A magánnyugdíjpénztárak kialakulása és jelenlegi helyzete Magyarországon

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Agrár- és Munkajogi Tanszék

A magánnyugdíjpénztárak kialakulása és jelenlegi helyzete Magyarországon

Szakdolgozat

Készítette: Kerékgyártó Nikolett Konzulens: Dr. Gecse Istvánné Címzetes törvényszéki bíró, egyetemi adjunktus

Miskolc, 2014

University of Miskolc Faculty of Law Department of Agricultural and Labour Law

Establishment of Private Pension Funds and Current Status in Hungary

Thesis

Author: Nikolett Kerékgyártó Consultant: Istvánné Gecse Dr. Head of Labour Judgement professor assistant

Miskolc, 2014

Tartalomjegyzék I. Bevezetés�� 5 II. Nyugdíjrendszer kialakulása Magyarországon�� 7 II. 1. Középkortól az I. világháborúig�� 7 II. 2. Az első és második világháború között�� 8 II. 3. A második világháború utáni évtizedek�� 10 III. Néhány külföldi nyugdíjrendszer kialakulása�� 13 III. 1. Németország�� 13 III. 2. Nagy-Britannia�� 14 III. 3. Amerikai Egyesült Államok�� 15 III. 4. Svéd jóléti állam modellje�� 16 IV. 1997 - A magánnyugdíjpénztárak megalakulása Magyarországon�� 17 IV. 1. Modellek a nyugdíjrendszer átalakítására�� 17 V. Magánnyugdíjpénztári rendszer az 1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról jogszabály alapján�� 19 V. 1. Magánnyugdíjpénztárak feladatai, működési alapelvei�� 19 V. 2. Pénztár alapítása�� 20 V. 3. Tagsági jogviszony�� 22 V. 4. A tagdíj�� 23 V. 5. Pénztári szolgáltatás�� 23 V. 6. Pénztár jogállása és szervezete�� 24 V. 7. Személyi és tárgyi feltételek�� 26 V. 8. A pénztár gazdálkodása�� 27 V. 9. Vagyonkezelés�� 28 V. 10. Pénztárak választható portfóliói�� 28 V. 11. Panaszkezelés�� 29 V. 12. Titoktartás�� 30 V. 13. A pénztárak átalakulása�� 30 V. 14. A pénztár megszűnése�� 31 V. 15. A pénztárak Garanciaalapja�� 32 V. 16. Pénztárak állami felügyelete �� 33 VI. Magánnyugdíjpénztárak helyzete 1997-től 2010-ig�� 35 VII. 2010-es év eseményei, Összefoglalás�� 38 VII. 1. A 2010-es év eseményei röviden�� 38 VII. 2. Érvek és ellenérvek a megszüntetésről�� 39 VII. 3. A második pillér megszüntetésének eredményei�� 41 VII. 4. Összegzés�� 43

VII. 5. Jelenleg működő magánnyugdíjpénztárak Magyarországon�� 44 Jogszabályjegyzék�� 46 Irodalomjegyzék�� 47 Melléklet�� 49

I. Bevezetés Az idősek aránya a népességben folyamatosan nő, főleg a XX. század második felétől. Ez amellett, hogy hatalmas teljesítmény, számos demográfiai, társadalmi és gazdasági problémát vet fel, mert az életkor növekedésével együtt a ledolgozott évek számának is nőnie kellene, különben hosszú távon nem lesz biztosítható a megfelelő nyugdíj, és fenntarthatatlan költségek jelentkezhetnek az állami költségvetésekben. Az oktatási rendszer a fiatalokat átlagosan 22-23 éves korukig - ez folyamatosan tolódik ki 25-26 éves korra - bent tartja, tehát addig nem is, vagy egyre kevesebben jelennek meg a munkaerő-piacon, ami azt jelenti, hogy addig ők is inaktívak. A megfelelő gyakorlat és a munkahelyek számának csökkenése miatt a fiatalok jelentős része pályakezdő munkanélküli lesz rögtön az iskola elvégzése után. A munkanélküliség nem csak a fiatalokat, de az idősebb korosztályt is súlytja, hiszen a rendszerváltás után a vállalatok tömeges megszűnése miatt sok dolgozó menekült vagy kényszerült idő előtt nyugdíjba. A tanulási idő növekedése, a munkanélküliség terjedése mind-mind negatív hatással van a születésszámra is. A jelenlegi rendszerek fenntartásához minden szülőképes korú nőnek 2 gyermeket kellene a világra hoznia, ez ma éppen a fele, 1 gyermek Magyarországon. A családmodell is jelentős átalakuláson ment át pár évtized alatt, egyre nő az egyszemélyes háztartások, a gyermektelen párok száma, emellett a családokon belüli generációk egymástól távol élése - például külföldi munkavállalás miatt - is terjed, így a szociális ellátórendszereknek is újabb és újabb kihívásokkal kell megküzdenie. A nyugdíjrendszerek alapvető célja a megfelelő jövedelem biztosítása a nyugdíjba vonuló munkavállalók számára. Az eddig véghezvitt nyugdíjreformok többsége a fenntarthatóságot próbálta javítani, viszont a nyugdíjrendszerek korszerűsítésére is egyre sürgősebben figyelmet kellene fordítani, hiszen az ezen rendszereket biztosító állami költségvetéseket is fenn kell tartani hosszú távon. Az Európai Unió tagállamainak egymásra gyakorolt hatása is jelentősen megmutatkozik, hiszen ha az egyik tagállamban probléma van az állami nyugdíjkiadásokkal, és így az állami költségvetéssel, akkor az egy másik tagállamban is súlyos következményekkel járhat. 1

1. EURÓPAI Bizottság: Zöld könyv a megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé, Brüsszel, 2010. 3. p.

5

A 2008-ban kirobbant pénzügyi és gazdasági világválság hatására szinte teljesen leállt a gazdasági növekedés, több jelentős cég - köztük sok nagy bank - csődbe ment, nőtt a munkanélküliség, a termelés és a fogyasztás is visszaesett, mindezek miatt a tőzsde, az értékpapírok és a nyugdíjpénztárak értéke is jelentősen csökkent. Ez rávilágított arra, hogy a nyugdíjrendszerek hatékonyságának és biztonságának növelésével sürgősen foglalkozni kell, valamint ki kell igazítani a nyugdíjba vonulás és a nyugdíjra való jogosultság feltételeit a megfelelő életszínvonal fenntartásának érdekében.2 A 65 év feletti lakosság arányának várható alakulása a keresőképes lakosság %-ában

Forrás: OECD 2005

Dolgozatom első felében felvázolom a magyar nyugdíjrendszer történetét a középkortól a XX. század végéig. A következő részben az 1997. évi LXXXII. törvény által bevezetett 3 pilléres rendszer 2. pillérét, a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert mutatom be a jogszabályon keresztül. Az utolsó részben pedig a jelenlegi helyzetet, vagyis a pénztárak kötelező jellegének megszüntetése és a pénztárak vagyonának állami költségvetésbe való visszavétele utáni állapotot részletezem.

2. EURÓPAI Bizottság: Zöld könyv a megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé, Brüsszel, 2010. 2.p.

6

II. Nyugdíjrendszer kialakulása Magyarországon3 II. 1. Középkortól az I. világháborúig Az idősek, betegek ellátása a középkorban elsősorban a család feladata volt, mivel általában több generáció élt együtt, ez volt a természetes. Másrészről az egyház, a szerzetesek is gondozták a rászorulókat, gyógyították és ápolták a betegeket. Az első önkéntes szerveződés a munka veszélyes jellege miatt a bányászok közössége volt, akik már a 13. században gyűjtöttek öregség, betegség esetére, és az egyházzal összefogva kolostorokban őriztek. A 15. században alakultak ki a bánya-társládák - Thurzó János bányája volt az első 1496-ban - ezekben őrizték a vagyonukat a bányászok, de ilyen nagy fémpántos ládákat használtak a céhek is. A ládákba a munkaadók a bevételükből, a munkavállalók a bérükből önkéntesen fizettek, ezekből betegség, rokkantság, munkaképtelenné válás, öregség, halál, temetés esetén különböző hozzájárulást, segélyt, nyugbért, vagy támogatást fizettek. 1854-ben a bányatörvény volt az első olyan törvény, amelyben nyugbérről volt szó, ebben kötelezővé tették a bányászok számára a befizetést, melyet a bányatulajdonos szedett be és kezelt, ha hiány volt, akkor pedig ki is egészített. Egy hátrány volt, hogy ha kilépett a bányából a bányász, vagy másik bányába ment dolgozni, akkor az addigi befizetéseit teljes egészében elveszítette. Az iparosodás terjedése és a gyárak számának növekedése miatt sok bányász volt kénytelen szakmát váltani, és ipari munkásnak állni. Ők hozták létre az első önsegélyező egyesületeket, hiszen sem az államtól sem a gyáraktól nem kaptak szociális ellátást. 1870-ben jött létre az Általános Munkásbeteg-segélyező és Rokkantpénztár, amely egy gazdasági alapon működő magánbiztosító volt. 1888-ra már 55 vállalat csatlakozott hozzá. Az állam szemét szúrta és elkezdte leépíteni a pénztárat, majd teljesen meg is szűntette. Az 1884. évi ipartörvényben az ipartestületeknek kötelezővé tették segélypénztárak létrehozását, a foglalkoztatottak számára pedig a befizetést. A tagok betegsége esetén segélyt, rokkantság és munkanélküliség esetén támogatást fizetett, az elhalt tag családjáról gondoskodott.

3. DR. VARGA Zoltán: A társadalombiztosítás története Magyarországon In: Gecse Istvánné-Jakab Nóra-Prugberger Tamás-Tóth Hilda-Varga Zoltán: Szociális jog, Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc, 2013. 42-62. p.

7

1891. évi XIV. törvénycikk volt az első jogszabály, amely kötelező biztosítást rendelt el a bányákban, kohókban, vasútnál, postánál, hajóépítésnél, és minden olyan munkakörben, ami az ipartörvény hatálya alá tartozott, és a foglalkoztatás ideje meghaladta a 8 napot. Önkéntes tag is lehetett minden olyan dolgozó, akit 8 napnál kevesebb ideig foglalkoztattak, ha a napi bevételük meghaladta a 4 forintot. A járulékot a munkáltató és a munkavállaló is fizette, átlagosan a bér 2-5%-át. A következők jártak: betegség esetén orvosi ellátás és gyógyszer, kórházi ápolás, munkából való kiesés esetén táppénz, szülés esetén gyermekágyi segély, elhalálozás esetén temetési segély. A pénztárak száma ekkorra már 400-ra nőtt, a biztosítottak létszáma pedig elérte a 450 ezret, de a sok pénztár nem tudta hibátlanul ellátni fizetési kötelezettségeit, ezért 1907-ben elfogadták a 19. törvénycikket, amely egységesítette a biztosításokat és egy országos központi szervet hozott létre. 1912. évi LXV. törvénycikkben szabályozták a közszolgálati dolgozók és hozzátartozóik nyugdíjrendszerének megszervezését. A közszolgálati dolgozók fizetésüket az államtól kapták a költségvetés terhére, járulékot pedig 1-1,5%-ot fizettek.

II. 2. Az első és második világháború között Az első világháború viharai szétzilálták az ellátásokat, ezért újításokra volt szükség. 1927. évi XXI. törvénycikk megerősítette a korábbi központosított rendszert, és megszüntette a helyi szervek önállóságát. A betegbiztosítási járulékot 7%-ban határozta meg, kiszélesítette a jogosultak körét és megnövelte az ellátások számát is. 1925-ben a XXXIV. törvény vezette be a bányanyugbér biztosítását, az Országos Társadalombiztosítási Intézet vette át az ügyintézést, 12 fajta kategóriát hoztak létre, ebből 4 a nyugdíjakról szólt. 1928. évi XL. törvénycikk az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról a két világháború között született, mindenre kiterjedő előzetes számítások alapján. Biztosítási kötelezettséget írt elő a vállalatok, üzemek, hivatalok és egyéb foglalkozások számára. Negatívuma az volt, hogy a törvény hatálya nem terjedt ki a mezőgazdasági dolgozókra, erdei termelésre, állattenyésztéssel, kert- és szőlőműveléssel foglalkozókra, a selymészekre és a méhészekre sem.

