristatus
Ixobrychus minutus Nycticorax nycticorax Ardeola ralloides 18
8.
Kis kócsag
9.
Nagy kócsag
Egretta garzetta Egretta alba
10. Vörös gém
Ardea purpurea
11. Fehér gólya
Ciconia ciconia
12. Fekete gólya
Ciconia nigra
13. Bütykös hattyú
Cygnus olor
14. Nagy lilik
Anser albifrons
15. Vetési lód
Anser fabalis
16. Nyári lúd
Anser anser
17. Tőkés réce
Anas platyrhynchos
18. Kendermagos réce 19. Nyílfarkú réce
Anas strepera Anas acuta
20. Kanalas réce
Anas clypeata
21. Fütyülő réce
Anas penelope
22. Csörgő réce
Anas crecca
23. Böjti réce
Anas querquedula
24. Barátréce
Aythya ferina
25. Üstökösréce
Netta rufina
26. Cigányréce
Aythya nyroca
27. Kontyos réce
Aythya fuligula
28. Kis vízicsibe
Porzana parva
29. Vízityúk
Gallinula chloropus
30. Szárcsa
Fulica atra
31. Kis lile
Charadrius dubius
32. Bíbic
Vanellus vanellus
33. Réti cankó
Tringa glareola
34. Erdei cankó
Tringa ochropus
35. Billegető cankó
Actitis hypoleucos
36. Piroslábú cankó
Tringa totanus
37. Szürke cankó
Tringa nebularia
38. Nagy póling
Numenius arquata
39. Sárszalonka
Gallinago gallinago
40. Pajzsos cankó
Philomachus pugnax
41. Dankasirály
Larus ridibundus 19
42. Sárgalábú sirály
Larus cachinnans
43. Küszvágó csér
Sterna hirundo
44. Kormos szerkő
Chlidonias niger
45. Fehérszárnyú szerkő
Chlidonias leucopterus
Nagypiriti mocsárrét A Nagypirit települést nyugatról határoló mocsárrét talán az egyik legveszélyeztetettebb természetes élőhelye a Marcal-medencének. A medence legjellemzőbb természetközeli élőhelyei a mocsárrétek, amiből itt található a legegybefüggőbb ilyen területe. Természetesen, mint az egész medencében jellemzően ez az értékes élőhely is a Marcal egykori medrében található. Erre a mocsárrétnek jelenleg a legnagyobb veszélyt a kiszáradás jelenti, ami a területen keresztbe húzott csatorna miatt történik. További mocsárréti karaktervesztést okozhat a szárazabb években a nehéz munkagépekkel történő kaszálás. Vonulási időben, ha víz borítja a területet, akkor szinte bármilyen vízimadár előfordulhat, ami jól bizonyítja, hogy a különféle madarak mind a mai napig vonulási útvonaluknak használják a medencét. Fészkelés alatt a guvatfélék jelenléte érdemel komolyabb figyelmet, hisz megfelelő növényzet és vízborítás esetén egyedül itt van jelen fészkelőként a pettyes vízicsibe. Az egész medencéből csak ezekről a területekről vannak nagy póling fészkelési adatok Kárpáti Borbálának köszönhetően. (Utolsó adataink a fajról 2007-ből származnak, mikor májusban Adorjánháza alatt barnarétihéját hajtó nagy pólingot láttunk, valamint április végén a nagypiriti réteknél revírt tartó pólingot figyeltünk meg.) Sajnos mára már eltűnt, mint fészkelő faj a területről, de vonuláskor még rendszeresen előfordul. Az itt felvázoltak tükrében indokolt lenne a terület megőrzésének biztosítása a megfelelő vízszint fenntartásával, továbbá természetvédelmi szempontokat is betartó gazdálkodásra való átállással. Nagypiriti mocsárréten megfigyelt vízimadarak jegyzéke Magyar név
Latin név
1. Bölömbika
Botaurus stellaris
2. Kis kócsag
Egretta garzetta
3. Nagy kócsag
Egretta alba
4. Szürke gém
Ardea cinerea
5. Fehér gólya
Ciconia ciconia
6. Fekete gólya
Ciconia nigra
7. Bütykös hattyú 8. Tőkés réce 9. Nyílfarkú réce 10. Kendermagos réce
Cygnus olor Anas platyrhynchos Anas acuta Anas strepera 20
11. Kanalas réce
Anas clypeata
12. Csörgő réce
Anas crecca
13. Fütyülő réce
Anas penelope
14. Böjti réce
Anas querquedula
15. Barát réce
Aythya ferina
16. Haris
Crex crex
17. Guvat
Rallus aquaticus
18. Pettyes vízicsibe
Porzana porzana
19. Gólyatöcs 20. Bíbic
Himantopus himantopus Vanellus vanellus
21. Réti cankó
Tringa glareola
22. Erdei cankó
Tringa ochropus
23. Billegetőcankó
Actitis hypoleucos
24. Szürke cankó
Tringa nebularia
25. Nagy goda
Limosa limosa
26. Nagy póling
Numenius arquata
27. Sárszalonka
Gallinago gallinago
28. Pajzsos cankó
Philomachus pugnax
5. Odútelepítések Az első ládatelepítés 2002 áprilisában történt Egyházaskesző és Nemesgörzsöny között, mikor két vörös vércse költőláda került egy már nem használt villanyvezeték oszlopaira. Ezt követően további 10 láda talált helyet Külsővat és Nagypirit közti területeken, valamint egy későbbi akció keretében négy láda és négy tálca került kihelyezésre Nemeskocs és Iszkáz között húzódó nagyfeszültségű villanyoszlopsorra. A ládatelepítéseket megelőző időkben csak szórványosan voltak megfigyelhetőek a vörös vércsék a medencében és megfelelő gallyfészkek hiányában fészkelésük is csak elvétve volt tapasztalható. A ládatelepítéseket követően azonban a madarak szinte azonnal elfoglalták a mesterséges fészkelőhelyeket és a vörös vércsék jelenléte a medencében ettől kezdve általánossá vált. A ládákat rendszeresen ellenőrizzük és karbantartjuk. Ezzel kapcsolatban csak egy negatív esemény történt Nagypirit határában, mikor az egyik nyárfára felhelyezett ládába sörétes puskával belelőttek és ezt követően teljesen szétverték. A vércseládák telepítésével párhuzamosan a fokozottan védett gyöngybaglyoknak is készítettünk költőládákat. Ennek szükségességét az is indokolta, hogy számos faluban a templomfelújítások során az addig nyitott és a baglyok által lakott templomtornyokat a madarak számára zárttá alakították át. Ezáltal több bagolytanya teljesen megszűnt és csak a ládák kihelyezése következtében váltak ismét lakottá. Ennek a munkáknak köszönhetően került költőláda Külsővaton az általános iskola padlásterébe, Adorjánházán, Egeralján és 21
