Oroszország jelenlegi helyzete és a jövıbeni kihívások a multilaterális szervezetek jelentéseinek tükrében
Készítette: Gaál Miklós 2009.
Az Oroszország a globális rendszerben és Európában címő OTKA projekt keretében
Tartalomjegyzék
Bevezetés ................................................................................................................................... 3 I. fejezet: Az orosz gazdaság helyzete ................................................................................. 5 II. fejezet: Az orosz társadalom helyzete.......................................................................... 12 Egészségügy:..................................................................................................................... 12 Szegénység:....................................................................................................................... 13 A munka világa: ................................................................................................................ 14 Migráció:........................................................................................................................... 15 Emberi jogok:.................................................................................................................... 16 III. fejezet: Oroszország a nemzetközi erıtérben............................................................ 18 Oroszország és a Világkereskedelmi Szervezet................................................................ 18 Oroszország és az Európai Unió ....................................................................................... 19 Oroszország az Egyesült Nemzetek Szervezetében.......................................................... 20 „BRIC” országok .............................................................................................................. 22 IV. fejezet: Kitekintés......................................................................................................... 23 Klímaváltozás és Oroszország .......................................................................................... 23 Oroszország hosszútávú finanszírozhatósága ................................................................... 25 Konklúzió ............................................................................................................................ 27 Irodalomjegyzék ................................................................................................................. 28
Bevezetés
Tanulmányom célja egy átfogó kép felvázolása a különbözı multilaterális szervezetek által az Orosz Föderációról készített jelentések alapján az ország jelenlegi helyzetérıl, valamint a jövıbeni pozíciójára vonatkozó prognózisok bemutatása. Számos nemzetközi szervezet készít idırıl-idıre a szakterületének megfelelı általános, vagy ország specifikus jelentést, amelyek egy-egy résztémában kitőnı forrásul szolgálnak az Oroszország jelenlegi helyzetének bemutatására. Tanulmányomban ezeket a jelentéseket alapul véve, a bennük fellelhetı szerteágazó információhalmazt kívánom tematikusan strukturált formában az olvasó elé tárni. Tanulmányom felépítésérıl elöljáróban annyit, hogy a rövid bevezetı gondolatok után az elsı három fejezetet az ország jelenlegi helyzetérıl szóló jelentések bemutatásának szentelem. Ennek során az 1. fejezetben az ország gazdasági helyzetét fogom bemutatni a globális gazdasági válság kirobbanásától a 2008 ıszi kormányzati válságkezelı lépéseken át egészen a 2009 elsı félévében tapasztalt recesszióig. A 2. fejezetben az ország társadalmi helyzetével foglalkozik. A fejezet során az egészségügy, a szegénység, a munkaerıpiac, a migráció, és az emberi jogok kérdésköre kerül terítékre. A 3. fejezetben Oroszországot, mint a nemzetközi erıtér egyik legjelentısebb aktorát vizsgálom. Ennek során bemutatásra kerül az Orosz Föderáció viszonya az egyes nagyobb multilaterális szervezetekkel, mint például az Európai Unióval és a NATO-val ápolt kapcsolatai; vagy az ENSZ-ben végzett tevékenysége. Szintén e fejezet témája Oroszország a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO) való csatlakozási folyamatának elemzése is, valamint röviden szó esik az ún. „BRIC” 1 együttmőködésrıl is. A következı fejezetben már nem a jelenlegi helyzetet, illetve a közelmúlt eseménytörténetét fogom elemezni, hanem – kitekintı jelleggel – az Oroszország elıtt álló egy-egy nagyobb kihívás mibenlétét kívánom az olvasó elé tárni. Így a 4. fejezet témája egyrészt a globális klímaváltozás Oroszországra nézvést súlyos következményeinek tárgyalása, másrészt pedig az állam pénzügyi egyensúlyának közép-, és hosszútávú fenntarthatósága. 1
A legnagyobb fejlıdı országokat jelölı, fıleg a pénzügyi szférában használatos rövidítés, Brazília (Brasil) Oroszország (Russia), India (India) és Kína (China) angol nevének kezdıbetőibıl képzett mozaikszó.
Mielıtt belekezdenék a fentebb vázolt témák részletes tárgyalásába, a tágabb perspektívába helyezés végett érdemes egy-két általános bevezetı gondolat erejéig kitérni arra, hogy hol is tart Oroszország a 2000-es években. Az Orosz Föderáció 141,8 millió lakosával a világ 9. legnépesebb állama; hatalmas, 17 millió km2-es kiterjedése rengeteg lehetıséget kínál számára, hiszen népsőrősége csak 8,3 fı/km2. Az ország geopolitikai helyzete különleges, összekötı kapcsot képez Európa és Ázsia között. Elhelyezkedése folytán mind természetbeni, mind emberi erıforrásban gazdag. Oroszországban található a világ olajkészletének 6,6%-a, földgázkészletének 26,3%-a, valamint a szénkészletek 17,3%-a. (BP Statistical Review of World Energy June 2007) Az ország emellett számot tevı vasérc-, arany-, magnezit-, nikkel-, platina-, titán-, réz-, és ólomkészlettel rendelkezik, továbbá nem elhanyagolható a szibériai faállomány, amely a világ fával borított területének közel ötödét teszi ki. A feltörekvı gazdaságok – avagy piacok – közé sorolt orosz gazdaság az ezredforduló óta eltelt idıben példamutató eredményeket ért el, az ország GDP-jének bıvülési üteme 20002008 között átlagosan több mint 7%-os volt. A lakosság kisarányú csökkenése miatt ebben az idıszakban az egy fıre jutó GDP még ennél az aránynál is jobban bıvült. Ezzel a fejlıdési ütemmel Oroszország képes lenne a század közepére bekerülni a fejlett országok csoportjába. A látványos gazdasági növekedés húzóerejét egyértelmően az ország páratlan nyersanyagkészleteibıl származó exportbevételek szolgáltatták2. Az elemzık azonban egyetértenek abban, hogy az orosz gazdaságot rendkívül sebezhetıvé teszi a túlságosan is a szénhidrogénekre alapuló struktúra, amint azt a 2008-as gazdasági válság alá is támasztotta. (az Orosz gazdasági helyzetrıl lsd. bıvebben az I. fejezetet). A látványos gazdasági bıvülés ellenére azonban több meghatározó területen továbbra is hiányoznak az nélkülözhetetlen strukturális reformok, amelyek egy jól mőködı és fenntartható piacgazdaság kiépüléséhez kulcsfontossággal bírnak. A gazdaság fejlıdésével párhuzamosan nem játszódott le a társadalom ehhez mérhetı átalakulása, gyarapodása. Az orosz társadalmat továbbra is keményen sújtja a népességfogyás, valamint a rossz népegészségügyi helyzet. A legnagyobb szociális probléma azonban továbbra is a társadalom széles rétegét képezı szegény réteg aggasztó helyzete (az orosz társadalom helyzetérıl bıvebben a II. fejezetben esik szó)
2
Az orosz export 64%-át a nyersanyagok kivitele teszi ki (Forrás: Rosstat)
