Palackba zárt történelem

1956 Palackba zárt történelem

A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja. The programme is supported by the Memorial Committee established for commemorating the 60th anniversary of the 1956 Hungarian Revolution and Freedom Fight.

Készítette: Wine Trend Kft.

2017

TARTALOM Bevezetés A kutatás célkiőtűzései

4

A kutatás módszertana

5

Tokaji borvidék története az 1950-es évekig

2

4

7

A Tokaji Aszú

12

Nemzeti Borvagyon

15

A Nemzeti Borvagyonban tárolt Tokaji Aszúk csomagolástechnikai jellemzői

19

Palackok

19

Dugók

23

Kapszulák

25

Címkék

26

1956-os tokaji szüret eseményei és előzményei

28

Az 1956-os Tokaji Aszú újjászületése

35

Érzékszervi vizsgálat

36

Analízisek

37

Újrapalackozás

38

Ünnepi arculat

38

A Nemzeti Borvagyon hasznosítási lehetőségei

40

A Nemzeti Borvagyon értéke

40

Jövőkép

41

Értékteremtés

42

Tokaji Aszú 1956

TARTALOM Mellékletek I. mellékelt: Helyszíni beszámolók jegyzőkönyvei

45

II. melléklet: Műszaki dolgozók premizálása, 1956. november 16.

48

III. melléklet: Dolgozók prémium igénye, 1956. december 8.

50

IV. melléklet: Archív fényképek az 1950-es évekből Tokaj-hegyaljáról

51

V. melléklet: Szemelvények az Észak-Magyarország lap kiadásaiból

57

VI. melléklet: 1956-os Tokaji Aszú tanúsítványa

58

Források

3

44

Tokaji Aszú 1956

60

BEVEZETÉS A kutatás célkitűzései Jelen tanulmány elsődleges célja, hogy széleskörű áttekintést nyújtson minden olyan témáról, mely közelebb hozza a nagy közönséget az 1956-ban elkészített, híressé vált Tokaji Aszú megismeréséhez. A Tokaji Aszú nem csupán a magyar borkultúra egy kiemelt terméke, mely világszinten is fontos szereplője a borászati szakmai kánonnak, de nemzetünk közös értéke, identitástudatunk egy megvalósulása. Az aszú évtizedes hagyománya egyesíti a szőlőtermő és borkészítő generációk tudását, és minden borfogyasztó büszkén tartja kezében, mint világhírű, emblematikus termékünket. Ezen tanulmány nem csak általánosan a Tokaji Aszú eredetével foglalkozik, de kiemeltem bemutatja az egyik legkiemelkedőbb évjárat sajátosságát, az 1956-ban szüretelt szőlőből készült, történelmi körülményei miatt sokáig elhallgatott Aszút is. A fent említett téma feltérképezése mindenképpen a Tokaji borvidékünk történelmi áttekintésével kell, hogy kezdődjön. Az 1737-es uralkodói rendelet a világon elsőként alakított borvidéket zárt termelési körzetté, megalapozva így a ma is élő Eredetvédelmi rendszer alapját. Ez a szabályozás és az általa keretrendszerbe foglalt, generációk által kialakított tradicionális aszú borkészítés olyan kiemelkedő végeredményt produkál, melyet a mai napig XIV. Lajos francia király dicsérő szavaival emlegetnek: „C’est le roi des vins, et le vin des rois” „Ez a borok királya és a királyok bora”. A történelmi áttekintés után bemutatjuk az aszú bor szőlészeti és borkészítési alapjait. Tokaj egyéni klímája, a Botrytis cinerea és sajátos szőlőfajtáink összessége adja meg azt a különleges, nemes penésszel ellátott aszú szemet, ami a hungarikumnak nevezhető ital eszenciáját adja. Minden aszú meghatározó jellemzője a mai napig a puttony szám, mely megállapítása az évek változásával követte a modern technológiát, de egyben őrzi a gönci hordó történelmét. Megismervén az aszú bor születésének körülményeit, látjuk, hogy igencsak számít az

4

Tokaji Aszú 1956

BEVEZETÉS

évjárati sajátosság, hiszen a klíma, a csapadék a meghatározó tényezője az aszú szemek kialakulásnak. 1956 ilyen kiemelkedő évjárat volt. 2016-ban, 60 év távlatából vizsgálhatjuk meg, hogy egy forradalom milyen hatással lehet, egy amúgy kimagasló minőségű évjárat szüretére. Személyes és hivatalos beszámolók által mutatjuk be, hogy Tokaj szőlősgazdái nem vesztették szem elől legfőbb feladatukat: a szüretnek rendben le kell zajlania. Ezzel a jelmondattal kezdődött a szüret 1956. október 22-én, a forradalom előestéjén, és zárták palackba az évszázad egyik legmagasabb minőségű aszú borát. A forradalom árnyékot vetett rá, és titokban tartották, de a rendszerváltás után fény derülhetett a rejtett tételre. 60 év elteltével korunk generációjának kötelessége, hogy az 1956-os Aszú segítségével feltárja a pince mélyén rejtőző Borvagyonunk értékeit és ezzel együtt rávilágítson ’56 októberének eseményeire is. A Nemzeti Borvagyonban tárolt, közel 300.000 palack képes és hivatott is terjeszteni ennek a magyar nemzeti értéknek a hírét, és tanulmányunk célja ennek előmozdítása.

A kutatás módszertana A kutatási téma részletes megismerése céljából adatgyűjtést végeztünk a kutatás két nemzetközileg elismert adatgyűjtési módszerének – a szekunder és a primer kutatásnak – alkalmazásával. A szekunder jellegű kutatás (íróasztali vagy másodlagos) a mások által összegyűjtött és közzétett, eredetileg más kutatási célt szolgáló adatok megszerzése és új szempontok szerinti feldolgozása. A primer jellegű kutatás („terepmunka”) révén közvetlenül, elsődleges vizsgálatokkal gyűjt információkat a piaci szereplők magatartásáról, véleményéről. A vizsgálandó téma jellegéből fakadóan a kutatás azonban leginkább a primer források feltárását és feldolgozását jelentette, amelyet szekunder kutatásokkal egészítettünk ki. Általános szabály, hogy a két kutatási módszert többnyire együttesen alkalmazzák, és a szekunder kutatást a primer kutatás előtt célszerű elvégezni, mivel a szekunder kutatás során kialakulnak olyan fehér foltok, amelyeket szekunder információkkal nem vagy nem kellő mélységben lehet megismerni, ellenben megfelelő primer információk beszerzésével lehetséges. Ezért is koncentrált a primer kutatási módszer a helyszínen történt interjúk készítésére, képanyagok gyűjtésére, a Tarcali Kutatóintézet, a Tokaji Világörökségi Bormúzeum, a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárának, az MTI, magángyűjtemények és egyéb online források elérhető iratanyagainak, dokumentumainak átvizsgálására. A szekunder kutatás főként, ezen dokumentumokban fellelt információk

5

Tokaji Aszú 1956

BEVEZETÉS

kinyerésére, elemzésére, kategorizálására, illetve az egyéb nyomtatott és online forrásokban elérhető információk kinyerésére koncentrált. A kutatás egyik fontos eleme volt a Nemzeti Borvagyon fizikai vizsgálata és az elérhető irodalmi anyagokkal való összehasonlítása, egy olyan mértékrendszer felállítása, amely a szakemberek számára gyakorlati információkkal szolgálhat a későbbiekben a Nemzeti Borvagyonban fellelhető borkészlet tételeinek azonosításában. A tanulmány célja nem egy száraz, pusztán szakmai, terminus technikusokat felhasználó írásos anyag elkészítése volt, hanem egy olyan összefoglaló, amely az adott kor viszonyait pillanatkép formájában mutatja be, de ezzel párhuzamosan elemzi a jelenkorban, jövőben kiaknázható marketing, gazdasági lehetőségeket is. Ennek köszönhető, hogy a tanulmány a tokaji borvidék történelmétől, az aszúkészítés megismertetésén, a Nemzeti Borvagyonon át, egészen a leíró stílusú, szociológiai megközelítésű, az 1956-os szüreti események és hangulat érzékeltetésén át, a modern marketing és gazdaságossági elemzések kitárgyalását is magában hordozza.

6

Tokaji Aszú 1956

TOKAJI BORVIDÉK TÖRTÉNETE AZ 1950-ES ÉVEKIG A magyarok borkultúrája alapvetően kettős eredetű: részben nyugati, latin gyökerekből táplálkozik, részben keleti hagyományokra nyúlik vissza. Ennek oka, hogy a magyarok, vándorlásai érintették a Kaukázus hegység, a szőlőtermelés őshazája, előterét, ahol megismerkedtek a borkészítéssel. Bizonyítékul szolgál erre, hogy, hogy a magyar szőlő- és borkultúra számos alapvető szava (például szőlő, csíger, bor, ászok) honfoglalás előtti és ótörök eredetű. A XII. század második felétől már kétségek nélkül beszélhetünk hegyaljai szőlőkultúráról, amikor is vallon telepesek érkeztek Tokaj vidékére. Egy évszázaddal megjelenésük után bőséges adatok bizonyítják a szőlőművelés elterjedtségét a Hegyalján, hiszen Tokaj szőlőtermesztési hagyományairól már a XII. századtól rendelkezésre állnak írásos emlékek, a borvidéken ekkor kezdik el a sajátos földalatti pincék építését is, amelyekről szintén írásos emlékek maradtak fent, így az olaszliszkai és tolcsvai pincékről is. Ezen földalatti pincék kiépítése a XIV. században kiterjedt, megnőtt a pincék darabszáma, ekkor építették ki a tokaji pincerendszer labirintusát. A magyar borokat már az 1200-as évektől ismerték Európa-szerte, de azok térhódítása Mátyás király után erősödött meg és az aszúbor megjelenésével főleg a tokaji felé fordult az érdeklődés. Egészen a XVI. század elejéig Tokajt nem sorolták Magyarország nagy szőlőtermő vidékei közé. A középkorban Magyarország leghíresebb bora még a Szerémségben termett (ma Szerbia, Kis-Jugoszlávia), amelynek lakossága a török terjeszkedéssel elmenekült vagy elpusztult, így a borvidék jelentősége is elenyészett. A mohácsi csatavesztés után a szerémségi bortermelés és kereskedelem gyorsan hanyatlott, miként más híres tolnai, somogyi bortermelő tájak is. Ahogy a dél-magyarországi borvidékek jelentősége csökkent, úgy emelkedett Tokaj-hegyaljáé (kezdetben Magyarországon inkább csak a Hegyalja kifejezés volt elterjedt. Tokaj neve a XVII. századtól egyre többször került a Hegyalja szó elé).

