D R . S Z A B Ó ED I T ÉDU A Ü G Y V É D I IR O D A D R . S Z A B Ó ED I T ÉDU A Ü G Y V É D
HU-1082 Bu d a p est, Kis Stá ció u. 3. V/2. / + 36 30 395 9013 E- m ail: edua.drszabo @ g m ail.c o m
NEMZETI GYERMEKVÉDELMI STRATÉGIA AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGBAN
DR. SZABÓ EDIT ÉDUA
2011. október 28.
Tartalomjegyzék
I. Bevezetés II. A Nemzeti Gyermekvédelmi Stratégia célkitűzései II.1. Sokszínűség II.2. A vidéki és hátrányos helyzetű családok számára is megfelelő hozzáférhetőség; II.3. Speciális igényű és fogyatékkal élő gyermekek integrálása II.4. Esélyegyenlőség biztosítása a különböző kulturális, etnikai és vallási háttérrel rendelkezők számára II.5. Szakértelemmel rendelkező személyzet alkalmazása II.6. Megfizethetőség; III. A Nemzeti Cselekvési Terv hatásának elemzése IV. Pénzbeli ellátások IV.1. Fizetett anyasági szabadság (Paid maternity leave) IV.2. Anyasági segély (Maternity Allowance) IV.3. Fizetett szülői szabadság (Paid parental leave) IV.4. Törvényes anyasági ellátás (Statutory Maternity Pay) IV.5. Apasági szabadság és fizetés (Paternity leave and pay) IV. 6. Gyámsági pótlék (Guardian’s Allowance) IV.7. Családi pótlék V. Szolgáltatások V.1. Bölcsőde V.2. Óvoda V.3. Napközi (out-of-school time provision, OSP) VI. Összefoglaló VII. Források
I. BEVEZETÉS 2
1998-ban az új munkáspárti kormány - amelynek a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni harc mind a szociális, mind a gazdasági programjában is központi helyet foglalt el elindította a Nemzeti Gyermekvédelmi Programot.
A program annak a Nemzeti Cselekvési Tervnek a része volt, amely megpróbálta felvázolni a társadalom azon szegmenseit, ahol ezen problémák koncentráltan jelentkeztek.
A cselekvési terv 6 nagyobb fejezetre bontható, amelyek közül a
gyermekszegénység felszámolása is egy kiemelt, hosszú távú célkitűzés volt, amelynek célja,
hogy
2010-re
felére
csökkentsék,
2020-ra
pedig
teljesen
eltűnjön
a
gyermekszegénység.
A gyermekszegénység elleni program középpontjában a gyermekek napközbeni ellátásának megszervezése és a szülőknek a gyermekek fejlődésében való érdekeltté tétele állt. Itt tehát, szemben más országok gyakorlatával, nem elsősorban az oktatási eredmények javításán, a születésszám növelésén vagy a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségek mérséklésén volt a hangsúly a családpolitikai reformok elindításakor.
A Nemzeti Gyermekvédelmi Program egy komplex kezdeményezés a szükséges gyermekgondozási
szolgáltatások
fejlesztésére,
bővítésére,
végrehajtására
és
fenntarthatóságára az Egyesült Királyságban. A Nemzeti Gyermekvédelmi Stratégia célul tűzte ki a minőségi gyermekgondozás fejlesztését és támogatását a 0-14 évesek, és ahol ez lehetséges, az idősebb korosztályok körében is.
A Nemzeti Gyermekvédelmi Stratégia elsődleges célkitűzése volt öt éven belül kialakítani a jó minőségű, ugyanakkor megfizethető gyermekgondozást, amely ugyan helyi szinten, 3
decentralizálva működik, azonban azt az Oktatási és Foglalkoztatási Minisztérium (Department for Education and Employment, DfEE) irányítja és koordinálja.
Külön pénzügyi alapot hoznak létre a gyermekgondozási helyek bővítése céljából, amelynek keretében a 3-14 éves korosztály részére öt éven belül 865.000 főre kívánták növelni az intézmények befogadóképességét.
Tovább próbálták csökkenteni az alacsony jövedelmű háztartásokban élő, illetve az olyan háztartásokban élő gyermekek számát, ahol senki sem dolgozik. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy aktív munkaerő-piaci eszközökkel mindenkinek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy dolgozhasson. Ezen kívül folyamatosan képezni kell a munkaerőt, és „családbaráttá” kell tenni a foglalkoztatást.
Az első ilyen nemzeti próbálkozás a különböző New Deal programokkal 1998-as: a 6 hónapnál hosszabbabb munkanélküli 18-24 évesek foglalkoztatathatóságát próbálták növelni. Később hasonló programok indultak a 25 évnél idősebbek, az 50 év felettiek, az egyedülálló szülők és a fizikailag/szellemileg korlátozottak számára is.
A New Deal elnevezésű programcsomag esélyt kínált mindenkinek arra, hogy a támogatások helyett saját lábára álljon, munkája legyen. Külön New Dealt dolgoztak ki fiatalok, gyermeküket egyedül nevelő szülőknek (Lone Parent Childcare Grant) 2001-től 2004-ig a program 24 millió fontot szánt arra, hogy segítse a gyermeküket egyedül nevelő szülők továbbképzését, és anyagi segítséget nyújtson a gyermekneveléshez. Ennek eredményeképpen 326280 részvevőből 175810 főnek tudtak munkát adni.
Az Egyesült Királyság kormánya minden gyermek számára nyugodt életkezdést kívánt biztosítani, minőségi gyermekgondozást az iskoláskor elérése előtt, illetve megfelelő előképzést az iskolakezdéshez. A 3-5 évesek számára kötelező előképző programokat 4
indítottak. A kormány arra törekedett, hogy tovább növelje az iskolába lépés előtti intézmények kapacitását. 1997 óta 647ezer új helyet hoztak létre, és további 250ezer helyet terveztek létrehozni a még nem iskoláskorú gyermekek ellátására.
Programok egész sora kezdődött el a kisebbségi, vagy másként hátrányban lévő diákok felzárkóztatására: elindult a „Városok Kiválóságai Program” a lecsúszott negyedekben, „Oktatási Akció Zónák” alakutak a marginalizálódott területeken, megújították a szakmunkásképzést.
Egy csomag elfogadására is sor került, amely a következő intézkedéseket tartalmazza: • Gyermekgondozási Segély emelése heti 100 fontra; • 26 hetes fizetett szülési szabadság minden nőnek, ami további 26 hét fizetés nélküli szabadsággal meghosszabbítható, így egy év távollétet engedélyez; • a férfiaknak két hét fizetett szülési szabadság; • az olyan családoknak, ahol gyermeket fogadtak örökbe, hasonló jogokat kell biztosítani, mint a vérségi kapcsolaton alapuló családoknak.
