1
´´ ÍGY SZERETNÉNEK ÉLNI OK Én úgy szerettem volna élni Minden halandóval beszélni
Ha egyszerre csak, mint egy ábrát, Letörölné a fekete táblát az Alkotó mûvészkeze s valami újat kezdene, de úgy, hogy égszín lenne a tábla s csodás világot tervezne rája a Teremtõ mûvészkeze... új Édenkertet festene!
Mindenkinek nevét kérdezni Mindenkinek szívét érezni A járdán osztani virágot Tegezni az egész világot Megsimogatni ami állat Érinteni minden fûszálat Imádni végtelen sereggel A napot ha fellángol reggel És énekszóval összejönni Az esti csillagnak köszönni S testvéri csókkal hazatérni Én így szerettem volna élni. Szép Ernõ gyönyörû verse az ars poetikája lehetne mindazoknak, akik emberekkel, emberi közösségekkel, s ezen belül fiatalokkal foglalkoznak. Hogyha ezeket a sorokat mindig komolyan ven-
BARÁTOK Nézem, nézem, de nem látom! Nézem a világot, de nem látom mi is az, amit nézek. Hiszen annyira hatalmas ez a világ, hogy szememmel csupán apró töredékét láthatom. Néha elveszettnek érzem magam egy ekkora helyen. Van úgy, hogy megijedek, mert fogalmam sincs róla, hogy hol is vagyok pontosan. Azt hiszem ilyenkor érzi úgy az ember, hogy „itt állok a semmi közepén és gõzöm sincs mit keresek itt, hogy kerültem ide és mit tegyek”. A félelem nõ bennem, mert nem tudom hol a helyem. Aztán erõt veszek magamon, bátor leszek és kinyitom a szemem, hisz semmit sem veszíthetek. Látom ... már látom, pedig most nem is nézek! Látom, hogy nem vagyok egyedül a világban. Még mindig nem tiszta teljesen... Hallgatom és már hallom. Igen! Beszélnek hozzám, kérdeznek és válaszolok. Beszélek hozzájuk, kérdezek és felelnek.
Letörölné a régi rosszat, varázsolna szebbet és jobbat a legnagyobb mûvész keze... egészen újat festene! Oly csodaszépet, hol a lények békességben, boldogan élnek, nincs félelem csak értelem... így álmodom... így képzelem!
nénk, szebbé lehetne változtatni a földet. Akkor talán elérhetnénk, hogy a jövõ nemzedéke már élhetõ, boldog világban nõhessen fel. Amikor fiatalokkal foglalkozunk, õket próbáljuk bevonni a közösségek életébe, hogy önmagukért és társaikért tenni képes felelõs emberek legyenek, jó lenne mindig erre a versre gondolnunk, és talán még a következõre is:
(Várnai Zseni: Így álmodom ... így képzelem — részlet) Lengyák István
Rám néznek, velem nevetnek, õk is érzik, amit én érzek. Ismerem õket, ismernek engem, bízom bennük, bíznak bennem. Még most sincs róla fogalmam, hogy hol is vagyok pontosan, de már
nem ijedek meg, mert abban biztos vagyok, hogy itt a helyem. Itt, köztük, velük, ebben a társaságban, hiszen õk nem idegenek, õk barátok. Az én barátaim. Rimai Loretta
2
´´ AZ IFJÚSÁG CIVIL SZERVEZODÉSE NAGYKANIZSÁN ÉS KISTÉRSÉGÉBEN Nagykanizsa és kistérségében 5000 fõre tehetõ a 18 év alatti fiatalok száma. Sajnos, jelenleg nem megfelelõ munka folyik, hisz szinte csak a kötelezõ feladatok ellátását lehet fellelni ezen a területen (vannak kivételek természetesen). Nem segítjük egyik ide kapcsolható területen sem a kevés, vagy éppen sok szabad idõ hasznos eltöltését. A fiatalok többsége az iskolai és az otthoni tanuláson kívül csak az internetezést tartotta „hasznos” szabad idõ eltöltésnek. Itt találkozhat, beszélhet barátokkal, ismerõsökkel. Ez addig rendben is lenne, amíg nem billen át egyfajta „egyhelyben ülök így is jó” szenvedéllyé. Ez nagymértékben függ a gyerekektõl is, de nekünk meg kell keresni azokat a találkozási pontokat, amelyek minden korosztályt megérintenek. Így talán csökkenthetjük azt a generációs szakadékot, ami jelenleg fellelhetõ. Olyan feladatokkal kell megbízni õket, amit saját maguknak találnak ki. Ami tetszik nekik, azt szívesebben végzik, és meg is óvják, mert tudják, hogy az õ munkájuk által jött létre. Programokat találhatnak is, de ezeket többnyire a kicsiknek szervezik. Holott a legaktívabb korosztály a 14-18 évesek, õk már nem biztos, hogy a felülrõl vezérelt programokra kíváncsiak. A mai helyzetben az irodalom, képzõmûvészet stb. terén a legfogékonyabbak. Igyekszünk figyelmüket átfordítani abba az irányba, hogy õk mondják, mondhassák el, hogy a felnõttek mit biztosítsanak számukra (tér és eszköz formájában). A többit, persze felügyelet mellett, nyugodtan rá lehet bízni a kreativitásukra. A jövõben tehát még nagyobb intenzitással kell foglalkozni velük, mert csak így tarthatjuk meg azokat az arányokat, melyek elõbbre vihetik ezt a generációt a közösségi élet terén. Elindítottunk egy kezdeményezést, nem csak Kanizsán, hanem a hozzá tartozó kistérségekben is. Megkeressük a fiatalokat, és kialakítjuk a kistérségi ifjúsági tanácsot. 26 település fiataljai, már a 18 év felettiek is bevonásra kerülnek.
Vándorcirkusz módszernek nevezném el azt a programot, mely a települések fiataljainak életét, és életvitelét mutatja be. Reményeink szerint érdekes kiállítások, kulturális rendezvények szemtanúi lehetünk minden egyes a kistérség-
3
hez tartozó településen, melynek központja a Nagykanizsai Többcélú Társulás majdani „új”, minta értékû intézménye lesz, mint kistérségi ifjúsági közösségi központ, amit mintaként szeretnénk állítani ország-világ szeme elé. Horváth Zoltán
HOGYAN ROMBOLJUK LE A TUDÁS VÁRÁT?
