o*— UcMnoniunióU ház?, dalárdák-, iskolák? és t e m p l o m o k n a k O r s z á g h í r ű régi speciális h a r m o n i u m c é g :
H ö R L
N Á N D O R
B U D A P E S T , II., TÖRÖK--UTCA 8. SZ. Fizetéskedvezmény.
Javaslat ingyen.
11 GÖR. KBTH. PAPI ZSOLOZSMflKÖMYV magyar fordítása a mindennapi egyházi zsolozsma összes szükséges részeivel s a szentek é l e t r a j z i a d a t a i v a l Ára finom bőrkötésben
25 pengő
A r a n y m e t s z é s s e l 30 „ Speciális kötésekre külön árajánlat
Ludvig István könyvnyomdája Miskolc Rákóczi-utca 18. - Telefon 25-69 Lelkészeknek, kántortanítóknak 3 havi részletre is.
Népénekeskönyv
Tíz példányra egy Ingyen.
„Hogy mindnyájan egyek legyünk," Uniós vezérkönyv az egyházak egyesüléséért imádkozni és dolgozni kívánó kathoűkusok (papok és világiak) számára. Alapvető ismeretek. Bö imádságos rész az egyház keleti és nyugati liturgikus imáiból.
Ara kél pengő
Szent István Társulat — Budapest VIII., Szentkirályi-utca 28-30. sz.
OLTALMAD ALÁ S I E T Ü N K MÁRIAPOCSI SZŰZANVANK!
KELETI EGYHÁZ
TUDOMÁNYOS
ÉS EGYHÁZPOLITIKAI
FOLYÓIRAT
A „SZENT MIKLÓS MAGYA.RORSZÁGI UNIÓS SZÖVETSÉG" (SZEMISZ) TUDOMÁNYOS ÉS IRODALMI OSZTÁLYÁNAK HAVI FOLYÓIRATA . ALAPÍTOTTA: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN D R . -
Szerkesztő-bizottság: ELNÖK: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN DR. TAGOK: BOKSAY EMIL, LIKI JÁNOS, L1PPAY LAJOS DR.. PAPP GYÖRGY DR., PFEIFFER MIKLÓS DR, ROHÁLY FERENC DR.
Szerkesztő:
KOZMA JÁNOS
•r CHAftrtínS
VIII. évfolyam.
4. (76.) szám.
1941. április.
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-utca 11. szám.
Annus VIH.
Nr. 4. (76.)
Április Í94Í.
Cftftln£lf1 f l v i a n t n l i c Periodicum. Confoederationis S. Nicolai pro E ü L I C b l l l U n 6 I I I U I I 5 . SanctaUnione. Redactio et Admlnlstratlo: Miskolc, Hungaria, Melinda-utca 11. — Kedactor et moderátor: Joannes Kozma. Pretium an 11 u um extra Hnngariam : 8 Pengő aurea.
Keleti Egyház A
„SZEMISZ" tagilletménye. Megjelenik havonta, július és augusztus kivételével. Szerkesztőség é s kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-utca 11. SZ. Telefon (csak hétköznap délután 14—17 órák között): 57—98. Előfizetési ára pártoló tagoknak évi 4 pengő, nem tagok részér»: évi 6 pengő. Külföldön évi 8 pengő. A SZEMISZ alapító és rendes tagjai tagsági díj fejében kapják.
TARTALOM! CIKKEK. Németh József S. J.: A JézusTársaság uniós tevékenysége. Mihályi Ernő: A koronázó palást pannonhalmi előmintája. Wunderle György: A keleti egyházi tanulmányok vallásos jelentősége. Fordította: Vucskics Jenő. II. .közlemény. Hulló Ferenc: Az ó-szláv liturgikus énekek primitiv hangjegyzése. KRÓNIKA. t Mgr. Giuseppe Cesarini. Ferencesek a keleti unióért. Bácska.
FIGYELŐ. Massalszky Miklós hg.: Gondolatok a háborúról, a kereszténység egységéről és az unióról. Ford.: Gulovics Andor dr. IRODALOM. Dr. Tornyai János: Gyere, kicsim, gyere. P. Ágoston: Keresztles Sz. János aranymondásai. Mosolygó József: A keleti egyház Magyarországon. Kozma János: Kivonatos typi\or>. KELETI LEXIKON. Grottaferrata. — I ungrói egyházmegye, - - Pianai egyházmegye-
A Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség (SZEMISZ) postatakarékpénztári csekkszáma: 7775. — Az adminisztráció egyszerűsítése érdekében minden pénzküldeményt erre kérünk beküldeni, az értesítő lapon jelezve a küldemény rendeltetését A Keleti Egyház régi csekkszámlája megszűnt. Mosolygó József: A keleti egyház Magyarországon. Nemzetiségi tanulmány . Megrendelési cím: Mosolygó József főesperes, Tokaj.
3.— P
A JÉZUSTÁRSASÁG UNIÓS TEVÉKENYSÉGE.
Irta: NÉMETH JÓZSEF S. J.
A Jézustársaság Isten kegyelméből 1940 szeptember 27-én érte meg alapításának négyszázadik évfordulóját, úgy érezte a Társaság, hogy ezen alkalommal hálatelt szívvel kell emlékeznie Isten jóságára, mely négy évszázad folyamán olyan sok ajándékkal halmozta el. A múlt év háborús eseményei azonban arra indították, hogy a hála és köszönet nyilvános kifejezését a következő, vagyis a mostani évre halassza. Ezért a Szerkesztőség felkérésére mi is most bátorkodunk néhány szóval ismertetni a Társaság uniós tevékenységét. Csak a jelenlegi uniós tevékenységéről lesz szó, mert a Társaság régebbi uniós működése (a rutének, románok stb. unióba hívásában való részvétele) már úgyis (ismertebb dolog, másrészt pedig azért, mert jelenlegi működésének ismerete az általános uniós munka jelen és jövő feladatai szempontjából sokkal fontosabb. Hogy azonban a Társaság uniós munkáját alaposabban ismertessük, előbb rámutatunk gyökérzetére a Társaság szellemében. Mert mint a Társaság minden munkája, úgy uniós munkája is szelleméből, a szentignáci szellemből fakad. Négy olyan tényező van a Társaság szellemében, mely őt az Vuniós munkára készteti és különösképpen alkalmassá teszi : munkaprogrammjának egyetemessége, a pápának tett negyedik fogadalma, a lényeges dolgokra való törekvése és Krisztus szolgálatában való serénysége. A Társaság kezdetétől fogva egyetemes célúnak indult. „ . . . A lelkek szeretete és az értük való buzgólkodás, melyben ez a Társaság gyakorolja magát alkotmányának célja szerint, az emberek minden nemét felöleli, hogy lelki javukat szolgálja . . . A Társaság egészen az Isten nagyobb dicsőségére, valamint a lelkek eg> ütemes javára és hasznára alapíttatott . . mondják a Konstitúciók (Const. S. J. Pars I. cap. 3. num. 1.; P. .ÜL c. 1. n. 9.) A Társaság nem válogatott a munkatérben és (munkában, hanem készen állt arra, hogy a földkerekség bármely pontján működjék, ahol nagyobb a remény, hogy Istennek szolgálhat és a lelkek segítségére lehet ;(Const. P. III. c. 2. G.; P. IV. Proem. A.). A Társaság evvel a törvényével az egész világot tette meg munkaterének. Nem akart tudni a nyugati kultúra, a nyugati egyházi műveltség, a latin rítus korlátjáról. Mindent jónak fogadott el, ami Krisztus országának nem árt, vagy pláne használ neki. Minthogy a Társaság meg tudta érteni az Egyház egyetemességének óriási jelentőségét, azért a maga munkaterét is egyetemessé tette az Egyház érdekében. Ezáltal pedig kiválóan alkalmassá tette magát mindenféle missziós munkára. Szent Ignác bizonyára a két zászlóról szóló elmélkedésére (Exerc. spir. Hebd. II. Dies 4.) gondolt akkor, amikor ezt a törvényt írta a Társaság számára. Amint a go73
nosz szellemek vezére minden országba, minden néphez, sőt minden egyes emberhez elküldi csatlósait, úgy Krisztus is mindenkihez küldi munkatársait. Szent Ignác pedig Krisztusnak akart munkatársakat szervezni a Társaságban. Ha Szent Ignác azt akarta, hogy társai az egész világot bejárják és munkaterükké tegyék, akkor azt is akarta, hogy mindenkit meg tudjanak érteni és ;szeretni. Hiszen egyrészt P. Ribadeneira, S. J. megállapította róla a Constitutiones Societatis Jesu első kiadásához írt előszavában, hogy Szent Ignác csodálatos okossággal, különös lelki szerénységgel volt megáldva, ezért megértette, hogy a különböző vidékek szokásai különbözők, és így nem minden felel meg mindenkinek; másrészt pedig azt kívánta maga Szent Ignác, hogy a Társaság fiai kész szívvel, sőt örmmel engedelmeskedjenek az Egyház Fejének, vagy a Társaság elöljárójának, ha a világ bármely tájára küldik is őket. Azon törvény, mely a Társaság céljának mondja azt, hogy különböző helyeken megfordulva, az egyetemes Egyház szolgálatában a lelkek segítségére legyen, csak általános alkalmasságot kölcsönöz a Társaságnak a keleti misszióra; mert amint a Társaság munkatere egyetemes, úgy az egyetemes munkatérbe a keleti misszió területe is beletartozik. Különösen alkalmassá teszi azonban a Társaságot a keleti miszszióra az a negyedik fogadalom, melyet az ünnepélyes fogadataias tagok tesznek a pápának való engedelmességre. A pápaság Krisztusrendelte hivatásának tagadása az a negatívum, amely a Keletnek legtöbbet ártott és amelyet az unió révén ki kell küszöbölni. Milyen missziós társaság lenne alkalmasabb arra, hogy a pápaság tagadóit a pápaság igazságáról meggyőzze, mint az, amelyik maga kiváló módon meg van győződve a pápaság krisztusi eredetéről? „Tudja meg minden társunk, éspedig nemcsak szerzetesi életének első idejében, hanem amíg csak él, mindennap forgassa eszében, hogy ez az egész Társaság és minden egyes tagja Szentséges Urunknak, a Pápának és más római püspököknek, az ő utódainak hűségesen engedelmeskedve harcol az Isten ügyéért. És bár az Evangélium és az igaz hit tanításából egyaránt tudjuk és erősen valljuk, hogy minden keresztény hívő alá van vetve a római püspöknek, mint Főnek és ¿Krisztus Helytartójának, mégis Társaságunk nagyobb alázatossága végett, továbbá mindegyikünk tökéletes önlegyőzésére és önmegtagadására különösen megfelelőnek ítéltük azt, hogy azon általános kötelezettségen kívül különös fogadalommal kössük le magunkat, úgyhogy ¡bármi olyan dolgot is parancsolnak a. jelenlegi és az utána következő mindenkori római püspökök, ami a lelkek előmenetelére és a hit terjesztésére vonatkozik, továbbá bármely tartományba küldjenek is minket, minden vonakodás és mentegetődzés nélkül, amennyire rajtunk áll, végrehajtani tartozunk, még akkor is, ha a törökök közé, vagy bármely más hitetlen néphez . . . vagy eretnekekhez vagy szakadárokhoz küldenek is bennünket." (Litt. ap. Regimini militantis Ecclesiae, 27. Sept. 1540. Ez a Társaságot megerősítő pápai irat, mely tartalmazza a Társaság alkotmány vázlatát.) 74
Az a társaság, amely ilyen fogadalmat tesz a pápának való engedelmességre, egyrészt leginkább biztosítva van az ellen, hogy maga is szákadásba essék, másrészt legalkalmasabb arra, hogy a pápa azokkal szemben, vagy jobban mondva azok érdekében felhasználja, akik a maguk kárára tagadják az Egyház szikláját. Van azonban a Társaság szellemében még valami, ami Társaság különös alkalmasságát a keleti misszióra teljessé teszi. Ez a valami nem más, mint az, hogy a Társaság igen jól tud különbséget tenni a lényeges és nemlényeges, a fontos, kevésbbé fontos és nem fontos dolgok között. Ezen különbségtételből kifolyólag a Társaság mindig következetesen és szívósan a lényeges és fontos dolgokra törekszik. így például a tökéletes lelki életre tanító eszközök közül legfontosabbnak tartja a lelkigyakorlatokat, amelyekben igazán a lelki élet vezérelvét, alapigazságát és legfőbb indító okait adja az embereknek. Azon igazságok és indítóokok nélkül valóban a föld kerekségén sehol sem lehet igazán alapos keresztény lelki élet. A Társaság, amely fogadalma szerint legerősebben ragaszkodik ahhoz, ami Rómában lényeges, talán legkevésbbé köti magát ahhoz, ami Rómában nem lényeges. Az ilyen társaság bátran mehet 'Keletre, mert sohasem fogja Keletre ráerőszakolni azt, amire Keletnek nincs szüksége, hanem megérti Keletet minden accidensével együtt, sőt tiszteletben is tartja, ha ugyan elfogadja azt, ami lényeges az Egyházban. A keleti misszió sikere azonban nemcsak a Kelethez való alkalmazkodástól és a pápához való ragaszkodástól függ, hanem attól is: milyen buzgósággal és odaadással dolgoznak azok, akik a kibékülés szent művét megvalósítani szeretnék. Különösen nagy a jelentősége az apostoli buzgóságnak, gyorsaságnak és találékonyságnak a keleti misszióban, mert Kelet lelki alkatánál fogva kevéssé hajlandó a megmozdulásra. Azt, ami Keletből így hiányzik, azt a misszionáriusok mozgékonyságának kell kipótolnia Kelet javára és Isten dicsőségére. Később már természetes lesz, hogy az egyesült Kelet maga is mozgékonyabb, haladóbb lesz, ha már nem választja el semmi az egész szervezetet életáramától. Nem igen lehet szebb megfontolást írni az apostoli buzgóságról annál, mint amit Szent Ignác írt a Krisztus királyról szóló elmélkedésében. (Exerc. spir. Hebd. II.) Szent Ignác elgondolása szerint minden valamire való apostoli lélek megajánlja magát arra, hogy a világ (üdvözítőjét híven követi fáradalmas hódító útján. A kiválóbbak pedig különös megajánlást is tesznek arra, hogy dicsőségben és gyalázatban, jóhírnévben és szégyenben, szegénységben és nélkülözésben egyaránt követik Krisztust, hogy neki mindenkit megnyerjenek és meghódítsanak. Ha valakitől, úgy a Társaságtól várta ezt a buzgóságot Szent Ignác. Hiszen ő a Társaságot Krisztus csapatának, seregének szánta, melynek az a célja, hogy Krisztus szent hitét megvédje és terjessze a föld határáig minden nemzetnél. (Const. P. I. c. 3. n. 1.) Ilyen térítőkre van szüksége a Keletnek, hogy tüzüktol ő is tüzet fogjon, mozgékonyságukat ő is eltanulja, és immár majdnem kilencszázéves zsibbadtságából kilépve ő is Krisztus testének eleven tagja legyen. 75