I. fejezet: Az orosz gazdaság helyzete Ebben a fejezetben az orosz gazdaságról a bevezetıben foglaltakat tovább gondolva, annak részleteit kibontva próbálok meg képet adni az Orosz Föderáció gazdasági helyzetérıl. Kiindulópontként felvázolom, hogy milyen helyzetben érte el az országot a 2008-ban az Egyesült Államokból kiindult gazdasági világválság; melyek voltak a válság legsúlyosabb hatásai és következményei; illetve milyen lépéseket tett az orosz kormányzat a krízis leküzdésére. A Világbank csoport félévenként egy terjedelmes jelentést tesz közzé, amelyben beszámol az orosz gazdaság aktuális állapotáról. A következıkben ezeket a jelentéseket alapul véve próbálom meg bemutatni Oroszország gazdasági helyzetét. Amint azt a bevezetıben is láthattuk, Oroszország egy dinamikus gazdasági fejlıdési perióduson ment keresztül a 2000 óta eltelt években. Az ország GDP-je 2000-2008 között átlagosan több mint 7%-kal bıvül, aminek következtében Oroszország ismét visszanyerte helyét a világ 10 legnagyobb gazdasági hatalma között. 2007-ben az ország GDP-je újra meghaladta az 1990-es értéket, ami óriási mérföldkınek számít, és azt jelezheti számunkra, hogy az orosz gazdaságnak sikerült az 1990-es évek válságokkal tarkított idıszakát maga mögött hagynia. A gazdaság robosztus növekedését a magas olajáraknak köszönhetı extra jövedelem, illetve a külföldi tıke nagymértékő beáramlása tette lehetıvé. A gazdasági világválság kirobbanása elıtti utolsó évben, 2007-ben a Világbank elemzıi arra hívták fel a figyelmet, hogy az orosz gazdaság a túlfőtöttség jeleit mutatta. (Russian Economic Report №16) A hirtelen újra kétszámjegyőre ugró infláció (2007-ben 11,9%), az import drasztikus növekedése, az ingatlanárak meredek emelkedése, az infrastrukturális korlátok elérése, valamint a termelési tényezık magas fokú kihasználtsága mind azt jelezték, hogy az orosz gazdaság növekedése meghaladta a hosszútávú növekedési potenciálját, vagyis a túlfőtöttség jeleit mutatja. Mindezek közül a megugró inflációt tartotta a világbanki jelentés a legsúlyosabb problémának, amelynek okául két tényezıt nevezett meg: belsı hatásként a likvid pénzmennyiség nagyságát, külsı faktorként pedig a globális élelmiszerár-robbanást (2008 márciusában az alapvetı élelmiszerek 21%-kal kerültek többe, mint 12 hónappal azelıtt). A gazdasági hatásokon túl az infláció – különösen az élelmiszerárak elszabadulása – komoly nehézségeket okozott a társadalom alsóbb rétegeinek (az oroszországi szegénységrıl lsd. bıvebben a II. fejezetet). Jelentésükben a Világbank elemzıi kiemelik, hogy a válság kirobbanása elıtti években Oroszország egy sereg meghatározó strukturális reformintézkedést tett. Ezek közül a legjelentısebb a Stabilizációs Alap létrehozása, valamint a hároméves költségvetési tervezési ciklusokra való áttérés volt. A
Stabilizációs Alapot 2004-ben hívták életre, azzal a céllal, hogy a magas olajárakból eredı többletjövedelmet koncentráltan lehessen felhasználni. Amennyiben az olaj ára elér egy bizonyos összeget3, az azt meghaladó részbıl származó bevételeket a Stabilizációs Alap felduzzasztására használják fel. Az Alapból elsısorban Oroszország külsı államadósságának törlesztése történt, amelynek hatására az orosz külsı államadósság 2007-re a GDP 3,6%-ára csökkent. Az Alap segítségével a földgáz-, és olajexportból származó jövedelmek hatására Oroszország a világ egyik legnagyobb valutatartalékával rendelkezı ország lett (2007-ben 476,4mrd USD). 2008 februárjában a Stabilizációs Alapot két részre bontották: a Tartalék Alapba a GDP 10%-ában maximalizált tıkemennyiség maradt, az ezen felüli részt pedig a Népjóléti Alapba utalták át, amibıl elsısorban kiemelt beruházásokat, valamint szociális programokat tudnak finanszírozni. Mindezek fényében, mint ahogy arra a Világbank 2008. novemberi jelentése is rámutat, Oroszország kitőnı makroökonómiai mutatóinak köszönhetıen sokkal kedvezıbb helyzetben nézhetett szembe a válsággal, mint a többi feltörekvı gazdaság. (Russian Economic Report №17) Az alacsony külsı államadósság, a világ egyik legnagyobb valutatartaléka, valamint az államháztartás és a folyófizetési mérleg egyidejő többlete mind hozzájárult ahhoz, hogy Oroszországot lassabban és kevésbé élesen sújtsa a hitel-válság kirobbanása 2008 elsı két negyedévében. Ennek is volt köszönhetı, hogy a válság amerikai kialakulását követıen a befektetık még pozitívan, egyfajta mentsvárként tekintettek Oroszországra. A Világbank által készített jelentés négy olyan externális hatást emel ki, amely komolyan érintette Oroszországot 2008 elsı felében. Az elsı ilyen hatás a külföldi tıkebeáramlás megtorpanása, majd intenzív tıkekivonásba való átcsapása. Másodikként említhetı az orosz bankokra gyakorolt hatás, nevezetesen a külsı likvid forrásokhoz való hozzáférés megnehezedése. Harmadik helyen az olajárak csökkenése áll, amelynek hatására a felhalmozott többlet eróziónak indult. Végül, de nem utolsó sorban 2008 májusa és novembere között az orosz tızsdeindex elvesztette értékének kétharmad részét. A jelentés továbbá felhívta a figyelmet az orosz bankrendszer sebezhetıségére is. Habár az államadósság mértéke alacsony, a magánszférában a növekvı kereslet és fogyasztás felduzzasztotta a hitelállományt. Ezt tetézte az a jelenség, hogy a külföldi befektetések elapadását fokozottabb hitelfelvétellel próbálták meg a vállalatok kompenzálni. Az orosz bankrendszer sajátos struktúrája révén, valamint a fent felvázolt tendenciák okán vált sebezhetıvé. A válságot megelızı években ugyanis – fıleg a kisebb lakossági bankok körében – kialakult a gyakorlat, 3
Ez az összeg jelenleg 27 USD-ben van meghatározva.
amely szerint a relatíve alacsony betétállomány miatt inkább a nemzetközi pénzpiacokról próbálnak meg likviditást szerezni. A globális hitel-válság fokozódásával párhuzamosan nıttek ezen bankok finanszírozási nehézségei is. A bankrendszerrel kapcsolatban a Világbank arra figyelmeztet, hogy az általánosan elterjedt betétesi struktúra is potenciális veszélyforrás lehet, hiszen általában pár nagybetétes diszponál a bankok tıkeállományának jelentıs hányada felett. (Russian Economic Report №16) A válság oroszországi lefolyását elemezve a világbanki jelentés három fázist különít el, amelyek kronologikusan követték egymást. Az elsı fázis a visszaesés idıszaka, amely 2008. május 19-tıl szeptember 12-éig tartott; a második a szeptember közepi bizalmi és likviditási válság; a harmadik szakasz pedig a kormányzat által szeptember közepén bevezetett intézkedésekkel fémjelzett idıszak. Az elsı fázisban a moszkvai tızsdeindex (RTS) május 19-e (legmagasabb értékének napja) és július 2-a között egy 11%-os visszacsúszást könyvelhetett el fıleg a befektetık globális bizalomvesztése miatt. Ezután, július 3-tól egy hosszan tartó globális recessziótól való félelem miatt az olajárak – a 144$-os rekordot jelentı árszintrıl – meredek zuhanásba kezdtek. Július 3-a és szeptember 12-e között az RTS 38%-ot veszített az értékébıl; a tızsdeindex értékének zuhanása és az olaj árának csökkenése között a kétváltozós korreláció értéke elérte a 0,973-mas értéket, amely majdnem tökéletes együttmozgást mutat. A romló nemzetközi pénzügyi klíma hatására a nemzetközi befektetık átértékelték az orosz piachoz való hozzáállásukat; többé már nem tekintették a válságnak relatíve kevéssé kitett mentsvárnak. Ezt jelezte a törlesztési kockázatra köthetı hitelpiaci származékos csereügyletek (Credit Default Swap, CDS) értékének 30 bázispontos emelkedése is. A globális finanszírozási nehézségek hatására a bankközi kamatszintek elérték a 18%-ot, illetve a belsı piaci események hatására az RTS további lejtmenet elé nézett. Mindezt tetézte az augusztus 8án kirobbant grúziai konfliktus is. Ezen periódus alatt nem született egyetlen olyan kormányzati intézkedés sem, amely a tızsdeválság enyhítését tőzte volna ki céljául. A legfontosabb szakpolitikai intézkedést a válság elsı szakaszában az Orosz Központi Bank tette meg, amikor is az árfolyamcél-követésrıl átállt az inflációscél-követésére, amely viszont a deviza-árfolyam volatilitásásának növekedésével járt. A válság második periódusát szintén külsı, tengeren túli sokkok okozták, nevezetesen a Lehman Brothers befektetési ház és az AIG biztosító csıdbe menése. Ez pánikot eredményezett a világ pénzpiacain, így Oroszországban is. Szeptember 15-e és 19-e között gyakorlatilag befagyott a bankközi kölcsönök piaca, és a bankközi kamatráta 100 bázisponttal emelkedett. Mindez annak ellenére történt, hogy az országban az általános likviditási szint