Egy magyar nyelv- és irodalom középszintû érettségi feladatsorára akadtam az Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapján. Na, amit a feladatban olvastam, azon fennakadtak a szemeim. Az érveléses feladatban ez a nagyszerûen megfogalmazott mondat állt: „Fejtse ki véleményét miben rejlik a tévésorozatok népszerûsége?” A téma teljes mértékben kedvezett azoknak a
társaimnak, akik szabadidejük nagy részét nem a könyvtárban töltik, de nem is a könyvek felett ülve. Helyette a „színvonalas” tévémûsorokat nézik. Már a téma megfogalmazásaként az elindító kérdés is abszurd. Az irodalom nem errõl szól, vagy remélem, hogy nem errõl. Sokkal inkább Gogolról, Dosztojevszkijrõl, Csehovról, Oscar Wilde-ról, Örkény Istvánról Gárdonyi Gézáról, Jókai Mórról, Nagy Lászlóról, József Attiláról és még sorolhatnám tovább. Ha ezután is ilyen, vagy hasonló feladatokkal találkozunk majd az elkövetkezõ években a magyar érettségiken is, felmerül a kérdés: Mi értelme van annak, hogy a diákok a magyar órákon hallgassák az elõadásokat, vagy „elvetemült módon” szépirodalmat olvassanak? Menjenek haza, kapcsolják
be a Barátok közt címû sorozatot vagy az egyéb mexikói szappanoperákat. Hiszen fel kell készülni az érettségire... Ezekbõl a sorozatokból bizonyára sokat fognak meríteni, ad nekik valami többletet az emberi kapcsolatok terén, és mellette megismerik a lélek rezdüléseit, és magukba szívnak rendkívül sok emberséget... Már elõre látom a „nagy ötlet” tovább-burjánzását más tantárgyakra: A következõ, matematika érettségi dolgozatban, majd az alábbi feladattal találjuk szembe magunkat: Találd meg az öt különbséget a két képen látható, jó alakú, meztelen hölgyeken... Tessék mondani: Ezért a sok nagyszerû, brilliáns, kifinomult pedagógiai ötletért esetleg fizettek is valakinek? Miksó Péter
KONGASSUK MEG A VÉSZHARANGOT A Frei-dosszié tavalyi „évadjának” utolsó mûsorát néztem, melyben magyar értelmiségiek, mûvészek, közéleti személyiségek vélekedtek Magyarország jövõjérõl. Hogy hova tart az ország? Mi lesz velünk 20 év múlva? Miután megnéztem a mûsort, annak kapcsán magam is gondolkodóba estem. Olyan kérdések merültek fel bennem, amikrõl hosszú ideig töprengtem. Hogy mik is ezek? Megosztanám õket ennek a cikknek az olvasóival. Milyen jövõ vár ránk, ha a roma lakosság gettóban, nyomornegyedekben él, és esélyük sincs arra, hogy gyermekeik beilleszkedjenek társadalmunkba, szakmát tanuljanak, többek közt az elõítéletek, negatív diszkrimináció miatt? Milyen jövõ vár ránk, ha a szegények, elesettek felé nem nyújtanak semmi segítséget azok, akiknek jobban megy? Ha homokba dugják a fejüket, és egy lesajnáló válasszal azt mondják: „Magukra vessenek, én mosom kezeimet”? Milyen jövõ vár ránk, ha mindenki pazarolja a vizet, az energiát, károsítja a környezetét, de a következményeknek hátat fordít?
Rónaszéki Linda: Merengõ Milyen jövõ vár ránk, ha az õszinteségrõl, az erkölcsrõl, törvénytiszteletrõl arra asszociálunk, hogy: Jah, az a lúzerek kenyere!? Milyen jövõ vár ránk, ha egy szegény család sarjának már azzal a gondolattal sem szabad foglalkoznia, hogy tanul-
4
mányait a felsõoktatás berkein belül folytassa, mivel nincs rá keret családjában, hiszen a tandíj számára horribilis? Milyen jövõ vár ránk, ha az adókerülésbõl sportot ûzünk, ha a közösbõl elveszünk, de bele nem adunk, viszont elvárjuk, hogy az állam gondoskodjon rólunk? Milyen jövõ vár ránk, ha az emberi irigység elnyomja azt, akinek elmés ötletei vannak, csak nem meri megvalósítani õket, nyilvánosság elé tárni, mert már elõre fél attól hogy mit reagál rá a közvélemény? Milyen jövõ vár ránk, ha a tolerancia legkisebb jelét sem mutatjuk egymás iránt? Ha nem fogadjuk el, hogy valaki más? Milyen jövõ vár ránk, ha abban lelünk élvezetre, ha mások munkáját nem értékeljük, ha odáig jutunk el, hogy a magunkét sem becsüljük. Milyen jövõ vár ránk, ha senki sem teszi fel a kérdést, hogy milyen jövõ vár ránk? Csak annyit tudok mondani: ÉBRESZTÕ! Miksó Péter
JÓTÉKONYSÁGI GYERMEKTÁBOR A Dél-Zalai Civil Fórum Egyesület partnerszervezeteivel, az Aranyfény Civil Egyesülettel, a Zemplén Sportegyesülettel és az Anima Egyesülettel karöltve 5. éve szervezi hátrányos helyzetû gyermekek részére az Alig-Vár Jótékonysági Gyermektábort. A megvalósításról a tábor vezetõjét, Budavölgyi Kálmánt kérdeztük. — Kinek az ötlete volt a tábor életre keltése? — Egyesületünk szociális programjában elsõ helyen szerepel a gyermekszegénység elleni küzdelem, ami több ezer családot érint a dél-zalai térségben. Az
Alig-Vár Jótékonysági Gyerektábor egy nyitott közösségi kezdeményezés, amelyhez mindenki szabadon csatlakozhat akár önkéntesként, akár támogatóként, és javaslatot tehet a rászoruló gyerekek részvételére. A táborokban hagyománnyá vált a gyermekek természetbeni segélyezése. A program egyik legfõbb értékének a hozzáadott közösségi munkát tekintjük. — Honnan gyûlik össze a forrás a tábor finanszírozására? — Állami támogatás hiányában egy alternatív rendszert dolgoztunk ki, amely példa értékû a szociális területen mûködõ szervezetek részére. A DZCF, az
esélyegyenlõség megteremtése érdekében olyan gyermekeknek akartuk megadni a lehetõséget a táborozásra, akik különben nem jutnának el nyaralni. Az elsõ tábort 2004-ben Muraszemenyén rendeztük, és azóta több helyszínen megfordultunk, így többek közt Zajkon és Keszthelyen, míg végül Zalamerenyén találtunk végleges otthonra. — Mik a tábor szervezésének alapelvei? — A résztvevõk számára a nyaralás ingyenes. Minden bevétele a rászoruló gyerekek ellátására fordítódik. A tábor szervezõi és önkéntesei semminemû anyagi juttatásban nem részesülnek. Az
