MEGJELENT II PAPI ZSOLOZSMflHONYV

Orgonás

U C X H l Ú M U I n ú U

ház-, dalárdáké, iskolák« és t e m p l o m o k n a k O r s z á g h í r ű régi speciális h a r m o n i u m c é g :

HÖRL BUDAPEST,

N Á N D O R II., T Ö R Ö K - - U T C A

Fizeléskedvezmény.

8. SZ.

Javaslat ingyen.

MEGJELENT II PAPI ZSOLOZSMflHONYV magyar fordítása a mindennapi egyházi zsolozsma összes szükséges részeivel s

a szentek é l e t r a j z i a d a t a i v a l Ára finom bőrkötésben Műbőrben . . . . Egész vászonban . .

25 pengő 22 „ 20 „

Aranymetszéssel minden kötés öt pengővel drágább Speciális kötésekre külön árajánlat

Lydvig István könyvnyomdája Miskolc Rákóczy-utca 18. ~ Telefon 8-82 Lelkészeknek, kántortanítóknak 3 havi részletre is. Még kapható néhány száz

¿nfklf Afiirnsivv

c i i C R C S R U í i y v

Ára 7 pengő, Tíz példányra egy ingyen.

Melles —Szántay-Szémán—Kozma:

Görőgkatolikus Szertartástan iskolai és magánhasználatra. Papnövendékeknek, kántortanítójelölteknek is k i v á l ó a n a l k a l m a s . 227 oldal. Ara 3.80 pengő.

Görögkatolikus S z e r t a r t á s t a n Elemei Az előbbinek kivonata. 120 oldal. Ára 2.40 pengő.

Szent István Társulat, Budapest VIII., Szentkirályi-utca 28. szám.

KELETI EGYHÁZ U N I Ó S T U D O M Á N Y O S

É $

S Z E M L E

E G Y H Á Z P O L I T I K A I

FOLYÓIRAT

FŐSZERKESZTŐ:

SZANTAY-SZEMÜN ISTVÁN dr. SZERKESZTŐ:

KOZMA JÁNOS MEGJELENIK HAVONTA, JULIUS ÉS AUG. KIVÉTELÉVEL

CIKKEK: Szántay-Szémán István dr. XI. Pius pápa. Ave Pastor Angelice ! Marsalszky Miklós hg. Miért kell az orosz egyháznak az Unió ? P. Louls B e r g - K l e t z Gábor: A keleti egyházak egyesülése a kath. egyházzal a századok folyamán. (Vége.) Cselényi István: A keleti himnológia arca. (Vége.) > Szántay-Szémán István dr.: Két szertartás — egy egyház. KRÓNIKA. A 262-ik pápa. A pápa halála. IRODALOM: Dr. Papp György: A magyarság és a bizánci keresztenység kapcsolatai. (Ism. Kozma János.) FIGYELŐ: K. J. A görög theologia. Dr. Sz. Az uniós munka a mai Franciaországban. (Sz.) Szűz Mária képei. K. J. Kelet zeneművészeti hatásai a római Nyugatra. KELETI LEXIKON.

S Z E R K E S Z T Ő S É G ÉS KI A D Ő H I V A T A L : M I S K O L C , H U N Y A D I - U . 3. ELŐFIZETÉSI A R ÉVI 6 P. K Ü L F Ö L D R E ÉVI 8 P E N G Ő POSTATAKARÉKPÉNZTARI BEFIZETÉSI LAP SZÁMA: 45595

CHAFCLTATIS

VI. ÉVFOLYAM 3.(53.)SZ. 1939. ÉVI MÁRCIUS HÓ

Ecclesía Orientális

Annus VI. Nr. 3. (53.) Martíus 1939.

Periodicum menstruum S. Unionis. — Redactio et Administratio Miskolc, Hungaria. Hunyadi-u. 3. — Pretium annum 8 pengő aurea.

SUMMARIUM. Papa Pius XI. — Ave Pastor Angelicus. — Princeps Russicus Dr. Nicolaus Marsalskij de necessitate unionis in conspectu ad Ecclesiam Russicam. — Historia expe-

rimentorum unionis decursu saeculorum. — Vultus hymnologiae Orientális. — Duo rituum — unitas Ecclesiae.

Orientalische Kirche

vi. J a h r g . Nr. 3. (53.) März 1939. Monatschrift für die hl. Union. — Schriftleitung und Verlag: Miskolc, Ungarn. Hunyadi-u. 3. — Jahresbezug: 8 Gold-Pengö.

INHALT. Papst Pius XI. — Ave Pastor Angelice! — Artikel des Fürsten Nikolaus Marsalsky über die Union der Orthodoxen Kirche. — Die Vereinigung der Orientalischen Kirchen mit der Katholischen Kirche im

Laufe der Jahrhunderte. — Allgemeiner Charokter der orintalischen Hymnologie. — Zwei Liturgien — eine Kirche (Eine vergleichende Untersuchung der Riten.)

Orienta Eklezio

vi- a jaro. n° 3. (53.) Marto 1939. Monata revuo por s. Unió. — Redakcio kaj admiiiistracio : Miskolc, Hungarlando. Hunyadi-u. 3. — Jarabono 8 pengő, oraj.

ENHAVO. La papo Pió XI. — Ave Pastor Angelice ! — Princo Rusa Dro Nikolao Marsalskij pri la neceseco de la reunuigo de la rusa Eklezio. — Reunuigoj daure

The Oriental Church

de la pasintaj centjaroj. — La vizago de la himnologio Orienta. — Du ritoj — unu Eklezio.

Vol. VI. Nr. 3. (53). Mar. 1939.

Unionistic Monthly Periodical, — Editorship and Publication : Miskolc, Hungary. Hunyadi-u. 3. — Subscription for year 8 Gold—Pengo.

CONTENTS. Pope Pius XI. — Ave Paster Angelice! — Article of Duke Nicholas Marsalsky about the Union of the Orthodox Church. — The union of the Oriental Churches

Eglise Orientale

with the Catholic Church in the course of centuries. — Character of Oriental Hymnology. — Two rites — one Church (Comparative study of rites.)

VI-e année. Nr. 3. (53.) Mars 1939.

Revue mensuelle unionistique. — Rédaction et expédition : Miskolc, Hongrie. Hunyadi-u. 3. — Prix de 1' abonnement 8 pengő d'or par an.

SOMMAIRE. Le pape Pie XI. — Ave Pastor Angelice ! — L'article du prince Nicolax Marsalsky sur l'union de l'église orthodoxe russe — L'union des église orientales avec l'Église

catholique romaine au cours des siècles. — La vraie figure de l'hymnologie orientale. — Deux rites — une église (Étude liturgique comparée).

XI. PIUS P Á P A

Alig bírjuk leírni ezt a szót, hogy meghalt. Az a fájdalmas megdöbbenés, amely halála hírére az egész világon átrezgett egyben bizonyítéka is annak, hogy halálával nemcsak Szent Péter trónja üresedett meg, hanem egy történelmi értelemben vett nagy ember távozott el a válságokban hányódó földről, aki valóban űrt hagyott milliók lelkében, akik benne nemcsak Krisztus földi helytartóját, hanem az emberiség békéjének és a nagy keresztény Összefogásnak hivatott apostolát is látták. Valóban az is volt. Már életében megállapította róla a történetírás (dr. K. Löfffler — a pápák történetében), hogy ez az Istentől1 rendelt vezér a legnagyobb egyetemes lelki és erkölcsi erőt képviseli az egész világon. Az emberiség legviharosabb századában lépett Sz. Péter örökségébe és ott nemcsak a kathoükus egyháznak, hanem „az egész emberiségnek tanítója lett". Apostoli levelei teljes határozottsággal s a magasabb rendű hivatás erejével nyúlnak bele a társadalom minden problémájába, amelyek egy ú j világ születésének vajúdásai és többé a napirendről le nem vehetők. Ez a magasabb rendű hivatás diktálta neki azt az iramot, amelyben az Egyház expanzivitásáért; is fáradhatatlanúl dolgozott. XVI. Gergely pápa óta ő volt az első, aki a szó teljes értelmében megérdemelte a missziós-pápa elnevezést és aki a bennszülött papság intézményes nevelésével Krisztus országának terjesztését nem(jteak időszerű, de egyben a legbiztosabb útra is terelte. Európán fog múlni, hogy a missziók kereszténységének hitével, áldozatosságával versenyt tartva, egyre dúsabbá válik-e az üdvözítő aratása? Egy számadat rögtön megvilágítja a hatalmas lendületet. Az 1922. évben 23 57

millió líra ment a pápán keresztül missziós célra, az 1926. évben pedig már 46 millió s 1922-től máig- összesen mintegy 680 millió líra. XI. Pius a belülről építő nagy pápa volt. A társadalmat a családból, az Egyház krisztusi szellemét pedig a papságból kívánta megújítani, mert csak abból lehet gyökereztetni. Ennek a belülről ható munkának folytatása aztán a szociális élet visszavezetése Krisztushoz. Mindezt tisztán látta és rendíthetetlen hitével munkálta is. Épen ezért fáradhatatlan, hatalmas szelleme ható erőként fog működni még igen sokáig mindazokban, akik az emberiség megbékülését, a szociális igazságtalanságok kiegyenlítését krisztusi értelemben kívánják munkálni. Nekünk, akik az elszakított egyházak ú j r a egyesüléséért próbálunk dolgozni, külön gyászunk is van: meghalt az uniós pápa, aki a történelemben eddig egyedül fejezte ki határozottan, hogy a szent unió munkálására választotta őt pápává a Gondviselés. Az unió kérdésében is, mint minden kérdésben, amelyet a legfőbb tekintély szavával a világ elé tárt, nemcsak a világos látás,, hanem a megoldás módjainak kitűzése is jellemezte. Az intézmények egész sorát hívta életre, hogy Kelet és Nyugat Összebékélésének, egymásratalálásának szent ügyét a megvalósulás lehetőségei felé vezesse. A „Rerum orientalium"-ban világosan kifejtette, hogy a Keletre vonatkozó ismereteket minden szemináriumban tanítani kell, mert kölcsönös megismerés nélkül megszerelés és megbecsülés el sem képzelhető s mert a múltban is a végzetes félreértések okozták azt a történelmi elkülönülést, amely az egész emberiség sorsára kihatott és ma is akadályozza az állandóan hangoztatott közeledést. XI. Pius pápa jól tudta, hogy oly hatalmas történelmi fordulat, mint amilyet az elszakadt keresztény egyházak ú j r a egyesülése az egész világra nézve jelentene, emberi erővel meg nem valósítható. Verejtékező munkánkon kívül a vértanúk hősiességét és önfeláldozását fogja majd az egyesüléssel jutalmazni a Gondviselés, hogy annál jobban megbecsüljük az Anyaszentegyháznak, Krisztus Urunk titokzatos testének megbonthatatlan egységét: amely az emberi megváltásnak is soha eléggé nem méltányolható misztériuma. XI. Pius pápa saját személyében is vértanúja kívánt lenni az uniónak, mert amint mondotta: „A kiontott vér fájdalmának közösségében kell esdekelnünk a Szentlélek Istenhez hogy amint egykor Kriszt u s szenvedései által tette, úgy most római vér által újuljon meg és nyilvánttassék ki Krisztus híveinek egysége". Az egy akol és egy pásztor isteni gondolata számtalan megnyilatkozásban egyre erősebb hanggjúlyt nyert s mi méltatlanok lennénk nagy Pápánk követésére, ha nem az ő szelleme irányítaná uniós munkánkat, amelyet 1935. májsá58

ban, amikor e sorok írója főpásztorával színe előtt megjelenhetett, külön meg is áldott. Az unió kérdése történelmi feladattá nőtt s erősen hisszük, hogy XI. Pius pápa megdicsőült lelke méltó munkásokat fog kiesdeni annak szolgálatára isteni Mesterétől, akinek életét is felajánlotta az Egyház egységéért, amely nélkül nem lehet Isten békéje Isten országában. Ezért: XI. Pius hidegülő ajkának négy szava: pace... pace... Gesu... Gesu végrendelet és progmmm és áldott emlékének ápolása is mindnyájunk számára! Dr. Szántay-Szémán

István.

Ismerve a kort és megemlékezve kötelességünkről, pápaságunk egész lefolyása alatt állandóan arra törekedtünk, s amennyire ezt tanitáswnkkaü és cselekecbeteinkkel tehettük, azon Yártodazfomk, hocfa/ szorosabban magunkhoz fűzzünk minden népet és minden nemzetet és szembetűnővé tegyük a római pápaság erejét, mely mmdenikire egyaránt üdvös... És legelőször is Kelet felé tekintünk, szeretettel telve, honnét az egész világra az üdvösség keédetét vette. Vágyakozásunk azzal az wvendetes reménnyel kecsegtet, hogy nincs távol az idő, s az ősi hit és a régi dicsőség által tündöklő keleti egyházak visszatérnek oda, honnét eltávoztak". 59

AVE PASTOR ANGELICE! 1939. má'rcius 2-án, délután 5 óra 30 perckor, 20 nappal azután, hogy XI. Pius lelke Istenhez szállott, Rómia hatszáz templomának harangja ismét megkondult. Ez a harangozás ismét az egész világnak szólott, meghozván az örömhírt, hogy a bíborosok kongregációjánjak ez alkalommal 24 óra elég volt, hcjgy megtalálják azt, ki a Szentlélekvezérelte emberi ítélet szerint méltó arra, hogy mint Krisztus helytartója Szenti Péter trónjára ülhessen. Pacelli Jenö> — immár dicsőségesen uralkodó XII. Pius pápánk a középkori híres Malachiás-féle jövendölések szerint az angyali pásztor címét viseli. Mennyire hitelesek a jövendölések, senki el nem döntheti. De akik ő Szentsége személyét közelebbről ismerik, egyetértenek abban, hogy a „pastor angeUcus" cím senkire jobban rá nem illett volna. Neve, melyet fölvett, nemcsak lelkületének kegyes voltát jelzi, de kétségkívül naigy elődje eszméinek továbbépítását is, és ha ez így van, mi a Keletnek Nyugatira szakadt gyermekei, aiz egyházi Egység szerény munkásai boldog meghittséggel, a fiúi hódolatnak teljességével borulunk trónusa elé' Ave Pastor Angelice! Lelkünk túláradó örömmel gondol reá, ki hozzánk, magyarokhoz való jóvoltát aliig tíz hónapja oly nagy szeretelttel nyilvánította. Még fülünkbe cseng szava, mikor kongresszusi szent liturgiánkon a hitvallást o l v a s t a . . . És lelkünk túláradó boldogságában oda borulunk a mindnyájunkat eggyé tevő Krisztus Király előtt, megköszönve, hogy éppen őt adta nekünk és lelkünket hozzá emelve rebegjük: Tartsd meg Isten Szentatyánkat, Krisztus új helytartóját!"

60

MIÉRT KELL AZ ORTHODOX EGYHÁZNAK A Z UNIÓ? Az orthodox egyház szempontjából nézve „A K e l e t i E g y h á z s z á m á r a írta: MASSALSZKY MIKLÓS dr. herceg

Az orthodox egyház uniója szükségességének kérdése a katholikus és az orthodox egyházra vonatkozó kérdés-komplexum maga és egy csomó szempontból tárgyalható. Miután kimerítő felelet egy cikk keretében lehetetlen, a következőkben csak egy szempontból kívánom tárgyalni és pedig abból, amelyet sok tudós kutató is figyelmen kívül hagyott vagy pedig nem kellőképen tárgyalt. Legelőször is előre kell bocsátanom, hogy az orthodox egyház a századok folyamán túlnyomó hangsúllyal csak az egyház feladatainak egyik része felé fordult és figyelmét majdnem kizárólagosan az ecclesia triumphans — a győzedelmes egyház jövő boldog állapotára irányitot•ta, az alccleisia militans, — a különböző egyház közös sizenvedéseitől pedig elvonta. Ez az Anyaszentegyház feladatainak teljes félreismerését jelenti, mivel az ember ia Mindenható akaratából nemcsak lélekből, de testből is áll s így a földön időlegesen kijelölt tevékenységével is foglalkozni kell, hacsak az egyoldalúság vádját nem a k a r j a magára vonni, vagyis az egyik tevékenység hypertóphiájával szemben a másiknak atrophiáját nem a k a r j a beigazolni. Hogy a nyugodt és normális politikai időikben ez az egyoldalúság kevésbbé ütközött is ki és kevésbbé volt romboló, annak a körülménynek köszönhető, hogy a ¡szabályozott állami szervek működése az egyháznak földi vonatkozásban való nemtörődömségét észrevétlenné tette, — a nyugtalan időben az egyház ezen tevékenységének hiánya egész különösen kiütközött. Ezek az áramlatok egészen ú j követelmények elé állították Isten egyházát a földön, mert most már nemcsak az önmaga fenntartásáról és híveiről kellett gondoskodnia, hanem az egyház ellen irányuló szervezett támadásokkal is meg kellett küzdenie, amelyek között első helyen áll az istentelen mozgalom, amelyet Szovjetoroszországban hivatalosan is tűrnek, sőt terjesztenek és amelynek terjedését más államok is megengedik. Ezen ú j feladatának csak úgy felehet meg a földön az egyház, ha megfelelő helyet foglal el a társadalomban ós megfelelő szervezetről gondoskodik, amely lehetővé teszi, hogy illő és megfelelő vezető szerepet töltsön be a világtörténelemben. Hogy az egyház ezen célt elérje, szemmelláthatóan nem elég az, hogy az egyház csak túlvilági feladataival foglalkozzék, hanem földS vonatkozásaival is törődnie kell, nehogy egy gyönge órában a váratlan események meglepetése érje. Az orthodox egyház az előbb említett helyzete következtében földi feladatait legnagyobb részt elhanyagolta, az időszerű felkészülést elmulasztotta és most azt látja, hogy az utóbbi idők eseményei olyan feladatok elé állították, amelyeket megoldani nem képes. Ahhoz, hogy az Isten-ellenes és más egyházellenes mozgalmakkal és tanokkal a har61