Ezek után áttérhetünk a Társaság jelenlegi, tényleges, uniós tevékenységének ismertetése. Jelen alatt most nem a jelen pillanatot kell értenünk, hanem körülbelül az utolsó húsz esztendőt, egészen a mostani háború kitöréséig. A háborús idő ugyanis nem tekinthető normális helyzetnek, mert a Társaságot sok olyan művében akadályozza, amelyet annakelőtte nagy szorgalommal folytatott és folytatni is kíván a béke helyreállta után. De meg azért sem lehet a jelen pillanat uniós tevékenységének ismertetésébe belefognunk, mert a háború miatt a legújabb adatok beszerzése egyszerűen lehetetlen. így tehát a jelent morális értelemben kell vennünk és így kell vázolnunk a Jézustársaság mostani uniós tevékenységét és jelentőségét. Országonkint, illetve nemzetenkint ismertetjük a Társaság uniós, működését éspedig úgy, hogy először az intézményes munkákról szólunk, azután pedig az átmeneti jellegű, de mégis fontos uniós törekvésekről emlékezünk meg. Mielőtt azonban ehújez hozzáfognánk, igen fontos megjegyzést kell tennünk. A Jézustársaság jelenlegi és uniós tevékenysége között a munkatérhez való alkalmazkodás tekintetében lényeges különbség van. Régebben a Társaság csak latin szertartású tagokkal végeztette az uniós munkát, most azonban főtörekvése arra irányul, hogy erős keleti ágat fejlesszen magában, hogy ebben is alkalmazkodjék uniós mesteréhez, ezáltal is megkönnyítse munkáját az elidegenedett testvérek között, ez által is kifejezze önmagában Kelet és Nyugat testvéri egységét. Az Apostoli Szentszék óhaja az egyetemes gyűlések határozatai folytán a Társaság rítusuk meghagyása mellettt keleti szertartású tagokat is felvesz, sőt latin szertartású tagjai közül is sokan az ősi és szent keleti szertartásra térnek át. Érdekes a Jézustársaságnak keleti ága keletkezésének története. A világháború végén a svájci Zizersben gróf Szeptickyj András, Szent Bazil rendjének tagja, lwówi görög szertartású érsek emlékiratában kifejtette, mennyire hasznos és kívánatos volna, hogy a nagy nyugati rendek keleti szertartású ágakat is 'bocsássanak ki magukból, melyek ugyanolyan képzettséggel, frisseséggel és szorgalommal dolgozzanak a Keletért, mint nyugati testvéreik a Nyugatért. XV. (Benedek pápának nagyon megtetszett az érsek gondolata. Mikor tehát ) a Jézustársaság általános főnöke, a semleges területi Zizersből a világháború után visszaköltözött Rómába, a pápa kifejezte előtte óhaját? hogy a Társaság is fejlesszen magában keleti szertartású ágat és egyben meghagyta neki, hogy a keleti ág megalakítására az előkészületeket megtegye. XV. Benedek halála után a nagy missziós és uniós pápa, XI. |Rus, szintén határozottan kimondotta, hogy a Társaság a megkezdett vállalkozásában szilárdan tartson ki. A Társaság engedelmesen követte is Krisztus Helytartójának utasítását, úgy hogy 1938ban már három helyen ¡nevelt keleti szertartású noviciusokat és 86 tagja követte a görög-szláv, görög-román, tiszíta-görög, görög-méL chita és örmény szertartást. A keleti szertartású rendtagok legnagyobb része természetesen a legnagyobb szakadár népnek, az orosznak megnyerése és lelki megsegítésére fordítja munkaerejét. Több országban gondozzák az Orosz76
országtól elcsatolt vagy kivándorolt orosz lakosságot. A mostani háború kitörése előtt Lengyelországban folyt legnagyobb erővel az uniós munka. Itt az északi lengyel rendtartománytól függően egész szervezett misszió működött, melynek 1939-ben 45 görög-szláv szertartású rendtagja volt. A munkatér tekintélyes volt, mert Lengyelország keleti részén kb. 3,400.000 szakadár lakott, akik jórészben valamikor egységben voltak Rómával, de a cári orosz uralom súlyos kényszerítésére újra szakadárságba estek. 1924-ben jelentek meg az első keleti szertartású jezsuiták Keletlengyelországban. 1925-ben a Slónim melletti Albertynben plébániát alapítottak. Először mindössze egy aszszony volt elkönyvelve a plébánia hívének. Lassankint azonban emelkedett a szám, úgyhogy 1938-ban elérte a 656-ot. 1926-ban keleti szertartású noviciátust is nyitott a Társaság Albertynben, hogy a helybeli lakosságból gyarapítsa munkaerejét. A noviciusok száma kezdetben aránylag elég magas volt, de három év múlva esni kezdett. A keleti pátereket ugyanis csekély számuk miatt eleinte alig ismerte valaki Lengyelországban. Munkájuk bővültével azonban óriási fölzúdulás támadt ellenük az egész országban. A z oroszul beszélő és oroszokat gondozó pátereket oroszosítóknak és a haza ellenségeinek nevezték. A különböző lapokban és folyóiratokban több mint ezer cikk jelent meg ellenük. Még a vallásos folyóiratok is dörögtek a keleti jezsuiták ellen. A latin szertartású jezsuitáknak is meg kellett érezniök honfitársaik ellenszenvét, mert a két latin szertartású lengyel noviciátusban is csökkent a belépések száma. A páterek működése nem szorítkozott csak Albertynre, hanem "kiterjedt" Slónim egész vidékére, ahol kb. 90.000 szakadár között 43 faluban több-kevesebb keleti szertartású katholikus képezte az uniós munka magvát. Erősen növelte a Társaság uniós tevékenységének hatását az, hogy 1931-ben elvállalta a lucki püspöktől a dubnói keleti szeminárium vezetését. A pápa a szemináriumot pápai szeminárium rangjára emelte. A szemináriumnak 1939-ben négy nemzetből: lengyel, ukrán, orosz és fehérorosz nemzetből 25 növendéke volt. A kikerült növendékek buzgón látták hozzá az uniós munkához és később is szoros viszonyt tartottak fönn az atyákkal. Az atyák egyébként a szemináriummal kapcsolatos templomban is fejtettek ki lelkipásztori tevékenységet, meglátogatták a szakadár plébániákat, hogy az unió felé vezető kapcsolatokat megteremtsék. A fiatal lengyelországi misszió korán megkezdte működését Vilnóban is. Itt 1925-ben indították meg működésüket a keleti szertartású páterek. 1929-ben plébániát vállaltak, 1934-ben pedig kisszemináriumot is nyitottak, hogy az albertyni noviciátusban a növendékek számát szaporítsák. A kisszemináriumnak 1939-ben 10 növendéke volt, legnagyobb részben fehéroroszok, igen szegények, úgyhogy neveltetésükhöz alig tudtak hozzájárulni. Nagyon értékes uniós munkát végzett Lengyelországban P. Úrban folyóirata, az Oriens, melyet lengyel nyelven 1933-ban kezdett kiadni. Az Oriensnek kétségkívül nagy része volt abban, hogy a len77
gyelek felzudulása a keleti páterek munkája ellen idővel enyhült, mert alapos dolgozatai a művelt ország tagjaival megértették az uniós munka igazi értelmét. Ha rokonszenvet nem is sikerült ébresztenie, legalább elősegítette a keleti misszió tárgyilagosabb megítélését. Kéthavonkint jelent [meg. Sajnos, ma már ez a szép, lengyelországi misszió a háború következtében romokban hever. A dubnói szeminárium a németek 1939. szeptember 14-i légi támadásakor ugyan sértetlen maradt, de szept. 18-án már bevonultak az oroszok és 20-án már a szemináriumot is elfoglalták. Két jezsuitát foglyul ejtettek, a növendékek pedig szétszóródtak. A szép, egyemeletes albertyni noviciátust ókt. 5-én foglalták le az orosz katonaság számára. A segítőtestvérek és a noviciusok már előbb elhagyták a házat és menedéket keresve szétszóródtak. Csak két páter maradt Albertyn'ben. Egyik a latin szertartású, a másik a görög szertartású templom gondozására. Okt. 26-án léptek életbe a szovjet törvények, melyek szerint szerzetesházak nem létezhetnek. A két templomot egyelőre meghagyták, de máris emlegették, hogy elég lesz egy is, a másik pedig jó lesz mozinak. (Wilnóban a jezsuiták egyelőre sértetlenek maradtak, de hogy mi történt velük Litvánia orosz bekebelezése után arra nézve adatokat nem tudtunk szerezni. A háború következtében a latin szertartású jezsuiták is sokat szenvedtek. Sokan szétszóródtak, mások hosszú időre börtönbe kerültek. Természetesen az Oriens sem jelenhet meg tovább, mert az a vadonatúj szép ház, melyet a Társaság Varsóban nyomdával ellátva a Társaság írói számára emelt, a bombázások következtében csaknem teljesen tönkrement. A Gondviselés akaratából azonban megkímélték a bombák a, ház nyilvános kápolnájának azt az oltárát, amelyen az unió dicső vértanújának, a nemrégen szentté ¡avatott jezsuilta Bobola Szent Andrásnak épségben maradt teste pihen. A szent testet azután átszállították a Társaság másik varsói templomába, ahol a hívek nagy buzgósággal látogatják. Azóta már P. ¡Úrban is meghalt Krakkóban. így a lengyelországi keleti misszió a háború befejezése után teljes újjáépítésre vár. Lengyelországon kívül csak a szétszóródott, emigrált oroszok lelki és anyagi megsegítésével foglalkozik a Társaság. A belgiumi Namurben a Szent György nagyvértanúról nevezett konviktust tartja fenn az emigrált oroszok gyermekei számára. A konviktus minden igényt kielégít. Szép, keleti szertartású kápolnája mellett az üdülési és testnevelési lehetőségek teljes mértékben a növendékek rendelkezésére állanak. Iskolázásra a Társaság helybeli kollégiumába járnak. A növendékek közül, kik nagyobbrészt nem katholikusok, már több papi hivatás került ki. Az Egyházzal való egyesülések gyakoriak. Hogy a kemény, nyugati harcok alatt ennek a szép intézménynek mi lett a sorsa, isajnos, nem tudjuk. Különösen sok orosz emigráns talált új hazára Franciaországban. Párisban egy páter csak az oroszok lelki gondozásával foglalkozik. Ugyanott még a mult században alapított P. Gagarin, az orosz hercegből lett jezsuita és kiváló unionista író, egy szláv könyvtárat, hogy honfitársainak segítségére legyen az igazság megtalálásában. A Társaság a nagyszerű intézményt most is tovább vezeti. Reméljük, hogy 78
a franciaországi harcok megszűnése után a párisi uniós munka ezen az alapon zavartalanul tovább folyik. Kelet felé
szegény oroszokat anyagilag támogassa. Ez igen alkalmas eszköz arra, hogy őket az Egyház iránt jóindulatra hangolja. Az oroszok megsegítésére irányuló intézményes uniós munka ismertetése végén meg kell még említenünk az aricciai noviciátust és a generálisi kúriában lévő keleti kápolnát. A Rómától nem messze fekvő Aricciában nevelik a latinokkal együtt azokat a keleti szertartású noviciusokat, akiket bizonyos nehézségek miatt nem lehetett az albertyni noviciátusba küldeni. Hogy ezek speciális kiképzésben részesüljenek és a keleti liturgiában is gyakorolhassák magukat, a római orosz kollégium egyik pátere van a noviciusmester segítségére. A generálisi kúriában lévő kápolnát 1931-ben rendezték be, hogy a keleti szertartású rendtagok is teljesen otthonosan érezzék magukat a Társaság középpontjában. A Szent Vladimír tiszteletére szentelt kápolnát szintén Malcev orosz festő keleti ízlésű képei díszítik. Az oroszok megnyerésén kívül a román szakadárok megnyerésére alapított a Társaság külön missziót 1924-ben. A nagyromániai miszsziónak az erdélyi görögkatholikus románság alkotja alapját. így tiszta görögkatholikus helyen, a. hunyadmegyei Totesd (Totesti)-ben van a misszió görög-román szertartású noviciátusa. Amellett azonban, hogy a Romániában erősen túlnyomó szakadárság óriási munkteret nyújt a szerény missziónak, még az a nehézsége is támadt, hogy igen nehéz Romániában a misszió munkaerejének gyarapítása. A misszióhoz latin szertartású páterek is tartoznak, akik a latin szertartású katholikusokat gondozzák. A tisztán magyar rendtagokból álló szatmári és kolozsvári latin szertartású rendházak a második bécsi döntés folytán a magyar rendtartományhoz tartoznak, de a visszanyert keleti és erdélyi országrésszel együtt hazánkhoz kapcsolódott a román görögkatholikusság három püspöksége és a görögkeletiek jelentékeny része is. Hogy a magyar rendtartomány milyen tevékenységet vállal át a románság közötti munkából, az most van tárgyalás alatt. A keletmagyarországi részek visszacsatolása előtt, 1940-ben a román missziónak 14 görögromán szertartású tagja volt. Hogy a hazatért területeken született keleti szertartású rendagok közül csatlakozni fog-e valaki a magyar rendtartományhoz, későbbi döntéstől függ. Szerény uniós munkát végez a Társaság Bulgáriában is. Ebben az országban kb. 30.000 latinszertartású, 10.000 görög-szláv szertartású katholikus és kb. 4 millió görögkeleti él. Roncalli apostoli delegátus, látva a papság jobb képzésének szükségét, telket vett Szófia közelében, hogy vegyes szertartású szemináriumot építsen rajta. Ezt a telket a pápa 1930-ban átadta a Társaságnak, hogy valamilyen módot keressen a szeminárium megnyitására. A P. Generális 1933-ban két pátert küldött Bulgáriába.: a bulgár P. Karamitrovot, aki görög-szláv szertartású és egy latin szertartású pátert. Nekik végre sikerült 1934-ben magában Szófiában kisszemináriumot nyitniok. 1937/38Jban 13 volt a kétféle rítusú növendékek száma. A fiúk a nyilvános iskolákat látogatják. Középiskolai tanulmányaik végeztével Rómába küldik őket filozófiai és theológiai kiképzésre. Reméljük, hogy a páterek nevelői munkája meghozza gyümölcsét az uniió terén. 80