Csöglén pedig a települések templomtornyaiba. A Marcal-medence településeinek templomtornyainak lakottságát néhány évente újból ellenőrizzük és a kihelyezett ládák állapotát is felülvizsgáljuk. 2012-ben további mesterséges költőládákkal, ill. odúkkal gazdagodott a terület. Ezúttal már a kisebb termetű fajoknak kedvezve kuvik láda és D típusú szalakóta odúk kerültek kihelyezésre kísérleti jelleggel. A tárgyévi első ellenőrzésekkor kettő D odúban mezei verebek költöttek. 6. Vörösiszap katasztrófa hatásainak felmérése 2010. október 4-én az ajkai Magyar Alumínium Zrt. egyik iszaptárolójának gátja átszakad és a Torna patakon keresztül erősen lúgos vörösiszappal szennyezte a Marcal folyót. A vörösiszap a Marcal Kamond és Marcalgergelyi közti szakaszán több helyen kijutott a mederből és értékes lápréteket öntött el. Ezek a területek a következőek:
Kamond és Boba közti láprétek Csöglei láprét kis kiterjedésben érintett Külsővat - Bánhalmapusztától Marcalgergelyiig szinte egybefüggő területek sérültek a folyó mind két partján.
A katasztrófa bekövetkezése után rendszeresen mértük az árterületre kikerülő lúgos víz kémhatását. Felméréseinket térképen rögzítettük. A kémhatás több helyen elérte, vagy meghaladta a 9-es pH-t, de egyes helyeken 10-es vagy annál nagyobb értéket is mértünk. Azokon a helyeken, ahol a víz megrekedt és nem tudott friss vízzel hígulni, ott a lúg még sokáig mérhető volt és nagyobb kárt okozott, mint azokon a helyeken, ahol pl. egy csatorna vize folyamatosan új vízzel keverte a szennyezett területet. Ezt jól szemlélteti a Külsővat határában lévő két különböző lefolyású terület. A külsővati vasútállomás és Mersevát között található Marcal egykori folyómedrének, a Hunyor-patak állandóan friss vízutánpótlást biztosít. Az iszap kiömlést követően 2010. október 9-én, ezeken a földeken 8.7 ill. 9.7-es pHjú vizet mértünk, míg 2011. április 23-án már egy élettel teli kiöntést figyelhettünk meg 9 vízi madárfajjal és 3 kétéltűfajjal. Ezzel a területtel ellentétben a Külsővat alatti legelők, láprétek, már rosszabb helyzetben voltak. A Marcal gátján átbukó árvíz által a vörösiszap is kijutott a mederből és iszappal borította be tájat. Az ár levonultával azonban a víz nem tudott visszajutni a mederbe és megállt a földeken. Itt 2010. október 16-án akár 10-11-es pH-t is mértünk. 2011. április 23-án a víz továbbra is talajszint felett, vagy annak határán mozog, de kétéltűeket csak elvétve lehet találni és madarak sem mozognak a területen a növényzet pedig foltokban kopasz maradt. A vörösiszap ömlést megelőzően egy hódcsalád költözött a Marcal külsővati szakaszára, majd a katasztrófát követően is a területen maradtak. Felméréseink alatt több hódrágást is megfigyeltünk, majd az egyik felmérésünk során a hódvárat is sikerült megtalálnunk. Ekkorra a folyó már erősen szennyeződött a vörösiszappal, amit a hódok váruk építéséhez is felhasználtak. Érdekes volt a vörösiszappal betapasztott vár látványa a folyóparton. Értesítettük a megfigyelésünkről a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságot és a WWF magyarországi szervezetét. A hódvár a mederkotrás során elpusztult és a hódok a nyomok alapján a folyó lejjebbi szakaszára húzódtak vissza. Az vörösiszap élőhelyre gyakorolt hatását két madárfaj állományváltozásán keresztül vizsgálhatjuk. Az egyik faj a nádirigó, mely a Marcal menti nádasokban való fészkelésével a 22
szennyezéshez legközelebb költő madarak egyike. A másik vizsgált faj a csúcsragadozónak számító hamvas rétihéja, ami a Marcalhoz szorosan kapcsolódó, de már távolabbi árterületekről szerzi be a táplálékát. Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) A fajjal kapcsolatban két alkalommal történt felmérés a Marcal mentén 1997. május 9-én és 1999. április 30-án. A korábbi felmérés a Marcal 2.5 km-es külsővati szakaszán történt, míg a későbbi a Marcal vasúti hídja és a Merseváti hídja közti szakaszát érintette. Mindkét felmérés ugyan azt eredményezte, azaz a Marcalon kb. 300 méterenként volt hallható egy-egy hím nádirigó, vagyis kb. 300 méterenként költött egy-egy nádirigópár. A vörösiszap erősen érintette a nádirigók fészkelési területeit és az iszapszennyeződés miatt szükségessé vált mederkotrás pedig teljesen eltüntette a faj fészkelésre alkalmas élőhelyét. 2011. április 23-án történt felmérésünkön a Marcal mentén nem, csak a folyótól távolabbi csatornákból hallottunk éneklő nádirigót. Hamvas rétihéja (Circus pygargus) 2007 óta kutatjuk célirányosan a hamvas rétihéjákat a területen, de korábbról is vannak adataink a fajról. A faj minden évben stabilan jelen van a területen és a felméréseink alapján kijelenthető, hogy a Marcal-medence kiemelt szerepet játszik a hamvas rétihéják fészkelésében, mivel országos szinten itt fészkel a legtöbb. A madarak kivétel nélkül a Marcalt övező leromlott mocsarakat, gyomosodó mocsári sásos területeket részesítik előnybe a fészkeléshez. A vörösiszap szennyezés érintette a hamvas rétihéják fészkelő területeit Kamond és Boba közt, Külsővat és Marcalgergelyi közt, de sérültek a faj táplálkozó területei is. A szennyezést követő első évben észrevehető változást az állományban nem tapasztaltunk, viszont 2012-ben a madarak a Marcal-medence szennyezéssel érintett Kamond-Marcalgergelyi szakaszáról teljesen eltűntek és az északabbi sértetlenül maradt területekre húzódtak. Ennek oka magyarázható az év tavaszán történt égetésekkel, beszántásokkal és kaszálásokkal, amik a hamvas rétihéják fészkelő területeit néhány kivétellel lényegében felszámolták. Azáltal viszont, hogy az említett szakaszon megmaradt néhány fészkelőterületeken sem próbálkoztak fészkeléssel, felvetheti egy esetleges másik tényezőnek a befolyását is.