A későbbi években pedig az iskolakerülés, az oktatási rendszerből való kikerülés, a bűnözés, a koldulás, és a korai teherbeesés kiküszöbölése is bekerült a célok közé. A kormány álláspontja szerint a helyi szervezeteknek kell elérni azt, hogy minden gyermek iskolába járjon. Mivel az iskola az amúgy is anyagi gondokkal küzdők számára még több kiadást jelent, ezért ezeket a családokat anyagilag támogatni kell.
Az Egyesült Királyságban jelentős számú fiatal lány szül gyermeket. Az utóbbi évek megelőzési programjainak köszönhetően 1998 és 2001 között a 16 és a 18 év alatt szülők száma is tíz százalékkal csökkent. Legfontosabb feladat, hogy szülés után a fiatal lányokat visszasegítsék az oktatásba, hiszen azok az emberek, akik megfelelő oktatásban 5
részesültek és versenyképes tudással rendelkeznek, sikeresebben kerülhetik el, hogy társadalmilag kirekesztetté váljanak
A „Biztos Kezdet” (Sure Start) program célja, hogy összehangolja az egészségügy, az oktatás és a gyermekgondozás területeit, hogy ezáltal is elő tudják segíteni a legfiatalabbak (0-3 évesek) számára a lehető legoptimálisabb feltételeket.
A képzések és az oktatások finanszírozását az ún. „Képzési és vállalkozási tanácsok” (Training and Enterprise Councils, TECS) révén kívánták megvalósítani, amelyek a helyi együttműködő partnereket támogatták.
A Nemzeti Gyermekvédelmi Stratégia legfontosabb pontja az ún. Korai Fejlesztő és Gyermekgondozó Társulások (Early Years Development and Childcare Partnerships, EYDCP) megalakítása, amelyeket a gyermekgondozás szempontjából kulcsfontosságú helyi csoportokból hoztak lére (önkormányzat, szülők, munkavállalók, iskolák, egyházak, klubok stb.). Ezek olyan helyi szintű szervezetek, amelyek a 3-4 évesek univerzális ellátását, és gondozását végzik.
A Társulásokban az állami fenntartású, a magán- és az önkéntes szervezésű szektorok, a helyi nevelési, egészségügyi és szociális szolgáltatások, a munkáltatók, a trénerek, a tanácsadók és a szülők képviseltetik magukat. A Társulás tagjai önkénteses alapon vesznek részt a munkában. Feladatuk a helyi gondozási ellátások aktuális helyzetének felmérése, és a bővítés jövőbeli lehetőségeinek megtervezése. A Helyi Nevelési Hatósággal (Local Education Authority) együttműködésben minden helyi Társulás éves tervet készít a korai fejlesztésről és gondozásról.
6
Az EYDCP-tervek a 3-4 évesek korai fejlesztésének bővítését célzó országos célkitűzésekkel összhangban a kisgyermekellátás helyi igényeinek megoldására készítenek
terveket.
A
terveknek
a
helyi
ellátási
formák
minőségének,
megfizethetőségének és hozzáférhetőségének szempontjait kell megvizsgálniuk, illetve a Gyermekgondozási Információs Szolgáltatások (CIS – Childcare Information Services) létrehozásával megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk a szülőknek.
A kormány felismerte, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni harc csak úgy lehet eredményes, ha minél több, lehetőleg más rétegből származó ember dolgozik egyegy partnerségben. Az ezen a területen tapasztalattal rendelkező nők és férfiak, önkéntesek, szociális partnerek és a helyi önkormányzatok együttműködése nagyon fontos. Ezeken a társulások keresztül tudták kibővíteni a gyermekgondozási intézmények kapacitását. A stratégia által jellemzővé vált a szociális és oktatási szolgáltatások decentralizálódása és az irányítás áthelyeződése a központi szintről az önkormányzatok szintjére. A változást az az igény motiválta, hogy a döntéshozatal és a kivitelezés közelebb kerüljön a fogyasztókhoz, illetve alkalmazkodjon a helyi körülményekhez és igényekhez.
A decentralizálás a fogyasztó-központú szemléletet erősíti, személyre szabottabbá téve a szolgáltatásokat és szélesítve a választékot. A decentralizáció az ellátás változatosságát, és néhány esetben a szolgáltatások privatizációját mozdítja elő.
A Társulások működését, struktúráját az oktatási minisztérium évente felülvizsgálja, és csak ezután adnak engedélyt a következő évi tervek megvalósításához. A 2000-2001. évben 146 Társulás kapott engedélyt.
II. A NEMZETI GYERMEKVÉDELMI STRATÉGIA CÉLKITŰZÉSEI
7
A Nemzeti Gyermekvédelmi Stratégia számos tényező figyelembevételét követelte meg az új gyermekgondozási szolgáltatások terén:
II.1. Sokszínűség
A változatosság segítheti, de nem feltétlenül segíti a szülői igények kielégítését. A fogyasztó-orientált megközelítés nagy hangsúlyt fektet a rugalmasságra és a választási lehetőségek biztosítására. A költségek, a helyszín, a gyermek életkora és a szülők munkaideje valójában egyaránt korlátozzák a szülők választási lehetőségeit. Fontos törekvés még a rugalmas szolgáltatások létrehozása egész napos, félnapos, alkalmi ellátási formák, játszócsoportok kialakítása, a gyermekek, valamint a dolgozó és nem dolgozó szülők érdekében. A szülők szívesebben választanak az otthonhoz hasonló körülmények között, kis létszámú, vegyes életkorú csoportokban zajló ellátást, másfelől azonban az alacsonyabb költségek és a megfizethetőség is indokolhatják a választást.
További probléma a helyhiány, és az, hogy az ellátások nem képesek megfelelni a szokatlan
vagy
hosszabb
munkaidőben
dolgozó
szülők
által
támasztott
követelményeknek, ami pedig a szülők jelentős részének fontos volna.
Mivel Nagy-Britannia is olyan ellátások kialakításra törekszik, amelyek rugalmasak és jobban alkalmazkodnak a szülők munkabeosztásához, még egy kérdés felmerül: vajon a szolgáltatásoknak kellene alkalmazkodniuk a hosszabb és szokatlan munkaidőhöz, vagy a munkáltatóknak kellene jobban támogatniuk a szülőket, akik több időt szeretnének a gyermekeikkel tölteni?
II.2. A vidéki és hátrányos helyzetű családok számára is megfelelő hozzáférhetőség
8
A hozzáférhetőség kérdésének vizsgálatakor számos tényezőt figyelembe kell venni: a hozzáférhetőség területi egyenlőségét (úgy a városi, mint a falusi régiókban), az ellátás megfizethetőségét, a napi és éves nyitva tartást; a rugalmasságot; a különböző életkorú és speciális nevelési szükségletű gyermekek helyét az ellátásban.
A szociális és oktatási ellátások decentralizálódásával – önkormányzatok és régiók között – nagy különbségek alakulnak ki az ellátás elérhetőségében és színvonalában. A különbségek tükrözhetik a szülői igények és elvárások földrajzi területenként változó eltéréseit is. A brit példák is azt igazolják, hogy a piaci szemlélet a szolgáltatások egyenetlen fejlődését vonja maga után. Különösen ott alakulhat ki hiány az alacsony jövedelmű környékeken, ahol az igényvezérelt támogatás a jellemző (vagyis ahol az ellátásokat igénybe vevők közvetlenül kapják a támogatást), mivel sem a magán fenntartású, sem a nonprofit működésű intézmények nem képesek fennmaradni.
