Osteoporosis (csontritkulás)

Osteoporosis (csontritkulás) Csontritkulás: kórosan alacsony csonttömeg, ill. csontsűrűség; a csontszövet szerkezetének szétesése, amely a csontok fokozott törékenységéhez és ún. patológiás törésekhez vezet. Patológiás törések: combnyaktörés, csigolyatörés, csukló törés  Népbetegség; az 50 év feletti korosztály legalább fele érintett. A fejlett országokban mintegy 75 millió embert érint Európában 200-ben a törések száma: 3,8 millió volt. Gyakorisága növekszik  ún. „néma betegség”: gyakran csak a patológiás töréskor diagnosztizálják - szűrővizsgálat szükséges.  Szűrés: DXA (vagy DEXA) – dual energy X-ray absorption: csontsűrűség megállapítása.

A csontszövet fő összetevői: - sejtek (osteoblastok, osteoclastok, osteocyták, nyugvósejtek), melyek a csontszövet építését, átépítését, valamint a szövet táplálását biztosítják - szerves állomány (legnagyobb mennyiségben kollagén) -szervetlen állomány (döntően hidroxiapatit Ca10(PO4)6(OH)2)  A felnőtt ember szervezete 1-1,2 kg kalciumot tartalmaz, melynek 99%a csontokban található; ha a kalcium szint - elégtelen felvétel vagy fokozott leadás miatt - csökken, tartalékként a csontszövet kalciumtartalma mozgósítható.

Osteoporosis (csontritkulás) -a terhesség végén a magzat kalciumigénye az anya kalciumszükségletét mintegy napi 250 mg-mal emeli -az anya csontjainak kalciumtartalma csak a szoptatás befejezése után 3 -5 hónap múlva éri el a terhességet megelőző mértéket. -gyermekkorban a kalcium beépülése a csontrendszerbe 100mg/nap-ra tehető, serdülőkben ez az érték elérheti a 350 mg/napot is. -a növekedés befejezésekor azonban a csontfejlődés még nem zárult le. 25-30 éves korig még folytatódik a csontépítés, ebben az időszakban jellemzően a csont sűrűsége, vastagsága, tömege nő. - ezt követően - megfelelő táplálkozás és életmód esetén - 10-20 éven át a beépülési illetve a bontási folyamatok egyensúlya a jellemző - 40-45 éves kortól a bontási folyamatok kerülnek túlsúlyba, és mindkét nemben évi 0,3-0,5%-os csonttömeg veszteséggel kell számolni. - nőkben ez a veszteség a menopauzát követő években jelentősen növekszik és elérheti az évi 2-5%-ot is.

DEXA vizsgálat indikációi 65 év feletti nők Postmenopausális korban lévő nők, anamnézisükben közelmúltbeli csonttöréssel Fitalabb, de már postmenopausális korban lévő nők, akik egyéb osteoporosis kockázati tényezőkkel rendelkeznek Minden 60 év feletti személy, akinél fokozott az osteoporosis kockázata

A WHO definíciója a T-score értéken alapul – a 25 éves nők csontsűrűségének átlagához viszonyít kategória

T-score

Normál

Több mint -1 SD

Osteopenia

-1 to -2.5 SD

Osteoporosis

kevesebb -2.5 SD

A Z-score a vizsgált személlyel azonos nemű és életkorú populáció csontsűrűség-megoszlásához hasonlítják.

Osteoporosis (csontritkulás)

Az egészséges ember általában 20-25 éves korára éri el a maximális csonttömeget, attól kezdve a csontállomány fokozatosan csökken.

A megelőzés stratégiája: -Minél nagyobb csont csúcs tömeg - a veszteség ütemének csökkentése -Táplálkozás -Fizikai aktivitás -Kockázati tényezők kerülése -Csontsűrűség mérés, szükség esetén gyógyszeres kezelés

Jelenleg nincs egységes ajánlás a kálcium bevitel mennyiségét illetően (pl. Egyesült Királyságban 19-50 év között 700 mg/nap, USA 1000 mg/nap, francia, finn, svájci ajánlások még magasabbak 900-1200 mg/nap felnőtteknek, 1200-1300 mg/nap gyermekeknek)

Csont sűrűség mérés

Osteoporosis (csontritkulás) Kockázati tényezők - nem megváltoztatható - életkor - női nem - testalkat: leginkább veszélyeztetettek a kis termetű, vékony csontozatú nők -Rassz: az afro-amerikaiak kockázata kisebb, az ázsiai népességé nagyobb mint a fehér populációé. -családi halmozódás: genetikai tényezők: pl. D-vitamin receptor, ösztrogénreceptor, kalcitoni-receptor, glükokortikoid-receptor, stb. gén polimorfizmus

Osteoporosis (csontritkulás) Megváltoztatható/befolyásolható: - hormonális faktorok -táplálkozás: alacsony kálcium-bevitel, alacsony D-vitamin bevitel, a kálcium megkötését (pl. fitátok a gabonaszemekben, oxalát a spenótban) vagy ürítését fokozó táplálékok (pl. koffein) - anorexia -inaktív életmód: azok asportokkedvezőbbek, amelyek gravitáió ellenében dolgoztatjákmeg az embert (pl. séta, futás, lépcsőn járás, tánc, tenisz) - fogyás: a csontállomány csökkenést is okozza - dohányzás: csökkenti az ösztrogén-szintet, gátolj a D-vitamin funkcióját – a csontvesztés ütemét 30 éves kor után a duplájára emeli (relatív kockázat 2,5x) - túlzott alkoholfogyasztás. Emeli a parathormon szintet, gátolja a provitaminD-vitamin átalakulást katalizáló enzimeket, fokozza a magnézium ürítést; mértékkel nem káros, sőt menopausa utáni nőkben előnyös is lehet. - gyógyszerek: szteroidok

Osteoporosis (csontritkulás) Szövődmények -combnyaktörés: a világon évente kb. 1,6 millió; az egy éven belüli halálozás valószínűsége 20-24%; 40% képtelen segítség nélkül járni - csigolyatörések: férfiakban gyakoribb; csak kb. harmaduk kerül orvoshoz; nagy az életminőség romlása - csuklótáji törés A KSH adatai szerint, Magyarországon évente 15 000 combnyaktörés és kb. 50 000 egyéb törés következik be osteoporosis következményeként. A combnyaktöröttek kb. 15%-a hal meg fél éven belül. Egyes becslések szerint Magyarországon 600 000 nőt és 300 000 férfit érint a betegség. Jelenleg az osteoporosis ellátó rendszerben kb. 130 000 beteget kezelnek.

Caries (fogszuvasodás) A XII. századi koponyaleletek szerint a szuvas fogak aránya az épekhez képest 2.6% volt, a XVII. században 11.5%, a XX. század küszöbén már 82% Hazánkban a népesség 90-95%-a „rendelkezik” egy vagy több carieses foggal Hazánkban az első carieses léziók már a tejfogazatban megjelennek, a 12 éves korú gyermekek *DMF átlagértéke 3.8 volt 2002-ben •D=decayed=szuvas, F=filled= tömött és M=missing=hiányzó fogak összessége

Az orális egészséget meghatározó tényezők Életmód Táplálkozási szokások (iskolai büfék!) Jövedelem eloszlás a társadalom leggazdagabb és legszegényebb rétegei között, Kulturális színvonal, A lakosság iskolázottsága Egészségügyi ellátó rendszer Genetika Az ivóvíz fluoridtartalma A domináns társadalmi magatartásminták, melyek az egészségtudatos viselkedést jellemzik A gyermekközintézmények büféinek áruválasztéka Dr. Balázs, Dr. Gyenes után

Táplálkozási tényezők: Szacharóz kockázati tényező a poliszacharidok védő hatásúak Zsírok védő hatásúak A-vitamin, D-vitamin és C-vitamin hiány kockázati tényező A fluor védő hatású Fluorbevitel: ivóvíz fluorozása (szigorú ellenőrzés), fluorozott só, tejfluorozás (Svcájc), fluortartalmú fogkrémek, szájvizek, fluoridtabletták (0.2-1 mg) a cukorpótló xilit védő hatású (a baktériumok nem bontják)

A fluorid hatásmechanizmus Newbrun (1989) a következőképpen csoportosította a fluorid hatását: 1. A zománc hidroxilapatitjára való hatás: - a savoldékonyság csökkentése, - a kristályszerkezet erősítése és - a demineralizált területek remineralizációja 2. A plakkbaktériumokra való hatás: - enzimgátlás - a cariogen flóra elnyomása (S. Mutans) 3. A zománcfelszínre való hatás: - fehérjék és/vagy baktériumok adszorpciójának gátlása és - a felszíni energia csökkentése

• • • •

W. D. Miller 1890-ben jelenik meg fő műve: “Microorganisms of the Human Mouth” A száj baktériumai a cukrot elbontják, abból savat képeznek, ami dekalcinálja a fog keményszöveteit “A tiszta fog sosem lyukad ki” - lett a jelszó, és ezzel megalapozta a fogászati prevenciót Mások elkezdték a fogkrémeket fejleszteni

Dr. Bartha Károly: Cariológia és endodontia

A kémhatás változása a szájban különféle oldatok esetén

Demineralizáció!

Májcirrózis cirrhosis hepatis: a májsejtek pusztulásával, degeneratív göbök kialakulásával és kötőszövet-felszaporodással jár míg a fejlődő országokban elsősorban fertőzés következménye, addig a fejlett országokban az alkoholfogyasztás a döntő hazánkban az összes májzsugor-halálozás 80%-a alkoholos eredetű 1980-1990. az alkoholos májzsugorban elhunytak száma közel 3szorosára emelkedett; a 90-es évek végén nőkben 30, ffiakban 90/100 000 fő volt a mortalitás (az európai átlag 12). Hazánkban az egy főre jutó tiszta alkoholfogyasztás dinamikusan emelkedett, így jelenleg mintegy 12 l tiszta alkohol fő/év.