Aranyfény Civil Egyesület és a Zemplén SE közösen menedzseli a kampányt. Ennek keretében turnusonként kb. 2 M Ft értékû termék, szolgáltatás és programfelajánlás gyûlik össze. A támogatók nagyrészt zalakarosi, keszthelyi és nagykanizsai vállalkozók és magánszemélyek, de érkezik felajánlás Veszprémbõl, Szigetvárról és Ausztriából is. Néha a Szociális Minisztérium is támogatja táborunkat. Sajnos a profitorientált, „elit” táborok elsõbbséget élveznek. — Milyen programok várják a gyermekeket a táborban? — A központi bázis Zalamerenyén van. A programok közt futóvad-lövé-
5
szet, népzenei est, hajókirándulás, múzeumlátogatás, játszóház, kisvasutazás, gólyalábazás, kutyás bemutató, rockkoncert, túrázás, sport- és szellemi vetélkedõ, drogprevenciós elõadás is szerepel. A legnagyobb élményt a zalakarosi fürdések jelentik a gyermekeknek. Lengyák István és Ruszinné Rabai Rita várja õket a játszóházban. A keszthelyi kiránduláson megtekinthetik a Csigaparlamentet, a Babamúzeumot a Panoptikumot és a Marcipánmúzeumot is. Hajókiránduláson vehetnek részt a Csobánc motorossal, majd a BEFAG lõterén Keczeli Zoltán várja õket rögtönzött lövészversenyre. Kardos Ferenc népzenei estje visszatérõ programja a tábornak. De kedvelt esemény a kanizsai gólyalábasok produkciója, és az azt követõ gólyalábas háziverseny. A Blue Corner együttes a tábor helyszínén ad koncertet a gyermekeknek és a község lakónak. Az Aranyfény Civil Egyesület, valamint egy keszthelyi vállalkozói kör jóvoltából minden résztvevõ több garnitúra ruházattal gazdagabban térhet haza a táborból. — Hogyan történik a gyermekek kiválasztása, hol lehet jelentkezni? — Levélben keressük meg a kistérség önkormányzatait, oktatási és szociális intézményeit, civil szervezeteit, õket kérjük fel, hogy tegyenek javaslatot a résztvevõk személyére. A beérkezett jelentkezések alapján a DZCF elnöksége dönt arról, hogy kik vehetnek részt a táborban. Jelentkezni a Civil Irodán lehet: Halis István Könyvtár alagsora. Cím: 8800 Nagykanizsa Kálvin tér 5. Telefon: (93) 509 524. E-mail:
[email protected]. Bõvebb információt a honlapunk tartalmaz: www.civilforum.net. — Idén is lesz Alig-Vár gyermektábor? — A múlt évi sikeres rendezés alapján a DZCF és a partnerszervezetei a házigazda Zalamerenyéért Alapítványnyal és a helyi önkormányzattal közösen úgy döntött, hogy 2008-ban is megrendezi az Alig-Vár 5/1. Jótékonysági gyermektábort. Gyertyánági Endre
ZALAI GYERMEKEKÉRT-DÍJAS DÖK A Hevesi Sándor Általános Iskola diákönkormányzata idén ünnepelte megalakulásának 10. évfordulóját. Az eltelt években sokrétû szabadidõs programot szervezett a diákoknak. A munka aktív részesei voltak a tanulók mellett a tantestület pedagógusai — az osztályfõnökök és szabadidõ szervezõk — de a Zalaerdõ HDSE és a szülõk is. A 3. évfolyamtól minden osztályt két fõ képviseli a diákönkormányzat vezetésében, akiket a tanulók a tanév elején választanak. Az elsõ két osztályt tanítóik képviselik. A DÖK tagok nagyon aktívak, véleményüket, javaslataikat mindig elmondják a megbeszéléseken. Sok hasznos ötlet érkezik az ötletládánkba, kezdeményezéseiket beépítettük programjainkba. Olyan állapotot teremtettünk és tartottunk fenn az iskolában,
A DÖK megtárgyalta a házirend módosítását, illetve véleményeztük a tanulókat érintõ iskolai dokumentumokat, a városi önkormányzat oktatáspolitikai célkitûzéseit. Rendezvényeinkrõl mindig fényképeket készítettünk, melyeket a folyosókon lévõ tablókon helyeztünk el. A DÖK faliújságon folyamatos a felhívások közzététele, programok ismertetése, észrevételek, tudósítások megjelentetése. A Városi DÖK változatos rendezvényein is mindig részt vettünk. A Vasemberke-kupán, az Autómentes Napon, a MikulÁSZ Kupán. A városi karácsonyfa díszítéshez nagyon mutatós, dekoratív díszekkel készültünk, és a lampion készítõ verseny gyõztesei lettünk. A város napi rendezvényeken
melyben a diákok jogai és közös érdekei maradéktalanul érvényesültek. Jó hangulatot és közösséget teremtettünk. A DÖK elnöke második éve a 7. a osztályos Bedõ Beatrix. A városban DÖK parlamenti választás is volt, ahol két fõvel képviseltettük magunkat. Tóth Szabina 8. b osztályos tanulónk küldöttként részt vett az Országos Diák Parlamenten is.
csapatunk a várépítõk versenyében az élen végzett. A 10 éves városi DÖK egy rendezvénysorozattal ünnepelt. A jubileumi gálamûsor elõtt városi Ki Mit Tud?-ot rendeztek. A vers- és prózamondó versenyen 3 tanulónk indult. Tánc, fitnesz, mozgáskultúra kategóriában két alsós csapat és Sneff Petra 4. a osztályos tanulónk versenyzett. Ének-zene kate-
6
góriában és kézmûves alkotásokban is díjazottak lettek tanulóink. Az EU-s vetélkedõn vettek részt a 7. a-sok három fõs csapattal, 4. helyezést értek el. A kerekasztal beszélgetésen Bedõ Beatrix, a DÖK elnöke vett részt. Gyöngyöt fûztünk a karácsonyváró programon. A téli szünet elõtt az Erzsébet téren az élõ betlehemnél, és az iskolában betlehemes játékot adtak elõ tanulóink. Felsõ tagozatosaink szeretetcsomagot gyûjtöttek és adtak át a kisegítõ iskola 29 tanulójának. Minden felsõs osztály egy cipõsdoboznyi ajándékot gyûjtött, amely tartalmazott édességet, könyvet, játékot, ruhafélét, saját készítésû személyes ajándékot, nagy örömet szerezve ezzel a megajándékozottaknak. Folytattuk a Kis pénz — nagy segítség címû akciót, novemberben a UNICEF felhívására 1 és 2 forintosokat gyûjtöttünk a hátrányos helyzetû óvodák és a szegény afrikai gyerekek megsegítésére. Tavasszal pedig 65 kg érmét a városi kórház javára adtunk át polgármesterünknek. A Petõfi-szobor felújításához is hozzájárultak adományaikkal tanulóink. Üdvözlõlapokkal a világ gyermekeiért címmel — az UNICEF által meghirdetett karácsonyi üdvözlõlapok árusítását szerveztük meg. 150 db lapot adtak el tagjaink 17 730 Ft értékben. Minden esztendõben hasznosanyag és veszélyes hulladék gyûjtést is szervezünk. Papírhulladék-, elem- és mobiltelefon-gyûjtést õsszel és tavasszal is. Még soha ennyi papírt nem gyûjtöttünk, 25 tonnát.