A legtöbb országban – így Nagy-Britanniában is - a vidéki és a nagyvárosi ellátások között is nagy eltéréseket találhatunk. A vidék megfelelő ellátását akadályozza a lakosság szétszórtsága, az alacsony népsűrűségből fakadó alacsony kereslet, a rossz közlekedés, a megfelelő
épületek
és
a
megfelelő
végzettségű
munkaerő
hiánya.
A
kis
gyermekcsoportokat ellátó szolgáltatások működésének biztosítása érdekében többféle megoldás
elképzelhető:
meglévő
szolgáltatások
célzott
finanszírozása,
a
kisgyermekellátás alapfokú oktatással való összevonása, utazó nevelőkkel a mobilis szolgáltatások bevezetése és a családi napközik létrehozása.
A program keretén belül a kormány 1998-ban 300 millió £-ot különített el az új férőhelyek számának bővítésére, amelyből 170 millió £-ot az iskolán kívüli gyermekgondozási intézmények támogatására szánt az elkövetkezendő 5 évben. Ezen kívül további 3 millió £ összegű támogatást nyújtott a színvonalas, iskola előtti és iskolán kívüli klubok támogatására. II.3. Speciális igényű és fogyatékkal élő gyermekek integrálása
9
Mint ahogy a legtöbb európai országban, így Nagy-Britanniában is helyesnek tartják a fizikai, mentális és tanulási problémákkal küzdő gyermekek integrálását, amennyiben a gyermek számára ez tűnik a legkedvezőbb megoldásnak.
Számos országban (pl. Dániában, Finnországban, Norvégiában, Svédországban) tudatosan törekednek arra, hogy ezek a gyermekek elsőbbséget élvezzenek az ellátásokba való bekerüléskor, és az intézmények további támogatásokat kapnak a gyermek-személyzet létszámarányok közötti különbség csökkentésére, az egyéni bánásmód és a speciális végzettségű dolgozók jelenlétének biztosítására.
A korai intervenciós szolgáltatások a következő célokra irányulnak: a problémák korai felismerése; a problémák vagy további nehézségek kialakulásának megelőzése; a fejlődés ösztönzése; a családok segítése, támogatása. A 80-as éveket megelőzően ezeket a tevékenységeket szinte kizárólag az egészségügy vállalta fel. Manapság az oktatási szektor kulcsszerepet kap a fogyatékosságok és tanulási nehézségek kezelésében.
Bár minden gyermek számára nyitott a kisgyermekellátás, ugyanakkor különleges figyelmet fordítanak, és további erőforrásokat irányítanak a speciális nevelési szükségletű, normál ellátásban részt vevő gyermekek felé. Fontosnak ítélik a speciális nevelési szükségletű gyermekek integrálását. A speciális nevelési szükséglet fakadhat fizikai, mentális, érzékszervi hátrányokból; vagy szocio-ökonómiai, nyelvi, és kulturális tényezőkből.
Az ENSZ Gyermeki Jogokról szóló konvenciójának 23. cikkelye megerősíti az ilyen gyermekek jogát a teljes és tartalmas élethez, és a közösségi életben való normális és önálló részvételhez.
II. 4. Esélyegyenlőség biztosítása a különböző kulturális, etnikai és vallási háttérrel rendelkezők számára 10
Napjainkban a társadalmak egyre sokszínűbbé válnak, ezért fokozottan kell figyelni az etnikai és kulturális érzékenységre, a nyelvi különbségek tiszteletben tartására és olyan tanulási körülmények kialakítására, amelyben a gyermekek és családjuk másságának tisztelete nem szenved csorbát.
Az alapfokú képzés tantervei a többségi nyelvet, értékrendet és szemléletet tükrözik, ezért a stratégia létrehozói álláspontja szerint nagy a veszélye annak, hogy azok a nyelvi vagy etnikai kisebbségből származó gyermekek, akik nem vettek részt a kisgyermekellátásban, hátrányba kerülnek az iskolakezdéskor.
Ugyanakkor felismerték a kisgyermekellátás szerepét a társadalmi kirekesztettség szempontjából veszélyeztetett – különösen a szegénységben élő, illetve a bevándorló családokból származó gyermekek – egyenlő lehetőségeinek biztosításában.
Ezen kívül a társadalmi kirekesztés szélén álló gyermekek anyagi támogatásban részesülnek. A nyugodt családi élet minden ember számára fontos, különösen a jövő generációi számára, hiszen csak harmonikus környezetben valósulhat meg a gyermekek normális testi, lelki fejlődése.
A „Sure Start” program kidolgozása a gyermekek biztos és nyugodt életkezdését kívánja segíteni. A Sure Start minisztériumok közötti együttműködéssel megvalósuló, a szegénység megszüntetésére irányuló program, amely területközpontú, és valamennyi 4 éven aluli gyermeknek ellátást kínál, a szülők jövedelmétől függetlenül.
A Sure Start partner-központú szemléletmóddal működik együtt a helyi ellátókkal, amelybe bevonják a köz-, és a magánellátókat, az önkénteseket, a közösségi szervezeteket 11
és a szülőket. Elsőbbségi elvek alapján plusztámogatásokat kapnak a szociálisan, kulturálisan és gazdaságilag hátrányos helyzetű zónákban működő óvodák és iskolák, abból a célból, hogy a gyermekek nevelését több szolgáltatás mozgósításával, azokkal együttműködésben javítsák. A földrajzi célterületek kijelölésével ezek a programok egyenlő nevelési feltételeket biztosítanak, anélkül, hogy az egyes gyermekeket „megbélyegeznék”.
II.5. Szakértelemmel rendelkező személyzet alkalmazása
Az egyik legfontosabb célkitűzés a hozzáférhetőség mellett a kisgyermekellátás minőségének biztosítása. A friss kutatások nagy része azt igazolja, hogy a jó színvonalú ellátás nagyon fontos a korai életévekben. A jó minőségű ellátásban részesülő gyermekek jobb kognitív és nyelvi képességekkel rendelkeznek, mint azok, akik kevésbé jó színvonalú ellátást kaptak (Bowman et al., 2000; Cost, Quality, and Child Outcomes, [CQCO] Study Team, 1995, 1999; NICHD, 1997). Az alacsony színvonalú ellátásban részesülő gyermekek között gyakoribbak a nyelvi nehézségek, a szociális és viselkedési problémák (Whitebook et al., 1989).
A stratégia fő célkitűzései a korai gyermeknevelés és a gyermekgondozás szorosabb összekapcsolása, az ellátás gyors bővítése, a minőségfejlesztés, az egységesítő és integrációs törekvések, s a rendszer egészébe történő állami befektetések növelése.