Észtország Esna nevű városában Profittlich apostoli adminisztrátor kívánságára alapított keleti szertartású házat a Társaság, hogy az uniót kívánó papsággal és a műveltebb világiakkal megismertesse a katholikus Egyházat. Észtországban kb. 110.000 észt görögkeleti, 90.000 orosz görögkeleti és 850.000 lutheránus él. A katholikusok száma kb. 4000; leginkább latin szertartású lengyelek. Az észt görögkeleti papság elég nagy hajlandóságot mutat az unióra, ha biztosítják észt nyelvű keleti szertartását. Észtország bekebelezése óta a Szovjeté unióba a munka bizonyára ott is igen nagy akadályba ütközik. Eddig azokról az intézményes uniós munkákról szólottunk, melyeket a Jézustársaság a bizánci szertartású szakadár keresztények megnyerése folytat. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról a régen megkezdett és értékes működéséről sem, melyet a közeikeleten: Szíriában és Egyiptomban fejt ki. A közelkeleti uniós munkának legnagyszerűbb intézménye a Társaság beyruti Szent József-egyeteme és a vele kapcsolatos szertartásközi szeminárium. Ezeknek az intézményeknek 1843-ban P. Blanchet francia jezsuita vetette meg az alapját azáltal, hogy az örmény, maronita, görög és szír pátriárkák kérésére Ghazirban egy tágas épületet szerzett központi, ázsiai szeminárium céljára. 1855-ben civilek tanítására szánt kollégiumot csatoltak a szemináriumhoz. 1875-ben a fontosabb Beyrutba helyezték át az egész intézményt. 1881-ben XIII. Leó pápa egyetem rangjára emelte. Azóta az egyetemnek már orvosi és gyógyszerészeti, továbbá jogi és mérnöki fakultása is van. A központi szertartásközi szemináriumban, mint a neve is mutatja, az összes keleti rítusok: örmények, káldok, koptok, maroniták, szírek, görögök, melchiták képviselve vannak, továbbá a latinok is. A testvéri megismerés és szeretet ápolása végett a növendékek hetenkint más és más rítus szerint vesznek részt a szent liturgián. A szeminárium 1925-ig 3 pátriárkát, 12 érseket és pátriárkái vikáriust, 39 püspököt és szerzetesfőnököt, továbbá 308 papot adott az Egyháznak. Ők természetesen sokszorosan meghatványozzák az atyák munkáját. Kiváló hírnévnek örvend az egyetem keleti könyvtára, mely egy 1931-ből származó adat szerint egyéb bőséges anyag mellett 2058 kéziratos emléket őriz. Beyruton kívül még számos más állomáson fejtenek ki a francia jezsuiták jelentős uniós tevékenységet iskoláikban, melyekbe katholikusokat, szakadárokat és mohamedánokat egyaránt felvesznek, továbbá volt növendékeik egyesületei útján, valamint azokban a kongregációkban és más vallásos egyesületekben, melyeket a különböző szertartású katholikusok között szerveztek. Ilyen állomásaik és házaik közelkeleten a következő helyeken vannak: a törökországi Konstantinápolyban és Adanában, a szíriai Aleppóban, Damaszkuszban és Homsban, a libanoni Bikfayában, Ghazirban, ahol a maroniták szemináriumát is vezetik, Tanailban, Ksarában és Zahléban, a hatayi Kirik-Khánban, az egyiptomi Alexandriában, Miniehben és Kairóban, ahol a kopt szeminárium lelki igazgatását végzi egy jezsuita. Az egész közelkeleti misszió 1936-ban egységes rendi szervezetet és vezetést nyert. Ezen misszió keretében végzi két magyar páter a törökországi magyarok lelki gondozását. Egy magyar jezsuita papnövendék is tartozik ehhez a misszióhoz, ki jelenleg Bikfayában keleti nyelveket tanul. 81
Jelentős uniós intézménye van még közelkeleten a Társaságnak az iraki Bagdadban. 1931 óta amerikai jezsuiták vezetnek itt egyetemi fokú főiskolát. Hogy a katholikus hitet szóval és példával mindenkivel megismertessék, nemcsak a különböző keleti rítusokhoz tartozó katholikus és nem katholikus ifjakat veszik föl, hanem a mohamedánokat is. Az ottani keleti és latin szertartású katholikusok annál is inkább örülnek ennek az intézménynek, mert Irakban két zsidó akadémia_ és négy amerikai protestáns iskola van. Katholikus részről még a dominikánus nővérek vezetnek egy nagy leánynevelő intézetet, a dominikánus atyák pedig a pápai Seminarium Leonianumban tanítanak. Az unióért végzett intézményes munka ismertetését azon nagyszerű pápai intézmény megemlítésével zárjuk, melyet az Apostoli Szentszék 1922-ben bízott a Társaság vezetésére. A Pápai Keleti Intézet ez az intézmény, melyben 1940-ben 19 páter tanította a keleti dogmatikát, patrisztikát, archeológiát és nyelvészetet. Sajnos, a hallgatók száma nem áll arányban az intézet felkészültségével; mégis érdemes ekkora befektetést áldozni, mert az intézet nemcsak a hallgatók kiképzésére, hanem más tudományos érdeklődők kielégítésére és vezetésre, továbbá az általános uniós munka tudományos előmozdítására is alakult. Ezt1 a célt szolgálják az intézet tanárai által kiadott művek és folyóiratok is: az Orientalia Christilana Analecta, mely évenkint kb. ezer oldalon jelenik meg, továbbá az Orientalia Christiana Periodica, mely évente kb. 500 oldalt tesz ki. Az intézet 1930-ban egy mélyen vallásos lelkű és a keresztény Keletet nagyrabecsülő spanyol hölgy fejedelmi bőkezűsége folytán gyönyörű, új könyvtárépületet ¡kapott. 200.000 kötet befogadására képes. 1935-ben 50.000 kötetet tartalmazott. A páterek kezdetitől fogva arra törekedtek, hogy a Keletre vonatkozó legritkább könyveket ils megszerezzék. Igyekezetük eredménnyel is járt, mert nemcsak a keleti pátriárkák és püspökök, hanem magánosok, továbbá a különböző államok római követségei, köztük a magyar is, valamint számos tudományos társaság (görög, bulgár, török, egyiptomi, szír, algériai, stb.) igyekezett a könyvtárat könyvadományaival gazdagítani. Ezen könyvtár megnyitása minden komoly érdeklődő előtt, akár katholikus, akár nem, a legalkalmasabb módja az uniós kapcsolatok fölvételének és elmélyítésének. Ugyanaz a nemeslelkű spanyol hölgy több ösztöndíjat is biztosított1 az intézet hallgatói számára egészen addig, amíg 1931-ben Spanyolországban válságosra nem fordult a helyzet. A Kelet iránt való különös szeretetének jelei azok a keleti liturgikus ruhák is, melyeket sajátkezűleg kezdett készíteni. Halálos betegségében gondoskodott azok befejeztetéséről és elküldette őket \ az intézetnek. Az intézet végzett növendékei a statisztikák szerint sok európai és közelkeleti országban mint egyetemi és szemináriumi tanárok terjesztik a keleti egyház ismeretét és megbecsülését. Ezek után meg kell még emlékeznünk bemutatóul néhány fontos uniós cselekedetről, mellyel a Társaság szintén az unió ügyét kívánta és kívánja a legújabb korban előmozdítani. 82
Fontos szerepet játszottak a Társaság fiai abban a nyomorenyhítő akcióban, melyet a Szentséges Atya indított az éhhalál elé néző oroszok százezreinek megsegítésére 1921-ben. Eltekintve attól, hogy a Társaság a maga kebelén belül és az Imaapostolság által rendezett gyűjtésből több mint 2,000.000 lírát adott a Szentszéknek az akció céljaira, a Szentszék az amerikai P. Walshot bízta meg az egész akció megszervezésével. Az akció lebonyolításában rajta kívül még öt jezsuita vett részt testvéri együttműködésben nyolc más szerzetessel, kik közül három a íSzaléziánus rendhez, három az Isteni Ige Társaságához, kettő pedig a Mária Szívéről nevezett spanyol missziós kongregációhoz tartozott. 1922 szeptember 29-én nyitották meg a krimi Eupatoriában az első étkeztető konyhát, melynek gondozását az Isteni Ige Társaságának atyái vállaltak. A rosztovi állomást a spanyol miszsziós kongregáció tagjai vezették. A jezsuiták Krasznodárban (azelőtt Jekaterinodár) nyitottak konyhát. A szaléziánus atyák pedig Moszkvába mentek a nyomor enyhítésére. Ugyanott ütötte fel P. Walsh is az egész akció főhadiszállását. Mindenütt az Apostoli Szentszék nevében jártak el, minden helyiségükben kifüggesztették a kulcsos és tiarás címert, úgyhogy a sok szegény orosz gyermek és felnőtt észrevehette, hogy kinek a szíve gondolt rájuk hathatós szeretettel. De legjobban örülhettek azok a pravoszláv papok, akiket P. Walsh liszthez jjuttatott, hogy a szent liturgiához szükséges kenyeret elkészíthessék és így isteni vigasztalásban részesülhessenek. Az egész pápai szeretetakció nagyságát legjobban mutatja a következő adat: 1923 januárjában a különböző szerzetekből való atyák kb. ¿000 orosz segítő erő bevonásával 269 konyhán kb. 80.000 éhezőt tápláltak. Ezenfelül igen sok emberen ruha és orvosság adományozásával segítettek. A nyugatra menekült oroszokat is igyekeztek támogatni a Társaság fiai. A franciaországi kollégiumok sok orosz diákot teljesen ingyen fogadtak be, másokat támogatásban részesítettek. Liliében P. Davrout megalapította, az orosz Diákok Barátainak Körét, hogy így gondoskodjék a rászoruló emigrált orosz ifjúságról. Párisban és Brüsszelben nyelvi oktatásban részesítették az atyák az orosz ifjakat, hogy könnyebbé tegyék számukra az elhelyezkedést. A szent unió tudományos előkészítésére és a testvéri eszmecseréhez szükséges légkör megteremtésére is igyekszik a Társaság minél többet tenni. Unionista írói (nevezetesebbek: d'Herbigny, Hermann de Jerphanion, Gordillo, Schweigl, Tyszkiewicz, Úrban, Spacil, Wiercinski, Hansens, Hofmann, Ledit) igyekeznek egyrészt az uniót akadályozó tévedéseket eloszlatni, másrészt a pozitív keresztény igazságot kifejteni, az összetartozás tudatát felébreszteni és ébren tartani. A Társaság nem kimondottan uniós folyóiratai és lapjai is közölnek időnkint uniós vonatkozású tanulmányokat és híreket. A nevezetes velehrádi uniós gyűléseket nem a Társaság rendezi ugyan, de a Társaság tagjai is jelentékeny részt vesznek annak megrendezésében egyrészt azáltal, hogy felajánlják a Szent Cirillről és Metódról nevezett velehrádi kollégiumot a gyűlés színhelyéül, másrészt pedig azáltal, hogy maguk is szerepelnek szakelőadásokkal. 83
Ugyancsak részt vesznek a Társaság keleti tudományokat művelő atyái a bizánci stúdiumokkal foglalkozó tudósok nemzetközi kongreszszusain. Szorgalmukat a nem katholikus tudósok is elismerik és miattuk az egész nyugati egyházra is rokonszenvesebben tekintenek, így pl. d'Herblgny püspök részesült az 1927. év áprilisában Belgrádban tartott kongresszuson olyan megtiszteltetésben, mintha csak Rómát képviselte volna. Az 1937. év szeptember havában Rómában tartott kongresszus után Dr. S. Kyriakidis, a szalonikii egyetem tanára nagy elismeréssel írt a Nea Aletheia című lapban a nyugati egyházról és benne a Társaság keleti tudományos intézményeiről és munkájáról. Hogy a Társaság a keleti, főleg az orosz kereszténység iránti tiszteletét kimutassa, maga is megünnepelte 1939-ben ünnepi triduummal a római fő templomában az oroszok megtérésének 950. évfordulóját. Az egész ünneplésre a Szent Péter bazilikában végzett görög-szláv szertartású szent liturgia tette rá a koronát. Arra is gondot fordít a Társaság, hogy keleti katholikus testvéreink megbecsülése által kimutassa nagyrabecsülését az egész keleti kereszténységgel szemben és így tegye kívánatossá a nemegyesültek előtt caz Egyház meleg családi körét. 1919 októberében a rutén püspökök összegyűltek Rómában, hogy megtartsák első zsinatukat. A Társaság generálisa sietve ajánlotta föl nekik római kúriája helyiségeit, hogy ott lakjanak és zsinati üléseiket megtartsák. Külön keleti kápolnát rendeztetett be számukra, .az üléstermet keleti szentek képeivel díszítette fel. Hogy egész ottani tartózkodásuk minél zavartalanabb legyen, külön ebédlőben is tálaltatott nekik, és minden igényüket különösképen ajánlotta a keleti szertartású P. Sakac gondjaiba. Jelen volt a zsinaton a jelenlegi eperjesi püspök, Gojdics Pál, továbbá boldog emlékű Gebé Péter munkácsi püspök is. Távozásukkor a püspökök meleghangú köszönőlevelet hagytak hátra. Kiemelték benne a Társaság azon érdemeit, melyeket a rutének uniója, további állandó támogatása, a galíciai baziliták megreformálása és a rutén papság nevelése körül szerzett. Köszönték végül szeretettel teljes fogadtatásukat, és Isten áldását kérték a Társaság minden uniós munkájára. Ennyiben foglaltuk össze röviden a négyszázéves Jézustársaság jelenlegi uniós működését. A Társaság régi, szép uniós munkáihoz képest eredmények dolgában bizony szerény ez a kép, de azért sokat ígérő, mert amint az egész Egyházban, úgy a Társaságban is egyre növekszik az unió szent ügyének a megértése, az iránta való szeretet és az odaadó ¡munkálkodás. Ha Isten kegyelme kedvez a Társaságnak, akkor bátran hihetjük, hogy a Társaság a jövőben látható eredmények tekintetében sem marad el a mult századokban végzett uniós munkáitól. Biztosítéka ennek 2iZ 2JL áldozatkész önfelajánlás, melyet sok jezsuita megtett 1930-ban. Akkor a P. Generális levele intézett az egész Társasághoz az orosz vallásüldözésről és az oroszországi keresztények rettenetes helyzetéről. Egyebek között ezt írta: „Mikor nyolc esztendővel ezelőtt a pápa egyeseket a különböző szerzetescsaládokból Oroszországba küldött az éhezők megsegítésére, atyai gondoskodása szerint óvadékokat követelt életük biztonságáért. Akkor, 84
mint értesültem az egyik szovjethivatalnok szemtelenül (amint szokták) megjegyezte, hogy csodálkozik ezen, mert valamikor a katholikus Egyház úgy küldte misszionáriusait Japánba, hogy semmi óvadékot sem kért, sőt a biztos halálba is elküldte őket. Ha a helyzet még rosszabbra fordulna, az Egyház anyai szeretete talán misszionáriusokat keres, akik a saját életükért való minden aggódást félretéve, éppenúgy segítséget visznek ama végső lelki veszélybe jutott, szerent csétlen népnek, mint egykor a japáni és angliai híveknek. Ha pedig az Egyház ezt kérné, remélem, nem hiányoznának a Társaságban olyan emberek, akik erre a kiválóan dicsőséges misszióra önkéntesen ajánlkoznának, követve annyi vértanúnk példáját, akik Japánban és Angliában elszenvedték a halált. Ha valaki, egyedül az isteni kegyelemben bízva, erőt és különös hivatást érez magában az ilyen munkára, kitartóan és szorgalmasan már most kezdjen készülni, főként kiváló szorgalommal az önmegszentelésre törekedve. Mindnyájan pedig szakadatlanul kérjék az aratás Urát, hogy ezt az ő legcsekélyebb Társaságát, melyre földi Helytartója által Oroszország jövendő palijainak az örök városban való nevelését bízta, ezen dicsőséges küldetés egy részére is méltassa, erre a nehéz munkára kijelölt munkásait pedig erősítse meg a győzelemre; de a Társaság többi fiának is adja meg, hogy mindenütt dicsőítsék az ő szentséges Nevét, édességes Országát pedig mindenütt megvédjék és terjesszék." P. Generálisnak erre a lehelére azonnal több száz jezsuita papnövendék levele válaszolt, mellyel megajánlották magukat erre a munkára és a rá való kiképeztetésre. Bízunk abban, hogy az isteni Gondviselés, mely eddig a Társaságot szent szolgálatára igénybevenni kegyeskedett, ezt a készségét látva továbbra is fölhasználja azt az uniós munkában is a maga nagyobb dicsőségére.