8

A törvény várományfedezeti rendszert vezetett be, a járulékokat a munkáltató fizette, melyet a törvény által szabályozott biztosítástechnikai módszerrel állapítottak meg. A rendszer lényege, hogy az aktív korúak saját időskori ellátásukra tartalékoltak, az egyéni hozzájárulások és azok hozamai, kamatai adták ennek fedezetét. Előnye, hogy csökkenti az állam nyugdíjjakkal kapcsolatos kiadásait, független a népesség demográfiai változásaitól (pl. elöregedés, csökkenő születésszám), jó hatással van a gazdasági növekedésre, hiszen arra törekszik mindenki, hogy minél többet tudjon félretenni, ezzel pedig ösztönözve van a munkaerőpiacon való maradásra. Hátránya, hogy nem vezethető be rögtön, van egy várakozási idő, amíg a dolgozó aktív és befizet, viszont ez mindig egyénfüggő. Ha az aktív idő rövid, akkor több járulékot kell fizetni rövidebb idő alatt, hogy az ellátás megfelelő szintű legyen. Hosszú idő és pozitív gazdasági tényezők szükségesek ahhoz, hogy a befizetett járulék alacsony maradhasson. Elsősorban gazdasági kockázatoknak van kitéve, érzékeny az ingadozásokra, inflációra.A törvényben a korhatárt egységesen 65. évben állapították meg, és lehetőséget adtak arra, hogy a biztosított önmagáról is gondoskodhasson. 2 csoporta osztották a biztosítottak körét: • javadalmazási határ alá esők: például tisztviselők, művezetők. A Magánalkalmazottak Biztosító Intézete (MABI) és a vállalati pénztárak látták el őket. • javadalmazási határ alá nem esők: mindenki más. A feladatokat az Országos Társadalombizosítási Intézet (OTI) végezte. Azok a magánvállalatok, amelyek üzemeltettek saját pénztárat a munkavállalóik számára, mentesültek az állami nyugdíjteher fizetése alól, és itt a munkavállaló és munkáltató is fizetett kötelezően járulékot a vállalati pénztárba, a dolgozó pedig a vállalati pénztárból kapta a nyugdíját. Mindkét fajta rendszer várományfedezeti elven működött, de a vállalati másfélszer magasabb nyugdíjat tudott adni az államinál. Az 1938. évi XII. törvénycikkel a gazdasági munkavállalókat, mezőgazdasági dolgozókat is belevonták az állami nyugdíjrendszerbe. Hatálya azokra a férfiakra terjedt ki, akiknek 2 holdnál kevesebb földjük volt vagy a földjük nem ért legalább 20 koronát. 65. életév betöltése és 15 év szolgálati idő kellett az öregségi nyugdíjhoz, ha a 15 év szolgálat nem volt meg, de a 65. életévét betöltötte, akkor is jogosult volt teljes összegű nyugdíjra.

9

Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet - OMBI létrehozása is ekkor történt. A vasutasok és honvédek részére külön állami nyugdíjrendszert hoztak létre, ők járulékot nem fizettek, az állam adóbevételeiből kapták a nyugdíjukat. A II. világháború alatt sajnos elpusztult a nyugdíjak finanszírozási alapja, mivel a nemzeti vagyon közel 40%-a megsemmisült. 1947. január 1-jétől be kellett vezetni a felosztó-kirovó nyugdíjrendszert, mert sok volt a munkaképtelen, rokkant, idős, aki ellátásra szorult anélkül, hogy megtakarítása lett volna. Az állam soron kívül támogatta ezeket a célokat, és adta meg a pénzügyi alapot az új rendszerhez. A felosztó-kirovó finanszírozási rendszer bevezetésének fő oka és egyik előnye, hogy azonnal működőképes, hiszen a gazdaságilag aktív munkavállalóktól vonják le a járulékot, és abból fizetik a nyugdíjakat, ez alapján a jelenleg dolgozók arra számíthatnak, hogy a jövőbeli munkavállalók fizetik majd az ő akkori nyugdíjukat. A rendszer nagy hátránya, hogy nem tud tartalékot képezni, a bevétel általában nem fedezi a kiadásokat, így azt például hazánkban is állami költségvetésből kellett és kell is kipótolni. A nyugdíjakat indexálni is kell a gazdasági változásokhoz: • Ár-indexhez igazítják: vagyis az inflációhoz kapcsolódóan emelik. Ehhez használják a nyugdíjas fogyasztó-kosár módszerét, amivel azt vizsgálják meg, hogy hogyan emelkedtek az árai az ebben a „kosárban” lévő termékeknek. • Bér-indexhez viszonyítják: az adott államban az átlagkeresetek hány százalékkel nőttek, és ehhez mérten emelik a nyugdíjak összegét. Az OTI, azaz az Országos Társadalombiztosítási Intézet vette át a nyugdíjakkal kapcsolatos feladatokat, központi nyugdíjpénztáraba vonták, államosították a magánpénztárakat. 1948-ban a MABI és az OTI összeolvadt, 1950-től pedig az Országos Nyugdíjintézet folyósította a nyugdíjakat és minden társadalombiztosítás alá eső kifizetést. Az intézményt a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK) szárnyai alá vonták, a központi irányítás pedig állami kézben összpontosult. A korábbi vállalati pénztárak megszűntek, és új néven, Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztáraként egyesültek.

II. 3. A második világháború utáni évtizedek A következő években jelentősen bővültek a dolgozók ellátásai, ekkor vezették be például a terhességi gyermekágyi segélyt, és folyamatosan bővült a biztosítottak köre

10

is pl. tsz-tagok, kisipari szövetkezetek tagjai, lelkészek és családtagjaik, felsőoktatási intézmények hallgatói. 1950-ben, a XXX. számú törvény volt az első egységes nyugdíjtörvény, amely kiterjedt minden betegbiztosításra kötelezett munkavállalóra, az ipari szövetkezetek tagjaira. A nyugdíjkorhatár nőknél 55 év, férfiaknál 60 év lett. A tb járulékot 10% -ban állapították meg, ebből 6%-ot fordítottak a betegségi ellátásokra, és 4% jutott a nyugdíj és baleseti célú kifizetésekre. 10 év szolgálati időt írtak elő, de ha valaki 5 éven keresztül nem dolgozott, akkor a korábbi munkával töltött éveit elvették tőle. 1954. évi XXVIII. törvény egységesítette a nők és férfiak nyugdíjkorhatárát, és bevezette az 500 Ft-os minimum nyugdíjat a feltételek teljesülése esetén. A munkáltató 3%-ot, a munkavállaló pedig 4% járulékot fizetett. A következő években sorra jöttek létre olyan (betegségi, baleseti és öregségi) biztosítási intézmények, melyeket a magánszektor és munkavállalói (mezőgazdasági termelőszövetkezetek, önálló kisiparosok, magánkereskedők) kezdeményezésére alapítottak. Az 1975-ös év hozott fordulatot az állam hozzáállásában, hiszen felismerték, hogy a különféle járadékok, jogosultsági feltételek és a járulékok sokfélesége erősen széttagolta az ellátásokat. Az 1975. évi II. törvény a társadalombiztosításról szabályozta a szocialista társadalom dolgozóinak és hozzátartozóinak a társadalombiztosítás keretében történő ellátását. Az állam feladata volt, hogy a társadalombiztosítást fejlessze, fenntartsa és gondoskodjon róla. Biztosítottnak minősültek a munkaviszonyban lévő dolgozók, az ipari szövetkezetek tagjai, mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezetek tagjai, de a szakmunkástanulók, a bedolgozók és a megbízásos jogviszonyban álló dolgozók is, és mindezek hozzátartozói is. A biztosítottak betegségi, baleseti és anyasági ellátásra, családi pótlékra és nyugdíjra is jogosultságot szerezhettek. Az 1928-as törvénnyel ellentétben nem voltak mögötte alapos számítások, nem tudták előre megmondani, hogy az össztársadalmi befizetések fogják-e fedezni a kifizetendő járandóságok összegét a következő években, évtizedekben. Az állam ennek ellenére a központi költségvetés terhére garanciát vállalt a nyugdíjak kifizetésére, a szociális biztonság fenntartására.

11

1989-től a társadalombiztosítás bevételeit és kiadásait külön számlán, önálló Alapként kezelték, így megszűnt a kapcsolatuk a központi költségvetéssel. 1990-től állampolgári jogon kapta minden jogosult az addig társadalombiztosítási rendszer által szabályozott családi pótlékot, viszont a betegbiztosítási ellátás már nem alanyi jogon járt, hanem visszakerült a társadalombiztosítási ellátások közé. 1992-ben létrehozták a független, saját költségvetéssel, igazgatással rendelkező Nyugdíjbiztosítási Alapot és az Egészségbiztosítási Alapot, amelyek az Országgyűlésnek feleltek. Itt már követhető volt a be- és kifizetés összege, aránya, és egyensúlyban volt a kettő. Az 1993. évi XCVI. törvényt az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról a társadalombiztosítási reform szerves részeként hozták létre. Ezek a pénztárak az önkéntesség elve alapján működtek, és egy új, intézményes formával lehetőséget adtak az öngondoskodásra. Főleg a munkahelyi és ágazati fajták terjedtek. el 1994-ben a, a Horn-kormány alatt kezdett olyan mértékű hiányt mutatni a nyugdíjkassza, hogy az addigi helyzet tarthatatlanná vált. Eljött az ideje az egész nyugdíjrendszer átalakításának, melyben nagy szerepe volt a nemzetközi nyomásnak (Európai Unió és IMF) és a folyamatos hiánynak az állami költségvetésben, hiszen a nyugdíjak kifizetése egyre égetőbb problémákat okozott a gazdaság és társadalom teherviselő képességében.

12

III. Néhány külföldi nyugdíjrendszer kialakulása III. 1. Németország Bismarck kancellár szociális reformjainak köszönhetően jött létre az első államilag szervezett szociális ellátórendszer, 1883-ban betegségbiztosítás, 1884-ben baleseti biztosítás, 1889-ben nyugdíjbiztosítás formájában. 1911-ben egységesítették a három törvényt és kiterjesztették az ipari munkásokon kívül az alkalmazottakra, 1927-ben pedig a munkanélküliségi biztosítást is bevezették. Az ipari munkásokat célozták meg, akik a leginkább ki voltak szolgáltatva az iparosodó társadalom változásainak, hiszen a megélhetésük és keresőképességük nagyban függött a saját egészségi állapotuktól. A kancellár megválasztása után sok csatát vívott reformjainak bevezetése érdekében, politikai ellenfelei, a liberálisok minden törvénytervezetét elutasították vagy visszavonatták, amik a baleset vagy betegségi biztosításról szóltak. A bismarcki modell úttörőként vezette be a kötelező társadalombiztosítás alapelveit, melyet a 19. század végétől számos ország vett át és fejlesztett tovább, vagy alakított a saját mintájára: • kötelező járulékfizetés • szolgáltatások időtartama és összege maximalizálva lett • állami garancia az ellátásokra • helyi pénztárak biztosították az intézményi struktúra fenntartását4 Jelenlegi helyzet Az állami nyugdíjjárulék a bruttó bér 20%-a, melyet fele-fele arányban fizet a munkavállaló és a munkáltató, a nyugdíjkorhatár nemtől függetlenül 65 év, melyet 2024-re fokozatosan emelni akarnak 67 évre. 2001 óta a Riester-reform alapján áll fenn a jelenleg is működő három pilléres pontrendszer: 1. pillért a garantált állami nyugdíj és a jövedelemalapú pontrendszer adja 2. pillért a vállalati öregségi biztosítás és a közszolgálati kiegészítő biztosítás 2001-ben a munkavállalók 38, 2007-ben pedig az 50%-a vett részt a munkáltatói nyugdíjtervekben. Az állam ellenőrzi Központi Pénzügyi Szövetségi Intézet néven, de a döntést a munkáltató kezébe adja, hogy: • saját nyugdíjalapot hozzon létre • szerződjön egy vagy több biztosítóval • az adott vállalat saját mérlegében tartsa nyilván a befizetéseket. 4. http://hu.wikipedia.org/wiki/Társadalombiztos%C3%ADtás 2014. február 10.

13

3. pillért pedig az öngondoskodás adja, melyet az állam adókedvezménnyel is támogat. Riester pillérnek is nevezik, mert alapjait a 2001-es Riester és a 2004-es Rürop reform rakta le, melyet a vállalkozókra is kiterjesztettek.5

III. 2. Nagy-Britannia 1911-ben vezették be a kötelező betegségi és rokkantsági biztosítást National Security Art néven. Azért csak ekkor, mert Nagy-Britanniában az öngondoskodásnak nagy hagyománya volt, az állam pedig nem igazán töltötte be a jóléti állam szerepét. A kötelező társadalombiztosítás bevezetésével ez megváltozott, hiszen az állam is a nyugdíjak kifizetése mögé állt, és a létminimumhoz szükséges ellátást biztosította. 1942-ben az NSA bírálataként dolgozták ki a lord William Beveridge-ről elnevezett tervet, melynek célja a teljes munkaképes korú népesség védelme volt, ezáltal a társadalombiztosítás állampolgári joggá vált. Felállítottak egy minisztériumot, amely a szociális ügyekért volt felelős, egységesítették a járulékokat, hivatalokat hoztak létre, ahol mindenkinek biztosították az ügyintézés lehetőségét. Csoportokra osztották a lakosságot: munkavállalók, egyéb keresők, háztartásbeliek, gyerekek és idősek, akik az ellátások különféle variációit vehették igénybe a jogosultságuk alapján. A mindenkori létminimum biztosítása lett az alap, ami mindenkire egységesen vonatkozott. Az állampolgár dönthette el, hogy ezen felül tud és akar-e magasabb szolgáltatásért fizetni, mert az öngondoskodás lehetőségét a magánszférára bízták. A kiadások fedezésére a közterhek vállalásának hármas megosztását hozták létre, azaz az állam a munkáltató és a munkavállaló is hozzájárult egy meghatározott arányban. 1956-tól magánnyugdíjakra is lehetőség nyílt szerződést kötni megtakarítási formában.6 Jelenlegi helyzet Mindenki jogosult állami nyugdíjra, aki hivatalosan munkát vállal, fizet NIN biztosítási járulékot és elérte a jogosultsági korhatárt. Az állami nyugdíj alapnyugdíjból és kiegészítő nyugdíjból tevődik össze. 2012 óta minden munkáltató számára előírás, hogy az alkalmazottait beléptesse egy magánnyugdíjpénztárba. A munkavállalónak lehetősége van arra, hogy ott ne legyen tag, de másik cégnél befizethet a munkáltatón keresztül. A szabályozás célja az angol nyugdíjkassza tehermentesítése, így a munkavállaló és a munkáltató közösen, fele-fele arányban fizeti a megtakarítást (pl. ha a munkavállaló 2%-ot fozet, akkor a munkáltató ugyanennyit hozzátesz).7 5. HUTVÁGNER Ivett: A svéd és a német nyugdíjrendszer összehasonlítása, Szakdolgozat ELTE , Budapest, 2013. 6. http://hu.wikipedia.org/wiki/Társadalombiztos%C3%ADtás 2014. február 10. 7. http://kiszamolo.hu/megtakaritasok-angliaban/ 2014. február.19.