Nagyon sikeresek a hagyományos farsangi jelmezbáljaink, ahol tanulóink fele vett részt jelmezesként. A tombola árusítását is õk végzik. A rendezvény sikerét a gyerekek, pedagógusok, szülõk fáradhatatlan munkájának köszönhetjük. A bál és büfé szép sikert hozott, ebbõl a bevételbõl tudjuk jutalmazni egész évben tanulóinkat. Az 1848—49-es szabadságharc 160. évfordulóját nagyszabású ünnepségsorozattal tettük emlékezetessé. A Hazáért és a szabadságért harcoltak címmel megyei történelmi vetélkedõt szerveztünk. Levelezõs irodalmi pályázaton Szendrey Júlia életével ismerkedtek meg a tanulók. A Szabadságharc emlékezete címû rajzpályázatunk alkotásaiból kiállítást szerveztünk és az eredményhirdetéskor, március 15-én az igazi hangulatának megfelelõen rendeztük be Pilvax kávéháznak ebédlõnket. Novemberben a gyerekek kívánságára és közremûködésükkel újra megjelent Mi Újság? címmel iskolai újságunk. A kéthavonta megjelenõ számokat a szerkesztõség tagjai irányításával a számítástechnika szakkörben véglegesítik. Télen megszervezzük iskolánk védett kerjében a madarak etetését, kisállat bemutatót és kutyaszépségversenyt rendezünk minden esztendõben a Madarak és fák napján. Nagyon nagy sikert aratnak mindig a szépségversenyre benevezett kutyusok. A gyermeknapi programok közt a játékos, vidám ügyességi vetélkedõt várták legjobban a gyerekek. Két csoportban mérték össze rátermettségüket, külön a kicsik és külön a felsõsök. Az év végi játéknapon az osztályok által szervezett állomásokon a 10 fõs csapatok a komoly erõpróbát kívánó és a vidám feladatokat megoldva jutnak a célba. A tanár-diák férfi labdarugó mérkõzésen és a nõi kosárlabda meccsen mindenki együtt szurkolt társainak és tanárainak. Diákönkormányzatunk gyermekekért végzett áldozatkész kiemelkedõ munkáját a Zalai Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány a Zalai Gyermekekért Közöségi Díjjal ismerte el 2008. május 30-án. Táborfiné Szabó Ilona DÖK segítõ pedagógus
KÜLDÖTTSÉG ´´ HÁROMSZÉKROL
A Dél-Zalai Civil Fórum Egyesület meghívására az erdélyi Háromszékrõl érkezett civil küldöttség Nagykanizsára május 19-én. Gáll Csilla (ErdÉlyi Magyar Ifjak EMI), Furus Levente (Civilek Háromszékért Szövetség CIVEK), Lázár János (Baróti Szent Adalbert Egyesület), Nemes Elõd (CIVEK) Sepsiszentgyörgyrõl érkeztek, akik viszont májusban egy cserekapcsolat részeként Erdélyben fogadták vendégül a dél-zalai küldöttséget. Az NCA-NK-07-G-P-0181
7
számú, Dél-zalai civil hálózatépítési innovációk közvetítése Kovászna megyébe címû pályázat adott lehetõséget a kapcsolat létrejöttére. A programok közt nemzetközi lovasverseny, civil konferencia, balatoni kirándulás, grillparti, megbeszélés a Civil Kerekasztal vezetõivel és városnézés szerepelt. A projekt folytatásaként egy háromszéki és délzalai civil katalógus kiadását tervezik a résztvevõk. Gyertyánági Endre
IGAZLÁTÓK, IGAZMONDÓK az önkormányzat a lehetõségek kiterjesztése ügyében. Mint a válaszokból kiderült, e téren az önkormányzat lehetõségei nagyon korlátozottak. Bene Csaba ennek kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a diákok munkavégzésének elterjedése már az iskolák tanítási rendjét is veszélyezteti. Sok gyerek van, aki egész éjjel a szupermarketek pénztáraiban, polcainál dolgozik, az iskolai órák egy részérõl hiányzik, és a többi tanórán nyújtott teljesítménye sem értékelhetõ. A képviselõ beszélt arról, hogy a diákok egy jelentõs része nem a napi létfenntartás miatt, hanem úgynevezett luxuskiadásaik fedezéséhez vállal munkát. Tegnap Igaz-látó napot tartottak a Halis István Városi Könyvtárban. A hagyományteremtõ szándékkal szervezett program jelenleg még kísérleti fázisában a Mezõ Gimnázium diákjai által írásban megfogalmazott kérdésekre válaszolhattak a helyi igaz-látók, a város vezetõi, a hivatal munkatársai, és a kórház vezetõsége. A Szeretem Kanizsát akciócsoport által kezdeményezett program célja a demokrácia tanulása, tanítása, a kér-
városközpont rekonstrukciójával, a sétálóutca kialakításával, a város leendõ arculatával. A polgármester és az alpolgármester által adott válaszokból kiderült, a városvezetés nagyon fontos feladatának tekinti a városközpont rendezését, a terek funkciójának, arculatának kialakítását, egy Nagykanizsára jellemzõ miliõ megteremtését. A mozi ügye is szóba került, a polgármester azon a véleményen volt, hogy egy ekkora város nem mûködhet mozi
Zsúfolt tantermek A mezõs diákok saját intézményük zsúfoltságáról és felújításának szükségességérõl is kérdeztek. Az intézmény igazgatója elismerte, valóban nem szerencsés, hogy húsz-huszonnégy diák számára tervezett termekben 30-35 diák tanul. Szermek Zoltán reményét fejezte ki, hogy az iskola sokat halogatott, 15 éve folyamatosan ígérgetett felújítása végre megvalósul. Szenvedélyek
dezni-tudás és kérdezni-merés képességének fejlesztése volt. A mezõsök kérdéseit már a fórum elõtt összegyûjtötték, téma szerint csoportokba rendezték, és írásban megküldték az érintetteknek. Szóval amolyan fiatalok számára szervezett közmeghallgatás volt ez, amelyet a döntéshozók és döntéselõkészítõk is komolyan vettek. A kérdések közül jónéhány foglalkozott a
nélkül, s ennek a kérdésnek a rendezése a városvezetés feladata. Balogh László OKISB-elnök reményét fejezte ki, hogy hamarosan jelentkezik egy vállalkozó, aki ezt a feladatot felvállalja. Éjjeli diákmunkások Több kérdés is kutatta a városban a diákmunka lehetõségét, a fiatalok egy része azt szerette volna tudni, mit tehet
8
Kérdésként hangzott el, miért nem dohányozhatnak az oktatási intézményekben a 18 évnél idõsebb diákok. Mint kiderült, a hallgatói jogviszony, vonatkozzon akár felnõttre, ezt tiltja. A rendõrkapitányhoz intézett kérdésekre adott válaszokból kiderült, Kanizsa az egyik legbiztonságosabb város a megyei jogú városok között. Tavaly például egyetlen rablás sem történt a városban. A fiatalok drog- és alkoholproblémája sajnos Nagykanizsát is jellemzi, de ezek visszaszorításában a törvény, illetve annak hiányosságai is okoznak némi nehézséget. Szó esett a verekedésekrõl, a hét végi szórakozást kísérõ nemkívánatos jelenségekrõl is, ezekrõl a kapitány elmondta, a rendõrség minden lehetséges eszközével próbálja visszaszorítani. (Szuperhír, Dukát Éva: Igazlátók, igazmondók. 2008. február 16.)