7

Tokaji Aszú 1956

TOKAJI BORVIDÉK TÖRTÉNETE AZ 1950-ES ÉVEKIG

Bár már 1494-ben említést tesznek a tokaji borokról, levéltári kutatások szerint a Garay család 1571. május 15-én kelt örökösödési levelében említenek meg egy tétel aszúbort a leltárban. 1589-ben pedig már Főbornak nevezik a válogatás nélkül készült, jó minőségű tokaji édes borokat, Szikszay Babricius Balázs Nomenklatura című művében 1590-ben a „Vinum passumaszu szeöleö bor” kifejezés szerepel. Az aszúkészítés leírása Szepsy Laczkó Máté - Lórántffy Zsuzsanna udvari lelkésze - nevéhez kötődik, aki 1630-ban húsvétkor az előző évben készített aszú szőlőből készült édes nemes borral ajándékozta meg úrnőjét. 1641-ben elkészült a Tokaj-hegyalja rendtartásának kézikönyve, illetve 1655-ben az országgyűlésben rendelet született az aszúválogatással elvégzett szüretre vonatkozóan. A XVIII. század elején II. Rákóczi Ferenc kiterjedt diplomáciai és gazdasági kapcsolatai révén a hegyaljai borkereskedelem rendkívüli módon fellendült, ekkor vette fel a tokaji szőlőtermesztés máig jellemző arculatát és ekkor élte legvirágzóbb korszakát. Rákóczi fejedelem számos pincét tartott fenn, több kastélyt is építtetett a borvidék területén, hiszen a fejedelem a szabadságharc költségeinek jó részét hatalmas szőlőbirtokai jövedelméből fedezte. A bordiplomáciát XII. Károly svéd, Erős Ágost lengyel, I. Frigyes porosz király és Anna angol királynő udvarában is alkalmazta. Gyakran vendégeskedett XIV. Lajos francia király udvarában és többször megajándékozta őt Tokaj kincsével. XIV. Lajos francia király a II. Rákóczi Ferenctől kapott aszúbort dicsérte híressé vált mondásával: „C’est le roi des vins, et le vin des rois” „Ez a borok királya és a királyok bora”. Ettől az időponttól kezdve élte fénykorát a tokaji bor, és vált a királyi és cári udvarok, jeles művészek kedvelt italává. I. Péter 1714-ben egy görög származású kapitányát, Paraszkevicset küldte Tokajba, hogy bort vásároljon, aminek eredményeképpen később megalakult a közismert orosz tokaji borvásárló bizottság, amely 1732-1798 között működött és akadt olyan év, amikor a termés kétharmadát is felvásárolta. 1723-ban, 1729-ben törvényi szabályozás született a tokaji szőlő- és bortermelésre, míg az 1737-es szabályozásnak köszönhetően kialakult a borvidék lehatárolása valamint az Eredetvédelem alapja. Az uralkodói rendelet a világon elsőként alakított borvidéket zárt termelési körzetté – úgy is mondhatnánk, Tokaj-hegyalja lett az első „appellation contôlée” a világon. Ez azonban kötelezettségekkel is járt: a bortermelés ezen a vidéken közel 3 évszázada szigorúan szabályozott törvényi keretek között zajlik.

8

Tokaji Aszú 1956


A muzsikusok között Mozartról hírlett, hogy kedvelt italai közé tartozott a Tokaji, sőt szöveg írója, da Conté abbé is a hódolói közé tartozott. Feljegyezték, hogy 1786-ban, amikor a Don Juan szövegkönyvét írta, munka közben állandóan ott volt az asztalán egy palack jó tokaji előtte. A nagy német költő Goethe még a Faustba is beleszőtte Tokaj borának hírét. 1815-ben, Bécsben az ifjú Schubert kezébe került Gabrielle Baumberg bécsi költőnőnek (Batsányi János későbbi feleségének) 1800-ban megjelent verseskötete. Közötte szerepelt az 1795 táján íródott „Lob des Tokayer” (Tokaji bor dicsérete) című bordala, amely annyira megragadta fiatal zeneköltő fantáziáját, hogy néhány nappal később el is készítette zenei kompozícióját, a Tokaji bordal zenéjét. 1823-ban Kölcsey megírta a Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból című költeményét, mely Erkel Ferenc 1844-ben írt zenéjével Magyarország Nemzeti Himnusza lett. A Himnusz harmadik versszaka is említi a Tokaji Aszút: „Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél.”

1. kép • Tokaj látképe az 1850-es években

9

Tokaji Aszú 1956


1853-ban Mádon megalakult a „Hegyaljai részvénytársaság”, a tokaji borok piaci érdekképviseletére, majd 1857-ben a testület „Tokaj-hegyaljai Bormívelő Egyesülés” névvel átalakult, elsősorban a szőlőtermesztés és a borkészítés szervezeteként, érdekképviseleteként. 1873-ban Tarcalon megalakult az „Állami Felső Népiskola és Vincellérképezde”, amely a borászokat képezte. Ezekre az időkre a Tokaji Aszú sikerét fokozta az orvosi körökben elterjedt nézet is, miszerint mértéktartó fogyasztása gyógyító, regeneráló hatású, így „Vinum Tokajense Passum” néven az 1800-as évek végén a Magyar Gyógyszerkönyvben is szerepelt már. Nemcsak a bor fogyasztása, hanem a szőlőterületek birtoklása is státusszimbólummá vált mind egyházi, mind pedig világi hatalmasságok körében, így Tokajban volt szőlője a császárnak, a mindenkori magyar királynak és királynőnek, az ország nádorainak, földesurainak, sőt még az orosz cároknak is. 1920-ban a trianoni békeszerződés az országhatárok módosításával a borvidéktől elszakította a Szőlőske és Kistoronya településeit, valamint Sátoraljaújhely egy részét és szőlőskertjeit is, amelynek következményeként napjainkban Szlovákiában is készítenek „Tokaji” Aszút. 1928ban alakult meg a Tokaj-hegyaljai Hegyközségi Tanács, 1936-ban pontosították az aszúborkészítés technológiáját törvényi úton, majd 1949-ben megalakult a borvidéki kutató bázis is, Tarcalon. 1950-1990 közötti időszakban borvidéken több állami gazdaság és állami pincegazdaság egyesülésével létrejött a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, a Tokaj Kereskedőház jogelődje. Az állami borászat felvásárolta a kistermelők szőlőit, szervezte a termelést és a borkereskedelmet. Az 1950-es években Tokaj-hegyalján az állami tulajdon sokféle formában jelent meg. Volt négy Állami Gazdaság, Sárospatak, Tolcsva, Tarcal, Abaújszántó névvel, illetve bejegyzéssel. Csak a Magyar Állami Pincegazdaság Tokaj-hegyaljai Üzeme dokumentumai találhatóak meg Sátoraljaújhelyen a Zempléni Levéltárban, amely egy felvásárló, kereskedő cég volt, de kezelésében voltak úgynevezett „célgazdaságok”, amelyek kvázi „kis állami gazdaságként” működtek. Sajnos tanulmányozva a „Magyar Állami Pincegazdaság”-hoz tartozó levéltári adatokat az állapítható meg a rendelkezésre álló dokumentumokból, hogy 1956-ról az úgynevezett „célgazdaságok” belső levelezése van archiválva csak, amelyből azonban novemberben és decem-

10

Tokaji Aszú 1956


berben hiányoznak a levelek, az információk, illetve lecsökken a levelek száma, feltehetően a forradalom és az annak következtében kirobbanó sztrájk miatt. Sem a mérlegbeszámoló, sem a szüreti jelentés nem szerepelt a megőrzött papírok között. Érdekesség azonban, hogy a későbbi levelezésekből kiderül, 1957-ben a fogyasztás növekedése és a korábbi évek – tehát nem 1956 – kisebb termései miatt borhiány alakult ki. A kormány sürgette a telepítést, illetve a Pincegazdaság kérte a Minisztériumot, hogy növelhesse a felvásárlási árakat, mert az egyéni termelők a szabad piacon 20-25 Ft/liter áron tudták eladni száraz hordós alapboraikat csak. A többi állami gazdaság és a MONIMPEX levéltára sem Sátoraljaújhelyen, sem Miskolcon nem lelhető fel, vélhetően megsemmisültek, vagy más helyre lettek elhelyezve az idők során. Az 1956-os szüret kapcsán annyi derül ki a levéltári adatokból, hogy az aszú feldolgozására a Gazdaság Tarcali Pincészetében került sor, majd Mádon tárolták azt a későbbiekben.

11

Tokaji Aszú 1956

A TOKAJI ASZÚ

Tokaj a világon egyedülálló, egyedi mikroklímával rendelkezik, ami kimondottan kedvez az aszúképződésnek és ennek révén a XVI. századra visszanyúló hagyománya van az Aszú borok, a természetes nemes édes borok, valamint ezen túl a magas minőségű száraz fehérborok készítésének. Tokajban az augusztus és szeptember eleje általában még száraz, amikor a szőlő fokozatosan a teljes érettség fázisába jut, majd túlérés hatására a bogyók héja ráncosodni kezd. Ezt követően rendszerint beköszönt egy csapadékosabb időjárás, teret nyitva az aszú képződéshez szükséges Botrytis cinerea fertőzésnek. Tokaj-hegyalja egyike a világ azon borvidékeinek, ahol a Botrytis cinerea gomba áldásos hatása érvényesül, amelyet elődeink nemes rothadásnak neveztek el. A nemes rothadás során a Botrytis cinerea az érett szőlőn elszaporodva egy egészen különleges túlérési folyamatot indít be. A szőlőszem elveszítve víztartalmának jelentős részét, magas cukorkoncentrációt (55-60%) ér el, míg a savtartalom emelkedése alacsonyabb, hiszen a nemes penész természetes savcsökkenést okoz. A Botrytis aroma jellegben gazdagítja a bort, amelynek következtében mézes, friss vagy aszalt gyümölcs (akác, kajszi és birs) illatösszetevők alakulnak ki a nemesen rothadt szőlőből készült Tokaji eredet megnevezésű borokban. A tokaji aszúszemek a tokaji borvidék szőlőfajtáinak Botrytis cinerea hatására nemesen aszúsodott szőlőbogyói, amelyek külsőleg hamvas, csokoládébarna, belsejükben sárgásbarna, barna színűek. Az aszúszemek töppedtek, felületük Botrytis cinerea-val különböző mértékben fedettek. Az aszúbor készítésekor a „Puttony” elnevezés az aszúszemek mennyiségére utal (ld. később). A törvény szerint: „a Tokaji borvidék területén termett borszőlő Botrytis cinerea hatására nemesen rothadt, tőkén aszúsodott, szüretkor kézzel külön szedett, feldolgozott szőlőbogyóinak az ugyanott termett szőlőből készült mustban, részben erjedt szőlőmustban, még erjedésben lévő újborban vagy azonos évjáratú borban történő áztatását követő alkoholos erjedés útján nyert, és a forgalomba hozatal előtt fahordóban érlelt tokaji borkülönlegesség.”1 1