14

III. 3. Amerikai Egyesült Államok A szociális rendszer kialakításának szükségességét az 1929-ben kitört válság miatti nagyfokú munkanélküliség és a családok tömeges tönkremenetele indokolta, ezért 1935-ben alkották meg az erre vonatkozó törvényt Social Security Art néven. A szövetségi kormány kötelező biztosítást szervezett minden társadalmi rétegnek (pl. időskorúak, gyermekes családok, özvegyek, árvák, munkanélküliek és a bérből élők) melyet a munkavállalók és munkáltatók hozzájárulásaiból és a költségvetésből finanszíroztak. Újdonságként hatott, hogy az ellátások és eszközök változatos formáit hozta létre, ehhez pedig olyan gazdasági intézkedéseket hoztak, melyeket összehangoltak a szociális segélyrendszerrel.8 Jelenlegi helyzet Az amerikai kormányzat már 1983-ban felismerte, hogy az elöregedés mekkora veszélyeket rejt a jövőre nézve, így olyan rendszert dolgozott ki, amelyben a társadalombiztosítási bevételek először jóval meghaladták a kiadásokat, azért hogy az idő múlásával, amikor majd megfordul a helyzet, legyen elég fedezet. A társadalombiztosítás által fizetett nyugdíj viszonylag alacsony, inkább nagyobb hangsúly van fektetve a magánnyugdíj rendszerre, ráadásul aki a nyugdíjkorhatár után is hajlandó dolgozni jelentős nyugdíjemelésre számíthat. • Önkéntes munkaadói nyugdíjalap 401 (K): nyugdíj-előtakarékossági számla, melyet a vállalat kezdeményezésére és a dolgozó beleegyezésével nyitnak. Ha a dolgozó belép a rendszerbe, akkor a jövedelmének egy részét a munkáltató kiegészítve a saját hozzájárulásával - erre a számlára utalja, amely után akkor nem, csak később adózik. A számlához tartozó portfólióról a dolgozó dönt, így a kockázatot is ő vállalja azért, hogy a megtakarításait milyen módon fektetik be. A nyugdíj előtt is felvehető az összeg bizonyos életkor után, de veszteséggel jár, hiszen az adókat utólag meg kell fizetni. Nyugdíjba vonuláskor pedig eldöntheti, hogy egy összegben vagy járadék formájában kapja meg a a számlán lévő összeget. • Önkéntes egyéni nyugdíjszámlák (IRA) 1974-ben jött létre azért, hogy az amerikai állampolgár saját magáról gondoskodhasson, melyhez az állam adókedvezményt biztosít. Az amerikai családok 40%-nak van ilyen egyéni gondoskodást elősegítő számlája. 8. http://hu.wikipedia.org/wiki/Társadalombiztos%C3%ADtás 2014. február 10.

15

Az alkalmazottak évente 2.000 dollárt helyezhetnek el erre a számlára, ami mindaddig adómentes jövedelmet jelentett, amíg a befizető a számlán tartja a pénzét. Ha felveszi a pénz egy részét, akkor az után adózni kell, de a fennmaradó összeg továbbra is adómentes marad.9

III. 4. Svéd jóléti állam modellje Kialakulása az amerikai rendszerhez hasonlóan az 1929-1933-as nagy gazdasági világválság idejére tehető és 1976-ig működött az alábbi formában: • a népesség legnagyobb részét megpróbálta átfogni • pénzbeli és természetbeni ellátásokat egyaránt biztosított • az ellátásokat előzetes rászorultsági felmérések nélkül folyósították elég magas összegben. 1947-ben bevezették az állami nyugdíjat, amely minden nyugdíjasnak egyformán járt és összege előre meghatározott volt, nem függött a befizetett járulékoktól. Az 1980as évek végére több európai országhoz hasonlóan a svéd gazdaság is válságba került, növekedése lelassult, az infláció elérte a 10%-ot, a munkanélküliség rohamosan nőtt. Az állami költségvetés egyre növekvő hiánya miatt a szociálpolitika teljes reformjára volt szükség. 10 Jelenlegi helyzet 1994-ben fogadták el a mai svéd nyugdíjrendszert, mely 1999-től lépett életbe. Az állam által fizetett öregségi nyugdíj 3 részből tevődik össze: 1. garantált alapnyugdíj: legalább 40 éve tartó állandó svédországi lakhatás, betöltött 65. életév szükséges hozzá 2. jövedelemarányos nyugdíj a kötelező PAYG NDC rendszerben: a jövedelemmel arányosan indexálják a nyugdíjakat a fogyasztói árindex segítségével, bevételeit a munkavállalók 7 és a munkáltatók 10,21%-os nyugdíjjárulék befizetési adják, amelyből 86,5% folyik be ide. 3. jövedelemarányos nyugdíj a kötelező tőkefedezeti rendszerben: a járulékbefizetések maradék 13,5%-át ide fektetik be Mindkét rendszerhez külön számla tartozik, amelyekből majd fizetik a járadékokat. Ezt egészíti ki: 4. a munkáltatói nyugdíjtervből kapott nyugdíj 5. önkéntes nyugdíj 9. VINCZE János: Fogyasztóvédelem a pénzügyi piacokon és a viselkedés-gazdaságtan In: http://econ.core.hu/file/download/ vesz2011/fogyasztovedelem.pdf 2014. február 19. 10. http://hu.wikipedia.org/wiki/Társadalombiztos%C3%ADtás 2014. február 10.

16

IV. 1997 - A magánnyugdíjpénztárak megalakulása Magyarországon A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer alapja hazánkban az 1990-es évek közepéig az állami nyugdíj volt, tehát az állam biztosította az időskori megélhetés teljes és egyetlen forrását. Az elvonások és juttatások egyensúlya az egyik legfontosabb ebben a rendszerben, hiszen az aktívak tartják el az inaktívakat, a rendszer nem tud tartalékot képezni, amiből az esetleges hiányt fedezni lehetne.

IV. 1. Modellek a nyugdíjrendszer átalakítására11 A nyugdíjrendszer átalakítására számos modellt dolgoztak ki az évek során, amelyből 1996-ra három maradt: 1. A Népjóléti Minisztérium modellje egy kétpillérű rendszeren alapult, amelyben az egyének nyugdíja két részből áll: • Alapnyugdíj: felosztó-kirovó rendszerű, kötelező nyugdíjbiztosításon alapuló társadalombiztosítási nyugdíj, melynek összege maximum a mindenkori átlagbér kétszerese lehet • Kiegészítő nyugdíj: önkéntes nyugdíjpénztári befizetésen alapuló járadék 2. A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat modellje a meglévő felosztó-kirovó rendszert kívánta megreformálni úgy, hogy megemelte volna a nyugdíjkorhatárt, így hos�szabb ideig kellene alacsonyabb járulékot fizetni a dolgozóknak. A rendszert három pillérre alapozták, melyek aránya a következőként alakul: • Alapnyugdíj: 30%, a Magyarországon eltöltött évek száma és az adók fizetése határozza meg, minden időskorú részére biztosított azonos összeg, az átlagbérhez vagy a mindenkori minimálbérhez igazítva • Munkanyugdíj: 60%, a járulékfizetés mértéke határozza meg • Kiegészítő nyugdíj: 10%, az önkéntes nyugdíjpénztári befizetésekből kapott járadék 3. A Pénzügyminisztérium modellje szintén hárompilléres modellt vázol fel: • Állami alapnyugdíj: 2/3 rész, a meglévő felosztó-kirovó rendszer alapján működne • Tőkefedezeti nyugdíj: 1/3 rész, az egyéni nyugdíjszámlákra kötelezően befizetett járulékokból és azok hozamából fedezett nyugdíjrész. Tulajdonképpen egy kötelező előgondoskodást jelentene, melyre az állam garanciát vállal a befizetett összeg erejéig. 11. BARTA Judit: A nyugdíjrendszer átalakítására kidolgozott modellek, elképzelések In: Barta Judit: A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képező magánnyugdíjpénztárakra, PhD értekezés, Miskolc, 2000. 54-61. p.

17

• Önkéntes kiegészítő nyugdíjbiztosítás: kiegészítő rész, önkéntes alapú csatlakozás nyugdíjpénztárhoz, élet- vagy nyugdíjbiztosítóhoz. A reformot a korhatár emelésével, a szolgálati évek elimerésének szigorításával, a résznyugdíjak megszüntetésével képzelték el. A kötelező járulékfizetés a második pillérbe szám szerint azt jelentette, hogy az addig a Nyugdíjbiztosítási Alapba fizetett 7%-os nyugdíjjárulékból már csak 1% megy továbbra is az Alapba, a fennmaradó 6%-ot pedig az egyéni számlákra fizetik be. A Kormány szerint az Alapban keletkező hiány átmeneti, hiszen amikor az új rendszer befizetői elkezdenek nyugdíjba menni, a magánpénztári számlájukon összegyűlt pénz szolgálja majd az állami nyugdíjuk csökkenésének kompenzálását. 1997-ben a Kormány a Világbankhoz kényszerült fordulni az államadósság csökkentése érdekében, akik a kölcsön fejében elő akarták írni többek között a nyugdíjrendszer átalakítását. A saját modelljukat akarták rákényszeríteni az országra, ehelyett a Pénzügyminisztérium által kidolgozott rendszert fogadta el az Országgyűlés. 3 fontos törvényt fogadtak el: 1. 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről. 2. 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról, amely a biztosítottak és hozzátartozóik részére nyújtandó nyugellátásokról szól. 3. 1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról, amellyel a nyugdíjrendszer második pillérének alapjait rakták le.

18

V. Magánnyugdíjpénztári rendszer az 1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról jogszabály alapján A magánnyugdíjpénztár fogalma a következők szerint foglalható össze: A magánnyugdíjpénztár a kötelező nyugdíjrendszer tőkefedezeti alrendszerének részeként működő az alapítótól elkülönült önálló jogi személy, amely természetes személy tagjai kötelező hozzájárulásaiból (tagdíjaiból) és azok befektetési hozamából sajátos gazdálkodási előírások között és speciális garanciákkal körülvéve teljesíti nyugdíjszolgáltatási kötelezettségét tulajdonos tagjai, illetve azok kedvezményezettjei számára.12

V. 1. Magánnyugdíjpénztárak feladatai, működési alapelvei A pénztártagok befizetéseinek kezelése, befektetése, majd a tag vagy az általa megjelölt egy vagy több kedvezményezett részére nyugdíjszolgáltatás nyújtása. Az önkormányzati működés elve alapján minden pénztárra vonatkozó alapvető döntést a tulajdonosok vagyis a tagok jogosultak meghozni. A szabad pénztárválasztás joga megillet minden belépőt vagy átlépőt, amennyiben az adott pénztár SzMSz-e ezt lehetővé teszi (ha például munkahelyi zárt pénztárról van szó, akkor csak az adott munkahely dolgozói léphetnek be). Tilos bármilyen jellegű megkülönböztetés, különös tekintettel korra, nemre, vallásra, politikai meggyőződésre, fajra, vagy etnikai hovatartozásra. A kölcsönösség és öngondoskodás elve szerint a tagok közösen teremtik meg a működéshez és a szolgáltatások nyújtásához szükséges keretet, amelyet a pénztár a tagdíjakból fedez. A pénztártag a felhalmozási időszakban tulajdonképpen befektet, amelyet ő vagy az általa megjelölt egy vagy több kedvezményezett a tulajdonlás elve alapján a járadékra való jogosultságának megszerzésekor fog megkapni. A pénztár a zárt gazdálkodás elvével működik, nem profitorientált. Kizárólag a törvényben meghatározott feladatok elvégzésére jogosult, vagyis a nyugdíjszolgáltatás megszervezésére és teljesítésére. A biztonságos gazdálkodás elvét figyelembe véve kell gazdálkodnia és főleg befektetnie, és ezeket a tevékenységeket köteles különös gondossággal végezni. A nyilvánosság és az adatvédelem elvének megtartása mellett a pénztár 12. BARTA Judit: A magánnyugdíjpénztárak jogállása, elhatárolása más jogintézményektől In:Barta Judit: A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képező magánnyugdíjpénztárakra, PhD értekezés, Miskolc, 2000. 80. p.

19

működésre vonatkozó adatai nyilvánosan kezelendők, azokat a szolgáltatás teljesülése után 10 évig köteles az adatvédelmi jogszabályoknak megfelelően őrizni. Nyilvánosságra hozni csak olyan összesített adatokat lehet a szolgáltatásokról, a pénztártagok követeléseinek összegéről, amely nem alkalmas az egyedi azonosításra. A pénztáraknak saját tevékenységükről nyilvántartást kell vezetniük, ezt az összehasonlítható teljesítmény elvének megfelelően kell nyilvánosságra hozniuk úgy, hogy az adatok és számítások megismerhetőek és összehasonlíthatóak legyenek, így elősegítve a szabad pénztárválasztás jogának gyakorlását a tagok számára.