A DEMOKRÁCIA PRÓBANAPJA Demokrácia önmagunk és közösségünk vállalása. A demokrácia a szabad gondolkodás. Saját gondolataink közlése, mások gondolatainak meghallgatása, megértése. A gondolkodás kérdések feltevésével kezdõdik. A demokrácia a kérdések felvállalása. A névtelenség arca mögé bújás nem a demokrácia, a diktatúra jellemzõje. A demokráciát tanulni, tanítani kell, ezért is kezdeményezte a „Szeretem Kanizsát” akciócsoport, hogy a Mezõ Gimnázium fiataljainak körében meghirdeti az igazlátó napot. A program az ifjúság ügyeivel foglalkozó konferenciát követõen, február 12-én, délután lesz. — A demokrácia tanítható, tanulandó folyamat, amelybe nagyon fontos bevonni a fiatalokat, nemcsak azért, hogy tanítsuk õket erre, hanem azért is mert a felnõtt világ által még meg nem fertõzött szemléletük, tisztánlátásuk az idõsebb generációk számára is fontos. Azért is hirdettük meg a nagykanizsai igazlátó napot, mert hisszük, hogy ez a város élhetõbb, teljesebb lesz a fiatalok ötletei által, hiszen mindanynyiunk otthona ez a város, itt élnek a barátaink, itt van a munkahelyünk, az iskolánk, a szórakozóhely, ahová járunk, és miénk ez a város épített és természeti környezetével együtt. Miénk,
otthonunk, amelyért felelõsséggel tartozunk — mondta Lengyák István a program koordinátora. — Hogyan valósul meg ez a program? — A Mezõs diákokat megkértük arra, hogy egy elõre kiküldött adatlapon fogalmazzák meg kérdéseiket, és juttassák el nekünk. A kérdések mellett a fiatalok azt a személyt is megjelölhették, akitõl a választ várják, és arra a sze-
BORÚS IGAZLÁTÓ NAP A város ifjúságának, a korosztály problémáinak szentelték a tegnapot a Haliskönyvtárban, a Nagykanizsai Civil Kerekasztal szervezésében. Délelõtt felnõtt szakértõk vitték a szót konferencia keretében, délután a fiataloké lett volna a szó. A hangsúly sajnos ezen a volnán van, hisz a délelõtti eszmecsere után a szervezõket is kellemetlen meglepetésként érte, hogy a folytatáson csupán öt-hat középiskolás jelent meg. Pedig az elõkészítés során a gyerekek igen nagy aktivitást mutattak: a Szeretem Kanizsát Igazlátó Napnak keresztelt rendezvényre a Mezõ Ferenc gimnáziumban kérdéseket gyûjtöttek a civil ke-
rekasztal megbízottjai, témákat, melyek izgatják a város fiataljait. A statisztika impozáns volt: 212 kérdés érkezett be (leszámítva a tréfás, a fórumon nem tárgyalható felvetéseket), ezeket 124 fiatal tette fel, s közülük 43 jelezte, hogy — megfelelõen a demokrácia szabályainak, melyek terjesztésére a program amúgy létrejött — hajlandó nyilvánosan is vitatkozni az adott problémáról illetékesekkel. Utóbbiak — a polgármestertõl és helyettesétõl a rendõrkapitányon és a kórházi fõgazgatón át önkormányzati képviselõkig — megjelentek a programon, s válaszaikból kitûnt, fel is készültek arra. Állták a sarat a városi forgalom-
9
mélyre is rákérdeztünk, aki szerintük leginkább intézheti ügyeiket. Ezeket a személyeket meghívjuk az Igazlátó Napra, és természetesen a kérdéseket eljuttatjuk hozzájuk, hogy lehetõségük legyen felkészülni. Természetesen a kérdezõk is jelen lesznek, és mindenki mást is szívesen látunk, aki kíváncsi vagy kérdése van. Dukát Éva (Szuperhír, 2008. február 05.)
csillapítást, a munkahelyteremtést, a továbbtanulási lehetõségeket, a szórakozás alkalmait, az egészségügy vagy épp a közbiztonság ügyeit firtató felvetésekre. Ám miután ezeket a moderátorként szereplõ Lengyák István és Horváth Zoltán feltette, párbeszédre, vitára nem nyílt alkalom. — A mi osztályunkból is legalább tizenöten írtak kérdést, beszéltünk is a többiekkel, hogy jövünk, nem tudom, hol maradtak el — mondta a program végén a Mezõ tizedikese, Buchelt Renáta. A Szeretem Kanizsát sorozat keretében a szervezõk legközelebb május végén, a Sétakert rendbetételénél számítanak a helyi fiatalokra. Varga Andor (Zalai Hírlap, 2008. február 13.)
MESEVILÁG Ha bekapcsolom a tévét egy átlagos szombat reggel, elképedve figyelem némely tévécsatorna meséit. Nagyrészt furcsa, bosszúra szomjas, megjegyezhetetlen nevû mesehõsök küzdenek egymás ellen. A tanulságot, már ha létezik ilyen ezen különös mesékbõl, inkább nem vonnám le. Vajon a televízió képernyõi elõtt ülõ kisgyermekekre ez milyen hatással van? Hová tûnt a jó öreg Vuk, és mi lett Mézga Gézáékkal? De Mátyás királyt sem láttam már jó ideje ítélkezni az éteren keresztül. És a szegény ember legkisebbik fia is nagyon régen köszönt rám a képernyõrõl. De annál többet hallom osztálytársaimtól, hogy az internetes játékkal hogyan lehet halomra lõni az ellenséget, vagy laposra verni az üvöltve rohangáló borzalmas szörnyeket. De valóban csak az erõszakos meséktõl és a cseppet sem kedves számítógépes játékoktól válnak agresszívvá a fiatalok? Én nem hiszem.