Morava Endre: A magyarországi májhalálozás epidemiológiája

Egyéb rizikótényezők

- Krónikus hepatitis B, C, D fertőzés – C a legveszélyesebb -Örökletes betegségek (hamochromatosis, Wilson-kór) -Autoimmun folyamatok - enzimzavarok (pl. glikogén tárolás, metabolizmus rendellenességei) az éhezés májzsírosodáshoz vezet, a lipotrop anyagok (metionin, kolin) hiánya érzékennyé teszi a májat a szerves ipari mérgekkel, vírusfertőzésekkel és az alkohollal szemben (!) a hosszú láncú, telített zsírsavakat tartalmazó táplálék fokozza a máj zsírtartalmát - vegyszerek: pl. szén-tetraklorid - gyógyszerek (pl. acetaminophen)

Megelőzés -Mértékletes alkoholfogyasztás, absztinencia - dohányzás abbahagyása (kötőszövetes átépülést gyorsítja) - elhízás megelőzése (steatosis) - megfelelő fehérjebevitel - májkárosító anyagok elkerülése

Fekélybetegség Peptikus fekély: a tápcsatorna nyálkahártyájának fekélye, amely a gyomorban vagy a duodenumban alakul ki.

Kockázati tényezők: -Helicobacter pylori: ureázt termel – ammóia keletkezik - genetikai tényezők - nem szteroid gyulladáscsökkentők: COX1 gátlása >>> PG szintézis gátlása >>> érzékenyebb nyálkahártya - életmódbeli tényezők: stressz, túlzott káváfogyasztás, dohányzás (fokozza a savtermelést éás csökkenti a PG és bikarbonát termelést).

Légúti betegségek Asthma bronchiale „Az asztma a légutak krónikus gyulladásos megbetegedése, melyben számos sejt és sejtalkotórész játszik szerepet. A gyulladás fokozott légúti túlérzékenységet okoz, mely főként az éjszakai és kora reggeli órákban jelentkező visszatérő ziháláshoz, légszomjhoz, mellkasi szorító érzéshez, köhögéshez vezet. Ezek az epizódok általában különböző mértékű légúti szűkülethez kapcsolódnak, mely gyakran reverzibilis, spontán, vagy gyógyszerre megszűnik.”

Dr. Ecseki Zsolt, Dr. Kovács Ilona: Az asthma bronchiale diagnózisa és kezelése

Az Egyesült Államokban a lakosság 5%-a asztmás. A gyermekkori asztma prevalenciája a fejlett világ országainak felmérései alapján 10 évenként 50%-al nő. Magyarországon a pulmonológiai hálózat jelentései alapján 120.000 asztmás beteget tartanak nyilván; kb. 2,5%-os prevalenciával számolhatunk.   Asthma bronchiale morbiditási adatai Morbidity data of asthma bronchiale

200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0

1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0

%ooo

összes regisztrált

19 80 19 85 19 90 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02

%ooo

új bejelentés

Kockázati tényezők Genetikai tényezők: A genetikai prediszpozíció az atópiás betegségek esetében fontos kockázati tényező. Régóta ismert, hogy asztmás betegek családjában a betegség halmozottan fordul elő. 14 éves korig a fiú-lány arány 2:1. Környezeti tényezők: bel- és kültéri levegőszennyezés, allergén expozíció Dohányzás Táplálkozás: A korai tehéntejes táplálás szenzitizációhoz vezethet, míg az anyatejes táplálás protektív. Gazdasági-szociális faktorok Elhízás: az asztmások állapotát rontja (független rizikófaktor). Ha az elhízott asztmás betegek túlsúlya csökken, akkor légzésfunkciójuk javul (elsősorban a PEF), a morbiditási, mortalitási mutatók is kedvezően alakulnak, valamint a szubjektív tünetek is mérséklődnek. Higiéné elmélet: „túl tiszta” környezet

Krónikus obstruktív tüdőbetegségek (COPD) A COPD: idült obstruktív bronchitis és emfizéma, progresszív és csak részben reverzibilis légúti áramláskorlátozottság - a környezetből a légutakba kerülő károsító anyagok hatására jönnek létre arra érzékeny egyénekben. A COPD−re jellemző a légúti áramlás fokozatosan súlyosbodó és csak részben reverzibilis korlátozottsága. A COPD−t el kell különíteni az egyszerű idült hörghuruttól (bronchitis chronica simplex). Mindkét betegségben legalább két egymást követő évben évente legalább három hónapig tartó köhögés és köpetürítés van, és időnként lázzal, a köhögés és az expectoratio fokozódásával járó akut exacerbatiok fordulhatnak elő.

Krónikus obstruktív tüdőbetegségek (COPD) A két betegség légzésfunkciós vizsgálattal (FVC− és FEV1−meghatározással) elkülöníthető egymástól. FVC = Mély belégzést követő erőltetett kilégzéssel kifújt levegőmennyiség ml−ben. FEV1 = Mély belégzést követő erőltetett kilégzéssel a kilégzés első másodpercében kifújt levegő mennyisége ml−ben. A FEV1 értéke az életkor előrehaladtával fiziológiásan is csökken.

Krónikus obstruktív tüdőbetegségek (COPD) COPD−ben a megnövekedett légúti áramlási ellenállás miatt a FEV1/FVC−arány értéke 0,70 alatt van, és ez a megnövekedett légúti áramlási ellenállás csak részben reverzibilis.

Krónikus obstruktív tüdőbetegségek (COPD)

Krónikus obstruktív tüdőbetegségek (COPD)

Az Egyesült Államokban 11,5 millióra becsülik a COPD−ben szenvedők számát, és az USA−ban ez a betegség a negyedik leggyakoribb halálok. Egy WHO statisztikai összeállítás szerint az 1990−es évek közepén a COPD halálozási „rangsort” mindkét nemben Kína vezette, ezt követte Oroszország és Magyarországé volt a harmadik hely. Magyarországon a tüdőgondozókban 2005−ben több mint 76 ezer beteget tartottak nyilván COPD diagnózissal.

Krónikus obstruktív tüdőbetegségek (COPD)

A COPD előfordulása valószínűleg magasabb, mint amennyiről tudomásunk van. Célzott vizsgálatok szerint a dohányzó férfiak körében 14, 2%, volt dohányosoknál 6,9%, nemdohányzóknál 3,3%. Nőknél ezek a számok: 13,6%, 6,8% és 3,1%. A betegek valóságos száma hazánkban mintegy félmillió lehet. Az említett WHO statisztikai kiadvány szerint tíz évvel ezelőtt a férfiak COPD−mortalitása mindenütt meghaladta a nőkét. A két nem közötti különbség azonban eltűnőben van: az USA−ban az utolsó négy évben több nő halt meg COPD−ben mint ahány férfi, és 2005−ben Magyarországon a tüdőgondozókban majdnem annyi nőt tartottak nyilván COPD miatt, mint férfit (34 638 nőt és 41 405 férfit).

 A COPD 1990-ben a haláloki sorrendben a 6. volt, 2020-ra a 3. leggyakoribb halálok lehet. 100 000 lakosra jutó aránya 70 60 50

Mortalitás 1970-2007 – KSH adatok

40 100 000 lakosra jutó aránya 30 20 10 0 3 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 35 37 Az 1adatok ellentmondanak minden hazai és nemzetközi tapasztalatnak, a táblázaton szereplő mortalitás töredéke a nemzetközi irodalomban közölt COPD-mortalitási rátáknak és a változás iránya is ellentétes azokkal, tehát a hazai mortalitási statisztika nem értékelhető

A COPD PATOLÓGIÁJA ÉS PATOGENEZISE A légutakba és a tüdőbe kerülő károsító gázok és részecskék irritálják a hörgőnyálkahártyát, és gyulladást okoznak. A légutak submucosájában nyákmirigy−hiperplázia, a kehelysejtek megszaporodása következik be – ez fokozott mennyiségű és megváltozott öszszetételű, sűrű, tapadós hörgőváladék termelődését eredményezi. Ez, és a gyulladásosan megduzzadt, ödémás nyálkahártya okozza a légúti áramlás akadályozottságát. A csillószőrök mozgása kezdetben bénul, majd a csillószőrök elpusztulnak, károsodik a tüdő öntisztulása, nem tudja a légutakba kerülő károsító anyagokat eltávolítani. A csillószőrös hám átalakul, laphám−metaplázia jön létre. A széteső neutrofil sejtekből oxidáns hatású anyagok szabadulnak ki, amelyek a dohányfüstben lévő szabad gyökökkel együtt felborítják az oxidáns–antioxidánsegyensúlyt.

Az így létrejött oxidáns dominancia miatt túlsúlyba került proteolítikus enzimek (neutrofil elasztáz, katepszin) pusztítják a tüdő állományát, az elasztikus rostokat. Emfizéma alakul ki, csökken a légzőfelület, beszűkül a pulmonális keringés áteresztőképessége, ami a kisvérköri nyomás emelkedését eredményezi. Az alveolusokat kifeszítve tartó rugalmasrost állomány degradálódik, átépül a tüdő szerkezete („remodeling”). A tüdő rugalmas hajtóerejének csökkenése miatt a beszűkült légutakon keresztül főként kilégzésben tovább romlik a légcsere, a tü dő felfúvódik, „levegőcsapda” jön létre.

Krónikus obstruktív tüdőbetegségek (COPD) Rizikófaktorok Genetikai tényezők Már a régi orvosok is tudták, hogy az idült hörghurut a 40 évesnél idősebb dohányzó férfiak betegsége. A COPD morbiditás és mortalitás vizsgálatok igazolták ezt a megfigyelést. A COPD patogenezisében szerepet játszó tényezők kivétel nélkül megtalálhatók a cigarettafüstben, amelyben bőséggel vannak gyulladáskeltő alkotórészek, szabad gyökök. Valamennyi vizsgálat megerősítette, hogy a COPD−ben szenvedő betegek 90%−a aktuálisan dohányzik, vagy korábban dohányzott. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a dohányosoknak csak mintegy negyedrészén alakul ki COPD. Ebben szerepet tulajdonítanak a glutation−S−transzferáz (GST) enzimcsaládnak, amely a dohányfüstben lévő számos anyag detoxikálásával védelmet nyújt az oxidatív stresszel szemben. Azokban a dohányosokban, akiken COPD alakul ki, nincs GSTaktivitás („nulla allél”). (Hasonlóan bvefolyásolhatja a COPD kialakulását az epoxid-hidroláz enzimek vagy az alfa-1-kimotripszin allélpolimorfizmusa.)