V. 2. Pénztár alapítása Magánnyugdíjpénztárat alapíthatnak: • Munkáltatók • Szakmai kamarák • Szakmai egyesületek • Munkavállalói illetve munkáltatói érdekképviseleti szervek • Önkéntes nyugdíjpénztár • Fővárosi vagy megyei önkormányzat • Főváros, megyei jogú város, megyei illetve több megyei önkormányzat • Mindezek külön-külön vagy együttesen is A taglétszámnak el kell érnie legalább a 2000 főt. Alapító okirattal hozható létre a tagsági kör szerinti zárt vagy nyílt pénztár. Zárt pénztárat az alapító a saját érdekeltségi körébe tartozó tagokból szervez, azok körét szakmai vagy egyéb szervezési elvek alapján határozza meg pl. munkahely a foglalkoztatottaiból, kamara a kamarai tagokból, szakmai egyesület az egyesületi tagokból, önkéntes nyugdíjpénztár a pénztári tagokból, munkavállalói érdekképviselet a tagjaiból, valamint mindezek külön-külön vagy együttesen is. A nyílt pénztár a lehetséges pénztártagok körét nem korlátozza, kivéve a területi pénztár a saját működési területéhez tartozó tagok meghatározásával. Alapítási engedély Pénztár alapításához a Felügyelet, azaz a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélye szükséges, amelyet a törvényben foglalt feltételeknek megfelelő kérelem alapján adhat meg.

20

Az alapítási illetve működési engedély kérelme tartalmazza: • alapító okirat tervezetét • tervezett taglétszámot (a 2000 fős minimum limit miatt) • a pénztár megalapításához szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek tervezetét • az alapító szervezet alapító okiratát vagy társasági szerződését vagy alapszabályát. Az alapítási engedély elfogadása esetén alapító okiratot bocsátanak ki. Alapító okirat tartalmazza: az alapító nevét, székhelyét, a pénztár nevét, a pénztár megalakulásának időpontját, működési területét, székhelyét, tagsági körét, a működés megkezdésének időpontját, az alapító nevében eljáró felelős személy nevét és személyi adatait, a rendelkezésre bocsátott költségvetést, az alapító okirat kibocsátásának dátumát, az alapító szervezet cégszerű aláírását. A pénztár az alapító okirat kibocsátását követő 15 napon belül köteles számlavezetésre feljogosított pénzforgalmi szolgáltatónál pénzforgalmi számlát nyitni. Összehívják az első küldöttközgyűlést az engedély közlésétől számított 60 napon belül, ahol nyílt szavazással és egyszerű többséggel döntenek. A közgyűlés 19-35 fő küldöttből állhat, akiket az alapítók (pl. munkáltatók, szakmai kamarák vagy egyesületek stb.) alkalmazottai, foglalkoztatottjai vagy tagjai közül választják. A küldöttek mandátuma 180 napig él. Az első közgyűlésen többek között elfogadják az SzMSz-t, a pénztár pénzügyi tervét, és megválasztják a tisztségviselőket (pl. igazgatótanács és ellenőrző bizottság tagjait és elnökeit, könyvvizsgálót). A pénztár akkor jön létre, ha a székhelye szerinti illetékes fővárosi, megyei bíróság nyilvántartásba veszi azt az alapító okirat kibocsátásának időpontjára visszaható hatállyal. Tevékenységét a Felügyelet engedélye után kezdheti meg. Az ezt követő 1 éven belül pedig igazolnia kell, hogy a pénztár tagjainak létszáma elérte a törvényben meghatározott minimum 2000 főt. Az igazolás benyújtásának elmulasztása vagy az előírt taglétszám hiányában a Felügyelet visszavonja a pénztár tevékenységi engedélyét. Ilyen esetben a pénztárak egy része rákényszerült arra, hogy egyesüljön egy másik pénztárral, például a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat pénztára egyesült az OTP Magánnyugdíjpénztárral13 vagy az Életút Magánnyugdíjpénztár az Első Országos Önkéntes és Magánnyugdíjpénztárral.14 13. MAKARA Klára: Lélekvándorlás, megszűnő magánnyugdíjpénztárak, Heti Világgazdaság 1998. március 28., 141. p. 14. Gazdasági Értesítő 1998. május 25., 13. p.

21

V. 3. Tagsági jogviszony A tagok olyan természetes személyek, akik a társadalombiztosítás által biztosítottnak minősülnek. Kétféle tagsági viszony jöhet létre: • önkéntes pénztártag: önkéntesen lép be, 1998. június 30. előtt vált biztosítottá és nem pályakezdő • kötelező tagsági viszonyt létesíteni azoknak a pályakezdőknek, akik 1998. június 30. után Magyarországon első alkalommal létesítettek Tbj. jogviszonyt, nem töltötték be a 42. életévüket. A pályakezdők tagságának kötelezővé tételével kívánták elérni azt, hogy a pénztárak néhány évtizeden belül elkezdhessék a nyugdíjak szolgáltatását a többpilléres nyugdíjrendszer részeiként. A pénztártag csak egyetlen pénztár tagja lehet, kivéve ha erről törvény másképp nem rendelkezik. A pénztártagok jogai és kötelezettségei azonosak: • részt vehet a pénztár szerveinek megválasztásában • ő maga is megválasztható ezen szervek tagjává vagy tisztségviselőjévé • jogosult rendszeres tájékoztatásra a működéssel, gazdálkodással és saját követelésének teljesülésével kapcsolatban • jogosult a pénztár nyugdíjszolgáltatásainak igénybevételére • köteles az általa választott pénztárnál a tagsági viszonyát fenntartani • köteles adatot szolgáltatni • köteles bármilyen jogalap nélkül felvett összeget és annak kamatait a pénztárnak visszafizetni • köteles a SzMSz rá vonatkozó előírásait betartani A tagsági jogviszony önkéntes írásbeli belépési nyilatkozat megtételével keletkezik, ezt a pénztár nem tagadhatja meg, ha a biztosított a törvény illetve az SzMSz előírásainak maradéktalanul megfelel (ilyenek a zárt pénztárak, ahol kizáró ok lehetett például, ha a jelentkező nem volt alkalmazottja az adott munkahelynek). A belépési nyilatkozat elfogadása utáni 15 napon belül a tagnak bejelentési kötelezettsége keletkezik a munkaadója felé, annak nevével, címével és pénzforgalmi számlaszámának megadásával. A tagsági jogviszony megszűnése történhet például: • másik pénztárba való átlépéssel • elhalálozással

22

• zárt pénztárban az SzMSz által előírt feltételek megszűnésével (például megszűnik a munkavállaló munkaviszonya az adott munkáltatónál) • az állami nyugdíjrendszerbe való visszalépéssel

V. 4. A tagdíj Az Alapszabály által meghatározott, minden tagra kötelező érvényű rendszeresen fizetett összeg, amely a pénztár szolgáltatásainak fedezésére valamint a szervezet működtetésére fordítható. Mértéke a tag nyugdíjjárulék-alapot képező adóköteles jövedelmének 6%-a volt 1998. január 1-től, melyet a Tbj. határozott meg. A törvény eredetileg 6%-ról 9%-ra kívánta növelni a járulék összegét évenkénti 1%-os emeléssel a 2000-es évre, amely végül nem valósult meg.

V. 5. Pénztári szolgáltatás A pénztárak legfőbb célja nyugdíjak szolgáltatása a pénztártagok vagy kedvezményezettjeik részére, abból a megtakarításból és kamataiból, melyet a tag felhalmozási időszakban gyűjtött össze. Magánnyugdíjpénztár általi járadékszolgáltatásra a pénztártag a társadalombiztosítás által fizetett nyugdíjjal egyidejűleg vagy azután jogosult. A pénztár köteles a taggá válás időpontjától egyéni számlán vezetni a pénztártag befizetéseit, majd azt a nyugdíjba vonulásakor a tag által választott formában kifizetni. A számlán lévő követelésért a pénztár, a Garanciaalap és a központi költségvetés is köteles helytállni. A befizetett összeg nem kerül teljes egészében az egyéni számlákra, mert a tagokat a törvény által előírt költségek is terhelik: működési költségek, befektetési költségek és ráfordítások, és a pénzügyi befektetések leírása. A pénztár a tag vagy kedvezményezettje részére a tag által választott járadékszolgáltatást nyújtja vagy egy összegben kifizeti nyugdíjszolgáltatás jogcímén. Járadékok típusai : • életjáradék: a tag élete végéig havonta egy bizonyos összeget kap • elején meghatározott időtartamos életjáradék: amelyet a pénztár a nyugdíjszolgáltatás megkezdésének időpontjától számított, előre meghatározott időtartam

23

(határozott időtartam) lejártáig a pénztártagnak, illetve kedvezményezettjének (örökösének), a meghatározott időtartam lejárata után a pénztártag élete végéig folyósít, • végén határozott időtartamos életjáradék: amelyet a pénztár a pénztártag részére élethosszig folyósít, majd annak halála után kedvezményezettje részére a pénztár szolgáltatási szabályzatában előre meghatározott időtartam (határozott időtartam) lejártáig folyósít, • kettő vagy több életre szóló életjáradék: a pénztártag és kedvezményezettje(i) részére járó nyugdíjszolgáltatás, amelyet addig folyósítanak, ameddig legalább egyikük életben van. Egyösszegű kifizetés jár a pénztártag kérésére, ha egy vagy több pénztárban eltöltött tagsági jogviszony nem haladja meg összesen a 180 hónapot, vagy a pénztári tagság alatt bekövetkezett halála esetén az előre meghatározott egy vagy több kedvezményezett részére. A kedvezményezett dönthet úgy is, hogy az összeget az adott pénztárnál hagyja, vagy átviszi más pénztárhoz, kiegészítve ezzel a saját jövőbeni nyugdíjszolgáltatását. Kedvezményezettet megjelölhet a tag a belépési nyilatkozaton, vagy később, egyéb közokiraton, teljes bizonyító erejű magánokiraton, melyeket bármikor módosíthat, és vissza is vonhat. Több kedvezményezett esetén ellenkező rendelkezés hiányában a megjelöltek egyenlő arányban részesülnek a kifizetésből. Ha a tag nem jelöl meg ilyen személyt, akkor elhalálozása esetén természetes örökösét vagy örököseit illeti, örökségük arányában, ha nincs örökös sem, akkor az egész összeg a pénztárra száll.

V. 6. Pénztár jogállása és szervezete A pénztár jogi személy. Szervei: • Közgyűlés: a pénztár legfőbb szerve, a pénztártagok itt gyakorolják tulajdonosi jogaikat. Évente minimum kétszer kötelezően össze kell hívni az éves beszámoló és a pénzügyi terv elfogadásának érdekében, melyeket a Pénzügyi Közlönyben közzé kell tenni. Az SzMSz más esetekben is előírja az összehívást, például ha azt bíróság vagy a Felügyelet elrendeli, vagy ha a tagok illetve küldötteik legalább 10 százaléka ezt írásban kéri és indokolja. Határozatképes a közgyűlés, ha azon a tagok legalább 50%-a részt vesz. Minden tagnak egy szavazata van, a gyűlés a határozatait egyszerű többséggel hozza.

24

• Küldöttközgyűlés: a tagok közül választják őket, létszámarányosan, 5 évre, létszáma 25-100 fő lehet. Minden küldöttnek annyi szavazata van, ahány tagot képvisel. A tagok számától függően lehet részközgyűlés, amely egy külön csoportban megtartott közgyűlés. A közgyűlésen jelenléti ív vezetése és jegyzőkönyv készítése kötelező, melyet a csatolt iratokkal együtt meg kell küldeni a Felügyeletnek. • Igazgatótanács: A pénztár ügyvezető szerve, létszáma páratlan, minimum 7 fő. A pénztártagok számára kötelező biztosítani a képviselet lehetőségét. Megbízatása 5 évig, illetve addig tart, amíg az új igazgatótanácsot meg nem választják. Az igazgatótanácsot össze kell hívni: ha a közgyűlés határozatban előírja, ha az igazgatótanács vagy az ellenőrző bizottság egyharmada, vagy az ügyvezető kéri, egyébként legalább három havonta kötelezően ülést kell tartania. Feladatai közé tartozik például a közgyűlés hatáskörébe tartozó döntések előkészítése, a határozatok végrehajtása, a pénztár könyveinek szabályszerű vezetése, üzletpolitika meghatározása, és gondoskodik a pénztár zavartalan működéséről. • Ellenőrző bizottság: közgyűlés által választott tagokból áll, 5-7 fő a létszáma, kötelezően a pénztártagok vannak benne többségben. Megbízatása 5 évig tart, illetve az új bizottság megválasztásáig. Feladata többek között a pénztár gazdálkodásának, számvitelének, ügyvitelének, fizetőképességeinek, működésének rendszeres vizsgálata, a jogszabályi előírásoknak, alapszabálynak, SzMSz-nek való megfelelőség ellenőrzése. Évente ellenőrzési tervet készít, és gondoskodik a végrehajtásáról is, majd megállapításait a közgyűlés elé terjeszti. • Szakértői bizottságok A pénztár vezető tisztségviselői: • az igazgatótanács elnöke és tagjai, • az ellenőrző bizottság elnöke és tagjai, • minden olyan, az SzMSz-ben meghatározott tisztségviselő, aki tisztségét a közgyűlés hatáskörébe tartozó választás alapján tölti be. A pénztár képviselete csak az alábbi formákban felel meg a törvényi előírásoknak: A pénztárat • az igazgatótanács elnöke és a pénztár egy képviseleti joggal felruházott alkalmazottja, • az igazgatótanács 2 tagja, • a pénztár 2 képviseleti joggal felruházott alkalmazottja, • az ügyvezető és a pénztár egy képviseleti joggal felruházott tisztségviselője együttesen képviseli.