12

2004. évi XVIII. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról

Tokaji Aszú 1956

A TOKAJI ASZÚ

Az aszúszemek szedésének és gyűjtésének több módja is van. Az első módszer szerint az aszúsodott bogyókat a szőlőfürtökről folyamatosan, napról-napra leszedik, így az aszúszemek gyűjtésének ez a módja a szüret napjáig tart. A második módszer szerint a teljes szüret napján két edénybe szedik a termést, az egyikbe az aszúszemeket, a másikba a fürtöket. A harmadik, hagyományos tokaji módszer szerint, a termést egybeszüretelik és az aszúszemeket válogatóasztalon szedik ki a nagy tételből. Az aszúkészítés az aszúbogyók feltárásával kezdődik, amelyhez az aszúszemeket külön gyűjtik, hagyományosan csappal ellátott, álfenekes kádakba. Az összegyűjtött szemek egymásra nyomódása következtében nagy (350-800 g/l) cukor- és extrakt tartalmú, illat- és zamatokban gazdag lé préselődik ki. Ez a nyers eszencia, amelyből lassú erjedéssel keletkezik a Tokaji eszencia borkülönlegesség, de többnyire nem önállóan kerül forgalomba, hanem az aszúborokhoz házasítják. Az aszúbogyó feltárása az egyik legfontosabb mozzanat. Hagyományos módja az aszútészta készítése volt, amelyet hajdanán taposással, később a húsdaráló elvén működő, elektromos meghajtású géppel végeztek. Lényeges szempont, hogy a fizikai feltárás során a szőlőmagok ne sérüljenek, mert a bor ízén ez a későbbiekben érezhető. Az aszútészta készítésének és egyidejűleg borral történő összekeverésének korszerűbb és kíméletesebb módja a csökkentett fordulatszámú Mohno-csigaszivattyús feltárás, amelynél a megnövelt saválló acél garatba öntött aszúbogyókat folyamatosan ráöntött borral mossák a szivattyúházba. Az aszúbor készítésének hagyományos mértékegysége a gönci hordó (136-140 l) és a tokajhegyaljai puttony (25-27 kg aszúszem befogadásához). Az aszúkészítés puttonyszámát az határozta meg, hogy egy gönci hordónyi borhoz (musthoz) hány puttony aszútésztát adtak. Ma a klasszikus mértékegységek helyett a hektolitert és puttonyegységenként 20 kg-ot számítanak. További munkafolyamat az aszútészta és a bor többszöri összekeveréséből, 24-36 órás áztatásból és préselésből áll. A következő lépés az erjesztés, amely az aszúkészítési technológia kritikus fázisa, irányítása még nincs kidolgozva. Az élesztőknek magas cukortartalommal, Botrytis okozta tápanyaghiánnyal, megváltozott mustösszetétellel, és amennyiben újborral történt az extrahálás, 6-8 % kezdeti alkoholtartalommal kell szembe nézniük. Mindezek következtében különösen a nagy puttonyszámú aszúborokban az erjedés nehezen indul be, általában több hónapig elhúzódik, vagy csak több részletben, évek alatt fejeződik be. Az is előfordulhat, hogy az erjedési folyamat nem fejeződik be a kívánt pontban, hanem 15-16 v/v% etanol tartalomig folytatódik, de az erjedés után a borban lévő, ki nem erjedt cukor az adott aszúkategóriában elfogadható szint alá csökken.

13

Tokaji Aszú 1956

A TOKAJI ASZÚ

A puttonyszámtól függően a bor meghatározott mennyiségű cukormentes extraktot, valamint cukrot tartalmaz. A forgalomba hozatal a Tokaji Aszút legalább két évig, a Tokaji Aszúeszenciát legalább három évig fahordóban kell érlelni.

A Tokaji Aszú puttonyszám szerint lehet2: - 3 puttonyos, amely legalább 60 g/l természetes cukrot és 25 g/l cukormentes extraktot, - 4 puttonyos, amely legalább 90 g/l természetes cukrot és 30 g/l cukormentes extraktot, - 5 puttonyos, amely legalább 120 g/l természetes cukrot és 35 g/l cukormentes extraktot, - 6 puttonyos, amely legalább 150 g/l természetes cukrot és 40 g/l cukormentes extraktot tartalmaz.

Az aszúborok hagyomány alapján, Tokaji pincékben kisfahordós érleléssel finomodnak. Palackozásuk „Tokaji” formájú színtelen palackba történik. A Tokaji Aszú színe a világos aranysárgától a mély borostyán sárgáig terjed, illata tartalmazza az egészséges, a primer szőlő aromákat, friss virágok illatát, mézes jegyekkel rendelkezik, a botrytiszes szőlő friss gyümölcsös illatát, valamint az erjedés és érlelés során képződő szekunder, aszalt gyümölcs jegyek komplex keverékét, az adott bor korának megfelelő arányban. Íze, zamata egészséges, komplex, melyben a primer szőlőre jellemző virágos és mézes jegyek, valamint a botrytiszes szőlő gyümölcsös ízei keverednek az erjedés és érlelés során képződő ízekkel, savai finomak.

2

14

A Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa jelenlegi rendtartása kimondja, hogy az aszú az, amiben legalább 120 gramm visszamaradt cukor található, amely a szint jelenleg az 5 puttonyos aszú tankönyv szerinti belépő szintje, így a 3 és 4 puttonyos aszúknak is legalább ennyi cukrot kell tartalmazniuk

Tokaji Aszú 1956

NEMZETI BORVAGYON

1949-ben gyakorlatilag egy időben alakultak Tokaj-hegyalján a Tarcali, Tocsvai, Abaújszántói Állami Gazdaságok, a Magyar Állami Pincegazdaság Mádi Üzemegysége valamint a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet (SzBKI) Tarcali Állomása. Ezek először az elmúlt évtizedekben önállóan, folyamatosan gyűjtötték, kezelték és gyarapították a muzeális borkészletet. Ezek között a borok között szerepel az 50-es években megtalált a háborús viszontagságok elől elrejtett, elfalazott, valamint ezen állami vállalatoknak a háború utáni első évjáratai. A II. Világháború előtti évjáratok – a készlet legértékesebb része – többségében a Királyi Vincellérképző, és a Kincstári Szőlőbirtok készletéből került az SzBKI Tarcali Állomásához. Az állami gazdaságok és a pincegazdaság – több lépcsős átalakulás után - 1971-ben Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinátként egyesültek. A Tokaj-hegyaljai Borkombinát és jogelődjeinek mintegy évi 500 000 hl-es borkészlete a 28 községből és a 283 pincéből hatalmas készletet jelentett. A tolcsvai Waldbott, Bekényi, az abaújszántói Zimmermann, a mádi, a tokaji Rákóczi, a sátoraljaújhelyi Piarista pincében szétszórtan elfekvő muzeális borok egy helyre összegyűjtésének gondolatát az 1970-es évek elején Bodnár Sándor borászati főosztályvezető vetette fel. 1972-ben Budapesten rendezték meg az I. Borvilágversenyt, amely borverseny segített azon gondolatok megfogalmazásában, hogy lényegesen többet kellene tenni a nagy évjáratok borainak érleléséért, megőrzéséért, a muzeális borként való értékesítés lehetőségeinek megteremtéséért. Ezen gondolatok érlelődése során fogalmazódott meg a muzeális borkészlet kialakítására irányuló ötlet. Dr. Bodnár Sándor borászati főosztályvezető, Dr. Kovács István József borászati osztályvezető és Csibrik Lajos körzeti üzemvezető elgondolási alapján elindult a Bormúzeum kialakítása 1972ben. A döntést támogatta a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság Borkombinát vezérigazgatója Ka-

15

Tokaji Aszú 1956

NEMZETI BORVAGYON

pás Pál és Majher Imre kereskedelmi vezérigazgató helyettes is. Ezen értékmentő és értékteremtő döntés alapján lett kijelölve Tolcsván a kiváló adottságú Constantin pince és a Felső Rákóczi pince. Elindultak a belsőépítészeti munkák, és megkezdődött a borok kiválogatása. Ezek az első Borvilágversenyen szereplő borokból, az első japán export palackos boraiból valamint a fahordós érlelésű borokból lettek kiválasztva. Ide kerültek más pincészeteknél már meglévő muzeális borok. A muzeális gyűjtemény feltöltéséhez hozzájárultak többek között, Szabó Dániel pincevezető (Tolcsva Waldbott pince), Laurencsik János és Pogácsás János pincevezetők (Tolcsva Bekényi pince), Takács László pincevezető (Abaújszántó Zimmermann pince), Hubai László pincevezető (Mád pince), Porkoláb János pincevezető (Tokaj Rákóczi pince), Elek István pincevezető (Sátoraljaújhely Piarista pince). A fenti munkák megkezdése, kivitelezése és folyamatos szakmai megbeszélése, illetve a kollektív jó döntések meghozatala érdekében Pogácsás János pincevezető lett bevonva a borok minősítésébe. Ő volt a legkiválóbb ismerője az aszúboroknak, hiszen élete nagyobb részét a pincében, több száz hordó különböző minőségű és évjáratú aszúbor között töltötte. A reggeli munkaelosztás és adminisztráció elvégzése után folyamatosan kóstolta és minősítette az aszúborokat. A muzeális pince létrehozásának alapgondolatához is nagymértékben hozzájárult tevékenysége, hiszen Ő már korábban is rakott le kis palackszámban kiváló évjáratokat érlelésre, bár nem gyűjtemény létesítése céljából, hanem a borok fejlődésének megfigyelése érdekében. A borok döntő többsége 1956; 1959; 1964 évjáratú volt, illetve a későbbi évjáratok borai a Tolcsvai Állami Gazdaság, majd a tarcalival történő egyesítés után a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság pincészeteiből kerültek be a gyűjteménybe. Kis részben palackos, nagyobb részben hordós érlelésű borokból származtak ezek a tételek. A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság Borkombinát borászati főosztálya a rendszeres borbírálatok alkalmával módszeresen válogatta ki a legkiválóbb évjáratok legjobb borait, amit a Tolcsva Bekényi pincébe gyűjtöttek össze érlelésre. A kiérlelt borokat a borászati főosztály szakembereinek elbírálása után nagy gondossággal lepalackoztatta Turján József palackozóüzem vezető, és így került a múzeumba elhelyezésre. A borok palackozása azonban hosszútávra alkalmatlan méretű dugóval történt az 50-es, 60-as, 70-es években, azon egyszerű okból, hogy csak ilyen dugókat lehetett beszerezni a kereskedelemből. Portugália szocialista kormányát segítette a magyar politikai vezetés, és ezért cserébe hálából olcsó, de hosszabb távú palackos érlelésre alkalmatlan dugókat, illetve parafalemezeket