Ennek keretében kívánták támogatni a szülőket és a gondozókat a következetesebb szabályozás kialakításával, új szabványok létrehozásával, színvonalas iskolai és iskolán kívüli programok szervezésével, új képzések és képesítések kialakításával, valamint a gyermekgondozók számára a képzési feltételek javításával. A gondozók képzésére 1998ban 4 millió £-ot különítettek el.
Fontosnak tartották a gyermekgondozói pálya feltételeinek javítását, a szakma vonzóbbá tételét, a követelmények növelését. A Nemzeti Gyermekvédelmi Program célja nem 12
csupán az, hogy a gyermekeknek legyen hol várakozniuk, amíg a szüleik értük nem mennek, hanem a program igyekszik biztosítani a gyermekek, különösen az egészen kicsik számára a megfelelő bánásmódot, ezen kívül pedig színes, kreatív programokat, sportolási lehetőségeket.
Az ellátás hozzáférhetőbbé tétele – vagyis a szolgáltatások igénybe vételének megkönnyítése – fontos vezérelv. Ugyancsak fontos az egyenlő hozzáférés biztosítása, vagyis olyan, magas színvonalú és megfizethető ellátás biztosítása, amely megfelel a gyermekek és családok változatos igényeinek, és külön figyelmet fordít azokra a gyermekekre is, akik leginkább támogatásra szorulnak.
A központi ellenőrzés gyengülésével az önkormányzatok gyakran összevonják a támogatási forrásokat, és az adminisztratív és elvi irányítás életkortól és ellátási formától független integrálására törekednek. A helyhatóságok egyre gyakrabban szervezik úgy a helyi adminisztrációt és bizottságokat, hogy a kisgyermekellátást és az oktatást összevonják (illetve olykor más, kisgyermekellátó szolgálatokat is), többnyire az oktatásügy irányítása alatt. Bár merülnek fel problémák a szolgáltatások és a szakemberek ilyen összevonásai kapcsán, az egységes adminisztráció mégis a koordinált és interdiszciplináris együttműködést segíti elő, valamint a kisgyermekellátás egységes, feltehetően hatékonyabb megszervezését.
Bár Nagy-Britannia megőrizte az erősen centralizált felügyeleti rendszert (OFSTED), olyan eszközöket is kifejlesztettek, amelyek a pedagógusok munkájának önértékelését ösztönzik. Az Effective Early Learning (EEL – Korai Hatékony Tanulás) projekt az önértékelés módszeres folyamata, amelyet egy egész intézmény végez, külső támogatással és jóváhagyással. Az önértékelési folyamatot egy EEL-képzésben részt vett külső tanácsadó segíti, aki a szaktudást nyújtja.
Az EEL-en alapuló önértékelési modell részét képezi az Early Excellence (korai fejlesztő) központokat támogató kormányzati program értékelési folyamatának. Angliában a 13
kormány által támogatott modellértékű Korai Fejlesztő központok az integrált szolgáltatások széles skáláját kínálják, köztük korai fejlesztést a 3-4 éveseknek, egész napos ellátást a 0-3 éveseknek, alkalmi gyermekmegőrzést, problémafeltárást, családsegítést, egészségügyi ellátást, felnőttoktatást, és gyakorlati képzést.
A gyermekgondozás minőségének biztosítása az 1989. évi Gyermek Törvényen (Children Act) alapul, amely a 8 év alatti gyermekek gondozási intézményeit szabályozza.
A minőségről alkotott elképzelések eltérőnek, annak megfelelően, hogy milyen értékrendet, jövőbeni célokat tartanak fontosnak az egyes érdekcsoportok: az önkormányzatok, a szülők, a gyerekek, a munkáltatók és az ellátók.
A szülők a kisgyermekellátásnak gyakran olyan aspektusait tartják fontosnak, amelyek nem szükségszerűen egyeznek a hivatalok szempontjaival; az alapfokú oktatásban tanító pedagógusok
és
a
kisgyermekellátásban
dolgozók
ugyancsak
különbözőképpen
vélekednek a kisgyermekellátás céljairól. Hasonlóképpen, ha a gyerekek minőségről alkotott véleményére vagyunk kíváncsiak, bizonyos életkorokban sokkal többre értékelik a barátkozást, illetve valamilyen gyerekkori készség begyakoroltatását, mint a szülők és pedagógusok által megfogalmazott nevelési célokat.
A jelenlegi kutatások során makroszintű elemzést végeztek arról, hogyan befolyásolja a miliő és a kultúra az egyes országok minőség-meghatározásait (Moss and Pence, 1994; Dahlberg et al., 1999). Ez a kutatási irány abból indul ki, hogy a minőségről alkotott elképzelések eltérései a gyermekkor és a társadalom eltérő szociális konstrukcióinak és reprezentációinak köszönhetőek.
E szerint a nézőpont szerint a kisgyermekellátás politikáját és a szolgáltatások minőségét alapvetően meghatározzák a gyermekkorról és a nevelésről alkotott elképzelések, például: 14
mit jelent a gyermekkor ebben a társadalomban; hogyan kell gondozni és nevelni a kisgyermekeket; melyek a nevelés és a gondozás, illetve a gyermekintézmények céljai; mi a feladata a kisgyermekellátásban dolgozóknak.
Mivel a kisgyermekek különösen érzékenyek, fontos, hogy szigorú szabályrendszerrel is védjék az érdekeiket, amelyeket –többek között - előre meghatározott követelményekkel biztosítanak. A minőség megállapításakor azonos strukturális szempontokat alkalmaznak (pl.
gyermek-személyzet
arány;
csoportméret,
fizikai
körülmények,
személyzet
képzettsége).
A minőség mérésére standardizált megfigyelési skálákat és gyermek-megfigyelési eszközöket alkalmaznak.
A minőségbiztosítás felelőssége megoszlik a külső értékelők, a pedagógiai szakértők, a személyzet és a szülők (sőt alkalmanként a gyerekek) között. Egyre inkább jellemző a külső fél által hitelesített önértékelés, amely elősegíti a folyamatos ellenőrzést és minőségfejlesztést.A kormány többféle módon támogatta a minőségfejlesztést, melyek a következők: alapprogramok és célvezérelt irányítás; önként vállalt normák és akkreditáció; a helyi irányítás technikai támogatása; a személyzet iskolázottságának és státuszának javítása; az önértékelés és az elszántság fejlesztésére irányuló vizsgálatok; demokratikus ellenőrzési rendszer kidolgozása a szülők bevonásával.
Álláspontjuk szerint a gyermekgondozásnak változatosnak kell lennie, amely ösztönzőleg hat a gyermekek fejlődésére, ezen kívül pedig kielégíti szükségleteiket is, hiszen az egészen kis gyermekeknél még nem húzható éles határ a nevelés és a gondozás között.