Az erõszakos tévéfilmek mellett a szülõi nevelés is nagyon fontos szerepet játszik a gyermek mentális és pszichés fejlõdésében. Ha nem kapja meg az elegendõ figyelmet, törõdést és szeretet, fennáll a veszélye, hogy bezárkózik ebbe az erõszakos mesevilágba ahol bármit megtehet következmények nélkül. Mindezek ellenére szerencsére még léteznek olyan mesék, amik értékeket képviselnek és közvetítenek, és követendõ példát mutatnak a jövõ generációi számára. Gerics Diána
SZERETIK KANIZSÁT
Közös gondolkozásra, majd cselekvésre hívja a város polgárait a Szeretem Kanizsát Akciócsoport. A fiatalokra építõ civilek idei egyik elsõ projektjük keretében az 1896-ban létesített, s mára igen leromlott Sétakertet szeretnék megújítani. A Kreatív Klub és a Civil Kerekasztal vezetõi tegnap a Halis-könyvtárban sajtótájékoztatón beszéltek programjaikról. Indításként Gyertyánági Endre, utóbbi tömörülés elnöke szólt az ifjúsági konferenciáról, melyet február 12-én rendeznek meg ugyanitt. — Szeretnénk az állami, az önkormányzati és a civil szektorból is összehozni mindenkit, aki kapcsolatban áll az ifjúsággal — részletezte. — Végsõ célunk érdekegyeztetõ tanács létesítése, valami hasonlóé, mint amirõl a közgyûlés ifjúsági fórum név alatt tárgyalt. Ám van egy alapvetõ különbség. Utóbbi esetben szóba sem került, hogy maguk a fiatalok is tagjai lehetnének a testületnek, mi viszont rájuk építenénk az egészet. A sajtótájékoztatón Lengyák István fogalmazta meg: a kanizsai fiatalok olyan szellemi potenciállal vannak jelen a városban, melyet a jövõrõl gondolkodva vétek kihasználatlanul hagyni. Ez két másik projekt kapcsán vált világossá az akciócsoport számára. Közülük az elsõ napja ugyancsak február 12. lesz. — Hiába várjuk, hogy ez az ország végre kitanulja a demokráciát, segíteni
10
kell az elsajátításban az embereknek, s a legjobb, ha a fiatalokkal kezdünk — mondta Lengyák István. — Ezért szerveztük meg az Igazlátó napot, elsõ nekifutásra a Mezõ-gimnáziumban. Saját életükre vonatkozó kérdéseket kértünk a gyerekektõl, ráadásul névvel, ahogy demokráciában illik. Ezeket a kérdezõ által megjelölt illetékes február 12-én délután itt, nagy nyilvánosság elõtt válaszolja majd meg. Eddig két osztály 67 felvetését dolgoztuk fel, s ezek alapján mondhatom: jó úton járunk. S az akcióhoz közben csatlakozott a Pannon Egyetem kampuszának hallgató önkormányzata — megkerestük õket is, mert városi diákélet az egyetemisták nélkül elképzelhetetlen. A másik program a Sétakert megújítása lenne, melyhez elõször ötleteket vár a város fõkertésze, illetve fõépítésze támogatását is élvezõ akciócsoport. Szeretnék, ha a park ismét kedvelt szabadidõs csomóponttá válna, ehhez várják a kanizsaiak javaslatait, de már az elõkészítõ munka során is rendkívül érdekes dolgokat találtak. Például: miközben a polgármesteri hivatalnak ma már csak hozzávetõleges, tízéves térképei vannak a területrõl, addig a Zsigmondy SZKI diákjai nemrég térinformatikai módszerekkel tökéletesen feltérképezték a parkot. Ezért is mondják: a fiatalok nem hagyhatók ki a számításból. (Zalai Hírlap, Varga Andor, 2008. január 31.)
SZERETIK A SÉTAKERTET A Szeretem Kanizsát Akciócsoport a Civil Hét keretében a Sétakertbe invitálta a segíteni kész kanizsaiakat egy kis munkára, és egy futóversenyre. Az elõzetesen megbeszélt tervek szerint ezen a napon Rétfalvi Sándor Táncosnõk címû szoborcsoportját ölelõ egykori szökõkutat és környékét tisztították meg, szedték le a terméskõ díszutakról az évtizedek alatt rárakódott földréteget. A munka tíz óráig tartott, és nem volt eredménytelen. Most már elõtûnt az eredeti járdarész, megmutatva, ha egyszer a szökõkutat felújítják,
milyen munkálatokat kell majd elvégezni. A feltárás eredménye ugyanakkor bíztató is, mert az idõk során keletkezett kár, meghibásodás, rongálás szerencsére jelentõsen kevesebb, mint amennyire elõzetesen számítottak. Tehát a felújítás is kevesebbe kerül.
A dolgos kezû kanizsaiak után a futók vették birtokba a sétakert útjait. A takarítást követõen 10 órakor a régmúlt hagyományait és a jelen szokásait ápolva rendezték meg a futóversenyt a Kanizsai Futó és Szabadidõs Sportklub aktivistái.
11
Az érdeklõdõ, sportolni, szórakozni vágyó fiatalok és idõsek, egy rövid, pár száz méteres verseny keretében bizonyították az egészséges életmódhoz, a sporthoz fûzõdõ elkötelezettségüket több korosztályban. A legfiatalabb próbálkozó három, míg a legidõsebb hetvenegy éves volt. A versenyt Monspart Sarolta tájfutó világbajnok, az Országos Egészségfejlesztõ Intézet osztályvezetõje nyitotta meg. Kategóriánként és nemenként az 1—3. helyezettek éremdíjazásban részesültek. Az érmeket a díjazottaknak Monspart Sarolta és Balogh István, a Civil Kerekasztal elnöke adta át. Monspart Sarolta a futóversenyt követõen férjével, Feledi Péterrel együtt meglátogatta a Civil Hét rendezvényeit, és egy rövid találkozóra is futotta idejébõl. A városi egyesületek vezetõivel folytatott eszmecserét a sport minden életkort érintõ szerepérõl és fontosságáról az egészség megõrzéséért. Ennek szervezéséhez felajánlotta tapasztalatát és segítségét. Budavölgyi Kálmán
´´ L EGY DÍJ HÁTTERÉRO 2007-ben Budavölgyi Veronika lett Nagykanizsán az év legjobb felnõtt nõi sportolója, akit a hagyományoktól eltérõen nem a helyi média képviselõi választottak meg, hanem 35 sportegyesület összesített szavazata döntött az elsõségérõl. A kiváló fiatal sportembert a kitüntetõ díj hátterérõl kérdeztük. — Milyen érzés a legjobbak közt végezni?