nem volt kritikus, azonban a piacon eluralkodó bizalmatlanságból kifolyólag a kevés nagyobb bank nem adott kölcsönt a kisebb bankoknak, mert attól féltek, hogy képtelenek lesznek visszafizetni ıket. (UO.) A válság kezelésére hivatott jelentısebb kormányzati beavatkozásra szeptember 17-én került sor, miután világossá vált, hogy a válság nyomán pánik alakult ki a befektetık körében. Ezen intézkedések az elapadó likviditás növelését, és a bankrendszer olajozott mőködését kívánták elısegíteni. Az orosz bakrendszer fentebb kifejtett sajátosságai miatt azonban az elsı kormányzati lépések nem érték el a kívánt hatást, ugyanis csak az amúgy is megfelelı tıkeállománnyal rendelkezı nagyobb bankok részesültek a likviditás-növelı intézkedésekbıl. Így került sor a következı, szignifikánsabb állami beavatkozásra szeptember 29-e és október 4-e között. Az állam – a központi bankon keresztül – 5 milliárd dollár értékben kisegítette a Svyaz, a Globex, Sobin bankokat. További, a betétesek bizalmának visszaszerzését megcélzó intézkedésként 700 000 rubelre emelték az állami betétgarancia maximumát, illetve ezzel párhuzamosan a betétbiztosítási alap jelentıs tıkeinjekciót kapott. A szeptemberi és októberi válságkezelı lépések nem bizonyultak elégséges hatásúnak, így az orosz pénzügyi kormányzat november folyamán kénytelen volt egy újabb, nagyobb szabású tervvel elıállni a válság leküzdésére. Egy átfogó, 55 részfeladatra bontott válságkezelı csomagot dolgoztak ki, amely a gazdaság számos szektorának kívánt rövidtávú segítséget nyújtani. (Russian Economic Report №17) Az itt is bemutatott, a pénzügyi rendszer stabilizálását célzó intézkedéseken kívül a kormányzat lépéseket tett a reálgazdaság megsegítésére is, amelyet elsısorban az adóteher átmeneti csökkentésével kívánták megvalósítani. Illetve ezen felül a kormányzat kidolgozott egy listát, amelyen a 275 stratégiai fontosságú, és 1148 regionális fontosságú vállalat szerepel. A listán található vállalatokat fokozott figyelemmel kíséri az orosz kormányzat, és szükség esetén kész akár direkt beavatkozással támogatni ıket. Megjegyzendı, hogy a listán többnyire csak nagyvállalatok szerepelnek, ami nem segíti elıre a hosszútávon kívánatos struktúra-váltást, vagyis a kis-, és közepes vállalkozások támogatását. A világbank elemzıi még azt is kiemelik, hogy nem világos a kritériumrendszer, amely alapján a listára felkerültek a vállalatok, illetve az esetleges állami segítség szabályai sincsenek kijelölve, így a kormányzati beavatkozás átláthatóságával kapcsolatban kérdések merülhetnek fel. A 2008 folyamán bevezetett és 2009-re tervezett válságkezelı intézkedések értéke megközelíti a 3 billió rubelt, ami az ország GDP-jének 6,7%-ára rúg. (Russian Economic Report №18) Habár a válság tényleges hatásai még ma sem teljesen felmérhetıek, a válság által rövid távon – már 2008 2. féléve során – elıidézett problémák felbecsülhetıek. A Világbank
öt lényeges, azonnal érvényesülı hatást emelt ki jelentésében. E szerint a legdrasztikusabb hatás az orosz tızsdén tapasztalt vagyonvesztés volt, amely 1 billió amerikai dollárra tehetı (ez Oroszország 2007-es GDP-jének mintegy 85%-a). Ezen idıszak alatt egyrészt a gazdag egyéni befektetık 300 millió dollárnyi vagyona vált semmissé, másrészt pedig az állami nagyvállalatok és a hozzá kapcsolható vállalkozások befektetései vesztették el értékük jelentıs részét. A második közvetlenül érezhetı rövidtávú hatása a válságnak a gazdasági növekedés ütemének lelassulása volt, amellyel együtt járt a reálbérek csökkenése és a munkanélküliség, valamint a szegénység szintjének emelkedése is. A harmadik kiemelt rövidtávú következményként pedig a drasztikus társadalmi hatást emelik ki a Világbank elemzıi. A válság negyedik nem elhanyagolható hatása az orosz bankszektorban figyelhetı meg. Ahogy fentebb röviden említésre került már, az orosz bankrendszer strukturális és üzletpolitikai gondokkal küszködött. Nevezetesen a kisbankok rendkívüli kitettségével, amely a finanszírozásuk hitelbıl való biztosításából fakadt. A válság hatására a kisebb bankok alighanem rákényszerülnek ezen üzleti gyakorlatuk felülvizsgálatára, illetve az elaprózódott bankrendszer koncentrálódása lesz megfigyelhetı. Végül pedig kiemelendı a válságnak az ingatlanpiacokra gyakorolt hatása, amit jó illusztrál a moszkvai ingatlanpiac állapota. Míg a válságot megelızı években átlagosan 35%-kal emelkedtek az ingatlanárak, addig 2008 ıszén stagnálás, és kisebb visszaesés következett, amelynek hatása nem csak az ingatlanpiacokon érzıdik, hanem tovagyőrőzik az építıiparba, illetve súlyosan érinti az ingatlanhitelezéssel foglalkozó bankokat is. (Russian Economic Report №17) A válság Oroszországba való begyőrőzését a masszív kormányzati intézkedések ellenére sem sikerült megállítani, így a globális trendeknek megfelelıen 2008 utolsó negyedévében az Orosz gazdasági teljesítmény is meredeken visszaesett, majd 2009-ben az ország recesszióba csúszott. Míg 2008 elsı három negyedévében átlagosan 7,7%-kal bıvült Oroszország GDP-je, addig az év utolsó negyedévében 1,1%-ra mérséklıdött a GDP növekedési üteme, majd 2009 elejére negatívba fordult át ez a mutató. A GDP csökkenését az ipari termelés erıteljes hanyatlása kísérte; 2009 elsı hónapjaiban átlagosan több mint 13%-kal esett vissza az ipari termelés. Ezzel párhuzamosan visszaesés volt megfigyelhetı a befektetések területén is, amelynek elsıdleges oka a hitelválságból adódó likviditás-hiány, valamint a növekvı munkanélküliségbıl és csökkenı gazdasági teljesítménybıl fakadó belsı keresletcsökkenés. A válság súlyosbodása kihatással volt a költségvetési tervezésre is. Az utóbbi években jellemzı fiskális szigor kis mértékben fellazult és ez már meg is látszik az átdolgozott 2009-es költségvetési tervezetben. Amíg 2008-ban az államháztartás 4,1%-os többletet produkált a
GDP arányában, úgy az ez évi tervezet – az alacsony olajárakkal átszámított lényegesen kisebb bevételek, és a bejelentett válságkezelı-lépésekbıl adódó magasabb kiadási szint miatt – már 7,4%-os hiánnyal számol, amelyet nagyrészt a Tartalék Alapból terveznek finanszírozni. 2009 folyamán fokozott rizikófaktorként jelenik meg a bankszektorban a nem teljesített hitelek száma, amely a teljes hitelportfólió arányában számított 2009 elejei 2,5%-os értékrıl az év végére túllépheti a 10%-ot. (Russian Economic Report №18) 2009 elsı félévében globális méretővé vált a recesszió, a Világbank becslése szerint az év folyamán 2,9%-kal fog visszaesni a világgazdaság GDP-je, a világkereskedelem mértékében pedig 9,7%-os csökkenés prognosztizálható. Tovább folytatódott az orosz ipari termelés hanyatlása, illetve a belsı fogyasztás drasztikus visszaesése is. A fogyasztói bizalmi index az 1999-es mélypontot jelentı 35%-ra süllyedt. Az Oroszországba irányuló közvetlen külföldi tıkebefektetések (FDI) értéke 2009 elsı negyedévében 3,2 milliárd dollárt tett ki, amely 43%-os visszaesés az egy évvel azelıtti adathoz képest. Az erıs recesszió ellenére azonban vannak a válság enyhülésére utaló halvány jelek. Ezek közül az orosz gazdaság számára létfontosságú az olaj árának enyhe emelkedése, amelyet nagyrészt valószínőleg az OPEC által elhatározott termeléscsökkentés eredményezett. Az 50 USD alatti tartományból a középtávú elırejelzések elmozdultak az 55-60 USD közötti szintre. Ennek a pozitív fejleménynek a hatására elkezdett visszatérni a feltörekvı piacok iránti befektetıi bizalom, amelyet az RTS 2009 elsı 5 hónapjában tapasztalt 85%-os emelkedése is jelzett. (Russian Economic Report №19) Az Orosz elnök által a 2009-es évre bejelentett 30%-os nyugdíjemelés, amelyet 2010ben egy átlagosan 45%-os további emelés követ majd, komoly kihívást intéz az ország makroökonómiai egyensúlya ellen, hiszen a juttatások emelését finanszírozni hivatott új, egységes 34%-os társadalombiztosítási járulék bevezetését 2011-re halasztották. (UO.) Ezen intézkedés nyomán a Tartalék Alap várhatóan tovább fog apadni, és az ország középtávon kénytelen lesz hitelbıl finanszírozni a növekvı kiadásait, amennyiben a közeljövıben nem emelkedik szignifikáns mértékben az olaj ára. (az ország hosszútávú finanszírozásának fenntarthatóságáról lsd. IV. fejezetet) Ahhoz, hogy képet kapjunk az ország gazdasági állapotáról szükséges az országban lévı befektetési környezet vizsgálata is. A Világbank csoport évrıl-évre felmérést készít, amelyben rangsorolja az országokat aszerint, hogy milyen könnyen lehet ott vállalkozást indítani és üzemeltetni. Ennek során tíz különbözı szempont szerint rangsorolják a felmérésben részt vevı 181 országot. Az összesített eredmények szerint 2009-ben
Oroszország a 120. helyen áll, kettıvel megelızve Indiát. Az egyes szempontokat szemügyre véve megállapítható, hogy legjobban a szerzıdések kikényszeríthetısége terén áll az ország (18. a listán), legrosszabbul pedig az építési engedélyek területén áll, ahol az utolsó elıtti helyet szerezte meg. (Doing Business 2009) Mindent egybevetve az orosz gazdaság a 2007-es év túlfőtöttségébıl 2009-re az 1998as gazdasági válság óta nem tapasztalt recesszióig jutott. A 2000-es évek rigorózus gazdaságpolitikájának hatására az Orosz Föderáció kifejezetten stabil helyzetben nézhetett szembe a világgazdaságban jelentkezı turbulenciákkal. Azonban a jó makroökonómiai fundamentumok sem tudták teljességgel megakadályozni a válság begyőrőzését, ehelyett csak hatásait tudták tompítani, illetve megfelelı mozgásteret tudtak biztosítani a pénzügyi kormányzat számára a szükséges válságkezelı lépések meghozatalára.
II. fejezet: Az orosz társadalom helyzete Ebben a fejezetben különbözı aspektusokból fogom megvizsgálni az orosz társadalom helyzetét. Ennek során az orosz társadalmat érintı számos komoly problémáról és kérdésrıl, így az egészségügy helyzetérıl, a migrációról, és a szegénységrıl lesz szó.