cot felvegye, legelső sorban szükséges volna az összes egyházi erőknek egy közös vezetés alatt levő egyesítése, vagyis egy olyan út, amelyre jelenleg az orthodox egyház alig léphet, mert ma — köztudomás szerint — tizenhat autokefál egyházból áll, amelyeknek sem összekötő kapcsuk, sem közös vezetésük nincs. Épen ezért lehetetlen, hogy ez az egyház zárt egységben haladjon előre és az egyedül járható útra lépjen. A belső vezetés hiánya oka annak, hogy például az orthodox egyház Oroszországban az Isten-ellenas mozgalommal szemben még részben sem tudott helytáljani. Ez az első ok is, amely miatt ennek az egyháznak szüksége van a katholikus egyházzal vialó egyesülésre, mert ez az egyetlen ú t j a annak, hogy az autokefál egyházak számának a politikai helyzet szerint való ingadozása véget érjen, és hogy ezen egyházaknak ereje a közösen óhajtott célok elérésére irányulhasson. Természetesein ez úgy is megvalósítható volna, ha az összes or r thodox egyházak egy közös fő, talán egy egyetemes patriarcha (a konstantinápolyi) alatt egyesülnének. Ez azonban, bár elméletileg elképzelhető, a gyakorlatban azonban meg nem valósítható, amint azt az utolsó, majdnem kilencszáz év története is bizonyítja. Az összefogást csak egy, az orthodox egyházfejedelmeken kívül álló személyiség valósíthatja meg, az, aki egyben az egész kereszténység vezetésére is elegendő tekintéllyel rendelkezik. Csak ilyen megoldás mellett nem fogja az autokefál egyházfők vetélkedése az Összefogást meghiúsítani. Erre az egyedül hivatott személyiség a Katholikus egyház Pontifex Maxi!musa. Csak a vele való kapcsolódás fogja az orthodox egyházi erők széjjelforgácsolódását megálltam, vagyis csak ha a katolikus egyházzal, a közös vezetés alatt egyesülnek. Ezzel a dogmatikai követelményeknek és az üdvözítő egy akolról és egy pásztorról szóló kívánságának is elég volna téve. Ezt csak röviden említem, mert fejtegetésemben csak a¡z uniónak gyakorlati momentumára korlátozódik. Még van egy szempont, amely ugyanazon következtetésre kényszerít. Az orthodox egyházaknak a maguk országaiban soha sem voltak az állami mechnizmustól független nagyságai és így méltán viselték a „nemzeti egyház" elnevezést. Ezek között a XV. századtól kezdve vezető volt az or,osz egyház, melynek szava az egész orthodoxiáénak volt tekinthető. Az egyház; az állam protektorátusát élvezte, amiből következett, hogy a forradalom után olyan szorult helyzetbe került, amelyből' még egy vonatkozásban sem tudott talpm állani. Máskülönben könnyű lett volna neki például az orosz emigrációt, amely majdnem két és félmillió lelket tesz ki, maga körül egy zárt tömegben egyesíteni és azután irányítani, mint ahogy ez más időkben, pl. a konstantinápolyi török uralom kezdetén történt, amiker ezen város patriarchiái, mint ethuarchák legalább egy ideig a nagy hatáskörű keresztényekkel megtehették. A valóságban az emigrált orosz egyház semmiféle centripetális erőt nem mutat, hanem két részre: a szerémi Karlócából kormányzott „zsinati" és a Párisban székelő Eulogius metropolita köré gyülekező „eulogianus egyházra" szakadt. Ebből is következtethetjük, hogy az orthodox egyházak életfenntartásához az állami támogatás szükséges. Olyan tény ez, 62

amelyet egyébként az emigrált orosz egyház mindkét része (az u. n. diaszpóra-egyházak is beigazoltak, amikor egy részük a szerb patriarcha protektorátusa alá helyezte magát. Az államokkal bizonyos kapcsolatokban álló katholikus egyházzal való összefogás esetén ez a követelmény megoldást nyerne anélkül, hogy a negatív oldal legyen a túlnyomó, amely a világi hatalmaiktól függő egyházi szervezetben szinte kikerülhetetlen. Ha a régebbi időkben, főképpen a világháború előtt, bizonyos politikai momentumok, mint az oipsz kormánynak a Róma befolyásával szemben mutatkozó ellenszenve, részben zavarólag hatottak az uniós törekvésekre (bár ez a téves felfogáson nyugvó ellenszenv teljesen igazságtalan volt), — úgy mosit elmondhatjuk, hogy a jelen pilüanat a legalkalmasabb, amely a nagy schizma óta adódott arra, hogy az utolsó vezető orthodox egyház az orosz államegyház maradványaihoz úgy a Szovjetunióban, mint azon kívül, valamint a többi kisebb egyházakhoz az uniós-propaganda hozzáférhessen. És ezt az alkalmat nem szabad elmulasztani. A célhoz vezető ösvényekre később fogok visszatérni 1 ).

A KELETI EGYHAZAK EGYESÜLÉSE A KATH. EGYHÁZZAL A SZÁZADOK FOLYAMÁN Irta: P. LOUIS BERG.

A görög Egyháznak a latin Egyházzal való kikbákítésére nagyon tevékeny kísérletek történtek főleg az újabb időkben. Míg a pápák mindig gondosan ügyeltet arra, hogy a politikába ne avatkozzanak, viszont őrizték azon természe'-es föltételeket, amelyektől az Egyház s azzal sok tekintetben az ísV-n földi oiszágia függ A múlt század végén az egyesítés érdekében áldásos munkát végzett a görög egyházban IV. Joachhn patriarcha. Már patriarehává történt megválasztása előtt 1885-ben Rómába ment s különböző ügyekre nézve felvilágosításokat kér,t. Ez a görög egyházfejedelem később, kitűnően képviselve azt a pártot, melyet Keleten „a laikusok pártjának" neveznek, a Rómával való egyesülésben mindig a vallásos élet megélénkülésének ú j életre kelésének eszközét látta. IX. Pius pápa a keleti Egyházak iránt nagy szeretettel eltelve, 1862 január 6-án felállította a „Congregatio pro negotiis rítus orientals"-t. Egyk körlevelében a keletieket is meghívta a vatikáni zsinatra. 3 ) Marsalsky Miklós dr. orosz herceg az unió lelkes híve. Neve a magyar kath. Japokban és folyóiratokban is gyakran sízerepel. Bárcsak termékeny talajba hullanának világos, értékes és megcáfolhatatlan intelmei Ezt a cikkét főszerkesztőnk fordította magyarra.

10

XIII. Leo pápa megérdemelte a „Kelet pápája" kitüntető nevet azzal az atyai szeretetével, melyet a keleti egyházak iránt tanúsított az örmények, maroniták, görögök és rutének részére szemináriumok alakításával és helyreálllításával. Az 1880. szeptember 13-án kelt „Grandé munus" encyclica Sz. CyríU éi> Methodról mély vallási megmozdulást idézett elő, mert ez a két szent, mint a szlávok apostolai, a keleti egyházban is különös tiszteletben állanak. ők szerkesztették azt a külön ABC i, a szláv nyelvre, (amelyet egyházi szláv nyelvnek is neveznek), lefordította az ú j levelekkel együtt a Bibliának a szent cselekményekcj vonatkozó részeit. Sz. Cyrill 869-ben meghalt, Methodl 885-ben. A legutóbbi tudományos megállapitá-.ok i-»i i ; rt az fölső szláv nyelvű teljes biblia csak 1499-ben jelent meg. A fenu-iriifíet Encyclica szellemében sikerrel működött a szerb dissidensek Kómával való egyesítése terén Strossmayer diakovári DÜSpök. (f '905.) 1894-ben XIII. Leo pápa Rómába összehívta a keleti katholikus egyházfőket. A június 20-i Encyclica, mellyel a pápa felhívta e terület diasidenseit a kath. Egyházzal való egyesülésre, a következő ünnepélyes nyilatkozatot foglalja magában: „Az isteni szeretettől" s minden ember üdvössége iránt való törekvéstől indíttatva, és nem emberi okokból, kívánjuk az Egyházzal való kibékülést és egyesülést; teljes és tökéletes egyesülést óhajtunk, de ez az egy ég nem jelent semmi többet, mint cupán a dogmákban való egyetértést, amelyeket megtartunk, és kölcsönös testvéri szeretet". „Az igazi egység az, amelyet az Egyház alapítója, Jézus Krisztus alkotott meg és amelyet ő akart. Ez a hit és a kormányzat egysége. Kétségkívül sem Mi, sem utód'aink sohasem fogjuk elnyomni a ti jogaitokat, sem 'egyik egyház rituális szokásait. Az egyház mindig pazar kézzel adta az engedményeket, amelyek minden nép sajátságos eredetének és szokásainaik megfeleltek, és ezt a jövőben is megteszi'. Ezen kiváltságokkal függ össze az egyesült papok azon joga, hogy felszentelésüli előtt megnősülhetnek: egy második házasság — az orthodox egyház gyakorlatával megegyezően — nincs megengedve. Az 1894. november 30-i „Orientalium dignitas Ecclesiarum" bulla külön rendelkezéseiből látható, hogy milyen figyelemmel volt XIII. Leo pápa a Keleti Egyház tiszteletreméltó rítusára. Ezekben a rendelkezésekben nyomatékosan mondja: „XI. Ha egy község, egy család, vagy egy személy, — .azelőtt dissidens — visszatér a katholikus egységbe azzal a határozott feltétellel, hogy a latin rítust fogadja el, az ilyen személy, család vagy község egyelőre a rítushoz csatcltassék. De ha ilyen határozott feltétel nem mondatott ki, vagy ha a latin rítushoz való csatlakozásnak csak az volt az oka, hogy keleti ritusu pap nem volt, az ú j áttérteknek vissza kell térniök az ő saját rítusukhoz, mihelyt ez lehetővé vált azáltal, hogy keleti ritusú papjck akadt." XIII. Leo gyöngéd rokonszenve a kelteti Egyházakkal szemben 64

annyira ment, hogy ő gondosan kerülte a „schizma", „sehizmatikus" kifejezéseket és csak a „fratres separati" és; „dissidens" kifejezéseket használta. XV. Benedek pápa, „a béke pápája" Rómában 2 templomot jelölt ki e ritus számára: a San Lorenzo al Monti-t az oroszok, a „San Salvatore alla Capella" templomot a románok számára és a Róma közelében levő Grotta Ferrata görög apátság védnökségét a maga számára tartotta fenn. Az egyesült görögök egy püspököt kaptak és a Magyarországban lakó görög katholikusok egy külön egyházmegyében egyesültek (?) Az egyesült melchiták vagy arab nyfelvü és görög szertartású katholikusok pápai áldással szerveztek egy Synodust. Egyesült ritusu püspökök küldettek az Amerikába kivándorolt egyesült görögök és rutMnek közé. X. Pius pápa ünnepélyesen megjelent azon a főpapi misén, amelyet a melchita patriarcha, VIII. Cyrill celebrált Aranyszájú Sz. János tiszteletreméltó liturgiája szerint és görög nyelven adta áldását a görögökre és a latinokra. 1908-ban ünnepelte meg a pápa Aranyszájú Sz. János jubileumát a keleti egyesült ritusok részvételével és a „Tradita ab antiquis" intézkedésével (1912 szeptember 14.) megengedte a szt. áldozásnak a különböző irtusok szerint való kiszolgáltatását és vételét. XV. Benedek, a „béke pápája" atyai szeretettel fordult az örmény nép felé, amely annyir,a átszenvedte a háború borzalmait és megalapította Rómában az erythraeai collégiumot ethiop papság képzésére, 1907. március 1-i „Dei providentis" motu propriojában a IX. Pius pápától alapított „Keleti rítusok seetioját" autonóm „Sacra Congregatio pro Ecclessia Or)ientali"-vá alakította át, melynek elnökségét a pápák maguknak tartották fenn. XV. Benedek atyai szeretetete az oroszok iránt egyebek közt abban is megnyilvánult, hogy egész általánosságban orthodoxoknak minősíti őket. A tisztán theológiai tájékozottság végett szükséges különlegesen képzett elemek szerzése céljából alapította meg Rómában XV. Benedek pápa az Institutio Orientalist. Az ott szerzett tanulmányok alapján kell felépülnie Kelet és Nyugat újbóli tartós egyesülésének. Ez intézet munkatársaival együtt fáradhatatlanul munkálkodik azon, hogy kifejtsék a görög Egyház jellegét úgy történelmi, mint dogmatikus és lélektani szempontokból; az intézet rendes kiadványai (Orientalia Christiana) egyebek közt közlik az értékes okiratokat és eredeti szövegeket. E tudományos és gyakorlati munkák a pápa szelleme és akarata szer,int folynak. XV. Benedek pápa abban mindig a legnagyobb tevékenységgel vett részt s ebben követi őt XI. Pius is. XI. Pius pápa szent buzgalommal folytatja boldog emlékű elődeinek munkáját és a két Egyház egyesítését pápasága legfőbb feladatának tekinti. Az egység megvalósulásának nehézségeit a pápa e szavakban foglalja össze: „Három föltétel mellett lehet a munkát a siker reményével meg65

kezdeni: Meg kell szabadulnunk azoktól a téves felfogásoktól, amelyeket századok folyamán a teteti Egyházak hitéről és szervezetéről szereztünk; a keletieknek a maguk részéről jobban meg kell fontolnick, hogy atyáink hite azonos volt; végül kell, hogy mindkét részről az eszmék kicserélése a testvéri szeretet jegyében történjék". A görög Egyház és az egyesültek felé szívélyes szavak hangzottak el 1923-ban Sz. Josaphát jubileumán. Ez a Sz. Bazil-rendű szerzetes, mint poloczki érsek, sohasem hagyott fel a görög-szláv és a római egyház egyesítésére irányuló munkálkodásával s mint az Egység áldozata nyerte el a vértanú pálmáját 1623-ban. 1924. március 24-én a pápa a Benedek-rend főnökét atyai nyomatékossággal felhívta az együttműködésre az orosz és a latin egyház egyesítése érdekében, különösen kívánatosnak mondva egy Benedekrendi szláv ritusu kongregáció létesítését egy Rómában felállítandó anya.-apátsággal. A pápának e különösen szívbeli vágya már a beteljesülés u t j á n van. Don Ildefruso Dirks, az Egyházak egyesítése terén működő bencés kongregatió vezetője jelenti, hogy a luik-i püspök támogatásával a ccngregatió első intézete már létesült. Amay-ban van, a luik-i egyházmegyében, a karmeliták régi kolostorában. Első priorja Don Lambert Beandini és lez év julius havában a kolostornak 20 tagja lesz: belgák, angolok, egy oszíbrák és két holland. A novinciusok ¡száma növekszik. Egy második pr,iorátus ujabban Schootenhof-ban, Anvers közelében létesült. „Krisztus király"-nak van szentelve és Dom Constantin Boschaerts igazgatása alatt áll, aki előbb apostoli helynök volt Bulgáriában. Dom Boschaert Angliában is felállított egy bencés kolostort az Egyházak egyesítésének szolgálatára és ez a kolostor is rövidesen Sehootenhofba kerül. Itt kell még megemlékeznünk egészen ujabb eseményekről, amelyek nagyon kielégítők voltak az egyesülési mozgalom szempontjából. Mgr. CaLvaSsy fáradozásainak köszönhető, hogy egy keleti ritusu gör. kat. szeminárium létesült Görögországban, Athénben, úgyszintén a Soeurs de Notre Dame zárdában, amelynek vezetője M. Madeleine Photaéin, aki igen előkelő családból származik. A tanitás és a liturgia görög nyelvű. Galileában és TraMjordániabmi egy másik egyesülési mozgalom indult meg, mégpedig Ná~/«étben. 6000 orthodox készül viszszatémi a kath. Egyházba, s küldte el képviselőit Párisba. őszinteségük bizonyságául azt is felajánlották, hogy templomaikat katholikus névre íratják át. Nagyon ragaszkodnak a maguk rítusához s arról nem mondanak le, de nagyon fellelkesti őket, ha katholikus papok végzik az ő rítusukat, akiknek főleg műveltségét és. erkölcseit nagyra becsülik. 1914-ben egy Szt Benedek-rendi kongregáció létesült Konstantinápolyban a georgiaiak részére s e kongregáció tevékeny munkája élénk visszhangot keltett a georgiai orthodoxok körében. Charbinban sok orosz követte papjuknak, Koronive-nek példáját s félajánlották, hogy alérendélik magukat a pápának. A pap megtartja a rítust, de aláveti magát a pápa hatalmának és a szent misében imádkozik érte. Ameri166

kában Dzubay püspök 30 papjával együtt áttért a kath. vallásra. — Nijnée-ben az oiihodox pap, Potape Emelinoff tért vissza a kath. Egyház kebelébe egész egyházközségével. Különösen érdekes Jésioro volhyniai plébános esete, aki a háború alatt érett megfontolás után feleségével és leányával katholikussá lett ás magára vállalta egy ú j templom építésének költségeit. Kétezer ukrán paraszt követte példáját. Az utóbbi években főleg az emigránsok körében nőtt meg az áttérések száma. A katholikusokkal fenntartott érintkezés, a megfigyelés és a katholikus élet és tan tanulmányozása eredményezték ezeket a meggyőződésből fakadó egyéni áttéréseket. Ez azért is jó, mert a tömeges áttérés mindig nagy nehézségekbe ütközik. Az 19'4. dec. 18-i titkos consistóriuiaban XI. Pius pépa az egyházak egyesülése tárgyában történő szerencsés fejlődés felett örömét a következő szavaikkal fejezte ki: „S'z. CyrilL és Methód művé"-nek 4-ik kongresszusa, amely 1924. júliusában Velehrad-ban folyt le, nagy megelégedésünkre szolgál. Mint a három előző congressus, ennek is az elkülönült keleti népeknek a római egyházzal való egyesülésének ügyét kellett szolgálnia. E célból a régi ellentétek áradatában sok ember adott egymásnak találkozót a nevezett városban. Az olmützi érsekhez intézett levelünkben kifejezett óhajtásunkat követve, eljött számos elvált testvér is, a többiek csaknem egyértelmüleg a távolból kisérték figyelemmel a kongresszus, tanácskozásait. A megbeszélésekben mindkét részről jóakarat mutatkozott. Egyebek közt általánosan elfogadták, hogy a régi szláv liturgiát változtatás nélkül fenn kell tartani s annak emlékműveit (monmnenta) meg kell ismertetni mindenkivel, mert csakis ez az, amivel meg lehetne könnyíteni a keletieknek visszatérését az elkülönülésből, ami csak a IX. században következett be és ez megnövelné az ő szentjeik örömét is. Abban is megegyeztek, hogy a latin Egyház egyetemein és sízemináiiiumaiban a lehető legteljesebb mértékben tanítani kell a keleti dogmát és szembetűnőbb disciplinákat. Különböző keleti ritusu püspökök és papok m amszterdami euchur. kongresszuson több tagjával együtt „a Keleti Egyház ügyeinek" római Congregatióját alkották meg és egy külön szakosztályt, amelyben tudományos népszerű értekezletet tartottak a hallgatóság felvilágosítása végett egyházaik hitéről, történelméről és rítusáról, különös tekintettel az Euehariszikára. A programm ezen ú j beosztása az amszterdami Euch, Congr.-ra, a 27-ik ilyen Congresszusra különleges bélyeget nyomott". Az Egyházak közeledésében kiemelkedő tény volt a niceai zsinat 1600 éves évfordulójának megünneplése Rómában 1925. nov 15-én. Már a tulajdonképeni ünnepet megelőző héten mindennap ünnepélyes istentiszteletek voltak a lateráni bazilikában ezen keleti rítusok szerint: syriai, georgiai, román, maronita, malabár, kopt, szlavón, ruthén és görög byzanci. Szombaton, 1921. november 14-én az Acheropita ikon-nak nevezett ősi bizánci képét a Megváltónak, nagy körmenetben Róma utcáin át ünnepélyesen átvitték a Szent Péter bazilikába. Ott, az apostol s í r j a előtt, minden előkészület megtörtént egy görög-byzanci ritusu ünnepélyes 67

