Orbán Viktor beszéde az I. Magyar Fogászati Turizmus Fejlesztési Konferencián 2011. április 21. Herceghalom
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy először is megköszönjem, hogy voltak olyan kedvesek, és meghívtak ide maguk közé, és együtt lehetek most itt mindannyiukkal. Pedig a meghívást nem volt könnyű elfogadni. Egy fogorvossal találkozni is nehéz dolog, ilyen sokkal pedig végképp. Ráadásul az én szakmámnak is van néhány alaptörvénye éppúgy, mint az Önök szakmájának. A két legfontosabb alaptörvény a bátorság és az, hogy mindig küzdeni kell a legnehezebb helyzetekben is. Ezzel szemben, amikor fogorvossal találkozom, bátorság helyett félek, amikor beülök a székbe, akkor megadom magam. Ráadásul látom, hogy itt persze most elegáns öltönyök és kiskosztümök gazdáival van dolgom, de ez engem nem téveszt meg, mert én tudom, hogy valójában Önök injekciós tűket és fúrókat szorongatnak a kabátjuk alatt. Úgyhogy el kell mondjam őszintén, hogy nem volt olyan egyszerű elfogadni ezt a meghívást, mint ahogy talán a készülő megállapodás, illetve a nemsokára aláírandó megállapodás jó híre egyébként csalogatólag idehívta volna az embert. Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök is látják, hogy Magyarország nincs könnyű helyzetben. Önök is látják, hogy rendkívül nagymértékű, nagyléptékű átalakításokat kell elvégeznünk. Talán azt is hallották mindenfajta hírforrásokból, hogy a mi szóhasználatunkban 2011 Magyarország megújulásának az éve. Talán nem tőlem hallanak először arról sem, hogy az előző évben, 2010-ben Magyarországot, amely leginkább egy szakadék felé robogó lovas kocsira emlékeztetett, vissza kellett rántani a szakadék széléről, a lovakat meg kellett fordítani, és el kell indulnunk – ez a 2011-es év – a biztonságot adó területek felé. Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezért a 2011-es év valószínűleg az egyik legfontosabb vagy a legfontosabb év lesz az elkövetkezendő évek sorában. Most azt a gondolkodásmódot folytatva, amelyet Matolcsy 1
miniszter úr mutatott, és messzebbről nézzük majd vissza, hogy vajon milyennek látjuk majd néhány év vagy egy évtized múlva azt az évet, amelynek útját éppen most tapossuk, reményeim szerint azt láthatjuk, azt mondhatjuk majd, hogy ez volt az az év, 2011, amikor leraktuk az alapokat, egy új, biztonságot adó politikai és társadalmi rendszer alapköveit. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor Magyarország megújulásán dolgozunk, akkor a munkát mindig az alapkérdések tisztázásával kell kezdenünk. Ezért tettük fel mi is azt a kérdést, hogy az eddigi hosszú évek folyamán miért érezhették, érezhettük mindannyian magunkat védtelennek. Erre azt a választ kellett adnunk, hogy a magyar jogrend – élén a magyar alkotmánnyal – nem tudta sem az országot, sem az embereket megvédeni a hatalom visszaéléseivel szemben. Föltettük azt a kérdést is, hogy miért nő az államadósság, amikor a magyar embereket a fejük búbjáig megadóztatják. Erre pedig csak azt a választ adhattuk, hogy rossz arányok szerint szedték be, és rossz elgondolások szerint költötték el eddig az adóforintokat. Föl kellett tennünk azt a kérdést is, hogy mi történik ma a világban, remélhetjük-e azt, hogy a pénzügyi válság kezelése után, remélhetőleg sikeres kezelése után az élet a kontinensen, Európában és itt, Magyarországon is úgy folytatódik majd, ahogy abbamaradt, illetve mielőtt a válság idején radikális változásnak indult volna. Visszatér-e a világ, visszatér-e Európa, visszatérhet-e Magyarország ahhoz az élethez, amely