7. Összefoglaló A Marcal-medence a folyószabályozási munkákat megelőzően egy változatos és gazdag vízi világnak adott otthont, számtalan természeti értéket hordozva magában. Ezt a világot tette tönkre az emberi nagyravágyás és pusztító tevékenységét folytatja mind a mai napig is. Ezeknek a természeti értékeknek a megóvásáért a 2000-es évekig számottevő erőfeszítés nem történt, igaz a medence egy része Natura 2000 terület lett, de külön védelem alá egy nem exlege terület sem került és sem faj-, sem pedig élőhelyszintű védelmi munkákról nem tudunk beszámolni. Ennek oka származhat a terület határterület mivoltából is, hiszen szinte egy olyan hivatalos szervezet, vagy közigazgatási egység sincs a környéken, aminek a határa ne a Marcal mentén húzódna. Ennél fogva legyen szó települési, megyei, régiói, vagy akár természetvédelmi problémáról egyik sem tudja maradéktalanul a medence teljes egészét 23
képviselni, vagy a felmerülő feladatokat magáénak érezni. Ennek ismeretében a teljes medencét magába foglaló koncepciótervre nem is lehet számítani, hanem csak elszigetelt területeket érintő védelmi tevékenységekre. Mindezek ellenére a medencében zajló folyamatos és egyre nagyobb mértéket öltő értékvesztések miatti felelősség az illetékes nemzeti park igazgatóságok terhére megállapítható. A Pápa és Környéke Természetvédelmi Egyesület tevékenységével ezeket a hiányosságokat próbálja enyhíteni és segíteni a Marcal-medence természeti értékeinek minél részletesebb felmérését és sikeresebb megóvását a jövő nemzedékeinek számára. Ennek a munkánknak az eddig elért legnagyobb eredménye a területen költő hamvas rétihéják fészkelő állományainak a felkutatása, a több éven keresztüli felmérése és a fészkelő területeinek a megvédése volt. Ez a munka segített fényt deríteni arra, hogy olyan jelentős számú hamvas rétihéja pár fészkel a medencében, amilyenre az egész országból nem tudunk hasonló példát. Az Egyesület védelmi tevékenységeinek köszönhetően egyre nagyobb esély nyílt arra, hogy az itt fészkelő hamvas rétihéják minden évben sikeresen kiröpíthessék fiókáikat, és konkrét adatokkal tudunk már szolgálni egy jövőbeni komolyabb védelmi akcióhoz, vagy a potenciális fészkelőhelyek levédéséhez ezzel segítve az illetékes hatóságok munkáját is. Az Egyesület tevékenységének további eredményeként olyan sikereket sorolhatunk fel, mint a kékbegyek fészkelő állományainak a felmérése, a fészkelő fehérgólyák állományváltozásának nyomon követése, valamint sikerült az egész Marcal-medencére nézve pontos és részletes képet alkotnunk az itt fészkelő, vagy átvonuló madárfajokról. Ezek olyan eredmények, amelyek hiánypótlóak a területre nézve és e nélkül lehetetlen volna a Marcalmedence természeti jelentőségének pontos megítélése is. A Pápa és Környéke Természetvédelmi Egyesület a jövőben is törekedni fog az elkezdett munkák folytatására és újabb célok kitűzésével a Marcal-medence természeti értékeinek minél sikeresebb megvédésére.
24
III.