25

V. 7. Személyi és tárgyi feltételek A pénztár tevékenységét csak a megfelelő személyi, technikai, informatikai és műszaki feltételek mellett kezdheti meg, továbbá rendelkeznie kell a jogszabályoknak megfelelő számviteli renddel és a biztonságos működéshez szükséges belső szabályzatokkal, valamint az egyes tevékenységek végzésében előírt pénzügyi követelmények teljesítéséhez szükséges pénzeszközökkel, tartalékokkal. Ezen kívül a pénztár köteles ügyfélszolgálatot is működtetni, ahol biztosítják a pénztártagok részére a téjákoztatást, kezelik a fogyasztói bejelentéseket, kivizsgálják és orvosolják a panaszokat. A személyi feltételek közül az alábbi munkaköröket köteles a pénztár betöltetni: • Ügyvezető: a pénztárral munkaviszonyban álló személy, az igazgatótanács választja ki pályázat útján, majd ki is nevezi, és a munkáltatói jogokat is ellátja felette. Büntetlen előéletű, csak felsőfokú pénzügyi, közgazdasági, jogi, államigazgatási vagy közhasznú menedzseri végzettségű személy választható, aki legalább 2 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Az ügyvezető felelőssége az alábbiakra terjed ki: az igazgatótanács határozatainak végrehajtása, a pénztár eredményes működésének, folyamatos ügyvitelének biztosítása, a pénztár alkalmazottai felett a munkáltatói jogok gyakorlása. • Főkönyvelő: a számviteli rend betartásáért felelős • Befektetésekért felelős vezető: a pénztár akkor is köteles alkalmazni, ha a vagyonkezelői tevékenység végzésével külső vagyonkezelői szervezetet bízott meg. Jogszabályban előírt értékpapír-forgalmazói vizsgával, szakirányú felsőfokú végzettséggel, és minimum 2 év szakmai gyakorlattal kell rendelkeznie. • Biztosításmatematikus: ő végzi például a pénzügyi terv, a biztosításmatematikai statisztikai jelentés ellenjegyzését, az éves beszámoló értékelését, elvégzi a járadékok meghatározásához szükséges számítási módszerek kidolgozását. Szakirányú végzettség, tanácsadói szintű biztosításmatematikusi (aktuáriusi) szakképesítés, és legalább 3 éves szakmai gyakorlat szükséges a munkakör betöltéséhez. • Könyvvizsgáló: a pénztár köteles igénybe venni könyvvizsgálót vagy ilyen tevékenység végzésére jogosult szervezetet, azaz könyvvizsgálói társaságot. Megbízatása maximum 5 évre köthető meg, és ugyanaz a könyvvizsgáló legfeljebb 5 pénztárnál láthatja el egyszerre feladatait. Betekinthet a pénztár könyveibe, megvizsgálhatja a pénztár tartalékait, szerződéseit, pénzforgalmi számláját, értékpapír-állományát, és információt kérhet az alkalmazottaktól, az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság tagjaitól is. • Jogász • Belső ellenőr

26

V. 8. A pénztár gazdálkodása A pénztár gazdálkodása keretében gondoskodik a pénztárvagyon kezeléséről, annak befektetéséről, és az elért bevételeit csak és kizárólag a pénztári szolgáltatások fedezésére, szinten tartására, fejlesztésre, a gazdálkodás költségeinek fedezésére fordíthatja, abból tartalékokat köteles képezni. Legfőbb feladata a nyugdíjszolgáltatás. A vagyon sem részesedés sem osztalék formájában ki nem fizethető. A bevételekből köteles fedezeti és likviditási tartalékot létrehozni, melyeket csak a törvényi előírásoknak megfelelően használhat fel. A pénzügyi terv A pénztár pénzügyi céljainak megvalósíthatóságát és működőképességét, a bevételek és kiadások alakulását meghatározó adatokat, a várható taglétszámot, tagdíjbevételeket, működési és szolgáltatási kiadásokat és a befektetések elérendő hozamát tartalmazó dokumentum. Az igazgatótanács évente egyszer köteles a közgyűlés, ezáltal a pénztártagok elé terjeszteni és elfogadtatni a pénztár rövid és hosszú távú (először a működéstől számított 5 év múlva) pénzügyi tervét. Elfogadás után ellenőrzés céljából a Pénztárfelügyeletnek is el kell küldeni a terv egy példányát. A pénztári tartalékok és működésük A pénztár bevételeiből köteles fedezeti tartalékot létrehozni, amely a szolgáltatások fedezetére és finanszírozására szolgál. A fedezeti tartalék része a tagok egyéni számlája és a szolgáltatási tartalék, melyeket a pénztár elkülönítetten kezel. Legfőbb bevételei: • tagdíj a pénztártagoktól • átlépő tagok által hozott összeg • befektetések hozama, az eszközértékesítések pozitív különbözete • ingatlanok hasznosítási díja Legfőbb kiadásai: • szolgáltatások kiadásai • más pénztárba átlépő tagok által elvitt összeg • a pénztártagoknak kifizetett összegek A fedezeti tartalék terhére a pénztár nem vehet fel hitelt, kölcsönt, harmadik személlyel vagy szervezettel szemben ilyen irányú kötelezettséget nem vállalhat, nem bocsáthat ki váltót vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt, nem vállalhat kezességet.

27

Köteles likviditási tartalékot is létrehozni, amely a pénztár fizetőképességének fenntartására, az ideiglenesen fel nem használt eszközök gyűjtésére illetve a befektetési és demográfiai kockázatok kiegyenlítésére szolgál. Legfőbb bevételei: • tagdíj a pénztártagoktól • a befektetésekből származó hozam és az eszközértékesítések pozitív különbözete Legfőbb kiadásai: • befektetésekkel kapcsolatos kiadások • eszközértékesítések negatív különbözete A pénztár köteles a működésével kapcsolatos bevételeit, költségeit és ráfordításait elkülönítetten kezelni. Bevételeinek nagy részét a tagdíjak és a befektetésekből származó hozamok adják, kiadásként a tárgyi eszközök beszerzését, létesítését valamint felújítását, az Alappal, Felügyelettel szembeni fizetési kötelezettségeket, és a tagdíjak és jogosulatlanul felvett járadékok behajtását számolhatja el.

V. 9. Vagyonkezelés A pénztár vagyonának kezelését saját maga, vagy egy külső vagyonkezelő is végezheti. Mindkét esetben alkalmaznia kell befektetésekért felelős vezetőt a tevékenység irányítására. Pénztári vagyonkezelő pedig csak olyan vállalkozás15 lehet, amely tevékenységét a Felügyelet engedélyével végzi, vagy az Európai Unió más tagállamában rendelkezik székhellyel, rendelkezik nyugdíjalapok kezelésére engedéllyel és tevékenységét egyéb jogszabályban foglaltaknak megfelelően határon átnyúló szolgáltatás keretében vagy magyarországi fióktelepe útján folytatja.

V. 10. Pénztárak választható portfóliói A pénztártag egyéni számláján lévő megtakarítás a nyugdíjpénztárak által kínált befektetési portfóliót biztosító rendszerbe kerül. A tagok a rendszer 3 fajtája közül választhatnak vagy kerülhetnek be attól függően, hogy a tagsági viszony létrejöttének időpontja és a saját nyugdíjkorhatárának elérése között mennyi idő fog várhatóan eltelni: • klasszikus: a hátralévő idő kevesebb, mint 5 év • kiegyensúlyozott: a hátralévő idő 5 és 15 év között van • növekedési: a hátralévő idő a 15 évet meghaladja

15. befektetési vállalkozás, pénzügyi intézmény, biztosító részvénytársaság vagy befektetésialap-kezelő

28

Ezektől a pénztártag eltérhet, ekkor beszélünk egyedi portfólióválasztásról, mely alól a növekedési a kivétel, mert ezt nem választhatja olyan tag, akinek már csak kevesebb mint 5 éve van hátra a nyugdíjkorhatár betöltéséig. A pénztár közgyűlése dönthet a választható portfóliós rendszer bevezetéséről vagy megszüntetéséről, illetve a rendszer szabályzatáról. A szabályzatnak tartalmaznia kell a választható portóliók megnevezését, összetételét, a működtetési költségek és az ehhez kapcsolódó számviteli, nyilvántartási és informatikai háttér leírását, a portfólióváltási eljárás és a tagok tájékoztatásának szabályait.

V. 11. Panaszkezelés A pénztárnak ügyfélszolgálat által biztosítania kell, hogy a pénztártag szóban (személyesen és telefonon), és írásban (saját maga vagy más által átadott dokumentumon, postai úton, telefaxon, elektronikus levélben) is közölhesse a pénztár magatartásával, tevékenységével vagy mulasztásával kapcsolatos panaszát. • Szóbeli panaszt az erre a célra létrehozott helységben vagy a pénztár székhelyén munkanapokon meghatározott nyitvatartási időben tehet. A problémát a pénztár azonnal megvizsgálja, és szükség szerint orvosolja. Ha a panaszkezeléssel a panaszos nem ért egyet, vagy a a panaszt nem lehet azonnal megoldani, jegyzőkönyvet kell felvenni, melyből egy példányt a pénztártag kap meg. A pénztár 30 napon belül az indoklással ellátott álláspontját megküldi a pénztártag részére. • Telefonos panaszkezelést a pénztár legalább a hét egy munkanapján 8 órától 20 óráig köteles biztosítani, ezalatt ésszerű várakozási időn belül kell fogadni a hívásokat és intézni az ügyeket. A hívásról a pénztár minden esetben hangfelvételt készít, melyről a hívó felet tájékoztatja. A felvételt és az arról készült jegyzőkönyvet köteles 1 évig megőrizni, és azt díjmentesen bármikor az érintett fél rendelkezésére bocsátani. • Elektronikus elérést a pénztár folyamatosan köteles biztosítani. A panasz elutasítása esetén a pénztártagot tájékoztatni kell arról, hogy a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény szerinti fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetén a Felügyeletnél fogyasztóvédelmi eljárást kezdeményezhet vagy jogvita esetén bírósághoz fordulhat, esetleg a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását kezdeményezheti. A pénztár köteles panaszkezelési szabályzatot készíteni a panaszok hatékony, átlátható és gyors kezelésének érdekében, mely tájékoztatja a pénztártagokat a panaszok ügyintézésének helyéről, címéről, elérhetőségeiről.

29

V. 12. Titoktartás Üzleti titok és pénztártitok Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult - ide nem értve a magyar államot - jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette.16 A pénztártitok a pénztár rendelkezésére álló minden olyan adat, információ és tény, amely a pénztártag személyes adatát, vagyoni és tulajdonosi helyzetét, üzleti tevékenységét és kapcsolatait, valamint az egyéni számláján nyilvántartott összeget, járulék befizetéseit és nyugdíjszolgáltatásait tartalmazza. A pénztár csak a tevékenységével összefüggésben kezelheti az üzleti és a pénztártitkot, viszont nem tarthat vissza információt, ha azt az adatszolgáltatási és tájékoztatási kötelezettségével kapcsolatban kell nyilvánosságra hoznia. Ilyen például, ha a Felügyelet a pénztárak egyedi azonosítására alkalmas adatokat nyújt statisztikai célokra a Központi Statisztikai Hivatalnak, gazdaságpolitikai és költségvetési feladatok ellátása céljából az ezért felelős minisztereknek, vagy gazdasági, pénzpiaci folyamatok elemzésének elősegítésére az Alapnak. Pénztártitok harmadik személynek csak a pénztártag vagy törvényes képviselőjének írásos felhatalmazása, a törvény által a titok kötelezettségének feloldása vagy a pénztár érdekében követelés behajtása vagy lejárt követelés érvényesítése alapján adható ki.

V. 13. A pénztárak átalakulása A pénztárak átalakulása egyesülés (összeolvadás, beolvadás) és szétválás (különválás, kiválás) útján valósulhat meg. • A jogutód pénztárak szolgáltatási kötelezettsége akkor is megmarad, ha nem lettek bíróság által nyilvántartásba véve vagy nincs tevékenységi engedélyük. • A létrejövő pénztárak tevékenységi engedélyének kérelmét és az ehhez kapcsolódó dokumentumokat (pl. közgyűlések jegyzőkönyvei, új SzMSz-t, hiteles vagyonmérleg-tervezetet) a Felügyelethez kötelesek benyújtani, amely a pénztárakat ezek alapján ellenőrzi, valamint dönt az engedély megadásáról, majd a bíróság átvezeti a nyilvántartást. 16. Ptk. 81. § (2) bekezdés

30

• Felszámolás alatt álló pénztár semmilyen formában nem alakulhat át. Az egyesülés alapja az azonos szerveződés elve, a pénztárak közgyűlése határozhatja el a beolvadást vagy összeolvadást. Beolvadáskor a beolvadó pénztár jogai és kötelezettségei az átvevő pénztárra, mint általános jogutódra szállnak át, ilyen esetben az alapító okiratát és SzMSz-ét módosítani kell. Összeolvadás esetén az egyesülni kívánó pénztárak egyenként megszűnnek, és egy új pénztár jön létre, új alapító okirat elfogadásával, a megszűnő pénztárak jogainak és kötelezettségeinek átszállásával. Egy pénztár a közgyűlés döntése alapján szétválhat több pénztárrá, ilyenkor az új pénztárak új alapító okiratot fogadnak el. Különválás esetén a pénztár addigi formájában megszűnik, és legalább két új önálló pénztár jön létre. Kiválással az eredeti pénztár fennmarad, és a kiváló szervezetből legalább egy új pénztár alakul. Ágazatok vegyes pénztárrá alakulásának nevezik, amikor egy önkéntes és egy magánnyugdíjpénztár alakul át magánnyugdíjpénztárat működtető önkéntes nyugdíjpénztárrá. A létrejövő vegyes pénztárat mint jogutódot terheli a megszűnő magán�nyugdíjpénztár összes joga és kötelezettsége. Meglévő vegyes nyugdíjpénztár ágazatai szétválhatnak, ekkor az ágazatok önálló jogi személyként külön-külön működhetnek és általános jogutódokként vihetik tovább a jogelőd pénztári ágazatok jogait és kötelezettségeit.