Egészségügy: Oroszország egyik legsúlyosabb problémaforrása a lakosság rossz egészségügyi helyzete és kilátása. A várható átlagos élettartam nık esetében 72 év, ami majdnem az 1955ös szinttel egyenlı, míg a férfiak körében ugyan ez a szám 59 év, ami 4 évvel kevesebb az 55 évvel ezelıttihez képest. Ez az arány Eritreával és Pápua Új-Guineával hozza egy szintre az Orosz Föderációt. Az Európai Unió átlagához képest (78 év) majdnem 12 év a különbözet a várható átlagos élettartam tekintetében. A férfiak átlagos élettartalma a GDP-hez viszonyítva az AIDS-szel sújtott legszegényebb szub-szaharai országok átlagához hasonlatos. (Public Spending in Russia for Health Care) Az adatok elemzésekor arra is ki kell térnünk, hogy az országban nem egyenletes az egészségügyi helyzet, hatalmas regionális eltérések tapasztalhatóak. A születéskor várható átlagos élettartam tekintetében a legjobban és a legrosszabbul teljesítı régió között majdnem 20 év a különbség. (UO.) A Világbank egy jelentésében arra hívja fel a figyelmet, hogy az ország gazdasági fejlıdésének gátja lehet a munkaerı-hiány; 2050-ig az ország lakossága becslésük szerint további 30%-ot fog csökkenni, amelyet a viszonylag magas bevándorlási arány sem tud ellensúlyozni. (Russian Economic Report №16) A rossz egészségügyi helyzetnek további súlyos nemzetbiztonsági és költségvetési implikációi lehetnek: nemzetbiztonsági szempontból például a hadra fogható korú lakosság csökkenése, illetve egyes régiók elnéptelenedése (fıleg az ország távol-keleti részén) által felvetett biztonsági kockázat. (Public Spending in Russia for Health Care) A gyermekhalandósági arány javuló tendenciát mutat, a WHO 2005-ös adatai szerint az azt megelızı 10 évben 27%-kal csökkent a gyermekhalandóság mértéke. Az 5 éves kor alatti halálozási arányszám 1000 élveszületésre vetítve 15-16 között mozgott, ami megfelelt az ENSZ által meghirdetett Milleniumi Fejlesztési Célokban foglalt célkitőzéseknek. (Highlights on health in the Russian Federation 2005) A többi fejlett országhoz képest Oroszországban az egészségügyre fordított kiadások összege relatíve alacsony, mindössze a GDP 5,3%-a. Összehasonlításképp az Egyesült Államokban, ahol a fejlett államok közül kimagaslóan sokat költenek az egészségügyre, ez az
arány eléri a GDP 15,3%-át, míg más fejlett államokban 7-12% között mozog ez a kiadási tétel (Nagy-Britanniában 8,4%; Franciaországban 11,1%; Németországban 10,4%; Japánban 7.9%)4. A feltörekvı piacokkal összehasonlítva megállapítható, hogy az orosz egészségügyi kiadások értéke mind összességében, mind pedig egy fıre vetítve magasabb az átlagosnál 5,3%-a a GDP-nek, ami 404 USD-nek felel meg (Brazíliában 7,5%/367USD; Indiában 4,9%/21USD; 4,5%/144USD)5. Érdemes még megjegyezni, hogy míg a fejlett országokban az egészségügyi kiadások nagyobb részét (kb. 70%-át) általában az állami egészségügyi kiadások teszik ki, addig Oroszországban a privát és az állami kiadások nagyjából fele-fele arányban oszlanak meg. Ez az adat az egészségügyi ellátásért fizetett nem hivatalos díjak elterjedtségével, valamint a gyógyszerek megvásárlásának magas költségeivel magyarázható. (Public Spending in Russia for Health Care) Az IMF egy tanulmányában kimutatta, hogy az orosz egészségügy hatékonysága megegyezik azon országok ellátási hatékonyságával, amelyek 30-40%-kal kevesebbet fordítanak az egészségügyi kiadásokra (lsd. Hauner 2007), tehát ahhoz, hogy javuljanak az ország egészségügyi mutatói nem elegendı csupán több forrást pumpálni az ágazatba, ennek mindenképpen együtt kell járnia a hatékonyság növelését eredményezı szerkezeti reformokkal. A Világbank szakértıi azonban rámutatnak arra, hogy nem csupán a szőken vett egészségügyi szektor reformja szükséges ahhoz, hogy az orosz lakosság egészségügyi mutatói javuljanak. Egy átfogó intézkedés-sorozatra lenne szükség, amelynek keretében az egészségesebb életmódot propagálják, fıleg az alkoholfogyasztás és a dohányzás visszaszorításával. (Russian Economic Report №16)
Szegénység: A 90-es évek gazdasági átmenetét a társadalom alsóbb rétegei sínylették meg a legjobban; ebben az évtizedben Oroszország egyik legnagyobb társadalmi problémájává vált a szegénység kérdése. A 2000-es évek gazdasági fellendülése a nehéz helyzetben lévık számára is javulást hozott. 2000 és 2007 között az egy fıre jutó reál GDP értéke átlagosan 7%-kal emelkedett, így a szegénységi ráta a 2000-es 29%-ról 13,4%-ra mérséklıdött 2007-re. Ez mintegy 30 millió embert jelent, akiknek sikerült kilábalniuk a szegénységbıl az új évezred folyamán. (Russian Economic Report №17) A látványos javulás ellenére a szegénység aránya az OECD átlagánál így is hat százalékponttal magasabb. (OECD Economic Survey on Russia
42006-os 5
WHO adatok (lsd: http://www.who.int/whosis/en/)
2006-os WHO adatok (lsd: http://www.who.int/whosis/en/)
2009) Ezen túlmenıen problémát jelent, hogy a lakosság viszonylag nagy százaléka potenciálisan kitett a szegénység veszélyének. Az e témakörben végzett felmérések szerint 2006-ban a háztartások mintegy 26%-a számított veszélyeztetettnek. A szegénység földrajzi elhelyezkedése nem egyenletes, lényeges különbségek tapasztalhatóak az egyes régiók között: a legszegényebb és a leggazdagabb régió között 45-szörös különbség van. A szegényebb régiók tipikusan az ország észak-keleti, illetve déli részein találhatóak. Ezen felül kimutatható még, hogy a nagyobb népsőrőségő, illetve urbanizáltabb területeken kisebb a szegénység aránya, illetve gyorsabb ütemben csökkenthetı a szegénységi ráta. (Russian Economic Report №18) A Világbank jelentése egy kétrétő megközelítésmódot javasol a szegénység, illetve az annak való kitettség csökkentésére. Javaslatuk elsı része a humántıke fejlesztése az oktatás, az egészségügy, illetve a lakásügyi helyzet javításával; másik része pedig aktív munkaerıpiaci intézkedések és „védıhálók” kialakítása és implementálása. Amennyiben az elmúlt évek fent ismertetett pozitív trendjei folytatódtak volna, úgy 2008-ban 10,2%-ra, 2009-ben pedig 8,6%-ra csökkent volna a szegények aránya a lakosság körében. Ez azt jelentette volna, hogy ezen két év alatt harmadával csökkent volna az országban tapasztalható szegénység. Azonban a 2008-ban kirobbant globális gazdasági válság miatt a helyzet gyökeresen megváltozott, a szegénység csökkenésének üteme lényegesen lelassult. A Világbank 2008-as becslései szerint a válság hatására csak 2009-ben éri el a szegénység szintje a 10%-os küszöböt. (Russian Economic Report №17) A válság szegénységre gyakorolt hatásait legjobban enyhítı intézkedés a gazdaság kapcsán már említett nyugdíj-emelés, amelybıl az egyik legalacsonyabb jövedelmi szintő, és ezáltal a szegénységnek legjobban kitett csoport fog profitálni, azonban komolyan figyelembe veendı az intézkedésnek az ország finanszírozhatóságára és makroökonómiai egyensúlyára gyakorolt hatása.
A munka világa A társadalomról szóló részben nem kerülhetı meg a munkaügy aktuális helyzetének rövid felvázolása, hiszen a szociális problémák mögött rengeteg esetben a munka világával kapcsolatos kérdések rejlenek. Oroszországnak, az ENSZ szakosított szerve, Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a tagjaként a nemzetközi munkaügyi normákat éppen úgy teljesítenie kell, mint az ország saját belsı jogszabályi keretébıl fakadó kötelezettségeket. Az ILO és Oroszország által a 2006-2009 közötti periódusra kidolgozott együttmőködési program pontosan a fentebb említett normák és elıírások további fokozott betartását tőzte ki
céljául. (Programme of Cooperation between the International Labour Organization and the Russian Federation 2006-2009) A dokumentum szerint fontos prioritásként kell kezelni a kor igényét jobban tükrözı új Munkaügyi Törvénykönyv elıírásainak gyakorlati implementálását, valamint a munka világára vonatkozó állami szabályozás átgondolását abból a szempontból, hogy mely aspektusait kell állami, illetve melyeket regionális szinten szabályozni. Különös hangsúly helyezendı a gyerekmunka, illetve a családi problémák kérdésköreinek állami kezelésére is. A legfontosabb meghozandó intézkedések között az ILO a következıket emeli ki: új munkahelyek létrehozása jövıbe mutató szektorokban, az állami és privát szféra összefogásával; a kis és közepes vállalkozások fejlıdésének támogatása és elısegítése a pénzügyi eszközökhöz való hozzáférés könnyítése által; valamint az önfoglalkoztatás fejlesztése. Ezen intézkedések kapcsán fontos megtalálni az egyensúlyt a kellıen rugalmas foglalkoztatási szabályok, és a társadalmi védıhálót szövı garanciák között. A migráció kapcsán a dokumentum megjegyzi, hogy dinamizálja és hatékonyabbá teszi az orosz munkaerıpiacot, ezzel hozzájárulva az ország gazdaságának és társadalmának fejlıdéséhez. (UO.) A munkaerıpiac helyzetérıl a Világbank által az orosz gazdaság állapotáról rendszeresen publikált jelentésekben is számos értékes információt találhatunk. A legfrissebb jelentés szerint a gazdasági válság hatására az orosz munkaerıpiac erıteljes lejtmenetbe került a foglalkoztatottság és a jövedelmek területén. 2009 elsı negyedévének végére a munkanélküliségi ráta ILO szabvány szerint számított értéke meghaladta a lélektaninak mondott 10%-os arányt. Ez a rekordot jelentı 2008. májusi 5,4%-os érték majdnem kétszerese. A világbank elemzıi szerint a jelenlegi trendeket figyelembe véve 2009 végére a munkanélküliség aránya elérheti a 13%-ot is. (Russian Economic Report №19).