Krónikus obstruktív tüdőbetegségek (COPD) - Genetikai tényezők Nagyon ritkán, kevesebb mint 1%−ban egy veleszületett enzim− defektus, az alfa−1 antitripszinhiány a felelős a COPD kialakulásáért. - Asthma jelenléte, fokozott légúti hiperreaktvitás -A tüdő egészséges fejlődésének bármilyen okból bekövetkezett zavara – magzati korszak, gyermekkori expozíciók!!! - külső expozíciók: dohányzás -Foglalkozási eredetű porok és kémiai expozíciók -Egyes esetekben, a dohányfüstre különösen érzékeny egyénekben feltételezhető a környezeti dohányfüst oki szerepe is. A munkahelyi levegőszennyezettség nemdohányzókban is okozhat COPD−t, de ez a hatás is fokozottan érvényesül, ha az illető dohányzik is. -Egyéb bel- és kültéri szennyezők -Számos vizsgálat foglalkozott a nagyvárosi és az ipari eredetű (nem munkahelyi) levegőszennyezettség lehetséges oki szerepével. Ezek a vizsgálatok azt találták, hogy a makro környezeti levegőszennyezettség nem játszik számottevő szerepet a COPD patogenezisében, hatása a dohányzáshoz képest elhanyagolható.

A FEV1 ALAKULÁSA NEMDOHÁNYZÓKON, DOHÁNYOSOKON ÉS A DOHÁNYZÁST ABBAHAGYÓKON (FLETCHER ÉS PLETO NYOMÁBAN)

Sir Richard Doll és munkatársai 1951 és 2001 között 50 éven keresztül követték 34 439 brit férfi orvos dohányzási szokásait és halálozásukat. Azt találták, hogy a követés második húsz évében (1971–1991.) az életük végéig dohányzók halálozása a 45–64 éves korcsoportokban a végig nemdohányzókénak a háromszorosa, a 65–84 évesek között a kétszerese volt. A halálozási arányt a következő csoportokban vizsgálták: kezdettől nemdohányzók, halálukig dohányzók, dohányzást abbahagyók. A COPD-ben meghaltak adatait elemezve a következőket találták: • A halálukig dohányzók COPD mortalitási aránya a sohasem dohányzókhoz viszonyítva 12,7−szer magasabb volt. • A halálukig dohányzók COPD mortalitási aránya összefüggést mutatott a naponta elszívott cigaretták számával; napi 25, vagy több cigaretta elszívása esetén a különbség a sohasem dohányzókhoz viszonyítva 22,5−szeres volt. • A dohányzást korábban abbahagyók COPD mortalitása 5,7−szer magasabb volt, mint a sohasem dohányzóké, de jóval alacsonyabb volt a halálukig dohányzókénál. A különbségek minden esetben erősen szignifikánsak (p=0,001).

A COPD és a tuberculosis kapcsolata is említést érdemel: tüdő tuberculosis következményeként is kialakulhat krónikus bronchitis, bronchiolitis, ami légúti obstrukcióhoz vezet. Azokban az országokban, ahol a tuberculosis gyakoribb, ezt a lehetőséget nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Allergiás rhinitis Nyugat-Európában a felnőtteknek kb. 15%-a szenved IgE-mediált rhinitisben. 10%-ukban a rhinitist pollen allergia okozza. A felnőttek további 10%-nál nemallergiás hiperszenzitív rhinitis fordul elő, ami azt jelenti, hogy a felnőtt populációnak kb. 25%-a szenvedett már az élete során valamikor hiperszenzitív rhinitisben. A tüdőgondozókban nyilvántartott legnagyobb betegcsoportot az allergiás rhinitises betegek adják. Rhinoconjunctivitis: az érintettel többségénél a tüsszögéshez, orrnyálkahártya duzzanathoz, orrfolyáshoz a szem viszketése, könnyezése, gyulladása is társul.

Allergiás rhinitis Szezonális allergiás conjunctivitis (szénanátha): valamely növényi pollen hatására alakul ki, ezért azileltő növény (növéynek) virágzási időszakára esik. Perenniális allergiás conjunctivitis: egész évben fennállhat, bár gyakran változó intentzitásúak atünetek. Kiváltó okok: házi poratka, egyéb rovarok, egyéb porok, penész, háziállatok, rágcsálók. Két éves kor alatt a prevalencia alacsonybabb, két éves kor után a szenzitizált gyermekek aránya folyamatosan növekszik. Gyermek- és serdülő korban a leggyakoribb, az esetek 80%-a 20 éves kor alatt jelentkezik.

Kockázati tényezők Genetikai faktorok atopia(a-topos = nem a helyén, rossz helyen lévő dolog): az idegen anyagra (ún. allergénre) nemcsak az érintkezés helyén, hanem attól távolabb is jelentkezik válaszreakció. Az atopiás alkatú emberek öröklött hajlamként hordozzák ezt a reakciókészséget, 80%-ukban kimutathatóan magasabb egyfajta immunglobulin, az IgE vérszintje. Attól függően, hogy mi az allergiás reakció célszerve, ez a fajta reakció megnyilvánulhat bőrtünetek (atopiás dermatitis, másnéven endogén ekzema) vagy nyálkahártya tünetek (szénanátha, asthma) formájában. Allergén—expozíció, szenzitizáció Anyatejes táplálás védő hatású Környezetszennyezés, környezeti expozíciók: városiak között gyakoribb, mint falun.

Pollennaptár

Pollenallergia megelőzése - tanácsok  Figyeljék a pollennaptárt, virágzás előtt két héttel kezdjék meg a terápiás megelőzést, hogy tüneteik mérséklődjenek a pollenszórás megindulásakor. Felhívjuk a figyelmet, hogy a gyógyszerszedés megkezdése előtt szükséges kikérni kezelőorvosuk tanácsait.  Magas pollenszám esetén minél kevesebb időt töltsenek a szabadban.  Mossanak hajat - ami az egyik fő pollenraktár - naponta lefekvés előtt, hiszen a pollen szemcsék ezrei tapadhatnak meg rajta.  Minél gyakrabban és alaposabban porszívózzák a lakást, amilyen gyakran csak lehet, nedves lemosást is alkalmazzanak.  A cipőket naponta tisztítsák nedves ruhával, töröljék át.  Naponta cseréljék és mossák ruháikat, mert a pollen könnyen rátapad.  Gyakran cseréljék az ágyneműt is, elsősorban a párnahuzatot.  Kerüljék a ruhák szabadban történő szárítását magas pollenkoncentráció esetén.  Magas pollenszórás idején ne nyissák ki a gépkocsik ablakát menet közben.

Perenniális rhinitis allergica megelőzése -Rendszeres portalanítás - szellőztetés - megfelelő páratartaom (lehetőleg 60% alatt, de ne túl száraz) - az ágyneműk hetente történő cseréje, magas hőmérsékleten való mosása

 A megelőzés nem a betegség megelőzését (atopiás állapot), hanem az akut tünetek megjelenésének kivédését jelenti.

Mentális betegségek és zavarok A WHO 2001. évi jelentésének témája a lelki egészség volt. - Közvetlen munkaképességet, életminőséget korlátozó következmények - népbetegségek kockázati tényezője Ma a világon 450 millióra becsülik a pszichés betegek számát, négy ember közül egy szenved élete során valamilyen mentális betegségben. A munkaképesség csökkenés leggyakoribb oka a major depresszió. (4. legnagyobb társadalmi terhet jelentő betegség) A világon kb. - 70 millió ember és környezet szenved akoholfüggőségben - 24 millióan skizofréniában - 10-20 millió ember kísérel meg öngyilkosságot évente.(közülük kb. 1 millióan halnak meg)

Mentális betegségek és zavarok A WHO és a világbank elemzései szerint a világon a 15-44 éves korosztályban a depressziós megbetegedések önmagukban a legnagyobb mértékben járulnak hozzá a betegségek okozta veszteséghez. A DALY 10%-áért felelős az unipoláris depresszió. (közlekedési balesetek 5%, alkohol 4%, önsértés, öngyilkosság 4%, bipoláris depresszió 3%). 15-44 éves korosztályban összesen 30%-a származik a lelki egészség zavaraiból.

Depresszió

Hangulatzavarok csoportjába tartozik Több formája ismeretes: major depresszió, disztímia, atípusos depresszió, premenstruális diszfóriás betegség, szezonális affektív zavar.

www.depressziostop.hu

A depresszió tünetei Az alábbi tünetekből 5, legalább két hétig. Az időszak nem mániás periódust követi, a normális funkciókat avarják (munka, személyes kapcsolatok). - a nap legnagyobb részében rossz hangulat, lehangoltság (gyermekekben és serdülőkben irritabilitás lehet) - az örömérzésnek látható hiánya az idő nagy részében -figyelem és koncentrálóképesség csökken - energiavesztés, fáradtság - bűntudat és/vagy értéktelenség érzése - önmagára nézve ártalmas gondolatai támadnak; ezek időnként tettekben is megnyilvánulhatnak. - alvászavar (insomnia vagy túlzott álmosság) - az étvágy és/vagy testtömeg jelentős növekedése vagy csökkenése -„feelings of agitation” (nyugtalanság) vagy éppen lassúság érzése

Depresszió

A depresszió az organikus (szervi eredetű) pszichoszindrómák (demencia, delírium) mellett a leggyakoribb pszichiátriai probléma időskorban. A depressziós tünetek aránya a 60 év feletti populációban meghaladja a 15%-ot. A klinikai szintű (feltétlenül kezelést igénylő) depresszív zavarok aránya átlagosan 5%. Időskorban relatíve gyakoribb a minor depresszió, disztímia, mint a major depresszió. Időskorban a nem specifikus, de funkciókárosodással járó depressziós tünetek, és kevésbé a specifikus depresszív szindrómák jelentősek. Klinikai populációkban (testi betegségben szenvedők között) elérheti az 50%ot, szociális otthonokban: 30-40%!