mise megtartására. Az oltár külön állott egy nagy emelvényen, a szélein magas kandeláberekben égő gyertyák voltak. Az oldaloltárok keleti rítusnak megfelelően, a főoltár jobb és baloldalán voltak felállítva, mögöttük elhelyezve görög rítus szerint a Megváltó, Szűz Mária, Péter és Pál apostolok képei. Nyugati szemnek egészen u j látvány volt a menet, amely az ünnep napján (nov. 5-én) a főpapi misét bevezetve, a pápa elé vonult, a keleti püspökök pompás díszruháival és görög liturg. énekek hangjai mellett, egészen a Bazilika előcsarnokáig. A pápa, fején a tiarával, a sedia gestatorián jött be a Bazilikába. Előtte mentát a római keleti kollégiumok papnövendékei, a papok, a szerzetesek, a keleti püspökök és a Sz. Collégium. Két oldalról beláthatatlan tömeg lelkesülten éljenzett. A pápa elfoglalta trónját a „Confessio" mellett s a főpapi mise, melyet számos püspök, archimandrita és pap segédletével a román metropolita, Bazü Surtu celebrált, megkezdődött. A pápa nemcsak részt vett a misén, maga is közreműködött abban, ami a liturgia történelmében egyedülálló eset. Egyebek közt ő olvasta fel hangosan, görög nyelven a niceai hitvallást. A riituskülönbség főleg a szentáldozáskor tűnt szembe, amikor a metropolita a konszekrált kenyeret mindegyik concelebransnak kezébe adta ós amikor azok helyökre mentek, hogy azt magukhoz vegyék. A laikusok áldoztatása két szín alatt, a görög rítusnak megfelelően, következet ezután, az áldoztatás kiszolgáltatásával a keleti kollégiumok növendékeinek kenyér és bor színe alatt a metropolita által közvetetlenül a kehelyből egy aranykanállal. Az ünnepélyes szertartást a pápa áldása fejezte be. A Szent Atya szerető gondoskodását a Nagy Egyesülés ügyében az is kiválóan mutatja, hogy Rómában egy nagy épületet vettek meg, ahol egyebek között orosz papnövendékek nyernek különleges képzést. Hogy a pápa szívbeli vágya milyen élénk és örvendező visszhangot keltett a világ katolikusainak legtágabb köreiben, azt megmutatja az a hűséges és szerető gondoskodás, amelyet az emigrált oroszok iránt katolikus püspökök, papok, zárdák, katolikus nevelőintézetek, katolikus kórházak és árvaházak, mondhatni az egész katolikus világ tanúsított. A jámbor szamaritánus példájához híven a római, párisi, Malini, louvani, prágai, newyorki, berlini stb. segélyező hivatalok teljesítik a testi és lelki segítés művét egy önző, irigy és gyűlölködő világban a karitatív intézmények segítségével szeretettel számításba véve az orosz vallásos és nemzeti mentalitást. Sok orosz hálával ismerte el, hogy ez a karitatív munka teljesen mentes volt minden térítési szándékból; az utóbbi hónapokban a Párisban megjelenő orosz újsághoz, a „Wosrondenijé"-hez beküldött levelek igazolják ezt. Valóban csak az alázatos ima, az áldozatos szeretet, az igazán keresztényi élet azok, melyek az örökkévaló sikerrel koronázhatják meg a mi szeretet-műveinket. Ha szabad egyet kiemelnünk az oroszokat segítő munkálatok nagy számából, arra a szeretetteljes munkára mutatunk, amelyet Mercier bíboros több év óta a belga püspök támogatásával fejtett ki. 68

A „Semaine d'Etudes et de prières" alkalmából, amely Brüsszelben, 1925. szeptember 21—26-án tartatott őaminenciája védnökségével, a más rítusnak hatalmas tömegei részvétele mellett, ő záróbeszédében csak azt kívánta., hogy mindenekelőtt rokonszenvvel és tisztelettel viseltessünk elkülönült testvéreink iránt a népek nagy apostolának szavai szerint: „Szent Pál szivében anyai gyöngédség lakozott s ő azt gyakorolta, ő maga a munkáját és sikereit a szülés fájdalmaihoz s az anya örömeihez hasonlította. Amikor látta, hogy az első keresztények, akiket ő térített meg, a galatabeliek, hite megingott, ezt írta nekik: „Kedves fiacskáim (fiMoli mei), újból elszenvedem értetek a szülés fájdalmait, és szenvedni fogcik mindaddig, amíg leikeitek teljesen át nem alakulnak Krisztus képére." Viszont az oroszok is mindig kiimutatták rokonszenvüket és nagy becsülésüket. Atyjukként szerették a bíborost és halálakor kifejezésre juttatták fájdalmukat s tiszteletüket „a hősies bíboros" iránt. „Nem tévedek, ha azt mondom, hogy a bíboros a leggyöngédebb és a legönzetlenebb ember volt, aki teljes szívvel átérezte a nagy orosz tragédiát. Környezete megható módon szerette. Nemcsak a belgák, a franciák és az oroszok, hanem mindenki, aki őt úsmerte". Ezeket a szavakat egy orthodox orosz írta a berlini „Rul"-ban. , „Novoje Vranija" febr. 11-én és a ,„Derinères nonoetles" 1926. febr. 1. feltűnően meleghangú nekrologokat közöltek. Amit az előzőkben elmondottunk, az történelmi tények felsorolása volt. Ezek oly szent forrásokhoz vezetnek bennünket, amelyekből a. latin és görög egyház éltető vizei szökellenek fel is, amelyek megmutatják nekünk az események folyamalit olykor-olykor kanyargó és háborgó százados útjokon. Az Egyházak történelmi fejlődésének tanulmányozása mégis tisztító, felszabadító és erőt adó munka és rávezet a gondolkozás és élés aecumenikus mivoltjához. És éppen ez az oecomenikus szeretet és hit azok, amelyek jogosulttá teszik az igazi keresztény reménykedést a nagy egység megvalósulásában, amiért az isteni Megváltó földi halála előestéjén atyjához imádkozott: „hogy mindnyájan egyek legyenek" és hogy „legyen egy nyáj és egy pásztor". „Istenem, szüntess meg minden elkülönítést az Egyházak között!" Szt. Bazil liturgiájának ez a tiszteletreméltó imádsága legyen minden jóakaratú embernek is kedves imádsága; az egyesülés nagy művéhez az örömet s áldozatos erőt merítsük Szt. Pálnak, a népek nagy apostolának, szavaiiból: „Nem az számít, aki ültet és öntöz, hanem az Isten, aki a sikert adja."

Talán hosszt:, talán döcögős még az út, mely az unióhoz vezet,, de Krisztus el fogja vezetni oda a maga Anyaszentegyházát. (Vargha.) 69

A KELETI HIMNOLOGIA A R C A Irta és a budapesti központi szeminárium mull év; keleti napján felolvasta: CSELÉNYI ISTVÁN

III. Himnuszaink a szellemi lelket minden képességével (az érzelemmel, de az értelemmel1 és akarattal is) megszólaltatják. Színes képekben tárul fel bennük az egész theológia. De néha a művészi képek áradásában csodálatunkra szigeteket találunk, mint a zárványokat a kőzetek, őriznek néha ezek az énekek szinte szórói-szóra egy-egy dogmatikai tételt, jobbára zsinati d'öntványt. Pld. Mert az Atyától öröktől fogva kisugárzott egyszülött Fiú, felfoghatatlan módon megtestesülvén, tőled született. Természet szerint miérettünk ember lévén, nem két személyben megosztott, hanem egymással össze nem folyó kéft természetű.. . 2S )

Mi más ez, mint a kalcedoni zsinat döntése, melynek szószerinti komolyságát most csak a dallam aláfestése igézi poézissé. Általában a „Most és mindenkor"-ral bevezetett s az Istenszülő tiszteletére írt ú. n. theotokionok főleg a vecsernyei sztihirák, egy-egy dogmának gyönyörű összefoglalásai, miért is „theotokion dogmatikon" a nevük. Legtöbbnyire azonban a dogmákat is a maga művészi stílusában adja Kelet: Elcsodálkozott József, látván a természeitfelettit, és megértette a gyapjúszálon tündöklő csepp értelmét a te szeplőtelen foganásodban, Istenszülő, a tűzben eléghetetlen csí;pkebokrojt és Áron kivirágzott vesszejét, s tanúságot tőn a te jegyesed, az áldozópapok őrzője, és felkiáltott: Szűz szült és a szülés ntán szüzén maradt 23 )

Ha ehhez hozzávesszük csodálatos dallamát (prosomion), el kell ámulnunk azon a mélységes lelkiségen és theológiai beállítottságon, mely ezeket a remekműveket kitermelte. Keletnek egész lelke a ¡theológián függött, élte a theologiát. S csodálatos, ugyanaz a Damaszkuszi S'z. János, ki a Thésauros tés orthodoxias-ban a spekulatív skolasztika alapjait lerakja, az abstrakt igazságok magvait a liturgikus költészet eleven virágjaiban szökteti sziromba, s a theológia szépségeit megszólaltatja az Oktoéchos nyolc húrján. IV. Az ember legnagyobb problémája — Isten. De azért nem minden ember és nem minden emberi közösség fordul arcával teljesen az Isten felé; az antológiái theocentrizmus nem lesz mindig egyszersmind pszihológiai is. Nagy áldás az tehát a keleti ember számára, hogy életeleme, a litui)giája, határozott theocentrikus világnézetet sugároz. A bizánci templomok centrális megszerkesztésűek és az ősidőkben a templom középpontjában állott az oltár. A szentélyben ma sem a fal mellett ,hanem a szentély közepén emelkedik az áldozat asztala, 22 23

70

) Szombati vecsemye 6. h. dogmát. ) Vasárnap utrenye 1. 'h. 2. leülő (Kathizmálion) theotokion.

a kegyelem trónja, s az oltárt megkerülő „bemenet"-ek jelképezik, mennyire az ott trónoló Isten körül folyik egész életünk. A keleti mentalitásban a legelevenebben él az Isten egyetemes eausa prSLncipalis-voltának tudata; teljességgel számol az emberi kezdeményezés gyatraságával. Az 1. hang vasárnapi 3. irmosza így kiált fel: Ki egyedül tudod az emberi természet tehetetlenségét és mégis kegyelmesen abba öltözködtél: övezz köriil engem magasságbeli erőddel... 2 4 )

Ettől a minden gondolatának, érzületének központjában álló, egyedül hatalmas Krisztus Istentől vár minden kegyelmet és áldást. És épen ez a két tulajdonság jellemzi a keleti szellem és benne a himnológia Krisztus-képét: a hatalom és jóság. Ellentétes fogalmak-e ezek? A gyarló ember olykor mindenesetre nehezen tud eligazodni e két erő között. A kettőnek azonban ki kell egészítenie egymást. Nem annyira lefaragni kell mind a kettőből, hogy valami nyárspolgári középarányost kapjunk, hanem a két pólust egész erőtartalmával egybehajlítani. Per eminentiam ezt látjuk Istenben: végtelen hatalom és végtelen jóság. Himnuszainkban is, a theocentrikus gondolkodásnak megfelelőleg Krisztus elsősorban ebben a két isteni tulajdonságban jelenik meg. A fenség és szelídség páratlan összhangja árad ezekből' az énekekből. Gondoljunk csak pl. Szent Szofrón esti énekére. A napnak lenyugvásához érve a megnyugvás leggyöngédebb hangján szól a szent és boldog és halhatatlan mennyei Atya isteni dicsőségének kisugárzásához, a Fiúhoz. Mint amikor az alkonyati fény megaranyozza ennek a világnak hegyeit: finom, szelíd, de egyszersmind fenséges is ez az alkonyati himnusz : Enyhe világossága a szent és boldog és halhatatlan mennyei Atya isteni dicsőségének, Jézus Krisztus! Eljővén a napnak lenyugvásához és látván az estei fénjyt, áldjuk az Atya s a Fiú és a Szentlélek Istent. Mert te méltó vagy, hogy minden időben szénit hangon énekeljünk tenéked, Istenfia, ki életet adsz a vil&gnak, miért is ez a világ dltesőít téged. 23 )

Krisztust így, elsősorban isteni arcával látni meg - - az első keresztény évezrednek általános jellegzetessége. 16 ) Szent István vértanú nyitva látja az egeket és az Emberfiát állani a i Istennek jobbja felől.27) Sault damaszkuszi útján „fényesség ragyogá körül az égből.28) Krisztus mint trónon ülő Bárány mint Dicsőség Királya, mint Eljövendő él a régi keresztény lélekben, s a keleti ember számára máig is ez maradt elsősorban. A katakombák falfestményei, az ősi bazilikák mozaikjai, sőt a korai középkor román művészete is az ő fenségességét sugározzák, csakúgy, mint a bizánci templomok Pantokratorjai. A világot fenntartó isteni erő, csupa szellemiség ül ezen a arcon; ennek 2i

) ) 20 ) -') =») 25

1. hiúig M t . kánon 3 ódájának irmosza. Danilovics ford, Vecsernyei lbeanenet után ének. Küihár: Krisztus arca tegnap és ma. Kát. Szemle, 1938. 2. o. Ájx Csel. 7, 56. U. o. 9, 3.

71

a Krisztusnak kezébe adta az ítéletet az Atya. Felejthetetlen látvány egy görög templomban az Igaz Bíró-ikonja: komoly fenséggel áll, vagy trónusán ül az Emberfia, kezében kitárt könyv; nyilt homloka ragyo-g a fédidhetetjlens égtől! és végtelen igazságtól. Ezt az ítélő Krisztust látja meg küldnösen az erre beállított húshagyó vasárnap offieiuma: Midőn felállíttatnak ia bírói székek és feüiyíttatnak a könyvek és az Isten ítéletre ül le, ó minő rettegés lesz akkor! Az angyalok félelemmel jelennek meg a trón előtt és a tűzfolyam megindul; mit cselekszünk akkor mi is sok vétekkel terhelt emberek? Midőn pedig meghalljuk az ő szavait: „Jöjjetek Atyámnak áldottai az ő országába" és a bűnösöknek: „Távozzatok az örök kínokra!" - ki fogja elviselni eme rettenetes ítéletet? De egyetlen emberszerető Üdvözítőnk és örök Királyunk még a végső óra bekövetkezte előtt hívj engem bűnbánatra és könyörülj rajtam.29)

Az örök eszchatológiás beállítottság komolysága remeg ezekben az énekekben, de az üdvözítő megszólítása most is megmarad annak, amit ugyanaz a keleti lélek látott meg Benne: „Jóságos" és „egyetlen" emberszerető". Igen, a „mindenható" mellett ez a kettő Krisztus leggyakoribb stereotip jelzője. Ha igaz, hogy a görög Pantokrator inkább fenséges szigort sugároz, az is igaz, hogy az orosz „celovikoljubee", Emberszerető iknoján inkább végtelen szeretet ömlik el. A himnológia pedig egyaránt, csodálatos harmóniában domborítja ki e két isteni vonást. Az isteni jóság az irgalomban, a kegyelem árasztásában nyilvánul meg: A Szentlélek ömleszti a kegyelem árját, és italával minden teremtményt megelevenít,.. J30)

De ez a szeretet nem lesz soha emberi kezdeményezésű, földiesen csapongó, hullámvonalas, mint a barokkban; nem röpködnek itt pajzán angyalkák; a kisded Jézus is ritkábban jelenik meg, akkor is egészen a „megtestesült Isten-Ige" minden dicsőségével és más Messiásvolta fenségével. Igen, ez a „szerető fenségesség" a keleti Krisztus-meglátás fővonása. Bonum est diffusivum sui, és minden lelki érték és élet kisugárzó középpontja az Isten, Krisztus. Ám ha ő mindennek forrása, üdvösségünknek, életünknek középpontja, a mi feléje közelítésünk sem lehet más, minit imádás. Krisztus Király dicsőségének fényében ül trónusán, „kire nem mernek az angyali rendek tekinteni". Hogy merne hát akkor az ember másként lépni az űr^ elé, mint arcát elfödve, lebomlással : a metániával; amint már az ősi Krisztus Királynak hódolásra hívó felszólítása mondja: „Jertek, boruljunk le és imádjuk magát a Jézus Krisztust, a mi Királyunkat, Urunkat és Istenünket !" Mint a középponti nap körül kering az égitestek megszámlálhatatlan sokasága, környezik őt az angyali rendek, „hatszárnyú, sokszemű, fennlebegő, szárnyas kerubok" 31 ) és „szeráfok, az egyiknek is hat szárnya, a má29

) Elővecsernye, sztühira Dicsőség...-re. ) Utrenyei felmeneti ének Most és . . . 31 ) Nyíregyházi Liturgikon: Aranysa. Sz. János lit., bevezető ének. 133. o. 30

72

síknak is hat szárnya van. Kettővel elfödik arcukat, kettővel lábaikat és kettővel fennlebegve egymáshoz viszontkiáltanak sohasem szünetelő ajkakkal s el nem némuló dicsőítésekkel győzelmi éneket énekelvén, kiáltván, hangoztatván és mondván: Szent, szent, szent a seregek Ura !.. .32) Amikor, mi, bűnösök körülálljuk az oltárt, a kerub-ének szerint ezeket „a kerubokat titkosan ábrázoljuk", azaz szerepüket töltjük be. S amikor az előremegszentelt áldozatok liturgiájában a Dicsőség Királyát, az Oltáriszentséget ünnepélyes körmenetben átviszik, ezek az angyali rendek velünk együtt veszik körül a Felségnek kijáró hódolattal s a Jóságot illető gyengéd szeretettel: Most az égi erők láthatatlanul velünk szolgálnak; mert a dicsőség Királya vonul be. Im a szentelt titkos áldozat, angyaloktól körülvétetik. Élő hittel és szeretettel közeledjünk, hogy az örök élet részesei legyünk. Alleluja, alleluja, alleluja.33)

Ennek a hatalmas Krisztusnak hódolva szüntelen, a komor viator kérő imádsága jóformán egyre összpontosul: a bűnbocsánatért való esdeklésre. Azt szokták mondani, hogy a keleti dallamok szomorúak, búsak, ezit általánosan nem lehet elfogadni, de az tény, hogy jelentős részüket átlengi a hánatos hang. a bűnbánat hangja. A himnuszok tartalma is akárhányszor a gyarló embernek felsóhajtása: Uram, vétkezni meg nem szűnök, emberszeretetedre pedig magamat méltóvá tenni nem tudom; bocsásd meg képtelenségemet, egyetlen jóságos, és könyörülj rajtam! 34 )

És az Úr könyörülni fog, hisz jóságos : Jóságos Atyánk, te saját Ffedat, ami jóságos Urunkat leküldötted, hogy a tékozló fiút, mint az eltévedt juhot, fölkeresse, vállára vegye, s elveszeti régi otthonába, a te angyalaid, a testnélküli erők mennyel hazájába vezesse.35)

Szeret az Isten, mert ő nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Az Élet Ura ő — a halálban is. Amikor a pap bemegy a halottas házba, az élet diadalmáról csendül fel az ének lüktető ritmusban: Midőn leszállottál a halálhoz, halhatatlan Élet, akkor megtörted a poklot istenségd fényével; s midőn a holtakat is a mélységből feltámasztottad, minden mennyei erők örvendezve kiálták: életadó Krisztus Istenünk, dicsőség néked 36 ).