16

Tokaji Aszú 1956

NEMZETI BORVAGYON

kapott az ország. Ezek a dugók egy-két évre biztosították a jó zárást, ezután azonban zsugorodtak és megkeményedtek. Ezért azokat folyamatosan át kellett dugózni. Az 1970-es évek közepére a gyűjtemény meghaladta a 200 ezer palackot, mely folyóborként volt leltárba véve. Ebbe a gyűjteménybe kerültek az 1960-as évek elején Abaújszántón megtalált Zimmermann borkereskedő által elfalazott pince palackos borai is. A „Zimmermann borok”-at Pogácsás János megbízás alapján végigkóstolta, és a megfelelő minőségű borok újra dugózás után a Bekényi pincébe kerültek, majd innen a muzeális pincébe. Az állami gazdaságok és a pincegazdaság -több lépcsős átalakulás után- 1971-ben Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinátként egyesültek. Majd ez 1982-től átvette az SzBKI Tarcali Állomását is. A II. Világháború előtti évjáratok –a készlet legértékesebb része– többségében a Királyi Vincellérképző, és a Kincstári Szőlőbirtok készletéből került az SzBKI Tarcali Állomásához. A tarcali kutatóállomáson lévő muzeális készletből is került aztán a muzeális aszúbor a Tolcsvai Bormúzeumba. Az 1949 előtti tételek tehát a Tarcali Kutatóállomásról származnak. A Tarcalról származó borok megőrzéséért és a gyűjteménybe kerüléséért köszönet illeti Lengyel Béla igazgatót, Brezovcsik László igazgatót, Éles Sándor főborászt, Puklus János pincevezetőt, akik a Királyi Vincellérképző és a Kincstári Szőlőbirtok muzeális palackos boraival gyarapították a Tolcsvai Bormúzeumot. A legöregebb borok 1982-ig a Felső Constantin pincében lettek elhelyezve, a később palackozottak kerültek a Felső Rákóczi pincébe. A két pince a gyűjtemény indulásakor különálló volt, s csak az 1970-esévek elején lett összevágva. A Borkombinát a privatizáció során 1993-ban vette fel a Tokaj Kereskedőház Rt nevet. (a továbbiakban TKH). A 2050/2004. (III:11.) számú Kormány határozat eredményeként a Tokaj Kereskedőház Rt. vagyonát képező, 288.505 db palack, valamint az SzBKI Kőbánya készletét képező 572 db palack adózott borként átkerült az FVM SzBKI Kecskemét készletébe, majd 2011-ig a KÉKI látta el a kezelését. 2011.08.01-i időponttal a vidékfejlesztési miniszter KOF-764/6/2011 számú döntésével létrehozta a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetet. A döntés értelmében az Alapító Okiratban a TSzBK vagyonelemei között fel van sorolva, mint telephely, a Tolcsva, Konstantinpince hrsz. 24/A, közkeletű elnevezéssel a muzeális pince és borkészlet. A muzeális borkészlet a TSzBK fontos vagyoneleme, melynek megőrzése, bővítése és szakmai felügyelete az intézet kiemelt feladatai közé tartozik.

17

Tokaji Aszú 1956

NEMZETI BORVAGYON

Sajnos a készlet kezelésére és a pince állagmegóvására nem fordítottak elegendő forrást. Ennek következtében a pince bejáratai mára részben romossá váltak, a lépcső, a világítási rendszer és a berendezési tárgyak részben elöregedtek. A borkészlet több tétele is sürgősen átpalackozásra vár. Az utóbbi évek terméséből nem kerültek be újabb borkészletek a pincébe. A privatizációs koncepció részeként 1990-93 között külföldi többségű vállalatok számára a gyűjteményből mintegy 30.000 db palack lett értékesítve. (1968-as és fiatalabb évjáratok). 1993-as évjáratig az évjáratok lepalackozása pótlása folyamatos volt. Közben a készlet a kereskedelmi értékesítés mellett is növekedett. A bortételek lehelyezése 1999-2000-ig tartott, majd megszakadt. 2005-ben a muzeális borkészlet kb. 30.000 palackját a fiatalabb, kereskedelmi értékesítésre alkalmas nagyságú tételekkel rendelkező évjáratból a TKH megtartotta, és egy másik pincéjébe szállította. A készlet ellenőrzését, és a megosztási javaslat elkészítését egy független szakértő bizottság kóstolási véleményére alapozta az Állami Privatizációs és Vagyonügynökség. A TKH Rt. és a jogelőd Borkombinát az 1990-es években mintegy 2500-3000 palackot értékesített évente „normál kereskedelmi forgalomban” és kb. 50-100 palack került aukciós értékesítésre. További mintegy 5-10 palack/év került jelentős sajtó és marketing érdeklődés mellett nemzeti protokoll ajándékként átadásra (pl. az angol anyakirálynő 100. születésnapja). Több olyan, nemzetközi szaktekintélyek bevonásával tartott borbemutató volt, ahol éves szinten 20-50 palack 30-40 éves és annál régebbi bor került bemutatásra. (pl „Az Évszázad Borkóstolója, Sárospatak, 2000-ben). 1990 és 2000 között a bortételek átdugózása, szűrése folyamatos volt és a TKH „muzeális árlistáján” 20-30 féle, OBI forgalomba hozatali engedélylyel rendelkező bortétel szerepelt. 2002-ben az UNESCO a Tokaji Borvidéket a „kultúrtáj” kategóriában a „Világörökség” részévé tette, melynek „magterületén” belül kiemelt egyedi értékként szerepel a „Tolcsvai Muzeális Pince”, a „Felső Rákóczi és Konstantin” pincék együttese, ahol a fenti borkészlet tárolása történik.

18

Tokaji Aszú 1956

A NEMZETI BORVAGYONBAN TÁROLT TOKAJI ASZÚK CSOMAGOLÁSTECHNIKAI JELLEMZOI Palackok A Nemzeti Borvagyonban található készlet meghatározó része 0,5 literes, úgynevezett „tokajis” palackban került letöltésre, amelyek esetében a “m. kir. földmivelésügyi miniszter 1936. évi 70.000. számú rendelete, a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról, és a borhamisítás tilalmazásáról szóló 1936: V. törvénycikk végrehajtásáról” 32. §-ában leírtak a meghatározóak: „… a palackban forgalomba hozott tokaji szamorodni, máslást, fordítást, aszút és essentiát pedig csak 0,5 liter, vagy ennél kisebb ürtartalmú fehér színű tokaji alakú palackokban szabad forgalomba hozni.” 1946 előtti palackok jellemzői az alábbi képeken kerülnek bemutatásra:

2. kép • Benyomott talpú palack

19

Tokaji Aszú 1956

3. kép • Üveg nyomat

A NEMZETI BORVAGYONBAN TÁROLT TOKAJI ASZÚK CSOMAGOLÁSTECHNIKAI JELLEMZŐI PALACKOK

4. kép • Piarista palack

5. kép • Sajószentpéteri palack 1946 után

1946 után a korábbi palackforma egyszerűsítésre került, így elhagyták róla a „tokaji” feliratot, vagy más a palack vállán és hasán az üveg anyagából készült domború nyomatot, a palack nyaka rövidebb és nagyobb belső átmérőjű lett, míg a palack aljáról elmaradt a benyomott kúp. 1946-tól 1993-ig a Sajószentpéteri Üveggyár állította elő egyedül ezeket a palackokat, 810-es típusmegjelenítéssel, a palack fenekén a következő jelöléssel: S, 0,5 l Az adott palack szabvány száma: MSZ 80583 Méretei Magasság:

3

20

255 mm

Has külső átmérő:

71 mm

Száj belső átmérő:

16 mm

Tömeg:

0,4 kg

Pálinkás Gyula. Szőlészeti és borászati zsebkönyv, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1959

Tokaji Aszú 1956


A sajószentpéteri palack 1980 után megváltozott, a talp recézetté vált és a korábbi „S” jelzés helyett az Üvegipari Tröszt logója került a palack aljára.

6. kép • Sajószentpéteri palack 1980 után

7. kép • A palackfúvásra használt sablon száma a talp közelében a paláston

1993-1998 között egy egyedi formájú palackot is használt az állami vállalat, ami az alábbi képeken látható.

8. kép • Az 1993-ban rendelt palack

21

Tokaji Aszú 1956

9. kép • Trapéz tájolós palack 1993 és 1998 között


10. kép • Renessaince palack 1993 után

22

Tokaji Aszú 1956

A NEMZETI BORVAGYONBAN TÁROLT TOKAJI ASZÚK CSOMAGOLÁSTECHNIKAI JELLEMZŐI

Dugók A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinátban, és a jogutód Tokaj Kereskedőházban a felhasznált dugókkal kapcsolatban az alábbi információk lelhetőek fel: A palackozó üzem 1974-ben létesült Tolcsván, korábban az Állami Pincegazdaságnak Mádon volt palackozója, azonban ott nem használtak egységes dugókat, nyomatuk, feliratuk nem volt egységes, vagy hiányzott. Többségében belpiacra történt a palackozás, és így az export tételekhez „MONIMPEX Hungary” nyomatos dugókat használtak fel, megkülönböztetve a külföldi szállítmányokat. A Tokaji Borkombinát belföldi és export dugó mérete1986-ig 36 × 24 mm, illetve 38 × 24 milliméter volt. Azonban 1986-tól 1988-ig fokozatosan áttértek a 42 × 42 mm-es dugókra és valamennyi bort ezzel a dugóval zártak. A „MONIMPEX” feliratú dugókat 1986-ig használták, utána tértek át az úgynevezett „koronás címeres” nyomatra. A Szőlészeti Borászati Kutatóintézet Tarcali Állomása 1969-től rendelkezett palackozó géppel. Tételeik többségét nyomat nélküli dugóval palackozták. Néhány minta a dugón használt nyomatokra, feliratokra:

11. kép • Állami vállalat dugója 1990 előtt

23

Tokaji Aszú 1956

12. kép • Állami vállalat dugója 1990 után

A NEMZETI BORVAGYONBAN TÁROLT TOKAJI ASZÚK CSOMAGOLÁSTECHNIKAI JELLEMZŐI DUGÓK

13. kép • Export dugó az 1980-as években

14. kép • Dugógyári tételszám 2003-ból

16. kép • Muzeális dugó 1998 és 2001 között

15. kép • Tarcal Kutató Állomás dugó

24

Tokaji Aszú 1956


Kapszulák A Tokaji Borkombinát 1976 előtt alumínium kapszulát használt, utána tért át a műanyag kapszulák használatára.

25

17. kép • Kézzel simított alumínium kapszula

18. kép • Géppel mángorolt alumínium kapszula

19. kép • Tépőzáras műanyag kapszula

20. kép • Átlátszó műanyag kapszula

Tokaji Aszú 1956


21. kép • Nyomat a kapszula fedelén

22. kép • Nyomat a kapszula fedelén

Címkék A Tokaji Borkombinát 1975-ben tért át a 0,5 literes palackoknál a „koronás címere”. Bár a Nemzeti Borvagyon készletének többsége címkézetlen, néhány esetben a címke maradványa is segíthet a beazonosításban.