Hartai Attila, Végh Dóra vagy Balikó Attila. 2000—2001-ben egyszerre négy korcsoportban lettem országos bajnok. — Mit kell tudni errõl az érdekes, „extrém” játékról? — Ez a labdajátékok csoportjába tartozó látványos játék. Célja, hogy a tollból és gumiból készült labda a háló felett úgy kerüljön át az ellenfél térfelére, hogy azt ne tudják visszaadni. A játék-
— 2005—2006-ban az ifjúsági korcsoportban végeztem az élen, akkor a sportújságírók ítélete döntött az elsõségemrõl. Büszke vagyok a díjra, az elért eredményeimre és arra, hogy mindezt a többi sportág képviselõje is elismeri. Kicsit a sors igazságszolgáltatásának érzem a kitüntetõ címet, mivel két súlyos sportsérülés hátráltatta a pályafutásomat, másrészt egy évig igaztalan vádak alapján korlátozták egyesületünk mûködését. De ezeken túl tudtuk magunkat tenni és a sok munka is meghozta gyümölcsét. — Mikor kezdtél el foglalkozni sportágaddal, a lábtoll-labdával? — Negyedik osztályos koromban a Zemplén Gyõzõ Általános Iskolában ismerkedtem meg ezzel a távol-keleti játékkal. Új sportágról révén szó viszonylag könnyen ment az elõrejutás. Igaz ebben olyan tapasztalt játékosok segítettek, mint Gozdán Ágota, Barócsi Andor és Takács Endre. Az én korosztályomban is sok kiválóság volt. Például
teret a nõknél 150, a férfiaknál 160 cm magas háló osztja két térfélre. A szabályok gyorsan elsajátíthatók, de a versenyszerû játék sokoldalú képzést igényel. Lehet egyéniben, párosban és három fõvel csapatban és vegyes-párosban játszani. Gyorsaság, ügyesség, ruganyosság kell hozzá. A lábtoll-labdázás Kínában, Ázsiában nagyon elterjedt szabadidõ sport. Háromezer éves hagyománnyal rendelkezik. Itt a katonáknál az ügyesség fejlesztésének és a reakcióidõ csökkentésének egyik eszköze volt. Kínában jianqiu-nak (tyentyo vagy dzsendzso), Angliában shuttlecock-nak, Németországban Federfussballnak (tollfutball) nevezik. Európába egy német mérnök, Peter von Rüden hozta be. 1992-ben az Utazás ’92. Kiállításon bemutatót tartott. Az elsõ magyarországi versenyre 1993-ban került sor. 1995ben alakult meg Magyar Lábtoll-labda Szövetséget (MLTSZ). — Mit kell tudni a sikeres Zemplén Sportegyesületedrõl?
12
— Egyesületünk idén lesz 20 éves. 2004-ben több közfeladatot átvállalva az államtól átalakultunk közhasznú egyesületté. A Zemplén SE Zala megye legsikeresebb ifjúsági sportegyesülete, és Európa legeredményesebb lábtolllabda klubja. A Zala Megyei Közgyûléstõl 2005-ben, Zala megye hírnevének növeléséért Nívódíjat kapott. Az egyesület taglétszáma 50 fõ, amibõl 15 fõ a menedzsment. A 35 versenyzõbõl 13 válogatott. Elnökünk édesapám, Budavölgyi Kálmán a Magyar lábtoll-labda Szövetség vezetõségi tagja, valamint a sportág szövetségi kapitánya már nyolcadik éve. — Milyen sporteredmények segítettek segítettek az év sportolója díjhoz? — Hét Európa-bajnoki cím, hat világbajnoki bronzérem, huszonhárom magyar bajnoki cím az eddigi termésem. Az MLTSZ hétszer választott az év játékosának. — Hol tartjátok az edzéseiteket, hol lehet jelentkezni, lábtollazni? — Kedden és csütörtökön a Hevesi iskola tornatermében 17—19 óráig, míg szombaton 10—14-óráig az Olajbányász munkacsarnokban vannak az edzések. A Hevesi iskolába, illetve a székhelyünkön, a Munkás utca 3/B alatt várjuk a sportág iránt érdeklõdõk jelentkezését. — Milyen terveid vannak a jövõre nézve? — Most az októberi, szerbiai Európabajnokságra készülünk gõzerõvel, ahová öt versenyszámban címvédõként utazhatunk. A 2009. év nagy kihívása pedig világbajnokság lesz, aminek helyszíne a lábtollazás fõ szentélye Hanoi. Az aktív sportpályafutásom folytatásáról a világbajnokság után döntök, de utána is maradok a lábtoll-labda közelében. Utánpótlás neveléssel szeretnék foglalkozni. A Pécsi Tudományegyetem elsõ éves hallgatója vagyok andragógia szakon, és most a vizsgáimra készülök. A nyáron pedig a múlt évhez hasonlóan aktivistaként veszek részt egy jótékonysági gyermektáborban Zalamerenyén. Lengyák István
´´ MUVÉSZET, AMELY GYÖNYÖRKÖDTET ÉS EMBERRÉ FORMÁL A Swans Balett 1999-ben alakult a nagykanizsai Honvéd Kaszinóban Pulai Lászlóné vezetésével. Késõbb leánya, Viktória is segítette édesanyja munkáját. Viki ekkor még a pécsi Mûvészeti Szakközépiskola tanulója volt, majd idõ közben felvételt nyert a budapesti Táncmûvészeti Fõiskola klasszikus balett és táncpedagógusi szakára. Viktóriával és édesanyjával, egy belvárosi kávéház teraszán beszélgettem egy ír feketekávé mellett. — Milyen tánc oktatásával kezdtétek a tanítást, milyen tánccal bõvült a paletta? — A kezdetekben show táncot tanultak a diákok. Ez a kategória több stílust is magába olvaszt. Idõközben Viktória a pécsi Táncmûvészeti Szakközépiskolában elsajátította a klasszikus balett mozdulatvilágát, majd ezt a növendékek tanításába fokozatosan szõtték bele. Mára ez a csoport fõ „tartópillére.” — Milyen korosztállyal foglalkoztok? — Az óvodásoktól kezdve, a felnõtt korosztályig járnak hozzánk a tanulni vágyók. Az ovisok játékos balettelõkészítõ gimnasztikát tanulnak, amellyel megalapozzák a késõbbi évek klasszikus balett tudását. Iskoláskorúaknak
olyan órákat tartunk, amelynek keretei között nem csak a balettal, hanem a színpadi tánccal is megismerkedhetnek. — Mit kapnak tõletek a diákok? — A klasszikus balett minden tánc alapja. Aki ezt, akár alap szinten is elsajátítja, bármit tanulhat utána. A gyermekek alkatán 1-2 év után a balett jótékony hatása teljes mértékben megmutatkozik. Esztétikus testtartás, fegyelem, magabiztos fellépés. A tanítványok közönség elõtt is bemutathatják az elsajátított koreográfiákat. Évente két alkalommal versenyen is megmérethetnek.