t
A vallás Istennel köt össze. Isten a szeretet és békesség. A harci kavarodásban álló ellenséges nemzetek a vallási és egyházi egységen át a béke és szeretet egységére is eljutnának, ha ezért az egységért céltudatosan és fáradhatatlanul mindenki dolgoznék. Ha békében időszerű volt a lelki egységen, az egyházak unióján munkáLkodni, ma a harcok idején százszor időszerűbb. 8&
A KORONÁZÓ PALÁST PANNONHALMI ELŐMINTÁJA Irta: MIHÁLYI ERNÖ.
Gizella királyné veszprémi himzőiskolájának alkotása a koronázó palást. Ennek a palástnak bissus selyemre festett előmintáját Pannonhalma őrzi. Ez az előminta a bizánci képírásnak egyik jelentős emléke a XI. század elejéről. Művészeti, történeti vonatkozásban már ismertettem a Magyar Művészet pannonhalmi számában (IV. évf. 1928. 1. sz.) és Szent István élete és műve c. künyvem I. k. 220—226. lapjain. Most inkább theológiai tartalmával akarok foglalkozni. 1031-ben meghal Imre herceg. Vadkanvadászatnak lett áldozata. A bánatos szülők meg akarják örökíteni emlékét. A székesfehérvári Mária-templomnak díszes miseruhát csináltatnak. A himzés munkáját megelőzi a festő munkája. Az elgondolás olyan művészi szerkezetű, hogy felülmúlja még a híres bambergi császárkazulát is. A halálon és a poklon győzedelmeskedő Krisztust tárja elénk a mennyei Jeruzsálemben. A feltámadás gondolatának, a keresztény pászka ünnepi, diadalmas hangulatának remeke e miseruha, a legszebb megörökítése a fiúk halálán a feltámadás gondolatában vigasztalódó szülők lelkületének. A dicsőségesen feltámadt Krisztust a Szűz Anya, az evangélisták és az angyalok kara veszi körül és még három övben a próféták, az apostolok és a vértanúk kara koszorúzza. A negyedik övben középen Gizella, Sz. Imre és Sz. István alakja is látható. Az adományozok is megörökítették magukat rajta. Első pillanatra szembetűnik, hogy itt a diadalmas húsvéti hittitok áll előttünk, az egyház legnagyobb és legrégibb ünnepe, a görögök pászkája, örökkévalóság-várásunk forrása és záloga, a szent királyi család hitének gócpontja, friss, eleven gyászukban vigaszt nyújtó élménye. A Kyriosnak dicsőséges feltámadása, a halálon, poklon való győzedelme enyhítő ir a szülők fájdalmára. A bizánci birodalom kultúrkörébe tartozó szláv népeknél még az úr napja a feltámadás napja, a németeknél Sonntag, az igazság napja. A bizánci egyház a húsvétet páschának, az új, az örök élet kezdetének, átmenetnek nevezi s fáradhatatlanul ünnepli s győzedelmes énekeket zengve hódol a Kyrios Pantokrátornak. Ezen a paláston is négyszer fordul elő a Pantokrátor alakja. Fényt, örömet, életet sugároz maga körül. Az apostolok övében levő 32 alak csupa élet, elevenség, mozgás. Az igazság napja, Krisztus megdicsőíti a világot, felemeli az örökkévalóság fényességébe. Nincs itt már nagypénteki gyász. A feltámadt Krisztusnak, a mi fényességes napunknak fényében izzik minden. Nincs itt már nagypénteki siralom. Urunk kikél a sírból. Diadalmas örömben úszik minden. A bánatos szülők gyásza is megenyhül. Lelkük bekapcsolódik a szentek közösségébe, fájdalomtól meghervadt, fáradt arcuk felvidul. Krisztus feltámadásában az isteni ige győzelmét és szeretett fiuk feltámadásának zálogát látják. 86
Valóban csodálatos látomásban szemléljük itt Krisztusnak a halálon és a poklon aratott győzelmét, mely a bizánci liturgiában, a pentekostarionban, az ötvennapos húsvéti ünneplés himnuszaiban annyiszor felzeng.1) Istenségének félelmetes erejében lábbal tiporja Krisztus a halált és az ördögöt, megteremti mindenki számára az örök húsvétet. A Kyrios győzelméből ennyi vigasztalást, erőt meríthetett a szent király, aki nagy felelősségének tudatában mindig szeme előtt hordotta az isteni ítélő bíró alakját. „Belső szemeivel, mint a legenda mondja, látta felséges ábrázatát, Krisztust viselte ajkán, Krisztust szívében, Krisztust cselekedeteiben. Szívével mindig az utolsó napot nézte, elméjének minden óhajtása arra vágyott, hogy már a mennyei haza lakosai között, mintegy az angyalokkal való társalkodás állapotában lakozzék. Benne már a jövendő megdicsőülés bizonyos neme ragyogott." Szent István alakja is ,a legenda leírása szerint, mintegy bizánci síkon áll előttünk. „Fiatal korában felvett komoly szokásait élete fogytáig megtartotta, ajkai sohasem nyíltak nevetésre." A bizánci képek komolyságával járt alattvalói között, akik „az ördög sugalmazásából" sokszor bizony nehéz szívvel viselték még Krisztus igáját. Milyen megnyugvással nézhette e képet, ahol az élet Ura legyőzi a halált, az örökkévalóság a mulandót, a fény a sötétséget, az igazság a hazugságot, az igaz hit a pogányságot. Krisztus feltámadása meghozza a világosságot azoknak a szívébe is, akik eddig a hitetlenség éjében éltek, felolvasztja a szívek jégpáncéljait és buzgó hitélet sarjad nyomában. A koronázó palást pannonhalmi előmintáján Krisztus alakja a bizánci művészet Isten-Krisztusa, aki a földi élet kötelékeiből kibontakozva, sem népi, sem nyelvi kultúrkörbe nem tartozva igazi mivoltjának fényében, nagyságában, felfoghatatlanságában ragyog fel előttünk, megvigasztalja a bánatos családot, megörökíti az elhunyt fiú emlékét, megmutatja a világ értelmét Krisztus második eljövetelében, amikor megítél eleveneket és holtakat s az üdvözülteket bevezeti a mennyei Jeruzsálembe, a szentek egységébe, a megváltás végső kiteljesedésébe.
Kirchlioff: Osterjubel der Ostkirche. Regensberg—Münster.
87
A KELETI EGYHÁZI TANULMÁNYOK VALLÁSOS JELENTŐSÉGE. Irta: WUNDERLE GYÖRGY. N é m e t b ő l fordította: VUCSKITS JENŐ. Második közlemény.