És az Életadó Krisztus Isten kegyelmes voltának tudata aranyozza meg, teszi szelíddé a gyászéniekeket. Csodálatos: az a keleti lélek, mely 32

) ) 3é ) 35 ) 36 ) tropár. 33

Sz. Bazil lit., bevezető ének (prefáció). U. o. 239. o. U. o. 285. o. Vasárnapi 5. hangó vecsernyei sztihira. Vasárnapi 1. h. vecsernyei sztihira. Egyházi Szerkönyv. Nyíregyháza, 1927. 48. o. — 2. hangú föítámadáfi

20

a templomban az örök Bíró képét állítja szemünk elé, most nem szól a „Dies irae" borzalmairól, hanem a „mélységes bölcsességgel mindeneket intéző egyetlen Teremtő" emberszeretetéhez fohászkodik. „A megdicsőült igazak lelkeivel" megnyugtató aranyos-gyász ez, mint ahogy ősszel aranylón, megnyugvással szálldosnak a hulló falevelek. Mélységes keresztény szellem ez, mely húsvét fényes hetében fehér ruhát ír elő a temetésre és a gyászénekek teljes mellőzésével csak örvendező húsvéti énekeket énekeltet a koporsónál I Igazi őskeresztény lélekből fakadó a halotti virrasztó ikosz is, melynek minden, bármilyen komor versszaka egy-egy könnyletörlő „Allelujá"-val zárul. Honnan ez a hang? Mert Krisztus nemcsak hatalmas, hanem jóságos is:! Diadalmas Jóság, felmagaztosult emberszeretet! Igen, ez az! Amint az ikonosztáz a diadalmasan álló kereszttel tetőződik be, úgy lombozik ki az isteni emberszeretet f á j a s a keresztben. „Megtörted kereszteddel a halált" — mondja a 7. h. tropár. De ez a „megtörj halál" nem más, mint a feltámadás és a megdicsőülés. Az időbeli távlatoknak a keleti himnuszokban való jellegzetes feloldódása, melyről dolgozatunknak első részében szóltunk, itt válik ki a legcsattanósabban: Krisztus m á r az örökkévalóságban, szenvedett és megdicsőült emberségével áll elénk. Ha azt mondtuk, hogy Kelet világnézete krisztocentrikus, ezt csak így érthetjük: élete középpontjában áll Krisztus, a Megtestesült, a Keresztrefeszített, a Feltámadott, a Megdicsőült és Eljövendő — és mindez most már egyszerre: a Dicsőséges Krisztus. És ezért jelvénye a diadalmas, az életadó kereszt, melyet az egyik leggörögebb ünnep, a Szent Kereszt felmagasztalása, így dicsőít: Üdvözlégy, életadó Kereszt! Az ájtatosság felülmúlhatatlan diadaljeltí, a paradicsom ajtaja, hívők erőssége ,az Egyház védfala, mely megsemmtóítet"tíe a romlást,, meghiúsította és letiporta a halál hatalmát és a földről az égiekhez emelt bennünket; legyőzhetetlen fegyver, démonok ellenharcosa, vértanúk dicsősége, jámbor életűek valódi ékessége, üdvösség révpartja, mely a világnak nagy irgalmat ajándékozott.37)

Lapunk nyomdaüzemének bővítése s az ezzel járó átalakítások a nyomda munkáját több napra megakasztották. Márciusi számuns megjelenése e miatt öt aapi késést szenvedett. Olvasóink némi kárpótlásába azonban már is belefoglaltuk - amennyire a fizikai lehetősége« engedték - a pápaválasztás eredményét. Az ezzel kapcsolatos s bennünket ünnepi érzésekkel eltöltő valóságokra és reménységekre s a pápaválasztásnak uniós szempontból való megvilágítására természetesen csak jövő számunkban kerül sor. Szántay-Szémán István dr. „Két szertartás - egy Egyház" c. nagyértékű liturgikus tanulmányát, melyet mellékletnek szántunk, a nyomda által adott forma meg nem felelő volta miatt és sajtórendőri okokból is, a lapban közöljük, előre jelezve azonban, hogy a külön lenyomatban való megjelentetés tervétől sem állottunk el.

37

74

) Veesarnyei eló'v. sztihira. Saept. 14.

KÉT SZERTARTÁS -

EGY EGYHÁZ

ÖSSZEHASONLÍTÓ LITURGIKAI VEZÉRFONÁL Irta: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN dr.

Bevezetés Egy nagyon ügyesen megírt, lengyel nyelvű szertartástan 1 ) előszavában olvastam a következő jellemző megállapítást: „Sokszor megtörténk, hogy a szertartásokon résztvevők nem ismerik azok értelmét és jelentését. Ezekre a szertartások semmi hatással nincsenek, — hosszúaknak, értelmetleneknek és céltalanoknak tartják azokat. Innen ered aztán, hogy hozzá nem értő szemlélők könnyelmű, lekicsinylő, sőt a szánt dolgokhoz méltatlan nyilatkozatokat tesznek." Fokozottabb mértékben vonatkoztatható ez az állítás a keleti (főképpen nálunk a görög) rítusokról gyakran elhangzó véleményekre. A nemismerésből fakadó közömbösség vagy lekicsinylés már az Egyház különböző ritusú híveinek testvéri közeledését is megnehezíti, az elszakadt testvérek uniálását azonban sokszor végzetesen akadályozza. A „Keleti Egyház" ötéves úttörő munkája közben gyakran merült fel a gondolat, hogy XI. Pius pápa kölcsönös megismerést kívánó atyai intelmét egy összehasonlító szertartástani vezérfonállal mozdítsuk elő. — Most, amikor az eucharisztikus szentévben olvasóink köréből is egyre határozottabban hangzik felénk a kölcsönös megismerés szüksége, — a hatodik évfolyamunkban megkíséreljük olvasóinknak a latin és görög szertartástan összehasonlító vezérfonalát nyújtani, hogy a kétségtelenül fellendült uniós munkavágyat megizmosodásában az ősforrások éltető harmatával támogassuk. Minden felületes, vagy könnyelmű véleménynyilvánítás talaját veszti, ha a szertartások komoly megismerése alapján magunk is megállapíthatjuk, hogy az Anyaszentegyház nem egy szokása, liturgikus gyakorlata, amelyeket „kitalálásoknak" is szoktak nevezni, Krisztus Urunk, az apostolok, az első pápák és egyházatyák koráig nyúlik viszsza s hogy a szertartások különféleségében is a megbonthatatlan hitegység uralkodik a katolikus Egyházban. Észrevehetjük majd, hogy egyik vagy másik szertartás liturgikus sajátossága sokszor egy nép múltjának, történelmének emlékeit is őrzi, s hogy minden ilyen sajátosság egy-egy csillogó színt hímez bele Krisztus jegyesének történelmi palástjába. Már az első pünkösd napján is a nyelvek sokasága hirdette az isteni kegyelem mérhetetlen ajándékát: az élő Egyházat, melyben ma is különböző nyelveken száll a hála az Ég felé, s az Egyház imái, amelyekkel oly ritkán fohászkodunk, szebbek tökéletesebbek minden költői alkotásnál, mellyel a vallásos áhítatot akarják táplálni a hívekben azok, kik azt hiszik, hogy a ma emberének lelkét nem ragadják magunkkal az isteni pecséttel és az Egyház történelmi patinájával igazolt szent szövegek. J

) W Kosciele i W erkwi — J. S., Krakow, 1926., — amelyet e vezérfonal megírásában figyelembe vettem.

75

Igaza van O. Prosp. Guéranger bencés apátnak, hogy a hívő akkor j á r el leghelyesebben, ha a sz. liturgiában engedelmesen vezetteti magát az Egyház által, — mert a szent szertartások figyelmes hallgatása és alapos megértése a lelket a mélyből Istenhez közeli magasságba emeli. A mi gyalkoílati uniós törekvésünk azt kívánja, hogy az egymással évszázadokon á t testvéri közelségben élő latin és görög szertartást úgy világítsuk meg, hogy a hívők valóban érezzék is egymás iránt a katholikum lényegét kifejező testvériséget, az elmélyedni kívánók pedig útmutatást kapjanak a tudományos megismerés felé is. A szertartásoknak a katolikus szívet is megmozgató kölcsönös megismerése egyszersmind uniós út is elszakított testvéreink felé. Lehetetlen ugyanis, hogy végleg elzárkózzunk azok elől, akik bár bizonyos történelmi tévedések, vagy események súlya alatt az atyai háztól távol vannak, de az ősegyház liturgiájának összekötő aranyfonalát még kezökben t a r t j á k és a közöt emlékeket is őrzik, ® akiknek hazatérését Krisztus Urunk és az ő egyházának f e j e egyre forróbb vágyakozással várják. Éppen ezért e párhúzam írásában egyetlen óhaj él és minden sorral erősbödik bennünk, hogy a kölcsönös megismerés az Egyház mindnyájunkat egységet szomjazó vágyakozásának megértésére és szolgálatára ösztönözzön. I.

Az istentisztelet helye A nyilvános istentisztelet helye: a templom, ma egyben a művészet meleg otthona ás. Az őskeresztény időkben a titokfegyelem (disciplina arcani), m a j d a keresztényüldözések miatt a magánházak megfelelő termei, m a j d földalatti barlangok voltak a legszentebb cselekmények színhelyei. Eleinte díszítésük sem igen volt, mert az első keresztények mélységes hite és túlvilági szemlélete félt a legszentebb személyek és cselekmények ábrázolásától s legfeljebb csak jelképekben fejezte ki azt, amit a titok-kincsek ábrázolásában megengedhetőnek talált. Nagy Konstantin alatt kezdődött az égbetörő keresztény áhítatnak fönséges építményében valló kifejezése. Ezekben sem volt akkor még egységes építkezési eljárás. Ha részben utánozták is a zsidó és pogány templomokat, de már a keresztény liturgia szükségletei voltak az irányadók. Voltak kerek alaprajzú templomok, amilyet maga a császár is emelt az Ur Jézus s í r j a felett. Keleten voltak négy- és nyolcszögűek, kupolás vagy hosszúkás, Noé bárkájára, a piac oszlopcsamokos épületeire emlékeztető templomok is. — Az első keresztény idők legrégibb temploma volt a keresztalakú és félkörű s Kelet felé fordított apsisban végződő templom is, ebben m á r a mai hármas beosztás (a pitvar vagy előcsarnok, hajó és szentély) is kialakult. Kelet templom-építési formáit Nyugat is átvette, habár Nyugaton a legrégibb templom a királyi palotára emlékeztető bazilika volt az ú. n. órómai építkezési mód, amelyben az említett hármas beosztás m á r 76

könnyen keresztülvihető volt. A lateráni bazilika, az eredeti Szent Pál templom, Ravenna és Aquileja templomai tanúi ezen idők templomépítéseinek. Bizonyos azonban az, amit minden elfogulatlan történész és hívő egyaránt elismer 2 ), hogy pl. Ravennában is úgy a keleti, mint a nyugati stílus találkozott, sőt a bizánci stílus egész Franciaországig is elhatott, amit az aacheni székesegyház alaprajza is bizonyít. A Jusztinián császár által épített konstantinápolyi Hagia Sophia (az istemi Bölcsesség) temploma, vagy akár a1 krakkói Wawel-ben kiásott Sz. Félix és Aüauctus templom is Kelet és Nyugat templomépítésének testvéri összeölelkezései. Jóleső tárgyilagossággal olvassuk az előbb hivatkozott liturgikában ezen testvéri egység bizonyságát ezen megállapításában: „Csak kevés műértő és a liturgiának b a r á t j a öntudatosította magában azt, hogy Kelet és Nyugat itt is kezet fognak, valahányszor a nyugati csarnokok és a keleti térkiképződés egybeolvadnak, akár úgy, hogy a kupola a templom végére kerül, akár hogy a kereszthajó metszésénél önálló szerepet kap. Még a legszövevényesebb barokktervek is világosan mutatják a két alapjelleg egyesülését. Hányszor emlékeztet pl. a nyugati alak, a bazilikáknak kereszthajós négyszögletű csarnoka a simára lefaragott oszlopokkal és a négyszögletes tér fölé magasba tolt kupolával a Hagia Sophiára?" A délnyugati Európában az órómai stílusból kifejlődött ú. n. római stílus X—XIII. századbeli emlékeivel a pizai kathecDrálistól a krakói Szent András templomig, rituskülönbség nélkül m u t a t j a a maga térfoglalását. Majd a gót stílus eljut Krakkóig, ahol a Bold. Szűz Mária temploma képviseli azt. A renesszánsz-stílus éppúgy beiktatja kifejező eszközei közé az ó-görög, mint az ó-római elemeket. Az építési stílusok közül még a sokat hányitorgatott dekoratív barokk stílus is utat tört a keleti liturgiában, aminek bizonysága s egyik legszebb emléke a lembergi Szent Györgyről nevezett érseki kathedrális, míg ugyanott a gótikának szép emléke a Sz. Erzsébet-templom. Általánosságban megállapíthatjuk azonban, hogy a görög szeri tartás templomai'túlnyomóan bizánci stílusnak, kivéve a szláv területek modor emlékét. A templom-diszítés a legősibb időkben kezdődik. Már a katakombákban is festményekben él az első ke^szetények hite és áhítata. A bazilikákban m á r egész falak vannak festményekkel vagy moztikkal borítva. Főképen az apsis diadalíve volt, a hívőkre való tekintettel, a díszítésre alkalmas, s e díszítés mint pl. a rómaii Sz. Pál bazilika képsorozatán láthatjuk, egyben rendkívül hatásos is volt. A két rítus ősi testvériségének illusztrálására a templom-festés is bizonyítékot nyújt, miéxtt is néhány sorban még foglalkoznunk kell vele. A boltozat közepén, az oltár felett, rendesen az ú r Jézus képe volt a? apostolok és a templom patrónusai 'között. Néha az Istenszülő képe volt ezen a helyen. Feljebb látszott az Atyaisten keze, majd 1—2 juhocska és közöttük az „Isten Báránya". Az ívezet közepén vagy a Bá2 ) Y. ö. Láng Hugó 0 . S. B.—Solymoss Vendel 0. S. B. Rövid Liturgika. Budapest, 1937. Szent István Társulat. 250 old.

77

rány, vagy Krisztus Urunk mellképe volt festve, két oldalán angyalok, vagy az evangéliumi szimbolumok voltak ábrázolva, lejebb pedig az apkalipszis vénei, kezökben a koszorúval. A képek elhelyezése idők folyamán változást szenvedett ugyan, de az oldalfalak festményeivel együtt egységes hatást gyakoroltak a templomba lépőre, sőt az olvasni nem tudók részére az egész templom a megváltást szemléltető olvasmány: „a szegények bibliája" volt (W. Dzieduszycki). Ezt a KeletNyugat áhítatában egyformán fontos kifejezésmód főképen a gót stílusban, az ablakokra kerülő fesltmények (üvegfestészet) változtatják meg. A XIII. századig Keleten és Nyugaton egyaránt bálványimádásnak tartották szent személyeknek szoborban való megjelenítését. A gót stílus azonban Nyugaton magával hozza az ó- és újszövetség alakjainak faragott képekben valló ábrázolását, később aztán az oltárra is kerültek szobrászati alkotások s ezzel Nyugaton a szobor-tilalom is elenyészett. Keleten azonban máig is megmaradt ez a tilalom s ott a templomok csak képekkel díszíthetők, a szobrászait csak mint az oltárok és képállvány dekoratív eleme nyert teret a templomokban. A kereszt, mint a kereszténység s a megváltás diadal jelvénye csak a IV. században lett Isten házáénak megkülönböztető jelvénye. A templomok bejáratánál nagy udvar volt s azon egy nagy víztartó edény, amelyben az áldbzat bemutatására sereglők lelki tisztaságuk jelképezésére megmoshatták arcukat és kezüket. Ma a szenteltvíztartó őrzi emlékét. A templom hármas beosztása (pitvar, hajó, szentély) is ősi eredetű. A templom előcsarnokában, a pitvarban voltak a sz. keresztség felvételére készülő kiatechumenek, vagyis hitvallók. Iít megjelenhettek még a jóindulatú pogányok is és meghallgathatták a Szentírás szakaszainak felolvasását. Keleten még ma is végeznek a pitvarban bizonyos szertartásokat (pl. a keresztelést megelőzőket), amelyek történelmi emlékei annak, hogy milyen fontos hely volt a katechumeneknek a templom előcsarnoka. Ma, főképen Nyugaton, a pitvar felett jobbára kórusok épülnek az énekesek számára, míg Keleten a szentély közelében kapnak helyet az énekesek. A templom középső része, a hajó, ősi időkben a hívek, de részben a papság helye is volt. Eredetileg három részre oszlott, két oldalt foglaltak helyet külön-külön a férfiak és nők, a ballustráddal elválasztott közepén pedig az egyházi személyek foglaltak helyet, amint ez a beosztás Rómában, a Szent Kelemen templomban még látható. Kisebb templomokban, ahol a templom méretei nem kedveztek a most leírt felosztásnak, a hajó három tagozata egymás mögé került. A szentélyhez legközelebbi részen volt a „kleros" — az oltári szolgálatot nem tevő és az énekkar teendőit ellátó papság (a klérus) helye; mögötte — a hajó középső, legtágabb részében — a férfiak helye, ezek mögött pedig a nőké, mely a férfiakétól alacsonyabb közfallal vagy korláttal is el volt különítve. Gcrög orthodox templomainkban ma is szemlélhetjük ezit a beosztást. Az egyházi személyek részére kijelölt hely közepén állott az am78

