Ovi-hírmondó Magazin kicsiknek és nagyoknak
Mocsári Gólyahír
Ócsai Madárvárta egyesület
2016.
„Ág végén rügy pattan, virágot ölt a fa – Újra tavasz van” Pedagógiai Szakmai Nyílt Napok a Nefelejcs Központi és Napsugár Tagóvodában Intézményünkben 2016. 04. 06-tól 04. 08-ig pedagógiai szakmai napokat tartottunk.
Programunkat 22. alkalommal rendeztük meg. A szakmai napok megrendezésének kettős célja volt. Egyrészt az intézmény két épületben történő működése, a nevelőtestület magas létszáma (32 fő óvodapedagógus +4 fő kisgyermeknevelő), nem teszi lehetővé, hogy gyakrabban betekintsünk egymás munkájába. Ez egyfajta lehetőséget ad a nevelőtestület szakmai - közösségi fejlesztésére, másrészt a környező települések óvodáival való kapcsolattartásra, szakmai együttműködésre is. A Szolnoki Pedagógiai Oktatási Központ, amely Jász- Nagy- Kun - Szolnok – Megyén kívül a Dél - Pest - megyei köznevelési intézmények szakmai munkáját is koordinálja, saját programjaként is hirdetve lehetővé tette, hogy a rendezvényünk széleskörű nyilvánosságot kapjon. Szaktanácsadóként ismerve több Pest megyei óvoda munkáját az óvodapedagógusok módszertani megújulása segítése céljából, kiemelt feladatomnak éreztem jó magam is felhívni a figyelmet a programra, ennek kapcsán interjú is készült a Dabas Rádió munkatársa Ordasi Brigitta, és köztem. Óvodáinkban három napon keresztül, Szolnok, Pest megyei óvodákból a helyi általános iskolából közel 60 fő vendég óvodapedagógus, tanító látogatott el.
Az érdeklődés tekintetében az idei volt a legnagyobb, köszönhetően a szakmai napok tartalmának, valamint, a Szolnoki Pedagógiai Oktatási Központ ajánlásának. A Pedagógiai szakmai napokon feldolgozott projektek a (Katica, Napraforgó, Nyitnikék, Pitypang) csoportokban zajlottak. A szakmai napok elnevezéséből kiindulva a tavasz ezen belül: A külső világ tevékeny megismerése – „Apró lépés az óvodásnak, nagy lépés a világnak”
A természet ünnepei A föld napja feldolgozása – a Föld meséje, Öko Panna és Öko Palkó kalandjai című mesék, mint motivációs eszközök segítségével. Különböző fejlesztő játékokkal való játszás, kísérletek, megfigyelések végzése. „Nézz körül a világban és cselekedj otthon” – Egy nap alatt a föld körül fantázia játékok, szituációs játékok, drámajáték feldolgozás komplex módon. Gyermekek által készített újrahasznosított anyagok, tárgyak beépítése a tevékenységekbe, gyermekek szabad játékába. Kötetlen, kötött szervezeti keretben –egyéni, mikro csoportos, páros, frontális munkaformák alkalmazása. a drámapedagógia, zeneterápia alkalmazásával, komplex délelőttöket láttunk. Reggel 8-tól -10 ig szerveződtek a foglalkozások, majd ezt követően történtek a közös szakmai megbeszélések, elemzések értékelések. A harmadik napi továbbképzés témája a „Magyar Mozgás kotta” módszer bemutatása volt, Magyar Gábor a módszer kidolgozóinak előadásában, melyen 64 fő vett részt saját intézményi óvodapedagógusaink, vendég óvodapedagógusok együttesen. Áttekintésre kerültek a módszer előzményei, kialakulása, legfontosabb elméleti és gyakorlati elemei, kapcsolódása, az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjához. Az elhangzottak megerősítését, a módszer lényegének gyakorlatban történő elképzelését segítette egy
referenciafilm és a helyszínre szállított maxi mozgáskotta készlet alkalmazása, egy a felnőttek számára összeállított gyakorlati foglalkozáson. Személyes élményeket, benyomásokat szerezhettek az érdeklődők az eszközök használatáról. Intézményünk vásárolt egy készletet, hússzútávú célunk a jövőben a módszer bevezetése. A szakmai napok konklúziója A szakmai napok eredményesek voltak, innovatív módszerek, jellemezték (drámapedagógiai, zeneterápiai játékok alkalmazása, komplexitás, párhuzamos kötetlen, kötött tevékenységek, differenciálás, egyéni bánásmód alkalmazása). Az óvodapedagógusok módszerhasználatát tudatosság, célszerűség és változatosság jellemezte.