Celldömölk környéke
A 10,000 fős Celldömölk a Marcal-medencét határoló legnagyobb település. 2004 óta vannak ornitológiai adataink a városra és környékére vonatkozóan. Eleinte a belvárost, a Téglagyári-tavat és az Alsóságtól keletre eső területeket figyeltük meg, aztán a kutatás kiterjedt a Marcal vasi oldalára (Kódó torkolattól a láperdő déli végéig), majd az izsákfaierdőre és a Ság hegyre is. A belváros madárvilágából kiemelném a sarlósfecske fészkelését (egy-két pár költ néhány éve), a csókák, valamint a molnárfecskék költését. Legnagyobb számban a verebek mellett a feketerigó és a házi rozsdafarkú található meg. A 279 méter magas Ság hegy, egy 235 hektáros tájvédelmi körzetet foglal magába, mely az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozik. E terület főleg a flórája miatt értékes, hiszen a száraz, meleg mikroklíma miatt olyan növényfajok jelentek meg itt, amelyek a környéken másutt nem fordulnak elő. A néhány tő kunkorgó árvalányhaj mellett kiemelendő a szintén megritkult tarka nőszirom és fekete kökörcsin, a hegy keleti oldalán lévő molyhos tölgyes – szilfás – vadkörtés karsztbokorerdő pedig salamonpecsétet és nagy ezerjófüvet rejt. Madárvilágának fő képviselői a bokorlakó énekesek és a fakopáncsok. A kráterben évekig költött holló. Ragadozók közül gyakran jelenik meg a vörös vércse, olykor vándorsólyommal is lehet találkozni, valamint egerészölyvvel. Nem elhanyagolandó a lappantyú előfordulása sem, amelyet 2012-ben figyeltek meg. A Téglagyári-tó Celldömölk és Alsóság között fekszik a főút mellett, átlagban két méter mély és másfél hektár területű. Az út közelsége, a sok horgász és a hiányzó sekély partszakaszok miatt a tó madárfaunája elég szegény. Főképp átrepülő fajokról vannak adatok: dankasirály, sárgalábú sirály, szürke gém, nagy kócsag, bíbic. Néha megjelenik bütykös hattyú és billegető cankó, egy-egy alkalommal pedig tőkés réce, szárcsa valamint kárókatona is tartózkodott itt. 2008-ban és 2012-ben költött a vízityúk (melynek két fiókáját elütve megtaláltam anno a főúton), a törpegém és a nádirigó pedig rendszeres fészkelő. 2012 tavaszán, valószínűleg a Marcal-medence szárazsága miatt éjszakázott a tavon három kanalas réce és egy barátréce is. Ezek a fajok a folyó menti belvizeken, kiöntéseken olykor tömegesen jelennek meg, viszont e vizek hiányában jobb híján ezt a tavat választották. A tó környéki parkos részen (akác, nyár, fűz) seregély, feketerigó, házi rozsdafarkú, sárgarigó, fülemüle és nagy fakopáncs is megtalálja életfeltételeit, valamint vonulási időben léprigó is megfordult már itt. A Marcal vasi oldala szöges ellentéte a veszpréminek. Itt nem láprétek és láperdők vannak, hanem szántóföldi kultúra és telepített nyárfasorok, akácosok. Ez meglátszik a madárvilág összetételén és mennyiségén is. Hamvas rétihéját pl. csak vadászgatni keresik fel olykorolykor a területet, miközben a folyó túloldalán költöttek. Harisnak, kékbegynek nyoma sincs, viszont annál több a dolmányos varjú, citromsármány és cigánycsuk. A nádi madarak nem találnak nagyobb kiterjedésű nádasokat, így a folyóra vagy a kisebb csatornákba, árkokba szorulnak vissza (pl.: foltos nádiposzáta, nádirigó). Ha vannak belvizek, akkor kicsit megélénkül a madárvilág: több récefaj és partimadár kerül szem elé (pl.: nyílfarkú réce, fütyülő réce, kanalas réce, sárszalonka, réti- és pajzsoscankó). A tavaszi vonuláskor sikerült megfigyelni barna kányát, aranylilét, darut, bakcsót, cigányrécét, dankasirályt, sárgalábú sirályt és fekete gólyát is. Legjelentősebb megfigyelés: négy átrepülő túzok és egy réti sas. 25
Az Alsóságtól keletre lévő területek akác- és erdei fenyőfoltokkal határolt mezőgazdasági földek. A bevetett földek és az azokat szegélyező akáccal kísért földutak a sordély, búbos pacsirta, citromsármány, cigánycsuk, tövisszúró gébics és fürj élőhelyei. Kiemelendő a vonulási időben megjelenő búbosbanka, hantmadár, gyurgyalag, erdei szalonka és kabasólyom. Az erdőfoltokban költ az egerészölyv, a holló és az erdei fülesbagoly is. Gyakoriak az énekes madarak, főképp a cinegék, barátposzáták és rigók. Az izsákfai-erdő a környék legkiterjedtebb erdősége. Döntően tölgy, erdei fenyő és akác alkotja. Itt találja meg élőhelyét a legtöbb ragadozó madár (héja, karvaly, egerészölyv), valamint vonulási időben fekete gólya és darázsölyv is megjelenik. Az erdő határában kis sólyom és réti pityer is került szem elé. Jelentős a harkály állomány, hiszen az öreg tölgyes ideális élőhelyet biztosít fekete harkálynak, kis fakopáncsnak, nagy fakopáncsnak, balkáni fakopáncsnak, sőt 2012-ben a hamvas küllő is szem elé került. Énekesmadár állománya sem elhanyagolandó, viszont igazi ritkaságot nem rejt, az eddig itt látott jelentősebb fajok az erdei szürkebegy és a sárgafejű királyka.
26
IV.
Melléklet
1. Marcal-medence madárfajainak jegyzéke 1.
2.
3.
4. 5.
6. 7.
8. 9.
10.
11.
12.
13. 14.
Kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis) A faj a Szélmezői-horgásztavaknál rendszeresen költ, de a Marcal főcsatornájában csak ritka fészkelő. Búbos vöcsök (Podiceps cristatus) A Marcal-medencében csak a Szélmezői-horgásztavaknál található meg, ahol rendszeres fészkelő. Kárókatona (Phalacrocorax carbo) Vonulási időben előfordul a területen, valamint nagyobb áradások idején, de nem jelenik meg, mint fészkelő faj. Kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus) Ritka átvonuló. Bölömbika (Botaurus stellaris) A Szélmezői horgásztavaknál és a Nemesgörzsöny melletti láprétek nagyobb nádfoltjaiban fészkel, a medence többi területén vonulásban vagy kóborlásban mutatkozik. Törpegém (Ixobrychus minutus) Nagypiriti kavicsbánya tavaknál és a Szélmezői horgásztavaknál költ. Bakcsó (Nycticorax nycticorax) Ritka vendég. A Szélmezői horgásztó gémtelepénél a fészkelése elképzelhető, de erről még nincs adatunk. Kiskócsag (Egretta garzetta) Kis példányszámú átvonuló a medencében, fészkeléséről még nincs adatunk. Nagy kócsag (Egretta alba) Egész évben megfigyelhető a Marcal-medencében, a Szélmezői horgásztavaknál 4-8 pár fészkel a tórendszer zavartalanabb nádasában. Szürke gém (Ardea cinerea) Egész évben megfigyelhető a medence területén, fészkelése ez idáig még nem bizonyított. Vörös gém (Ardea purpurea) Ritka vendég a medence területén. Egyedül a Szélmezői horgásztavaknál figyelhető meg kisebb fészkelő állománya. Üstökösgém (Ardeola ralloides) Egyetlen adatunk van a fajról. (Hencz Péter, 2011. 05. 08. Szélmezőihorgásztavak, 1 példány) Fehér gólya (Ciconia ciconia) Gyakori fészkelő. Állománya csökken. Fekete gólya (Ciconia nigra) Költési és vonulási időben is rendszeresen lehet találkozni a fajjal, de valószínűleg csak táplálkozásra használják a Marcal-medencét, mert fészkelésről mindezidáig nincs információnk a megfigyelések gyakorisága azonban nő. Nagyobb belvizek és táplálékbőség esetén akár nagyobb példányszámban is megfigyelhetőek. 2004 augusztusában a Külsővat menti kiöntésekben 12 fekete gólyát több 100 27
15. 16.