bőn, melyre lépcsők vezettek. Itt olvasták a Szentírást, az Evangéliumot és az apostolok leveleit. Voltak templomok, amelyekben három állvány volt ezeknek a sz. iratoknak elhelyezésére. Szent Kelemen templomában a Keleten ma is dívó szokásnak megfelelően a hajóban két oldalt vannak elhelyezve az énekesek számára, amelyekhez szintén lépcső vezet. A latin ritusú templomokban az ambón helyét a szószék foglalta el, ahonnan a nép nyelvén olvasták föl laz evangéliumot, míg a keleti ritusú templomokban az ú. n. királyi ajtóból — ahol egykor az ambón állott — olvassák az evangeliumoit és többnyire onnan mondják a szentbeszédet is. 3 ) A XI. századtól kezdve a hívek szigorú elkülönítése lassan megszűnt s ezzel a hajó belsejének hármas tagozódása is enyészni kezdett. A görög s általában a keleti rítusokban az ambón pulpitusának, állványának emlékét őrzi az ú. n. analogion s a tetrcipodion, az a négyszögű állvány, amelyben gyertyák között van elheflyezve a csókolásra kitett kérészit, vagy a templom védőszentjének a képe, s amikor a hívek mély meghajtással köszöntik az Oltáriszentságet, utána csókkal illetik az analogionon elhelyezett keresztet vagy képet is. Egykor az ünnepnek az ikonosztázionból, a szentélyt a hajótól elválasztott képállványból kivett képét is az analogtionra helyezték. Ezen állvánnyal egyvonalban vannak ma keleti ritusú templomokban az énekesek helyei: a kféroszok. A templom harmadik része a szentély, amely mindkét rítusban el van kerítve a hajótól. Ezt a kerítést már az ősidőkben is díszítették, sőt drága takarókkal vonták be a szentáldczás idejére. A román stílus kezdetén Nyugaton is gazdagon díszített, de nem magas fal választotta el a szentélyt a hajótól, amelyen több ajtó volt. Keleten ez a fal a templom boltozatáig emelkedett és főképen a képrombolás harcának megszűntével s a képek tiszteletének megerősödésével teljesen művészi és liturgikus rendezést nyert. Ez ma is a képállvány, az ikoMOSztázion, melyen át három a j t ó vezet a szentélybe, a középső a királyi ajtó, mert Krisztus Király azon át jön a hívek közé az áldoztatás alkalmával. Az oldalhajókon át az istentiszteleteknél segédkezők járnak. Az ikonosztázion liturgikus elrendezése ma a megváltásnak az egyházi évben meg-megujuló szemléltetése. A királyi ajtón hat kép van. A két felső az angyali üdvözletet ábrázolja, ment Ezekiel prógéta ajtónak nevezte a Boldogságos Szüzet, amelyen át Isten a földre jön. A négy alsó kép az evangélistákat ábrázolja, mert az evangelium olvasása a királyi ajtóból történik a sz. liturgiában. Az oldalajtókon angyalok és sz. diakónusok vanniak festve, hogy a lelki tisztaságra és szentségre figyelmeztessék a szolgálattevőket. A királyi ajtó jobb és baloldalán két főkép van: Krisztus mint tanító és a Bold. Szűz az isteni Kisded3

) Az 1938. évi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmával a Sz. István bazilikában bemutatott reprezentatív görög mise alkalmával az athéni érsek diákonusa is a szószékrőil olvasta az evangéliumot, bizonyságául, hogy az ősi szokás még nem a muWté.

79

del. Ebben a sorban van még myrai csodatevő Sz. Miklósnak, a keleti Egyház patrónusának és a tempJom vélőszenltjének képe. A királyi ajtó felett levő sorban Krisztus Urunk és a Bold. SZŰK életének 12 főbb jelenete — a főünnepek — vannak ábrázolva, a sor közepén pedig az utolsó vacsora, az első szent liturgia képe van. A következő sorban a tizenkét apostol képe között az ú r Jézus van főpapi ruhában ábrázolva, majd az apostolok fölött lévő sorban a patriarchák és próféták képe van — közöítük a Bold. Szűz a Ms Jézussal, mint aiz ószövetségi jövendöléseknek középpontja és tárgya. A képállványt legfelül a sz. kereszt fejezi be a felfeszített Megváltó képével s a kereszt alatt a fájdalmas anya és Sz. János evangelista állanak. Az ősi előírások szerint ez a kereszt is csak festmény és nem szobrász-munka lehet. A képállvány tehát valóban a megváltás egész történetét elénk t á r j a is ebben a régi római bazilikák ábrázolásaira emlékeztet. Róma, Lengyelország, Felsőmagyarország egyes régibb templomaiban az ú. n. diadalív helyén egy, az ikonosztáz befejezésére emlékeztető, sokszor feliratokkal díszített gerenda húzódik keresztül, amelyen a kereszt áll, sokszor a fájdalmas Szűz és Sz. János szobra áll mellette. Ezen fesizület előtt hangzott el valamikor a húsvéti (tizenkét „Kyrie eleison", ez a minden iitániának ősi, görög alapkönyörgése. Az ikonosztázion helyén ma a latin ritusú templomokban csak az áldoztató korlát van, mely a. hajó szintjénél magasabban áll, a görög ritusú templomokban ez az ikonosztáz előtti emelkedettebb itiér a solea (pódium), amelyen a hívők áldoztatása történik. Némely görögszertartású templomban a királyi ajtón függöny is van, amellyel a pap a liturgia fontosabb részei alatt eltakarja az ojltárt a hívők szemei elől. Ez a függöny őskeresztény emlék, amikor még az a felfogás hatotta át a híveket, hogy nem testi, hanem lelki szemekkql •keflU. 'néznünk az oítárt. ^ A szentély kizárólag a papság helye volt, méltóságát a saleától való emelkedettebb szántje is mutatta, A szentélyben állott az oltár és mögötte, a fal mellett a püspök trónusa. Ahol több pap volt, ott azok részére is voltak székek. A régibb olasz templomokban ma is látható az apsis félkörében a papok számára épített stallumok között a püspöki trónus. A püspöki (trónus ma az oltár melletti oldalfalnál van elhelyezve, valamint a latin ritusú celebránsok részére készített szék is. A görög szertartásban megőrizték az ősi szokást, otít pap és diakónusok számába most is az oltár mögött van az ú. n, magas trónszék. (Gör. Anó kathedra, szl. hornaja sidalisce.) Az apostoli szakasz olvasása alatt a püspök is erre a trónszékre ül, amely azt a helyet jelképezi, amelyről az ú r Jézus a tömeghez szólott. A trónszék fölött van a templom védőszentjének a képe. A görög szertartás szerint az oltár a szentély közepén, képek nélkül, szabadon álll (mint ahogy a római Szent Péter-bazilikában is). A szentély oldalán voltak és vannak a sekrestyében elhelyezve az egyházi ruhák és egyéb felszerelések. A főoltár arra az asztalra emlékeztet, amelyen az ú r Jézus Krisztus az utolsó vacsorán az Oítáriszentséget alapította. Régen négy lá80

bon álló asztal volt, amelynek elejét díszes függő terítő (anitipendium) zárttá el. Az oltár alatt voltak a vértanúk vagy hitvalilók ereklyéi. Afe oltár mai alakja a XII. században kezdődött. Rómában sok oltárt láthatunk, amelyik a vértanúk sírja felett épült. Az első keresztény időkben a sz. mise (liturgia.) alaitlt a pap az oltár keleti oldalán (a néppel szemben) állott és egyik rítusban sem kellett megfordulnia; amikor áldást adott. A római Sz. Péter-templom confessio-olltáránál ma is a népfelé fordúlva misézik a pápa. Nagy Konstantin korától kezdve az oltár fölé négy oszlopon álló menyezetet (tabernakulum) emeltek. Erről a menyezetről függött le egy ezüst galamb alakú_edény (ciborium), amelyben az Oltáriszentséget őrizték. 4 ) A párisi Notre-Dame templomban még a XVIII. században is ilyen szentségtartó volt. Az oszlopok között függöny volt, amely a szentséget eltakarta. A kereszt és a gyertyatartók nem az olt á r o n voltak, hanem az oszlopok között lévő állványon. Idővel Nyugaton is az oltár alakja megváltozott. A függöny elltünt, mert már nem voltak katechumenek és pogányok, akik elől a disciplina arcani szerint el kellett azt takarni. Az oltárt a szentély keleti falához álllítjáik (retabula = rétro tabula) és képeket helyeznek rá és föllébe. Az oltárra kerül a kereszt, majd a virágdiszítés is. A ciborium nem f ü g g már a menyezeten, hanem kis szekrényalakban az oltárra van állítva. A görög szertartás templomaiban a főoltár ma is szabadon és képek nélkül áll.. A tabernáfculum (mennyezet, sátor) oszlopokon áll, de a ciborium (kivót) m á r itt is az oltárra van helyezve. Az első századokban minden templomban csak egy oltár volt, mert a papok a püspökkel együtt (syllitourgizantes) végezték a szentmisét. (Concelebratio. Társas mise.) Eleinte tehát mindennap csak egyszer mutatták be egy templomban a szent áldozatot, amikor is a hívek közösen áldoztak. Az olvasott mise későbbi fejlődés eredménye, A keletiek állandóan megrójják érte a katholikus egyházat, hogy „hadart" misét végez, mely szerintük ellenkezik az áldozat ünnepélyességének jellegével és hogy a Megváltó örök áldozatának juridikus értelmet tulajdonítva, pénzért m u t a t j a be egy nap többször is, — ezért kell több oltár is. A IV. század óta minden oltáron ereklyével ellátott oltárkőnek kell lennie. (Altare porta ti le = hordozható oltár.) A görög és általában a keleti rítusokban az oltárkő helyett kendőszerű abroszka, ú. n. antimenzion van, melyet az ú r Jézus sírbatéitellének és a négy evangélistának képe díszít s amelybe a püspök sajátkezüleg v a r r j a bele és pecsételi le a szent ereklyét. A hiteles antimenziont a püspök küldi meg az egyházaknak. A kép alatt fel van jegyezve a iszemtelést végző püspök neve, *) Nevét szeretik a cibus = ételi szóitól származtatni. Forrásunk is ezt teszi, de helytelenül. A görög „kibórion" szó egy bizonyos növénynek (egyiptomi báb = f'aba Aegyptiaca) gyümölcsét, átvitt értelemben pedig sátrat és poharat jelent. (Cain. Schrevelli: Lexicon Manuale Graeco-datinuni.) Goár (Euchologion sive Ritüale Graec. Venetiis, 1730.) az oltár flölé emelkedő sátort nevezi ciboriumnak. Erről vitték át az elnevezést a szentségőrző galambra, majd kehelyre ifi. (Kat. Lex. I. k.)

81

a szentelés ideje és annak a templomnak a megjelölése, amelynek részére az antimenzion adomáiiyoztatott. Az antimenziont (oltárhelyerttesítőt) a püspök nagycsütörtökön szenteli meg. Antimenzion nélkül a görög szertartásban csak olyan oltáron szabad misézni, amelyet püspök szentelt meg. Viszont az antimenzionon templomon kívül is lehet püspöki engedéllyel sz. liturgiát végezni. (Tábori mise.) Az antimenzion ősi eredetű, emléke azon gyolcs-lepleknek, amelyekben a keresztényüldözés idején a vértanúk ereklyéit mentették meg az üldözők elől. • Az antimenzion a szlávoknál s nálunk is a felső és középső oltárterítők között van elhelyezve. A görögöknél az ilitonba h a j t v a a terítő felett áll s azt teríti széjjel a pap, hogy a szent liurgia alatt a kelyhet és diszkost arra helyezze.5) Mindkét ritus papja köteles saját ritusa által előírt ereklye fölött misézni. Ez azonban íiem a mise érvényességének kelléke, hanem inkább a rituskeverés elkerülésére vonatkozó intézkedés, mely szükség esetén lehetővé teszi a kölcsönös használatot, 0 ) A keleti oltár elengedhetetlen felszerelése a kereszt, mint az ű r Jézus kálváriái áldozatának emlékjele, amely nemcsak a tabernákulum tetején van eliheilvezve, mint a latin ritusú oltáron, hanem mint kézi kereszt is ott áll előtte. III. Ince pápa rendelte el. hogy az oltárra helyezett kereszt nélkül nem szabad; a papnak miséznie. A görög ritus szerint az ú r Jézus testének ábrázolása az oltárkereszten sem lehet szobrászati, hanem csak festészeti mű. A használatban latin keresztnek nevezzük, amelynek vízszintes szárai, karja rövidebbek, mint a függőleges, Keleten azonban, különösen az áldozásoknál használt kereszt egyenlő szá'rú karokból van alkotva. — A bizánci ószláv rítusban használatban van az ú. n. háromágú kereszt is, amelynek középső vízszintes szára a leghosszabb, alsó vízszintes szára pedig ferde.

T

A felső rövidebb vízszintes szár a Pilátus által a keresztre helyezett feírásos táblára, az alsó ferde szár pedig a kereszt lábtámasztékára s egyben Szent András apostol ferde keresztjére is emlékeztet, akit az oroszok első megtérítőjének tartanak. Háromágú kereszt van a „Mindenkor segítő Szűznek" általánosan isment és tisztelt görög képen is. Ilyen van pl. I. Micisláv lengyel fejedelem feleségének, Darnbrovkának, a lengyel nép térítőjének megmaradt képén is. Liturgikus menetekben a püspök előtt egy-, az érsek előtt két-, a 5 ) Balcamon: „mensa sanktae mensae vicaria." Goar id. m. 521. — Az ellátott oltár helyettesítője az utolsó vacsora szent asztalának. ®) Hazánkban a Sz. Bazil rend miáriapócsi kegytemplomának van meg privilégiuma, hogy benne az antimenzion okkal fölszerelt oltárokon latin pap a Can. 323. §. 1. el'lenére is szabadon misézhetik. (Kat. Lex. I. k. 8.3.

82

ezzel az a -zert 1.)

pápa előtt háromágú keresztet visznek. A pápai kereszt azonban nem azonos az oroszok háromágú keresztjével. Ennek alsó vízszintes ága is rendes állású. Egyes templomokban a háromágú pápai kereszt alatt még félhold is volt, annak jelképezésére, hogy a kereszténység a mohamedánizmust ie legyőzte. A Palesztinában 'használatos kereszt a görög keresztre emlékeztet, de minden ágán van még egy függőleges vagy vízszintes k a r :

(ötös kereszt, ^ Szent Sír hovagok jelvénye is.) — Ismert formája volt még a keresztnek a T alak, az ú. n. egyipjtomi vagy Remete Szent Antal-kereszt, s végül az X alakú kereszt (Szent András-kereszt), mert a görög nyelvben az ű r Jézus nevének első betűje a X (Ch. khi). Akelta vagy ó irlandi kereszt tulajdonképen latin kérészit, amelynek ágai között kör van. — A kereszténység első idejében általános volt a keleti egyház felfogása, amelyet sokáig követett az egész egyház, mely szerint Krisztus Urunk alakja (a feszület) csak festve, vagy belevésve volt a kereszten ábrázolva. Az oltár felszereléséhez tartoznak a gyertyatartók is. A világításit kezdettől fogva használja az isteni szolgálatoknál az egyház. A katakombákban szükség is volt a lámpákra (mécsek). Krisztus Urunk is meghagyta nekünk, hogy a hit világosságában járjunk. — Egyébként az ókorban az előkelőségek előtt világítót vittek, s ez a szokás az egyházba is átment. A püspök előtt is gyertyát visznek, az evangélium olvasásánál is gyertyát tartanak. A 'gyertya használatát IV. Leó .pápa tette kötelezővé a sz. misénél. A jeruzsálemi szentély mintájára templomainkban öröklámpa ég az Oltáriszentség előtt. Az oltároknak virágokkal való díszítése is ősi szokás, Már Sz. Ágoston is megemlékszik róla. , Az oltárokon sokszor látjuk Krisztus Urunk morogramját is. Az I H S eredeti jelentése a Konstantin által látott égi jel: In hic signö (vinces) — e jelben győzni fogsz felírásának kezdőbetűi. Ezt bizonyítja, hogy régebben alatta a v, vagy u, fölötte pedig a kereszt volt látható. Ma így olvassák: Jesus hominum Salvator = Jézus az emberi« ség Megváltója. Görög szöveg szerint pedig IHC = Jézus nevének első három betűje. 7 ) A képeken többnyire Krisztus Urunk görög monog7

) Nem minden alap nélkül va'tó az IHS-nek a- görög IXC-től való származtatása. A görög képeiken gyakran találjuk Jézus nevének első betűjét a Christus név görög kezdő (X) és végző C) betűjével; egybefoglalva, mélyet aztán nyugatom, latin betűkkel IHS-nek írtak át. E mellett szól az is, hogy az ostyára is IHS-et nyomnak, míg a görög áldozati kenyérkén, a proszforán az IC—XC betűk láthatók.