V. 14. A pénztár megszűnése A megszűnés jogutód nélküli esetei a végelszámolás és a felszámolás. Végelszámolás A megszüntetésre irányuló szándékot a Felügyeletnek kell bejelenteni, amely a közgyűlés kérése alapján kijelöli a végelszámolót. A végelszámolásra a 2006. évi V. törvényt kell alkalmazni.17 A végelszámolás megindulását legkésőbb 8 napon belül be kell jelenteni a Cégbíróságnak, amely a Felügyelet tevékenységet lezáró határozatának jogerőre emelkedését követően törli a pénztárat a nyilvántartásból. A pénztár a végelszámolási eljárás megindulását követően új pénztártagot már nem vehet fel. A meglévő pénztártagok másik pénztárba átléphetnek, melyről az értesítést követően 30 napon belül nyilatkozniuk kell. 17. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásól és a végelszámolásról

31

Ha ezt a tag határidőn belül elmulasztja, a végelszámoló intézkedik a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszaléptetéséről. A tagok a rájuk jutó vagyonrészt másik pénztárba átvihetik, melynek átutalása csak a végelszámolás lezárásával történik meg. A végelszámolást a döntéstől számított 1 éven belül be kell fejezni, mely határidőt a Felügyelet a pénztár kérésére egy alkalommal, maximum 1 évre hosszabíthat meg. Ammennyiben ezen időpontig mégsem történik meg a végelszámolás záró mérlegének elfogadása, a Felügyelet a bíróságnál kezdeményezi a pénztár felszámolását. Felszámolás A felszámolási eljárásra az 1991. évi IL. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról rendelkezéseit kell alkalmazni, az alábbi eltérésekkel: • a pénztár ellen a Felügyeletnek akkor kell felszámolási eljárást indítani, ha fizetésképtelen, azaz az elismert kötelezettségeinek az esedékességtől számított 60, a tagok felé a szolgáltatásoknak pedig 90 napig nem tud eleget tenni. A bíróság ilyenkor köteles elrendelni a felszámolást. • a pénztár ellen nem lehet csődeljárást indítani (a csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adó, – a csődegyezség megkötése érdekében – fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet) • a felszámolási eljárás iránti kérelemről a bíróság a benyújtástól számított 8 napon belül dönt A felszámolás megkezdésétől bármilyen intézkedést csak a felszámoló tehet (az Alap tájékoztatása mellett), a pénztár nem vehet fel új tagot és a folyamatban lévő kifizetéseket is szünetelteti, a tagdíjakat pedig az Alap szedheti be. A felszámoló levélben értesíti a meglévő tagokat az eljárás megkezdéséről, egyben felszólítja őket, hogy 30 napon belül nyilatkozzanak, melyik másik pénztárba kívánnak átlépni. Ha a tag ezt határidőn belül elmulasztja, a felszámoló intézkedik a társadalombiztosítási rendszerbe történő átlépéséről.

V. 15. A pénztárak Garanciaalapja A magánnyugdíjpénztárak működésének garanciális alapjaként, azok ellenőrzésére, érdekeinek képviseletére, a Mpt. hatálybalépésével egyidejűleg létrejött jogi személy. Minden tevékenységi engedéllyel rendelkező pénztár az Alap tagjává válik, melynek garanciadíjat fizet. Törvényességi felügyeletét a Felügyelet látja el.

32

Feladatai: • garanciális kifizetést vállal meghatározott esetekben a pénztártagok részére, pl. a pénztár a tag követelésének nem tud eleget tenni átlépés, tb nyugdíjrendszerbe való visszalépés, járadékszolgáltatás vagy a tag halála esetén, mert az jogalap nélküli, idő előtti vagy vitatott összegű vagy a nyugdíjfolyósítás időszakában mert nincs elegendő szolgáltatási tartaléka • felszámolás esetén az Alap a járadék teljes összegének folyósítását garantálja • évente biztosításmatematikai előrejelzést készít a várható garanciális kifizetésekről • pénztártag mint károsult képviselete egyezségi tárgyaláson, felszámolási eljárásban • működteti a pénztárak szövetségének garanciarendszerét A pénztár köteles a helyette kifizetett kötelezettséget és az ezzel kapcsolatos költségeket az Alap részére megtéríteni, az Alap pedig hivatalból személyes felelősség megállapítását kezdeményezi a Felügyeletnél. Garanciadíj Minden pénztárnak kötelező fizetni, összegét az Alap határozza meg azonos elvek szerint. A díj alapja a pénztár éves beszámolója szerinti tagdíjbevétel , mértéke a 0,4 százalékot nem haladhatja meg, melyet negyedévente kell az Alap számlájára átutalni. Rendkívüli befizetést rendelhet el az Alap igazgatósága, ha nem fedezik a befizetések a törvényben előírt kötelezettségeinek teljesítését, de a garanciadíj szüneteltetésére is van lehetőség, ha a befizetések meghaladják az előírt legmagasabb mértéket.

V. 16. Pénztárak állami felügyelete Az állam a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (Felügyelet) útján ellenőrzi a magánnyugdíjrendszer működését, melynek jogállását és hatáskörét külön törvény18 szabályozza. • Biztosítja, hogy a pénztárak dokumentumai a nyilvánosság és az érdeklődők részére folyamatosan hozzáférhetőek legyenek (alapító okirat, SzMSz, közgyűlések jegyzőkönyvei, taglétszám, vagyoni helyzet, vezető tisztségviselők neve stb.) • Engedélyezi a pénztár alapítását, tevékenységének megkezdését és az ehhez szükséges szolgáltatási szabályzat hatálybalépését. • A pénztáraktól rendszeresen és esetlegesen is adatszolgáltatást kérhet, olyan dokumentumok formájában, mint az SzMSz és módosításai, közgyűlések jegyzőkönyve, szerződések és módosításaik, személyi és tárgyi feltételek változását 18. 2010. évi CLVIII. törvény a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről

33

• • • • • • •

• • •

34

igazoló iratok stb. Emellett a Felügyelet olyan információs rendszert is működtet, amelyen keresztül közvetlen kapcsolatban áll a pénztárak és az Alap információs rendszereivel. Ellenőrzi a pénztárak kötelezettségeinek teljesítését, a pénztártevékenységre vonatkozó jogszabályi előírások betartását, védi a pénztártagok érdekeit. Felszólíthatja a pénztárakat, hogy a törvényben és más jogszabályban foglalt rendelkezéseket tartsák be. Intézkedési terv benyújtását és végrehajtását írhat elő. Indokolt esetben kezdeményezheti a pénztár vezetőinek felelősségre vonását és felmentését is. Rendkívüli közgyűlést és igazgatótanácsi ülést hívhat össze. Kötelezhet felügyeleti bírság megfizetésére. Visszavonhatja a pénztár tevékenységi engedélyét, elrendelheti a felszámolását és a tagdíjak Alapnak történő átmeneti fizetését, és kijelölheti azt a másik pénztárat, amelynek a pénztártagok a tagjai lesznek. Kezdeményezheti a pénzügyi terv és az SzMSz módosítását. Tagfelvételi zárlatot és kifizetési tilalmat rendelhet el. A pénztár működését felfüggesztheti és kezdeményezheti annak felszámolását is.

VI. Magánnyugdíjpénztárak helyzete 1997-től 2010-ig Az 1998-as országgyűlési választások után az addig ellenzékben lévő pártok koalícióban (Fidesz, FKGP, MDF) léphettek Kormányra, akik az előző évben bevezetett nyugdíjrendszer néhány elemét megváltoztatták: • megszűntették a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap független önkormányzati irányítását, így azok a mindenkori kormányzat ellenőrzése alá kerültek • az Alap felügyeletét a pénzügyminiszter látta el • a költségvetést is a pénzügyminiszter terjesztette be • a járulékbeszedés 1999-től az adóhatóság (APEH) feladata lett • a nyugdíjjárulék 1-ről 2%-ra nőtt, a magánpénztári rendszerbe fizetendő rész pedig a törvény által eredetileg előírt 8 helyett 6% maradt19 V. 1. Pénztárak csoportosítása az alapítók szempontjából 20 Az alapítók szempontjából három csoportra lehetett osztani a magánnyugdíjpénztárakat: • bankok és biztosítók: ezekbe tömörült a tagok közel 90%-a, hiszen a pénzintézetek által fenntartott ügynökhálózat tudott a legeredményesebben belépőket toborozni, másrészről mivel egy magánpénztár üzemeltetése elsősorban pénzügyi jellegű tevékenység, a tagok is nagyobb bizalommal voltak az ilyen alapítású pénztárak felé. • nagyobb munkáltatók és a munkavállalók érdekvédelmi szervezetei: a tagdíj átlagosan kétszer magasabb, mint a pénzügyi hátterű pénztáraknál, ezért itt általában a magasabb jövedelemmel rendelkező munkavállalók maradtak tagok. • egyéb magánvállalkozások: a kis taglétszám és az alacsonyabb jövedelmű tagok miatt a tagdíjak is alacsonyabbak • A magánnyugdíjpénztári rendszer bevezetése után mintegy 60 pénztáralapítási engedélyt adtak be a Felügyelethez, melynek 1/3-a meg sem alakult végül, 1/3-a elindult, de aztán beleolvadt egy nagyobb pénztárba, főleg azért, mert nem tudtak eleget tenni a törvény által előírt 2000 fős tagi létszámnak. 21 pénztár maradt fenn a 2001-re, de ez a szám is folyamatosan csökkent az eltelt évek alatt. Kevesebb, de egyre nagyobb taglétszámú és vagyonú, főleg banki-biztosítói tulajdonba tartozó pénztár alkotta a rendszert. 19. http://hu.wikipedia.org/wiki/Első_Orbán-kormány 2014. február 10. 20. AUGUSZTONOVICS Mária-GÁL Róbert Iván-MATITS Ágnes-MÁTÉ Levente-SIMONOVITS András-STAHL János: A magyar nyugdíjrendszer az 1998-as reform előtt és után, In: Közgazdasági Szemle, XLIX. évf., 2002. június. 500-502. p.

35

A magánnyugdíjpénztári rendszer bevezetése előtt hivatalosan körülbelül 1,5 millió átlépővel számoltak, ehelyett viszont 1999 végére ez a szám meghaladta a 2 millió főt. Az állami költségvetésnek 1998-ban 20, 1999-ben 57,2 és 2000-ben pedig már 63,2 milliárd forinttal kellett kompenzálnia a Nyugdíjbiztosítási Alapot a bevétel kiesés miatt. A 2001-es év végén eltörölték a pályakezdők kötelező belépését a vegyes rendszerbe, sőt az addig belépetteknek lehetőséget adtak a társadalombiztosítási rendszerbe való visszatérésre. 2002 év végéig hosszabbították meg a magánpénztári rendszerbe önként átlépőknek az eredeti két éves veszteség nélküli csatlakozási lehetőséget.21 A magánnyugdíjpénztári rendszer az évek alatt folyamatosan hiányt okozott az állami költségvetésnek, hiszen a nyugdíjjárulék jóval kisebb hányada került az államkasszába, viszont az államnak továbbra is a költségvetésből kellett fizetnie az aktuális nyugdíjakat. Az egyéni számlákon gyűjtött összegek viszont néhány éven belül – az akkori számítások szerint 2014-től – egyre nagyobb arányban ki tudták volna pótolni az állami nyugdíjkifizetéseket, 2025-re pedig a két kötelező pillér egyensúlyba került volna, egy hosszú távon fenntartható nyugdíjrendszert eredményezve.22 A magánnyugdíjpénztárakban kezelt vagyon alakulása 3000 2500 2000 1500 1000 500 0

1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009

Forrás: PSZÁF

A fenti ábrán is látszik, hogy az 1998-as évtől folyamatosan nőtt a pénztárak által kezelt vagyon, kivéve 2008-at, amikor a gazdasági világválság negatív hatásai miatt összesen 2 milliárd eurós mínusszal zárták az évet a magyar nyugdíjpénztárak. 21. AUGUSZTONOVICS Mária-GÁL Róbert Iván-MATITS Ágnes-MÁTÉ Levente-SIMONOVITS András-STAHL János: A magyar nyugdíjrendszer az 1998-as reform előtt és után, In: Közgazdasági Szemle, XLIX. évf., 2002. június. 497. p. 22. DR. LUKÁCS Marianna: A magyar nyugdíjrendszer pénzintézeti szereplői In: www.patikapenztar.hu/dok/penzugy_nyugdij201310.pdf 2014. február 10.