A strukturális alapfeltételeken kívül a színvonalát a folyamat jellemzői is (vagyis a programok tartalma), valamint az eredmények (vagyis az, hogy a gyermekek milyen 15
ismereteket és tapasztalatokat szereznek az egyes programok során) is meghatározták. A folyamatot vizsgáló mutatók elsősorban az egészségügyi és biztonsági feltételeket, gyermek-személyzet interakciókat, a szülőkkel való együttműködést és a felkínált tapasztalatszerzési és szociális lehetőségeket jellemzik. Az eredmény-mutatók a gyermekek fejlődési és tanulási jellemzőit mérik, és a kisgyermek-ellátási intézmények tevékenységének hatékonyságát próbálják értékelni.
Az egyes rendszer szintjén a következő feltételek a leglényegesebbek: megfelelő befektetés; összehangolt irányelvek és határozott keretek; hatékony és összehangolt irányítási rendszer; a munkaerő megfelelő képzettsége és munkafeltételei; pedagógiai keretek és útmutatók; megbízható adatgyűjtési eljáráson alapuló rendszeres ellenőrzés.
II.6. Megfizethetőség
Nagy-Britanniában korábban nem biztosították törvények az ellátásokhoz való jogot, különösen a nagyon fiatal gyermekek esetében. A stratégia megvalósításáig NagyBritanniában a közfinanszírozású kisgyermekellátás csak az alacsony jövedelmű családok gyermekei és a veszélyeztetett gyermekek számára volt elérhető.
Azonban még közülük sem mindenki vet részt az ellátásban és az ellátás gyakran nem is volt egész napos. A térítési díjakat megfizetni képes és munkáltatói támogatást élvező szülőknek nagy esélyük volt arra, hogy magas színvonalú magánintézménybe írassák gyermeküket, viszont a közepes vagy alacsony jövedelemmel rendelkező szülők közül azonban sokan nem tudták megfizetni a magas térítési díjakat, ugyanakkor túl magas volt a keresetük ahhoz, hogy a közfinanszírozású ellátásra jogosultak legyenek, így komoly nehézséget jelentett megfelelő ellátásról gondoskodni.
A stratégia kidolgozása óta javult a helyzet, egyre több támogatás jutott a közepes és alacsony jövedelmű családoknak, így ők is igénybe vehetik a magánszektor szolgáltatásait 16
Az egyenlőséget biztosító, szélesebb rétegek számára hozzáférhető szolgáltatások egyre elterjedtebbé váltak.
Az adópolitika – legalább is a szerényebb jövedelműeknél – családcentrikusabbá vált. Az alacsony jövedelmű, dolgozó családok részére gyermekgondozási adójóváírást vezettek be, amelynek eredményeképpen az egy gyermekes családoknál ez heti 70 £-ot, a két- vagy több gyermekes családoknál pedig heti 105 £-ot jelent.
Az Egyesült Királyságban az adóalany a magánszemély, a férj és feleség külön adózik. A kedvezményeknek két fajtája létezik 2003 áprilisa óta. Az ún. Working Families’ Tax credit (WTC) és a Children’s Tax Credit (CTC). A juttatások célja a munkára ösztönzés és a gyermekszegénység csökkentése.
A WTC-t az egyedülálló vagy házas/együtt élő alacsony jövedelmű, de foglalkoztatott pároknak fizetik. Ennek része lehet a CTC, amely bizonyos jövedelemszint alatt jár a legalább egy 16 évesnél (illetve 19, ha nappali felsőoktatásban vesz részt) fiatalabb gyermeket nevelő családoknak, illetve azoknak, akik fogyatékos gyermeket nevelnek (korhatár nélkül).
A CTC kifizetése nem függ attól, hogy az igénylő dolgozik-e vagy sem. Az összeget havonta fizetik. Az adatok szerint a CTC a gyermeknevelés költségeinek 80%-át fedezi.
A munkáltatók utalványokat is adhatnak dolgozóiknak azok gyermekei napközbeni ellátásának támogatásaként. A munkáltató alapvetően háromféle támogatást biztosíthat dolgozói gyermekeinek napközbeni gyermekellátásához, amelyek mindegyike adó- és járulékmentes:
• utalványokat heti 55/havi 243 angol font erejéig; • szolgáltatások megvásárlását dolgozóiknak heti 55/havi 243 angol font erejéig; 17
• saját (munkahelyi) intézmény fenntartását; ebben az esetben a munkahely által biztosított támogatás teljes összege adó- és járulékmentes.
Az adó- és járulékmentesség azt jelenti, hogy a támogatás összege után a dolgozónak nem kell jövedelemadót és járulékot, a munkáltatónak pedig társadalombiztosítási járulékot fizetnie.
Értelemszerűen a munkanélküli és a vállalkozó szülők nem részesülhetnek ilyen támogatásban. Azok a dolgozók jogosultak támogatásra, akik 15 év alatti gyermeket nevelnek. Fogyatékos gyermek esetén a jogosultsági határ a 16 éves kor. Nem veszik viszont figyelembe sem a gyermekek számát, sem a család jövedelmi helyzetét.
Utalványokat a munkáltató igényelhet egy gyermekgondozási utalványokat forgalmazó (childcare voucher company) vállalattól, amelynek ezért fizet. A vállalat vagy közvetlenül a szülőkhöz juttatja el az utalványokat, vagy a munkáltatóhoz, aki aztán szétosztja a támogatásban részesülő dolgozói közt. A dolgozók ezekkel az utalványokkal „fizetnek” gyermekük ellátásáért. A gyermekellátást nyújtó szolgáltató a gyermekgondozási utalványokat forgalmazó cégtől kapja meg az utalványok ellenértékét.
A szülő az utalványokat a munkabéréhez képest többletként, vagy a munkabére egy részének „beáldozásával” kaphatja meg. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az utalványként kapott támogatás összegével csökken a bére. A munkáltató és a dolgozó ebben az esetben megállapodást kell, hogy kössön, amely tartalmazza a bércsökkenés mértékét, annak időtartamát, valamint az utalványok összegét.
A munkabérhez többletként kapott támogatás többe kerül a munkáltatónak, de kedvezőbb a dolgozónak, hiszen adó- és járulékmentes támogatást kap a munkabérén felül. Azonban a munkabér egy részének fejében kapott támogatás is kedvező dolgozónak, hiszen így 18
megtakaríthatja az adott részre eső adót és a járulékot. Mindkét szülő igénybe veheti az utalványos támogatást, így a megtakarítás összege még magasabb lehet.
A munkáltató akármekkora összegben juttathat utalványokat a dolgozóinak, de adó- és járulékmentességet csak a fenti összegek után kaphatnak. Az utalványokat olyan legális, intézményes kisgyermekellátást nyújtó helyeken lehet használni, amelyek regisztrációval rendelkeznek. A rokonok által biztosított ellátás nem számít ilyennek.
Általánosságban elmondható, hogy az Egyesült Királyság főként az alacsony jövedelmű, egykeresős, gyermekes családokat támogatja, méghozzá úgy, hogy az adót nem fizető alacsony keresetűek számára is hozzáférhető adókedvezményt biztosít: ha a család segélyben (Income Support) vagy álláskeresési támogatásban (Jobseeker’s Allowance) részesül, automatikusan jogosult a gyerekek utáni adókedvezmény (Child Tax Credit) teljes összegére.