83

r a m j a a X P (Chr) van alkalmazva. Ennek dekoratív kombinációi m á r a katakombák jelképes ábrázolásairól is ismeretesek. Az oltárteritők az ú r Jézus síri lepleire emlékeztetnék. Háromnak kell lennie az oltáron. A görög rítusban az alsónak neve: Katasarka (ing), a felette levő: endytáon (ruha), a harmadik terítő, amely az endyition fölé kerül: az iliton. Eleinte csak egy takaró volt az oltáron, amelyre a sz. áldozat bemutatásánál a corporálét terítették. A régi corparálé olyan hosszú volt, mint az oltár. Kisebb f o r m á j á t a XIII században kezdték használni, mikor m á r több mise volt egy napon ® a hívőik bármelyiken áldozhattak. A corporalénak megfelelő görög iliton (l&pel) mindig az oltáron, az evangelium alatt van elhelyezve s a pap a nagy bemenet előtt (amikor az előkészületi oltárról a kenyeret és bont átviszi) teríti ki. A latin-templom oltáráh a XVI. századtól kezdve három kánontábla is van, amelyeken a sz. mise állandó részei vannak (Lavabo, Kánon és S'z. János evangéliumának kezdete). Régi időkben az evangeliumcs könyv o t t it állandóan az oltáron volt, mint ahogy (a görögök máig is őrzik ezt a szokást. A dominikánusoknál az evangelium ma is az egész mise a l a t t az oltáron van. A latin pltáron képek és szobrok is vannak. A görög templomban a képek a falon vannak, a szobrok alkalmazása pedig itit is tilos. A görög ritusú oltáirok melllett az u. n. előkészületi oltár is ott van a szentélyben, amelyen a pap a szt. mise anyagának előkészijtését végzi, s amelyen az előkészített kenyér (proszfora) és bor a nagy bemenet i g marad. Az előkészületi oltár eredete a kereszténység ősi korába nyúlik vissza, amikor a hívek arra helyezték a templomba hozott ajánlatokat s amelyen ,a nem konszekrált ajánlatok a mise végéig ott maradtak, amikor is a hívek között osztották ki azokat. Ma az előkészületi oltán jelképesen a betlehemi jászolt jelenti. A latin templomokban keresztelő k ú t is van, a görög templomban pedig a tetrapodion k (asztalka) előtt végzi a pap a keresztelést és a vizet minden .alkalommal külön áldja meg. A templom felszerelései még a gyóntatószékek, zászlók, hordozható képek, amelyek a processiókon vannak használatban. A híveket a ha/rangok hívják az istentiszteletre. Kis harangok, csengetyük m á r az ó szövetségben is használatban voltak, a nagy harangok az V—VII. században terjedtek el Olaszországból. Liturgikus felszerelési tárgyak. A liturgikus felszerelési t á r g y a k közül azok a legfontosabbak, a melyek közvetlen érintkezésbe jutnak a szent testtel és vérrel. Ezek között első a kehely. Az ősi időkben üvegpohár volt, amit a vatikáni múzeumban őrzött katakombai emlékek között mai is láthatunk ilyeneket. A VI. századtól kezdve m á r nemes fémből: aranyból, ezüstből készülnek a kelyhek, vagy legalább is a kupájuk van megaranyozva. Szegényebb keleti ritusú templomokban, hazánkban is nem egy helyen őriznek kezdetleges, vésett, jelképes díszítéssel ellátott őnkelyheket és 84

patenákat is. Régen a kehelyből való áldozás, amint ez a szokás a pápai misén megmaradt, aranyozott ezüstcsövön át történt. A diszkosz, vagy patena a szent test elhelyezésére szolgáló arany vagy ezüst tányérka. Az Ur nyugvó helyét jelképezi, amelyet a latin misében a pap a „Miatyánk" után, áldiozás előtt, a görög ritusú misében pedig áldozás után csókol meg. A diszkosz megcsókolása, egyes vidékeken a papokon kívül, mint megtisztelő kiváltság, a templom alapítóinak (pl. Lengyelország) és a kegyuraknak van megengedve. Némely keleti ritusú vidéken azonban minden áldozó megcsókolja a szélét. Ma már a latin rítusban is újból használatba van az áldoztató tányér, amely jobban megfelel a célnak, mint az áldoztató rács fehér gyolcs áldoztató kendője. A görög (s általában a keleti) szertartásban használatban van még a csillag (aszteriszkosz) is. Két egymáshoz illesztett aranyozott fémből készült, nyitható zárható félkör, amely a betlehemi csillagot jelképezi. Tetején kereszt van. A patena fölé állítva arra szolgál, hogy a kehelytakarok ne érintkezhessenek a konszekrációhoz előkészített kenyérrel. A pápa is használja az aszteriszkoszt a karácsonyi misénél. A keleti ritusú miséknél még használatban van a hívőknek két szín alatt történő áldoztatásánál a kanálka. A kanálka nyelének végét kereszt díszíti. A misekenyér (proszfora) felvágásához külön lándzsaalaku kést használ a keleti ritusú pap. Az oltáron mindkét ritusu szerint a cibórumban őriztetik a Szentség. A latin rítusban az áldozók, a görög rítusban pedig (ahol az áldoztatás csak mise közben van) a betegek számára és hogy a hívek misén kívül is imádhassák az Eucharisztiát. A ciboriumot díszes takaróköpenyke díszíti. A latin rítusban s újabban a keleti rítusok némely területén is a Szentség felmutatására és a körmeneteken való hordozására a monstrancia (görögül: hierothéka) van használatban. A XII század előtt monstrancia helyett díszes szekrénykében vitték nyilvánosan a Szentséget. A szekrénykét a diakonusok vitték, sőt egy időben maga a püspök. A monstranciában elhelyezett s a sz. ostya v. sz. kenyér elhelyezésére szolgáló félholdat: melchizedeknek nevezik. A betegékihez szent útravalóul úgy a latin, mint a görög rítusban egy erre a célra megáldott díszes dobozszerű edényben viszi a pap a szentséget, amelyet egy nyakban akasztható táskába helyez. A görög rítusban sokszor diszkosszal van egybeillesztve a szentségvivő edényke. A görög rítusban három takaró kell a sz. liturgiához előkészített és megáldott ajánlatok betakarásához. A legkisebbel a kelyhet, a középsővel a ráhelyezett diszkoszt és a r a j t a levő csillagot, a legnagyobba! (aerion) pedig az egészet t a k a r j a be a pap. Mind a három takaró a liturgikus díszöltönyök anyagából való. A kelyhet takaró kis kalyminát újabban mosható fehér béleléssel látják el s így egészen hasonlóvá1 lesz a pallához, melyet a latin szert, pap a kehely lefödésére használ. (Folytatjuk.)

85-

KRÓNIKA

A 262-ik pápa Nyomdánk átalakítása és megnagyobbítása megkésleltette márciusi számunkat. Nem sokkal, csak annyivei, hogy még lapunk nyomása közben érkezhetett hozzánk a hir, mely Pacelli Jenő bíboros, volt pápai államtitkárnak Szent Péter utódjává történt megválasztásáról szól. Az ú j pápa, elődjének méltó örököse XII. Pius néven fogja kormányozni Krisztus Anyaszentegyházát. Életrajzi adatait a következőkben adjuk: Pacelli Jenő 1876 március 2-án, Rómában született. Fiatalon, 1899ben került a Vatikánba, mint a rendkívüli ügyek kongregációjának hivatalnoka, majd pedig az egyházjog tanára. Még X. Pius alatt titkára lett a rendkívüli ügyek kongregációjának, melynek jogkörébe ú j egyházmegyék szervezése, a megüresedett püspöki székek betöltése ügyében az állami kormányzatokkal szükséges megállapodások létesítése és általában mindazon ügyek tartoznak, melyek az állami és egyházi kormányzat érintkezését teszik szükségessé. E méltóságában jelentős rész jutott számára az ú j egyházjogi kódex megalkotásában is. 1917. ápr. 21-én müncheni nurciussá nevezte kí XV. Benedek pápa s ugyanő május 13-án sardesi c. érsekké szentelte. 1920-foan berlini nuncius lett, a német konkordátum körül fölmerült nehézségek miatt azonban csak 1924-ben foglalta el ú j méltóságát, ő volt a német birodalom első apostoli nunciusa. Diplomáciai ügyességének sikere volt a német konkordátum létrehozása. 1929-ben Rómába tért vissza s még ugyanazon év december 16-án bíborossá lett. Három hónap múlva, 1930. február 10-én pápai államtitkár, március 25-én a Szt Péter bazilika főpapja és a kongregáció prefektusa lett. Sokat utazott Amerikában is. ő volt a buenos-airesi eucharisztikus kongresszuson a pápa követe, ő képviselte a pápát a lisieux-i bazilika fölszentelésén, a lourdes-i jubileumon és ami úgy magyar, mint gör. kath. szempontból hódolatteljes ragaszkodással fűz bennünket hozzá: a budapesti eucharisztikus kongresszuson és a Szent István jubileum megnyitásán. Pápává való választása, mely világszerte őszinte örömet keltett március 2-án, 63-ik születésnapján érte. Az ú j pápa jelszava: Opus, iustitia, pax. Címere olajfaágat hozó galamb, (kj.) 86

A pápa halála Mikor februári számiunk vezető "helyen hozott cikke „az egység és a krisztusi szociális élet p á p á j á r ó l " megjelent, még Őszentsége megkoronáztatásanak évfordulóját s egyik legnagyobb alkotásának, a laterám egyezmenynek decennramát készültünk ünnepelni. Az örömünnepből gyász lett, a „sok esztfendore helvett a nagy évfordulón a „boldog nyugalmat" hangzott iól templomainkban. 1 nagy pápa emiéikének nagyságához méltóan hódolt az egesz világ. A német kancellári palotán és Reichstagon félárbocra engedett lobogó, az anglikán konvent ötperces tisztelet-csöndje és imája, a keletiek őszinte tisztelettol athatott nyilatkozata egyaránt tanúsítják, hogy mily nagy pápája volt Krisztus igaz Egyházának s mennyire megértették törekvéseit nemcsak luvei, hanem azok is, kik idegen akiokba tartoznak. A magyar görögkatholikusság őszinte gyász és fájdalom érzésével vett tudomást a pápa haláláról. Nem éri váratlanul senkit, de> mimdjentót megdöbbentett, hogy az az igazi krisztusi szeretettől dobogó s hozzánk, magyarokhoz és keleti szertartású katholikusokhoz annyira vonzódó szív megállott. Papp Antal e. érsek, miskolci apostoli kormánya» úr azonnal a pápa elhúnvta napján kiadta gyászkörlevelét. A hűséges katholikus hívő és főpásztor mélvséges megilletődésével adja hírül e körlevél a pápa halálát, „akinek szívéhez mi,"keleti katlholikusok is egyformán közel állottunk", s aki „a világ békéjének s az emberiség ú j szociális rendjén alapuló b o l d o g u l á s á n a k éppen olyan uendithetetlen munkása volt, mint a katholikus hitnek". ITgyanesak az elhalálozás napján jelent meg Bánvay Jenő hajdudorogi e. in. káptalani helynök gyászkörlevele is, mely részletesen méltatja az elhunyt nagy pápának rokonszenvét és a görögkatholikus egyház iránt, táplált nagy szeretetét. „Jóságának — mondja a körlevél — kiapadhatatlan áramlását érezhette mindenkor a keleti szertartású egyház is. Már lengyelországi apostoli vizitátorsága idején megismerte az ezter sebből vérző s a Kőszikla után sóvárgó keleti egyház helyzetét s azt kérte nagy elődjétől, XV. Benedek pápától, hogy Szovjetoroszország területére mehessen s vértanuságával szolgálhassa a keleti egyház visszatérésének szent ügyét. A Gondviselés azonban a vértanuságnál is többet kívánt tőle. Az éhínséggel küzdő orosz nép megmentésére irányuló gigantikus arányú segélyakciója, a görög, örmény és a bulgár nélkülözők nagylelkű támogatása, a keleti egyfház ősi széttartásainak szépségéről mondott ihletett szavai, a keleti egyház évezredes múltú intézményeinek fenntartása és megőrzése érdekében kifejtett cselekedetei, a keleti egyházi tudományosság ápolására hivatott intézete bőkezű alapítása és fenntartása, melyekkel az összes keleti szertartású egyházaknak a katholikus egyház kebelébe való visszatérését s ősi dicsőségének megújulását kívánta szolgálni, kimondhatatlan hálára köteleznek mindnyájunkat XI. Pius pápa i r á n t . " Papp Antal érsek a pápa elhúnyta alkalmából három napon át negyedórás harangozást rendelt el, február hó 18-án a miskolci búzatéri gör. kath. templomban ünnepélyes főpapi misét végzett az elhúnyt 'egyházfő lelki üdvéért, melyen a miskolci Damaszkuszi Szent János énekkar működött közre Petrik Istvánné sz. fiornyák Olga karnagy vezetésével s az összes tanulóifjalk, a helyi hatóságok és hivatalok képviselői megjelentek; ugyanezen a napon az apostoli kormányzóság területén minden templomban ünnepélyes gyászmise volt.

87

A hajdudorogi egyházmegye területén minden délben, a temetés napján reggel, délben es este félórás harangozás hirdette a gyászt. A nyíregyházi székesegyházban Bányay Jenő káptalani helynök a káptalan összes tagjainak közreműködése mellett mutatta be az engesztelő szentmisét az elhunyt pápáért, aa egyházmegye templomaiban a papság a gyászesetet követő vasárnapon, február 12-én, mely egyúttal az elhúnyt pápa koronázásának is évfordulója volt, a papság szentbeszédben méltatta XI. Piust, a temetés napján pedig a hatóságok részvételével engesztelő szent liturgiát végeztek érte az egyházmegye minden templomában. Február 26-án a pápaválasztás sikeréért mutattak be szentmisét az egyházmegye papjai. Hasonló intézkedéseket tett Sztojka Sándor munkácsi püspök is.

— A MAGYAR UNIÓS EGYESÜLET érdekében Bányay Jenő hajdudorogi káptalani helynök folyó évi február hó 6-án megjelent I. számú körlevelében meleg és lelkes hangú fölhivást intézett az egyházmegyei papsághoz. Rámutat, hogy az unió érdekében működő egyesületek szervezése a Szentatya szándéka szerint való és hogy a külföldi uniós egyesületek mily szép munkát végeznek. Hivatkozik főszerkesztőnk ily tárgyú fölvilágosító füzetére s fölhívja a papságot csatlakozásra és tagok toborzására, A tagnévsort az egyházmegyei kormányhoz rendeli beterjeszteni. (k) — AZ ORTHODOX EGYHÁZ XI. PIUSRÓL. Az athéni metropolita hivatalos lapja, az „Ekklésia" február 18-i száma meleg sorokban emlékezik meg az elhunyt nagy Egyházfőről. Kiemeli, mily nagy tudományos felkészültséggel látott hozzá az elhunyt pápa a háború utáni világproblémák, főleg a szociális kérdések megoldásához. Külön fölemlíti a Quadragesimo anno-t. Kiemeli azt a törekvést, mellyel az elhunyt Egyházfő az Egyház apostoli munkásságába a híveket is bevonni törekedett, A pápa nagy alkotásaként említi föl az Actio Catholicá-t, (Katholiké Drasis). A keleti egyházak iránt tanúsított őszinte rokonszenvét szintén nagyra értékeli a lap s különösen lengyelországi uniós tevékenységéről és a különféle államokkal kötött 12 konkordátumról emlékszik meg rokonszenvesen. — AGRÁRIFJUSÁGUNK MEGSZEVERZÉSE érdekében a máriapócsi Sz. Bazil-rend erőteljes akciót kezdett. Ennek az akciónak egyik legjelentékenyebb ténye az, hogy Máriapócson egymásután szervezik az ifjúsági vezető tanfolyamokat a KALOT számára, mely a katholikus- agrárifjakat vezetni és egyesíteni van hivatva. Az első

88

tanfolyamon 20 községből 52 i f j ú vett részt s az illető községekből vett értesítés szerint olyan szellemi értékekket tértek haza, melyek szinte átláthatatlan becsűek a jövő szempontjából. Most február 25-én és március 1-én kezdődik új 3—3 napos vezetői kurzus. A hajdúdorogi káptalani 'helynök az egyházmegye területén működő legényegyletek központi igazgatójává Melles Géza kanonokot, egyházmegyei agrárifjusági titkárrá a tanfolyamokat is vezető P. Dudás Bertalan 0 . S. B. M. szerzetes atyát nevezte ki. (k) — A CSENSZTOHOVAI SZŰZ MÁRIA-KÉP SEBEI. Nálunk is általánosan ismert és tisztelt a bold. Szűz ezen híres kegyhelyének képe, amelyen olyan sebek látszanak, mintha kard-vágástól erednéne. A hagyomány azt mondja, hogy a pogány tatárok görbe kardja ejtette rajta e sebeket. Egy másik tradíció szerint 1428-ban, amikor a cseh táboriták kifosztották a csensztohovai kalostort, ezek ejtették a sebeket. Az újabb alapos kutatás és vizsgálat megállajította, hogy egyik verzió sem lehet igaz, mert a képre a sebek festve vannak és a deszkán, amelyre a festő dolgozott, semmi nyoma sincs a vágásnak. A kép története is érdekelheti olvasóinkat. B. Zimorovics: Triplex Leopolis (Hármas Lemberg) című művében foglalkozik a kép eredetével. A kép nyilvánvalóan keleti eredetű. Szerinte Nagy Sz, Vladimír felesége, Anna fejedeíemnő hozta Konstantinápolyba. Azt még nem tudták mgállapítani, hogy miképen keriilt Jeruzsálemből Konstantinápolyba. Maara a kép a Sz. Lukács evangélistának tulajdonított képre emlékeztet. A lengyel Gazetta Koscielna 'hosszabb tanulmányt közöl a képről s megállapítja, hogy a kép csakugyan Keletről, de Egyiptomból származik. Ott ma is vannak hasonló családi jelek a képek arcán,

amely jelekkel a legbecsesebb tárgyakat .jelölik; meg. Ezen felfogás szerint a kép egy egyiptomi kopt család értékes kincse lehetett, amelyet családi jegyével, két kardvágással jelölt meg. Az sem bizonyítható, hogy a képet sz. Lukács festette volna, későbbi festőtől is eredhet, aki Sz. Lukács képe után festette. A családi jelre való hivatkozás is csak a mai egyiptomi szokásokra épített vélemény, bizonyos azonban az, hogy a kép keleti s hogy a Mária-tisztelet a keresztény Keletrő:l terjedt el az egész egyházban. (Apostolát.) — KÉT ÚJ PÜSPÖKSÉG GALÍCIÁBAN". A „Wschold" agentia jelenti, hogy Stanislauban egy ú j lat. szert, kath. püspökség felállítása már befejezett tény.. A hír szerint a staniszlaui lat. szert. kath. püspök segédpüspöke Tarnopolban fog székelni. A lembergi gör. szert. kath. érseki főegyházmegye papságának hivatalos lap.ja, a Niva, azzal kommentálja a hírt, hogy a túlnyomóan gör. szert. kath. lakosságú területen alapított püspökségek nagyobb lendületet fognak adni a ritusváltoztatásnak, amely a lengyel nemzetiségi politika vonalába esik. (Sz.) — VISSZAADOTT TEMPLOM. A moszkvai Sz. Péter és Pál templomot, melyet a szovjet szinházzá alakított át, most visszaadták rendeltetésének és a lengyel kaholikusoknak bocsátották rendelkezésére. A szovjet történetében az első ilyen eset. (CA) — A THEOLOGIA LEFOKOZÁSA. A mult év végén életbelépett román felsőoktatási törvény úgy a kath. mint az orthodox egyház körében nagy elégedetlenséget keltett. A theologia az u j törvény szerint az egyetemeken elveszti vezető szerepét, bár az orthodox hittudomány egyetemi kara meg is marad; az erdélyi theologiai akadémiák pedig valami átmeneti szakiskolai jelleget nyernek a középiskola, s főiskola között, holott pl. az ipari és kereskedelmi akadémiák kifejezetten főiskolai jelleggel bírnak. A katholikusok rnost erélyesen követelik, hogy az egyetemeken kath. hittudományi facultást is állítsanak föl, a theologiai akadémiák pedig főiskolai jelleget nyerjenek s ezek létesítési joga az egyházat és ne az államot illesse. (CC.) — A VARSÓI APOSTOLI NUNTIUS LÁTOGATÁSA A LENGYELORSZÁGI GÖR, SZERT. KATHOLIKUSOK KÖZÖTT. Még december közepén