Ismert igazság, hogy a levegőben lógó, tisztán fogalmi, tisztán intellektuális megismeréssel szemben ellenséges állásfoglalás észlelhető ma már a katholikus theológiákon is. A theológiának is az ember egész exisztenciájával kell foglalkoznia, nemcsak azért, hogy megérthesse, hanem sokkal inkább azért, hogy formálhassa és kialakíthassa. A theológia szerint is sokkal fontosabb az életfolyamat, mint a gondolatfolyamat. Éppen azért az alapvető hit nem maradhat egyszerű igaznaktartás; sokkal inkább az a feladata, hogy az egész embert, mint szellemi valóságot munkába állítsa, hogy az isteni kinyilatkoztatást nem a fogalmak útján, hanem a tettek útján elevenítse meg. A skolasztikus módszerrel szemben sokan foglaltak állást ezen a síkon. Pontosabban: állást foglaltak azzal a skolaszticizmussal szemben, amely élettelen fogalmak és szillogizmusok sűrűjébe tévedt és az igazi hitéletet szem elől tévesztette. Ezzel szemben pedig az új jelszó: „Vissza az atyákhoz, mégpedig különösképpen a görög egyházatyákhoz!" E jelszóban is egy igen időszerű, igen életbevágó fontosságú követelést kell látnunk. Az igazi skolaszticizmus sohasem vált el az egyházatyák tekintélyétől, tehát sohasem szakadt el az átélt kereszténységtől sem. Ma azonban, éppen a keleti egyházi tanulmányok révén sokkal világosabban láthatók azok az utak, amelyek a görög egyházatyáktól a skolasztika felé és a virágzó középkornak misztikája felé vezetnek. Éppen ezért tanuljuk meg, mennyire meg kell becsülnünk a keleti egyházatyák theológiájának életértékét. Scheeben Mátyás nagyszerű munkásságára már hivatkoztunk. Az ő kegyelemtana főképpen ezekből a forrásokból merített. És hogy csak másik példát említsünk, mennyire megtermékenyítette a keleti liturgiák tanulmányozása a mai liturgikus mozgalmat! Ki tagadhatná le, micsoda közvetlen és hathatós vallási nyereség származott számunkra a keleti egyház gyönyörű liturgiájának tanulmányozásából? Tehetné valaki ezt az ellenvetést is: Lehet, hogy némely részletes kérdésben eleven indításokat kapott Nyugat a Kelettől, egészben véve azonban mégis csak úgy van, hogy olyan merev képződmény, mint a keleti keresztényeség, alapjában véve nem adhat semmi lényegeset olyan frissen áradó aktiv és lendületes életű valóságnak, mint a nyugati kereszténység. Van ebben az ellenvetésben valami, ha csak felületesen vesszük. Mert hiszen valóban a keleti egyház tudatosan kitart, sőt egyenesen és készakarva megáll az első hét ökumenikus zsinat határozmányai mellett, a nyugati egyház pedig 88
b á t r a n t ö r előre, t é n y é l e t minden
hogy kifejthesse a keresztény tanítást és a kereszelágazását, jellemzője tehát az, hogy igazán elevenen folytatja és alkalmazza a hittartalmat. Ezzel a keresztény hagyománynak igen fontos problémája van elénktárva. Hosszú idő kellett hozzá, míg a fejlődés kategóriáját a nyugati katholicizmus theológiájára alkalmazni merték, mert attól féltek, hogy a kategória alkalmazása a liberális protestáns kritikának ajtót-kaput tár, amely (ebben az orthodox theológiával teljesen megegyezve) azt hitte, hogy a katholicizmus új dogmákat talál ki és így az apostoli hit alapjairól tér le. Csak akkor, mikor Mohler. Newmann, Wassmann és mások fáradozásai révén megtanultak a theológusaink különbséget tenni mechanikus réteghalmozódás és szerves fejlődés között, csak akkor tudták a mustármagról szóló evangéliumi hasonlatot aggodalom nélkül alkalmazni a dogmatikus fejlődésre, csak akkor tudták összekötni a lényegi megmaradás gondolatát a gazdag fejlődésével. (Fecunditas, a Yaticanum értelmében véve.) Nincs ma már korszerű katholikus theológus, aki ezt a gondolatot ne magától értetődőnek tartaná. Noha a keleti egyház theológiája is telve van ilyen szerves életfelfogást lehetővé tevő rejtett csirákkal, mégsem tudott megszabadulni a maradandónak, az isteninek túlzott hangsúlyozásától és nem bírta megérteni, mi az egyházban az emberi, a fejlödésképes elem? Aki ezt a kélt tényt állandóan szem előtt tartja és következményeit összehasonlítja, az egyrészről jól meg fogja látni egy szabadjára hagyott fejlődésnek minden veszedelmét, és bizonyos aggódást fog érezni az egyháznak aránytalan elvilágiasodása, nagyonis emberivé válása miatt, másrészt, azonban a kinyilatkoztatott igazságnak a tévedhetetlen tanítóhivataltól vezetett szerves fejlődését igazi, termékeny haladás gyanánt fogja köszönteni. Bizonyíték céljából hivatkozzunk csak az Oltáriszentségre. Éppen a liturgikus mozgalom hatása alatt értettük meg az Oltáriszentségnek és az áldozatnak lényeges összefüggését. Az elmélet az abszolút Eucharisztia egy nemét teremtette meg, amely az áldozathoz való viszonyt, legalább látszat szerint, nem tüntette fel; ennek egyik tünete volt pl. az egészen elkülönített áldozás, sőt az összefüggésből egészen kiszorított szentségkitétel is. A keleti keresztény ebben a nyugatot már nem érti meg, mert neki a relatív, vagyis az áldozattal közvetlenül összekötött és mindig az áldozatra vonatkoztatott Oltáriszentség a hitnek egy megváltozhatatlan alkotó elemét jelenti. Ma már nyugaton is arra törekszünk, hogy az áldozást, mint az áldozati lakomán való tudatos részvételt gyakoroljuk, vagyis arra, hogy ismét az áldozat szerves alkotóelemévé tegyük és a szentségkitételt az áldozatnál lehetőleg elkerüljük. Ezt az eljárást joggal szertartásbeli reformnak, visszatérésnek nevezhetjük. A keleti keresztény többet lát benne. Neki ez visszatérést jelent az övéhez, tehát az őskeresztény eljárásmódhoz. Ugyanígy beszélne például a kétszínalatti áldozásról is. Neki mindenben a hagyományok melletti kitartás a mértékadó. És ennek bizonyára meglehet a maga haszna legalább abban, milyen határai le89
gyenek a fejlődésnek. De keleten mégis csak egyoldalúan érvényesül a tradíciókhoz való ragaszkodás. Ha a kereszténység természetfeletti élet az élő ember számára, akkor nemcsak a változhatatlan örök felségü Isteni lét statikáját foglalja magában, hanem éppenúgy az emberi létezésnek a dinamikáját is, amely különösen mint fejlődés nyilatkozik meg. Ez a fejlődés bizonyára megfelelő, az Istentől adott mag természete szerint való, tehát nem esetleges, mint tisztán emberi dudva-burjánzás. A tekintéllyel rendelkező egyházi tanító és pásztori hivatal gondja arról őrködni, hogy ilyen istentelen, vagy Isten ellenes fejlődés feltartóztatható, vagy legalábbis idejében visznyanyeshető legyen. Ámi előbbi példánkon, t. i. az Oltáriszentségén különösen világasan látható. Melyik volna az az ember, aki a középkori fejlődést a mai katholikus életből gondolatban el tudná választani, vagy tán egyenesen ki tudná belőle küszöbölni? Amint a keleti egyház buzgósága számára a képek visszaállításának nagy ünnepe kizárólag az ortodoxia nagy ünnepének számít, azonképen nekünk, nyugati katholikusoknak az Úrnapja bizonyos értelemben a mi hitünk megvallásának a napja. Az oltáriszentségi Üdvözítő és dicsőítése — a tartalma és célja a mi nyilvános imádásunknak, annak az imádásnak, melyet a keleti keresztény nem ismer, de nem is ért. Nem őskeresztény szokás, de kétségbevonhatatlan következetes, a dogma lényegének teljesen megfelelő fejlődés eredménye, amely dogmát a keleti egyház is mint hitének középpontját hiszi, anélkül, hogy hitének theológiai következményeit levonná belőle. Az a különbség, amely megnyilatkozik benne, nem volna gyökeresen áthidalva, ha pl. a ker leti egyház csak egyikét vagy másikált venné át ezeknek a vitathatatlan theológiai következtetéseknek, hanem csakis akkor, ha előtte a helyesen értett szerves fejlődési elv mint visszautasíthatatlan, magától értődő kísérőjelensége volna a keresztény hagyomány eleven folyójának. Ez az egyik leglényegesebb pont, amelyből a Kelet a nyugattól tanulhat és kell is tanulnia, hogy teljes képe legyen neki is a keresztény egyházról. A keresztény tanítás e szerves fejlődésének hangsúlyozása megóv bennünket egyrészt az egyháznak túlzott spiritualizációjától vagy pneumatizálásától, amennyiben számot vet az egyház látható jellegével; másrészt a lényegének teljes kifejlődése érdekében a fejlődés folyamatának vezetését is követeli, amelynek gondja van a fejlődés lényegességére és erről a tévedhetetlen döntés kezességével áll jót. (Folytatjuk.)
90
AZ ÓSZLÁV LITURGIKUS ÉNEKEK PRIMITIV HANG JEGYZÉSE. Irta: HOLLÓ FERENC.
A magyar görög-katholikus templomokban ma élő egyházi énekek dallamai Kárpátalja (közvetítésével a keleti szlávoktól (kis—fehér— nagyoroszok) származtak el hozzánk a liturgikus ó-szláv nyelv használata révén. Templomainkban még ma is találunk régiségként megőrzött moszkvai, kijevi, pocsajevi, lembergi kiadású liturgikus könyveket, melyek — jmint azt a lapbejegyzések bizonyítják — a nyomdák vándorügynökei útján jutottak el hozzánk. Nem kétséges tehát, hogy ¡a magyar görög-katholikus egyházi dallamok múltja után kutatva a keleti szlávon át juthatunk el a kiinduló ponthoz. A nyugati egyház fiai számára örök érdekesség lesz a gör. kath. egyházi ének nyolc különböző tonális módja, mely nem egyéb mint egy állandóan körforgásban levő modális hangrendszer. Ha a nyolc hangrendszer motívumait leegyszerűsített alakjukban vizsgálva öszszehasonlítjuk a Kr. e. időkből származó ó-görög dallamokkal s a Z. Idelsohn által ismeretessé vált ó-zsidó énekmódokkal, rá kell jönnünk arra, hogy a magyar görögkatholikus egyházi ének forrásait a keleti szlávokon át, mélyen ent a közel Keleten kell keresnünk. A skálaképzésnél az ó-görög tetrachordál-modál a jellemző az ó-szláv egyházi énekeknél is, vagyis a dallam egy quart keretén belül mozog. Ez a szűk zenei keret nem jelent megkötöttséget, mert a kistercek és velük a félhangfokok oly dúsan variálhatók, hogy azokkal az epikai, lírai, gyászos, újjongó hangulat kifejezhető. Az ily alapokon kifejlődő egyházi zenét foglalja rendszerbe a VIII. századbeli Damaszkuszi Szent János, aki egy személyben költő és zenész volt. Nyolc alapdallamot (hang, fjog. hlas) állapít meg. Ez a nyolc alapdallam, melynek mindegyike a görög (dor, phryg, lyd) quartokhoz tartozik, szolgáltatták az alapot a többi egyházi énekhez is. Damaszkuszi Szent János a nyolc alapdallam közül négyet főhangnak nevez, melyeket a görög egyházi könyvek első, második, harmadik, negyedik sorszámmal jelölnek. A négy főhanghoz (alapdallamhoz) négy póthangot csatol, melyeket sorrend szerint első és második póthangnak, mély hangnak, negyedik póthangnak nevez. Az ó-szláv liturgikus könyvek az egytől-nyolcig terjedő számozást használják. Ezt a nyolcféle, rokonmotívumokból fölépített alapdallamot veszik át liturgiájukban az ó-szláv nyelvet használó keleti szlávok is. Több mint félezredév egyházzenei fejlődésének anyagában válogathatott és csinált rendszert Damaszkuszi Szent János. A keleti szlávság tehát már kiforrott alapra építi egyházi dallamait, mely azután tudatos művészi beállítottság szabályai szerint fejlődött napjainkig. Az évszázadok folyamán művészi irányzatok és iskolák alakultak, esztétikai szabályokat és formákat állapítottak meg, amelyet a nemze91
dékek folytattak, tökéletesítettek és a legaprólékosabb finomságig kifejlesztettek. Műértő szláv emberek gondoskodtak az egyházi énekek feljegyzéséről s az évszázados művészi munka létrehozta az egyházi zene és ének művészetének azt a fokát, amelyet az ó-szláv szellemi kultúra egyik legnagyobb teljesítményének tekinthetünk. Az ó-szláv egyházi énekeket Znamennij Roszpiv-nek (hangjegyzett ének) nevezik az oroszok. Znamja (jel, jegy) a görög m^a szóból származik. A régi ó-szláv nyelvű egyházi énekek vonainélküli sematikus írásmódja általában megfelel a nyugateurópai neuma-rendszernek, azonban az előbbi hangmagasság, kifejezés és ritmus tekintetében sokkal pontosabb, részletesebb és változatosabb a neumáknál. Az ó-szláv egyházi énekek kedvéért alkotott neumákat kruki néven ismerjük. A Kruki-rendszer paleografikus megalkotása teljesen megfelel az ó-szláv egyházi ének tonális és dailambeli követelményeinek. A Damaszkuszi Szent János által rendezett jegyházi dallamok több kisebb motívumból állanak és határozott zárt formájuk van. A görög nyelvből fordított, ó-szláv nyelven éneklendő szöveg: próza s épen azért lehetetlen az énekeket egyforma, állandóan visszatérő ütmekbe beosztani, mert a ritmikus képződés a dallamsoron épen az egyenlőtlen szótagokból álló prózai szöveg miatt változik. Épen ebben áll egyházi énekeink érdekessége ma is, hogy a szimmetriátlan szövegbeosztástól függ a dallam motívumbeli beosztása is. Mielőtt a Kruki-. rendszerrel megismerkednénk, figyelmbe kell venni azt is, hogy az ószláv nyelvben minden egyes szónak természetes, dallamszerű hangsúlya van, vagyis az énekeseknek a dailambeli motívumot a szövegszótagok jellege, természetes hangsúlya szerint kell felbontaniok. E felbontás által nyerték a görög ős-motívumok a századok folyamán a jellegzetes szláv ízt. A reánk maradt kéziratok szerint ítélve a Kruki-rendszer a XI. és XII. századbeli első kezdetétől fogva különböző fejlődési fokokon ment keresztül a XVII. sz. utolsó évtizedéig. E fejlődési fokok az ének dallamalakításában is meghatározott határokat jelentenek s épen azért teljes pontossággal csak a XV., XVI. és XVII. század kottakéziratait sikerült megfejteni a szakembereknek, míg az előbbi! korok dallamaiba való behatás föltételezi a modális eltéréseket. A nyolc alapdallam egymás mellé állítva 12 jegyes hangskálát alkot. Violin-kulcsban a második segédvonal alatti g-től számítva: g, a, h, c, d, e, f, a, b, c és d. E skálát 4 részre osztották: az első neve egyszerű (g—h e—c), a másodiké sötét (c—e), a harmadiké világos (f—a), a negyedik (b—d) háromszorosan világos. Gyakorlatban főleg a világos és sötét hangokat használják. A Kruki-rendszerben vannak egy-, két-, három- és négyfokú jelek. A fentiek figyelembevételével próbáljunk most már belehatolni a Kruki-rendszer lényegébe. Már a kiinduló pontnál erősen hangsúlyoznunk kell, hogy a Kruki-rendszer hangjelei föltételezték az alapdallamok (8 hang) tudását. Fő célja az volt, hogy 'iz éneklés zökkenő nélkül menjen. Az elmúlt években mint Nagy Szent Bazil rendjének theológusa gyakran szerepeltem mint énekvezető az ószláv nyelvű szertartások végzésénél. A
92
dallamokat ugyan könnyen megtanultam, de a mindennap változó, újabb és újabb ó-szláv szövegekkel nehéz volt megbirkóznom, magyar anyanyelvű létemre. A felmerülő nehézséget úgy oldottam meg, hogy elődeim példájára bevezettem négy jelet az én-etklés megkönnyítésére. Csak évek multán jöhettem rá, hogy ezekkel az elődöktől átvett jelekkel a Kruki rendszert alkalmaztam primitív formában, de lényegével egyezően. A megtanult alapdallamok (hang) mindegyike 2-3 motívumból van fölépítve. Az egyes motívumok végződése szerint fölosztottuk az éneklendő ó-szláv nyelvű prózai szöveget értelmes tartalmat adó részekre, függőleges vonalkákkal. Minden egyes motívumnak három része van: kezdő-, közép- és vég-dallam. A motívum kezdő- és vég-dallama ugyanannyi szótagból áll, mint amennyi zenei hangból van öszszetéve. A motivum kezdő dallamának végső szótagjára s a végdallam kezdő magánhangzójára pontot tettünk. A kezdő és végdallam többi magánhangzóit jobbra, balra dülő vonalkákkal láttuk el aszerint, hogy az fölfelé vagv mélyre tartó hang volt. A motivum középső része, melyet rendszerint „recitando)) kell énekelni, nem okozott különösebb nehézséget az éneklésnél. E négy jel (1. függőleges, 2. jobbra, 3. balra dülő vonalka és 4. pont) teljesen elegendő volt ahhoz, hogy könnyen énekelhessük a számunkra idegen ó-szláv szöveget. Amikor ezeket a jeleket alkalmaztuk, nem is sejtettük, hogy évszázadokkal azelőtt ugyanilyen módon indulhatott el ú t j á r a a Kruki-rendszer.
A Kruki-rendszer hangképei (jelei) a következők:
1? £ c
J> £
r
&
L
a m
l
L_
7
n
t.