Hungarostudy 2002 Kopp M. és mtsai 2002-ben reprezentatív vizsgálat (életkor, nem, terület) > 16 év magyar népesség 12 000 fő részvételével 24% panaszkodott depressziós tünetekről Közepesen súlyos és súlyos 7,5%, súlyos 2,9% 18 év 30% panaszkodott depressziós tünetekről; klinikai depresszió 13%, súlyos 7% Életkorral nagy mértékben emelkedik!!! < 44 év -18%; 45-64 év 31%, > 65 év 41% (súlyos 3, 9, 15%) Teljesítménymotiváció nagy! Főleg idős korosztályban

A depresszió időskorban aluldiagnosztizált, alulkezelt. Ennek okai lehetnek, pl.: - az előtérben álló tünetek különbözhetnek a fiatalabb kori esetektől; - testi betegségek elfedik a lelki tüneteket, vagy a lelki tüneteket a testi betegség "természetes" velejárójának tudják be; - egyéb társuló pszichiátriai zavarok fedik el a depresszió tüneteit (pl. demencia, szorongás, alvászavar); - terápiás nihilizmus az időskori mítoszok, előítélek miatt: "természetes dolog, hogy egy idős lehangolt", "úgysem lehet rajta segíteni", "az idősek már nem reagálnak a kezelésre" vagy "pszichoterápiára alkalmatlanok", "már úgyis túl sok gyógyszert szednek, nagy a mellékhatások, gyógyszerkölcsönhatások veszélye", - a lelki betegségekkel, azok kezelésével kapcsolatos stigmatizáció, negatív attitűdök.

Depresszió súlyossági csoportok

A depresszió előfordulása hazánkban

A Beck Depresszió Skála kistérségi átlagai kistérségenként Hungarostudy 2002.

A depresszió következményei Európai keresztmetszeti vizsgálatok szerint a depressziós betegek 2130%-a járt orvosnál a vizsgálatot megelőző évben és ez a súlyosan depressziós betegeknél is csak 35-49%. Amellett, hogy az egyik legfontosabb tényezője az egészségben leélt életévek csökkenésének, a halálozások terén is számottevő befolyást gyakorol – az összhalálozás kockázata 1,6-2-szerese a nem depressziós betegekének.

A depresszió következményei

- Csökkent fizikai aktivitás: kevesebbet mozognak, fáradékonyabbak, enerváltabbak >>> szívinfarktus, stroke -Elhízás: nincs egyértelmű bizonyíték - fájdalomérzet fokozódása: krónikus betegségekben -Daganatok: részben lelki tényezőkön keresztül, részben a csökkent fizikai aktivitáson keresztül.

Kockázati tényezők benetikai tényezők: családi halmozódás gyakori; ikervizsgálatok alapján a genetikai tényezők szerepét 31-42%-ra teszik. több genetikai tényező együttes hatása: genetikai polimorfizmusok;(pl. szerototinszintézisért, szerotonintranszportért felelős gének) női nem: gyermekekben még egyforma gyakoriságú; -a nők nagyobb valószínűséggel kerülnek diagnosztizálásra (férfiaknál a betegségtudat később alakul ki) - férfiaknál a depresszió tüneteinek „kezelésére” alkalmazott alkoholfüggőség vagy droghasználat elfedheti a tüneteket - nők több stressznek vannak kitéve - hormonális hatások: változások boldogtalan, rossz párkapcsolat, ill. házasság; válás, különélés Életkor: első epizód ált. 20-50 éves kor között, de különösen veszélyeztetettek a 65 év felettiek. -

korábbi depressziós epizód Stressz: populációs szinten igaz; tanult tehetetlenség traumás események: elveszik azt az érzést, miszerint az érintetteknek befolyása lenne az eseményekre;  házastárs elvesztése férfiak számára veszélyesebb gyermekkori problémák: szexuális zaklatás, erőszak, szülők mentális betegsége, szülők válása gazdasági-szociális státusz: alacsony iskolázottság, szegénység (szociális izoláció, reménytelenség) krónikus betegségek: pl. stroke gyógyszerek dohányzás : a depresszióra hajlamos emberek egy részében kialakul a depresszió, ha abbahagyják a dohányzást; a depresszisó emberek nehezen tudnak leszokni adohányzásról szorongás személyiségtípusok, személyiségvonások: intenzív, szoros társkapcsolatra való igény, önállótlanság, vezetettség igény, másoknak való megfelelni akarás Alvászavarok: oda-vissza hatás

A megelőzés lehetőségei - Társadalom szerkezete: közösségen belüli kapcsolatok, szociális védőháló kiterjesztése -Az embereket nem szabad megoldhatatlan kihívások elé állítani, olyasmire ösztönözni, amit úgysem érhetnek el - a folyamatos verseny és teljesítményorientáltság helyett egymásra figyelő, egymás értékeit tiszteletben tartó kapcsolatok kiépítése - hagyományos család - tudatosítása annak, hogy a depresszió betegség - néhány tényező segíthet a kockázat csökkentésében: triptofánban gazdag táplálékok; mérséklet kávé- és teafogyasztás, niacin, B-12 vitaminkálcium bevitel, fizikai aktivitás

Szorongásos betegségek járványtana Fejlett országokban legalább minden 4. ember mutatja a szorongás tüneteit élete során USA: költségei 42-4 milliárd $ (szív- é érrendszei betegségek 133 milliárd, asztma 16 milliárd)

-Szociális szorongásos betegség (szociális fóbia) - poszttraumás stresszbetegség - általános szorongás - pánikbetegség - kényszerbetegség

Szociális szorongásos betegség: extrém félelem a szociálsi helyzetektől, a teljesítményhelyzetektől, versenyhelyzettől, ill. attól, hogy mások miként ítélnek meg minket vagy viselkedésünk milyen következményekkel járhat -A helyzetek kerülést okozza - fizikai tünetek is társulhatnak: szívdobogásérzés, kipirulás, gyengeség, izzadás - érzékenyek a kritikára, önértékelési zavaraik lehetnek, önbecsülésük csekély -Poszttraumás stresszbetegség: extrém trauma vagy életveszélyes helyzet átélése után alakulhat ki (baleset, természet katasztrófa, szexuális vagy fizikai erőszak) - A traumás élmény újból és újból történő átélése éber állapotban vagy rémálmok formájában - a kiváltó okra emlékeztető dolgok, helyek, helyzetek kerülése - fokozott érzékenység, konstans arousal állapot; alvászavarok, koncentrálóképesség gyengülése, irritabilitás

„A poszttraumás stressz szindróma tünetei az erős félelem, a reménytelenség érzete, a rettegés, valamint a traumát okozó esemény újra átélése. Gyakori háborúk, terrortámadások és személyes megtámadtatás esetén. Közel 30 ezer, 2001. szeptember 11-e után a helyszínen dolgozó ember, rendőrök, tűzoltók, papok és építőmunkások körében végezték a felmérést. Azt tapasztalták, hogy a poszttraumás stressz szindróma azoknál fordult elő a leggyakrabban, akik három hónapot vagy annál hosszabb időt töltöttek a helyszínen, így elképzelhető, hogy ha a jövőben hasonló munkálatokban rövidebb ideig vesznek részt az emberek, akkor csökkenhet a betegség kockázata is.”

Általános szorongás: folyamatos, kontrollálhatalan aggódás, szorongás, legalább 6 hónapon keresztül, amelyhez legalább 3 tünet társul: nyugtalanság, álmatlanság, koncentrálóképesség gyengülése, kimerültség, irritabilitás, izomfeszültség, alvászavarok. Pánikbetegség: visszatérő pánikrohamok, amelyhez testi tünetek is társulnak (szívdobogásézés, pulzuszám emelkedés, mellkasi fájdalom, hányinger, remegés, légszomj, izzadás); intenzív, váratlanul jlentkező félelem, amely szívrohamot is utánozhat Nőkben 2x gyakoribb, ált. már fiatal korban kialakul. Genetikai tényezők. Családi halmozódás figyelhető meg Gyakoribb, ha más mentális betegség is fennáll A terápia mellet a kockázatot csökkenti: koffeinbevitel mérséklése, alkoholfogyasztás mellőzése, relaxáció, kipihentség

Kényszerbetegség: kontrollálhatatlan kényszeres gondolatok és érzések, amelyek rituális cselekvésekhez (kényszercselekvések) vezetnek, és ezek csökkentik a szorongásos tüneteket. A szorongásos betegségek gyakran nem kerülnek felismerésre. A beteg gyakran elveszti társas kapcsolatait, magára marad, munkahelyi légkör személytelenebb, gépiesebb, érzelmek, érzések kirekesztése, megfelelni akarás >>> nehezebb felismerés Fontos a korai felismerés, mert hatékony primer prevenciós eszköztár nem áll rendelkezésre. Viszonylag jól kezelhetőek: gyógyszer és/vagy pszichoterápia

A kezeletlen szorongás, depresszió következményei - Önkárosító magatartásformák gyakoribbá válása - fokozott alkoholfogyasztás, dohányzás: az alkoholt gyakran megbirkóuzási (coping) stratégiaként, konfliktuskezelésként alkalmazzák - munkaképesség csökkenése -Korai egészségromlás - az egészségügy fokozott igénybevétele - Litavszky Zsuzsa vizsgálatai szerint a mentőhívások 5-20%-ában szorongásos roham, pánikroham miatt történnek, a hívások 50%-a ismételt hívás, 43% rendszeresen hívta aki korábban az ügyeletet, 26%-nál történt belgyógyászati kivizsgálás korábban, ami szervi tünetet nem talált

A skizofrénia járványtana Multifaktoriális: genetikai (60-85%) és környezeti (15-40%) tényezők együttes hatása Tünetei: pszichózis (téveszmék, hallucinációk, bizarr viselkedés) , kognitív diszfunkciók (koncentráció gyengülése, memóriazavarok, tanulási nehézség, az elvont gondolkodás zavarai), negatív tünetek (motiváció hiánya, kevés beszéd, anhedónia, az érzelmek kifjezésének szegénysége) Prevalencia: 0,3-22 ezrelék Kockázati tényezők -Prenatális hatások: stresszhelyzet, influenzavírus-expozíció, második trimeszterben elnszenvdtt fertőzések (rubeola, poiovírus, herpes simplex) - perinatális/Neonatális periódus: terhességi szövődmények, a magzat rendellenességéből adódó betegségek, a szülés ter,észteestől eltérő lefolyása -Gyermekkori fejlődés -Cannabis használata. Serdülőkori idegrendszer sérülékenysége

- az agy, ill. a mentális funkciók fejlődése gyermekkorban: nem kívántterhesség, az anya depressziója, az anya nem megfelelő viselkedése, a szülők korai elvesztése - Társadalmi szintű kockázati tényezők: városiasodás (stressz, szennyező anyag), kockázati jellegű viselkedésformák; bevándorlók - Az apa idős életkora - évszak: északi féltekén január-április között születettek, déli féltekén júliustólszeptemberig - genetikai tényezők: mindkét szülő érintettsége esetén a kialakulás kockázata közel 50%, egypetéjű ikreknél a konkordancia 60-84% Férfiaknál leggyakrabban a húszas évek elején, nőknél húszas évek vége felé gyakoribb, második csúcs nőknél 45 év után Korai diagnózis!