történt, hogy Cortesi érsek, varsói apostoli nuntius meglátogatta a lembergi gör. szert. kath. érseket és a staniszlaui, valamint psemysli püspököket. Nagy örömet okozott ez a látogatás, mert igen hosszú idő óta először történt, hogy az Apostoli Szentszék követe közvetlenül is érintkezzék a keleti ritusú papsággal és hívekkel. A püspökön kívül meglátogatta a lembergi szemináriumot, a baziliták, valamint a keleti ritusú redemptoristák és sztuditák kolostorait is. — A KÁRPÁTALJAI GÖR, KATH. ,,UKRÁN" PAPSÁG SZERVEZKEDÉSE. Mindig vallottuk és a legilletékesebb helyeken is kifejtettük, hogy Volosin Ukrajnában a vallási élet és a politikai ideológia jármába kerül. Most újabb bizonyítékát kaptuk ennek a felfogásnak. A galíciai ukrán egyházi lapokban ugyanis ezt olvassuk: „Az ukrán-katholikus papság a Kárpátalján, amely eddig magyar szellemben és a magyar nagyhatalmi ideológiában volt nevelve, távol állott a népélettől és semmi szervezete nem volt, amelyben ápolhatta volna nemzeti ukrán ideológiáját és terveket dolgozhatott volna kí a lelkipásztori gondozására bízott nép kulturális és nemzetiségi munkájára nézve." Nyáradi apostoli visitator túlzó ukrán felfogását ismerve, nem is várhattunk mást, mint „Az ukrán-katholikus papok egyesületét", amely 1939 jan. 12-én alakult meg Huszton, a garázdálkodásairól híres „Szics" szervezet vendéglőjében. A „ N i v a " közlése szerint több mint 30 „ideális p a p " gyűlt össze a szerintük elfogulatlan ukrán S. Resetilo bazilita atya vezetésével, aki az apostoli visitator mellett is fontos szerepet visz mint „püspöki t i t k á r " . A vezetőségbe több ismerős pap került. Táviratilag üdvözölték a. prágai apostoli nuntiust, Volosint és Révai minisztert. A gyűlés végén „Resetilo adta rájuk Nyáradi püspök áldását". (Sz.) — KÁRPÁTALJAI PAPNÖVENDÉKEK, akik Ungváron nem maradhattak, Nyárádi apostoli vizitátor és az olmützi érsek megegyezésével az olmützi egyetem theologiai fakultásán folytatják tanulmányaikat, Itt 40 gör. szert, papnövendék részére külön szeminárium létesült, amelynek vezetését az apostoli vizitátor Kalinec Myron atyára bízta. Kalinec atya azelőtt az ungvári bazilita-rendház főnöke volt. (Sz.)

89

IRODALOM * Dr. Papp György: A MAGYARSÁG ÉS A BIZÁNCI KERESZTÉNYSÉG KAPCSOLATÁNOK KEZDETEI. Nyíregyháza, 1938. Gör. kath. Élet kiadása. Volt-e köze a keleti kereszténységnek a magyarok megtéréséhez és milyen mértékben? — olyan kérdés, melyet szinte évszázadok óta vitatunk anélkül, hogy el tudnók dönteni. Az ősmagyarság története mondák ködébe vész, a mai magyar föld magyarjainak első századaiból sem áll rendelkezésünkre annyi biztos adat, hogy a döntő szó kimondására elegendő támasztékot nyújtana. További, igen mélyreható kutatásoknak, ú j történelmi kútfők felkeresésének és kiaknázásának szüksége áll elő, s a kérdés vitatói innen és túlnan egyaránt megtorpanni kényszerülnek a Löl-fölbukkanó akadályok előtt. Papp György dr., a hajdudorogi püspöki szentszék nagy felkészültségű jegyzője nekivágott, hogy végére járjon a dolognak. Rómában, a kerszeténység központjában végzett hatalmas forráskutató munkát, melynek eredménye egy szerény, négy nyomdai íves könyv, anynyi adattal, amennyi — részletesen feldolgozva — elég volna négy hatalmas kötethez is. Papp György dr. műve a magyarság és a kereszténység legősibb kapcsolatait veszi vizsgálat alá részint önálló forráskutatás, részint az eddigi kutatók eredményeinek revideálása útján. Az ősmagyarok és a kereszténység érintkezésének első adatait görög krónika- és történetírók adatai tárják föl, de akadnak adatok örmény, szír, arab és latin kútfőknél is. Őseinket a kútfők onoguroknak, hunoknak, szabiroknak, majd a későbbi korokban uturguroknak nevezik. Hol önálló nemzetként szerepelnek, hol más (hun, türk, bulgár) törzsekkel együtt, politikai vagy katonai szövetségben, olykor egybeolvadva jelentkeznek a történelem színpadán. A keleti egyház fénykorában (IV—V. sz zad) a Káspi-tó, Kaukázus-hegység és a Fekete-tenger határolta területen laknak, erősen beleesve a keletrómai császárság külpolitikai és hadászati érdekkörébe s többnyire szövetségben állva a hatalmas császársággal. Innen húzódnak az idők folyamán egyre nyugatabbra, de állandóan olyan területeken át, melyek erősen bele esnek a bizánci érdekszférába.

90

A katonai és gazdasági kapcsolatok, melyekről a könyv igen sok becses adatot tár föl, kulturkapcsolatokat is szültek. A szabiroknak fizetett évi adó ;i keleti császárságot erősen zavarta s olcsóbb kapcsolatok után nézett. Ilyennek kínálkozott a vallási assimiláció. Ezt tette a hun-magyarokkal szomszédos népeknél s ezzel próbálkozott Bizánc a mieinknél is. Az alap megvolt hozzá. A környező népek nagy részénél 'hamar otthonos lett a keresztény hit. Ezek hatottak szomszédaikra is. A közvetlen szomszédnépek missziós tevékenységéről ugyan a források nem tesznek említést, de arról már számos adat található, hogy a távolabb lakó örmények mily hathatósan térítettek őseink között. 523 táján Quardusat (görögösen Tlieokletos) örmény püspök sok hun-magyart megkeresztelt. Sikerének titka bizonyára az volt, hogy a közvetlen szomszédok kereszténysége már előbb hatott őseinkre is. Quardus tevékenysége annyival in fontosabbnak látszik, mert ő már a Szentírást is lefordíttatta hún nyelvre. Most már biztosabban érvényesülhetett a bizárci hatás is-. 527—28 táján a Bosporos-vidéki húnok fejedelme, Gordas Konstantinápolyban megkeresztelkedett, de túlságos hévvel fordult a pogányság ellen, ezért bátyja, Muageris, kit jeles történeíróink (Moravcsik, Szabó Károly, T'hury József, Hóman) ősmondáink Magyar-jával azonosítanak, megölette s az éledő kereszténységet csirájában elfojtotta. Hogy nem teljesen s nem mindenütt, arról viszont Kosmas Indikopleustes keresztény topographiája (547—49) tanúskodik, mely szerint a hunok földjén sok a keresztény templom, sok a szerzetes és vértanú, s egy régi jegyzék, mely a Jusztinián császársága idején fennállott püspökségek jegyzékében az onogurok és hunok püspökeit is fölemlíti, mint a doroszi gót metropolita suffragtneusait. Néhány adatot közöl Kurt fejedelem megkeresztelkedéséről is, ki a VII. században népének nagy részét kereszténynyé tette. K u r t — mint Gordas és Muageris az Árpádoknak — közelebbről a

Gyula-nemzetségnek volt őse. János nikini püspök feljegyzése szerint (VII. sz.) Onogoria fejedelme volt, vagyis kétségtelen, hogy magyar őseinken uralkodott. A már említett két püspökség ftnnállása ebben az időben is kétségtelen. A görög egyház belső válsága eredményezte aztán, hogy a bizánci kapcsolatok meglazultak s Kelet, térítő tevékenysége nem hagyott mélyebb nyomot nemzetünk életében. A sok idegen nyelvű idézet miatt kissé nehéz olvasmány. A tömérdek történelmi adat megemésztése egyébként is teljes nekifekvést igényel. Sokban emelte volna a mű értékét, ha a forrásidézeteket jegyzetben magyarul is adta volna a szerző. Azonban így is hatalmas munkát végzett, s a magyar körögkatiholikusságot nagy hálára kötelezte le maga iránt. Szeretnők, ha e munka fölkeltené az illetékes legfőbbek figyelmét s lehetővé tennék i f j ú tudósunknak, ki e művével legelsőink koíé emelkedett, hogy további kutató munkával a kérdések teljes tisztázásához szükséges anyagot teljesen összegyűjthesse és közkinccsé tegye. Kozma János. * Missijny Kalendári - Missziós Naptár — az 1939. évre, szerkesztette: Ilniczky Sándor kanonok, szerkesztő. (Ungvár-Eperj es.) A folyó évre is megjelent még a ruszin-nép körében nagy szolgálatot teljesítő, érdemes naptár, mely a Szentséges Atya missziós és uniós szándékait immár V. évfolyamával szolgálja. Ilniczky kanonok-szerkesztő az előző évfolyamokhoz hasonló unió? tartalommal bocsátotta ki ezt a kiadványt, A munkácsi és eperjesi egyházmegyében megindult hitvédő munkáról már több ízben megemlékeztünk, amelynek időszerűsége ma is fennáll, habár a schizmatikus mozgalom erősen visszaszorult a ruszinFelvidéken. Ez a naptár is- foglalkozik a ruszin területen is felbukkant szektákkal. A „sötétség gyümölcsei" címen az unitus ruszinok nehéz helyzetét vázolia a schizmatikus izgatás' idején, amikor még olyan jelszó is hangzott, hogy „az unitust megölni nem b ű n " . A missziós-ügyet több cikk szolgálja, üven Petrássovics Mironnak „A katholicizmus és a- missziók" c cikke, valamint „A lelki a r a t á s " és a „Mit áldoz Itália a katholikus missziókra a pogányok között" c. cikkek. Az uniós gondolat 9. Medvigynek: „Taraszovics Va-

zul és a kárpátaljai unió kezdetei" c. cikke tartija ébren. Ezeken kívül több helyi vonatkozású és valláserkölcsi közlemény is emeli a naptár értékét. Képei között a budapesti nemzetközi eucharisztikus kongresszus néhány szép jelenetét is megtaláljuk. A kínai missziók néhány képe mellett örömmel vesszük benne Bobola András jézustársasági atya szenttéavatási szertartásának képét is, akit Sz. Jozafát atya polocki érsekkel együtt mint a kisoroszok uniójának vértanúiát helyezett oltárra a katholikus Egyház. A budapesti uniós1 kongresszuson egy görnyedt, öreg olasz pap (a nevét is érdemes feljegyezni: Mons Dott- Pio Giuseppe Laurenti, Canonico della Basilica cathedrale di Nepi-Roma) osztogatta az ú j uniós szent szép színes 'képét, bizonyítva azt, hogy a sz. uniónak leleményes és' áldozatos munkásai megtalálják a módját annak, hogry miképen lehet az uniós gondolatot felébreszteni, vagy egy-két, fohászt szerezni érte. A naptár végén közli a szerkesztő, hogy a naptár Ungvárnak a magyar impérium alá történt visszacsatolásakor már készen volt, tehát már nem foglalkozhatott az új territoriális helyzet következményéivel. Szívesen ajánljuk e naptárt a ruszin nvelvet értő olvasóink érdeklődésébe. (Dr. Sz.) * „Kalendár Misionarja". K. Polisko bazilita atya szerkesztésében jelent meg a „Misionár" c. ukrán hitbuzgalmi folyóirat 1939. évi naptára amelyet a zsovkvai baziliták kiadóhivatala bocsátott közre. A naptár, komoly és ízléses kiállításban jelent meg és 140 szövegoldalon sok értékes cikket és tudnivalót közöl. Bennünket uniós szempontból érdekel a naptár és elismeréssel állapíthatjuk, meg, hogy ezt a feladatát is sikeresen szolgálja. A szerkesztőnek a keresztény egységről irott rölvid bevezetője után Nyárádi Dénes dr. körösi püspök hosszabb dolgozatát közli a „Flórenci unióról", amelynek 500 éves jubileumát kell majd ünnepenünk az 1939. évben. Érdemes lesz azon elgondolkoznunk, hogy miért nem vert nagyobb hullámokat a szinte páratlan és lelkes egyértelműséggel megkötött unió, amelyben az összes elszakadt egyházrészek oly szépen egymásra találtak. A flórenci zsinat tanulságai ma különösen aktuálisak lehetnek a remélhetőleg még erősebb lendületű uniós munkában. Ezen tanulmányok egyi-

91

két világítja meg bizonyos vonatkozásban „A politika pusztítja az u n i ó t " c. rövidebb cikk. Uniós vonatkozású még e naptárban A. Sztankovicsnek Szent Jozafát polocki érsek ünnepére irott (lengyel és ukrán nyelvű) rövid szent-

beszéde is. Hosszabb közlemény foglalkozik a galíciai gör szert katholikusok száz év eló'tti helyzetéveil. A többi közlemények a vallás-erkö'csi nevelés és a hasznos szórakoztatás körébe vágnak. (Dr. Sz.)

FIGYELŐ „ A " g ö r ö g íeologia" Anatolius aláírással és a fent idézett címen figyelemreméltó cikk jelent meg a Gör. kath. Szemle karácsonyi számában. A cikkíró azt a jogos panaszt veti föl, hogy elhanyagoltuk a theologiának görög alapokon való művelését. „Az a minden igazra, szépre, j,óra -töpekvés — mondja eeyefcék között a cikk —, mely a természeti ember eszményét a eörögben a legtökéletesebben kialakította, csak gondviselésszerű l e h e t e t t . . . Valóban, a bölcseséget kereső görög lélek rátalált a legnagyobb bölcseségre... és egész lélekkel állt a Logos szolgálatába . . . ugyanez a szellem akotta meg egész rítusunkat, melyet át- meer á t j á r a^ theolosria szeretete." Az »gy. katholikus hit igazságait a sokféle megnyilvánulási ^forrna teszi eevetemes értékűvé: katho'ikussá. A nyugati theologiának különböző színezetei féltve őrzik a maguk sajátosságait. „Vájjon nem a legigazságosabb-e, sőt szentül kötelező-e, hogy a Kelet a maca hangján ismét megszólaljon a theoloeiában ? " — Cikkívó megállapítása szerint a gör<% theologia nem merő elkülönülés, kicsinyes „feddő theologia" akar lenni, hanem „az Isten-megközelítésnek egy más ösvénye a tudomány síkián." „Az az orthodox theologiai tudomány — idézi a cikkíró Palmierit —, mely a nyugati elvekre támaszkodik, oly idegen az orthodoz keresztények reális lelki életétől, hogy nem vezetheti őket, vagy közelebb nem viheti őket ahhoz az élethez." A végkövetkeztetés: „A nagy görög szentatyák műveiben a theologiának olyan saját ^színezetű mélysége tárul elénk, hogy semmi kétséar sem férhet ahhoz, hogy a^ görög hittudománynak ma is patrisztikus megalapozásúnak kell lennie. De tovább: be kell álllania a spekulatív theologia sáncaiba!" — „Theologiánknak^ a patrisztika, a skolasztika csiszolt fogalomkészlete és rendszerező ereje, továbbá a hatalmas orthodox theologia csak Keletet jelentő szemszögei és gondolatai szintézisének kell lennie!" Ezt a szintézist megcsinálni egv fölállítandó görög theologiai főiskola föladata lenne^ Budapesten tanuló theologusaink magas képzettségre tesznek szert, de — „a Pázmány-egyetem tanárai nem nekünk fognak tudományosságot teremteni.' iwimMMm» Főszerkesztőnk utasítása szerint most reflektálnom kellene err e a „minden tekintetben helytálló" cikkre, kifejteni, hogy uniós szempontból is milyen fontos volna a theologiának görög patrisztikus alapon való kiművelése és hogy az Isten végtelen jósága folytán visszanyert. Ungvár theologiai főiskolájával és a központi papságának erős felkészültségével, mily célszerűen kapcsolódhatnék! bele ebbe a munkába. Hozzászólás helyett azonban c g v j e v é l idézetet adok csupán. P. Likyhez írtam, a tudós bazilita-dogmatikushoz, ki elöljáróinak jóvoltából idegenben, a lavrovi^ rendi theologián értékesíti Rómában szerzett s céltudatos munkával továbbépített magas theologiai képességeit és tudását. P. Likv és köztem egvelőre egy^ szerény tankönyv megírása felől folyt a levelezés, melynek során 1938. június 26-án egyebek között a következőket írtam neki: „Amit én Tőled megkapni szeretnék, az nem egyikét napnak, sőt nem is egy-két évnek munkája. Magát a végcélt a Codex Orientalium tervezett 1366. kánonjának 2. $-ában így találjuk megfogalmazna: Phjilosophiae rationalis" ac theologiae studia et alumnorum in his disciplinis institutionem professores (sc.

