Pálfeltámadáshitérõl
Hogyan alakult ki Pál hite Jézus feltámadásában, és miért vált szá má ra min den mást el söp rõ vé? A kor rekt vá lasz hoz (részben te o ló gi ai, rész ben pszi cho ló gi ai) köny ve(ke)t kel le ne írni. De még ha valakinek birtokában volna is min den el ér he tõ in for máció, ak kor is csak hi á nyos és bi zony ta lan vá laszt ad hat na, mert a két dön tõ pont nem tisz táz ha tó tel jes bi zo nyos ság gal, ne ve ze te sen hogy mi is tör tént Da masz kusz nál, il let ve há rom éves ará bi ai tartóz ko dá sa ide jén (Gal 1,17-18), ho lott e ket tõ a kul csa az egész ké sõb bi Pál nak. Az aláb bi ak te hát csak ta po ga tó zó, fel te vés sze rû megközelítésekkéntértékelendõk. Pál Jé zus fel tá ma dá sá val kap cso la tos hi té nek jó össze fog lalá sát nyújt ja az 1. Korintusi le vél 15. fe je ze te, amely nek 1. ver sében azt mond ja: „Azt (az evan gé li u mot) hagy tam rá tok, amit magam is kap tam.” Erre néz ve két fon tos kér dés ve tõ dik föl: Miben áll ez az evangélium? Kitõl és hogyan kapta ezt az evangéliumot? Az elsõ kér dés re itt csak uta lás sze rû en annyit jegy zünk meg: ez az evan gé li um „az ál ta la hir de tett evan gé li um” (Gal 1,11), érthe tõb ben: „az õ evangéliuma”,1 amelynek a lényege az, hogy Krisztus kereszthalálában és feltámadásában történt a meg váltás/megigazulás/üdvözülés. 2 A má so dik kér dés re ak kor tu dunk vá la szol ni, ha tisz táz zuk, mit jelentett Pál számára a „kap ni” (paralambanein) fogalma. Nos, jel lem zõ a kö vet ke zõ ki je len té se: „Az evan gé li um, ame lyet hir dettem, nem emberektõl származik, hiszen nem em ber tõl kaptam vagy ta nul tam, ha nem Jé zus Krisz tus ki nyi lat koz ta tá sa ré vén” (Gal 1,11-12). Már ez is mu tat ja, hogy evan gé li u má nak fõ pont ja it3 (vallo má sa sze rint) nem az egy há zi ha gyo mány ból ta nul ta, ha nem „kiRóm 2,16; 16,25; ez zel egyen ér té kû ki fe je zés a „mi evan gé li u munk” is: 2Kor 4,3; 1Tessz 1,5; vö. még 2Kor 11,4; te hát nem azt mond ja: „Jézus evan gé li u ma”, vagy: „a Pé ter és a töb bi ek ál tal hir de tett evan gé lium”, bár sok szor ne ve zi „Krisz tus evan gé li u má nak”, és oly kor „Is ten evan gé li u má nak”, de alig ha két sé ges, hogy az utób bi ki fe je zé sek azo nos je len té sû ek szá má ra az „én evan gé li u mom”-mal. 2 Ta lán mon da ni sem kel le ne: en nek sem mi köze a Jé zus ál tal hir de tett evan gé li um tar tal má hoz. 3 en prótoisz: 1Kor 15,3. 1
263
nyi lat koz ta tás” ré vén tud ta meg (bár mi lyen prob le ma ti kus nak tartsuk is az ilyes mit). Ezt meg erõ sí ti az zal, hogy ki je len ti: da masz kuszi meg vi lá go so dá sa után nem ment el Je ru zsá lem be, és nem hallga tott „test re és vér re” (Gal 1,16-17). – De lás suk, mi ket „ka pott” még!? Az 1Kor 11,23-25 sze rint az eu cha risz tia sze rez te té si igé it: „Az Úr Jézus elárultatásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott... fog ta a kely het...” – Az 1Kor 9,14-ben azt mond ja, „az Úr úgy pa ran csol ta, hogy az evan gé li um hir de tõi az evan gé li um ból élje nek”, noha az Úr az el len ke zõ jét pa ran csol ta: „in gyen kap tá tok, in gyen is ad já tok” (Mt 10,8). – Az 1Kor 14,37 sze rint „az Úr aka rata”, hogy „az asszo nyok hall gas sa nak a