Alzheimer kór járványtana A demenciák csoportjába tartozik, elsősorbanidőseknél fordul elő; 6 év fellet a perevalencia 5%, 85 év felett 50% i lehet, de NEM az öeregdés etrmésztesvelejárója Lefolyása ált. hosszú (akár 10-20 év) etiológiája: nem teljesen tisztázott; amiloid plakkok Kockázati tényezők: -életkor, nem: nőkben gyakoribb - genetikai tényezők -Képzettség: kockázta az alacsonyabb iskolázottság -Táplálkozás: védő: antioxidánsok, omega-3 zsírsavak, megfelelő cink- és magnézium-ellátottság, kockázat: koleszterin., telíttet zsírok -NSAID: csökkenti a tünetek kialakulását - alkoholfogyasztás: mérséklet borfogyasztás előnyös! - dohányzás: csökkenti a kockázatot - alumínium expozíció: további bizonyítást igényel

Erőszakos halálnemek -Heteroagresszió -Autoagresszió: tágabb értelmben ide tartozik az alkoholfogyasztás, dohányzás, drog addikció; öngyilkossági kísérlet, befejezett öngyilkosság

Öngyilkossági magatartás Okok: betegségek, rassz, genetikai okok, családi halmozódás (csökkent szerotoninszint), szociális bizonytalanság, területi elhelyezkedés - periodikus öngyilkossági járványok -Helper szindróma: „burn-out”, empátia csökkenése, apátia -Elmagányosodás, „panelszindróma” A korra standardizált öngyilkossági arány a a világ 53 országának adatai alapján 15,1 százezrelék (ffi 24, nő 6,8)

1970-ben 40%-kal volt magasabb a magyarországi külső okok miatti halálozás, mint az EU-átlag. A 80-as évek közepéig nálunk a folyamatos és jelentős emelkedés, az EUban éppen ellenkező irányú trend érvényesült. Ennek köszönhetően régóta messzire kerültünk az EU-s országok halálozási szintjétől. Sőt a 90-es években elkezdődő mortalitás-csökkenésig még az európai szocialista országok között is vezető helyet foglaltak el a magyar nők. 1993-ra már 144%-kal (RK=2,44) haladta meg a hazai mortalitás az EU átlagot. Azóta folyamatosan csökken a magyarországi halálozás és 2000-re már megközelítettük a legrosszabb helyzetű EU-országot (Finnország), igaz még mindig 108%-kal (RK=2,08) magasabb nálunk a halálozás, mint az EU-ban általában.

A s zá z e z e r la k o s ra ju tó é v e s ö n g y ilk o s s á g i m o rta litá s 50 40 30 20 10 0 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2001

Mo-on az első világháború után, majd a II. Világháborúval emelkedett meg Hungarostudy 2002

Az öngyilkosság előfordulása

Jelenleg Mo. a 7. helyen áll

Az öngyilkossági kísérletek leíró jellemzői a Hungarostudy 2002 felmérés alapján

• • • •

A közel 13.000 megkérdezett közül 2,3 % jelezte, hogy korábban már követett el öngyilkossági kísérletet. 46 személy esetében az öngyilkossági kísérlet 1 éven belül történt. Az öngyilkossági kísérletet elkövetők 70,2 %-a nő. A kísérletezők mintegy 64 %-a részesült orvosi kezelésben az öngyilkossága miatt.

Hungarostudy 2002

Öngyilkossági kisérletek előfordulási gyakorisága és rizikótényezői • • • •

Magyarországon évente mintegy 3.000 fő saját kezűleg vet véget életének A vezető halálokok ranglistáján felnőtt populációt tekintve 2001-ben a 11., míg a serdülő és fiatal felnőtt korosztályra (15-24 évesek) nézve az egyik első számú haláloknak tekinthető. A befejezett öngyilkosságok aránya a férfiak körében kb. négyszer magasabb, mint a nőknél. A nők öngyilkossági kísérlete ellenben kétszer olyan gyakori, mint a férfiaké. Több évtized után 2001-ben először csökkent a 100.000 főre számított öngyilkossági ráta 30 fő alá.

Hungarostudy 2002

/Forrás: KSH, 2001/

Akasztás, mérgezés, lőfegyver, jármű elé ugrás

A 70 év feletti korosztály vezet; maximuma tavaszi hónapokban van; a befejezett öngyilkosságok zömmel éjszaka történnek; leggyakrabban kistelepülések, aztán Bp., többi város; kelet-nyugati irányban csökken (leggyakoribb Csongrád, Bács-Kiskun, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, hajdúBihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék; )

Az öngyilkossági kísérlet hátterében meglévő rizikó- és protektív tényezők a Hungarostudy 2002 alapján Esélyhányados Elsődleges rizikótényezők Depresszió (orvosilag kezelt) Bármilyen pszichiátriai betegség Öngyilkosság a csal ádban Másodlagos rizikótényezők Súlyos negatív életesemények Létminimum alatti életszínvonal Súlyos betegség, teljesítménycsökkenés Dohányzás Elvált, özvegy Alacsony iskolai végzettség Munkanélküli, rokkantnyugdíjas Reménytelenség Düh, ellenségeskedés Harmadlagos rizikótényező Nő Roma Protektív tényező Rendszeres testedzés Vallásosság

95 % -os konfidencia intervallum

8,2 7,9 3,0

6,5 -10,4 6,3 -9,9 1,8 -5,3

3,5 3,7 2,6 2,3 1,4 1,7 3,2 3,3 2,8

2,9 -4,4 2,9 -4,6 2,1 -3,4 1,9 -2,9 1,1 -1,8 1,4 -2,1 2,5 -4,1 2,7 -4,4 2,2 -3,6

1,9 2,8

1,5 -2,4 1,7 -4,6

1,3 1,6

1,0 -1,6 1,1 -2,3

Az öngyilkosság tipikusan humán jelenség, és az emberi lét egyik legtragikusabb eseményének számít. Minden korban és kultúrában előfordul, bár eltérő gyakorisággal. 1980 és 1986 között a 100 ezer lakosra jutó éves szuicid mortalitás (szuicid ráta) Magyarországon volt a legmagasabb (45,3), ez a szám a skandináv országokban 28 és 18 közötti, míg például Mexikóban, Panamában, Peruban és Egyiptomban 2 alatt volt . Az országonként, illetve földrészenként észlelhető eltérő gyakoriságban földrajzi (az egyenlítőhöz közel ritkább) és társadalmi (gazdasági, kulturális, vallási) tényezők egyaránt szerepet játszanak. A szuicid ráta ugyanakkor országonként is mutathat jelentős területi eltéréseket, pl. Magyarországon, ahol a keleti, délkeleti megyék öngyilkossági halálozása 2,5-3-szorosa a nyugati, északnyugati régióénak.

Befejezett öngyilkosság Az öngyilkosság mindenütt a világon jóval gyakoribb férfiak körében; az áldozatok 65-75%-a férfi és - legalábbis statisztikai értelemben - meghatározott periodikus tendenciákat is mutat: tavasszal, a nap első felében és premenstruumban gyakrabban fordul elő. Ezek azonban már a háttérben meghúzódó biológiai tényezők szerepére is utalnak, és a bennük megnyilvánuló szezonalitás, ciklicitás és napszaki ingadozás főleg a depresszióval kapcsolatos szuicidiumok miatt észlelhető. Hamar belátható, hogy - legalábbis Európában - az országok között megnyilvánuló, esetenként igen nagy eltérések nem magyarázhatók társadalmigazdasági különbségekkel. A gazdasági tényezőktől bizonyos értelemben független, és inkább történelmi, tradicionális alapon álló vallásosság szerepe ugyanakkor kétségtelen, és főleg az adott vallás által sugallt direkt vagy indirekt tiltások (például az öngyilkosság elítélése, az alkoholfogyasztás tiltása), illetve normák következménye lehet.

Öngyilkossági kísérlet A kísérlet nők körében sokkal gyakoribb. Az öngyilkossági kísérletek „élettartam"prevalenciája a nyugat-európai országokban 1,1-5,0% között mozog, és a kísérlet: befejezett szuicidium-arány becsült értéke a kutatók szerint általában 10-15:1 körüli. Ez részben annak is a következménye, hogy a férfiak öngyilkossági kísérletükhöz gyakrabban választanak violens (drasztikus) módszert (akasztás, lőfegyver, magasból való leugrás stb.), amelyek letalitása értelemszerűen nagyobb. A violens öngyilkosok esetében (akár pszichiátriai betegséghez társult a szuicidium, akár nem) a központi idegrendszer szerotonin diszregulációja mutatható ki,és ennek a szuicidium prevenciójában is hasznosítható gyakorlati konzekvenciái vannak. A befejezett öngyilkosságot elkövetők, 16-32%-ában szerepel ugyanis szuicid kísérlet az anamnézisben és az öngyilkosok 15-50%-a direkt vagy indirekt módon közli környezetével (családtagjaival, orvosával) halálvágyát vagy szuicid szándékát

Öngyilkossági rizikófaktorok I Bár a szuicidium komplex, multikauzális jelenség, mégis körvonalazható több olyan tényező, amelyek fennállta esetén az öngyilkosság kockázata igen nagy. Az ilyen öngyilkossági rizikófaktorok klinikai előrejelző értéke igen különböző. Pl. a kezeletlen depresszió 50-100-szorosra növeli a rizikót. Elsődleges rizikófaktorok: pszichiátriai betegség, megelőző öngyilkossági kísérlet, a szuicid szándék verbalizációja és alacsony központi idegrendszeri szerotonin-aktivitás közös jellemzője, hogy „normális" körülmények között nincsenek jelen, és (az utolsó kivételével) jól körvonalazható időintervallumhoz kötöttek, az adott egyénre aktuálisan jellemzők, az egészségügyi ellátás kompetenciájába tartoznak, és annak keretében befolyásolhatók.