/T L.. Lm
m
•• >•
*
Az lalapdallam motívumában a melodikus és tonális főpontokat az erős hangsúllyal bíró jelek: a Paraklit (Al), Kruk (Bl), Palka (Dl), Zapjataja (Cl) körvonalozzák. A hangsúlytalan, „recitando" jellegű szótagok jelölésére a Sztopicákat (FI) használták. Motívum szempontjából rendszerint minden dallamsor a Paraklit jellel kezdődik s a sor végének megjelölésére az egyszerű Sztattya (Gl) szolgál s az egész alapdallamot (hang) a kereszt ( + ) zárja le. Két motívum — illetve egy motívum egyes részei — közt átmeneti vagy kötőhangként már a másodfokú jelek szolgálnak. A legfontosabb másodfokú jelek: a fürge galambocska (A2), nyugodt galambocska (B2) és a z átvezető (C2). Ezeknek a kötősémáknak nincs önálló jellegük, mert mindig az előttük és utánuk álló jelek szerint igazodnak. Ugyanaz a rendeltetése, bár nagyobb önállósággal, a világos sztopicának (D2), a padkának (E2), a csészének (F2) és a zlozsitije (G2) jelnek. Vannak ezenkívül még különféle melizmatikus jelek, melyek a már fölsorolt sémák kombinációi. A többfokú melizmáknak nincs nagy jelentőségük a motívum éneklésénél s azok a ritmikus vonal elevenítésére és az egyes motívumrészek kikerekítésére szolgálnak. Az alapdallamot nem ismerő számára tehát fönnmaradt az a nehézség, hogy az egyes jelek hangmagasságát nem tudta meghatározni, mert az elsőfokú jelek föltételezték az alapdallam tudását, a többi jelek pedig az elsőfokúakhoz igazodtak. Ugyanakkor a XII. s a követe 93
kező századok kéziratos énekes könyveinek jelei pontosan kifejezték a dallam tonális, melodikus és ritmikus szerepét a motívum keretén belül. E jelek a század folyamán ¡lényegükben nem változtak. Figyelmen kívül hagyva az elsőfokú jeleket, amelyeknek hangfekvését a gyakorlott énekes a motívumban levő helyzetéből és szerepéből, valamint az időnkinti uralkodó tonális módból eltalálhatta, voltak más jelek, amelyeket a Kruki-rnedszer régi mesterei különböző módon interpretáltak. így pl. Chrisztianinov és Ivan Lukoskov a XVI. sz. nagy mesterei a zlozsitije jelt, ha nem is lényeges, de modális eltéréssel énekelték. Később, mikor az egyházi énekek dallamban gazdagabbak és komplikáltabbak lettek, megkísérelték egyesek a Kruki-rendszer jeleinek hangmagasságát különböző hozzátett jelekkel világosabbá, rögzítettebbé tenni. Sokan próbálkoztak meg ugyan ezzel, de általános érvényre a híres novgorodi pedagógus és mesterdalnok, Ivan Akimovics Sajdurov (XVI. sz.) módszere jutott. Hogy az egyes krukik közt a hangmagasságbeli különbséget pontosabban megjelölje, növendékei számára Sajdurov hét szakkifejezést vezetett be az ó-szláv nyelvből a hangmagasság kifejezésére. Ezeket a szavakat, amelyek a kívánt változtatás módját jellemezték, a jelek baloldalára tették. A szakkifejezések a következők: 1. horazdo ¡nizko (nagyon mély); 2. nizko (mély); 3. szrednim hlaszom (középmély); 4. mracsno (komoran); 5. povöse mrácsnoha szohlaszija (a komor hangnál magasabb); 6. viszoko (magas); 7. horazdo viszoko (nagyon magas). E szakkifejezések jelentése teljesen megfelelt a 12 fokú skála előbb említett egyszerű, sötét, világos, háromszorosan világos beosztásának és pedig: 1. és 2. az egyszerű, 3. és 4. a sötét, 5. és 6. a világos, és 7. a háromszorosan világos. Később a gyakorlatban minden egyes szakkifejezésnek csak az ószláv kezdőbetűje maradt meg, amelyet vörös színben festettek balról a hangjelhez. Sajdurov egész betűrendszere csak tanítási segédeszköz volt a hangmagasságok közt levő különbség gyorsabb felismerésére és az egyes krukik szerepére vonatkozólag. A rendszer az előadásból indul ki, teljesen hozzáigazodik s tőle és az uralkodó tonális módtól függ, Sajdurov betűrendszere sem utal határozott hangokra, vagyis a kifejezéseket viszonylagosnak kell tekintenünk. A szakkifejezések a gyakorlatban előforduló hexachord (c—a) fokaira vonatkoznak. Sajdurov tehát irányelveket adott az énektanításhoz és az egyes jelek jelentésének felismeréséhez. A Sajdurov-féle betűrendszerhez tartoznak még az ő dinamikus és agogikus segédjelei is, amelyeket szintén piros színben balra írtak a hangjel mellé. Ezeket a kis piros jeleket ugyancsak az ó-szláv szakkifejezések kezdőbetűiből vették. Ezek a kifejezések az előadásbeli finomságra vonatkoznak: 1, lomka (osztás), kacsati (vibrálni), borzo 94
(gyorsabban), udarka (hangsúly, ütem), zadrezska (nyújtás), tiehc (piano), ravno (egyenletesen). Sajdurov betűrendszeréhez hasonló irányban tett próbálkozásokat Alexander Meszenecz szerzetes 1667-ben, ki az ötvonalas rendszer által háttérbeszorult Kruki-rendszer újjáélesztésére és javítására: alakult bizottság elnöke volt. Próbálkozása sikertelen volt, mert a XVII. században mindinkább általánossá kezdett válni az ötvonalas kottarendszer. A Dvoznamennik-ik megjelenése a XVII. században, melyekben már kétféle rendszerben találjuk lejegyezve az ó-szláv egyházi énekeket, szakítást jelent a Kruki-rendszerrel A szögletes kottájú ötvonalas rendszer nem tudta átvenni a iKruki-rendszer finomságait s megkezdődött az ó-szláv egyházi ének merev irányba való fejlődése, melyet később a többszólamúság tett melegebbé, de ugyanakkor új alakúvá. A Kruki-rendszer mellett csupán az ú. n. óhitűek (sztarovjerci, sztaroobrjadci) kis gyülekezete maradt meg. A kárpátaljai ó-szláv és a magyar gkath. egyházi énekek dallamai az ötvonalas rendszer által új fejlődési irányba terelt, s a keleti szlávoknál használt egyházi énekekkel vannak rokonságban. Igen, — csak rokonságban, mert a kárpátaljai ó-szláv s az ezekkel azonos dallamú magyar gkath. énekek már nagy részben át vannak' hatva a magyar föld szellemétől. A magyar gkath. egyházi énekek magyar szellemben való továbbfejlesztése még a jövő feladata. Három ezredév lebeghet a görög-katholikus magyarság előtt ha egyházi énekeiről van szó. Az első a görög ezredév, melynek kimagasló alakja Damaszkuszi Szent János, második a keleti szláv keresztények ezer esztendeje, a harmadik pedig a, magyar görög-katholikusságé, melyben a meglévő alapokon magyar ízűvé kell tennie egyházi énekeit, ha kell, több évtizedre kiterjedő munkával. Forrásmunkák: Dr. Curt Sachs: Die Musik der Antikie, Wildpark-Potsdam, 1928. O. v. Reisemanin: Die Nationalen des 'iltrussischen Kirchengesanses. Lipcse, 1909. Dr. Peter Panóff: Die altslavische Volks- und Kirchenmusik, WildparkPotsdam, 1930. Tomasevszkij: Istoria Rusz-Ukr&jini.
A római pápák kiváló tekintélyét az okozta, hogy amíg a konstantinápolyi főpap a császári udvarhoz való sajátlagos viszonya folytán az udvar hatalmi zsákmányául vetette oda magát és valósággal annak eszköze volt, addig a római főpap ritkán volt ilyen befolyásnak alávetve. - Ezenkívül míg Kelet a tévelyek által meg lett osztva, s szinte önmagával meghasonlott, addig Nyugat a római pápák fősége alatt tökéletes egységet képezett. (Vafida: História.) 95
KRÓNIKA
f Mgr Giuseppe Cesarini A „Keleti Egyház"-nak gyásza van. E napokban Rómában elhunyt Cesarini József, a Keleti sz. Kongregáció asszeszora, aki folyóiratunk megalapítása óta szeretettel támogatta a magyarországi uniós mozgalmat. Lebilincselő egyénisége, ügyeink iránt állandóan tanúsított hatékony érdeklődése csak >1 isztelet és hála érzelmeit váltotta ki mindnyájunkból, akik őt ismerni szerencsések voltunk. A Szent Imre-év ünnepségein hazánkban is üdvözölhettük őt, amikor b. e. Sincero bíbornak, pápai legátus kíséretében Budapesten tartózkodott. Március hó végén értesítést k a p t u n k Rómából, hogy b. e. Cesarini aisszeszor súlyos operáció (gyomorrák) előtt áll, de ilyen hirtelen eltávozását még sem vártuk. Adjon neki ai Mindenható a testvéri megértést ápoló uniós szeretetéért boldog nyugalmat és tartsa meg közöttünk emlékezetét! Szerkesztő-bizottságunk elnöke a szomorú esemény alkalmából részvétiratot intézett a Keleti sz. Kongregációhoz.
FERENCESEK A KELETI UNIÓÉRT. A ferences Kap is z t rán-r end t ar t om án y ifjúságának évnegyedes folyóirata, a Magyar Umbria folyó évi márciusi '1.) számában Fr. Rupert tollából értékes tanulmányt közöl Sz. Ferenc rendjének uniós tevékenységéről. A cikk főbb részeit kivonatosan az alábbiakban a d j u k : A Ferenc-rend az unionizmus legtevékenyebb zászlóhordozói közé tartozik. Sz. Ferenc reguláiban külön fejezetet szentel a misszióknak. Ezzel egyúttal parancsot adott az uniós tevékenységre is, hiszen az unió is misszió, azzal a különbséggel, hogy az unió célja az egység, a misszióé pedig az egyetemesség. A szeráfi Pátriárka fiai szórói-szóra értették Atyjuk utasításait. A ferencesek uniós tevékenysége felölelte a keleti szak-adárság minden ágát és behatolt központjaikba. A franciskánusok' keleten nem mindig az .,unió" címén töltötték be hivatásukalt, de közvetve azt szolgálták „keleti" misszióikkal, amely igen hatékony eszköznek bizonyult az unió előkészítésére. Egyesítő törekvéseik az uniós zsinatokon jutottak sikerhez, ezeket azonban kivétel nélkül gyötrő m u n k á k nehéz erőfeszítései előzték meg. Az örményeknél 1216 óta működnek. IV. Ince (1243—54) Ortai Lőrincet küldi hozzájuk. II. Hayton király Montecorvinói Jánost küldi az első ferem-
96
*cs pápához, IV. Miklóshoz (1288—92). h o g v újabb munkásokat küldjön az unió előkészítésére. Kérésére csak V. Kelemen (1305—14) tud intézkedni s küldi oda János testvért, m a j d Cassagne Pétert és Terdona Dánielt. Munkájukban XXII. János alatt (1316—34) ai dominikánusok váltják fel, de 1341ben az örmény uniós tárgyalások még mindig a ferencrendi Tábris Dániel dogmatikai munkássága nyomán indulnak meg. A koptok pátriárkájuk, Alexandriai Jánost 1440-ben szintén aj ferences Sarthonói Albert veszi rá, hogy az uniós zsinatra, mely Firenzében a görögökre nézve m á r meghozta határozatait, követeket küldjön. 1442-ben megtörtént az egyesülés, de h a m a r fel is bomlott. Az ú j uniós m u n k á t 1630-ban ismét a ferences Silva-Planai Angelus, Római Ferenc és Lódi Pál kezdték, mely 1711-ben Cozza Lőrinc fáradozása után Capaissuli Sámuel pátriarka uniójára vezetett, a legújabb időkben pedig ú j lendületet nyert. Az abesszin unió dolgába a ferencesek 1437-ben kapcsolódtak bele. Ho&zszú, sokat akadályozott m u n k a eredménye volt 1700-ben I. Iyasu császár uniója. A maroniták uniójában P. Grypho flamand ferences ért el teljes eredményt, ki 25 évig dolgozott e művön. A görög unió ügyében m á r 1239-ben megkezdődött a ferences munka. Az első öt franciskánust a konstantinápolyiak elűzik, de 1247-ben Pármai János m á r ismét ott van. 1263-ban négy ferences tárgyal Paleolog Mihállyal s 1271-ben Montecorvinói János már az unió föltételeit hozza Rómába. A lyoni unió balsikere u t á n 1350-ben Emergávi Vilmos megy Bizáncba, niint VI. Kelemen követe. Működésének eredménye, hogy Paleolog János császár 1369-ben katholikus hitvallást tesz. 1374-ben Caracio Bertalan IX. Gergelv megbízottjaként j á r j a meg a görög fővárost. Fáradozásait, valamint az utána jövő ferencesekét is Konstantinápoly eleste meghiusítja. A Balkán északi részén a ferencesek; uniós tevékenysége 1288-ban kezdődik, kiket IV. Miklós küld Heléna császárnőhöz. 1291-ben a bolgárok unióján fáradoznak. 1852-ben a bolgár ferences kolostorok a magyarországi Kapisztrán Sz. János rendtartománnyal kerülnek kapcsolatba^ 1931-ben Lengyelországban kezdődik meg a rend uniós tevékenysége. Itt m á r ők maguk mennek át a keleti szertartásra Külön foglalkozik a tanulmány az uniós zsinatok előkészítésének ferences munkásaival. A lyoni uniós zsinat (1274) görögországi előkészítője Pármai János ferences generális volt, m a j d Montecorvinói J á n o s és Ascoli Jeromos. Magán a zsinaton Bonaventura ferences bíboros tüntette ki magát. A ferrara-firenzei zsinat diplomáciai előkészítője Massano András ferences volt. Közvetlen előkészítésében nagy rész jutott Cas»ili Vilmosnak, Sienai Bernardinnak és Sartiano Albertnek. A zsinaton is számos ferences püspök tüntette ki magát, főleg a két latin vitázó Lajos forlii püspök és Perqueri Péter. A hitágazatokat tárgyaló albizottság is Sz. Ferenc templomában ülésezett. 1438. nov. 8-án, a „Filoque" ügyében ugyancsak Lajos ferences püspök mondott döntő jelentőségű beszédet. A görög és latin Szentírás összehasonlítása is a firenzei Szent Feirenc templomban történt. Végül megállapíja a tanulmány, hogy a benszülött papság-nevelés először a ferences P. Gripho szorgalmazta s a Propaganda Kongregáció felállításának gondolata is Narmi Jeromos kapucinustól szsármazik.