gyü le ke zet ben”; ez ugyan nem igaz, de „ha va la ki pró fé ta vagy Lé lek kel telt, az is mer je fel az Úr pa ran csát ab ban, amit írok” (uo.), azaz csak „pró fé tai meg vi lágosodás” révén lehet felismerni ezt a „jézusi parancsot”. – Az 1Tessz 4,15-17-ben ki je len ti: „Az Úr ta ní tá sa alap ján azt mond juk: Mi élõk, akik az Úr el jö ve te lé ig meg ma ra dunk, nem elõz zük meg az el huny ta kat...”, de Jé zus ilyes mit sem hir de tett. Össze fog lal va: Csu pa olyan adat ról van szó, ame lyet Pál a különbözõõsegyházigyülekezetektõlhallhatott–ugyanakkorkereken ta gad ja, hogy bár mit is em be rek tõl ta nult vol na. Azt gon dol hat nánk ezért: úgy érti, hogy emberek közvetítésével ugyan, de az Úrtól „kap ta”, amit ka pott – ez vi szont el lent mon da na a Gal 1,20-ban esküvel is megerõsített alapelvének, hogy nem emberi közvetítõktõl kap ta, amit ka pott, ha nem egye dül a mennyei Krisz tus tól, köz vet lenül, kinyilatkoztatásban. Mivel azonban felette problematikus,4 hogy ilyen ada to kat ka pott vol na a mennyei Krisz tus tól, ezért úgy tûnik, csakegymagyarázatmarad: Ami Jé zus-ha gyo mányt Pál szélté ben-hosszá ban hal lott(egyes em be rek tõl vagy gyü le ke ze tek tõl), az az õ sze mé ben csak ak kor vált „ér vé nyes sé”, az Úr tól va ló vá, ha a mennyei Krisz tus ka riz ma ti ku san (= lá to más ban) meg erõsítette, il let ve he lye sen ér tel mez te szá má ra. 5 Rész ben lélektani szem pont ból, mert ho gyan jut hat va la ki lá to másban ennyi re konk rét és szá má ra új ada tok hoz, rész ben tartalmi szempontból, mert a mennyei Krisz tus ho gyan mond hat mást, mint amit a föl di Jé zus ta ní tott? El fe lej tet te vol na...? Mó do sí tot ta vol na...? 5 Például: „ez a kehely az új szö vet ség” – Pál nál: „az én vé rem ben” (1Kor 11,25, vö. páli meg vál tás tan); „Krisz tus meg halt” – Pál nál: „bûne in kért” és „az Írá sok sze rint”; „fel tá madt” – Pál nál: „szin tén az Írá sok sze rint” (1Kor 15,3-4), majd „meg je le nés ként” ér tel mez ve hoz zá fû zi a karizmatikus pünkösdi eseményt („több mint 500 testvér”) és a Ja kab-le gen dát (1Kor 15,6-7). 4
264
Egy ilyen ka riz ma ti kus (te hát belsõ!) él mény = „ki nyi latkoz ta tás” volt az alap ja Pál Jé zus fel tá ma dá sá ba ve tett hi tének is, ne ve ze te sen a „da masz ku szi ese mény”:6 a da masz ku szi Jézus-követõk letartóztatására indult Saulnak „megjelenik” a „feltámadt Krisztus”, számon kéri, miért ül dö zi õt, közli vele, hogy „hiába kapálózik az ösztöke el len”, majd meg bíz za az zal, hogy „a po gá nyok apos to la” le gyen. Hogy mi lehetséges egy ilyen él mény ré vén, alig ha le het eldön te ni. Hogy valószínûleg mi tör tént, az lé lek ta ni lag a kö vetkezõképpenrekonstruálható: 1. Pál tudta, hogy Jé zust ke resztre fe szí tet ték, és bár hall(hat)ott ar ról, hogy kö ve tõi azt hí resz telik, feltámadt, õ maga nyilvánvalóan arról volt meggyõzõdve, hogy a ke reszt re fe szí tés kö vet kez té ben meg halt. 2. Pál üldözte Jézus követõit7; talán már ekkor világos lehetett számára, hogy ma gát Jé zust ül dö zi an nak kö ve tõ i ben. 3. A Da masz kusz ka pu ja elõt ti „meg vi lá go so dás ban” ko ráb bi tu dá sa: „ül dö zöm – az ár tatlan? – Jé zust”, gyötrõ lelkiismeretfurdalássá érik („Saul, Saul, mi ért ül dö zöl en gem?”), és eb ben a lelkiis me ret fur da lásban egyúttal azt is bi zo nyos ság ként éli meg, hogy ez a Jé zus lé te zõ „va lóság”, kü lön ben nem okoz hat na neki lelkiismeretfurdalást. 