13
— A kezdetben mekkora igény volt arra, hogy városunkban klasszikus balett oktatás legyen? — Nagykanizsán évtizedek óta „hiánycikk” volt ez a mûfaj. Amikor elkezdtük a jelentkezõk száma óriási volt. Örömmel állíthatjuk, hogy évrõl-évre nõ azon gyermekek száma, akik szeretnének balett oktatásban részesülni. — Mint tudjuk, a nyár megannyi területen uborkaszezon, passzív periódus. A Swans Balett esetében ez a tézis milyen mértében állja meg a helyét? — Azt kell hogy mondjuk, ez egyáltalán nem igaz. Nyáron sem tétlenkedünk. Egyhetes táborokat szervezünk, ahol a gyermekek hasznosan tölthetik el szabadidejüket. Évente kétszer, karácsonykor és júniusban gálát rendezünk, ahol a Swans balett összes növendéke élvezheti munkája gyümölcsét. Pulai Lászlóné fontosnak tartja az egész életen át tartó tanulást. Vallja: „A jó pap holtig tanul.” Jelenleg is továbbképzi magát Budapesten, ahol elismert és kitüntetett táncmûvészek és táncpedagógusok mentorálják. Többek között Metzger Márta, aki az Operaház magántáncosa. Bakó Gábor, aki táncos, koreográfus, pedagógus. Nos igen. Ahogy a riportból is kiderül a Swans hat, alkot és gyarapít, s a gyerekek mozgáskultúrája fényre derül. Miksó Péter
A NAGYKANIZSAI KÖZÖSSÉGEK ÜNNEPE Május 20—24. között a Nagykanizsai Civil Kerekasztal szervezésében harmadik alkalommal kerül megrendezésre a Civil Hét, a Nagykanizsai Közösségek Ünnepe. A rendezvény kiváló lehetõség volt arra, hogy a civilek demonstrálják összefogásukat, és helyüket Nagykanizsa közösségi életében. A hét elsõ felében mindenki a saját közösségének nyílt rendezvényen mutatkozott be. Városunk polgárai ott kaptak betekintést tevékenységükbe. A közös központi programra május 24-én került sor a Medgyasszay Házban. A program 14 órakor kezdõdött. Balogh István, a Civil Kerekasztal soros elnöke, a rendezvény szervezõbizottságának elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd az Orf ütõegyüttes produkciójával elkezdõdött a Civil Fieszta. Az ütõegyüttes vezetõje Bücs Angéla, a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Mûvészeti Iskola tanára.
iskola tanulói. Hosszú Istvánné tanítványai sokrétû ismeretekkel rendelkeznek, hol sakkversenyen vesznek részt, hol élõsakk bemutatót tartanak, hol tanulmányi versenyen indulnak, hol pedig színvonalas táncbemutatóval lepik meg a közönséget, mint most is tették. A Kanizsa Birkózó Egyesület egy tagtoborzóval egybekötött bemutatót tartott Szatmári Zsolt és Czeglédi Zsolt edzõk vezetésével. A résztvevõket és a
A hivatalos megnyitót Cseresnyés Péter Nagykanizsa megyei jogú város alpolgármestere tartotta. Kitért az önkormányzat és a civilek kapcsolatára, gratulált a rendezõknek a színvonalas rendezvény szervezéséért. Ezt követõen díjakat adott át a Szeretem Kanizsát mozgalom keretében meghirdetett pályázatok nyerteseinek. A díjátadást követõen folytatódtak a nagykanizsai és a kistérségi civil szervezetek bemutatkozó produkciói. Látványtánc bemutatót tartottak a Kõrösi
14
végrehajtott feladatokat Ács László sikeres triatlon versenyzõ mutatta be a közönségnek. A birkózókat az NTE 1866 MÁV Rt. judósai követték. Mester József edzõ, szakosztályvezetõ a közönséget élõszóban tájékoztatta a tatamin folyó akciókról. Érintette a sportág kialakulását, a különféle rokon küzdõsportokat, és az önvédelmi helyzeteket és helyzetmegoldásokat.
a Mol Klub Mamik hagyományõrzõ énekkara, a Kodály Zoltán vasutas nyugdíjas énekkar, a Hölgyklub tagjai Nagykanizsáról, Keppel Júlia és Horváth György ördöngösfüzesi népdalokat énekelt. Az egész elõadást Baráth Béla és dr. Horváth László nagyszerû tárogató elõadása zárta (mely még az udvaron tovább folytatódott egy igazi örömze-
A fellépõket a Medgyasszay Ház udvarán frissítõ, babgulyás és Lengyák István játszóháza várta. A „gulyáságyút” az Aranyfény Civil Egyesület tagjai (Horváth Józsefné, Budavölgyi Kálmánné, Schaffer Imréné) kezelték, akik finom ételekkel és italokkal várták a vendégeket. A sportolók után folytatódott a kulturális kavalkád, egymást követték a különféle mûvészeti csoportok. A Csillag citeraegyüttes Zalaszentbalázsról, a Tungsram nyugdíjas klub énekkara, Vastag Istvánné táncdalokat énekelt, Vasutas nyugdíjas tánckar, a zalaszentbalázsi nyugdíjas klub kórusa, a fityeházi Hagyományõrzõ Asszonykórus, Honvéd Kaszinó Swans Balettcsoport,
15
néléssel, amibe a fityeházi Asszonykórus vidám éneklésének segítségével a jelenlévõ népes közönség is bekapcsolódott. Akik ezen a napon ellátogattak a Nagykanizsai Civil Közösségek Ünnepére, meggyõzõdhettek róla, hogy a város lakóinak összefogásába még sok lehetõség rejlik. Balogh István
Fák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tõlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek õket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, õsz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fû, kõ, légy párna a fejük alatt. Kínáld õket gyümölccsel, almafa, tanítsd õket csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élõ és holt anyagok, tanítsátok õket, felhõk, sasok, Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. (Szabó Lõrinc: Ima a gyermekekért — részlet)
16