Öngyilkossági rizikófaktorok II A másodlagos rizikófaktorok: kora gyermekkori veszteségek, izoláció munkanélküliség, illetve komoly anyagi problémák és súlyos negatív életesemények kívül esnek a hagyományos értelemben vett betegségi kategóriákon, és annak ellenére, hogy ideális esetben nincsenek jelen, sajnos gyakori velejárói a mindennapi életnek, bár elvileg elkerülhetők. Legújabb vizsgálatok szerint a dohányzás - talán azért is, mert rendkívül gyakran társul depresszióval, szkizofréniával és alkoholizmussal - szintén szuicid rizikófaktoroknak tekinthető, mivel az öngyilkosok között a dohányosok gyakorisága többszöröse a kontrollokénak.

Öngyilkossági rizikófaktorok III A harmadlagos öngyilkossági rizikófaktorok [férfi nem, adoleszcens (serdülő) korosztály, idős nők, vulnerábilis időszakok, mint például tavasz, premenstruum, a nap első harmada, vagyis a reggeli és délelőtti órák], amelyek statisztikailag szintén gyakran észlelhetők öngyilkosoknál, a mindennapi élet természetes velejárói, nem kerülhetők el és nem is változtathatók meg. Prediktív értékük az elsődleges és másodlagos rizikófaktorok hiányában rendkívül csekély, de azok fennállta esetén igen nagy. Az elsődleges és másodlagos öngyilkossági rizikófaktorok sokszor átfedést, sőt bizonyos esetekben ok-okozati összefüggést is mutatnak. Protektív tényezők: kevés, az öngyilkossággal szemben védelmet nyújtó protektív tényezőt ismerünk. A jó szociális és családi háttéren kívül, a terhesség, a szülést követő első év, illetve a nagyobb gyermekszám, valamint a gyakorló (nem formális) vallásosság bizonyult olyan tényezőnek, amelyek fennállta esetén a szuicidium esélye az átlagosnál kisebb. Sajnos a mindennapi gyakorlatban elsősorban a szuicid rizikófaktorok nyújtanak útbaigazítást az adott ember önpusztító magatartásának felmérésében.

„Cry for help" és preszuicidális szindróma Bár az öngyilkosok relatíve kis hányada közli konkrétan szándékát, részletes vizsgálatok a (tudatos és nem tudatos) indirekt jelzések egész skáláját tárták fel (halálvágy verbalizálása, búcsúlevél, végrendelkezés, gyógyszerek gyűjtögetése, fegyver vásárlása stb.), amelyeket az öngyilkosjelölt közvetlen környezetének lead. Ez a „cry for help"-nek nevezett jelenség az öngyilkossági szándékhoz való ambivalens viszonyulást fejezi ki. A preszuicidális szindrómát Kringel bécsi pszichiáter írta le 1949-ben, és az erre jellemző triászt: - a) a gondolkodás és a magatartás beszűkülése, - b) gátolt, maga ellen forduló agresszió, - c) szuicid fantáziák - az alapszemélyiségtől, illetve a megelőző pszichopatológiai állapottól független, nagymértékben uniformizálódott, „aspecifikus" tünetcsoportnak tartja. A szindróma bármely eredetű (illetve különböző okok halmazára visszavezethető) öngyilkosságok (kísérletek) közvetlen előzményeként értékelhető.

AZ ÖNGYILKOSSÁG MEGELŐZÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN Az öngyilkosok jelentős hányada (50-75%) jelentkezik élete utolsó hónapjában az egészségügyi ellátás különböző szintjein. Az akut öngyilkossági veszély elhárítása Sürgősségi osztályos felvétel. Az akut szuicid veszéllyel járó, súlyos állapotú pszichiátriai betegek sürgősségi pszichiátriai ellátást, osztályos felvételt igényelnek az intenzív gyógyszeres kezelés, illetve a szupportív pszichoterápia, szükség esetén speciális krízisintervenciós beavatkozások azonnali elkezdése végett. Szuicidprevenciós (krízisintervenciós) centrumok. Kétségtelen, hogy az öngyilkosság-megelőző központok (akár személyes megjelenés, akár S.O.S.-telefonszolgálat keretében végzik az intervenciót) csökkentik a szuicid rizikót A pszichiátriai betegségek korai felismerése és hatékony kezelése. A pszichiátriai betegségek (különösen a depresszió) korai felismerése és hatékony (akut és profilaktikus) kezelése, valamint a betegek tartós utógondozása fontos preventív tényező. A szuicidális páciensekkel való rendszeres foglalkozás emocionálisan nagyon megterhelő. Az egészségügy „szuicidogén mikroklímája" is tetten érhető. Fontos az egészségügyi dolgozók szuicidiummal kapcsolatos negatív attitűdjének feloldása, valamint a jó terapeuta-páciens kapcsolat kiépítése.

Balesetek járványtana WHO adatok: évente 3,7 milló haláleset balesetek vagy erőszak miatt 2, 5 millió otthoni, szabadidős, közúti, munkahelyi baleset; 1-2 millió erőszakos cselekmény Otthoni balesetek: életkörülmények, rossz minőségű lakás, ház, elektromos és villamos felszerelések, gázkészülékek; fokozott alkoholfogyasztás, drogfogyasztás, dohányzás Munkahelyi balesetek: csökkenő tendencia, de 3. a világranglistán Mo. Közúti balesetek: évi kb. 2000 halálesete (fej-nyaki daganatok számával kb. megegyező) Elkerülhető halálokok közét tartozik; kb. 10% a vasúti autó 5x10-9 , motor 500x10-9 halált okozó kockázat Okok: vezető személyisége, fáradtság, alkohol, drog A megelőzés főleg pszichológiai, műszaki, viselkedéskultúra 88% személyi okra vezethető vissza!!!

A motoros járműbalesetek miatti halálozás a 90-es évek első felében hirtelen és nagymértékben megemelkedett. Ez elsősorban, de egyáltalán nem kizárólag, a középkorú férfiak közötti változásokkal magyarázható. A legjelentősebb a 20-29 éves férfiak halálozás-emelkedése volt. Nők között, különösen 65 év alatt, a férfiakhoz képest alacsonyabb és tulajdonképpen változatlan halálozást detektáltak. A balesetszerű elesések csoportja meglehetősen heterogén. Ebben a csoportban jelennek meg azok, akik elesés miatti combnyaktörésük szövődményeibe halnak bele. Azon kevés halálok közé tartozik, amit összességében nem jellemez férfi dominancia, csak a 65 év alatti korosztályban. A 30-69 éves férfiak 90-es években megemelkedett halálozása visszasüllyedt a 80as évek első felének szintjére. Minden korosztályt figyelembe véve a javulás még erőteljesebb, azzal együtt, hogy a férfiak között 2002-ben több halálesetet regisztráltak, mint 2001-ben, azaz a trend nem folytatódott 2002-ben. A külső okok halálozási trendje másfél évtizede javul mindkét nemben. A kiindulási szint és a javulás mértéke is férfiaknál lényegesen nagyobb. Minden korosztályban érvényesülnek ezek az alaptulajdonságok.

Szexuális úton terjedő fertőző betegségek

A szexuális úton terjedő betegségek (sexually trasmitted diseases - STD) jellegzetes csoportot alkotnak a fertőző betegségeken belül. -nagy a fertőzések száma (világszerte sok 10 millió fertőzött évente), és ez a szám folyamatosan emelkedik; -közvetve vagy közvetlenül az életet veszélyeztetik; súlyos demográfiai következményekkel járhatnak, rontják a népesség reprodukciójának esélyét; kórismézésük, kezelésük esetenként nagyon költséges, -a megelőzés nagyon összetett, mindmáig meg nem oldott feladat.

A korábban szokásos "nemi betegség" kifejezés helyett korszerűbb a nemi érintkezésekkel terjedő fertőzések (STD-sexualy transmitted disease) elnevezés használata. Míg a nemi betegség fogalma mindössze négy fertőző betegséget takar, addig az STD tárgykörébe több mint húsz kórokozó és az általuk (általában kizárólag nemi úton) közvetített betegségek tartoznak.

Epidemiológiai sajátosságok: -a népességben való folyamatos jelenlét. -Egyaránt kimutatható növekedésük a gazdagabb, fejlett egészségügyi rendszerrel rendelkező és az elmaradott vagy fejlődő országokban. - Nem számolhatók fel (nem erradikálhatók). -A társadalmi mozgásokra sokkal érzékenyebbek. Ez jelzi, hogy a társadalmi meghatározottságuk sokkal erősebb, mint a fertőző betegségek többségének. A rizikócsoportok pontosabban meghatározhatók. -Gyakoriak a többszörös fertőzések. Az ember ugyanazon kapcsolatból párhuzamosan több kórokozóval is fertőződhet.