36

A magánnyugdíjpénztárak veszteségei (2008. július)

Lengyelország

Veszteség (Mrd EUR) 5,98

Kezelt vagyon (2007. július, Mrd EUR) 42,00

14,24%

Magyarország

2,112

10,50

20,11%

Csehország

0,210

7,40

2,84%

Szlovákia

0,195

2,80

6,96%

Horvátország

0,146

3,31

4,41%

Balti államok

0,1

1,90

5,26%

Bulgária

0,095

1,22

7,78%

Szlovénia

0,08

1,25

6,40%

Ország

Arány

37

VII. 2010-es év eseményei, Összefoglalás 2010-re a magánnyugdíjpénztárak taglétszáma elérte a 3 millió főt, havi bevételük a 25-30 milliárd forintot, az összvagyonuk pedig meghaladta a 3 ezer milliárd forintot23. Ez év tavaszán került sor az országgyűlési választásokra, a választási kampány alatt pedig heves vita alakult ki a pártok között a magánnyugdíjpénztárakról.

VII. 1. A 2010-es év eseményei röviden Orbán Viktor a Gazdasági Rádiónak adott interjút 2010. február 8-án: „Lényegében egyetértek azzal a kormányállásponttal, amely szerint a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntartható, nincs szükség drasztikus beavatkozásra. Nem szükséges más modellekre áttérni, a mostani szisztémával el lehet menni még körülbelül 30 évig.”24 Varga Mihály, a Fidesz gazdasági kabinetjének vezetője bejelentette, hogy a párt a svéd nyugdíjmodellt25 kívánja bevezetni, ha megnyerik a választásokat. Másrészről szó esett a nők 40 év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulásának lehetőségéről, melyet a többi párt hevesen támadott, az esetleges alacsonyabb ellátásra hivatkozva. 2010. október 13-án, az akkor már miniszterelnök Orbán Viktor bejelentette, hogy az év fennmaradó 3 hónapjára felfüggesztik a járulékok magánpénztárakba utalását, hogy megtakaríthassanak havi 30 milliárd forintot az állami költségvetésnek, a pénztári tagoknak pedig megnyitják a lehetőséget a társadalombiztosítási rendszerbe való visszalépésre.26 2010. október 14-én Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úgy nyilatkozott, hogy a magánpénztári befizetések ideiglenes leállítását kiterjesztik 2011 év végéig azért, hogy a 14 hónapnyi átutalásokból az egykulcsos jövedelemadó bevezetését finanszírozhassák. A miniszter garantálta, hogy a pénztári tagokat nem érheti kár, valamilyen formában elismerik majd ezt az időt és a befizetett összeget is. 23. DR. LUKÁCS Marianna: A magyar nyugdíjrendszer pénzintézeti szereplői In: www.patikapenztar.hu/dok/penzugy_nyugdij201310.pdf 2014. február 10. 24. MTI Orbán: a jelenlegi rnyugdíjendszer fenntartható In: old.gazdasagiradio.hu/cikk/41242/ 2014. március 1. 25. Svéd nyugdíjmodell: többpilléres rendszer, az állami alapnyugdíjon kívül több kiegészítő pillér is van, például olyan egyéni számlák, ahová a munkavállalók és a munkáltatók is fizetnek járulékot jövedelemarányosan. 26. BEKE Károly: 2010: a magánnyugdíjpénztári redndszer utlsó éve In: www.mfor.hu/cikkek/2010_a_magannyugdijpenztari_ rendszer_utolso_eve.html 2014. március 1.

38

„Nem vagyunk elégedettek a magánnyugdíjpénztárak működésével. A miniszterelnök úr szerint a rendszert meg kell vizsgálni, és egy biztonságos nyugdíjrendszert kell megalkotni. Azért is, mert a kötelező magánnyugdíjpénztári tagok pénze nincs biztonságban, különösen válság idején. Nem rejtjük véka alá azt a véleményünket, hogy szerintünk az állami nyugdíjkasszában van biztonságban a kötelező magánnyugdíjpénztári tagok befizetett pénze - mondta Matolcsy György, de leszögezte: mindenkinek joga van szabadon dönteni arról, hogy az állami-, vagy a magánnyugdíj-pénztári tagságot választja.”27 November 24-én a következő végleges döntéssel állt ki Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a nyilvánosság elé: • továbbra is fizetni kell a munkavállalóknak a 10%-os nyugdíjjárulékot, amely ezentúl teljes egészében a Nyugdíjbiztosítási Alapba folyik be • a 3 millió magánpénztári tagnak 2011. január végéig kellett döntenie, hogy marad a pénztáránál, vagy visszalép az állami rendszerbe • aki magánnyugdíjpénztári tag marad, azt kizárják az állami nyugdíjrendszerből • aki magánpénztári tag akart maradni, annak erről személyesen kellett nyilatkoznia a saját pénztáránál • aki nem nyilatkozott, az automatikusan visszakerült a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe • a visszalépők addigi magánpénztári befizetései a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapba kerülnek át28

VII. 2. Érvek és ellenérvek a megszüntetésről Oszkó Péter volt pénzügyminiszter szerint (2010. november 26.) a magánpénztári rendszer 800 milliárd forintot takarít meg az államnak: „…Ami a 800 milliárdos megtakarítást illeti, az bizony abból fakad, hogy a magánpénztári rendszer olyan nyugdíjkifizetéseket biztosított volna, aminek járulékbevételekből nem lesz fedezete, akkor sem, ha a mostani pénztártagok visszalépnek. A most visszalépők ugyanis már nem fizetnek járulékot, amikor elérik a nyugdíjkorhatárt, helyettük viszont sajnos a demográfiai adottságaink miatt nem lesz elég új járulékfizető. Az elkövetkező 20-30 évre nézve tehát a tb rendszer olyan demográfiai bombán ül, amit a tőkefedezeti rendszer azzal semlegesített volna, hogy a következő évtizedek nyugdíjasainak ellátását, illetve annak egy részét megfelelő járulékbevételek híján saját 27. CSUHAJ Ildikó: Matolcsy: nem éri kár a magánnyugdíjpénztári tagokat In: http://nol.hu/gazdasag/matolcsy__nem_eri_kar_a_ magannyugdijpenztari_tagokat-846981 2014. március 1. 28. BEKE Károly: 2010: a magánnyugdíjpénztári redndszer utlsó éve In: www.mfor.hu/cikkek/2010_a_magannyugdijpenztari_ rendszer_utolso_eve.html 2014. március 1.

39

előtakarékosságokból összegyűjtött vagyonuk fedezné. Ezt a vagyont most el akarja költeni a költségvetés néhány év alatt, miközben azt állítja, hogy a következő évtizedekben, amikor a most visszalépők majd nyugdíjba mennek, az állam kifizeti a többletet, de megválaszolhatatlan, hogy miből, mert a visszalépő de már nyugdíjas generációktól akkorra már nem lesz járulékbevétel, s előre láthatóan másoktól sem lesz elég….”29 Kósa Lajos (2010. december 18.): „Rosszul működik a magánnyugdíj-pénztár rendszer, a működési költsége duplája az államinak!” A PSZÁF adatai szerint a második pillér bevezetése óta 700-800 milliárd forintos veszteséggel kellett számolnia az állami költségvetésnek, amely abból adódott, hogy a pénztárak megalapításához szükséges tőkét hitelből finanszírozták. A hitelek kamatai összesen 150 milliárd forintra rúgtak, a pénztárak pedig évente körülbelül 20 milliárd forintos működési költséget számoltak el.30 Szász Károly, a PSZÁF elnöke szerint (2010. december 21.) „Érthető, hogy a 12 éve működő rendszer felszámolása megrázza az e területen dolgozó szereplőket, azonban ez szükséges, és szakmailag indokolható, mindnyájunk érdekében meghozott lépés.” Nyilatkozatában kiemelte, hogy a magánnyugdíjpénztári rendszer az állami nyugdíjrendszer része, annak egyik alrendszere, így az állam szabályozása alatt áll. A pénztárak javára az állam lemondott a járulékok nagyobbik részéről, azzal a kikötéssel, hogy majd ebből nyugdíjakat szolgáltassanak. 1997 óta nem sikerült a költségvetésnek úgy gazdálkodni, hogy a második pillérbe befizetett járulékok miatti hiányt ki lehetett volna egyensúlyozni. „ha a második pillérben megképződött, s a visszalépések következtében az állami rendszerbe visszakerült nyugdíjvagyon a költségvetés egyensúlyba hozatalát és az államadósság csökkenését szolgálja, akkor a második pillér felszámolása pozitív lépés, amely támogatható.”31 29. OSZKÓ Péter: Elsőre nem sikerült In: http://oszkopeter.blog.vg.hu/2010/11/24/elsore-nem-sikerult/comment-page-2/#comment-3198 2014. március 1. 30. BAUER Thomas: A magánnyugdíjpénztárak megszűnésének hatásai In: http://djhambi.wordpress.com/2010/12/18/a-magannyugdijpenztarak-megszunesenek-hatasai/ 2014.március 1.. 31. VARGA G. Gábor: Szász Károly: Indokolható a nyugdíjpénztárak megszüntetése In: http://m.nol.hu/gazdasag/szasz_karoly__indokolhato_a_nyugdijpenztarak_megszuntetese?ref=sso 2014. március 1.

40

Simonovits András az MTA Közgazdaságtani Kutatóközpontjának tanácsadója a következőket mondta: „Most is azt gondolom, hogy kár volt 1998-ban elindulni a vegyes rendszer útján. De ha már van egy tizenhárom éves vegyes rendszerünk, amely népszerű és beérőben van, akkor megengedhetetlen, hogy kicsinyes és kétes értékű adóügyi intézkedések érdekében egyik napról a másikra bezárják a magánrendszert.”32

VII. 3. A második pillér megszüntetésének eredményei 2011. év elejére 100 ezer pénztártag maradt, az összvagyon pedig 218 milliárd forint. 2011. december 30-án kihirdették a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvényt, amelynek értelmében az alábbi pontokon változott az Mpt.: • a magánnyugdíjpénztári tagság kötelező jellege megszűnik • a munkavállalóknak továbbra is fizetni kell a 10%-os nyugdíjjárulékot, ami teljes egészében a Nyugdíjbiztosítási Alapba ment • a magánnyugdíjpénztári tagok mégis jogosultak lesznek állami nyugdíjra is • a magánnyugdíjpénztáraknál továbbra is maradó tagoknak önkéntesen vállalt mértékben kell fizetniük a tagdíjat, hasonlóan az önkéntes nyugdíjpénztárakhoz A nyugdíjreform alap vagyona 3000 2500 2000 1500 1000

0

2011. 05. 2011. 06. 2011. 07. 2011. 08. 2011. 09. 2011.10. 2011. 11. 2011.12. 2012. 01. 2012. 02. 2012. 03. 2012. 04. 2012. 05. 2012. 06. 2012. 07. 2012. 08. 2012. 09. 2012. 10. 2012. 11. 2012. 12. 2013. 01. 2013. 02. 2013. 03. 2013. 04. 2013. 05. 2013. 06. 2013. 07. 2013. 08. 2013. 09.

500

Forrás: mfor.hu

32. BAUER Thomas: A magánnyugdíjpénztárak megszűnésének hatásai In: http://djhambi.wordpress.com/2010/12/18/a-magannyugdijpenztarak-megszunesenek-hatasai/ 2014.március 1..

41

A társadalombiztosítási rendszerbe való visszalépési szándékát 2012. március 31-ig kellett írásban jeleznie a saját pénztára felé. 2012 végére 8 magánnyugdíjpénztár maradt fenn, összesen 69 ezer taggal és 192 milliárd forintnyi vagyonnal. A pénztárak a 2012-es évben infláció (5%) feletti hozamot produkáltak, ráadásul a bankok betéti kamatait (átlagosan 5,46%) is felülmúlták.33 Magánnyugdíj-hozam 2012-ben Portfóliók

Klasszikus

Kiegyensúlyozott

Növekedési

Pénztár

Hozam (%)

Hozam (%)

Hozam (%)

Aranykor

15,62

18,83

18,61

AXA

9,88

15,95

12,22

Budapest

9,12

11,07

8,57

ING

14,09

16,98

14,87

MKB

9,02

17,34

17,42

OTP*

13,47

17,65

19,22

Pannónia

11,16

12,43

14,42

Szövetség (Allianz)

7,97

17,57

15,28

* 2013. január 1-jétől az OTP kérte a végelszámolást

Forrás: Azénpénzem.hu

2013-ban az OTP végelszámolása után a pénztárak taglétszáma 64 ezer főre csökkent, összvagyonuk pedig 186 milliárd forint lett. Nyugdíjvagyonból elköltött összegek megoszlása

Forrás: mfor.hu

33. SCAENOLA Caius: Végül Orbánék herdálták el a nyugdíjvagyont In: http://huppa.hu/vegul-orbanek-herdaltak-el-a-nyugdijvagyont/ 2014. március 2.

42

2013 decemberére a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap 3 ezer milliárd forintos vagyonából 0,2 milliárd azaz 200 millió forint maradt.34 Az Alap eszközeinek legnagyobb részét, majdnem 2/3-át az államadósság csökkentésére fordították, de innen finanszírozták a társadalombiztosításba visszalépő magánnyugdíjpénztári tagok reálhozam- és tagdíjkifizetéseit, és egészítették ki a központi költségvetés és a TB Alap kifizetéseit is.