97
— A Turáni Társaság (Magyar Néprokonsági Egyesüld), amely a magyar néprokonsági kulturális kapcsolatok kiépítésében céltudatos munkát fejt ki, március 7-én dr. SzántaySzémán István pápai prelátust, szerkesztő-bizottságunk elnökét törzstagjává választotta, amiről vitéz dr. J ó j zsef Ferenc főherceg védnök és dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár, elnök meleghangú levélben értesítették őt. — A szertartásváltoztatás, vagyis az egyik szertartásról a másikra való átlépés az egyházi törvénytár 98. kán o n j á n a k 3. §-á értelmében csakis az Apostoli Szék engedélyével lehetséges. Az engedély iránt benyújtott kérlmet az utolsó évtizedek fotyamán a két érdekelt püspöki főhatóság meghallgatása után a pápai nunciusok bírálták el s ők adták meg az esig;délyt is az Apostoli Szék nevében. Az Acta Apostolicae Sedis február hó 16-iki száma most ebben a tárgyba d ujabb rendeletet közöl, mely szsrínt egyik szertartásról a másikra átlépni csakis az Apostoli Szentszék különös és közvetlen engedélyével lesz lehetséges.
Románia 9536 papjából 218 vett részt, kikeí a haditörvényszék megfelelő büntetéssel is sújtott. Görögkatholikus csak négy volt közöttük, mind a gyulafehérvár-fogirasi (balázsfalvi) főegyházmegye papjai. A 214 görögkeleti pap közül is csak 16 volt az egykori magyarországi román görögkeleti egyház taigja, a többi mind ókirályságbeli. — A francia papság nem élvez hadmentességet, minek folytán a háború folyamán közülök sokan estek német fogságba is. Ezeket a közel múltban meglátogatta Orsenigo Cézár volit budapesti, most bérlini nuncius. Az egyik gyűjtőtáborban közel kétszáz pap és sok theológus tartózkodik. A papok hetenkint négyszer misézhetnek, a theológusok pedig vasárnaponkint két szentmisén énekelhetnek s szentbeszédet hallgathatnak.
lizadasában, mint a már« ius lb-i román minsi ztertan ácsról szóló hivatalos jelentés alapján az Unirea közli,
— A szeplőtelen fogantafás dogmájának keleti vonatkozásban való fejtegetését n y ú j t j a érdekes cikkben P. Rossini Gábor az Osservatore Romano-ban. A fejtegetések során megállapítja, hogy a szeplőtelen fogantatás tényét Szűz Máriára vonatkozóan a keleti egyház úgy a szakadás előtt, mint azután is határozottan tanította Fejtegetéseit a bizonyítékok egész sorával igazolja.
* Dr. Tornyay János: Gyere, kicsim gyere! Hogy regény, főleg irányre- 1 gény ma hat kiadást megérhessen, elképzelni is nehéz. Or. Tornyay János irányregénye, mely a gyermekáldástól irtózó bűnös anyáik gyötrődését festi meg misztikusan érdekes módon, sötét, de határozott színekkel, megérte ezt a csodát. Hász Ist J ván dr. tábori püspök a könyv első
kiadása után „Arany tollal" megirtnak nevezte ezt a munkát, melyet minden anyának, minden férjhezmenő leánynak,, de talán minden ú j f é r j nek is ed kell olvasnia. A VI. kiadás' szerkesztőnk előszavával jelent meg. Megrendelhető Dr. Tornyay János' orvosnál, Hódmezővásárhely, Gr. Bethlen István-ut 19. Ára fűzve 3 P.
.s román
98
vi pira S'H
jar.uár!
FIGYELŐ GONDOLATOK A HÁBORÚRÓL, A KERESZTÉNYSÉG EGYSÉGÉRŐL ÉS AZ UNIÓRÓL. Irta: dr. iur. MASSALSZKY MIKLÓS herceg. Fordított: GULOVICS ANDOR dr.
Naponként olvashatjuk az újságokban, vagy hallhatjuk a rádióban, hogy ezt vagy azt a nyilt várost bombázták ,s ennyi meg ennyi kultúrérték semmisült meg. Az utóbbi időikben főleg Berlinre és Londonra vonatkoztatva ¡hallottuk ezeket. Bizonyára nem első eset ez a történelemi folyamán, hogy városok pusztulnak és kultúrértékek semmisülnek meg, az azonban mégis az első esetben történik, hogy ez a pusztítás szinte öncélúnak látszik. Az eddigi esetekben ugyanis, mint a ,Sacco di Róma'-nál, amikor a császári seregek Rómái kifosztották, történt az egyrészt a város büntetéséül, másrészt azonban azért, hogy a katonaságnak lahétősiégefc nyújtsanak a ¡zsákmányolásra. Az értéktárgyakat elvették ugyan jogszerű tulajdonosaiktól, de ezzel csak mások ¡tulajdonába mentek át, akik azokat tovább használhatták vagy legalább eladhatták, de a szó szoros értelmében nem mentek veszendőbe. Ha pedig műtárgyak semmisülitek meg, az többnyire nem a megsemmisítés puszta vágyából (történt, hanem azért, hogy annak anyagát valami egyébre használják fel. Ez történt pi. akkor is mikor Cortez azt az aranytrónust, melyet neki Montezume, Mexikó utolsó császára ajándékozott, darabokra törette. Ezeket a darabokat ugyanis becsomagoltatta és Európába küldte, ahol pénzt vertek belőle. A városok elpusztítása s a műkincsek megsemmisítése ilyen esetekben, ha nem is menthető, de legalább megérthető: (hivatkozhatunk az alsóbb ösztönökre, de' emellett mindig személyes érdekeket is szolgáltak. Másként áll ez a jelenben, bikor a megsemmisítés a gazdagodás eszközéből öncéllá lett, még pedig abban az esetben is, amikor az magában a háború kimenetelére teljesen jelentéktelenné vált is' Ez az öncélú megsemmisítés minden esetre a keresztény erkölcsiség hanyatlásának egyik következménye, amely okát ismét abban leli, hogy a kereszténység széttagoltságának következtében nem áll minden keresztény ember közvetlen érintkezésben az erkölcsiséget fenntartó hellyel, a Vatikánnal és ez olyan (körülmény, amely ismételten azt tanítja, hogy annak maradéktalanul hatékony megvalósulásához a kekereszténység összefogására van szükség. Ha a protestánsok visszatérése még csak messze távolinak tűnik fel és főképen az angol ,High Church'-nél bizonyos jelek csak ennek lehetőségére utalnak, lényegesen másként és könnyebben áll az eset az orosz orthodoxok egyházánál. Ebben az irányban különösen figyelemreméltó az az álláspont, amelyet éppen most ennek az egyháznak egyes állásai képviselnek és amely «merev ellentétben áll az eddigi felfogással. Mint amilyen a pápai csalatkozhatatlanság kérdésének beállítása, mélyet ezekkel a szavakkal 99
lehetne kifejezni: „Ha nem volna pápai tévmentesség, ki kellene »találni I" Ez annak a következménye, hogy az utolsó évtizedekben belátták, mennyire szükséges az egységes kormányzás és az, hogy ennek az egyöntetű tanításnak s exegesisnek olyan alapja legyen, ami csakis a legfőbb pásztori tévmentesség által valósulihat meg. Az ilyen beállítások vihetik előbbre laz uniós kilátásokat, amelyék a kereszténység újra egyesülésének előkészítői. Egy [további (elengedhetetlen JeQőkészítéjst jelent a felvilágosító munka, melynek segítségével a fennálló tévedéseket kell kiküszöbölni. Innitzer kardinális, az unió kérdésének kiváló ismerője mondotta egyszer e cikk írójának, hogy az unió most már nem dogmatikai kérdés, mint előbb, hanem „ethikai kérdés", majd kis elgondoikozás után hozzáfűzte még ezeket a szavalkat: „és a felvilágosító munkának kérdése", B. e. XI. Pius pápa is az egyházak egyesiillésével kapcsolatban hasonlóan szólt: „Hogy egyesülhessünJk, előbb ismernünk kell egymást!" (1927. január.) Ebben a felvilágosító munkában sokkal nagyobb szerepet játszik a világiak apostolkodása, mint ahogy az ember gondolná, mivel nem ritkán előfordul, (hogy ez vagy az, aki az unió felől tájékozódni, tudakozódni szeretne, katholikus vagy unit-ált lelkésszel szemben érthetetlen elfogódottsággal viseltetik és a kívánt felvilágosítást világi egyéntől szívesebben veszi. Hogy emellett nyilvánvalóvá legyen, menynyire szükségesek a katholikus tanok lényegéről Ivaló helyes ismeretek, a legújabb időkből két példát említek fel: Nemrégen egy egyetemet végzett, magasrangú külföldi i állam! hivatalnok fordult ennek a tanulmánynak a szerzőjéhez, aki az orthodox egyházhoz tartozott és elmondotta, hogy ő ugyan nagyon jól megérti, milyen ideális állapotot jelentene az egész kereszténységnek egységes kormányzása és hogy minden erre irányuló mozgalmat a legmelegebben üdvözöl* azonban előtte a katholikus egyházban egye» dolgok túlzásoknak látszanak. Nem (tudta pl. valóságnak elfogadni, hogy a pápa csaik akkor rendelkezik a tévmentesség képességével, ha „egy meghatározott széken ül", mert a hitbeli dolgokban vagy tévedhetetlen és akkor minden helyen az, ¡vagy pedig nem csalatkozhatatlan és az esetben semmiféle széken való ülés ¡nem fogja segíteni. A kérdező nagyon elcsodálkozott, amikor én az „ex cathedra" kifelyezés helyes értelmét neki elmagyaráztam és ezután hamarosan a görög kathalikus egyház kebelébe lépett. Hasonlóképpen rövid idővel ezelőtt egy orosz orthodox emigráns asszony, aki férjével és három gyermekével az egyik északi államban élt, a katholikus egyházba tervezett belépése ügyében érdeklődve e cikk szerzőjének többek között ezeket írta: „Szívesen áttérnék, azonban nem tudom, mit tegyek, mivel a katholikus Egyház az orthodoxok házasságát nem ismeri el és így a férjemmel kötött házasságom érvénytelen és gyermekeim is bizonyára törvénytelenek lennének." Téves felfogásának helyességéről oly erősen meg volt győződve, hogy sok munkába került meggyőzni arról, hogy (házassága a katholikus álláspont szerint is érvényes és gyermekei törvényeseik. Erre hamarosan ¡belépett a katholikus Egyház kebelébe. 100
Erre a felvilágosít) tevékenységre különösen az orosz orthodox egyházban van szüikség, mert itt a politikai változások és a forradalom következtében immár tárgytalanná vált okok az egyesüléssel szemben még mindig éreztetik hatásukat s mivel az orthodox egyházak között ez: a legjelentősebb és amennyiben a politikai helyzet ezt megengedi, a jövőben is az ¡marad. Egy magasrangú görögkatholikus pap mondotta e cikk írójának, hogy azfc tűzite ki maga elé célul, hogy Oroszországban püspök lelhessen! Tökéletesen beszélte az orosz nyelvet az említett pap, akinek reményét teljes egészében osztva én is remélem, hogy az egész Oroszország vissza fog térni az unióra, amely a XV. században a flórenci zsinat után egy ideig fennállott. Ezenfelül az uniós gondolatnak a terjesztése az állam belső konszolidálásához is jelentősen hozzá fog járulni. Sajnos ezt a lehetőséget (a hiányos ismereteik következtében), még mindig sok orosz emigráns kétségbe vonja, akik a nem bolsevista Oroszország fogalmát az orthodoxiával, ¡kapcsolják össze, ami feltétlenül gátlólag hat és amit csakis alapos felvilágosító munlka szüntethet meg.
IRODALOM * Keresztes Szent János arany mondásai. Németből fordította P. Ágoston sairutlan kármelita. — Amint a fordító az előszóban írja, a közreadott aranymondások, maxiinak „tömör, velős és szellemes összefoglalásai a nagy misztikus doklor lelki tanainak." 365 szép gondolatot tartalmaz ez a kis könyvecske az év minden n a p j á r a beosztva, de a tartalomjegyzék tárgy szerint is eí'.gazitást nyújt, úgy, hogy nemcsak naponkint, egy-egy gondolatát olvasva meríthet ü n k belőle értékes indításokat, hanem beszédek készítésénél is jól fel-, használhatók. Tartalmuk gazdag és változatos. Keresztes Szent János' nagy lelkén átszűrődött örök igazságok kiadásával a lelki életet élők jó és biztos útmutattó nyertek e kis könyvben, (ga.) *Mosolygó József: A keleti egyház Magyarországon. Szerzője nemzetiségi tanulmánynak nevezi, de inkább egyháztörténeti jellegű. Végigvezet a magyarországi görög katolikusság ezeréves történelmén. Sok érdekes részletadatot ismerünk meg
belőle a magyar óhitűség árpádkori és későbbi küzdelmeiből. Tartalmi vázlatát m á r régebben ismertettük. (Kel. Egyh. 1940. VII. évf. 22. L) Az igen érdekes és értékes mű k r i tikai ismertetésére még visszatérünk. — Megrendelési címe: Mosolygó József főesperess, Tokaj. Árai bérmentes postai küldéssel 3.20 P. * Kozma János: Kivonatos Typikon egyházi naptár és szertartási utasítás. Hézagpótló könyv p após kántorjelöltek számárai, kik nyelvi nehézségek és könyvek hozzáférhetetlensége következtében sem a hivatalos liturgikus előírásokhoz, sem a Dolniczky, Szembratovicsvigy Mikita féle typikonokat használni nem tudják. A könyv a nyilvános egyházi zsolozsmák vezetési rendjét s a főbb eseteket, ünneptalálkozásokat adja röviden, világosan és gyakorlatiasan. Értéke® kiegészítője a Melles—Szántay— Kozma féle gör. kat. Szertartásíannaki. Megrendelhető a szerzőnél. Miskolc, Melinda-u. 11. Ara postán bérmentes küldéssel 1.70 P., a j á n lott küldéssel 2.20 P.