Következmények -Fokozzák a HIV fertőzés veszélyét, elsősorban azok, amelyek a nyálkahártyákon hámsérüléssel járnak. Ezek a szifilisz, a lágyfekély (a szubtrópusi, trópusi országokban) és a genitális herpesz. - A terméketlenség mint következmény egészségügyi és politikai kérdés is. A heveny vagy krónikus gyulladások okozta lenövések nőknél és férfiaknál is ide vezethetnek. (Pl.: Chlamydia trachomatis- és gonorrhoeafertőzések.) Vannak olyan fertőzések is, amelyek a spermiumszám átmeneti vagy állandó csökkenését okozzák (baktériumok, herpeszvírus). - Az STD betegségek szülés körüli szövődményei közé tartozik a méhen kívüli terhesség, a gyermekágyi láz vagy a koraszülés. - a húgyivarszervek tumorjait is okozhatják. a leggyakoribb a HPV-fertőzés okozta méhnyakrák.

járvány mozgását befolyásoló társadalmi tényezők -uralkodó életforma -szociális körülmények -Iskolázottság -Prostitúció -Kábítószer -mobilitás (migráció, turizmus) -szexuális magatartás (a rendszeres nemi élet kezdete, az érintkezés módja, a partnerek száma). -horizontális mobilitás, migráció

Az egészségközpontú multiszektorális megközelítés kezdetei • 1974 – Lalonde jelentés, egészség-mező koncepció: életstílus, környezet, biológiai adottságok,egészségügyi ellátórendszer szervezetei • Egészségügyi Világszervezet az 1977. évi Közgyűlésén a 30.43. számú döntés: a közösségi szintű egészségfejlesztés szükségességének megfogalmazása „ … az elkövetkező évtizedekben az egyes nemzeti kormányok és az Egészségügyi Világszervezet fő társadalmi célja az kellene legyen, hogy a világ összes polgára számára a 2000-es év végére megteremtse az egészségnek egy olyan minimumát, amely lehetővé teszi számukra a társadalmi és gazdasági értelemben produktív életet …” Ezen célok alapján - „Egészséget mindenkinek 2000-re”

Az egészségközpontú multiszektorális megközelítés kezdetei • CINDI program – (Countrywide Integrated Noncommunicable Diseases Intervention) programot a WHO 1978-ban indította és egy-egy országon esetén a nem fertőző betegségek terjedésének visszaszorítását célozza. • 1978-ban, Alma-Atában került megrendezésre az első olyan nemzetközi konferencia, amely már a 30.43. számú WHO közgyűlési döntésnek megfelelően az egészségügyi alapellátás helyzetének témáját tárgyalta. • A konferencia résztvevői nyilatkozatban deklarálták, hogy „ … a kormányok felelősséggel tartoznak népük egészségéért, amelynek csak megfelelő egészségügyi és társadalmi intézkedések révén felelhetnek meg. […] Az egészségügyi alapellátás, mint a társadalmi igazság szellemében történő előrehaladás része, kulcsfontosságú ezen cél eléréséhez” Alma-Atai Nyilatkozat, 1977:6

Az egészségközpontú multiszektorális megközelítés kezdetei

• „Egészséget Mindenkinek 2000-re” célkitűzés megvalósítását szolgálta az 1979-ben, a WHO 32. Közgyűlésén elfogadott „Global Strategy for Health for All by the Year 2000” dokumentum, amely mint stratégia határozta meg az egészségi állapot javításának feladatait. „…a fontos problémacsomópontok azonosítása megtörtént. Amennyiben az egyes nemzetek politikai, gazdasági vezetőit, valamint az egészség kérdésével foglalkozó szakembereket sikerül ezekről tájékoztatni, minden esély meg lehet arra, hogy a Stratégia céljainak megvalósításhoz elengedhetetlen nemeztek közötti együttműködés kialakítható legyen, és a szükséges erőforrások rendelkezésre álljanak …” Global Strategy for Health for All by the Year 2000, 1981

Az egészség társadalmi meghatározói 1. társadalmi lejtő; 2. stressz; 3. gyermekkor; 4. társadalmi kirekesztettség; 5. munka; 6. munkanélküliség; 7. társadalmi támogatás – helyi közösség; 8. szenvedélybetegségek; 9. táplálkozás; 10. közlekedés.

Az egészségfejlesztés új paradigma • Az egészségpolitikának ki kell törnie abból a medikalizáló szemléletből, amely a XX. századi működését alapvetően jellemzi, mivel a medikalizáló egészségpolitika sokkal inkább a gyógyítás szakpolitikájaként jelenik meg, mintsem a megelőzés szakpolitikájaként. • Az új paradigma az egészséget rendszerszemléletben értelmezi és lehetőséget teremt a komplex megelőzési módszerek alkalmazására, amelyben már az egészségnevelés és ismeretátadás, az egészségfejlesztés, valamint az egészségvédelem, mint a három alapvető népegészségügyi tevékenység egymást kiegészítő módon jelenik meg.

Az egészségfejlesztés Ottawai Chartája „Az egészségfejlesztés az a folyamat, amely módot ad az embereknek, közösségeknek egészségük fokozott kézbentartására és tökéletesítésére. A teljes fizikai, szellemi és szociális jólét állapotának elérése érdekében az egyénnek vagy csoportnak képesnek kell lennie arra, hogy megfogalmazza és megvalósítsa vágyait, kielégítse szükségleteit és környezetével változzék vagy alkalmazkodjon ahhoz. Az egészséget tehát mint a mindennapi élet erőforrását, nem pedig mint életcélt kell értelmezni. Az egészség pozitív fogalom, amely a társadalmi és egyéni erőforrásokat, valamint a testi képességeket hangsúlyozza. Az egészségfejlesztés következésképpen nem csupán az egészségügyi ágazat kötelezettsége” . Ottawai Charta, 1986

Az egészségfejlesztés Ottawai Chartája „Az egészségfejlesztés túlmegy az egészségügyi ellátás keretein: az egészséget a politikát alakítók napirendjére tűzi valamennyi ágazatban és valamennyi szinten, tudatosítva bennük, hogy döntéseiknek milyen következményei lehetnek az egészségre nézve, és elfogadtatva velük felelősségüket az egészségért. Az egészségfejlesztési közpolitika eltérő, de egymást kiegészítő megközelítéseket tartalmaz, pl.: jogalkotás, költségvetési intézkedések, adóztatás és szervezeti változások. Összehangolt tevékenységről van szó, amely egészséghez vezet, továbbá olyan jövedelem- és szociálpolitikáról, amely előmozdítja a nagyobb esélyegyenlőséget. A közös cselekvés hozzájárul a biztonságosabb és egészségesebb javak és szolgáltatások, az egészségesebb közszolgáltatások, valamint a tisztább és élvezhetőbb környezet biztosításához. A cél az legyen, hogy az egészséges választás váljék a könnyebb választássá a döntéshozók számára is”. Ottawai Charta, 1986

Színtér-megközelítés az egészségfejlesztésben • „Színtérként” tekinthető minden olyan hely vagy társadalmi közeg, amely az emberek mindennapi tevékenységeinek biztosít keretet és amelynek környezeti és/vagy szervezeti tényezői, valamint az egyének között megjelenő viszonyrendszerei befolyásolhatják az egészségi állapot és a jólét alakulását. • Színtérként tekinthető még minden olyan hely, ahol az ott élők aktívan alakítják a környezetüket annak érdekében, hogy egészségi állapotukkal kapcsolatos problémáikat megoldják. A színterek általában térben jól lehatárolhatóak, stabil szervezeti struktúrával rendelkeznek, amelyhez meghatározott szerepeket betöltő személyek csoportjai tartoznak.

Színtér-megközelítés az egészségfejlesztésben A színtér-megközelítés hatékony csatornát biztosít a megcélzott társadalmi csoportok eléréséhez, ezáltal lehetőséget kínál az átfogó egészségfejlesztési stratégiák megvalósításához, mivel minden színtér: – sajátos döntési kompetenciával és tagsággal rendelkezik, – a tagok között létrejövő gyakori és fenntartható társas interakciókat foglal magába, – általában nem csupán egyetlen egészségvédelmi/fejlesztési cél, hanem összetett társadalmi célrendszer megvalósítására szerveződik, – főbb jellemzői a formális és informális tagság sajátosságai mentén alakulnak ki.

Színtér-megközelítés az egészségfejlesztésben • A színtér megközelítés olyan értékeken alapszik, mint a részvétel, a partnerség, a képessé tétel és a méltányosság. • A színtérprogramok akciói általában a következő három területre fókuszálnak: – egészséges lakó- és munkakörnyezet biztosítása; – az egészségfejlesztés integrálása az egyes színterek napi gyakorlatai közé; – más színterekkel és a helyi közösség különböző csoportjaival való kapcsolatok kialakítása és fejlesztése. • A rendszerszemléletű megközelítés valós lehetőséget kínál a helyi szintű egészségfejlesztés kibontakozására, mivel az egészséget egyrészt értékként, másrészt eredményként tekinti.

1977 WHO „Egészséget mindenkinek 2000-re” deklaráció „Az elkövetkező évtizedekben a kormányok és a WHO alapvető társadalmi feladata annak elősegítése kell legyen, hogy 2000-re minden ember olyan egészségi állapotba kerüljön, amely társadalmilag és gazdaságilag is termékeny életet tesz lehetővé”. 1978 Alma Ata-i Nyilatkozat az Egészségügyi Alapellátásról 1979 CINDI Program

1986 Ottawai Egészségfejlesztési Charta „Az egészséget az ember teremti és éli meg a mindennapi élete színterein, ott ahol tanul, dolgozik, játszik és szeret”.

1980 Európai Regionális Stratégia az „Egészséget mindenkinek 2000-re” kezdeményezés céljainak megvalósítására 1984 „Egészséget mindenkinek 2000-re” stratégiai dokumentum 38 célkitűzésének elfogadása 1986 WHO Európai Egészséges Városok Mozgalom 1988 WHO Európai Egészségmegőrző Kórházak Mozgalom

1991 Sundsvall-i Nyilatkozat az Egészséget támogató környezetről

1991 WHO Európai Egészségesebb Iskolákért Mozgalom 1992 Agenda 21 A fenntartható fejlődés és az egészségfejlesztés kapcsolatának hangsúlyozása

1992 WHO Európai Egészségfejlesztési Hálózatok Együttműködése

1993 Maastricht-i Szerződés

1995 WHO Egészséges Börtönök Kezdeményezés

Az Európai Unió népegészségügyi intézkedéseinek alapját biztosítja. 1997 Jakarta-i Nyilatkozat az Egészségmegőrzésről a XXI. században „A mindennapi élet egy-egy színtere lehetőséget teremt az átfogó egészségfejlesztési stratégiák megvalósítására. Így e színterek biztosítják az egészségfejlesztési célok eléréséhez szükséges infrastrukturális és szervezeti hátteret”. 1998 Health 21 – új stratégia az Európai Régió számára „2015-re az európai régióban élő emberek számára a helyi közösségeikben, az otthonaikban, az iskolákban és a munkahelyek bővüljenek az egészséges fizikai és társadalmi életvitelt eredményező feltételek”. (13. cél – az egészség színterei)

2003 WHO Európai Egészséges Városok mozgalom 15. éves Jubileumi Konferenciája Belfast Belfast-i Nyilatkozat A helyi dimenziók és a települési önkormányzatok fontosságának, illetve a helyi civil szféra kulcsszerepének deklarálása az egészség megőrzésében és a fenntartható fejlődésben.