VII. 4. Összegzés Az egyes nemzetek gazdasági, demográfiai, társadalmi és egyéb más különbségei miatt nincs olyan nyugdíjmodell, amelyet általánosságban lehetne használni, ezért minden ország maga alakíthatja ki a saját nyugdíjrendszerét, de az biztos, hogy a csak állami nyugdíjat biztosító rendszerek már sehol nem állják meg a helyüket hosszú távon. Mindenképpen szükség van kiegészítő, magán jellegű megtakarításokra, melyeket különböző kedvezményekkel – például az adóalap csökkentésével vagy a díjak maximalizálásával – lehet az adott országban ösztönözni. Magyarországon a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer 1998-as életbe lépését politikai csatározások sorozata előzte meg, ráadásul több, egymással versengő modell közül kellett néhány hónapon belül kiválasztani azt, amelyet végül az Országgyűlés elfogadott. A három pilléres rendszert rövid idő alatt vezették be, alapos szakmai kidolgozás nélkül, így számos probléma megoldása elmaradt vagy elhalasztódott évtizedekkel későbbre. Ilyen hiányosság volt például a járulékok arányának átcsoportosítása a pénztárak javára, amellyel az állam elesett a bevételek nagyobbik részétől, úgy, hogy a nyugdíjakat ugyanúgy neki kellett elsődlegesen szolgáltatnia. Fritz von Nordheim, az Európai Bizottság foglalkoztatási főigazgatóságának nyugdíjszakértője szerint:35 „Az történt, hogy az állami nyugdíjakat fedező bevételből egy részt kikanyarítottak, és magánszámlákon helyezték el, de arra nem volt törekvés, hogy a befizetéseket valóban privatizálják, vagy a kieső állami bevételt pótolják.” A magánnyugdíjpénztárak nonprofit jellegéből adódott, hogy a tagok váltak tulajdonossá, így ők viselték az esetleges kockázatokat is, ezzel szemben a pénztárak nagyobb része mögött alapítóként olyan pénzintézetek álltak, amelyeknek lehetőségük volt, hogy ne a tulajdonosok, hanem a saját érdekeiket helyezzék előtérbe. 34. http://akk.hu//kepek/upload/2014/NYRA_pf_honlapra_20131231.pdf 2014, március 2. 35. MTI: A magánnyugdíjpénztárak mellett állt ki a világbank-alelnök In: http://hvg.hu/gazdasag/20140221_A_magannyugdijpenztarak_mellett_allt_ki_a 2014. március 5.

43

A 2008-ban kirobbant pénzügyi világválság többek között felszínre hozta ezeket a hiányosságokat is, így le lehetett vonni a következtetéseket, hogy milyen módon és mértékben szorulnak javításra a vegyes rendszerek, és hogyan biztosítható a biztonság és egyensúly a befizetők részére. A lakosság nagy része nem rendelkezik olyan pénzügyi ismeretekkel, hogy akár több évtizedre előre tudjon választani a számos pénzügyi konstrukció közül, így valószínű, hogy nagy részük inkább passzív marad. A jövőben az államnak és a magántulajdonban lévő pénzintézeteknek is törekedni kellene arra, hogy az emberek megfontolt, alapos döntéseket hozhassanak a nyugdíjtermékekkel, megtakarításokkal kapcsolatban, hiszen kölcsönösen hatással vannak egymásra. A pénzügyekről való tájékozottság javítja az adott személy jövőbeli helyzetét, a szolgáltatók közötti szabad verseny pedig fellendíti a pénzügyi piacot.

VII. 5. Jelenleg működő magánnyugdíjpénztárak Magyarországon AXA Magánnyugdíjpénztár 1997. szeptember 5-től kapott működési engedélyt az AXA Nyugdíjpénztár, melynek jogutódja 2011. december 1-től az AXA Magánnyugdíjpénztár lett. A Stabilitás Pénztárszövetség tagjaként 10 ezer fő pénztártaggal és 29 milliárd forintnyi vagyonnal végzi jelenleg is a magánpénztári tevékenységét. Elnevezése 2014. március 10-től Horizont Magánnyugdíjpénztárra változott. Budapest Országos Kötelező Magánnyugdíjpénztár A Budapest Bank 1987 óta a magyar bankpiac meghatározó pénzintézete. 1995ben vásárolt a bankból részesedést az amerikai GE (General Electric Company), amely 2001-től annak további növelésével többségi tulajdonossá lépett elő, ami mára 100%-ra nőtt. A magánpénztári ágazat 2012. július 1-jén bővült ki a beolvadó Dimenzió Magánpénztárral, ennek és a megszűnt pénztárak tagjainak átlépésének következményeként a taglétszám elérte a 7.000 főt, a kezelt vagyon pedig a 20 milliárd forintot. ING Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár A holland Nationale-Nederlanden leányvállalataként alakult meg Magyarországon 1991-ben N-N Biztosító néven. 1997-re piacvezető lett a magyar életbiztosítási piacon, és jelenleg is a legnagyobb biztosítük közé tartozik. 2003-tól ING Biztosító néven működött tovább. 2007 óta magánnyugdíjpénztári szolgáltatást, 2009-től pedig önkéntes nyugdíjpénztári tevékenységet is folytatnak.

44

MKB Országos Nyugdíjpénztár 1950-ben alakult Magyar Külkereskedelmi Bank néven, a külkereskedelemmel kapcsolatos bankári feladatok ellátásának biztosítására. 1987-ben kapta meg a kereskedelmi banki felhatalmazást, melynek birtokában néhány év alatt a hazai vállalatok fő hitelezőjévé és szolgáltatójává vált. 2003-tól 100%-os tulajdonrészt szerzett benne két német pénzintézet a BayernLB és a BAWAG. Jelenleg MKB csoport néven a lehető legszélesebb spektrumon igyekszik lefedni a pénzügyi piacot, ideértve a banki, biztosítói, alapkezelői, egészség- és nyugdíjpénztári szolgáltatásokat. Az MKB Nyugdíjpénztár 1995-ben alakult az MKB Bank anyagi és szakmai támogatásával, önkéntes és magán ággal egyaránt. A magán ágazat a 2013. december 31-i adatok alapján 4.425 fő taglétszámmal és 14,6 milliárd forintnyi vagyonnal rendelkezett. Szövetség Magánnyugdíjpénztár A Hungária Biztosítót 1986-ban alapították Magyarországon az Állami Biztosítóból történt kiválása után. 10 év múlva, 1996. augusztusában 100%-ban megvásárolta a világ egyik legnagyobb biztosítótársasága és pénzügyi csoportja, az Allianz AG. 1996. április 19-én alakult meg a Hungária Biztosító Önkéntes Nyugdíjpénztár, mely 1998. január 1. és 2012. március 31. között ellátta a magánnyugdíjpénztári feladatokat is. 2012. április 1-jén az Önkéntes és a Magánnyugdíjpénztári ágazat különvált, jogutódaik az Allianz Hungária Önkéntes Nyugdíjpénztár, és a Szövetség Magánnyugdíjpénztár, amely új néven és székhelyen, új munkaszervezettel működik tovább.

45

Jogszabályjegyzék • 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról • 1993. évi XCVI. törvény az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról • 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről • 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról • 1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról • 2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról • 2010. évi CLVIII. törvény a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről

46

Irodalomjegyzék • EURÓPAI Bizottság: Zöld könyv a megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé, Brüsszel, 2010. 2-3. p. • DR. VARGA Zoltán: A társadalombiztosítás története Magyarországon In: Gecse Istvánné - Jakab Nóra - Prugberger Tamás -Tóth Hilda - Varga Zoltán: Szociális jog, Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc, 2013. 42-62. p. • BARTA Judit: A nyugdíjrendszer átalakítására kidolgozott modellek, elképzelések In: Barta Judit: A magyar nyugdíjrendszer reformja, különös tekintettel a rendszer második pillérét képező magánnyugdíjpénztárakra, PhD értekezés, Miskolc, 2000. 54-61. p., 80. p. • MAKARA Klára: Lélekvándorlás, megszűnő magánnyugdíjpénztárak, Heti Világgazdaság 1998. március 28., 141. p. • AUGUSZTONOVICS Mária- GÁL Róbert Iván - MATITS Ágnes - MÁTÉ Levente - SIMONOVITS András - STAHL János: A magyar nyugdíjrendszer az 1998-as reform előtt és után, In: Közgazdasági Szemle, XLIX. évf., 2002. június. 500-502. p. • DR. LUKÁCS Marianna: A magyar nyugdíjrendszer pénzintézeti szereplői In: www.patikapenztar.hu/dok/penzugy_nyugdij201310.pdf 2014. február 10. • HUTVÁGNER Ivett: A svéd és a német nyugdíjrendszer összehasonlítása, Szakdolgozat ELTE , Budapest, 2013. • Gazdasági Értesítő 1998. május 25., 13. p. • MTI Orbán: a jelenlegi rnyugdíjendszer fenntartható In: old.gazdasagiradio.hu/ cikk/41242/ 2014. március 1. • BEKE Károly: 2010: a magánnyugdíjpénztári redndszer utlsó éve In: www.mfor. hu/cikkek/2010_a_magannyugdijpenztari_rendszer_utolso_eve.html 2014. március 1. • CSUHAJ Ildikó: Matolcsy: nem éri kár a magánnyugdíjpénztári tagokat In: http://nol.hu/gazdasag/matolcsy__nem_eri_kar_a_magannyugdijpenztari_tagokat-846981 2014. március 1. • OSZKÓ Péter: Elsőre nem sikerült In: http://oszkopeter.blog.vg.hu/2010/11/24/ elsore-nem-sikerult/comment-page-2/#comment-3198 2014. március 1. • BAUER Thomas: A magánnyugdíjpénztárak megszűnésének hatásai In: http:// djhambi.wordpress.com/2010/12/18/a-magannyugdijpenztarakmegszunesenek• hatasai/ 2014.március 1. • VARGA G. Gábor: Szász Károly: Indokolható a nyugdíjpénztárak megszüntetése In: http://m.nol.hu/gazdasag/szasz_karoly__indokolhato_a_nyugdijpenztarak_megszuntetese?ref=sso 2014. március 1.

47

• SCAENOLA Caius: Végül Orbánék herdálták el a nyugdíjvagyont In: http://huppa.hu/vegul-orbanek-herdaltak-el-a-nyugdijvagyont/ 2014. március 2. • VINCZE János: Fogyasztóvédelem a pénzügyi piacokon és a viselkedés-gazdaságtan In: http://econ.core.hu/file/download/vesz2011/fogyasztovedelem.pdf 2014. február 19. • MTI: A magánnyugdíjpénztárak mellett állt ki a világbank-alelnök In: http:// hvg.hu/gazdasag/20140221_A_magannyugdijpenztarak_mellett_allt_ki_a 2014. március 5. • http://hu.wikipedia.org/wiki/Társadalombiztos%C3%ADtás 2014. február 10. • http://hu.wikipedia.org/wiki/Első_Orbán-kormány 2014. február 10. • http://kiszamolo.hu/megtakaritasok-angliaban/ 2014. február 19. • http://akk.hu//kepek/upload/2014/NYRA_pf_honlapra_20131231.pdf 2014, március 2. • https://www.axabiztosito.hu/hu/magannyugdijpenztar/magunkrol/alapadatok/ 2014. március 2. • http://www.budapestbank.hu/info/budapestbank/index.php 2014. március 2. • https://www.ing.hu/public/content/bemutatkozas 2014. március 2. • https://www.mkb.hu/az_mkb_bankrol/bemutatkozas/tortenet/index.html 2014. március 2. • https://www.allianz.hu/www/hu/tarsasag_fejlodes_tortenet.html 2014. március 2.

48

Melléklet

49

hozamráta adatok %-ban

MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAK

AXA Magánnyugdíjpénztár Klasszikus

Nettó Referencia hozamráta hozamráta (2013) (2013)

Átlagos 10-éves hozamráta (2004-2013)

Átlagos éves referenciahozamráta (2004-2013)

Vagyon záró piaci értéke (2013.12.31) (eFt)

Vagyonnövekedési mutató (2004-2013)

5,88

6,14

8,33

8,45

2 624 637

8,09

Kiegyensúlyozott

8,04

8,32

7,27

8,52

5 767 564

5,77

Növekedési

6,58

6,54

5,80

4,48

20 575 609

4,93

Budapest Országos Kötelező Magánnyugdíjpénztár Klasszikus 4,76 6,53

5,62

5,58

1 099 087

5,42

Kiegyensúlyozott

8,45

10,14

6,60

7,79

4 937 038

6,68

Növekedési

10,98

10,62

6,88

8,14

16 317 333

6,62

5 996 454

7,08

ING Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár – magánnyugdíjpénztári ágazat (szétválás alatt) Klasszikus 7,31 7,88 7,54 8,12 Kiegyensúlyozott

8,38

8,84

7,74

8,28

16 082 130

7,56

Növekedési

7,84

7,66

7,48

7,72

49 849 017

7,40

MKB Nyugdíjpénztár – magánnyugdíjpénztári ágazat Klasszikus 5,47 5,49

6,91

6,40

1 427 970

6,41

Kiegyensúlyozott

7,12

7,39

7,74

7,65

3 582 746

8,15

Növekedési

6,81

6,79

7,51

7,96

9 197 436

7,71

Szövetség Magánnyugdíjpénztár Klasszikus

5,05

4,67

5,55

6,33

1 392 855

5,28

Kiegyensúlyozott

8,81

8,63

7,11

7,81

4 858 923

8,20

Növekedési

9,02

7,81

7,53

7,62

20 710 332

8,00

Budapest, 2014. március

50

A magánnyugdíjpénztárak kialakulása és jelenlegi helyzete Magyarországon

Recommend Documents