a pénzügyi válság előtt jellemzett bennünket. A mi válaszunk az, hogy nem térhet vissza. Mindannyian látjuk, hogy a világban jelentős átrendeződések zajlanak, a világpiacot újraosztják, a Nyugat hátrányba került, a Nyugatnak meg kell újulnia. A magyar nyelv nem adja vissza pontosan azt a tartalmat, amelyet az angol nyelv e tekintetben képes, vagyis hogy a Nyugat megújulása azt jelenti, hogy a welfare societyk helyett workfare societyket kellene építeni, vagyis, ha úgy tetszik, jóléti gazdaságok helyett most munkatársadalmakat vagy munkagazdaságokat kell fölépíteni, jóléti társadalmak helyett munkatársadalmakat kéne fölépíteni. Ez egy rendkívül nehéz és fájdalmas folyamat, amely esetében azonban kicsi jó hírként azt mondhatom, hogy ez nekünk könnyebben fog menni, mint a nyugat-európaiaknak, ami lefordítva a közgazdaságtan nyelvére azt jelenti, hogy versenyelőnyben vagyunk, amikor a jóléti társadalmat egy új típusú társadalmi rendszerré kell átalakítani. Ha Közép-Európa nem hibázza el a lépést, azon belül mi, magyarok nem tévesztünk ütemet, akkor ebben az átalakulásban, ennek az átalakulásnak a sikeres végrehajtásával versenyelőnyre tehetünk szert a nálunk szerencsésebb, jómódúbb, gazdagabb és tőkeerősebb országokkal szemben is. 2
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vagyis ideje föltennünk azt a kérdést is, hogy Magyarország, amely egy közepes, nyitott gazdasággal rendelkező ország, miképp tud minél több értékes munkahellyel gyarapodni, hogyan tud talpra állni, hogyan tud versenyelőnyre szert tenni, vagyis miképpen lehet a saját ligáján belül bajnok, újra bajnok, az egyébként meglévő képességeihez és lehetőségeihez méltó módon. Ma egy olyan ügy nevében találkozunk itt egymással egy konferencián, amely választ adhat az utóbbi kérdésre, vagyis hogyan legyünk bajnokok a saját ligánkban. Széles körben köztudott, hogy a magyar fogászati szolgáltatásokat külföldről is szívesen és megelégedéssel veszik igénybe. Készülve erre a találkozóra, amikor átnéztem a fölkészítő anyagokat, akkor még engem is meglepett az a tény, hogy Magyarország egyenesen piacvezető szerepet tölt be Európában a határokon átnyúló fogászati szolgáltatások és fogászati turizmus terén. A 40 százalékos részesedés, amellyel – ha jól olvastam a fölkészítő anyagot – magunk rendelkezünk, egy tiszteletre méltó, azt is mondhatnám, szenzációs eredmény. Úgy tűnik nekem, hogy a magyar fogászok sohasem fogadták meg, talán meg sem értették azt a jelszót, hogy „merjünk kicsik lenni”, és íme, nagyok lettek, és nagyok is maradtak. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ma Magyarországon évente több tízezer külföldi részesül fogászati ellátásban, az ágazat önmagában is – a minisztérium számításai szerint – legalább 60 milliárd forint értékű bevételt termel. Ehhez jönnek még az idegenforgalom kapcsolódó szolgáltatásaiból származó további súlyos milliárdok. Bátran kijelenthetjük tehát, hogy a magyar fogászati turizmus a magyar egészségturisztikai szektor zászlóshajója, követésre méltó, érdemes modell és minta más szektorok és más iparágak számára is. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy ilyen találkozás és egy ilyen konferencia jó alkalom arra, hogy levonjuk a magyar fogaszati szakma nemzetközi sikerének mások számára vagy az egész ország számára is felhasználható tanulságait, és egyúttal beszéljünk arról, hogy milyen közös teendőink vannak annak érdekében, hogy ez a siker tartós legyen, a meglévő versenyelőnyünkre leselkedő 3