4. Ebbõl a ket tõs belsõta pasz ta lat ból fo lyik a ké zen fek võkövetkeztetés (aminek persze nem kell logikai természetûnek lennie, lehet az elõ zõ evi den ci ák vagy in tu í ci ók „má sik ol da la”), hogy Jé zus él. 5. De mi vel Pál (úgy) tud ja, hogy Jé zus a ke reszt re fe szí tés kö vetkez té ben meg halt, nem gon dol hat más ra (s a ki in du ló él mény miatt nem él het meg mást bi zo nyos ság ként), mint hogy Jé zus fel támadt. 6. Ezt a kö vet kez te tést, ezt a szub jek tív bi zo nyos sá got csak meg könnyí ti ésva ló szí nû sí ti, sõt meg erõ sí ti, hogy tud ja: a ke resztények Jézus feltámadását hirdetik; magyarán: Pál számára – „ahá-élményként”, ami mindig és szükségképpen szubjektív! – „le es he tett a tan tusz”: „Még is csak úgy áll a do log, ahogy ezek híresz te lik!” 7. Te kin tet tel Pál fa na ti kus sze mé lyi sé gé re 8, mi sem kézenfekvõbb, mint hogy amilyen szenvedélyes bi zo nyosság gal ta gad ta és ül döz te ko ráb ban „Jé zust”, ugyan olyan szen vedélyességgel ál lít sa és ter jessze most, hogy fel tá madt és él, ez út tal is po kol ba kí ván va azo kat, amik mást hir det nek, mint õ (ld. Gal 1,8). ApCsel 9., 22. és 26. fe je zet. Ist vánt (Csel 7,58; 8,1) és a töb bi e ket Je ru zsá lem ben (Csel 9,1), de szán dé ka sze rint Da masz kusz ban is (Csel 9,1-2). 8 Vö. Gal 1,14; Csel 22,3-4; 26,5.11. 6 7
265
Ez már ön ma gá ban is elég len ne an nak ma gya rá za tá hoz, mi ért vált Pál szá má ra elsõ szá mú, sõt min den mást el söp rõ „evan gé li umi” tar ta lom má, hogy „Jé zus fel tá madt”; devan két má sik té nyezõ is (bár ezek nem eb be li hi té nek lét re jöt tét, ha nem min den mást el söp rõ vé vá lá sát ésennek meg erõ sí té sét ma gya ráz zák): Az egyik: Pál szá má ra teológiailagelengedhetetlenvolt Jézus fel tá ma dá sa a ha lot tak kö zül, mi vel úgy vél te, hogy csak az en gesz te lõ ál do zat ként meg ölt, de az tán fel tá madt Krisz tus sal történõ misztikus egyesülésünk teszi lehetõvé számunkra a mi feltámadásunkat és teljes megváltásunkat.9 Mondanunk sem kell, hogy en nek sincs sem mi köze a „föl di Jé zus” ta ní tá sához, amely sze rint Is ten min den meg tér ni kész bû nös nek fel té tel nél kül meg bo csát, és „há rom nap múl tán”, azaz ha mar, „au to mati ku san” fel tá maszt ja „az em ber fi át”, va gyis az em bert, ma gya rul mindenkit (Mk 8,31), hi szen „Õ nem a hol tak Is te ne, ha nem az élõ ké...” (Lk 20,38). A másik: Pál szá má ra pszichológiailag elengedhetetlen volt „Jé zus fel tá ma dá sa”, va la mint a maga „ta lál ko zá sa a fel támadt Krisz tus sal”, mi vel csak ez zel tud ta (vagy azt hit te, hogy tud ja) iga zol ni, hogy bár Jé zust (és ta ní tá sát) nem is mer te, sõt ül döz te, még is a Ti zen ket tõ vel egyen ran gú apos tol. So sem tudott megszabadulni ettõl az önigazolási kény sze ré tõl: Rómába azt írja, „nem szé gyel lem azt az evan gé li u mot”, amely „ki nyi latkoztatja Isten igazságosságát hitbõl hitre” (Róm 1,16-17). A galatáknak így tanúskodik önmagáról: „Pál, apostol, akit nem emberek10 és nem em ber 11 hí