101
KELETI LEXIKON — GROTTAFERRATA. Exarchatusi jelleggel felruházott bazilita kolostor Róma közelében. A görögkatholikuso-k, kik ma Olaszországban majdnem mind albánok, a XV. század vége előtt olasz-görögök, voltak. Jusztinián császár alatt, ki déli Olaszországot és Szicíliát a görög birodalomhoz csatolta, keletről sok görög telepedett e vidékekre, kik nyelvüket és rítusukat az áttelepedés után is megtartották. A letelepedettek száma a VIII. században hatalmasan megnőtt a képromboló császárok dühe elől menekülő igazhitűekkel, kik Itáliában és Szicíliában a Szentszék oltalma alatt találtak menedéket. Majd utóbb egyiptomi szirek is vetődtek oda az arab betörés elől menekülve. Olaszországban a VIII—XIII. században élte a görög egyház virágkorát. Igen sok kolostor létesült főleg Calabriában. S ebbe az időbe esik a grottaferratai monostor megalapítása is. Rossanoi Sz. Nilus, miután a hitéletet Dél-Olaszország görögjei között fölvirágoztattai, Észak felé indult. Rómában megislmerkedett a Tuscolo grófokkal, akik Crypta F e r r a t a (vasas barlang) nevű kastélyukat átengedték neki s ő ott a „Grottaferratai Sz. Szűz" tiszteletére 1004-ben kolostort •alapított és templomot épített, hogy „szétszóródott testvéreit összegyűjthesse." XIX. János pápa (1024-1033) a kolostort különös' oltalmába vette. Templomát 1024-ben szentelték föl. A pápák különös figyelemmel kísérték a kolostor sorsát, II. Pascal (1099— 1118) pápai stauropegiává tette. Ezt a kiváltságot a „privilégium Callisti"ban II. Callistus megújította. A középkoron át — -a keleti szakadás után — az italo-görögök szertartási élete aláhanyatlott si az ellatinosodás ú t j á r a léptek. Grottaferrata a többi kolostoroktól függetlenül élte a maga életét s szertartási tekintetben maga is erősen korcsosodni kezdett. 1559-ben XIII. Gergely „Benedictus Dominus" bullájával próbált véget vetni e szo-
102
morú hanyatlásnak. Az itáliai görög kolostorokat egyetlen bazilita rendtartománnyá egyesítette. Succrescentia hiányában azonban a délitáliai kolostorok elnéptelenedtek. Grottaferrata egyedül maradt. A napoleoni idők után a grottaferratai szerzetesek nagy buzgalommal vetették magukat a liturgiára és patrisztikára. IX. Pius, majd XIII. Leo erőteljesen támogatták reneszánszukat. Majd az italosaibánokkal közelebbi kapcsolatba jőve, a rendi élet is erőteljesebb virágzásnak indult. X. Pius alatt még erőteljesebb lendületet véve odáig juthattak, hogy 1919 júl. 10-én XV. Benedek pápa rájuk bízta az italo-albán szeminárium vezetését, mikor pedig ezt Mezzoiussóba visszahelyezték, albán missziós szemináriumot kaptak. XI. Pius apátsággá emelte Grottaferratát. 1928-ban (szept. 10.), m a j d 1929-ben (máj. 19. Quanta Romanorum Pontificum) a Grottaferratai Sz. Szűz templomához egyházközséget csatolt. 1937 szept. 26-án a „Pervetustum Cryptaeferratae Coenobium" k. bulla nullius abbatiáva (exarchatum mon&steriummá) emelte és az albániai missziókat bízta rá (1938). Grottaferrata apátja most >»z összes olaszországi gör. kath. kolostorok főnöke s közvetlenül az Apostoli Szentszék alá tartozikj. Hatósága alatt áll Mezzoiusso (pianai e. m.), San Basile (lungrói e. m.), a római „pro oriente'" missziós kollégium, a három albániai missziósház (Elbasan, Fieri és Argirocastro) és az egyetlen grottaferratai parochia mintegy száz hívővel. — PIANAI EGYHÁZMEGYE. A Skainde'r-bég megalapította a független Albánia bukása után nyugat felé menekülő albánok egy jelentékeny része Szicíliában s a nápolyi királyságban keresett menedéket. Saját vallási intézményeik s papjaik nem lévén, lassanként felszívódni kezdtek a latin szertartásuak közé, főleg azok, akik a népolyi királyságban telepedtek le.
A szicíliaiak, hogy ősi szertartásukban megmaradhassanak, a XVIII. század elején négy nagyobb telepen tömörültek: Piana dei Greci-ben s ennek telepítvényén S. Cristina Gelaban, Mezzoiussóban, Contessa Entellinában és Palazzo Adrianában. A XVII. század közepén ugyanis Mezzoiussoban bizonyos Andrea Rere nevű nemes úr bazilita kolostort alapított, melynek atyái gondjaik alá vették az albánokat. Papokat Calabriából és Palermóból kaptak, illetve ott nevelhettek maguknak. 1784-ben VI. Pius „Commissa nobis" bulláljia saját szertartású előljárút rendelt számukra, ez azonban csak a latin szert, püspök helynöke volt. A rítushoz való ragaszkodás végre 1937-ben elnyerte jutalmát. XI. Pius pápa „Apostolica Sedes" c. bullájával (okt. 26.) megalapította a piana-dei-greci egyházmegyét. Egyelőre apostoli kormányzót rendelt szánjukra Lavitrani bíboros-érsek, az Assaciazione Cattolica Italiana per 1' Oriente Cristiano elnöke személyében, ki mellé Papás Giuseppe Perniciaro-t, a palermói ítalo-albán szeminárium rektorát arbanói püspöki címmel segédpüspökké rendelte. A pianai egyházmegyéhez 11 parókia tartozik 20.000 hívővel. A parókiák közül 8 a monraeli érsekséghez tartozott, 3 a palermóihoz. A palermói italo-albán szemináriumban az egyházmegyének 20 papnövendék« nevelkedik. Pianaban kisszemináriuma van. Mezzoiussoban fennáll az ősi bazilita monaszterium. Pianaban Mária-Kollégium van 5 nővérrel. Sz. Makrina leányának (bazilissák) Mezzoiussoban anyaházuk s még négy házuk van összesen 15 nővérrel. Az utóbbi időkben az albániai Argirocastroban is megtelepedtek. — LUNGRÓI EGYHÁZMEGYE. — Lungro olasz félsziget déli részén, Calabriában fekslzik. Környékét ősidők óta görögök l a k j á k s egy része az egykori Graecia Magna-nak. A képrombolás korában, valamint (később a szaracén betörések idején sok pap és szerzetes isi menekült oda s a vidék fő-
leg a VII. századtól a XV. századig rakva volt görög monaszteriumokkal. Főleg Gay vidékét úgy tekintették, mint egy második Thebaist. Képeik, melyeket festettek, egyházi könyveik, melyeket nagy szorgalommal másoltak mindenfelé ismeretesek voltak. A XV. században visszaesés állott be és sok kolostor elpusztult. A XV—XVI. században, Casitriota György (a híres Skander-bég) halála után a törökök bosszúja elől menekülő albán szabadsághősök telepedtek meg Calabriában s mintegy 80 falut alapítottak. Az i::a lo-görögöikkel keveredve ősi görög szertartásukat megőrizték, de a latin szert, püspököknek voltak alárendelve. (IV. Pius brévéje: „Romanus Pontifex" 1564. febr. 16.) 1595-től saját stzertartású papokat szenteltek részük re Rómában. XII. Kelemen „Inter multíplices" kezdetű bullájával 17.52 október 11-én papnevelő intézetet alapított számukra Ullanoban, a bisignanói egyházmegye területén. 1735-ben (jún. 1.) a „Superna dispositione" bulla Palermoban is fölállított egy görög-albán szemináriumot. Az ullanói szemináriumot 1794-ben 'a S. Adriano-i bazilita kolostorba helyezték át, melyet még Rossanói Sz. Nilus alapított 955 körül. A politikai állapotok azonban 1860-ban e bazilita szeminárium beszüntetésére vezettek. A papnevelőből liceum lett, mely 1918 júl. 10-én a calabriai egyházmegye kisszemináriumává alakult át, míg az albán papjelöltek Grottaferratában nyertek elhelyezést. XV. Benedek pápa látva, hogy az intézmények nélkül maradt albánok lassanként nemcsak népviselet j k e t és nyelvüket, hanem szertartásukat is elfelejtik, 1919 február 13-án kelt „Catholici fides" k. bullájával Lungro székhellyel külön gör. kath. püspökséget alapított számukra. Az új püspökséghez 23 parochia tartozik 40 ezer hívővel, 64 templommal és kápolnával, van saját szemináriumrésze, egy bazilita és öt bazilissza kolostora s öt gyermekotthona. Püspöke jelenleg Giovanni Mele.
103
BÁC -
K A
Mióta a budapesti Sz. István L ;ilikában a 1 nzetközi eucharisztikus kongresszus egyik fénypontját képező ui s szent liturgiánk elhangzott, a „Keleti Egyház" immár negyedízb v n számolhat be uniós működési területünk megnagyobbodásáról. Isten jósága megengedte, hogy ma ismét ilyen jelentést tehetünk. Most, áprilisi számunk nyomdai tördelése közben kaptuk az örömhírt, hogy Magyarország Főméltóságú Kormányzója parancsot adott honvédeinknek a trianoni rabságban sínylődő Délvidék birtokba vételére. Horvátország április 10-én, Nagycsütörtökön elszakadt a Délszláv királyságtól. Délszlávia fölbomlása automatikusan hozza magával a tőlünk elvett területek, elsősorban Bács-Bodrog és Torontál vármegyék s Temes-megye egyrészének felszabadulását. Uniós munkaterünk megnövekedéséről hirtelenjében a következő adatokkal tudunk szolgálni: Torontálmegyében az 1910. évi népszámlálás szerint, Pancsovát is beleértve 286.642, Bács-Bodrogmegyében a négy önálló törvényhatósági várost is belefoglalva 146.015 görögkeleti él. Az uniós alap meg van a közöttük nagy számban élő görögkatolikusokban. Ezeknek száma Torontálban 3.828, Bács-Bodrogban 11.684. Népes görögkatholikus egyházkzzségek vannak Bácskeresztúron (4657), Kuczorán (2467), Óverbászon, Sajkásgyörgyén (1481), Újvidéken, Katalinfalván, Egresen, Óbében, Nagykomlóson és még több más helyen. A gör. kath. községek legtöbbje a körösi (krizseváci) püspökséghez tartozik. Az ezeréves együvétartozásból fakadó nagy szeretettel s Krisztus egységre hívó szent szívének kegyelmeit esdve üdvözöljük keblünkre visszatérő testvéreinket. Áldott, aki az Úr nevében jő! KJ~
Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-o. 11. Telefon: 57-98. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18, s í .
104
Görögkaih* ms könyvek. ü-
Litnrg' is kiadványok. Dicsérjétek sa. Úi .evét! Görögkatholikus egyházi zsolozsmakönyv. Tartalmazza a Horologion teljes anyagát az év minden napjára eső szentek rövid életrajzával, tropárjával és kontákjával, Aranyszájú Sz. János liturgiáját, az egyházi zsolozsma öszszes vasárnapi és ünnepi változó részeit s a hétköznapi egyházi zsolozsmák legszükségesebb énekeit és imáit. — Ára bőrkötésben, vörös metszéssel . . . • • • Énekeljetek a mi Istenünknek! Görögkatholikus ima- és énekeskönyv Aranyszájú Sz. János liturgiájának teljes szövegével, 'i nyilvános isteni szolgálatok összes állandó részeivel s a vasárnapi és ünnepi változó részekkel. Sok imával és liturgikus oktatással. — Vászonkötésben . . . . . . Megrendelhetők a „Keleti Egyház kiadóhivatalánál, Miskolc, Melinda-utca 11. sz. Tömeges rendelésnél az énekeskönyvet 10% engedménnyel lehet megkapni. .Lelki kenyér. Gör. kath. ima- és énekeskönyv Aranyszájú Sz. J á nos liturgiájának teljes szövegével, sok imával, az ünnepi és vasárnapi szent liturgiák változó ,részeivel. Szerkesztette 1 : Krajnfvák Gábor dr. . Legszentebb imakönyv. Aranyszájú Sz. János liturgiájának teljes szövege a legszükségesebb ünnepi és vasárnapi részekkel s néhány imával. Szerkesztette: Kiss Andor dr. — Fűzve1 Megrendelhetők a Szent István Társulat könyvkiadóhivatalánál, Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 28—30. Dicséret áldozata. Gör. kath. imakönyv a szent liturgia összes vasárnapi és ünnepi nyilvános részeivel. Szerkesztette: Melles Emil. Átdolgozta: Melles Géza. (Sajtó alatt.) Megrendelési cím: Melles Géza kanonok, Nyíregyháza, Bethlenutca 5. Mindennapi kenyér. Szántay-Szémán István dr., Ilniczky Sándor dr. és Kozma János ima- és énekeskönyve a gör. szent. kath. hívek és az ifjúság számára. A reggeli és alkonyati zsolozsmák közhasználatú állandó részeivel, Aranyszájú Sz. János liturgiájával és a sz. liturgia összes ünnepi és vasárnapi változó részeivel, a liturgikus előírások tökéletes betartásával. (Sajtó alatt.) Megrendelési cím: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus, archipresbyter, ap. korm., ált. helynök, Miskolc, Hunyadi-n. 3. Mennyei Harmat. Gör. kath. imakönyv Máriapócsi Imakönyv Velünk az Isten. Imakönyv Imádkozzunk! Gyetrmek-imakönyv Megrendelési cím: Szent Bazil rend, Ungvár, Rákóczi-u. 54.