Az ilyen rendelkezésekkel is erősítik az alacsony jövedelműek támogatásának társadalmi elfogadottságát.
III. A NEMZETI CSELEKVÉSI TERV HATÁSÁNAK ELEMZÉSE 19
A Nemzeti Cselekvési Tervet követő időszakban bekövetkező változások mérésére indikátorokat dolgoztak ki. Az indikátorok egy része az összes tagállamban alkalmazható, míg másik része Egyesült Királyság specifikus indikátor, amely az országot érintő problémákra világít rá.
Az indikátorok kimutatták:
• a gyermekek helyzetében sok területen jelentős javulás következett be: - csökkent az olyan gyermekek száma, akik olyan háztartásokban élnek, ahol senki sem dolgozik
- csökkent az alacsony jövedelmű háztartásokban élő gyermekek száma
- egyre több gyermek részesülhet minőségi gondoskodásban és előképzésben, mielőtt iskolába megy
- egyre több gyermek ér el megfelelő szintet a felmérő teszteken, amiket bizonyos időközönként kell kitölteniük
- 12-15 év közötti gyermekek dohányzását csökkentették, a 13-15 év közötti lányok teherbeesését, illetve a fiatalok közötti öngyilkosságok számát valamelyest sikerült visszaszorítani.
IV. PÉNZBELI ELLÁTÁSOK
20
IV.1. Fizetett anyasági szabadság (Paid maternity leave)
Az anyasági szabadság fizetett időszakát 2006 októberében növelték hat hónapról kilenc hónapra. Jelenleg az édesanya (vagy az örökbefogadó szülő) hat hétig kapja a fizetése 90%-át, felső korlát nélkül, és további 33 hétig egy egységes összegű, 112,75 £-os (165 euró) juttatást. (Leave Policies 2007, 275.) További 13 hétig, tehát nagyjából három hónapig fizetetlen szabadság jár az anyáknak. Összesen tehát 12 havi szabadságról van szó, amelyből fizetett szabadság nagyjából 9 hónap, és fizetetlen három hónap.
Az apák részére kéthetes apasági szabadság jár, amelyet a baba születése utáni első nyolc héten vehetnek ki, és szintén 112,75 £ egységes kifizetést kapnak. Az anyasági és az apasági szabadság feltétele a 26 hetes folyamatos munkaviszony a terhesség utolsó 15 hetéig bezárólag, ugyanannál a munkáltatónál.
IV.2. Anyasági segély (Maternity Allowance)
Legfeljebb 39 héten át folyósítják, heti összege 123,06 font, vagy a korábbi fizetés 90%-a (ha ez utóbbi kevesebb, mint 123,06 font). Az anyasági segélyre azok jogosultak, akik a gyermek tervezett születését megelőző 66 hétben legalább 26 héten keresztül foglalkoztatásban álltak, és ez idő alatt legalább 13 héten keresztül átlagosan minimum heti 30 fontot kerestek, és nem jogosultak a kötelező anyasági fizetésre.
IV.3. Fizetett szülői szabadság (Paid parental leave)
21
Fizetett szülői szabadság gyakorlatilag nem létezik Nagy-Britanniában. A törvény által garantált fizetetlen szabadság 13 hét gyermekenként (és szülőnként), amelyből egyetlen évben maximum négy hetet vehet ki a munkavállaló. Egyes munkáltatók adnak munkavállalóiknak ezen túl is szabadságot (11%), de csupán töredékük fizet valamiféle kompenzációt.
IV.4. Törvényes anyasági ellátás (Statutory Maternity Pay)
A törvényes anyasági ellátást a munkáltató fizeti 39 héten át annak, aki a szülést megelőző 15. héten már legalább 26 hete az alkalmazásában állt. Heti összege a korábbi fizetés 90%-a az első hat hétre, majd a fennmaradó időre 123,06 font (2009. április 5-től).
A törvényes anyasági ellátást helyettesítheti a munkáltató szerződéses anyasági ellátása, amely sajátos feltételeket támaszthat. A szerződéses ellátás összege azonban nem lehet alacsonyabb a törvényes ellátásnál.
IV.5. Apasági szabadság és fizetés (Paternity leave and pay)
Amennyiben a munkavállaló gyermeke születését megelőző 15. héten már legalább 26 hete a munkáltató alkalmazásában állt, apasági szabadság illeti meg. Az apasági szabadság időtartama maximum két hét lehet. A jogosultsági határ feletti jövedelem (2008-2009-es adóévben 90 font, 2009-2010-es adóévben 95 font) esetén az apasági szabadság idejére törvényes apasági járulék (statutory paternity pay) illeti meg, melynek mértéke a korábbi fizetés 90%-a, de maximum 117,18 font.
IV. 6. Gyámsági pótlék (Guardian’s Allowance)
22
Árva, vagy félárva gyermeket nevelők gyámsági pótlékra jogosultak, melynek mértéke jelenleg heti 13,45 font (2009. április 6-tól 14,10 font) a családi pótlékon felül.
IV.7. Családi pótlék
A családi pótlék jellegű ellátások két legfontosabb formája a gyermekgondozási támogatás és a gyermekek után járó adójóváírás. Ugyanakkor fontos tudni, hogy számos egyéb, az adórendszeren, valamint a helyi önkormányzatokon keresztül igényelhető jóváírás, támogatás és segélyfajta létezik, amelyek mind jövedelemteszteltek, és – mivel a lakosság tájékoztatása egészen kiválóan működik – széles körben elterjedtek.
A gyermekgondozási támogatás (child benefit) azoknak jár, aki akiknek „szokásos tartózkodási helye” az Egyesült Királyságban van, valamint törvényesen tartózkodnak az ország területén. Azon gyermekek után jár családi pótlék, akik: • 16 éven aluliak, • 19 éven aluli tanulók, • 16-17 év közötti regisztrált munkakeresők vagy képzésben részt vevők.
Összege egy hétre az első gyermek után 20£, minden további gyermek után 13,2 £ (Citizens Advice Bureau, 2008). Ehhez az ellátáshoz nincs szükség korábbi járulékfizetésre, tehát alanyi jogon jár. A gyermekgondozási támogatás a legjelentősebb pénzbeli családtámogatási forma, az összes pénzbeli támogatás 60%-át adja, és a GDP 1,2%-át tette ki 2006-ban. Összehasonlításképpen: az állami általános iskolák (public primary schools) teljes költségvetése a GDP 1,7%-a volt ugyanekkor (OECD Highlights, UK, 2007). A gyermekek után járó adójóváírást (child tax credit) a legtöbb család igénybe veheti. 2005-ben a gyermekgondozás költségeinek 70%-át, 2006-tól pedig maximum 80%-át fedezte az alacsony jövedelmű családoknál (Starting Strong 2006; Melhuish, 2007). A kedvezmény a gyermek 16 éves koráig, továbbtanulás esetén 20 éves koráig jár (MISSOC 23
2007). Összege függ a család nagyságától, jövedelmétől és egyéb körülményektől, és az előző évi nettó jövedelem alapján számítják ki. A juttatás több összetevőből áll: minden legalább egy gyermeket nevelő családnak jár maximum évi 545 £ (576 euró), amit „családi összetevőnek” (family element) hívnak. Ezen felül jár a legkisebb gyermek egy éves koráig maximum 454 £ (576 euró). A gyermekek után járó rész minden gyermek után 2085 £ (2647,95 euró), fogyatékkal élő gyermek esetén 2540 £ (3080 euró) évente (Citizens Advice Bureau, 2008).