Migráció: Bevándorlás szempontjából Oroszország a világ második legnépszerőbb célországa, évi 12,1 millió bevándorlóval. Szintén második helyen áll az Egyesült Államok mögött a vendég munkavállalók által külföldre hazaküldött pénzmennyiség tekintetében is, amelynek értéke 2006-ban az ország GDP-jének 1,2%-ára, azaz 11,4 milliárd USD-re rúgott. A volt szovjet térség – az Egyesült Államok és Mexikó határvonala mellett – a világ legforgalmasabb migrációs folyosója, amelyen belül fıleg Ukrajna és Oroszország, illetve Kazahsztán és Oroszország között bonyolódik le a népességmozgás jelentıs része. Ezen kívül
jelentıs a népesség mozgása még Fehéroroszország, illetve Üzbegisztán és Oroszország között. (Migration and Remittances Factbook 2008)
Emberi jogok: Az Amnesty International (AI) minden évben több jelentést is készít az emberi jogok helyzetérıl a világban, ami alól Oroszország sem kivétel. Egy 2008-as jelentésben az állam által a civil szféra elé gördített adminisztratív akadályok6 ellen emelte fel a szavát a szervezet. Ugyan ebben a jelentésében azt is sérelmezte az AI, hogy a szélsıségek elleni fellépés jegyében megtagadták különbözı szervezeteknek, hogy nem kormányzati szervezetként nyilvántartásba vegyék ıket. (Freedom limited - the right to freedom of expression in Russia 2008) Az orosz elnöknek küldött összefoglalójukban többek között kifogásolták, hogy az ENSZ kínzásügyi raportırje nem tudott helyszíni ellenırzést végezni az Orosz Föderáció területén, mivel az orosz fél különbözı kifogásokkal élt a vizittel kapcsolatban. (Human Rights Memorandum to President Medvedev) Oroszországot több tekintetben is emberi jogokat sértı cselekményekkel hozza összefüggésbe a szervezet által összeállított legfrissebb jelentés. Emberi jogi téren továbbra is problémaforrást jelentenek az észak-kaukázusi területek. Ingusföldrıl, illetve Csecsenföldrıl is érkeztek híradások az emberi jogok megsértésérıl, azonban ezek kivizsgálása a jogvédı szervezet szerint nem történt megfelelıen. A 2008 augusztusában kirobbant grúziai konfliktus kapcsán is az emberi jogokat sértı cselekményekrıl érkeztek jelentések Egyrészrıl az orosz hadsereg által végrehajtott légi és tüzérségi támadásokat érte kritika, miszerint ezek az akciók gyakran civil célpontok ellen irányultak. Másrészt pedig az orosz hatóságokat érintı kifogás, hogy nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy a dél-oszét és abház gerillák által a grúz etnikumú lakosság sérelmére elkövetett fosztogatást és gyújtogatást megakadályozzák. A szervezet több esetet említ az év folyamán, amikor a véleménynyilvánítás, illetve a szabad gyülekezéshez és egyesület alapításához való jog szenvedett csorbát. (Amnesty International Report on the Russian Federation 2009) Szintén az alapvetı emberi jogok védelmébe tartozik az EBESZ által is vizsgált véleménynyilvánítási
szabadság
témaköre
is.
Ennek
keretén
belül
az
EBESZ
A nem állami szervezeteket szabályozó 2006-os törvény értelmében az Orosz Föderációban mőködı összes civilszervezetet újra kellett regisztrálni a Szövetségi Regisztrációs Szolgálatnál, valamint a nem kormányzati szervezetek minden évben kötelesek beszámolót leadni ennél a szervnél a mőködésük minden aspektusáról.
6
Sajtószabadságért felelıs megbízottja minden évben beszámolót készít szakterületérıl. A 2008-as éves beszámolójában több, a média függetlenségét csorbító intézkedést kritizált. A vitatott pontok között volt például a márciusi elnökválasztási kampány során tapasztalható egyenlıtlen elbánás a médiában való szereplési lehetıségek számában az elnökségért ringbe szállók tekintetében. Dimitrij Medvegyev azóta megválasztott elnöknek több szereplési lehetıséghez jutott, mint az összes többi jelöltnek együttvéve. A jelentésben szereplı másik kifogás Natalia Morar, közismert oknyomozó újságíró kapcsán érte az orosz hatóságokat. Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSB) megtagadta, hogy visszatérjen az Orosz Föderáció területére, mivel az indoklás szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelent személye. Ez az intézkedés, az EBESZ megbízott szerint ellentétes a helsinki folyamat alapelveivel, és komoly aggályokat vet fel. (Yearbook 2008 of the OSCE Representative on freedom of the media)
III. fejezet: Oroszország a nemzetközi erıtérben Ebben a fejezetben Oroszországot, mint a nemzetközi kapcsolatok egyik meghatározó szereplıjét kívánom megvizsgálni. Dolgozatom témaválasztásához illeszkedıen elsısorban az ország és az egyes nemzetközi szervezetek közötti viszonyra kívánok fókuszálni, így a fejezet során bemutatásra kerül Oroszország kapcsolata az ENSZ-szel, az EU-val és a NATO-val, valamint szó lesz az ország WTO-csatlakozásáról, illetve az ún. BRIC együttmőködésrıl is.
Oroszország és a Világkereskedelmi Szervezet Az Orosz Föderáció 1993 óta folytat csatlakozási tárgyalásokat a szervezettel, amely történetében ez a legkiterjedtebb ilyen folyamat. A WTO világgazdaságban betöltött elképesztı súlyát jelzi, hogy a szervezet keretén belül zajlik a világkereskedelem 97%-a. A legnagyobb
kimaradó
gazdaságot
Oroszország
képviseli,
ıt
követi
Azerbajdzsán,
Fehéroroszország, Kazahsztán és Ukrajna. 2007-re Oroszország három híján az összes WTO tagországgal kötött bilaterális kereskedelmi megállapodást már, amelyek szavatolják a legnagyobb kedvezmény elvét. Mára már csupán csak kevés rendezendı kereskedelmi jellegő probléma áll a tárgyalások középpontjában, a csatlakozás elıtt álló akadályok inkább politikai jellegővé váltak. Három fontos kereskedelmi jellegő probléma rendezendı a további tárgyalások folyamán: 1) az agráriumban a versenyt torzító állami támogatások legnagyobb megengedett mértéke (Oroszország évi 9 milliárd USD-ben szeretné megállapítani ezt, ami a jelenleg is folyósított támogatások összege) 2) a fakitermelésre kivetett adó mértéke, amely kérdésben az Európai Unióval vannak nézeteltérései Oroszországnak 3) az állami tulajdonban lévı kereskedelmi intézmények szabályozásának kérdése. Ami a politikai jellegő akadályokat illeti, az orosz WTO csatlakozás gátja az elmérgesedett orosz-grúz viszony. A tavaly augusztus 8-án háborúig eszkalálódó orosz-grúz konfliktus Dél-Oszétia és Abházia helyzetérıl rányomja bélyegét az orosz csatlakozási folyamatra, ugyanis a WTO-ba való felvételhez minden tagállam konszenzusára szükség van, így Grúzia támogatására is. Talán ezt a politikai helyzetet áthidalandó 2009. június 10-én Vladimir
Putyin
orosz
kormányfı
meglepı
bejelentéssel
állt
elı:
Oroszország,
Fehéroroszország és Kazahsztán felhagynak egyéni csatlakozási tárgyalásaikkal, és egy egységes vámunióként (EUROSEC) kívánnak csatlakozni Világkereskedelmi Szervezethez. A
csatlakozási tárgyalások folyamán Oroszország fogja képviselni mindhárom országot. Ez az elemzıket is meglepı lépés egy sor logikus kérdést felvet, például kezdve azzal, hogy nincsen precedens arra vonatkozóan, hogy egy vámunió kéri felvételét a WTO-hoz, ugyanis eleddig csak államok váltak a szervezet tagjaivá. További tisztázandó kérdésként merül fel az egységes vámszint kérdése, amelyet még az EUROSEC-et alkotó három állam között sem állapítottak meg, így ez megnehezíti a WTO-val való tárgyalásokat is. Szintén problémás kérdés, hogy az orosz felet – az EUROSEC tagjaként – fejlett, avagy a többi két részes állammal együtt fejlıdı államként kezeljék-e. Végezetül pedig Oroszországgal és Kazahsztánnal ellentétben Fehéroroszországnak számottevı hátránya van a csatlakozási folyamatban, így kérdéses, hogy ez mennyiben veti vissza a vámunió csatlakozását. (Russian Economic Report №19; Tarr 2007)
Oroszország és az Európai Unió Oroszország és az Európai Unió közötti kapcsolatokról 2008-ban az Európai Bizottság készített egy áttekintı jelentést. Ebben a jelentésben Oroszország és az EU kapcsolatának számos pontját érintik. A két fél kapcsolata szerteágazó, számos területre kiterjed: a nagy volumenő kereskedelmi kapcsolatoktól kezdve a globális kérdéseken át az egyes szakpolitikai együttmőködésekig. Éppen ezért az Európai Bizottság a közelmúlt vitás kérdései– nevezetesen a grúz konfliktus és az orosz-ukrán gázvita – dacára is bizakodóan tekint a két fél kapcsolatára. Ezt arra a tényre alapozza, hogy Oroszországnak szüksége van az Európai Unió által képviselt hatalmas egységes piacra, illetve az EU területérıl érkezı befektetésekre egyaránt. A két fél kapcsolatának keretét az 1997-ben megkötött Partneri és Együttmőködési Megállapodás adja, amelyet kiegészít a 2005-ben létrejött Négy Közös Területrıl szóló megállapodás. Az együttmőködés négy közös szakterülete: 1) gazdaság; 2) szabadság, biztonság és igazságügyi együttmőködés; 3) külsı biztonság; illetve 4) kutatási és oktatási együttmőködés. A felek reménye szerint az együttmőködési folyamat hosszútávon akár egy szabadkereskedelmi övezet létrejöttéhez is elvezethet. Kereskedelmi szempontból az Európai Unió kiemelten fontos szerepet játszik az orosz gazdaságban, hiszen a harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere Oroszország. A legnagyobb együttmőködés az energiaszektorban figyelhetı meg, azonban a feltörekvı oroszországi középosztály hatalmas potenciális ügyfélkört jelent az európai szolgáltatószektornak is. Az Oroszországba irányuló közvetlen tıkebefektetések 80%-a az Európai Unió