23. kép • Az 1970-es évek előtt használt nyakcímke formája

26

Tokaji Aszú 1956

A NEMZETI BORVAGYONBAN TÁROLT TOKAJI ASZÚK CSOMAGOLÁSTECHNIKAI JELLEMZŐI CÍMKÉK

24. kép • Tokaji Aszú 70-es évek

25. kép • Tokaji Aszúk 90-es évek

27

Tokaji Aszú 1956

1956-OS TOKAJI SZÜRET ESEMÉNYEI ÉS ELOZMÉNYEI 1956-ban csökkent a beruházás mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, visszaesett az ipari termelés is, az év során akadozott a kenyér- és a húsellátás, a boltok előtt több száz főből álló sorok vártak, amelyek élelmiszerekre vártak. A szőlő- és borágazat a mezőgazdaság más ágazataihoz hasonlóan siralmas állapotba került, még ha az államosítások a magánszorgalom ezen ágát jobban megkímélték, mint más ágazatot. A Kertészet és Szőlészet augusztus 20.-i száma, még a forradalom kitörése és a Tokaj-hegyaljai nagy szőlőrekonstrukció megkezdése előtt a demokratizálás jegyében közölt egy közleményt. Ebben a szeptember 1-én kihirdetett Tokaj-hegyaljai szőlőterületek felújításának elősegítésére, a parlagok megművelésére szánt 1085/1956 (IX. l.) számú minisztertanácsi rendeletet ismertette, amellyel új területek művelésbe vonását szerették volna elérni. Ígéretük szerint, ha az 1960-as év végéig teljesítenék ezt, akkor a művelést vállaló tulajdonába szállt volna jóváírással az általa 1960 végéig megművelt állami terület. Két hónappal később az október 20.-i lapszám egy szüreti zsánerképpel jelent meg a címoldalon. Idilli nyugalmat és bőséget sugárzott a kép, amely nem adta vissza a paraszttársadalom mélyén fortyogó indulatokat, és a szőlő - borágazat, valamint a tervutasításos falu tragikus helyzetét. Az 1956-os esztendő az év eleji időjárás alapján nem ígért különlegesen jó évjáratot. Tavaszszal nagy jeges árvíz pusztított, nyáron jégverés érte a szőlőket, majd száraz, nagyon meleg augusztus köszöntött be, tehát elmondható, hogy szélsőséges időjárás uralkodott az év során. Azonban a nyárvégi nagy meleg a tokaji szőlők érésének rendkívüli módon kedvezett. A nyári melegek augusztusban és szeptemberben is folytatódtak, szeptember 2-án 32 fokot mértek, és utána 10 napig kánikula volt. Október első napjaiban tovább folytatódott a szokatlan nyári meleg, amit hirtelen lehűlés és kiadós országos esőzés követett. A szeptember melegebb volt az átlagosnál, ami a jó aszúsodáshoz hozzájárult. A Kertészet és Szőlészet c. szaklap 1956. október 20.-i, V. évfolyam 10. számában Kulin István meteorológus az időjárásról szintén jó-

28

Tokaji Aszú 1956

1956-OS TOKAJI SZÜRET ESEMÉNYEI ÉS ELŐZMÉNYEI

kat írt. Szeptember 20-a után a hőmérséklet ismét 25-26 fok lett. A meleg a hónap végén még fokozódott, országszerte 25-28 fokra. Október első napjaiban tovább folytatódott a szokatlan nyári meleg, azonban 4.- én erős lehűlés és kiadós országos esőzés volt. A napfényes órák száma szintén az országosnál jóval több volt. Budapesten pl. szeptemberben 268 órát sütött a nap, ami 1907 óta, amióta a napsütéses időszakot mérték, minden korábbi mértéket meghaladott. A szeptemberi lehullott csapadék a 25 mm-t csak egy-egy régióban, az ország északkeleti területén haladta meg, majd száraz periódus következett, ami az aszúsodás nagymértékű kialakulásához vezetett. A Szabad Föld forradalom előtti október 21.-i számában tették közzé a Magyar Közlöny október 16.-i számából átemelve az élelmiszeripari miniszter borszőlő, szőlőcefre, must és a bor felvásárlási árának megállapításáról szóló rendeletét.

1. ábra 1956. év meteorológiai adatai Tokaj-hegyalján4

4

29

Saját kutatómunka eredményként Leskó Istvántól

Tokaji Aszú 1956


Az 1956-os Tokaji 5 puttonyos aszú alapanyagát a Tarcali Állami Gazdaságban szüretelték – Tokaj, Tarcal, Mezőzombor, Mád, Bodrogszegi és Bodrogkeresztúr határában – a mintegy 540 katasztrális hold karós szőlőültetvényeken. A szüret hivatalosan 1956 október 22-én kezdődött – és egy november 4. és 10. közötti megszakítás után – december 4-én fejeződött be (az ÉszakMagyarország lap október 10-én már bejelentette a szüretet, bár a cikkben egy csemegeszőlőt szorongató kislány volt látható5). Az aszú feldolgozására a Gazdaság Tarcali Pincészetében került sor, majd Mádon tárolták. Ebben az időben a pincészet igazgatója id. Leskó István, borászati vezetője Kubus István volt, míg a pincemester Terjék Lajos volt. A bor tárolásáért Mádon Hubay László volt felelős, majd 1972 után, a jogutód Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát Tolcsvai Muzeális pincéjében, Pogácsás János és Soltész Miklós pincemesterek.

A hegyaljai szőlőkben kár nem történt a forradalom időszaka alatt, valamennyi szőlőben rendben leszüreteltek, és pincékbe került a must.6

A jó minőségű termésről, a borokról, a majdani híres aszúról először a december 9-én megjelent Szabad Föld adott hírt. A Szabad Föld ugyanezen száma a bortermelők megnyugtatására közölte azt is, hogy megkezdik a bor felvásárlását, a zavaros gazdasági és politikai viszonyok ellenére is. A SZÖVOSZ (Szövetkezetek Országos Szövetsége) központ igyekezett megnyugtatni minden gazdát, hogy az irányár a korábban (forradalom előtt) megállapított felvásárlási ár, de a jó minőségű borért ennél magasabb árat is fizethetnek majd. Az év végén, december 30-án a Szabad Föld már egyértelműen hírül adta a nagyreményű 1956os aszú létét, még ha nem is tudta pontosan, hogy mit is jelent be, a „Jobbak a borok” címmel: „Szakértők becslése szerint az első fejtés alapján a termésnek mintegy 60 százaléka továbbérlelésre, úgynevezett iskolázásra alkalmas s így 4-5 év múlva kiváló borokként tudják majd forgalomba hozni”. A beszámoló szerint az elmúlt évtized legjobb minőségű termését szüretelték a tokaj-hegyaljai szőlőkben. Nem volt ritka a 25-27 cukorfokos must, sőt a tarcali kísérleti gazdaság egyik szőlőjében 34 cukorfokos mustot szüreteltek. Már az első fejtés megmutatta, hogy még a gyengébb borok is lényegesen jobb minőségűek voltak, mint az elmúlt három évi legjobb évjáratok. A forradalom időszakában szüretelt szőlő, majd a borévjárat minden elhallgatás ellenére az évszázad egyik legkiválóbb évjárata lett.7

5

Hivatkozott cikket lásd az V. mellékletben Saját kutatómunka alapján 7 Saját kutatómunka alapján 6

30

Tokaji Aszú 1956


Azonban a fenti szinte pusztán szakmai leírásnál jóval több is történt Tokajban az 1956-os szüret időszakában. Moldova György „Égi szekér” című művében külön megemlékezik az említett szüretről, innen is tudható, hogy a szüret október 22-én kezdődött, egy nappal a forradalom kirobbanása előtt Az alábbi sorokban Leskó István igazgató emlékeit eleveníti fel az író, amely sorok jól érzékeltetik a tokajiak elhivatottságát a Tokaji Aszú iránt:

„1955 szeptemberében Tarcalon a mérleg négymilliós veszteséget mutatott, de én bizakodtam. Jó volt a gárdánk, és én nem szégyelltem odaállni eléjük, és megmondani, hogy személy szerint mi a dolguk, és kértem a támogatásukat. Szériában jöttek az újítások, az időjárás is segített, nullás egyenleggel zártuk az évet, abban reménykedtünk, hogy a következő év még jobban sikerül. 1956. október 22-én kezdődött el a szüret, másnap kitört a felkelés. Összehívtam a vezetőket: – Akinek félnivalója van, az szedje a sátorfáját, és ne mutatkozzon! – Nem volna jó, ha maga is elmenne, Leskó úr? Sokan azt mondják magáról, hogy Rákosi kádere. – Én nem félek. Akik viszont itt maradnak, azoktól egyet kérek: legyenek mindig kint a munkások között. A szüretnek menni kell. A munkások képviseletet alakítottak a maguk köréből, és bejöttek hozzám: – Igazgató úr, maga tudja, hogy Tokaj-Hegyalján a munkában nem a terület számít, hanem a minőség, ezért szüntessük meg a teljesítményrendszert. A szüretelő kéziszedő kapjon öt forintot, a puttonyos pedig hat forintot óránként. Ez akkoriban nagyjából egy liter bor árát tette ki, bólintottam: – Rendben, van ennyi pénzünk. – De tessék mondani: ha a pénz elveszíti az értékét, mivel tetszik minket kifizetni? – Maguk emlékeznek rá, mivel fizettek 1945-ben a millpengő idején? – Borral. – Most is be van tárolva az 1955-ös termés, 6000 hektó, csak meg kell védeni, mert sok helyen már törik fel a pincéket. Őrséget szerveztek, és ment a szüret is zavartalanul.”8

8

31

Moldova György: Égi szekér, Magvető kiadó, Budapest, 1982

Tokaji Aszú 1956


Az Észak-Magyarország című lap 1956. november 8-i számában9 fenti sorok ellenére cikkek közölt, amelyben aggódott a Tokaji Aszúért és a szüretért, feltehetően a kisebb sztrájkok miatt hívja fel a hegyaljaiak figyelmét, hogy ne hagyják veszni a termést. A helyiek beszámolói10 ezzel szemben a szüret zavartalanságáról számolnak be, mint Fehér Barna mádi lakosé, aki 1958-tól a Tarcali Állami Gazdaság dolgozója volt és a Betsek, Dobozy illetve Király dűlőkért felelt 1993-ig, mint brigád-telepvezető. 1956-ban 17 éves diákként, Egerben, a szőlészeti-borászati technikumba járt, de elmondása szerint a forradalom napjai alatt bevezetett tanítási szünet miatt otthon volt Mádon. Arra emlékszik, hogy a családi szüret a forradalom kezdete előtt már zajlott. Mindenki aggódott, hogy az állam kifizeti-e, a beadott must és aszúszem értékét, de ez néhány nap késéssel a szovjet megszállás után is folytatódott, nem érte kár a termelőket. Fentieket támasztja alá idősebb Müller István, sátoraljaújhelyi lakos beszámolója is, aki 1956-ban 34 éves volt. Ő már 1949-ben alapító főkönyvelője volt a Pincegazdaság Mádi üzemegységének, amely cég központja 1953-ban Sátoraljaújhelybe került. 1956-ban a vállalathoz tartozó tokaj-hegyaljai, miskolci, és nyíregyháza-sóstóhegyi pincéktől érkező telefonos napi jelentések kapcsán folyamatos információkat kapott a szovjet csapatok mozgásáról is. A forradalom kitörése előtt megkezdett szüreti felvásárlás kifizetésén folyamatosan dolgozott. Annak ellenére, hogy a szovjet megszállás után a vállalati központban is kirobbant a „sztrájk”, mégis mindenki egyetértett azzal, hogy a felvásárolt must és aszúszem értékét ki kell fizetni. Idősebb Müller István így 1956. november 8-án, először, a Magyar Nemzeti Bank Sátoraljaújhelyi fiókjában felvette a kifizetés ellenértékeként szánt készpénz, majd a városi taxival kivitte a pincékhez a termés ellenértékét. A kifizetés ilyen módja rutinná vált, így naponta 300-400 ezer forint (akkori) értékben vett fel készpénzt és fizette ki helyben a gazdákat. A kifizetés november hónapban szerződésszerűen folytatódott. Állítása szerint összességében mind menynyiségben mind minőségben átlagon felüli volt az 1956-os évjárat, a gazdákat pedig maradéktalanul sikerült kifizetni. A sztrájkról számol be Porkoláb János is Tokajból, 1956-ban 21 éves volt csak és éppen október elsejétől kezdett el dolgozni a Tarcali Állami Gazdaságban, mint brigádvezető. A Miskolcról teherautóval érkező forradalmárok a Berekaljban szüretelő munkásaitól szőlőt kértek a sebesültek