A kötetlen, kötött tevékenységeken/foglalkozásokon a mozgás, a játékos cselekedtetés, tevékenykedtetés volt jellemző. A látogatás utáni megbeszélésen a vendég óvodapedagógusok elégedettek voltak. Megújult módszerek, eszközök alkalmazását láthatták a környezeti nevelésnek természetvédelemnek, környezetvédelemnek, környezettudatos magatartás alakításának, a természet ünnepei projektjeinkben. Ízelítőt kaptak a drámapedagógiai játékokból. Különösen nagy figyelmet kaptak a bemutató óvodapedagógusok által saját ötlet alapján készített társas- fejlesztő játékok. Lefényképezték, megbeszélték a játékokban rejlő alkalmazás lehetőségeit, szabályokat stb..
Legfőbb célkitűzéseink a nevelőtestület szakmai, közösségi fejlesztésének erősítése, az intézményünkben folyó jó gyakorlatok nagyobb nyilvánosság előtti megismertetése maximálisan megvalósult. Szaktanácsadóként is nagyon hasznosnak tartottam és tartom a jövőben is a program évről évre való megszervezését, egyrészt kapcsolatokat tudok kiépíteni más intézmények óvodapedagógusaival, vezetőkkel, számíthatnak a szakmai tanácsaimra, valamint az érdeklődő óvodapedagógusok megismerhetnek új módszereket, jó gyakorlatokat, szorosabb szakmai kapcsolatot tarthatnak Pest megyei intézmények óvodapedagógusaival. Intézményünk a környező települések vonzáskörzetében a legnagyobb 15 óvodai 2 bölcsődei csoporttal, ezért vezetőként nem titkolt célom a közeljövőben, hogy a térség meghatározó szakmai és módszertani intézményévé váljunk a program folytatásával. Köszönetemet szeretném kifejezni a Szolnoki POK munkatársainak azért, hogy lehetővé tették az Ócsai Nefelejcs Napközi Otthonos Központi Óvoda és Manóvár Bölcsőde intézmény számára a 22. Pedagógiai szakmai nyílt napok Program széleskörű nyilvános meghírdetését. Szűcs Jánosné intézményvezető, szaktanácsadó
Egy kirándulás margójára
Óvodai kirándulás: hová menjünk, miért menjünk kirándulni? Óvodánk programja a természetvédő szemlélet alakítását hangsúlyozza. Ennek jegyében szervezzük a csoportkirándulásokat. Elsődleges szempont, hogy a gyermekek közvetlen tapasztalatokat szerezzenek az őket körülvevő természetről, így megismerjék a növényeket, állatokat. Később erre alapozva alakulhat ki természetvédő szemlélete. Másodlagos szempont, hogy a szülők megismerjék egymást, közös élmények által segítve ezt. Az sem mellékes, hogy ezzel ők is betekintést nyernek, hogyan zajlik nálunk a környezet tiszteletére, szeretetére nevelés a gyakorlatban. A tavalyi évben úgy gondoltuk, hogy helyben kirándulunk, hiszen városunk gyönyörű természeti környezettel és sok felfedésre váró hellyel rendelkezik. Figyelemre méltóak népi értékeink is, amely élmény lehet minden korosztály számára, legyen turista, vagy helyi lakos. A szülők is támogatták ötletünket, így első állomásunk a református templom volt, ahol idegenvezetést is kaptunk a templom történetéről egy érdekes előadásban. Áhítattal hallgatták az orgona hangját és óriási élményt jelentett, amikor fölmehettünk a toronyba, ahol a hatalmas harangokat nézhettük meg.