17.
18.
19.
20.
21.
22.
23.
24.
25.
26. 27. 28. 29. 30.
kócsaggal és gémmel egyetemben lehetett megfigyelni. (Aczél Gergely 2004. augusztus 5-14. Külsővat) Kanalasgém (Platalea leucorodia) Vonulás alatt ritka vendég a területen. Énekes hattyú (Cygnus cygnus) Egy megfigyelésről van eddig adatunk. (Hencz Péter, 2011. március 08. Nagypirit) Bütykös hattyú (Cygnus olor) Rendszeres fészkelő a Marcal-medencében. A Marcal folyóban, és a környező bánya- és horgásztavakban is volt már példa a fészkelésére. Évente 2-3 pár megtelepedésére lehet számítani. Nagy lilik (Anser albifrons) Vonulás alatt és a téli hónapokban akár többezres csapatokban találhatóak meg a medencében és időznek el egy-egy kukoricatarlón. Kis lilik (Anser erythropus) Egy megfigyelésről van eddig adatunk. (Hencz Péter, Varga Ferenc 2011. december 31. Kiscsősz) Vetési lúd (Anser fabalis) Vonulás alatt és a téli hónapokban akár többezres csapatokban találhatóak meg a medencében és időznek el egy-egy kukorica tarlón. Nyári lúd (Anser anser) A Marcal-medencében egyedül a Szélmezői-horgásztavaknál költ rendszeresen 1-1 pár. Vonulás alatt néhány pár a vetési lúd csapatokkal együtt figyelhető meg a területen. Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) A téli hónapokban egy-egy példány szórványosan megfigyelhető a nagy libacsapatokban. Apácalúd (Branta leucopsis) A téli hónapokban egy-egy példánya szórványosan megfigyelhető a nagy libacsapatokban. Tőkés réce (Anas platyrhynchos) Egész évben állandó. Szinte minden kisebb-nagyobb élő vízfelületen megtalálhatóak és rendszeresen fészkelnek. Fészkelésükhöz akár már kisebb övárkok, csatornák is alkalmasak lehetnek. Kendermagos réce (Anas strepera) Vonulás alatt szórványosan megfigyelhető. Szélmezői horgásztavaknál feltételezhetően fészkel. Nyílfarkú réce (Anas acuta) Vonulás alatt a nyíltabb vízfelületeken néhány példányszámban megfigyelhetőek. Kanalas réce (Anas clypeata) Vonulás alatt a nyíltabb vízfelületeken néhány példányszámban megfigyelhetőek. Fütyülő réce (Anas penelope) Vonulás alatt a nyíltabb vízfelületeken néhány példányszámban megfigyelhetőek. Csörgő réce (Anas crecca) Gyakori átvonuló. Böjti réce (Anas querquedula) Gyakori átvonuló.
28
31. Barátréce (Aythya ferina) Vonulás alatt néhány példány megfigyelhető. Jelentősebb vízfelületek megjelenésekor nagyobb példányszámban is képviseltetik magukat a területen. 32. Üstökösréce (Netta rufina) Ritka átvonuló, a Szélmezői horgásztavaknál feltételezhetően 1-1 pár fészkel. 33. Cigányréce (Aythya nyroca) Ritka átvonuló, a Szélmezői horgásztavaknál néhány pár fészkel. 34. Kontyosréce (Aythya fuligula) Ritka átvonuló faj. 35. Kerceréce (Bucephala clangula) Egy megfigyelési adatunk van a fajról. (Aczél Gergely, 2004. április 2. Külsővat) 36. Rétisas (Haliaeetus albicilla) Ritka kóborló. 37. Halászsas (Pandion haliaetus) Két megfigyelési adatunk van a fajról. (Aczél Gergely, 2004. április 3. Kamond, 1 példány; Hencz Péter, Somogyi Csaba, Varga Ferenc, 2012. április 9. Adorjánháza, 1 pld.) 38. Parlagi sas (Aquila heliaca) Két megfigyelési adatunk van a fajról (Hencz Péter, Varga Ferenc, 2011. december 30. Kiscsősz; Aczél Gergely, Benedek Veronika, Hencz Péter, Somogyi Csaba, Turny Zoltán, 2009. május 30. Csögle) 39. Vörös kánya (Milvus milvus) Egy adatunk van a fajról. (Hencz Péter, Kovács Attila, 2012. május 26. Iszkáz) 40. Barna kánya (Milvus migrans) Ritka átvonuló. Költési időben rendszertelenül előfordulhat. 41. Barna rétihéja (Circus aeruginosus) Gyakori fészkelő. 42. Kékes rétihéja (Circus cyaneus) Rendszeres téli vendég. 43. Hamvas rétihéja (Circus pygargus) Rendszeres fészkelő a Marcal-medencében. Fészkeléséhez a Marcal egykori főmedrében visszamaradt kiszáradóban lévő sásos, aranyvesszős lápréteket választja. Évente 4-7 pár költését lehet megfigyelni. 44. Gatyás ölyv (Buteo lagopus) Téli vendég. 45. Pusztai ölyv (Buteo rufinus) Egyetlen megfigyelésről van eddig adatunk. A madárról felvétel is készült. (Hencz Péter, Somogyi Csaba, 2012.május 29. Mihályháza) 46. Egerészölyv (Buteo buteo) Állandó faj a területen. Kisebb-nagyobb erdőfoltokban, vagy fasorokban is megfigyelhető a fészkelése. 47. Darázsölyv (Pernis apivorus) Szórványos átvonuló vendég, fészkelése ez idáig nem bizonyított, de a Marcalmedence szűkebb vonzáskörzetében valószínűsíthető. 48. Karvaly (Accipiter nisus) Szórványos fészkelő. 49. Héja (Accipiter gentilis)o Ritka fészkelő. Egyetlen bizonyított fészkelése a Csögle és Egeralja közötti égeres úgynevezett Katyor erdőben volt. (Aczél Gergely, 2002. március 18. Egeralja) 29