9

Hivatkozott cikket lásd az V. mellékletben Beszámolókat lásd az I. mellékletben

10

32

Tokaji Aszú 1956


részére október 26-27. táján. A forradalmárok Tarcalon keresztül a Kopasz hegyre tartottak, hogy felszámolják a TV adó melletti, a Szabad Európa Rádió adásait zavaró szovjet rádióállomást. Ekkoriban alakult meg a gazdaságban a Munkástanács, és a szovjet megszállás után sztrájkot hirdetett, ami 3-4 napig tartott. A Tarcali Állami Gazdaság erre az időre kifizette a munkabért, amit később központi utasításra levontak. A munkabéreket – teljesítménybéreket – a szüret közben megemelték, de azok később megmaradtak.11 A sztrájk után a szüret folytatódott, és a november végi havazásokig tartott. Azt már Visóczy Ferenc, korabeli pincemunkás, elbeszéléséből tudjuk, hogy a MONIMPEX pince munkatársai a november közepére megváltozott politikai helyzetben felelősségre vonások során már úgy adták elő a sztrájk eseményeit, hogy ők a forradalom napjai alatt „őrizték a bort”, nehogy a készlet kárt szenvedjen. Visóczky Ferenc 1956-ban 25 éves volt. 1955-ben kezdett el dolgozni a MONIMPEX Vállalat Mádi Pincészeténél, mint pincemunkás. Az 1956os évjáratban is vásárolt fel a pincészet mustot és aszúszemet, melyre ő, mint kiváló évjáratra emlékezik, alátámasztva a híreszteléseket, hogy az évjárat egyike volt a legjobbaknak a 20. században. Abban az időben még senki sem sejtette, hogy az évszázad egyik legnagyobb, legjobb, legszebb aszúbora érik a tokalj-hegyaljai gönci fahordókban, amely aszúbor így a magyar forradalom ajándéka is volt. A borász szakma is suttogva emlegette csak az 1956-os kiugró évjáratot, amelynek a 20. évszázad kiemelkedő aszúi között, az 1949-es és az 1972-es mellett a helye.12 Azonban a rendszerváltozásig az 1956-os évjáratról szemérmetesen hallgattak, mi több, elhallgatták. Sőt, mire a kiugró minőségű aszú erejét és hatalmát, kiválóságát megmutatta, addigra már évjáratát is meghazudtolták és 1957-es évjáratnak kezdték hívni. Az 1957-es évszám alatt érlelődő borokról, a féltve őrzött titokról csak a demokratikus rendszerváltás lebbentette fel a fátylat, az évjárat története plasztikusan tükrözi az akkori politikai viszonyokat.

11 12

33

Eredeti dokumentumokat lásd az II. és III. mellékletekben Csoma Zsigmond 2010: Múzeális tokaji borok. In: Borászati Füzetek 2010/4. 19.

Tokaji Aszú 1956


Fentieket támasztják alá a „Munkás évek” kiadványban, a Szőlészeti Kutató Intézet Tarcali telepének 68 katasztrális hold területén 1956-ban szüretelt aszúról írottak is:13 „1956-ban a nyárutón beköszöntött aszály okozott kárt a tarcali szőlőben. Ennek ellenére az üzemegység a jelentés évében egészen kiváló minőségű borokat produkált. Nem csak a mennyiségi tervet teljesítette túl 500 hektoliterrel, hanem a sokáig emlékezetes 1947. évi borminőségekkel vetekedő, sőt bizonyos tekintetben azt is meghaladó minőségű, több mint 242 hl aszút és mintegy 210 hl édes szamorodnit állított elő”. A fenti szüretelésű évjárat borait viszonylag korán, 1958-ban megmérették, az Intézet fennállásának 60. évfordulójára, Budapesten rendezett I. Nemzetközi Borversenyen, ahol az 1956-os boraik közül 8 arany, 1 ezüst és 1 bronzérmet szerzett. A II. Nemzetközi Borversenyen 1960ban Budapesten 3 arany és 3 ezüstérmet értek el az évjárat borai.

13

„Munkás évek” a szőlészeti kutató Intézet Kísérleti Gazdaságának 11 éve, Kísérleti Telep a Tokajhegyalján, A Szőlészeti Kutató Intézet, Budapest, 1962

34

Tokaji Aszú 1956

AZ 1956-OS TOKAJI ASZÚ ÚJJÁSZÜLETÉSE Az 1956-os forradalom 60 éves évfordulója kiváló alkalmat szolgáltatott arra, hogy az eltitkolt és szinte elfelejtett, nemes évjárat borát egy ünnepi arculattal ellátva az ünnepi események méltó kísérőjeként helyezzük fókuszba a borász szakma részéről. Ezen tevékenység azonban rengeteg előkészületet igényelt, hiszen kevés alkalommal valósult meg a világban, hogy 60 éve pincében tárolt, nagyobb mennyiségű bort palackoztak át és vittek közönség elé. Ez a tevékenység komoly szakmai, logisztikai és marketing aktivitást, illetve azok pontos megtervezését igényelte, kiváltképp azért, mert a Nemzeti Borvagyon több százezer palackos készletének újrahasznosításával kapcsolatos jövőbeni tervek megvalósításában is mintegy pilot projektként fogható fel az 1956-os ünnepi Tokaji Aszú újrapalackozásának folyamata. A pilot projekt folyamata az alábbiakban kerül bemutatásra. • Érzékszervi vizsgálat BORKÉSZLETTEL KAPCSOLATOS FELADATOK

• Analízisek • Újra palackozás

Országos Borszakértő Bizottság Szent Isván Egyetem Kertészettudományi kar

• Ünnepi arculattal felcímkézés 2. ábra 1956-os Tokaji Aszú újrapalackozásában résztvevő szervek és az eljárásrend

35

Tokaji Aszú 1956

NÉBIH


Minden plack érzékszervi vizsgálata

Újra palackozás

Címkézés

Borok diplomáciai, szakértői eseményhez rendelése

MÉRÉSEK PONTOSÍTÁSA

3. ábra Az 1956-os Tokaji Aszú újrapalackozásának és hasznosításának folyamatábrája

Előkészítés, kiválasztás folyamata Az 56’ aszúk újra kóstolását és újra palackozását egy kiválasztási folyamat előzte melynek keretén belül az OBB szakértői a NÉBIH BAII kollégáival, valamint helyi, Tokaji borászokkal együttműködve előkóstolást tartottak az évjárat különböző tételeiből. Az elő kóstolás eredménye képen lett kiválasztva az a megközelítőleg 150 palackos 1956-os 5 puttonyos aszú tétel, amely 10 nappal később a szakértő bizottság által érzékszervi vizsgálaton esett át, majd ezt követően újra palackozták és „ünnepi ruhába” lett felöltöztetve.

Érzékszervi vizsgálat A Nemzeti Borvagyon muzeális pincéjéből az előzetesen előválogatott borokat a magyar borszakma krémje tesztelte le a Dereszla Pincészet pincéjében, 2016 október 14-én. A tesztelésre laboratóriumi körülmények között került sor, a palackok az eszközök, dugóhúzók mind sterilizáláson estek át. Minden palack egyenként került felnyitásra, egyenként lettek bevizsgálva és újra palackozva. Az elsődleges vizsgálatok arra irányultak, hogy a szakértők megállapítsák, a megvizsgált tétel színében nem zavaros, illatában tiszta, ízében pedig muzeális kora ellenére még élő, fogyasztásra teljesen alkalmas állapotban legyen. A minősítő bizottságban Sárdy Diána, a Szent István Egyetem borászati tanszékének vezetője, Romsics László, a Csányi Pincészet vezérigazgatója, az OBB alelnöke, Kató András, a természethű borokkal foglalkozó

36

Tokaji Aszú 1956


Terroir Club borkereskedés vezetője, Mészáros László, a Disznókő Pincészet birtokigazgatója, Horkay András, az Országos Borszakértő Bizottság elnöke és Barátossy Gábor, a Nébih BAII igazgatóhelyettese foglalt helyet. A Tolcsvai muzeális pincéből átszállított szabványos félliteres palackokból csak minimális, alig kóstolásnyi mennyiség került kitöltésre, majd a fent említett kritériumok alapján került sor a borok érzékszervi vizsgálatra. Minden palack külön bírálóhoz került bevizsgálásra és adott palackot csak abban az esetben kóstoltak meg többen, ha annak minőségét illetően érzékszervi bírálója hibát vélt felfedezni. (Az 1956-os Tokaji Aszúra az 1936-os bortörvény vonatkozik, a napjainkban készített gyümölcsös aszúkkal összevetni sajnos nem lehet őket, hiszen annak idején tíz éven át érlelték hordóban a borokat, a mostani pár éves érleléshez képest, nem beszélve arról, hogy az 1936. évi V. törvénycikk alapján csak hegyi szőlő terméséből készült bort lehetett tokajiként forgalomba hozni, ami egyúttal megmagyarázza azt is, miért készült a jelenlegi mennyiséghez képest körülbelül egytizednyi mennyiségű bor Hegyalján, abban az időben. ) Amennyiben a vizsgált bor megfelelt az érzékszervi vizsgálat feltételeinek, úgy rögtön a laboratórium elzárt palackozó részébe került, ahol kézileg újra palackozták és dugózták. A bíráló bizottság összesen 150 palack 60 éves aszút kóstolt meg és Horkay András bizottsági elnök összesítése szerint, a borok nagy többségét remek állapotban találták, megközelítőleg 90 százalékukkal nem volt semmiféle gond, a maradék közel 10 százalék vagy „dugós” volt, vagy pedig zavaró, gombás ízjegyeket fedeztek fel bennük. A hibás borok természetesen nem kerültek a későbbiekben 0,375 literes palackokba áttöltésre. Kiss Eliza, Miniszteri biztost megerősítette a bírálatot követően, hogy az 1956-os aszúk kóstolása és újra töltésé tesztprogramként is működik, annak sikere esetén, későbbi döntés kérdése, hogy más, nagyobb tételeket is újra palackoznak-e majd a Tolcsvai muzeális pincéből.

Analízisek A tételt megvizsgálta a Nébih is, amely megállapította az aszú eredetiségét, nem hamisított mivoltát, és igazolta, hogy 13 térfogatszázaléknyi alkoholja szőlőből származik. A vizsgálat kimutatta, hogy a bor analitikája semmit nem változott a legutolsó, 1998-as vizsgálathoz képest: a literenként 127 gramm cukrot és 8,3 grammnyi savat tartalmaz. Az újrapalackozás után pedig a következő 25-30 évben sem kell majd hozzájuk nyúlni, minőségromlás nélkül fogják az elkövetkező évtizedeket a most lepalackozott aszúk átvészelni.