Kívülről is szemügyre vettük az impozáns épületet, ahol fölfedezhettük a golyó és szablyanyomokat, amelyek még a török időkből származtak. Ezt követően 3 csapatra oszlott a csoport. Első csapatunk a tájházaz népi gyűjteményével ismerkedett meg. A régi házbelső, népi ruhatár, a régi falusi élethez tartozó eszközök, szerszámok sok új ismeretet nyújtottak a gyerekeknek. Új kifejezéseket hallhattak, amelyek ma már nem használatosak. (tilolás, kemence sut, borona, gádor, pitvar) A második csapat a református játszóudvarban töltötte az időt, amíg megérkezett Ambrus bácsi a lovas kocsival. Egészen a város határáig mentünk, ahol a földeket és a rajta termesztett növényeket figyeltük meg, majd megtekintettük a csodás vizes erdő fáit,védett növényeit. ( gólyahír, kosbor, nőszirom..) A harmadik csapat a tanösvényre indult felfedező útra. Itt szakavatott vezetés mellett ismerhettük meg az erre a vidékre jellemző , őshonos növényeket, állatokat. A nap folyamán a szülők elmondásából kiderült, hogy nem csak a gyerekek, de ők is sok újdonsággal, ismerettel lettek gazdagabbak. Sokan nem voltak még ezeken a helyeken, számukra is maradandó élményt jelentett ez a nap. Ez megerősített bennünket, hogy jól döntöttünk, és nem csak számunkra fontos a közvetlen környezet megismerése, a helyi értékek tudatosítása.
A jó hangulatú napnak ez volt a legfőbb tanulsága. Nagy Zsuzsanna Hétszínvirág csoport
Munkára nevelés az óvodában és a családban
„A kíváncsiság, az ismeretlen megismerésének vágya, csaknem olyan ősi biológiai sajátossága a gyermeknek, mit az éhség.” /Dr. Hermann Alice/
Az óvodai nevelés során célunk az egészséges, harmonikus személyiségfejlesztés a gyermekeknél. A legfontosabb feladatunk az iskolai beilleszkedéshez szükséges testi, szociális és értelmi érettség kialakítása. A többféle területen történő fejlesztés közül jelen esetben a munkára nevelést szeretném kiemelni. A gyermek mindennapi cselekvéseinek része a munka jellegű tevékenység, amelynek végzése az életkor előrehaladtával egyre önállóbbá válik. Például a kiscsoportosoknál az önkiszolgálás eleinte felnőtt segítségével történik, év végére azonban képessé válik a kisgyermek arra, hogy az étkezések előtt tányért, poharat, evőeszközt, szalvétát tegyen az asztalra, majd pedig azokat kivigye a tálalószekrényre. A középső-és nagycsoportosok már képesek a naposi munka elvégzésére is: megterítenek az asztaluknál ülő gyermekeknek, levest mernek a tányérjukba, folyadékot töltenek a poharukba és az étkezés végén leszedik a terítéket, összehajtják az asztalterítőt és törlőkendővel letörlik az asztalukat. Ha szükséges, kis seprűvel felsöprik a morzsákat is. Ügyelnek a környezetük rendjére és tisztaságára. A nagycsoportosoktól apróbb megbízatások teljesítését is elvárjuk, amely a gyermekek egyre magasabb fokú együttműködését is igényli. Eközben alakul a gyermekek szociális magatartása és erősödnek társas kapcsolatai is. A feladatadásnál figyelembe vesszük a gyermek életkorát, egyéni képességeit és ügyelünk arra, hogy mindenkinek legyen feladata, viszont ne terheljük túl őket (játékok elrakása, növények gondozása, öntözése, öltözőszekrény rendben tartása…). A mindennapi munkálkodásuk közben egyre több információ és pontosabb tapasztalat birtokába jutnak az őket körülvevő világról. A munkavégzés során a tárgyak, a térbeli viszonyok, a cselekvések megnevezése szükségszerűvé válik, ezzel gazdagodik a gyermekek ilyen irányú szókincse. Miközben önmagukat ellátják, rengeteg tapasztalatot szereznek. Lehetőség nyílik a keresztcsatornák fejlesztésére: a különböző észlelési formák összekapcsolásával a munkavégzés pontosabbá, szervezettebbé, egyszerűbbé válik.