veszélyeket pedig biztonsággal elháríthassuk. Kezdjük talán a tanulságokkal. Ha a hozzánk hasonló méretű, de erős és sikeres gazdasággal rendelkező országok esetét tekintjük, például Ausztriáét, Finnországét vagy Svédországét, akkor azt látjuk, hogy ezek az országok egy-egy speciális területen, speciális piacon képesek, de ott képesek akár világra szóló eredményeket is elérni. A miénkhez hasonló országok véges lehetőségeivel nagyon okosan kell sáfárkodni. Mindenekelőtt tisztában kell lennünk a saját képességeinkkel, és arra kell építeni a sikereinket, amiben jók vagyunk. A hozzánk hasonló méretű sikeres országok is olyan speciális képességekre építették eredményeiket, amelyek valamilyen sajátos tudásra, ötletre, fölismerésre, különleges és csak ott meglévő képességekre épültek. Egyszerűen hangzik mindez, talán közhelyszerűen is, de a valóságban rendkívül összetett feladat megérteni és kiválasztani, hogy miben vagyunk jók, és mire érdemes az erőforrásainkat összpontosítani. Talán még nehezebb arról döntenünk, hogy melyek az a területek, ahol viszont a versenytársaink oly mértékben elhúztak, hogy nem is tudjuk őket utolérni, és amely területek erőltetése révén csak eltékozoljuk a közös lehetőségeinket. Ezt a két műveletet hívják egyébként kormányzásnak. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A fogászati turizmus, a fogászati szolgáltatások exportja már bizonyított. Kiválóan képzett magyar orvosok magas hozzáadott értéket állítanak elő, közgazdasági értelemben érdemes kiemelni, hogy ezért az értékes szolgáltatásért külföldiek fizetnek olyan jövedelmek felhasználásával, amelyek nem Magyarországon keletkeztek, amire a pénzügyesek valószínűleg valami olyasmit mondanának, hogy mindez javítja az ország folyó fizetési mérlegét. Én pedig inkább úgy mondom, hogy minden határon túlról beáramló dollárnak és eurónak, amelyet kemény munkával keresünk meg, különösen kell és érdemes örülnünk. Ha a teendők területére lépünk, tisztelt Hölgyeim és Uraim, akkor nyilván valamennyien egyetértünk abban – és bizonyára nem csupán itt, ebben a teremben –, hogy a magyar fogászok egészségturizmusának sikere az egész ország sikere. Az ilyen eredményektől sokat remél és sokat is kap a közösség, épp ezért késznek kell lennie arra is, hogy a versenyelőny megtartására, a további fejlődés és tartós sikerek érdekében maga a közösség is áldozzon. A konferencia szakmai anyagát tanulmányozva szembesültem azzal is, hogy európai piacvezető pozíciót számos kihívás érte és fogja érni az elkövetkező években. Magyarország jelentős és – ha jól láttam a statisztikai adatokat, akkor – egyre erősödő versenytársakkal találja szemben magát ezen a piacon. Az erőteljes állami támogatásban részesülő és a támogató állammal jól 4
együttműködő lengyel, török, román és bolgár versenytársakat komolyan kell vennünk. A magyar fogászat nemzetközi sikereit a saját erejéből, érdemi állami támogatás vagy kormányzati fejlesztés nélkül érte el. Mikro- és kisvállalkozások, szorgalmas magyar családok munkájának gyümölcse volt a piacvezető pozíció. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A mostani magyar állam a fejlesztési forrásaihoz jó és méltó célpontokat keres. Ezeket a célpontokat, a jó és méltó célpontokat a mostani magyar állam konzultációk segítségével választja ki. Hinni kell abban, én személyesen hiszek is abban, hogy a konzultációk útja a helyes kormányzás egyedül járható útja. Egyedül ugyanis nem megy. Legyen szó alkotmányról, szociális ügyekről vagy éppen a fogorvosi piacon szerzett piacvezető helyzetünk
megőrzéséről.