vott meg, ha nem a ha lot tak kö zül feltá masz tott Krisz tus” (Gal 1,1). A korintusiaknak pe dig így ér vel: „Én nem va gyok apos tol? Én nem láttam Jé zust, a mi Urun kat?... Ha má sok szá má ra nem va gyok is apos tol, a ti szá mo tok ra az vagyok” (1Kor 9,1-2)! – Úgy látszik, foly ton at tól ret te gett, hogy nem hall gat ják meg, vagy nem ve szik ko mo lyan, ha nem tud ja bizonyítani apostolságát! Ezért az tán még attól sem riadt vissza, hogy a sa ját ka riz ma ti kus (bel sõ!) (Jé zus-)„lá tá sát”12 azo no sít sa Pé ter és a Ti zen ket tõ egé szen más faj ta, ne ve ze te sen nor má lis, fizi kai (Jé zus-)lá tá sá val13, il let ve hogy Pé ter és a Ti zen ket tõ nor9 10 11 12 13
Vö. pl. Róm 3,24-25; 5,17-20; Ef 2,4-7; 1Kor 15,14.17. Töb bes szám = nem az õs apos to lok, a Ti zen ket tõ. Egyes szám = nem a föl di Jé zus. heoraka: 1Kor 9,1. Vö. „vele együtt et tünk és it tunk”: ApCsel 10,41.
266
má lis lá tá sát azo no sít sa a maga lá to má sá val14, ho lott nem is merte a föl di Jé zust (vö. Gal 1,1). Ho gyan tud ta vol na hát meg ál la píta ni, hogy a két „lá tás” (vagy a föl di Jé zus ta ní tá sa és a mennyei Krisztus kinyilatkoztatása) megfelel-e egymásnak? A lényeg azon ban az, hogy Pál nak egye dül a maga sze mé lyes, ka riz ma tikus ta pasz ta la tá ra15 kel lett ala poz nia apos to li kül de té sét és te kintélyét. Pál nak ez a vi sel ke dé se, amely nek to váb bi meg nyil vá nu lá sa vagy kö vet kez mé nye az volt, hogy nem óhaj tott sem mit sem tanul ni (Gal 1,16-17) azok tól, akik „együtt jár tak-kel tek az Úr Jézus sal” (ApCsel 1,21), ba rá ti lag szól vanél kü löz te a sze rény sé get. Ez ön ma gá ban véve nem len ne nagy baj; vi szont iga zi tra gé dia, az egész em be ri ség tra gé di á ja, hogy a „tör té ne ti Jé zust” fél resöpörve, az õ Jézusról alkotott véleménye, egymástól el választ ha tat lan meg vál tás- és fel tá ma dás hi te vált köz pon ti dogmá vá és ki zá ró la gos mér ték ké az egész ke resz tény ség szá mára. Lás sunk né hány pél dát a tra gi kus kö vet kez mé nyek re. A Krisz tus ba mint meg halt és föl tá madt Meg vál tó ba ve tett hit vált dön tõ vé és egye dül üd vö zí tõ vé, és lé nye gi legel ve szí tette je len tõ sé gét a Jézus tanítása szerinti élet. Ha elv ben nem is, gya kor la ti lag min den kép pen és tel jes mér ték ben. Zse ni á li san fogal maz za meg ezt Kér dés – fe le let címû ver sé ben Jánosy Ist ván: „– És va sár nap mi lesz ve led?/ – Ki for gat ják hi te met! / Mond ják: nem va gyok csak em ber, / ha nem is ten.Meg je len tem / meg vál ta ni a világot. / Mond ják: nem apá tól let tem, / de ga lamb tól, s tes ti mez ben / fel tá mad tam, s menny be száll va / ülök az Is ten jobb já ra. / Ezzel szõnek álmot rólam, / s éber szómat, mit kiróttam: / a nem-ölést, a nem-ár tást / há tuk mögé ve tik, ál dást / vár ván, hogy „ke reszt ha lá lom / meg vál tot ta a vi lá got”! / Gyil kos nak, pénz forga tó nak, / gyen géb bet sa nyar ga tó nak / ol dást ad nak: „Ha lá lomban / min den bû nü ket le mos tam.”16 To váb bá a szentségek vál tak dön tõ vé és üd vö zí tõ vé, nem pe dig a Jé zus ta ní tá sa sze rin ti élet;hi szen az „üd vös ség ke gyelmét”, ame lyet ke reszt ha lá lá val és fel tá ma dá sá val Jé zus meg szerzett, „az Egy ház szent sé gei köz ve tí tik”, és aki nem já rul a szentségekhez, az (ipso facto!) ki zár ja, hogy ne mond juk: ki kö zö sí ti ma gát az üd vös ség bõl... Per sze ezt ma már nem il lik így ki monda ni, de az „egy há zi” köz fel fo gás gya kor la ti lag ta lán még min dig ófthé: „meg je lent Pé ter nek... meg je lent ne kem is” (1Kor 15,5.8). Da masz kusz, és fel te he tõ en ké sõb bi él mé nyek is. 16 Ki eme lé sek tõ lünk. 14 15