Az óvodásaink mozgásigényét is figyelembe véve az udvaron is megtaláljuk a lehetőséget a munkavégzésre. A négy évszak sajátosságaira odafigyelve adunk feladatokat a gyermekeknek:
Ősszel: a homokozóban: várépítés, alagútásás, sütemények formázása, a játék végén homokozó gyermeklapátokkal a homok feldobálása kupacba, homokozó játékok elrakása, lehullott falevelek gereblyézése, seprése, összegyűjtése egy kijelölt helyre; a szebb levelek kiválogatása, lepréselése (ezeket ábrázolás foglalkozáshoz felhasználjuk), a babaház takarítása, az előtte lévő virágoskert rendbetétele, őszi munkák a kertben, gyűjtőmunka a természetsarok gazdagításához vagy barkácsoláshoz (termések, gyümölcsök, zöldségfélék). Télen: hóemberépítés, madáretető készítés (pl. flakonból), madarak etetése, szánkózás, hócsata, karácsonyra: mézeskalácssütés.
Tavasszal: messzebbre sétálunk, ahol mezei virágokat gyűjtünk, megfigyeljük a bogarakat, a lepkéket, a költöző madarakat, az ébredező növényeket, tavaszi munkák a kertben, veteményezés, öntözés, a babaházban nagytakarítás, sepregetés. Nyáron: a homokozóban vízzel és homokkal sárkészítés, kavics, termés gyűjtése, barkácsolás, növények öntözése, a kiskertben termett zöldségfélék leszedése, megtisztítása, felszeletelése, kóstolása (ha lehetőségünk van rá, befőtt eltevése gyümölcsökből). Ezekhez a munkafolyamatokhoz megfelelő méretű munkaeszközöket biztosítunk, valamint felhívjuk a gyermekek figyelmét ezek rendben tartására is. Megfelelő helyet és elegendő időt teremtünk a munka elvégzéséhez úgy, hogy óvodásainknak ne kelljen egymásra várniuk. Odafigyelünk arra is, hogy nyugodt, békés hangulatban a gyermekek önállóan tevékenykedjenek, de bármikor legyen lehetőségük egymástól vagy felnőttől segítséget kérni. A munkavégzés közben illetve a végén mindig értékeljük a gyermekek teljesítményét az egyéni fejlettségüktől függően. Kérjük a szülőket, hogy otthon is, a családban a gyermekekre is bízzanak feladatokat! Mutassanak mintát nekik, és közösen végezzék el a kitűzött munkafolyamatot! Fontos, hogy ezeket a feladatokat soha ne adjuk büntetésként! Inkább jutalom, kitüntetés legyen, ha valamilyen munkatevékenység elvégzését rájuk bízzuk. Ha játékos módszerekkel, sok dicsérettel színezve végzik a gyermekek a napi tevékenységeket, tapasztalhatjuk majd, hogy figyelmük kitartóvá, kézügyességük pontossá, mozgásuk összerendezetté válik. Sok sikert kívánok a szülőknek a közös munkához! Virág Józsefné a Napocska csoport óvodapedagógusa
Iskolaérettségről egy óvodapedagógus szemével
Hogyan lehetne a sok száznyi, ezernyi gondolat közül kiválasztani azt a párat, mely majdnem mindenkinek segítséget nyújthat abban, hogy hogyan is készüljön fel saját maga arra, hogy iskolássá válik a gyerkőce? Arra, hogy mivel is tudná segíteni a hátralévő hónapokban azt, hogy gyereke is minél felkészültebben, minél több sikerélménnyel, minél kevesebb kudarccal élje meg az életmód váltást? Mit is jelent az, hogy iskolaérettség? Ez az egy szó magában foglalja több száznyi testi, pszichikai és gondolkodási képesség bizonyos fokú, - az iskola megkezdéséhez szükséges – fejlettségi szintjét. Ezek felsorolására nem vállalkozom, hiszen képtelenség lenne mindet felsorolni, de azért egy kifejezést talán érdemes körbe járni: Érés: egy gyerekre jellemző, belső fejlődési folyamat, melynek tempója gyerekenként változó. Gondoljanak csak egy virágos kertre. Ott sem egyszerre nyílik minden virág. Van amelyik, az első napsugárra teljes pompájában virít és van, amelyik csak ősz végére, de előbb vagy később mindegyikben gyönyörködhetünk. Ezt az érési folyamatot segíteni ugyan tudjuk, de mivel egy belső „munka”, felgyorsítani nem lehet és nem is szabad, ezért fontos, hogy a gyerekek akkor kerüljenek iskolába, amikor éretté válnak.