37

Tokaji Aszú 1956


Újrapalackozás A Dereszla pincészet mikrobiológiai laborjában, elzárt, steril körülmények között került sor a palackozásra, ahol az előzetesen az érzékszervi vizsgálaton már sikeresen átesett tételeket egyenként leszűrték, majd kézzel újra palackozták az új 0.375 l ünnepi palackokba és ledugózták a speciálisan erre a célra gyártatott parafa dugóval. Baj Edit borász és Buránszki György, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal borászati és alkoholos italok igazgatóságának analitikusa végezték a rendkívül precíz, időigényes feladatot. Az újra palackozás és dugózás folyamatát nehezítette, hogy az oxidáció elkerülése érdekében a borokat gyorsan, egymást után kellett áttölteni az új palackokba és kézi dugozóval azonnal lezárni. Mindezt pedig a laboratórium stabil 30 °C feletti körülményei között kellett végrehajtani.

Ünnepi arculat A 60 év után leellenőrzött és újrapalackozott borok teljesen új külsőt kaptak, amely megfelelt az 1956-os Forradalom 60 éves évfordulója által támaszott esztétikai és minőségi elvárásoknak is, illetve minden egyes palack egyedi azonosítót és tanúsítványt is birtokol14. Az ünnepi arculat alapját egyértelműen a Magyar Bor arculati kézikönyv határozta meg, hiszen a hazai borászat az abban „meghatározott formai és tartalmi elemeken keresztül kommunikál külföldön és belföldön egyaránt”. A Magyar Bor arculat küldetése, hogy felismerhetővé tegye a magyar borokat mind bel-, mind külföldön, bevezesse az erős integráló erővel rendelkező jelképrendszert, így a „Magyar bor” illetve a „Wines of Hungary” vizuális azonosító jegyeit minden kommunikációs rendszerben, így növelje a magyar bor értékét, segítse annak piaci sikereit. Ez a szakmai evidencia elengedhetetlen az egységes, nemzeti szinten szerveződő a borágazatot népszerűsítő hatékony kommunikációhoz, a magyar bor pozicionáláshoz, elismertségéhez.

14

38

Tanúsítványt lásd VI. mellékletben

Tokaji Aszú 1956


25. kép • 1956-os évjáratú, ünnepi Tokaji Aszú

39

Tokaji Aszú 1956

A NEMZETI BORVAGYON HASZNOSÍTÁSI LEHETOSÉGEI A Nemzeti Borvagyon értéke Mint a tanulmány első, a tokaji aszú történelmi hátterét bemutató fejezetből is jól látható, a Tokaji Aszú nem egyszerűen egy mezőgazdasági termelés eredményeként születő, különleges minőségű élvezeti cikk, hanem a magyar és a világ borkultúrájának meghatározó tényezője, amely nem pusztán az egyetemes borászat tekintetében hordoz kiemelt szerepet, hanem rendkívül fontos a magyar kultúrában betöltött mitikus funkciója is. A Tokaji Aszú, mint a világ legfontosabb desszertbora nem egyszerűen nemzetgazdasági és marketing szerepet töltött és tölt be a magyar kultúrában, hanem elsődlegesen a magyar nemzet, a magyar emberek egyediségét és különlegességét is szimbolizálja. Így a Nemzeti Borvagyon eszmei értéke szinte felbecsülhetetlen. A Tokaj borvidékén készült Tokaji Aszú az egyik legismertebb hungarikum. A hungarikum törvény alapján, mely 2012. július 1-én lépett hatályba, az alábbiak szerint határozza meg a hungarikum fogalmát: „hungarikum: gyűjtőfogalom, amely egységes osztályozási, besorolási és nyilvántartási rendszerben olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye.” Mindezek a kritériumok érvényesek a Tokaji Aszúra is, hiszen ez egy olyan termék, amelyet csak Magyarországon készítenek, több évszázados, rögzített eljárásrend alapján és amely hazánk hírét viszi a világba, immáron évszázadok óta. Ilyen viszonylatban pedig azt is mondhatjuk, hogy az első hungarikumról beszélhetünk, hiszen a Tokaji Aszú megkérdőjelezhetetlenül világhírű történelmi brand, amelyet egy lapon emlegetnek a gasztronómia világában a leghíresebb italokkal,

40

Tokaji Aszú 1956

A NEMZETI BORVAGYON HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI

mint akár a champagne vagy portói. Nem véletlenül került a Tokaj-hegyalja történelmi borvidék kultúrtáj 2002-ben világörökségi védelem alá, hiszen fenn kell tartani és hosszú távon biztosítani kell azokat a körülményeket, amelyek ezen tradicionális bor elkészítéséhez szükségesek. A Nemzeti Borvagyon Tolcsván helyezkedik el, a világörökségi magterületen. A védett pincekomplexumban 300.000 palack Tokaji Aszú található meg, egészen az 1860-as évjárattól kezdődően az 1990-es évekig. A nemzetközi piaci viszonyok ismeretében igazolható, hogy ilyen nagyságú muzeális borkészlet sehol sem áll rendelkezésre a világon, így nem csak az adott készlet eszmei és gazdasági értékét kell hangsúlyozni, hanem tudományos értékét is, hiszen az évjáratos borokból rengeteg borászati, éghajlati, klimatológiai tudományos következtetés is levonható kísérletek, vizsgálatok alapján. A jövőben a Nemzeti Borvagyon hasznosítása minden a fenti sorokban javasolt szempontból meg kell, hogy történjen, hogy az utókor is élvezhesse gyümölcsét ezen nemzeti kincsnek. Mindezek az okok támasztják alá, hogy egy ilyen a nemzeti vagyon révét képező, magas eszmei és anyagi értéket képviselő gyűjtemény a kormányzati fejlesztési és marketing koncepció fontos elemét kell, hogy képezze, és kiemelt prioritást élvezzen annak értékmegőrzése és állagmegóvása, hiszen a magyar borok megítélése és népszerűsítése jelentős hatással bírnak az Országimázs tekintetében.

Jövőkép A Nemzeti Borvagyon így nem csak az ágazati, hanem az ország imázsának jövőképe szempontjából is fontos szerepet tölt be. Az elmúlt évek aktív munkájának és a Magyar Bor arculat kidolgozásával, a Borkiválóságok, a Nemzeti Borválogatott hazai és nemzetközi megismertetésével és elismertségével, mind hozzájárultak a magyar borok és hazánk nemzetközi megjelenéseihez. Bátran állíthatjuk, hogy ezek között is a Tokaji Aszú kiemelt értéket képvisel, hiszen az Országimázsban betöltött szerepe eddig is rendkívül fontos volt, hiszen: • világszerte ismert bor • egyedülálló magyar termék • amely, évszázados történelmi hátteret tudhat magának • és a maga nemében egyedülálló • tehát rendkívül jól kommunikálható • és jó kommunikációs eszköz is egyben

41

Tokaji Aszú 1956


Ezen okok miatt a Nemzeti Borvagyon rendkívüli lehetőségeket hordoz magában. Nem pusztán kommunikációs eszköz lehet, hanem különlegességénél fogva anyagi értéke is jelentős. A Nemzeti Borvagyonban található borok nemzetközi aukciókon értékesíthetőek, a Nemzeti Borvagyon alkalmat ad szakmai, szakértő vagy pusztán laikus borkedvelők számára tartandó kóstolók, bemutatók tartására, természetesen az eszmei értékkel arányos mértékű költségtérítés révén. Tehát maga a borkészlet, mint turisztikai látványosság vagy társadalmi élményt nyújtó szolgáltatásként is értelmezhető, amely konkrét üzleti lehetőségek potenciálját is magában hordozza. Diplomáciai jelentősége sem elhanyagolható, hiszen az 1956-os Tokaji Aszú is megmutatta, hogy a diplomáciai ajándékok sorában a Tokaji Aszú kiemelt szerepet tölthet be. Fontos megjegyezni, hogy a Nemzeti Borvagyon képes önfenntartó módon működni a fenti okok révén. Ezen túl azonban nem egy statikus vagyonról kell beszélnünk, hiszen a Nemzeti Borvagyon gyűjteményének bővítése az 1990-es években megszűnt. Mivel azóta a bor ágazat és borpiac is jelentősen átalakult, így az elmaradt 25 évből nem csak a több évtizednyi évjáratú bor, hanem a közben jelentősen megnőtt választék és technológiai sokszínű termék is mind begyűjtésre, rendszerezésre és tárolásra vár, illetve fog felmerülni ez az igény a jövőben is. Ez az önmagát gyarapítani képes rendszer pedig folyamatosan újabb szolgáltatási igényeket képes generálni a jövőben.

Értékteremtés Elsődleges cél, olyan a nemzeti vagyont képező muzeális borkészlet létrehozása, a már meglévő tételek rekonstrukcióján keresztül, mely a világon egyedülálló minőségű és mennyiségű gyűjteményt ölel fel. Ennek az egyedül álló muzeális gyűjteménynek, mind történelmi hátterét tekintve, mind az évjárat adta kimagasló minőségét tekintve, az egyik kiemelkedő darabja az 1956-os 5 puttonyos Aszú. A muzeális készlet borainak állagmegóvásával olyan kiemelkedő minőségű gyűjteményt tudunk létrehozni, melynek felhasználhatósága az igények függvényében rendkívül sok oldalú lehet. Olyan egyetemes értéket tudunk képezni a Tokaji muzeális készleten keresztül, mely egyaránt bír Országimázs teremtő kulturális értékkel, egyidőben valós, kiemelkedő vagyoni értéket jelent és ugyanakkor a Tokaji borrégió egyik meghatározó turisztikai attrakcióját is képezi. A muzeális borok bemutatását szolgáló helyi, tokaji rendezvények, bemutatók lehetőséget biztosítanak egyben a regionális gasztronómia megismertetésére, a tokaji borok és helyi konyha ételeinek történelmi és jelenkori kapcsolatának bemutatására. A muzeális borok speciális ál-

42

Tokaji Aszú 1956


lagmegóvásával kapcsolatos munkák tökéletes együttműködési lehetőséget kínálnak a munkában résztvevő hazai szakértőkön kívül a helyi pincészetek szakembereinek, kutató intézetek és egyetemek kutatói részére, valamint a témában érintett külföldi szakértők részére egyaránt. Utóbbi munkák együttese segíthet helyi a muzeális Tokaji Aszúkra specializálódó tudás bázis kiépítésében, mely hosszú távon a mai, „modern” Tokaji Aszúk világszínvonalú elkészítésében is segítségére lehet a Tokaji borászoknak.

43

Tokaji Aszú 1956

MELLÉKLETEK

44

Tokaji Aszú 1956

MELLÉKLETEK

I. melléklet Helyszíni beszámolók jegyzőkönyvei Fehér Barna, Mád 1956-ban 17 éves diák, Egerben a szőlészeti-borászati technikum diákja Később, 1958-tól a Tarcali Állami Gazdaság dolgozója, Egerben végzett szőlész technikus, a Betsek, Dobozy és Király dűlőkért felelt 1993-ig, mint brigád-telepvezető. A forradalom közben a tanítási szünet miatt otthon volt Mádon. Arra emlékszik, hogy a családi szüret a forradalom kezdete előtt már zajlott. Mindenki aggódott, hogy az állam kifizeti e, a beadott must és aszúszem értékét, de ez néhány nap késéssel a szovjet megszállás után is folytatódott. A forradalom eseményeként Mádon a helyi szovjet benzinraktár őrsége elmenekült. Kijárási tilalom volt, ezért elmaradtak az ilyenkor szokásos bálok, így magánházaknál tartottak táncmulatságokat november végén. Lejegyezte: Müller István • 2016. 10. 05.