V. SZOLGÁLTATÁSOK
V.1. Bölcsőde
24
Nagy Britanniában állami bölcsőderendszer nem létezik. Az OECD országtanulmánya szerint egyéves korig többnyire a szülők és családtagok vannak otthon a gyerekekkel, a gyermekek 20%-ára vigyáznak bejegyzett magánbölcsődékben (private day-nursery), illetve gyermekvigyázók (child-minders) és babysitterek alkalmazásával. 1-2 éves korban már 30% a magánellátásban részesülők száma, és a gyermekek további 30%-a jár játszóházba (Starting Strong 2006). Ezek időszakos szolgáltatások, amelyeknek kétharmadát nonprofit, egyharmadát profitorientált szervezetek működtetik.
Ugyanakkor a hátrányos helyzetű gyermekeknek és szüleiknek a kormány 1999-ben elindított Biztos Kezdet (Sure Start) programja nyújt komplex segítséget. A gyermekeket csecsemőkortól 4 éves korig (iskola-előkészítő csoportba járó gyerekek életkora) fogadják.
A Biztos Kezdet programokat az utóbbi években úgynevezett Gyermekközpontokká (Childrens’ Centers) alakítják át.
Ez az ellátás – amelyhez hasonlókat itthon a Gyermekszegénység Elleni Program keretében indítottak el – egyszerre célozza meg a gyermekek fejlesztését és a nehéz helyzetben élő szülőknek nyújtott szociális és mentális segítségnyújtást.
2004-ben 524 helyi Biztos Kezdet program működött. A kormányzati célkitűzés az, hogy 2010-re minden helyi közösségben működjön ilyen gyermekközpont, ami összesen 3500 intézményt jelent (Melhuish,2007).
V.2. Óvoda
Az óvodai szolgáltatást (nursery school) 2000 óta heti 12,5 órában ingyenesen (alanyi jogon) vehetik igénybe a családok a gyermekek hároméves korától ötéves koráig. Erre az 25
időszakra államilag jóváhagyott óvodai curriculum vonatkozik. Egyes óvodák napi hatórás időtartammal működnek, de a jellemző az, hogy csak délelőtt, napi 2,5 órában foglalkoznak a gyermekekkel. A gyerekek 96%-a hároméves korban – a fenti rövid időtartamban – óvodába jár, 54%-ban magán- illetve nonprofit szervezet által működtetett intézménybe (Starting Strong 2006). Szinte az összes négyéves (98%) óvodába vagy az iskolák által működtetett „nulladik osztályba” (reception classes) jár.
Öt és hat éves kor között minden gyermek ellátását az iskolák végzik, napi hat órában, reggel 9-től 15.30-ig (Starting Strong 2006, 418).
A kisgyermekellátás rohamos fejlődése ellenére még mindig nagy teher hárul a szülőkre, leginkább az anyákra, akik közül sokan választják a részmunkaidős foglalkoztatást, éppen a délutáni időszak „lefedetlensége” miatt.
A csecsemő- és kisgyermekellátás szervezett formáinak terjedése ellenére a legtöbb szülő még mindig munkaidejének átalakításával és informális ellátással oldja meg a gondozást. Jelentős azoknak a családoknak a száma, akik a két és fél órás foglalkozás után nagyszülők és/vagy babysitterek segítségével „juttatják haza” gyermekeiket, akikre aztán a munkaidő leteltéig otthon vigyáznak. A magasabb szocio-ökonómiai státuszú csoportok jobban támaszkodnak a szervezett ellátásra, mint az alacsony szocio-ökonómiai helyzetű csoportok, különösen a bevándorlók és az etnikai kisebbségek.
Bár az informális megoldások minden országban fontosak voltak, ez a megoldás manapság egyre inkább akadályokba ütközik, hiszen a hagyományos családi segítség – például a nagyszülők részéről, akik gyakran maguk is dolgoznak – egyre kevésbé vehető igénybe. Az informális megoldások visszaszorulása azt is jelzi, hogy ha létezik megfelelő 26
színvonalú szervezett, megfizethető ellátási rendszer, akkor csökken a családi, informális ellátás jelentősége.
A Biztos Kezdet program és a Gyermekközpontok fent ismertetett rendszere Nagy Britanniában együtt kezeli a 0–3 és a 4 éves gyermekeket, tehát – magyar szóhasználattal – az „óvodáskorú” gyermekek ellátását is megcélozta, különösen a hátrányos helyzetű térségekben.
Nagy-Britanniában 1998 óta minden 4 éves számára biztosítják az ingyenes félnapos óvodai foglalkozás (nursery education). A jogosultságot 2004-re a 3 évesekig kiterjesztették. A bővítést a hátrányos helyzetűekkel kezdték.
A kisgyermekellátásra való jogosultság 3 éves kortól kezdődik. Az ellátás időtartama minimum napi 2,5 óra (gyakran 6,5 óra), heti 5 napon keresztül. Az ellátás ingyenes.
A 3 éven aluli gyermekek nem jogosultak ellátásra, mivel megközelítési módjuk szerint a 3 éven aluli gyermekek ellátása elsősorban a család feladata, amihez azonban állami segítséget kapnak. Nagy-Britanniában a gyermekgondozási szabadság fizetett.
V.3. Napközi (out-of-school time provision, OSP)
A legtöbb iskolai szervezésű kisgyermek-ellátási forma nem egész napos, ugyanakkor sok szülő az átlagostól eltérő munkaidőben dolgozik.
Mivel az elő-iskolai és az iskolai foglalkozások kora délután véget érnek, sok gyermek tölti napja nagy részét valamilyen iskolán kívüli ellátási intézményben, többnyire az idősebb iskoláskorú gyermekekkel együtt. Hasonlóképpen, a legtöbb iskolai jellegű
27
szolgáltatás is szünetel nyáron, és más olyan időszakokban, amikor a szülők dolgoznak, ezért felmerül az iskolán kívüli ellátás igénye.
A napközi otthonos ellátás a kormány gyermekszegénység-ellenes stratégiája nyomán komoly fejlődésnek indult az elmúlt tíz évben. 1997-ben 137 ezer gyermek vett részt ilyen ellátásban, míg 2004-ben már 490 000. (Starting Strong 2007, 418.) Az iskolán kívüli ellátás történhet az iskola területén, vegyes életkorú ellátó intézményekben, vagy családi napközikben.