50. Vörös vércse (Falco tinnunculus) A vércseládák telepítése óta fészkelő állománya a területen megerősödött és jelenlétük általánossá vált. 51. Kék vércse (Falco vespertinus) Vonulás alatt szórványosan megfigyelhető, de 1999 óta vannak a fészkelési időből is megfigyelések. Költése még nem bizonyított. 52. Kabasólyom (Falco subbuteo) Szórványos fészkelő. 53. Vándorsólyom (Falco peregrinus) Ritka kóborló. 54. Kerecsensólyom (Falco cherrug) Ritka kóborló. Fészkelési időből kevés adatunk van a fajról. 55. Kis sólyom (Falco columbarius) Kisszámú téli vendég. 56. Fogoly (Perdix perdix) Néhány megfigyelésünk van a területről.(Aczél Gergely 2003. augusztus 17. Külsővat; Hencz Péter, Somogyi Csaba, 2010. május 30. Vinár) 57. Fürj (Coturnix coturnix) Szórványos fészkelő. 58. Haris (Crex crex) Ritka fészkelő. Állománya rendkívül veszélyeztetett a kaszálások miatt. 59. Fácán (Phasianus colchicus) Gyakori fészkelő. 60. Guvat (Rallus aquaticus) Szórványos fészkelő. 61. Kis vízicsibe (Porzana parva) Szélmezői horgásztavaknál ritka fészkelő. 62. Pettyes vízicsibe (Porzana porzana) Ritka fészkelő. Csapadékosabb években fészkelő állománya megerősödik. 63. Vízityúk (Gallinula chloropus) A Marcalban gyakori fészkelő faj volt a vörösiszap katasztrófáig. 64. Szárcsa (Fulica atra) Csapadékosabb években a medence árterületein megjelenik fészkelő fajként. Stabil állománya csak a Szélmezői horgásztavaknál van. 65. Daru (Grus grus) Vonulási időből néhány adatunk van a fajról. (Aczél Gergely, 2004. április 3. Csögle, 4 példány) 66. Túzok (Otis tarda) Mindeddig egyetlen adat áll rendelkezésünkre. (Somogyi Csaba, 2011.szeptember 11. Marcal Celldömölki szakasza, 4 példány) 67. Gulipán (Recurvirostra avosetta) Ritka átvonuló. 68. Gólyatöcs (Himantopus himantopus) Gyakori átvonuló. 69. Kis lile (Charadrius dubius) Gyakori átvonuló, alkalmanként fészkel. (Nagypiriti bányatavak) 70. Parti lile (Charadrius hiaticula) Ritka átvonuló. 30
71. Aranylile (Pluvialis apricaria) Gyakori, de kisszámú átvonuló. 72. Bíbic (Vanellus vanellus) Fészkelő állománya megfogyatkozott. Vonuláskor nagy csapatokban vannak jelen a területen. 73. Kőforgató (Arenaria interpres) Egy adatunk van a fajról. (Hencz Péter, Varga Ferenc, 2010. augusztus 27. Marcalgergelyi trágyaülepítő) 74. Fenyérfutó (Calidris alba) Egy adatunk van a fajról. (Hencz Péter, 2010. szeptember 13. Marcalgergelyi trágyaülepítő) 75. Havasi partfutó (Calidris alpina) Kis számú átvonuló 76. Sarlós partfutó (Calidris ferruginea) Kis számú átvonuló 77. Apró partfutó (Calidris minuta) Kis számú átvonuló 78. Sárjáró (Limicola falcinellus) Egy adatunk van a fajról (Hencz Péter, 2010. szeptember 4. Marcalgergelyi trágyaülepítő, 2 pld.) 79. Réti cankó (Tringa glareola) Gyakori átvonuló. 80. Erdei cankó (Tringa ochropus) Vonuláskor néhány példány szem elé kerül. 81. Billegetőcankó (Actitis hypoleucos) Gyakori átvonuló. 82. Piroslábú cankó (Tringa totanus) Gyakori átvonuló, fészkelése valószínűsíthető. 83. Füstös cankó (Tringa erythropus) Kis számú csapatai vonulás alatt rendszeresen megfigyelhetőek. 84. Szürke cankó (Tringa nebularia) Gyakori átvonuló. 85. Nagy goda (Limosa limosa) Ritka átvonuló. 86. Nagy póling (Numenius arquata) Korábban, mint fészkelő faj volt jelen a területen, de az elmúlt években már csak, mint ritka átvonuló jelenik meg. 87. Sárszalonka (Gallinago gallinago) Vonulás alatt gyakori faj. Fészkelése csak csapadékosabb években valószínűsíthető. 88. Pajzsoscankó (Philomachus pugnax) Rendszeres átvonuló. 89. Dankasirály (Larus ridibundus) Vonulás alatt megfigyelhető, ill. nagyobb belvizek esetén bármikor. 90. Sárgalábú sirály (Larus cachinnans) Alkalmi vendég. 91. Kormos szerkő (Chlidonias niger) Szórványos kóborló. 31
92. Fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucopterus) Ritka kóborló. 93. Kék galamb (Columba oenas) Rendszeresen megjelennek a területen fészkelési időben is táplálékszerzés céljából, vagy csak, mint átvonulók. 94. Örvös galamb (Columba palumbus) Szórványos fészkelő faj. 95. Balkáni gerle (Streptopelia decaocto) Gyakori fészkelő faj a településeken. 96. Vadgerle (Streptopelia turtur) Gyakori fészkelő faj a fásbokros területeken. 97. Kakukk (Cuculus canorus) Gyakori “fészkelő” faj. 98. Macskabagoly (Strix aluco) Ritka fészkelő. 99. Erdei fülesbagoly (Asio otus) Gyakori fészkelő faj. Az állomány nagyságát a fészkelésre alkalmas gallyfészkek száma határozza meg. Műfészkek telepítésével a fészkelő állománya erősíthető volna. 