Miből is vesszük észre ezeket a jeleket? A fizikai változásokon kívül (pl. fogváltás) például abból, ha ő maga, külső ráhatások nélkül, már vágyik az iskolába vagy érdeklődik a betűk, számok iránt vagy, ha egyre többször elhangzik az a mondat attól a gyerektől. aki addig szeretett oviba járni: unatkozom. Már kevés neki, ami ott történik. (Lehet, hogy furcsának tűnik, hogy örülni kell az ehhez hasonló kijelentéseknek, de higgyék el, hogy ez a legnagyobb dicsérete a munkánknak, hiszen egy nagycsoportos korú gyerektől ez azt jelzi, hogy kinőtte az óvoda kereteit és már nagyobb kihívásokra vágyik.) Hogyan segítjük, mi az óvodában azt, hogy iskolaéretté váljanak a gyerekeink? (A legfontosabbakat sorolom csak fel, hiszen ezzel is oldalakat lehetne megtölteni)Úgy dolgozunk, szervezzük gyerekeink életét nap, mint nap személyre szólóan is, hogy tudjuk az iskolára való felkészítés az óvodába lépés első napjával megkezdődik és az utolsó napjával zárul. Nem az utolsó egy vagy fél év eredménye az, ha a gyerekek iskolaéretté válnak, hanem 3-4 év folyamatos tevékenykedéséé.
Kialakítunk egy rugalmas, gyerekek életkorához, fejlettségi szintjéhez igazodó heti és napi ritmust, mely állandóságot és biztonságot nyújt a gyerekeknek és bőven biztosít időt arra, hogy fejlődhessenek, beépíthessék az élményeiket, tapasztalataikat, kipróbálhassák képességeiket, kielégíthessék a rájuk jellemző igényeiket.
Rengeteg időt biztosítunk a szabad játékra és a mozgásra, a szabadban való tevékenykedésre, hiszen óvodáskorban ezek a legfejlesztőbb „elfoglaltságok”, melyekben bátran kipróbálhatja újonnan kialakult képességeit és gyakorolhatja a már meglévőket.
Mesélünk, énekelünk, barkácsolunk, megmutatjuk a világ száz és száz csodáját, melyből kedve szerint válogathat, melyek segítenek megtalálni számára azokat a kifejezésformákat, melyek leginkább segítik őt a saját élményeinek feldolgozásában, közvetítésében a külvilág felé.
Fejlődésük üteméhez igazodva újabb és újabb „kihívás” elé állítjuk őket olyan feladatokkal, melyeknek megoldása erőfeszítést igényel a részéről, de képes a megoldásra. Egyre
önállóbb tevékenységekre ösztönözzük őket….. és így tovább.
Mivel tudják otthon segíteni azt, hogy iskolaéretté váljon? Hasonló dolgokkal. Az otthoni napi ritmussal, a sok-sok közös tevékenységgel, melybe beletartozik akár az is, hogy van „feladata” (pl. mosogatógép kipakolása, cipők elrakása, terítés stb.). Azzal, hogy ha kell, negyedórával előbb kezdik a készülődést az óvodába induláshoz, de egyedül öltözhessen, gombolhasson, húzhasson, köthessen. Azzal, ha a rosszul kiejtett szavakat, hangokat nem kijavítják, hanem a következő mondatban helyesen ejtve elrejtik. Azzal, ha vezetés vagy séta közben elhangzik pl. jobbra, balra, lefelé, felfelé megyünk….. Túl egyszerűnek tűnik? Nagyobb „feladatokra” vártak ebben a felsorolásban? Azokkal „nem szolgálhatok”, mert hiszem, hogy ahogy az óvodában eltöltött idő minden percében a következő életszakaszra készítünk fel, ugyanúgy otthon is ezt tesszük. Persze lehet különórákra vinni és feladatlapokat megoldani (és mértékkel, a gyerek érdeklődését és teherbírását figyelembe véve ezekre is szükség lehet), de valójában azzal segítenek a legtöbbet, ha együtt vagytok, együtt tevékenykednek, sokat beszélgetnek, mesélnek és a legfontosabb, hogy mindig érezze, hogy bíznak benne, bíznak abban, hogy képes a problémahelyzetek, feladatok megoldására, az új élethelyzetekhez való alkalmazkodásra.