Olyan
célpontokat
kell
tehát
keresnie
és
találnia
az
együttműködésre kész magyar államnak, amelyek érdemesek arra, hogy a magyarok közös befektetése feléjük irányuljon. Ez az új Széchényi Terv filozófiája, ez a megújuló Magyarország gondolkodásmódja is a növekedésről és a talpra állás útjáról. Én úgy gondolom, hogy a fogászati turizmus – az Önök szakértői legalábbis erről meggyőztek – ilyen méltó és jó befektetés egész Magyarország számára. Önmagában is jelentős értéket állít elő, de az idegenforgalom kapcsolódó szolgáltatásai révén további szektorok gyarapodásához is hozzájárul. Támogatásra érdemes terület, mert új piacot teremt, és ezzel munkaerő intenzív, sok embert foglalkoztató iparágban hoz létre további munkahelyeket. Ilyen közös befektetésekre, ilyen sajátos sikerágazatokra van szüksége Magyarországnak, hogy a megújulást követően felszállópályára állhasson. Mindezek alapján Magyarország kormánya nevében örömmel írom alá azt az együttműködési nyilatkozatot, amely az állam és a fogászati turizmus fejlesztésén munkálkodó Orvosi Turizmus Iroda között jött létre. Én bízom benne, hogy ez az együttműködés sikeres pályázatokhoz vezet, amelyek eredményeképpen sok értékes munkahely jöhet létre, és Magyarország biztonsággal képes lesz piacvezető pozíciója megőrzéséhez Európában a fogászati szolgáltatás területén. Abban is bízom, hogy ez a megállapodás, a további, sikeres közös
munka
más,
hasonlóan
innovatív,
tudásalapú
és
speciális
képességekre,
versenyelőnyökre építő szektoraink számára is modellértékű lesz. A kormány készen áll arra, hogy a gazdaság talpra állítása és minél több új munkahely létrehozása érdekében további, ehhez hasonló megállapodásokat kössön. Minél többet, annál jobb. Mert a megújulás csak úgy 5
lehet eredményes, ha a saját erőnkből leszünk képesek talpra állni. Minél több területen járunk az élen, annál közelebb jutunk közös célunkhoz: egy erős, magabiztos és emelkedő Magyarországhoz. Az előttem szóló szónokok beszéltek arról, hogy a jó üzlethez partnerek kellenek. Igen, tisztelt Hölgyeim és Uraim, de a jó üzlethez kell még valami. Az, hogy a partnerek néhány dologban egyformán gondolkodjanak, és közösen higgyenek. Például olvassák el mindazt, amit az előkészítő anyagban Teller Edétől idézet formájában találhattunk, amely valahogy úgy szólt, ha jól idézem, hogy a pesszimista olyan ember, akinek mindig igaza van, de nincs benne semmi öröme. Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vagyis ahhoz, hogy mi jó partnerei legyünk egymásnak, ahhoz az kell, hogy higgyünk abban, hogy a jövőt a magunk oldalára tudjuk állítani, hogy a jövőt a magunk javára alakíthassuk. Ami pedig az együttműködő partnerek egymás iránti tiszteletét illeti, én egyetértek abban, hogy jó üzlet csak akkor jön létre, ha az együttműködő partnerek tisztelik egymást. Tisztelik az ügyet, tisztelik a munkájukat, és megvan bennük a cél iránti alázat. Én szeretném elmondani Önöknek, hogy Magyarország tiszteli Önöket, Magyarország örül az Önök szakmai, örül, igen, örül az Önök üzleti sikereinek is. Magyarország reméli és bízik abban, hogy Önök további szakmai és üzleti sikereket fognak majd elérni. A szükséges kormányzati döntések, tisztelt Hölgyeim és Uraim, amelyek ennek a programnak a megindításához szükségesek, ma délelőtt, a tanácskozás előtt megszülettek. Az idő pénz, sőt az idő a modern világban több mint pénz. Ezért az itt elhatározott projektek indulásához szükséges pénzeszközöket, az arról szóló döntés még holnap megszületik, és az átutalások is megtörténnek még a jövő héten. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én tudom, hogy az állam sokszor szolgált okot arra, hogy az Önök kritikájának kereszttüzében álljon, mert az államról mi, magyarok azt szoktuk gondolni, hogy valami olyasmi, ami rendszeresen késlekedik, packázik, megígér valamit, de aztán csak a fele valósul meg. Ez a jobbik eset, rosszabb esetben még a fele sem, a legrosszabban pedig pont az ellenkezője, amiről egyébként a megállapodás született. Én nagyon remélem, hogy az az együttműködés, amelynek a megállapodási dokumentumát hamarosan aláírjuk, nem ilyen együttműködés lesz, és meg fogja változtatni az Önök fejében is a nem ok nélkül a magyar 6
államról kialakult képet. A magyar állam pontos, megbízható partner, amely ha a szavát adja, akkor azt tartja is. Remélem, hogy rendben mennek majd a mi együttműködésünk tekintetében a dolgok. Engedjék meg, hogy konferenciájukhoz sok sikert kívánjak, a jövőt illetően pedig jó és sok munkát kívánok a magyar fogásztársadalomnak! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!
7