2006 Egészséget minden (szak)politikába - Health in All Policies - az Európai Unióban és tagországaiban „Az egészségi helyzetet befolyásoló tényezők a szakpolitikák intézkedései és egyéb más beavatkozások segítségével a különböző politika-formáló közegekben és a mindennapi élet színterein egyaránt hatékonyan alakíthatóak”. Az egészségfejlesztés koncepcionális fejlődésének szempontjából meghatározó alapok Az egészségfejlesztési törekvések EU-specifikus vonatkozásai Az egészségfejlesztés színtereivel kapcsolatos WHO kezdeményezések

2002 WHO Európai Egészséges Városok mozgalom III. fázisának értékelése

WHO Európai Egészséges Városok mozgalom IV. fázisa prioritásainak elfogadása

2006 Bangkok-i Charta – Egészségfejlesztés a Globalizálódott Világban „A Charta megerősíti a szakpolitikák és partnerkapcsolatok keretében végzett azon tevékenységek fontosságát, amelyek a közösségeket tagjaik egészségi állapotának javítására és az egészségi állapotbeli különbségek csökkentésére teszik képessé, amely tevékenységek a nemzeti és a globális fejlesztések prioritásaként kell, hogy megjelenjenek. ”.

A Nemzeti Népegészségügyi Program • A népegészségüggyel kapcsolatos tennivalókat, prioritásokat és célokat, az Országgyűlés határozatával megerősített Egészség Évtizedének Nemzeti Programja fogalmazza meg. • A program 19 alprogramból áll, az alprogramok 4 főcsoporthoz kapcsolódnak.

I. Egészséget támogató társadalmi környezet kialakítása Egészséges ifjúság Idősek egészségi állapotának javítása Esélyegyenlőség az egészségért Egészségfejlesztés a mindennapi élet színterein

II. Egészséges életmód programja Dohányzás visszaszorítása Az alkohol és drogmegelőzés Egészséges táplálkozás és élelmiszer-biztonság Aktív testmozgás elterjesztése Közegészségügyi és járványügyi biztonság Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram

III. Az elkerülhető halálozások megelőzése Koszorúér és agyér betegségek okozta megbetegedések, halálozások visszaszorítása Daganatos megbetegedések visszaszorítása A lelki egészség megerősítése Mozgásszervi betegségek csökkentése AIDS-megelőzés

IV. Az egészségügyi és népegészségügyi intézményrendszer Népegészségügyi szűrővizsgálatok Ellátásfejlesztés Erőforrás-fejlesztés Monitorozás-informatika

Nemzeti csecsemő- és gyermek-egészségügyi program • A figyelem ráirányítása a gyermekek egészségére, a csecsemő- és gyermek-egészségügyi ellátórendszerre, mely jelentősen befolyásolja a jövő generáció egészségkultúráját, egészségi állapotát. • A jelen helyzet bemutatása, a célkitűzések, feladatok meghatározása • Valamennyi érintett bevonásával a társadalom széleskörű mozgósítása az eredményes megvalósítás zálogaként. • Az eredményes végrehajtás érdekében a monitorozás és rendszeres felülvizsgálat kereteinek meghatározása.

A program alapelvei

•

•

•

•

1/ Életszakasz-megközelítés a fogamzástól 18 éves korig tartó időszak különböző fejlődési szakasz, minden egyes része meghatározó az egészségi állapotra és az egészséges viselkedésre a fejlődés későbbi stádiumaiban. 2/ Esélyegyenlőség Az „elérhető legmagasabb szintű egészségi állapot” minden gyermek és serdülő alapvető joga, melyet a Gyermekek Jogairól szóló ENSZ Konvenció alapoz meg. 3/ Ágazatközi megközelítés Bár az egészségügyi ágazatnak kulcsszerepe van az egészség megőrzésében és fejlesztésében, a megelőzésben és a gyógyításban, számos más, mint pl. az oktatási, szociális, pénzügyi ágazat is kulcsfontosságú az egészséget meghatározó tényezők befolyásolásában. 4/ Társadalmasítás A civil társadalmat és a fiatalokat is be kell vonni a szakpolitikák és egészségügyi szolgáltatások tervezésébe, végrehajtásába és monitorozásába.

Stratégiai prioritások 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Az anya és az újszülött egészsége Táplálkozás Fertőző betegségek Sérülések és erőszak Fizikai környezet Serdülők egészsége Pszichoszociális fejlődés és lelki egészség

Nemzeti Rákellenes Program

A program célja: • • • •

Csökkentse a daganatos betegségekből adódó terheket Csökkentse a megbetegedési és halálozási mutatókat Növelje a betegek és hozzátartozóiknak életminőségét Az érvényes gyakorlatot átalakítva a komplex onkológiai szemlélet megvalósítása • Kiegyenlített betegellátást biztosító hatékony ellátórendszer kialakítása és működtetése

Szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének és gyógyításának nemzeti programja • I. cél: A szív és érrendszeri betegségek kialakulását elősegítõ (kockázati) tényezők előfordulásának visszaszorítása az egészségmegőrző programok és az elsődleges megelőzés hatékonyságának és társadalmi támogatottságának növelésével • II. cél: A teljes lakosság figyelmének felhívása, oktatása a szív és érrendszeri kockázat önértékelésének elvégzésére, a szűrő­vizsgálatokon való aktív részvételre, az egészségmegőrzés és egészségfejlesztés, valamint a korai betegség felismerés és az eredményesebb gyógyítás érdekében • III. cél: Érrendszeri Központok egységes Hálózatának kialakítása • IV. cél: monitorozási, értékelési és ellenõőrzési rendszerek kialakítása, illetve fejlesztése • V. cél: fel kell mérni a lakosság szív és érrendszeri egészségi állapotát

• VI. cél: esélyegyenlőséget biztosító strukturális változtatásokat kell végrehajtani a szív és érrendszeri betegségek ellátásában • VII. cél: korszerű diagnosztika és gyógyítás feltételeinek fejlesztése • VIII. cél: A szív és érrendszeri betegek komplex ellátásának javítása érdekében a betegellátásban részt vevő szakemberek európai szintű képzése • IX. cél: A betegek társadalomba és családba való visszailleszkedésének elősegítése érdekében ki kell alakítani a szív és érrendszeri betegek komplex rehabilitációs rendszerét

Egészséges Iskolai Büfé 1. Húsok A büfé választékban a sovány húsok különféle szendvicsekben 2. Húskészítmények Elsősorban sovány húskészítményekre van szükség (baromfipárizsi,pulykasonka, zalai felvágott, zöldséges felvágott), Felhasználhatók: szendvicsben vagy saláta részeként. 3. Belsőségek, ill. belsőség-készítmények belsőségek önállóan nem jelennek meg a büfékínálatban, csak készítményként. felhasználhatók: szendvicsek készítéséhez (például különböző májkrémek, kenőmájas).

4. Hal, halkonzervek  Halkonzervekből halas szendvics készíthető, igény szerint. 5. Tej, kefir, joghurt  A tejnek a gyermekek táplálkozásában kiemelt jelentősége van, ezért állandóan jelen kell lennie a büfékínálatban. 6. Sajt, túró  Szeletelhető kemény, ill. félkemény sajtok szendvicsek részeként, a kockasajt szintén szendvicsben vagy önállóan, darabonként árusítható.  A sajt- ill. túrókrémek elsősorban szendvicsek elkészítéséhez használhatók. 7. Margarin, vajkrémek  Szendvicsek elkészítéséhez kerülnek felhasználásra. 8. Cukor, méz  A hozzáadott cukortartalom minél kevesebb legyen

9.     

Gabonapelyhek, gabonakészítmények Müzli-szeletek Teljes értékű gabonát tartalmazó kekszfélék, puffasztott gabonaszeletek, extrudált kenyerek Natúr (nem édesített) müzli, natúr- vagy gyümölcsjoghurttal

10. Kenyérfélék, péksütemények  A kenyérből, zsemlékből ill. kiflik választékából elsősorban a magvas-,  korpás-, barna-, rozs-, graham típusúak kerülhetnek a büfé polcaira.  A péksütemények közül a nagy só- és zsiradéktartalmúak, illetve hozzáadott cukorban gazdag termékek helyett a túrós, diós, mákos  változatok legyenek jelen a napi választékban.  A cukrozott pékárú kínálata kerülendő!  Sós kifli helyett magvas perec, sajtos pogácsa ajánlható 11. Burgonya  A különféle, sóban és zsiradékban gazdag burgonya készítmények semmilyen formában nem tartoznak a kínált élelmiszerek közé.

12. Zöldségfélék (friss, saláta, konzerv)  Minden szendvics tartalmazzon zöldséget is.  Felhasználhatók saláták alapanyagaként is. 13. Gyümölcsök (friss, befőtt, kompót, aszalt)  Kompót kimérve, műanyag dobozokban, evőeszközzel.  Aszalt gyümölcsök, kis adagokban. 14. Tojás  Keményre főzve salátához alapanyagként, vagy szeletelve szendvicsek készítéséhez.  Szendvicskrém formájában.

15. Olajos magvak Felhasználható kis csomagolásban; tisztított napraforgómag, tökmag, mandula, dió, „diák csemege”. Földimogyoró nem javasolt az esetleg előforduló allergiás reakció veszélye miatt. Sózott olajos magvak nem tartoznak a napi fogyasztásra ajánlható élelmiszerek közé, ezért az iskolabüfében sem ajánlott az árusításuk. 16. Lekvár Felhasználható: kis műanyag dobozokban (20 g-os) árusítva. 17. Rostos üdítők Rostos gyümölcs- és zöldséglé árusítása ajánlott illetve 100%-os gyümölcslé legyen a választékban. 18. Egyéb italok A szénsavas-, és szénsavmentes ásványvizeknek mindenképpen helye van az egészséges iskolabüfé kínálatában.