Az iskolán kívüli ellátás egyfajta „időkitöltő” szolgáltatás, amely az iskola területén működik, az iskolai oktatás előtt és után, időnként ebédidőben is. Ezeket az ellátásokat profitorientált és non profit jellegű (pl. szülői) szervezetek működtetik, vagy az iskolákban, vagy attól helyileg elkülönült, vegyes életkorú gyermekeket tömörítő intézményekben. A szolgáltatásokért többnyire térítési díjat kell fizetni, és az ellátásban dolgozók végzettsége alacsonyabb fokú, mint a kisgyermekellátásban dolgozóké általában.
A New Opportunities Fund (Új Lehetőségek Alap) és más alapítványok
keretében az állam támogatja az iskolákat, helyi hatóságokat és más szervezeteket, az iskolán kívüli ellátások beindításában.
Az Új Lehetőségek Alap összesen 45 millió fontot adott iskolán kívüli ellátások beindításához. 1999–2003 között 220 millió font fordítható erre a célra. 2000-ben 4400 iskolán kívüli klub működött Angliában, míg 1992-ben mindössze 350. A kormány tervei alapján 2010 után minden 3–14 éves gyermeknek lehetősége lesz az iskolán kívüli szolgáltatásra, amely a művészeti oktatást és a sporttevékenységet is magában foglalná. Egyelőre azonban, mint azt az OECD releváns tanulmányai leszögezik, a családok jelentős része nehezen oldja meg a gyermekek ellátását az iskolaidő utáni órákban.
VI. ÖSSZEFOGLALÓ
28
Több mint tíz év elteltével úgy tűnik, hogy a gyermekszegénység csökkentésében és a társadalmi integráció erősítésében sikeres a program, hiszen a szegénységben élő gyermekek számát a korábbi 3,4 millióról 2,8 millióra sikerült csökkenteni, és a korábban növekvő trendet folyamatos csökkenő tendencia váltotta fel (Government Response 2008). Ezzel Nagy-Britannia az átlagos mértékű gyermekszegénységgel rendelkező országok közé került a fejlett országok között.
Az 1998-ban kiadott Nemzeti Gyermekgondozási Program (National Childcare Strategy) célkitűzése az elérhető és egyúttal jó minőségű gyermekgondozási helyek létrehozása volt. A program a helyi önkormányzatok feladatává tette a kisgyermekekről való gondoskodást, de központi curriculumot dolgozott ki arra, és központi anyagi támogatást is nyújtott hozzá. 2006-ra a kiinduló évhez képest 525 000-rel több, összesen 1,2 millió gyermekgondozási helyet alakítottak ki (Melhuish 2007).
A nők, és azon belül az anyák munkavállalása Nagy Britanniában az OECD átlaga körül van (nők: 69% 2005-ben; anyák: 57% 2002-ben), azonban a nők 40%-a részmunkaidőben dolgozik (OECD, 2007). Mivel a férfiak és a nők fizetése közötti különbség NagyBritanniában az OECD átlagot meghaladja, összességében a munkavállaló nők, és különösen az anyák hátránya férfi társaikhoz képest igen jelentős (OECD 2007a). A teljes fertilitási ráta valamivel az átlag fölött van (1,7).
A rövid anyasági szabadság és a még mindig viszonylag kevéssé kiépített, illetve többnyire csak délelőtti gyermekgondozás, a közép- és felsőbb osztálybéli szülőket a fizetett magánellátás felé terelik, a szegényebb anyákat azonban az állami gondoskodás hiánya kizárhatja a munkavállalásból.
A fizetett (sokszor külföldi) babysitterek és a – sokszor a munka és az unokák ellátása között ingázó – nagyszülők, leginkább a nagymamák jelentik a családok jelentős része számára a munkavállalás és a gyermekvállalás összehangolásának fő eszközét. Az OECD (OECD 2007a) felhívja a figyelmet arra, hogy az egyedülálló szülőknek (többnyire 29
anyáknak) csak mintegy fele foglalkoztatott Nagy Britanniában, ami jóval az OECD átlag alatt van, és ami az ellátórendszer hiányosságaiból, és ezen belül is főként a tanításon kívüli gyermekellátás elégtelen voltából fakad.
Az Európa Unió Tanácsa 2011 júliusában többek között az alábbiakat állapította meg az Egyesült Királyságra vonatkozólag: „Az Egyesült Királyság munkaerőpiacának rugalmassága lehetővé tette, hogy meglehetősen jól reagáljon a GDP válság alatti jelentős csökkenésére. Az Egyesült Királyságban a 18–24 év közötti korai iskola- és képzéselhagyók aránya 15,7 %, azaz magasabb, mint az uniós átlag (14,4 %). Az ország munkaerőpiaca előtt álló másik fő kihívás az, hogy a gyerekek számottevő hányada (17,5 %) él aktív kereső nélküli háztartásban: ez a legmagasabb szint az EU-ban, ahol az átlag 10,2 %. A probléma különösen az egyszülős háztartásokban akut, ami a pénzügyi ösztönzők elégtelenségét és a jól működő gyermekgondozási lehetőségek hiányát tükrözi: a gondozási kötelezettségekkel rendelkezők több mint 32 %-a inaktív vagy részmunkaidőben dolgozik a gondozási szolgáltatások hiánya miatt (ez 4 százalékponttal több az uniós átlagnál)”.
VII. FORRÁSOK
The National Childcare Strategy 30
Meeting the Childcare Challenge – A framework and consultation document, presented to Parliament by The Secretary of State for Education and Employment and The Secretary of State for Social Security and Minister for Women (May 1998) Áttekintés Franciaország, Írország, Görögország és az Egyesült Királyság 2003-2005 évi Szegénységről és Társadalmi Befogadásról Szóló Cselekvési Terveiről - Regner Márta és Borsos Veronika, www.szmm.gov.hu The National Childcare Strategy - The poverity site - www.poverity.org.uk Tamás Pál: A Blairizmus és hatásai a magyar reformokra, Társadalomkutatás folyóirat, Akadémiai Kiadó, 0231-2522 (Print), ISSN1588-2918 (Online), füzet Volume 25, Number 4/November 2007, 367-392. oldal, DOI 10.1556/Tarskut.25.2007.4.2, Subject Group Bölcsészettudomány, társadalomtudományok és jog, Online dátum 2007. december 7. Gyarmati Andrea, Koltai Luca, Korintus Mihályné, Mózer Péter, Szikra Dorottya – Családpolitikák változóban, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, 2010., ISBN 978-96306-9580 Korintus Mihályné - A napközbeni gyermekellátás finanszírozásának lehetőségei A Tanács ajánlása (2011. július 12.) az Egyesült Királyság 2011. évi nemzeti reformprogramjáról és az Egyesült Királyság 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó aktualizált konvergencia programjáról szóló tanácsi véleményről, Hivatalos Lap C 217, 23/07/2011 o. 0012 – 0014 Biztos Alapokon – Kisgyermekkori nevelés és gondozás, OECD 2001
31