Mit tehetnek, ha bizonytalanok és még van lehetőségük dönteni abban, hogy menjen vagy maradjon? Legelőször is kérni kell egy fogadóórát az óvónőktől, hiszen 3- 4 éven keresztül rá bízták a gyereket és a szülőn kívül ő ismeri a legjobban. Tegyék fel bátran kérdéseiket, mondják el kétségeiket és ők a legjobb tudásuk szerint segíteni fognak. Abban az esetben, ha még így sem tudják eldönteni, hogy mi legyen kérjenek időpontot az óvoda fejlesztőpedagógusától és beszélgessenek vele is.
Nézzenek körül az iskolában, iskolákban! Menjenek el a szülői értekezletekre, nyílt napokra és, ha lehetőségük van rá, beszélgessenek a leendő első osztályos tanítókkal, hogy saját tapasztalatik alapján tudjanak dönteni! Az iskola választásról A legszerencsésebb eset az lenne, ha tanítót tudna választani mindenki, hiszen hosszú évekre szóló együttműködésről szól az a kapcsolat, mely az iskolába lépéssel megkezdődik. Ennek a kérdésnek az eldöntésében is számíthatnak az óvónők segítségére, hiszen ők amellett, hogy ismerik a gyereket, ismerik a helyi iskola lehetőségeit Befejező gondolatok
Lehet, hogy kicsit furcsállani fogják, de az utolsó gondolat, amit megosztok, az az, hogy Önnek , mint szülő is „iskolaéretté” kell válni: tudom, hogy sokszor nehéz elfogadni és elengedni a kezüket. tudom, hogy nehéz életmódot, megszokott rutint váltani tudom, hogy borzasztóan féltik az új kihívásoktól, az esetleges kudarcoktól, de már erre van szüksége, ezért tudatosan készítse fel magát arra, hogy iskolássá válik a gyermeke, mert csak teljes bizalommal és hittel tudják segíteni Őt ebben az időszakban. (és már egy óvodába lépést is „túléltek”) Nagyon sok sikert az iskolakezdéshez!
Borsos Gyuláné Óvodapedagógus
MI A JÁTÉK ? MIÉRT KELL JÁTSZANI ? A játéknak más tevékenységektől való elkülönítése, pontos körülírása és meghatározása nehéz feladat. Nincs egyetlen, mindenki által elfogadott meghatározása, de a legtöbben egyetértenek abban, hogy a következők a játék legjellemzőbb tulajdonságai:
· A gyermek számára bármilyen tevékenység lehet játék, bármely élménye játék kiindulásává válhat · A gyermeknek sajátos „játék viselkedése” és a fejlődés bizonyos szintjétől játéktudata is van. · A játék örömet szerző tevékenység, még akkor is, ha az örömnek nincs
látható jele. (pl. mosolygás, nevetés). · A játszó gyermek mindig aktívan részt vesz a cselekvésben. Az álmodozás, a képzelet, a gondolatokkal való játszásként fogható fel. · A játék mindig önmagáért való. Maga a cselekvés, az elképzelés okoz örömet a gyermeknek.
· A játék spontán és önkéntes. Belsőleg motivált viselkedés, amelyet nem irányít mások elvárásainak való megfelelés igénye. A gyermek maga dönti el, hogy játszik-e vagy sem és hogy mit. Nem feladat, hiányzik belőle a megfelelésért, teljesítésért való szorongás. · A játékot a „mit tudok csinálni ezzel a tárggyal” kérdés irányítja : mi ez a tárgy és mit tud? A gyermek maga határozza meg, hogy mit csinál vele. A játékeszköz szerepe az, hogy ingert nyújtson és egy adott ébrenléti „izgalmi” állapotot tartson fenn.