területérıl érkezik, ami még szorosabbra főzi a két partner közötti viszonyt. Ezzel kapcsolatban a Bizottság jelentése rámutat arra, hogy Oroszországnak továbbra is mindent meg kell tennie a jogállami keretek, illetve a szerzıdések kikényszeríthetıségének biztosításáért, hiszen e körülmények teszik az országot vonzó célponttá a tıkebefektetések számára. Szintén említésre méltó tény, hogy Oroszország szignifikáns mennyiségő eurotartalékkal rendelkezik, amely szintén hatással van a két közötti kapcsolatra. A Bizottság jelentésében leszögezi, hogy rövid-, és középtávon az EU tagállamai maradnak az orosz energiahordozók legnagyobb felvevıpiacai, ami egy jelentıs kölcsönös függési viszonyt eredményez a két fél között. Külpolitikai téren a hatékony együttmőködés mellett kisebb nagyobb súrlódások figyelhetıek meg a két fél között, nevezetesen a koszovói helyzet és a grúz válság eltérı interpretációi miatt, azonban regionális szinten, például a Kalinyingrádi régióhoz kapcsolódó kérdésekben zökkenımentes az együttmőködés. Jelentésében az Európai Bizottság aggodalmának ad hangot az emberi jogok helyzetével kapcsolatban, és felhívja a figyelmet a felek által tett vállalások fontosságára. (Review of the EU-Russian relations)
Oroszország az Egyesült Nemzetek Szervezetében Oroszország külpolitikájának egyik fontos pillére az ország aktív képviselete az ENSZ különbözı fórumain, illetve szakosított szervezeteiben. Oroszország elkötelezett híve a multilaterális nemzetközi kapcsolatok által az ENSZ keretein belül megvalósuló együttmőködésnek. Így a szervezetet a nemzetközi béke és biztonság, valamint együttmőködés központi szereplıjének tartja. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) állandó tagjaként meghatározó beleszólási lehetısége van a szervezet elé kerülı ügyekbe. A BT tervezett reformja az orosz álláspont szerint szükséges ahhoz, hogy a szervezet jobban tükrözze a 21. századi realitásokat, azonban a BT bıvítését csak a nem állandó tagok számának növelésével és a jelenlegi keretek között (tehát a „vétójog” megtartásával) tartja elképzelhetınek. A szervezet tevékenységei között mindinkább hangsúlyos békefenntartó mőveletek támogatására Oroszország új formátummal – az összes BT tag részvételével – újraélesztené az ENSZ Alapokmánya által létrehozott, de a hidegháborús szembenállás éveiben szunnyadó Vezérkari Bizottságot. A grúziai konfliktusra reagálva Oroszország az ott lévı ENSZ megfigyelı misszió hatásköreinek kiszélesítését tartja kívánatosnak. Az Orosz Föderáció kiemelten fontosnak tartja a klímaváltozás elleni küzdelmet, és ezért vezetı szerepet tölt be a poszt-kiotói korszakra (2012 után) vonatkozó tervek kidolgozásában, azzal a
céllal, hogy egy átfogó és kiegyensúlyozott nemzetközi rezsimet hozzon létre a nemzetközi közösség. Az orosz diplomácia egyik prioritása az orosz érdekek érvényesítése az ENSZ kormányközi, illetve szakértıi bizottságaiban, illetve egyéb nemzetközi szervezetekben. 2008 folyamán a globális élelmezési válság kapcsán Oroszország a nemzetközi közösség fokozottabb szerepvállalását sürgette, annak érdekében, hogy tartható legyen a Milleniumi Fejlesztési
Célokban
foglalt
célkitőzés,
miszerint
az
éhezı
emberek
számát
világviszonylatban meg kell felezni 2015-re. Ehhez kapcsolódóan Oroszország lényegi hozzájárulást tett az ENSZ Világélelmezési Programjához, számos, a válság által sújtott országot segítve adományaival. (Jakovenko 2008)
Oroszország és a NATO kapcsolatai Az Orosz Föderáció és a NATO között a hidegháborús ellenségeskedés szellemét felváltotta a sokrétő együttmőködésen alapuló kapcsolat. Habár a régi szembenállás megszőnt a két fél között, viszonyukra így is számos vitás kérdés rányomja bélyegét. A katonai szervezet és Oroszország kapcsolatának intézményesítésére 2002-ben került sor, a NATOOroszország Tanács (NRC) megalapításával. Azóta ez az intézmény biztosít fórumot a különbözı szintő együttmőködés kibontakozásának. A két fél közötti nézeteltérések legutóbb a grúziai konfliktus kapcsán kerültek felszínre, amikor az NRC üléseit 2008 augusztusa és 2009 márciusa között felfüggesztették, tiltakozásul az orosz fél által tanúsított magatartás ellen. Azóta újra kezdıdött a szervezet és Oroszország közötti dialógus, amely számos aktuális kérdésre kiterjed. A szerteágazó együttmőködési területek közül legelsıként említhetı a politikai együttmőködés, amelynek keretén belül számos aktuális világpolitikai kérdés kapcsán ül tárgyalóasztalhoz a két fél álláspontjainak tisztázása végett. A balkáni helyzettıl kezdve a grúziai konfliktuson át a terrorizmus elleni harcon keresztül a tervezett európai rakétavédelmi rendszerrel bezárólag rengeteg fontos kérdés került ennek során napirendre. A kooperáció szempontjából fontos régió Közép-Ázsia, azon belül is Afganisztán kérdése. Oroszország és a NATO között aktív együttmőködés van a térségben a drogok elleni fellépésben, illetve az orosz fél logisztikai segítséget nyújt az afganisztáni NATO misszió nem katonai jellegő szárazföldi utánpótlásához. További kiemelkedıen fontos együttmőködési terület a nonproliferáció és a fegyverzetellenırzés is. Ezen témák kapcsán szakértıi egyeztetéseket tartottak a felek avval a céllal, hogy áttekintsék a jelenleg létezı ellenırzési rezsimek
hatékonyságát, illetve a hatékonyabbá tételük érdekében esetleg rendelkezésre álló lehetıségeket. (NATO.int) A két fél közötti konfliktusok két kardinális kérdés köré csoportosulnak, amely közül a legnagyobb vihart kiváltó a grúziai konfliktus. Ennek hátterében a kaukázusi állam (illetve ezzel egy idıben Ukrajna) esetleges NATO csatlakozása áll, amely Oroszországot – ahol még mindig orosz érdekszféraként tekintenek a poszt-szovjet térségre – érthetı módon aggasztja. A másik nagy problémaforrás az Egyesült Államok által Európába tervezett rakétavédelmi rendszer kiépítése, amit az Orosz Föderáció a saját biztonsága elleni fenyegetésként él meg, és ezáltal határozottan elutasít
„BRIC” országok A fejezet zárásaként mindenképpen érdemes röviden kitérni egy újabb kelető együttmőködés bemutatására, nevezetesen a „BRIC” ország csoport közötti kooperációra. A Brazília, Oroszország, India és Kína angol nyelvő elnevezésének kezdıbetőibıl összerakott mozaikszó a pénzügyi szférában e legnagyobb feltörekvı piacok megnevezésére használatos rövidítésbıl került át a köztudatba. A csoport gazdasági és világpolitikai jelentıségéhez nem főzıdhet kétség: a világ jelenlegi GDP-jének 15%-át termeli meg e négy ország, illetve a világ összes arany-, és valutatartalékának 40%-a fölött diszponálnak. A század közepére mind a négy ország a világ 5 legjelentısebb gazdasági hatalma között lesz. (Kramer, 2009) Az ország csoport közötti hivatalos párbeszéd 2006 szeptemberében kezdıdött, amikor az országok külügyminiszterei találkoztak New Yorkban a 61. ENSZ Közgyőlés alkalmával, amelyet azóta négy alkalommal követett külügyminiszteri szintő megbeszélés. A pénzügyi világválság hatására az országok pénzügyminiszterei közötti együttmőködés is rendszeressé vált. 2009. június 16-án pedig az oroszországi Jekatyerinburgban került sor az államok kormányfıinek elsı csúcstalálkozójára. Napirenden volt többek között a globális élelmiszer-válság, az országok közötti fokozottabb együttmőködés kérdésköre, illetve a nemzetközi pénzügyi válság rendezése. A megbeszéléseken szó esett az ENSZ reformjáról is, aminek kapcsán a részt vevık kifejezték támogatásukat Brazília és India állandó ENSZ BT tagsága ügyében. (A BRIC államok vezetıinek közös közleménye)
IV. fejezet: Kitekintés Klímaváltozás és Oroszország A globális klímaváltozás már most is érinti, és a jövıben potenciálisan még súlyosabb következmények elé állíthatja az Orosz Föderációt. A globális klímaváltozásnak rendkívül kitett országról van szó, hiszen a nagy területi kiterjedés és a hosszú tengerpart is a kitettség meghatározó
faktora.