92

seminarii) omnino pertractent ad Angelici Doctoris rationem, doctrinam et principa, eaque sancte ten^-ant, r>rae oculis habentes docárinam Patrum Eeclesiae Orientális, praesertim SS. Athanasii. Basilii, Ephraem Syri, Gregorii Nazainzeni, .Toannis Chrvsostomi, utriu=que Cvrilli, Hierosolvmitani et Alexandriai, et Joannis Damasceni. Á végcél: lehetővé tenni egy olyan dogmatika megírását, mely ezeknek a követelményeknek megfeleljen. Amit én Tőled kérek, az semmi egyéb, mint az ehhez vezető anyaggyűjtés megkezdése s az anyagnak közkinccsé tétele, hogy aztán Te vagy más a munkát el is végezhesse. Koi'szak J indító munka, mert a kódex azt kívánia maid, ho
Az uniós munka a mai Franciaországban Az „Apostolát" B. Zlámal tollából összefoglalást közöl a franciaországi uniós munkáról, amelvnek adatai röviden a következők: Az uniós gondolatot legelőször a dominikánusok karolták fel és fejlesztették ki az Oroszországért és a kereszfiénv Keletért dolgozó apostolkbdássá. Párisban „ I s t i n a " (Igazság) néven tudományos központot alapítottak, amelynek munkássága elsősorban az orosz-orthodoxiának a katholikus egyházba való viszszáhozatalára terjed ki. Az Isztina negyedévi folyóirata a „Russie et Chretienté" (Oroszország és a katholikus világ) komoly, tartalmas cikkekben foglalkozik Oroszország vallási életével és minden olyan alkalmat és összeköttetést megragad, amely Oroszország jövő vallási életének hasznára lehet. Gyűjteményes kiadásai is vannak (collection d ' ouvrages), amelyeikben olyan tanulmányok jelennek meg, amelyek egy folyóirat kereteit túlhaladják. Nagyon helyesen fogták fel a dominikánusok, hogy az uniós gondolat megfelelő népszerűsítés nélkül nem lehet átütő erejű. Rend szeres kurzusokat tartanak a szemináriumokban, amelyeken a dogmatikai kérdéseken kivül az egyháztörténelem, liturgika és a keleti vallásosság "ismertetése szerepel. Állandóan figyelemmel kisérik a marxizmusoknak az orosz vallá-

93

sosságra és erkölcsi életre való hatását. A szemináriumokban előadotit. témákat népszerű formában a híveknek is előadják és amit leíhet, pontos diapozitiveikkel illusztrálják. Az Isztina azonkívül' rendelkezésére áll mindenkinek, aki tudományosan kíván foglalkozni az unió kérdésével. A liturgikus oktatás terén is működnek a dominikánusok. Vasárnaponkint és ünnepnapokon bizánci-paleoszláv misét végeznek a párisi Szentháromságtemplomban (rue Francois Gérard), szombaton este és az ünnepek előestéjén pedig veesernyét. Az istentiszteletek megértéséhez a szertartás magyarázatos szövegét is kiadták. A pravoszlávok részére „Besedy" (Entretiens) címen orosz nyelvű folyóiratot ad ki, amely katholikus szempontból tlárgyalja az egyes kérdéseket és megmagyarázza az előítéletek alaptalanságát. Uniós imatársulatot is alapítottak (Associaiton de Priéres pour la Russie), amelynek központja ugyancsak az „Isztiná"-ban van. Ez az imatársulat a folyó év tavaszán az orosz nép megkeresztelkedésének 950 éves és a flórenci uniós zsinatnak 500 éves jubileuma, alkalmából hét előadást fog rendezni. A beszédeket az unió fáradhatatlan harcosa, P Hubartzek fogja tartani, aki maga szláv származású ugyan, de mivel családja, a napoleoni háborúk idején vándorolt ki Franciaországba, már csak megtanult oroszul. Az előadások témái másutt is felhasználhatók volnának az uniós napokon: 1. Szent Vladimír koíra. 2. A flórenci zsinaton — Egyesülés és szakadás. 3. A bresfc-latovszki unió (-596). 4. Dominikánusok, ferencesek és jezsuiták Oroszországban. 5. Az orosz kathoíikusok néhány nagv alakja, 6. Az orosz pravoszláv gondolkodók tanúságtétele. 7. A mai 'helyzet és a jövő kilátásai. •— Hazánkban is egy szrzetes rendnek kellene nagy pápánk uniós szándékainak szolgálatába állania s hisszük, hogy nemsokára maguk mögött találnák a magyar katolicizmus jobbjait, dr. Sz.

Szűz Mária képei Az eucharisztikus világkongresszus lázas előkészületei között nem tudtunk kellőképen foglalkozni a folyó év elején Parisban rendeze'tt kápkiállíiással, amelyen a keleti egyházművészetnek a mariologiával foglalkozó képanyagát gyűjtötték és tárták a világ elé a rendezők. A kiállítás már bezárult, de mivel uniós célja is volt, legalább tanulságaira néhány szóval rámutatunk. A kiállítás mindenek előtt beigazolta, hogy Kelet Mária tisztelete művészetében is egy szakadatlan fohász-áradat a bold. Szűz felé. A nyugati látogatókat meglepte a korok és helyek szerint változó művészi értékű ikonográfia, amely annyira érez-, tette közös anyánkhoz való tartozásunkat, hogy — amint egyik kritikus elismerte, -— szégyenkeznünk kell, hogy mi az ő gyermekei, szinte kicsinyes civódások miatt, távolodunk egymástól, ahelyett, hogy az ő megértő, kibékülést eszközlő pártfogásáért esedeznénk. Helyet nyert a kiállításon ethiópiai ikonográphia, mely szinte a művészet gyermeki dadogásával fejezi ki mélységes áhítatát. Ott volt a grúz képírás, amely a bizáncinak közeli rokona. Mésr fényképreprodukciókban is elbűvölök voltak a bizánci mozaik Mária-képek. Tekintélyes része vo.lt a kiállításnak az orosz ikonographia. A kiállítás eszmei tartalom szerint szinte két részre tagozódott az egyik a Bold. Szűznek, mint a „Mennyország Királynéjának" Kelet művészetében való ábrázolását mutatta be — a legkiválóbb művészek tolmácsolásában. Nem kevésbbé értékes volt azonban a másik része sem, amely a bold. Szüzet, mint az egész emberiség bajai és nyomorúságai félé hajló pártfogót mutatta be az egyes korok és népek művészetében. Az. egész kiállításnak összefogó értelmezést adott a keleti liturgia egyik helyének hatalmas és művészi keretben való idézése, amely egyszersmind annak uniós vonatkozását is kifejezte: „Tebenned örvendez, malaszttalteljes — minden teremtmény..,." ( s a.)

Kelet zeneművészeti hatásai a római Nyugatra Azon számos vonatkozás közül, mely Kelet és Róma közt fennállott a művészeti és irodalmi hatások közül, melyet Kelet gyakorolt Nyugatra, túlnyomó része volt a himnuszirodalmi énekművészetnek.

94

A klasszikus ókor óta Róma magáévá tette a hellén zenei rendszert, A regi történetírók nem emlékeznek meg arról, hogy a latin zeneművészeti rendszer valamikor is különbözött volna a^ görögökétől. A császárság zeneírói a görög zeneírók elméleteiről tesznek említést. Malius konzul Görögországból hívta meg a legjelesebb zenészeket, mikor a gallok felett aratott gyó'zelmeit ünnepelte. És később a császárság Tibérius, Caligula és Claudius korában, mikor a rendkívüli események ünnepélyes körülményeit rendezték, szintén Görögországból hívtak zenészeket és bőségesen jutalmazták őket. Nagyon ismeretes Neró császár előszeretete a zeneművészet iránt, amelynek művelésével még a görög küzdőtéren is gyakran tett kísérletet. A keresztény időszakban a zeneművészeti kapcsolatok, ahelyett, hogy csökkentek volna, még fokozódtak. A hitegység arra szolgált, hogy megőrizte és kifejlesztette kapcsolatait annak a művészetnek, mely a liturgikus istentiszteletteí szorosan össze volt fűzve. Az első hatások a legegyszerűbb dallamformát mutatják: a zsoltárok énekét, Ezeket a kórus és a nép váltakozó formában énekelte, mely utóbb azokat, egy dalnak vagy egy előre kijelölt vers, vagy meghatározott zsoltárvers végakkordjl&iak formájában lisméljelte meg. így születtett meg Keleten az antifona alak, mely eleinte Milánóba került Sz. Ambrussal, majd Rómába jutott el, ahol Sz. Gergely fejlesztette ki teljesen. A gregorián-ének műkifejezés módja keleti. Maga a hangjeles ütemjelzés közvetlenül a bizánci hangsúlykiemelő jelírástól veszi eredetét, melynek egyszerű módosulását mutatja, habár ez itt sajátos tonnában fejlődött ki. De a nagyobb és érdekesebb hatást, mely Rómát Keletről e téren érte, a himnuszi énekművészetben figyelhetjük meg. Róma istentiszteleti rendszerében még mindig a görögből betűszerint fordított és valószínűleg ugyanezen eredeti énekkel átültetett versszakokat éneklik pl. január 1-én február 2-án, szeptember 8. és 14-én, a húsvéti ünnepeken stb. Némely énekalkotásak eredete a VIII. századig vezethető vissza, mint Sz. Kozmász, Majuma püspökének művei február 2-ára, Sz., Germán konstantinápolyi patriareha művei január 1-ére stb. Ezt különösen megfigyelhetjük a Sz. Szűz nagyobb ünnepeinél és legjobban magyarázható azon tényből, hogy ezeknek eredete Keletről származik. Keleti virág a gyönyörű és manapság már általános énekfohász: A Te oltalmad alá sietünk Istenszülő Szűz . . . mely Róimába átültetve elterjedt az egész világon. A főbb körmeneteken, melyeket Rómában tartottak, közönséges volt görög éneknek a latinnal való váltakozása. Húsvéti időben a Szentatya közvetlenül résztvett a Sz. ténykedésekben és akkor a görög kolóniia bort ajánlott föl neki, hogy a fáradságtól felüdüljön. Ez .a kitűnő, ízletes bornak ezen felajánlása megismétlődött Húsvétkor három egymás után következő napon, melyeken a Szentatya három különböző templomban misézett, K. I.

KELETI LEXIKON APOSTOLARION a keleti egyház liturgikus könyvei között az, amely az Apostolok Cselekedeteit és leveleit tartalmazza. — A szláv kiadványokban, úgy a katoholikus, mint az orthodox kiadású könyvekben a szentírási szöveget a maga teljességében, úgy találjuk, mint magában a Szentírásban, de a fejezetek és versek nem minden kiadásban vannak számozva. Ellenben minden kiadásban megtaláljuk a szélzeten a li-

turgikus kezdetek sorszámait — 1-től 335-ig terjedő folytonos sorrendben. A sorszámozás az Apostolok Cselekedetein kezdődik, az úgynevezett katolikus leveleken folytatódik, majd a pásztorális levelek kerülnek sorra, végül a rómaiakhoz irott levélen kezdve a Sz. Pál levelei. A sort a zsidókhoz irott levél zárja be. — Az egyes alkalmakra szóló részletek kezdete a szöveg között jelekkel vagy rubrikális jegyzetekkel van jelölve. Mivel pedig a szövegből

95

kiszakitott rész kezdő mondata, ha a szöveg folytonosságából kiszakítva akarjuk olvasni, némi átstilizálásra szorul, az egyes oldalak alján, marginális jegyzetek alakjában ott található, hogy az azon oldalon kezdődő szakaszt (perikopát, kezdetet) mikor és minő kezdéssel kell olvasni. — A görög kiadványok perikopásak, vagyis csak a felolvasandó szövegeket tartalmazzák, ugy amint olvasni kell s abban a sorrendbe, amint az egyházi évben egymásra következnek. — Az A. minden szent misén szükséges, de szükséges több más szertartáshoz is. — Benne találjuk függelékesen, a görögben pedig liturgikus helyükre osztva a szent liturgiánál szükséges mindazon szentírási részleteket is, melyeket a kar vagy a kántor végez: az antifonákat, bemeneti verseket, prokimeneket, alleluja-verseket és áldozási verseket is. ARCfflDIÁKON. Főszerpap. A püspöki székesegyházaknál működő szerpapok főnöke s többnyire a székesegyház gondnoka is. Mai jelentésben főesperes. Egyházi rend tekintetében kezdetben az arehidiákon is csak diákonus volt, de a szorosan vett rendi teendőkön kivül sokszor kapott megbízást — néha egészen fontos és nagyjeelntőségü ügyekben is — püspöki joghatóságot követelő teendők ellátására is, mikor is mint a püspök helyettese járt el, főleg azért, mert a püspöki székhelyen sokszor nem is volt egyszerű áldozópap. (Marx-Bilkey: Egyháztört. 97. lap.) Az áldozópapok számának szaporodtával e megbízatásokat már presbytereknek adták, akik azonban ily esetekben szintén az archidiákonus cimet viselték. A VHI—IX. században az egyházlátogatásokat a püspökök helyett már többnyire mindenütt az archidiákonusok végezték. A X—XI. században minden külön közigazgatási terület részére főesperest neveztek ki. (Többnyire az uralkodó.) Ezek lassankint szinte az egész püspöki joghatóságot átvették. Hatalmuk a XÍII. századig állandóan emelkedőben volt, még a lelkészek kinevezését is ők gyakorolták. A XIII. századtól kezdve az általános püspöki helynöki hivatal föl-

állitása folytán a főesperesek hatalma is visszafejlődött. Ma hatáskörük egyegy nagyobb közigazgatási egységre, (nálunk egy-egy vármegyére) terjed ki s joguk és kötelességük a területükön működő papság és az alájuk rendelt esperesek felügyelete s az egyházi közigazgatás ellenőrzése. AZ ASSZUMPCIONISTA-rendet D'Alcone (1810—1880.) francia pap alapította 1854-ben. A rend első tagjai leginkább Bretagne vidékén fejtettek ki nagy munkát a lelkipásztorkodás és a nevezetesebb búcsújáró helyekre való zarándoklás megszervezése körül. Azonban nemsokára felismerték a nyomtatott betűnek rendkívüli nagy hatóerejét és hozzáláttak a katholikus újságok (Bonne Presse) terjesztéséhez. S hogy mily eredményt értek el, mutatja az, hogy ma kb. 30 folyóiratot adnak ki. Legelterjedtebb és legnagyobb olvasótábornak örvend a „La Croix" (750.000 példányban jelenik meg). Vallásos, politikai s tudományos témákon kívül figyelemmel kísér minden más eseményt is. IX. Pius pápa 1862-ben P. Gelebertet; TŐirökországba küldte. Gelebert az akkori viszonyokat alkalmasnak találta a letelepedésre és Konstantinápoly mellett Kadi-Kő-ben a görög és bolgár unitus szeminárium közelében monostort épített. Kezdetben csak lelkipásztorkodással foglalkoztak, később azonban, amikor a kiváló tehetségű P. Petit vette át a ' munka irányítását, az ifjúság nevelésében is tekintélyes szerepet játszottak. A hatalmas könyvtár pedig, amelyet közben beszerveztek, utat nyitott folyóiratok kiadásának megkezdésére. Első kiadványuk, amely ma is nagy tekintélynek örvend: „Echo d ' Örient". A világháború után, amikor Kemál Musztafa Atatürk a szerzetesek tevékenységét Törökországban lehetetlenné tette, az asszumpcionisták Romániába és Szerbiába költöztek. Romániában 3 keleti szertartású monostoruk van (Bukarest, Balázsfalva, Belényes) külön provinciával és 23 páterrel. Szép eredménnyel dolgoznak Szerbiában és Bulgáriában is. (Kath. Visztnik. Juhász Dénes.)

Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. szám.

96

TÉLI MENETREND

1933. febr. 23.

1939. mái. 14

B ad ap es t—Misfcolc—Debrecen—Munkács ind. érk.

010

Miskolc Nyíregyháza Debrecen Saujhely Ungvár Beregszász Munkács

ind. érk. érk érk. érk. érk. érk.

5.17 7.46 9.— 7.40 9.40

Munkács Beregszász Ungvár Saujhely Debrecen Nyíregyháza Miskolc

ind ind. ind. ind. ind. ind. érk.

17.39 17.59 18.35 20.04 18.48 20.15 22.59

Miskolc i. Bpest é.

5.12 9.23

23.47 5.—

4.20

— —

0.17 *7.08 I *7.40 6.44 *10.13 i*l0.25 CO CO

Budapest Miskolc

10.02 11.26 9.34 11.35 11.55 13.13

10.23 12.30 14.26 12 20 14.20 14.51 14.56

— —

— — — —

5.17

*6.10

5.— 7.07

5.— *7.30

1.34 5.45

8.12 12.44 13.35 15.57 *17.04 15.39 17.33 18.17 19.16

5.35 7.33 5.02 7.02 9.34

8.30 *14.10! 17. 25 ' 19.19 16.50 *17 25 I 21 35 í*21.47

1 13.35 15.57 18.39

17.42 *17.42 20.— 20 — 21.35 •20.43 19.46 * 1 9 0 2 20.59 20.59 21.17 21.17 21.36 21 36

— — — —

7.51 8.08 8.23 11.30

13.10

14.03 14.33 14.50 16.56 14.27 16.08 18.52

*13.30 *15.56

14.10 *19.05 18.30 *22.24

•17.35 •18.52

17.57 1 20.28

8.— 9.19 11.18

•7.40 *10.42

Miskolc—Kassa . •

Miskolc Kassa Kassa Miskolc

érk.

4.38 7.23

ind. érk.

18.53 21.58

• 7.45 1 10.07

-

,

23.11 1.24

4.50 7.16

*10 32 *11.58 *6.13 *7.23

13.43 1 15.59 7.50 10.09

, —

10.45 •12.17 13.02 •13.20

, -

*21.57 *23.02

—

—

*18.42 *20.03

—

—

—

—

—

—

—

—

—

Miskolc—Torna— Kassa Miskolc Torna Szepsí Kassa

ind. érk. érk. érk.

Kassa Szepsi Torna Miskolc

ind. ind. ind. érk.

5 21 7.55 8.25 9.36

7.51 10.13 10.46 12.12

—

—

—

—

—

—

14.07 16.37 17.10 18.38

— —

—

—

—

—

—

—

—

4.21 4.40 7.18

—

—

_ —

—

19.10 21.31 22.04

—

—

—

—

—

—

5.29 6.50 7.10 9.44

— — —

14.— 15.20 15.43 18.24

17.01 18.22 18.44 21.38

Miskolc —Bánréve —Rimaszomb at—Rozsnyó Miskolc Bánréve Rimaszomb. Rozsnyó

ind. érk. érk. érk.

Rozsnyó Rimaszomb Bánréve Miskolc

ind. ind ind. érk.

7.44 9.02 11.29 10.40

—

— —

19.29 20.17 21.28 22.52

10.18 11.36 12.46 15.02

—

—

—

—

—

—

— —

—

4.30 5.32 6.03 7.23

14.04 15.33 16.48 17.25 6.25 6.56 8.05 9.21

— — —

17.46 19.13 22.19 20.32

—

—

—

—

—

—

9.13 —

— —

—

11.16 12.48

—

—

—

13.57 14.40 17.24 18.48

7.23 6.20

14.50 13.38

—

— —

—

Miskolc—Vi ezőcsát 7.45 8.52

13.50 -16.45 15.28 17.55

20.52 22.-

ind. érk.

Miskolc Mezőcsát

érk. ind.

5.50 4.40

19.38 18.—