· A játék során a gyermek olyan jelentésekkel ruházhatja fel a tárgyakat, olyan helyzeteket jeleníthet meg vele, amelyeknek sok esetben semmi köze a használathoz. Pl.: vonatozás, autózás székkel, ágyneműtartóban. A tárgyakat a gyermek akárminek használhatja. A játékot az „úgy tesz mintha” viselkedés jellemzi. A gyermek a játék során élményeit újra éli, ez által a vele történt eseményeket földolgozza, legyen az pozitív, vagy kevésbé kellemes. Így segíti a játék a gyermekben fölgyülemlett érzelmi feszültség oldását is.
Az életben, a fejlődésben jelentős szerepet tölt be a játék. Szoros kapcsolatban áll más készségekkel és képességekkel (más funkciókkal) pl. gondolkodással, beszéddel, társas kapcsolatokkal, problémamegoldással, kreativitással, stb. A kisgyermek játékosan tanul meg a tárgyakkal bánni, játékon keresztül ismeri meg a világot. Belső fejlődése érzékennyé teszi a külső ingerek iránt, amelyeket gyakran játékban dolgoz fel. A játék formájának és tartalmának alakulása az egyes életkorokban elválaszthatatlan a fejlődéstől. Általában az éppen megszerzett tudás vagy frissen átélt élmény jelenik meg játékként. Ebből következik, hogy az egyes gyermekek játéka teljesen különböző lehet, mivel fejlődésük üteme, tapasztalataik és tudásuk is különböző.
A gyermek megismerésének is és fejlesztésének is eszköze a játék. A játék fejleszti a gondolkodást, az ismeretek rendszerezését és segíti a szimbólumalkotás kialakulását. A gyermek kísérletezik a tárgyakkal ( baby ügyességi játék, építőkocka, autózás, tárgyak egymásra rakása) helyzetekkel (gurul, leborul, hangot ad,egymásba rakható, kiönthető, vizes) problémákat old meg, újabb és újabb ötleti vannak (épít, összerak,szétszerel) képzelete gazdagodik. Fogalmai alakulnak, gazdagodnak a kísérletezgetések során (színeket, formákat azonosít, megismeri a tárgyak funkcióit) Egy-egy helyzet vagy probléma megvizsgálása fontos alkotói a gondolkodási folyamatnak is. A másokkal (szülők, testvére, más gyermekek és felnőttek) való játszás során tanulja meg a gyermek a társas együttlét szabályait és normáit. Megérti a mindennapi életet, megismeri a család és a közösség szerkezetét és működését. Megtanulja, hogyan alkalmazkodjon másokhoz, hogyan és milyen módon érvényesítheti saját akaratát. Az átélt örömteli vagy kellemetlen helyzet újra és újra eljátszása, átélése a tapasztalatok játékos feldolgozását teszi lehetővé. A különböző szerepek eljátszásával a gyermek beleéli magát a mási ember helyébe és így átéli és megjeleníti az eljátszott személy érzelmeit, viselkedését kiváltó indítékait. Olyan érzelmeket is képes így átélni, amelyeket ő még egyébként nem érez, olyan helyzeteket is képes így megérteni, melyek még bonyolultak számára. Az ember egész élete során magában hordozza a játék örömének lehetőségét. Amikor gyermekünkkel játszunk magunk is átélhetjük ezeket az élményeket.
JÓ JÁTÉKOT Kulcsár Tasi Mariann és Szabó Anita Gyermekgondozók
Tavaszi események Óvoda névnapja
április 05
Pedagógiai napok
április 6-7-8-ig
Bölcsőde-óvoda nyitogató
április 13-17-ig
Gyermeknap
május 21
Évzárók
május 25-június 05-ig
Nyári tábor
július 06-10-ig
NYÁRI ÜGYELETI REND
2016.július 01-től július 31-ig a NEFELEJCS óvoda ZÁRVA tart Nyitás: 2016.augusztus 01-én
20116. augusztus 01-augusztus 19-ig a NAPSUGÁR óvoda és a MANÓVÁR bölcsődeZÁRVA tart Nyitás: 2016.augusztus 22-én
Amire szükség lesz:
Dekorgumi vagy szivacslap
PET-palack alja
Filctoll (alkoholos)
Olló, tű, hímzőfonal, gomb