Takács László, Tolcsva 1956-ban 20 éves, a budapesti Szőlészeti Borászati Főiskola II. éves hallgatója Az édesapja fogatosként dolgozott a Tarcali Állami Gazdaság Bekényi telepén. Kint laktak a tanyán a Szemere dűlőben Mád határában. 1956. október 21-22-én a szülei a földosztással kapott, a Szemere dűlőben lévő 2x800 négyszögöl területét szüretelték. A Szemere Borház, illetve a felette lévő, részben teraszos szőlő különleges termést hozott. Édes Szamorodniként sikerült elismertetni a termést, amiből két év múlva egy parasztházat tudtak venni Monokon. 1956. október 22-én este visszaérkezve a kollégiumba, senkit nem talált, mert mindenki Műszaki Egyetemen volt a nagygyűlésen. Lejegyezte: Müller István • 2016. 10. 07.

45

Tokaji Aszú 1956

MELLÉKLETEK

idősebb Müller István, Sátoraljaújhely 1956-ban 34 éves Édesapám 1949-ben alapító főkönyvelője volt a Pincegazdaság Mádi üzemegységének. A cég központja 1953-ban Sátoraljaújhelybe került. (lásd még sátoraljaújhelyi „Bortemplom” és közpince 1915-ből). 1956-ban a vállalathoz tartozó tokaj-hegyaljai, miskolci, és nyíregyháza-sóstóhegyi pincéktől érkező telefonos napi jelentések kapcsán folyamatos információja volt a szovjet csapatok mozgásáról is. A forradalom kitörése előtt megkezdett szüreti felvásárlás kifizetésén folyamatosan dolgozott. Bár a szovjet megszállás után a vállalati központban is volt „sztrájk”, de mindenki egyetértett azzal, hogy a felvásárolt must és aszúszem értékét ki kell fizetni. Édesapám 1956. november 8-án a Magyar Nemzeti Bank Sátoraljaújhelyi fiókjában felvette a készpénz. A bank előtt beszállt a városi taxiba, és kivitte a pincékhez a pénzt, naponta 300-400 ezer forint akkori értékben. A kifizetés november hónapban szerződésszerűen folytatódott. Összességében mind mennyiségben mind minőségben átlagon felüli volt az évjárat. Lejegyezte: Müller István • 2016. 10. 11.

Kardos János, Tarcal 1956-ban 14 éves diák Édesapja gazdálkodó, 800 négyszögöl szőlő mellett állatok is voltak, és fakereskedéssel is foglalkozott. 1956. október 25-én, vagy 26-án volt egy ünnepség Tarcalon az I. világháborús emlékműnél, a Miskolcról jött forradalmárok támogatásával. Ott Ő, mint kitűnő diák szavalhatta el a „Talpra magyar”-t. Az ünnepség délelőtt azzal fejeződött be, hogy elégették az orosz nyelvkönyveket és az úttörő igazolványokat. Délután újabb népgyűlést szerveztek, ahová Őt, mint szavalót a falusi „lármafával” tehát hangosbemondóval keresték, de már a család kint szüretelt a Róka dűlőben. Lejegyezte: Müller István • 2016. 10. 07.

46

Tokaji Aszú 1956

MELLÉKLETEK

Porkoláb János, Tokaj 1956-ban 21 éves 1956. október elsejétől kezdett el dolgozni a Tarcali Állami Gazdaságban, mint brigádvezető. Képzettsége, szőlész-borász technikus, Balatonfüred-Arács Szakiskola. A mezőzombori szőlőterületet, amelyért felelt – a Berekalj – ma a Disznókő Szőlőbirtok része. A közelben a „Dobozy Borházban” volt a szállása (Mád, Király dűlő alatt). A Miskolcról teherautóval érkező forradalmárok a Berekaljban szüretelő munkásaitól szőlőt kértek a sebesültek részére. (kb: október 26-27) Tarcalon keresztül a Kopasz hegyre akartak menni, a TV adó melletti, a Szabad Európa Rádió adásait zavaró szovjet rádióállomás felszámolására. A gazdaságban megalakult Munkástanács, és a szovjet megszállás után sztrájkot hirdetett, ami 3-4 napig tartott. A Tarcali Állami Gazdaság erre az időre kifizette a munkabért, amit később központi utasításra levonattak. A munkabéreket – teljesítménybéreket – a szüret közben megemelték, de azok később megmaradtak. A közellátás a forradalmi események nélkül is rossz volt, ezért az Állami Gazdaság előre hozta a „liszt fejadag” kifizetését egy hónappal. A sztrájk után a szüret folytatódott, és a november végi havazásokig tartott. Lejegyezte: Müller István • 2016. 09. 30.

Visóczky Ferenc, Abaújszántó, 1956-ban 25 éves 1955-ben kezdett el dolgozni a MONIMPEX Vállalat Mádi Pincészeténél, mint pincemunkás. Az 1956-os évjáratban is vásárolt fel a pincészet mustot és aszúszemet, melyre ő, mint kiváló évjáratra emlékezik. A Forradalmi Bizottság tagjai Mádon nem tudták megakadályozni, hogy a szovjet hadsereg üzemanyag raktárának eszközeit, szivattyúkat, gépeket ne lopjanak el. De az ott tárolt benzinkészlet érintetlen maradt. 1956. november 4-e után részben a forradalmárok, részben a pincészet munkatársai levonultak a Táncsics utcai pincékbe sztrájkolni. A korábbi nagybirtokosi pincéket a MONIMPEX már összekötötte, valóságos labirintus alakult ki, amelyik háromszor keresztezte a föld alatt a felszíni utcát. Az egész borvidéken, egyedülálló módon 12 méterrel a felszín alatt van egy „kandalló” amely ma is működik, és a füstje normál pince szellőzőn távozik. Itt „sztrájkoltak” a MONIMPEX pince munkatársai, intenzív szalonnasütés mellett, amit a november közepére megváltozott politikai helyzetben már úgy adtak elő, hogy „őrizték a bort”. Lejegyezte: Müller István • 2016. 10. 12.

47

Tokaji Aszú 1956

MELLÉKLETEK

II. melléklet Műszaki dolgozók premizálása, 1956. november 16.

48

Tokaji Aszú 1956

MELLÉKLETEK

II. melléklet Műszaki dolgozók premizálása, 1956. november 16.

Forrás: Saját kutatómunka alapján

49

Tokaji Aszú 1956

MELLÉKLETEK

III. melléklet Dolgozók prémium igénye, 1956. december 8.

Forrás: Saját kutatómunka alapján

50

Tokaji Aszú 1956

MELLÉKLETEK

IV. melléklet Archív fényképek az 1950-es évekből Tokaj-hegyaljáról

Karós szőlők Tarcalon (Szarvas és Murat dűlők), 1958 Forrás: http://fortepan.hu/?tags=Tokaj%2C+&x=10&y=9&view=query&lang=hu&q=

Szőlőszüret egy Tokaj vidéki szőlőskertben, 1950-es évek Forrás: MTI Fotó / http://www.hirado.hu/wp-content/uploads/sites/7/2016/09/F__KA19521013034A.jpg

51

Tokaji Aszú 1956

MELLÉKLETEK


Szüret a Tokaji hegyen a Melegoldalból fényképezve, háttérben a város és a Tisza-Bodrog torkolata látszik, 1950-es évek Forrás: mek.oszk.hu

Andrássy László szőlője, Tarcal, 1957 Forrás: SzBKI Tarcal Kutatóállomás

52

Tokaji Aszú 1956

MELLÉKLETEK


Szüret a Szarvas dűlőben, 1950-es évek Forrás: Tokaji Világörökségi Bormúzeum

Szüreti felvonulás, Sátoraljaújhely,1956 vagy 1957 Forrás: Dull György magángyűjteménye

53

Tokaji Aszú 1956

MELLÉKLETEK




54

Tokaji Aszú 1956

MELLÉKLETEK


Szőlő darálás Hétszőlő dűlő, 1950-es évek Forrás: Tokaji Világörökségi Bormúzeum

Tokaj a szőlőkből fényképezve, 1950-es évek Forrás: Szőlő-levél, A Tokaji borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének elektromos folyóirata, I.évfolyam. 3.szám

55

Tokaji Aszú 1956

MELLÉKLETEK


Szüreti Vásár felhívás, 1956 Forrás: Tokaji Világörökségi Bormúzeum

Az elmaradt Szüreti Vásár plakátja, 1956 Forrás: Tokaji Világörökségi Bormúzeum

56

Tokaji Aszú 1956

MELLÉKLETEK

V. melléklet Szemelvények az Észak-Magyarország lap kiadásaiból

Észak-Magyarország, 1956. október 10-i szám

Észak-Magyarország, 1956. november 8-i szám

57

Tokaji Aszú 1956

MELLÉKLETEK

VI. melléklet 1956-os Tokaji Aszú tanúsítványa

58

Tokaji Aszú 1956

MELLÉKLETEK

VI. melléklet 1956-os Tokaji Aszú tanúsítványa

59

Tokaji Aszú 1956

FORRÁSOK Tokaji borvidék története az 1950-es évekig fejezetben felhasznált források: • https://hu.wikipedia.org/wiki/Tokaji_borvid%C3%A9k • http://www.himesudvar.hu/tokaj-hegyalja.html • http://www.tokaj.hu/tortenelem/ • http://www.tokajiborvidek.hu/?id=vilagorokseg • http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/tokaj_hegyalja_kozepkora/ • http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/ modernizacios_hianyossagok_tokaj_a_rendszervaltas_elott/ A Tokaji Aszú fejezetben felhasznált források: • http://www.boon.hu/2007/09/a_tokaji_borok_k_sz_t_s_nek_technol_gi_ja.pdf • http://hosting.vitae.hu/dunaborregio2/images/sigplus/2016/14.pdf • http://tokajiborvidek.hu/pdf/RENDTARTAS.pdf A Nemzeti Borvagyon fejezetben felhasznált források: • http://tokajiborkostolas.hu/pinceink/muzealis-borok-gyujtemenye-tolcsva/tortenete • FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete Tarcali Állomás: Javaslat a Kincstári Vagyon részét képező Tokaji muzeális borok kezelésére és hasznosítására

60

Tokaji Aszú 1956

FORRÁSOK A Nemzeti Borvagyonban tárolt Tokaji Aszúk csomagolástechnikai jellemzői fejezetben felhasznált források: • https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_RT_1936/?pg=1101&layout=s 1956 mezőgazdasági adottságai és a tokaji szüret fejezetben felhasznált források: • Szabad Föld, 1956. december 9. • Szabad Föld, 1956. december 30. • Észak-Magyarország, 1956. október 10. • Észak-Magyarország, 1956. november 8. • Moldova György: Égi szekér, Magvető kiadó, Budapest, 1982 • Csoma Zsigmond 2012: Az évszázad aszújának tudós kutatója, Honismeret, 2012/6. 58-60. • Csoma Zsigmond 2010: Múzeális tokaji borok, Borászati Füzetek 2010/4. 19. Egyéb források: • Filmhíradó 1955. május, http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=11891 • Filmhíradó 1957. december, http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=13711

61

Tokaji Aszú 1956

Palackba zárt történelem

Recommend Documents