A
globális
klímaváltozás
szinte
felmérhetetlenül
bonyolult
következményekkel jár az egyes országokra nézvést, mivel egyszerre befolyásolja az élet számos területét pozitívan és negatívan is egyaránt. Oroszország az Egyesült Államok és Kína mögött jelenleg a 3. helyen áll a világban 1,5Mt-s értékkel a klímaváltozásért felelıs CO2 kibocsátás terén. Megjegyzendı, hogy a ’90es évek szintjénél – a Szovjetunió összeomlása miatt – a mai kibocsátás mintegy 23%-kal kisebb, aminek köszönhetıen a Kiotóban kitőzött emissziós szintet teljesíti az Orosz Föderáció. (Human Developement Report 2007/2008) Kiotó kapcsán kiemelendı, hogy Oroszország 2004-es csatlakozása következtében léphetett hatályba az egyezmény. Az alábbiakban a globális klímaváltozás által Oroszországra gyakorolt legsúlyosabb közép-, és hosszútávú hatásokat fogom megvizsgálni. A következı évtizedekben szignifikáns emelkedést fogunk tapasztalni hımérsékleti szintben, illetve a csapadék mértékében. Ez a tendencia az északi területeken fokozottabban fog érvényesülni, különösen az eddig igazán hidegnek számító téli idıszakban. A klímaváltozás következtében az orosz mezıgazdaság egyidejőleg súlyos aszályoknak és áradásoknak lesz kitéve. A már most is évi 150 millió USD kárt okozó erdıtüzek száma és az általuk érintett területek nagysága is emelkedni fog a mind inkább fokozódó szárazság következtében. Az éghajlatváltozás hatásait legjobban az északi területek fogják megérezni. Az állandóan fagyott szibériai vidékek jégtakarója a század közepére 40%-kal vissza fog húzódni, sıt egyes tanulmányok szerint nyáron akár teljességgel el is tőnhet. (Russian Economic Report №19) Ennek a folyamatnak rendkívül súlyos következménye lesz a térség bioszférájára, illetve komoly kihívások elé állítja a régió olajtermeléssel és szállítással kapcsolatos infrastruktúráját is. (Perelet-Pegov-Jukin, 2007) A klímaváltozás további súlyos hatását a vízszintek változása kapcsán figyelhetjük meg. Míg a Fekete-tenger és a Balti-tenger szintjének emelkedése, amely az elıbbi esetében a legsúlyosabb, komolyan érinti a part menti településeket, mint például Szent-Pétervárt vagy Szevasztopolt. Ezzel párhuzamosan a nagy tavak, illetve belsı tengerek vízszintje pedig nagymértékben csökken; számítások szerint a
Kaszpi-tenger vízszintje a század végére 6m-rel kerül lejjebb a fokozódó párolgási veszteség miatt. (Russian Economic Report №19) A globális klímaváltozás szintén kiemelendı következménye a lakosság egészségi állapotára és életminıségére gyakorolt hatásai. A 2001-es Moszkvaihoz hasonló mind gyakoribb hıhullámok az öregek és betegek szervezetét fokozottabb veszélyeknek teszik ki. A felmelegedés hatására egyes rovarok által hordozott betegségek, mint például az Európában nem jellemzı malária is újra felütheti a fejét, ezzel hatalmas kihívás elé állítva az oroszországi egészségügyi rendszert. A klímaváltozás által az északi területekre gyakorolt súlyosabb hatások az ott élı ıshonos törzsek életmódjára és életvitelére is következménnyel lesznek; a felmelegedés hatására veszélybe kerül a hagyományos életmódjuk, illetve a megélhetésüket biztosító élelemforrások is. (Russian Economic Report №19 Perelet-Pegov-Jukin, 2007) Mindezek mellett az infrastrukturális hiányosságok, illetve a környezeti szempontok figyelmen kívül hagyása megnövelhetik a klímaváltozás amúgy is súlyos környezeti hatásait. Az áradások várhatóan nagyobb szintje például több veszélyes anyagokkal dolgozó üzemet, illetve hulladéklerakót veszélyeztethet. De nem csak ezek az intézmények kerülnek veszélybe a várhatóan szélsıségesebb idıjárás következtében, a jellemzıen alacsony színvonalú építkezés következtében rengeteg lakóház és egyéb építmény kitett az idıjárás okozta természeti
csapásoknak.
A
klímaváltozásnak
az
agrárszektorra
gyakorolt
negatív
következményeit szintén súlyosbítják a szovjet idıszak tervgazdálkodásában elkövetett hibák, mint például a talajerózió és a vízgazdálkodási problémák figyelmen kívül hagyása. (Russian Economic Report №19) A klímaváltozás gazdasági fejlıdésre gyakorolt hatásait tekintve a mérleg inkább pozitív, bár figyelembe
kell
venni
a
klímaváltozás
által
okozott
infrastrukturális
és
egyéb
környezetvédelmi többletterheket is. Ezeket leszámítva azonban a növekvı hımérsékletnek köszönhetıen csökkenni fog a főtésre felhasznált energia, ami pozitív hatással lesz az ország gazdasági fejlıdésére. A hımérséklet 1°C-os emelkedésével az országba irányuló turizmus 30%-os növekedést is elérhet. (Perelet-Pegov-Jukin, 2007) Az ország elé állított kihívások azonban sok esetben a lehetıséget is magukban hordozzák. Például az infrastruktúra területén a szükséges beruházások támogathatják a gazdaság növekedését, vagy a kitermelés kapcsán a hımérséklet emelkedése jótékony hatással lehet a kitermelés körülményeire. Tehát mindezeket egybevetve elmondható, hogy Oroszország a klímaváltozás és az annak hatásaival szembeni küzdelem számos frontján érintett. Az éghajlat változásai súlyos kockázati tényezıt jelentenek, amelyet a hosszútávú tervezés során nem szabad negligálni. Idıben meghozott intézkedésekkel a globális klímaváltozás által az országra gyakorolt
negatív hatásokat enyhíteni lehet, illetve ezzel egyidejőleg a változó körülmények adta lehetıségeket ki lehet aknázni.
Oroszország hosszútávú finanszírozhatósága Ebben a részben az Oroszország elıtt álló legnagyobb aktuális kihívást fogom bemutatni, nevezetesen az ország hosszútávú finanszírozhatósága és fenntarthatóságának kérdését. E témát tárgyalva a Világbank jelentésében (Russian Economic Report №16) három olyan veszélyforrásra hívja fel a figyelmet, amellyel komolyan számolni kell a közép-, és hosszútávon egyaránt. Ahogy az ország gazdaságáról szóló I. fejezetben is kifejtettem, a 2000-es évek tartós gazdasági növekedése egyre nagyobb mértékben az ország energiahordozó-exportjának volt tulajdonítható. Az ezredforduló környéki GDP arányos 10%-ról ez a bevételi forrás a hazai össztermék 30%-ára nıtt az utóbbi idıben. (UO.) Ezt a látványos növekedés annak köszönhetı, hogy az elmúlt években az olaj-, és gázszektor egyre kiemeltebb szerepet kapott a gazdasági tervezésben, az orosz gazdaság diverzifikálása helyett inkább e szektor fejlesztése lett a prioritás. Azonban a kitermelés nem növelhetı az egekig – figyelmeztet a legjelentısebb olaj-exportáló országokat tömörítı OPEC jelentése. A szervezet által készített tanulmány megállapítja, hogy a jelenlegi napi 10 millió barreles szintrıl középtávon is csak 10,6 milliós szint érhetı el, vagyis a belátható jövın belül nem számíthatunk újabb nagy növekedésre az orosz földgáz és kıolaj kitermelésben. Sıt, ehelyett a kitermelés tekintetében egy stagnáló periódus következik, amelyet egy évtizeden belül el is ér az ország. (OPEC World Oil Outlook 2009) A kıolaj árától való függés konzekvenciái nyilvánvalóvá váltak a 2008-as gazdasági válság kapcsán, ahogy azt az I. fejezetben már bemutattam. Szintén jelentıs kihívást képez az orosz állam pénzügyi egyensúlyának szempontjából a szociális kiadások – a jelenleg érvényes társadalmi tendenciákat figyelembe véve – elkerülhetetlen növekedése. A jelenlegi 14,1%-os GDP arányos kiadási szintben a 2016-20 közötti idıszakra középtávon a GDP 3,5%-ának megfelelı kiadásnövelés válik szükségessé a szociális ráfordítások terén. A népesség egyidejő fogyása és elöregedése a nyugdíjkiadások növekedését vonja maga után, valamint az elavult oktatási struktúra átalakítása is jelentıs terhet ró középtávon az orosz büdzsére. Ennek megfelelıen, amennyiben feltételezzük, hogy az állam bevételei – leginkább az olajár-bevételek stagnálása miatt – megmaradnak a jelenlegi 34% körüli szinten a GDP arányában, illetve figyelembe vesszük a fentebb kifejtetteket, miszerint a nyugdíjakra és az egészségügyre fordított kiadásokat, valamint az oktatásra szánt
összegeket tartósan emelni kell, úgy kijelenthetı, hogy a kiadási oldal jelenlegi, a GDP-hez viszonyított 31% körüli szintje csak az egyéb kiadások lefaragásával tartható fenn. Ez a Világbank számításai alapján egy 5,8%-os éves reál GDP növekedéssel megvalósítható, amennyiben az egyéb kiadási tételeket a 2008-as 17,2%-ról 2020-ra a GDP 13,5%-ának megfelelı szintre sikerül leszorítani. (Russian Economic Report №16) Mindezek fényében még egy hosszútávú kihívásra hívják fel a figyelmet a Világbank elemzıi, nevezetesen arra a tényre, hogy Oroszország túlköltekezik és megtakarít egyidejőleg. Ez a képtelenül hangzó helyzet abból adódik, hogy míg az olajjövedelembıl származó extra jövedelem a Tartalékalapot gyarapítja, addig a Népjóléti Alapból juttatott szociális kiadások nem fedezik az olajszektor nélkül számított hiányt. Ez hosszútávon azt eredményezheti, hogy elıbb elfogy az energiaexportból származó megtakarítás, majd középtávon – a szociális kiadások növekedésével – Oroszország újra eladósodási pályára kerülhet. Ahhoz, hogy az ország ezt elkerülje, mindenképpen kordában kell tartani az olajszektor nélkül számított hiányt (kb. a GDP 4,7%-a alatt), és így a belátható idın belül az olajár-bevételek fedezni tudják a nem olaj szektor által képzett hiányt. (Russian Economic Report №16)