267
ez. És még ha nem lenne is: épp elég kárt oko zott már az el telt kétezer év ben. Min den eset re az ide vo nat ko zó dog má kat nem vonták vissza, te hát ér vény ben van nak! To váb bá a hierarchia vált dön tõ vé és üd vö zí tõ vé, nem pedig a Jézus tanítása szerinti élet; hiszen ha igaz, hogy Jézus Krisz tus az egye dü li meg tes te sü lé se és hi te les kép vi se lõ je Is tennek, és hogy a Krisz tus ba ve tett hit az üd vös ség fel té te le, ak kor ké zen fek võ, hogy min den ki kö te les alá vet ni ma gát azok nak, akiket Jé zus „utó da i ul” je lölt ki, Pé ter nek, a Ti zen ket tõ nek és az õ utó da ik nak, s aki el le nük lá zad, Is ten el len lá zad, bár mennyi re jézu si mó don él jen is egyéb ként...17 Vé gül még egy pél da arra, ho gyan for mál ta tra gi kus mó don az egész em be ri tör té nel met a páli meg vál tás hit egyed ural ko dó vá válá sa. Ha ez nem kö vet ke zik be, ta lán nem vá lik ki a „ke resz ténység” a zsi dó ság ból, hi szen a kez det kez de tén az egyet len kü lönbség gya kor la ti lag az, hogy a „ke resz té nyek” (= Jé zus-kö ve tõ zsidók!) vallják, hogy Jézus a Megváltó, azaz a Messiás, a zsidók viszont nem. De ha ki vá lik is a ke resz tény ség, min den bi zonnyal nem jön lét re az is mert gyil kos szem ben ál lás, a ke resz tény an tisze mi tiz musés an nak el len ha tá sai. – Így vi szont „szük ség kép pen” létrejött, hiszen a zsidók „istengyilkosságát” valahogy csak meg kel lett to rol ni! En nek gyökere és teológiai megalapozása ott van már ma gá ban az Új szö vet ség ben: „...ti ki szol gál tat tá tok és meg tagadtátok Pilátus elõtt, noha õ sza ba don akar ta bo csá ta ni... az élet szer zõ jét meg öl té tek” (Csel 3,13-15); „...vére raj tunk és fi a in kon” (Mt 27,25); „...a zsi dók... az Úr Jé zust és a pró fé tá kat is meg öl ték... Ezért Is ten nek nem ked ve sek, és az em be ri ség el len sé gei... így rájuk nehezedik Isten haragja teljes erejével” (1Tessz 2,15-16). – Órigenészaz tán azt mond ta: „Jé zus vére nem csak kor tár sa i hoz, hanem min den jö ven dõ zsi dó nem zet ség hez ta pad”; kö zép ko ri pá pák rendelték el elõször a „sár ga csil lag” vi se lé sét a zsi dók szá má ra; Luther fel éb resz tet te Pál és Já nos (vö. Jn 8,44) an ti sze mi tiz mu sát, Hitler pe dig Lu ther re hi vat ko zott: „Nagy em ber volt õ... Úgy lát ta a zsi dó kat, ahogy mi csak ma kezd jük lát ni õket.” Íme, így ve zet a páli fel tá ma dás hit egye ne sen a hit le ri, és ha son ló an a sztá li ni koncentrációstáborokig. És a mo dern ateizmusig... Így az tán lét re jön a két osz tá lyú, kle ri ku sok ra és la i ku sok ra ta go zó dó egy ház, amely ben a klé rus szük ség kép pen ural mat gya ko rol, a la i ku sok pe dig szük ség kép pen má sod- vagy so kad ran gú lé nyek, s a misszió csí rájá ban hal el... 17
268