100. Gyöngybagoly (Tyto alba) Települések nyitott templomtornyaiban gyakori fészkelő faj. Fészkelését a épületekbe telepített költőládákkal segítettük. (Külsővat, Adorjánháza, Egeralja, Csögle, Kispirit, Vinár) 101. Kuvik (Athene noctua) Néhány pár fészkeléséről tudunk. (Marcal felett húzódó Marcalgergelyi-Szergény távvíz vasvezetékében; adorjánházi disznótelep épületeiben.) 102. Lappantyú (Caprimulgus europaeus) Egy adatunk van a fajról (Aczél Gergely, 2003. május 1. Külsővat, 1 példány) 103. Sarlósfecske (Apus apus) A környék nagyvárosaiban (Pápa, Celldömölk) fészkelő egyedek rendszeresen megjelennek a terület felett. 104. Búbosbanka (Upupa epops) Vonulás alatt rendszeresen megfigyelhető, esetenként fészkelése előfordulhat, de adatunk költéséről nincs. 105. Jégmadár (Alcedo atthis) A Marcal medrében rendszeres, de nem gyakori fészkelőként volt jelen a vörösiszap katasztrófáig. Ezt követően azonban szinte teljesen eltűntek a Marcalmedencéből. 106. Gyurgyalag (Merops apiaster) Ritka fészkelő. A fészkelésre alkalmas homokfalak pusztulásával folyamatosan kiszorul a medence területéről. Jelenleg néhány pár fészkeléséről tudunk: Egeralja-Csögle közti talajeróziós árok; vinári homokbánya; kemeneshőgyészi homokbánya; merseváti homokbánya. 107. Fekete harkály (Dryocopus martius) Ritka fészkelő. (A Külsővat-Bánhalmapusztai és az Izsákfai erdőben fészkel.) 108. Zöld küllő (Picus viridis) Szórványos fészkelő faj. 109. Hamvas küllő (Picus canus) Ritka vendég. (A Külsővat-Bánhalmapusztai erdőrészben ritkán előfordul.) 32
110. Nagy fakopáncs (Dendrocopos major) Gyakori fészkelő faj. 111. Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) Szórványos fészkelő faj. 112. Közép fakopáncs (Dendrocopos medius) Ritka fészkelő faj. 113. Kis fakopáncs (Dendrocopos minor) Ritka fészkelő faj. 114. Nyaktekercs (Jynx torquilla) Gyakori fészkelő faj. 115. Mezei pacsirta (Alauda arvensis) Gyakori fészkelő faj. 116. Búbospacsirta (Galerida cristata) Gyakori fészkelő faj. 117. Partifecske (Riparia riparia) Ritka fészkelő. A merseváti homokbányában valamint a Csögle és Egeralja közti területen egy talajeróziós homokpartfalban költ alkalmanként néhány pár. 118. Füstifecske (Hirundo rustica) Gyakori fészkelő faj. 119. Molnárfecske (Delichon urbica) Gyakori fészkelő faj. 120. Parlagi pityer (Anthus campestris) Vonulás alatt megfigyelhető, fészkeléséről még nincs konkrétadat, de valószínűsíthető. 121. Havasi pityer (Anthus spinoletta) Ritka átvonuló faj. 122. Réti pityer (Anthus pratensis) Gyakori átvonuló faj. 123. Erdei pityer (Anthus trivialis) Szórványosan költő faj. (pl. Külsővat-Bánhalmapusztai nyárfaerdő) 124. Barázdabillegető (Motacilla alba) Gyakori fészkelő faj. 125. Sárga billegető (Motacilla flava) Gyakori fészkelő faj. Több alfaja is mutatkozik szórványosan a medence területén: - Motacilla flava thunbergi - Motacilla flava cinereocapilla - Motacilla flava dombrowskii 126. Ökörszem (Troglodytes troglodytes) Szórványosan fészkelő faj. 127. Erdei szürkebegy (Prunella modularis) Vonulás alatt megfigyelhető. 128. Vörösbegy (Erithacus rubecula) Összefüggőbb erdősebb részekben gyakori fészkelő faj. 129. Nagy fülemüle (Luscinia luscinia) Két gyűrűzésből származó adatunk van a fajról. (Aczél Gergely, 2012. augusztus 15., 20. Külsővat-Bánhalmapuszta, 1-1 példány) 33
130. Fülemüle (Luscinia megarhynchos) Gyakori fészkelő faj. 131. Kékbegy (Luscinia svecica) A medence náddal tarkított legelőin, ahol a nád nem alkot összefüggő növényzetet, hanem csak mozaikosan van jelen rendszeres, de kisszámú fészkelő. Állománya rendkívül veszélyeztetett. 132. Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) Egy madárgyűrűzésből származó adat van a fajról. (Aczél Gergely, 2010. augusztus 19. Külsővat-Bánhalmapuszta, 1 példány) 133. Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) Gyakori fészkelő faj. 134. Hantmadár (Oenanthe oenanthe) Vonulás alatt ritka vendég. 135. Rozsdás csuk (Saxicola rubicola) Gyakori fészkelő faj a medence lápterületein. 136. Cigánycsuk (Saxicola torquata) Mozaikosan fészkelő faj. 137. Énekes rigó (Turdus philomelos) Gyakori fészkelő faj. 138. Léprigó (Turdus viscivorus) Szórványosan fészkelő faj. 139. Fenyőrigó (Turdus pilaris) Gyakori téli vendég. 140. Szőlőrigó (Turdus iliacus) Ritka téli vendég. 141. Feketerigó (Turdus merula) Gyakori fészkelő faj. 142. Karvalyposzáta (Sylvia nisoria) Szórványosan fészkelő faj. A medence Kamond és Békás közti szakaszán csak ritkán található meg néhány sűrűbb bokorsorban, de az itteni állománya eltűnő félben van. A Marcal nemesgörzsönyi szakaszán még összefüggőbb állománya található. 143. Kerti poszáta (Sylvia borin) Rendszeres átvonuló, de fészkelése nem kizárt. 144. Barátposzáta (Sylvia atricapilla) Gyakori fészkelő faj. 145. Kis poszáta (Sylvia curruca) Szórványosan fészkelő faj. 146. Mezei poszáta (Sylvia communis) Gyakori fészkelő faj. 147. Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus) Gyakori fészkelő faj. 148. Réti tücsökmadár (Locustella naevia) A medencében foltokban még jelentősebb állománya fészkel. 149. Berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) Szórványosan fészkelő faj. 150. Nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides) Gyakori fészkelő faj. 34
151. Cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) Gyakori fészkelő faj. 152. Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris) Gyakori fészkelő faj. 153. Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) Víz menti nádasokban gyakori fészkelő. 154. Kerti geze (Hippolais icterina) Szórványosan fészkelő faj. 155. Fitiszfüzike (Phylloscopus trochilus) Szórványosan fészkelő faj. 156. Sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix) Ritka fészkelő. 157. Csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) Gyakori fészkelő. 158. Sárgafejű királyka (Regulus regulus) Gyakori téli vendég. 159. Szürke légykapó (Muscicapa striata) Alkalmi fészkelő. 160. Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) Rendszeres átvonuló. 161. Örvös légykapó (Ficedula albicollis) Rendszeres átvonuló. 162. Széncinege (Parus major) Gyakori fészkelő faj. 163. Fenyvescinege (Parus ater) Alkalmi vendég esetenként fészkel. (Aczél Gergely, 2005. KülsővatBánhalmapusztai arborétum.) 164. Kék cinege (Parus caeruleus) Gyakori fészkelő faj. 165. Barátcinege (Parus palustris) Gyakori fészkelő faj. 166. Őszapó (Aegithalos caudatus) Gyakori fészkelő faj. 167. Barkóscinege (Panurus biarmicus) Kizárólag a Szélmezői halastavaknál található egy kisebb fészkelő állománya. 168. Függőcinege (Remiz pendulinus) A Marcal menti füzesekben gyakori fészkelő faj. 169. Csuszka (Sitta europaea) Nagyobb erdővel borított részeken fészkel. 170. Hegyi fakusz (Certhia familiaris) Nagyobb erdővel borított részeken fészkel. 171. Tövisszúró gébics (Lanius collurio) Gyakori fészkelő faj, de állománya az élőhelyének beszűkülésével csökken. 172. Nagy őrgébics (Lanius excubitor) Gyakori téli vendég 173. Szarka (Pica pica) Gyakori fészkelő faj. 174. Szajkó (Garrulus glandarius) Gyakori fészkelő faj. 35
175. Csóka (Corvus monedula) Celldömölkön fészkelő faj, onnan gyakran kijár a területre. 176. Vetési varjú (Corvus frugilegus) Gyakori téli vendég. 177. Kormos varjú (Corvus corone corone) Télen és vonulás alatt ritkán előfordul. 178. Dolmányos varjú (Corvus corone cornix) Gyakori fészkelő faj. 179. Holló (Corvus corax) Egeralja határában és a környék nagyobb erdőiben gyakori fészkelő. 180. Seregély (Sturnus vulgaris) Gyakori fészkelő faj. 181. Sárgarigó (Oriolus oriolus) Gyakori fészkelő faj. 182. Házi veréb (Passer domesticus) Gyakori fészkelő faj. 183. Mezei veréb (Passer montanus) Gyakori fészkelő faj. 184. Erdei pinty (Fringilla coelebs) Gyakori fészkelő faj. 185. Fenyőpinty (Fringilla montifringilla) Gyakori téli vendég. 186. Kenderike (Carduelis cannabina) Bokrokkal tarkított legelőkön ill. belterületeken fészkelő faj. 187. Tengelic (Carduelis carduelis) Gyakori fészkelő faj. 188. Zöldike (Carduelis chloris) Gyakori fészkelő faj. 189. Csíz (Carduelis spinus) Gyakori téli vendég. 190. Csicsörke (Serinus serinus) Belterületeken fészkelő faj, de gyakorisága csökken. 191. Süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) Gyakori téli vendég. 192. Meggyvágó (Coccothraustes Coccothraustes) Mozaikosan fészkelő faj. 193. Keresztcsőrű (Loxia curvirostra) Egyetlen adatunk van a fajról. (Aczél Gergely, 2008. december 28. Külsővat, kb. 10 példány) 194. Nádi sármány (Emberiza schoeniclus) Gyakori fészkelő faj. 195. Citromsármány (Emberiza citrinella) Gyakori fészkelő faj. 196. Sordély (Miliaria calandra) Mozaikosan fészkelő faj.
36
2. Marcal-medence lecsapolás előtti vízrajza (Rekonstrukció – Aczél Gergely)
37
38
Vörösiszap katasztrófa utáni Ph adatok a Marcal-medencéből
Mersevát
Külsővat-Bánhalmapuszta
2010.10.09.
39
Külsővat
2010.10.16.
40
Külsővat
2010.11.07.
41
3. Fészkelő kékbegyállományok elhelyezkedése a Marcal-medencében.
Adorjánháza
Egeralja
Csögle
X: Kaszálások következtében eltűnt kékbegyállományok.
42
4. Galéria (fotók: Aczél Gergely, Hencz Péter) Hamvas rétihéja védelem
43
Madárgyűrűzések
Terepi bejárások
44
2007
2012
2007
2012
Odútelepítések
45
Vörösiszap katasztrófa
2004
2010
46
47