Konklúzió Dolgozatom elején azt a célt tőztem ki magam elé, hogy a multilaterális szervezetek által az Orosz Föderációról írt jelentések alapján felvázoljam az ország jelenlegi állapotát, valamint kitekintést nyújtsak a jövıbeni helyzetének alakulásáról. Munkám során kísérletet tettem arra, hogy a témát a leglényegibb kérdések tanulmányozása mentén mutassam be. Ennek megfelelıen a rengeteg fellelhetı információt és rész információt tematikus csoportokba rendezve tártam az olvasó elé. Tanulmányom zárásaként sorra venném a mő fejezeteit, egy-egy fontosabb gondolatot kiemelve. Az elsı fejezet témája az orosz gazdaság helyzete volt. Kiindulópontként megvizsgáltam, hogy milyen helyzetben érte el Oroszországot a 2008-as gazdasági világválság. Ennek kapcsán megállapítást nyert, hogy az Orosz Föderáció rendkívül stabil makroökonómiai és fiskális alapokkal, valamint egy túlfőtötté váló gazdasággal volt kénytelen szembenézni a válsággal. A gazdasági helyzet rosszabbra fordulásával – nevezetesen a tızsde olajárat követı meredek esésével – az ország kormányzata többször is az állami beavatkozás mellett döntött, aminek köszönhetıen a gazdasági válság hatásai tompultak. Azonban a meghozott kormányzati intézkedéseknek nem elhanyagolható középés hosszútávú implikációi lesznek az orosz államháztartási hiányra és az államadósságra nézvést. Dolgozatom második fejezetében az orosz társadalom helyzetét vettem górcsı alá. A fejezet során a szociális helyzet rendkívül sok lényegi elemét érintettem, az egészségügytıl kezdve, a szegénységen és a munkaerıpiacon át, a migráción keresztül, az emberi jogok kérdésköréig. E résztémák közül kiemelt jelentıséggel bír az egészségügy és a szegénység témaköre. Az orosz egészségügyrıl általánosságban elmondható, hogy a fejlett országokhoz képest keveset, a feltörekvı országokhoz képest azonban relatíve sokat költ egészségügyi kiadásokra. Azonban az orosz lakosság – különösen a férfiak – egészségi mutatói nem ezt a kiadási szintet tükrözik, hiszen fıleg a káros életmód miatt egészségi szintjük rendkívül alacsony, ami megmutatkozik például a születéskor várható átlagos élettartam szintjében is. A szegénység kérdésére rátérve megállapítható, hogy a gazdaság fejlıdésével e súlyos társadalmi probléma enyhülı félben volt a 2000-es évek során. Azonban a társadalom szegény rétegeit a gazdasági világválság begyőrőzése súlyosan érintette, hiszen pontosan ez a réteg a leginkább kitett a gazdasági környezet romlásának.
Tanulmányom harmadik fejezetében Oroszországot, mint a nemzetközi erıtér egyik legjelentısebb szereplıjét vizsgáltam. Ennek keretén belül bemutatásra került az Orosz Föderáció viszonya az egyes nagyobb multilaterális szervezetekkel, mint például az Európai Unióval és a NATO-val ápolt kapcsolatai; vagy az ENSZ-ben végzett tevékenysége. Szintén e fejezet témája volt Oroszországnak a Világkereskedelmi Szervezettel (WTO) folytatott csatlakozási folyamatának bemutatása is, valamint egy rövid kitérı erejéig egy újkelető formációról, a „BRIC” együttmőködésrıl is beszámoltam. A fejezetbıl kitőnik, hogy Oroszország rendkívül sokrétő és szerteágazó kapcsolatot tart fenn a nemzetközi porond számos szereplıjével. Aktív diplomáciát folytat az ENSZ keretén belül, valamint az ország gazdasága szempontjából stratégiailag fontos kereskedelmi partnerekkel is rendszeres párbeszédet folytat. Ezek közül a feltörekvı országok által alkotott BRIC csoport közötti együttmőködés a XXI. század diplomáciatörténetének egyik meghatározó mozgatórugója is lehet, így mindenképpen érdemes vizsgálni ezt a kooperációt a továbbiakban is. A negyedik fejezetben az ország jelenlegi helyzetét elhagyva, az ország elıtt álló legfontosabb kihívásokra összpontosítottam. Ennek során két kulcsfontosságú kérdéskört tanulmányoztam: egyrészt a klímaváltozás hatásait, másrészt pedig az ország középtávú pénzügyi fenntarthatóságát. A globális klímaváltozás kapcsán fontos megállapítás, hogy a klímaváltozás hatásainak Oroszország a legjobban kitett ország Földön, aminek oka a hatalmas földrajzi kiterjedésében keresendı. A XXI. század folyamán a klímaváltozás szinte elgondolhatatlanul sok szinten fogja érinteni az országot, mind pozitív, mind pedig negatív behatásokkal egyaránt. Az ország vezetésének tehát fel kell mérnie ezeket a várható hatásokat, és mihamarabb el kell kezdeni az ellenük való védekezést. Megjegyzendı, hogy a klímaváltozás egyes hatásai óriási lehetıséget rejtenek az ország számára, így ezek kiaknázása miatt is érdemes a hosszútávú tervezés során figyelembe venni a klímaváltozás tényezıjét. Az ország pénzügyi fenntarthatósága kapcsán a kulcsszó az olajár, és az annak való kitettség. Az elmúlt évtizedben az orosz gazdaság mind inkább az ország szénhidrogénexportjára támaszkodott, aminek hatására rendkívül sebezhetıvé vált. A közép-, és hosszútávú tervezés során tehát egy kevésbé olaj-centrikus gazdaság megteremtése, szigorú fiskális politika követése és a szociális kiadások átstrukturálása szükséges ahhoz, hogy az ország gazdasági és pénzügyi egyensúlya fenntartható maradjon.
Irodalomjegyzék
A BRIC államok vezetıinek közös közleménye, 2009. június 16 Jekatyerinburg. Elérve: http://www.kremlin.ru/eng/text/docs/2009/06/217963.shtml 2009. augusztus 13
Amnesty International Report on the Russian Federation 2009, Amnesty International 2009
Benchmarking the Efficiency of Public Expenditure in the Russian Federation; Hauner, David (2007), Nemzetközi Valutaalap – munkaanyag 2007. október
BP Statistical Review of World Energy June 2007
Doing Business 2009 Country Profile for Russian Federation, Világbank csoport 2008.
Freedom limited - the right to freedom of expression in Russia 2008, Amnesty International 2008. február
Hauner, David (2007) Benchmarking the Efficiency of Public Expenditure in the Russian Federation, Nemzetközi Valutaalap munkaanyaga 2007. október
Highlights on health in the Russian Federation 2005, Világ egészségügyi Szervezet 2005
Human Developement Report 2007/2008 Fighting Climate Change: Human solidarity in a devided world; (2007) ENSZ Fejlesztésügyi Program
Human Right Memorandum to President Medvedev, Amnesty International 2008. május
Jakovenko, Alekszander (2008): Russia-United Nations ; Jakovenko külügyminiszterhelyettes beszámolója Oroszország tevékenységérıl az ENSZ-ben; hozzáférve: http://www.mid.ru/brp_4.nsf/itogi/DE6FDFF9E5F46E90C32575430034BF4C
Kramer, Andrew E.: The emerging economies meet in Russia (2009) The New York Times napilap online 2009. június 16. Elérve: http://www.nytimes.com/2009/06/17/world/europe/17bric.html?ref=business 2009. augusztus 13.
Migration and Remittances Factbook 2008, Világbank csoport 2008
NATO’s relations with Russia; Észak-atlanti Szerzıdés Szervezetének portálja; Elérve: http://www.nato.int/cps/en/SID-F3A9E643-E3C64D43/natolive/topics_50090.htm 2009. augusztus 3.
OECD Economic Survey on Russia 2009
OPEC World Oil Outlook 2009
Perelet, Renat-Pegov, Szergej-Jukin, Mikhail (2007): Climate Change. Russia Country Paper; Az ENSZ Fejlesztésügyi Program keretében kiadott Human Developement Report 2007/2008 kiadványhoz készült ország jelentés
Programme of Cooperation between the International Labour Organization and the Russian Federation 2006-2009, Nemzektözi Munkaügyi Szervezet 2005
Public Spending in Russia for Health Care: Issues and Options, Világbank csoport 2008. július
Review of the EU-Russian relations (2008), Az Európai Bizottság jelentése az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokról 2008. november 5. Brüsszel
Russian Economic Report №16, Világbank csoport 2008. június
Russian Economic Report №17, Világbank csoport 2008. november
Russian Economic Report №18, Világbank csoport 2009. március
Russian Economic Report №19, Világbank csoport 2009. június
Tarr, David (2007): Russian WTO Accession: What has been accomplished, what can be expected, Világbank csoport munkaanyaga 2007. december
Világegészségügyi szervezet online statisztikai információs rendszere http://www.who.int/whosis/en/ elérve: 2009. augusztus 11.
Yearbook 2008 of the OSCE Representative on freedom of the media, Európai Biztonsági és Együttmőködési Szervezet 2009, Bécs
